Túrabeszámolók


Szarvaskői Öko-Park túra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2008 2009 2010 2011 2012 2013
 Túra éve: 2012
Ó GáborTúra éve: 20122012.05.20 11:04:29
megnéz Ó Gábor összes beszámolója

 Néhány kép a 25-ös távról:


 


http://indafoto.hu/O_Gabor/szarvaskoi_okopark_tura_25_km_


 


 

 
 
 Túra éve: 2011
Menyhért FerencTúra éve: 20112011.05.25 15:45:25
megnéz Menyhért Ferenc összes beszámolója

 



Mindig figyelemmel kisérem a teljesítménytúrákat.


A vasárnapra várható rossz idõ és a Bükk szépsége miatt, úgy döntöttem, hogy elmegyek a Öko-Park kerékpáros teljesítménytúrára.


Feleségemet is elvittem, mert mint mondta ö is szeretné megpróbálni a (gyalog)túrázást. 


Beneveztünk, feleségem a 10 km-s távra én a 110 km-re.


7 óra 50 kor indultam el (az eredménylistában 7 óra 35 szerepelt?). Számomra vonzó volt, hogy a túra olyan helyeket  is érint  amelyeken még sohasem jártam.


Aztán kezdõdtek a kalandok.


Elolvastam az útvonal tájékoztatót, és ennek megfelelõen viszonylag hamar el is értem az elsõ ellenõrzési pontot. Egy gondom volt csak, hogy nem volt pontosan megjelölve balra, vagy jobbra kell fordulni a tóhoz. 500 m után szerencsére útbaigazítottak.


A második ellenõrzõ pont elérése már, gyerekjáték volt, sajnos továbbra is egyedül. Az ellenõrzõ ponton útbaigazítottak kövessem a kék jelzést. Ezt semmiképpen nem akartam, mert szerintem Bánkút hegyen van nem völgyben – ebben megerõsített a helyi járat busz vezetõje is.


Az elkövetkezendõ hegymenet eseménytelenül telt. A bánkúti elágazásnál jobbra fordultam és mentem felfelé bízva abban, hogy megtalálom a következõ ellenõrzõ pontot. Az út kritikán aluli volt, ugyanis zúzott bazalttal volt feltöltve az összes kátyú (ÚT?). Ez számomra óriási traumát jelentett, mivel az országúti gépet nem ilyen útra méretezték. Szerencsére a 9 baros kevlaros köpeny jól vizsgázott. Mentem, mentem míg a hegytetõre nem értem. Ott megkérdeztem merre található az  síház, amelynél az ellenõrzõ pont található. Menjen keresztül az erdõn ott megtalálja!- mondta a három ember közül az egyik, akit sikerült a Fehér sas fészek fogadóban megtalálnom.


Nekiindultam, elértem a síházhoz, ahol rám csodálkoztak, mert õk kerékpárt ilyen úton még nem láttak, csak terepjárót. A túlélõtúra már tegnap lezajlott mondták – menjek ki a fõútra. Kb 10 perc alatt el is értem az aszfalt utat (ahol már egyszer jártam, ekkor már rájötte, hogy körbe jártam, mint a Svejk), szerencsére bukás nélkül, mert keményen kapaszkodtam a kerékpárba nehogy a stoplis cipõben elcsússzak.


És ahogy kimászok az aszfaltútra velem szemben az erdõben ott az ellenõrzõ pont,mondanom se kell hogy semmit nem fogadtam el., még egy pohár vizet sem.


Az elágazásig újra kezdõdött a harc az úttal, a kövekkel – idõnként lejtmenetben a 15 km-es sebességet isikerült elérnem.


Gondoltam a nehezén már túl vagyok – majdnem. Az útmutató úgy szólt: Szentléleken keresztül Lillafüredig. Be is fordultam Szentlélek felé és 16 % -os lejtõn megérkeztem  egy szálló gazdasági udvarára. Valamit elnéztem, - újra felkaptattam a most már 16 %-os emelkedõn és ismét leereszkedvén másik irányba próbáltam szerencsét – ott egy kertkapu állta utamat.


A szerencse megint mellettem volt, mert ahogy ismételten megmásztam az emelkedõt félúton találkoztam egy autóssal aki elmondta a helyes irányt. A gond azt volt, hogy újra le kellett ereszkedni és a lejtõ aljáról újra indulni mert 16 % os emelkedõn segítség nélkül elindulni nem lehet.


Utána már miden simán ment, Lillafüredre befordultam, ahol utol értem egy full carbonban pompázó fiatalembert. Élve a gyanúperrel , tisztelettudóan köszöntem és megkérdeztem Hollóstetõre jól megyek-e? Egy morgást kaptam, hogy nem tudom! (kerékpároséknál általában az ilyen viselkedés nem szokás) – és elõl nagy lánckerékkel elhúzott az emelkedõn.


Mikor fent Hollóstetõn megálltam –ahogy utolért a full carbon sporttárs akkor már úgy gondolta mégis illendõ köszönni. 


Utolsó elõtti ellenõrzõ pont, itt már elfogadtam egy pohár vizet a nagyon  kedves csinos fiatal hölgytõl. Felsõtárkányig eseménytelenség, az emelkedõs szakaszokon 25, a lejtõs szakaszokon 40-50km –es sebesség.


És következett az utolsó próbatétel, hol az utolsó ellenõrzõ pont? – mert a vasútállomáson nincs. Egy kör Felsõtárkányban és egy buszmegállóban már meg is találtam õket. Leírhatatlan volt az örömöm, mert már úgy gondoltam, hogy közvetlenül a  cél elõtt el kell buknom.             


26 perc és a célban voltam.


4 óra 51 perc alatt sikerült – sajnos teljesen egyedül -  megtennem a 115 km –t amibe benne volt a síházi  gyalogtúra, 6 km crosszkerékpározás országútival,  a szentléleki falunézés  többszöri emelkedõ szenteléssel.


Szóval tényleg kalandtúra volt, minden esetre jobb választás volt, mintha a Kínok kínja kerékpárverseny 8 korcsoportjában indultam volna el (mint ahogy már korábban többször is).


Kis várakozás után a feleségem is megérkezett a 12 km-t 5 óra alatt legyûrte, és büszke volt magára mert még így is volt akit megelõzött. Az kicsit elbizonytalanította, mikor két 10 körüli gyerek elszaladt mellette. Mondta is, ne szaladjatok gyerekek, mert bajotok lesz!


Jött is a válasz: most nem érünk rá néni,  mert 25 km-en megyünk és ha gyorsan beérünk kapunk kupát is!


Szóval döntöttem! Jövõre is eljövök, - úgy néz ki, hogy több budapesti sporttársam is csatlakozik hozzám, elsõsorban a várható kaland (hátha az ellenõrzõ pontok máshol lesznek elhelyezve), a táj szépsége, a szervezõk vendégszeretete és a jóízû gulyásleves miatt.


 


Köszönöm a lehetõséget minden kedves szervezõnek.

 
 
rasztaszabiTúra éve: 20112011.05.15 14:32:55
megnéz rasztaszabi összes beszámolója

Sziasztok!


Ezen a túrán korábban még soha nem indultam, de mivel az útvonal kiírás nagyon megtetszett, eldöntöttem: kipróbálom. A kiválasztott 51 km-es távon 2210 m-es szintemelkedés sejtette, hogy nem lesz könnyû túra. Debrecenbõl álmos, korai ébredést követõen autóval 5:00-kor indultunk túratársammal Balázzsal. Az idõjárás elõrejelzés kedvezõ volt 22-25 fokot, és napsütést prognosztizált, így minden adott volt egy jó tavaszi sétához a Bükkben.


A rajt festõi szépségû helyszínen Szarvaskõn, a várhegy lábánál található az ott lévõ kempingben. Reggel 7 óra körüli idõben amikor odaértünk a rajthoz a várakozásaimmal ellentétben csak kb. 10-15 túrázó, és kerékpáros tartózkodott. Gondoltam jobb így, legalább nincs az a Mátrabérc túra hangulat, amúgyis nekem valamiért a családaisabb, kisebb létszámú túrák mindig is jobban tetszettek. 


A nevezési díj kifizetését követõen megkaptuk az itinert, amely igényes kialakítású volt, részletesenk látszó leírás, sõt még színes térkép is járt hozzá. Végül 7:15-kor indultunk el és rövid emelkedõ, és némi szuszogás után fenn is voltunk a várban, ahonnan csodás panoráma tárult elénk, a szél békésen lobogtatta a várban kitûzött nemzetiszínû zászlót. Gyors szúróbélyegzés és pár fénykép készítése után tovább indultunk a Gilitka kápolna irányába. A vár után található emelkedõn hamar felértünk, ahonnan ismét kiváló kilátás tárult elénk, immáron a várat, és Szarvaskõt láttuk madártávlatból.


A kápolnához könnyû út vezetett, útközben öt, 25 km-es távon induló túratárssal elõzgettük egymást oda-vissza, így szinte együtt értünk a következõ ponthoz ahol pontõr is volt, amíg a papírunkat leigazolta a rendezõk jóvoltából néhány szõlõcukrot fogyasztottunk. A Gilitka kápolna a néhány évvel ezelõtti felújítása óta a hozzá méltó pompával áll ott a völgyben a patak partján rendületlenül már több száz éve a lakott területtõl viszonylag távol. A kápolna körül még a füvet is nyírják, így adva méltó környezetet annak. 


A kápolnától a Lak-völgyi tó felé Bél-kõ lábánál a kék jelzés kissé nehezen volt követhetõ miután az erdõbõl kiértünk, de végülis megtaláltuk az a Bélháromkúti apátságot, amelynek kertjében éppen egy népviseletbe öltözött asszonykórus énekelt, videófelvételt készített, így nyújtva ünnepélyes koncertet megérkezésünk alkalmából. A Lak-völgyi tó innen már nagyon közel volt, de az aszfalton gyaloglás nem igazán hiányzott. A tónál a büfék zárva voltak, az ellenõrzõ ponton a Tortúra 65-ön megismert Pisti - mint ponttõr - üdvözölt, itt finom almát is kaptunk.


A tó víztükrében a mögötte lévõ csonka óriás, a bánya cakkos hegypereme volt látható. A vízfelület tükrét csak egy-két horgász úszója, és a távolban néhány vadkacsa fürdõzése törte csak meg.


A túrát folytatva egy rét mellett haladtunk el, amelynek oldalában szalonnasütés, piknikezés folyt éppen, illetve egy hûs vízû forrást is találtunk, ahol lemostuk magunkról a korábbi emelkedõk okozta izzadságot. Kissé foghíjas jelzés, és bizonytalanság után többször meredek emelkedõn értünk fel a Katonasírokhoz, ahonnan a sárga sáv jelzésen meredek lejtõn ereszkedtünk le a Szalajka-völgybe. Itt is sikerült elnéznünk egy letértõt a földúton tovább haladtunk, de késõbb észrevettük, hogy a melletünk lévõ meredek völgyben már a Szalajka-völgyben található vadetetõ mellett, fenn a hegyoldalon járunk. Szerencsénkre egy jelzés nélküli meredek ösvény indult lefelé a völgybe, amelyen lesietve pontosan a felújítás alatt lévõ erdei múzeum hídjához értünk, így csak kb 100 métert  kellett vissza gyalogolnunk a keresett tábláig, amely azt hírdette: "Halászni tilos ebadta". Ezt a papírra feljegyeztük, és odaslattyogtunk a közeli Fátyol-vízeséshez, amely olyan megkapó látványt nyújtott, hogy kis híján elmentünk az ott található meglepetés ellenõrzõ pont mellett, ahol a pontõrökkel egy kis fehér házõrzõ kutya fogadott minket mérgesen ugatva. Szerencsére a kisvasút pont akkor haladt lefelé a sínpárján, így még a mozdony és a vagonok látványának ajándékában is részünk volt. 


A Gloriette tisztás leírhatatlan szépségét a mögötte található tó emelte még magasabb szintre. Mivel már jártam erre, így tudtam, hogy a túra egyik legnehezebb része következik, ezért a Szalajka forrás bõ, hûs vízében történõ mosdást követõen nekivágtunk az emelkedõnek. Az Õsember barlanghoz még viszonylag könnyen felcapplattunk, itt inkább a nagy létszámú kirándulók kerülgetése okozott némi plussz munkát.


A barlang után kezdõdött a Bükk talán legnagyobb emelkedõje, ami most is mint máskor jól megizzasztott. Kb. fél óra volt csak míg az emelkedõn felértünk, ennek megfelelõen jól el is fáradtunk. Istállós-kõn a Bükk 900-as csúcsai túráról ismert oszlopról kellett a bélyegzõlenyomatot beszerezni, bár tinta hiányában kissé érdekes, nehézkes munka volt.


Olasz-kapu közel volt, emelkedõ sem nagyon volt, így hamar megérkeztünk. A ponton kedves fiatal család fogadott bennünket, és látott el étellel, itallal, a málna szörp, és a zsíros kenyér nagyon jól esett. 


Bánkút elérése szintén nem okozott különösebb gondot, talán a Csurgói-erdészház utáni rész emelendõ ki, mert itt az utat nem nagyon találtuk, de mivel tudtuk, láttuk, hova kell menni, így toronyiránt céloztuk meg a bánkúti parkolót, onnan meg a síház megint adta magát. Itt OKT bélyegzõvel kellett pecsételni, de tintapárna nélkül megint nehézségekbe ütközött. A síház melletti forrás mosdás szempontjából ismét jó szolgálatot tett.


Tar-kõre a jól ismert, és jelzett útvonalon egy óra alatt értünk oda, ahol a panoráma feledtette velünk azt, hogy milyen kemény út vezetett idáig. A kék jelzés jól követhetõen mutatta utunkat Bél-kõ felé hegyen-völgyön át, az oda vezetõ úton már keményen éreztük a fáradságot.


Bél-kõn a pontõr srác kérdésemre mindenre kiterjedõ tájékoztatást adott a bányáról, és az elénk táruló panoráma egyes részeirõl, és ezen túl szörpöt, és csokit is kaptunk. 16:51-kor értünk ide.


Innen már úgy gondoltuk nem lehet gond, csak lefelé kell menni 9 km-t végig a zöld sáv jelzésen, mi az nekünk. Igen ám, de a zöld sáv jelzés rosszul jelzett, nehezen követhetõ volt, több helyen ahol keresztezõdés volt, alig találtuk meg a jó utat, továbbá a hosszú több kilóméteres meredek lejtõ már elégé fárasztó tudott lenni, nem igazán kívánta már egyetlen porcikánk sem a túrázást, de persze csak mentünk rendületlenül, és már-már úgy tûnt, hogy az út soha nem ér véget, egyszercsak feltûnt a távolban Szarvaskõ. Látszott, hogy már nincs messze, de szintben még jóval lejjebb kell menni, és itt az út bokrokkal, gazzal sûrûn benõtt, jó meredek volt, nehezen fogyott el, de végül a patak felett átívelõ vasúti híd alatt áthaladva megérkeztünk Szarvaskõre, és tudtuk, nemsokára véget ér a megpróbáltatás.


11 óra 53 perc gyaloglás után 19 óra 8 perckor fáradtan, elcsigázva értünk be a kempingbe, ahol az itiner átadását követõen megkaptuk a szerintem jól megérdemelt oklevelet és kitûzõt. Bár már túrázok egy jó pár éve, sok túrát volt szerencsém teljesíteni, úgy gondolom, hogy az oklevél, és a kitûzõ is messze a legszebb az összes közül amit idáig kaptam. A kitûzõ nagyon egyedi, fa korongba van vésve/égetve (?)  a rajta lévõ felirat, az oklevélen pedig a Szarvaskõi vár található (korabeli rajzon/metszeten?) úgy ahogyan régen kinézett, alatta pedig a falu.


Összességében jó túra volt, a szervezéssel elégedett voltam, jól éreztem magam, bár egy két-helyen a jelzésre pl. szalagozással rá lehetett volna segíteni, az oklevél, és a kitûzõ várakozáson felüli.

 
 
makitaTúra éve: 20112011.05.15 12:43:48
megnéz makita összes beszámolója

Üdv!


Mi elõször indultunk (apa, anya, gyerek) ezen a teljesítménytúrán. A 25km-es távot választottun ami eredetileg 27,4km, de nekünk a végére kb. 32km-re sikerült.


Az idõ (2011.05.14.) csodálatos volt, nagy kedvvel és lendülettel indultunk neki a túrának.


Az elsõ ellenõrzõ pont elérése ami "csak" 575m távolságra van a kiinduló ponttól, kellõen bemelegített minket.


A kilátás és látvány csodálatos volt.


A következõ ellenõrzõ pontig a Gilitka kápolnáig is rendben volt minden, a kápolna szép, jólesett a szõlõcukor és a pihenés.


Innen továbbindulva jöttek a meglepetések és eltévedések.


A jelzések hiánya, és a nem részletes és megtévesztõ leírás, jó tájékozódási képességet igényel. Ahová nem is kellett volna oda ki volt téve az útbaigazítás, ahová kellett volna oda viszont semmi! De az útjelzõ táblák is eléggé problémásak (ezeket le is fényképeztem). Az egyik helyen például a Szarvaskõ 4.4 és 5.5 km-re is ki volt írva.


A Katona-sírok elhagyása után mindenki nagyon figyeljen, mert ott, 5 továbbindulóból 4 elnézte a jól elrejtett utat .


Aki nem ismeri a terepet, GPS-t  és Bükkös túratérképet vigyen magával!


Mi nagy nehezen 8 óra alatt teljesítettük a távot. De mások is többször eltévedtek ,és emiatt ki is futottak a szintidõbõl.


Röviden ennyi, kár hogy fényképeket nem tudtam ide beilleszteni.


 

 
 
 Túra éve: 2010
bambiTúra éve: 20102010.05.21 08:24:37
megnéz bambi összes beszámolója








Szarvaskõi sártúra


Kiadós esõt, hideget mondott a hétvégére az elõrejelzés. Mi ennek ellenére neki indultunk a Szarvaskõi Öko-Park túrára.


Már megelõzõ nap felutaztunk, hogy reggel korán indulhassunk. Nehezen ébredeztünk a fázós éjszaka után. Így 06 óra 45 volt mikor neki vágtunk kik ki a maga távjának. Én az 50km-et választottam. A hosszabb táv mindig eltávolodik a kiépített turista utaktól, szép részéit mutatja be az erdõnek. Az Inov-8 Roclite 315 cipõben megyek, azzal a céllal, hogy biztos van olyan tulajdonsága, amit még nem fedeztem fel. Kezdünk egy kicsit egymáshoz szokni. :-)


A Szarvaskõ várához egy kis emelkedõ egybõl felébresztett. Szép kilátás fogadott bennünket az elsõ pontnál.


A párából elõ bukkanó kis házak. Utunk a hegygerincen folytatódott. Mellettünk a völgyben a pára kísérteties tájat hozott létre. Majd megpillantottunk egy gömb szivárványt benne. Ilyen látványban még nem volt részem. Már nem is bántuk, hogy késõbb indultunk, így megláthattuk.


Kellemes kora reggeli idõben folytatódott a túra. Szép erdei ösvényeken vitt. Ilyen helyen a kocogás is más. A nap egy kicsit éreztette a melegét. Az elõzõ napok idõjárásának nyomai igencsak látszódtak. Olykor víz átfolyások voltak az úton. Könnyedén szökkenve lépegettem a sárosabb, vizes részeken. Most nem olyan szorosra kötöttem a cipõt. Most még egy kicsit mozogott benne a lábam, de arra gondolva, hogy az idõ múlásával és a terheléstõl dagad a lábam teret akartam neki adni. Tekintettel arra, hogy a speciális  fûzés – Met-cradle nem enged.


A fû kissé vizes volt a reggeli harmattól. A cipõm jelezte is, hogy hahó én nem vagyok vízálló. Tudtam is, így próbáltam elkerülni a vizesebb részeket. Úgy éreztem gyorsan megszûnik, hogy vizesnek érzem a cipõt.


Gilitka kápolnánál volt a második pont. Majd a Lak-völgyi tónál levõ pontot a lakott részt elkerülõ úton közelítettük meg. Ajánlatos volt az útleírást olvasni, mert eltért a jelzéstõl. Itt betonúton haladtunk. Most nem jelentkezett a kényelmetlenség a cipõnél.


A pontnál finom almát kaptunk és a tó vizében visszatükrözõdõ bél-kõi oldalt csodáltuk. Olyan hatása van, mintha alpesi tájon lennénk. A betonút tovább kísért bennünket, de az erdõ változatossága elterelte a figyelmünket. Fenyõerdõben esõtõl felduzzadt kis patak sietett lefelé.


Az utak egyre sárosabbak lettek. Fõleg ott ahol a fakitermelés miatt a jármûvek összeszabdalták. Igen hasznosnak éreztem a kamáslit. Ha nem is hosszú szárú


Egy meredek lejtõn jutottunk le a Szalajka völgybe. Egy kicsit nézelõdtünk az Erdei kiállításon. Fõleg a több millió éves fák és az évgyûrûket bemutató volt számomra érdekes.


A Fátyol vízesés bõ vizével sok látogatót odavonzott. Az ottaniak azt mondták ritkán ilyen felduzzadt. A pont érintése és egy fotó után õseink lakhelye felé indultunk. Biztos jó kondiba lehettek. :-) Szépen, biztonságosan kiépített meredek út visz felfelé. A régi családi fészekben ismét egy fotó a családi albumba és indultunk is Istállós-kõre.


A kezdeti igen szép óriás köves rész után igen kemény felfelé kaptató jött. Még az elején bírtam tartani az ütemet, majd úgy éreztem kezd elfogyni a levegõ. Meg-megálltam. Tudtam csak egy út van a felfelé vezetõ. Kis könnyebbség, hogy a közel 2km-es távon van két kis 200m-es kissé vízszintes rész. :-) Amúgy meg majd 500m szintkülönbség.  Az Achillesem kezdett fájni. Persze úgy mentem felfelé, mint egy medve. Teli talppal. Próbáltam technikát váltani. A lábfejjel fogni a talajt. Így a sarkam nem ért le. A fájdalom megszûnt és könnyebb is volt haladni. A szívem szinte a kezembe dobogott, mikor a mellkasomra tettem a kezemet. Így értem fel a 959m magasságra. Talán nem véletlen a kereszt a csúcson. J Egy hála, hogy feljutottam. Nem sok pihenés volt. A pont berajzolása után indulni kellett. Nem kicsit ki is melegedtünk, de az idõjárás is szelesebbre fordult kezdett lehûlni az idõ. A nap is eltûnt. Fáztunk.


Csokival pótoltuk az elveszett energiát és kocogni kezdtünk. Egészen jó volt már lejtõn haladni. Olasz kapunál levõ pontnál finom zsíros és lekváros kenyérrel, folyadékpótlási lehetõséggel vártak bennünket. Szép ligetes óriás tisztásokkal tarkított részen haladtunk Bánkútig. Itt különváltak útjaink. Én az 50km-es távnak megfelelõen Bél-kõ felé vettem az irányt.


Ismét egyedül az erdõben!


A fák óriássá váltak. Az erdõ neszeire jobban felfigyelek. Hol egy madár szólal meg trillázva, keresve a párját vagy éppen veszélyt jelezve. A fák suttognak. Mennyivel másabban szólal meg egy bükk erdõ, mint egy fenyõ. Próbáltam nem a hatása alákerülni. A kék turistaútra figyelni. Kerékpárosok csapata haladt el mellettem. Jó utat kívántunk egymásnak. Egy kicsit bátortalanabbul haladok, mint ha nem lennék egyedül. A jelzésekre jobban figyelve. Nem szeretnék elkeveredni.


Kezdett zúgni az erdõ. A szél feltámadt. Hideg levegõt hozott magával. Az esõ szemerkélni kezdett. Az esõ pelerinemet a kezembe fogva mentem, ha hirtelen elkezd esni, fel tudjam venni azonnal. Végre túrázókat pillantottam meg. Tar-kõnél már nagy szél fogadott szinte majd elvitt. A szép kilátás kárpótolt. Nem sokat idõztem. Próbáltam sietni, hogy utolérjem az elõzõleg megpillantott túrázókat. Az esõ csak szemerkélt. Olvastam róla, hogy a Cserepes-kõ rész olyan mintha az ördög szántotta volna fel. Igen az a látvány fogadott. A kövek szinte barázdásan voltak. A cipõm csúszott a kissé vizes köveken. Nem tapadt. Így jobban oda kellett figyelnem.


Még egy szép kilátás a Csereped-kõnél.


A lejtõkön azért próbáltam kocogni. Az esõ egyre jobban szemerkélt. Mikor Bél- kõhöz értem már a viharos jellegû szél jobban felerõsödött. A pont õr lányok nylonból sátrat készítettek maguknak. Nem igen csodáltam a kilátást, mert egyre jobban esett.


Felvettem az esõ pelerint és neki vágtam az utolsó befutó résznek. 9.15 km. Az esõ neki bátorodott. Kitartóan áztatott.


A cipõm, még ha vízálló lett volna se tudta volna felvenni a küzdelmet. Az átázás esetleg kicsit késõbb jelentkezett volna. Szerencsére még láttam az utat így ki tudtam kerülni a nagyobb vizeket. A zöld jelzést kellett követnem. Sokszor bekötõ utak jöttek, mentek. Tudtam, hogy itt nem szabad elnéznem az utat. Az, hogy szakadatlanul esett és senkivel nem találkoztam nyomasztó érzést keltett bennem. Tudtam, hogy két túrázó vagy elõttem, vagy utánam lehet. A 70km-es távosok még ezután jönnek. A térképet alig vehettem elõ. Hiába tettem bele nylonba az már egy kicsit hadirokkant lett. Féltem vizes lesz a térkép.


Bizonytalanul haladtam elõre. Az idõ és távérzékem csõdöt mondott. Csak menni, menni az esõben, a sárban.


Könnyebbség érzés volt mikor a vége felé megpillantottam a már látott túrázókat. Csatlakoztam hozzájuk. Õk ismerték a terepet. Bátram mentek. Sárban vízen keresztül. Annak ellenére, hogy teljesen átázott a cipõm még mindig stabilan tartott. A lejtõkön jól tudtam kocogni. A sáros utat szinte szerette. Jól fogta a talajt.


Nagy könnyebbség volt, mikor megláttam a Szarvaskõ házait. A Gilitka patak kilépve medrébõl az úton hömpölygött. Kikerülve értünk a célba.


Kedvesen fogadtak bennünket. Forró tea zsíros kenyér és lekváros, mézes. Igen, a zsíros kenyér kihagyhatatlanul finom volt.


Már kezdett sötétedni. Az esõ nem hagyott alább. Sokan fõleg a 70km-sek még úton. Minden tiszteletem az övéké. Sötétben, fejlámpával zuhogó esõben…


Az 51,9 km, szintkülönbség 1807m alatt egyszer sem fordult meg a fejembe, hogy miért jöttem el, vagy az, hogy többször nem jövök. Mondták, hogy ezt az idõt csak gumicsizma állotta volna. Így az Inov-8 Roclite 315  jó társam volt. Végig jól tartotta lábamat. A sáros út ellenére. A megkötés erõssége jó volt. Most is adott újat. A vizes kövekre ügyelnem kell. A lejtõn nem medve módjára közlekedünk. 


Jó túrázást mindenkinek! :-)


 
 
 Túra éve: 2009
atomcatTúra éve: 20092009.05.14 22:18:56
megnéz atomcat összes beszámolója
Öko 70

Korábbi térdsérülésem okán ki kellett hagynom a szokásos Mátrabércet. A Kinizsi 100-ra való felkészülésben számora minden évben az alapozó túrák egyike az elõbb említett, így nem volt mese, kellett választanom egy méltó helyettesítõ túrát, ami szintben és távban megközelítõleg hasonó igénybevételt jelent. A túranaptárat böngészve megakadt a szemem a Szarvaskõ-Bánkút-Mályinka-Bánkút-Szarvaskõ útvonalat bejáró Öko 70 túrán. A beígért 3050m (utólag, a turistautak.hu trackjei alapjáb 3200++m) szint, és 70 km táv kellõen soknak igérkezett mátrabérc-pótlónak:)

A közép-májusnak köszönhetõen halvány esély mutatkozott rá, hogy esetleg világosban a cél közelébe lehet érni gyalogtempóban is, így mindenképpen a lehetõ legkorábbi indulást terveztem. Reggel 4-es kelést követõen f5-kor indultam a Dunakanyarból a számomra annyira kedves Bükk "lankáinak" meghódítására. A terv szerint haladtam, és 7:10-re sikerült is beneveznem, majd 7:15-kor nekivágtam a távnak.

Bemelegítésként nekiugrottam a Szarvaskõi várnak. Lyukasztás az elsõ, pontõr nélküli EP-ben odafent, és már szedtem is tovább a lábaimat az OKT útvonalán. 5-600 méter közötti szinteken hullámzó úton haladtam. Valahol a 2. ep elõtt, félúton összefutottam Istivel, õk is a 70-en voltak. Gyors szóváltás, és húztam tovább a késõbbi találkozás valóra nem vált reményében.

A Gilitka-kápolnánál egy rakat ifjú pontõr várta a túrázókat. Gyors aláírás a paírra, és hajrá tovább. Tudtam, hogy az istállós-kõi feltörésig lehet jól haladni, ott minden bizonnyal visszaveszi a tempót a 2 km-en "elterülõ" majd' 500m szint, de ez ekkor még a jövõ zenéje volt.

A kápolnát elhagyva lépésrõl lépésre közelebb kerültem a Bél-kõ tövéhez, majd hamarosan Bélapátfalvára értem. Sajnos csak a táblázatos initert nézem, amiben a kék jelzés volt feltüntetve a következõ, lak-völgyi EP-ig, így bekavartam a faluba... Ekkor jöttem rá, hogy ez egy olyan esemény, ahol a szöveges leírás tüzetes tanulmányozása szükséges, mivel a táblázat bizonyos esetekben cseppet eltér a valóságtól... Végülis nem volt nagy gond, max párszáz méter plusz táv. Bélapátfalva faluszélet hátrahagyva végre elértem a Lak-völgyet, ahol a sok horgász között lassan az EP is elõkerült. Regisztráció, almanyúlás, forrásvíz ivás, és spuri tovább.

A Lak-völgyben jó ideig bitumenen gyalogoltam két beért túratárssal egyetemben. A bitumen hirtelen véget ért, a táj egyre vadabbá vált, és végül jött egy rövidke killer emelkedõ a katonasírokig. Viszont ettõl a ponttól kezdve a Szalajka-völgyig csak lefelé. Az Erdei Múzeumon keresztültéptem, és a végén konstatáltam, hogy pont sehol. Initer elõ, és kiderült a frankó: pontõr itt sincs, az Erdei Múzeum elején, a vashámorban készült vastábláról kellett feljegyezni, hogy mit tilt a rajta levõ felirat. Király. Vissza a túrista hadosztályokon keresztül a múzeum elejére, és már meg is volt, hogy halászni tilos. Szerintem nagyon csuklott a rendezõség felmenõ nõi ága.

Húzás tovább. A Szalajka-forrás elõtt csak azért találtam meg a "mozgó pontot", mert éppen az arra kószáló túristák beszélgettek a pontõrrel, és a túráról volt szó... Állítólag egyeseknek nehezebb dolga volt, mert a pontõr máskor egy tóparton hevert, és semmi de semmi jele nem volt annak, hogy õ most ott egy EP-t képvisel. Sebaj. A Szalajka-forrásnál kaja+pia, mert bizony az elkövetkezõ 2km nem a lazaságáról híres. Közben egy iskolás csoportból pár fõ sikeres szó szerinti kéz- és lábtörtést mutatott be a hegyoldalon, ezzel elõsegítve a csoport mielõbbi hazajutását ("buszhoz vissza, oszt húzunk haza, többi program lefújva").

A megtört csoport elvonulását követõen felszívtam magam, és nekiveselkedtem a Bükk legmagasabb csúcsának, amire stílszerûen a legszivatósabb irányból kellett felmásznom. Az Õsember-barlangig bemelegítettem, kis hullámvasút lefelé, és jött a fincsiség: emelkedõ a csúcsig. Na jó, kb. 200 méter közel vízszintes rész is van a majd' 2 km-es szakaszban. Útközben leelõzött egy hegyizerge, õ is a 70-esen volt, de úgy emelkedett, hogy simán lepipált volna egy, a környéken gyakorlatozó Gripen-köteléket:). Végül a két kevésbé emelkedõ "átvezetõ szakaszt", és az utolsó emelkedõ javát letudva a csúcs közelébe értem, és pár ólomsúlyú lépést hátrahagyva már fent is voltam országunk 2. legmagasabb pontján, ami sajnos 0 panorámával rendelkezik.

Istállós-kövön szintén nem volt pontõr, a Bükk 900 pecsétnyomójával kellett bélyegezni. Kicsit tintás volt, és némi izzadsággal megbolondítva egészen jól lehetett pecsételni a csúcstáblára szerelt fém bélyegzõvel. Istállós-kõ elérése nagy fegyvertény volt. Megvolt az elsõ 21 km, és a szint majd' fele. Bónuszként Ómassáig komolyabb emelkedõvel nem kellett számolni, így bõven volt idõ erõt gyûjteni a következõ, szentléleki mászáshoz.

Utam a zöld háromszög-kék kereszten át vezetett Káposztás-kert Olaszkapu irányába. Az Olaszkapunál volt végre pontõr, és frissítõ. Gyors folyadékpótlás, és spuri tovább, Bánkút irányába. Bánkutat a túra nem a legoptimálisabb úton közelítette meg, mivel a Csurgói Erdészlak felé kellett mennünk. Sajnos a tavaly téli vihar a sárga sáv Bánkút elõtti szakaszát teljesen felszámolta, így elég dzsamburis volt bánkúti megérkezésem. A síházban OKT pecsét az igazolófüzetbe, pár szó egy sráccal, aki az 50-en volt, így innen tiplizett vissza Szarvaskõre, aztán hajrá, le a Száraz-völgybe, majdnem Ómassáig. Persze ez sem a legoptimálisabb út volt Szentlélekre, node akkor hogy jönne ki a 3000 feletti szint?:) A sárga kör becsatlakozásánál találkoztam egy sráccal, aki pár szó után elrohant, hogy utolérje társait. Õ a 70 mellett a Bükki Forrásokat is csinálta. Ami forrás közel esett, és a Források túra része volt, meglátogatta, amíg ereje bírta.

Leértem az ómassai völgybe, átkeltem pár mocsárrészeg, cigarettázó tinédzseren, akik valószínûleg a "sportos életet" éltették a maguk módján, hegyi környezetben, és mellesleg méltóképp emelték mind a túra, mind az EP fényét. Szerencsére a pontõrök arrébb, és józanok voltak:)

Pecsét után fel a Kohász-úton. Ezen is meglepõdtem, én a Szuszogón mentem volna, ha engem kérdez valaki, de nem volt ellenemre a könnyebb úton kötelezõ felmenetel+így még egy extra frissítõpont is várt rám.

Délután 2 körül járt, a Nap magasról tûzött, és nyáriasan, felmenetelhez kicsit talán túlzottan is meleg volt. Próbáltam a fák árnyékába húzódni, de a gatyarohasztó hõség, és a motor termelte hõ megtette hatását: ömlött rólam a víz. Ilyen körülmények között a Jubileum-forrás hegyoldalból bõségesen elõtörtõ vize mega a földi paradicsom! A forrásnál értem utol a korábban, Ómassára menet látott srácot 2 túratársával. Nyakig vizesen kiabáltak, hogy kötelezõ frissítõ pont, legalább 5 perc + a felfelé menetben:) Igazuk volt. Megálltam, ittam, feltöltöttem a kulacsom, és locsoltam a fejemre a karszt aranyát. Ilyenkor érzi igazán az ember, hogy a tiszta karsztvíznél nagyobb kincs a világon nincsen!

A frissítés után újult erõvel törtem Szentlélek ormaira. A dózerúton hamarosan a kolostor romjaihoz értem, majd a fogadót elhagyva pikk-pakk a Látó-kövek közelébe jutottam, és megdöbbentem. A Látó-kövek emlékeimben óriási õs-bükkösben helyezkedett el, és - a kövek nevéhez méltóan - csak a kövekre kimászva volt esélye a túrázónak gyönyörködni az észak-borsodi panorámában. Nos, ez a kép a téli, Bánkutat letaroló viharnak "köszönhetõen" alaposan megváltozott. A szél a Bükk ezen részét sem kímélte. Az erdõ óriási fái völgyirányban jó 500 méter hosszan, változó 100-200m szélességben a földön hevertek, gyökerestül kicsavarva. Nem volt egy szívet melengetõ látvány, fõleg annak nem, aki korábban látta azt az életerõs, gyönyörû bükköst, amit a pár perces forgatag erdei pokollá változtatott.

A Mária-forrást elérve a helyzet még rosszabb volt. A továbbvezetõ kék kereszt jelzés megszûnt létezni. A túristaút a kidõlt fák gyökérkoronái miatt eltûnt, sok helyütt 3-4 méteres gödrök tátongtak, a hegyolal pedig békés bükki táj helyett nehéztûzérség által támadásra elõkészített területnek tûnt. Óriási, több száz éves kidõlt bükkök ágai között kellett átkelnem, hogy végre leérjek a vihar által kevésbé súlytott alsóbb völgyszakaszba. Nem tudom, hogy voltak vele a rendezõk, de épeszû ember erre a területre teljesítménytúrát nem küldött volna. Azt sem tudom, hogy a Bükki Nemzeti Park hogy engedélyezte ezt az útovalat. Még szerencse, hogy csak 36 ember indult a 70-es távon, mert bizony ez a hely potenciális dugó, és baleseti gócpont lehetett volna a kidõlt fáknak, és égbemeredõ embernyi "szálkáknak" köszönhetõen.

Az Odvas-kõi-völgy további része hozta a szokásos vadságát, és ebben rejlõ szépségét. A völgy végéhez közeledve enyhe bal forduló, és rövid emelkedõ várt rám. A gerincet elérve lefelé vettem az irányt, és már bent is voltam a máylinkai EP-ben. 4 perc híjján hoztam az 5-ös átlagot, aminek örültem tekintetbe véve a terep nehézségét. Az EP-ben újabb frissítõ, némi szóváltás a Jubileum-forrásnál megismert 3-as csoporttal, cipõigazítás, és indulás tovább. A következõ cirka 7 km rejtette az utolsó keményebb, 500m körüli szintet. Tudtam, hogy nem lesz leányálom a vége, mert az Ördög-oldal felõl közelítettük meg Bánkutat, ami nevéhez méltóan meredek mászás.

Az OKT elinte lustán, hullámozva indul Bánkútnak, majd a lemenetelek szépen lassan eltûnnek, és az ember fia azon kapja magát, hogy immár csak fölfelé szedi a lábát. A felmenetel közben jön egy dózerút, aztán a túristaút némi szédelgés után nekiáll felmenni a Dédesi-vár gerincére, amúgy toronyiránt. Ínszaggatóan meredek, rövid szakasz, majd rövid szusszanat után már ott is az Ördög-oldal hosszas emelkedõje. Pár kellõen hosszú kanyarsorozat, és már fent is voltam ismét Bánkút szintjén. Az EP-ben evés-ivás - kell a Kraft az utolsó 23 km-re is! A síháznál még vettem egy kólát, amit a végszóra tartalékoltam, hogy legyen mivel feltúrbózni a vércukrom, ha nagyon elfáradnék, aztán hajrá, irány Tar-kõ.

Tar-kõ felé a Büszkés-hegyen kellett ledöbbennem: a fiatalos sok fája teljesen elszáradt. Amolyan kísérteterdõvé vált. Csak itt-ott "éktelekedett" egy-egy zöld korona a szürke, égnek meredõ, halott ágak rengetegében. Sajnos a jelenség Tar-kõ környékén több erdõterületre is kiterjedt.

A csúcsra felérve egy fiatal párocskával futottam össze, és feléltem Haribo tartalékaim 95 %-át. A Nap egyre inkább a horizontot verdeste, ami arra késztetett hogy a párocska példáját követve sietve odébbálljak a marasztaló panoráma ellenére.

Gyors lemenetel, segítségnyújtás az utolért párocskának a "Hogyan tovább Bánkútra?" rejtély megfejtésében az Õserdõ kapujában, majd indulás az OKT módosított útján, a Kis-virágos-hegyen át Cserepes-kõre.

A barlangszállást elérve már igencsak sötét volt a sûrû erdõ alja, ami a rohamosan közeledõ éjszakára figyelmeztetett. Pes-kõ felé tartva latolgatni kezdtem az esélyeimet, hogy vajon õsszefuthatok-e egy másik túrázóval, aki társam lehetne az egyre inkább realitássá váló éjszakai szakaszon. Közben a vadak az este leszálltát kiszagolva a hûs levegõbõl egyre aktívabbak lettek. Sokszor hallottam a megugró mufloncsordák jellegzetes, száraz ágak recsegése, és avarropogás kísérte csörtetését, és éreztem a nemrég ott járt vadak szagát. Õr-kõ elõtt egy jó 15 fõbõl álló csordát láthattam is tovarobogni a hegyoldalban.

Az Õr-kõ háznál jólesõ érzés volt embert látni az Õserdõ óta tartó magányomban. A Sándor-hegy tövénél már vészesen csengetett az éjszaka, és hamarosan megmutatkozott az initer igazi nagy hátránya: az iromány a terep bejárása nélkül készült, így a térképrõl leolvasható információkon kívül sok egyebet nem tartalmazott, azt is inkább csak kivonatolt formában. Az ismeretlen terepen (a Bükk ezen részét Õr-kõig ismertem nagy biztonsággal) bizony jól jött volna egy részletesebb túraleírás. A Sándor-hegy nagy tisztásán pl. reménytelen lenne egy kimenõ jelzést megtalálni a leszálló éjszakában. Szerncsére a problémákat aktívabb térképezéssel át lehetett hidalni, de ez meg persze a menetidõt növelte.

Végül szerencsére meglett a megfelleõ sárga-zöld jelzés, és kisebb kavarás után a Bél-kõre vezetõ piros háromszög is. A csúcsra menet futottam össze két túrázóval, aminek kb. egy lottó ötössel felérõ valószínûsége volt a 36 indulónak köszönhetõen (gy.k. 70 km-en 36 ember egészen jól el tud oszlani). A pontban pecsét, lámpabeizzítás, és rohantam a pont elõtt látott két ember után. A Galya-nyeregig bele-belefutottam a távba, hogy végre ne egyedül kelljen tévelyegnem a tök sötétben, de nem sikerült utolérnem a túratársakat. Épp az elágazásban gondolkodtam, hogy merre tovább, amikor hátolról hallom, közelít két ember. Ekkora mákot, ez nem lehet. Egy második lottó 5-ös 12 órán belül? Hát, nem. Szerencsémre, és az õ pechükre elkavartak az egyik keresztezõdésben, így mögöttem caplattak. A véletlenek övezte találkozásunkat megünneplendõ a továbbiakban együtt haladtam két - mint késõbb kiderült - ózdi túratársammal. Egy kisebb elnézést leszámítva sikeresen törtünk elõre a zöld jelzésen, azonban egy-két keresztezõdésben jópár értékes percet veszítettünk a jelzés keresgélésével. Ennek köszönhetõ, hogy az utolsó 10 km 2 óra 20 percbe telt.

Feltûntek Eger fényei. Sajnos még mindig bazimagasan voltunk, ami a táv növekedésével egyre térdszaggatóbb lemenetelt vetített elõre. Lassan csak megláttuk Szarvaskõ fényeit is, és az út leadta orrát. Térdszaggató ereszkedésbe kezdtünk, ami a 70. km felé már kicsit több volt, mint szimpla jólesõ érzés, sajnos a skála negatív irányába. A gyorsan csökkenõ magasság meghozta gyümölcsét. Elértük végre a vasúti hidat, és a vasút mellett begyalogolva 22:51-re a célba értünk.

Köszönjük szépen a Rendezõk túra létrehozása, és lebonyolítása érdekében tett erõfeszítéseit! Az Öko Park 2. megrendezett teljesítménytúrája még természetszerûleg hordozott pár gyermekbetegséget, de a célban mindenki elmondhatta javító szándékú kritikáit, ami minden bizonnyal a túra szervezettségét pozitív irányba fogja elmozdítani.
 
 
kekdroidTúra éve: 20092009.05.14 13:04:29
megnéz kekdroid összes beszámolója
Szarvaskõi Öko-Park túra 15É

Fél nyolckor állunk meg Szarvaskõn, ez a korai idõpont annak tudható be, hogy otthon már mindenki a túra lázában égett: Kerek repkény és öcsém, Bese indulni akartak végre, a család többi része pedig valami horrorfilmet akart nézni (így aztán õk is örültek a túrának). Bezárom a kocsit, elsétálunk a rajthelyre. Szarvaskõ olyan pici falu, hogy öt percen belül úgy vagyunk ott, hogy szinte mindent látunk, amit nem, azt majd a túrán fogjuk. Találkozunk váci ismerõseinkkel, éppen megérkeztek és éppen indulnak is haza, mi pedig a maradék idõt holmi lengõtekézéssel ütjük agyon. Nyolc órakor benevezünk, kedvesek a rendezõk, kezünkbe nyomnak egy-egy itinert és útnak engednek. A leírás korrekt, benne van minden szükséges adat, egy térképen a túra útvonala a jelzés színének megfelelõ filccel kihúzva, valamint bejelölve az egy darab ellenõrzõpont.

Némi szerelvényigazítás után elindulunk, egészen a kemping kapujáig jutunk, ahol értékes másodperceket veszünk el az éppen beérkezõ Tincától. :) Az Eger-patak hídján még összefutunk Budai-H.G.-val és Gudlukinggal, õk is a célba érés utolsó fázisában járnak. Újra hármasban két útitársammal kisétálunk a faluból az OKT útvonalán, a trükkös kanyarnál észrevesszük a betérést a bozótosba, ahol a csalit bõven túlnõtt rajtam, nem gyõzök hajolgatni, hogy átférjek az ágak között. A dzsungelharc után még kapaszkodunk egy kicsit, majd felérünk az Egerlátóra, amelynek a neve átverés, Egerbõl semmi nem látszik. Újra erdei utat taposunk, testvérem egyre jobban szeretne lámpát kapcsolni, erre a K+ elágazásánál nyílik lehetõsége, addig semmi értelme nem lenne, nem lévén elég sötét.

Az elágazás után egyre nagyobb sötétben, de már lámpával talpalunk dél felé, néha elbizonytalanodom, hogy jó-e az irány, de mindig felbukkan egy-egy újabbnak kinézõ jelzés. Rövidesen megérkezünk a piros sáv keresztútjához, amely út Egerbaktán végzõdik nyugaton és jó sokat kanyarog a Bükkben keleten. Keletre fordulunk rajta, kiérünk egy tágas rétre, ahol szalag mutatja a letérést az erõsebb földútról. Ezt még sikerül észrevenni. Kicsit késõbb újra elbizonytalanodunk, nagyvad csörtetését hallani egész közelrõl, de hangunkat meghallva eltûnik a valami a bozótban. Nemsokára újra kivisz a jelzés egy szélesebb útra, egy ideig talpalunk rajta, különösebb esemény nem történik, látnivaló, így éjszaka nincs. Viszont sokat éneklünk, fõleg a fokozott vadtevékenység miatt, valamint, hogy ne legyünk annyira álmosak.

Almár szélén van a túra egyetlen ellenõrzõpontja, itt kapunk egy-egy banánt, tetszõleges mennyiségû szõlõcukrot és vizet, szintén kedvünk szerint. A pontõrök kedvesek, vidámak és jó sokáig kint kell állniuk, elmesélik, hogy tavaly valakik hajnal háromra lettek meg. A biztonság kedvéért megkérdezik, hogy eltalálunk-e Szarvaskõig, valamint, hogy voltunk-e már éjszaka túrázni. :) Megnyugtatjuk õket, majd folytatjuk utunkat. Átsétálunk a 25-ös fõúton, majd felkapaszkodunk az almári Fehér-hegyre, ami inkább meredek, mint magas, de legalább az út jó kényelmetlen, vízmosásos, csúszós. Felérünk, Eger fényei szikráznak délen, a város fölé magasodik a Várhegy és a Nagy-Eged, fantasztikus látvány. A 120 kV-os távvezeték elérése elõtt elkanyarodunk észak felé, hangulatos erdei úton, mellettünk néha vadak motoszkálnak az erdõ aljában, néha egész nagyok. Tõlünk balra, a völgyben, illetve a völgy túloldalán pedig a bervai mészkõbánya gépei zúgnak mély, morgó hangon az éjszakában.

A Les-réti elágazástól már közel van a cél, lekocogunk az alkalmasabb partokon, majd a vasúton átkelve a patakkal párhuzamosan sétálunk a célig. Még a vasútállomás elõtt látunk két tanakodó sporttársat, öcsém teljesen megdöbben, hogy velük hogyhogy nem találkoztunk. Felvilágosítom, hogy nem találkozhattunk, mert õk a 70-es távon vannak, mi pedig az éjszakai 15-ösön és a kettõ útvonalában nincs sok közös keresztmetszet. :) Besétálunk a célba, összefutunk az épp induló Vaddinóval, õ is a 70-esen volt. Majd némi várakozás után (a rendezõ hölgy egyedül intézi a meglehetõsen körülményes adminisztrációt) megkapjuk az igényes oklevelet és a fa jelvényt, igazi ritkaság a gyûjteményben. Elbeszélgetünk az egy ideje beérkezett DJ_Rushboyjal és némi pihenés után hazautazunk. Köszönöm a túrát a rendezõknek és a társaságot Repkénynek és Besének, valamint gratulálok minden teljesítõnek!

-Kékdroid-
 
 
Rush2006Túra éve: 20092009.05.13 13:09:32
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Szarvaskõi Öko-Park Túra 70

Már év elején kinéztem magamnak ezt a túrát, mivel fõleg az elején olyan helyeken megy, ahol én még sosem jártam korábban.
A 05:03-as egri gyorssal utaztam, ami Füzesabonyba legalább 20 percet dekkolt, így elkezdtem félni hogy lekésem a csatlakozást, de kiderült hogy ez így szokott mindig lenni, és a megadott idõpontban értem Egerbe, ahol már várt a BZ vonat.
Szupi útvonala van ennek a kis vonatnak is, sokan mennek kirándulni pl. Szilvásváradra is innen.
Szarvaskõn leszállás, és gyönyörködés. Mindenhol hegyek ölelik körül ezt a kis falvacskát.
A rajtba érve is tovább gyönyörködök, az Öko-park kemping úgy gondolom minden vágyát kielégíti az idelátogatóknak. Ezt az is mutatja hogy már most több külföldi gépkocsit látok a kempingben, és még csak a szezon eleje van.

08:30-kor indulok neki a 70 km - 3090 szintkülönbségû távnak. Egybõl meredeken megmászom a Szarvaskõi-várat ami közvetlenül a falu fölött magasodik.
Innen tovább emelkedik az út, utólér Endre majd gyorsan tovafut. Gerincúton haladok, néhol szuper kilátással. Megelõzöm - raftert- majd innentõl 70-est nem látok sokáig, mivel 07:20-kor indult elõttünk az utolsó nevezõ. Családias túra ez, mint megtudtam összesen 38-an neveztünk a hosszú távra.
Belekocogok a lejtõkön ahol lehet, a többit meg gyaloglom. Így van a mai nap betervezve.
Elérek Bélapátfalva szélére, háttérben a Bél-kõi kõfejtõ nyújt impozáns látványt.
Az idõ most nem számít, elérem a híres kolostort, körbejárom, és elolvasom a tudnivalókat. Innen az itiner nincs nagyon összhangban, ugyanis K- jelzést ír a folytatásban, viszont az útvonalleírás szerint nem kell bemenni Bélapátfalvára hanem egy szerpentines mûúton lerövidíti az utat. Mivel egy "Szarvaskõi Öko-Park" nyíl is mutatta a jobbra irányt, ezért lelkiismeret furdalás nélkül letérek a K-rõl a helyes útra. Visszaérek a K-re megelõzök jópár embert akik csóválják a fejüket.
Szerintem inkább az útvonalleírást kéne elõször elolvasniuk..
Elérek a Lak-völgyi tóhoz ahol almával kínálnak a pontõrök. Haladok is egybõl tovább. Elkezd esni az esõ bánatomra, de az idõjárás csak nyári záporokat mondott, ezért nem csinálok belõle nagy ügyet.
A mûútnak is meg van a varázsa, szuper részen haladok, emelkedõvel tarkítva, majd terepen föl a Katonasírokhoz. Innen kocogás le immár a S- jelzésen a Szalajka-völgy felé. Elérem a Szabadtéri Múzeumot, és tovább gyönyörködöm. Imádom ezt a helyet, talán utoljára 6 éves koromban jártam itt, de megfogadtam hogy privát túrára visszajövök ide. (A múzeum a fakivágás, fafeldolgozás, mészégetés egyes munkafázisait és eszközeit, valamint az erdõ és a fák kortörténetét mutatja be az ide látogatóknak.)
A Szalajka-völgyben haladok tovább, rátérek a Z3szög-re, és meglátom a kisvasutat is. Rengetegen kirándulnak ma, mivel szuper az idõ, az esõ már elállt. Útközben egy mozgó pontba botlok, még jó hogy ki volt táblázva, amúgy lehetetlenség lett volna magamtól észrevenni a sok ember között. Még egy kis erõgyûjtés a Fátyol-vízesés megnézésével, majd jön országunk egyik legmeredekebb emelkedõje. Asszem valami 2,4 km - 550 m szint. Erõt veszek magamon és elindulok. Kibontok egy szendvicset, amit a csúcsig nem bírok megenni, de jól esik mert erõt ad.
Izzadok keményen, de nem állok meg. Utólérem bubut és gudlukinget majd az elsõ 70-eseket is. Nem vagyok egy nagyon izzadós srác, de most patakokban folyik az arcomról a veríték. Végül fölérek ahol jópáran pihennek. Ránézek az órára, és hmm.. szép idõ, 32 perc alatt feljöttem. Megeszem a szendvicsem másik felét, majd indulok lefele. A háromszögek elágazásánál bizonytalankodókat igazítok el, majd elérek a K+-re ahol balra fordulok. A mûútnál letérek róla, és elérek az Olasz-kapuhoz, ahol finom frissítõ vár. Nagyon kedvesek a pontõrök, van Ca, Mg, szörp, zsíros-vajas-lekváros-mézes kenyér.
Én vajas-mézes kenyeret eszek magnéziummal megbolondítva :) Nagyon jól estek a finomságok, feltöltõdve vetem magam bele újra az erdõbe. Megcsodálok egy karóra kirakott állati koponyát, majd a Faktor-réten áttérek a S-ra. Innen már látszik a tavaly októberi szörnyûség. A természet ereje ezen a napon mindent elsöpört a környéken. Felérek Bánkútra, ahol OKT pecséttel igazolok. Rengeteg kidõlt fa, iszonyú pusztítás. Egy részét már próbálták rendbetenni kisebb-nagyobb sikerrel.
Haladok a S+-en Ómassa felé. Egy kicsit bekómázok ezen a részen, de nem azért mert olyan unalmas, csak kevés volt az alvás.
Nagy nehezen elérek a K- elágazáshoz, ahol ismét mozgó pont. Szegény pontõrök mellett 3 alkesz srác is tanyázott matt készen. Elindulok Szentlélek felé az emelkedõn de nem esik jól. Megváltás a Jubileumi forrás hideg vize, itt kicsit megállok feltöltõdni. Tovább indulván elhaladok egy pálos kolostorrom mellett, majd ismerõs rész jön a Barcikáról.
Jön a hírhedt Csondró-völgy teteje, ahol talán még brutálisabb a pusztítás mint Bánkúton. A jelzés követhetetlen, körbenézek, meg sem próbálkozom vele.
A térképem alapján nézek egy kis kerülõt, majd meredeken visszavágtam a jelzésre hamarosan. Többször voltam már ebben a vadregényes völgyben, de sajnos lefelé még egyszer sem mentem, itt volt az idõ rá! Bizony valahogy jobban haladtam mint a Barcikán fölfele szinte szûz hóban :) Kiérek Mályinka határába, ismét frissítés, Ca, Mg, szörp, és csoki. Szuper! Innen ismét rengeteg szint következik vissza Bánkúthoz a K- jelzésen. Sok ideje haladok már, de szinte semmi szint nem volt eddig a leírthoz, kezdek izgulni hogy most az itiner van ennyire elírva, vagy csak valami brutálisat kapunk a végén. Hát az utóbbi gyõzött. A Dédesi-vár mellett elhaladva jön a toronyiránt fölfele. Egy idõ után beugrott hogy én már 2-szer jártam erre a Népek Tavasza maratonját futottam ellentétes irányból a Nyír-kõ fele.
Márpedig akkor tudtam hogy mi vár rám, és fölkészültem rá. Most viszont nagyon jól haladok fölfele, sorban hagyom le az embereket. Nagy levegõ, felérek a mûúthoz, ahol a pontõrök csodálkoznak hogy ilyen nagy sorszámmal jövök. Tény hogy szépen haladok eddig.
Itt is frissítõ, nagyon profi ez a túra úgy látom. Ismét Bánkúton vagyok, kis oda-vissza, majd sokáig az OKT jelzése jön. Sokszor jártam erre, imádom a most következõ részt. Akinek a Három-kõ, Tar-kõ, -,Cserepes-kõ, - Õr-kõ nem mond sokat, annak ajánlom ezeket a helyeket fölkeresni, közel vannak egymáshoz.
A Tar-kõ panorámáját semmi nem üti. Innen leérve általában mindig balra szoktam menni a Z-n (Tortúra) most tovább visz az utam a K-n. Viszonylag ismeretlen rész jön, bár még 2006-ban jártam erre valamikor.
Utólérek végre egy ismerõst vaddino képében. Innen a célig már együtt haladunk.
Cserepes-kõre felérve kicsit szusszanunk, a kilátás kárpótol. Õr-kõ után újabb "kõ" következik a Bél-kõ nevû csúcs ahol ellenõrzõpont fogad. Vártam már, sokáig nem volt most pont. Sosem voltam még erre, itt vagyunk a reggel látott bánya fölött. Mesés panoráma, és naplemente fogad minket. Kis pihi, majd innen szalagozás a Z-höz ami már a célig visz minket. Kis tanakodás hogy melyik a jó iránya, majd megleljük. Osztunk-szorzunk, és azon kapjuk magunkat hogyha sietünk, akkor csak kb. fél órát kell lámpázni. Unalmasnak egyáltalán nem nevezhetõ ez a jelzés, mindössze hosszúnak. Most már elég sok helyen kocogunk. Még szürkületben is jól látom a jeleket, de valahol lefele félúton beérünk az erdõbe, nincs mese lámpát kéne kapcsolni. Bizony csak kéne, mert az enyémmel valami nem mûködik nagy bosszúságomra, és vaddinoéban is alig van már szufla. No mindegy, az út jól volt követhetõ, szerencsémre jól osztottam be az idõmet és már a végénél járok.
A vadak is ébredeznek, egyre közelebbrõl halljuk õket, nagyon sokan vannak errefele. Valahogy még lebotorkálok egy meredeken, majd jön a várva-várt cél.
Finom meleg gulyás fogad, megannyi kenyérrel meg üdítõvel. Kenyeret most nem tudok enni, viszont a gulyás nagyon jól esik. Megnéztem a számítógépben jegyzett idõket, Endre után (aki futott) enyém lett a második idõ. 12:40-el értem be.

Gyönyörû túra volt, megérte eljönni, ezért is írtam beszámolót. Frissítés 5*

ui: Ja, és a fakitûzõ az egyik legékesebb darabja a gyûjteményemnek :-)
 
 
 Túra éve: 2008
e b o l aTúra éve: 20082008.05.22 17:21:52
megnéz e b o l a összes beszámolója
Szarvaskõi Öko-Park Túra 50

Talán másfél héttel a túra elõtt döntöttem el, hogy Szarvaskõre megyek túrázni. Mostanában sikerül mindig az utolsó pillanatban döntenem, de ezúttal még elég idõben határoztam el. Idén még csak két ötvenest mentem a túra elõtt, féltem is tõle rendesen a maga 2200 méter szintemelkedésével nem egy könnyû túra. Elõzetes terveim szerint két teljesen új túratárssal vágtunk neki a túrának, Beával és Istvánnal. A szállásunkról a túra rajtja közel volt és a hétórás rajt is igen kedvezõ, de nekem mégis sikerült keveset aludnom. A rajtban a figyelmes rendezõk jóvoltából mindkét túratársam nyert némi ajándékot, de én ezt megúsztam. :) Bea egy hátizsákkal, István, pedig egy kalandpark belépõvel lett gazdagabb. Ez már megalapozta a nap hangulatát, nem beszélve arról, hogy Szarvas Matyi barátom is befutott. Nagyon jól lett kiválasztva a túra bázisa, azt hiszem, minden elvárásnak megfelel. Együtt indultunk el és közben elmesélte szeptemberben rajtol a Kék Kör futással, ami ha a tervek szerint alakul 42 napos lesz. Az elsõ ellenõrzõpont a GILITKA KÁPOLNA. Eddig az út nem különösebben volt nehéz, de tudtam, ez a nap még tartogat nagy meglepetéseket. Némi szõlõcukrozás után egy szendviccsel a kezünkben mentünk tovább, amit a Hát Izsák sporttárstól kaptunk. A második ellenõrzõpont a LAK-VÖLGYI TÓ volt, ahol alma várt. Igaz, hogy ha nem is szándékosan de rövidítettünk egy kicsit, a táv viszont kevesebb, mint amit a rendezõk megadtak. Ezen a ponton az autóval jól megközelíthetõsége miatt, hiányoltam egy kis folyadékot, akár víz is jó lett volna. Még mindig nem nagy erõfeszítéssel juthattunk el a harmadik állomásunkhoz a SZILVÁSVÁRADI SZABADTÉRI MÚZEUMBA, ahol egy feliratot kellett leírni. Innen jött az igazi csemege, feljutni a következõ pecsétünkért ISTÁLLÓS-KÕRE, 959 méter magasra. István már az elején, nem sok esélyt adva nekünk elhúzott, Beával, pedig a kényelmes, de biztos felérést választottuk, egy kis elkavarással. Teljesen megölt az emelkedõ és ezt a túra végéig nem tudtam kiheverni. Útközben megismertem a következõ állomás és frissítõpont, OLASZ-KAPU történetét Istvántól. Életem legfinomabb pecsenyezsíros kenyerei vártak. Ha valaki csak ezért megy el, már megérte. :) Lazább szakasz következett BÁNKÚTIG. Itt már teljesen kitekeredtek az energiacsavarok belõlem. Istvánnal nem lazíthattunk, mert Bea, csak ment, ment, ment… Tar-kõn ért utol Máté, aki egy kis friss szellemet hozott nekem. A következõ pontig rengeteg, több mint 15 kilométer volt. Ezt jó lett volna megtörni valahol, mert nagyon monoton így. Kicsit elszámoltam a folyadékot, de néha kaptam egy-egy kortyot. :) István azt hangoztatta Tar-kõ után nem lesz több emelkedõ. Amikor az útvonal ezt megcáfolta igen morcos voltam. Felfelé alig tudtam emelni a lábam és egyszerre meg tudtam volna inni az összes folyadékomat, de félõ volt, hogy a célig ebbõl kell gazdálkodnom. Õrkõ-háznál két ember, két autóval volt, gondoltam megpróbálom, hátha valami kannában akad egy kis vizük feleslegbe. Akadt! :) Kiderült, õk is rendezõk és egy üveg ásványvízzel és némi csokival leptek meg. Ez nem a szolgáltatás része volt, de nekünk életmentõ. BÉL-KÕRE érve fantasztikus kilátás és víz fogadott. Máté megitta elõttem az utolsó adag szörpöt. :) A célig jóformán csak lefelé kellett haladnunk, de itt duplán visszakaptuk a második pontnál kapott métereket. A tervezett éjszakai 15 kilométert kihagytam. Kemény túra volt, lehetne a Mátrabérc öccse. Bea és Istvánt elment az éjszakai túrára, én pedig ezalatt a rendezõkkel maradtam. Ismerõs volt a fiatalember, de nem tudtam hova tenni. Miután elment a feleségével beszélgetve kiderült, hogy õ az a Papp Zsolt, aki Toplak Józsi Kék Köre alatt, a Kék Túrát megcsinálta és ezalatt nálunk is aludt. :) Kicsi a világ. Majdnem elfelejtettem, Bea ismét elsõnek rajtolt és másodszor is ajándékot kapott, egy szép nagy gyertyát. Ezek a rendezõk! :) A célban hihetetlen finom levest lehetett vásárolni, nem tudtam hogy a maradék zsírt egyem vagy a levest. :) Nagyon szuper túra volt, kellemes bázissal és tökéletes útvonalon. Egy-két vízvétellel több, egy kis finomítás az igazolófüzeten és tökéletes lesz. Ha tudok, jövõre is szeretnék elindulni, mert nekem idén tuti, hogy ez az év legjobb túrája! :)))

Kimmel Péter
 
 
moiwaTúra éve: 20082008.05.18 12:06:33
megnéz moiwa összes beszámolója
Szarvaskõi Öko-Park túra 50

Ismét a Bükkben, már sokadszor idén. Mégis megunhatatlan.

A hétvégi bõséges túrakínálatból már hetekkel ezelõtt kinéztem magamnak ezt a rendezvényt, elsõsorban az útvonalvezetése miatt, másrészt pedig mivel eddig mindössze egyszer sikerült a Tar-kõn felhõ-, köd- illetve esõmentes idõt kifogni. Most jónak ígérkeztek a kilátások. Ráadásul Szarvaskõ vidékén gyakorlatilag alig vezet teljesítménytúra.

A reggeli vonaton alig látni túrázót. A kevesek egyike épp abba a kupéba száll, mint jómagam. A füzesabonyi átszállásnál tisztul a kép, tényleg kevesen jönnek vonattal. Gondoltam, talán inkább az autósok lesznek többségben.

A szarvaskõi állomás fölött ott magasodik a vár, a zászlóval. Oda fogunk legelõször felmászni. Rövid séta a rajthoz, az Öko-Parkba, szinte közvetlenül a vár alá. Gyors nevezés, csaknem fél órával a rajtzárás elõtt a 11-es rajtszámot kaptam meg az 50-es távon, megint egy családias rendezvény elé nézünk, amit egyáltalán nem bánok.

Az út elsõ szakasza, egészen a Katonasírokig az OKT-n vezet, úgyhogy jelzésváltásokra nem nagyon kell figyelni. Elég rég jártam ezen a vidéken, emiatt duplán is figyeltem a tájat. Rövid, de igen velõs emelkedõvel jutunk fel a várba, ahova nagyon is megérte kimászni a K rom jelzésen. A szikláról "terepasztal" látvány fogad: alattunk Szarvaskõ, szemközt meredek hegyoldalak.

Tovább a kéken egy tanösvény tábláit követve, szépen emelkedik az út, több helyen pompás kilátóhelyeket találni. Mindenfelé virágok, él és virul a természet. Belengi a vidéket a csend. A kisebb puklik között hullámvasutazok, majd a Gilitka-kápolna elõtti lejtõn utolérem Gy. Petit, T. Gabit és OT Zsuzsát. Õk csak a 25-ösön vannak, gondolom a Fátyol-vízesés - Istállóskõ szakasz fogta vissza õket az 50-esen való indulástól. Rövid beszélgetés közben érjük el a kápolnát, amit nagyon szépen felújítottak. Itt kapunk némi szõlõcukrot.

Petiéktõl elbúcsúzom, mert kicsit ki akarok lépni, utol szeretném érni a nálam kb. egy órával hamarabb elindult Ebola-féle különítményt. Szép erdõben haladok, széles szekérutakon. Erõs lejtéssel jutok el a Telekessy házhoz, ahol a kék éles kanyart vesz. Ezután ligetes erdõ következik, nagyjából szintezõs úton. Itt találkozom egy gyorsgyalogló sráccal, akit még többször fogok látni a túra során. Habár az OKT nem érinti közvetlenül, vétek volna kihagyni a Bélháromkûti apátság megtekintését. Körbejárom az épületet, fotózgatok. Visszafelé tekintve a Bél-kõ látványa is impozáns, annak ellenére, hogy a hegyoldalt félig lebányászták.

Innét hosszú mûutas szakasz jön elõbb le Bélapátfalvára, majd a cementgyári vasúti megállót érintve a Lak-völgy felé. A térképet alaposabban megnézve simán megjátszható lett volna az, hogy az apátságtól a hátsó betonúton a bánya szélén ereszkedik le az ember, szinte a Lak-völgyi tó közvetlen közelébe. Mondjuk aki erre a túrára jön, alapvetõen a kijelölt útvonalat szeretné végigjárni. A rendezõség joga eldönteni, hogy milyen álláspontot képvisel ebben a kérdésben: magyarán, ha az útvonalkövetés a cél, akkor Bélapátfalvára valamilyen pontot be kellene tenni (akár egy válaszolósat is, ott van pl. egy templom, vagy egy kopjafa közvetlenül a jelzések mellett).

Gyorsan peregnek a kilóméterek a mûutas gyaloglás közben. Szeretem a mûutat, lehet haladni rajta, másrészt a nagyobb tempó edzés a lábnak a rám váró igen komoly meredélyek elõtt. A Lak-völgyi tó mögött találom meg a második ellenõrzõpontot, ahol is almát adnak szolgáltatásként. Gyanúsan hamar értem ide, a megadott résztávval számolva. Tovább a mûúton még néhány kilómétert, majd a mûútból szekérút lesz, ami egyre intenzívebben kezd emelkedni. Nem vészes a dõlésszög, ráadásul szépen szerpentinez is, könnyítve a haladást.

Katonasírok. Elõjönnek az emlékek a Bükki kilátás(talanság)okról. Akkor itt esett az esõ, most azonban gyönyörûen süt a Nap. Ezután egy számomra ismeretlen rész következik, a S sávon a Horotna-völgyön le a Szabadtéri Múzeumhoz. Kissé sáros szakasz, néhol csak ösvényen, ami késõbb kiszélesedik szekérúttá. A Z sáv elágazása után nem találom a leágazást a völgybe, csak késõbb ereszkedem le, amikor már hallom lent a gyerekzsivajt. Gondoltam, ez már a múzeum. Az igazolófüzet ajánlja, hogy néhány perc erejéig sétáljuk végig a kiállítást. Tényleg megéri! A vashámorral kapcsolatban kellett egy kérdést megválaszolni és bevezetni a megfelelõ rubrikába.

A Szalajka-völgy tele van kirándulóval, sok a gyerek is, nyilván most van az osztálykirándulások szezonja. Némi nosztalgiával sétálok (sietek) el a Szalajka-vízesés, majd a kisvasút felsõ végállomása mellett. Tudom jól, hogy most jön a mumus, most kell agyban és fizikailag rendben lenni, ugyanis következik az ország egyik legkeményebb emelkedõje: fel az Istállóskõre. Már háromszor tettem meg azt a szakaszt, csak mindig ellenkezõ irányban... Felfelé most lesz a premier. Nagyjából tehát sejtettem, mire számíthatok. Az Õsemberbarlangig rengeteg a kiránduló, számukra nyilvánvalóan a barlang a végállomás. Mondják is többen a lefele jövõk közül, hogy már nincs sok hátra. A barlang környéke elég csalóka, ugyanis elõbb meredeken le kell jönni, hogy aztán ráforduljon az ember a völgybe és megkezdje a kitartó emelkedést.

Pár fokozatot visszaváltok és megpróbálok egyetlen megállás nélkül egyenletes tempóban felsétálni. A nagy szerencse ebben az alig több mint 2 km-es szakaszban, hogy egyáltalán nem monoton: indul egy völgyi etappal, majd egy hegyoldalon mászik fel, közben kanyarog. Aztán jön egy rövid szinttartó jobbkanyar, hogy onnét meredeken forduljon jobbra. Ezt követi egy balos kanyar, ahol gyökereken lépek át. Az emelkedés innét már folyamatos, érezni hogy fokozatosan hûl a levegõ, a kellemes szellõ pedig azt kezdi jelezni, hogy lassan elfogy a környezõ hegyek védõ hatása, ami bíztató. A Szabadtéri Múzeumtól számítva 55 perc alatt felérek az Istállós-kõ csúcsára. Mielõtt pár percre leszusszanok, felírom az elõirányzott kérdésre a választ az igazolófüzetbe. Pár perccel utánam érkezik fel a gyorsgyalogló srác, aki Bélháromkúton nálamnál többet idõzött, így ott elé kerültem.

Innét a sráccal beszélgetve peregnek a percek, a Z háromszögön megyünk picit lefelé, hogy majd balra fordulva a K+-en vegyük az irányt Olasz-kapu felé. Ez már nagyon ismerõs terep, sokat jártam erre. A térképet nézve volna egy alternatív útvonal is, a S háromszögön Kukucsó irányába, kb. ugyanannyit kellene gyalogolni Olasz-kapuig, és teljesítménytúra azon az útvonalon mintha nem vezetne. Kellemes a fennsík, furcsa érzés, hogy a nagy emelkedés után most alig vannak szintek. A Körös-bérc oldaláról leereszkedünk a töbrökhöz, majd a leírásnak megfelelõen balra térünk az erdészeti mûúton a parkolóhoz, ahol vár minket a következõ ellenõrzõ pont, valamint a terülj-terülj asztalkám.

Láthatóan sokkal több résztvevõre készültek, így gyakorlatilag végig lehetne enni a teljes szolgáltatást, feltéve ha nem lenne szûk az ember gyomra még, nem telt el ugyanis sok idõ az Istállós-kõ megmászásától. A tepertõkrémes kenyér valami fantasztikusan finom, a szûk gyomor ellenére azért két szeletet betermelek. A nagy pohárnyi szörp is jó helyre kerül. A pontõrök elmondása szerint Eboláék itt már csak kb. 20 perccel lehetnek elõttem. Mégis sikerül majd õket utolérni?

A gyorsgyalogló srác egy szelet kenyér után továbbindul, így innét egyedül folytatom utamat. Így evés után kedvem támad egy keveset kocogni, a K+-en néhány szakaszt kocogósra veszek, kifejezetten jólesik. A Faktor-rét környékén elvétem a jelet és rákeveredek az OKT-re. Korrigálok és a Csurgó felé veszem az irányt. Innét már nincs messze Bánkút, néhány perccel késõbb már a parkolóból sietek le a síházhoz, ahol OKT bélyegzõt nyomok az igazolófüzetbe.

Innét megint hosszú OKT szakasz következik, gyakorlatilag az Õr-kõ ház utáni elágazásig a K sáv lesz a vezetõnk. A Bél-kõ csúcsáig semmilyen ellenõrzõpont nincsen, de aki a Bükk szépségeiért jön, annak igazából nem is kell. A Bánkút - Õr-kõ útvonal a Bükk egyik legszebb szakasza! Egy kis Tortúra nosztalgia következik, furcsa is, hogy most semmi zúzmara és hó. A töbrök most egész más arcukat mutatják és szinte kérik, hogy fotózzam le õket. Jól lehet haladni, és nagyjából 1 óra alatt érek át a Tar-kõre. Kissé beborul az ég, félõ, hogy esni fog az esõ. A Tar-kõ csúcsán érem be Eboláékat, akik éppen pihengetnek. A kilátás lebilincselõ, habár túl messzire most sem lehet ellátni, de inkább csak a pára miatt.

OT István megjegyzi, hogy innét az Õr-kõre már nincsen jelentõs emelkedõ, és ha valaki csak azt nézi, hogy a fennsík peremén kell haladni, nagyjából 800-900 m magasan, nem is számít rá. Pedig a valóság kissé mást takar. Tudtam jól, hogy vár még ránk néhány sunyi emelkedõ. Rögtön az Õserdõ kikerülésekor a Virágos-sár felé van egy mászás, majd utána a Cserepes-kõ elõtt két részletben is, ráadásul elég meredekek. Az ördögszántásos hegyoldal leírhatatlanul szép! OT Bea túramozgalmazik és szüksége van a Cserepes-kõ bélyegzésére, ezért felmegyünk a barlangszálláshoz. Itt elkap minket egy rövid zuhé, szerencsére hamar alábbhagy.

Újabb mászás következik a Pes-kõhöz, majd a Pes-kõ kapuhoz. Közben szép kilátóhelyeket is érintünk, és ha már erre járunk, természetesen ki is nézünk. Itt találkozunk újra a gyorsgyalogló sráccal, aki egy rövid eltévedést is beletett az útvonalába. Csatlakozik hozzánk és túra végéig együtt megyünk. Némi "bokaráncigálós" szakaszt követõen jutunk el az Õr-kõ rétre, ahol széles szekérútra váltunk. A csapat több tagjának fogytán a vize, ezért az Õr-kõ háznál tartózkodó Nemzeti Parkosokat megkérdezi Ebola, hogy tudnának-e neki adni. Kiderült, hogy az õrök több másik teljesítménytúrán segédkeznek, OT Bea ismerte is õket, úgyhogy megleptek bennünket vízzel és némi csokival.

Helyretéve a folyadék-háztartásunkat, haladunk tovább a kéken, egy lejtõ után érjük el a Z becsatlakozását. A leírás itt nem egyértelmû, ugyanis aszerint itt balra kellene fordulni. A kihelyezett tábla viszont egyértelmûen jelzi, hogy Szarvaskõ felé a Z sávon jobbra kell haladnunk. A fonódó KZ nemsokára különválik és itt kell balra fordulni (az útleírás ide értelmezi a balkanyart), és csaknem a célig a Z sávon haladunk. Megkerüljük a Messzelátót, majd apróbb emelkedõk után jön a kiágazó S háromszög a Bél-kõ csúcsára. Ez a rész számomra teljesen ismeretlen. Irtásos, bozótos szakaszon mászunk enyhén felfelé. A csúcson vár minket az utolsó ellenõrzõpont, sok-sok folyadékkal, valamint csokival. Kimegyünk a bánya szélére fotózni, de gyorsan jövünk is vissza, mert mindenféle böglyök rajonganak bennünket körül, ráadásul csípnek is.

Az útleírásnak, valamint a pontõrök elbeszélésének megfelelõen az elsõ elágazásig megyünk vissza, majd élesen jobbra tartunk, meredeken lefelé. Innét gyakorlatilag végig lejt az út, minimális a szintemelkedés. Nemsokára elérjük a Z sávot, ami kilómétereken át széles kocsiút. Balról idõnként szép kilátásban gyönyörködhetünk, jól járható a terep, kiváló levezetés ezen a nem könnyû túrán. A legvége azért mégsem olyan egyszerû: a kocsiútból hirtelen füves ösvény lesz és jobbra feltûnik Szarvaskõ, illetve nemzeti lobogóval díszített vár. Az ösvényen már lassabb a haladás, áthaladunk a kerítés létráján, és szûk tekergõs utacskán haladunk egyre jobban lefelé. A vasúti síneket kifejezetten erõs lejtõvel érjük el. Abban is biztosak vagyunk, hogy a Bél-kõtõl a megadott szûk 7 km-hez képest valamivel hosszabb ez a szakasz (kb. 9-10 km). Szarvaskõn kényelmesen besétálunk a célba.

A díjazás nagyon szép oklevél, valamint igen egyedi, kézzel készített fa-kitûzõ, igazi "öko"-megoldás. Ismét viszontlátom az Olasz-kapunál megszeretett tepertõkrémet, amit most már kitágult gyomorral jobban ki tudok "elemezni". A rajtban lehetett rendelni levest a beérkezésre. Akkor nem kértem, viszont elnézve hogy a többiek mennyire dícsérik, én sem tudok ellenállni. Bükki betyárgulyás - fantasztikus kompozíció! Különleges ízvilág.. ez nem fõzõstopik, úgyhogy a részleteket most mellõzöm, mindenesetre mindenkinek csak ajánlani tudom!

Röviden kiemelném, ami nagyon tetszett a túrában:
- útvonalvezetés pazar, egyedül talán a bélapátfalvi betérõ tûnik feleslegesnek
- az igazolófüzetben rövid ismertetõt is találunk az érintett látványosságokról
- szolgáltatások elsõ osztályúak
- rendezõség nagyon rugalmas és nyitott
- a célban "vendégkönyvbe" lehetett beírni, és mindazt, ami tetszett vagy éppenséggel nem tetszett a túrában
- 1 nap alatt megjárható tömegközlekedve Budapestrõl
- (egyelõre még) nem tömegtúra és személy szerint örülnék, ha megmaradna a rendezvény családias jellege
- "kéktúrázó-barát" rendezvény, Szarvaskõtõl Bánkútig csaknem a teljes szakaszt felöleli az útvonal (Katonasírok - Zöld-rét rövid szakasza kivételével)

Néhány építõ jellegû megjegyzés, tanács:
- az igazolófüzetben a fentebb már említett részeken tanácsos volna pontosítani/egyértelmûsíteni a leírást
- örülék egy részletesebb szint/táv táblázatnak, ami egy ilyen szintes túrán nagy segítség tud lenni. És nem csupán az ellenõrzõpontokat, hanem néhány jellegzetes terepi pontot is figyelembe véve (pl. a Bükki köveknél a sok "sunyi" szint miatt)
- Talán több emberes pontra volna majd szükség, vagy ha ez nem megoldható, akkor kérdésre válaszolós/bélyegzõs/kódos pontokat kellene betenni (Bélapátfalva, Istállós-kõ alatt a Z hrsz /K+ elágazás, Csurgó, Tar-kõ, Cserepes-kõ)
- A térképfénymásolat az A/4-es oldal kihasználása érdekében torzítva lett (az É-D skálán 1 km jóval kisebb, mint a NY-K skálán), ami nem szerencsés. A torzítatlanul beszerkesztett térképoldal mellett a szabaddá vált helyet mással is ki lehet tölteni (pl. vízvételi helyek, látnivalók stb.stb.)
- Érdemes volna pontosítani a résztávok adatait. A Lak-völgyi tó talán nincs 13 km, viszont a Bél-kõtöl a célig a megadott 7 km legalább 9. Az össztáv és a szint viszont reális.

Köszönöm a túrát, nem volt egyszerû túra, de látványban annál gazdagabb! Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/3252#2