Túrabeszámolók


Hadak Útja

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2008 2009 2009 2010
 Túra éve: 2010
TonnakilométerTúra éve: 20102010.07.02 13:52:05
megnéz Tonnakilométer összes beszámolója

"Csillagösvény" 33


Albertirsáról és Csemõbõl összesen két autóval indultunk a túra rajtjának otthont adó Mórra. Laci barátommal és öt túrapalántával (10-14 évesek). Borult volt az idõ, de reménykedtünk abban, hogy megússzuk szárazon. A rajthoz pár perccel nyolc elõtt érkeztünk, ahol az 55-ösök vége éppen nevezett. Mi ráérõsen készülõdtünk, mert csak a - Dr. Széles Attila vezérigazgató által- nappali túrává avanzsált Csillagösvény 33-at vállaltuk.


A fõrendezõ Tarnai Feri lelkesen tette a dolgát csinos segítõivel. A városból hamar kiértünk a felújított piros sáv jelzésen. Amint elhagytuk a települést, elkezdett esni az esõ. Nem erõsen, csak olyan jó áztató esõ módjára. Kérdeztem is Lacit, hogy vajon át fogunk-e ázni (egy szál pólóban) ha a kb. 7 órás túra alatt így esik az esõ. Szerencsére hamarosan zárt erdõbe értünk, ami felfogta a csapadék jó részét, s úgy félóra múlva el is állt az esõ. Az út az elõzõ napok esõzései ellenérei is kiválóan járható volt. Nem mondom néhol olyan vízátfolyások is voltak, hogy az új túracipõknek meg is lett a hûtése a túra hátralévõ óráira.


Gyönyörû erdõs részeken haladtunk keresztül, igen változatos helyeken. Sötét aljú bükkösök, gyertyános-tölgyesek, erdeifenyvesek, cseresek, bokorerdõs részek váltogatták egymást. Nem mentünk nagy tempót, volt idõnk gyönyörködni. Nem volt kötelezõ, de a gyerekekkel felszaladtunk a Gerencsérvár (2. ellenõrzõpont) romjainak tetejére (ha már ott vagyunk). Továbbhaladva itt-ott a nap is kisütött. A madarak beleadtak "apait-anyait", hogy elkápráztassanak bennünket énekükkel. A mindszentpusztai erdészháztól a pátrácosig a vértesi barangolásokról ismerõs úton haladtunk.


Viszonylag hamar elszaladt az idõ és gyorsan értünk a 25 km-nél lévõ Csókakõi-vár ellenõrzõponthoz. Egy meredek deszka-gyökér-föld kombó lépcsõsor vitt egy sziklahasadékhoz, ahonnét beléphettünk a vár udvarába, ahol nagy sütés-fõzés volt. Már majdnem megörültem, hogy a Feri milyen figyelmes, de mint kiderült ez a várban dolgozó ácsok "üzemi konyhája" volt. A vár legmagasabb pontján lévõ vártoronyba kellett felmenni a pecsétért. A várból nagyon szép kilátás nyílt a Móri-árokra és a szemben elterülõ Bakonyra.


Itt a túraleírás alapján választhattunk, hogy a vár alól mû- és dûlõúton bemegyünk a célba, vagy vissza a Vár-völgyön és a Török sáncon keresztül vagy a piros L jelzésen a Csóka hegy gerincén, ami a legkeményebbnek ígérkezett, de egyben a legizgalmasabbnak is. Gyorsan szavazásra tettük a dolgot és 6 igen és 1 tartózkodás (Laci bácsi) mellett a gerinc útra szavaztunk. Az eleje sziklamászással indult (nem ép veszélyek nélkül), de hatott Laci bácsi figyelmeztetése, hogy amelyik gyerek nem tud viselkedni, annak legnemesebb szervét a rókák kapják vacsorára. Nem ez volt a legkönnyebb szakasza a túrának. Elõször is a sziklamászás (az Alföldön még lámpással se találunk ilyen sziklákat), majd a kanyargós, keskeny ösvény sok bedõlt fával, tüskés szemmagasságba belógó ágakkal, bújkálós szakaszokkal de pompás kilátással. Találóan jegyezte meg Laci bácsi az "Ugye, milyen kalandos út?" kérdésemre: "Már csak a kígyók hiányoznak". Amikor már letértünk a gerincrõl és azt hittük már túl vagyunk mindenen egy völgybe értünk, ahol a korábbi viharok nagyon sok óriási bükk törzset döntöttek le. Egyáltalán nem volt könnyû kerülgetni a kifordult törzseket, illetve bújkálni az ágak között. Beismerem, ez egy éjszakai túrán (ha nem is a vad "nagymértékû és indokolatlan zavarása" miatt) elég kényes mutatvány lett volna az éjszakai sötétségben. Ezen a szakaszon túljutva aztán valóban sétagalopp volt a célig, a végén a reggel már megismert piros sáv jelzésen haladtunk a szakképzõ iskola udvarára.


Szerencsésen megérkezett a csapatunk, ahol megkaptuk a szép kitûzõt és oklevelünket (talán a nevet ráírhatták volna, ami egyedivé teszi azt). Nagyon bõséges uzsonnát kaptunk a célban. Fejenként 4 db sajtos stanglit és két pohár gyülölcsös joghurtot. Többféle szörp közül is választhattunk. Jó kedvvel, lélekben feltöltõdve és élményekkben gazdagon tértünk haza.


Köszönet a Kalandozók Klubjának a szervezésért.


Jövõre találkozunk, ugyanitt, remélem az 55-ön

 
 
timiTúra éve: 20102010.06.30 12:28:45
megnéz timi összes beszámolója
Hadak Útja 55

 

Egy túra és hegység, ami még nem okozott csalódást. A kollégiumban aludtam, így reggel az ajtón kilépve a rajtban voltam. Elhatároztam, hogy kivételesen nem a túra után olvasom el az itinert. :-)

Tarnai Feri mosolyogva, somlói galuska kínáló mozdulattal és hangsúllyal indított minket utunkra: „Na, arra van a Vértes…” Az idõ ideális, pár csepp esõ csupán, igazán nem panaszkodhattunk. A tavalyi festés-táblázás miatt eleinte alig kellett gondolkodni, szépen lehetett követni a P sávot. Az elmúlt hetek vizei itt is áztatták az erdõt, így sok idõ ment el a dagonyák kerülgetésével.

Kakukkdal és lappantyú-perregés mellett értem a sorompóhoz, pecsét, csoki és jöhetett a már ismert, rettegett dzsungelháború: fejbúbig érõ csádéban követtem a 18 cm szélesen letaposott ösvényt. Egy buckáról fél métert kellett lelépni a nem látható földre. Hát, … elrugaszkodtam és lányos magányomban visítozva, a túrabottal nindzsázva szakadtam az embernyi csalánba. :-) Még egy óra múlva is magamon röhögtem, az alaphangulat remek volt.

A mosolyt aztán egy feszített víztükrû szekérút kezdte lehervasztani. Reggel valahogy lemaradtam a rendezõi javaslatról, miszerint egy pici P – P+ szakasz helyett aszfalton is mehettünk (volna). Cuppogó cipõben érkeztem Gerencsérvárhoz, frissítettem és tovább. A jelzések egyértelmûek voltak. Csáki vár kiszalagozva várt és még kólát is kaptam, nagyon szépen köszönöm utólag is!

Lassan megéhezve ereszkedtem le a kéken a kõhányási etetõpontra: zsíros kenyér, paradicsom-paprika, szörp. Uccu, neki a K+-nek. Ferinek szóltak korábban a megyétõl, hogy ezt a jelzést „felújítják”. Épp csak azt nem árulták el, hogy a jel morfológiájában és színvilágában is felújul majd… mondjuk sárga sávvá. :-) Tanakodtunk is rendesen, de aztán hagyatkoztunk az emlékeinkre. Ezen a szakaszon többezer másfél centis békagyerek napkúrázott az úton, alig lehetett figyelmetlenségbõl elkövetett testi sértés nélkül elmenni közöttük. Végül is vizük volt idén elég.

Jó tempóban haladtam, Gánti templomtorony a domb mögött, kerülõ a mûút felé és Vértes Vendéglõ EP. Cipõigazítás után neki a véget nem érõ Juh-völgynek. Csak felértem Géza-pihenõhöz, majd aszfalt után Pátrácos EP-hez. Izolötty meg hazai pizza és jöhetett az utolsó 14 km. A Vár-völgybe már kocogva érkeztem a szegedi sráccal, lépcsõzés után EP a toronyban. Itt ért minket utol Cs. Robi (egy órával késõbb indult nálunk), majd a másik fiú toronyirányt felvezetett a gerincre. Nem szeretem az alternatív útvonalakat, Robi is csak annyit mondott: „Hát szerpentin nem volt benne…” :-) A P rom próbára teszi mindig a szenzorokat. Figyelni, hogy (1) ne bukj orra kõben fában, (2) idõben lassíts a pincéknél végzõdõ éles kanyarokban, (3) ok nélkül ne fejeld le a fát, (4) csokievés közben ne harapd le nyelved. Be is hipóztam rendesen, itt elhagytak a fiúk, én meg ettem kicsit.

Kómásan, álmosan érkezett a Harmatos-völgy. Egyszerre volt félelmetes és gyönyörû, ahogy a megsemmisült bükkállomány romjain át kerestem utat, ösvényt. Mivel azonban néhány hete a pilisi sárgán edzõtáboroztam laposkúszásból, egybõl elememben éreztem magam. Egészen felébredtem és kocogni kezdtem a város felé. Beértem a fiúkat is, így hármasban értünk célba. 10:10, tekintettel a terepre, ez nekem most teljesen jó idõ volt.

Az elkövetkezõ néhány óra Feriéknél mindig a pont az i-n, sztenderd röhögés régi-új anekdotákon. Utánozhatatlan! Végighallgattuk a beérkezõk eltévedéseit a csókai borospincék felé, betekintést nyerhettünk a Vértes szigorúan titkos, védett fajainak életformájába (szerzõi jogok miatt sajnos nem beszélhetek a rügyszarvasok táplálkozási szokásairól). :-D

Másnap még keresztül sétáltam a hegységen, hogy levezessek, aztán hazautazzak. Csak elismerõen tudok beszélni a túráról. Minden ponton ellátás + a kõhányási svédasztal. A jelzések szépek, egyértelmûek, leszámítva azt az egy-két változást. Gyönyörû volt az erdõ, remek az idõ. Az idei legjobb túra, amin voltam. Köszönöm szépen a szervezõknek a munkájukat és a bõséges ételt-italt!

 
 
 
mazsaTúra éve: 20102010.06.26 19:29:35
megnéz mazsa összes beszámolója

Csillagösvény 33


Ugye, mivel nem illendõ a vadakat indokolatlanul zavarni, így a 33 km-es éjszakai túra átalakult nappalivá, s lõn Felhõösvény, ahogy magamban hívtam. Ugyanis az idõjárás vicces kedvében volt... Reggel esõ, majd felhõ, majd esõ, majd napsütés... ezek váltották egymást végig a túra alatt. A túra elején falkapaszkodtunk pár emelkedõn, megekerestük a trükkös a keresztezõdéseket, úsztunk egy kicsit az esõzés miatt kialakult patakban, majd elértünk az elsõ EP-hez, ahol finom csokival vártak minket. Utána a fenyvesben folytattuk utunkat a piros jelzésen, majd elhaladtunk a nagyon szép bányató mellett. Sok vizes-lápos úton haladtunk el, míg elértünk a második ponthoz Gerencsérvárig, ahol frissítõvel vártak minket. Továbbmenvén a zöld sávot követve vezetett útunk, elhaladtunk a szentgyörgyvári erdészházak mellett, majd egy hosszas emelkedõ után lekanyarodtunk a zöld kereszt jelzésre. Innen nem messze találtuk a harmadik EP-t Pátrácosnál, ahol ismét kaphattunk ásványvizet. A mûúton mentünk tovább 1 km-t, utána visszatértünk az erdõbe immár a kék jelzést követve. Miután összekapcsolódott a kék és kék kereszt jelzés elindultunk Csókakõ irányába. Leereszkedtünk a Vár-völgybe, majd felbaktattunk a Csókakõi-várba, ahol a kedves munkások minden turista kedvéért abba-abbahagyták a lépcsõ felújítását. Egy kis szusszanás és beszélgetés után elindultunk vissza Mór felé... Két féle út közül válaszhattunk, mi maradtunk a megszokott piros L jelzésû útnál, ami a hegygerincen vezet. Innentõl nagyon kellett figyelni hova és hogyan lép az ember, mert az út csúszós volt és több kidõlt fa és ledõlt ág és bonylította a haladást. Miután visszaereszkedtünk az erdõbe az a látvány tárult elénk, hogy a természet  milyen mértékben képes pusztítani önmagát. Temérdek fa dõlt ki a völgyben. Ennek köszönhetõen a turistatút néhol teljesen el volt zárva. Be kellett vetnünk famászó, kúszó, kerülõ tehetségünket ahhoz, hogy ezen a szakaszon átvergõdjünk. Utána még várt ránk egy igen húzós emelkedõ, de végül sikeresen kiértünk az erdõbõl és visszaértünk a rajtcélba, ahol sósnégyessel, üditõvel és joghurttal vártak minket. Átvehettük a nagyon szép csillagképes kitüzõt, csókai váras oklevelet valamint sikerült összegyûjtenem a "4 évszakos" bélyegzõket így még egy nagyon szép kitüzõvel lettem gazdagabb.


A nagy bölcsesség a végére Feritõl: "A fa nem vág fejbe, annak neki kell menni."  :-)

 
 
TonnakilométerTúra éve: 20102010.06.14 19:34:45
megnéz Tonnakilométer összes beszámolója



Dr. Széles Attila, a Vértesi Erdõ Zrt. vezérigazgatója, az idei Hadak Útja éjszakai túrák megrendezéséhez nem járult hozzá.


Az alábbi levelet küldtem neki. Megismerve a másik fél elképzelését, remélem eloszlanak a félreértések és békejobbot nyújthatunk egymásnak.


"Tisztelt Vezérigazgató Úr!


 Nagy sajnálattal értesültem arról, hogy a június 26-ra tervezett Hadak Útja teljesítménytúra éjszakai távjainak megrendezését megtiltotta.


Az erdõrõl, az erdõ védelmérõl és az erdõgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. tv. 93.§ (1) bekezdés e) pontja értelmében ehhez minden joga megvolt, akár nem is kellett volna indokolnia döntését.


Azonban mégis megtette, s véleményem szerint ezt igen álszent módon tette. "Azért hoztam ezt a döntésemet, mert az ilyen éjszakai teljesítménytúrák a vadállomány nagymértékû és indokolatlan zavarásával járnak."


Felhívom a figyelmét, hogy csak ebben az évben 57 éjszakai vagy éjszakába nyúló teljesítménytúra kerül megrendezésre, az ország szinte összes erdõgazdasági tájára jut belõle. S ez így volt az elmúlt esztendõkben is. Ebbõl ez az egy éjszakai túra esett volna a Vértes területére. Ön sem gondolja komolyan, hogy ez visszafordíthatatlan károkkal járna a vadállomány szempontjából.


Még soha nem merült fel aggály azzal kapcsolatban, hogy az éjszakai túrázás a vadállomány nagymértékû zavarásával járt volna (legfeljebb a vadászoknak kellemetlen).  Mindenütt békésen megfér egymás mellett az erdõgazda a vadgazda és a természetjáró. Nem akarok elõhozakodni az erdõ hármas funkciójával, miszerint az erdõt oly módon kell használni, hogy egyaránt érvényesüljenek benne a védelmi, közjóléti és gazdasági követelmények.


Biztos lehet benne, hogy a természetjárók azok, akik a legjobban ügyelnek az erdõ tisztaságára, csendjére, hiszen legalább annyira szeretik és óvják az erdõt, mint Ön a vadállományt. Nem lopják a fát, nem okoznak erdõtüzet, nem raknak le hulladékot az erdõben. Nem kapartatják össze az erdõ talaját quad-jaikkal, nem verik fel az erdõ csendjét kiabálásukkal, nagy teljesítményû motorjaikkal. Nem vágják fel az utakat, nem lövik halomra a vadat.


Csak gyalogolnak, fényképeznek, élvezik a friss levegõt és az erdõ csendjét.


Az, hogy mit tekintünk „indokolt zavarásnak” csak értelmezés kérdése. Attól függ kinek a szemszögébõl, milyen érdekbõl tesszük azt. Az Ön szemszögébõl nyilvánvaló, hogy a vad vélt nyugalma a fontos, más embernek pedig más.


Levelemmel nem állt szándékomban Önt megbántani, nem kívánom, hogy változtassa meg döntését. Sõt elismerésemet szeretném kifejezni Önnek és munkatársainak, hogy szakszerû munkájukkal úgy gazdálkodnak közös kincsünkkel, az erdõvel, hogy unokáink is örömüket leljék benne. De szerettem volna felhívni a figyelmét, hogy mi természetjárók nem ellenségei vagyunk Önöknek, sokkal inkább potenciális szövetségesei.


Ha van kedve, inkább jöjjön el Ön is, ízlelje meg személyesen, hogy mirõl is szól a teljesítménytúrázás.


 


 


 


Mély tisztelettel:


 


 



 


 


Rehor Mihály



 



 


okleveles erdõmérnök "


 
 
 Túra éve: 2009
lepeshibaTúra éve: 20092009.08.26 11:15:18
megnéz lepeshiba összes beszámolója
(Sport)történelmi pillanathoz érkeztem 2 nappal ezelõtt: abszolváltam életem elsõ hétfõi (na jó, pontosítsunk: munkanapra esõ) túráját!!

Fájó szívvel olvastam a ttt-n 1-2 héttel ezelõtt még klföldon, hogy a szombatra (aug. 21.) tervezett nappali Hadak Útja 55 érdeklõdés hiányában elmarad. Pedig már úgy beterveztem. Részt vettem ugyanis júniusban az este induló 88-as túrán, amelyrõl sok pozitív emlékkel távoztam. Ráadásul már vagy egy hónapja nem túráztam.... Ekkor pattant ki az ötlet a fejembõl és írtam Tarnai Ferencnek, a fõszervezõnek, hátha lehetséges a túra egyéni teljesítése. Õ nagyon hamar és nagyon pozitívan reagált, már csak egy megfelelõ napot kellett találnom. Mivel 20.-án este estem be Magyarországra, ezért nem az eredeti (21.-ei idõpontban), hanem 3 nappal késõbb indultam neki.


6:00-kor tettem le a kocsit Mór belvárosában, majd 10 perc múlva már el is indultam, megfelelõ mennyiségû vízzel és csokival. Bár rutinos Vértes-járó vagyok (13 Classic Vértes 50, 3 Vértesi Barangolások, Oroszlány, Kozma, Tatabánya, stb) a Mórról kivezetó piros jelzésen még csak a 88-ason éjszaka jártam. Kezdetben elég hûvös volt, részben ezért is ráálltam egy bõ 6-os tempóra. Gerencsérvárig nagyon szép vonalvezetésû a túra, 2 helyen is érint egy fenyvest. Meglepõ volt a teljes egyedüllét, na meg a rengeteg õszi légy. Gerencsérvár elõtt nem követtem már el azt a hibát, amit a múltkor az éjszaka, a kerítés elõtt balra fordultam, majd rá a mûútra. Meglepõen sok fakitermelõ teherautót kellett kerülgetnem. Ezután néhány jelzésváltás után elértem Mindszentpusztára, ahonnan az útvonal már csukott szemmel is megy. Megnéztem a Csáki romot (ezt sem láttam még soha nappal), majd 3:50 után elértem a túra legtávolabbi pontját: Kõhányást, a vértesi túrák egyik leggyakoribb pontját. Most bezzeg teljesen kihalt volt, sehol egy kis zsíros-deszka.... Innen visszafordultam Gánt irányába (ugye a 88-as tesz még egy 33 km-es karikát Várgesztes felé), szintén jól ismert és egy kicsit unalmas úton. Legutóbb eléggé nehezen sikerült beérni a faluba, pedig még szalagozás is volt. Ezért most úgy döntöttem, hogy inkább az erdõ szélén kimegyek a mûútra és úgy be a faluba (32 km - 5:05). Gyors vívétel után a kéken hagytam el a falut, toltam fel Géza-pihenõre. Sajnos most nem várt senki ásványvízzel...:-)) Innen már szintben kell menni néhol betonúton Kocsmárosdombig, majd kissé lefelé a Csókakõi vár aljához. Jópár lépcsõfok után ér fel az ember a várhoz, de érdemes egészen felmászni a remek kilátásért. Itt sem idõztem azért sokat, mert tudtam, hogy mi vár még rám. A Piros L fel a Csóka-hegyre. Akárhogy is küszködik az ember az ágak alatt, nem lehet még 4-es átlagot sem produkálni. Most ráadásul úgy tûnt, hogy még több kidõlt fa nehezíti a haladást. Végre felértem a tisztáshoz, az átlagom már 6 alá csökkent egy picivel. Innen már csak le kell zúgni, most sikerült végig a jelzésen maradni. 9:08 alatt értem a "cél"-ba, ahol egy hamburgerrel és kólával jutalmaztam meg magam. Fél óra múlva megjött Tarnai Feri, akitõl átvettem a pecsétmentes itinert, oklevelet és kitûzõt. Amit ezúton még 1x köszönök. Kellemes idõben egy kellemes túrát sikerült teljesítenem, csak ajánlani tudom mindenkinek. Remélem, jövõre többen leszünk !!
 
 
BobbieTúra éve: 20092009.07.01 18:23:54
megnéz Bobbie összes beszámolója
Hadak útja 88 - elsõ teljesítés

Olvasom a túrabeszámolókat. Már van kettõ a hétvégi Hadak útja 88-ról is! Igazuk van, még frissen kell leírni az élményeket. Nem vagyok gyakorlott a beszámolóban, ez az elsõ, s megrögzött futóbolond és elfoglalt ember révén a teljesítménytúrázás is viszonylag ritkán fordul elõ nálam. Legutóbb a Börzsöny éjszakain hasadt darabjaira önértékelésem, amikor már a tizenkettedik km-nél kificamítottam a bokám a megáradt patakban. A túrát ugyan befejeztem, de a teljesítményem koránt sem volt az, amit magamtól elvártam. Most szilárd elhatározással akartam helyreállítani megtépázott önbizalmamat ezzel a távval…
Péntek délután, munka után indultam útnak inspiráló sporttársammal Greikoval (mindenre õ tanított, ami túrázással kapcsolatos). Öt és fél órás buszozás után érkeztünk meg Mórra, ahol még éppen zuhogott. A buszon kedves, mosolygós arcú szervezõkkel találkoztunk, váltottunk néhány szót, s megtudtuk, elõttünk induló társaink nagy része már az elején bõrig ázott. Beléptünk az ajtón, már nem vártak bennünket (pedig elõneveztünk és telefonáltunk is, hogy távolabbról jövünk, s csak 9-re érünk), de mint mondták, szerencsénk van, mert a Söprû éppen most indul. Gyors rajtszám felvétel, még gyorsabb öltözködés (a kontaktlencsét ilyekor természetesen csak másodszorra sikerülhet feltenni!) és irány az esõs éjszaka (21.15). Greiko gyakorlott teljesítménytúrázó révén már régóta egyetlen övtáskával falja a kilómétereket, ezúttal én is kockáztattam. Odakinn már csak csöpörgött, az is talán csak az elsõ utcasarokig. Egyenletes, erõs tempóban vágtunk neki az útnak immáron hárman a móri éjszakában. Hegynek felfelé a Söprû élménybeszámolóit hallgattuk s igyekeztünk jól megvetni lábainkat a csúszós felsõ talajrétegen. A piros nem jelentett nehézséget, szinte 6 km-es tempóban meneteltünk óránként. Már csillagos volt az ég, amikor két bizonytalan alakot vettünk észre. Fiatal lányok dugig megrakott, hatalmas hátizsákokkal 55-ön. Söprû szárnyai alá vette õket, s mi Greikoval folytattuk utunkat. Itt a kékre (rossz irányba) fordulva sikerült jól megviccelnünk magunkat. Már jó 4 km-t haladtunk, amikor Greiko konstatálta eltévelyedésünket. Még néhány km és hamarabb Gántra értünk volna, mint bárki más! Sebaj! Innen szép behozni! Egy kis belefutás a lankákba és a hármas pontõrt még éppen szedelõzködésen kaptuk. Taktikai megbeszélés a további tévedések elkerülése érdekében: enyém az itiner többszöri, érthetõ felolvasása, Greiko térképpel halad elõttem, õ abban úgyis remek, csak olvasni tudtam volna ÉN korábban! Kõhányás elõtt ismét utolérjük a Söprût, aki közben féltucat fiatal túrázót gyûjtött maga köré. A zsíros kenyér és paradicsom igazán jól esett, de az utána következõ párás hideg már kevésbé… Futás újrakezdésnek, hogy ne fázzunk és megint nyakunkban a lábunk, elvégre délután négyre be kell érnünk, hogy elérjük a buszunkat, különben jól ottragadunk Móron. A hajnali gyaloglásban szinte leküzdhetetlen álmosságot éreztem (talán el is szundítottam menet közben???). Vérteskozmán (4.45) – ismét a Söprû társaságában - közös kiáltozás ellenére sem találkozunk pontõrrel. Greiko telefonjával fényképez - ha kétségbe vonnák ittlétünket, ezzel bizonyíthatjuk - majd folytatás a zöldön. Körtvélyespuszta (7.04), Vitányvár, Gesztesi vár, ismét Kõhányás jön sorra, az új stratégia mûködõképesnek mutatkozik. Na most már jöhet Gánt! Az esõkabát a derekunkon, igazán melegen süt a nap, párolog és illatozik a mezõ és most elõször sajnálom, hogy viszonylag igyekeznünk kell, mert régen nem láttam ennyi szegfûgombát egyszerre, ennek a legfinomabb a levese – mondom társamnak, akit ezzel leginkább csak bosszantok, mert éppen a „gép vagyok” stádiumában messzire elhalad elõttem. Gánton a vendéglõben a pontõr tényleg jókedvû, mi már kevésbé, mert eléggé éhesen vágunk neki a még elõttünk álló 24 km-nek (11.16). Az erõsen napsütötte nyílt terep után megkönnyebbülés az erdõ árnyas, kellemesen egyenletes emelkedõje. Két célpontot (Greiko az általunk lehagyottakat hívja így) sikerül magunk mögött hagyni a tizedik EP-nél, ahol virtuálisan cseréltünk zoknit, mert ugye nem idõzünk… Nem várt események sora kezdõdött meg számomra. Elõször is a Csókakõi vár: ezer lépcsõ, pontõrök a leges-leges-legtetején kedvesen mosolyognak (amúgy tényleg mesés a kilátás, de bocs, valahogy most nem élvezem!), felfelé és lefelé is jól öltözött, illatfelhõvel kísért turisták, azután meg az itinerben foglaltatott „vadregényes táj”! Hát most tényleg nem dícsérem a rendezõket, bevallom, annak viszont ezerrel örülök, hogy nincs hátizsákom, mert az elsõ vadregényes sárkanyarban felakadtam volna hétrét görnyedéses túlélni-akarásom közepette! Az utolsó EP-t próbáljuk megközelíteni, a 11-esnél még volt esélyünk 4-re beérni ( „Ide figyelj Szõke, ha négy nulla nullára beérünk…”), itt azonban világosan körvonalazódik, hogy veszett fejsze… Minden szúr és vág, a talaj csúszik, az ösvény keskeny s nem haladunk sehová! Utolsó pont, az õr aziránt érdeklõdik, vajon vegetáriánusok vagyunk-e? Vajon mi a túróért fontos ez most? Nekünk mennünk kell, mert fél négy és négy és fél kilométer még hátra. Greiko arcán a lemondás és kétségbeesés ötvözete, miután közlöm, már gyorsabban nem megy. S mégis valahogy, valamilyen titkos erõ folytán javítom magam, mondván „én lefutom neked”, s már indulok is tempós kocogással tovább lefelé. Most õ marad le tõlem jó 20 méternyire. A faluban némán bólintunk egymásra: megcsináltuk. Délután négy órakor a célban voltunk.

Ha visszagondolok, igen, benne volt a kihívás ebben a túrában. Az, amiért elindultam. A kihívás mindjárt az elején, mert szakadt az esõ, míg oda nem értünk, s nem tudhattuk, mi vár még ránk e téren.
A kihívás a közepén, mert nem jó irányba mentünk és versenyt futottunk a tervezett idõnkkel.
A kihívás a végén, mert a vadregényes táj jelentõsen lassított bennünket.
A kihívás mindvégig, hiszen 88 kilométer nem kis táv.
S nem utolsósorban a teljesítés öröme, a kitartás, az éjszakai túrázás sajátos megtapasztalása, a csapatszellem elsajátítása (mert két ember is csapat!) – ezért köszönet a szervezõknek és fõként neked Greiko!
Gratulálok mindenkinek, aki ezt vagy bármely más távot teljesítette a Hadak útján!


 
 
BendusLTúra éve: 20092009.06.30 19:13:54
megnéz BendusL összes beszámolója
Hadak Útja 88

Eljött az ideje, hogy visszatérjek, visszatérjünk két év után a Vértesbe Judittal. Én sokadszor, Õ másodszor érkezett ide.
Belevágtunk. Ez a péntek esti rajt, még sok túra után is kicsit furcsa, különös hangulata van belegyalogolni az éjszakába. Igaz az máskor a túra vége felé szokott következni, de itt csak a kezdetet jelenti.
Irány a piros jelzésen, szinte a második pontig. A jelzések újonnan festve a piroson. Azért természetesen vannak olyan elágazások, ahol figyelni kell. Elérünk addig a mûútig, ami a kettes pont elõtt van nemsokkal, de mi még tovább megyünk a kereszt jelzésig térkép szerint, itt tábla mutatja a helyes irányt, viszont amerre mutat, irtás van és kerítés. Tanakodunk, itt kerülnek elõ a fejlámpák (jól haladtunk), aztán balra a kerítés mellett egy ösvényen visszamegyünk a mûútig. Csak utólag olvassuk az itinert, hogy a mûúton a legegyszerûbb a zöld jezésig. (Rossz szokásunk az itinert utólag olvasni...). Nagy faágakból összerakott nyíl fekszik az úton, kis apró fények segítenek még, ahol az ösvény indul a kettes ponthoz –Gerencsérvár, 12,2 km. A pontõrök fél literes innivalót osztanak. Rövid pihi, aztán irány tovább. A hármas pontra felkapaszkodunk -Csáki várrom 21,4 km. Itt, mindentõl távol, az éjszaka közepén a pontõr egyedül várja túrázókat. Váltunk pár szót vele, aztán tovább. Az út jól járható egészen Kõhányás-ig , a négyes pontig 25,3 km. Ide terveztünk hosszabb pihit, nagyobb evést és ahogy meglátjuk a felhozatalt, a rengeteg szeletelt paradicsomot a vajas-zsíros kenyerekhez, hát eszünk is jócskán. Itt hagyok egy szatyrot, bízva abban, még jövök ide a következõ kör végén…Már kicsit nehezebb tovább indulni, de indulni kell. Rövid szakasz a kéken, aztán kék kereszt. Megyünk felfelé, túlságosan is, mert eltûnik a kereszt, csak jel alap lesz a fákon, aztán egy darab sárga sáv…túl mentünk vhol…gyerünk vissza. Nem sok a kitérõ, de jobban kell figyelnünk! Egyszercsak sûrû ködbe érünk, minden fán keressük a jelet, de az orrunkig is nehezen látunk, nem tudjuk: a jelet nézzük vagy a mérhetetlen sok pocsolyát. Ez itt nehéz, hosszú szakasznak tûnik a semmiben…, de kiérünk végre a sárga négyzetre és itt könnyebb haladni. Nemsoká Vérteskozma, 30,7 km. Innen hosszabb mûút szakasz, majd letérünk földes útra és irány felfelé, felfelé az emelkedõn, a zöldön. Igencsak belénk ég ez a szakasz. Ha jól vélem, kb 8 km-t megyünk felfelé úgy két óra alatt, nagyon nehezen kerülgetve a hordalékot, pocsolyákat. Majd bejön a piros és a kék kereszt és kicsit jobb kedvünk lesz, innen már közelebb a hatos pont , de fõleg azért, mert pirkad! Körtvélyespuszta, 42,3 km. Itt tûz mellett eszünk, pihenünk, melegszünk, próbáljuk a cipõt szárítani, bizony jól átázott! Majd eltesszük a lámpákat. Indulunk, a köv. pont 3 km, Vitányvár, 45,5 km. A vár belsejében a pontõr álmosan bújik elõ a sátorból. Pecsételünk, a várfalról nézegetünk a messzibe –gyönyörû a kilátás! Indulunk tovább a reggeli friss erdõben, és azt vesszük észre, hogy a madarak varázsütésre egyszerre elkezdenek csipogni, énekelni! Vadmalacokat riasztunk meg, -igazán szép ez a reggel is! Még nem érzünk nagyobb fáradságot. Várgesztes, majd Gesztesi-vár, 53,6 km. A falak elõtt sátoroznak a pontõrök, még nem nyitott ki a vár. Ücsörgünk kicsit, eszünk pár falatot, de Kõhányáshoz tervezzük a komolyabb tennivalókat. Egy, már hosszúnak tûnõ óra múlva meg is érkezünk ide. Bõséges táplálkozás, zokni csere, regenerálódás –amennyire sikerül. Érzem, a talpbõrömet jól kiszívta a vizes zokni, ebbõl még nehézség lehet. Megköszönjük a vendéglátást, majd indulunk Gántra. Kék kereszt, majd szalagozva az út, a mezõhöz érve pedig belõjük a szélsõ házat a faluban és átvágunk a legelõn. Gánt, 64,5 km. A vendéglõben a pontõr jókedvû, mi kávét, kapuccsinót iszunk, még fél liter hideg szódát veszek elvitelre. 9 óra 17p, de kint kezd nagyon meleg lenni. Menjünk –szólok- még sok van vissza. Fel, a következõ ponthoz, végig emelkedik, bár annyira nem meredek, inkább hosszú ez is. Tizes pont, Géza-pihenõ, 70,6 km. Többször voltam már itt, rendszeresen van itt pont túrákon, szép, hangulatos hely! De kezdjük érezni: az alvatlanság és a hõség, nehezen viselhetõ kombináció. Irány újra a kék jelzés, a vár-völgyig. Haladunk lefelé az elõbb írt völgyben, érkezünk a piros rom jelzéshez és valamiért felfelé vesszük rajta az irányt, majd fent kis idõ után keressük a Csókakõi-várat. Nem kellene, mert nem itt van…Fáradság, rövidzárlat. Pedig itt is többször voltam már. A talpam már nehezen viselhetõen fáj. Lefelé találkozunk a többiekkel, akik sikeresen megtalálták elsõre a várat, csóválják a fejüket…Fel a lépcsõn a várhoz, fel a legtetejébe. Csókakõi-vár, 80,3 km. Pecsételés, fél liter izotóniás ital szolgáltatás. Az elõbbi amatõr kitérõnk megviselt minket –eddig azért mintha lett volna lendület. Ücsörgünk tenyérnyi árnyékon. Túristák érkeznek folyamatosan. Azért mi is körbenézünk rendesen, van mit, végtelen a látvány! Nehezen indulunk. Újra a piros rom, elképesztõen nehéznek tûnik már, millió apró kanyar a hegy oldalában, fák keresztbe-kasul, hol a fejünket, hol a lábunkat ütjük be, csúszkálunk a nedves talajon, kifejezetten lassan haladunk. Aztán jön a pont, Csóka-hegy, 83,8 km. Nézelõdés, pihenés közben váltunk itt is pár szót a pontõrökkel. Elindulunk lefelé, azt gondoljuk már csak lefelé, de roppant hangulatos völgyrész után még újra lépcsõn felfelé. Tényleg szép helyek, és igazából kell ez a nehéz piros rom szakasz a végébe –gondolom, és bíztatom magam. Nagyon kevés van vissza. Újra kávé a cél elõtt a buszmegállóval szemben. És Cél! 14 óra 59 perc. Örülünk, szép oklevél, kitûzõ, óriás pizza szeletek –még vegetáriánus is (aminek én külön örülök), szinte korlátlan fogyasztás – várnak! Eszünk, aztán tisztálkodás és indulunk is haza. A talpam, ami oda van –elázott, szétdörzsölõdött. Szerencsére az esõt megúsztuk, (nemúgy a rövidebb távosok) a sár sem volt elviselhetetlen, de egy jobban vízálló cipõ szerencsésebb lett volna.

Jó volt eljönni a túrára, jól kitalált útvonal, 5 darab várromot, várat érintve, sok helyen szép kilátás a nappali részeken, az OKT-szakaszokon pedig úgyis általában sok a látnivaló! Szerintem végig jól jelzett az útvonal, erre külön törekedtek is a rendezõk, irányjelzõ-tájékoztató táblák tömege lett kihelyezve az utóbbi idõben, ahol túrista jelek -fõbb útvonalak keresztezik egymást! A pontõrök mindenhol barátságosak, közvetlenek voltak, annak ellenére, hogy a legtöbben õk is éjszakáztak! Köszönet a rendezésért! Nem szoktam beszámolót írni, most talán azért is írtam, mert a fõrendezõ kérte –ha tetszett a túra, akkor írjuk le! Hát legyen!
Üdv!
 
 
Hegi BaliTúra éve: 20092009.06.28 23:19:59
megnéz Hegi Bali összes beszámolója
Hadak útja 88 - 2009. második teljesítés

Immáron második alkalommal vettem részt ezen a túrán. Trojkánk (Timi, Árpi és én) quartettre váltott. Tatabányán álldogáltunk Timivel, várva a móri buszt, mikor egy hátizsákos fiatalember lépett oda hozzánk, s megkérdezte, hogy mi is a Hadak útjára megyünk-e. Igen válaszunk után, mikor az is kiderült hogy õ is a 88 km-es távra jön, megkérdezte, hogy csatlakozhatna-e, mert nem szívesen gyalogolna éjjel egyedül. Befogadtuk a csapatba, Zsoltit.
Megérkezve Mórra üdítõ látvány volt, hogy hétágra sütött a Nap. Feri és segítõi már ott tüsténtkedtek a rajthely elõkészítésén. Közben Ferihez érkeztek izgatott telefonok, részben az idõ milyenségérõl érdeklõdve, részben pedig azt tudakolva, hogy ha esik az esõ akkor is megrendezésre kerül-e a túra?
Közben befutott Árpi is, meg érkeztek újabb emberek, akik szintén ki akarták magukat próbálni a 88 km-en. Megkérdeztem Ferit, hogy az idén is csak nyolcan fogunk-e indulni. Megnyugtatott, hogy 23 elõnevezés érkezett. Összesen 26-an indultunk el a 88 távon, mint a túra végén megtudtam. Idén az 55 km-en indultak nyolcan a tavalyi tizenegy helyett. De ne szaladjunk ennyire elõre.
Hét órára már, ha jól emlékszem tízen toporogtunk a nevezésre várva, majd „eldördült” a startpisztoly, s négyesfogatunk nekivágott Mór utcáinak Vajal felé. Csókakõ felõl figyelmeztetõen villám cikázott, majd megdördült az ég. Szép túrának nézünk elébe. Tavaly megsültünk, idén bõrig ázunk?
Az elsõ ellenõrzõ pontot elérve, csendesen megeredt az esõ, de szerencsére nem tartott sokáig. Megkaptuk a Cerbonánkat, majd derékig érõ csalánon átgázolva folytattuk az utat Gerencsér-vár felé. Az egy hetes esõzés megtette a magáét. A fû vízben úszik, az erdei utak, mintha lekvárral lennének bekenve. A túracipõink, impregnálás ide-oda, szép csendesen kezdték felvenni a vizet, s szépen fokozatosan azt az érzetet keltették, hogy mezítláb vagyunk. Csendes cuppogással, mint szegény Nemecsek a füvészkertben, haladtunk elõre.
A második ellenõrzõpont Gerencsérvár, ahol ásványvizet kapott a vándor, hogy magába tölthesse, nehogy hiányt szenvedjen a vízbõl. Az esõ szerencsére elállt, fokozatosan sötétedett, kezdtek elõbújni a csillagok, majd a növõfélben lévõ hold sarlója is megjelent az égbolton. Megálltunk csillagokat nézni. Lámpáinkat lekapcsoltunk és úgy néztük a felettünk ragyogó apró fénypontokat, s rádöbbentünk kicsinységünkre. Nem csak a csillagok ragyogtak, hanem körülöttünk rengeteg szentjánosbogár is röpködött. Mintha földre szállt volna az ég. Haladnunk kellett, mert csak az idõ nem vesztegeti az idejét.
Felmásztunk a harmadik ellenõrzõ ponthoz, a Csáki várromhoz. Lefelé már könnyebb volt jönni, csak sötétben kissé nehézkes a sárszörf. Aki nem hiszi, próbálja ki.
Éjjel háromnegyed tizenkettõkor értük el Kõhányást, ahol elválik egymástól az 55 és a 88 km útvonala. Ez a negyedik ep, vagyis ellenõrzõpont, de sokkal szimpatikusabb az etetõpont meghatározás. Itt ugyanis odafelé az 55-ösöknek is, de a 88 távot teljesítõknek visszafelé is habzsi-dõzsi van. Zsíros és margarinos kenyér, paradicsommal, hagymával és szörp. Pár szelet kenyérrel megerõsítettük magunkat, majd a cipõnkbõl kiöntöttük a vizet, zoknit igazítottunk és irány Vérteskozma.
Kozma és Kõhányás között Timi lába feladja. Ki kell szállnia. Pedig most jön még a Sárkánylyuk völgy, ahol a tavalyi túrán jókat énekeltünk az éjszakában. Csalódottság, de mit lehet tenni. A lélek ugyan készséges, de ezek szerint a test gyenge. Nem akarjuk otthagyni Timit, de õ addig erõsködik, hogy menjünk tovább nélküle, mert a túrát teljesíteni kell. Nehezen, de rászánja magát a három férfi a továbbindulásra. A Vértes térképemet otthagyom neki, megígértetve vele, hogy ha bebicegett Körtvélyesre, felhív. Nehéz a szívünk, még többször visszanézünk, keresve az út melletti kis fénypontot, ami Timi fejlámpája. Egyszer csak nem látjuk már.
Körtvélyesen csokit kapunk, majd következik Vitányvár, ahová 4 óta 19 perckor érkeztünk. Közben sms-t kaptam Timitõl, hogy minden rendben, elért Körtvélyesre, majd onnan haza Tatabányára. Iszonyú dübörgés a hegyoldalon, mindhármunk szívérõl legördülõ mázsás kövek hangja. Megnyugodva battyogunk a következõ várhoz. Gesztesre. Itt újból szerelvényt igazítunk. A lábunkra jobb rá sem nézni. Teljesen szét van ázva a bõr. (A célban láttuk, hogy aki teljesítette ezt a távot, az hasonlóképpen járt.) Cipõ vissza, sziszegés, elfolytott szitkok, cuppogás, vagyis megindultunk vissza Kõhányás felé. A vendéglátás mint éjszaka, kitûnõ.
8 óra 54 perckor már a gánti vendéglõ asztalánál köszöntjük Pintér Józsit a pontõrt. Mikor megtudja, hogy Árpival másodszor csináljuk meg ezt a túrát, Józsival szinte madarat lehet fogatni, úgy örül nekünk.
Géza pihenõ a 10. ep. Itt kapunk egy zselés desszertet, ami aloe verával van dúsítva. Nem hülyéskedek, ez volt ráírva: + aloe vera. Mikor beleharaptam tényleg olyan íze volt, mintha egy testápolós tégelybe nyaltam volna bele. Mindegy, 70,6 km-nél már minden lemegy, csak energiát adjon.
Jön a Csókakõi-vár a jól ismert lépcsõsorával. Idén érdekes módon nem kellett a kezemmel segítenem a lábamnak, hogy egyik fokról a másikra jussak. Javul a kondim? Az energiaitalt ott helyben magunkba töltjük, s megkezdjük a Csóka-hegyi menetet. Zsolti döbbenten néz, hogy itt kell végigmászni? Tavaly sem volt jobb száraz idõben, de így sárosan még kutyább. Szerencsére a térdeim is bírják, így 13 óra 25-kor megkapjuk az utolsó ep pecsétet, majd megkezdjük az ereszkedést Mórra, hogy 14 óra 30 perckor Tarnai Ferit felzavarjuk a bóbiskolásából, megérkeztünk!
Gratuláció, oklevél, s akkora pizza mint egy malomkerék. Árpinak és nekem kitûzõ majd postán, mert a második teljesítésért járó kitûzõ helyett az „okos” mester újra a tavalyit készítette el.
Összességében újra csak azt tudom mondani, kitûnõ, lelkes és profi szervezés. A 2.000,- Ft nevezési díj kimondva talán sok, de ha összevetem azzal, hogy voltam már olyan teljesítménytúrán, ahol szintén ennyit kell fizetni, és útközben semmit nem kaptam, mert minden ellenõrzõ ponton magamnak kellett volna pluszban megvásárolnom az enni és innivalót, akkor ez a túra ingyen van.
Ami biztos, jövõre is jövök.

 
 
squirelTúra éve: 20092009.06.28 16:33:51
megnéz squirel összes beszámolója
Hadak útja 55

A beszámolónak azt a címet is adhatnám, hogy ''Harc a természeti elemekkel''.

Tavaly figyeltem fel a túrakiírásra, de akkor még nem voltam felkészült egy 55 km-es túrára. Mostanra több 30 km-es túrán és két hosszútávú túrán voltam már túl, így nagyjából tudtam mi vár rám.

A rajt/cél Móron volt, ahonnan pontban nyitáskor indultam, azaz este 8-kor (20:00). Elhagyva a rajtot még Móron elkezdett esni az esõ. Ekkor már tudtam, hogy ez nem lesz olyan könnyû, mint korábbi túráim során. Magamra rántottam az esõkabátot és haladtam elõre a piros jelzést követve. Eközben több túratárs jött szembe, akik éppen a 11 km-es távot fejezték be.
Beérve az erdõbe, az út emelkedõbe váltott, melyen a haladás nagyon nehézkes volt a felázott, agyagos talaj miatt. Egy örökkévalóságnak tûnt, mire kiértem a köves és vízszintes útra, melyrõl gyorsan letért az út a Lipa-kúti-völgybe. Még világos volt, de a völgyben olyan kevés fény volt, hogy elõ kellett vegyem a zseblámpámat.
A rajttól a Gerencsérvárig tartó szakasz ismeretlen volt számomra. A völgyet még szürkületben láthattam, de késõbb már nem sok mindent láttam a tájból, melyet sajnálok egy picit.
A völgybõl kiérve egy ház mellett elhaladva léptem rá a mûútra, mely az 1. ep-ig vitt. Ekkor az esõ már elállt, és az ég kitisztult. Csodálatos látványt nyújtott a sok-sok csillag által kirajzolt Tejút, ill. a Holdsarló.
Az 1. ep.-on megkaptam a pecsétemet és mellé egy csokis cerbona szeletet. Az 1. ep.-hez 21:25-kor érkeztem meg, ezen a szakaszon 4.7-es átlagot mentem a zord idõjárási körülmények és nehéz terepviszonyok ellenére.

A következõ szakaszon jól járható, jól jelzett utakon és kevés szintemelkedõvel jutottam el Gerencsérvárig. Gerencsérvár elõtt a piros + jel eltûnt, melyet egy túratárssal próbáltunk megkeresni, de nem találtuk. Kiderült, hogy elkerítették azt a területet, melyen a piros + jel áthaladt, így a területet megkerülve, a mûúton jutottunk el Gerencsérvárhoz. A 2. ep.-hez 22:51-kor érkeztem meg, ahol frissítõként ásványvizet kaptunk. A pontellenõr pecsételéskor megjegyezte, hogy "kicsit elázott a lap széle", ekkor irónikusan visszakérdezhettem volna, hogy "csak a lap széle?", ui. az esõ miatt és a vizes aljnövényzet miatt mindenem vizes volt, hiába volt esõkabátom, bár ekkor még a bakancsom tartotta magát belülrõl. Ezen a szakaszon 3.8-as átlagot mentem.

A 2. ep.-ot elhagyva Szentgyörgyvár, majd Mindszentpuszta következett. Útközben továbbra is sokat csodáltam az eget. Ez a szakasz nyugis volt, az út jól járható volt. Mindszentpusztán megálltam enni, levettem az esõkabátomat, amit a Csáki várromig el sem raktam, hogy száradjon a belseje. A kis szünet után tovább indultam. Közeledve a 3. ep.-hez, egyre nagyobb volt a köd, mely az elején még nem okozott problémát, mivel nem volt annyira sûrû. A 3. ep. a Csáki várrom tetején volt, ahová 0:55-kor érkeztem meg, így 4.4-es átlagot mentem ezen a szakaszon.

A 3. ep. után jöttek a problémák... a várrom utáni emelkedõ a sötétben nagyon nehezen járható volt. Az esõzések miatti gödrök és hordalék kúpok közti botorkálás felfelé menetben megviselt, de valószínûleg itt már az alvás hiánya is elõjött. A köd egyre sûrûbb volt, a lámpámat akár el is dobhattam volna, mert néhány méternél távolabb nem láttam. A belátható térrész a lábam elõtti akadályokra szûkült, így fordulhatott elõ, hogy felérve az emelkedõn nem vettem észre, hogy az út elkanyarodik. A jelzéseket nem láttam, az utat nem találtam, nem láttam messzebb a mellettem lévõ fáknál, borzasztó volt... Nem estem kétségbe, hanem számításba vettem a lehetséges alternatívákat: 1. nem mozdulok, majd világosban megkeresem az utat (kajám, innivalóm volt, 3 óra múlva világosodott), 2. várok, hátha valaki erre jön és a hangját meghallom, vagy a zseblámpájának fényét észreveszem, 3. kis területen bolyongok fától fáig hátha belefutok egy jelzéssel ellátott fába. Végül a 3. alternatívát választva rá is találtam egy kék jelellel ellátott fára, és így sikerült tovább haladnom. Valószínûleg nem tévedtem el nagyon, de ilyen sûrû ködben a kicsi is sok. Innentõl kezdve fokozottan figyeltem az utat, a látási viszonyok nem javultak. Zseblámpámmal végéig az erdei út két szélét és az út melletti fákat pásztáztam. A nehéz körülményeknek köszönhetõen 2:05-kor értem Kõhányásra. Ezen a szakaszon csak 3,3-as átlagot tudtam menni.
Kõhányáson pihentem, ettem zsíros kenyeret és megittam egy energia italt, hogy ne aludjak el út közben.

A 4. ep után egy kellemes szakasz következett a kék + jelzésen. A köd továbbra sem csillapodott, ennek ellenére jó tempóban haladtam Gánt felé. Kiérve a mezõhöz a villanypásztorra rögzített lapok és a fûszálakra kötözött három szalag próbálta jelezni a haladási irányt. Elméletileg a falu fényei mutatták volna innen az utat, de akkora köd volt, hogy semmit nem lehetett látni. Mivel nem volt semmi, amihez viszonyíthattam volna az irányomat, a mezõn jól eltévedtem és egy domb mellett lyukadtam ki. Felkapaszkodva a dombra kiláttam a sûrû ködbõl és elõtüntek Gánt fényei. Visszamentem a köddel borított mezõre és minden idegszálammal azon voltam, hogy ne tévesszem el az irányt. A fû annyira vizes volt, hogy a bakancsom átázott, cuppogott benne a víz, a nadrágom is térdig átázott, a talpamon levõ tapaszok leáztak és éreztem, ahogy mozognak, fáradt voltam, egyszóval elegem volt mindenbõl.
Nehezen, de megérkeztem Gántra, ahol a Kisvendéglõben felállított 5. ep. várt. Az ep.-on ismerõsök fogadtak, akikkel jól esett kicsit beszélgetni. Leültem és zoknit cseréltem. Nem láttam sok értelmét újra tapaszolni a lábamat, mert féltem, hogy csak ártok vele. Sajnos a csere zoknim is nyirkos volt, de legalább nem folyott belõle a víz. Így indultam tovább...

Elhagyva Gántot érezhetõen fáradtabb voltam, mint más túráimon 30 km után. Már világosodott, az út a kéken, majd a kék + jelzésen, a Juh-völgyben kapaszkodott fel a Géza-pihenõhöz. A túra során a Juh-völgy volt a másik szakasz, mely még ismeretlen volt számomra. A világosban kiélvezhettem volna a völgy nyújtotta látványt, ha nem lettem volna annyira elcsigázott már. A Géza-pihenõhöz 6:00 elõtt érkeztem meg, az itiner szerint csak ezután helyezõdött át a Pátrácosból a 6. ep. ide, így számítottam rá, hogy útközben találkozok a pontellenõrökkel. A pihenõnél leültem, ettem, ittam, készítettem néhány fotót, melynek nem sok értelme volt, mivel masszív ködbe burkolózott a táj. A Géza-pihenõ utáni szakasz nem tartalmazott jelentõs szintemelkedõket, melyet mély megnyugvással könyveltem el magamban.

Tovább indultam, majd a kéken haladva találkoztam a pontellenõrökkel, akik éppen siettek a Géza-pihenõhöz. Megálltak, lepecsételték a lapomat és a kezembe nyomtak egy gyümölcsös valamit és elbúcsúztunk egymástól.

Az út egy erdõgazdálkodási mûúton haladt tovább. Elmajszoltam a gyümölcsös valamimet, melynek az íze nem gyõzött meg arról, hogy máskor is ilyet kell ennem, de biztos tele volt vitaminnal meg szénhidráttal. A mûútról hamar bekanyarodott az erdõbe az útvonal, mely szintemelkedõk nélkül kanyargott jobbra-balra. Igazából itt nem érdekelt már semmi, annyira fáradt voltam, de azért készítettem egy-egy képet. Következett a Vár-völgy, mely meredek lejtésével és köves ösvényével nem tetszett annyira. A kék vár jelzésen kapaszkodtam fel a Csókakõi-várhoz. A vár majdnem legmagasabb pontján volt a pontõr a 7. ep.-tal. Itt kaptam egy cseresznyés ízû sport italt, melyet helyben megittam. Közben beszélgettem a pontõrrel, aki többször mondta, hogy "már csak pár lépés a cél". Sajnos tudtam, hogy mi vár még rám, mivel jártam a piros vár jelzésen egy korábbi túrámon.

A pihenõ után búcsút vettem és visszaereszkedtem a Vár-völgybe a lépcsõn lefelé. Borzasztó volt a lépcsõzés... A piros vár jelzés erõs kaptatóval vitt fel a Csóka-hegy gerincére, ahonnét szép kilátás nyílik, ha éppen nincsen köd.
A piros vár jelzésrõl tudni kell, hogy nagyon nehezen járható még száraz idõben is, mert sok az ösvényen keresztbe dölt fa, számos helyen kiálló sziklákon kell ugrálni és sok helyen az ösvény meredek dölésszögû, mindemellett egy rosz lépés és az ember volt-nincs. A körülményeket nehezítette, hogy az ösvény rendesen felázott az esõnek hála.
A lábam már nem mozgott olyan könnyen, képes lettem volna álló helyzetben elaludni, így nagyon óvatosan haladtam. Lépésrõl-lépésre haladva értem el a csóka-hegyi 8. ep.-ot, ahol megkaptam utolsó pecsétemet.

Innen már csak az itiner szerint 3.5 km volt hátra. A 8. ep.-tól végig ereszkedett az út Mórig. A jól járható lejtõs szakaszokon kocogtam, így nem nem kellett ellentartanom a lábaimmal. Többször meg kellett állnom pihenni, mert alig tudtam tartani magam, annyira álmos voltam. Beérve Mórra jólesett járható útakon haladni. Valószínûleg érdekesen nézhettem ki, mivel egyfolytában azon voltam, hogy ne aludjak el menet közben, a lábaim fájtak, a mozgásom meglehetõsen kötött volt már.
Pontban 11:00-kor értem be a célba, ahol átvettem az oklevelet, kitûzõt, magamhoz vettem a kínált péksütiket, joghurtot, megköszöntem a túrát és igyekeztem a buszra.

Az 55 km hosszú távot 15 óra alatt sikerült teljesítenem, mely 3.6-os átlagot jelent.

Az ár/érték arány 5*, a szervezés 5*, jövõre is eljövök.

Mindezek után 1 évem van, hogy eldöntsem, akarok-e a 88 km-es távon indulni...

 
 
Hegi BaliTúra éve: 20092009.06.13 00:00:21
megnéz Hegi Bali összes beszámolója
Ez a beszámoló még a 2008-as, elsõ alkalommal megrendezett túráról szól.
Hárman már tavaly megszólaltak elõttem a négy teljesítõbõl. Most, hogy közeledik 2009. június 26-a, én is elkezdtem kotorászni az emlékek zsákjában, hogy egyáltalán miért is mentem el tavaly erre a túrára?
Az idei Kinizsi 100-on találkoztam az éjszakában egy túratárssal, aki szintén indult a tavalyi Hadak útja 88-on, de még az elején elkavart a társával, így aztán feladták.
Szóval a tavalyi év. Eleve megpiszkált a 88-as szám. Km-ben ez már azért valami. Próbáljuk ki, hogyan megy. Mór nincs messze Tatabányához, ha esetleg mégsem bírom, akkor valahogy elvergõdöm a Vitányvárig, oda meg kijön értem a feleségem autóval, aztán hazavisz. Így okoskodtam, a túra elõtt.
Arra is gondoltam, hogy rengeteg jelentkezõ lesz (naivan a Gerecse 50-hez viszonyítottam), ezért elõnevezésben biztosítottam magamnak az indulás jogát. A rajt napján meglepõdve tapasztaltam, hogy fél hét körül még a rendezõkön és csekélységemen kívül más nem igen toporgott az iskolában. Tarnai Feri és a többiek arcán enyhe csalódottság ült, amikor egyedül jelentkeztem, hogy itt vagyok, indulásra készen. Mondták is, hogy még rajtam kívül, ha jól emlékszem, ketten vagy hárman küldtek elõnevezést. Nemsokára bekocogott Árpi, majd Timi, akik szintén megdöbbenve tapasztalták, hogy egyelõre úgy néz ki, hogy hárman indulunk. A legszebb az volt az egészben, hogy a rendezõk ennek ellenére azt mondták, ha már itt vagytok, akkor három emberért is elindítjuk a túrát. Árpival bemutatkoztunk egymásnak aztán este nyolckor neki indultunk. Békésen beszélgetve haladtunk a móri utcákon a Bika-völgy felé. Timit akkor még nem ismertük, csak azt láttuk, hogy egy hölgy tisztes távolból, bár mindig látótávolságon belül, de jön utánunk.
Arany János Bor vitéz címû balladája jutott eszembe, mikor a vitéz kedvesérõl, így kérdez a költõ:
„Hova megyen? hova ballag?
Zúg az erdõ éji órán.”
Egy darabig ment ez a furcsa bújócska, aztán a szalagozást keresve, beért minket Timi. Itt kiderült, hogy õ nem „eskü elõl szökik”, mint Bor vitéz kedvese, hanem ugyanazt a bocskort tapossa, mint Árpi és én, vagyis a 88 km-t. Innentõl már Timi, Rush és Árpi beszámolójából tudhatjátok, hogy mi minden történt meg velünk azon a túrán. Ezeket nem akarom ismételni.
Ami biztos, hogy felejthetetlen élményekkel gazdagodtam én is azon az éjszakán és a rákövetkezõ nappalon, annak ellenére, hogy a végére már mindkét térdem bedurrant és alig vánszorogtam. Még jó hogy Timinél volt fájdalomcsillapító. „Kedves Mártikám…” kezdtem én is mikor Timi odaadta az elsõ szem Alevet, amit a tabletta kék színe miatt kineveztem Viagrának és a túra végére négy darabot fogyasztottam el belõle. A hatás szerencsére a térdem fájdalmának elmulasztásában jelentkezett és az utolsó három kilométeren egy óriási, az akkori állapotomhoz képest, sprintet levágva érkeztünk be hárman a célba. Rush már ott volt és lelkesen tapsolt, bíztatott az utolsó métereken. VÉGIGMENTÜNK!
Akkor megbeszéltük, hogy az idén is jövünk, mert ezt a túrát nem lehet kihagyni. Elmesélni nem igazán lehet, hogy miért, ezt meg kell tapasztalni.
Külön köszönet a rendezõknek, akik nem azt mondták, hogy „bocs gyerekek, de ilyen kevés indulóért csak ráfizetéses a túra, menjetek haza!” - hanem végig lelkesen, bennünket bíztatva végezték a túrázás öröme helyett a pontõrködés sokszor háládatlan feladatát.
Az biztos, Árpi és én (Balázs) idén is indulunk! Én már az idén, április 2-án, elküldtem az elõnevezésem.
 
 
 Túra éve: 2008
mekkkTúra éve: 20082008.10.04 15:37:22
megnéz mekkk összes beszámolója
Hadak Útja 88 - 88 km, 2450 m szint (rendezõi adat)

Sokat túráztam már a Vértesben, de egy ilyen hosszú távú túra "hiánypótló" volt már, és nagyon örültem, hogy a szervezõk ezt felvállalták - még ha utóbb ilyen csekély érdeklõdés mellett is (8 induló, 6 teljesítõ).

Másfél hónappal a Kinizsi után azt gondoltam, (fõleg, hogy ezt a túrát már propagálták a szervezõk korábbi túrájukon is) hogy sokkal több lesz a résztvevõ. A rajthelyen kicsit elgondolkodtatott, hogy a szervezõkkel együtt sincsenek túl sokan a rajtban. De aztán csak beneveztem, és egy szimpatikus kolléga, Balázs társaságában vágtunk az útnak. Néhány kilométerrel a rajttól, sötétedéskor Timi ért utol minket, és ez a hármas a túra végéig kitartott. Kellett is sokszor, hogy legyen mindig valaki, aki a lelket tartja a többiekben…

A városból kiérve a szalagozás a túra elején sokkal több helyen volt kint, mint az a turistajelek felfestése alapján indokolt lett volna, ez a kényeztetés sokáig kitartott. Kisebb bizonytalanságok után az elsõ pontot hamar elértük, ahol vizet kapunk. Innen rövid bozótharc után kiértünk a pusztavámi felhagyott külfejtések fölé, és a még magasan járó hold kíséretében egy szép erdei szakasz következett Gerencsér-várig. Itt müzliszelettel tankoltunk (a kevés induló miatt gyakorlatilag korlátlan fogyasztással), és indultunk Kõhányáspuszta felé. Az éjszakai szakaszon sokat beszélgettünk, kedélyesen telt az út.
Kõhányás felé félúton a mindszentpusztai tekerõs kutat ajánlotta figyelmünkbe az itiner, de az sajnos tele volt szeméttel. A következõ állomásig újabb szép szakasz következett, majd erõteljes mászás a Csáki várhoz. Itt a KL jelzés nagyon hiányos, és jó lett volna itt is szalagozással felvezetni minket a romhoz. A várrom után folyamatos emelkedõ következett, nekem egy kisebb holtponttal.
25 km, Kõhányás: példaértékû frissítõpont! A zsíros kenyér paradicsommal elsõ rangú volt!
Innen tovább Vérteskozma, Sárkánylyuk-völgy (anekdoták mesélésével gyorsan túl voltunk rajta), aztán lassan pirkadt is. Mire a Szép Ilonka forráshoz értünk, már teljesen kivilágosodott. Itt rövid pihenõ, mindenki összerendezi magát, majd meg sem állunk Körtvélyespusztáig. Noha hajnali 3 óta vártak ránk, nagyon kedélyesek a pontõrök (sajnos a lámpákból kirakott leszállópálya fényei már nem érvényesültek). Jó idõzítésnek bizonyult, hogy itt kaptunk csokit, sõt, a készséges pontõr még a sörét is megosztotta velünk!
Újból erõre kapva, vidáman mentünk Vitányvárig, ahol az éppen ébredezõ pontõrök igen rövid úton intéztek el bennünket, és próbáltak tovább relaxálni. Mi is, bár nehezen megy, mert kezd erõsen melegedni az idõ. Ismét pihegünk egyet, ki-ki táplálkozik, bakancsot igazít, satöbbi. Gesztesi várig egy nagyon szép szakasz következik, de Várgesztes elõtt a tarra vágott, de már éledezõ erdõ sûrû susnyása nem ajándék.
A várban a büfé nyitva, itt Balázs és Timi egy nagyobb pihenõt tervez, engem Kõhányáson várnak depóval, ezért én elõre megyek, és egy kis idõre elváltunk. A várból lefelé menet futok össze egy másik résztvevõvel, ami ritka pillanat volt ezen a túrán!:-) Késõbb kiderült, DJ_RushBoy-hoz volt szerencsém.
Újból a „kõhányási Paradicsom” - kiegészítve a depómmal. Nappali szakaszra egy könnyebb cipõ váltása következett, ami segít elviselni a megpróbáltatásokat. Többiek idõközben szintén beérnek Kõhányásra, majd el is hagytak, úgyhogy gyorsabb tempóval megyek utánuk Gánt felé. Itt a falu elõtti mezõn szedem össze õket, amint a szalagokat keresgélik az ugyanolyan színû virágokkal teli mezõn… Vicces szitu volt!
Kis idõ után feladjuk a keresgélést, és átvágva a mezõn beballagunk Gántra, ahol a kocsma elõtt (igen jó helyen!) van a pont. Leülünk, beszélgetünk, pihegünk, rajtam a söntésben egy hosszúlépés segít, bár az én lépéseim egyre rövidebbek…
Gántról elindulva következett számomra a túra mélypontja. A faluból kifelé egy makadám úton caplattunk a kb 32-33 fokban, tûzõ napon… RushBoy itt ellépett kissé, mi próbálunk járást imitálni. Mire elértük az erdõt, nekem már minden mindegy volt… A Géza pihenõhöz felérni a Juh-völgyben egy örökkévalóságig tartott. Ott viszont a pontõr hûtõtáskából (!) elõvarázsolt ásványvize volt a legnagyobb ajándék a túra során! Annál jobbkor nem jöhetett volna víz - a Gánt utáni nyílt, iszonyú meleg szakasz és utána a Juh-völgy kitartó emelkedõje Géza-pihenõig sokat kivett belõlem.
Pihi, majd kissé felfrissülve ismét útnak indulunk, és próbálunk megint rendesebb tempót menni. Géza pihenõt követõen Csókakõig megint csak a meleg miatt tûnt nagyon hosszúnak az út, a térképen egész másként festenek az arányok…
Az ereszkedést a Vár-völgyben már tényleg kínlódásnak éreztük, és ezután csókakõi vár legfelsõ (!) szintjén leltük meg a pontõröket. Viszont az ott kapott energiaital telitalálat volt! Meg az is, hogy a pontõrök lefitymálóan nyilatkoztak az utolsó 7 kilirõl: „Csak végigmentek a Csóka-hegy gerincén, és már ott is vagytok. Nehogy már két és fél óra alatt nem értek oda!”. Ha ez a mondat nem hangzik el, biztos, hogy ott, abban a melegben feladtam volna. A szintidõt ott reménytelennek éreztem.
Szóval az utolsó 7 kili. Az végképp nem volt ajándék. A Csóka-hegyen a nyugati kitettségû, fel-alá kígyózó úton a kidõlt fákkal fûszerezett, igen meredek hegyoldalban menni a dög hõségben… finoman szólva is a PL jelzés nem túl barátságos 80 kilométer után. Igazán kihívás volt ez a végére.
A hegy móri végén lévõ utolsó pontot követõ hosszúnak tûnõ ereszkedés után ismét Mór szélén bukkanunk ki az erdõbõl. Innen az utolsó kb. 2 kilométernyi aszfaltos szakasz következik, és végre a célba érés, ahol kedves fogadtatás, cél-pizza, és igazán szép kitûzõ, oklevél várt minket.

Összességében a túraútvonal nagyon jó volt, sok szép helyen mentünk, a szalagozás korrekt volt, és a pontõrök elképesztõen kedvesek voltak.

A túra rajtjának idõpontja számomra újdonság volt, és a pénteki nap végére idõzített rajt okozta fáradságot nagyon megéreztem. Nemkülönben kemény kihívás volt a szombati meleg. Gyakorlatilag késõ estig kánikula volt.

Ugyanakkor mindent egybevetve példaértékû volt a szervezés, az ellátás és a lelkesedés!
Köszönöm a túratársaknak a kiváló társaságot, és az élményekben bõvelkedõ közös utat.
A rendezõknek pedig köszönöm, hogy ott lehettem, és nagyon remélem, hogy jövõre is megszervezik ezt a túrát!
 
 
Rush2006Túra éve: 20082008.07.17 14:18:35
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Hadak Útja 88

Egy új túrára lettem figyelmes a ttt oldalon. A Vértesben lenne megrendezve, éjszaka indulna, gyönyörû helyeken menne, ráadásul ilyen hosszú távot nem tudom hogy rendeztek-e már egyáltalán a Vértesben.
Kaptam az alkalmon, és elõjelentkeztem.

A leutazás maga volt a kín.. A 17:12-es Göcsej IC-t szemeltem ki magamnak. Jegy nem volt rá, viszont kaptam egy pótjegyet hogy majd a vonaton kifizetem kis különbözettel a jegyet. Nem érdekelt, csak jussak le valahogy Mórra.

Már az borzasztó volt hogy mennyi ember volt Kelenföldön, az meg rátett egy lapáttal hogy az IC kb. fél órát késett, így lekéstem volna Szfv-ról sikeresen a csatlakozásomat. Pótjegyet persze nem váltják vissza. Ja, és elõtte még kértem Szfv-ról Mórig egy jegyet, persze ez is elúszott. Visszaváltották ugyan, de ezek a söpredékek még ilyenkor is kezelési költséget számolnak fel hogy .......

Maradt egy másik választás, Komáromon átszállás. A vonat szerencsére jött, Komáromra odaértem idõben, viszont ott bejelentették hogy a vonat amivel Mórig mennék fél órás késéssel indul. A téma lezárva, a vége az hogy kabaré ami itt megy ennél a genny cégnél..
A vonaton utazva Laci hívott hogy Ibolya még a rajtban van, és tanakodik hogy melyik távon induljon, illetve hogy csatlakozhat-e hozzám. A vasúttól a bemelegítõ kocogás megvolt (2 km) a rajtig, ahol Ibolya várt, és rábeszéltem a 88-as távra.
A rajtzárás után majdnem 1 órával, 21:50-kor indultunk köszönhetõen drága vasúttársaságunknak, de elengedtek minket még simán.

Kicsit felengedtem, hiszen ideértem, és úton vagyok ismét. Azért izgultam is, hisz ismét egy éjszakába nyúló menet jött, illetve alig egy hete volt a Rákóczi, ami azért sokat kivett belõlem.

A P- jelzésen haladunk. A jelzés gyatra, szalagok segítik a tájékozódást, amik mindig a legjobb helyen vannak, és bár vannak trükkös leágazások a szalagok nem hagynak cserben minket. Nedelka Józsit érjük utól, többször elkavartak, és állítólag már mögöttünk is vannak mások is. Õk 55-öst mennek.
Elérjük Gerencsérvárat hosszú éjszakai séta után, majd késõbb utólérünk egy ismerõst a párjával, nem találták meg a kiágazó rom jelzést.
Innen ismerõs rész jön, a K-n megyünk föl a Csáki várromhoz, majd visszaérve egészen Kõhányásig követjük a jelet. Kõhányásnál szuper frissítõpont, tepertõs-zsíros-vajas kenyerek, paradicsommal. Nagyon jólesett, a legjobb helyen volt a pont.
Továbbindulunk, kis mûutazás, majd hamarosan a K+ jelzésen emelkedünk koromsötétben. Ibolya elkezd fáradni, belassul de azért jön. Belõle is sokat kivett a Rákóczi mint mondta. Ezen nem csodálkozom.
Elérünk Vérteskozmára. Valamelyik túrán már jártam erre, talán Vértesi Barangolás?
Én abszolút jól érzem magam még, élvezem a túrát, jól tájékozódunk, ellentétben sokakkal nem kavartunk még el.
Innen egy hosszú mûutas rész jön a Z-n. Vadászok állítanak meg, szólnak hogy maradjunk a jelzett úton.
Leérünk a mûútról, már világos van, kijön a holtpont is. Leülök, Ibolyára várok, és közben majdnem 2 perc alatt el is alszom.
Szerencsére megjön, de én erõsebb tempóra váltottam, és megbeszéltük hogy innen különválunk. Útközben rengeteg vadat látok, az õzek sorban ugrálnak el mellettem. A Sárkánylyuk völgy a LA maraton útvonala is egyben. Tavaly is kemény volt. Viszont valahogy ezek a narancssárga nyilak nekem abszolút nem illenek bele az erdei összképbe.. Na mindegy, ebbe nem folyok most bele.
A Szép Ilonka forrás után nagyobb emelkedõ, kiérek a P-K+ jezések elválásához, nem látom a K+ folytatását. Elmegyek 3 irányba is, jelzés sehol. Természetesen a 4. irány volt a jó :)
Egy cseles balkanyar után fenyvesek, majd nagy dzsungelháború után érem el Körtvélyespusztát. Meglepve tapasztalom hogy bár rajtam nem szoktak kullancsok lenni, most sorban söpröm le magamról õket.. A pontõrök jókedvûek, csak egy hármas csapat van elõttem, de õk már elmentek sok ideje. Kicsit beszélgetünk, kapok csokit, majd továbbindulok immár Vitányvár felé.
Ez is ismerõs szakasz, csak most másik irányból ostromolom meg a várat. Útközben egy kis vaddisznó szalad át elõttem, nézegetek nehogy itt legyen a nagy is, de szerencsére nem lelem. Felérek a várhoz, már elég fülledt az idõ megizzadtam szépen. Ismét ismerõs szakaszon haladok tovább, kb 1 hónapja jártam erre az Oroszlány 40 túrán. A Mátyás kútnál föltöltöm ivókészletemet ami már kimerülõben volt. A kút vize tökéletes. Várgesztesig ismét átélek 1-2 holtpontot, majd a fõúton sétálva egy bácsi állít meg hogy tudna a várhoz egy rövidebb utat. Én bizonygatom hogy most a K-n szeretnék menni, de nem értette meg a lényeget :-) Nembaj, legalább jókedvre derített. Felérek a várba, és meglepetten veszem észre hogy utólértem az elõttem haladókat. Bemutatkozunk, az egyikõjükben timi-t tisztelhetem, aki jó kis beszámolókat szokott írni a ttt-re. Megbeszéltük hogy együttmaradunk ameddig tudunk. Kis pihenõ a várnál, majd tovább, vissza Kõhányásra. Gyorsan eltelik ez a szakasz, köszönhetõen a társaságnak. Kõhányásnál ismét ugyanazokat a finomságokat kóstolhattuk mint még éjjel, ismét bevágok pár tepertõs kenyeret.
Innen egy jó kis monoton rész a K+-en, ismét elkezdek kómázni, elõl megyek, a többiek mögöttem. Kiérünk egy rétre, sehol semmi. Végül a térképem alapján átvágunk a réten, mivel ezt jelzi. Jelzés persze egy szál se, szintúgy szalag se. Ez a szakasz volt egyedül ami nem túl jól volt megoldva. Megleljük Gántot, itt már 65 km-nél járunk. Látszik mindenkin hogy már nem most kezdtük a túrát. Megpihenünk itt is kis ideig. Az ellenörzõ pont a Vértes Vendéglõnél volt.
Továbbindulunk, majd sokáig nyílt szakaszon megyünk, ami nekem nem esik túl jól, mert sapka nincs nálam, és még álmos is vagyok. Próbáltam minnél hamarabb túl lenni ezen a szakaszon, ezáltal ki is léptem kicsit. Ismét egyedül megyek föl meredeken a K+-on a Géza pihenõhöz. Azt hittem ennek az emelkedõnek sosem lesz vége. Fölérve a pontõr köszönt, én vagyok az elsõ 88-as. Kedves pontõr volt, adott a behûtött vízébõl ami ebben a nagy melegben kifejezetten jólesett.
Gondoltam Timiéket megvárom, hiszen jól elvoltunk eddig, és jó társaságnak bizonyultak. Viszont nem akartak jönni, én meg fogtam magam és elfeküdtem a földön addig :) Kb. 20 percet sikerült így pihennem, lehet 1-2szer el is szundítottam.
Megjöttek a többiek, megviselte õket ez a kemény emelkedõ. Pihenünk, eszünk iszunk majd indulunk. Megtudjuk hogy Ibolya még úton van valahol a két seprûvel.
Sajnos a többiek már eléggé kivoltak, hólyagok is keletkeztek, de látszott rajtuk az elszántság. Mégis egyedül folytattam az utamat tovább. Szerettem volna egy saját tempót menni. A pihenés abszolút kicserélt, ismét jó erõben éreztem magam, és ez szerencsére nem is változott negatívvá. Innen megint kicsit unalmas szakasz jött, de jó tempóban haladtam, és hiába volt sok nyílt rész, nem fogott vissza. Elérem a Vár-völgyet, majd az itinerben az van hogy a lépcsõn föl kéne menni a Csókakõi várhoz, de ketten mondják (akik nem is a túrán voltak) hogy kb 100 m és egy pihenõnél van a bólya. Hmm. Rájuk hallgatok, és meglepve veszem észre hogy a bólya a Csákberény IVV-s túrának az ellenörzõ pontja volt. Nem kicsit csodálkozott a személyzet mikor kérdezték hogy hányas távon vagyok én meg lazán odamondtam hogy 88 :-)) Ott 20 km volt a leghosszabb táv. Kicsit viccesen visszakocogok a lépcsõig, majd nyomás föl a várba. Jó volt hogy a tetejére kellett menni, így a kilátást is megcsodálhattam. Itt fél literes Vitalade-t kaptunk (!) Nagyon jól esett, de csak kicsit kortyoltam bele hátha lesz még szívatós szakasz. Innen mindössze csak 10 km volt a célig, tudtam hogy meglesz már a túra, jó erõben is voltam. Oda-vissza szakasz volt kb jó 1,5 km-en, így a végefele találkoztam Timiékkel akik a vár fele mentek. Szurkoltam nekik, bíztam benne hogy már meg fogják csinálni ami szerencsére így is lett! A P rom jelzésre térve az itiner a legjobb szót használta erre a részre: "vadregényes". Gyönyörû szakasz volt ez végig hosszan a hegygerincen, bár azt hittem hogy az EP sose fog eljönni, mert mindig lejtett-emelkedett az út. Az elsõ durva emelkedõ után nagyon megizzadtam, és kapásból megittem az összes Vitalade-t amit még a ponton kaptam. Szerencsére még volt a Mátyás kúti forrásvízbõl. Amikor nem is vártam volna akkor jött el a pont, ahonnan indultam is tovább. Nagyon idegesített a sok bogár amik mindig a szemem körül röpködtek.

Egy idõ után beérek Mórra, és csakhamar 16:45-kor a célba is. Én voltam az elsõ beérkezõ a 88-ason, mögöttem Kb. másfél óra múlva timiék is sikeresen beértek.
Kíváncsi voltam a meleg ételre, alig vártam már, de amit kaptam az csodás volt.
Egy óriási kukoricás pizza(!!) volt a célban a meleg kaja. Erre nem gondoltam volna, nagyon jól is laktam vele.
A szervezõkkel sokat beszélgetek a célban, nagyon lelkesek voltak, a 88-ason 8-an indultak, abból is többen feladták.

Jövõre is meg szeretnék szervezni a túrát, amit jó dolognak látok, és remélem többen jönnek majd el rá, mert egy szuper túrának lehettem részese!

Köszönet a rendezésért!
 
 
timiTúra éve: 20082008.07.15 21:57:30
megnéz timi összes beszámolója
Hadak Útja 88

Amiért szó sem lehetett a túra kihagyásáról:
1. A Vértes a legkedvesebb táj számomra az országban.
2. A Kalandozók Klubja az elõzõ két rendezésével levett a lábamról.
3. Eljött az ideje, hogy hosszabb távon is kipróbáljam magam.

Péntek este

20:10 – Nevezés. Az útleírás és a térkép pontos, részletes, túratárs viszont feltûnõen kevés. Családi hangulat lesz. Elindulok, szem elõtt tartva két túrázót. Vajalnál kis kavarás, aztán gyönyörû bükkösben kapcsolom a lámpát. Kis tanakodás, tájékozódás, itt beérem a fiúkat, gyors bemutatkozás. A szalagozás nagyon elkényezteti az embert, nyugodtan beszélgethetünk útközben.
Néhány km után Balázs lámpája bedöglik, az enyém pislog, hogy ki fog merülni. Sebaj, hisz ezért hoztam a tartalék elemeket. Mert ugye elhoztam… Elhoztam?! Kipakolom az egész táskát, hosszú pillanatok ezek…Igen! Itt van! Húú…
Az erdõben rengeteg vad jár, õzek, vaddisznók rohangásznak körülöttünk. Az EP-ken folyamatos enni-innivaló. Mária-kút – víz, Gerencsérvár – müzli (egybõl kettõ, mivel ilyen kevesen vagyunk). Fogy a vizem, de a mindszentpusztai tekerõs kútból nem merünk húzni, tele van szeméttel. Csáki vár - mikor lesz már vége ennek az emelkedõnek? Valami fény elõttünk: Kõhányás, végre! Éjfél körül jár, a zsíros kenyér és a szörp most nagyon jól jön. Pihenünk, eszegetünk. 25 km mögöttünk, ez így rendben van.

A hajnal

Még mindig sok a beszédtéma, így feltûnõen gyorsan érünk át Vérteskozmára. Leadjuk az útközben talált fényképezõgépet (mint kiderül, az egyik pontõré). Felébred a pontõr, kunyerálok egy szelet dinnyét, ez most jól esik. Visszatérve az utcára 4 fõs baráti társaság érdeklõdik. Gyorsan felvázoljuk a helyzetet, mire a válasz: „Akkor nektek sem a lábatok fáj...” Innen már tényleg minden fát ismerek, ezért sokáig eszembe sem jut, hogy el kellene fáradnom. Néha még kapom a „biztos erre kell menni?” kérdéseket, de aztán rámhagyják. A hangulat óriási! Balázs magyar és orosz népdalokkal kápráztat el minket, néha én is belekornyikálok. Zánkai tábortûzhangulat a köbön.
Kitérõ a Szép Ilonka-forráshoz, hajnali mosakodás, lámpák elpakolása. Körtvélyesen Balázs egy sört kap a pontõrtõl, a hangulat ismét pazar! Vitányvárnál (45 km) zoknicsere, ám szinte semmit sem segít, mert a bakancs nagyon rossz választás volt erre a hosszú útra. Vajon meddig bírja még benne a lábam? Lassulunk, az idõ is melegszik, felébredtek a legyek, bogarak. Szép bükkös után szedres dzsindzsa, az ott már Várgesztes. Pontos infó a pontõrtõl: 55 km-en 11-en, 88 km-en 8-an indultak. A 8-ból 3 már feladta, a negyedik készül rá… Na jó, akkor a dobogós helyezés nem is olyan lehetetlen… A büfébõl kilépve újabb túratárs, bemutatkozás, legnagyobb döbbenetemre RushBoy az! Eddig csak olvasgattam róla és a nagy távolból tiszteltem õt. Szóval õ a negyedik. A beszélgetés miatt seperc alatt újra Kõhányáson vagyunk. Árpi apukája itt nekem is depózik, beszerzett valahonnan két kólát, ami a késõbbiekben életmentõnek bizonyul. Köszönöm szépen!!

Szahara-menet

Felhõ egy szál se, a K+ egyenesen halad dél felé, kevés az árnyék. Vége az útnak, elõttünk villanypásztor, szép nagy rét. A szalagok odaát. Átbújunk, hirtelen bizarr érzésem támad – a sárga virágoktól színes réten sárga szalag egy-két növénykén… Ez számomra annyira morbid, hogy egy percig csak nevetek. A templomtorony elõttünk, irányba vesszük, és a 88-as táv immár teljes mezõnye egyszerre ér be Gántra (64 km). Frissítés és tovább. Árpi sapkája most nagyon jól jön. Caplatunk a forró mezõn, Rush kilép, szerintem egy cseppet sem fáradt. Azt hiszem, napszúrást kapok, mert utólag csak arra emlékszem, hogy 20 percig egyfolytában beszélek. A fiúk is megborulnak kicsit. Géza pihenõ soha nem akar ideérni, elõtte az emelkedõ idegõrlõ. Fenn a pontnál meglepetésünkre Rush és behûtött (!) víz vár minket. A talpamon óriási vízhólyagok, de hát mit tegyek. Most már legalább a cél felé tartunk, de ez a kánikula! Ezt kell most igazán legyõznöm, nem pedig magam és az emelkedõket. A Pátrácoson át forró aszfalt, keresem a talpamon a hólyagmentes felületeket – egyre kevesebb. Leszakadozunk, Rush kilép. Csak vonszolom magam, a lábujjhegyen járástól érdekes helyeken feszülnek az izmok. Találgatok, hol fogom feladni.

Várvölgy

Gyötrelmes ereszkedés. Alig váltunk néhány szót. Balázsnak újabb két fájdalomcsillapító a térdére. Egy hatalmas bükkfa a szél miatt hirtelen irtózatos nyikorgó hangot ad. Megállok, felnézek és ösztönösen hagyja el torkomat a kiáltás: „Kérlek szépen, dõlj rám!” Nem akar… Én sem továbbmenni. Rush ekkor már a várból jön. Mondom, hogy nem megy, és legnagyobb meglepetésemre igen kedves bíztató szavakat kapok tõle. Váratlanul ér, hisz csak ma ismerkedtünk össze. A fiúk felviszik a papíromat a Csókakõi várba (80 km), hátha… Kinyúlok az úton és várom, hogy most akkor hõsi halált halok. Egy fa törzsén majd ott lesz az emléktáblám, a családom virágot hoz néha stb. Ezután megéhezem. Jó jel. Felülök, eszegetek. Maradt még két Aleve, kárt nem tehet, megeszem. A földet bámulva észreveszek egy kigurult Mydetont. Ha már lúd…
Bakancs le, ájulás közeli állapot a látványtól. A félbevágott gyógyszeres levél sarkával lyukasztgatni kezdek. Dõl a lé. :-) Jönnek a fiúk a hírekkel. Van pecsétem és izolöttyöm is. 8 km van hátra, de 18:00-ra be kellene érnünk. Összeszedem magam, indulhatunk.

Az utolsó két óra

Árpinak még egészen emberi vonásai vannak, így kinevezem hadvezérnek, õ megy elöl, diktálja a tempót. Balázzsal üveghangon lobogunk utána. Na, aki kitalálta a végére ezt a P∟ utat (Kedves Feri!)… Sziklás, szakadékos, ágas-bogas, csúszós-mászós, hajolgatós, hosszú szakasz. Elõször jön ki rajtam az álmosság. Egyre hosszabbakat pislogok, így 6 db fát extra lendülettel fejelek le, szinte egymás után. Félek, hogy valahol le fogok bucskázni a hegyoldalon.
Jéé, egy pontõr. „Sziasztok! Melyik távon vagytok? Milyen volt? Láttatok sok szépet?” Balázs arca a fájdalomtól eltorzulva, én megszédülök, dõlök hátra, de a két fiú visszahúz, Árpi pedig ideges a fáradtság és a szintidõ miatt, ezért csak annyit válaszol: „Azt hiszem, most nagyon rosszkor találkoztunk...”
Kacskaringa az erdõben, ereszkedés a köves, vízmosásos egyenesen. Hátam mögött koppanás, tudom, hogy a lyukas szatyorból esett ki egy üres flakon. Szégyellem magam, de meg sem állok. Akkor sem, amikor eszembe jut, hogy a telefon és a lámpa is ott van (volt?)…erre most már nincs energiám. Túl akarok lenni rajta, árnyékban akarok végre ülni, lepajszerolni a bakancsot és aludni! Amennyire csak tudok, kilépek. Balázs elõresiet (!) a papírokkal, mi csak 18:10-re érünk be. Mikor meglátom a többieket, csak mosolyogni tudok. Rush és Ibolya már benn pihengetnek, mesélgetünk a szervezõknek. Nagyon vidám a hangulat, most már semmi sem fáj… Gyönyörû kitûzõ és oklevél, meleg kézfogás a jutalmunk. Meleg pizzát majszolunk és felszabadultan nevetünk az élményeken. Igen, valahogy így képzeltem el tegnap…

Vakmerõ vállalkozás volt a részemrõl, ezt be kell látnom. Szép kerek számok jöttek ki a végére. 88 km, 22 óra alatt, ez 4 km/h-s átlag! Nem siettük el a dolgot, de tudom, hogy nem ment volna gyorsabban, ezért nem is bosszankodom miatta. Köszönöm Balázsnak a rengeteg kacagást, nevetést, Árpinak a kellemes társaságot, Rushnak a megfelelõ idõben, megfelelõ helyen adott biztatást. Köszönöm Tarnai Feriéknek a nívós szervezést és a frenetikus útvonalat. A pontõrök segítõkészsége, vidámsága sem volt mindennapi. Nagyon lelkesen próbálkoznak, de most sem sikerült eltántorítaniuk a túráiktól… Sõt!