Túrabeszámolók

Nyerges 20 TT (Turista Magazin)

A szeszélyes április télies tavaszt hozott hét közben: hóesést, vihart, kitört fákat. Sajnos jó néhány teljesítménytúra elmaradt emiatt. A Nyerges-túrák rendezői (ahová készültünk), köztes megoldást választottak: a hosszabb, negyvenes távot törölték, a húszast viszont megtartották.

Húsz kilométerért nem szívesen utazunk 160-170 kilométert… de a szállást már lefoglaltuk és leelőlegeztük, és ez a túra nagyon vonzott már 2014 óta. Akkor a hosszabbat teljesítettük, és igencsak megtetszett a táj is, a rendezés is. Két év azonban kimaradt, és most duplázásra készültem. Itt lehetőség van ugyanis erre: ha a húszast hét és tíz között sikerül teljesíteni, akkor jöhet még egy negyvenes is! Kihívás, ami vonzott – de így, a hosszabb táv törlésével ez a lehetőség nyilván elúszott – bár, mint a végén kiderült, nem teljesen…

Laci öcsémmel nem sokkal háromnegyed hét után már rajtra készen álltunk. A nevezés és regisztráció ugyanis elképesztően gyorsan megtörtént (igaz, előneveztünk), és már csak a hetes indítást vártuk. András lépett mellénk: ő most nem velünk jött, hanem a fővárosból, a kollégiumból – de megtisztelt ismét társaságával. Jól együtt tudunk menni, amint az már többször kiderült: ezúttal mindvégig hármasban is maradtunk.

Aztán hét óra, jó utat kíván a rendező. A mezőny legelején indulunk, bár két futó mindjárt meg is előz. Zöld sáv jelzés visz: a Búzás-hegy mellett megyünk el; néhány fácska és bokor tarkítja. Most még azonban az útra figyelünk jobban: az elmúlt napok alapján elsősorban sárra, csúszós szakaszokra, faágakra számítunk. Hamar kiderül, hogy aggodalmaink feleslegesek voltak: kifogástalan ösvényeken, száraz lábbal járhatjuk végig a túra minden méterét. Így hát jobban fókuszálhat a figyelem a környezetre és a tájra. Zsenge zöld erdőknek örülhetünk; a Sándor-patakot mellőzzük, de közben – szinte észrevétlenül – emelkedünk is. Ahogy feljebb jutunk szintben, szép panoráma is fogad. A Hosszú-bérc oldalában haladunk, és messzire fürkészhet a tekintet: a horizonton a Nagy-Gete és a Hegyeskő, közelebb pedig a Kőszikla vehető ki. Ez utóbbin hamarosan tiszteletünket is tesszük…

Remek a rálátás az alattunk-előttünk előbukkanó falura, Mogyorósbányára is. Jártam már itt többször is: most is nagyon gondozott, rendes. Szép házakat, rendben tartott pázsitokat és játszóteret hagyunk el, majd kiérkezünk a község fő terére. Itt egyenesen megyünk tovább, elhagyjuk a temetőt és vele együtt az aszfaltot is. Ez már az Országos Kék vonala: ismerem ezt a szakaszt oda-vissza a SzuperKatlan 30 TT óta. Most felfelé kapaszkodunk a mélyútban, nem is kicsit. Szuszogtató kaptató, így hát még nagyobb elismeréssel tekintek az itt megérkező terepfutókra. Ők fél órával később, tömegrajttal indultak utánunk, és most ér utol bennünket az „előőrs”, azaz a leggyorsabbak. Figyelünk hátra is folyamatosan, de azért közben haladunk is: így jutunk fel a Kősziklára. Első ellenőrzőpont, a pecsét mellé többféle csokiból is választhatunk, és a szomjazók vizet is kaphatnak.

Ereszkedés jön a kék kereszten, kifogástalan jelzések segítenek, de a „figyelős” szakaszokon gyakori a szalagozás is. Mi is örülünk ennek, a futóknak meg egyenesen áldás… A Csikós-völgy és a Látó-hegy következik – ez utóbbi rá is szolgál nevére: tényleg igen kellemes körbetekinteni. Az út itt is remek, futók jönnek még mindig a kellemes lejtőkön. Az időjárásra továbbra se lehet panasz: András konkrétan már egy szál pólóban érzi jól magát – én még elviselem a széldzsekit. Aztán torony a távolban: szép lassan Péliföldszentkeresztre érkezünk. Megkerüljük a szaléziak templomát, aztán OKT-s pecsételő helyet látunk: igen, megint a kéken járunk. Kellemes kinizsis emlékeket idézek fel, és belefeledkezem a látványba. Nagyon szép épületek, gondozott környezet fogad. Meg a második ellenőrző pont, ahol nagyon finom zsíros deszkával kínálnak a kedves rendezők. Gyors ebéd tehát, és indulhatunk tovább. A Szent-kút forrásnál persze újra megállunk: kiváló vizét nem szívesen hagynám ki.

Jöhet az újabb emelkedő – ma már a harmadik! Az Öreg-kői pihenő felé tartunk a Kéken, miközben elhagyjuk az utolsó épületeket is. Kerítést mellőzünk, majd a terep egyre jobban emelkedik. Az Öreg-kő balra látható, fenséges látvány a függőleges falú sziklákkal. Tudjuk, oda nem megyünk fel, csak a tövében lévő kereszteződésig. Így is kellemesen megmozgat bennünket, de hamar az asztalnál állunk, ahol egészen ifjú pontőrök is szorgoskodnak. Ellátás, itt is! Ropi, cukorka, keksz, ha valaki nassolna még az iménti bőséges ellátás után is. Aztán megiramodunk: itt elköszönünk a Kéktúra vonalától, és a kék barlang jelzés vezet tovább. Nevéhez híven egy sziklaüreg is dukál mellé: a Jankovich-barlang. A lejtő mértéke egyre meredekebb, de még kiválóan futható. Élünk is a lehetőséggel, pazar jó is leszaladni! András közben zsályát fotóz: na, megint tanultam valamit! Az erdőből kiérkezünk, mélyútban folytatjuk, és már látszik is a kis falu: Bajót templomtornya. Oda érkezünk le, és félig körbe is járjuk, majd rátérünk a zöld sávra, amit aztán a célig el sem hagyunk.

Az utolsó kaptató ma, biztatom Lacit, hajrá! Szép kilátás fogad majd odafönt. Meg a pontőrök, ma utoljára ők is. Naná, hogy ők sem üres kézzel: ropi, alma, víz… nem is emlékszem, egy almát elfogadok, és uzsgyi! Tart a lendület, meg itt, ezen a kopár tetőn elég huzatos is az idő. A távolban Szlovákia, de látszik a határ is, ami ugye a Duna. Meg Nyergesújfalu, a cél. Szőlők és gyümölcsösök között, kellemes hétvégi házak mellett ereszkedünk le, kertészkedő vagy csak pihenő emberek néznek meg bennünket. Át a székely kapun, elhagyjuk a Szt. Donát-szobrot is, itt a város! Meg persze aszfalt, most már végig: előbb a kerékpárút, majd járda és kis utcák. Remek a tempónk most is: még futókat is előzünk, hajrá! Rengeteg parkoló autó, zöld gyep és a sátrak: beérkeztünk! Nézem az órát, és csak nevetünk, nevetünk a fiúkkal: három – nulla - kettő! Azaz, simán meglehetett volna a bűvös három óra, ha odafigyeltünk volna rá. Persze nagyon örülünk ennek a remek eredménynek – és alig várom már a következő évi alkalmat (ami jubileumi, tízedik rendezés lesz). Egy friss, ropogós pizza szelet is dukál, ami igen jól esik – aztán kocsiba ülünk: irány Pannonhalma! Ott még egy kellemes tízes táv vár, levezetésként…

Nyerges 40 (20+40)    Hazai pályán

Ezen a hétvégén a bõség zavarában lubickolhatott bárki, aki átnézte a túrakínálatot. Nekem azonban már hetekkel ezelõtt be volt vésve a nyergesi túra, a nemlétezõ naptáramba. Szombaton hajnalban csörgetett meg jó ismerõsöm, hogy mennénk-e mindkét távon. Cipõnk van, ellátmány szintén,hátizsák menetkészen, tehát semmi akadálya. A hosszabb túra lehetõségétõl fellelkesülve értem ki a Halastavaknál felállított rajt/cél sátorhoz. Kedves ismerõsöm azonban sehol, de utólag visszagondolva jobb is volt egyedül végigtolni a távot, talán ez volt az elsõ olyan túrám, ahol nem kellett senkihez sem igazodnom, ez meg is látszott a menetidõn.

Kora reggeli madárcsicsergésben, kellemes hûvösben értem ki a rajthelyre. 7 óra elõtt gyors csekkolás, majd a vonalkódos rajtoltatás után (nagy találmány, a végén nincs félreértés a teljesítés idejét illetõen), irány az elsõ, 20-as táv. Kellemes meglepetés volt, hogy az eddig alig látható zöld jelzés teljesen fel lett újítva, bár máig bosszant, hogy jó néhány térkép még mindig nem jelöli.... Félmaratonos futók elõzgettek, közöttük volt olyan is, akivel tavaly még gyalogos/séta tempóban túráztam. Hamar látótávolságban Mogyorósbánya, ahol csendesen, zárva árválkodott a Kakukk. Majd május végén lesz itt pezsgés. A Kõszikla szigorú emelkedõjét letudva, kék kereszten tovább Péliig. Ep. Az idõt nézve egészen jól álltam, tûz tovább. Az Öreg-kõ pihenõn nagyon kedves pontõrök vártak, remélem õk is élvezték a szombatot. Innen ereszkedés Bajótig. Elõttem haladóknál tanácstalanság az útvonalat illetõen, de hamar megoldódott a dilemma. Fõleg, miután meglátták a Magyar-hegyre vezetõ utca meredekségét. Magyar-hegy Ep. Lényegében innen féllábon, hátrafelé is be lehet érni a célba, de egy kisebb csoport, akik pontosan "ismerték" az utat, egészen másfelé indultak. Majd visszafordultak, egy lány kivételével. Remélem, még aznap célbaért..Lassan, a város elõtti bicikliút végtelen burkolata. Tökéletesen látható zöld végig, nem lehetett kis munka. Végül a cél, és frissítés után irány a 40-es.

A jó iramú 20-as után, kissé visszavettem a tempóból, kell még az erõ a Gerecséhez. A bicikliút felé menet, tanácstalan páros álldogállt. Arra azért nem számítottam, ami ezután következett. Mindjárt, az elsõ elágazásnál (tábla, nyíl, színjelölés,itiner igazított útba) megállt a tudomány, mert az itinerhez adott térkép szerint, jobbra kellett volna fordulni. Állították... Jeleztem, hogy az itiner tartalmaz szöveges eligazítást is. És arról meg nem is beszélve, hogy ha a térképpel együtt fordulsz, és nem a térképet fordítod, akkor megeshet az a hihetetlen tény, hogy a Duna Délre kerül, míg a teljesítménytúra útvonala Északra.. Annyira nem lehettem meggyõzõ, mert a srácok határozottan mutatták a  nagy folyó elhelyezkedését Bajót felé, nem nagyon erõlködtem tovább. Hamar a letérés, volt aki egyenesen tovább.. Ez egy ilyen nap volt:-) Kellemes útvonal Lábatlanig, rövid, jó hangulatú csevegés a pontõrökkel, és irány tovább, mert innen kezdõdött el az igazi teljesítménytúra. A kellemes tavasz átváltott komolyba, Hajós-völgyig párszor leizzadtam kõkeményen. Emlékeim szerint ezen az Ep.-n legutóbb alma is volt, nem kellett csalódnom most sem. A nem túl bíztató emelkedõk elõtt frissítés, és irány a Fica-forrás. Több túrázót utolértem, jópárukon már erõsen látszott az a bizonyos "mitkeresekénitt" arckifejezés. A nemsokára ott vagyunk az Ep.-n bíztatás ilyenkor néha kevés, különösen, ha elõtted van a forrás elõtti nagy emelkedõ. Kaptatás után végre a kékre tért az útvonal, majd az Ep. Ezután a kedvenc szakasz Pusztamarótig, ahol a jó idõ ellenére alig voltak. Megállás nélkül a mûútig rohanás, és frissítés az utolsó nagy emelkedõ elõtt. Eseménytelen kilométerek Szentkeresztig, majd, immár másodszor,Öreg-kõ. A pontõrség kedve, és kedvessége változatlan volt, pár perces pihenõ belefért. A célig tartó szakaszt, a kisebb szintet tartalmazó Magyar-hegy nehezítette némileg, majd a Német-völgyi pincesor színesítette. Innen már laza kocogás a tavakig.

Kiemelném a rendezõ Egyesület nem kis munkáját, a zöld jelzés rendbetételét, a végig egyértelmû szalagozást, és külön köszönet a rugalmasságukért, korrekt hozzáállásukért, nem is beszélve az ellátás minõségérõl. Nem lehet véletlen a túra népszerûsége.

A beérkezés után beszélgettem a fõrendezõvel, aki elmondta, hogy kb. 2400-an teljesítették valamelyik távot. Nem is emlékszem, hogy volt-e  olyan rendezvény a közelmúltban, ami ennyi embert mozgatott volna meg a környéken.

A 20+40 tt. adatai:

Össz. táv:  63,5 km  

Össz. szint: 1566 m                

Jövõre természetesen ismétlés.

Sattel

Nyerges 20 (2013)

Sokat hallottam már errõl a túráról, és mivel megyén belül van, így hát elmentem.  A nevezési díj tényleg nagyon kevés, az ellátás bõséges. Szép helyeken ment a túra, útközben zsíroskenyeres pont, a célban 20 perc várakozás után helyben sütött pizzaszelet.  Sokan voltak a túrán, de engem ez nem zavart. Nekem tetszett minden, panasz nem lehet, szép oklevél, és nagyobb méretû, évszámos kitûzõt kaptunk, remélem eljutok jövõre is valamelyik távra.

Képek:

nyerges20.siki.fotoalbum.hu/

Nyerges 40 túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

Nyerges 40.

2012.04.28.

Nyerges 40 harmadszor,és biztos nem utoljára.Példás szervezés,kiváló ellátás(víz az összes ponton,csoki,zsíros kenyér,pizzaszelet....),április végei nyarat idézõ meleg,szép útvonal-jó kis túra na!

Beszámolót már írtam kettõt is,most nézegessetek képeket a túráról!

Mondjuk ide kattintva:

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Nyerges402012?authuser=0&feat=directlink

Köszönöm a lehetõséget!

dnvzoli

Nyerges 40

Túrabeszámoló és képek az alábbi linken:

http://teljesitmenyturaim.blogspot.hu/2011/04/nyerges-40.html

Április 23-án Macival, Balázzsal és Tatai Lacival a Nyerges túrára indultunk. Maci a hosszabb, mi a rövidebb távot választottuk. Már a rajtnál megmutatkozott, hogy a jó idõ kicsalta az embereket a természetbe, hosszú sorok kígyóztak a rajtnál.

A horgásztavaknál lévõ Sport büfétõl rajtoltunk, majd hamarosan már egy forrást fotóztam. Kicsit kavicsos úton nagy szélben gyalogoltunk Mogyorósbányáig, ami egy nagyon szép kis falu, egy völgyben, a hegyek ölelésében. Fotóztunk, majd a kék túra pecsételõ helyén megálltunk egy picit, aztán átvágva a falun, fölfele indultunk az erdõben, a Mogyorósi Kõszikla felé. Ez volt az elsõ ellenõrzõpont. Ide tartva fehérvári túrázókkal találkoztunk, kicsi a világ. Jól elbeszélgettünk, és együtt csodáltuk meg a kilátást a hegytetõrõl. Nagyon szép volt a panoráma, még az Esztergomi bazilikát is látni lehetett, a Dunát, és a környezõ hegyeket. Készültek fotók is, remélem sikerül felrakni a tárba.

Az erdõbõl kiálló sziklák különösen szép látványt nyújtottak. Az ellenõrzõ pont után völgynek haladtunk tovább, nemsokára beérve Péliföldszentkeresztre. Gyönyörû templomát, és a szalézi rend házát megkerülve elértük a második ellenõrzõpontot, ahol szép környezetben, fedett helyen kaptuk a zsíros kenyeret és ásványvizet.

Péliföldszentkereszt híres mûemlék barokk templomáról, melyet 1735-ben építtetett Eszterházy Imre hercegprímás, õ nyilvánította búcsújáró helynek. Az 1700-as években már állt itt egy kolostor, elõször a nazarénusok, majd a pálosok, és 1913-tól a szaléziak kapják meg. A kolostor körül szép kálvária van, mi is megnéztük, és barlang, valamint szentkút. Nagyon szép kirándulóhely, ápolt, gondozott a rendház környéke, érdemes ide kiruccanni.

Szalézi rend: olasz gimnazista növendékek, tanáraik, nevelõik költöztek ide, majd teológusképzõ, zarándokház lett a kolostorépület. Az 1950-es években államosították, vájárképzõ, fogház, késõbb pedig a tsz vadászháza lett. A szalézi rend 1992-ben visszakapta, azóta a fejlõdés folyamatos, a környezet pedig rendkívül gondozott. A rendet Don Bosco (a róla elnevezett túra itt ér véget) olasz katolikus pap alapította, aki apa nélkül nõtt fel, és a helyi pap tanítgatta. Teológiát végzett, Torinóban szentelték pappá. Életét a szegény sorsú gyermekek nevelésének tanításának szentelte.

A rendház mellett elhaladva a Szentkút mellett haladtunk el, immár a Dunántúli kéken. A forrásokban kezet mostunk, ittunk, és méy szakadék mellett gyalogoltunk az Öreg-kõ pihenõig. Itt a hegyoldalban több barlang is van, mi most nem kerestük fel õket. Megettük az EP-n kapott nápolyikat, és leereszkedtünk Bajótra.

Mindjárt a templomhoz értünk, melynek helyén egykor egy kis vár állt, a falu már az õskorban is lakott hely volt. Tatatiék tettek egy kis kitérõt, mi pedig Tibivel és Margarétával úgy elbeszélgettük az idõt, hogy túlmentünk a keresztezõdésen. Jelzem, a téma Széchenyi özvegye volt, megért bõven egy kis kitérõt. (Vele ma találkoztam a Széchenyi Zsigmond emléktúrán, de arról majd késõbb) Visszatérve a helyes útra felbaktattunk a Magyar hegyre. Itt már erõsen tûzött a nap, a pulcsik rég lekerültek mindenkirõl. Nyári meleg volt, és az egyszemélyes ösvényre visszanézve csak úgy kígyózott a túrázók sora. A pontnál megláttam Tataiékat, akik bõszen siettek "utánam", pedig hátuk mögött voltam még. Kis kocogással utolértem õket, és a szõlõskertek, pincék közé már együtt érkeztünk be.

Húsvét eleje lévén és a jó idõ miatt az emberek kint ültek a pincék elõtt, falatoztak, borozgattak, miközben nyíltak mindenütt a virágok, zöldellt a fû, igazán jó kedvre derült az ember fia. Hamarosan átkeltünk az országúton, majd beértünk a horgásztavakhoz. Hatalmas halak voltak a tóban, kis házikók stégek sokasodtak a tavak körül. Jó kis horgászhely, kellemes látvány a dombok alján.

Beérve a célba, kaptunk csokitojást, virslit, és persze a jól megérdemelt kitûzõt és oklevelet. Maci is beért, együtt fogyasztottuk el az ebédünket. Mi még Tataiékkal elhatároztuk, hogy adunk vért, mivel láttuk, hogy reggel kitelepült ide a véradókamion. Sajnálatunkra, már nem lehetett adni, csak két óráig volt lehetõség. Kár, hogy így szervezték, mivel még egy csomó ember ezután érkezett csak be.  Így elköszöntünk a Tatabányai ismerõsöktõl, és hazaindultunk. Útközben még tettünk egy kitérõt, és megnéztük a bajnai kastélyt.

Bajna híres kastélya a Sándor-Metternich kastély. A falu írott történeme a 11. századig vezethetõ vissza, hírét azonban Sándor Móricnak, az "Ördöglovas"-nak köszönheti. Õ építtette szerelmének a hírhedt kancellár lányának, Metternich Leontinának 1720 körül. A klasszicista kastély Hild József tervei alapján készült el, jelenleg éppen felújítják, látogatni sajnos nem lehet. Egyik fele már kész, és nagyon szép, remélem a többi része is elkészül. Sándor Móric híres és õrült lovas volt, átugratta a 7 m-es bajnai árkot lovával, a Bécs - Budapest távolságot pedig 31 óra alatt tette meg lovon. Pozsonynál, Budapestnél egyaránt átkelt a zajló Duna jegén, nemegyszer a lépcsõkön lovagolt fel ha meghívták valahova.  Egyszer fogadásból a kastély erkélyérõl is leugratott lovával (most megnéztük, magasan van az erkély) õ túlélte, a ló azonban nem.

Ajánlom a túrát is mindenkinek, jó szervezés, szép útvonal, és ajánlom kirándulóhelyként is felkeresni. Számomra ismeretlen, felfedezetlen táj volt.

A túra nagyon tetszett, az ellátás, itiner térkép, jó volt, a látnivalókról ugyan nem írtak, de én most bepótoltam.

Fotók:  http://picasaweb.google.com/bebielefantok

Nyerges 40

2011.04.23.

A túra elõtt levél érkezik a Négy Égtájtól:szeretettel várnak idén is Nyergesújfaluba.A válasz sem várat magára sokáig:ott leszünk! Eljött tehát a szombat reggel,és mi négyen,Adri,Zoli,Zsuzska és jómagam immár a 390 forintos(kis helyzetjelentés-egy éve ez 340 volt)benzinnel az autóban osonunk az 1-es,majd Almásfüzitõ után dobva egy balost a 10-es úton,követve a Duna kanyarait uticélunk felé.Az út nagyon nyögvenyelõs,Komáromnak már talán sose lesz vége…?:)

Itthon kinéztem Nyergesen a legrövidebb utat a tóhoz,de errefelé az utcanévtáblák elég ritka jelenségek,így a vasutat meglátva fordultam be jobbra,ugyanazon az utcán,mint tavaly.Megérkeztünk. Kissé megnõtt a túra látogatottsága,hasonló idõben érkeztünk mint egy éve,de már csak egy külsõ parkolóban tudtunk megállni(ha itt lehet ilyenrõl beszélni),ide irányított bennünket a szigorú sárgamellényes rendezõ:)A nevezést gyorsan letudtuk,a csajok elvonultak egy kétbetûsre,majd Edináék révén még két fõvel megnövelve a gyõri különítményt vágtunk neki a távnak. Egyesek az égre tekintve várható záporokról vizionáltak,én azonban nem hagytam magam befolyásolni,és egyedül a csapatban rövidgatyában indultam.A pulóvert viszont nem tudtam elhagyni,elég hûvös volt.Esõkabátot csak azért sem tettem:)

A faluból a már hagyományosan kiváló szalagozás mentén lépdeltünk ki,koptattuk újra kicsit a Bajótra tartó bicikliutat,majd megindultuk Lábatlan irányába.Mivel a civilizáció egyre feljebb kúszik a domboldalba,és a civilizált ember autón jár,az út vastagon fel volt szórva nagy szemû murvával,ami nekem nem kimondottan tetszett,mivel ezen a túrán mellõztem a Vibram-talp által nyújtott kényelmet,és egy puhább talpú túracipõt húztam tesztelés céljából.A kellemetlen terep aztán szerencsére hamar véget ért,bevetettük magunkat a domboldal sûrûjébe.Kellemes hullámvasutazás vette kezdetét,közben csapatunk 3 részre szakadt:Adri már nem bírta a tötyögésünket,dobott egy vissza kettõt és ellépett tõlünk,Edina és barátja meg lemaradtak.Így Zsuzska és a két Zoli alkottuk a középmezõnyt.Azért olyan lassúak mi sem lehettünk,az itiner által említett 5,8 km-t 50 perc alatt letudtuk. Az ell.ponton finom és elég méretes cukorkát kaptunk,Zsuzska kérdezte,melyik lehet a narancsos?Mondtam is neki,Zsuzska,biztos a zöld,gonoszkodtam kicsit,bár a kék ketchupok idejében már semmi sem vehetõ készpénznek:)

Lábatlant tehát épp hogy csak megcsíptük,majd az egykoron a kõbányát a Dunával összekötõ drótkötélpálya vonalában megindultuk felfelé.Idõszakos vízfolyást kereszteztünk a szántás oldalában,szerencsére sikerült átugrani a meglehetõsen szétterült erecskét,marhára nem akartam volna mindjárt itt az elején beázni.Elhaladtunk a lucernás mellett,majd hamarosan végleg megérkeztünk az ERDÕBE.Egy utolsó visszatekintés a párába veszõ messzeségre,és irány a Gerecse!Itt is megfigyelhettem,hogy általában minden kaptató évrõl-évre szelídül,és valahogy minden domboldal kisebb lesz,már ha kipihenten érkezik az ember a rendes éves randevúra:) Gyönyörûséges erdõben sétálhattunk,kereszteztük a Dunáig lefutó piros sávot,majd balról felettük feltûntek a Pisznice-oldal kõsziklái is.Egy jó meredek,jó köves ereszkedéssel aztán le is értünk a Bikolpusztát Pusztamaróttal összekötõ aszfaltcsíkra,ahol jobbra fordultunk.

Pár perc múlva már a következõ ell.ponton reggeliztünk,én zoknit is váltottam,szintén tesztelési célzattal.Reggeli után belekapaszkodtunk a kapott almánkba,és azt ropogtatva meglódultunk teljesíteni a következõ szakaszt.Hamarosan újra gyakorolhattuk a távolugrást,a Gerecse-patak még épp átugorható szélességben keresztezte utunkat.Kiérve egy tisztásra elvadult gyümölcsfák jelezték,hogy közeledünk Felsõ-Vadács romjaihoz,én úgy emlékszem tavaly itt még állt valami épület is,de lehet,hogy tévedek,mindenesetre most nem láttam ilyet. Egy mezõ jobb oldalán haladtunk,majd balra fordulva emelkedni kezdtünk,közben minden irányban csodás kilátásban volt részünk.Egyik oldalon a dimbes-dombos kizöldült tájon legeltethettük szemünket,másik irányban a Nagy-Pisznice néhol sziklás hegyoldala,valamint a Nagy-Gerecse uralta a látóhatárt.

Ezután újra a fák árnyékában emelkedtünk a Csonkás-háton,valahogy itt is durvább kaptató élt az emlékeimben.Úgy másfél kilométer után befutott jobbról a Tardosról jövõ kék sáv,itt pihentünk pár percet,bevártuk a közben lemarad Zolit.Pihi után újra hármasban értük el a Fica-forrást,soron következõ ell.pontunkat.Közben még a Sandl-hársat is megcsodáltuk újra,ha már a múlt heti Gerecse 50-en(igen újra voltam Gerecse 50-en,de a mezõny elõtt indulva,és így egy teljesen más élményt szerezve.Beszámoló talán,de nem ígérem) sikerült beazonosítanunk:) Forrásnál nosztalgia gyanánt a kínált édességek közül én a Szamba szelet mellett tettem le a voksomat,majd vizet próbáltam vételezni,de nem jártam sikerrel,valaki ugyanis kiszedte a foglalt forrás vascsövét,így a víz sajna közvetlenül egy meglehetõsen zavaros aljú medencébe érkezett,abból meg nem láttam tanácsosnak meríteni.Kihasználtam így a pont nyújtotta szolgáltatást,és töltöttem magamnak a palackosból.Induláskor még õszintén gratuláltunk egy erõsen a tízes éveik elején járó gyerekpárnak a 40-esen való induláshoz,mire õk büszkén közölték,hogy múlt héten az 50-est csinálták!

12 kilométeres ell.pont nélküli szakasz következett,mindjárt indulás után éreztem,hogy túracipõ ide-vagy oda,ha nem ragasztom le a sarkaimat abból nagy gond fog kerekedni,így hamar újabb megállót kellett beiktatnom.Ezt meg is ejtettem a volt hercegprímási kastély kerítésének tövében,majd Zsuzskáék után eredtem,épp egy lejtõs szakasz jött,kocogva hamar be is értem õket.Átkeltünk a bimbós medvehagymamezõ ölelte kõtengeren,majd szelídebb vidékre érve balra fordultunk a közös piros-kék jelzések mentén.Két túratársnak is ezt javasoltuk a piroson való haladás helyett ellenkezõ irányba,ha csak nem akarják látni Héreget.Nem akarták,így megköszönve az útbaigazítást jöttek utánunk.

A Rancs(csak így egyszerûen,érthetõen:))-fogadónál balra tartottunk és pár lépést követõen már Pusztamaróton is voltunk.Itt én kicsit szétnéztem majd elolvastam az információs táblán mit láttam,Zoliék ezt az idõt pihenésre használták fel,kérve,hogy majd számoljak be a megszerzett tudásról:) A települést a még mindig összefonódott jelzéspáron hagytuk el,majd a Maróti-hegy oldalában a pirosat elkûldtük,hadd fusson a Dunának,ha már csak arra szeret futkosni,mi pedig gyalogoltunk tovább néhány kerítést megmászva,néhány kapu alatt áthaladva a kéken.

A Vaskapu környékén ismét csak pazar kilátásokban gyönyörködhettünk,amit csak a meglehetõsen párás levegõ árnyalt kissé.Az tény,hogy a nõk nehezebben tájékozódnak,ezt a tényt Zsuzska is csak erõsítette egy darabig,de aztán mivel annyira állítottam,hogy szerintem erre jön az általa már kétszer lejárt Kinizsi is,csak felismerte a helyet!(Elnézést a gonoszkodásért,az hogy a nõk nehezebben tájékozódnak tényleg tudományos tény,egyszerûen így lettek összerakva.) Na,szóval elhagytuk a vaskapui nagy hajtûkanyart,jött a nyílegyenes le-fel a villanypóznák mellett-alatt.Itt már az árnyék is jólesett,meg is állapították a többiek,hogy öltözködésileg az én számításom jött be leginkább.A bajóti mûútra való leszaladást-megérkezést meg is ünnepeltem egy mosakodással a hegy oldalában csörgedezõ patakból.Nagyon jólesett.

Pár métert haladtunk az országúton,majd újabb emelkedõ várt ránk a Kökényes-hegy oldalában,szerencsére többnyire árnyékban.Itt Zoli megint csak lemaradt,de mondtam Zsuzskának,mindjárt itt a kajapont,majd ott bevárjuk.Így is lett,Péliföldszentkereszten a Szaléziek gyönyörû környezetben elterülõ birtokán elköltöttük az ebédünket,közben befutott pár személyes és néhány látásból imerõs túratárs is-többek között a már bbeledi néven futó Bazsi is.Váltottunk pár szót eddigi túrákról,késõbbi tervekrõl,ahogy ez ilyenkor lenni szokott,elhûlve hallgattam,hogy már túl van idén 800 km-en,igaz ennél vadabb adatok is megcsapják néha az egyszerû túrázó fülét,ha figyel-mondjuk Rudi Pistire,aki már a Vértesi Terepmaratonon valami ezer kilométereket emlegetett,ha jól rémlik:)))

Elhagyva a Szaléziek épületegyüttesét hamarosan két kútból(forrásból,amik gyanítom egy tõrõl fakadnak)is frissíthettük vízkészletünket,közben pedig megcsodálhattunk egy nagyon szépen kiépített szabadtéri imahelyet.Ezt követõen átvágtunk egy hatalmas árokkkal határolt erdõsávon,majd követve a jelzéseket,vadkerítés mentén egy mezõn haladtunk felfelé.Jobbra ismét a túrán már szinte megszokott panoráma tárult elénk,az egyik púp gyaníthatóan a Kinizsisek által sokat emlegetett Nagy-Gete volt,mögötte a Visegrádi-és a Budai-hegység masszív tömbje zárta a párába burkolózó látóhatárt.

Egy kapun aztán betértünk a Múzslai-erdõbe olyan céllal,hogy meglátogassuk az Öreg-kõ aljában tanyát vert ell.pontot.Meg is leltük õket hamarosan,pecsét mellé finom citromos nápolyit választottam,a másik opció a csokis lett volna.És mivel kipihentebb voltam mint tavaly ilyenkor,most beiktattam a programba a Jankovich-barlang megtekintését is.Hát marhára nem szeretem a lépcsõket,de ezért a látványért azt mondom megérte felkapaszkodni.Maga a barlang is lenyûgözõ látvány,a barlang feletti sziklaperemrõl meg a kilátás valami elképesztõ.Aki legközelebb erre jár,és eddig kihagyta,legközelebb ne tegye,megéri a fáradságot!

Mire leértem Zsuzskáéknak már se híre se hamva nem volt sehol,viszont újra lejtõ következett,így kocogásra váltottam egész Bajótig a kék barlang jelzésen.Ezt a jelzést a faluban is követtem,tavaly úgy rémlik nem erre mentem-sõt biztos,mert idén nem érintettem a faluban levõ forrást.Elérve a fõutcát jobbra tartottam-itt már a zöld sávon.Hát nem tudom ennek a falunak van-e fehér lakossága,ilyennel idén sem találkoztam-kicsit politizálva még szerencse,hogy nem volt rossz idõ,és nem jöttünk sokan egyszerre terepszínû nadrágban,mert ha a helyiek közül valaki megijedt volna ezért tõlünk….hát az estét a fogdában töltöttük volna az biztos.

Elnézést az aktuálpolitizálásért,nem tudtam kihagyni. Amúgy semmi probléma nem adódott Bajóton,a helyiek bár furcsán méregettek,minannyian udvariasan visszaköszöntek,majd mentek a dolgukra.

Bajótot elhagyva a túra utolsó emelkedõje várt még ránk a Magyar-hegyre,hát itt már rendesen meleg volt,fújtattam is mire felértem.Viszont mikor körülnéztem mindjárt kárpótlást is kaptam az elszenvedett nehézségekért.Nem elõször pillanthattam meg a Duna víztükrét,Esztergomot,hátranézve meg ott magasodott a Gerecse annak minden szépségével,hegyeivel,völgyeivel. Az utolsó pecsét begyûjtése után újra kocogtam kicsit,a Német-völgy felsõ bejáratánál be is értem Zsuzskáékat.Letudva a pincesort átvágtunk a bajóti országúton,majd a Bajóti–patak folyását követve hamarosan meg is érkeztünk a tórendszerhez,majd a célba.

Az idõm(nk)szinte percre ugyanannyi lett,mint tavaly.(08:40)

Már csak a megérdemelt Oklevél és a kitûzõ átvétele volt hátra,valamint a finom virsli elfogyasztása,ezután szépen hazaautóztunk egy kellemes nap emlékével feltöltõdve.

Ismét egy nagy Gratula a rendezõségnek!

Köszönöm a lehetõséget!

dnvzoli

U.i.:Másnap aztán-hogy a család se maradjon ki minden jóból-elautóztunk Péliföldszentkeresztre,kicsit jobban körülnéztünk ezen a szép helyen,majd a mezõn átkispistázva(látva így jópár hatalmasra nõtt tücsköt:))felgyalogoltunk az Öreg-kõhöz,megnéztük a barlangokat,(két 4 év körüli fiúval oda kell azért figyelni rendesen:))valamint a gyerekek fejlámpájának segítségével a barlanglakó "csicsergõ"denevérkolóniát.A pihenõnél eszegettünk kicsit,a gyerekek még fársztották magukat,meg is lett az eredménye,lefelé a mezõn már felváltva ültek a nyakamban:)Aztán persze a fáradtság egy pillanat alatt elmúlt,a kocsiban hazáig be nem állt a szájuk,már zsongott a fejem rendesen.És persze este elalvásnál sem volt semmi nyoma a hegymászásnak:)Gyerekek.Ennyi:)

Nyerges 20

Túrabeszámoló és képek az alábbi linken:

http://teljesitmenyturaim.blogspot.hu/2010/04/nyerges-20.html

 Nyerges 20

Gyönyörû tájak, családias hangulat.

A rajt/cél nagyon kellemes és szép hely a nyergesi horgásztónál. Érdemes a túra után még egy kicsit itt idõzni.

Nagyszerû szervezés, köszönet érte. Gyakorlatilag jelképes nevezésért figyelmes, bõséges ellátást kaptunk. Jövõre is ott leszünk :)

Nyerges 40

2010.április 24.

A túraterv összeírásakor erre a napra még egy tihanyi kiruccanás volt betervezve,de rátaláltam a kiírásban erre a már Nyerges 40-20 néven futó rendezvényre és úgy döntöttem inkább ezt választom.Nem elhanyagolható a 340 ft-os benzinárak világában az sem persze,hogy az odaút majdnem csak a fele,na meg bõvül a teljesített túrák listája is általa.Az autókázás kicsit tovább tartott mint gondoltam,nem vettem figyelembe ugyanis,hogy Almásfüzitõ után szinte egy összefüggõ településfolyamon kell áthaladnom,és még emellett az amúgy is lassú haladást sebességkorlátozó táblaerdõ is nehezíti.Hamar rá kellett azonban ébrednem,hogy itt a táblák nem viccbõl vannak kint,az 1-es út is rossz minõségû néhol,de a 10-es az egyenesen katasztrófális állapotban van.Az összeépült falvak miatt csak a " Nyergesújfalu vége"táblánál érzékeltem hogy megérkeztem,sõt már túl is futottam,így dobtam egy visszafordulót,majd felvettem egy túrázót aki ráadásul nagyjából tudta hol a rajt.A tévedésbõl a 20-as útvonalon meginduló tatabányai különítménytõl már csak egy utolsó útbaigazítást kellett beszereznem,és már meg is érkeztünk a Tó Büféhez.

A rajtnál felállított színpadon egy fiatal helyi lemezlovas által mûködtetett zenekészülékbõl épp" a hegyekbe fel",vagy valami ilyesmi refrénnel bíró magyar ugrabugra együttes által játszott iszonyú szám szólt,de amellett,hogy iszonyú legalább stílusos volt:) A rajtoltatás nagyon flottul ment,egyik asztalnál fizettél és megkaptad a nevezési lapodat,amit kitöltve átadtál egy másik asztalnál ahol ezért kezedbe nyomták az itinered egy" Jó utat" kíséretében.Átnéztem kicsit mielõtt elindultam.Mindent tartalmazott amire szükségem lehet:szint és távadatok pontonkénti lebontásban,szintmetszet,vízvételi lehetõségek(nagyon fontos,fõleg melegben!),térképkivonat,szöveges leírás,részvételi szabályzat,elérhetõségek.Korrekt.Mivel a túra java jelzetlen részeken visz,bíztam benne,hogy megfelelõ szalagozás lesz,a szöveges leírást igazából csak végsõ kapaszkodónak szeretem használni,annak örülök általában,ha azt elõ se kell vennem.

Megindultam tehát.Az elején némi aszfaltkoptatással indítunk,de hát valahogy el kell hagynunk a falut,és ez általában nem megy másként.Közben nézelõdve megnyugodhattam,hogy a mélyszegénység ezt a vidéket is messze elkerüli.Kerékpárúton haladtam pár száz métert a Bajótra vezetõ aszfaltút mentén,majd egy lovardánál átkelve azon, murvára váltottam a talpam alatti talajt.Hétvégi házas övezet következett,többször irányt váltva haladtam az elsõ ellenõrzõ pont irányába.Élveztem a csendet amit csak a madarak fület gyönyörködtetõ kórusa tört meg.Tombolt a természet végre,minden kizöldülve,a madarak ezerrel csicseregnek......kell ennél több?Nem sokára már inkább erdei volt a környezet,de csak az a jellegzetes faluszéli,jobbára akáccal,mélyutakkal,hullámvasutazással.Az idillt,csak az az elképesztõ mennyiségû szemét törte meg!Hihetetlen helyekre képesek kitranszportálni egyesek furcsábbnál furcsább tárgyakat.A legjobban a Rábl-patak medrébe legörgetett kád "tetszett".Nem elég hogy kihozza a paraszt a lomot az erdõbe,még le is gurítja jó mélyre,hátha úgy nehezebb lesz összeszedni....

Így haladtam tehát egyrészrõl határtalan örömmel a természet kizöldelése miatt,másrészrõl bosszankodva az emberi butaság okán.Balról a látóhatárt egy nyíltszíni bánya tájsebe uralta,kerülgettük a hegységet,vártam,mikor vetjük már bele magunkat!Néha jó kis emelkedõkkel volt megtûzdelve ez a szakasz,de aztán egy erõs ereszkedéssel leértünk a Lábatlanra vezetõ mûútra,hamarosan pedig az elsõ ell.ponton találtuk magunkat.Itt egy túratárstól sós sütit kaptam a pontõrök által felkínált édes cukorka mellé,ami együtt elég bizarr ízhatást eredményezett,de hát egy helyre megy úgyis.Eddig elfogyasztott vízkészletemet is pótolni tudtam,aminek külön örültem,mivel lehetõségeimet minimálisra korlátoztam azáltal,hogy egy nagyon kicsi hátizsákot teszteltem ezen a túrán.Az eddigi 5.8km-t amúgy kevesebb mint egy óra alatt teljesítettem,ami nem rossz,igaz erre a szakaszra csak 98 méter szint jutott.

Ez után jött aztán a két nagyobb szintemelkedésû szakasz közül az elsõ.Lényegében úgy 8 kilométeren át csak felfelé mentem.na,de ne szaladjunk ennyire elõre.A pont után végre megindultunk az erdõ irányába!Áthaladtunk egy-gondolom valamikor-csilléket szállító drótkötélpálya alatt,majd egy eléggé felázott szántáson jobbra fordultunk.A szemem totál becsapott itt,határozottan úgy érzékeltem,mintha a vízfolyás dombnak felfelé folyna,pedig a víz megtanulta a fizikát és nem szokott ilyet csinálni.Még bele is dobtam egy fûszálat,hogy most merre is folyik.....(fordult már velem elõ hasonló a Hargitán egy hegy platóján ahol mindig magasabbnak láttuk a mellettünk levõ "csúcsot",majd arra átsétálva meg az elõzõ tûnt magasabbnak)A szántás után lucernaföld mellett vitt utunk,felérve az erdõ határához érdemes volt visszafordulni(az itiner is felhívja rá a figyelmet)ráláthattunk szinte az egész eddigi utunkra,igaz a levegõ elég párás volt.Egy helyen még a Duna is elõbukkant a távolban.

Innentõl aztán bedurvult a túra,elég komoly kapaszkodók következtek a helyenként rendesen szétmosott utakon.Többször hihettük,hogy na most már vége,de mindíg újabb és újabb meghódítandó magasságok követték egymást.De aztán csak felértünk,jött egy kis szintbeni haladás.Egy nagyon rövid szakaszra a Közép-Dunántúli piros jelzést is igénybe vettük,de az ahogy jött balról,úgy el is ment jobbra a Duna irányába hamarosan.Kisebb vízátfolyást kereszteztünk,majd egy kb.40cm-es mélységû kerékcsapással felszerelt úton haladtunk,ahol jól látszott,hogy a nyilván terepjáró-és ez által magas építésû jármûvek fenéklemeze középen hogy gyalulta az utat.Ezt az erdei szakaszt egy nagyon meredek,és a tetejénél nagyon köves résszel zártuk,nem is kapkodtam el az ereszkedést.Balról szép sziklaalkzatok bújtak meg az erdõ sûrûjében,a Pisznice-oldalban jártunk itt egyébként,és leérve a mûútra azt is megtudhattuk hogy ez egy Szigorúan védett természetvédelmi terület,ami nem látogatható,csak engedéllyel.Remélem nekünk volt ilyen,bár a tiltás lehet hogy csak a felettünk levõ hegyoldalra vonatkozott.

Beértünk tehát a Hajós-völgybe,és keveset haladva a Bikolpuszta-Pusztamarót aszfaltuton meg is érkeztünk 2. ell. pontunkra ahol én megreggeliztem,bevittem az elsõ energiaitalt a szervezetembe,feltöltöttem vízkészletemet,majd a kapott szép almával a zsebemben pár perc után újra útrakeltem.Következett a második nagyobb falat a szintemelkedésbõl,irány a Fica-forrás!Betermeltem az almát,teljessé téve így a reggelit,és belekapaszkodtam a túrabotokba.Az út elõször szolidan emelkedett,hamarosan kereszteztük a több ágra szakadt Gerecse-patakot is.Kisebb csapatot elõzve láthattam,hogy milyen volt a két éve megszüntetett Gerecse50 jelvény.Hát nem mondok újdonságot gondolom azzal,hogy "picit"komolyabb,szebb mint a kitûzõ.Egyébként ezen a túrán többek hátizsákján lehetett látni Gerecse-jelvényeket, talán nem véletlenül:)Az út mellett egyre szaporodó gyümölcsfák sejtették,hogy elhagyott település közelében járhatunk,hamarosan falmaradványok jelezték,hogy valóban így lehetett.Az itiner Felsõ-Vadács romjaként említi a helyet.Ezután nyílt rész következett,majd egy hajtûkanyarral befordultunk a Nagy-Gerecse irányába.Itt aztán egy hangyáktól nyüzsgõ nagyon kemény szakasz következett,durván 3 kilométeren úgy 200 méter szinttel.Lehetett lihegni mire felértem a legmagasabb pontjára,ahol jobbról befutott a Tardosról érkezõ kék sáv is.A forrásig pár száz méter hullámvasutazással jutottam el a hegy oldalában.Elképesztõ mélységû völgy volt alattunk,jobbra fenn pedig a Gerecse-tetõ.A forrásnál értem utol Zolit és a tatabányai különítmény többi tagját akik épp medvehagyma-szüretet tartottak.Én inkább a forrást vettem szemügyre,ugyanis "mûködött",csordogált belõle a víz.Töltöttem is belõle mindjárt,és magamban megjegyeztem,hogy úgy látszik errefelé minden forrást hasonlóképp "foglalnak el",ugyanilyen kövezése volt a gerecse50-es amúgy akkor inaktív forrásnak is.

A kapott csokit elfogyasztva aztán tovább indultunk a kéken,és hamarosan már az egyházi üdülõt láthattuk jobb oldalon.Ekkor esett le,hogy a Fica-forrás nem csak hasonlít a Gerecse50-es forráshoz,hanem egyenesen õ az.Mivel most jártam itt életemben másodszor,nem ismertem fel a környéket,ezután viszont már tudtam,hogy kõtengeres rész következik-és valóban.Annyi változott egy hét alatt,hogy mindent elborított a medvehagyma,és bár erõsen korlátozott volt a tárolókapacitásom követve a többieket én is szedtem egy csokorral.(ami még most is megvan,én eszegetem néha,a gyerekek szerint "csíp",az anyjuknak meg nem keltette fel az érdeklõdését:)

A közös piros-kék szakaszon aztán beértünk Pusztamarótra,ahol nézelõdtünk kicsit az elhagyott temetõben,körbejártuk a török-idõkben itt lezajlott számunkra elég sajnálatos véget ért csata emlékmûvét,majd ki-ki ment a maga útjára.Zoliék sörözni,én meg tovább a kéken.A Vaskapu nevû helyre érve keleti irányban szép hegyvonulatok tûntek fel,sajnos nem tudom melyikek.Vaskapu után egy nyíl egyenes nyiladékon elõször lefelé ereszkedve,majd felfelé kaptatva haladtunk,villanypóznák alatt.A póznák vízszintes vas tartóelemeit mûanyag borítással látták el meggátolva ezzel a madarak áramütését.Több helyen lehetett ilyet látni,nagyon dícséretes hozzáállás.Kiérve az erdõbõl pár méter erejéig a Bajót-Bajna országúton talpaltunk,majd jobbra le is tértünk róla.Fiatal páros állt szembe a jó hosszú és kellõképp meredek írtással,és csak annyit mondtak:na,ne!A lányka már láthatólag eléggé kivolt,de azért nekiindultunk.Mit mondjak,én sem örültem a tûzõ napon a várható emelkedésnek,megkönnyebbülésemre aztán a szemem sarkából megláttam azt a kék sávot ami beterelt minket balra az erdõbe!Ugyanúg fel kellett kapaszkodni,de a fák között azért nagyságrendekkel kellemesebb volt!Felérve megittam a második energiaitalomat is,majd tovább indultam.

Újabb ereje fogytán levõ túratársat hagytam magam mögött,szegény tõlem kérdezte,hogy vajon hol járhatunk,és még mennyi lehet hátra?Úgy 12 km-re saccoltam a hátra levõ távot,nem láttam az arcán,hogy ennek hallatára nagyon megkönnyebbült volna:)Kiérve az erdõbõl mezõgazdasági terület bal oldalán közeledtem a Bajót-Péliföldszentkereszt mûúthoz,majd azon jobbra fordulva megindultam Szentkereszt felé.Míg én a képzeletbeli 3szög két befogóját gyalogoltam,addig az elõbb elhagyott kimerült túratársak az átfogót gyalogolva(átvágva a veteményen) épp hogy csak meg nem elõztek:)Beszólásomra,hogy ezt nem illik egy zavart vállrándítás volt a válasz.Szegény srác alig élt,igazából nem is tudtam rá neheztelni.

Péliföldszentkereszten az etetõpont a mostanság egy szerzetesrend által üzemeltetett rend-és zarándokházat,kegytemplomot is magába foglaló épületegyüttes udvarán levõ fedett teraszon volt berendezve.Ettem némi zsíroskenyeret,vizet pótoltam,majd elindultam felfelé a dombra.A Lourdes-i barlang mellett újabb forrásra bukkantam,így a már felmelegedett Fica-forrás vizemet jó hideg Szent-kút-forrás vízre cseréltem.Micsoda bõség:)A most felújítás alatt álló szabadtéri misézõhely kõkerítésén méretes kékfejû gyík napozott,gondolom a Tihanyi-félszigeten lehetett látni belõle idén is néhány százat.Elhagyva a zarándokhelyet bekerített nagyon szépen rendben tartott birtok mellett haladtunk.Volt ott minden:tó,gyönyörû rétek,vendégházak.Még nem sikerült kiderítenem milyen birtok volt,talán a szerzetesek üzemeltetik azt is....

Kis erdõs szakasz után egy kerítések által határolt mezõ szélén vitt a jelzés és a szalagok.Ennek ellenére többeknek itt is a mezõn való átvágás volt szimpatikusabb.Õk tudják...

Beérve az erdõbe,az egyre rosszabbul festõ srácnak felajánlottam némi szõlõcukrot,de kiderült hogy méretes vízhólyagok gyötrik,ez a fancsali ábrázatának oka,nem az erõ elfogyása.Gondolom legnagyobb bánatára újabb hegymenet következett,és nemsokára meg is érkeztünk az 5. ell.pontra az Öreg-kõ pihenõhöz.A hegyen sziklamászók gyakorlatoztak,hát megvallom õszintén nem szívesen lógnék egy 100 méteres sziklafalon,bízva abba hogy a bevert szegek benn is maradnak:)Balra kék barlang-jelzés sejtetett megnézni való barlangot,meg is indultam befelé,de aztán meglátva a végtelen lépcsõsort úgy döntöttem,hogy majd legközelebb:)Tovább indultam tehát a barlang-jelzés Bajótra tartó szakaszán.Nagyfokú szintvesztésben lehetett részem,így értem be Bajótra,aminek a Fõ utcáján megint csak találtam egy forrást,ahol jól megmosakodtam.Helyes kis falu ez a Bajót mesebeli környezetben a hegyek ölelésében.A falut egy eléggé szegényes részen hagytam el,felkapaszkodva a Magyar-hegyre ahol az utolsó ell.pont üzemelt.Visszanézve újra csak megállapíthattam,hogy szép helyeken járok,jobbra a távolban pedig feltûnt Eszterom is.A hegyrõl a Német-völgyön keresztül vitt le az utam ahol takaros présházakat lehetett látni.A völgyet egy székelykapu zárta,aminek felirata tudatta az arra járókkal,hogy:"Isten segedelmivel építette e kaput Ács András 2002 augusztusában"

A völgy után néhány legelészõ szarvasmarha mellett-között vitt az út.Városi gyerek vagyok,és a nálamnál jóval nagyobb testû állatoktól-mivel nem ismerem viselkedésüket-tartok kicsit,így a lehetõ legnagyobb oldaltávolságot tartva tettem meg ezt a rövid szakaszt.Kiérve a reggel már megismert kerékpárútra örömmel konstatáltam,hogy nem ugyanazon az úton kell begyalogolni a büféhez,amin reggel kijöttünk.Így itt a bal helyett jobbra vittek a szalagok,majd az útról balra-be a Bajóti-patak völgyébe.

Közeledve a célhoz újabb hétvégi házas övezeten haladtunk keresztül,ez azonban már közel sem volt olyan szép mint az elõzõ Német-völgy,jobbára szegényes telkeken öreg nénik-bácsik kapálgatták szerény veteményesüket,miközben az egyik "birtokon"fiatal társaság óriási hangfalakból áradó iszonyú gagyi zenére múlatta az idõt.Szegény öregek,biztos másra sem vágytak........

Hamarosan aztán elértem a tavakhoz,majd pár méter után a célba is.A 42 km-t 7:40-es idõvel teljesítettem.(1079szinttel)Átvettem az oklevelemet és a kitûzõmet,majd élõ mulatós zenei körítéssel elfogyasztottam a kapott egyébként szerintem nagyon finom pár virslimet.Amellett,hogy nem vagyok feltétlen híve ennek a zenei irányzatnak,kimondottan hangulatosabbá tette a virslizést.Erre pont jó,na.

Második találkozásom a Gerecsével szép élménnyel gazdagított.A Nyergesújfalui Négy Égtáj Túra-és Szabadidõ Egyesület nagyon kitett magáért.Mint említettem a túra nagy része jelzetlen szakaszokon vezetett,ennek ellenére lehetetlen volt eltévedni,olyan korrekt volt a szalagozás.A szalagot sem sajnálták a fiúk(és lányok,gondolom)néhol méteres darabok mutatták az utat.Ezzel együtt az út nem volt "agyonjelezve"ott volt szalag ahol kellett.Az ellátás a"kemény 400ft-os" nevezési díjhoz képest bõséges:minden ponton vízvételi lehetõség(korlátlanul)1 alma,1 csoki,nápolyi,cukorka,ropi,a végén egy pár finom virsli kenyérrel,etetõponton zsíros kenyér.Mindenhol lelkes-kedves pontõrök akik pl.kérés nélkül írják a beérkezési idõket..Az Oklevél egyszerûségében szép, színes és jól szerkesztett,nekem tetszik,akárcsak a kitûzõ.Szép táj,kiváló túrázó idõ.Ha akarnék sem tudnék semmi negatívumot megemlíteni.Gratulálok a szervezõknek!

Köszönöm a lehetõséget

dnvzoli