Túrabeszámolók


Keleti-Bakony

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007
 Túra éve: 2007
ChrisCarlosTúra éve: 20072007.12.01 06:52:58
megnéz ChrisCarlos összes beszámolója
Beszámoló és képek:
KELETI-BAKONY 25
WEBOLDALUNK
 
 
nafeTúra éve: 20072007.11.28 21:46:30
megnéz nafe összes beszámolója
Keleti-Bakony 40
GPS-el mért távolság: 42,9 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 960 m.
Szokásomhoz híven, reggel igyekeztem korán indulni, ami nagyjából sikerült is. Gyors nevezés után 7.00-kor nekivágtam a távnak. Bemelegítésként felgyalogoltunk a sípályán. Itt találkoztam elõször a két biciklis indulóval. A nedves fû, tolásra kényszerítette õket. A Vaskeresztig nagyjából hasonló idõt mentünk, viszont késõbb már nem láttam õket. Ezen a szakaszon a kerítések és a Gaja-szurdok szépsége alaposan visszafogta a tempójukat. Az idei évben szerencsére semmiféle idõjárási anomália sem akadályozott bennünket, már az elsõ ellenõrzõpontról gyönyörû volt a kilátás a szurdokra. Újabb kerítés megmászása után, egy meredek lejtõn értünk le a patakhoz, ahol egy újabb kerítés várt ránk. Maga a szurdok gyönyörû, s az is látható, hogy a patak igen rosszul tûri az ember szabályzó tevékenységét, s megpróbálja visszaszerezni a tõle elvett területeket. A szurdok sziklaformációi szépek, bár az Alsó-Cuha-szurdok szerintem szebb, ez viszont sokkal könnyebben járható. Hamarosan elértem az Ádám-Éva fát, viszont miután a hátizsákom kishijján belelökött a vízbe, inkább a kerülõ mellett döntöttem. Rendes mászás következett a Vaskeresztig, amiért kárpótolt a kilátás. Az idén kiválóan lehetett látni a Fehérvárcsurgói víztározót. Pecsételés és fényképezés után leballagtunk a völgybe, majd kétharmad részben megkerültük a víztározót, mielõtt irányba vettük Bakonykútit. A horgászok legelvetemültebbjei közül, sokan vallatták pergetve a vizet, csónakból illetve a partról, bár én nem láttam, hogy valaki fogott volna valamit. Ezen a szakaszon tûnt fel elõször, milyen sok vadvirággal találkoztunk a késõ õszi idõpont ellenére. Nem számoltam, de bõven több volt tíz fajtánál, a zsályától, a lóherén és a cickafarkon át, a százszorszépig. A Bográcshegyre vezetõ ösvény volt a túra egyetlen hosszú dagonyás szakasza. Bakonykúti-pusztán, megint tettem egy kis kitérõt a szürkemarhák felé. Közben köztem és a többiek közt lévõ 100 méteres sávon, két õz vágott át, idõnként meg-megállva, hogy „legyen idõnk fotózni”. Bakonykútin találtuk a túra elsõ frissítõpontját, ahol válogathattunk zsíros-, vajas- és májkrémes kenyér közül. Evés után tettünk egy kitérõt a Remete-fához (érdemes megnézni), majd elindultunk a Burok-völgybe, amelynek csak a szelídebb részébõl kaptunk ízelítõt, s máris kimásztunk a Burok-partra.
Kellemes ösvényen mentünk, ahonnan az õsznek köszönhetõen elég sok helyen nyílt kilátás a völgyre. Sajnálatos módon, a krosszmotorosok is felfedezték maguknak az ösvényt, s megkezdték annak gyalogosok számára nehezen járhatóvá tételét.
A Mellárnál az országos kék nincs megfelelõen jelezve, de most a szalagozásnak köszönhetõen mûvészet lett volna eltévedni. Az elsõ párszáz méter elég dagonyás volt, s sajnos a Csernyei dûlõben a tavalyi lucernaföldet búzavetés váltotta fel. Az ellenõrzõ pontig alig gyõztük kerülgetni a pocsolyákat, utána viszont kellemes utakon értünk Isztimérre. A falu közeledtére, az út menti elhagyott, beomlott pincék figyelmeztettek. A következõ ellenõrzõ ponton forró teával várták a túrázókat.
A falu után némi dagonyázás, s egy újabb kerítés után következett egy igen érdekes szakasz, a vadasparkon keresztül. Több érdekes fát láttam itt, mint a túra nagyobbik részén. Találkoztam három olyan évszázados tölggyel, amelyek törzse a földnél elágazott, majd 2-3 méter magasan újra összenõtt. Az itató helynél 4 vaddisznót láttunk, akik nem túlzottan zavartatták magukat a túrázóktól, pedig nem voltunk túl csendesek. Látszik, hogy a vadasparkban, az erdõ eltartóképességénél több vad van, hiszen a tölgyesekben sem volt aljnövényzet, ugyanolyan jól lehetett bennük látni, mint a bükkösökben. A vadászház után szép úton ereszkedtünk le a Millenium büféhez, ami a túra utolsó frissítõpontját találtuk.
A virsli utána újra elsétáltunk az Ádám-Éva fához, ahol jobbra kanyarodva irányba vettük Bodajkot. A szoborpark után, rövid, meredek kaptatón máris az utolsó ellenõrzõ pont következett. Igen látványos a Kálvária. Alig értem le a dombról, amikor bekapcsolták a díszkivilágítását, de már nem volt kedvem visszamenni fényképezni.
Rövid gyaloglás után beértem a célba, ahol átvehettem az oklevelet, a kitûzõt, majd az Észak-Dunántúl kupát, az idei és a tavalyi oklevelével együtt. Néhány fénykép és egy kis beszélgetés után hazafelé vettem az irányt.
A túra vonalvezetése szép, változatos terepen visz, sehol sem unatkoztunk. Külön jó volt a vadasparki szakasz. A frissítõpontok elhelyezése, az ellátás jó. A kiírásban szereplõ adatok pontosak!!! Külön talán meg sem kellene említeni a kapott színes térképet, hiszen ezeken a túrákon ez a megszokott. Az útvonal jelzése szintén kiváló. Mûvészet lett volna eltévedni. Egyetlen negatívumként, csak azt tudom felhozni, hogy a szûk szintidõ nem is tette ajánlatossá az elkeverést, és kitérõkre sem adott lehetõséget. A nézelõdéshez és fotózáshoz nem ártott volna még egy óra a 25-ös és 40-es távon.
Nem örülök neki, hogy megszûnnek ezek a kiválóan szervezett és lebonyolított túrák. A montis Kozmát, meg különösen sajnálom, mivel így montis teljesítménytúra nélkül marad a Vértes. Mások valószínûleg, valamelyik másikat sajnálják jobban. Köszönet a szervezõknek az eddigi munkájukért.
Azért természetesen fényképeztem, így néhány kép megtalálható lesz a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2007-es événél.
 
 
janneszTúra éve: 20072007.11.26 19:43:44
megnéz jannesz összes beszámolója
Keleti Bakony 25
2007.11.24.

Tavaly az 50-es távon indultam, idén MacGyverrel mentünk és a 25-ös távot választottuk.

Fél 8 körül értünk a rajtba, 7:50-es idõvel indultunk el a bodajki iskolából. A sípályán egybõl ízelítõt kaptunk a túrára tervezett szintbõl, majd a fenti erdõben megmásztuk az elsõ kerítés-létrát. Az elsõ ponton a tavalyi köddel ellentétben idén csak pára volt, így élvezhettük a kilátást az alattunk elterülõ Gaja-szurdokra. A pont után egy meredek, csúszós lejtõ jött, amire már több tábla is figyelmeztetett a túra rendezõinek a részérõl.

Lent a patak hangján már érzõdött, hogy az idei korai hó utáni olvadás kissé megduzzasztotta, így bõven zubogott benne a víz. A víz magassága az Ádám-Éva fánál volt szembeötlõ, ahol a természetes híd alig lógott ki a vízbõl.
A hídnál egy túrázó "társunk" elegánsan beelõzve a várakozók sorát átment a hídon, majd a túloldalon megvárta a társát, aki késõbb jött. Nem tudom hova sietett.

A híd után felkapaszkodtunk a Vaskereszthez, ahonnan ismét szép kilátás nyílt, immár a Fehérvárcsurgói-víztározóra. Eztután egy pihenésképpen lefelé mentünk a Pisztrángos-tó melletti büféig, majd onnan szintben haladva lassan kiértünk a vadasparkból. Itt nemsokára egy meredek, de rövid ösvényen jutottunk fel a Csurgói-szõlõk elõtti magaslatra, ahonnan megint a víztározó reggeli csillogásában gyönyörködhettünk. Nemsokára megérkeztünk a következõ E.P.-hoz, majd a hétvégi házak között lesétáltunk a már többször látott tó partjáig.

Innen egy kissé monoton szakasz jött, mert a kék jelzés lent vezetett a gát mögött, és nem sok mindent lehetett látni. Egy-két kanyar után jött az E.p. a Becsali-büfében, ami egyben OKT pecsételõhely is. A büfé utáni szakasz már szerencsére izgalmasabb volt, a tó mellett a domboldalban vezetett. A víztározót elhagyva az út mellett a Pille-ér látványos, mély "kanyon"-jában gyönyörködhettünk. Gúttamási elõtt kezdõdött ismét egy hosszú, unalmas, aszfaltos szakasz, ami egészen Isztimérig tartott. Itt az út melletti árkokban még hófoltokat lehetett látni, ott ahova összefújta a szél.

Az isztiméri polgármesteri hivatalban teával fogadták a túrázókat, itt egy kicsit pihentünk is mielõtt tovább mentünk volna. Szerencsére innentõl kezdve nem volt több unalmas szakasz a túrán, így hamar eltelt az út hátralévõ része. Kissé emelkedett az út, egyre több hófolttal találkoztunk. Ismét mászni kellett egy kerítéslétrán, mivel az útvonal átvitt a Fehérvárcsurgói Vadaskerten. Itt leereszkedtünk egy érdekes, látványos fákkal-bokrokkal teli területen, majd egy vadölõ tisztáson áthaladva megint caplathattunk felfelé. Szép erdei úton haéladva, majd egy kapun kilépve lassan megérkeztünk a Zseri-szállás E.P.-hez.

Az E.P. után számomra kellemes meglepetést jelentett a lefelé vezetõ szép völgyút, vissza a Gaja-szurdokba. Lent a tó melletti büfé most E.P.-ként szolgált, sõt itt kaptunk egy pár virslit és egy zsemlét. Ez kissé érzékenyen érintett minket, mivel nem álltunk túl jól a szintidõvel, és már nem volt sok hátra (tavaly a célban volt a virsli). De sebaj, úgy döntöttünk szükségünk van a virslire, inkább leültünk és megettük. Végülis annyiból jobb volt ez a hely az evésre, hogy kisebb volt a tömeg, mint a célban.

Miután befejeztük a táplálkozást, felkerekedtünk és nekivágtunk a hátralévõ 5 kilométernek. Beérve Bodajkra, kikerültünk egy néhány szoborral ékesített kõfejtõt, majd felkapaszkodtunk a kálvária dombjára. Itt a pontõr azzal bíztatott, hogy jöjjünk jövõre is. Miután reménykedve rákérdeztünk, hogy "miért, lesz jövõre is túra?", azt felelte, hogy nem, de õ jövõre is itt lesz.

A kálváriától a célig hol futva, hol csak sietve, de gyorsan beértünk, így még a virslis "dorbézolás" mellett is maradt 12 percünk a 7 órás szintidõbõl.
A célban teát lehetett fogyasztani.

Összességében a túra jó volt, negatívumot nem nagyon tudok említeni. A szalagozás jól sikerült, néhol kicsit túlzásba is vitték (volt ahol 12-13 szalagot lehetett egyszerre látni egy kb. 100 méteres szakaszon). A virsli is jó volt, a teák is ihatóak voltak (és tulajdonképpen "korlátlanul" lehetett inni õket).
A térkép szép, mint tavaly, viszont az útvonalleírás külön papírokon volt. Sajnálom, hogy (a hírek szerint) nem lesznek megrendezve a Keleti-Bakony túrái a jövõ évben (Hamuház, Fehér-Vár-Palota, Keleti-Bakony).

Beszámoló képekkel
 
 
AtiTúra éve: 20072007.11.25 14:17:20
megnéz Ati összes beszámolója
Õszi-téli vegyes túra volt ez. :) A "téli" részén meglepõdtem, hiszen remek idõnk volt, gyönyörû napsütés, esõ sehol, csodálatos túraidõ. Útközben mégis találkoztunk az út mellett hóval, helyenként igen tetemes mennyiségben. Még hóember-maradványok is felbukkantak idõnként. :)

A rajt elég last-minute sikerült (ez nem egyedi alkalom... :)), 8-ig lehetett indulni, itiner szerint 7:55-kor indultunk, valójában 7:59-kor léptünk ki a rajt és cél helyszínéül szolgáló iskola kapuján.

A városból hamar kiértünk, és már indulásnak megmásztunk egy -- most épp nem üzenelõ -- sípályát.

A késõ-õszi hangulat az itt igencsak érzõdött az erdõben:



Az ellenõrzõpont után leereszkedtünk a Gaja-völgybe, ahol a Gaja-patak mellett vezetett az út, majd ismét egy kis hegymászás, és a második ellenõrzõponttól is csodás látvány tárult elénk:



Ezután ismét vissza a völgybe, a patakról is készült azért kép:



Útban a következõ ponthoz csodás távoli látványt nyújtott a Fehérvárcsurgói-tó, amit késõbb közelebbrõl is megnézhettünk. Innen egyelõre még csak madártávlatból látszott:



Útközben találtunk egy kincsesbányát is:



Oké-oké, ez buta vicc volt. :) Szóval végre Kincsesbánya települést is érintettük, az eddigi túrák alkalmáûval mindig elindultunk arra, de sose jutottunk be. :) Most ezt a hiányt is sikerült pótolni. :)

A nemrég még csak madártávlatból látszó tó most teljes egészében elénk tárult, elõször egy töltésen lehetett megkerülni, majd felmásztunk egy hegyoldalba is, ahonnan az egész tó csodálatosan látszott. Horgászok mindenfele, a parton és a vízen egyaránt:



Továbbmenve egy helyi gazdaság mellett haladtunk el, lovakkaj, juhokkal, szürkemarhákkal:



A túra téli jellegérõl egy kis bizonyíték. ;) -->



Ezen a túrán is érintettük a Burok-völgyet. Az idei év elég "burok-völgyes" túra lett, ez most a harmadik túra, ami ide behozott. :) A dolog érdekessége, hogy a 3 túra 3 különbözõ irányba hagyta el a völgyet, így igazából unalmasnak semmiképp nem volt mondható. Most a Burok-partra másztunk fel, és a völgy felett folytattuk az utat. Innen is érdekes látványt nyújt a völgy, amikor bent van az ember, akkor nem is tûnik ez ilyen mélynek... :)



Egy jellegzetes öreg cserfa, amire az itiner külön is kitér, mint jellegzetes tájékozódási pont:



A következõ szakaszra az itiner egy kis feladatot írt számunkra: a pincesoron figyelmesen haladva meg kellett keresni egy számsort... Azt hittük, hgy ez egyszerû lesz, de minden pincénél ki volt írva a helyrajziszám... ;) Úgyhogy próbáltuk megjegyezgetni a számokat, amikoris kiderült a turpisság: egy útközbeni ellenõrzõpont, egy kis borkostolóval fûszerezve. :)

Ezután egy vadaspark területére vezetett be a túra, ami máskor nem látogatható, kifejezetten vadászat céljára van fenntartva. Egy kerítés, majd mégegy kerítés. És bent valóban csodás környezet fogadott. Hát igen, ide nem járnak be a motorok és a quad-ok, hogy tönkretegyék az erdõt és az utakat.

Innen túl sok kép nem készült, csak egy "alacsonyles" ;)



Itt már sötétedett, a következõ ponton már fejlámpát is kellett felvenni, hogy az erdõben haladva ne csak tapintás alapján tájékozódhassunk. ;)

Az utolsó ellenõrzõpont már Bodajkon volt, a Kálvária, ami kivilágítva már messzirõl is igen szép látványt nyújtott. (Még akkor is, ha a pontot egy másik dombon kerestük elõször. ;))

Innen már nagyon hamar visszaértünk a rajtba/célba, ahol megkaptuk az oklevelet és a túra teljesítéséért járó kitûzõt.

A megtett út:



Egy szinttérkép:



A beszámolók végén többnyire el szoktam mondani, hogy jól szervezett túra volt, különösen olyankor, amikor a Fejér Megyei Természetbarát Szövetség által rendezett túráról van szó. A mostani túra is ilyen volt, nagyon színvonalas, nagyon jól szervezett, nagyon jó ellátással.

Azt már a jövõ évi túranaptárt nézegetve láttam, hogy rengeteg általuk szervezett túra jövõre elmarad. Fórumokon ment a találgatás, hogy ez miért lehet, többen úgy vélték, hogy mivel máskor is volt egy-egy év szünet, mielõtt új útvonalon folytatódott volna a túra, most is hasonló dolog lehet a háttérben.

Az itiner végén azonban egy "búcsúlevelet" olvashattunk, és ezt már sajnos csak itthon olvastam el. Ebben a szervezõk leírják az eddigi túrák "történelmét", leírják az utóbbi idõben felmerült nehézségeket, és végül elbúcsúznak.

Ezt nagyon szomorúnak tartom, mert idén elég sok túrán voltam, és ki merem jelenteni, hogy ezek a túrák voltak a legszínvonalasabbak.

Bízom benne, hogy meggoldolják magukat, és legfeljebb egy kis szünetet tartanak, de végleg nem fejezik be a túraszervezést.

Bármi legyen is a vége, köszönjük ezt a túrát is, és az összes eddigit is!

Bízom benne, hogy még sok-sok általatok szervezett túrán vehetünk részt, ha nem is jövõre, de egy kis pihenõ után a jövõ év után már mindenképp! :)

Köszönjük!
 
 
 Túra éve: 2006
CzimbályTúra éve: 20062006.11.30 21:09:12
megnéz Czimbály összes beszámolója
Keleti Bakony 50

Nem akartam errõl a túráról is regélni, de a rengeteg beszámoló mindegyike a rövid távokról szól, így mégiscsak gondoltam, írok pár sort.
Legutóbb a Hófejérkén voltam Lajos túrái közül, az ott látott tömeg pedig arra ösztönzött, hogy érjek idõben oda a rajthoz, mert gondok lesznek. Fél 6 után pár perccel le is parkoltam az iskola elõtt. Az épületben már jelen volt a rendezõi gárda, de még csak a készülõdés folyt. Azt hittem, hogy a Piroshoz hasonlóan itt sem lesz semmi 6 óráig, de rövidesen gördülékenyen elkezdõdött a rajtoltatás. Megkaptuk a „többszörhasználatos” térkép-igazolófüzetet, az itinert és indulás. Az égiek megkegyelmeztek nekünk, „csak” ködös-párás idõ volt, de ugyebár valami ára van az esõ elhalasztásának.

Az induláskor még igencsak sötét volt, fejlámpa hiányában megállt a tudomány a sípálya után. Szerencsére a jelzések frissek voltak, szinte „világítottak” a fákon a sötétségben. Az elsõ pont elõtt átsegítettük a pontõröket a repülõhídon és ereszkedés a hangulatos Gaja-völgy parkerdejébe. Néhány „Miatyánk” az Ádám-Éva fán való átkelésnél és máris rövid, de szuszogtató emelkedés a második pontig. Eddig szép, gondozott erdõben haladtunk, bár a sûrû köd mögött csak sejteni lehetett a völgy igazi arcát. Mindig elbûvöl a lehullott falevéltakarót magára borítva téli álomra készülõ õszi erdõ, mikor átjárja a már halovány napsütés. Sajnos az utóbbi varázslatból a mai napon csak csipetnyit kaptam.

A Vaskereszttõl a traktorútra leszaladva már egy ingerszegényebb szakasza következett a túrának Bakonykútiig. A harmadik pontnál nápolyi, a büfében „sörborogatós pontõrök”, Bakonykútiban zsíros kenyér és különbözõ színû italok vártak. A víztározón igen sok pecás dekkolt a jó szerencsében bízva ebben a barátságtalan idõben is, hasonlóan kitartó és mazochista emberek, mint mi, teljesítménytúrázók :-). A Bakonykúti feletti kopár fennsíkon a felújított és gondolom a túra véget kihelyezett „segédjelzések” nélkül elveszne a vándor, viszont így nem volt gond a továbbhaladással. Közvetlen a falu feletti szántón a szél vagy vicces emberek (?) elforgatta/ák a kihelyezett papírnyilakat, az itiner is félreérthetõ volt, de a zajok levittek a faluba kis bizonytalankodás után. Eddig kb. 2 óra telt el. Kis frissítés, képeslapvásárlás és irány a Burok-völgy. Sajnos itt tudatosult bennem, hogy a túra csak kis szakaszon érinti ezt a csodálatos szurdokot :-(.

A völgybõl tényleg csak ízelítõt kaptunk, mert hamar odaértem az elágazáshoz, ahol viszont pontõr egy szál se. Vártam öt percet és mivel nem volt tollam, egy papírfecnit csúsztattam az útirányjelzõ nyíl mellé a lefûzõ tasakba. Mindez azt jelentette, hogy nem érdemes sietni, vissza is vettem a tempóból. A célom már megvan, jócskán az elején haladhatok, senki elõttem, szûz a terep, nincs még dagonya (lett is utána, ahogy olvastam a beszámolókat). Kicsit bosszúsan gyalogoltam a Burok-parton, kikerülvén az izgalmas részeket. A Melláron az öreg csökevényes cserfánál kis keresgélés, térképezés után meglett a rafináltam felfestett jelzés, nem irigyeltem a késõbb erre haladókat a vendégmarasztaló sár végett. Az Eszenyi-réten tábort verõ kedves pontõr brigád már le is volt informálva, hogy nem tudtam igazolni a 6-os ponton, kaptam tõlük pecsétet és alapos útbaigazítást.

Pont az Erdei szentély és a Károly-lak közötti vadregényes szakaszon a Nap is érezte, hogy van némi elmaradása és kaptam némi hangulatvilágítást, még varázslatosabbá téve az erdõt. A Tûzköves-árok mellett eloldalogtunk, megkapó szépségû szakasz volt ameddig ráláttunk. Kisgyónban pogácsa, tea, gyereksírás, szusszanás. Némi hegymászás után sikerült visszakapaszkodni a K és P+ elágazásához, ahonnan záporoztak szembe a késõbb indulók. A ponttól ereszkedés a szántóföldig immár szalagozáson és a vetemény melletti keringéssel elegyített hullámvasutazás után lent is voltam a titkos kód begyûjtésével Balinkán. Keresztülvágtatva a falun egy jobbos Varjúvár felé. A matrica begyûjtését követõen meredek, de szép vízmosáson fel a P sávig, ami a sípálya aljáig vitt, onnan az út már bejáratott volt. A célban virsli, szörp és a díjazás várt.

A túráról annyit, hogy Nagy Lajos hozta a szokásos színvonalat. Végig az útvonalon friss jelzések példás mennyiségben, minõségben, a problémás helyeken mûanyag nyilakkal megerõsítve. A Bakonykúti puszta feletti részen szépen megtisztították az ösvényt a dzsumbujtól. Minden fontosabb elágazásban, jelzésváltásnál papír is segítette a tájékozódást. A végén megfelelõen sûrû szalagozás segített. A 3in1 megoldás érdekes, szellemes megoldás a térkép esetében, rajta pontos látványos információkkal. Igaz maga a térkép a Cartographia régi színvonalát hozza, a 2002-es Bakony atlaszom oda-vissza veri. Az itiner kicsit elnagyolt, inkább a poénkodásra megy rá. Hiányoltam a leírásból a pontok nyitvatartási idejét (rá is fáztam).

Az útvonalon kicsit sok volt az aszfalt és a hasonszõrû úttípusok, bár ezt nehéz is lett volna kiiktatni. Nagy szívfájdalmam, hogy a Burok-völgy kontra Bükkös-árok kimaradt, mivel nagyjából pont ugyanannyi lett volna a hatodik és a kilencedik pont között az út a völgyeken keresztül is. Kitudja, lehet, hogy nem a rendezõkön múlt a dolog. A pontõrök mindenhol kedvesek és általában tájékozottak is voltak. A szolgáltatás jó volt, a díjazásnál kicsit sántított a kissé jellegtelen kitûzõ és oklevél.

Összességében egy nagyon profi rendezvényen vehettünk részt, ami néhány rövid részen igen szép útvonalon vezetett. Gratula a szervezõi brigádnak, jövõre megpróbálok eljutni a Hamuházra is, hogy ne legyen a völgyeket tekintve hiányérzetem :-)!
 
 
mekkkTúra éve: 20062006.11.27 12:54:53
megnéz mekkk összes beszámolója
Keleti-Bakony 35

Kicsit szokatlannak tûnt a kora reggeli felkelés, de a még csípõs reggeli levegõ jólesõen frissített, amíg autóba szálltunk. Bodajkon már a széllel együtt nem volt annyira jólesõ, de szép idõt jósoltak a mai napra, így bizakodóak voltunk. Hármasban neveztünk az általános iskolában, megkaptuk a Fehér-Vár-Palotáról már jól ismert igényes itinert, és kis cihelõdést követõen elindultunk.

Az iskolától szalagozás vezetett a sípályáig, ott a kék jelzést követve kapaszkodtunk fel a domboldalon. Ködös-párás volt az idõ, hûvös a levegõ, de a bemelegítésnek szánt elsõ emelkedõ alaposan kiizzasztott minket. A dombtetõn a kerítéssel határolt erdõrészbe értünk, ahol gyorsan meg is szabadultunk egy réteg ruhától. Az ködös erdõ nagyon sejtelmes volt, egyszerûen gyönyörû volt a látvány. Itt a szél sem volt olyan erõteljes, és kerítésmászás után az elsõ ellenõrzõ pont is hamar elkövetkezett. Rövidesen újabb kerítésmászás, és már lefelé is tartottunk a néhol igen keskeny ösvényen a Galya-völgybe.

A völgyben gyorsan lehetett haladni, a szurdok a patakkal nagyon szép látvány. Az Ádám-Éva fán átkelve következett a 2. ell. pont a Vaskeresztnél, ahová rövid, de kiadós emelkedõ vezetett. A hegytetõn volt cúg rendesen, siettünk is tovább.
Visszaereszkedve a völgybõl hamar ki is jutottunk, majd egy fenyves dombtetõre másztunk fel, ahonnan tiszta idõben szép kilátás nyílik a víztározóra és környékére, most azonban igencsak párás volt az idõ. Ezután a fehérvárcsurgói telkek következtek. Itt vált el a piros jelzésen a 15-ös táv, és itt osztottak csokit is.
Kb 2 kilcsi után a guttamási utat keresztezve irányba vettük a víztározó gátját, amin tovább Kincsesbányára jutottunk. Itt a Becsali-büfében beszereztük a pecsétet, a tározó végén lévõ dombocskát megkerülve pedig a gáthoz jutottunk. A Vaskapu-hegy alatt a PK jelzésen kanyarodtunk fel a Vontató-hegy aljába. Folyamatos emelkedõn vitt az út, egy jobbos kanyar után pedig kereszteztük a Guttamásiba vivõ utat (ez egy másik volt), és irány a Bogrács-hegy. Ez a kilcsi körüli szakasz igencsak jól emelkedett, örültünk a hegy tetejének nagyon. A hegytetõt a K jelzés gyakorlatilag toronyiránt szeli át, de elég gyér a fás vegetáció, ezért a jelzések is néhol talán nehezebben fedezhetõk fel, de könnyû az ösvényt meglelni. Az út innen Bakonykutiig gyakorlatilag lejtmenet volt, kivéve azt a kõfejtõs dombocskát, ami Bakonykuti-puszta elõtt volt. A faluban volt egy frissítõ állomás, zsíros kenyérrel és üdítõvel. Belaktunk, ittunk, és neki vágtunk a túra másik felének.

A faluhatártól kezdõdött a Burok-völgy erre nézõ vége, kis sárdagasztással. Ahogy aztán mélyült a völgy, úgy tárta ki szépségét nekünk. Nagyon szép ez a hely is. Mire a hatos ell. ponthoz értünk, már teljesen vadregényes erdõben haladtunk. A pecsét begyûjtése után jött egy meredek szakasz, a P jelzés vitt ki minket a völgybõl, ahonnan a völgy partján kedves fenyvesben mentünk tovább.
Az erdõbõl kiérve szántók és kisebb erdõfoltok között (sárdagasztással körítve) jutottunk az Eszenyi-rétre. A következõ, Som-hegy környéki erdõbõl nem sok minden maradt meg bennem, ezután pedig egy még kevésbé változatos szántóföldes szakasz következett, melyet nagyon szorgalmasan szalagoztak. Balinka elõtt volt egy kóddal ellátott papír (definíció szerint egy személyzet nélkül mûködõ ellenõrzõ pont), a papíron kód, melyet elvileg be kellett mondani a célban – de végül senki nem volt rá kíváncsi. A célját azért elérte – amikor arra jártunk, a szántókon senki nem rövidített. Balinkán át „finom” aszfalt és beton vezetett a Galya-völgy felsõ bejáratáig, itt volt az utolsó ell. pont.

Egy szalagozott vízmosáson felfelé haladva érhettük el a P-t, ami a sípályától kissé északabbra vezetett be a faluba, majd a már jól ismert szalagozott utcákon át jutottunk vissza az iskolába. Itt következett az oklevél, kitûzõ, gratuláció, majd a jólesõ virsli mustárral (a sör hiányzott!) meg üdítõ.

Ugyan a napot nem-igen láttuk, az idõ ennek ellenére kimondottan jó volt, a táj szép, a rendezés pedig (szerintem) kifogástalan.
Köszönet a túráért!
 
 
lutakTúra éve: 20062006.11.26 19:35:58
megnéz lutak összes beszámolója
Keleti-Bakony 35

Kivételesen vonattal a Délibõl 5.00-ko indultunk a túrára: Sanci, Pít, petami, b.eszter, Vlaszij és én. Fehérváron átszálltunk a BZ-re és rögtön sok ismerõs arcot láttunk. Mikor leszálltunk rögtön ismerõs volt a hely a kéktúrázásról, hisz a vasútnál van az egyik pecsétládikó. Jó hosszan baktattunk be a meglepõen csípõs hidegben az iskoláig, de csak odaértünk egyszer. Jó hosszú sorok fogadtak, de gyors volt a rajtoltatás. Vlaszij a 35-ös távra nevezett, hogy korai vonattal hazaérjen, mi pedig az 50-esre.

A rajtnál kisebb problémáink akadtak, ugyanis elmentünk mosdóba, mi lányok, de a fiúk azt hitték útnak indultunk és otthagytak minket az iskolában. Persze kerestem õket mindenfelé, de aztán b.eszter telefonjára megvártak minket a kellemetlenül korai és meredek sípálya után nem sokkal lévõ 1. ponton. A terep az elején jól el volt látva kerítéssel és létrákkal, ami igencsak megnehezítette a sok kutyás dolgát. Leereszkedtünk a csúszós, köves lejtõn a szép Gaja-patak völgyébe, majd az emlékezetes korláttal ellátott kidõlt csúszós fatörzsön átkeltünk a patakon. Onnan meredek kaptató a kék ∆-ön és máris a 2. ponton, a Vaskeresztnél voltunk. Nem irígyeltem a pontõröket a szeles-hûvös ormon üldögélni :( Folytatva az utat, nemsokára elértünk a mûúthoz, de el is hagytuk azt, hogy felmásszunk a hétvégi telkek közé a dombtetõre, ahol várt már a 3. pont egy csokival. Bár ezen felül meghívást kaptunk az út mentén tábortûznél szalonnázó munkásoktól is! :) A gáton még hosszan gyalogoltunk, míg elértük a Becsali-büfében a 4. pontot. Itt eltöltöttünk kis idõt, ettünk-ittunk. Továbbindulva került elõször szóba, hogy nem állunk túl jól az idõvel és el kéne gondolkodni a 35-ös távon. Nem volt nagy ellenállás bennünk erre a felvetésre, valahogy ma gyõzött a kényelmességünk :) A kéken haladva a mûút utáni jobbkanyarnál valahogy senki sem figyelt a nyilakra, így sikerült pár embert a helyes irányba terelni. Közben meg egyre érett bennünk az elhatározás a 35-re váltásról. Az 5. ep-n, Bakonykútiban, a faluházban jól bekajáltunk a kenyerekbõl és üdítõkbõl, a pontõrök itt is nagyon kedvesek voltak akár a többi ponton, bár a néni kissé ijesztõ :) A pont után mellénkszegõdött Buksi kutya (a pocsolyában fürdés mániákusa) és gazdája, velük mentünk egészen a Burok-völgyi 6. pontig. Közvetlenül a pont után meredeken felkapaszkodtunk a völgy peremére és ott mentünk a ligetes fenyvesben, ahol igencsak kedvem lett volna gombát gyûjteni… Az Eszenyi-réten tábortûzzel várt a 7. pont és itt búcsúztunk Sancitól, aki egyedül továbbment az 50-es távon. Mi a kék-en mentünk tovább, majd mikor rá kellett térnünk a szalagozásra, egy egész szalag erdõ fogadott minket és a sûrûségük ezután is szinte túlzásnak tûnt… bár ugyanitt sötétben bizonyára jól jött a sok szalag! Nemsokára beért minket gudluking és velünk tartott a célig. A táj innentõl már nem volt túl izgalmas, szántóföldek és parlagon hagyott területek közt haladtunk. Az utolsó kanyarban Balinka elõtt, még volt egy felírandó kódszám a papíron, majd egy hosszabb aszfaltos szakasz következett. A Varjúvárhoz visszatérve, az utolsó, 8. pont volt, majd szalagozott, rövid, meredek emelkedõ után a piroson besétáltunk Bodajkra. Útközben az iskola felé a buszmegállónál még megnéztük a menetrendet és megtudtuk, hogy van idõnk kényelmesen összeszedni magunkat a célban, mert egy óránk van a buszig.

Az iskolában ismét sok ismerõs: Vándorköszörûs, Vadmalac, Tibet, Ibolya, Rushboy és Mária Nyíregyházáról, akivel a Less Nándoron ismerkedtem meg. Virslievés, beszélgetés után átöltöztem és komótosan kisétáltunk a buszhoz Píttel és b.eszterrel. Fehérváron kb. negyven percünk volt átjutni a vonathoz, ezt a helyi 36-os busszal oldottuk meg. A pályaudvaron még szerencse, hogy Pít figyelt és idõben átrohantunk a 6-tól az 5-ös vágányhoz :) A déliig meg jó sok idõnk volt dumálni. A végén nekem még belefért 100 m sprint a villamos után és így jó gyorsan hazaértem.

Klassz túra volt, kedves és profi szervezõkkel, jó ellátással, tökéletes jelzésekkel és szalagozással és nem utolsó sorban szép tájakkal, bár mi most sajnos kihagytuk a plusz hurkot, ami további szép tájakat rejtett. Szóval majd jövõre :)

 
 
kockaTúra éve: 20062006.11.26 11:07:36
megnéz kocka összes beszámolója
6:50-es busz, Zalánnal dumáltunk végig, ülõhelyünk is volt, tiszta lelkiismeret furdalásom volt miatta mert nagyon sok ember kellett hogy álljon. Heringkonzerv 4 keréken, már csak olajat kellett volna önteni rá.
Leértünk Bodajkra, regisztráltunk indultunk, csatlakozott hozzánk egy túrázónõ, haladgattunk. Csak így az elején valahogy ez nem az én tempóm volt. Mondjuk volt benne pár létrázás is ami lassít, meg szûk ösvény hogy nehéz kikerülni az embereket, de aztán 5 kánál mégiscsak mondtam hogy én átlépek hiperûrsebességre mert mostmár télleg mehetnékem van.
És akkor belehúztam, nagyon szép völgyben, erdõn és patakon át vitt az út és az idõjárás is közel ideális volt egy túrához. (mondjuk nekem tág az ideálisnak számító tartomány :)) Szóval igen jól éreztem magam és jól haladtam elõre. Késõbb egy pécsi kõkeménytúrázóhoz csatlakoztam és szintén igen jó tempóban toltuk elõre. Nem sietek, csak emelkedés kevés volt a távon, szintben meg ilyen a tempóm.
Bakonykúti (amit folyamatosan Bánkútként emlegettünk, hiszen csak 300 kára van tõle) ellenõrzõponton 19 kánál kiválló minõségû randiszendvics és szines üdítõ várta a túrázókat, nagyon jól esett. Még pár percig kerestük a OKT pecsétet, (megoldás: a buszmegállóban van a településtérkép oszlopán kis fadobozban) aztán tovább indultunk. Igen hamar, úgy 6 káemperhás átlagot diktálva elértük Eszenyi-rétet, engem nem sikerült rábeszélni az 50-es távra (így is elég késõn értem haza), úgyhogy elbúcsúztunk, én a szallagozás mentén már csak 8-9 kára lehettem a céltól. Innen kicsit monoton volt, szántóföldek, ültetett erdõk, de hoztam magammal az út elejének a hangulatát úgyhogy ezzel nem volt gond :)
Volt valahol egy kódszám is amit meg kellett jegyezni szántóföld szegletén, PJ06NL. Úgy látszik sikerült megjegyezni, pedig senki se kérdezte a célban.
Ja és a célban kiválló virsilvel lepték meg az érkezõket, igazán jól esett a gyomromnak.
Igen kiválló túra volt, még ha ilyen rövidre is vettem. Szép táj, jó útvonal pontosan és egyértelmûen kijelölve, jóarc pontõrök, randiszendvics és virsli, szóval érdemes elmenni rá jövõre is. Amennyiben lesz rá pénz, mert mint hallom sajna a diákjegyeket megszüntetik januártól. Túrázni valószinûleg csak oda fogok járni ahova eljutok 4-5 há alatt bringával.

Valamelyik pontnál a pecsét tintáját rátöröltem a nadrágomra és errõl eszembejutott hogy milyen jól néznek ki a túrapecsétek egy bundeswehr nadrágon, elkezdtem ezeket is gyüjteni. 200 kánként mosásnál majd kicsit ritkulnak.
 
 
nafeTúra éve: 20062006.11.25 21:54:08
megnéz nafe összes beszámolója
Keleti-Bakony 35 (GPS-el mért távolság: 36,23 km; összesített szintemelkedés barometrikus magasságmérõvel: 845 m.)
Reggeli indulás elõtt nem tudtam eldönteni, 35 km-re, vagy 50 km-re nevezzek be. Ahogy kiléptem a lépcsõházból, élénk hideg szél fogadott. Átérve a farkasgyepüi idõjárásválasztón, viszont ködben kellett vezetni Várpalotáig, szélcsendben, az otthoninál melegebb idõben. Bodajkon a kocsiból kiszállva, a Móri-árokban megszokott széllel találtam szembe magam. Ez el is döntötte, melyik távot válasszam. A hideg széltõl tartva a 35-ös mellett tettem le a voksot. Mindjárt a startnál összetalálkoztam Lászlóval, akivel utoljára a Fehé-Vár-Palota tt-n mentünk együtt, egyeztettük, hogy Verával, õk is 35 km-en mennek, s majd utolérem õket, mert már túl vannak a nevezésen.
Gyorsan túl estem a formaságokon, néhány szót váltottam az ismerõsökkel, és nekivágtam a távnak. A sípálya után valamivel utolértem Lászlót és Verát. Verának rendbe jött a lába a Fehé-Vár-Palota óta. Mint kiderült a bakancs gyártási hibája okozta gyötrelmeit. Szerencsére a boltban szó nélkül, azonnal kicserélték a selejtet. Egy varrat volt rosszul elkészítve, amit ránézésre nem lehetett észrevenni. Ahogy beértünk a hegyek közé, a szél alábbhagyott, viszont megjelent a köd. A Gaja-szurdok fölötti részen lehetetlenné is tette a fényképezést. A szurdokba leereszkedve, szép tájon mentünk tovább. A Gaját és néhány kerítést keresztezve, felmentünk a Vaskereszthez, pecsételtettünk az ellenõrzõ ponton, majd mivel itt már ért bennünket a szél, gyorsan folytattuk utunkat. Keletrõl megkerültük a Fehérvárcsurgói-víztározót, ahol jónéhány horgász áztatta a zsinórját a hideg szélben, elindultunk a Bogrács-hegy felé. Bent az erdõben, november végéhez képest kellemes idõben ballagtunk tovább. Eddigre, kialakult egy nagyobb, 20 fõ körüli csoport, ami egy-kétszáz méterre széthúzódva két- három- négy emberenként gyakorlatilag a célig együtt haladt. Az emelkedõkön több csoportot megelõztünk, majd a lejtõs részeken õk vették vissza a vezetést.
Bakonykúti-pusztánál kicsit eltértünk az útvonaltól s készítettünk pár fénylépet az ottani lovakról, a csacsi párról, és néhány szürkemarháról. Ez utóbbiakat mindig megcsodálom, ahányszor csak látom. Ha jó a helyük, egyszerûen gyönyörûek. Túlzottan azért nem mertem megközelíteni õket jobb a békesség alapon, mert csak egy villanypásztor választott el tõlük, és rá kellett ébredjek, rajtam piros szélmellény van. Bakonykútin az ellenõrzõ pontnál kalóriapótlás. Újabb ismerõsökkel találkoztam, Balatonfüredrõl és Veszprémbõl. A falut elhagyva következett a túra legszebb része, a Burok-völgy. Mivel már csak elvétve található levél a fákon, teljes szépségében nyilvánult meg a szurdokvölgy. A legszebb részét pedig nem is láttuk, mert az elsõ turistaösvényen kikapaszkodtunk belõle, s fent a peremén megindultunk a Mellár felé.
Ezzel csaknem együtt megkezdõdött a dagonyázás is. Azért nem volt túl vészes. Az eszenyi-réti ellenõrzõ pontnál mi 35-ösök jobbra fordultunk, míg az 50-esek balra tettek még egy 15 km-es kört. A pontõrök felhívták a figyelmünket a Balinka elõtt ránk váró ellenõrzõ jelcsoportra, nehogy elfelejtsük. A szalagozott részen minden közelünkben haladó alaposan megnézett minden útbaigazító lapot, nehogy elmenjünk a jelcsoport mellett. Végül csaknem a falu szélén találtuk meg. Balinkán már észrevehetõen megkezdõdött az alkonyodás, ami a kompakt gépeknél megnehezíti a jó képek készítését. Varjúvárnál szalagozáson, majd a piros sávon kikapaszkodtunk a Gaja-szurdokból. Ahogy kiértünk az erdõbõl feltûnt elõttünk Bodajk. Rövid tempós gyaloglással, néhány perccel a szintidõ letelte elõtt beértünk, ahol a rendezõk virslivel várták a célbaérõket. Megfigyelhetõ, hogy a Fejér-megyeiek által szervezett túrákon, még a közepes távokon is 4 km/óra feletti átlagot kell gyalogolni. Kaphatnánk egy kicsit több idõt is, nyugodtabban lehessen fényképzni, esetleg egy-egy látnivalóért kisebb kitérõttenni. Egy újabb jól megrendezett kellemes túrán vagyunk túl. Találkozunk jövõ szombaton, a Vödör-völgyben.

 
 
 Túra éve: 2003
efemmTúra éve: 20032005.04.19 13:04:18
megnéz efemm összes beszámolója
Keleti-Bakony 50
(50.8km/1315m)

Szerencsére SK topikos hétközbeni kérése -miszerint VIP asztalt biztosítson számára Nagy Lajos- meghalgattatott, így RCS, Tibet és SK társaságában sikerült gyorsan elrajtolni szombaton. A két -30-as és 50-es- távon összesen 397-en túráztak (ebbõl 50-es kb. 100 fõ), így azért bölcs döntés volt a rajtidõ legvégén indulni. Mi már semmi -egyébként Lajos túrákon megszokott- sorárállást nem tapasztaltunk. Késõbb a pontokon sem.

Az igazolófüzet négy a4-es oldal, részletes szöveges leírással -ismerõs stílusban :)-, résztávok (táv, össztáv, szint, össz-szint, jelzés "pontig") adatokkal, teljes oldal ff térképmásolat rajta a bejelölt útvonal. Mindezek ráadásul teljesen feleslegesek voltak, mivel Lajos -szerintem- eddigi túrái legjobb szalagozását követte el. :) Minta a rajtban, majd úgy 50 méterenként végig a túra útvonalán. (Lajos! Lehet, hogy Iszkaszentgyörgy elõtt 5 méterenként kellene szalagoznod, ugyanis találkoztunk egy túratárssal a kastélynál lévõ ponton, aki -állítása szerint- eltévedt. :)

Szolgáltatások: Elsõ ponton ropi, másodikon a ropis zacskó bemutatása ellenében :) zsíros-, vajaskenyér, szörp, Iszkaszentgyörgyön ásványvíz/üdítõ, Mandulás ep-nél ásványvíz (már elfogyott), Baglyas-hegyen csoki (+két korty ásványvíz a pontõr saját palackjából - köszönet érte), célban tea. Útközben korlátlan mennyiségû medvehagyma. :)

Az idõjárás jó volt, kiváló túraidõ, úgy 2x10 percig még a nap is kisütött, kora délután szemerkélt az esõ, de ez engem egyáltalán nem zavart(, mivel)

A túra útvonala NAGYON jól eltalált, megnéztük a Keleti-Bakony összes gyönyörû völgyét, a Bakonykuti - Isztimér közötti fennsik-szerû részt, láttuk a Fehérvárcsurgói víztározót, távolban a Vértes tömbjét, messzirõl sejtettük Székesfehérvárt :), a Baglyasról Inota kéményeit, a pétfüdõi tavakat, Várpalota régi városrészeinek házait - egyszóval MINDENT, ami errefelé van és látni érdemes.
(A régi Keleti-Bakonyon ellenben volt 70-es táv is. :)

A Burok-völgyet -a túra legnehezebb részét- mindkét táv érintette. 10 km hosszú érintetlen természet, -itiner szerint 250(!) db- kidõlt fán kellett átjutni, fel-, le- és átmászni, átugrani, alattuk átbújni, megkerülni vagy éppen csoportokat elõzni - kemény terep volt.

Sánta Kutya 8km-nél hagyott el minket (vízhólyagjait legközelebb a célban láttuk :), Tibet 40-nél (neki ment a legjobban a túra közülünk), a végére ifj. Esti Kornél topiktárs csatlakozott az RCS-vel alkotott, két fõ :) topikosra fogyatkozott csapathoz.

Nekem nagyon tetszett a Keleti-Bakony TT, bár a Burok-völgyi akadálypálya miatt nehéz túra volt, jól elfáradtam.

efemm.

Burok-völgy témájához kapcsolódva egy link Pozo teljesítménytúra topikos hozzászólására.