Túrabeszámolók


Magas-Börzsöny

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2010 2011 2012
 Túra éve: 2012
CacaTúra éve: 20122012.02.29 17:30:46
megnéz Caca összes beszámolója

Az interneten böngészve találkoztam a Magas-Börzsöny túra kiírásával. Elhatároztam, hogy nevezünk a túrára bajtársaimmal, hogy e túra által is öregbítsük egyesületünk (Rongyosok Kulturális és Hagyományõrzõ Egyesület Szent László tagozat) hírnevét. Kerestem magam mellé megfelelõen õrült bajtársakat. Így hát négyen tervezgettük az indulásunkat, Svejk, Gump, Gergõ és jómagam. Beszéltem Kenyeres Oszkárral, többek közt az õ túráikon járjuk a Börzsönyt, illetve immáron három éve részt veszünk a Kitörés túrájukon is. Õ azt mondta, hogy: „Hûû Gabi ez egy nagyon kemény túra ám” ugyan, ugyan, gondoltam magamban, majd mi jól megmutatjuk.


Felvettem a kapcsolatot Szabó Károllyal, és közöltem vele, hogy ott leszünk január 21.-én



Elég érdekesnek tûnt már a túra kezdete is, eleve 6,1 Km-t kellett mennünk 610 m szintemelkedéssel, néhol térdig érõ hóban ahhoz, hogy egyáltalán odaérjünk a rajthoz… a Cseresznyefa parkolóig vitt minket kedves bajtársunk Tibor, Õ volt a mi mentõegységünk, akinek ez úton is köszönjük az egész napos készenlétet.


Útban a rajt felé Gump közölte velünk nem jön tovább, mert oda van a térde…lekoccolt a Nagy-Hidegre, onnan Tiborunk kimentette. Maradtunk hárman, már ekkor átfutott az agyamon, hogy vajon mit keresünk mi itt, ez a túra során még megtörtént párszor. De itt vagyunk, mert szeretjük a Börzsönyt .


Felértünk a Csóványosra a rajthoz, igen kellemetlen hideg idõ fogadott bennünket. Itt is mint általában a túrákon feltûnést keltettünk a katonai ruházatunkkal és felszerelésünkkel.  Neveztünk, közben megkérdezte tõlünk Károly, hogy rólunk beszélt-e néki Oszi? (ajjaj, hírértékük van?) mondtuk lehet. Ettünk, ittunk, közben lefagyott a kezünk…


Kilenc órakor sikerült megindulnunk.  A Pogányvárig igen magas hóban nyomultunk elõre, az után egyre kisebb lett és el is fogy teljesen, hogy felváltsa a csonttá fagyott talaj. A Bodosházi-kút elõtti igen jelentõs lejtõ teljesen le volt jegesedve, nem volt egyszerû lejutnunk az elsõ EP-ig. A Tûzköves-forrásnál nem volt elõre jelzett EP, mint kiderült feltételes ponthoz értünk. Leértünk a zord télbõl a tavaszba, igaz jöttünk lefelé több mint 500 métert. Kaptunk teát, chipset, szaloncukrot, indulás tovább.


Úgy nekiindultunk, hogy azonnal elkavartunk, nem mentünk át a raklap hídon, de ez szinte minden túrán megesik velünk, de csak ott ahol egyértelmû lenne a helyes irány…elbeszélgettünk a híd elõtt. Tévedésünkre rájöttünk és vissza találtunk a helyes útra a Bangola-tetõ felé. Jó tempót tudunk menni a következõ pontig, ami a József fõherceg emlékmûnél volt. Nagyon tetszett ez a pont, volt ott minden, fasírt, kenyér, házi befõtt, lekvár, pálinka, nem is akartuk elhinni. Nagyon hangulatos volt és isteni pálinkát kóstolhattam. Köszönet érte. Fénykép, köszönés, irány Magosfa.


Ezen a szakaszon volt minden, erõsseb, lazább emelkedõk, közben ismét hóban gyûrhettük a kilométereket, a hegyoldalban a csúszós ösvényeken. A Sasfészek-bérc megizzasztott minket rendesen, de azért csak felértünk a Magosfánál lévõ EP-hez. Kaptunk pecsétet és csokit. Kérdezi a pontõr, fényképezhet-e, mondtuk neki, miért ne, az én telefonommal is készített rólunk képet, így lett nekünk is közös fotónk. A kulacsainkban a víz már jégkásává változott, de nincs mit tenni, inni kell…indulás tovább. Lejt menetben szendvicsevés, mert nem akarunk idõt veszteni.


Jó tempót megyünk lejtmenetben, a következõ EP-ig nincs emelkedés, aminek örülünk, fogynak a kilométerek. A Bacsina-pataknál, a Börzsöny Vulkánról ismerõs pontõrök, újabb pecsét és itt iszunk elõször bográcsban fõzött teát, nagyon jól esett a jégkásánk után.  Megköszönjük, elköszönünk.


Közeledünk Királyháza felé, de elõtte egy éles jobbos és Dobó-bérc elõtti emelkedõt egyenletesen szuszogva másszuk meg. Odaérünk a következõ EP-hez. Jelesfa. Pecsét, tovább…Elértünk a Hárombarát-nyeregig, utána egy balossal rátérünk az ételhordó útra. A Gál-rétnél átkelünk a Kemence-patakon, amitõl ugye vizes lesz az ember bakancsának talpa, pár lépés, porhóval behintett jégpálya és már suhan is a lábam a fülem mellett…régen estem ekkorát. Káromkodom, felsegítenek, leporolnak. Itt már Gergõ barátunkon látszanak a tünetek, nem fogja bírni. Kérdezzük, mi van? Mondja, hogy oda van a bokája és fejben sincs rendben, feladja. Adok neki térképet, elmagyarázom az utat Cseh-várhoz, onnan nincs messze Diósjenõ, de még bírja a tempónkat és az EP-ig velünk tud maradni. A Cseh-várig tartó emelkedõ nekünk sem esik jól, megizzaszt.  Ráadásul itt is le van jegesedve az ösvény, elõzõ esésemre emlékezvén kapaszkodok mindenbe, amibe csak tudok. A pontnál begyûjtjük a következõ pecsétünket, kapunk almát, elköszönünk a pontõrtõl és Gergõ barátunktól (felhívjuk Tibort, megy érte Diósjenõre) és hajrá.


Majszoljuk az almát és számolgatunk, mennünk kell nagyon, hogy elérjünk a Csóványost idõben. Ennyi. Megindulunk rendesen, nyomjuk a távot durván. Többször megelõzünk egy túra társat, õ is többször visszaelõz minket, egyedül van, beszédbe elegyedünk, a túra végég nagyrészt együtt maradunk. Sajnos a nevére már nem emlékszem a sporttársnak , de ez úton is köszönjük neki, hogy a túra után hazafuvarozott minket. 


Bárány-bérc, Lóégés, elérünk a Foltán-kereszthez és a Px-rõl rátérünk a OKT jelzésre. Itt már megint van hó bõséggel. A következõ szakaszon beleszaladunk két komolyabb emelkedõbe, ez van. Elérjük a gerincet a Haramia-lyuknál. Látjuk milyen közel a cél, de nekünk még kerülnünk kell, eldörgölünk egy, két könnycseppet, ismét megbeszéljük, hogy valószínûleg nem vagyunk teljesen normálisak



Zombi üzemmódban megyünk, megmásszuk a Hangyás-bérc csúcsát, Égés-tetõ, Rakodó, pecsét, mosolygós pontõr. Loholunk tovább, a Lósóskás-rétig megyünk lefelé rendesen. Számolgatunk megint, még oda érhetünk, de nyomni kell. Utolsó EP Lósóskás-rét, a pontõr függõágyban, kérdezzük nem fázik? Azt mondja, de. Még három darab szaloncukor van nála egy szatyorban, kettõt elveszünk, elköszönünk, rohanás.


Nézem az itinert, még 3,5 km és 435 m szint, az durva, de még mindig csak az Oltár-patak völgyében vagyunk, mi lesz ebbõl? Elérünk a Kõkorsóhoz, körbe járjuk, ahogyan kell, megindulunk a szerpentinen, gondolom magamban, nem is lesz olyan vészes… aztán megjött a gyilkos emelkedõ, a szerpentin csak altató volt.


Na, ami ez után jött, azt míg élek nem felejtem el. Egyre jobban szakadt a hó, és ahogyan egyre feljebb másztunk erõsödött a szél is. Olyan hóviharba kerültünk, amilyet eddig csak filmen láttam. Ezt nem lehet elmesélni, ezt csak az tudja felfogni, aki már átélt ilyet. Teljesen elfogyott az erõm, szédültem, Svejk bajtársam ment elõttem kb. 8-10 méterrel, eddig én diktáltam a tempót, most õ biztat…,hogy menjek, már nincs sok hátra, eltûntek a nyomai, vízszintesen esett a hó, süvített a szél. Nem láttam semmit a fejlámpám fényénél csak a havat. Egyszóval iszonyat volt, ha egyedül lettem volna, ott maradok.


Utólag váltottam pár levelet Szabó Károllyal, ezt írta a viharról: „Titeket már elkapott a hóvihar, ami nagyon megnehezíthette a végét! Még a seprû, Mécs László Himalája hegymászó is azt mondta, hogy az az utolsó szakasz nagyon kemény volt, teljesen magashegységi körülmények uralkodtak ott a gerincen. Még fél 9 után is érkeztek teljesen kimerült túrázók.”


Egy túra beszámolóban olvastam: „A Börzsöny nem viccel”. Ez valóban így van.


Felértünk. El sem akartam hinni, mikor megláttam a toronytól nem messze lobogó tüzet, itt a vége. Kérdeztem hány óra van. Mondják 19:30…,háát srácok ez most nem jött össze. Mi nem jött össze? Hiszen itt vagytok, ilyen csúnya idõben…,menjetek az oklevélért, aztán igyatok pálinkát. Nem kellett kétszer mondani, ittunk pálinkát, meleg teát és teljesen rendbe jöttünk. Még elõttünk volt a visszaút a Cseresznyefa parkolóig…,Kérdezik, ha jövõre is meg rendezzük a túrát, itt lesztek-e? Mondom, erre most nem tudok válaszolni, mert igen meg vagyok viselve.


Négyen indultunk, Svejk bajtársammal ketten mentünk végig, ez azért elmond valamit. Összességében egy nagyon jó túra volt, egy igazi embert próbáló menet, igaz a vége odavágott, de nagyon tetszett. Valóban egy igazán extrém túrán vehettünk részt. Köszönet a szervezõknek a korrekt hozzáállásért, a felcipelt teáért, az újból erõt adó pálinkáért és azért, hogy ezt az õrületet így kitaláltátok.


Most már tudok válaszolni. Jövõre is ott leszünk.


Kitartás!


 

 
 
botosemberTúra éve: 20122012.01.27 17:41:45
megnéz botosember összes beszámolója

Edzésen (felsõtestre is gyúrunk vazze!) beszélget elõttem Karcsi és Balázs, hogy hogyan lesz a Magasbörzsöny. Mikor koderül mirõl is an szó, már tudom, hogy ott a helyem!


Andi párommal terveztük a részvételt, de szegény pára elfáradt a heti terhelés alatt - igaz én is -, mert 5:50-kor csörgött az óra Pomázon és sikerült 7:17-kor felkelni. ennyit a 8:30-as indulásról, fõleg mert akkor még csak Dunakeszi magasságában jártam. Ennyit a 9:30-as indulásról. Kilenc után indultam a Cseresznyefa pakolóból lóhalálában felfelé, amit csak tudtam megkocogtam, mert nem tudom miért, csak 4 km-re emlékeztem a csoviig. Rakodónál döbbenten néztem a táblára írt 2.4km 40perc feliratot. No akkor terep/felezõ kikapcsolva, pörgessük a kerekeket! Karcsi éppen kikászálódott a sátorból, mikor kerek szemekkel rámcsodálkozott, hogy mit is akarok (késõbb mondta, hogy a bordásfalon lógva nem látszott rajtam túrista múltam), de én tudtam! 10:10-kor indultam el.


50m után összefutok Gránicz Janivékkal, kicsit beszélgetünk, majd eszeveszett tempóban futok tovább lefelé. Mécs Lacit hamar utolérem, söprû besöpörve. Mit mondjak, nívós túra, ahol Mécs Laci söpör :)   futok tovább, hamar leérek a völgybe, kicsit Megyerivel is beszélgetek, de aztán érzem még a lendületet, ami egy fagyos kövön megtörve vízbe kényszerít. Kétszer is. Féllábszárig merülök, de a kellemes völgyi "nyárban" hamar kicammogom a vizet és ismét meleg dunszt van a cipõben. Finom csipszelés után a piros négyzeten két fiatal után sietek, de megelõzve õket nem látok jelzést, mehetek vissza 100 métert. Felfelé igen szemléletes volt a földi magasságkülönbségbõl adódó hóviszony: lent napsütés, feljebb jegesedett, majd hódara és a gerincen átfordulva hirtelen 5-10-20cm hó. Meg persze cudar szél néhol.


17km-nél mondják az idõt: 12:40. Király vagyok! 8-as átlag! Már ekkor rájöhettem volna, hogy agyilag kezdem megadni magam, ha ezt fennhangon gondolm át és figyelmeztetnek jobb állapotú társaim. Továbbra is lefelé kocogás, felfelé sietés, de sajnos a térdeim 23 km után már kezdik megadni magukat, már lefelé sem engednek "rongyolni", csak óvatos apókás döcögés...


Kék négyzeten Asterix módjára pörgetek felfelé (na jó, gyorsan gyalogoltam), elõttem 4 gyalogos, de alig közelednek. Ezek meg KIK? No KIK? Csóványos család és Õrsi család. Elhagyva õket megint a télbe jutottam, de most alcsonyabb gerincen kellett átbukni, hamar eljött a tavasz és újabb ismerõsök: Borosnyai Balázs. Azt mondja nem megy neki, de alig bírom elhagyni. Csehvárnál talákozom az öccsével.


Zsotyeket érem utol Foltán-kereszt felé, majd tanácstalankodom az iránnyal - meg el is fáradtam- visszaelõzött és már nem is erõsködtem vele, ballagtam mögötte egy darabig. A kereszt utáni plató sarkvidéki körülményei közepette hangokat hallottam hátulról. Kerekes Csabiék kocognak felfelé. Még Csehvár elõtt hagytam el õket, csodálkoztam is rajta/magamon! Mire rátértünk a Px-re, kezdett hatni a 4 szelet csoki+kóla+hóevés, tapadtam a fiatalokra... Hamar rájöttem miért is vagyok gyorsabb náluk, hát nincs BOTJUK! Gumimód követem õket, hol eltávolodnak, hol behozom, Rakodónál összeérünk. Fekete réten Csabi élre állt, gyenge emelkedõ, kellemes tempó, de egyszer csak megáll és gyalogol.


"No! Nem megállni, nyomjad!" -mondtam, mert még buzgott bennem a 2 Snickers. Mire a párja megmagyarázta:


 "Csabi pulzusra fut."


"Ugyan már, erre a kis idõre?! Nyomjad ahogy kifér!" - adtam a profi tanácsot :)


Õk jó firma módjára nem hallgattak rám balekra, így kezdtek elmaradni. Utol értem Bíborékat is a kék háromszög közepén, mikor is már kezdte combomat a görcs rángatni - Bíbor kínálta a kalciumot, de se idõ, se értelem nem volt már- hajtottam a 6:00-s teljesítményért! Ehhez az kellett volna, hogy 30 perc alatt felérjek a csovira... Mire a gerincre értem hörögve vettem levegõt, szám remegett a hajszától, lábaim idõnként görcsbe álltak, de mentem rendületlenül. Mégegy emelkedõ. Mégegy? És ha mégegy jött volna, összesek.


Nagyon örültem a cél tüzének, padlón voltam. Rita meg is jegyezte, hogy egy ilyen vén papa, minek erõlködik... Karcsiék is meglepõdtek az idõeredményen, míg én elkenõdtem. Nem azért, mert Vadmalac 2 perccel jobbat ment, jobb nálam, hanem mert nem sikerült a 6 órás teljesítés. Sokat lehetett volan még hozni, fõleg lefelé, de ennyit bírtam: 6:20


Köszönöm a túrát, kegyetlen jó volt! És jó volt találkozni így év elején a sok ismerõssel. Jövõre ugyan itt!!! De már lassabban a rajba fel :))

 
 
biborTúra éve: 20122012.01.23 18:38:24
megnéz bibor összes beszámolója

2012.01.20  Fentrõl a csillagok, lent a lámpám világít a sötétben. A völgyben csak a szél és én járok Királyháza óta. Az emlékmû szélharangjának hangja sokáig elkísér. A Nagy-Mána gerincén a falvak fényei mellett a jeges talaj átvált havasba. A hó a magassággal együtt nõ; az egybefüggõ fehérséget csak egy róka lábnyoma törte meg elõttem. A Sasfészek-bércen, ahol összefújta a szél a havat meglepõen mélyre süllyedek. A vadromantikát csökkenti a sûrû köd és a süvítõ szél, a megpakolt nagyzsák a hátamon. Csóványost közelítve a fél térdig érõ hóréteget van szerencsém elsõnek kitaposni. A toronyszállóban elfoglalom az elsõ emeletet. A lefagyott fémlemezre megágyazok, két hálózsák, kabát, sapka, sál,kesztyû, két zokni és jó éjszakát. Késõbb további vendégek érkeznek a Csóvi-szállóba sétáLós bácsi és régészlány személyében. Majd még egy srác világít fel és kérdezi meg van még hely? Persze, mindenkinek egy emeletnyi lakosztály jutott:) Késõn csendesedik a torony, aztán a szél zúgása elaltat..



Magas-Börzsöny, 2012.01.21



Reggel fél nyolcig feküdhetek, ritka ez szombaton.. A rajt már várja a nevezõket, néhány korai felérkezõ a kilátást keresve felmászik a torony tetejére.Elindulva Pogányvárig magas a hó, a lábnyomokban lépkedek. Onnantól fokozatosan csökken, hogy a Bodosházi-kút elõtti mélyesést jégsiklásban lehessen megtenni. A Tûzköves- forrásnál feltételes pont, forró teával. Az éjszaka miatt jégkásás vizemmel kifejezetten jól kiegészítik egymást. Kis zacskókban chipset és szaloncukrot is kínálnak, de a reggeli két bundás kenyér után nem vagyok éhes.

Piros négyzetre áttérünk és kezdek megsülni. 7 rétegnyi felsõruha van rajtam, alul is két nadrág mintha az Északi-Sarkra készültem volna. Felérek a József fõherceg emlékmûhöz, ahol Vagdalthús pontõrködik. Rég játszottunk már ilyet, hogy õ pecsétel, én pedig nevezõként kirándulok. Terülj-terülj padocskámat varázsolt az erdõbe fasírttal, befõttel, almalekvárral, kenyérrel, pálinkával. Megszabadulok két vastag rétegtõl, s így már mozogni is bírok:) Mégis nehezen indulok tovább errõl a kiváló pontról..:)

Oldalazás után még egy feltételes pont. Magosfa könnyedén megvan. Megeszem a csokit, utána pedig szinte ajándék kilométerek következnek a Z /Z+-en ahol talán a legjobban járható volt a terep. A Bacsina-pataknál váci pontõrök forró-langyos-hideg teával szolgálnak, ki milyet kér.

A Düle-kaszáló környékén kezd kiolvadni a dagonya, de még istenes:) Dobó-bércen süt a nap, mintha tavasz lenne. Elnéptelenedik az útvonal, csak Börcsök Andrást látom hol közelebbrõl, hol távolabbról elõttem. Jelesfán újabb csoki, de ezt elteszem tartaléknak a végére. A Hárombarát-nyeregtõl koccanás, néhol toccsanás a sunyin megbújó vízbe a Z-ön. Gál-rétnél esés nélkül keresztezni a jeges aszfaltot nekem a túra legnehezebb része volt.. Csehvári kitérõ során kérdezi a pontõr ki üldöz, mert négyen voltak addig ott.

A PX dózeres szakasza egybefüggõ jég, csúszkálás. Foltán-keresztnél utolérem az elõttem lévõket. Jelzést és talajt váltunk, jég helyett havas borítás. Az Árvai-réttõl ismét PX, ahol a mélyebb hóban csak Vadmalac lábnyomai vannak elõttünk. Szerencsére nemsokára 6-8 fõs kiránduló csapat jön szembe, így onnantól ismét taposott hóban mehetünk. Kiérünk a KP-ra ahol Vagdalthús jön szembe, aki már végzett a szolgálattal. Õ is Csóványosra tart, én is, csak én kis kitérõvel..:)

Égés-tetõrõl lefelé ideális terepet kínál a hó, ilyen könnyen még sose értem le. Rakodótól szintén jól lehetett haladni, bár néha magasugrás, távolugrás is volt a fák miatt. A Lósóskás (Fekete) –rét pontõre kényelmesen feküdt hintaágyában a Fekete-patak mellett.Bár gyanítom, a Fekete-tengernél jobban érezte volna magát:)

Innentõl csúszkálás következett a változatosság kedvéért. Kõkorsó környéke azonban ismét havas volt. A szerpentinen M.Laci szinte állva hagyott úgy, hogy 10 óra után indult.. =) Lábnyomból-lábnyomba lépve csak elkopik a K3. A P3-höz érve már csak kis séta van hátra. Jóval kijártabb a csúcs környéke, így könnyedén feljutunk a toronyhoz, ahol lobog a tábortûz. Ennek még meleg szempontjából van jelentõsége, hiszen világosban indulhatunk lefelé is. Pontos célidõt elfelejtem megnézni, de sacc/kb. 8 óra plusz/mínusz pár perc alatt értem be.


Ezúttal is köszönöm a szervezést, nagyon jól éreztem magam! Szeretem ezt az unalmas átkötõ szakaszok nélküli túrát:) Remélem jövõre is lesz és maradhatok 100%-os teljesítõ:)

 
 
 Túra éve: 2011
moiwaTúra éve: 20112011.01.25 16:40:14
megnéz moiwa összes beszámolója

Magas-Börzsöny 40


 


Szép téli napra ébredtünk. Tiszta égbolt, kellemesen csípõs hideg. Ráadásul hó a városban gyakorlatilag semmi. Mindezek bíztató elõjelek a Magas-Börzsöny túra elõtt, elsõsorban a tavalyi beszámolók ismeretében. Gondolatban végigpörgetem magamban a teljes útvonalat (korábban már jártam hosszabb-rövidebb szakaszain, szinte teljes lefedettségben), és próbálgatom fejben az erõbeosztást. Eközben azon veszem észre magam, hogy ott állok és várok Don Razzino kocsijára, aki óramû pontossággal érkezik. Röviddel rá befut István is és útra készen állunk. A nem túl hosszú kocsikázás közben szóba kerül, hogy a Spartacus-ház már nem is Spartacus-ház és milyen jó, hogy nyitva lesz a sorompó. És valóban, Királyrét után gond nélkül nyomul fel a járgány a házhoz.


 


Alig múlt reggel 7 óra, harapnivaló a levegõ, gyakorlatilag semmi felhõ… érezni, hogy szép nap elé nézünk. Rövid szerelvényigazítás után útra kelünk. A megbeszélteknek megfelelõen igen rendesen optimalizálunk, és már a háznál nem a K4-et választjuk, hanem egy gradiens irányú ösvényt, hogy levágja a K4 cakkozását. Icipicit benõtt az út, ráadásul van némi meredeksége is. Ez nem is baj, így is edzünk a ránk váró meredélyekre. A jelzést elérve szinte rögtön keresztezzük a széles földutat, jön egy rövid „magashegyi” szakasz, majd a keskeny és egyenletesen mászós ösvény a bedõlt fákkal. Érezni, hogy megyünk felfelé, a sétálós tempó ellenére is melegünk lesz. Direkt nem akartunk rohanni, ráadásul „nulla pontért”.


 


Elérve az erdészeti dózerutat, ott találunk egy személyautót. Volt tehát, aki még annyit sem akart gyalogolni, mint mi. A lerágott K4-rõl itt átváltunk a dózerútra, és a Simon-forrás felé vesszük az irányt. Végre valami egzotikum, erre még sosem jártam korábban. Egyfajta panorámaútnak is tekinthetõ, lévén, hogy balról klassz kilátás adódik az Égés-tetõ irányába. Jobbról hatalmas andezitsziklák, valamint a kövekrõl lefolyó megfagyott vízesések. Nem mindennapi látvány.


 


Simon-forrás elõtt már tekintgetünk jobbra, hogy hol is tudnánk felvágni a K sávhoz a Három-hárson túlra. Kicsit lelomboz, hogy elég sûrû az aljnövényzet. Az ominózus útkanyarnál viszont látni egy vadcsapást, ami járhatónak látszik. Nem gondolkozunk sokáig és nekilódulunk. A rajtolásig idõnk, mint a tenger, csak kényelmesen mászunk. A meredekséggel nincsen gond, Don Razzino folyamatosan tájékoztat minket a tengerszint feletti magasságról. Vadcsapásokat, elhagyott szekérutakat keresztezünk, fákon mászunk át egy irtáson, és közben hátrapillantunk a pompás kilátásért. Még el sem indultunk a túrán és mégis mennyi élmény ér! Pár pillanattal késõbb már az OKT útvonalán járunk, és még mindig olyan korán van. Túl hamar érjük el a K/Px elágazást (itt bizony ma még járni fogunk) és indulunk neki direkt csigatempóban a végsõ mászásnak.


 


A csóványosi geotoronynál ropog a tûz, jópáran állják körül. Sátrak állnak, a neveztetõ asztal már a helyén. Összefutunk Rudi Istvánnal és Brigivel, mindketten itt aludtak fent a csúcson. Klassz élmény lehetett, az biztos.


Szépen sorban érkeznek az ismerõsök, elsõsorban Diósjenõ felõl. Nincs túl meleg, a tûznél próbálunk kicsit felengedni. A rendezõség tartja magát az eredeti kiíráshoz és szigorúan csak 9 órakor lehet elindulni.


 


Istvánnal és Don Razzinoval a józan ész taktikáját követjük és megpróbáljuk nem elrohanni a Pogányvár lejtõjét. Persze visz a lendület, de a nagy belesietésnek a térd láthatja kárát, így megpróbáljuk magunkat visszafogni. A talaj ideális, fagyott, a felszínén néhány centis hóréteg. Nem igazán csúszik, szerencsére, ám nem árt odafigyelni a léptekre. Pogányvár csúcsánál Don Razzino dupla küldetést teljesít, mind a váras, mind a csúcsos mozgalomhoz megtalálja az idevágó választ. Lestat és fiatal csapata elsuhan mellettünk, mi hagyjuk a fiatalságot szárnyalni, hadd menjenek. A Bodosházi-kút elõtt a P3 tesz egy cikk-cakkot, amire pedig nem emlékeztem ellenkezõ irányú sétáimból. A lejtés elég tekintélyes, de óvatos szökellésekkel gond nélkül elérjük az 1. ep-t.


 


A patakokban van víz, de szerencsére nem a szokásos télvégi hóolvadásos mennyiség. Innentõl a P4 elágazásáig kellemes a lefele haladás, a patakátkelések némi odafigyeléssel abszolválhatóak. Istvánékkal felemlegetjük a tavalyi év ennél sokkal kalandosabb patakos mókáit. Itt ilyenre most szerencsére nem kell sort keríteni, semmi elmerülés, semmi belecsobbanás. A kisvasút töltése és a híd nyomai még sokáig emlékeztetnek a talán nem is olyan régmúltra. Tûzköves-forrásnál Don Razzino tavaszi öltözékre vetkõzik, és a szomjasabbak vizet vételezhetnek az útvonal elsõ (és egyben utolsó) forrásánál. Az idõjárás csodálatos: a Nap be-beszûrõdik a völgybe, a bükkerdõ avarjának barnaságát bearanyozza.


 


A P4 balos letérésénél jön ugye a két hidacska, majd egy könnyûnek gondolt patakátkelés. Don Razzino szegény egy rossz mozdulattal beveri nagyon a sípcsontját, szerencsére rajta van a térdvédõ, ami tompítja az ütést. Megkezdjük az elsõ nyújtott mászásunkat vissza a fõgerincre. Nagyon élvezetes a sár hiánya. A réten egy „végtelenített osztálykirándulás” képe rajzolódik ki, belátni legalább 10-15 résztvevõt. Az erdõbe betérve balról Brigi és túratársa érkezik, akik tévedésbõl egy bónusz hegycsúcsot is meglátogattak. Úgy tûnik, neki sincs nagyon kedve rohanni, beszélgetni kezdünk. Elhaladunk egy formás andezit-breccsa mellett, muszáj lefotózni. Az erdõ sûrûségébõl érezni, hogy közel a József-emlékmû letérése. És valóban. Pár pillanat alatt ott vagyunk az emlékmûnél, ahol két csokiból is választhatunk. Páran sajnos nem tettek kitérõt a „piros emlékmû” jelzésen, így kihagyták ezt az ellenõrzõpontot.


 


Az innentõl Magosfáig terjedõ szakaszban volt minden változatosság: hol komolyabb, hol lazább emelkedés, némi vízszintessel fûszerezve. Eközben elértük a hóhatárt, ami kissé giccsessé varázsolta a tájat: az a kevéske hó úgy hatott, mintha lefújták volna a környéket spray-vel. A P4 vége ráadásul még technikás is, oldalazós, némileg csúszós ösvényke a hegyoldalban. Látványként kárpótol a tavaly májusi nagy viharok emléke, a sok kidõlt fa… A P sáv elérése elõtt belebotlunk egy feltételes ellenõrzõpontba. A pecsét mellé szaloncukrot is kapunk a pontõrtõl. Innét elõre bejelentett nyûgösség lett úrrá rajtam, ugyanis a Sasfészek-bérc emelkedõjét sosem szerettem, és hát most sem. Egyszer azért ennek is vége, elérjük a platót, majd a Z-ön jobbra térünk, a Magosfa csúcsára. Újabb pontõr, pecséttel. Itt tudjuk meg, hogy kb. 50-en indultak a túrán és hogy a rendezvény alapvetõen az „elvetemülteket” veszi célba (nincs résztáv, csakúgy mint a Vulkántúrán vagy a Börzsönyi Éjszakain).


 


Eljött az én idõm: a következõ pontig nincs emelkedés, a dõlésszög pedig pont ideális a menettempó fokozatos emelésére. A kísértés nagy, próbálok úrrá lenni a helyzeten. Don Razzino joggal félti a csípõjét és térdét, így õ még nálam is jobban kíméli magát. Ennek eredményeképpen ellépek tõlük. Kellemes a haladás, a már sokat járt szakaszon. A Z+ széles szekérútján szinte aludni is lehetne, ha idõnként nem adódna némi meredekebb lejtés. A fára festett létrás jobbkanyarnál változik a terep: szûkebb ösvény, tekergõzés, majd egy teljes hirtelenséggel elénk kerülõ meredek lejtõ. Brigivel itt korábbi túrás élményeinket ecseteljük. Meséli, hogy valamikor itt felfelé mászott nagycuccal, nyáron… Nem irigylem.


 


A Bacsina-patak partján csóványos és felesége tartanak kalóriapótló szünetet. A patak partján nem is kell sokat mennünk és ott termünk Vagdalthús ellenõrzõpontján. Brigi az elõzõ heti Wass Albert túrán söpört, és elmesélte, milyen sárban trappolt, a többi résztvevõvel együtt. A „Husi-szindróma” nem légbõl kapott fogalom… Vagdalthús megkínál szõlõpálinkával, tepertõvel és házipogácsával is. Jól elbeszélgetünk, közben megjönnek Don Razzinoék is. Jó a hangulat, de hát mennünk kell. Rögtön a patakátkelés után szembesülök azzal, hogy a NaHáT-on hol is kellett volna tovább menni (hát igen: keresztül a bozóton, ami valójában egy széles szekérút). Az út tökéletesen járható, nyoma sincs az õszi bozótnak.


 


Közeledünk Királyháza felé, a mûútnál egy rendezõ hölgy figyelmeztet a hirtelen jobbkanyarra (pedig ellenkezõ irányból közlekedve mennyire egyértelmû a haladás). Már tudjuk elõre, mi vár ránk: a K4 hirtelen balos letérése. Aki ezt látja elõször, lehet hogy nem is akar felmászni a Dobó-bércre. Pedig csak az eleje olyan meredek. Brigi közben elsuhan ismét, a Tûzköves-forráshoz vízpótlásért. Az emelkedõt egyenletesen cammogjuk, a levegõ mintha kellemesen meleg lenne, ami persze csak annyit jelent, hogy közel lehetünk a fagyponthoz. Sokadszor érjük utol Lestatot és csapatát. Annyira belefeledkezünk Istvánékkal a beszélgetésbe, hogy váratlanul ér a Dobó-bérc elõtti emelkedés. A pont nem itt vár, hanem utána a nyeregben. Számolgatunk és azt látjuk, hogy egész jól állunk idõvel. A Hárombarát-nyeregig ismét csak beszélgetõs, laza sétatempó a cél. Fent a nyeregnél túrázók pihengetnek, õk nem a mi rendezvényünk résztvevõi.


 


A Z sávon lefelé iskolásokat elõzgetünk, miközben ismét a hóhatár alá kerülünk. A lokális minimumon még egy patakátkelés vár, ami nem jelent különösebb gondot. A Csehvárig tartó kevéske emelkedõ viszont már nem esik igazán jól, pedig hát nem sok az, elvileg. A Px becsatlakozásától több túratárs jön szembe (többek között B. Andrásék), és újságolják, milyen finom is az alma szolgáltatás. Ez némi erõt ad az utolsó mászáshoz a pontig. Fent a várnál tartok egy generál kalóriapótlást, almával, édességekkel. Don Razzino egy újabb várkóddal gazdagodik. Csóványos és felesége is megérkeznek rövidesen. Számolgatunk és kihozzuk, hogy legalább Rakodóig világosban tudunk gyalogolni, ha kedélyesen sétálunk. Ez jól hangzik. Fõleg annak fényében, hogy most jön egy általam nagyon kedvelt szakasz, a Px. Ez az út szerintem a legkellemesebb emelkedõ a Csóványos irányába. Bármennyire is kellemes az út, a fáradtság elsõ jelei jelentkeznek nálam, bealvási ingerek kíséretében. A srácok picit meglépnek.


 


A rét után jön a mindig elbûvülõ bükkerdõ (egyik kedvenc szakaszom a Börzsönyben), majd nem sokkal rá már Foltán-keresztet üdvözölhetjük. Közben ismét belépünk a hó birodalmába. A jelzésváltás közben a beszakadó jégtáblákra is figyelnünk kell. Ideiglenesen elhagyjuk a Px-et és az OKT vonalán haladunk felfelé. Két komolyabb emelkedõre emlékszem, és ennek megfelelõen osztom is be az erõmet. Közben Három-hársnál balról jön a déja vu: reggel mintha itt másztunk volna felfelé. Don Razzino ismét elkattint egy képet, hiszen másképp áll a Nap, mások a fényviszonyok. Immáron nem elõször kerülünk a Csóványos közvetlen közelébe, de a K sáv helyett a Px-en oldalazunk a csúcs alatt. Ez a párszáz méter újdonság erejével hat számomra, de közben folyton észen kell lenni, nehogy a rézsútos és csúszós úton eltaknyoljak.


 


Haramia-lyuknál elérjük a fõgerincet, itt figyelmeztetem Brigit, ne nézzen hátra, mert még meghasad a szíve, hogy milyen közel volnánk már a csóványosi célhoz… Érintjük az emlékkövet, ami Brigi egyik tanárának állít emléket. Szóba kerülnek a gyerekkori gyaloglásai, a Börzsönyhöz való kötõdése… A gerinc apróbb hepe-hupáit már régi ismerõsként üdvözlöm, az Égés-tetõt a „terv szerint” érjük el. Brigi (pedig õrajta szöges cipõ volt) csak kellõ óvatossággal ereszkedik le a csúcsról, szerinte ez az a szakasz, ahol képtelen lesietni, mindig csak vigyázva mer lejönni. Végül is sikerül végig két lábon haladva leérni. A fények játéka egyszerûen csodálatos: a lebukni készülõ Nap sárgásra festi az Égés-tetõ oldalán a havat. Rakodónál mosolygós pontõr vár a tábortüze mellett. Brigivel tartunk ismét egy rövid evõs szünetet, a fiúk is megérkeznek közben. Órámra tekintve inkább úgy döntök, hogy nem idõzök sokáig, húzzuk ki minél tovább lámpa nélkül!


 


A Fekete-rétig tartó ereszkedés bár komoly szintvesztéssel jár, játszi könnyedséggel megy, a térdem is szereti. Csodás az erdõ, a színek, a hangulat. A réten ismét ellenõrzõpont, H. Gyuri vár és fotózgat bõszen. Befut ismét Brigi, együtt indulunk tovább. Ezt a részt tervezgettem fejben, most kell nagyon észen lenni. Ennek megfelelõen csak nagyon kényelmesen indulok neki az amúgy különleges hangulatot teremtõ Oltár-patak völgyének. A naplementén túlvagyunk, viszont még a hóhatár alatt. Menni kéne, de mégse olyan gyorsan. Nehéz ez. Van itt emelkedés, de nem gondoltam, hogy a szerpentin elõtt ez ilyen hosszú lesz. Egyszer aztán ott tornyosul elõttünk a Kõkorsó (meg ugye elõtte a régi kispistázós emelkedõ balról). Megszemléljük, körbejárjuk, ahogy a jelzés szépen elõírja.


 


Megkezdjük a szerpentinezést. Nem is olyan vészes. Mondja Brigi, hogy ez még csak a kezdet. Tudom én, jártam már erre… Az ideiglenes vízszintes csak csapda, egy kanyar után jön a kegyelemdöfés: szépen begyûri az embert a mászás, ha nincs észnél. Briginek itt nagyon jól megy a felfele menet, ott is hagy szépen. Annyit hallok csak tõle pár perc múlva, hogy „jé már itt is a P3”. Tõle jócskán lemaradva, de nem meghalva elérem én is ezt a híres útelágazást. Most már csak be (azaz fel) kell sétálni. Még látni normálisan, bár inkább csak bikolor üzemmódban. Nincs is kedvem feltenni a fejlámpát, élvezem, hogy beleolvadok a természetbe. Eszembe jutnak korábbi séták, túrák, amikor erre jártam. Jobbra fölöttem már a Csóványos, de elõbb kerüljük szépen körbe.


 


Ahogy bekanyarodok jobbra, úgy lesz egyre sötétebb, eltûnik a nyugatról jövõ segédfény. Lámpázni továbbra sincs kedvem. A P sávot elérve már becsukott szemmel is feltalálok, itt még ráadásul a hóba taposott nyomok iránya is segít. Az utolsó percekben már a cél lebeg a szemem elõtt, a forró tea, a túratársakkal való beszélgetés élménye. Meglátom a geotorony kontúrját, viszont a cél tábortüzét csak a platóra érés után veszem észre. Komótosan lesétálok, leülök. Átveszem a díjazást. Olyan emberi az egész. Kint vagyunk a természetben, távol a civilizációtól. Tábori hangulat uralkodik, semmihez sem hasonlítható. Saját bögrébõl iszom a szolgáltatásként kínált finom teából. Ahogy olvasom, hogyan hozták fel a rendezõk ezt a nem kevés teát… óriási tisztelgés elõttük! Nem kevésbé esik jól a Jaegermeister. Rudi Istvánnal beszélgetek egy keveset, közben befut István és Don Razzino is, nagyon jól mentek a végén.


 


Nem is maradunk sokáig, nem volna jó itt megfázni. Átöltözni sincs értelme, hiszen még elõttünk van a „nulla pontos séta” második felvonása. Közben K. Gergely csatlakozik a csapathoz, õ még befér az autóba. Az iránymenet helyett ezúttal a jelzéskövetést választjuk. Három-hársnál megállok csillagokat nézni. Hihetetlen intenzíven világítanak a csillagok! Foltán-keresztnél sasszemmel keressük a K4-t (ami nem az elsõ, hanem a második jobbos). Vicces dolog, hogy tudtam elõre, a K4-rõl egy sunyi balos fog levágni egy keskeny ösvényre, ehhez képest én vagyok az, aki lazán túlment rajta… A fokozatos, bokatörõ ereszkedés nem kellemes, még itt is nagyon figyelni kell. Ráadásul közben a cipõfûzõ is kioldódik.. sebaj, majd az autónál odalent megkötöm. A technikás szakasz ellenére meglepõen hamar leérünk a kocsihoz, szinte majdnem 12 órával azután, hogy elindultunk a Kárpátok (ex-Spari)-háztól. Don Razzino GPS-e szerint 49,4 km és bõ 2600 m szint lett a napi mérleg.


A hazautazás is kicsit kalandos volt, a lefagyott ablak jege nem engedett fel egyhamar, de Don Razzino bebizonyította, hogy profi autós.


 


Nagyon jó nap volt, teljesen feltöltött! Köszönet a rendezõknek a túráért (különösen a felcipelt teáért!), köszönöm a társaságot Istvánnak, Don Razzinonak pedig a társaságot és nem utolsósorban a fuvart!

 
 
biborTúra éve: 20112011.01.24 12:50:07
megnéz bibor összes beszámolója

A csóványosi rajt kifejezetten kedvezõ helyszín,ha reggel ott ébred az ember.Ehhez a szerencsés helyzethez pénteken este fél10 körül érkeztem fel a Csúcsra. Lámpa nélkül, a hátam mögött világító  Holddal, a gyönyörû éjszakai erdõ árnyaival s a kristálytiszta, csillagos égbolttal. A Három-hárs gerincén ezt kiegészítette a távoli települések fénye. Mielõtt felérnék tûzben roppanó faágak hangját hallom. Megelõztek, a saját tûz örömétõl megfosztva és mert inkább egyedül lettem volna gondolkodtam a Nagy-Mánán vagy a nyeregben sátrazáson, végül úgy döntöttem, ha már itt vagyok nem megyek sehová.

A jelképes hóval fedett talajon meglepõen könnyû volt sátrat állítani. Enyhe idõ volt éjszaka, csak mínusz 5-6 fok lehetett, szél se fújt.  Fél8kor ébredek, kicsit még visszasüllyedek az álomba amibõl az érkezõ túrázók hangja ránt vissza. Felöltözök és ki a sátorból. Ekkor döbbentem rá, hogy bizony nagyon hideg van kint! Bent néhány megoldással majdnem melegem volt, kint viszont igencsak érzem a mínuszokat. Mielõtt a szervezõk hõmérõje beadta volna az unalmast -7 fokot mutatott,  A szigorú rendezõség nagyon helyesen nem enged el senkit a 9 elõtt, akármennyire is fázik és majd' ráfekszik a tûzre:) 

 Mivel néhány méterbõl állt megközelíteni a rajtot, nem sikerül 9kor elindulni csak pár perccel utána:)

Nem akarok sokáig fázni, úgyhogy kénytelen vagyok sietõsebbre fogni az elejét. Elõzgetem az indulókat, majd a szabadesés Bodosházi-kútig, egyre lazábban megy ez a meredek rész.  Pecsét, aztán továbbindulok egy túratárssal beszélgetve. Az elsõ patakátkelés sikeres, a 2. kevésbé, a fagyott kövön megcsúszva féllábas lábfürdõzésben van részem. Utolér jenei ismerõs is, õ javarészt futva tervezi a távot, rövid beszélgetés után elköszön. Raklap -hidak, piros négyzet. Meglepõdés, hogy kivágták a fél domboldalt. A munkavégzés éppen folyik, zúgnak a gépekkel, út befelé, áh, biztos csak ezek a fagyilkosok dózeroltak utat a termeléshez. Egyenesen tovább, az út egyre meredekebb, nem emlékszek ekkora siratófaltra az elején! Sejtésem hamar  bebizonyosodik, hogy nagyon nem jó helyen vagyunk. Jobbról vadkerítés, pár favágó, egy Stihl-fûrész. No nincs mit tenni, vissza már nem megyünk, rögtönözök: ha megmásszuk a dombot és a tetõrõl kicsit jobbra tartunk akkor biztosan ráakadunk a PN-re. Kitartóan emelkedõ bucka meg kell hagyni. Itthon megnéztem a térképen valószínûleg az 554 méter magas Bangola tetõt sikerült útbaejteni. Felérve dúsabb aljnövényzet, közelebbrõl is megtekinthetem az anyaföldet egy szederszár jóvoltából. Még egy kis bucka, aztán úgy van ahogy elgondoltam: a láthatáron túrázók menetelnek.Leereszkedünk a PN-re ahol többek közt az érkezõ Moiwa meg is kérdezi, hogy az 50-es résztávra neveztünk?

Megiszom a fél vízkészletem - fél liternél ez nem nehéz- aztán próbálom felfogni a felfoghatatlant:Börzsönyben, jelzett útról, nappal letévedni...amin már jó párszor voltam..ilyen nincs! Hát, a Börzsöny megviccelt alaposan. Ezzel az önértékelés- és agy - gyilkos gondolattal foglalkozok a József-nádor emlékmûig. Pecsét, Sport szeletet választok, kell az erõ:) Ínyenc rész jön Magosfáig, röpke 2, 7 km  297 m szinttel. Elõttem és utánam is jönnek, próbálok belehúzni, de nem tudom a mögöttem jövõket jelentõsen leszakítani. A P csatlakozása elõtt feltételes pont egy szaloncukorral. Tovább Magosfára, bejön a zöld, kedvenc csúcsunk pár száz méterre. De Magosfa felé kanyarodok, pecsét majd kocc le Z-ön, Z+-en.Határozottan jót tesz a kedvemnek.      

Utolérem Moiwaék trióját; Istvánékkal a túra során ezt összesen hétszer játszottam el:)  A szép emlékû Nagy- Oros bércrõl ereszkedünk.. Óh, a Bacsina- pataktól toronyiránt a Nagy- Orosra az Ördög oldalon.. nosztalgiázok a Siratófalak a Börzsönyben kiadatlan túramozgalom tiszteletbeli érintõpontján :) 

Mivel nincs hó a Bacsina- pataknál sem kell sokat botorkálni és máris a Vagdalt-féle ponton vagyunk. Pogácsa, korty pálinka, kis pihenõ után át a patakon, szalagozás is segíti a tájékozódást. Vidáman haladunk Királyháza felé, ám mielõtt aszfalt és civilizáció sértené a talpunk dobunk egy éles kanyart. A KN elõtt még visszamegyek a Tûzköves -forráshoz vizet tölteni és inni. A forrás nevétõl eltérõen most inkább jégköves.

Néhány perc kitérõt megér a víz utánpótlás, majd  én is a Dobó- bérc felé veszem az irányt. Szembe kirándulók jönnek, tappancsmintás, fényvisszaverõs kutyaruhába bújtatott ebbel. Jelesfáig nem találkozok senkivel, a ponton pecsét és kérdezik, hogy én hagytam a Csóvin a padon a szilvapálinkát?Nem.. Mosolygok egyet milyen rémhírem van ilyet feltételezni rólam hogy kint hagyom:)

Még picit fel, aztán jön a relaxálációs szakasz. A zöldön sok kirándulóval találkozok, majd két idõsebb túrázóval,furcsa páros;  a férfi minden cucc nélkül halad, szinte még zsebkendõ sincs nála, a nõ hátán olyan 60-80 literes zsák. Szóba elegyedek, már csak 12 kiló körüli a zsák, 16 volt. Hm. Ha már hó nincs, meg kell találni a kihívást:) 

Patakátkelés szárazon, majd az oda- vissza szakaszon almát majszolók jönnek szembõl. Aha, itt lesz alma-pont! Csehvárat is sikerül meghódítani, fent a pontõr lányok bíztatnak ne egy almát egyél, kettõt! Nem kell sokáig unszolni. Visszatérünk a tanösvényhez, PX-Z elághoz, és a jutalom szakaszon elsétálunk a Foltánig. OKT-ra át,valahogy most sem az igazi az út/idõ arány. Csóvit megint csak alulról szagoljuk, Istvánék lemaradnak, Moiwa szól a Haramia- lyuk környékén, hogy ne nézzek hátra. Nem is, nem akarom még a célt látni!

Égés-tetõrõl lefelé gyönyörûen szembe süt a nap, majd a Rakodónál újabb pecsét. A pontõr srác tûz mellett próbál melegedni. A vizem nem fagyott be, a kupak viszont nem zár teljesen jól, ez az itiner állapotán meglátszik. Lámpa nyakba,bár úgysem fog kelleni,  innen már csak röpke 5 km! Pár perccel Moiwa után indulok, kis kocc a K+--en. Kezd jól esni a menetel, már fáradt sem vagyok és a patakon gyönyörû jégcsapok - kisebb vízesések , csobogók vannak. Észre sem veszem és a Fekete- rétre érek. Pecsét, néhány fotó rólunk. kiszámoljuk, olyan 1,2 -es átlag elegendõ a teljesítéshez, ez talán tartható:)  K3 klasszikusa, patak melletti haladozás, egy kersztbedõlt fatörzs kombináción átverekszünk, ez majd az éjszakain is jó mulatság lesz.. Kóstoló az emelkedõbõl Bene- kúttól, majd a Kõkorsó körbecsodálása a jelzésen.Egy szó jut eszembe. impozáns. Kicsi vagyok, nagy a szikla és szépen esik a hóval fedett oldalára a fény. Szerpentin, majd kezdõdik az emelkedõ. Beszélgetni lenne kedvem, kicsit elõrelépek, ilyen könnyen még sose adta magát a K3! Mindenféle agonizálás és erõlködés nélkül megyek, felnézek s ott virít a P3 is. Miacsuda? Máris? Furcsálom, hogy ennyi volt?! Innentõl kényelmes út a Csóvira, szinte lejt:) Kedvem lenne még menni, a kilátóponthoz akkor érek amikor éppen lebukóban van a nap, a fák és sziklák mögött rózsaszín-sárgás a naplemente, csodás! Sokkal frissebbnek érzem magam mint a túra elején, nem fázok, nem vagyok szomjas semmi bajom.Jót tett a körséta, rápihentem a Csóvira:)  Világos van a hónak köszönhetõen, majd a torony alakja kibontakozik.A  tûznél melegedõ beérkezõk, cél a padoknál. Jó meleg tea, kegyetlen lehetett felhozni! A három tea-serpának minden elismerésem!:) Köszönöm a rendezést, nagyon jó volt!

 
 
 Túra éve: 2010
Tibet19Túra éve: 20102010.01.27 11:14:47
megnéz Tibet19 összes beszámolója
Magas Börzsöny, avagy a Börzsöny tényleg nem viccel

Elsõ percben tetszett a kiírás, utána kevésbé… hegymenet után egy nehéz téli túra. Nyûgös hét után józan ésszel nem kéne elindulni, de tudom Vadmalac imádja a Börzsönyt meg a kihívásokat, legyek õszinte én is…
Reggel pár óra alvás után arra riadok, hogy álmomban lekésem a rajtot…Az elsõ pont amiben VM tévedett nem lehet könnyen két óra alatt felérni a rajtba, ráadásul pocsékul érzem magam, fázom, fáj a fejem és a hátam. Végig arra gondolok, hogy már a rajtban fel fogom adni. Mégis felvergõdöm és a rendezõk kétkedõ tekintete ellenére 9.50 kor elindulok. A késõi indulás egyetlen elõnye, hogy gyakorlatilag nem kell tájékozódni, végig kitaposták az utat. Az elsõ pont nem a helyén van, emiatt csak Királyháza felé jövök rá, hogy lekéstem volna a pont nyitva tartását, és igencsak gyorsan kellene az Ezredik szarvasbikához érnem, lehetetlen vállalkozásnak tûnik. Már nem fázom és a fejem sem hasogat, próbálok sietni, de tudom ez kevés, próbálom hinni, hogy még ott lesznek. Megelõz a Tátralátói ismerõsöm és biztat hogy még utánam is van 1-2 késõn induló, aggódó tekintettel hagy ott látva agonizálásomat. Az emlékmû oda-vissza szakaszán találkozom 1-2 ismerõssel és nyitva találom még a pontot. Felcsillan a remény:-)
A következõ rész papíron 2.7 km, nehéz emelkedõ, de gyönyörû a táj, elbûvölnek a csillogó zúzmarák és a valószerûtlen kék ég. Készítek is 1-2 fényképet. A Rakottyás bércen visszaelõzöm Osziékat és rátérek a Vulkántúra egyik szakaszára. Kicsivel Magosfa elõtt találkozom a rendezõ-pontõrrel, kapok pecsétet és bíztat, hogy „küzdjek”, tovább lesznek mindenhol a terepre és a „távra” való tekintettel. (ezen a részen 400m-rel mérte többet … az 15%..)
Megnyomom az utat, ahogy Jaat mondáná. Kezdek egész jól lenni, még futni is tudok, ismerõs az út a Börzsönyi Lefagyszról és nekem a hó könnyebb a sárnál, egy kicsivel. Közben rájövök, hogy VM másik állítása is megbukott, mégpedig hogy a meteorológia szerint 3-6 cm hó van… néhol tényleg csak annyi, de jellemzõen jóval több. A meredek lejtõn próbálok talpon maradni, de a kicsúsztatott úton ez nem mindig sikerül. Elérem a Bacsina patakot, az egyetlen pont ahol épp zárásra odaérek, páran épp a feladást fontolgatják. Most lendületben vagyok, a Dobóbérc következik, ami számomra a legkönnyebb a gerincek közül. Királyházán Raftertõl kapok egy korty kólát, ami félelmetes energiát ad, utólag is örök hála érte. Úgy érzem haladok, bár ez a papír szerint mégis lassú. Már nem érdekel, hogy sikerül-e, hogy mi lesz, ha elfogy a vészesen apadó italom. Egyszerûen menni kell, küzdeni. Küzdeni a szinttel, a reggel óta kínzó fájdalommal a vállamban, önmagammal. Németh Csaba nyilatkozta egyszer „a hosszútávfutót egyetlen dolog motiválja, mégpedig az, hogy milyen jó lesz megállni”. Nem vagyok jó futó, de hasonló a motiváció. Közben rá-ránézek a térképre, jellegzetes pontok sokat segítenek és a leírás is. Jelesfánál kapott alma aranyat ér, egyideig oltja a szomjamat, megint alulbecsültem a folyadékigényemet….
Csehvárhoz is késve érek, a pontõr már elindult, de pecsétel. Kicsit õrültnek tart, hogy mégis felkapaszkodom a várhoz és lefotózom a kódot, a becsületes játék az egyetlen út. Egy páran jönnek szembe, egy futó srác épp visszafut fentrõl hogy pótolja a kimaradt Csehvárat, biztatom – ez lelkileg nagyon nehéz lehet, fõleg hogy az autóját Diósjenõn hagyta. Elhagyta az itinerét, ezért többször elmondom a hátralévõ utat. Nem a km sok, hanem a szint ami még elõttem áll, inkább nem gondolok bele. Szerencsére, ha elérem a Foltán keresztet, onnét jól ismerem az utat, szinte minden méterét. Számolok, VM lassan beérhet, hívni próbálom, de behal a telefonom, oh nem. Polár alá rejtem és pár perc múlva teljes töltésen áll az aksi :-) de nem elérhetõ, marad az sms… hamarosan jön a megmentõ válasz : „megyek eléd”. Erõt ad.
Eddig a hó fehérsége, a táj szépsége segített, most az alkonyat és lemenõ nap már nem képes erre. Nem akarok lámpát használni Foltánig, de anélkül botladozom, így inkább bekapcsolom. Elhaladok egy lány melett, és feltûnik a kereszt tekintélyt parancsoló körvonala. A padoktól odaszól egy srác, hogy merre tovább, mert elfelejtette, õ az eltévedt futó. Emlékek, érzések. Gyönyörûek a kirajzolódó magaslatok, de a sötétség eszembe juttatja a feladott Dögölj meget. De ismerem magam, hogy sokkal rosszabb állapotban is végigmentem már nehéz túrákon, sokszor agyban dõl el. Jobban megy az emelkedõ mint reggel, de a fejfájást kezdem érezni újra, a fáradságot még nem. Próbálok nem gondolkodni, ilyenkor nem szabad, csak a tájra figyelek. Jön a hegy kis pihentetõ lejtõje, önámítás ez, de jókor jön és szemben lámpák fényei tûnnek fel, három is. Köszönnek, megismerem Vadmalac hangját, megmenekültem, megiszom a saját maradék három kortyomat. Indulunk tovább… Vm csodálkozik, hogy a dzsekim még mindig szét van húzva, a kesztyûm valahol a zsebemben, és a kezem szinte forró. Õ aki bírja a hideget, most fázik – ilyen se volt még. Ránézek az órára, megint a pontzárás utánra fogok odaérni….de Rakodón még ott fagyoskodik a srác, átveszem tõle a pecsétet és a lapot, hogy ne kelljen levennie a kesztyût. Hálás érte és irigyel, hogy jó a vérkeringésem, hát ez az ami nem igaz, épp a héten voltam EMG vizsgálaton. Innen lejtmenet, hogy a végén még egyszer meghódíthassuk a hegyet, a Börzsöny csúcsát. Újra besegítek a pontõrnek, mert még mindig nem fázom. Újabb emlékek, hat Tátralátó, néha könnyû volt, néha kegyetlenül nehéz, de legalább ismerem, bár sötétben még csak lefelé jöttem rajta. VM is segít, szakaszokra bontjuk :-) Elõször kis völgyi menet, majd oldalazó emelkedõ, utána a szerpentin, aztán állva legelés (Mecsek 50 leírásából), „laza”szint út a szikla kanyarjáig, és a végsõ út a négy jelzés összefonódásán. Elmellõzünk egy túratársat és biztatjuk, bár ez már nekem is kellene, visszaelõz minket az eltévedt futó. Még egy kanyar, még egy kanyar … érjük már el a durva emelkedõt. Iszom, lépkedek, egyre nehezebb…egyre fogy az erõ, VM jobban bírja másodszor is. Arra gondolok, hogy nem a Kinizsire kellene orvosi papír, hanem erre, de elmeorvosi :-P
Látom amint a futósrác balra fordul és már nem emelkedik felfelé, az a vége .. ott már meglesz. Szinte kocogni kezdek, amint vízszintbe érek, a cél közelsége lendületet ad, visszaelõzzük a srácot és elérjük újra a tornyot, könnycsepp folyik az arcomon, megcsináltam :-) A rendezõ srác örül és bevallja, hogy reggel egy lyukas garasban nem fogadott volna rám.
Egy perc alatt, félelmetes sebességgel kihûlök, lefagy a kezem. Most érzem mennyire farkasordító hideg van, mennyire fáradt vagyok. És milyen messze még az autó. Beszélgetünk kicsit, de lassan indulni kell, mert a Csóványos család – akiket kocsival hoztunk - már elindultak lefelé. És mert három ismerõs – akik kb 2 km-rel feljebb a Spartacusnál álltak meg átfuvaroznak minket, ha leérünk. Nekiindulunk, már csak lefelé… fények szembe … õk hárman … értetlenség … a zöldön indultunk … szinte elsírom magam … vissza, még egyszer felfelé. Végre a kéken vagyunk és lefelé, átvágás a négyzetre, odaérünk a házhoz, átvisznek az autóhoz. Mínusz 10 fok. Hazaérünk, jólesõ érzés – Kemény küzdelem volt, de megérte.
 
 
biborTúra éve: 20102010.01.24 17:44:27
megnéz bibor összes beszámolója
Érdekes elgondolás csóványosi rajt-céllal túrát indítani, ez olyan amit nem tudnék kihagyni:)
Diósjenõrõl a majdnem végig csak emelkedõ Z-n mentem fel a Csóvira. Fél 9 körül értem fel, a csúcskönyvben megkerestem a szilveszteri bejegyzésem kicsit szöszöltem aztán nekivágtam a túrának. Jó útvonalleírás mellé még térképet is kaptunk bár erre nem volt szükségem. A Phsz-ön volt "szerencsém" elsõnek az érintetlen hóban utat taposni. Pogányvárnál hiányoltam a földbõl szinte kézként kinyúló gyökerek látványát, ezeket most vastag hóréteg fedte.Innen hosszú ereszkedés következett, több mint 400 szintet vesztve érkeztem meg a Bodosházi - kúthoz ami az elsõ pont. Lett volna. Kicsit vártam mivel épp pontnyitásra értem oda, közben utolértek 3an. Csináltunk egy fényképet aztán továbbindultunk. Itt sikerült a második patakbalépés /elsõ egybõl Diósjenõ után összejött:)/. A Tûzköves forrásig további kalandos patakon átjutások sorozata várt ránk. A P - PN elágazásra szalag is felhívta a figyelmünket. A PN -en fel a Rakottyás - bércre. Szomorúan láttam egy nagy tarvágott területet, közben arra gondoltam hány helyre van kitéve olyan Ipoly Erdõs tábla amin azt magyarázzák, hogy újfajta erdõgazdálkodást folytatva nem vágnak ki egyszerre nagyobb területet.. A József- emlékmûhöz jobbos kitérõ, itt már voltak pontõrök. Iszok egyet közben olvasom mi vár a következõ e.p.- ig : 2,7 km és majdnem 300 szint. Hiába, Magosfára feljutni nem egyszerû.. A PN-en a nyári viharban bedõlt fákat átlépdelés, közben egy helyen elcsúszás közelebbi ismeretséget kötve a puha hóval:) A Nagy Mána gerincérõl érkezõ pirosra rátérve hosszas emelkedés, a mögöttem jövõ meg is jegyzi felérve hogy azt hitte estig így megyünk felfelé..végülis nem tévedett sokat. A zöldön eszembe jut, hogy a Csóvi innen tíz percre van, de mi azért mentünk több mint 10 km-t mire idejutottunk. Ez benne a poén:) Magosfán pecsét, aztán 500 szintet vesztõs lefelé séta. Ekkor még mindig mi 3an voltunk az eleje, a nem letaposott hóban néha jócskán megmerültem mikor a hó által elfedett gödrökbe léptem. A Nagy- Orosról lefelé nosztalgiáztam, itt vertem le a Nahát közben a körmöm..Közben elõz minket Vadmalac az egyetlen ember akitõl a túra során futómozgást láttam. A vaddisznók néhol feltúrták az utat de fura módon csak a zöld útvonala környékén. A kerítés elõtt a fára festett létra jelen poénkodunk hogy fel kell mászni a fára:) A Bacsina patak elõtt még egy lábgyilkos meredek lejtõ. A patakparton szalagozás segítségével megérkeztünk a 4. pontra. Itt kétféle szaloncukorból választhattunk. A ponton utolér a gyorsabb szekció kb. 17 km alatt behozták a félórát..:) Innentõl kicsit átrendezõdött a társaság, továbbiakban javarészt R. Istvánnal és RushBoy-jal tartottam. A KN hosszasan néhol sunyin, néhol szemtelen módon emelkedik így értük el a pontot ahol csokikból lehetett választani mellé alma közben megcsodálhattuk szemben a Nagy- Mánát, Pogányvárat. Nemrég még ott kezdtem a túrát..Továbbmenve elérjük a KN-Z elágazást. Néhány órája erre mentem fel a Csóvira. Lefelé azért könnyebben ment. Az Õz- Berek patakból merítek vizet mivel szûknek bizonyult a fél liter amit hoztam. Csehvárnál újabb pont, innen a cél már csak 13 km, igaz 800 szinttel. Olvasom a leírásban, hogy kérjük csak akkor menj tovább ha erõsnek érzed magad. Nos itt semmi erõt nem éreztem magamban , a Px-en eléggé elfáradtan nem bírok egy értelmes tempót menni. A hó nem nekem való erre már sokszor rájöttem. A Foltán- keresztnél majdnem lepecsételtettem a lapom az ott pihenõkkel ebbõl is látszik mennyire észnél voltam:) A K-en épp favágók dolgoztak, aprították a rönköket. A PX-K- nél ismét ott vagyunk a Csóvitól egy köpésnyire ám még egy kicsit körbe kellett kerülnünk.. A Rakodóhoz érve még mindig nem éreztem azt, hogy már csak 5 km mindjárt vége. A Fekete- rét felé tarva a nap végleg lement vörösre festve a hegyek felett az eget. A Khsz se fel se le nem tartozik a kedvenc útvonalaim közé, persze ez nem meglepõ nagyon mazochistának kell lenni ahhoz, h vki ezt szeresse.A sziklát megkerülve elkezdjük a szerpentinezést. A régi toronyiránt vezetõ jelzés nekem jobban tetszett, szívósabb de hamarabb felért az ember. De ha átfestették akkor persze kanyargunk egészen addig amíg meg nem álltam csokit enni és inni. Azannyát, úgy vártam a Phszet mint zsidók a messiást. Valahogy eljött az is, innentõl már szép szintút vezet ki a P-Z-ig. Ettõl pár percnyire voltunk Magosfa felé menet.. Így minden irányból körbeudvarolva a Csóvit lassan elérkezett az ideje, hogy végre felmehessünk rá. Lámpát nem vettem elõ, a csillagos égbolt és a félhold elég fényt adott. A torony sötét foltja kibontakozik , mögötte fény és a Cél. Két pohár teát megittam, közben nagyon fáztam bár ez -10ben nem meglepõ. 9 órányi mászkálás után jutalomképpen még le Diósjenõig bõ 8,5 km.
Hát, kemény móka volt ez a Magas- Börzsöny. Grat minden teljesítõnek és az õröknek- szervezõknek a kitartó hidegben várakozásért!
U.i.: azt álmodtam utána éjszaka, hogy leértünk D.jenõre ott állt a falu szélén egy pontõr pecsételt és azt mondta, hogy még menjünk tovább Závozig onnan Királyháza- Nagy-Mánán újra fel a Csóvira. Hm, még jó h csak egy rémálom volt!:)