Túrabeszámolók

Galga 20

Az erre a hétvégére tervezett hosszabb távú túraterveim nem a tavasszal jött tél miatt elmaradt túrák miatt dőltek dugába, hanem már a múlt hétvégén a Gerecse 50-en, ahol sikeresen „félreléptem”, és ennek a bokám látta a kárát… 1 hét pihenetés-kenegetés-borogatás után is csak valami nagyon rövid távban gondolkozhattam, és mivel idén a Cartographia kupát szeretném megszerezni, nem volt kérdés, hogy a Galga lesz a program, melynek szerencsére az összes távja megrendezésre került… Péntek este még a 15 km-es távot néztem ki, szombat reggel aztán késve ébredve esélytelen volt elérnem a kiszemelt reggeli vonatot… Újratervezés… legyen akkor a 20 km, hiszen ott 11-12 óráig lehet indulni, irány a Stadionok buszpályaudvar és onnan Domonyvölgy, a rajt!

Nem sokan szállunk le a buszról, ez a táv az, amin csak néhányan indultunk, talán a vonalas volta miatt, a logisztika inkább a 15 vagy a 25 km-en indulóknak a kedvezőbb. A buszmegállónál lévő EP-re folyamatosan érkeztek a hosszabb távosok, de így is zökkenőmentesen, pillanatok alatt tudtam nevezni, és pár perccel ¼ 12 után indulás! Hatalmas sárra számítottam, így a kamásli is ott lapult a hátizsákban, de a terep megcáfolt, nem volt rá szükség, remekül járható, csaknem sármentes volt, ahol pedig volt sár, ott ki lehetett kerülni. A túra eleje kicsit eseménytelen, a 3-as út mellett baktatunk, húznak el a járművek mellettünk, de nemsokára letérünk az útról, átkelünk a vonatsíneken, és jöhet az első emelkedő, nem meredek, de elég sokáig tart, az idő kellemes, madarak csivitelnek, élvezem a természetet, és mivel vigyázok a bokámra, ezért lassabban megyek, gyönyörködök a tavaszi erdőben, a nyíló virágokban. Sárgáról zöldre váltunk, enyhül az emelkedő is, és elérek egy útelágazáshoz, ami zöld háromszöggel van jelölve. Merre vezethet? Telefonon megnézem, látom, hogy csak pár 100 m hosszú, elmegyek megnézni, mi lehet az út végén… azt hittem, valami csúcs vagy kilátóhely, de nem… egyszercsak a lapos dombtetőn egy kis rétnél véget ér a jelzés, de nem bántam meg, hogy elmentem oda, hiszen a rét tele volt virágzó, gyönyörű tavaszi hériccsel! Fotózok, aztán visszamegyek a zöld sávra, folytatom a túrát.

Kellemes erdőben, tisztások-rétek szélén haladok, most már szintben vagy lefelé, 2 alkalommal át kellett mászni a vadkerítés létráján, még egy emelkedő, és elérem a kék sávot, amelyen nemsokára itt is az 1. EP, a Paja-völgy, kedves fiatalok pecsételnek, és indulok is tovább a szántó mellett, jól járható úton. Kék + elvileg, de jelzést nem nagyon látok, viszont a szuper szalagozás miatt eltévedni lehetetlen. Szántó, zöld mezők, erdőszél, könnyű terep, de a bokám még a kocogást se engedi, így marad a gyaloglás… Csakhamar feltűnnek az Ökofalu házai egy dombtetőn, és rögtön meg is pillantom a csodaszép Bika-tavat. Mellette haladok tovább, majd betérek a házak közé a 2. EP-hez. Az Ökofalu felemás érzéseket kelt bennem, vannak félbehagyott, leromló házak is, de mint pl. az EP gazdáinak háza, gyönyörűszépek is, csodás virágözönnel körbevéve, szélkerék, baromfiudvar, faragott szobrok, szép kilátás a tóra… Istenien finom bodzateát iszom, a másik választék a citromfű volt. Hosszútávos ismerősökkel is találkozok itt, épp indulni készülnek, csalódottan mondom nekik, hogy megint a bokám, és emiatt megint csak rövid táv… A tea mellé almát is kapunk, azt majszolgatva indulok vissza a tóhoz, majd tovább a part mentén. Aztán elhagyom a tavat, és jó meredek emelkedőn kell felmászni a Szent András-dombra, felfelé nincs is gond, fent az EP-n megint kedves fiatalok pecsételnek, és kínálnak innivalóval. Na és jött a lefelé vezető út a dombról… szerencsére nem köves, hanem füves, de nagyon meredek, nagyon féltem a bokám, csigalassúsággal ereszkedek le, de ez a lejtő nagyon nem tetszett a sérült bokámnak, innen már „éreztem” egész a túra végéig. Szerencsére nincs már sok hátra, még egy kis emelkedő, aztán végig a szántó szélén haladva beérek Galgahévíz házai közé, ahonnan már csak pár lépés a cél, az általános iskola épülete.

A célban kedves fogadtatás, oklevél, kitűző, és átirányítottak az ebédlőbe, ahol fenségesen finom bográcsgulyást kaptunk, és utána frissen sült porcukros fánkot, nagyon ízlett! Jól időzítettem, kényelmesen belefért az evés-ivás is a pesti busz indulásáig. Tele hassal és tele élménnyel indultam a buszmegállóba!

A túra ár/érték aránya kiváló, a szervezők-pontőrök mindenhol nagyon kedvesek, gördülékenyen zajlott mind a rajtolás, mind a célba érés, az ellátmány meg… ennyire finom gulyást rég nem ettem, a fánk meg tökéletes desszert volt utána! Az útvonal könnyű, szép dombvidéki táj, a szalagozás annyira tökéletes volt, hogy aki itt eltévedt, az külön jutalmat érdemel! Az itiner mindent tartalmazott, amit tartalmaznia kell, könnyen követhető, informatív, de a remek szalagozás miatt csak az EP-ken kellett elővenni. Sajnáltam, hogy nem vállalhattam be a hosszabb távok valamelyikét, de azt biztosan tudom, hogy jövőre is itt a helyem!

Köszönöm a szervezőknek ezt a szuper túrát!

Remekül szervezett túra, szép környezetben.

Gördülékeny nevezés, az itiner remekül összerakott és kellően informatív. Az elenőrzőpontokon féltáv után minden igényt kielégítő (sőt!) informáló táblák a megtett útról, szintről, a pont nyitvatartásáról, a következő pont távolságáról, emelkedésről, hátra lévő távról, stb. Beérkezéskor várakozásmentes adminisztráció.

Az útvonal néhány kereszteződés kivételével jól jelölt és könnyen követhető (a problémás helyekről a szervezők beérkezéskor érdeklődnek). A táv első negyede épített környezet közelében halad, vegyesen településen belüli utak, faluvégi földút és patak menti csapás. Később nyaralóövezeti utak, de a teljes táv legalább fele civilizációmentes erdei, erdő melletti ösvény, földút. Sajnos akad nyílt vasúti pályás átkelés (itiner figyelmeztet). A szintemelkedés eloszlása egyenletlen, hosszú szolid emelkedés után több ponton kaptatós emelkedő. Az útvonal 1-2  rövidebb szakasz kivételével remekül futható. Köves, bokafordító szakaszok nincsenek. Bónusz tókerülő ösvény, kilométeres hullámzás-kanyargás a Bika tó partján. A Szent András hegyen magával ragadó panoráma. Régi domonyi temetőn átkelés.

A frissítőpontok választéka jól átgondolt, akár saját ellátás nélül is elégséges. Nápolyi, sós mogyoró, mazsola, víz végig igény szerinti mennyiségben van, félúton zsíros kenyér hagymával, lekváros kenyér, pezsgőtabletta, magnézium, aszkorbinsav (nem teljes a felsorolás). Az ökofaluban levendulás, mentás, fekete tea, alma, és még legalább ennyi más, ami már nem fért a memóriámba. Nehéz is tovább indulni. Beérkezéskor meleg étel, megkapóan kedves és figyelmes kiszolgálás. Porcelán tányér, fém evőeszköz, kockás abrosz, szalvéta, erős paprika külön tányéron. Csak ezekért is megérné.

Ha valamit nem említettem, az nem azért volt, mert elégedetlen lennék vele.

Galga és Bika túrák

Lassan hagyomány, hogy a Galga Természetbarát Egyesület kettős fordulót rendez. Így volt ez a 16. hétvégén is. Szombaton a 14. Galga túrák rendezését az eddigi harmadik legnagyobb létszám mellett bonyolították (vélhetően) mindannyiunk megelégedésére. A hosszabb távok (30 és 50 km) érintették a Margita túrákról is ismert területeket - Domony, Domony - völgy - , a rövidebb távok a Gödöllői - dombság délebbi nyúlványait - Paja - völgy, Bika tó, Szent András - domb mutatták be egy kellemes áprilisi napon. Célba érkezésünkkor szája szegletében huncut mosollyal  mondta a rendezők egyike: " Sikerült elzárnom a csapokat!  Pedig izgultam, 11 óra magasságában  hatalmas esőfelhő volt látható a Dunakanyar fölött."  Egyúttal aggodalmának is hangot adott, mi lesz a holnapi Bika -  túrákkal, az előrejelzés nem sok jót ígér. A hatalmas üstben fővő, illatozó gulyásleves közelében akkor kevésbé foglalkoztunk a holnapi esetleges esőkkel, jó étvággyal fogyasztottuk el a kínált finomságot, amit akár natúr vagy sárgabarack lekváros fánkkal lehetett megfejelni.

Vasárnap reggel relatíve későn, enyhén szemerkélő esőben indultunk a Bika - túrák rajthelyére. 10 - 12 kilométerrel Galgahévíz előtt már intenzív esőben autóztunk. Az Öko falu bekötőútján szembe találkoztunk egy esőkabátos sporttárssal, aki már abszolválta a napi penzumát. Zokniján, cipőjén a sáros foltok ugyan árulkodtak, de elhatározásunkban befolyásolni nem tudtak bennünket. Alacsony rajtszámaink láttán tudatosodott bennünk, hogy nagy tömeg nem lesz ezen a rendezésen. Bár erre nem kérdeztem rá, merem valószínűsíteni, hogy a résztvevők (mindössze 10 %-a az előző napi létszámnak) döntő többsége a Galga Kupa miatt vett részt a rendezésen.

A 3600 méteres kör valmivel hosszabb volt, mint az előző években megszokott. Az első emelkedőnél szükségünk volt a terep fokozatra. Az új szakasz bővült egy 110 -115 lépés hossznyi emelkedővel, amit az erdőszélén jobbos kanyar követett. Itt hamar elértük az ellenőrző pontot, ahonnan egy vastag avarszőnyeggel borított völgyben jutottunk vissza a Bika - tóhoz, majd annak az Öko falu felőli oldalán ezen a napon sáros, nehezen járható földúton értük el a rajtnak és célnak helyet adó Bika - tó büfét. Nekünk résztvevőknek sem a kezdeti 6 - 7 fokos hőmérséklet, de az esős - szeles idő sem jelentett különösebb gondot - róttuk köreinket -. A rendezőknek annál inkább birkózni kellett a kellemetlen késő őszinek vagy kora tavaszinak mondható idővel. Köszönjük kitartásukat, a szinvonalas, családias hangulatú rendezéseket.

Fotók a túráról:

Kedves Barátaim!

Erre a túrára 2 okból jelentkeztem: az egyik az, hogy Galgahévízen egy régen látott barátom lakik és így tudtam vele találkozni. A másik ok pedig, hogy vasúti fõvonal mellett van. Sajnos ez a szempont egyre fontosabb szerepet játszik, mert ha lehet az ott alvást szeretném elkerülni. Talán ha lesz egyszer autóm, akkor jobban tudok mozogni...

Fél 7-re értem az iskolába, azonban a 25-ös táv csak 7-tõl indult így egy félórát várakoztam az iskolában. Indulás után egy csapathoz csatlakoztam, akik az 50-esen mentek így Hévízgyörkön elváltak útjaink. Rögtön a falu végén volt az ellenõrzõpont és meleg tea. Kicsit meglepett a rögtöni frissítõ, de jól esett. A falu végi utcán rátértünk a Galgapartra, ahol jó darabon kellett menni Hévízgyörk sportpályájáig. Itt elindultam dél felé és enyhe emelkedõn és végre erdõbe jutottam. Kellemes hatású fenyves fogadott, ahol rögtön találkoztam egy mezei nyúllal. Meg kell hagyni jó húsban volt. Egészen a Bika-tóig erdõ-szántóföld váltakozás volt. A Bika-tónál rengeteg horgász tevékenykedett a tóparton és a túloldalt láthattuk az ökofalu éppen épülõ nagy épületét, ami gondolom valami fajta fogadóközpont lesz. A tó után ért a meglepetés: 2 meredek emelkedõ következett, amire nem igazán számítottam, de nem volt gond vele. A cél elõtt még a hévízi szántóföldekbõl kaptunk egy kis ízelítõt és végül jóízû zsíroskenyér mellett elmélkedtem a túráról.

Az idõjárásra kifogás nem lehet. Az utolsó szántóföldi szakaszon már egy kicsit aggódtam is egy esetleges napszúrás miatt, mert éreztem az arcomon, hogy fog a nap. Talajviszonyok megfelelõek voltak sár alig alig volt. Régen voltam ennyire tiszta túrán. (No persze a havas túrákat leszámítva.)

Az ellenõrzõpontokon diákok is segédkeztek, amit jó ötletnek tartok, mert így be lehet õket vonni a szervezõi tevékenységbe és a felelõsségérzetük az önbecsüléssel karöltve növekszik. A létszám nem volt magas, ami azért abban jó volt, hogy nem tömegvándorlás lett belõle. Persze azért kár, hogy kevesen ismerik hazánk eme táját és esetleg csak buszból vagy vonatból vetnek rá egy pillantást.

Jó pihenést mindenkinek!

Galga 50



Galgahévízre menet láttam az idén elõször gólyákat. Nem vagyok babonás, ebbõl mégis arra következtettem, hogy ha õk így kerepelnek remélhetõleg szupi idõ lesz!:) Nevezés a mintaszalag mellett  és 6:20kor P. Barnával útnak eredünk. A fehér vízmûves szalagok több mint a táv felén át mutatják majd az irányt nekünk. Szépen faragott fa kapun át kilépve köves út, régmúltat idézõ  de jó állapotban lévõ nyomóskút után a Palackozott italok boltja mellett haladunk el. 200 méter múlva a 37. sz. új kocsma jön és kezd gyanús lenni, hogy miféle kocsmától kocsmáig túra lesz ez:)) A Szabadság hosszú utcáján gyakorlatilag a falu széléig sétálunk hogy  balra fordulva megközelítsük az elsõ pontot. A fõúton átkelve rögtönzött papír utcanév-tábla hirdeti Mikszáth nevét. 1,84 km/16 perc  után e.p.  ahol  teával kínálnak minket. Néhány ház és veteményes után lesétálunk egészen a Galga partjára. Itt már feltûnik 1-2 korábbi induló elõttünk. Szalagok vannak bõven, még egy ódon, kidobásra ítélt rozsdás kannán is..:) Csak a szél le ne fújja a partról.. egy szál pólóban kicsit fázok a szélsüvítésben, nincsenek fák- épületek  ami útját állná. A vasútállomás közelében a kõkeresztnél újabb pont -34 perc/4,42 km. - itt is diákok õrködnek Harry Potteres könyveik társaságában. Átbaktatunk a hídon és a patak másik oldalán folytatjuk. Néhány km  vízpartozás; kezd HTMV-os feeling lenni.. Balra a Galga színébõl ítélve kétes tisztaságú vize pár 100 méterre jobbra a vonatok néhány percenként húznak el. Elõttünk pedig a hévízgyörki sportpálya kerül egyre közelebb. 7:20kor ,  - 60 perc/ 7,1 km-  és választhatunk a csokikból: epres vagy banános, naná hogy utóbbi:) Itt elválik a rövidtáv, mi maradunk a faluban néhány barkás- nárciszos kert után elérjük a vasúti síneket az M3as alatt. Átkelünk rajta simán még egy árva vonat se akar elütni:) A síneknél van elhagyott cipõtõl kezdve mindenféle dolog sajnos.. Az aszódi állomásnál a resti elõtt két lány igazolgat, 10 km/1:26. Nagy fehér "vasutas" kutyák ugatása közepette kanyarodunk vissza a Galga felé. Az aszfaltról nagyon hirtelen le a hídnál, majdnem benéztük :) Újfent vízközelben, pár száz méter múlva  mély árok áll. Sikerül átugranom rajta. Barna direkt belelép szerinte nem mély: csak eddig ér!- igen de õ majdnem 2 méteres legény:) Földutunk ismét  sínekbe ütközik, átmegyünk a hídon és folytatjuk az aszfalton. Buszmeg, gumiszervíz. Hoppácska ez nem kell nekünk! Így vagy 200 métert sikerül rátenni a távra, hát inkább több legyen, mint kevesebb. Van aki rövidíteni szokott én egy picit általában hosszabbítani:D Visszatérünk egy rövid utcán át a Galgához. Egészen közel van a víz, jó érezni a jellegzetes "vízpart"-illatot. Domony elõtt úttalan füvesbe visz a szalagozás,majd elhagyatott temetõ és meglátjuk a falut. Barna örül, hogy "civilizáció"hoz érkeztünk :) Az Édes presszónál kis szünet 14,4 km/2:17nél. Végigmegyünk Domonyon és megállapítjuk a faluban egész más választási plakátok vannak mint az elõzõben. Errefelé úgy látszik egy falu egy párt plakátjai- már amennyit láttunk belõle. A faluvégén kisebbségiek érdeklõdnek hova tartunk, a kutyát szerencsére nem engedik utánunk=) Szántóföldek közt hamarosan hullámozni kezd picit a táj és végre valami  felfelé!- irány is van. Ma elõször fás részen  megyünk, majd a dombtetõn csak úgy a fák közötti szalagozáson. A fûben mindenütt lila ibolya tömény illattal, hmmm:) Ez a szakasz kicsit gazos - gázos lenne nyáron, most nincs vele semmi gond a szeder és egyéb szúrós- tépõs- ragaszkodós társai nem fejlõdtek ki még igazán. Kövekkel szórt útra huppanunk és a szebb napokat is megélt laktanya romjait láthatjuk. A közepe táján páran lövöldöznek- nem ránk, célba.Elzárt építési területek is vannak , belépni tilos és életveszélyes. Vajon mit építenek ott, romot?:) Az átlátszó fémbõl készült kerítés mellett egy sorompónál elhagyjuk a laktanyát s máris Vácegresen vagyunk.Az útkanyarban újabb e.p. 9:48kor. Csoki, szendvicsek, innivaló. Barna marad a pontnál segédkezni én pedig magam folytatom. Még egy kanyar balra s a földút és a pest megyei piros sávjelzései. A nap folyamán elõször látok jelzést,teljesen elfeledkeztem róla, hogy egyáltalán léteznek:) A lankákon lehet sietni, elõzök egy kirándulócsoportot majd utolérem B. Istvánt. Balra totál lepusztították az erdõt, füstölgõ kupacok s rendezetlenség maradt..

A tavak elõtt finom virágillatot érzek,ám egyik oldalon se látni virágot. Azt hiszem képzelõdök, de kicsit feljebb rengeteg odvas keltike bukkan elõ.Tehát nem bolondultam meg csak jól kiszimatoltam:) Beérünk a házak közé  Domonyvölgybe és egy négyes elágazásnál szalag- hiányosságok vannak. Jobbra fordulunk, kicsit kétségeim vannak,hogy itt kell menni  lehet elõbb kellett volna jobbra fordulni? Azonban az utca közepén egy megcsonkított szalag megerõsít bennünket, hogy jófelé tartunk. Valóban, a lovardánál bejön a sárga s az út szélén folytatjuk.Messzirõl azt olvasom hirtelen, hogy ellenõrzõpont 50 m és balra nyíl. Közelebb érve látom , hogy élelmiszerbolt az a felirat:D Viszont tényleg van egy másik fán mellette olyan , hogy E. P. 50 m . Nah, nagyot nem tévedtem:) Kereken 11kor pecsételnek a fiúk. Innen indul a 20as táv, néhány résztvevõjével nemsokára találkozunk is. Addig azonban barackos müzli, víz, és ameddig csak lehet maradunk a sárgán. A 3as út széle helyett jobb az azzal teljesen párhuzamos fásban menni. A híd elõtt persze muszáj rámenni, de a fele szakaszt így megúsztuk autóközelség nélkül. A Zöldházzal szembeni oldalon is végeztek némi faritkítást..érdekes mostanában bármerre megyek mindenütt úgy fogy a fa mintha lopnák..egyre több a ritkított- tarvágott rész..Átmászunk a síneken majd a vadvédelmi létrán ami elé sorompó került és a valkói erdészet felhívása- tiltása. Végre egy kis emelkedõ és balra át a zöldre. A jelzés mentén végig drótkerítés.. Egy völgybe lenézve furcsa jószágot látunk : mintha napelemes és elektromos kütyü lenne vajon mire használhatják? Fentebb van egy másik közvetlenül az út mellett: napelemes rész, alatta fém doboz, drót és a drót vége a kerítéshez erõsítve. Napelemesen vezetnek bele áramot? Nem értem mi szükség van erre..a vadak a szemmel láthatóan  nem régi és hibátlan kerítésen belül maradnak, akkor  vagy a túrázóktól vagy az errefelé kihalt, de ismét betelepített yetiktõl félnek és  igyekszenek szó szerint korlátok- kerítések közé terelni a turistát és tenni róla, hogy útvonalkövetõ legyen. A  kispistázókra megrázó kerítésmászás jár:) Lekoccanunk a Nagy- Völgybe ahol süppedõs homok fogad. Megállapítom, hogy a homokat max. a strandokon bírom díjazni továbbra is..A völgybõl felfelé a buckára a számba repül egy muslica vagy szúnyog? Csak kaparja , kaparja a torkom.. iszok rá és utálkozok én nem eszek húst ez meg rámkényszeríti magát. Az öngyilkos  merénylõ  vérrovar támadása után felköhécselem magam a bucka tetejére a K/Z elághoz. Elég furán van megoldva, figyelni kell annak aki a másik irányból jön..a kéken újabb sorompó következik, majd egy tisztás mezõ a végén e.p.-vel 12:23kor. Kis idõzés után elbúcsúzok Istvántól mivel szeretném ha 8 órán belül lenne a vége. Jobbról kis dombocskák felszántva, elsimítva a porhanyós föld a barna ezer árnyalatával: halványsárgástól a mély barnáig keskeny sávokban váltakozva.Felette a kék ég és néhány tornyosuló felhõ. Mintha festve lenne..a dombok tetején az ellenfényben fekete fák sziluettje..Így nézelõdve egyáltalán nem unalmas, hanem szép ez a hosszú egyenes a völgyben. Pár eldobott papír és tudom, hogy hamarosan lakott- legalábbis sûrûbben járt rész következik.Elõbukkan a magasles, mellette a sátrazó lánnyal.Jobbról kerülöm a tavat a szalagozást követve, mondhatni bemelegítés másnapra..:)  A keskeny ösvényt nézegetem, jó lesz ez. Szép a tó, a tükrözõdõ víz, a napsütés.A büfé után irány a Szent- András domb. Egy pavilon után rövidke, de meredek part és az emlékmûnél a lányok fogadnak 13:17kor  -43,6 km/6:57-. Innen ösvény nélküli  füvesen le, jó lenne lerohanni de persze ez nem megy úgy ahogy illene=) Újabb kis felfelé a fenyõknél, ez sárban - jégben lenne bulis szakasz:) A szántó szélén elérem a magaslest,majd tovább egyenesen. Egy bal kanyar után szemben pár kéklõ, messzirõl is pofás , felmenni való hegy, a Mátrának tippelem. Kis homokozás, a falu szélén szemétkupac és hirtelen házak, ez már G.hévíz széle. A leírás a Bem utcát említi, aztán rájövök azon jöttem le, de merre is van a suli? Az utcaneves táblánál megvonom a vállam, annyi rémlik, hogy a templom közelében volt, megyek hát jobbra. Köves út és a reggelrõl ismerõs nyomóskút, ja téényleg tudom már hol vagyok. Néhány méterke és a faragott kapun be. Feltûnik, hogy az iskolát Rákócziról nevezték el, én is olyan nevû ált. suliba jártam.. csak kicsit arrébb:) Beérek 13:53 vagyis 7:33/ 48,24 km. Olyan 6,4 es átlag jó az nekem:) Fürcsi, majd a késõbb érkezõkkel rápihenés a másnapi Bikázásra:)) A diákok- gyerekek figyelmesen pótolják az enni- innivalót és a pontokon is jól helytálltak. Mindig jó látni ha fiatalok serénykednek és vesznek részt a rendezésben vagy a túrákon. A szervezés - társaság jóó volt, köszönjük:))