Túrabeszámolók


Tihanyi Csillagösvény

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2010
 Túra éve: 2010
dedeblurtTúra éve: 20102010.09.05 08:31:00
megnéz dedeblurt összes beszámolója

Az elsõ alkalommal megrendezésre kerülõ Tihanyi Csillagösvény Teljesítménytúra a hosszú ünnepi hétvégén kellemes kikapcsolódásnak igérkezett, amihez az idõjárás is áldását adta.Régóta szerettünk volna már egy alapos kirándulást tenni a félszigeten, melyre ez a körtúra tökéletesen alkalmasnak ígérkezett. A honlapon közölt adatok az indulás elõtt ugyan némi félreértésre adtak okot, ugyanis a szervezõk futóversenyeket rendeztek az elmúlt idõkben, de a telefonon adott tájékoztatás megnyugtató volt.

A rajt a Belsõ-tó melletti iskolából történt. Kiderült, nem is régen a túristajelzéseket átfestették, így felhívták a figyelmet az itiner megfelelõ használatára (e tanács többeknek elkerülte a figyelmét, ami a késõbbiekben fárasztó következményeket vont maga után). A kissé felhõs égbolt megakadályozta, hogy a túra elején már hõgutát kapjon az ember, így lehetett gyönyörködni a táj szépségében, a szürkemarhákban és a kacsákban akik a pecások mellett várták a szerencsét. A tavat elhagyva keresztülvágtunk a Kiserdõ-tetõn, ízelítõt kaptunk a lépcsõzésbõl, majd a fejünket kapkodva a táj szépségének befogadása miatt, leereszkedtünk a Szélmarta sziklákhoz (egy kisebb csapat az itinert lobogtatva nagy sebességgel haladt tovább az Óvár irányába, pedig a szalagozás szerint forduló volt a Külsõ-tó felé; nem is láttam többé õket). A Külsõ-tó nádasa mellett azon tanakodtunk, vajon itt miért nem látni vízimadarakat, a máshol megszokottakkal ellentétben (a választ csak a szél ismeri...). Elhagytuk a gémeskutat, feloldalaztunk az Apáti-tetõ mentén, majd a másik oldalon elértük az elsõ EP-t, a templomot.

Az útbaigazítást követve haladtunk tovább az erdõben az Apáti-hegyre, ahonnan ismét gyönyörködhettünk a nádasban és a környezõ tájban, persze most a másik oldalról. A kilátótól leereszkedtünk a szõlõkig, ahonnan meg kellett célozni a Levendulást (a rajtnál közölték, hogy a szalagozás eltûnt, így magunkra maradunk a tájékozódásban, ez jó mûszaki ráérzést követõen sikeres volt, így sokakkal ellentétben láttuk a megnyírt levendulabokrokat a tájékoztató táblával egyetemben; javasolnék egy tájékoztató táblát vagy feliratot a lugasmerevítõ oszlopra), ahonnan egyenes út vezetett fel a fák között a Nyereg-hegyen vezetõ ösvényig, majd azon továbbhaladva a Csúcs-hegyre. A kilátás, immár napsütésben, gyönyörû volt. Az ösvény néha meredek sziklafal tetején folytatódott tovább, több pontján is kilátást engedélyezve a tóra. A hullámvasút nyomvonalát követve immát a Gubicsa-tetõre kapaszkodtunk fölfelé az erdõben, majd hasonló útvonalon, de immár lefelé a kutatóházhoz, a második EP-hez, ahol finom forrásvíz és nápolyi-kex adalék szolgáltatott egy kis erõt a továbbjutáshoz.

A Szarkádi-erdõben folytattuk az utunkat, mint a gólyák, dél felé, fák alatt, ki-kipillantva a tóra, a túlpartra, a völgyhídra. Ezen a szakaszon a szûkszavú itinert több alkalommal is el kellett olvasni, mert jellemzõnek ítélt pontok nem szerepltek benne, pl. a Félbevágott-kúp, ahol markánsan fordult az útvonal az Újlaki-rom felé, amit persze nem kellett elérni, mert elõtte a zöldre kellett váltani. Az ösvényrõl le kellett térni egy földútra, mely hamarosan murvával szórttá változva kanyargott a szolid kis vityillók között. Az itiner jelzésének megfelelõen, a Cser-hegy oldalában, a töréspontban volt a harmadik EP. A terülj-terülj asztalkám nagyon jó volt, különösen a dinnyedarabok, melyek egyszerre verték el az éhséget és a szomjúságot (itt találkoztunk olyanokkal, akik régen hagytak el minket, de vissza kellett jönniük).

Tovább folytattuk az utat az Akasztó-hegy irányába, ahonnan már a Balaton szélesebb oldalán nyüzsgõ vitorlásokat csodáltuk meg. Leereszkedve elkaptuk a piac utolsó pillanatait, majd a lépcsõs ösvényen lejutottunk a Somosi strandhoz (kövtkezõ alkalomra javasolnám a máshol már elfogadott kis lampionos EP jelzõket, ugyanis a pontõr majd' kitáncolta a lelkét, mire észrevettük...; és persze jó lenne, ha utolsó állomás lenne a fürdési lehetõség!).

A hajóállomás felé haladva már nagy tömeggel találtuk szembe magunkat, ami kicsit átalakította a túra hangulatát, így mi is megebédeltünk egy büfé teraszán, tudatában a hátralévõ csekély 4 km távolságnak. Szerencsére a Barátlakásokhoz már ismét erdõben kellett haladni, ami jó hangulatot kölcsönzött ismét a túrához. Körbejárva az Óvár lankás oldalát elértünk egy mûúthoz, ahol követve az itinert, JOBBRA fordultunk a megfelelõ BAL helyett. Szerencsére a húsz méter az korrekt távmegadás volt, visszafordulás, majd némi lépcsõzés után megérkeztünk a Kálvária tetejéhez (a helyszínhez nem illõ módon fényképezkedõ turista látványa sajnos rontott a hangulaton, de ez nem a szervezõk bûne, hanem az illetõ nõ kulturálatlansága). Innen már egyenes út vezetett a tömegen keresztül az utolsó EP-hez a sétányon, majd át az Õsközségen vissza a Belsõ-tó mellé, ahol a Szabdidõ parkban beérkeztünk a célba.

Egy kis összegzés:

A szervezõk hozzállása kiváló volt, kedvesek voltak, és jól viselték a tapasztaltakból eredõ kritikákat.

Az ellátásra nem lehet panasz, megfelelõ mennyiségû és minõségû volt az étel-ital.

Az itiner tapasztalt hiányosságainak javítására ígéretet tettek.

Elsõ alkalommal szervezett túrához - bölcsen - nem rendeltek szintidõt, de úgy vélem az elkövetkezõkben ezt a húsz kilómétert 5 óra alatt bõven lehet teljesíteni.



Csak gratulálni tudok a szervezõknek a rendezésért, a jó grafikájú kitûzõért és az ötletért, hogy ezen a szép vidéken tölthettem el egy kellemes napot.

Jövõre ugyanitt remélem ismét próbát lehet tenni!