Túrabeszámolók


Élőtáj Tanösvény Teljesítménytúra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2011 2012 2013 2014
 Túra éve: 2012
hakaticaTúra éve: 20122012.05.04 21:39:15
megnéz hakatica összes beszámolója

 Élõ Táj 20


 


Ennek a hosszúhétvégének a programját már jó elõre elterveztük, lévén, hogy egy gerecse 50-nel kezdtük. Másnap pihizést és láblógatást, de aztán sem akartunk otthon tétlenkedni. Így a tervben hétfõre kapóra jött a szentendrei 35 km-es túra, majd másnap egy 20as a Budai-hegységben.


Szombat estére a kisebb baleset végett a hétfõi túra távját lecsökkentettük a 20as távra; de nem bánkódtunk, hisz tvábbi 4 fõ elsõbálózóval beszéltünk meg tallkozót a rajtban, így velük terveztünk menni. Aztán reggel sorra mondták le ... így ketten indultunk Szentendrére, ahol hamar megtaláltuk a rajtot olyan n10 magasságában. Töltöttünk, fizettünk - a kiírásban 500.-/fõ volt írva, a helyszínen 600.- lett a díj-, a szervezõ kissé zavarban volt, mert az itiner író még az elõttünk nevezõk lapjait írta, de persze kivártuk minden gond nélkül.


Aztán kaptunk egy 35 km-es itinert... aztán nézegetük, egybevetettük emlékezetbõl a kiírásban szereplõ útvonallal, próbáltunk eligazodni a térképen, aztán feladtuk és a szervezõkhöz fordultunk. Itt elõször próbálták mutogatni, h nem erre, hanem arra, de az sem jó, ... ugyan ez zajlott a nevezési asztalnál is, majd jött az ötlet, hogy akkor 15 perc múlva hoznak tavalyi itinert. Míg várakoztunk, elmentük kedvenc pékségünkbe kenyérét, elvittük a kocsihoz, bebiztosítottuk magunkat a hõség ellen, majd vissza a rajtba. Itt az itinert író hölgy kissé megszeppent, mikor kértük, h cserlje ki az itinert. Ez megtörtént, de se tõle, se mástól kommentet nem kaptunk...


És 10:15kor el is indultunk.


Az 1. ep-ig a Bükkös-patak partán haladtun, mely nagyon szép és hangulatos. Itt magkaptuk a pecsétünket kaptunk ásványvizet, majd tovább  haladtunk a patak partján. A leírás ezután számunkra kissé kusza volt, de mivel más út nem vot, így csak erre mehettünk. Az elágazásnál ki volt táblázva, h merre megy a 10es és merre a 20as táv, így nem is tétováztunk, haladtunk a megfelelõ irányba az erdõ mellett. Itt még kecskével és gidákkal is találkoztunk, és volt szerencsénk megnézni, hogyan védi gidáit a mama (bár nem tudom, h a kecske, vagy a túrakutya ijedt meg jobban a másiktól...) Mivel sem a leírás, sem a térkép nem egyezett az úttal és számunkra értelmezhetetlen volt, így egyszercsak a S+ jelzésre kanyarodtunk, ahol már mások is haladtak valamivel elõttünk, és hamarosan elértük a vízmûvek elõtt a nyomós kutat, amit a Honvéd túrákról már jól ismertünk. Itt többen tétozáztak, h merre, de egyértelmû volt a leírásban is, hogy a S- visz a turistaházhoz. Épp mielõtt felértünk volna, az út - mely szalaggal volt jelölve - balra kanyarodott egy szentéjhez  (eddig fel sem tûnt, pedig honvédék által jártunk erre eleget, és tényleg csak 2 lépés az úttól..), majd hamar felértünk a házhoz. Itt egy kedves pontõr és a turistaház által készített megszokottan nagyon finom tea várt ránk. Szendvics evés és teázás után indultunk tovább... aztán megtaláltuk a mekegés forrását és persze azonnal még 3 csacsi is megérkezett némi simizést bevasalni :-))


Utunkat a szalagozás mentén folytattuk, ahogy a pontõr is mondta, és az itinerben is volt írva. El is értük a S- -ot. Ekkor jobbra fordultunk, mint ahogy le van írva, de onnan jött 2 túratárs, akik állították, h arra biza nincs semmi. Azonban néhány méter megtétele után az ellenkezõ irányban konstatáltuk, h ez biza nem jó, és visszaiindultunk a már említett jobb oldalon. Na, innen ismét nem tudtunk eligazodni a leíráson és a térképben is volt egy nyíl rajzolva, amit nem értettünk.. Ezen a S- -on már elõkerült  a rendes térkép, így szerencsére nem kellett sokat tétovázni, lassan meglett a forrás turistajelzés is, ami elvitt a csepel-gorráshoz, amibõl sajnos nem csordogát víz :-(


A 3. pecsét begyûjtése után visszatértünk a S-ra, de nem értettük, hogy a leírásban szereplõ "térjünk vissza az elágazáshoz és bg jelzést követve ..." hisz sem útközben  az ellenkezõ irányba nem volt korábban bg jelzés... és a Vasas-szakadék sem arra van.. Így ismét elõkerült  a rendes térkép és meg lett a jelzés is, melyre hamar rátértünk (itt jöttünk rá, h tavaly másfele vitt az út, mely ott tér rá a turistaútra, ahol a S- & bg jelzés találkozik... a tollal rajzolt nyíl pedig a szalagozás, mely nem oda vezet, mint tavaly...)


A Vavas-szakadékot hamar megtaláltuk, fel is fedeztem, majd folytattuk utunkat immár néhány eltévedt és hozzánk csapódott túratárssal. Persze a jó kis saját térképünk folyamatosan nálunk volt, hátha ... A nyomóskúthoz egyértelmûen visszataláltunk - helyenként volt szalag, frissités/hûtés, majd melyik is a murvás út? mert azért annyira nem volt murvás, h hipp-hpp rátérjünk...és szalag sem volt. 


Rövidesen elértük a temetõ kerítését, majd ismét jött a dilemma, amin már a térkép sem segített (mivel azon nincsenek jelölve a tanösvények és a kersett forrás sem): a 'T' jelet megtaláltuk, de viszont a szalag tovább vitt lefele.. melyik az erõsebb??: az itiner, h T-n befordulni, vagy a szalag??. Mivel ezidáig is félrevezteõ volt sokszor az itiner, így a szalagot választottuk (mint  acélban megtudtuk, az a 35ös távé volt...)  ...  és leértünk a Bükkös-patakhoz... ahol már mások is voltak... és még jöttek is utánunk... így nem volt mit tenni, hátraarc és vissza a "T" jelzésig. Susnyás taposás és meg is lett a 4. ep.


Kiérve a Pomázra vezetõ útra megtaláltuk az út szélén álló tanösvénytáblát hamar, de eolvasni kicsit sem volt kedvünk, mitöbb ennyi bolyongás után a rövidke kitérõhöz sem. Vissza térve a susnyár folytatólagos részére, a szakasz már ismerõs volt a nevezett Honvéd túrákról, így a fa hidacskát is könnyedén magtaláltuk (viszont fel lett újítva :-))) és már nem olyan instabil ) és beértük  alakott területre. A Harkály-tavat eszünkbe sem jutott megkeresni, inkább haladtunk a következõ ep-hez. Ez a szakasz kimondottan rosszul esett az aszfalton, majd az 5. ep-nek helyt adó cukrászda is zárva volt (mint a célban megtudtuk, õ ktudták, h hétfõn zárva lesz, így az ellenkezõ irányba kellett volna menni.... könyörgöm... a rajtban nem lehett volna elmondani, h nem ott van az ep?? Ha már csak tavalyi itiner jutott..)


Innen már csak a célba igyekeztünk. Viszont megtudtuk, h hol is van az uszoda, amivel már itthon többször szemeztünk.


A célba megkaptuk az oklevelet, kis kerámia plakette és egy jókora nápolyi szeletet.


 


Összességében jobban belefáradtunk a túrába agyilag, mint 2 nappal korábban közel 48 km gyaloglásba és lépcsõmászásba.


 


A túra meglepetés része:



  • a kiírás ellenére volt ellátás


Ami tetszett:



  • az útvonal olyan helyeket érint, amiknek egy részét még privát kirándulás során sem ejtettünk útba

  • a szépen kiépített tanösvények - bár nem a betonon, és olvasgatni sem volt túl sok türelmünk

  • a potõrök kedvesek voltak


Ami nem tetszett:



  • a tavalyi itiner mellé semmilyen infó nem volt, pedig változások voltak

  • a kapott térképet nem tudtuk használni

  • a leírás csak helyenként egyezett - sok esetben ahol balra volt írva, ott jobbra kellett menni, hol felfele irányított, ott a valóságban lefele ment az út => mintha ellenkezõ irányba lett volna lejárva és elkészítve a leírás

  • mind a 20, mind a 35 km-nek a szalagja narancssárga volt, így nem lehett követni, h most kinek merre kell menni

  • a rengeteg aszfalt taposás  - már túra épp ez okból került le a listánkról, idén már nem is mentünk rá


 


Személy szerit sajnálnám a túrát, hisz a két hosszútáv valóban olyan helyken halad, amiken más túrák nem és még csak nem is érintik. Épp ez volt az oka, h a hétfõi napra ezt a túrát választottuk. Az idõjárás is több, mint kiváló volt, így várható volt, h jönnek páran..


Bízom benne, h a szervezõk elolvassák a véleményeket és a kritikus pontokon javítanak. Amennyiben igen, akkor egy nagyon jó kis túra tud kerekedni belõle.


 


 

 
 
toprongyTúra éve: 20122012.05.04 16:36:03
megnéz toprongy összes beszámolója

Élõ Táj - 20-as résztáv


Ebbõl a túrából nekünk (is) gyakorlatilag pontérintõs túra lett.


Odaértünk a rajtba a rajtidõ vége elõtt kb. 20 perccel, pont elõttük fogyott el az itiner, se baj, mondták, ha várunk 5 percet, nyomtatnak újat, vagy ha nem várunk 5 percet, vihetünk a másik távok itinerébõl, de azon nem fogjuk kiismerni magunkat. Ráértünk, vártunk 5 percet. Szûk fél óra múlva elõ is került egy pasas egy adag itinerrel, amely a tavalyi túráról lett még nyomtatva. Tavaly óta az útvonal többhelyütt megváltozott; hogy hol és mi, azt egy másik pasas szóban elmondta.


Azzal nekivágtunk...


Utunk eleinte a városban, betonon vezetett; a Bükkös-patak partján, ahol festõi, kies lombsátor terült a hûs habokkal csörgedezõ patak medre fölé. 1-2 km múlva egy olyan ponthoz értünk, ahol az itiner szerint mehetünk balra a hivatalos úton, vagy jobbra magánterületen keresztül; egy kiakasztott táblán viszont az állt, hogy a 20-asok útvonala jobbra (a magánterületen át) vezet. Mi tehát erre mentünk, a gond csak az volt, hogy a vagy-vagy opció után nem lehetett tudni, hogy a leírás a jobb, vagy a bal oldali út szerint folytatódik-e - innentõl kezdve tehát nem hagyatkozhattunk rá.


Caplattunk tehát, s közben összeverõdtünk két másik társasággal, akik hasonlóképp tanácstalanok voltak. Hosszas tanakodás után háromfelé váltunk; mi toronyiránt nekivágtunk a Kõ-hegynek, miután nyilvánvalóvá vált, hogy már köszönõviszonyban sem vagyunk azzal, ahol akár a térkép, akár az itiner szerint járnunk kéne. No sebaj, a Kõ-hegy oldalában találkoztunk egy pasassal, aki felvilágosított minket, hogy fogalma sincs, merre van a sárga sáv.


Mentünk tehát tovább toronyiránt, mígnem - csodák csodájára - beletorkollottunk a Kõ-hegyi turistaházhoz vezetõ, jól ismert, köves útba, amelyen a sárga sáv is vezetett. Felértünk a turistaházhoz, és örvendeztünk, hogy csak fél órát vesztettünk a tévelygéssel.


Odafent megkérdeztük a pontõrt, merre tovább: mondott egy irányt, amely tökéletesen ellentmondott a szalagozásnak, amely véletlenül sem egyezett a leírással. Elkezdtük hát követni a szalagokat, majd amikor azok megszûntek, és nyilvánvalóvá vált, hogy újfent eltévedtünk, mentünk tovább intuitívan elõre (abból nagy baj nem lehet).


A Csepel-forrást végül vissza irányból közelítettük meg: lementünk a völgybe, onnan vissza a hegyre. Se baj, megtaláltuk, közben egy csomó tévelygõ túratárshoz volt szerencsénk. Egy kis csapatban régi ismerõsökre leltünk: õk már akkor is itt bolyongtak, amikor mi még a Kõ-hegy felé tartó utat kerestük (jó két órája), és azóta még mindig nem találták meg 2. pontot, a Kõ-hegyet.


Ojjé!


Csepel-forrástól tovább a Püspökmajor-forráshoz. Újfent intuitívan haladtunk Szentendre széléig, ahol egy helyütt a sárga T jelzés, a szalag és a leírás újfent tökéletesen ellentmondott egymásnak. Itt összefutottunk két sráccal, akik javaslatát követve a szalagot követtük.


Ez hiba volt!


Kb. 200 m-re az 5. ponttól eszméltünk rá, hogy hol vagyunk (nekünk még a 4. pont kellett volna). Ekkor végigjárattunk elcsigázott tekintetünket a horizonton, s toronyiránt nekivágtunk amaz iránynak, amerre a 4. pontot sejtettük. Közben számos eltévedt túrázó keresztezte utunkat; sokan visszafordultak, mi átvágtunk egy mezõn és egy horhossal benõtt, meredek domboldalon, mígnem leértünk a sárga T-re, ahol egy eltévedt túratárssal együtt hamarosan elértük a 4.-es pontot.


Irány tehát vissza az 5.-hez, ahol az imént már majdnem jártunk!


A sárga T ezen részét szerencsére más túrákról már ismertük, így követése nem jelentett problémát. A tanösvény következõ szakasza festõi panelházak között vezetett; a táblákat már nem volt lelkierõnk elolvasni, pedig a panel lakótelepek õshonos élõvilága kétségkívül lebilincselõ ismereteket nyújtott volna.


Sokkal inkább motivált minket az, amit az itinerben olvastunk: hogy a következõ pont egy cukrászda, amelyben a túra részvetõi 30% kedvezménnyel vásárolhatnak! Kitikkadva és fagyira kiéhezve értünk a cukrászdához, amely ZÁRVA VOLT!!


Végvonaglások közt kínlódva verõdtünk össze néhány újabb, eltévedt turistával; páran közülük nem találták meg a 4.-es pontot, de már nem volt lelki erejük visszamenni.


Innen már csak 1-2 km volt - lakott területen belül - a célig, ahová rendben beértünk. Átvettük a szép agyagplakettet és az oklevelet, valamint fejenként 1 db sport csokit. A nevezési díjért, amely 600 Ft, ezen kívül 1 pohár teát ihattunk volna a Kõ-hegyen, de ezt köszönettel kihagytuk.


Summa summarum: ez egy drága túra, az itiner és a szalagozás többet árt, mint használ, a leírás nem csak pontatlan, de többhelyütt egyenesen félrevezetõ. A vége felé már arra gyanakodtunk, hogy valaki kiszúrásból átrendezte a szalagokat - ha ez történt, nem szóltam. A szervezés finoman szólva is amatõr, de legalább a jó szándék megvolt a szervezõkben. (Egyébként kedvesek voltak.) És az út zöme (leszámítva a 4-5. pont közötti sétát a városban; ezen szakasz fõ látványossága az uszoda, ahonnét kellemes vízillat szûrõdött ki) szép, fõleg a Bükkös-patak tanösvényen vezetõ része.


Aki jól viseli az eltévedés okozta stresszt, vagy úgy ismeri Szentendrét és környékét, mint a tenyerét, annak ajánlom. De azt továbbra sem értem, hogy mi került rajta 600 Ft-ba.

 
 
geocatTúra éve: 20122012.05.03 10:33:12
megnéz geocat összes beszámolója

 Élõ Táj 35- Kellemes kavargás Szentendre körül


Viszonylag korán kiértünk Szentendrére, egy kis tanácstalankodás után (a nevezést egy útfelbontás eltakarta elõlünk) 8:00-kor sikerült neveznünk. Kicsit meglepõdtünk, hogy rögtön egy kunkorral indítjuk a túrát; a patak mentén le, majd vissza, de a kecskebékák miatt megérte a kis kitérõ, a meleg miatt teljes erõbedobással ment a kurutty. Az elsõ ellenörzõ pontig nagyon részletes leírás segítette a tájékozódást, és bár õszintén szólva a térképnek nem vettük sok hasznát, könnyen elértük a pecsételõ helyet. Itt egy kicsi nehezítés tette izgalmassá az utat, ugyanis a leírás kissé kusza volt, ráadásul a pontõrök nagyon kedvesen a rossz irányba próbáltak terelni minket :) Szalagozást továbbra is hiába kerestünk, de az itt összeverõdött tanácstalan kis csapattal jó hangulatban kavarogtunk jobbra-balra. Szerencsére nem kellett sokat gyalogolni a panelrengetegben, viszont az út egyszer csak egy dús susnyába torkollott, innen háromféle úton próbáltunk szerencsét, mivel egyértelmûen kitaposott út nem volt. Meglett a második pont is, a pontõr nagyon kedves volt (ha jól emlékszem nála kaptunk almát is), de foglama sem volt, hogy a szalagozás kihez tartozik, viszont jó irányba irányított minket, így a következõ ellenõrzõ pont is meglett. Kis kapaszkodás után felértünk a turistaházig, itt újabb kellemes meglepetés ért: nagyon szép kilátás és még teát is kaptunk (ezt a TTT oldalon nem láttam)! A 4.-5. és 6. pont között ismét néha kicsit tájékozódási túrás érzésem volt, egy nagyon kedves szintén eltévedt csapattal találkoztunk, innen már velük folytattuk az utunkat egészen a végéig a szebbnél szebb utakon. Bár a 8. és a 9. pont között nem volt egyértelmûen látható az útról a szalagozás és a kitaposatlan úton való sasszézés kicsit kedvünkte szegte a vége felé, de a kilencestõl már nagyon könnyen és jó hangulatban trappoltunk a célig. Nagyon szép oklevelet, csokit és kerámia plakettet kaptunk.


Másnak is jó szívvel ajánlanám a túrát, mert olyan utakon vezet végig, amiken legtöbbünk még nem járt de érdemes megnézni. Bár nem volt feltüntetve, de nagyon jó ellátást kaptunk a nevezési díj ellenében és minden ponton volt frissítési lehetõség. Nagyon kellemes volt a táv hossza és a szint is. A szintidõ nagyon jól lett kiszámítva, mi még így is 8 óra alatt tudtuk teljesíteni a 10 helyett.

 
 
olahtamas-Túra éve: 20122012.05.02 19:21:01
megnéz olahtamas- összes beszámolója

2012.04.30. Élõ Táj teljesítménytúra 20-as táv.



Éppen hezitáltam, hogy merre túrázzak ezen a hétfõi szombaton, amikor Panni felhívta a figyelmemet erre a közeli teljesítménytúrára.

Mivel a Kõ-hegyi menedékház kõlevesében van kolbász, így el is dõlt, hogy oda menni kõ'

Gyorsan el is olvastam a beszámolókat, így tudtam, hogy erre a túrára picit készülni kell, így a honlapjukról le is töltöttem az útvonalat, és az ingyenes parkolóhelyek ismerete is jól jött.

A rajtba 10 óra elõtt 5 perccel érkeztünk végül meg, ahol a sok nevezõ miatt épp tetõfokára hágott a fejetlenség, de 15 perc alatt lecsengett a procedúra, igaz kicsit bizonytalanok voltunk, hogy akkor most melyik útvonal a hivatalos, de mivel fejben is készültünk, így nem ijedtünk meg, hanem nekivágtunk az útvonalnak.

Patak partján le az elsõ tanösvényi táblához, sima ügy.

Aztán szép sorban a tanösvény tábláinak elhagyásával elértünk az elsõ ellenõrzõ pontra is. Itt már a sárga négyzet jelzés kikopott alólunk, talán érdemes volna azzal is törõdni egy picit a szervezõknek.

Az elsõ meglepetés 350 méter múlva ért, amikor a szöveg és a kitáblázás eltért egymástól és kissé zavarosan fogalmazott, hogy mehetünk arra is, de tulajdonképpen erre is jó :)

Mi itt a táblázás szerint elváltunk Pannitól, aki a 10-es távon küzdött tovább a babakocsival, mi pedig mentünk tovább a tanösvényen.

550 méter múlva viszont az elágazásban semmi nem mutatta, hogy nekünk balra kéne mennünk, de szerencsére a Kõ-hegyre úgy is tudtuk az utat :)

Az emelkedõn megelõztünk pár gyerekes családot, és a kápolnánál pár szalag is elõbukkant, így betértünk oda is. 11:50-re értünk a menedékházhoz, ahol begyûjtöttük a pecsétet, majd bementünk a kõleves végett.  Amíg a leves készült megittunk két jó nagy pohár házi málnaszörpöt, aztán 12:20-ra a levesünk is elkészült. (6662)

Olyan forró volt, hogy további 20 perc kellett a leküzdéséhez, így aztán 12:42-kor hagytuk el a menedékházat. A Kõ-hegyi tó eléggé kiszáradt volt, csak egy pocsolya volt a közepén (6665). A tanösvény 5.-ös táblájától mértük a távolságot, így a kb. 200 méter után észre vettük az erdõn keresztül szalagozott, eléggé benõtt útvonalat. Én egy kicsit erõltetettnek érzem így átvezetni egy teljesítménytúrát az erdõn, de ez a szervezõk szíve joga. A sárga jelzés elérése elõtt még egy egykori jelzõoszlop maradvány is volt (6668). A sárga jelzésrõl a letérésnél egy halvány szalag volt, azt még észre vettük, aztán valahol elvesztettük a fonalat, de tulajdonképpen én ezt a levágást is kihagynám, hiszen a sárga jelzés úgy is odavisz a Csepel-forrás leágazásához, 100 méter rövidítés miatt, meg kár bonyolítani az útvonalat. No de a lényeg, hogy bár a rajtban azt hallottuk, hogy a kis kitérõket nem kell megcsinálni, azért biztos ami biztos alapon kimentünk a forráshoz, és ott megtaláltuk a 3. ellenõrzõpontot. Innen sarkon fordulva lementünk a Vasas szakadékhoz, ahol hûsöltünk egy picit. A gyakorló tér felé közeledve észrevettük, az újra elõkerülõ sárga szalagokat, és szép panorámás úton haladtunk tovább. Már nagyon vártuk a nyomós kút elérését, mert igen meleg volt.

Hamarosan el is értük, és pancsoltunk picit, én még a sapkámra is töltöttem vizet rendesen.  Innen 800 méter egyenes út várt ránk, majd balra kanyarodva, úgy 35-40 méter múlva láttuk meg a jobbra lekanyarodó tanösvény jelzését. Itt igen zavaró volt, hogy innen az Észak felé vezetõ úton is látszódott egy sárga szalag, de mi itt az itiner szerinti szöveget vettük alapul, és a Püspökmajor forrás felé vezetõ tanösvényen mentünk tovább. Ez a forrás számomra még ismeretlen volt, és elég bõ vizet is adott. Itt is megkaptuk az igazoló pecsétet, majd tovább haladtunk a hangulatos tanösvényen. Egy harkályt sikerült itt lefotóznom (6690), ez már elõre is mutatta, hogy a Harkály tavat se akarjuk kihagyni.

Jól is tettük, hogy megnéztük, mert ott meg egy szürke gémet sikerült lencsevégre kapni (6699). Innen egy kis emelkedõt kellett abszolválni, majd végre árnyékot adó házak közé kerültünk.

Néhány kanyargás után megleltük az emléktáblát is, majd a feszületet is, és épp az itiner fölé hajolva vakargattuk a fejünket, hogy vajon hol van a pont, amikor egy ember el kezdett integetni a közelben. Fagyi helyett egy fagyit ábrázoló pecsétet kaptunk, pedig már nagyon rá voltunk állva a fagyizásra. Így nem maradt hátra más, mint gyorsan bemenni a célba, és keresni egy fagyizót.

 

Fényképek:

indafoto.hu/olah_tamas/20120430_szentendrei_tura

 
 
lükepékTúra éve: 20122012.04.30 18:07:45
megnéz lükepék összes beszámolója

Élõtáj 10


Oláhtamás és Annamari szerencsére ráért és túrázni is volt kedve, és el is jöttek értünk, BKV-val nem mertem nekivágni, nem voltam igazán formában ehhez. Csak a rövidtávra tudtam vállalkozni, babakocsival gyerekkel súlyosbítva ennyi fért bele. Az elõzõ napi PMP után este nagyon megfájdult pár lépés alatt az achillesem, nem mertem hátihordóval vállalkozni. Hát most már akkor minden másom is fájni fog, mert azért technikásan kellett tolni a babakocsit :)


A rajtba kicsit késve érkezünk, de semmi nem veszett el, még sorban álltak az indulók. 10:15-kor indulunk, kellemes zötykölõdés a macskakövön. A  gyerek még az autóban bealudt, egy darabig még túra közben is alszik, de valami megsúgja neki, hogy itt történés van, így felébredt. A Bükkös-patak nagyon tetszett neki, élénken nézelõdött mindenfelé. A kapaszkodás a szépen kiépített sétány elhagyása után kezdõdött. Jó pár helyen a kislányom is erõsen kapaszkodott a babakocsiba, mert dülöngélt jobbra-balra-elõre-hátra gyökéren, kövön, keréknyomon. Én meg a fogantyúba még erõsebben, hogy be ne boruljunk a patakba :) Az új temetõ sarkánál kicsit megzavartak a kék és narancssárga szalagozások keresztezõdése (mivel nem ismertem a többi táv útvonalát), de szerencsére a leírás azért sokat segített, és körülöttem pont voltak emberek, akik megerõsítették, hogy jó irányban vagyunk. Ezután egy küzdõs lejtõn mentünk le a Püspökmajor-forráshoz vezetõ völgyecskébe, itt azért inkább szerencsém volt, mint kellõ ügyességem, hogy nem gurultunk le mindketten. A völgyecske hangulatos volt, a ponthoz érve lett pont éhes a lyány, így egy negyedórás ebédszünetet tartottunk (legalábbis õ, én ügyesen nem vittem magamnak ennivalót). A pont után kedves túratársak segítettek átemelni a patakon a gyereket, egyedül is ment volna, csak egy kis küzdéssel. Cserébe viszont a Pomázi útnál megóvtam õket attól, hogy rossz felé menjenek. Itt kiléptem, mert a gyerek nagyon óbégatott, de a tempós haladás a göröngyös füves úton megtette a hatását, elaludt. Nemsokára szerencsére azonban elértük az aszfaltot, itt már õ is nyugodtabban aludt. Én meg rájöttem, hogy van még egy cipzár a napvédõn, és levegõt is fog kapni. Az utolsó ep-hez lakótelepen át csalinkáztunk, az itinerben említett tanösvény-állomások megkereséséhez, megnézéséhez sajna nem volt türelmem. A Kálvária út lefelé közepesen volt felemelõ élmény, de legalább tudom, hol van a nagy uszoda Szentendrén. Itt egy picit eltértem az útvonaltól, egy alkalmasnak látszó kis utcán lecsordogáltam a Bükkös-patakhoz, ahol fél órás lábáztatást iktattam be, itt a patakcsobogásnál jól aludt a leány. Aztán felcihelõdtem, lezötyögtünk a célba, persze itt 2 percen belül felébredt a zajban a gyerök. Ekkor még megvártuk Tamásékat, akik meghódították a kóhegyi levest is, és ezért késõbb jöttek. Meg letámadtunk 2 fagyizót, aztán hazajöttünk. Boldogság van és fáradtság.

 
 
 Túra éve: 2011
KadaTúra éve: 20112012.04.15 14:23:35
megnéz Kada összes beszámolója

Kíváncsian vártam, milyen útvonalon vezetnek minket körbe a szervezõk Szentendrétõl Szentendréig 35 km-en át, mert eddig csak sugárirányban, a városból kifele/befele ismertem a lehetõségeket. Számomra nagyon kellemes, változatos útvonalat találtak. Az útvonal elején és végén aszfalton kellett ugyan haladni, de zömmel fák árnyékában, patakparton vagy a Duna partján. Az útvonal zöme erdõben vezetett, a Kõhegy oldalában felvõ hatalmas mezõrõl pedig (egykoron katonai gyakorlótér volt) gyönyörû kilátás nyílott a szemközti Nyerges hegyre, a Skanzenra és az Asztal-kõre, utunk folytatásának állomásaira. Étkünket-szomjunkat a számos, köztük egy boldogtanyai, eddig számomra ismeretlen forrás mellett a Surányi cukrászdában, a Kõhegyi menedékházban és a célban is enyhíthettük. A túraleíráshoz tartozó térkép fekete-fehér volta ellenére nagyon hasznos és jól használható volt, figyelmes böngészése után esélyem sem volt az eltévedésre.


A tanösvények tábláinak elolvasását a szervezõk nagyon diszkréten a túrázókra bízták: akit csak a túrázás érdekelt, nyugodtan elhaladhatott a táblák mellett azok elolvasása nélkül, nem volt belõlük feladat, akit viszont érdekelt, a szintidõ úgy volt megadva, hogy jutott idõ a táblák elolvasására is. A jelzetlen szakaszok jól ki voltak szalagozva az Asztal-kõ alatti részt kivéve, ahol ismeretlen vandálok leszaggatták a jelzést és csak a szalagok csonkjai  maradtak fent az ágakon.


 A pecsétek szépek, és a célban kapott, a rendezõk által saját kezûleg készített kerámia korong kárpótolt a túra fáradtságaiért. Köszönet a rendezõknek, ha tudok, jövõre is eljövök.

 
 
VegyesúszóBajnokTúra éve: 20112011.09.04 23:26:30
megnéz VegyesúszóBajnok összes beszámolója

Örömmel fedeztem fel az interneten hosszú túráktól elszokott lábamnak a rövid 35 km-es távot Szentendrén. Mint a kiírásból sejteni lehetett, a túrán rengeteg tanösvény-tábla várta az arra járókat, melyeket a laza szintidõ és a túra rövidsége miatt nyugodtan végig lehetett olvasni. Nem értettem azokat a túratársaimat, akik a túraleírásba mélyedve becsukott szemmel mentek el a látnivalók mellett. A Bükkös-patak torkolatánál kezdtük a túrát, majd felfelé haladva 10 tanösvény-táblát vettünk sorra, közben egy kis kitérõt téve a Püspökmajor tanösvény tábláihoz. Szentendre rejtett látnivalóit ismerhettük meg közben. A Kõhegyen tea és békákkal teli tó várt minket. A kánikulában nagyon jól esett, hogy a szervezõk az összes lehetséges forrást beépítették az útvonalba, így a Csepel-forrást is, bár azt kicsit nehéz volt megtalálni a leírás alapján. A Vasas-szakadék megtekintése után újra lementünk a Bükkös-patakhoz, majd a szintén ma rendezett Pilisi tekerõ útvonalát keresztezve átkeltünk a Skanzen mögött háttérbe szorult a Sztaravoda-forráshoz. Innen következett a legnehezebb rész, pont a legnagyobb melegben megmászni az Asztal-kõt, majd a Nagy-Nyerges hegyet, szerencsére az Álló-rét után lehetett szedret enni. Utána olyan elhagyott ösvényeken jártunk, amelyek Czárán Gyula feledésbe merült útvonalait juttaták az eszembe. Nemhiába, mert a legjobbkor egy szépen kiépített, de elhagyott forrás következett, ahol vagy másfél litert tankoltam. Még egy alig ismert látnivalót fedezhettünk fel ezután, a Sas-kõ nagyobb részt mesterséges barlangját. Volt még egy Sztelin-patak tanösvény-tábla, majd lent a bicikliúton próbáltam meg behozni a barlangnál elvesztegetett idõt. Teljesen kiizadva értem a célba, ahol kalandtúrához illõen nem a megszokott kitûzõt, hanem egy teljesen egyedi cserépdarabot kaptunk. Ahhoz képest hogy elsõ rendezés volt csak kisebb zökkenõk voltak, jövõre reméljük lesz valami tudás-teszt is, mert ez a túra nem a kilométer-gyûjtésrõl, hanem a felfedezésrõl szólt.


 

 
 
napvirágTúra éve: 20112011.09.04 14:46:35
megnéz napvirág összes beszámolója

 


ÉTTT 20


A túra megkezdése elõtt nagy hasznát vettük annak a segédanyagnak amit a szervezõk feltöltöttek, konkrétan az ingyenes  parkolási lehetõségek tekintetében. Sokat nem is vaciláltunk a megérkezés után, az autóbusz pályaudvaron hagytuk az autót. Onnan sétáltunk be a Sörözõig, mely út egy kicsivel hosszabb lett mint terveztük, ugyanis a megkérdezettek bizonytalanok voltak azt illetõen, hogy jó irányba haladunk e a Jókai utca felé. 



A rajtban kedvesen fogattak minket, kaptunk egy kis színes  füzetecskét is az itiner mellé, mely az egyesületet mutatta be pár mondatban.

A 20-as táv három területet volt hivatva megmutatni, a Bükkös-patak, a Kõhegyi és a püspökmajori tanösvény bejárásával. A szervezõk törekedtek arra, hogy utunk érintse az információs táblákat,  hogy minél alaposabban megismerjük ezeket a helyeket.

Mivel három részt kellett összekapcsolni,  voltak szalagozással jelölt útvonalak, hogy egyik tanösvényrõl át tudjunk térni a másikra, sõt a szervezõk  - a teljességre törekedve - elkalauzoltak minket olyan kitérõkre is, ahonnan - érintve a tanösvény egy-egy adott tábláját - ugyanazon az úton visszafordulva kellett pár száz métert megtenni és folytatni az eredeti útvonalat.

A leírásban akadt egy-két félre érthetõ rész a 3. és 4. ep. között, de valahogy csak rákeveredtünk egy idõ után a jó útra, ráleltünk a megfelelõ irányra.

A pecsételõ helyeken készségesek voltak a pontõrök, szép, egyedi nyomdával láttamozták a pontokon való áthaladásunk. Nagyon jól esett a Czibulka menedékházban felkínált hideg tea és az 5. ellenõrzõ ponton a kedvezményes fagyivásárlás lehetõsége.

A célban barackkal kínálták a teljesítõket. Az oklevélhez egy nyakba akasztható kerámia medált vehettünk át, melyen a felirat mellett két õszi kikerics domborodott.

A tanösvények közül legjobban a hangulatos Bükkös-patak mentén haladó tetszett, a Kõhegyinél örömmel vettem, hogy megmutatta a számomra eddig ismeretlen Csepel-forrást, és érintette egyik kedvenc helyem, a lenyûgözõ Vasas szakadékot. A püspökmajori  vegyes érzésekkel töltött el. Volt olyan része amelynél úgy éreztem, mintha a kertek végében lévõ gazosba vágott keskeny ösvényen haladnék. A lakótelepen való tanösvény követés is furcsa volt számomra, de  Surányiék finom fagylaltja, jó szájízt adott az utolsó két kilométerhez.

 

Az idõjárás ismét kitett magáért, még jó, hogy a kánikula elleni felszerelést nem hagytuk otthon.

 

Köszönöm a szervezést, a lehetõséget, jó volt vele élni!

 

 

 
 
BarikaTúra éve: 20112011.09.04 12:29:46
megnéz Barika összes beszámolója

Nagyon nem szeretek panaszkodni, és most is inkább azzal a szándékkal írom le a tapasztalataimat, hogy ezzel a rendezõknek segítsek.


Sajnos nagyon rossz érzéssel fejeztük be a 35km-es távot. Már a túra elején meglepõ volt, hogy menjük 200 m-t a patak egyik oldalán, a másikon meg ugyan oda vissza. Néhányan ezen annyira meg is lepõdtek, hogy nem hitték el, és már itt elmentek más irányba. A cukrászdáig tartó rész szép volt és hangulatos, de utána megint kevergés következett. A "kerüld meg balról meg jobbról a panelházakat" rész nem volt olyan szórakoztató. Majd a menj el a tóig, majd ugyan azon az úton vissza dolog sem. Innen  a találd meg a bejáratot a derékig érõ gazba és csalánba, majd a földúton kapj napszúrást rész jött. Egészen elcsigázva értük el a Skanzen környékét, ahol a tûzõ napon a betonon meneteltünk. Nagyon kevés erdei szakasz volt a túrán. A kõhegyi túristaház és a hozzá vezetõ rövid szakasz nagyon tetszett, kárpótolt a pusztai gyaloglásért. Összességében a fõ probléma az volt, hogy a túra nagy része összekötõ rész volt, egyik útról a másikra. Túl sok volt a menj oda, ugyan azon az úton gyere vissza rész. Ez egy 10 km-es távon még mûködhetne, meg elolvasgatná az ember a táblákat, de 35km-nél szerintem kevés ember olvasgat...(kivéve az itinert, ami néhol zavarbaejtõ pontossággal írja le a tájat, máshol elfelejti megemlíteni, hogy a sárga körön menj be a forrásig, a megérzéseinkre bízva annak megtalálását...)


A pontõrök nagyon kedvesek voltak, de foggalmuk sem volt az útvonalról. A tõlük 20m-re lévõ sorompóról sem tudtak. Ennek ellenére olyan kedvesek voltak, hogy nem volt szívünk panaszkodni. Kérdéseinkre kétségbeesetten elkezdték forgatni a térpéket, majd mi megmutattuk nekik, hol vannak...Többet nem kérdeztünk.


Célba érve kis csalódással vettük tudomásul, hogy a megszokott kitûzõ helyett egy olyan kerámia korongot kaptunk, amire 30km volt írva. Pedig mi a kevergéseinket is beleszámolva legalább 40-et mentünk, de a kiírt táv is 35 volt...


Azért köszönjük a szervezõk lelkesedését és jószándékát. A célunk egy részét végülis elértük, jól elfáradtunk, és nagyot aludtunk este!