Túrabeszámolók


túra éve: 2013
KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)Túra éve: 20132013.06.12 20:02:58

Kell ez nekem...? Gondoltam még a túra napján reggel is, olyannyira, hogy a nevezéshez sorakozás után, már az iskola épületében erõsen gondolkodtam azon, hogy a 40-es táv nevezését veszem célba... De aztán valahogy mégis olyan asztalhoz keveredtem, ahol elkérték az orvosi igazolást, és a már jól ismert igazolólapot nyomták a kezembe - úgyhogy nem volt más hátra, mint elõre...

 


A folytatás "lapozgatós" térképpel, néhány fotóval szokás szerint elolvasható: Túrablog


 

 
 
BudaiTúra éve: 20132013.05.18 19:17:44

Közeledik május 25 - kéne még legalább egy jó tempóban teljesített ötvenes... Viszont azt mondják az idõjósok, lesz itt esõ, bizony jó sok, úgyhogy kedv a padlón, "akarom én ezt?" és hasonló negatív gondolatok a hajnali ébresztõ után - aztán megemberelem magam, és "majd a rajtban eldöntöm, hogy 30 vagy 50" alapon megcélzom a rajtidõ végét.

Ezt sikerül "elcsípni", viszont arra nem számítottam, hogy a 8km-es családi távon rengetegen indulnak, és ebbõl kifolyólag szép kis sorállás alakul ki a Szépjuhászné állomáson berendezett rajtban. A sorban elõttem, aztán néhány perc után már mögöttem is sok ismerõs, esõ még nincs, bár busongós az idõ.

Nevezek az ötvenes távra, nyolc húsz kerül a papírra indulási idõ gyanánt, de még beszélgetek a sorban ácsorgó ismerõsökkel, úgyhogy inkább fél kilenc lehet, amikor nekilódulok a Nagy-Hárs-hegy megmászásának. Szuszogós, de jó tempóban megy, a jósolt esõ ellenére aránylag sokan haladnak fölfelé, tartom a tüdõtágító és erõsítõ tempót fölfelé, gyors bélyegzés a kilátónál, aztán robogok lefelé.

Katáékat érem utol, lassítok, beszélgetve együtt megyünk tovább - õk is úgy vannak vele, hogy majd eldöntik, 30 avagy 50 lesz a vége.

Határnyeregnél már valami csepereg, a parkolónál még fotózok, de a hátizsákra rákerül az esõvédõ huzat - aztán az Újlaki tetején már egyértelmû, hogy esik, és az is látszik, hogy pont elõttünk van a zuhé. No mindegy, a harminc is szép szám, és azt még amúgy sem teljesítettem egyszer sem :-)


És hogy mennyi lett a vége?  Az a fényképes-térképes, gps-trackkel megspékelt beszámolóban, a szokott helyen olvasható: Túrablog   

 
 
SárgaTúra éve: 20132013.05.06 19:42:06

Gyakorlatilag kilenc,  egyvégtében munkával telt nap után nehezen vettem rá magam, hogy elinduljak - az elsõ vonat(pótlót) ugyan megcéloztam, de esélyem sem lett volna elérni, így aztán itthon megettem a bekészített két szendvics egyikét, és utána vágtam neki a pesti éjszakának :-)

Az Árpád-hídnál lévõ buszvégállomásra este tíz után nem sokkal érkeztem, de a vasúti pénztár már zárva volt, úgyhogy a buszra várók között felfedezett :) kalauznál vettem jegyet - innen már nincs visszaút, menni kell.

Esztergomban még motoszkált bennem a hetvenes táv, de inkább - számítva a napközbeni durva melegre - maradtam ötven km mellett. Ismerõsök a rajtban, úgyhogy picit nehezemre esett nekivágni, de aztán erõt vettem magamon, és elindultam a kellemesen langy éjszakába...

Vörös-keresztig a madarak most is erõsen aktívak voltak a városban - én meg a gondolataimba merülve egy elágazásnál jól bementem egy magánútra, de gyorsan korrigáltam. A ponton picit félreérthetõ volt a "merre tovább" kérdésre a válasz, a GPS szépen mutatta, hogy picit felfelé kell tartani - aztán az utánam érkezõket is sikerült jó útra téríteni :-D

Nemsokára Isti (Jeremcsuk István) és Ebola meg kis csapatuk ért utol, erõs tempóban mentek, jó volt csatlakozni hozzájuk - Isti ugyanis egy vak túrázó, idén túl van a Mátrabérc teljesítésén, most a Sárga 70-nek vágtak neki - felkészülésként a Kinizsi 100-ra. Szinte hihetetlen, vagy inkább megható, hogy mire képes az emberi akarat, ha kellõ segítséget, támogatást kap...

A Barát-kúti erdészháznál a kapu most zárva van - létrán mászunk föl, majd le - Istit két oldalról segítik, aztán Ebola Lordnak, a hûséges kutyájának is segít átjutni a meredek létrán, a végén én zárom a sort. A rövid aszfaltos szakasz után balra fordulva emelkedni kezdünk, aztán be az erdõbe, és némi felfelé után nagyjából szintesbe fordul az utunk a kényelmesnek mondható erdészeti úton.

A Cserepes-ároknál Istiék gyorsan végeznek és indulnak tovább, én frissítek, szusszanok, így aztán csak Pilisszentlélek elõtt, az erdõbõl már kiérve látom meg õket magam elõtt.

A faluban aztán végleg lemaradok - lélekben felkészülök a Pilis-nyeregbe vezetõ kapaszkodóra, ami emlékeim szerint hosszú és meredek...


Bõvebben, a szokásos fotókkal, térképpel, gps-trackkel: Túrablog   

 
 
Gyermekvasút nyomábanTúra éve: 20132013.05.04 15:19:08

Ismétlés a tudás anyja, mondják, sokadik teljesítésként a megismételt rajtnál már korán ott voltam, mivel délután munka várt rám.

Az elõnevezés jó dolog - nagyon jó, remélem, a jövõben megmarad ez a lehetõség, hiszen így egy rajtbélyegzés után már huss, indulhattam is. Azért megvártam, míg a GPS megtalálja a szükséges számú mûholdat a trackeléshez :)  utána viszont kocogósra fogva robogtam a jól ismert, és az ezen a túrán -most már- megszokott arcát mutató útvonalon.

Mennyire másképp nézett ki márciusban ez a környék... A szél vitte a havat, ez az érdekes mûalkotás (Ungvár ajándéka) is egészen másképp mutatott a havas téli tájban - sajnos csak utólag jutott eszembe, hogy a márciusban készült képeket is újra meg lehetett volna csinálni, immáron tényleg tavaszi verzióban... Azért néhányat nagyjából sikerült.

A Széchenyi-emléknél lépcsõ föl-le, robogás tovább, erõsödõ szembejövõ forgalomban - mindegy, ez a gyaloglat az alternatív útvonalak túrája nevet is megkaphatná :-) Mindegy, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat.

A Rege útról balra fordulva még láttam az utánunk tömegével érkezõ résztvevõket, aztán a Farkasvölgyi úton néhány gyors lábú túratárson kívül szinte senki...


Bõvebben, térkép, track és néhány fotó: Túrablog     

 
 
Bujáki kikeletTúra éve: 20132013.04.29 21:09:25

Sokáig a Gerecse 50-et terveztem erre a napra, aztán... Pénteken este eldöntöttem, hogy nincs kedvem hajnal fél négykor kelni, csak azért, hogy 6-kor már rajtolhassak Tatabányán, elkerülve a több ezer fõs tömeget. Viszont túrázni kell, pláne így, néhány héttel a Tatai gyaloglat ;) elõtt, úgyhogy gyors túranaptár-lapozgatás, meg beszámoló-olvasás után döntöttem: szombaton nem Tatabánya, hanem Buják felé veszem az irányt.

Térkép szerint Budapest - 3-as út, Aszód, aztán Kartal felé tovább, bõ 70km...Másfél óra gondolta Stirlitz. Magyar utakon?! Gondolta a mindenki más... Botrányos minõségû mellékutakon sikerült bõ két óra alatt a cél közelébe jutni, és lerakni az autót Bujákon.


Úgy döntök, hogy nem rohanom végig ezt a cirka 40km-t, így természetesen a Kálváriához is fölsétálok a nyeregbõl - szép a panoráma, szép a kápolna - rövid nézelõdés után azért vissza a túrához, és robogok tovább - a térképvázlat gyengeségei okán a leírást olvasgatva. Végül is ilyen is kell: nem térkép, hanem leírás alapján túrázni.

A túra végére kiderül, hogy a térképvázlat sem nagyon kell, hiszen príma a szalagozás...


 


A folytatás sok fotóval, gps-trackkel: Túrablog

 
 
Himbi-Limbi a Libegő alattTúra éve: 20132013.04.10 22:23:34

A péntek esti szitáló esõ után nagyon nem volt kedvem a hét végén túrázni, így a Téry idén (is) kimaradt, viszont a Budapest-kupához illene gyûjtögetni a pontokat, no meg ezen a túrán már sokszor voltam, és tudom, hogy kellemes erõpróba - a rövid táv ellenére is, hiszen szint az bõven van benne...

Este még korai rajtot terveztem, aztán úgy alakult, hogy a rajtidõ vége elõtt nem sokkal sikerült megérkeznem - a korábbi teljesítések elõtt néha bemutatott városi elkavarás nélkül - így aztán megvártam a futók indítását, és jócskán 10 óra után vágtam neki a Hunyad-orom meghódításának, a jól ismert útvonalat követve.

Picit csúszkálós - szuszogós volt a kapaszkodás, de ment egyben - igaz, a csúcson nem igazán tökéletes artikulációval tudtam köszönni a pont õrzõinek :-D

Minthogy elég régóta itt ácsorogtak a nem igazán tavaszias idõben, így nem csoda, hogy örömmel és sebesen zárták a pontot, és pikk-pakk elindultunk lefelé.

Persze a panorámát kötelezõ megörökíteni, de aztán robogunk le a parkolóig - na ja, bottal könnyû :-)

Azért Geri is leérkezik gond nélkül, úgyhogy fordulhatunk a rajt/cél helyszíne felé. Közben egy infó: néhányan jóval a rajtidõ vége után, egy másik túráról érkezve indultak el, úgyhogy a szembõl érkezõkre figyeljünk oda, és bélyegzést nekik. Nincs nehéz dolgunk, a gyalogos forgalom minimális - a túratársak megkapják a bélyegzést, és megígérik, hogy felmásznak oda, ahonnan mi épp most érkeztünk le :-)

...


A folytatás fotókkal, térképpel, gps-trackkel a szokott helyen: Túrablog                    

 
 
Tojás 40/30A/30B/20Túra éve: 20132013.04.03 22:55:54

Havas, sáros, locs-pocs terepre kellett számítani a "nagyszerû" idõjárásnak köszönhetõen - hiába mondták a túra elõtti nap, hogy hó vége, ez sajnos nem volt igaz :-) így kamásli is került a zsákba ehhez a sétához.

Némi hezitálás meg számolgatás (MVTE érem arany fokozathoz elég-e?) után úgy döntöttem, hogy inkább az elején lépcsõkkel fûszerezett aszfalt meg beton, mint a végén a Telkibe levezetõ út, ergo 30A lesz a gyaloglatból... Reggel tehát a munkába menet jól bejáratott módon közelítettem meg a városmajori rajtot, ahol egy bozontos szakállas Nagyondinnye üdvözölt - társaság tehát adott volt, csak gyorsan nevezni kellett :-)Ez meg is történt, igaz, az épületek között a GPS nem igazán látott sem valódi, sem mûhódot (vagy mûholdat...?) így hiába tipegtem ide-oda, csak a lépcsõ tetején kezdõdik a track - mindegy, azt a pár métert hozzászámolom :-)

Zöld sáv jelzés - elvileg el sem lehet téveszteni - legalább is terepen.

Városi környezetben picit árnyaltabb a kép, de a technika folyamatos figyelésével sikerült korrekt útvonalkövetõ módon felcaplatni a jelentõs számú lépcsõn a Martinovics-hegyre.Az elsõ ep. bélyegzésének begyûjtése után a hegy oldalában futó sétaúton követtük a jelzést, a lefelé vezetõ aszfaltnál egy pillanatra megállva, hiszen az Erzsébet-kilátót ebbõl az irányból nem sokszor látjuk...

 


Bõvebben, fotók, térkép, gps track: Túrablog

 
 
Gyermekvasút nyomábanTúra éve: 20132013.03.23 18:16:26

Hatodik nappali teljesítésnek terveztem (a hat éjszakai mellett), kellemes tavaszi sétával, itt-ott szokás szerint kocogással - meg persze rettenetes nagy tömeggel. A hatodik teljesítés összejött, a kellemes séta is - tavasz, kocogás és tömeg viszont mutatóban sem volt. Mondanom sem kell, hogy a tömeg hiányzott a legkevésbé...

Sikerült a rajtidõ vége elõtt húsz perccel a rajthoz közel simán lerakni az autót - és utána a nevezés sem tartott túl sokáig - a rendezõk létszáma a szokásos volt (itt még), viszont "csak" közel ötszáz résztvevõ volt.

Az, hogy a hegytetõn fúj a szél, az nem újdonság, viszont most tényleg nagyon fújt, ráadásul a havat is hordta rendesen, szerencsére a kabátom kapucniját alaposan összehúzva ezt a meglehetõsen zord (márciushoz képest pláne) idõjárást elég jól viselve indultam el a jól ismert útvonalon.

A Svájci lépcsõt felé veszem az irányt, bot a kézben, hiszen ilyen idõben a lépcsõk elég kellemetlenek is lehetnek - no, itt már javában szorgoskodtak a hó eltakarításán, úgyhogy egyáltalán nem volt vészes a dolog.

A Széchenyi emléknél gyors bélyegzés, hiszen itt is hordta a havat a szél, aztán gyorsan tovább is állok, hiszen azt saccolom, hogy a kápolnához vezetõ szerpentinig lesz vadul szeles az utunk, ergo addig kéne gyorsan eljutni.

Az aszfaltot tehát igyekszem gyorsan magam mögött hagyni,  örülök az úton keresztben kirakott oszlopoknak - innen már csak egy macskaugrás, és erdõ következik.

Egy túratárs nézelõdik, hogy jó irányba jött-e (ez lesz az elsõ teljesítése ezen a túrán), mondom neki, hogy minden rendben, mutatom az utat keresztül a bozótos részen...


Bõvebben, fotókkal, térképpel, trackkel: Túrablog  

 
 
Óbudai Körtúra/HatártúraTúra éve: 20132013.03.19 20:03:03

Március 3-án rendezõi bejáráson teljesítettem a 15km-es távot, néhány részlet a beszámolóból:



"Az indulás után mutatom a tavalyról jól ismert utcát fölfelé: át a villamossínen a gyalogos átkelõn és a szemben lévõ utcán fölfelé.

A jelzés is hamar megvan, az elsõ sarkon máris fordulunk jobbra, az érdekes díszítésû házak közé.

Jobbra lent a Kandó villanymozdonya pihen, picivel késõbb a csapat eleje (a náluk lévõ leírás szerint) balra indul egy lépcsõn - hiba, ugyanis ez a régi jelzés, az új az itt egyenesen halad tovább... Mindegy, nem én vagyok a "fõnök" :-) megyek a többiek után. A jelzés, bár igencsak ütött-kopott, de azért itt-ott még megvan, úgyhogy nagyon elkavarni erre sem lehet - a leírás javítva lesz, az elsõ ep-hez egyébként mindkét irányból kellemesen el lehet majd találni (teszek ki szalagot vagy A4-es lapot, ahova kell).


Miután megnéztük, hol fogok pontõrködni, aszfaltra váltunk, egy bolt jobbra, egy picike körforgalom, majd a Barlangtól Barlangig-ról is ismert, a Mátyás-hegyre felvezetõ lépcsõ aljában állunk meg ismét: itt lesz a következõ pont, úgyhogy ez a letérés is "pipa".

Felfelé egy helyen elõjön a "balra vagy jobbra" dilemma, szalag elõjegyezve, egyébként meg jobbra tartva megyünk tovább, fölfelé.

A kõbánya szélén futó kerítésig merészkedve érdekes ábrát látunk a bányaudvaron kõbõl kirakva - vagy ufók, vagy vicces kedvû emberek csinálták :-)

Innen még egy pici szint, majd lefelé, ahogy a jelzés mutatja, itt bal oldalon egy csõkorláttal lekerített zsomboly nyílása sötétlik (belelesni szabad, beleesni tilos).

Miután ismét kiértünk az aszfaltra, elõjegyzünk néhány újabb szalagot (kell, Zöldgömb filozófia ide, vagy oda...), közben megörökítem a "merre nem szabad lemenni a hegyrõl" utcán feltáruló panorámát.

..."


Bõvebben, néhány fotóval, gps-trackkel, térképpel: Túrablog


 

 
 
Bia 25Túra éve: 20132013.03.18 21:28:44

Eddig minden évben részt vettem ezen a kellemes túrán, így a nem túl kedvezõ idõjárási elõrejelzés ellenére is természetes volt, hogy itt leszek - bár a sárban csúszkálós emelkedõktõl azért tartottam picit :-)

Ahogy számíthattam is rá, sok autó parkolt már a rajt környékén, de azért sikerült egy kellemes helyet lelni az autónak; övtáska, térképtartó táska ("zabos tarisznya"), esõkabát, bot összeszed - pulcsi némi hezitálás után marad a hátsó ülésen. Pataporcot látom meg, együtt megyünk nevezni - ez a szokott módon, igen gyorsan megy - aztán nekilódulunk az aszfalton.

Bele is kocogunk az elején, egészen az út közepére évekkel ezelõtt kimért magánterületig, ahol balra felfelé megyünk - enyhén sár van. Nem lesz ez így jó, gondolom, de legalább az esõ nem esik...

 


Bõvebben, fotókkal, térképpel, gps-trackkel: Túrablog

 
 
PMTT teljesítménytúrákTúra éve: 20132013.01.31 21:06:22

A múlt hétre tervezett séta betegség miatt kimaradt, és a mai családi 9km-es tervet is keresztülhúzta Mandula Gyuszi - bár utólag visszagondolva a Nagyszénás jegére, talán nem is baj - de kezdjük az elején... 


Folytatás, képek, térkép, gps-track: 2013.01.27. PMTT a Budai hegységben - Nagykovácsi KisNyolcas

 
 
Téli gyermekvasútTúra éve: 20132013.01.14 12:10:53

A rendezésben résztvevõként  (8.ep.) családi bejárással teljesítettük a rövidebb távot - még a szombati csillogóan szép, napos idõben, errõl a szokásos képes-térképes, gps-trackkel kiegészített beszámoló a szokott helyen: Túrablog.


Köszönöm mindenkinek, hogy a szürkén felhõs, igazi télies hangulatú idõjárás ellenére megtisztelt minket a részvételével!


Az elõttem szóló okt50tomi beszámolóihoz eddig nem akartam megjegyzést fûzni, de most azért figyelmébe ajánlanék néhány dolgot...


Az egyesületet tavaly igen komoly veszteségként érte Ujj Zoli halála - a szerevzésben nagyon sokat vállalt magára, nagyon nehéz pótolni a gyakorlatát, tapasztalatát - tanulni kell, gyakorolni kell a rendezést. Bízom benne, hogy a hibákból tanulva a jelenlegi csapat is egyre jobban fogja tenni a dolgát. Megjegyzem, népszerû túrákon gyakorlatilag nem tudod elkerülni a sorbanállást és a nevezéser/indulásra várakozást.

Az elõnevezés a Zöldgömb túráin emlékeim szerint itt debütált (volna), sajnálom, ha ez nem úgy sikerült, mint ahogy várta bárki is. A tanulság levonva, a következõ alkalommal reméljük, nem lesz ilyen gond.

Problémaként hozod fel, hogy "túl egyszerû a leírás" - ha megnézed a túra kiírását, ott van alatta a Zöldgömb túrafilozófiája:


"... A Zöldgömb Sport Klub túráinak célja ennek a szellemi és fizikai erõfeszítésnek az elõsegítése. A szellemi erõfeszítés, a helyes útvonal és az ellenõrzõ pontok megtalálása éppen olyan fontos, mint a fizikai erõfeszítés, azaz a túratáv teljesítése. Ezért túráinkon az általunk megadott információk csak annyi ismeretet tartalmaznak, amennyi a túra teljesítéséhez feltétlenül szükséges, de még nem teszik szükségtelenné a túrázók szellemi erõfeszítéseit.

Úgy gondoljuk, hogy a teljesítmény értékét jelentõs mértékben a fizikai és szellemi erõfeszítés nagysága határozza meg. Ennek az erõfeszítésnek a létrehozásához szeretnénk túráinkkal is hozzájárulni.

..."




Azaz szándékosan nincs bõ lére eresztve, részletesen szájba rágva az útvonal - megmondom õszíntén, nekem ez sokkal jobban tetszik, mint a fél oldal/km leírásdömping, amibõl úgy kell kihámozni, hogy merre kell valójában menni. De gustibus non est disputandum - ha neked a bõséges leírás jön be, akkor választ azokat a túrákat.

És a "kedvencem" a "budaikilátókonolcsóbbanmelegkajátadtak", amit szinte minden beszámolódban emlegetsz. Minden beszámolódban. Unalmas. Tudom, hogy ott a célban meleg étel van, amit a kiírásban a tányér piktogram is jelez. A Téli Gyermekvasút túra kiírásában "hideg étel" piktogram van, ergo nem érhet meglepetésként senkit, hogy nincs három fogásos meleg ebéd a célban :-)

Nézegettem az idei kiíírásokat, érdeklõdtem tervezett nevezési díjak után... Ha neked az 1000Ft sok, akkor bõséggel panaszkodhatsz idén, visszasírva a tavalyi (tudomásom szerint támogatásokkal mûködõ) Budai Kilátok túrát :-D

 
 
BUÉKTúra éve: 20132013.01.06 12:14:05

Ez az év is elkezdõdött... Az igazat megvallva, erõsen gondolkodtam azon, hogy menjek, vagy sem, de aztán csak rávettem magam, és reggel, nem sokkal 7 után már a buszmegállóban vártam a nagy kékséget... Nem, nem az óceánt, hanem a buszt A metrónál ráadásul szerencsém volt, az Alstom szerelvény indult, úgyhogy azt is sikerült tesztelni.

Hûvösvölgybe fél kilenc tájban érkeztünk meg - a nevezésnél sor. Nem az a Gyermekvasút nyomában jellegû "hûdenagyonhosszú", de azért lehetett ácsorogni picit a gyorsan haladó sorban.

Már kapható a Budapest kupa idei igazolófüzete, rögtön négyet kérek, miközben az itinerért állok sorba. Ezt is gyorsan megkapjuk, rajtidõnek 9:00 kerül rá, így a rajtcsomagként kapott gyümölcslé és croissant elpakolására, no meg a GPS elindítására is jut idõ....


Folytatás képekkel, térképpel: Túrablog

 
 
túra éve: 2012
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20122013.01.06 13:11:16

Ha jól számoltam, 35 gyaloglat, ezzel épp sikerült elérni hat év alatt a 200 sétát... Budapest kupa családilag (hölgyeknek kicsi, nekem a nagyobbik verzió), így aztán nem sok "nempesti" túra fért bele ebbe az évbe, de azért volt néhány. Négy túrát sikerült eddig minden évben megcsinálni (Bia 25, Gyermekvasút nyomában éjszakai, Vasas maraton és Hegedûs Róbert emléktúra). Nem meglepõ, hogy a 2013-as tervek között is szerepelnek - mint ahogy a 2012-ben harmadszor teljesített K100 is.


Röviden a "leg"-ek... Legrövidebb: Monoton Minimaraton, leghosszabb Kinizsi 100. Legkevesebb szint: Halmi dûlõ, legtöbb: Kinizsi 100. Csúcsok csúcsa pontok szerint leglaposabb a Halmi dûlõ, legszintesebb a Himbi-limbi a Libegõ alatt.


Legrövidebb idõ alatt a Monoton Minimaratont teljesítettem, a legtöbb idõt a Kinizsi vitte el. Leglassabb gyaloglat ennek ellenére a Monoton Minimaraton lett, míg a leggyorsabb a Budapest Terep Félmaraton.


Lgetöbbet (34 napot!) a Budai Trapp elõtt hagytam ki, duplázós nap nem, duplázós hétvége három is akadt.


2012-ben túlléptem az 5000 megtett km-t (hat év alatt... Nem, nem röhög), legyalogoltam összesen 865km-t, megmásztam 27340m szintet, ez TTMR ezüst minõsítésre lesz elég. Bónuszként, ahogy számoltam, a Barangolások a Dunazugban is összejött.


2012-ben a már szokásos rendezésekben (Nagybörzsönyi négylevelû, Vasas Maraton) vettem részt - idén ez picit bõvülni fog, ha minden jól megy. Az év végén a beszámolóimat is sikerült új környezetbe átpakolni, szem elõtt tartva a könnyebb kezelhetõséget, és a tervezett újításokat is.


Tervek? Ahogy lesz, úgy lesz, jó sok túra belekerült a tervezett programba, de hogy mit hoz ez az év, azt majd jövõ ilyenkor fogom tudni...

 
 
Fóti-Somlyó 30 / Hát, ez csúcs...!Túra éve: 20122013.01.02 19:15:15

Negyedik teljesítés, príma terep, kellemes idõjárás - sajnos utolsó alkalom, hogy a Gombai cukrászda finomságait kóstolhattuk Mogyoródon :-(


Bõvebben: Túrablog

 
 
Budai kilátókTúra éve: 20122012.10.14 11:15:52

A meteorológusok ismét mellényúltak: príma idõben sétálhattunk egy jót. A Hárshegyig sokan, itt ott nagyon sokan voltak, fõleg fiatalok (más rendezvények is zajlottak), utána már csak a Fekete-fej legyõzése jelentett komolyabb lihegést :-)

Ez viszont megérte, hisz a túloldalon a kedvencem várt - nem, nem az "ellenõrzõpont" a helyes tipp, hanem a Horalky - a háromból (csokis, mogyorós, tejes) az utóbbi jutott; mindegy, mindet szeretem :-D

A Vadasparkban is sokan voltak (az Extrán külön belépõdíj fizetése nélkül azt is megnézhettük, a szintidõbe belefért), így a komolyabb nézelõdés most kimaradt - a Szarvas-árok "egyéni tájolással" történõ "megtekintése" viszont nem - sikerült a két évvel ezelõtti kényelmes átjárót megtalálni. Távban/idõben pontosan ugyanaz, mint a Z+ murvás útja - de szerintem szebb.

Tarnai pihenõ oda-vissza, Sisakvirág tanösvény (a táblák szépek, csak ugye nem a zöld jelzésen, hanem a zöld háromszög jelzésen kell haladni...), Csergezán kilátó 100 lépcsõje opcionális (természetesen felmentem), aztán már "csak" le kellett sétálni Nagykovácsiba.

A cél messzirõl látszott: Cartographia zászló, Horalky molinó - végül is nélkülük nem, vagy nem ennyiért (800, illetve Budapest kupa kedvezménnyel 750Ft/fõ) jött volna létre ez a príma gyaloglat.

A célban a szokásos "sehova be nem férõ" szolidan szép oklevél és kitûzõ (sajnos az idei extrás elfogyott, de a simából is választhattam) mellett egy nagy tányér gulyáslevest is kaptunk.


 Bõvebben, képekkel: turablog

 
 
Dűlőkeresztelő/TFSZ teljesítménytúra (KÉT–BIT)Túra éve: 20122012.09.29 17:26:11

Toprongy és a vele együtt nulla Ft-ért induló túratárs picit jobban járt, mi ugyanis a 8km-es távot tettük meg négyen, hasonló körülmények (itiner, és a célban díjazás) nélkül, ellenberger midnez 2000Ft-ba került négyünknek. Illetve került volna, ha a kritikai észrevételeimet (többek között azt, hogy egészen pontosan SEMMIT sem kaptunk a nevezési díj fejében (az egy darab A5 méretû lapon kívül, és igen, még nyugtát sem...)) közölve vissza nem kaptam volna a nevezési díjat. Azt, hogy "bocs, de rohadtul elszámítottuk magunkat" azt persze nem kaptuk meg, úgyhogy személyes adatokat nem adtam meg - nem akartam, hogy ráfizetéses legyen a túra a postaköltség miatt.


A felkészületlen rendezés okán az év teljesítmánytúrája listán az utolsó hely nálam biztosan elkelt - jó kérdés, hogy az, aki otthon hagyta a Budapest kupa füzetét, az hogyan fogja tudni igazolni a teljesítést? Nálunk ott volt mind a négy, amúgy IVV túra jelleggel a bélyegzésért sétáltunk egy jót - utána meg a Gyermekvasúton vettem a lányoknak egy-egy kitûzõt 280Ft/darab áron, oklevelet/emléklapot meg pár Ft-ért tudok itthon nyomtatni.


Csak egy apró tanács a "rendezõknek": nézzenek meg egy-két teljesítmánytúrát, és kérdezzenek...  Hátha belejönnek egyszer, bár ezt tesztelni egy ideig biztosan nem fogom.


Ja, Budapest nem a világ vége, van szombaton is nyitva tartó másolda, az indulók nagy számából következõen (bár ugye mi négyen kaptunk egy darab rajtszámot, tehát a rendezõnek nem volt információja arról, hogy ténylegesen hányan indultak el itiner és minden egyéb nélkül, és hány oklevél fog a végén hiányozni) lehetett volna menet közben utángyártani legalább azt... Igen ez vélhetõen drágább, mint munkahelyen/támogatónál/akárhol "okosba" nyomtatni - viszont egy nagy elõnnyel rendelkezik: VAN.


Miután visszavonatoztunk, Normafánál a kötelezõ rétes-meggylé lecsúszott, szokás szerint fincsi volt, úgyhogy a napi pozitív élmény is megvolt :-)

 
 
túra éve: 2011
Barlangtól-barlangigTúra éve: 20112012.01.29 22:46:57

Nagybörzsönyi négylevelû rendezés után kissé álmosan induló nap, de kupaszakmai szempontból sorsdöntõ gyaloglat: Gabinak Budapest-, nekem Cartographia-kupa szempontból.

Talán épp emiatt a "kell" miatt azért nyögvenyelõsebb lett ez a séta, mint eddig bármikor (nekem ötödik teljesítés, úgyhogy simán kéne mennie szerintem), de csak végigérünk, igaz, közben kétszer is le kell mondanom a szíverõsítésrõl :) Elõször azért, mert a Vagdalthúsék által õrzött ponton elfogyott, másodszor meg azért, mert az Apáthy sziklánál már közel a cél, és autóval vagyunk, úgyhogy csak a forralt bor illatát kóstolhattam meg :-)


Hogy lesz-e jövõre, azaz 2012-ben? Remélhetõleg igen, bár hogy mikor, az jelen sorok írásakor kétséges; mindegy, ha lesz, akkor ott a helyem ismét :)


Bõvebben: Túrablog

 
 
Fóti-Somlyó 30 / Hát, ez csúcs...!Túra éve: 20112012.01.29 22:38:22

No, egy újabb év elreppent, és ismét új útvonalon "fótisomlyózva" búcsúztathatom. Az idõjárás kegyes volt, a rajt helyszíne, a gödöllõi királyi váró csodaszép (nem úgy a célnak helyt adó kocsma...)... A "kötelezõk" is szép sorjában megvoltak (Gyertyános kilátó Mogyoród fölött, aztán a településen a Gombai cukrászda és annak finom süteménye és teája, a Fáy présháznál a gyümölcsosztó pont, a Fóti Somlyó megmászása), úgyhogy panasz az nem nagyon lehet. Bõvebben, fotókkal: Túrablog

 
 
Budapest Kupa DíjkiosztóTúra éve: 20112011.12.18 15:24:46

Bár 2010-ben is terveztük, hogy családilag teljesítjük a 6, illetve legalább 10 túrát, de úgy alakult, hogy csak idén sikerült. Persze nem csoda, hiszen a kisebbik lányom idén januárban múlt három éves, és tavaly csak erõs jóindulattal lehetett volna azt mondani, hogy végiggyalogolja a túrákat - idén azonban már belevágtunk, és nem csak a kupa hat túráját, hanem még néhány másikat is nagy lelkesedéssel és örömmel csinálta végig õ is, meg az egész családom.


Mindkét lányom izgatottan várta a mai napot, a nagyobbik számolgatta a napokat, hogy mennyit kell még aludni :-) aztán reggel felkerekedtünk, és épp idõben megérkeztünk a díjkiosztónak idén helyet adó iskolához. 420 teljesítõ - fél percével számolva is három és fél óra, számolgattam - szerencsére más is :) úgyhogy a díjazottakat hármasával szólította Laci.

A gyerekekkel kezdték, teljesített túrák száma szerint haladtak elõre, füleltünk, aztán elhangzott a két név, kiballagtunk, átvettük a kupát, gratuláció... Gondoltam, a legfiatalabb teljesítõ megemlítése késõbb jön... Ebben tévedtem, pedig Lacinak meg is említettem, hogy három múlt a kisebbik lányom (az persze igaz, hogy a teljesítõi listán hiányzik a neve mellõl a születési évszám - a beküldött levélben még megvolt...)



Aztán szünet, átvettük a saját díjazásunkat is, hiszen igyekezni kellett haza, részben a gyerekek miatt (fölösleges lett volna még ott ülni velük addig, amíg bõ 300 ember megkapja a kupáját, hiszen jómagam valahol a sor végén álltam a "Z"-bezûmmel meg a 26 túrámmal), részben a munkámból adódóan.


Szép volt, jó volt, remélem, a hibákat azért ki fogjátok javítani - nem mindegy, hogy 3, vagy öt éves a legifjabb résztvevõ... Legalábbis neki, meg a környezetének nem...


Jövõre? Nem is tudom... A kiírás alapján tömegsport jellegû valamire kell készülni, sok-sok rövid, kényelmes családi sétával, a korábbi éveknél is jóval könnyebben teljesíthetõ feltételekkel lehet elérni a díjazást - ami persze nem baj, csak picit talán veszít az értékébõl... Jövõre (2012-ben)  250km megtételével simán megszerezhetõ a nagy kupa: ez 10km/túra átlagos távot jelent; igaz, kell hozzá kettõ 15km-es gyaloglat is. Azért ez picit visszavesz a motívációból...

 

 
 
EKF / Aragonit/Dolomit/Kalcit /Zsíros Deszka túrákTúra éve: 20112011.09.17 15:32:49

EKF 10, családi túra, avagy úton a Budapest kupa felé :)


Rajtidõ végét céloztuk meg - sikerült - így 9:10-es idõvel tudtunk indulni. Leírás gyakorlatilag nincs, szürkeárnyalatos térkép alapján kell kitalálni, hogy merre is kell menni - bár a követendõ jelzéseket tartalmazó "táblázat" is van, de pl. táv- és szintadat nincs (10.1km táv és 260m szint TUHU / SRTM alapon, tracket sajnos nem csináltam). Rajt, aszfalt, KcZ-Z3Z+P-Kc aszfalt cél - nagyjából ennyi.


Út közben sokan, sofelõl érkeztek a nálunk lévõ papírhoz hasonlóval a kezükben - volt, aki a 10-es távon ment le egészen a Libegõ alsó állomásáig, és onnan jött fölfelé, vagy ugyanezen a távon a János-hegy felõl jött a Z3-on, de olyan is akadt, akit a huszason Szépjuhásznénál fordítottak vissza a Z+ felé... 


A 10-es táv egyetlen EP-je Szépjuhásznénál üzemelt, itt egy-egy piskótaszeletet kaptunk, utána János-hegyen álltunk meg hosszabban a saját ellátmányként hozott csúcs-csoki elfogyasztására.


3:45 alatt sikerült beérni, ami gyerekekkel egész jó idõnek számít szerintem, a célban tényleg szép kitûzõ és egyszerû emléklap jár díjazásként, valamint a szokásos "menübõl" is fogyaszthattunk.



 

 
 
Himbi-Limbi a Libegő alattTúra éve: 20112011.05.12 23:13:09

Az elsõ két év hagyományaihoz visszatérve :) pici elkavarással érkeztem a rajtidõ vége felé a Libegõ alsó állomásához, így a Libegõ 11 résztvevõit is volt lehetõségem egyben megszemlélni - no meg az ismerõsöket üdvözölni.

Bõven a rajtidõ vége után vágtunk neki kényelmes tempóban seprés címszóval :) a Hunyad-orom meghódításának, és az ott szolgálatot teljesítõ pontõr (f)elszabadításának, ami -némi emelkedõ okozta lihegés árán- sikerült is.

A rajtba visszaérve kapjuk a következõ bélyegzést - no, ez a pontõr még marad, hiszen mi is jövünk még párszor, a Libegõ 11-es távon indulók meg pláne :-) úgyhogy a bemelegítõ kör után jöhet a Pozsonyi-hegy, Tündér-szikla kör. Az útvonal ismerõs, a lépcsõs-betonos szakasz után a terep nagyon jó, kényelmesen széles gyalogúton érjük el a Z- letérését, hogy aztán enyhén emelkedve, és az aszfaltot keresztezve az ep-ra érve a Z+Z3 kombinációra váltva elinduljunk visszafelé. Ez a szakasz is nagyjából szintben halad, és kocogásra csábít, de most nem ez a program, úgyhogy inkább nézelõdök, és találok is fotózni való növényt, úgyhogy picit le is maradok.

Aszfalt, pihenõhely jobbra, szép, hosszú farakásokkal - igen, itt is folyik erdõmûvelés, no meg piknikezés is: autókból szól a "zene"... Sebaj, mi úgyis lemegyünk balra, a Tündér-szikla felé. Picit "benézzük" a dolgot, és nem a Z-, lépcsõ útvonalon jutunk le a Libegõ alsó állomásához, hanem a Z3 jelzést követve "nagypistázunk" egyet - ilyen is kell, de legközelebb jobban figyelünk :-))

Aztán elindulunk a leghosszabb körre, vissza a Z3 jelzésen, majd pedig a Z--ot követve fel elõbb Normafáig, majd szigorúan a Kc nyugati ágát követve a Libegõ felsõ állomásán lévõ pontig. A rétes kimarad, a meggylé, és a Kc jelzé kunkora a gsm-torony után ellenben nem. A ponton némi rendezõi egyeztetés, meg energiapótlás után esünk túl, és indulunk el a parkoló kilátó felõli sarka felé, a Z3 jelzést megkeresni. Nincs nehéz dolgunk, így hamar nekivágunk a lejtõnek, hogy a Pozsonyi-hegy pontõrétõl kapott bélyegzés birtokában a korábban fölfelé megtett úton leereszkedjünk a Libegõ alsó állomásához. A hab a tortán persze most jön: föl, a libegõ alatt :-) Bottal persze könnyebb, így itt-ott azért némi nézelõdéssel vegyített várakozással érünk föl a felsõ állomáshoz, onnan pedig az Erzsébet-kilátóhoz. A pont persze most is elbújt - szerencsére nem megyek fel teljesen a kilátóba, az utolsó elõtti szintnél észreveszem a pontõrt lent - de legalább ismét megszemlélhettem a kilátóból feltáruló panorámát :-) A pontról "lecsorgunk"  a célba, ahol kitûzõ, oklevél, meg egy "kisvonatos" képeslap a díjazás. Természetesen a zsíros kenyér-hagyma-szörp nem maradhat el itt sem, úgyhogy kényelmesen falatozunk, majd a régi P-, Z3 útvonalon elindulunk lefelé.


 


(Bõvebben, fotókkal: Túrablog)

 
 
Bia 25Túra éve: 20112011.04.30 17:08:09

Ötödik alkalommal jöttem erre a túrára, és remélem, még sokszor jöhetek - úgy az útvonal, mint a rendezés nagyon tetszik - és idén az idõjárásra sem lehetett panasz. Kilenc elõtt pár perccel kapom a kezembe az ismerõs, nagyon szép, színes térképpel ellátott itinert, aztán nekivágunk az aszfaltnak. Nekivágunk, tehát a bemelegítõ kocogás elmarad - a magánbirtok megkerülése, majd pedig a Kõ-orr elõtti emelkedõ viszont nem :-)


Ez utóbbit kényelmesen sikerül idén is letudni, aztán néhány kanyar, és az elsõ ep-on kapjuk a bélyegzést.  Innen aztán lefelé, meredeken - a bot jó dolog itt is - hogy aztán a völgy túloldalán ismét kapaszkodhassunk fölfelé...

Kellemes beszélgetéssel telik az idõ, Dobogó-hegy bélyegzését is begyûjtjük közben, aztán hipp-hopp, Nagy-mezõ, és már ereszkedünk is lefelé Sóskútra. A pont pont a szokott helyen: csokival (Mars), palackos ásványvízzel, és persze szép, egyedi bélyegzéssel. Átsétálunk a falun, a Kálvária felé vezetõ ösvényre a letérés már ismerõs, az autóból kapott bélyegzés is - ami viszont szokatlan, az a szinte teljes szélcsend.

A Benta-völgyében kényelmesen kanyarogva haladunk nyíl egyenesen a horgásztó felé. Itt néhány fa erõs "fazonigazításon" esett át, mint ahogy picivel odébb a patak is. A meder ilyen rendezése nem szép, hiszen orrrdít róla, hogy mesterséges, de sajnos szükséges...

Az erdészháznál régi autók sokasága - többször megnéztem már, újabbakat nem nagyon látok, úgyhogy nagy nézelõdést most nem rendezünk, hanem elindulunk föfelé. Az emelkedõ itt nagyon kényelmes, pont annyira emelkedik, hogy még akár kocogni is lehetne. A Nyakas-kõre néhányan felmásznak, én megelégszem egy fotóval, természetesen azután, hogy a esedékes bélyegzést begyûjtöttem :-)

Aztán a meredek ösvényt leküzdve gyönyörködöm egy picit a kilátásban, ami a Madár-szirtrõl elém tárul.

A zártkertek közötti szakaszon elkezd szemerkélni az esõ - nem nagyon, csak éppen hogy - zavarni nem zavar, bár ami igaz, az igaz, nem örültem volna annak, ha kitart vagy netán megerõsödik a túra végéig :) A Szily-kápolna elõtt a mindig sáros lejtõ most teljesen kényelmes, nem sáros, csak bokakímélõen puha. A következõ pont a kápolnánál van, melyet az ismertetõ tábla szerint 1817-ben említenek elõször.


Kérjük Vándor, ha erre jársz, vigyázz rá, ne rongáld, hogy utódaink is gyönyörködhessenek benne, ha idejönnek kirándulni!


(A kápolnánál található ismertetõ tábla részlete)

A kápolna után már tényleg csak egy könnyû séta van hátra a célig, közben persze a lõtérnél az utolsó ep bélyegzése is rá kerül a lapra, hogy aztán a célban megkapjuk a díjazást, ami idén is jelvény (az idei a Szily-kápolnát ábrázolja) és Emléklap, valamint kapunk még egy töltött piskótaszeletet is.

A jelvény a tervek szerint jövõre is másfajta lesz, úgyhogy akinek nem elég a szép táj, a kellemes útvonal, és az egyszerû, de jó rendezés, az újabb okot találhat arra, hogy miért érdemes ide többször is eljönni.


Ha minden jól megy, jövõre is itt leszek :-)


(Bõvebben, képekkel: Túrablog)

 
 
Téry Ödön emléktúra 50/25/20Túra éve: 20112011.04.02 20:58:34

Téry 20, avagy egy rövid délelõtti séta


Negyed nyolc körül szállok le a villamosról a hûvösvölgyi végállomáson, jónéhány ismerõs túratárssal együtt. A nevezés gyorsan megy - két A6 méretû cetli összetûzve: az egyik a nevezési lap, a másik egy "õs Kinizsis stílusú"  pecsételõlap - az elõbbit leadva megkapom az "itinert" - végülis a K- majd némi piliscsabai séta Klotildligetig a túra elsõ fele, úgyhogy tényleg fölösleges lett volna kettõ mondatnál többet írni errõl a szakaszról :-)

Indulási idõnek fél nyolcat írok a lapra, van pár percem, ismerõsökkel váltok pár szót, aztán nekilódulok, keresztül a vasút alatt, majd a sétányt követõen hooooosszan aszfalton. Laci indulás elõtt invitált, hogy tartsak vele - itt egy darabig együtt megyünk. A templomnál most nincs esküvõ - na ja, kora reggel van :-)) Van viszont nagyon kellemes idõ - remélem, az idei évre ez lesz a jellemzõ....

A Remete-szurdok elõtt a pont pont ott van, ahol két évvel ezelõtt is volt, úgyhogy már rutinosan szólok egy futó után, hogy ha bélyegzést szeretne, akkor ne menjen tovább :-)

A szurdokban érezhetõen hûvösebb van, mint úgy általában mindig, a patak pedig ha nem is nagyon erõteljesen, de azért illendõen szép vízhozammal folyik - persze a tavalyi Meteorhoz képest sehol sincs, úgyhogy száraz lábbal át lehet rajta kelni... A bicajosok persze nehezebb helyzetben vannak, de úgy nézett ki, hogy õk is sikeresen veszik ezt az akadályt. Elindulok tempósab fölfelé, Lacitól is elköszönve, hiszen õ egy órával késõbbi vonatot célzott meg.

Felérek, szuszogós, persze, de azért simán megy egyben a kikapaszkodás, meg után a "levezetõ" normál emelkedés :-)

Nagykovácsi elõtt a természet hívó szavának engedve teszek egy rövid kitérõt, úgyhogy mire visszaérek a jelzésre, Laci utól is ér. Rövidesen érkezik a S- jelzés jobbról, majd jön a két, jól ismert sáros-kerülgetõs rész, ahol teljesen korrekt doronghidacskák készültek, úgyhogy "menetbõl" simán vehettük ezeket az akadályokat is.

A Muflon zárva, Laci azért megáll faltozni - én másodszor is elköszönök tõle, és szaporázom a lépéseimet - jó lenne 4 órán belül beérni, hogy a vonat elõtt legyen pár percnyi idõm.

A szénásokra fölfelé jó dolog gyalogolni, pláne, ha nincs tikkasztó hõség - szerencsére még nincs, úgyhogy igen rendes tempóban haladok. Itt-ott ibolya nyílik, majd a sorompó után nem sokkal szólok az erre tévedt bicajosoknak, hogy nem biztos, hogy jó helyen járnak... Megköszönik, és elindulnak visszafelé - így is lehet kerékpárral túrázni...

A levegõ friss, a táj még így, tavaszelõn is lenyûgözõ, a pont a szokott helyen, bélyegzés, aztán a majdnem utolsó emelkedõn csúcstámadás :-)

Mennyire más körülmények fogadtak itt Budai trapp idején, vagy akár a Piros-on... A szél picit fújdogál, de ez már az a tavaszi verzió :-)

A Kõris-völgy is egészen más arcát mutatja -szerencsére- mint bõ egy hónapja - bõven van már hóvirág, az út mentén pedig a szorgos favágók munkája nyomán nem túl régen darabolt rönkök pihennek, és árasztanak nagyszerû illatot.

Már majdnem elkezdtem magamban a favágókat is dicsérni, hogy az utat szabadon hagyták, amikor a K+ csatlakozásánál balra tartó utunkat bizony-bizony a földön fekvõ rönkök keresztezték - mindegy, óvatosan átlépkedek rajtuk, aztán a meredekebbé váló lejtõs részen picit kocogósra fogom. Egy érdekesen nõtt fa azért megállásra késztet - jó lenne tudni, hogy a természet hogyan alkot ilyeneket? Piliscsabáig kocogósan haladok, aztán aszfalt, fõút... Az itinert meg az órát nézve esélyes a 4 órán belüli teljesítés és ezzel a korábbi vonat elérése - a felüljárón megállok egy picit, lentrõl túratársak érdeklõdnek, hogy van-e itt pont - tudtommal nincs, mondom, aztán tovább indulok lefelé a lépcsõn, aminek az aljánál egy nagyományos vödör van felakasztva szemetes gyanánt - nem hagyom ki a "lehetõséget", és az út közben itt-ott felszedett, vélhetõen túratársak által véletlenül elveszített csokipapíroktól megszabadulok.

Innen egy szép fasorral szegélyezett utca következik, picit emelkedik, és nem, nem az elsõ, hanem a második utcán fordulok jobbra, ott, ahol kell, majd kocogósra fogom... Aztán a távolban feltûnik a vasút - jól állok, bõven lesz idõm az elvileg 11:48-as vonatig.

A célban a díjazás mellé egy üdítõre vagy teára beváltható bón jár a kitûzõ és oklevél mellé - tea helyett inkább buborékos üdítõt választok, majd kényelmesen kisétálok a vonathoz.


(Bõvebben, fotókkal: Túrablog)

 
 
Gyermekvasút nyomábanTúra éve: 20112011.04.02 20:46:12

Az idei túranaptárban két "elrettentõ" fotót találtam a sorban állókról - jelentem, ez a probléma idén gyakorlatilag megszûnt - egyszerûen azért, mert pontkartonok (azok a lapok, amin az áthaladó résztvevõk rajtszámait ikszelgetik) ettõl a túrától kezdve nincsenek. Az idõjárás-felelõsök kellemes tavaszi idõjárást ígértek, ami jelentõs indulói létszámot vetített elõre, úgyhogy reggel fél nyolckor már a sorban álltam, hogy lehetõleg korán el tudjunk indulni.

A sorban persze rengeteg ismerõs, úgy elõttem, mint mögöttem, de még több ismretlen - hiába, ez a túra nagyon népszerû pláne, hogy ilyen szép idõ van. Telefonon megbeszéljük a részleteket, 8-kor indul a nevezés, elõtte kitöltöm a hét nevezési cédulát, aztán negyed 9-kor már kezemben a hét füzettel, pecsételõlappal találkozom a többiekkel. A sorszámos pecsételõlapokról a nevek lemaradtak, úgyhogy nincs mese, együtt kell beérni a célba :-)

A Széchenyi-emlék, pontosabban a kilátó az elsõ meglátogatandó hely - itt azért vannak egy páran elõttünk, de pikk-pakk túlesünk az adminisztráción, és mehetünk az Apáca-rét felé. Itt az év vadvirágjának választott kökörcsin már virít, bár emlékeim szerint tavaly sokkal többet lehetett látni. Az ég ragyogóan kék, jó látni a tél szürke árnyalatai után. A Kápolna gyorsan megvan, aztán a Farkas-völgyben kapunk sarat is, bár nem sokat - itt picit ellépek a többiektõl, mert "tele" van az út, és hátha kevesebbet kell Normafánál sorakozni.

Csillebérc után már a pálya melletti ösvényen sétálunk, amikor szembe jön egy szerelvény - de nem eredünk a nyomába, hiszen mi pont a másik irányba tartunk :-)

Normafánál a rétesest kihagyjuk, ellenben szigorúan követjük a jelzést, ami a síház mögött csatlakozik be az innen követendõ zöld sávba.

Gyorsan leérünk a pontra, pecsételtetek - ma én vettem a nyakamba ezt a feladatot - meg a térképtartó táskát, amiben a lapok vannak :-)

Virágvölgy állomáson a "szokásos" teát természetesen a saját bögrémbe kérem, hiszen ezzel is egy eldobható pohárral kevesebbre van szükség.

Makkosmária elõtt a lejtõn szintén elõrerobogok, gyorsan bélyegeztetek - mire a többiek utolérnek, már indulhatunk is tovább :)  János-hegy állomásig egy mikroláda, meg egy érdekes fa miatt állok meg egy-egy pillanatra.

Lépcsõ, murvás út, aztán hipp-hopp, a Libegõ felsõ végénél vagyunk - van, aki a csapból frissít, hiába, "rengeteg" szintet kellett itt egyben leküzdeni :-)) Lépcsõn föl a kilátóig, majd a kilátóba - egészen föl, minthogy valaki azt mondta, hogy fönt van a pont. Nem ott volt, de legalább ismét körülnéztem föntrõl... Sikerül kiszúrni, hogy hol is van a pont: Egy kukakonténer mögötti padra telepedtek le... Most mondjam azt, hogy belevaló gyerekek?? :-)))

A sikeres pontvadászat után begyûjtöttem a megérdemelt bélyegzõlenyomatokat, és máris trappolhattunk lefelé a P- jelzésen.

Itt picit hiányoltam a Parádon látott kerékpárosokat távol tartó alkalmatosságot, pláne az után, hogy néhány humanoid direktben egyenesen a fák között gurult lefelé a kétkerekûjével...

Szépjuhászné állomásnál picit többet idõztem, megvárva a két nosztalgiavonat találkozását. A büfé persze zárva, a csap is "téli üzemmódban" - mondjuk nekem mindegy, a hátamon cipelt készletbõl kényelmesen tudok frissíteni. Nagyon sok embert kicsábított a szép idõ ide is, úgyhogy a vonatok elhaladását már nem vártam meg, és a többiek után kocogtam.

A S- emelkedõjét egyben küzdöm le - és közben azon gondolkodom, hogy pár évvel ezelõtt mintha magasabb lett volna :-)

Egy túratárssal beszélgetve érünk a S- és a kilátót direktben megcélzó ösvény elágazásához - és tartunk balra a jelzésen - igaz, ez nem az UKK túrája, de attól még a jelzést itt is illendõ követni.

A Bátori-barlangnál nem csúszik ugyan a lejtõ, de ennek ellenére nem egyszerû lejutni a hídhoz - jól jön a bot itt is. Hamar leérünk a S-S3 elágazásához - páran itt várják a társaikat, akik felsétálnak a Kis-Hárs-hegy kilátójához bélyegzésért... No mindegy. Mi "testületileg" megtesszük a "tiszteletkört", aztán kényelmesen beszélgetve csorgunk le a Sc jelzésig, hogy azon közelítsük meg a Nagy-rétet.

Elõtte persze keresztezzük a vasutat, aztán egy kidõlt fa maradványait -a kivágott darabból a jelzést tartalmazó részt itt hagyták - szerencsére egyáltalán nem jelent gondot a jelzés hiánya, hiszen pár méteren belül ott van a pótlása. Minden esetre ez a szép nagy fa hiányozni fog azoknak, akik korábban sokat jártak erre, de a természet már csak ilyen... Hol teremt, hol rombol...

A Sc elérése elõtt persze van egy kitérõnk Hárs-hegy állomásra, ahol a pecsét mellé/alá még aláírást is kapunk. A pontõrök szerint mindenütt kellett volna :-)

A Sc jelzésen itt-ott tócsákat kerülgetve, kellemesen beszélgetve fogy a táv - aztán bal oldalon a vasút oldalában meglátok két ifjú túrázót ereszkedni a meredélyen... Szerintem õk nem teljesen így gondolták Hárs-hegy állomástól az útvonalat :-) A Nagykovácsi út forgalma iken gyér, mint ahogy a Nagy-rétet körbekerülõ járdáé is - a legtöbben nyíl egyenesen mennek a ponthoz - mi meg megnézzük a virágokról szóló tájékoztató táblát :-) A pont után jön a hõn szeretett Villám utca - fölfelé... Van, aki kocog, és van, aki visszafelé jön - csak tippelem, hogy kimaradt a Nagy-rét bélyegzése...

A Fazekas-hegy elõtt még levadászom a GCFAZE geoládát, Aztán már csak be kell sétálni Hûvösvölgybe, bónuszként megmászni az állomás peronjához vezetõ lépcsõket, majd pedig a célban átvenni a jól megérdemelt díjazást. Az oklevél-kitûzõ-kupafüzetbe bélyegzés után bõven van idõ elfogyasztani a pörkölt+tészta összetételû menüt, amihez szokás szerint egy kis dobozos Sió gyümölcslé is jár.

A kajálás után kényelmesen van idõnk a vonatig, amivel aztán visszazötyögünk a rajtba.

Az egész túranap legkalandosabb része persze ez után következett, hiszen némileg megkavarta a közlekedést az ünnep miatt lezárt Erzsébet-híd... De azért utólag kiderült, hogy mindenki sikeresen hazaért :-)


(Bõvebben, fotókkal: Túrablog)

 
 
MátrahegyTúra éve: 20112011.03.11 21:37:41

Ezen a hétvégén ismét dilemma: Budapest-kupa okán Normafa, vagy Cartographia kupa keretén belül Mátrahegy? Elõbbi mellett szól, hogy közel van, utóbbi mellett meg az, hogy a Mátrában még nem nagyon túráztam. A Budapest-kupa teljesítése messze nincs veszélyben, a Cartographia-kupában meg ki tudja, hova, merre fogok eljutni...

Telekocsi öt fõvel összeállt, úgyhogy Gödöllõtõl "teltház" volt a reggel hatos indulást követõen. A gödöllõi kitérõ, meg a "Gyöngyös nyugat" letérés helyett a város másik végének a megcélzása sem akadályozott meg minket abban, hogy negyed nyolc tájban az akkor még füves placcra szépen leparkoljunk a suli bejárata mellett. Rushboy természetesen a 40-en futott, Petamiék szintén ezt a távot választották - én igyekeztem haza, így Gellérttel a 30-as körnek vágtunk neki.

A nevezés gyorsan ment, számítógépes regisztrálás után külön asztalnál kaptuk meg a rajtidõt (7:34), aztán már indultunk is, a részletes táv- és szintadatokat, valamint a tavalyi teljesítõk listáját tartalmazó füzet középsõ két oldalát kitöltõ térkép útvonalvázlatot böngészve.

Mátrafüredet hamar magunk mögött hagyjuk, bár a Muzsla-tetõre fölfelé azért kapunk jeges szakaszokat is, de annyira azért nem vészes.

A Rákóczi-forrásnál elköszönünk Petamiéktól - egy kis szíverõsítõ, csoki csere-bere, aztán õk balra, mi meg jobbra megyünk tovább. A kilátás remek - lenne, ha nem lenne köd, de a táj így is szép, bár azt a teret, azt a valós távolságot egy fénykép nem tudja visszaadni - azért megpróbálom, és egy szélesebb résznél félreállok egy fotó erejéig.

Késõbb rövid idõre érintjük a 24-es utat, majd jobbra fölfelé tartunk - a TuHu-s térképen ez a szakasz "ideiglenesen lezárva építkezés miatt" felirattal szerepel, lezárásra utaló jel viszont sehol. Érintjük a Trianon emlékmûvet, majd kellemesen emelkedve érjük el Mátraháza parkolót, ahol a második ep található. Kockára tört csoki az ellátmány, én a jó üzleti érzékkel bíró lángososnál veszek egy pohár forró teát - tényleg forró, úgy kell a hóban hûteni - hó szerencsére van, bár csak foltokban.

Rövid ideig a fõút mellett haladunk, aztán a jelzés balra letér, és ereszkedni kezd. Egy gyaloghídnál éles kanyar, jég alatt csobogó patak... A talaj még fagyos, itt-ott jég is akad, de gyorsan lehet haladni a P- jelzést követve, nagyjából a fõúttal párhuzamosan. Aztán egy rövid idõre ismét az aszfaltra kényszerülünk, hogy aztán a túloldalon egy irányjelzõ tábla után ismét erdei ösvényre cseréljük.

Késõbb ismét aszfalt, ráadásul egy csúnya S-kanyarban... Szerencsére a forgalom -most- gyér, így nincs komoly aggódni valónk. Aztán a szalagkorlát túloldalán virít a fákon a jelzés, ha valaki odafigyel, akkor teljesen egyértelmû a dolog, de ha elbambul, akkor azért  benézhetõ ez a letérés... Átlépem a szalagkorlátot, majd rövid emelkedõ után eddig kétszer látott tájékoztató lap a fára kirakva: "EP 200m-en belül". No, akkor ez lesz a "mozgó" pont... Így van, megkapjuk a bélyegzést, és nem sokkal késõbb egy széles, havas erdõgazdasági útra érünk. A jelzés balra letér, egy futó meg elrobog. Vagyis elrobogna, de utánaszólunk, hogy nem arra

Parádsasvárig szépen fogynak a méterek, úgy távban, mint tengerszint feletti magasságban - azaz ereszkedünk. A patak partján aztán lassítani kell, mert a meredek oldalban az ösvény keskeny, ráadásul több helyen jeges, úgyhogy a kastélyhotelt is csak a hídhoz leérkezve vesszük alaposan szemügyre.

Az EP jobbra esik, az itt kapható többféle zsíros meg lekváros kenyér meg jól Közel 13km van mögöttünk, meg 506m szint, úgyhogy a fele még odébb van. A ponton 10:29-kor pecsételnek, ami nem sokkal négy fölötti átlag, úgyhogy gyors falatozás a hurka&kolbászzsíros kenyérbõl (lila hagymával meg csalamádéval), illetve desszertként kóstoló a többféle lekváros verzióból is.

A kastély nagyon szép, de sokáig nem gyönyörködünk benne, hiszen a "java" azért még elõttünk van. Csevice-üzem, jobbra fölfelé indulunk - azért a nulla lóerõs szánt megnézem picit közelebbrõl is :-)

A Sós-cseri tetõn szúróbélyegzõ helyett zsírkréta fogad, meg egy szabadkozó felirat - a Rákóczi túramozgalom kódjának a társaságában. A S- jelzésen tovább haladva, jobbra, a fák között feldereng a Kékes is... Mintha felhõ lenne - de nem az, bizony-bizony nemsokára oda fogunk felkapaszkodni...

Persze elõtte még leereszkedünk a fõút ig, hogy aztán a túloldalán egy combos kaptatóval elérjük a Várhegy oldalában futó nagyjából szintes utat. Hófoltok, fenyõillat, aztán kanyargás picit - nagyon szép helyen járunk ismét. Egy nyereg után jobbról a Kétbükk-közti patak szegõdik mellénk - elõbb mélyen lent, aztán késõbb egyre közelebb érünk a patak szintjéhez, mígnem Parádóhuta szélén keresztezzük is.

A kocsmában a ponton megkapjuk a következõ bélyegzést, és az aszfaltos úton elkezdünk kikapaszkodni a faluból. A Klarissza csevicéig szolidan emelkedünk, a csevicénél helybeliek töltik a láthatóan régóta erre a célra használt palackokat - többé-kevésbé valamennyi barnnás szint kapott a víz vastartalmától.

Saját bögre van, így megkóstolom a tetszetõs tetõvel védett kifolyóból csordogáló vizet. Enyhén kén-hidrogénes, erõsen vasas, jó ízû víz, szépen kényelmesen elkortyolgatok egy bögrényit, miközben több túratárs se hall, se lát Dömötör módjára elrobog a forrás mellett...  No mindegy, én ezért is jöttem, hogy lássak, tapasztaljak, nem csak azért hogy menjek. Persze menni azért kell, úgyhogy nekiveselkedek a következõ szakasznak, ami... Szóval nagyjából 700m szintet jelent, kevesebb, mint 7 km-en...

Lassan megy, pláne, hogy egy szakaszon épp a kivágott fákat aprítják szorgos kezek...  De azért haladunk, lassan visszaérünk a télbe...

A Pisztrángos tónál szusszanunk egyet a bélyegeztetés mellett, hiszen az eddiginél durvábban emelkedõ szakasz következik. Több ismerõs is befut a pontra, Gombi a lányával érkezik - a 20-as távon vannak, eléggé szorítja õket a szintidõ - gyorsan megbeszéljük, hogy a célban megvárom õket, és hazafelé együtt megyünk. Ismerõs futók is érkeznek boszorkányos gyorsaságú pecsételést követõen már indulnak is - nekik nem jó ácsorogni - meg persze nekem sem, mert a szintidõ az ketyeg...

Aztán elindulok. Meredek, de rövid kapaszkodó jön. A rövid persze relatív fogalom :-) a teljes távhoz képest nem hosszú... A Gabi halála emléktáblát elolvasom, alaposan, legalább addig is pihenek egy picit :-)

A Sötét-lápa nyeregnél szikrázó napsütés, és újabb emelkedõ vár ránk - szerencsére ez a part lesz a végsõ :-) Na jó, majdnem ez... A sziklás ösvény most valahogy nem tetszik, de azért csak feltûnik a meteorológiai állomás, ami egyértelmûen jelzi, hogy már tényleg csak pár métert kell fölfelé menni a csúcsig.

Az étteremben van a pont, bent elég nagy a tömeg, alma és forró tea az ellátmány - az almát nem kérem, de teából duplán repetázok :-) Aztán befutnak Gombiék is - döbbenetesen jól jöttek fölfelé, nekem viszont indulni kell, mert a hosszú lefelét nem tudom, hogy fogja bírni a térdem. Azért a "kötelezõ" fotókat elkészítem: sípálya, csúcskõ, tv-torony... Amikor legutóbb, jópár éve itt jártam, õsz volt, és iszonyatosan fújt a szél - szerintünk. A TV-toronyban dolgozó kollégák szerint meg nem, hiszen a liftet nem kellett leállítani :-)

Zöld utat kaptunk lefelé, mondhatnám, hiszen innen a Z- jelzésen megyünk gyakorlatilag végig. Ebben a maagsságban még bõven hó van, így ahol lejt, ott lehet kényelmesen robogni-csúszkálni lefelé - egészen a Vályús-kútig. Forrás van, vályú nincs - pont viszont igen, úgyhogy begyûjtjük az utolsó Ep bélyegzését is, és azonmód indulunk is tovább.

Aztán lassan a hó elfogy, elõbb csak foltokban, aztán teljesen eltûnik, és átadja a helyés a sárnak... Ennek ellenére a völgy, amibe leereszkedünk nagyon tetszik, a csobogó patakkal, mohás köveivel. Itt nekiiramodok, megcélzom a 8 órán belüli teljesítést - egy-két alkalommal csak nehezen sikerül talpon maradni, de azért megúszom esés nélkül. Egy híd után picit hezitálok, aztán meglátom jobbra lefelé a jelzést - újra kocogósra próbálom fogni, de nehezen megy, mert a keskeny ösvényen elõzni nem nagyon lehet, és jónéhányan vannak elõttem. Megpróbálom a párhuzamos földutat - egy indában majdnem hasra esek, de ezt is sikerül megúszni... Elõzgetek, kerülgetem a sarasabbnak tûnõ részeket - kamáslit nem vettem föl, szerencsére az utazónadrágot lecseréltem, úgyhogy mindegy, ha sáros is leszek...

A Csepegõ-forrástól már nincs sok hátra, egy saras, de széles földút, majd kellemetlen köves lejtõ, amire emlékszem... Mátrafüred szélénél egy pihenõhely, híd, aszfalt, aztán a 24-es út járdája, abasári elágazás, kisvasút, szalagok... Erdészeti szakközép, cél... Érkezési idõt gyorsan kapok a füzetbe, meg a számítógépes rendszerbe is bekerül a 7:55-ös idõm, az oklevélre viszont várni kell, de ez legyen a legnagyobb baj egy túrán...

Közben megérkezik Gellért is, aztán megérkeznek Gombiék is:  öt percet hagytak bent a szintidõbõl - minden elismerésem nekik!

Tea, juhbeles virsli, lekváros kenyér desszert gyanánt - az ellátásra nem lehet panasz.

A reggel még füves placc, mint parkoló délutánra picit dagonyássá alakult, úgyhogy rövid átöltözés, pakolászás után a parkolóból való kijutáshoz külsõ segítséget kértünk és kaptunk (innen is köszönöm!), majd elindultunk hazafelé.


Konklúzióként talán annyit, hogy a Mátra sem viccel. A Budai-hegységben elkényelmesedik az ember (A Normafa 20-on összesn nincs annyi szint, amennyi itt, ma a Kékesre fölfelé 7 kilin "szembe jött" velünk), úgyhogy igencsak fontos, hogy ilyen "barátibb" szinteket, emelkedõket tartalmazó túrákra is eljárjak.


(Fotókkal, bõvebben: Túrablog)

 
 
Vándorbottal a VasparipáértTúra éve: 20112011.03.03 21:34:44

Ezt a hosszú nevû túrát év elején még nem terveztem, hiszen erre a napra a Zöld valamelyik távja volt nagyon esélyes, de aztán a Cartographia kupa, meg az, hogy a Z- a Tojás "mûsorán" is szerepel, az általam eddig keveset jár Bakonyba szólított :)

Facebook-on meg túratopicban hirdetve gyorsan összejött a telekocsi, bár az egyik utitárs jelezte, hogy a délután három körül visszainduló vonat neki lehet, hogy korai - nem lett az, de kezdjük az elején... Menetrend szerint 8:36-ra érkezett Bubu Zircre, így nekünk is ez volt a célunk - bõven sikerült szintidõn belül a rajtba érni.

A jelmezes rendezõknél gyorsan ment a nevezés, az itiner mellé került egy 10km-es vonatjegy is, a Porva-Csesznek-Zirc útvonalra. Persze mi tudtunk egy hosszabb utat az erdõn keresztül, így a vissza 10km az odafelé 24km lett :-)

Bakancsot húztam, mert riogattak mindenféle patakkal és egyebekkel - sajnos ebbõl nem sok jutott erre a napra, aszfaltból, kövesútból viszont bõven. A célbõl három után pár perccel indul vonat, kilenckor rajtolunk, azaz van hat óránk a 24km-es távra - ez nagyon laza sétával megoldható, így aztán a fotózás sem maradhatott ki. Zircen elõbb a Ciszterci Apátságról, majd pedig Reguly Antal emléktáblájáról készül dokumentálási céllal fotó. Sajnos az apátság, legalábbis kívülrõl nézve eléggé... szóval felújításra szorul - remélhetõleg azért az állagmegóváson túl is lesz javulás.

A várost elhagyva a Z- jelzéstõl jobbra egy kereszt áll a dombtetõn, mi maradunk a jelzésen, így csak távolról látjuk. Nem sokkal késõbb élesen jobbra fordul az utunk, majd egy nagyrészt frissen kitakarított, járhatóbbá tett bokros terület után azért az elsõ befagyott patakocskán is átkelünk. Az útviszonyokról annyit, hogy fagyos talaj, az erdõgazdaság jármûvei által eléggé "szépen" feltúrva - bár ha olvadna, akkor meg óriási sár lenne, úgyhogy lehet, hogy a göröngyökkel jobban jártunk...

Aklinál a pont a kocsmaboltban van, tea és mûzliszelet jár a bélyegzés mellé. Veszek négy ceruzaelemet, hogy legyen tartalék, aztán megkóstolom a teát, természetesen saját bögre terhére :-) Nagyon finomra sikerült, repetázok is belõle.

A faluból kifelé rövid oda-vissza szakasz, majd pici emelkedés, keresztül megyünk egy erdõsávon, aztán szántóföld...  A szántóföld közepén haladó földút a kirakott tábla szerint a zöld kerékpár jelzést (is) viseli :-)

Pálinkaháznál szép naaagy kutyák vigyáznak a szintén széép és naaagy épületre - a névadóból viszont egy szemernyit sem látunk, úgyhogy töretlenül törünk elõre. Egy érdekesen nõtt útmenti fa azért egy pillanatra megálljt parancsol.

Páliháláson érdekes kiállítást láthatunk a pontõr autó elején: túrák díjazásai a '70-es évekbõl osztrák módra... A pont után picit emelkedünk, persze csak szolidan, lankásan, aztán ismét erdõ - de milyen :-( Az út bal oldalán tarvágás, bár itt-ott a természet is kivette ebbõl a munkából a részét :( Persze, a fára, mint nyersanyagra szükség van, hisz elkísér minket egész életünkön át, de mégis, a tarvágást ez nem tudja megszépíteni... Az egyik elágazásban egy ilyen kivágott rönkre van felrakva a helyes irányt mutató A4-es lap - sokan sikeresen "benézték", és szembõl jöttek vissza, köztük pár ismerõs is, úgyhogy van idõ fotózni - például a fenyõfák gyûrûjében álló vadetetõt. No, ez tetszik :-)

Immáron a P+ jelzést követjük fölfelé - ez az emelkedõ erdei út nagyon szép, és ez a pici kaptató kell is, mielõtt teljesen berozsdásodnék :-) Picit sietõsebbre kéne venni a tempót, mert ha nem érjük el a megcélzott vonatot Zircre, akkor csak két órával késõbb lesz mivel visszautazni, úgyhogy visszafogom magam fotózás szempontjából a továbbiakban. Egy magaslesnél jobbra fordulunk, ahogy a kirakott nyíl is mutatja, majd picivel késõbb NyÉNy-i irányban feltûnik Kõris-hegy, tetején a radarállomással.

Innen csak egy macskaugrás, és leérkezünk Szépalmapusztához, ahol rövid kitérõvel a GCSZEA ládát is levadásszuk. A befagyott tó öble fölötti hídon visszasétálunk az aszfaltra. Jobbra a Szépalma hotel visszafogott eleganciájú épülete, balra az arborétum - mi erre indulunk, hiszen a következõ EP itt van. Ezen a ponton mi is lenne más az ellátmány, mint egy-egy szép alma :-) Az almát rágcsálva sétálok keresztül a parkon, és olvasgatom a növények nevét tartalmazó táblákat.

Szép, nyugalmas környék - lehet, hogy családdal is vissza kéne ide jönni? Végülis miért ne, a nagyobbik lányom amúgy is imádja a lovakat :-)Persze nem csak ló akad errefelé, hanem szürkemarha is - idén vajon eljutok-e a Kincsem túrára, amin tavaly olyan fincsi marhapörköltöt lehetett fogyasztani?

A változatosság kedvéért egy darabig aszfalton haladunk, majd a K-S- jelzés (kék-sárga? az a Cartographia szine...) balra bevág az erdõbe, hogy az úttal párhuzamosan haladjon... Mindegy, arra van a jelzés, akkor arra megyünk :-) Késõbb a S- balra, a K- meg jobbra fordul, mi ez utóbbit követjük, keresztül egy nem túl nagy dombon, aminek a tetején egy fából készült antennatorony vonja magára a figyelmet -elõttünk meg a völgyben található Borzavár templomtornyának a teteje - amivel nagyjából egyszintben haladunk :-)

Borzavárra beérve szalag, majd aszfalt, a templom elõtt egy emlékmû, majd ismét aszfalt, egészen egy kertes ház alsó szintjén lévõ aprócska kocsmáig.

Itt már a rövid távval azonos az útvonal, úgyhogy igencsak jelentõs a tömeg, ezért egy rövid tartózkodás után, fél kettõ tájban a túra utolsó szakaszának is nekivágtunk. A faluból kiérve, a dombtetõn a Gyermekvasút nyomában jut az eszembe... No nem azért, mert vasút az is, meg ez is... Rakéták begyújt, és sok-sok elõzéssel robogunk a cél felé - ennyi embernek ugyanis idõ kell, míg érkeztetik, és a vonat az nem vár... A szántóföld után meredeken lejtõ, majd a völgyben szelíden kanyargó erdei úton trappolunk - a völgy még így, a télbõl kifelé, de még tavaszba nem fordulva is nagyon szép, a levegõ friss, tiszta - pláne, ha a dohányzó túrázót sikerül magunk mögött hagyni... Sohasem értettem, hogy miért kell a friss, erdei levegõbe belerondítani...? No mindegy.

A célban beállunk az ekkor még rövid sor végére, megkapjuk a díjazást (oklevél, kitûzõ), valamint egy vasútbarát térképet. Mire idáig jutok, a sor igencsak megnõ - érdemes volt kocogni egyet így, a végén :-)) Pláne, hogy a 25kg kenyér is a végét járta már... Azért egy szeletet elfogadok, a teát viszont nem kívánom, örülök, hogy kint, a napsütésben ücsöröghetek. Menetrend szerint érkezik a vonat  - felszállunk, és rövid vonatozás után Zircre érünk, ahonnan autóval indulunk hazafelé.

Picit furcsán hatott, hogy a Cartographia-kupa egyik túráján, olyan tájegységben, ahol van jó túristatérkép az itiner csak egy kézzel rajzolt útvonalvázlatot tartalmaz...


(Bõvebben, fotókkal: Túrablog)

 
 
Görgey Artúr, Batthyány Lajos, Fézler Balázs EmléktúraTúra éve: 20112011.02.13 21:05:14

Visegrádot autóval a Szentendre - Pilisszentlászló - Lepence útvonalon közelítem meg: az út szép, és bár rendesen kanyargós is, egy durva jégbordás résztõl eltekintve teljesen rendben van - érzésre jóval kevesebb kátyút kellett kerülgetni, mint délután hazafelé, a 11-es úton.

A rajtot gyorsan megtalálom, bakancsra cserélem a túracipõt - olvadás után vagyunk, az Apátkúti-völgyben lesz néhány patakátkelés, no meg itt-ott sár is akad, úgyhogy elkél a terepre termett lábbeli.

Beállok a gyorsan haladó sorba a nevezéshez - Cartographia-kupa kedvezménnyel leszurkolok 900Ft-ot, majd egy másik asztalnál a kitöltött lap ellenében megkapom az útvonal leírását, szint- és távolsági adatokat, valamint rendezõi elérhetõségeket igen, térképet viszont nem tartalmazó itinert, illetve Görgey Arthúr életét bemutató két oldalt. A leírásba beleolvasok, P-, pici K-, Z-, aszfalt, K-, parkoló... Nagyjából memorizálom a dolgokat - GPS van, térképem szintén, gyerünk. "Kellemes aszfalton" emelkedünk a leírás szerint - nekem a masszív bakancsban azért annyira nem az... Mindegy, de gustibus non est disputandum...


Egy tábla tudatja, hogy hol járunk: Pilis Bioszféra Rezervátum. Hogy ez micsoda? A 2002-es Környezetvédelmi lexikon szerint:

"A bioszféra-rezervátumok azon jellegzetes szárazföldi és tengerparti ökoszisztémák, amelyek az UNESCO Ember és Bioszféra Programja (MAB) keretében nemzetközileg elismertek."


Az idõ pompás, szikrázó napsütés - pont szembõl süt - vagy inkább világít, hiszen ereje azért még nem sok van. Nagyon hosszú az aszfaltos szakasz, de a völgy szépsége bõven kárpótol ezért. Aztán a Kaán forrás elõtt jobbra letérünk az aszfaltról, és a patakon többször átkelve élvezzük a pompás kirándulóidõt. Azt lehetett tudni, hogy itt-ott "átrendezte" az idõjárás és a patak a völgyet, szerencsére komoly akadályt azért sehol sem jelentett.

Késõbb véget ér a patakmeder melletti "séta", egy pihenõhely után balra meredeken kikapaszkodunk a hegyoldalon vezetõ erdei útra, ami némi sárdagasztással színesítve bevezet minket Pilisszentlászlóra. Feltételes EP-t jelez az itiner a K-Z- elágazásához: EP nincs, kellemes emelkedõ viszont igen, meg pici aszfalt is - ha valakinek hiányozna.

Balról megérkezik a Pc, az emelkedés enyhül, aztán pár száz méter múlva Hegytetõ, EP - teával, levessel, meg némi kellemes desztillátummal :-) Ez utóbbiból kérek egy kortyot, utána pedig megkóstolom a teát. Majd még egy pohárral iszok belõle (a teából). Meg még egyet... Nagyon finom erdei gyümölcsös, meg is nézem, milyen: az egyik (M...r) drogéria saját márkás terméke - no, ha arrafelé járok, veszek én is. A teázgatással persze megy az idõ, de nem érdekes, ez a túra amolyan átmozgató séta, nem pedig verseny az órával.

A térkép szerint a piros kerékpár jelzés is ugyanoda visz, de hûen a leíráshoz aszfaltszaggatás következik egészen a Szarvas-szérûig, ahol egy szép jellegfa csábít fotózásra - nem mai csemete, az egyszer biztos :-)

Nem sokkal késõbb a K-P- egy kisebb kapaszkodóval levágja az aszfaltút kanyarulatát, hogy aztán a Pap-rétnél találkozzunk ismét a betoncsíkkal. Itt szerencsére csak keresztezzük az aszfaltot, mint ahogy picivel késõbb egy elektromos kerítést is.

A fák között a kilátás nagyon szép - és még lesz ennél szebb is. Például a Molli-pihenõnél... A fotómegállás után persze ereszkedés jön - ami visszafelé elég meredek kaptató, de megéri feljönni ide, hiszen a látvány magáért beszél.

Az ösvény egy szakaszát vastag avar fedi, óvatosan csörtetve ereszkedek, hiszen ki tudja, mi van a vastag levélszõnyeg alatt? Szerencsére semmi olyan, amiben hasra lehetne esni :-) Innen már nincs sok hátra, kellemes erdei séta után szemben feltûnik a Nagy-villám, a bobpálya, meg a parkoló. Térkép, leírás elõ, mert itt jelzést váltunk a K+-ra. Tanakodás van, pici iránymenet a többiek után, aztán csak feltûnik balra a jelzés - jobbról meg ismerõsök :-) Aztán észre is vesznek :-)))

A K+ ereszkedik, jobbra is magas vasoszlop, rajta két szinten padozat, közöttük csigalépcsõ, balra is hasonló, közöttük drótkötél... Mi a fene ez? Mint utóbb kiderült, valóban egy drótkötélpálya (canopy)  - vállalkozó kedvûeknek, amin oszloptól-oszlopig lehet egy beülöben ereszkedni. Miután ezt megbeszéltük, elkezdem nézegetni, hogy hol lehet a következõ pont - Szötske megszólal, hogy ott egy bója :-) No, akkor a pont megvan, a bélyegzés is - azért a Görgey-bérc túloldalára átsétálok, hogy az emléktáblát megörökítsem.

Aztán persze tempósan indulnék a rossz irányba :-) A gyalogút sáros, de azért jól kocogható - egy darabig... A bakancs bizony nem kocogásra lett kitalálva - erre a tényre a lábujjaim hívják fel a figyelmemet, úgyhogy marad a tempós gyaloglás, hogy a Salamon-toronynál a kocogással szerzett aprócska elõnyömet fotózással el is veszítsem :-) A tornyon igencsak idegenül mutat a parabola-antenna, hogy a túloldalon elvégzett "helyreállításról" ne is beszéljek... Szerencsére a képeken egyik sem látszik. A torony alatt ismét kõ, majd aszfalt kerül a bakancs alá, hiszen bent járunk Visegrádon.

A célban 14:03 kerül a lapra, bõ öt és fél óra alatt tettem meg a túrát úgy, hogy közben csináltam negyven képet, és a fincsi teából szürcsölgetve is elment jó tíz perc :-) Minthogy nem a gyorsaság, hanem az átmozgatás volt a cél, teljesen sikeresnek tekinthetem ezt a túranapot.


A célban megkapom a díjazást - a kitûzõn "Görgei Arthur Emléktúra 25km" felirattal: A két írásmódon nem kell csodálkozni: mindkettõ helyes(!) bár ezt jó lett volna megemlíteni az itiner mellé kapott két oldalas leírásban. A másik teremben "szokásos" túramenü: zsíros illetve margarinos kenyér, lekvár, illetve a már ismert finom tea fogyasztható.

A túra útvonala nagyon szép, a nehézsége nagyon függ attól, hogy milyen az idõjárás. Most szerencsére hó- és jégmentes utak, nomeg szikrázó napsütés könnyítette meg az indulók dolgát - az a pici sár itt-ott, az meg hozzá tartozik a túraélményhez :-)

Térkép erõsen javasolt, mivel a leíráshoz nem adnak, és fontos az is, hogy a térképet használni is tudja az, aki erre a túrára eljön, hiszen szalagozás nincs, bár egy-két hely kivételével nem is lett volna rá szükség.


(Bõvebben, fotókkal: Túrablog)

 


 

 
 
Téli teljesítménytúraTúra éve: 20112011.01.30 12:54:31

...avagy a jellem próbája, ahogy a kiírásban is szerepel. Ennek egy oka van: az útvonalon nincs EP, a rajtban megkapja a résztvevõ a leírást, a célban meg a díjazást. Azzal a nagyjából másfél kilométerrel, amit ki lehetett "optimalizálni" a távból, azzal legyen boldog az, aki megtette.

Reggel korai ébredés után gyors reggeli, majd tömegközlekedéssel irány a rajt. Az újpesti állomáson igencsak sokan gyûltünk össze - meglepõ ez így, egy kifejezetten hûvös szombat reggelen.  Olyannyira az, hogy a MÁV egy kocsival közlekedõ vonatára igencsak mókás felférni - bár ha az ajtõk közelében lecövekelt utas- és túratársak netán beljebb húzódtak volna...

Pilisvörösváron aztán szinte kiürül a vonat - és megtelik az állomás elõtti placc. Beállok a sorba, a tömeg ellenére ripsz-ropsz kezemben az itiner - a pontos idõ 8:20. Az útvonal leírását csak itthon olvasom el, röviden, de teljesen jól össszefoglalják benne a hol-merre témakört - persze csak annak, akinek helyismerete és/vagy térképe is van :-)

Az elsõ követendõ jelzés a S-, ezt a tavalyi Sárga 70-rõl már ismerem. Már most látszik, hogy szép, napos téli idõnk lesz - a hõmérséklet viszont vélhetõen fagypont alatt marad, úgyhogy latyakra, netán sárra nem kell számítani.

Az antónia-árok szûk másfél kilométere sok-sok túráról lehet ismerõs, téli idõben most járok erre elõször. Dagonya lent, dög meleg fönt... No, ez most nincs, van helyette fagyott talaj, meg nem túl sok hó - olyan kényelmesen havas az út :-) Az utunkba kerül továbbá egy bedõlt fenyõfa, de így is kényelmesen, húsz perc alatt felsétálunk.

Nagykovácsi következik, egy hosszú lejtõvel, ahonnan pazar kilátás nyílik a völgy túloldalára, oda, ahova majd föl kell kapaszkodnunk egy kellemes emelkedõvel úgy 4 km múlva. Addig persze gyalogolni kell, meg útvonalat követni - itt van például sokak kedvence, a temetõnél balra tartó jelzés kontra gyalogút egyenesen esete. A Piroson emlékeim szerint feltételes EP-t jelöltek a gyalogúttal párhuzamos utcában, és bár ezen a túrán nincs sehol sem pont, mi azért megtekintjük az itt elhelyezkedõ boltokat - legalábbis kívülrõl.

A "Szabad Nagykovácsi kavicsozó" még most sem tudom igazán, hogy micsoda :-) Az út itt alattomos lassú emelkedésbe kezd, majd jeget is kapunk a talpunk alá - szerencsére senki sem kívánja meg olymértékben a fagyos vizet, hogy rávetné magát, bár azért pici csúszkáls azért van :)

Aztán elbúcsúzunk a Z- jelzéstõl - ezt a helyet az itiner Apatóczky-liget néven említi (ez van jobbra), nekem a (velünk épp szemben lévõ) Széltörés-erdõ van a fejemben - amikor nézegettem, hogy merre megy az útvonal, ez meg is zavart, de ami igaz, az igaz, ott van a térképen az Apatóczky-liget felirat is.

A nyáron oly szépen összeboruló bokrok alatt vezetõ ösvényt magunk mögott hagyva balra a Szénások látványa tárul a szemünk elé, az erdõ szélénél pedig az alacsonyan járó nap fénye vet éles árnyékokat a csillogó havon.

Emelkedünk, lassan közeledik a túra legmagasabb pontja, a Nagy-kopasz, és a Csergezán kilátó. A kilátótól már szinte csak lefelé, bár azért lesz még emelkedõben is részünk - ha nem is olyan hosszúakban, mint az eddigiek.  Kellemes ereszkedés után érjük el a Tarnai-pihenõt - eddig nagyjából 13km, bõ két és fél óra, úgyhogy egészen jól jövünk. A már említett Budai kilátókon innen visszafordultunk a Csergezán-kilátó felé, most viszont ereszkedünk tovább, egészen a Telkibe vezetõ aszfaltos útig.  Még az út elõtt mellénk szegõdik egy kutya - aztán késõbb eltûnik, hogy a cél elõtt kerüljön elõ ismét.

Nemsokára egy híd, majd a Meteorról jól ismert kapu/létra következik... Akkor sáros volt, és azért csúszott, most viszont jeges, és sokkal jobban csúszik - de azért baj nélkül átjut mindenki ezen az akadályon. Aztán elérkezik az a pillanat is, amikor ismeretlen terepre érek :-) A Meteor útvonala érkezik balról, mi viszont megyünk tovább egyenesen - bár van, akinek sikerült a Meteoron Pátyot is érinteni :-)

Az enyhe emelkedõ után tehát leereszkedünk Pátyra, elõtte azonban egy újabb létra segítségével kimegyünk a bekerített területrõl. A településnek csak a szélét érintjük, követve a korrekten felfestett Z3 jelzést. A mûútnál 18km körül járhatunk, dél van, azaz bõ három és fél órája jövünk. Az út túloldalán szemben folytatódik a jelzés, majd egy aprócska híd következik, és elérjük a Mézes-völgyi parkerdõt. Itt már szalagozás is segít - néhol kell is, hiszen rögtön egy derékszögben jobrra fordulásnál csak jóval távolabb van jelzés - bár a keresztezõdéstõl is lehet látni, ha alaposan körülnéz az ember. Kereztezünk egy utat, majd egy pihenõhely után balra tartunk az erdõben - jobbról a Z4 jelzés érkezik Páty felõl - van, aki arrafelé indul, de idõben korrigál :-)

Kellemes, szép fenyõkkel tûzdelt ligetes erdõben sétálunk, a jelzés és a szalgok, nomeg az elõttünk járók nyomai mutatják az utat. A ligetes részrõl kiérve meredek havas, füves domboldalon kell majd leereszkedni - jobbra a völgyben szépen sorban gyalogosok (túrázók...?) haladnak. Utólag megnézve a TuHu-s térképet persze egyértelmû, hogyhogyan kerültek oda: Még Pátyon kellet hozzá elkavarni. "Túránk hagyományosan a jellem próbája." - hogy a szervezõket idézzem...

A forrás elõtt egy népes túrázó csoporttal találkozunk, majd egy rövid pihenõre megállunk a szépen foglalt Fõkút-forrásnál.  Mondjuk hóolvadás idején nem biztos, hogy jó döntés forrásvizet kortyolgatni, de azért megkóstoljuk. No igen, bõven van benne hólé, attól íztelen, és melegebb, mint a magunkkal cipelt, a hátizsák külsején lévõ palackban található vizünk.

Bõ három kilométer még, a vonat minden óra 10-kor megy - a következõ pontosan 45 perc múlva, ergo a hátralévõ szakaszt kényelmesen sétálva tesszük meg. Ebben persze van rövid emelkedõ, enyhe lejtésû erdei út - aztán az autópálya zaja, meg a talpunk alá kerülõ aszfaltos út jelzi, hogy lassan célhoz érünk.

Még egy aluljáró, aztán tényleg megérkezünk a célnak helyet adó sörözõhöz (egy bólyát talán ki lehetett volna rakni...), ahol a tömeges beérkezések ellenére pikk-pakk megkapjuk a kitûzõt és az elõre megírt, kifejezetten tetszetõs emléklapot, valamint egy forró teára (vagy bármi másra) beváltható bónt.



Kellemes, bár picit csípõs idõben egy nagyon kellemes túrán voltam ma. Az útvonal szép, jól követhetõ, a leírás tömör, de jól használható, tetszetõs díjazás... Minden együtt van egy olyan túrához, amin az ember visszatérõ vendég szeretne lenni.


(Fotókkal, bõvebben: Túrablog)
 
 
Téli gyermekvasútTúra éve: 20112011.01.18 10:25:40

No, a nullázós évnek annyi - de nagyon nem bánom :-)) Reggel korán a rajtban vagyok, aztán picit változik a program, úgyhogy a nevezést követõen (hmmm... lehet, hogy nem véletlen, hogy a 42-es számot kaptam...?) megvárom a tömeg elvonultát, ls Pataporc társaságában 8:10 körül nekivágunk ennek a kellemes télies tavaszias sétának.

Normafánál még zárva van a réteses, úgyhogy "majd visszafelé", gondolom, és ráfordulunk a Z+ jelzésre. Itt-ott van icikepicike sárfolt, de a terep nagyon jó, hó még talán nyomokban sincs. Makkosmária, majd P-, S-... Nem tudom összeszámolni, hogy hányszor jártam erre, de nincs is rá szükség, mint ahogy az itiner és a térkép nézegetésére sem.


A P-S- ismét fonódik Szépjuhászné elõtt, itt már van szembejövõ forgalom is: a gyorslábú túratársak már megkerülték a Hárs-hegyet; jó utat kívánunk egymásnak, és megyünk tovább. Az ep-n mazsola, sós mogyoró, keksz, sós ropi, aszalt cseresznye, forró tea fogyasztható. Némi csemegézés után indulás tovább, hiszen a felénél sem járunk még.

A ZcS- találkozásánál Lükepék jön szembe - csak ládázni jött ki, beszélgetünk egy picit babaszakmai dolgokról, páran megállnak, azt hiszik, hogy ez a következõ pont, de pont nem :-)) Aztán érkezik Bubu, és vele indulunk távább, egészen Szépjuhászné második érintéséig - az aszalt cseresznye elfogyott, tea, mazsola, mogyoró, keksz, aztán megyünk tovább - Bubu kényelmesen leül, és nem hazudtolja meg magát :-)))


A P- emelkedik a János-hegy tetejéig, bár ez most csak a térképrõl derül ki - olyan jól ebeszéltük az idõt, hogy észre sem vettük, csak azt, hogy ott áll elõttünk Erzsébet... Pont, követjük a jelzést a csúcson keresztül, majd a Z3 éles balra letérését simán vesszük. Egy túratárs kapaszkodik visszafelé - megnyugtatom, hogy jó felé indult, szerencsére nem sokat jött vissza ezen a meredek szakaszon.

Kétszer keresztezzük az aszfaltos utat, szerencsére mindkét alkalommal ott az átjáró/rés a szalagkorláton, úgyhogy az is mutatja, merre van az arra, majd pont, éles jobbos, és máris a Libegõ alatt járunk. A panoráma nagyon szép, a hegyoldal viszont iszonyatosan pusztul: az ösvény az úttól fölfelé igen durván néz ki... Mindegy, most nem arra megyünk :-)

A Tündér-sziklánál a szokásos óriáslépcsõk, idõsek sétálnak, szerencsére el tudunk menni mellettük... Z-, Disznófõ, Normafa, Hegyhát út... No, a rétes most is kimaradt :-))


A célban szerencsénk van, gyorsan rákanyarítják a neveket a dátumozás nélküli oklevélre, kitûzõ, zsíroskenyér, tea... ismerõsök érkeznek, jót beszélgetünk, aztán újabb tömeges beérkezés, a sor növekszik... Azért sikerül kezelni a helyzetet.


Budapest kupa füzetek, TTT tagsági is elintézõdik, úgyhogy nincs más hátra, mint elõre, és koptatni a túracipellõt idén is :-)))


(Bõvebben: Túrablog)

 
 
túra éve: 2010
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20102011.01.10 19:21:14

Egy csapadékos év száraz tényei: Negyvennyolc gyaloglat, ezen belül a Budapest-kupa 26 túrával, a Cartographia kupa tízzel teljesítve, megvan az MVTE-érem is, és úgy néz ki, hogy a TTMR arany is összejött.

Terepen töltöttem 12 napot és 14 órát (meg egy kicsit),  gyalogoltam (sétáltam, kocogtam, vánszorogtam) bõ 1400km-t, megmászva közben 44km-nyi szintet.

Néhány "leg":



A "legvizesebb", "legsárosabb" díjakat nem osztanám ki - jelentõs számú esõs-sáros túra volt az évben. Bár a "sár" fogalmának étértékelése okán talán a Cserhát megérdemel egy különdíjat :-)

A legjobb rendezés, legszebb útvonal is elég "fejfájós" dolog, ezekért is sok túra verseng nálam - a teljesség igénye nélkül: A Kincsem-en az opcionális pörkölt, meg a célban a fogadtatás, a Sárga 70-en a szalagozás és az egész rendezés, a Kohász kéken a rendezõk kedvessége, a Zongor-on a bõséges ellátás, A Nagybörzsönyi négylevelûn a lekvár és a szörp, a Börzsönyi forrástúra csodaszép jelvénye, az Éger-völgy túrán a meseszép idõjárás és útvonal, a Tanúhegyek nyomában... Nehéz lesz az év teljesítménytúrája szavazás :-)

Egy rendezésben vettem részt (Nagybörzsönyi négylevelû), illetve kétszer a seprés feladatával kellett "bírkóznom" (Vasas maraton, Fóti Somlyó). Egyszer pedig a szintidõvel is, a fentebb már emlegetett Cserhát túrán. Mondjuk itt ettem életem legfinomabb palóclevesét is :-)

Ez az év duplán "százas", hiszen a 100. túrámat is ünnepelhettem (Balaton 20), és megcsináltam a Kinizsi 100-ast is.



Lehetne még sorolni a rengeteg élményt, kiemelni egyik vagy másik túrát, hogy miért volt különleges - de nem teszem. Inkább megköszönöm a rendezõknek, szervezõknek, a túratársaknak midazt, amit 2010-ben tõlük, és a teljesítménytúráktól kaptam, a családomnak meg azt a lehetõséget, hogy eljárhattam túrázni.


(Bõvebben: Túrablog)


 

 
 
Éger-völgy 40/20/10Túra éve: 20102010.12.07 17:14:11

Pénteken délután egybõl a munkahelyrõl irány Pécs. Laza egy óra alatt sikerül a 6-os utat elérni, pontosabban a sokadik körforgalmat is helyesen letudni :-))

Pécsig egy-két traktor kivételével eseménytelen út, a város határában gps izzítás, cél a mentõállomás. Szilvi megjegyzi, hogy kövessünk egy mentõt :-) Kulcs megvan, irány a másik állomás, merthogy a vendégszoba ott található. Az épület, bár erõsen leharcolt, de így is szép - az mondjuk picit erõs, hogy a vizesblokkot áramütés veszélye miatt nem lehet használni...

Még egy gyors bevásárlás, majd vacsora, és eltesszük magunkat másnapra, hiszen 45 ismeretlen kilométer vár ránk.


Reggel fél hat elõtt ébreszt a mobilom, relative gyors reggeli után összepakolunk, elköszönünk, és irány a rajt. A nevezés gyorsan megy, míg én megiszok egy kávét, addig az enyémet is elintézik, a papírra 7:30 kerül, úgyhogy van még 5-10 percünk tollászkodni. Ez kell is, aztán pontban félkor nekivágunk...

Szalagozás visz a tó mellett, majd balra megkezdõdik a kapaszkodás fölfelé, az Éger-tetõre. kapunk szintet rendesen, de nagyon jólesõ meredekséggel. Mire néhány patakátkelés meg pocsolya után felérünk a tetõre, már nem is fázunk. A kilátót természetesen megmásszuk, a látvány, a kilátás pazar, már az eddig látott csodaszép õszi erdõ miatt is érdemes volt eljönni - és a java még csak eztán következett.

Bizony, a java még elõttünk volt ekkor, elõször két méretes légyölõ galóca ingerelt fotózásra, majd pedig az útról nyíló panoráma - végülis a Panoráma-úton járunk, ha jól tudom :) A Babás szerköveknél is elidõztünk picit, alattunk Kõvágószõlõs, távolabb más települések... Szép, nem kicsit. Node menjünk tovább, hiszen ez még csak az elsõ EP volt.

Tiszta, rendezett az ösvény, aztán frissen vágott fa illata csapja meg az orromat: egy keresztbe dõlt méretes törzset vágtak szét, méghozzá fejszével: nem kis munka lehetett, az egyszer biztos - köszönjük!

Petõczpuszta a következõ pont, itt egy pici harangláb mellé telepedtek le a pontõrök, akik kétféle szörppel és sima vízzel kínálnak minket - a bélyegzés mellé, természetesen. Az út túloldalán szenzációs látvány a napfényben fürdõ õszi erdõ, ezt is meg kell örökíteni - aztán némi aszfalt, majd balra megyünk, és ismét erdei ösvény kerül a lábunk alá. Innen lefelé, egészen Hetvehelyig egy hosszan elnyúló völgyet követve. Az õsz szinei itt is megállásra, nézelõdésre csábítanak, így aztán mindenki fotózgat, nézelõdik - én is. Az erdei út után aszfalt következik - jobbra egy erdei iskola - majd lassan, de biztosan beérkezünk Hetvehelyre.

Szép, rendezett település fõutcáján bandukolunk a napsütésben - a pulcsi még bírja, a kabát már a hátizsák tetején pihen, mintha nem is az õsz derekán járnánk...

A ponton mi vagyunk az utolsók, már csak a seprût várják, a májas-zsíros kenyérbõl azért illendõen :) fogyasztunk, hiszen van még elõttünk a távból is, meg a szintbõl is. Úgy döntök, hogy a pulcsit is pihentetem, innentõl egy szál pólóban megyek - és tényleg nem fázok.

Hetvehelyrõl szélén egy szépen gondozott tó mellett sétálunk, aztán jobbra fordulunk, átmegyünk a vasút alatt, hogy a völgyben kanyargó aszfaltcsíkot koptassuk... Egy idõ után kezd elegünk lenni az aszfaltból, de csak kitart jó sokáig...

Patak a jobb oldalon, források itt-ott - alattunk meg az enyhén emelkedõ út a K3 jelzéssel. Szinte hiányzik egy jófajta meredek emelkedõ :-)

Aztán persze azt is kapunk: a jelzés merõlegesen balra tér, meredeken föl a K- jelzésig, de ez az emelkedõ most tényleg jólesik. A K- után csak egy ugrás a következõ pont - Innen ismét lefelé tartunk, a Z+ jelzésre váltva, egészen az orfûi mûútig.

A pihenõhelyre telepedett ponton csoki is jár a megfáradt túrázóknak; pici szerelvényigazítás után elindulunk a mûút mellett... No, ez a kanyargós és forgalmaz szakasz nem egy életbiztosítás, de hamar elérjük a jobbra, azaz déli irányba induló Z- jelzést, és elkezdünk fölfelé kapaszkodni.

Patakátkelés, P-, majd újabb EP, jelzésváltás... Igyekezni kell, mert hazafelé lesz egy utasunk, aki csak a 10-es távon ment, és már a célban van :) A K- levisz a korábban már látott orfûi útra - pont a túloldalon egy esõbeállóban - itt szörp az ellátmány.

A változatosság kedvéért a P- jelzésen indulunk tovább, mellõzünk két igencsak csoffadtnak tûnõ túratársat, majd egy szép harangtorony mellett visz az utunk. Átkelünk néhány hídon, majd elérjük az orfûi utat ismét - sikerül át is kelni rajta, hogy pici betonos emelkedõ, meg egy kevés erdei séta után az utolsó ponton kapjuk a bélyegzést meg a színes cukorkákat :-)

Innen K+ jelzésen, néhány hídon átkelve a patakon leértünk a tóhoz, meg a Z- jelzéshez, és a reggelrõl ismerõs úton a célba.

Miután megérkeztünk, gyors adminisztrálás, a célvirsli elfogyasztása és némi öltözés után autóba ültünk, és elindultunk haza.


Az útvonal gyönyörû, az õsz derekán a mecseki erdõk (is) csodaszép arcukat mutatják - pláne, hogy ilyen szép, napsütéses idõhöz volt szerencsénk. A rendezés az MVTE-tõl megszokott, úgy árban, mint szinvonalban.


Jövõre? Nem tudom... Budapesttõl elég messze van, nem olcsó eljutni a rajtba, ráadásul célszerû a korai rajt, azaz a pénteki leérkezés. Majd kiderül - nekem minden esetre nagyon tetszett az egész.


(Bõvebben, fotókkal: Túrablog, 2010.10.25)

 
 
Budai kilátókTúra éve: 20102010.12.07 17:06:39

Cartographia-kupa, 9. túra


Ez a gyaloglat "kötelezõen" benne volt a túranaptárban, hiszen a Budapest-kupa mellett a Cartographia-kupában is szerepelt. Persze kupa ide, vagy oda, a látványos útvonal és a nem túl nehéz terep miatt egyébként is egy "kedvenc" túra számomra. Idén elõször az "Extra" verzióval, azaz egy rövid szakaszon egyéni tájolással fûszerezve.

A Normafánál lévõ parkolóban van még hely, kényelmesen leparkolok, nevezést is elintézzük, balga módon térképet nem veszek, pedig kedvezményes áron lehet kapni a Cartographia kínálatából sokmindent, és Mecsek térképre lassan szükség lesz... No mindegy, utólag okos az ember. Korrekt, színes itiner, térképpel, szintmetszettel, elérhetõségekkel - a rész- és teljes távolságadatok a térképen vannak feltüntetve - ahogy azt a rendezõktõl már megszokhattuk, egyszerûen "szép".

A Kc jelzésen indulunk, Anna kápolna, majd egy vicclap.hu-ra érdemes felirat egy padon... Az Erzsébet-kilátónál pont, 2/3-os többséggel a "nem megyünk föl" nyer - pedig a kilátókról szól ez a

A fotó elkészülte után irány Szépjuhászné, a jól ismert P- jelzésen lefelé a még-nem-annyira-õszi színezetû erdõben.

Szépjuhászné, majd S- jelzésen föl, a Nagy-Hárs-hegyre. Itt a pont a kilátóban van, úgyhogy nincs mese, föl kell menni - az idõ picit ködös, de a kilátás így is szép - viszont torlódik a tömeg, úgyhogy tovább indulunk a Kis-Hárs-hegy felé. Itt a pontõrök a szokott módon az asztalnál ücsörögnek, a kilátón sokan vannak, inkább kihagyjuk...

A S- után a Zc jelzést is megleljük, aztán elhaladunk a Monoton Maratonról ismert pad mellett, és következik a lefelé vezetõ nem túl kényelmes, eleinte köves, a végén csöppet sáros szakasz a mûútig.

A Fekete-fej ismerõs, masszív, a végére bedurvuló emelkedõje következik - jó kis erõpróba - ellépek picit - saját tempómban tolom fölfelé. Kissé gõzmozdonyos jelleggel, de sikerül egyben letudni. A pontnál zsírkrétázok, majd fönt a vaskályhánál fotózok, amíg a többiek fölérnek. Panni érkezik, majd megy is tovább - ekkor még úgy tudtam, hogy a normál távon megy :-)

Lent a frissítõponton találkozunk ismét, váltunk pár szót, kiderül, hogy õ is az extrát csinálja, úgyhogy kis csapatunk négy fõre bõvülve indul a Vadaspark felé.

Beszélgetve gyorsan fogynak a jelzetlen méterek - nem csoda, hiszen néhány túrán már jártunk erre. Elõbb az aszfalton haladunk, majd a dózerútról picit jobbra tartunk egy bevágásban a kerítés mellé, megtartva az eddigi dél-délnyugati irányt. Távvezeték bozótos nyiladékában haladunk egyenesen, párhuzamosan a tõlünk jobbra esõ kerítéssel, jól járható földúton. Egy mélyedésben jobbra feltûnik a Z+ jelzés, meg a kerítésen átvezetõ létra - erre fogunk tovább menni a vadasparki kitérõ után.

A Vadaspark bejáratánál hosszú sor, mi a kijárati forgókapun keresztül, az itinert bõszen lobogtatva megyünk be - mondanom sem kell, hogy a kutyát nem érdekli :-) A kilátóhoz, majd a kilátóba felcaplatva gyönyörködünk picit a tájban, majd némi pihenõt is beiktatunk - a szintidõ tartalmaz tartalékot a park megtekintésére.

Aztán persze indulunk tovább, azaz vissza a korábban látott Z+ jelzésig. Az egyéni tájolással teljesítendõ szakasz "érdekes" része következik, ezt picit részletesebben leírom, hátha valakinek jól jön:

A Z+ jelzésen tehát balra megyünk, át a kerítésen. Egy pici tavacskánál kifeszített háló állja utunkat, meg felirat, hogy ne nyúljunk semmihez - így is teszünk, és szépen, nagy ívben kikerüljük balra az egészet. Késõbb a jelzés határozottan jobbra fordul, szép emelkedõvel - a fû magas, a jelzés hiányos, de azért követhetõ. Egy távvezeték nyiladékának a keresztezése után a Z+ Z4 elágazásnál a kevésbé meredek Z4 jelzést választva megyünk tovább. A tetõn szembõl érkezik a korábban elhagyott Z+, itt egyenesen nyugatnak fordulunk, átmászunk a létrán, és az egykori erdei úton haladunk nyíl egyenesen egészen addig, amíg balról egy másik Z+ jelzés nem érkezik - ezt idén festették föl, Normafától jön, és a Tarnai pihenõ fölötti P3-Z3 elágazásig tart, úgyhogy innentõl ezt a jelzést is lehet követni.

A katonasíroknál megállok egy picit, majd a kissé távolabb lévõ ponton utolérem a többieket, és bélyegeztetés után tovább indulunk.

Mivel ez a szakasz "egyéni tájolással" teljesítendõ, így egy alkalmas nyugat-északnyugat irányú erdei útra fordulunk, és egy irtáson átbotorkálva megcélozzuk a Szarvas-árok nyugati oldalán haladó murvás utat, bízva a gps-re töltött térképben. A mûvelet sikerrel jár, és hamarosan a P3Z+ letéréséhez érkezünk, ahonnan a jól ismert jelzésen kapaszkodunk fel a P3Z3 elágazásig.

Tarnai-pihenõ oda-vissza; az úton az esõk nyomán egyre mélyülnek az árkok - azért gyalog még járható :-)) majd tempósan föl a Csergezán kilátóba. Itt megnézzük, hova megyünk , ücsörgünk is egy keveset, aztán lefelé bele is kocogunk rendesen - érdekes, de a térdem sem ellenkezik, sõt, jó is esik a tempó.

Beérve Nagykovácsiba már csak a célt kell meglelni - nem Ördöngõs dolog, csak a fõúton kell sétálni egy keveset - az Ördöngõs étteremig :-))

Itt megkapjuk a díjazást (szokásos négyzet alakú oklevél és kitûzõ), meg egy bónt, amivel többféle tészta (milánói, sonkás-sajtos, diós-lekváros, ha jól emlékszem...) közül választhatunk.

A késõi ebéd/korai uzsonna gyanánt elfogyasztott kaja után beszélgetéssel telik az idõ, majd az érkezõ busszal elindulunk hazafelé.



A túra hozta a szokásos minõséget, az idõjárás is príma volt ehhez a bõ 26km-es sétához - jövõre ha minden jól megy, ismét ezt a verziót választom, a Vadaspark-katonasírok-P3 jelzés közötti részt ugyanis más teljesítménytúra (még) nem érinti.


(Bõvebben, fotókkal: Túrablog, 2010.10.18)

 
 
Vasas MaratonTúra éve: 20102010.12.07 16:52:43

Söprés - picit elszámított pontzárásokkal...


Nem szeretek korán kelni, így örültem a lehetõségnek, hogy söprûként indulhatok a túrán. Reggel nyolc körül indulok itthonról, a lapomra rajtidõ gyanánt fél kilenc kerül. Még megvárok egy sebtében nevezõ futót, majd elindulok.

Feladat: 12 körülre Király-kúthoz érni, és utána a további szakaszon -ahol van- szalagot szedni, illetve lemaradozókat pátyolgatni. 18km-re van három és fél órám, persze ha késõbb érek, az sem baj.

Pomáz belterületén ismerõs utcákon haladok, majd a házak közül kiérve végre erdei út hullámzik a talpam alatt... Aztán elkezd emelkedni, meg kidõlt fákat kerülgetni :-) Nézem az órát, a távot - jól haladok, az emelkedõ a Kõ-hegyre fölfelé kellemesen átmozgat. A turistaháznál tea, de elõtte leadom a "csomagot" a pontõröknek. Sokáig nem idõzhetek, hiszen a vége még igencsak odébb van, úgyhogy megyek tovább a Vasas-szakadék felé.

Az elágazásnál, ahol jobbra kell menni most nincs irányjelzõ lap, rutinból fordulok a helyes irányba, majd kocogósra veszem a pontig tartó szakaszt. Ide most csak zsírkréta jutott, felírom, hogy 1911, és indulok visszafelé. Az elágazás után ketten jönnek szembe: kérdezik, hogy ugye kihagytak egy pontot? Igen, mondom, némi útbaigazítás után mindeki megy tovább a maga útján.

A Lajos-forrásig vezetõ szakasz az erdõmûvelés ellenére "tûrhetõen" járható - az aszfalt keresztezése után némi szalagot is kapott a jelzés - no, ezt majd a rövid táv seprûje fogja begyûjteni, nekem majd Dömösön kezdõdik a betakarítós munka :) Lajos-forrásnál megtöltök egy palackot forrásvízzel, a Dömör-kapunál lévõ pontõr részére, és a bélyegzés után már robogok is az irtáson át lefelé a szalagozást követve.

Sár itt-ott már van, úgyhogy inkább felveszem a kamáslit - jobb késõn, mint soha... A lejtõ után persze emelkedõ jön, nomeg Körösi Csoma Sándor emlékmûve, hogy aztán megcsodálva a Bükkös-patak völgyére nyíló kilátást nem sokkal késõbb le is ereszkedjünk a patakvölgybe, pontosabban a dömörkapui ponthoz. Átadom a vizet, kapom a csokit meg a bélyegzést, meg az információt, hogy a Lenkó-emlékmûnél nincs pont.

Az emlékmûnél persze megállok egy pillanatra, sajnos a mozaik egyre csak pusztul, bár még azért kivehetõ, hogy mit is ábrázol. Innen a Király-kútig gyakorlatilag nem nagyon lehet komolyan trükközni - minden esetre egy túratárssal maradunk a patakmeder mellett, ahol kell.

Sikárosnál a K- jelzést elterelték, és a K+ mellett halad az aszfaltot követve. Szép, persze, hogy szép az erdõ, de az eredeti K-, meg Sikáros látványa sokkal szebb - mindegy, a jelzés nem arra megy :-( Késõbb, a P- elérésekor szembõl is érkezik valaki - õ megnézte Sikárost...

Király-kúthoz 12:10 körül érkezek meg - néhányan hezitálnak, hogy hosszú vagy rövid - aztán döntenek, hogy az a tempó, ami innen a célzárás (17:00) eléréséhez kellene, az nekik sok, úgyhogy 20-25 perces ácsorgás után (hátha jön még valaki) egyedül indulok tovább a Szõke-forrás völgye felé.

Az aszfaltos út keresztezésénél utólér egy futó, beszélgetünk, aztán kocogósra fogjuk a tempót - végülis legalább 20 perc elõnye van az elõttem haladóknak... Persze a jelzés kontra dózerút kérdés ebbõl a 20 perc elõnybõl gyorsan 10-15 perc hátrányt csinál bárkinek - ezért aztán a hídnál megvárom azokat, akik fönt, a dózerúton jöttek végig a jelzés helyett.

A P- jobbra letérését is sikerül nekik majdnem benézni - szerencsére közel vannak, úgyhogy innentõl együtt megyünk Dömös felé. Dömösön szalagot kellene szedni, de hála a helyieknek az elágazásnál nincs, csak késõbb, a Duna-partra vezetõ út mellett. Addig persze elhaladunk Vertel József szülõháza mellet is - egykoron bélyeget gyûjtöttem, és azt tudtam róla, hogy grafikus, bélyegtervezõ - most mnár azt is tudom, hogy Dömösön élt és alkotott :-)

A Dunaparti részen kajapont, zsíroskenyérrel, méteres kaláccsal, szörpökkel... Meg egy órányi várakozással... Ugyanis annyi volt még vissza a pont hivatalos zárásáig, és egy utánam indult túratárs ezt alaposan ki is használta. 24.9km-nél vagyok, van még a hivatalos célzárásig kettõ és fél óra - meg 13,7km, 706 méter szinttel... No, ez pöttyet el lett számolva, úgy gondolom, de sebaj, seprûként pont- és célzárásról lehetetlen lemaradni :-)

Szedem a szalagot, sétálok, sétálgatok, aztán csak vége az "unalmas" szántóföldnek is, és beérek Pilismarótra. Térdem, bokám picit unja a dolgot, aztán a ponton mégiscsak úgy döntök, hogy felmegyek a célig - másfél óra alatt persze eléggé "necces" dolog lenne (9,3km/669m szint), de mehetek a saját tempómban, megvár a cél :-)

Azért megyek, ahogy tudok, a Szakó-hegy egyben megvan, a Szakó-nyeregtõl fölfelé is sikerül jó tempóban haladni, sõt, a Rezsõ-kilátó után kocogósra veszem az iramot, így a célidõként 17:55 kerül a lapra. Ez persze a bruttó idõ, nettóban, a pontzásársokra várást leszámítva alig valamivel több, mint nyolc óra menetidõ... Jó volt, szép volt, jövõre is jövök, bár söpörni csak akkor, ha a dömösi és pilismaróti poontok hamarabb zárnak egy órával :-)


(Bõvebben, fotókkal: Túrablog, 2010.10.18)

 
 
EKF / Aragonit/Dolomit/Kalcit /Zsíros Deszka túrákTúra éve: 20102010.12.07 16:44:28

A hét esõs napokkal telt, úgyhogy a tervezett EKF10+Mazzarello Mária 50 helyett nem nagyon kellett rábeszélnem magamat a 20-as távra - pláne, hogy a hét végére "szokás szerint" esõt ígértek...

Szilvit felvettem a megbeszélt helyen, majd megcéloztuk Normafát - pontosabban Csillebérci Úttörõ Ifjúsági tábort. Egy srác a hátsó kapuhoz terelt minden autót, bementünk, majd gyalog ki... Bent valami 24 órás hegyikerékpáros verseny zajlott, és a túra rajtja/célja kiszorult a kapuhoz. Itt gyorsan letudtuk a nevezést, és kézhez kaptuk a háromrét hajtott A4-es méretû lapot, ami a túra itinerének a szerepét kívánta betölteni. Az egyik oldalon egy fekete-fehér térképvázlat, a másikon 1/3-ad részben fedõlap, 1/3-ad részben társrendezõi/támogatói logók és 1/3-ad részben öt bélyegzõhely.

Táv- és szintadatok, rendezõi elérhetõség, leírás gyakorlatilag nincs, a követendõ jelzések a térképvázlaton feltüntetve. A terep jórészt ismerõs, úgyhogy inkább elindulunk - aszfalt Normafáig (utána z+, s+, s-,p+), eseménytelen séta Budakesziig - esõ nincs, Szilvi megjegyzi, hogy lehet, hogy a napszemüvegét el kellett volna hoznia - ezen itt még jót derülök: napszemüveg? Ma...?

Budakeszin aszfalt balra, járda, majd egy kedves helybélivel váltunk pár szót - beszédes a néni, na... Sikerül azért ezt az akadály leküzdeni, és eljutni az elsõ EP-ig. A bélyegzés mellé egy (na jó, két) szem omlós cukorka "jár". A következõ EP Makkosmária - mi tudunk egy hosszabb utat a -múlt héten kihagyott- Meteor szurdokon keresztül, ergo követjük a z+ jelzést, ami körbekerüli Budakeszit. (Tudom, persze, senki sem megy az aszfalton...)

A szurdok egészen jól járható, az egyik botomat azért kölcsönadom Szilvinek, mert sár és csúszkálás azért akad. Röviden megcsodáljuk a szebb napokat látott jármûveket, majd balra indulunk a falu szélén, hogy a trükkös jobbos letérést majdnem benézzük :)

Szerencsére néhány túratárs szól, hogy merre van az arra. A makkosmáriai ponton kellemes idõ fogad minket, nomeg egy újabb bélyegzés és egy szelet csoki. A ponton néhányan pihennek, mi is szusszanunk egyet, hiszen nagyjából a felénél lehetünk a távnak.

Innen a p- jelzést követjük, amit, ha minden jól megy idén még fogunk taposni - igaz itt már bõven benne az éjszakában... Azért ez az emelkedõ elég szemét dolog itt, de ha idenõtt, akkor fel kell rá menni.

Az idõ egyre jobb, balról érkezik a s-, és jobbra le is tér, úgyhogy elbúcsúzunk a pirostól, Nagyszénászug, Kies-völgy, Sorrento irányába megyünk tovább. A Kies-völgybõl nagyon hiányoznak az elmúlt években kivágott fák - nehéz megszokni ezt a látványt... Az ösvényen jól jön a bot, pláne Sorrento elõtt a meredek részen. Sorrento szép, a lejtõ után keresztezzük a Szekrényes-hegyet megkerülõ murvás utat (nem, szerintem itt sem ment senki balra...), és megyünk tovább Budaörs felé a jelzést követve.

A s+ jelzésre érve ismeretlen terepre érünk, ráadásul a jelzések is eléggé hiányosak - két helyen is hezitálunk, hogy merre - jól jön a gps meg a helyi segítség a helyes útvonal megtalálásához. Közben jelzést váltunk a p+-ra, amin elérjük a korábban már keresztezett murvás utat, illetve a Meteor túra S- felé haladó levágását is (persze, errõl sem jött senki sem...).

No, itt már helyben vagyunk, jobbra a Farkas-hegy, rajta pont - szép a kilátás, süt a nap - lehet, hogy a napszemüveg terén igaza volt Szilvinek?

A pontõrtõl egy nyalókát kapunk a bélyegzés mellé - a szél ugyan hûvös, de egy rövid ücsörgés meg szendvicsezés belefér az idõnkbe. Felsétálunk a repülõs emlékmûhöz, aztán rákapcsolunk, és irány csillebérci cél, elõbb a p+, majd a p-/sc jelzést követve. Aztán persze kényszerû aszfalt, majd cél, emléklap, kitûzõ, bent a porta mellett némi "szokásos" túrakaja vár ránk.

Az idõjárás, legalábbis a késõn indulókhoz kegyes volt ma, a terep persze nem volt a legjobb, hiszen sok esõ után esélye sem volt felszáradni, de ezt idén "megszoktuk"... A túra útvonala bár aszfalttal jócskán tarkított, jónak mondható - az más kérdés, hogy elég sok "optimalizálási" lehetõséget (4-6km) hagytak a rendezõk. A kitûzõ... szóval érdekes. A felirata "Pécs Európa Kulturális Fõvárosa 2010" - gondolom erre az alkalomra készült (mármint arra, hogy Pécs lett az idei évre Európa Kulturális Fõvárosa), mint ahogy a túra is ennek apropóján került megrendezésre.


(Bõvebben, fotókkal: Túrablog, 2010.09.27)

 
 
CserhátTúra éve: 20102010.11.15 10:16:48

Sárdagasztás és birkózás a szintidõvel a Cserhátban...


Két dolog hozott el erre a túrára: az egyik a Cartographia Kupa - ezzel lett meg a 10 túra, a másik meg egy gyors számvetés: 1855 pontom volt a ttmr-ben a gyaloglat elõtt, közel az év vége, és kell a pont...  Volt egy harmadik is: ezen a tájon még nem túráztam eddig - ezt csak azért nem említem a fõ okok között, mert kezdetnek jobb terepet is el tudtam volna képzelni magamnak :-))

Reggel fél öt elõtt öt perccel megnézem az órát: "csak még öt perc"... Aztán fél hét körül újra felébredek. No, a korai rajtnak annyi, de azért még oda lehet érni, úgyhogy gyerünk.  Nagylócig eseménytelen pedáltaposás, leparkolok a rajt/cél helyszinétõl picit távolabb, majd gyors nevezés és 8:30-kor indulás. A sár már az itinerben is megemlítésre kerül -ez nem jó jel- de valóban, a birkák járta meredek úton tényleg sár van...


És ez még csak az eleje a sétának... Aztán az Õr-hegy gerincén/mellett ráadásul még keresztben lejt is az ösvény...  Pont, felírom, megyek tovább - rengeteg apró laminált lapocska jelzi a nem nagyon létezõ utat - no, ha ilyen lesz az út jelzése végig, akkor nem lesz gond a követésével.

Leérek a 2 EP-hez vezetõ kitérõt jelentõ úthoz. Sáros. Nem kicsit, nagyon. Legalábbis akkor még úgy gondoltam hogy ez a "nagyon sáros". A feszületnél megkapom a bélyegzést, majd irány visszafelé. Késõbb szántóföld, mezõ, gerincen vezetõ út, meg sok-sok villanypásztor :) Végre aszfalt - lassan Zsunypuszta, ahol az ep. egy presszóbal lesz - jaj de jó, lehet privátban frissíteni :-) Vagyis hogy lehetne, ha a kocsmáros nem unta volna meg a betóduló tömeget, és nem ment volna haza, bõven idõ elõtt. Egy gyors telefon, igen, tudnak róla.

Azért a Zsunyi-nyeregbe vezetõ emelkedõ elõtt jól esett volna némi "gyorsító", de ha nem, hát nem... A nyeregnél újabb felírós pont (közben itt-ott sár is volt, csak hogy el ne felejtsem megemlíteni), majd egy szép vízmosásos völgy következik - nagyjából sár nélkül.

Garáb elõtt helybéli túrázókkal találkozok, beszélgetve érünk be ebbe a nagyon kedves kis faluba, ahol a ponton a bélyegzés mellé jár egy szelet csoki is.  A pontról még látszik az 50-es táv seprését végzõ csapat (Bubu, Tanker, Vándor Csillag), úgyhogy utánuk eredek, a nyeregbe felvezetõ emelkedõtõl velük sétálok - és gyûjtöm be a Cserhát 500-as csúcsai mozgalomhoz az érintett csúcsok (Macska-hegy, Purga) kódjait. 

A Tepke kilátója is "kötelezõ", fel is mászunk (tériszonyosok kíméljenek jelige) - a párás idõ ellenére messzire el lehet látni, Bubu magyaráz: Kékes-tetõ, Galya-tetõ, Múzsla, elõtte Pásztó. Aztán nyugat felé is szétnézünk, A távolban a Börzsöny, a Naszály látszik - a Dobogó-tetõ jóval közelebb van - no, oda még megyünk ma :-) A kilátó után némi kényszerû aszfaltút beiktatásával (de jó is az ilyen sáros túrán...) A K-K+ jelzésen irány Cserhátszentiván. Idõ hiányában a bableves csárdát csak kívülrõl nézzük meg - aztán balra be az erdõbe a K+ jelzésen.

A faluban gyorsan megtaláljuk a hidacskát, meg a frissítõpontot is - a várakozásokat jelentõsen felúlmúló létszám megtette hatását, a frissítõpont csak szõlõcukorral és vízzel tud szolgálni, a kenyér elfogyott :-( Sebaj, remélem, a palócleves nem fog elfogyni, mire odaérek :-) A bélyegzés fent van a kilátóban, úgyhogy nekiduráljuk magunkat, és leküzdjük  az emelkedõt, meg azt a pár lépcsõt, ami felvezet a kilátóba.

Visszatérve a frissítõponthoz elbúcsúzom a seprûktõl - nekik meg kell kerülni a Közép-hegyet, nekem meg irány a Dobogó-tetõ. Elõbb persze keresztül kell sétálni a falun, makd követni a S+ jelzést. Jelzés megvan, követés is - egy németjuhász kutyus szegõdik itt a túrázókhoz , hol elõre rohan, és az elõttem haladókkal barátkozik, hol lemarad... Nagylócon, a célban is láttam - és nem látszott fáradtnak...

Az út Dobogó-tetõig hosszú volt, de megérte - egyrészt kaptunk szép matricát az igazolólapra :) másrészt újabb kódot jegyezhettem fel a Cserhát 500-as csúcsai mozgalomhoz.

A S- K- elágazásánál randa dagonya - mindegy, ezt épp ki lehet kerülni. Aztán meredek lejtõbe megy át az út - no, itt aztán csak óvatosan... Egy durván saras részt kerülök ki az út melletti kaszálón, de a következõ dagonyát (ami valójában átkelés egy patakon) nem - azért sikerül, bár már kezd elegem lenni a sárból...

A Hollókõi várhoz elvileg "hátulról", szalagozás mentén kéne felmenni - sötétedik, szalagot nem látok, meg elõttem is mennek végig a jelzésen, úgyhogy a falu felõl gyaloglok föl a lépcsõn. A ponton finom karamella az ellátmány -elteszem desszertnek a leves utánra- elõveszem a lámpámat, és indulok vissza, lefelé a lépcsõn, hiszen vár a palóc leves a Muskátli étteremben...

Bent kapok érkezési idõt a lapomra (17:00), majd szinte azonnal kapom a fínom, pont fogyaszthatóan forró, tartalmas levest. Leküldök mellé két szelet kenyeret, aztán indulási idõt írnak (17:10), és elindulok, a leírást bõszen olvasgatva, hiszen egyedül vagyok, ismeretlen terep, ráadásul szalagozást kell követni, bónuszként még sötét is van :-) Ennek örömére a fõúton majdnem kisétálok a faluból (jól bele is kocogtam...), aztán rájövök, hogy talán mégsem erre kéne jönni... Itthon megnéztem, bõ 1km-t tettem rá pluszban... No, ez nem esett jól...

A várban már látott túratárs jön ki az egyik mellékutcából - õ is benézett valamit, úgyhogy együtt indulunk felderíteni, hogy hol toltuk el... Sikerül is - csak két szalag lengedez az utca elején...

Elérjük az elmaradhatatlan villanypásztort, szalagok itt-ott vannak, figyelni kell, de azért jól haladunk. Át a villanypásztoron, majd a körbekerített terület túloldalán ismét, és be az erdõbe. Emelkedünk, majd az órámra nézek, osztok-szorzok: no, ez szoros lesz, úgyhogy megpróbálok kilépni - kevéssel az utolsó EP elõtt. Itt még felírom a kódot, aztán hajrá, ami a csövön kifér, gondolom... Na ja, csak lefelé az irtásban alattomos gyökerek, csonkok meredeznek a fûben, úgyhogy párszor majdnem sikerül hasra esni...

Kanyargás megvan, szalagok teljesen jól vannak kirakva, aztán a gazos földút is megvan... Majd patakátkelés - valójában egy hosszabb, igen-igen randa  dagonya - aztán feltûnik a Z- jelzés.

A leírás szerint 200m után balra föl. Igen, nyíl megvan, út... No, az nem nagyon látszik, gps elvesztette a holdakat... kikapcs/bekapcs, igen. jó helyen megyek fölfelé- csak egyszerûen, ahogy a legmeredekebb :-))

Magasles, itt már nem a térképlapot, hanem a gps-t nézem, az egykor szebb napokat látott köves utat keresztezve elõbb balra indulok, aztán kiderül, hogy mégsem - aztán az ösvény véget ér, beértem Nagylócra, beton, illetve aszfalt - és van kb. 5-6 percem, úgyhogy futás...

Az autóba gyorsan behajítom a botokat meg a zsákot, és az itinert szorongatva berobogok a célba. 18:3x...


Igaz, a levesezés ideje levonandó, de akkor is perceken múlt a szintidõn belüli teljesítés... Utólag végignézve a gps tracket, nem voltam annyira lassú, amilyennek számomra tûnt - egyszerûen a sáros, csúszkálós, vagy épp pont vendégmarasztalós talaj sokkal többet kivett belõlem, mint más hasonló nehézségû túrák. Ami idõben sokat jelentett, az az itt-ott fotózással eltöltött idõ, nomeg a Tepke, ahol azért igen sokat álltunk...

A táj csodaszép, a rendezés, a terepi munka, minden-minden kiváló - az útvonal viszont igencsak "combos", pláne sárral nehezítve, úgyhogy inkább gyakorlottabb, sportos túrázóknak ajánlott, olyanoknak, akik nem riadnak vissza a sok-sok jelzetlen szakasztól sem.


(Bõvebben, fotókkal: Túrablog)


 

 
 
MeteorTúra éve: 20102010.09.13 12:56:29

Szombaton délelõtt dõlt el, hogy szólóban megyek, ettõl, meg a "pityergõs" idõjárástól kezdett visszaesni a kedvem, de azért 13:20-ra csak odaevett a fene a rajtba, ami nem a szokott helyen, hanem az aszfalt mellett volt.  Gyors nevezés, kamásli fel, aztán nekivágtam a kellemetlenül lucskos-sáros ösvénynek.

A fenyõfák alatt, ahol eredetileg a rajt szokott lenni két túratárs próbált vizet fakasztani - no nem valami kõbõl, hanem a zoknijaikból - igen komoly sikerrel :-) Minthogy õk az 50km-es távon indultak, így elázáshoz volt bõ 21km elõnyük velem szemben - ez meg is látszott...

Az útvonal ismerõs, õk sem elõször járnak erre, úgyhogy kényelmesen beszélgetve telt az idõ, a jelzéseket nem nagyon kellett keresgélni, bár ami igaz, az igaz, ez a része az útvonalnak elbírt volna még néhány M-betût... Már bõven bent jártunk az erdõben, amikor egy szép, nagytestû kutya jött szembe velünk, majd fordult vissza, és kísért el minket az elsõ kerítésig. A kerítés elõtt is volt néhány kidõlt fa, a kerítés után viszont tarra vágott terület fogadott minket - szerencsére az egy szál elégazásban sikerült a távolban felfedezni egy jelzést, úgyhogy sikerrel vettük ezt az akadályt. Kimásztunk, majd -a túrán elõször, de sajnos nem utóljára- eleredet az esõ, így magamra húztam az esõkabátot, és a többiek után eredtem. Az ep.-on a hölgy az esernyõt felkötözte a fára, és a kempingszéken ücsörögve osztogatta a bélyegzéseket.

Jobbra megkerültük a kõbányát, majd a Z3 jelzésen szintén jobbra tartva értük el a patak hídját - közben persze jó sok sárdagasztással- ahonnan sokáig fölfelé vezetett utunk.

A Tarnai-pihenõnél szerencsénk volt, ugyanis legalább 2-3 percig gyönyörködhettünk a panorámában, az alattunk elterülõ erdõkbõl itt-ott felszálló ködpamacsokban... Utána ugyanis az egészet elborította a köd...

A Z3-P3 elágazásik még hármasban gyalogoltunk, aztán õk balra, én jobbra indultunk tovább. Az idõközben levetett esõkabátot aztán ismét elõ kellett szednem - nem örültem neki, de ez van - szerencsére jól megtanultam ezt a szakaszt, úgyhogy csúszkálás, sár, esõ ide vagy oda, meneteltem szépen a P- jelzés felé... El is érem, jobbra fordulok, és bár esik, de ez az egyenes szakasz az út fölött összeboruló fiatal fákkal most is, így is szép. Aztán Vörös-pocsolya balra, pont csak odébb, a P-P+ elágazásnál. Közben eláll az esõ, bélyegeztetek, rendezõk érkeznek a P+ felõl - váltunk néhány szót, aztán elindulok lefelé. Az ösvény jobb, mint amire számítottam, de azért -szokatlan, tudom- örülök az aszfaltnak :)

A Remete-szurdokban zúgás. A patak zúg... Ej, de fognak ennek örülni az 50-es túratársak :-) A pontõr mondja is, hogy lábszárközépig vagy följebb ér... Végülis mikor legyen a vízállás magas, ha nem esõs idõben...?

Aztán ismét aszfalt, némi emelkedõ, majd a templomhoz érve újabb pont, újabb bélyegzés - innen már csak 3.2km. Esõ nem esik, koptatom az aszfaltot - unalmas, de legalább sár nincs...  Nagyrét sarka, pici terep még, aztán cél - a díjazás a szokásos: egy szép jelvény, meg frissítésnek egy dobozos almalé. Összességében nagyon lelkes szervezõk jól kitalált vonalvezetésû túráját teljesíthettem ismét.


(Bõvebben: Túrablog)

 
 
Pilisi trapp 40/20Túra éve: 20102010.08.30 12:34:04

Pilisi trapp - második alkalommal


Anno 2007-ben már voltam trappolni - három évente belefér a programba ez a túra is :-) így idén is bevállaltam, pláne, hogy az útvonal azóta alaposan megváltozott.

Nem túl kora reggeli indulással, autóvalmentünk Jámborral a rajtba, ahol sikerült egy egészen barátságos parkolót találni, úgyhogy teljes nyugalommal vághattunk neki a túrának. A rendezõktõl szokásos szinvonalú leírás/térkép, hála a helyismeretnek csak akkor került elõ, amikor a pontokon a bélyegzést kaptuk - az viszont igaz, hogy csak ezek alapján... Azért itt-ott nem könnyû boldogulni, maradjunk annyiban.

Az idõjárás príma, pólóban toljuk, hiszen rögtön az elején kapunk a szintbõl rendesen - bár annyira nem vészes sem a S+ sem a K+ emelkedõje, minden esetre a S- jelzésre már teljesen "üzemmeleg" állapotban van a futómû. Itt a tömegvonzás az úton tart minket (ami a régi S-, az új ugyanis tõlünk pár méterre jobbra, egy nem túl kijárt ösvényen halad, ha minden igaz).

A második megálló a Matyi büfé, itt szinte "kötelezõ" valamit harapni - a kettéhajtott zsíroskenyér (hagymás szendvics) gyorsan lecsusszan, és megyünk tovább pecsételtetni.

A Rezsõ-kilátónál valóban csodát láthatunk - fotón nem is lehet megörökíteni, hiszen pillantról pillanatra változik a látvány, ahogy száll a pára, ahogy a fények játszanak... Õsz van, legalábbis ami az idõjárást illeti - a lombok persze még a zöld árnyalatait mutatják, de a pára, a hûvös levegõ az már nem a nyarat, hanem az õszt idézi.

Nézelõdés után persze indulunk tovább, hiszen bõven van még út elõttünk. Az Ilona-pihenõnél kapjuk a következõ bélyegzést, meg az egyébként jócskán idejétmúlt tanácsot, hogy a Hoffmann vadászház és Égett-hárs között inkább az úton, mert a Z+ rosszul van jelezve...

Nos, a Z+ jelzés príma, a vadászháznál szépen hívogat az elsõ jelzés a fán a patakmeder felé. Átkeünk a patakon, aztán hullámvasutazva, itt-ott némi sárral nehezítve haladunk a sûrû fiatalosban, az összeboruló fácskák alkotta alagútban. Csodaszép így is, szikrázó napsütésben még szebb lenne - majd talán jövõre...

Égett-hársnál pici nézelõdés, majd megtaláljuk a jelzést, és robogunk lefelé - ez a szakasz valóban megérdemelne némi felújítást, mert egy-két ponton elég "saccográf" alapon megyünk.

A romoknál csinálok egy fotót, aztán megkeresem az elszórt cuccomat :) és megyünk tovább lefelé. Pilisszentlélekre beérve kiderül, hogy a jelzés egy ösvénnyel odébb van - út közben nagyon nem látszott, hogy hol kellett volna jobbra tartanunk... No mindegy.

A bélyegzést megfejelem egy pohár sörrel - kell az erõsítés a Z+ emelkedõjéhez, bár a S+ valóban jóval durvább lenne... Elindulunk fölfelé két telek közötti keskeny ösvényen, majd jobbra kikapaszkodunk a vízmosás-jellegû mélyedésbõl, és tovább emelkedünk. Az aszfaltút keresztezése után a túloldali tisztáson egy picit "elfogy" a jelzés, de némi technikai segítséggel sikerül megtalálni a helyes ösvényt. Elrakjuk a gps-t, és megyünk tovább. Kiérünk az erdei útra, amirõl -utólag megnézve- röviddel késõbb balra fölfelé kellett volna tartani. Erre akkor jöttünk rá, amikor balra megláttam a S4 lépcsõjét - el is indultunk rajta azonmód fölfelé.

A Sasfészeknél fõzõcskéznek, picit pihenünk, aztán megyünk tovább a pihentetõ úton Pilis-nyereg felé.

A nyeregnél megállunk az emlékmûnél, szóba kerül a K100, nomeg az iszinik - utóbbi bár piszkálja a fantáziámat, de idén esélyes, hogy kimarad...

Kikapaszkodunk a nyeregbõl, majd apróbb-nagyobb emelkedõkkel haladunk egészen a szerpentinig, ahol elkap minket egy erõs zápor - én magamra borítom az esõkabátomat, aztán trappolok Jámbor után. A pontra esõben érünk, gyors bélyegzés után megyünk tovább lefelé.

A Szántói-nyereg után a Z- elhagyja a murvás utat egyszer, majd visszatér rá, hogy picivel késõbbismét jobbra tartson, és kellemes laza emelkedõvel felvezessen a Hosszú-hegy gerincére. Arra a Hosszú-hegyre, ahol a kifejezetten útvonalkövetõnek tekintett túrázók számára szervezett, kevés EP-vel megoldott Kinizsi 100-nak is van pontja - minden táv számára... Röviden fogalmazva ezen a túrán is illene ide pontot telepíteni... No mindegy.

Mi fent mentünk, láttunk szép gombát, volt részünk itt is nagyszerû panorámában - meg persze némi szintben is, de valamit, valamiért, nem igaz?

A Z-K- elégazásnál egy tavaszi rendezvényre tasakban kirakott papír árválkodik az egyik fán "Idáig mindenki eljut" a felírandó szöveg... Mivel rég elmúlt már a megadott dátum, így leszedem.

Szentkútnál pici pihenés, aztán nekivágunk az utolsó néhány kilométernek... A jelzés az elején nagyon gyér, Jámbor helyismerete itt is jól jön. A Szurdok parkoló elõtt balra tartunk, jobbra egy helyreállított mészégetõ tetején lévõ rács hívja fel magára afigyelmet, balra pedig két magas  fenyõfa egy tisztás közepén, alatta pihenõhely - nagyon szép. Mint ahogy szép a következõ szakasz is, hiszen párat lépünk, és máris a Szurdok bejáratánál vagyunk...

A hidak az idõjárás rombolása után már újra állnak - az egészre csak a völgyben felhalmozott rengeteg fa emlékezteti az erre járókat... Szép a szurdok, persze, de sokadszor járunk erre, meg közel a cél, úgyhogy meghúzzuk a lépést a célig.

A célban átvesszük a díjazást, fogyasztunk a zsíroskenyerekbõl (hagyma, paprika, piros arany kerül rájuk, nomeg savanyú uborka is - miután hosszas fárasztást követõen sikerül kinyitnom az üveget), aztán elindulunk haza.

A túra szép útvonalon halad, kell közben tájékozódni, fontos, hogy legyen térkép és/vagy helyismeret, de ez adja a túrázás lényegét... A nevezési díj kontra szolgáltatás témában én is osztom azt az állítást, hogy nem ez a túra drága, hanem a többi olcsó. A rajtban egy sportszelet, célban korlátlan zsíroskenyér, kitûzõ, oklevél... Mindez 1000, illetve kedvezményesen 500 Ft-ért. Hozzáteszem, hogy számomra nema  nevezési díj és a szolgáltatás a lényeg egy túrán - nem ez alapján választok.

Ezt a túrát bátran merem olyanoknak ajánlani, akik térkép alapján képesek tájékozódni, szeretnek önállóan, saját erõbõl, szép útvonalon kirándulni, gyalogolni.


 


(Bõvebben: Túrablog)

 
 
Gyermekvasút nyomábanTúra éve: 20102010.08.23 11:05:07

Gyermekvasút nyomában éjszakai verzió - immáron negyedszer


Lassan vége a nyárnak, így eljött ez a nap, pontosabban este is... A nappali verziókkal együtt hetedik teljesítés, úgyhogy Virágvölgy állomás képével díszített kitûzõ a díjazás - de ne rohanjunk ennyire elõre :)

A tervem idén (is) a rajtidõ elején, a tömeg elõtt indulni, az elejét tempósan, hogy a szokásos sorállást lehetõleg elkerüljem. A logisztika viszont változott: lemondva az éjszakai vonatozásról az autót a cél közelében rakom le, majd a fogaskerekû végállomásához már néhány túratárssal érkezek - aztán szépen gyûlnek az ismerõsök, mintha itt lenne a rajt :-) Jön a fogaskerekû, zötykölõdünk rajta a János kórház megállóig, majd kocogósra fogjuk, hiszen épp bent áll a villamos a megállóban - elérjük.

Hûvösvölgyben konstatáljuk, hogy sor az természetesen van - bár a hossza elviselhetõ, ráadásul nagyjából konstans - azaz a négy-öt asztal, ahol lehet intézni a nevezési díj befizetését, meg a paksaméta átvételét, az igen gyorsan tud dolgozni - hála a korábban jól vizsgázott elõre kiosztott cetlis módszernek. Mint kiderül, a rajtot elõrehozták, és 7-tõl már lehetett indulni, úgyhogy a 7:20-as bélyegzésemmel én is nekivágok a múzeum felé vezetõ elsõ szakasznak :-)

A múzeumban a srác két kézzel :) szórja a bélyegzéseket, mehetünk tovább. A Fazekas-hegy felé vezetõ éles jobbos letérést rutinosan veszem, és bár van irányjelzõ lap is kirakva, néhányan azért gondolkodóba esnek, hogy valóban jó felé megyek-e? A bélyegzés itt is gyorsan megy, mint ahogy a Villám-utcai ereszkedés is - pedig a térdemre vigyázni kéne...

Nagyréten ismét gyors bélyegzés következik, utána pedig trappolok tovább a Sc, majd S- jelzéseken föl, a Hárs-hegyre. Közben persze "beugrok" egy bélyegzésre a Hárs-hegy állomásra, illetve a S3 jelzésen a Kis-hárs-hegyen is megteszem a "tiszteletkört".

A Nagy-Hárs-hegyen a pont a kilátó kispista-felõli oldalánál van - néhány futóval azért visszasétálunk a S- jelzésre, és azon folytatjuk az utunkat Szépjuhászné állomásig.

Bélyegzés az irodában, némi frissítés a csapnál, majd -még lámpa nélkül- irány a P-, irány az Erzsébet-kilátó.

Kanyarog a P-, kanyarog, de azért egyszer csak vége lesz, és az erdõbõl kibukkanva feltûnik a fényben fürdõ kilátó - és elõtte jópár túratárs: a pont ugyanis még nem nyitott ki - végül is jogosan, hiszen még háromnegyed kilenc sincs... Frissítek, ismerõsökkel beszélgetünk, téblábolunk - elindulni nem célszerû, hiszen a pontõr két irányból (fent, a jelzésen, és lent az aszfalton) is jöhet, úgyhogy van esély arra, hogy elkerüljük - inkább várunk. Kilenc elõtt pár perccel meg is érkezik a srác, gyorsan sorba rendezzük magunkat, és elibé járulunk a hõn áhított bélyegzésekért :-)) Utána természetesen a jelzést követve indulok tovább. Közben elõkerül a lámpa is - a lépcsõn lefelé azért jól jön.

János-hegy állomáson az épület zárva, a pontõrök az egyik padon rendezkedtek be - sorállás persze itt sincs, hiszen igen jó tempóban haladtunk eddig.

Makkosmária a következõ pont, majd ráfordulunk a Z+ jelzésre, egészen Elõre, akarom mondani Virágvölgy állomásig, ahol szamóca- illetve narancs ízû szörpökbõl lehet önkiszolgáló módon frissíteni. A friss csapvíz is jólesik, de a szörp is, úgyhogy alaposan feltankolok folyadékkal.

A gerincen áthaladva meredeken lefelé tartunk Disznófõig - a pont most nem a faháznál van, hanem picit lentebb, ahogy kell. Fölfelé a Z- jelzést követjük. Jobbról autóbusz kipufogójának a szagát hozza a szél - no, lassan tarthatunk jobbra, fölfelé - akad is egy gyalogút, aminek a végén az autóparkolónál találom magamat. Eddig jó, most át a székelykapun, majd a középsõ ösvényen lefelé, egészen a vasút keresztezéséig. Persze vannak, akik a könnyebb utat választják, és az aszfalton ereszkednek le Csillebérc állomásig, de lelkük rajta...

A sínek mentén picit botorkálós szakasz következik, aztán lesz ösvény, amin azért kényelmesebben haladunk.

A bélyegzést követõen irány Normafa megálló. A változatosság kedvéért itt sincs sor, úgyhogy jókedvûen indulunk tovább. vagyis picit vissza, majd balra be, az erdõbe. A drótkerítés mögött egy igen haragos kutya ugat - szegény, ha tudná, hogy meddig lesz itt ilyen forgalom :-))

A gázos szerelvények táblái megvannak a kerítésen, az ösvény is ott van a helyén - bár inkább vízmosásnak lehetne nevezni - nagyon durván néz ki, legalábbis a Budai-hegységhez képest. Kényelmes tempóban csorgok lefelé a völgyben, egészen a Z3 jelzésig. Éles balra kanyar, majd szerpentin fel, a kápolnáig, ahol az utolsó elõtti bélyegzést is begyûjtöm - innen tényleg csak egy ugrás: Apáca-rétnél a jobbos letérés elsõre megvan, aztán aszfalt, Széchenyi-emlék, bélyegzés helyett aláírás kerül a lapra, aztán a tömeggel ellentétben a Svájci-út lépcsõje felé vesszük az irányt. Túratársak érkeznek mögöttünk, kérdezik, hogy hol, merre van a Széchenyi-emlék - így utólag csak tippelem, hogy a Farkasvölgyi útról nem fordultak el jobbra a Rege útra, hanem egyenesen mentek tovább - elmagyarázzuk nekik, hogy merre kéne menniük, elköszönünk, és berobogunk a célba.

A célban, az érkeztetésen van még mit csiszolni - lehet, hogy az aránylag rövid asztal is az oka, de picit nehezen megy az érkeztetés,d e ez legyen a túra legnagyobb problémája :-) Megkapom az oklevelet, a kitûzõt, illetve egy bélyegzést a Budapest-kupa igazolófüzetbe, majd elfogyasztom az egy pár, teljesen korrekt minõségû virslit, aztán két túratárssal autóba ülünk, és elindulunk hazafelé, egy kellemes, sorban állás nélküli, pontosan négy és fél órás esti séta után.


(Bõvebben: Túrablog)

 
 
Budai tájakonTúra éve: 20102010.07.26 10:55:12

Duplázós hétvégének indultam neki kora reggel, így 7:45-ös rajtidõ került az igényesen kivitelezett színes igazolólapra. A háromrét hajtott lap belsõ oldalán a túra térképe, táv- szintadatok, illetve a pontok nyitvatartási ideje szerepel - a támogatás tényét a Cartographia logója és egy felirat mutatja. Az igazolólap másik oldalán a szokásos köszöntõ, meg az alapvetõ tudnivalók mellett megtalálható a rendezõk mobilos elérhetõsége is.

A korábbi évektõl eltérõen most a Gyermekvasút hûvösvölgyi állomásától indul a túra, és oda is érkezik vissza, kihagyva a Sc jelzést.

Háromnegyed nyolckor nekivágok a nem kevés alkalommal bejárt S- jelzésnek, és meg sem állok az 1. EP-ig, ami Nagy-Hárs-Hegyen, a Kaán Károly kilátónál található. A Hárs-hegyen jónéhány kidõlt, vagy kivágott fát, illetve hûlt helyüket látom - ezt a környéket sem kímélte az idõjárás.

Bélyegzés után picit száríthatom a félfényes papírra nyomtatott igazolólapot, mert azért maszatolódik rajta a tinta rendesen, aztán néhány túratárssal ellentétben a S- jelzésen folytatom az utat. Szépjuhászné elõtt jelzésváltás jobbra a piros sávra, majd pici kapaszkodó után a jól ismert köves gerinc következik - most épp lefelé.

A Fekete-fejre fölfelé sikerül egy nekirugaszkodással a csúcsig jutni, ahol a 2. EP található. Itt vízzel kínálnak - bõven van saját, úgyhogy köszönöm, de nem kérek, inkább robogok lefelé. A Julianna-majori aszfaltútra többen nem kíváncsiak - vagy épp a Falasok(k) itinere alapján mennek egyenesen? Fene tudja... Az aszfalton a major felõl érkezik két futó leányzó - elbeszélgették a letérést - jó utat kívánunk egymásnak, aztán elporoznak fölfelé.

A következõ EP a 15-ös és a 30-as táv elválásánál, azaz a P- P+ elágazásánál található, itt választható édesség (balaton szelet, Cerbona) az ellátmány - két órája jövök, úgyhogy egy mûzlit betermelek, majd indulok tovább.

A tarvágás környékén a korábban látott két futó lány érkezik ismét szembõl, és erõsen mosolyognak - a 15-ös távot szeretnék megcsinálni, azaz a P+ elágazását keresik... Hiába agitálom õket, hogy innen már mindegy, kötik az ebet a karóhoz, és elindulnak visszafelé :-)

Robogok tovább, a tarvágásnak áldozatul esett jelzéses farönk ott fekszik az út mellett - ellenkezõ irányból hasznos lenne pótolni a jelzést, Nagykovácsi felé haladva nem jelent gondot a hiánya.

Ha Nagykovácsi, akkor irány a Zsíros-hegy, immáron a Z- jelzést követve. A ponton szokás szerint dinnye az ellátmány - jól jön a lédús édes gyümölcs - igaz picit ragad a kezem, de sebaj, majd Solymáron lemosom. A turistaház romjainál újabb futót kell útbaigazítani, picit bele is kocogok, de a térdem jelzi, hogy nem kéne, úgyhogy jobb a békesség alapon inkább csak sétálok lefelé. Aztán eszembe jut, hogy a Tojáson milyen kellemes volt itt fölfelé jönni :-) Jó, hogy most nem esik.

Solymáron a Templom-téren kézmosás, aztán folytatódik a "nemszeretem aszfalt" egy darabig... A Mátyás-dombnál állok meg legközelebb, 11:45, és már csak egy tizes van hátra. Szembõl érkezik egy srác, keresi a Z- jelzést, mondom neki, hogy jó felé ment, csak kissé hiányos a jelzés egy darabon - sikerül is majdnem begyalogolni a bányába - a helyes megoldás ugyanis az, hogy a szántó szélén kell menni, nem pedig a kijárt földúton.

Az erdõbe érve hullámvasutazunk a Z- jelzésen, majd a K-Z- emelkedõje jól megy, lefelé azért kellemesebb volt a Buda Határán túrán :-) Virágos-nyeregig egy szederszakmai megállást beiktatok, sikerül azért édeset is találni az érettnek tûnõ szemek között.

Virágos-nyereg után S-, Újlaki-hegy, pont, vízzel kínálnak - itt is megköszönöm, de nem kérek, hiszen tart a saját készlet még, és nem sok van hátra. Lefelé csak óvatosan, (hiszen holnap Tátralátó, a maga 1500m körüli szintjével) de azért igyekszem, hogy meglegyen a kerek 6 óra - sikerül, 13:45-kor lépek be a célba.

Átveszem a díjazást (oklevél, kitûzõ), majd némi zsíroskenyér elfogyasztása után elindulok haza.


(Bõvebben: Túrablog)

 
 
Szurdok / ÚtvonalkövetőTúra éve: 20102010.07.12 17:20:25

Mezõföldi "kalandtúra" :) után, kialvatlanul indultam Pomázra, megcélozva a 30-as távot, Salabasina nélkül - hiszen a 100km erre a hétre ezzel is összejöhet.

A rajtban szokás szerint gyors nevezés, rengeteg ismerõs, úgyhogy 6:15-kor már indulok is. Sistergõékkel futok össze, mondják, hogy 40+Salabasina a tervük - no, akkor én is megyek :) Persze elõbb a Janda kulcsosháznál állunk megy egy szusszanatnyira -nem, nem pontõrök az ott ücsörgõ ismerõsök, az elsõ (Nagy csikóvár) bélyegzõ csak késõbb kerül a lapra, majd a Holdvilág-árok következik, létrán le, egy gyökerestõl bedõlt fa már jórészt feldarabolva fekszik keresztbe... Az árok ennek ellenére kényelmesen járható. Itt is van egy pont, a pecsét mellé választhatóan mûzliszelet vagy sportszelet jár.

Rövid séta után elérkezik a kipapírozott elágazás: Szurdok 30, 40 jobbra, Salabasina-árok balra... Sistergõékkel tarok, megyek balra. A kerítés megvan, az új-zélandi huzalfeszítõk szintén... Aztán fától-fáig ösvény, benõtt út bedõlt fákkal - amúgy bemelegítés gyanánt :-))

Az árokba a lemenetel meredek, de a botok jó szolgálatot tesznek. Meg késõbb is. Néhány tavacska fölött nem túl biztató vastagságú fa van végigfektetve - nekünk még szerencsére nem túl sárosak, bár csúszni azért itt-ott már csúsznak. Matrica kerül az ellenõrzõlapra, aztán a viccnek durva kimászás jobbra is elérkezik - hogy picivel késõbb visszamásszunk... Vadmalac érkezik, aki térképet keresgélt, az nyugodtan elrakja :) a P- eléréséig tudjuk vele tartani a tempót :-)

A Tölgyikreknél Moiwa pecsétel, beszélgetünk picit, úgyhogy leszakadok Sistergõékrõl. A Morgó-hegyi elágazásnál jobbra hosszú farakás zárja el a kilátást, balra pedig két kidõlt fa mutatja, hogy mi ennek az oka...

Szentkútnál lovasok érkeznek, miközben frissítek, majd elindulnak fölfelé. Nekem viszont lefelé kell menni - megyek is, egészen a mûútnál lévõ parkolóig, ahol az oszlopon lévõ jelzés mutatja, hogy merre van az arra. Az úttal párhuzamos ösvényre térve  nem értem, tavaly miért nem sikerült megtalálnom... Most viszont szerencsém van, hiszen ide lett kirakva egy titkos pont, rajzolok is egy szép  "+"-jelet az igazolólap megfelelõ helyére.

A parkoló elõtt az úton való átkelés viszont eléggé veszélyes, hiszen kanyarban, a jobbról, Dobogókõ felõl érkezõ forgalmat nem látva kell átjutni - sikerül.

A kajaponton még jut az esküvõi tortából egy pici kóstoló, nomeg Vagdalthús is készült :-) ráadásul a különféle dolgokkal kent kenyerek is bõséggel állnak az éhes túrázók rendelkezésére, úgyhogy kellemes falatozás veszi kezdetét :-) Néhányan bosszankodva veszik tudomásul, hogy sikerült kihagyniuk az említett zsírkrétás pontot, de azért visszafutnak/sétálnak. Aztán persze el kell indulni, hiszen van még egy tizes hátra...

A Szurdokban nemrég jártam, az összeroskadt híd romjait azóta részben eltakarították, és elkezdõdött az új híd építése. A szurdok után elõbb csak picit, késõbb nagyon morcosan gondolok Bubura - nem kicsit van benõve az útvonal, a szeméttel teleszórt patakban/mellett gyalogolni messze nem jelent élvezetet - sõt. No mindegy.

Klastrom-kútnál feltöltöm a vizespalackomat - pici bodzaszörp is kerül a jéghideg forrásvízbe. Többen mosakszanak, sapkát áztatnak - no igen, egy darabig nyílt terepen fogunk haladni, és utána meg... Fel kell menni a Vaskapu-sziklához :-)

Felmegyünk... Labello nincs :) bélyegzés van, csoffadás is - most érzem azt, hogy nem aludtam az éjjel... Ücsörgök picit, aztán nekidurálom magam az következõ 45m szintnek...

Lefelé is álmosan battyogok, az utat picit "átrendezte" az idõjárás, de azért nem vészes. A Vaskapu-szurdokban kimegyek a csücsökg, többen nem teszik - nekünk nem annyira meredek a kaptató, úgyhogy 1:1 :-)

Letérés jobbra, a tavalyinál jobban szalagozva, majd lejtõ, murva, dobogókõi út, és ismét emelkedõ - ahogy tavaly írtam, idén is igaz: "ez a part lesz a végsõ..." Persze közben meglátogatjuk Lacit a Zsivány-szikla elõtt, hog teljes legyen az igazolás-gyûjteményünk, majd kényelmes tempóban tovább, fölfelé.

A régi K- jelzésnél rájövök, hogy lehet szép kerek idõt csinálni, így aztán rákapcsolok, fent, a járdám már száguldok, és sikerül is: a vége kereken kilenc óra lett.

A célban Bubu adminisztrál, megkapom az oklevelet (amin háttérként a Szurdokban összedõlt hídnak az árvíz során készült fotója szerepel), választok kitûzõt, a Salabasina teljesítéséért jár a képeslap is... Gratulációk oda-vissza, hiszen az ifjú pár itt tüsténtkedik :-)) megköszönöm nekik is a túrát, mega  tortát, aztán némi édességgel, meg barackkal frissítek, aztán megyek a buszhoz.


(Fotókkal kiegészítve: Túrablog)

 
 
MezőföldTúra éve: 20102010.07.12 13:38:52

Szúnyogetetés a sötétben, avagy Iringó 15 éjjel...


A szokásosnak mondható hármas jött elsõ körben össze erre az utazásra/túrára is, szerencsére Tihamér este hat körül felhívott a szombati Szurdokkal kapcsolatban, mire mondtam neki,hogy a mai éjszakai gyaloglattól függ a dolog - rövid töprengés és egyeztetés után visszahívott, hogy õ is jönne - végtére is a Cartographa kupa miatt neki is jól jön ez a gyaloglat.


Hét után pár perccel indulás Újpestrõl, Szötske és Tihamér a Móriczon gyorsan beszállnak, aztán irány a hatos út. Némi falukon keresztüli tekergéssel sikerült Nagylókra érni. A kommunikáció csodákra képes, egy kevés földút beiktatásával helybéli (az 1. EP-on késõbb viszont látott) fiatalok segítettek eljutni a rajtba. Itt gyors nevezés, illetve részemrõl a kérdés, hogy miben különbözik az útvonal az Iringó 15-tõl... Gyakorlatilag semmiben, volt a közelítõ válasz, meg hogy 16km, most mérték le.

Szerelvény igazítás, GPS-ek élesítése után nekivágunk - nem túl sokkal vagyunk naplemente után, úgyhogy a szúnyogok még erõsen zabálnak, ezért igyekszünk tempósan haladni a lekaszált réten itt-ott felfedezhetõ földúton. Az elsõ EP-ig egy hídon, meg a tanösvény egyik tábláján kívül igazán semmi emlékezetes dolog nincs, egy-két vonat zakatol el a távolban.

Az elsõ ponton viszontlátjuk a segítõkész trabantos társaságot, megkapjuk a bélyegzést, aztán megyünk tovább.

Kicsivel késõbb szalagokkal is jelezve terelésbe botlunk: Egy magánterületnek jelölt részt kerülünk ezzel ki. Apropo, szalagok. Volt szalag, nem is kevés, azonban a fehér fóliacsík az éjszakában bár a semminél több, de igen erõsen kell mereszteni a szemünket, hogy észrevegyük azokat.

Kicsivel késõbb a tuhus-térképen jobbra jelölt út gyakorlatilag nincs, az egyel távolabbi felé vezet a szalagozás, nézzük a csillagos eget - no igen, nagyvárosban vagy a közelében ilyenhez nincs szerencsénk.

A 2. EP-nél találkozunk újra a gps szerint is a tanösvénnyel, szúnyog itt is van, igyekszünk tovább. Beérünk egy keskeny erdõsáv közepén futó szakaszra, itt már lámpát is kell gyújtani, nem elég csak követni az elõttünk haladók fényeit. Az erdõsáv végén aszfaltra érünk, itt rákapcsolok a következõ EP-ig. A ponton szólnak, hogy lesz az útról egy letérés jobbra, kötöttek keresztbe is szalagot - és tényleg: az utat lezáró szalagnál jobbra be a sûrûbe... Szalagozás szerencsére van, kitaposott ösvény is akad, úgyhogy robogok tovább. Egy kis híd következik, csak egyik oldalon van korlát, szerencsére eltalálom a pallót, mert eléggé gusztustalan "izé" van alatta.

Úttalan út, szántóföld széle, kevés szalag - a következõ szakaszt nagyjából ezzel lehet jellemezni - végülis iránymenet a vizenyõs területként jelölt rész DNy-i csücske felé. Késõbb ritkán, de azért járt földút kerül a talpam alá - térképen még nincs, úgyhogy rajzoni is lesz mit - aztán egy magasles balról, utána pedig egy T-elágazás. A térkép szerint jobbra, a vizenyõs részben(!) húzódik a tanösvény, elindulok arra - sár van, nyomok nincsenek, úgyhogy visszafordulok - ekkor felfedezek picit távolabb egy szalagot, meg egy kitaposott nyomot is fölfelé.

Megvárom a többieket, a közben érkezõknek is szólok, hogy merre lehet az arra...

Az erdõsávon átvágunk, közben néhány fán azért feltûnik a tanösvény jelzése(?) is. Földút, aztán egy elágazásban némi hezitálás után sikerül a helyes ágat eltalálni, innetõl aztán a tópart és néhány horgász ami emlékként megmaradt.

A Piroska-tó végénél jobbra megyünk, balra feltûnik a cél, átvágunk a gazon, még pár méter, és beérkeztünk. A kitûzõ nagyon szép, az oklevél is - a fõtt virsli, a szóda pedig igencsak jólesik.


A mért táv 16km körüli, amit bõ három óra alatt tettünk meg. Ha leszámítom a véráldozatot, amivel a szúnyogokat etettük, akkor kellemeset gyalogoltunk. Ha hozzászámítom azt, hogy saját térkép és GPS nélkül egy-két helyen "fejvakarós" még így, kiszalagozva is az útvonal, akkor azért árnyaltabb a kép... Útvonalleírás gyakorlatilag nincs, a kapott fénymásolt térkép, amin filccel volt körbehúzva a 20-as, illetve a 40-es táv "útvonala", az nagyjából arra jó, hogy kitöltse a papír egyik oldalát... Szolgáltatásban jó, terepi munkan közepes, a kapott írásos anyagot nézve viszont elégtelen az osztályzat. Ha valaki kalandra vágyik, akkor ez egy jó lehetõség, a saját térképet persze ebben az esetben se hagyja otthon...


(Túrablog)

 
 
Nagybörzsönyi Négylevelű / Háromlevelű / KétlevelűTúra éve: 20102010.07.07 21:37:10

Nagybörzsönyi négylevelû - rendezõi bejárás (2010.07.06.)

A Börzsöny tényleg nem viccel, avagy kb. 55km, jó sok és hosszú emelkedõvel...

Hajnalban nem túl jól ébredek, érzem, hogy a tegnapi kajákból valamit nem lett volna szabad megenni... No mindegy, reméljük a legjobbakat. Ötre mégiscsak összeszedtem magam, és elindultam... Szötske, ahogy megbeszéltük, 5:10-kor hív, hogy merre járok, mondom neki, hogy most ülök be a kocsiba, bocs a késésért...

Újpest központnál veszem fel Lupinnal õket, aztán irány Nagybörzsöny. Az M2-n picit tovább megyünk, mint kéne, de aztán 7 körül így is a célnál vagyunk.

Négy levél, azaz négy kör, oda-vissza be kell járni, úgyhogy kétfelé válik a csapat, GPS-t izzítunk, aztán nekivágunk. Elsõként a Nagybörzsöny - Koppány-nyereg - Róth-erdõ - Nagybörzsöny "levelet" (kiírás szerinti 4. levél) tudjuk le: Lupin indul visszafelé, Szötskével ketten a kiírás szerinti irányt választjuk. Sár az van, nem is kevés, de azért lehet haladni. A jelzések jól követhetõk, egy bedõlt fa lombját kell alaposan megritkítani az egyébként kellemesen laza, bemelegítõ jellegû útvonalon.

A horgásztó elõtt az áteresz tetején folyik át a patak, de egészen sekély, a kiálló köveken simán átjárható. Visszaérve a faluba a trafót tartó betonoszlopon lévõ P- jelzéstõl eltérve balra, a régi jelzésen megyünk a Szent István templomig - nem csak a pont miatt érdemes ezt a kunkort beletenni a túrába, a templom nagyon szép.

Második körre Lupinnal megyek: Nagybörzsöny - Magyar-hegy - Salgóvár - Vár-nyereg - Bányapuszta - Magyar-völgy - Nagybörzsöny az útvonal, azaz a kiírás szerinti 1. levél visszafelé.

Azért, hogy ne legyen sok az ismétlés, a falu szélétõl a fonódó K-P- helyett az aszfalton vezet az útvonal, aztán egy gázló után balra fölfelé. Magyar hegy. A szintmetszeten is látszott, hogy nem vicc ez a szakasz, de a valóság még erre is rátesz egy lapáttal: hosszú, egyenletes emelkedõn kaptatunk fölfelé... Aztán még tovább... Szerencsére a térdem jól bírja - lefelé biztos, hogy nem vállalnám. Elérjük a Salgóvárat, innentõl (szinte) csak lefelé kell menni... Azért a P+ megérdemel egy pici szalagozást - idáig még nem jutottak el a felújítással. A szalagozni való szakaszt jegyezzük, aztán megyünk lefelé. A K- sem várat sokat magára - hol van már az akkori kerítés, meg Bányapusztánál a dzsindzsás, aminél a Tátralátón nem találtam a K- letérését... Az útvonal lefelé kényelmes, egy gázló, néhány patakátkelés, balra tartunk, picit emelkedve, majd jobbra a fák közt meglátjuk a P- balos betérése elõtti gázlót is - szóval közeledünk :-)

Balról érkezik a K4 - itt még fogunk ma járni- aztán jön a Tátralátón ellenkezõ irányban benézett letérés - most sokkal jobb a helyzet, de azért ide is elõjegyzünk egy-két szalagot... A Lek-vár-lak elõtti kínálatot megszemléljük, de nem állunk meg vásárolni, hiszen két levél még hátra van, bár a nehezén már túl vagyunk.

A harmadik elõtt kajálok egy keveset, mert a reggeli "problémák" miatt a reggeli úgy mindenestõl kimaradt, és nagyon kezd lemerülni a duracel...

Harmadiknak a Nagybörzsöny - Hegyes-hegy-orom - Vasedény kulcsosház - Rustok-hegy - Nagybörzsöny kör következik (kiírás szerinti 2. kör visszafelé)

A Magyar-hegy emelkedõje hosszú volt, a Hegyes-hegy orom emelkedõje is hosszú, ráadásul meredek is - aztán lefelé sem sokkal kényelmesebb :-) A Vasedény kulcsosházhoz balra lefelé vezetõ jelzést egy hosszú farakás zárja el, úgyhogy picit kerülni kell. Lent megállunk, Szötske palackot tölt (és nem zárja el a csapot :-)) majd jön a K4, sár itt is van, de nagyjából megúszható komolyabb sároskodás nélkül. A Rustok-hegyre fölkapaszkodunk az új K3 jelzést követve, majd egy erdei úton haladva érünk vissza a K4-re, amin némi ereszkedést követõen elérjük a ma már látott fonódó K-P- utat, amin balra, a falu felé fordulva érkezünk vissza.

A végére a kiírásban 3.-ként szereplõ levél, azaz a Nagybörzsöny - Kisirtáspuszta - Nagyirtáspuszta - Hosszú-bérc - Nagybörzsöny kör maradt, mintegy levezetésként :)

Szötskével, kiírás szerinti irányba indulunk, a korábban már látott S- jelzésen. Kisirtáspuszta, majd elkezdünk fölfelé gyalogolni... Csak hogy ne felejtsük el, milyen az igazi börzsönyi emelkedõ :-)) Nagyirtáspuszta után S+, majd amikor ismét találkozunk az aszfaltúttal, ismerõsnek tûnik a túloldalon a hosszú asztal - no igen, a Tátralátón erre mentünk vissza Nagybörzsönybe...  Még két bucka, majd lejtõ, némi irtással, aminek áldozatul esett a jelzés is itt-ott :-( A falu szélén az ösvény utolsó méterei meredeken levágva érnek be egy kis utcába, ahonnan már csak párszáz métert sétálunk az autóig.

A Börzsöny ma sem viccelt, kemény emelkedõkkel, szép tájakkal, erdõkkel örvendeztetett meg minket, remélem, hogy augusztus 7-én, a túra napján minél többen neki fognak vágni legalább két levél teljesítésének.


(Fotókkal, bõvebben: Túrablog)

 
 
BalatonTúra éve: 20102010.06.29 07:42:07

Balaton 20



Gondolkodtam, hogyan menjek, meg egyáltalán, hogy menjek-e, hiszen a tömegközlekedés talán az egyik leginkább költséges idõtöltés ma... Aztán Tajhamer autós útitársakat keresõ bejegyzése után már nem volt mese, megbeszéltük, hogy vele/velük megyek.

Reggel nem túl korán a Móriczon találkoztunk, aztán némi siófoki kerülõvel :-) sikeresen odaértünk Balatonfüredre. Szötske már pénteken este megérkezett, Panni és az egyik orgonista társa Tihanyból buszoztak át a rajtba, Marjanék ugyancsak Tihanyból, de autóval érkeztek.

A nevezés gyorsan zajlott, útravalóként egy A4-es fénymásolt térképet, az útvonal tömör leírását tartalmazó lapot kaptunk a bélyegzõlap mellé. Kaptunk továbbá egy Téry Ödönnel kapcsolatos totót is.

Tajhamer és a másik srác elõbb elindulnak, Szötskével és Panniékkal mi picit késõbb megyünk utánuk. Mivel az esõ a csepergésen túlmutatóan rákezdte, így az esõkabátok is elõkerülnek, majd nekivágunk a városnak. A Vörös templomnál fotómegállás, majd elõbb lassan, késõbb lépcsõzve durvábban  a szinteket is elkezdtük leküzdeni. A Jókai-kilátó elõtt, még a keresztnél fotózás, nézelõdés. Sajnos a levegõ párás, úgyhogy szomorkásan konstatálom, hogy az év panorámafotóját nem itt, és nem most fogom elkészíteni, hiába másztam fel a kilátóba :) Itt Panniék közlik, hogy sietniük kell vissza Tihanyba. Rendben, akkor toljuk, ahogy csak lehet, igaz eleinte csúszós, köves a terep, utána meg még a bot is elkél lefelé, de sikeresen visszajutunk a város szélére.Teszünk egy sétát a temetõig, pontosabban a vele szemben lévõ buszmegállóig, merthogy ott van a követezõ pont. Bélyegzés után bemegyünk a Lóczy sírhoz is, hiszen azért tesz ide kitérõt a túra, majd némi vízvétel után elindulunk a Koloska-völgy felé.

Tetszik a nyugodt környék, az egyik házon egy parabola-antenna mosolyog ránk :) Aztán kiérünk a lakott területrõl, ketten lovakat legeltetnek egy dús füves részen. A völgy szép, kellemes az idõ, némi kocogás is belefér, olyannyira, hogy alaposan lemaradnak a többiek. Egyszer csak lódobogást hallok, és alig tudok a korábban látott egyik ló elõl félreugrani... A forrásnál aztán megáll, túratársak kikötik az egyik fához - picivel késõbb aztán megérkeznek érte, lovasa tényleg nem volt, úgyhogy nem kell aggódni.

A ponton megkapjuk a Recsek-hegy bélyegzését is, hiszen jóval késõbb nyitna a pont, mi meg sietünk. Azért amúgy Bubu-módra végigkóstolom a kínálatot: zsíros kenyér, ecetes lila hagyma, ecetes paprika, illetve margarinos kenyér friss paradicsom kombinációkban. Mivel nem vezetek, így a szívélyes kínálást sem utasítom vissza, és egy pohárka fehér bort is utána küldök a kenyereknek. Beszélgetünk kicsit a borokról, majd a többiek után eredek, hiszen a felénél se tartunk még...

A Recsek-hegyre menet a Bia 25 jut az eszembe: telepített erdõben, egyenesen fölfelé :) De ez az emelkedõ most tényleg jólesik. Kilátó itt is van, néhány csoportkép itt is készül, aztán persze mennünk kell tovább... Kellemesen telik az idõ, fogy az út, megállni is csak egy szarvasbogár miatt állunk meg: ahány fotóapparát csak van nálunk, mind elõkerül :-) Késõbb aztán valahol sikerül lemenni a jelzésrõl, de egy párhuzamos földúton kárpótlásként látunk olyan táblát, amit nem lenne szabad :-) meg sarat is.

A lakott területre visszaérve kellemes, nyugodt kisvárosi arcát mutatja Balatonfüred, aztán a vörös-templomnál rátérünk a már ismert útra az állomásig. Azért a szebb napokat látott épületben lévõ zeneiskola mellett még megállunk, hiszen érdekes mûalkotás látható a kertjében. Innen már csak pár perc a cél, megkapjuk a kitûzõt és az emléklapot. Panniéknak is van még idejük a buszig, úgyhogy kitöltjük a totót, majd kijavítjuk a hibás válaszokat :) Érkezik a tihanyi busz, Panniék felszállnak, Szötskével integetünk :-)) majd mi is szedelõzködünk, és elindulunk haza.

A leírást itthon átfutottam - no igen. Térkép, és a terepen való tájékozódás fontos ezen a túrán - amit helyismerettel rendelkezõ túratárssal (Szötske) is ki lehet váltani - ennek ellenére azért lehet kavarni, bár a jelzések többé-kevésbé jól követhetõek, nagyon cseles elágazás, betérés nincs az útvonalon - vagy csak én nem emlékezem rá.


(Bõvebben, fotókkal: Túrablog)

 
 
Turul / Téli Turul gyalogos teljesítménytúra és résztávjaiTúra éve: 20102010.06.25 18:36:31

Szinte az indulás reggeléig hezitáltam, hogy hogyan, melyik távokat vállaljam be a Turul túrák közül: 20+90? 70+20? 45+56? Végül maradt a 45+"majd meglátom" verzió

Reggel nyolckor "tömegrajt", azaz illene korán odaérni a Déli pu. közelében lévõ rajthoz - ez nagyjából sikerül is; gyorsan veszek egy nevezési lapot a Zongor 45-re, majd egy másik asztalnál megkapom az itinert, illetve egy süket poharat. (süket, merthogy nincs neki füle...) Ismerõsök mindenütt, beszélgetéssel megy az idõ - mivel a terv az, hogy nem egyedül megyek, legalábbis az elsõ 22km-en...

A tér kiürül, a túratársam  meg érkezik, úgyhogy kilenc körül el is indulhatunk fölfelé.

Szent Orbán tér, Diana utca, Z- No, innen azért ismerõsnek tûnik az útvonal, most épp sietünk :) hiszen szûk háromnegyed óránk van felérni a Széchenyi emlékig - sikerül.

Bubu fotóz, majd bélyegez,  mi pedig igyekszünk tovább - Normafánál vár ránk (reméljük) a rétes meg a meggylé.

Lassan magunk mögött hagyjuk a Z- városi részét, elsétálunk a Határjárás túra célja elõtt - a vasút és a gyalogút között épp kaszálnak, a frissen levágott fû illata kísér minket itt egy darabon - jó lenne leheveredni, csak ne lenne vizes...  Némi aszfalt, aztán a síház elõtt megkapjuk a következõ bélyegzést, meg egy-egy fél literes ásványvizet, amit most elrakunk, hiszen vár minket a rétes büfé :-)

Leülünk a legtávolabbi padra, beszélgetünk, a panoráma a párás levegõ ellenére tényleg szép.

A Z+ kényelmesen lejt, a terep teljesen jó, mint ahogy az idõjárás is, bár eléggé felhõs az ég, de reméljük, nem szakad a nyakunkba - idén elég volt az esõs túrákból :)

Makkosmáriánál újabb pont, itt is van ásványvíz, illetve csokit is kapunk – egy-egy snickers az ellátmány. Tovább a P- jelzésen, majd ahol a P-S- fonódó szakasz véget ér, ott "balra leficcenünk a S sávon."  hogy a leírást idézzem :-) A gyermekvasút keresztezésekor épp érkezik a vonat Hûvösvölgy felõl, fél tizenkettõ körül jár, úgyhogy idõben vagyunk. Balra, a S+ jelzésre váltunk picit késõbb, majd a mûút elõtt újabb pont, itt szintén ásványvizet lehet vételezni.

Innen a korábban emlegetett Határjárás útvonalán, de ellenkezõ irányba haladunk, azaz a jelzésen a Korányi elõtti zebrán át, majd a kõkereszt mellett be az erdõbe, egészen a parkolóig. A jelzés nélküli szakaszon ritkán, de teljesen jól követhetõen szalagozás segít eljutni a Petneházy rét (karámok) sarkánál található 6. ellenörzõpontig. Itt a bélyegzéshez pogácsát is kapunk, illetve itt is van palackos víz. Picit leülünk, hiszen tényleg nem sietünk, szerelvényt igazítunk, aztán nekivágunk a P- jelzésen Nagykovácsiig tartó következõ szakasznak. A Vörös pocsolyában jó sok víz van, meg is állunk egy pillanatra.

Nagykovácsiban a fõtér teljesen fel van túrva, a buszmegállóban ácsorgó túratársak mutatják, hogy merre tudunk bejutni a plébánia udvarára. A túratársamnak itt van a cél, nekem pont a fele, úgyhogy a bélyegzés, meg a kapott rétes elfogyasztása után elindulunk - õ a buszhoz, én meg a teret teljesen megkerülve tovább a S- jelzést követve.

A faluból kiérve az enyhe emelkedõn folyik szembe a víz, szerencsére simán ki lehet kerülni - bár amilyen meleg idõ ígérkezik, gyorsan megszáradna a cipellõm.

A Don Bosco túrától eltérõen végig a S- jelzésen kell haladni, így a gerincúton meg lehet csodálni a szép panorámát is. Szerencsém van, hogy ismerõs a terület, mert jelzés az nem nagyon van, szalag is csak mutatóba, úgyhogy a leírást itt azért érdemes elolvasni - és a tereppel egyeztetni.

Az erdõbõl kiérve, majd a vadkerítéshez érve a távolban feltûnik a 7. ellenörzõpontnak helyet adó ligetecske - az út nagyjából toronyirányt vezet a nyílt terepen, igaz, közben a kissé iszapszagú Békás-patak árkán is át kell kelni.

A ponton ropit kapunk, a paradicsom elfogyott - a távolban egy fehér - no nem vitorla, hanem póló, és benne Bubu tûnik fel, a besöprést elkerülendõ megyek tovább, bár eléggé "nemszeretem" szakasz következik nemsokára, jó sok aszfalttal és betonnal, Perbál egyik szélétõl a másikig.

Járda, aszfalt, balra a templom (micsoda habzsi-dõzsi frissítõpont volt itt tavaly, a Don Bosco-n...), majd tovább, elõre. A leírásnak megfelelõen teljesen jól sikerül elnavigálni a gombatelepig, illetve onnan tovább is, egészen Anyácsapusztáig. Itt egy biciklizõ kisgyerek óriási nagyot köszön - meglepõdök egy picit, sajnos Budapesten ez nem szokás, aztán persze köszönök én is. A következõ pontot távolabb, egy elágazásnál találom - a változatosság kedvéért itt háromféle nápolyiból lehetett fogyasztani. Az útvonal innen picit változik: a tó kiöntött, így jobbra indulunk tovább.

Lehet, hogy a valamivel vékonyabb zokni, vagy az idõjárás az oka, de a lábam itt picit rosszabbul volt, mint a K100 végén, úgyhogy lassabbra vettem a tempót a szántóföld közepén haladó földúton. Késõbb jobbra fordulunk, elõttünk balra a Kakukk-hegy - no, oda még fel kell mászni... Meredek kaptató, de pont olyan hosszú, hogy komolyabb lihegés nélkül sikerül abszolválni - itt már nem kell tartalékolni, úgyhogy mindent beleadva lehet fölfelé robogni. A bélyegzés után persze lefelé vezet az út, meredekebben, mint fölfelé... Azért sikerül probléma nélkül lejutni a szebb napokat látott kálváriához, majd pedig Szomor házai között egészen a célig.

Még nincs háromnegyed hét, amikor a célban átveszem a kitûzõt és az oklevelet - bõ egy óra van a busz indulásáig, úgyhogy kényelmesen letelepedek megenni a gulyást. Két túratárs is leül, beszélgetés közben kiderül, hogy autóval viszik õket vissza Budapestre - beférek hozzájuk, úgyhogy a lehetõséget megköszönve együtt indulunk haza - innen is köszönöm nekik a fuvart.

Nagyszerûen szervezett túra, bõséges ellátás, teljesen jól követhetõ leírás, a pontoknak nem csak a nyitva tartását, hanem a telefonos elérhetõségét(!) is feltüntetõ itiner, kitûzõ, jelvény... Bár messze van még az év vége, de az év teljesítménytúrája versenyben igen elõkelõ helyet követel magának ez a túra.


(Fotókkal, bõvebben: Túrablog)

 
 
Oroszlány 40/30/10Túra éve: 20102010.06.06 21:18:58

A Kinizsi után egy laza átmozgató túraként ezt a távban és szintben is könnyed sétát választottam - fõleg, hogy a Cartographia kupában is szerepelt. Az eredeti terv 10 km-es családi program lett volna, azonban Arcüreg Gyuszi sajnos ezt nem engedte meg, így -talán mondhatom- a megszokott túratársakkal indultam útnak reggel.

Bár az iGo térképén nincs olyan, hogy Oroszlány, Fõ tér, leírás alapján sikerül a rajtot megtalálni, és 8:05-kor egy A4-es itiner, meg egy két oldalas, fényes papírra nyomtatott térkép+igazolólap társaságában elindulni, a szalagozást követve.

Az elsõ pont a víztorony - innentõl a Majki remeteségig az integrálszámítás és alkalmazásai a "téma" - Szötske elemében van, magyaráz - az ember szinte kedvet kap a témához :-)

Beszélgetés közben repül az idõ, szalad az út - a Majki remeteségnél állunk meg legközelebb, itt sport szelet jár a bélyegzés mellé. Itt aztán témát is váltunk: a szerzetesrendekrõl kapunk némi kiselõadást :)

A tó és a környéke nagyon szép, egy újabb kirándulásra csábító helyet sikerült felfedezni - de megyünk tovább, hiszen idõre vissza kell érni Budapestre :)

Szalagozott szakasz jön, aszfalt, majd erdõ, szántóföld váltakozik, egészen Várgesztes határáig, ahol ismét aszfaltút kerül a talpunk alá, illetve ahol balról érkezik a K- jelzés is.

A település szélén K-S- fonódó jelzésen, majd a KL-en fülmegyünk a várba, a következõ EP-ra. Itt a kapott bónt ki-ki beváltja neki tetszõ italra - leülünk, kényelmesen frissítünk, majd elindulunk lefelé, hogy aztán a S- jelzésen balra térve folytassuk az utunkat vissza, Oroszlány felé.

Erdõ, pocsolyák - az elmúlt hetek idõjárása alapján "szokásosnak" mondható terep, majd egy csalós betérés jobbra - Mindig van, aki figyel...

Egy nyiladékban a kerítésen ott az önellenörzõ pont - felírjuk a sajnálatos módon  igencsak idõszerû "homokzsák" szót a papírra. Picivel távolabb aszfaltutat keresztezünk, majd egy patakot, ami késõbb tóvá szélesedik.

Rövidesen a már ismert salakos úton sétálunk visszafelé, azonban nem fordulunk el balra, a víztorony irányába, hanem egyenesen megyünk be a városba.

Az útvonal még útba ejti a bányász-emlékmûvet, majd pedig feltûnik a cél, ahova pontban délre sikerül beérni. A célban oklevél, kitûzõ, illetve választhatóan virsli vagy debreceni jár a telhesítõknek.



Jó sok városi szakasz, kellemes, laza séta, apró szépségek az útvonal mentén. A jelzések követhetõsége átlagos, odafigyelést igényel. Jövõre, ha jövök, valamelyik hosszabb távot szeretném teljesíteni.


 


(Bõvebben: Túrablog)

 
 
KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)Túra éve: 20102010.06.06 20:15:47

A túra reggelén sikerült 4-kor felkelni, majd könnyû reggeli után a friss hajnali idõben kisétálni a buszhoz, amin 4:57-kor csekkoltam a jegy tanulsága szerint :) Egy átszállás, majd Békáson már több túrázónak látszó személy társaságában bandukoltam a nevezés helyszine, a Veres Péter gimi felé - ami egyébként a Buda határán túra célja is. Itt szépen beálltunk a sorba, és vártuk a nyitást.

A sor nõtt, az idõ haladt - egyszer aztán nyílt a bejárat, és egy nagy adag várakozó bebocsátást nyert - a megoldás nagyon jó, a várakozás kint, egy adag nevezõ bent, és ahogy elfogytunk, úgy jöhetett be a következõ csoport. Bent az emeleten több asztal, gyakorlatilag minimális várakozással megkapom a 105-ös rajtszámot, a füzetet, és irány a rajt!

A rajtnál ismét sor, még van pár perc háromnegyed hétig... Majd elindulunk. Profi módon megy a rajtoltatás, gyorsan fogy mindkét sor - kell is, hiszen ezres létszámról van szó... Öt perc múlva indulhatok én is - innen már nincs visszaút, Tatáig el kell mennem!

A városi aszfaltos szakaszról van térkép a füzetben, de ekkora tömegben fölösleges :-) Egy kellemes emelkedõ után végre földút, P- és tényleg elkezdõdik a nagy kaland.

A Pirosról (is) ismert útvonal fel, a Kevélyre - csak most jóval nagyobb a tömeg, de azért igyekszem saját tempóban tolni - elõzgetek, ahol tudok, szerencsére a terep is príma, úgyhogy lehet menni.

A nyeregbõl lefelé a K- sáros, csúszós, késõbb a Z- már barátibb talajviszonyokat hoz - még ott is, ahol a murva mellett, az erdõben kanyarog, hogy aztán felkapaszkodjon a Hosszúhegyre. Itt gyors bélyegzés, iramodás tovább. Lent, a hegy aljában megint letérünk a murváról, kidõlt fák alatt bújok át - ezen a szakaszon azért picit egyedül éreztem magam... Végül is távban-szintben szinte azonos a kettõ, de a jelzés az jelzés, nem igaz?

A Pilisi szerpentin a hosszas kapaszkodásért csodaszép panorámával kárpótolja azt, aki megáll nézelõdni, én most nem teszem, hiszen valahol az ötöde táján járok a távnak...

Pilisnyeregnél fél tizenkettõkor kapom a bélyegzést, a cipõbemutatót, meg a büfét kihagyom, és nekivágok a számomra még ismeretlen szakasz enyhe emelkedõjének. Kétágú-hegy, 40-es távon indulóknak molinó mutatja a pont helyét, nekünk itt sem terem bélyegzés :)

A lejtõ elviselhetõen meredek Kesztölc felé menet, a jelzést/útvonalat követni csapatostól szerencsére nem nehéz. Ezen a részen poros földúthoz is van szerencsénk, majd némi aszfalt után a Hársfa sörözõnél, picivel 33km után az elsõ komolyabb pihenõt is beiktatom - egy kávéval. Itt 10-15 percet ücsörgünk, beszélgetünk, majd tovább indulunk Dorog felé.

Dorogon, a Mária utcán keresztül vezetõ rövidítés korrekten ki van szalagozva, aztán a 40-es táv is véget ér, nekünk pedig következik a túra "mumusa", a Gete... Ismeretlen terepként nagyon "csalós" az emelkedõ - sunyi és hosszú... Egyszer megállok frissíteni, majd a csúcson a bélyegzés után csak idõt írok (15:10), és indulok tovább. Lefelé -hogy is fogalmazzam meg finoman- nem túl térdbarát szakasz következik: meg is jegyzem, hogy aki a K- ezen szakaszát kijelölte, annak legalább két felmenõje bizonyosan zerge volt :-)

A lejtõ után persze emelkedõ fog következni - elõtte viszont egy "nem túl jól" jelzett balkanyar a K+ jelzésre, azon meg jobbra be a bozótosba. A bozótosba, ahol "kellemes" löszfalat lehet mászni - merthogy arra vezet a jelzés. Sár szerencsére nincs, így lassan, de biztosan felérek a tetõre - szikrázó napsütés, meleg, nyílt terep... Katlan.

Elõttem meg a Hegyes-kõ... Persze addig egy repceföldet is megtekintünk :-) Itt teljesen elfogy a gyümölcslém, sebaj, nincs messze a Tokodiak által évrõl évre felállított frissítõpont, remélem, tudok vizet tölteni a palackomba.

Tudok. A Tokodi pincéknél olyan fogadtatásban részesülünk, amilyenre -én legalábbis- számítani sem mertem: Gyerekek hozzák elénk a vizet poharakban, mögöttük sorfalat állnak :-) a Túró rudit kínálgató hölgyek...

Két pohár víz, meg egy Rudi után leülök, és nézem, ahogy a beérkezõk között sürögnek-forognak - jó érzés látni, tapasztalni ezt a kedvességet. Picit odébb hûtött vizet kapok a palackba, meg persze a túrákon elengedhetetlen zsíros kenyérbõl (kellemesen sós) is lehet fogyasztani - a változatosság kedvéért savanyú uborkával.

Falatozás után elindulok, aztán picit távolabb leülök zoknit cserélni, hiszen közel féltávnál járunk; jólesõ, "mintha-kicseréltek-volna" érzés a lábnak a tiszta száraz zokni ilyenkor. Mogyorósbányára lefelé haladva elkezd cseperegni, aztán a temetõnél már az esõkabát is elõkerül, és a Kakukk vendéglõhöz esõben érkezek.

Beirányítanak a hátsó helyiségbe, bélyegeztetek, meg veszek két banánt, és gyorsan be is rámolom mindkettõt. Az idõtervem szerint tíz óra alatt kellett volna ide érnem - kb. fél órával csúsztam ebbõl ki - viszont a nagyobb kajálós-zoknicserés frissítés már megvolt, így azért nem olyan gáz ez sem.

A Bajóti Öreg-kõ alatti pihenõnél fél hét után pár perccel járok, pont nincs, szúnyogok vannak, úgyhogy az alkalmi csapatunk gyorsan tovább is áll, azaz elindulunk le, Péliföldszentkereszt irányába.

Bõ húsz perc múlva már ott is vagyunk, pont itt sincs, a kéktúra bélyegzés pontban este hétkor kerül bele az itinerbe. Itt sajnos a tömeg hatására sikerül a focipálya felé rövidíteni - szánom-bánom, legközelebb majd jobban vigyázok. Persze ez apróság azokhoz képest, akik a K- balra letérésével nagyjából szemben érkeznek az Öreg-kõ felõl, de akkor is bosszant, hogy így sikerült.

Boxutca, alvázkarbantartás :-)) majd nekivágok a következõ emelkedõnek, hogy a túloldalon a szódavizes ponton a saját bögrém terhére :-) frissíthessek.

Innen egy kellemetlen szakasz következett: Hosszan, egyenesen hullámvasutazva egy elektromos távvezeték alatt haladtunk - de itt legalább lehetett látni, hogy mi van elõttünk...

Pusztamaróton tájfutó rendezvénybe csöppentünk bele, pont nekünk nincs, hangzavar, "buli" van. Nomeg esti sötétedés is - A híd után lámpát kapcsolok, este 9 óra, nagyjából hat km még Bányahegy, terveim szerint 16 órán belül kéne onnan tovább indulni; úgy néz ki, hogy ez kényelmesen össze is jöhet, pláne, hogy innentõl ismerõs szakasz következik.

Ismerõs, persze, de köves, nem túl könnyen járható az eleje - aztán mégis jóval hamarabb ott vagyunk az üdülõnél, mint gondoltam... A K- nagyjából szintben haladó szakaszán pocsolyák, vízátfolyások vannak jócskán, de mindet ki lehet kerülni.

Bányahegy nehezen akar eljönni, de csak feltûnnek a fények egyszer - saját részre "történelmet" írok, hiszen eddig a Sárga 70 volt a leghosszabb túra, amit mentem, most pedig 72.67km-nél tartok - és teljesen jól érzem magam.

Betolok egy gélt, egy mûzliszeletet, utánaküldök egy ásványi anyag tablettát, leöblítem némi izotóniás itallal, meg ellátmányként kapott meleg teával.

Pihegés, beszélgetés is belefér - aztán belül a tervezett 16 órán elindulok - sokat nem jó pihenni, ez a negyed óra is elég volt arra, hogy picit rozsdásan kezdjek mozogni... Szerencsére gyorsan felveszem az utazó sebességet :) a nappali túrákról ismerõs útvonalon.

Kanyargás, kerítések, létrák, aztán a G50-en szerencsésen megúszott, itt jóval vacakabb állapotú tocsogós rész a kerítés mellett - sikerül azért beázás nélkül átjutni itt is. A vértestolnai mûútra sokakkal ellentétben a jelzést követve érek ki: odébb sok-sok autó parkol az út szélén - no igen, vannak, akik a "saját erõbõl"-t depóval együtt értik...

A túra -útviszonyokat tekintve- talán legpocsékabb része következik: szinte kikerülhetetlen pocsolyák, vízátfolyások, szerencsére sikerül többé-kevésbé szárazon megúszni. A K+ érkezik balról, majd a Tarjáni Malom-patak hídja mutatja, hogy lassan, de biztosan közeledik Koldusszállás.

Koldusszálláson meleg leves és tea között lehet választani. Levest kérek - forró. De nagyon jól esik, talán túl jól? Ugyanis picit rosszul leszek: szédülés jön rám... Picit ledûlök, 10 percre kikapcsolom a külvilágot - ez a "gyorsalvás" teljesen helyreráz: a körülményekhez képest frissen tolok be egy gélt, meg némi vegyes sós kekszet/ropit. Folyadékom szerencsére bõven van, alaposan leöblítem a "menüt", majd - a húsz perc körüli pihenés miatt - eléggé furcsa mozgással nekivágok a S- jelzésnek.

Emelkedõ jön, szerencsére a Kis-réti vadászházig ismerõs, tudom, hogy mire kell számítani - ráadásul kevesebb, mint 2,5 kilométer... Itt aztán elemet cserélek - a tartalék lámpám fényénél, aztán tovább, fölfelé...

Nem szeretem a murvás utat... Pláne nem ekkora táv megtétele után... Mindegy, menni kell - és megyek is, fejben a négyes átlagot számolgatom a következõ pontokig - Bányahegy után ez a taktika: csak a következõ szakasszal foglalkozom: csak arra számolom a távot, az idõt.

A S- lekanyarodik balra a murvás útról az Arany-lyuki elágazás felé, onnantól meg a G50-rõl ismert hosszú, unalmas egyenes szakaszk jönnek - emelkedõkkel persze... A letérést nem nézzük be, a fonódó P-S- jelzésrõl a jobbra felmenetelt viszont néhányan igen.

Zsibbasztó szakasz következik - elsõsorban persze agyilag - egyenesen fölfelé, nem túl meredeken, de hosszan... Jobbra magasles, az út balra tart, és szintesbe fordul, ahol jobbról visszatér a murva. Ránézek a térképre - durva... Nem akar közelebb jönni a Baji vadászház... Aztán csak-csak vége lesz az egyenes szaksznak, egy kanyar, meg mégegy, meg még néhány - aztán mégegy utolsó emelkedõ... Baji vadászház. Sokan ülnek a farakásokon, a földön... Innentõl picivel több, mint hét kilométer... De milyen hét kili...

Lefelé, persze. Az elején még semmit sem sejtek, a térkép sem mutat durva dolgokat, sûrûn húzott szintvonalakat. A valóság azonban... Nehéz ereszkedés - koncentrálni kell, mert csúszós, keskeny az ösvény, ráadásul a patakon is át kell kelni valahogy - száraz lábbal sikerül...

Lakott terület, beton/aszfalt - nem baj. és Nem is Baj - csak Baji szõlõk... A szántóföld közepén húzódó földúton megállok egy picit, valaki szól, hogy hajrá, már nem sok van - nem sok, persze - elõttem... Ja, hogy az ott nem Tata, hanem csak Baj? Messze van, de innentõl már négykézláb is... Távoli zaj. Vonat? Az már Tata... De addig még négy... nem is, csak három és fél km... Picit talán kevesebb. Egy óra. Á, jóval kevesebb. Jé, itt egy templom jobbra - no, ez már Baj. Meg 97,26km, ahogy a térképemre felírtam...

Megcsináltam? Nem, nem gondolok erre - majd a célban. Szemetes bal oldalon. Üres izós palack a kézben... Összelapítom, kupak vissza, bele a szemetesbe. Látszik a vasút. Fehéren villg a fénysorompó... Ide kell visszajönni? Második út balra, majd jobbra, keresztül a fenyõligeten... Túratársak itt egyenesen tovább.

Én megyek, ahogy a térkép mutatja - tudom, hogy erre hosszabb. Fõút - õk a távolban most kelnek át rajta, talán öt percet, ha nyertek... Tábor, jobbra, balra... Cél, 23 órán belül...

Megcsináltam. Nagyszerû érzés, de soha többé... Leves... Igen, leves. Meleg, sûrû. jólesik. Bármi, bárhogy, csak értelmes kaja legyen. Aztán kimegyek, leülök egy padra, és pihenek...

 


A vonathoz egy órával korábban elindulok, hiszen "messze" van az állomás... Másfél km :-) Ennek örömére jó sokat kell várni a hazafelé tartó szerelvényre, de sebaj - ücsörögni itt is jó.

Kelenföldön aztán jónéhányan leszállunk, igen, picit zombisan, de egy teljesített K100 tudatával irány a busz - hogy aztán már a jövõ évi indulás gondolata kezdjen motoszkálni bennem :-)


(Bõvebben: Túrablog)

 

 
 
Karszt teljesítménytúrákTúra éve: 20102010.05.23 13:33:52

Rövid táv, rövid beszámoló - szintidõn belül :)


A tegnapi Kohász kék mini táv után ma a Karszt 15 volt terítéken, kizárólag átmozgatási célzattal. Erre teljesen alkalmas volt, ráadásul a leírás- és térképolvasás gyakorlására is, de errõl picitt késõbb...


Reggel kilenc elõtt értem a rajtba, 8:57 került az igazolófüzetre. Ebben fekete-fehér térkép, rövid útvonalismertetés, illetve a pontok távolsága, nyitvatartása szerepelt, illetve kaptunk egy kiegészítést, miszerint a Kecsõ-völgy helyett a K- jelzésen megyünk.

Aggteleknél ez rögtön kellemes szinttel és kellemetlen lépcsõvel indul, majd karros felszinen hullámvasutazik - látszik, hogy a jelzések nagyon frissek, szépen rendbe vannak téve. A Jósvafõ fölötti pontig nincs is gond - a pontnál meg nincs bólya :) de azért sikerül meglelni õket, majd pedig a kapott tájékoztatás szerint Z-... A leírás ennek picit ellentmond, de sebaj. Sajnos az aszfalt, Z+, Z- kombinációból a Z+ kimarad, persze se szalag, se irányító táblácska... Jobbra fel a Z- jelzésen - többen az aszfalton gyalogolnak itt is tovább, majd az esõháznál ismét elõkerül a papír, hiszen van, aki a Z- és van, aki a S- jelzésen halad elõttem... Mint a Vörös-tónál kiderül, ez így van jól: a 25-ös táv a S- jelzésen oda-vissza megy ezen a részen. Én a 15-ön vagyok, úgyhogy a barlang épületénél megkapott csoki után S- tovább.

Miután a kápolnánál kiérünk az aszfaltra, van kb. 100m, majd egyjelzés bal oldalon egy fán, ahol a térkép, meg a leírás alapján balra le kell térni - jelzés persze csak jóval-jóval lejjebb van, szalag, nyil, vagy más persze nincs, úgyhogy többen itt is az aszfalton sétálnak tovább, egészen Aggtelek végéig.

A S- többé-kevésbé követhetõ, aztán nekem is elkövetkezik az asfalt, majd Aggtelek vége, jobbra szalagozás, tó, cél.


A célban nagyon szép emléklap, kitûzõ a díjazás, valamint a "szokásos" túramenü: zsíros- rámás kenyér, hagyma, illetve lekvár ízlés szerint. A folyadék pótlására viszont nem szines "...ízû" szörpök, hanem finom tea szolgál.


Kellemes túra, a 2-3 kritikus helyen talán jó lett volna némi szalag, de ezen kívül minden a helyén volt, remélem, lesz folytatása jövõre is.


(Fényképes beszámoló: Túrablog)

 
 
Kohász Kék/Ózdi KohászTúra éve: 20102010.05.22 17:04:20

Kohász kék minimál táv (10km), 2010-ben


A jövõ héten tervezett Kinizsi elõtt átmozgatás gyanánt a Kohász kék 10 és a Karszt 15-ös távját céloztam meg.

Reggel rajtnyitás elõtt már az Interspar parkolójában voltam, aztán egy úr közölte, hogy rossz helyen vagyok, merthogy az inter nélküli spar parkolójában van a rajt, és pont ezért rakja most ki a tájékoztató kiírást. Átautóztam a rajtba, megvártam az elsõ túratársakat, neveztem, és elindultunk. (az, hogy nem egyedül indul az ember útnak ezen a túrán, az nem véletlen...)


A K- jelzést kell követni, nagy gond nem lehet - nem is volt, bár egy-két helyen lehet a jelzésen javítani - azonban ahogy a lelkes szervezõket láttam, ebben nem kesz hiba :) Az esetleg problémás pontokon viszont a nagyon jól megfogalmazott, tömör útvonalleírás segített.


Az útvonal, a táj nagyon-nagyon szép, mi több, gyönyörû. Somsály és a romos kultúrház, meg a romos templom látványa persze lehangoló - itt látszik, hogy minden múlandó...


Mindent beleadó, lellkes szervezõk szép útvonalon haladó túrája tehát, bõséges ellátmánnyal a célban - ha a rövidebb távok jövõre is megrendezésre kerülnek, akkor biztosan itt leszek.


(Fényképes beszámoló: Túrablog)

 
 
BudaiTúra éve: 20102010.05.15 18:41:56

Budai 50: Jó volt, pláne annak, aki korán indult, és eléggé gyorslábú volt, hiszen kicsivel már dél elõtt rákezdte az esõ...

Rajt 6.05-kor - az útvonal picit változott, a Kutya-hegy után máshogy éri el a Z- jelzést - itt korrekt szalagozás volt. A kézhez kapott térkép mellé szöveges útvonalleírás nem társult, de nem is hiányzott - volt viszont korrekt szint/táv táblázat, illetve szintmetszet. Az etetõpont elég hamar, bõ 13 km után jött szembe :) ennek egyszerûen az az oka, hogy a 30-as táv ez után nemsokkal tér le balra - így a következõ ellátmányos (csokis) pontra meg sokat kell várni: az a vége elõtt 6 kilivel, a kecske-hátnál volt. Ezen túl egy itatós pont volt még a Fekete-fej elõtt, a karámoknál, valamint a célban be lehetett váltani a pecsételõlapon lévõ bónt is. Jó kérdés, hogy hogyan hozták ki mindezt 800Ft-ból...


A korábbi napok esõi miatt pocsolyák, itt-ott saras szakaszok nem jöttek jól, de ez egy ilyen tavasz, errõl nem a rendezõk tehetnek, akik egyébként egy jól szervezett, kellemes túrát rendeztek.


(Bõvebb beszámoló: Túrablog)

 
 
Dolina túrákTúra éve: 20102010.05.08 12:58:01

Dolina 20 beszámoló - szintidõn belül :)


Reggel igencsak korán indultunk Budapestrõl, mivel a rajtnyitást (7 óra) céloztuk meg. Az autót a strand (cél) elõtt hagyva laza sétával értünk a rajtba. A nevezési díj fejében átvettük a színes térképet, illetve rövid leírást tartalmazó, fényes papírra nyomtatott igazolólapot, majd 7:05-kor nekivágtunk a gyaloglatnak, a S- jelzésen.

A Horgásztóig (elsõ ep.) Albertirsa utcáit róttuk. A tó nagyon hangulatos hely, a zsineget áztató néhány horgászt azért kezdtem sajnálni,hiszen utánunk még bõséggel jöttek túrázók arrafelé... A tó és a 4-es fõút között átvágtunk a Gerje-patakon, illetve egy vizenyõs részen - itt raklapok, illetve pallók segítették az átjutást - a 4-es úton meg polgárõrök - köszönjük!

Az út túloldalán a 30-as és az 50-es táv balra megy tovább a S- jelzésen, mi pedig (a 10-es mezõnyével együtt) jobbra. Jelzés (sárga virág) nagyjából van - azért jó, hogy van velünk olyan, aki már ötödször van itt. Kicsit késõbb, egy kellemes dombocska leküzdése után kiérünk egy szebb napokat is látott aszfaltos útra. Szerencsére az aszfalt nem tart sokáig, jobbra befordulunk a szántóföldek közé, a kellemesen nedves, puha földútra. Egy vízmosásba lemenve, balra, a  Golyófogó völgy felé fordulunk. Itt újabb ep, kapjuk a bélyegzést, picit lóbálom a fényes lapokat, mert nehezen szárad rajtuk a festék...

A szép völgy után újabb pont, itt szétválik a 10-es (bõ 13km) és a 20-as táv, az elõbbi aszfalton visszamegy Albertirsára, nekünk azért még van azért némi gyalogolni valónk (eddig 9,3km, 1:20 menetidõvel - jól megy...). Ezen a ponton kapunk egy-egy almát, amit menet közben el is rágcsálok.

A Hársas ep-n palackos ásványvízzel kínálnak, amit köszönettel elfogadok. Itt találkozunk a 30-as és az 50-es táv útvonalával, és ismét a S- jelzést kell követni. Szép erdõs szakasz következik, itt-ott azért egy-egy pocsolya már mutatja magát, de még nem vészes.

Az idén utolsó ep. a Nyíki-tanya elõtt egy békésen legelészõ birkanyájat mellõzünk - beszélgetni nincs idõ, talán majd legközelebb :) A Kisasszony-völgyig nincs is nagyon gond, bár egy-két faltó-falig pocsolya már itt is szembe jön, a szõlö/gyümölcsös mellett aztán sorra kerülgethetjük a sarat/vizet - végülis a héten azért bõven volt esõ, úgyhogy csodálkozni semmiképp sem szabad ezen.

A gyurgyalagosnál lefotózom a tájékoztató táblát, és robogok a társaim után. A 4-es úton az átkelést itt nem biztosítják polgárõrök - pici belekocogással azért sikerül - némi földút, majd aszfalt, strand, cél: 10:10 a pontos idõ. Igen, most siettünk.


A célban nagyon szép emléklapot kapunk a kitûzõ mellé, majd egy-két szelet zsíroskenyér-lilahagyma-uborka  kombó után hazaindutunk.


 Szép, dombvidéki túrán jártunk, kedves pontõrökkel, úgy gondolom, jövõre ismét jövök.


(Fényképes beszámoló: Túrablog)

 
 
Halmi-dűlőTúra éve: 20102010.05.03 12:15:52

A  tegnapi Sárga 70 után rövid levezetésnek szántam ezt a 12km-es sétát - az is lett. Mármint rövid, hiszen két órán belül sikerült körbeérni a parkerdõben kijelölt útvonalon, és begyûjteni a második teljesítésért járó kitûzõt és oklevelet.

Jónéhány ismerõs, van, aki duplázott - én sajnos késõ értem a rajtba, így nem volt rá lehetõségem - pedig az MVTE-éremnél a megtett km-be is duplán számítana; nem mintha a tervek szerint ne jönne össze az aranyhoz szükséges táv :) A késõi rajtnak volt egy másik mellékhatása: lemaradtam a 2. ponton kínált sütirõl is.

Sajnos most is sok felégetett foltot lehetett látni az erdõben - teljesen mindegy, hogy gondatlanságból vagy szándékosan - a felégett aljnövényzet, a megégett fák látványa mindenképp elszomorító; a természet azonban élni akar, szinte alig látszott a tavalyi tûz nyoma.

A séta után a célban zsíros, illetve margarinos kenyér, téli szalámi, savanyúság, csoki, szörp várta a hosszú és nehéz menetelésben megfáradt és kiéhezett :-))  túrázókat - csipegettem picit, aztán elindultam haza.


(Túrablog)

 
 
SárgaTúra éve: 20102010.05.03 12:13:38

Sárga 70 - avagy készülõdés a k100-ra - rövid beszámoló (helyett)


Elsõ teljesítés, az éjszakai részen -még- ismeretlen szakaszokkal. Nehéz a döntés, hogy korábban induljak, és sokáig menjek sötétben, vagy késõbb, és egy esetleges elkavarással kicsússzak a szintidõbõl? Minthogy saját tempóban (antiszoc. üzemmód) akartam végigmenni, így a késõi indulást választottam - bíztam abban, hogy 20-30 percnyi elkavarást be tudok hozni a kora reggeli szakaszon.

Esztergomból kifelé madárcsicsergés, a Vörös-kereszt után fényvisszaverõs lapokkal bõségesen megszórva az útvonal - nem lesz itt gond - nem is lett, kellemes éjszakai séta, bár Klastrompuszta elõtt lefelé... Nos, azt nem fogom szeretni :)

Csévi-nyereg elõtt köszönt rám a hajnal - és a madárdal betölt mindent. Csodálatos élmény, az egyszer biztos. A napkeltét a Fehér-hegyi emelkedõ elõtt, a kerítésnél csodálhatom kicsivel  késõbb.

A Mónika italboltban lévõ ponton egy-két szelet kenyér reggeli gyanánt, meg pólócsere (jó ötlet a túrapóló). A lakott területrõl igyekeztem gyorsan kijutni, hiszen az Antónia-ároktól már ismert útvonal, "hazai pálya" következett.

Az ismerõs terepen a természet élvezete részben átadta a helyét a sportteljesítménynek - a cél ezen a túrán elsõdlegesen a fizikai tesztelés volt a k100 elõtt.

Hûvösvölgyig kényelmesen megvolt az ötös átlag, onnantól elkezdtem az órával versenyezni. Nagyszénászugnál szinte életmentõ volt a frissítõpont, a Huszonnégyökrös-hegy ösvénye hosszabbnak tûnt, mint máskor...

A kényszerû aszfaltos szakasz után jó volt beérkezni a célba, megkapni a díjazást, ismerõsökkel beszélgetni...

Nagyon jó hangulatú, kellemes túra volt, sikerült jó tempóban, mégsem belehalósan megcsinálni - köszönet mindenért a szervezõknek, mindenkinek, aki dolgozott a túra sikeréért!


(Bõvebb beszámoló: Túrablog)

 
 
Vadaspark 15Túra éve: 20102010.04.24 14:58:14

A túra távja az itiner elsõ oldala szerint 15, a belsõ leírás alapján 17,2 km... No mindegy, duplán "kötelezõ" darab az idei túranaptárban, hiszen úgy a Bp. kupa, mint a Cartographia kupa teljesítésébe beszámít ez a gyaloglat, úgyhogy menni kell.


Reggel nyolcra már a rajtban vagyok, elkerülendõ... no nem a sorakozást, azt nem sikerült, de sebaj, Tihamér is itt van, beszélgetünk picit, majd leszurkolom a nev. díjat, megkapom az itiner külsõ lapját, majd elindulunk. Belekocogok, Tihamér lemarad, elõzgetek... Opsz, Úti madonna - mikor épült? Fotó, felírom az évszámot, majd robogok tovább. Az ismerõs vashíd után kellemes emelkedõ, majd némi aszfalt van mûsoron. Szalagozás helyett A7 méretû lapocskák vannak kiragasztva itt-ott, szerintem egészen jól lehetett tájékozódni, bár futóbarátnak azért nem mondanám.

A vaskályha is megvan, kérdés itt is ugyanaz, mint tavaly, rutinosan írom, hogy .... , majd indulok tovább, hiszen Z3P+ az útvonal - páran jönnek szembe, hogy "de itt vissza kell fordulni"... Na ja, aki rövidíteni akar, az valóban visszamegy az aszfaltig, és ott balra le... No mindegy, én megyek, amerre kell.

Leérünk az Irhás-árokba, majd a változatosság kedvéért elkezdünk fölfelé menni - ezt egészen a Frank-hegynek majdnem a tetejéig csináljuk - jó kis tüdõtágító szakasz, szerencsére friss, erdei levegõvel.


A buszvégállomásnál EP, bélyegzés, sport szelet, meg két karika töltött keksz - jól esik rá az izólötty, alaposan meg is húzom a flaskát... Ja, gondolom a nyomda ördöge:) miatt csak itt kapjuk meg az útvonal szöveges leírását tartalmazó lapot az itinerhez - érdekes megoldás, az egyszer biztos, minden esetre a rajtban kapott táblázatos forma is tökéletesen elég vole a tájékozódáshoz. Egy jó darabig lefelé fogunk menni, úgyhogy ismét begyorsítok - a Végvári-sziklánál rövid fotó- és felírásügyi megállással, hiszen az a következõ ep.

A válasz megvan, gyerünk tovább. Makkosmáriához beérve szokatlan, hogy a kerítés melletti kis ösvényen megyünk, de arra van jelölve, úgyhogy nincs apelláta, arra kell menni - aztán átvágni a tisztáson, fel a Z+ jelzésen, igaz, csak a S- jelzésig. Csacsirétnél ismét "emberes" pont, bélyegzés után alaposan magyarázzák, hogy merre van a tovább :-) Mosolygok, meghallgatom, és bólogatok - no igen, jártam már párszor erre :)

Lefelé a sárgán lehet menni szépen, a terep is jó, az idõ is elég kellemes, úgyhogy gyorsan elérkezik a S-P- közös szakasza (itt ma még fogok járni, mondom magamban...). A következõ fontos momentum a S-S+ elégazás, ahol elvileg a Pc jelzéssel kapcsolatos kérdést kell megválaszolni... A táblán azonban le van festve a Pc jelzés, bár kizárásos alapon ki lehet találni, hogy melyik tábla feliratára gondolatk a szervezõk...


Innen csak egy macskaugrás a Budakeszi út, amin elég gyorsan sikerül átkelni, bár a forgalom eléggé erõs. Maradok a S+-on, a parkolóban rengeteg autó, aztán a Vadaspark bejáratánál is relative nagy tömeg - eszembe jut a régi vicc a tér-idõ-tömeg összefüggésérõl :-)


A célban újabb élyegzés, idõadat, szokásos "sehovabenemférõ" emléklap, illetve hûtõmágnes vagy kitûzõ. Én az utóbbit választom, majd fogyasztok a szokáso szerint nagy választékban (zsíros- és rámás kenyér, lilahagyma, vegyes savanyúság, többféle lekvár, nutella) rendelkezésre álló ellátmányból, majd Budakeszin meg a P+ jelzésen keresztül a tavalyihoz hasonló útvonalon visszasétálok a rajtba.


A túra hozta a szokásos formáját: kedves rendezõk, teljesen korrekt nevezési díj, választható díjazás, célban lévõ kajapont széles választékkal - nagyon úgy áll a dolog, hogy jövõre is itt leszek :)


(Bõvebben: Túrablog)

 
 
GerecseTúra éve: 20102010.04.17 18:09:14

Gyors és rövid beszámoló - majdnem szintidõn belül.


Hajnal 4-kor indultunk Bp.-rõl négyesben (Krysta, tzh, Tajhamer és jómagam), megcélozva a legkorábbi lehetséges rajtot. Sikerült bõven idõben érkezni, így lehetett fagyoskodni a 4-5 °C-os levegõben kb. fél órát reggel 6-ig, amikor a szokásos térképes kartonnal felszerelkezve elindulhattunk egy méretes tömegrajttal.

A rajt után ki-ki saját tempóban ment - tzh-t csak a célban láttuk viszont :) Bár tartottunk a sártól, ez a félelem egy-két hely kivételével nem jött be, úgyhogy a terepre nem lehetett panasz. Ugyanígy a pontokon is minden flottul és gyorsan ment, legalább ketten bélyegeztek, így sorállásban nem volt részem.


Tardoson a kitelepült büfénél egy  rétes "befigyelt", hiszen nem is túra a túra rétes nélkül :) Héreg elõtt volt egy apró faltól-falig dagonya, de egyáltalán nem volt vészes, mint ahogy a bányahegyi szolíd emelkedõ sem. Mármint a talaját tekintve, ez utóbbira azért elment bõ 20 percem...

Vértestolna elõtt a K- jelzésen (a kerítés mellett) azért volt egy szakasz, ahol látszott az idõjárás nyoma, szerencsére korán indultunk, nem tudom, mi lett ebbõl a szakaszból a végére....

Az etetõpont a szokásos kínálattal (zsíroskenyér, hagyma, ballonos szóda) készült, itt némi energiapótlást azért elkövettem, majd sétáltam tovább a K- jelzésen.

A Kisréti vadászház elõtt becsatlakoztak a rövidtávosok, úgyhogy emelkedõ ide vagy oda, elõzgetni kellett... Innen csak egy ugrás, és meghallottuk az autópálya zaját, majd a hídnál lévõ pont után jött a "nemszeretem" szakasz, meg az a felismerés, hogy talán esetleg 9 órán belül...

A Turulnál a parkoló túlsó csücskében volt a pont, de sebaj, van még kb. 20 percem a tervezett 9 órából... Rongyolás lefelé a lépcsõn, majd a városban, befutó, 8:55 a vége. Krysta és Tzh már a célban mosolyog - õk kocogtak nem is keveset. Picit késõbb befut egy túratárs, akivel több szakaszon együtt mentem, aztán hol én értem utól õt, hol õ engem - mint kiderül, 29-szeres teljesítõ - Holczhacker József - meg is egyezünk, hogy jövre, ugyanitt reggel 6-kor találkozunk :)

A díjazás egy erõsen sárga kitûzõ - nem ezért csinálja az ember, minden esetre a jelvény jobban tetszett. A támogató bank emblémájával díszített, a díjazás részeként kapott sörnyitó viszont tényleg ötletes.


Tajhamer is beér 9:15 alatt, egy picit még ejtõzünk, beszélgetünk, majd irány haza.


Krystáéknak köszönöm a fuvart.


(Bõvebben: Túrablog)

 
 
A Város PereménTúra éve: 20102010.04.11 23:19:13

A Gyermekvasút 10, mint bemelegítés jó volt, még a kisboltba is volt idõnk elmenni a nevezés elõtt. A nevezésnél a picit kaotikusan alakultak a dolgok, de a végén mindenki megkapta, amit kellett, a szokásos masszív fóliatasakban az A3-as, színes itinert/térképet, illetve a rendezõk a nevezési díjat, ami idén is 400Ft-ra rúgott :)

Felszállunk a buszra, kellemesen megtelik - ebbõl az állapotából a majdnem teljesen üres-be megy át, miután a túrázós csapat leszáll róla  a benzinkútnál :) Adrival és Petamival megyünk itt is, illetve van velünk egy lengyel srác is. 10:34-et kapunk indulási idõnek a Rózsika-forrásnál, nem rohanunk, nem origamizik Batu Kán... Szokásos útvonal, Dorothy nyomában járunk, bár nem Óz földjére, csak Budaörsre fogunk eljutni, ha minden igaz :-)  Az Újlaki-hegyen valaki két "E"-betût kér (nem akarom elképzelni, hogy azért, mert a Nagy-Hárs-hegyet ki akarja hagyni...), megkapja. Csak tippelem, hogy az idõs úr tudta... tudta, hogy ezzel nem megy semmire a túratárs :)

A Hûvösvölgyben igénybe vesszük a kicsit korábban teljesített Gyermekvasút 10 túrához járó szolgáltatást, finom zsíroskenyér, hagyma, szörp a menü, majd némi lazítás után indulunk tovább.

A Nagy-hárs-hegyen dupla pont: azaz az "M" betût is itt lehet megkapni - azaz aki ki akarta hagyni ezt a pontot, az kulloghatott vissza...

A ma már látott S-/Z+ elágazásnál pontõrnek nyoma sincs, csinálok egy fotót az irányjelzõ oszlopról, aztán továbbmegyünk, és feltételezzük, hogy itt is pontösszevonásról lesz szó.

Nyert: a S-/S+ elágazásnál is két bélyegzõlenyomat jár... Viszont a Huszonnégyökrös-hegy még mindig üres - mi természetesen arra megyünk, kényelmes tempóban gyalogolva, a táj gyönyörû, az idõ kellemes - a lefelé vezetõ aszfalt már kevésbé...

A célban viszont annál kellemesebb meglepetés ér: A korábban sikertelenül megcélzott fém függõ a díjazás. A lengyel srác elköszön, mi még betérünk a cukrászdába, a duplázás jól megérdemelt jutalmáért.


 


(Bõvebben: Túrablog)

 
 
FogasGyermekvasút (Zöldgömb)Túra éve: 20102010.04.11 22:07:30

Triplázós hétvége, elsõ kör  - Gyermekvasút 10, kötelezõen 2 órán belül.


A rajtnyitás elõtt érkezem a Gyermekvasút végállomásához, leparkolok, kiszállok a kocsiból, majd gyorsan vissza - randa hideg szél fúj, rajtam megy csak egy vékony polár van a pólómon... Háromnegyed nyolckor azért odamegyek a rajtba, bõven gyülekezünk már - a rendezõk csodálkoznak is, hogy mi ez a sok ember, pláne a 10-es távon így a rajtidõ elején... Aztán elmondja valaki, hogy duplázásra készülünk sokan.


Aztán a sorban kapjuk az infót, hogy a Város peremén túrára 10 után is lehet nevezni, azaz nem kell annyira rohanni - mi azért nekiiramodunk, Adri és Petami társaságában. Aztán a Z--on máris szétszakadunk, a fülemet ugyanis rettentõen zavarja a hideg szél, úgyhogy igyekszem mielõbb túlesni ezen a szeles szakaszon.

A Normafánál pont, majd a Szákelykapu alatt át, és robogás le, Makkosmáriára. Itt a második EP, ezen is gyorsan túl vagyok, futás tovább. P- S- Szépjuhászné, Nagy Hárs-hegy (no, itt még fogunk ma járni...), Hûvösvölgy, cél: 9:45.  Kitûzõ, emléklap, a zsíroskenyér-hagyma szolgáltatást késõbbre hagyjuk, hiszen jövünk még erre ma :)


 


(Bõvebben: Túrablog)

 
 
Határjárás 25Túra éve: 20102010.04.11 21:39:09

Új túra a naptárban, része a Budapet-kupának, ráadásul triplázós lehetõség a hét végén -- menni kell.


Reggel 9:20 körül értem a rajtba, leszurkoltam a kedvezményes 700 Ft-os nevezési díjat, kaptam egy A4-es színes térképet, illetve egy több oldalas útvonalleírást. Mindkettõre szükség is volt, hiszen az útvonal nem a jelzéseket, hanem a határköveket követi, így aztán a terepen lévõ szalagokkal együtt adták meg azt a segítséget, amit az ember elvár egy szervezett  túrán. Az itiner mellé járt még egy lap, amin a betûkkel megjelölt határköveken lévõ betûket kellett gyûjteni, amibõl a végén valami értelmes jön majd ki.



A rajt után sok-sok aszfalt, nem kevés szinttel, majd PT jelzés, aztán egy pont "1" számmal jelölve. No, ezt benéztük picit, ez ugyanis nem az 1. EP, hanem a betûgyûjtögetés elsõ karaktere volt :-) Innen Petamiékkal megyek tovább, bár azt terveztem, hogy antiszocc-rohanós módo teljesítem a gyaloglatot, de nem így történt... No mindegy.Ürömhegy, ismét aszfalt, most épp lefelé - beton és aszfalt rengeteg volt, de ez van, ha a határköveket akarja az ember követni.


A vasúton átkelünk, a pont balra, eléggé messze található - emberes pont, matricát ragasztanak. Kicsit késõbb szembe jön az "éneklõs autó" -- veszünk jégkrémet, ha már lehet, és gyorsan el is rágcsáljuk, hiszen az idõ nagyon jó. A Falsok(k)ról ismerõs laza emelkedõ megfogja a fiatalokat, én "öregesen" egyben felcaplatok a KZ jelzésig, csak a 3. ponton állok meg, hogy rögzítsem a lapomon, hogy itt jártam - a bólyára felírt két betû felírásával.

Fent megvárom az ifjakat, közben egy család, két kicsi gyerekkel is érkezik - igen, õk is határjárnak - ott szóban, de innen is gratulálok a gyerkõcöknek, nem egy könnyû túrán jártak ma!


Innen a HHH-ig bekékülünk, Virágos-nyeregnél dupla pont: elõbb matrica, majd picivel késõbb bólya felirattal és zsírkrétával. A Vihar-hegyet felfelé szintén igyekszem tempósan leküzdeni - ez is sikerül, könnyebben, mint lemenni a Vihar-hegy nyergébe... Fölfelé megintcsak hasznos segítség a bot, közben persze folyamatosan sasoljuk, hogy hol, merre vannak határkövek, hol vannak betûk, amibõl azért már kezd kialakulni az elrejtett szöveg :)


A Kc-rõl az Újlaki-hegy elõtt teszünk egy kitérõt, hogy egy újabb határkövet érintsünk, majd a S- (mintha jártam volna erre valamikor...) jelzésen fel az Újlaki-hegyre, szintén pont, majd tovább a S- jelzésen gyakorlatilag a Határ-nyeregig. Itt picit hûvösre fordult az idõ, és egy-két csepp riogatót is kaptunk fentrõl, de megúsztuk... A Homok-hegyre szépen mutatta a szalag a letérést (már tegnap is...), pontban 13:00-kor került a lapra a "KO" felirat.

A kékre csak picit mentünk vissza, utána a reptér mellett kaptunk még egy pici földutat a talpunk alá - innen ugyanis egy jódarabon ismét aszfalton/betonon kellett gyalogolni.


Hûvösvölgybe a "szokásoshoz" képest kintebb érkezünk, de elõtte egy EP, ahol dobozos almalé és sport szelet az ellátmány. Átvesszük, aztán megyünk is tovább, némi emelkedõvel a Fazekas-hegyre. Ha Fazekas-hegy, akkor Villám utca, viszont a folytatás nem a Gyermekvasút nyomában túráról ismert kényelmes séta föl a Hárs-hegyre - jófajta aszfaltkoptatás meredeken föl... Majd' mint az elején a Péter-hegy elõtt... No, ezt nem fogom szeretni, az egyszer biztos...

Adyliget,   a játszótéren egy újabb határkõ, de megyünk tovább, hiszen van azért még elõttünk táv is, meg némi szint is, bár ez utóbbi "csak" a S+ jelzés fel a János-hegyre (nagyjából...)


A Csacsi-rét (nem tévedés, ezt is így hívják) parkolónál van a következõ emberes pont, (de elõtte még zsírkrétázunk egyet) itt kaphatunk vizet - nekem épp elfogyott a másfél literes ivólevem, úgyhogy kérek belõle, aztán gyorsan elléptünk.


A Korányi után nemsokára elértük a 14. EP-t, itt én több okból is elbúcsúztam, és kocogósra vettem az iramot a maradék néhány km-re, igaz itt-ott azért meg kellett még állni betût gyûjteni, illetve a hátralévõ kép EP-n. Az utolsó a János-hegyen volt, picit szerintem rossz helyen: ugyanis aki a jelzés felõl érkezett, az nagyon nehezen vehette észre.


A célba szintén pici beton/aszfalt beiktatásával értem be, 15:29 került az itinerre, egy szép emléklap, illetve kitûzõ a tasakba - aztán gyorsan elrobogtam a buszhoz, így az ellátásról nem tudok nyilatkozni.


Pro: Új útvonal, szép útvonal, nehéz útvonal.

Kontra: Sok aszfalt, érzésre (jóval) több szint, mint amennyi a kiírásban van.


Jövõre azért ismét jövök, ha lesz rá módom, mert kellemes erõpróbának tartom, úgy fizikailag, mint szellemileg ezt a gyaloglatot.


 (Bõvebben: Túrablog)

 
 
Tojás 40/30A/30B/20Túra éve: 20102010.04.05 22:17:50

Húsvéti elázás külsõleg - túrának álcázva, avagy Tojás 30B, 2010-ben...


Nekem sikerült 9:20 körül már ott tobzódnom a rajtban, ahol hirtelen felindulásból kértem egy 30-as nevezési lapot... Marjan picit késett, de 9:55-kor, szakadó esõben el tudtunk indulni, igaz õ csak 20-asra nevezett, de legalább Solymárig nem leszek egyedül :) Disznófõnél pont, bélyegzés, és kérés nélkül idõadat a lapra a gondos pontõr leányzótól ;-)

Az egykori  Hárs-hegyi kempingnél lévõ tojásosztogatós pontig gyorsan teltek a méterek, itt kaptunk szép tojásokat, majd indultunk tovább. Mivel a Z- jelzés végig egészen korrekt, így a tájékozódással nem nagyon volt/lehetett gond, úgyhogy sokat, és sokmindenrõl beszélgettünk, emiatt aztán az Apáthy-sziklákhoz felvezetõ lépcsõk sem hagytak mély nyomot az emlékeimben :-)

Az Árpád-kilátónál újabb pont és bélyegzés, de indulás tovább, hiszen vár a kajapont - a kajapont, ahol margarinos, illetve érdekesen sárga kacsazsíros kenyér, párizsi, olasz felvágott, jóféle vegyes savanyúság, illetve kétféle szörp várta az inkább ázott, mint éhes túrázókat.

Amúgy Bubu-módra :) végigtesztelem a menüt, majd elindulunk tovább - az úttal párhuzamos ösvényen, és jól el is megyünk a Z- letérése mellett - kajaszakmai eszmecserét folytatva- de idõben korrigálunk.

A következõ ep, a Guckler-szikla elõtt még van egy kellemes ereszkedés a K- Z- elválása után - a sáros, csúszós terep ellenére megússzuk elcsúszás nélkül.

A Guckler-sziklánál bélyegzés, meg "a bobpálya kész Solymár elõtt" megjegyzés - no igen, a Szarka-vár elõtti rész bizonyosan durva lesz...

Az volt. Persze addig még volt némi sárban tapicskolás "minden mindegy" alapon (sem sárosabbak, sem vizesebbek nem lehettünk már...), meg szántóföldön gyaloglás, meg "nem vagyunk normálisak" megjegyzés :-)

A sáros lemenetel tényleg nem volt piskóta, de a végére már élveztük :) igaz, elég is volt belõle...

A kocsmában gyors bélyegzés (14:10), elköszönés Marjantól, aztán szólóban tovább... A Zsíros-hegyre felfelé az aszfalt eleinte picit, késõbb durván emelkedik - végig van jelzés, de oda kell figyelni.

Az erdei szakasz nem volt annyira vészes, bár az utolsó durva emelkedõ elõtt... no, elhagyta ajkaimat egy halk b+ rövidítéssel körülírható gondolat...

A pont a Muflonban volt, nem csoda, hiszen ekkor még esett az esõ. Miután elindultam, örömmel konstatáltam, hogy csak szolíd permetezõ esõben kell gyalogolni, ami a korábbi állapothoz képest ha nem is eget rengetõ, de jelentõsnek mondható javulás.

Lent, Nagykovácsiban már nem is esett - ez mindenképp kellemesen hatott, elsõsorban lélektanilag, hiszen a "csuromvizes" állapotban igazából mindegy, hogy esik-e vagy sem...

Az Anna vadászháznál rutinosan tartok jobbra - végülis vagy öt fán látható a Z- jelzés - most. Ha az aljnövényzet erõre kap, akkor azért nem ilyen rózsás a helyzet.

Nemsokkal késõbb ismét lehet hallgatni a csobogó csermely hangját - ami kellemes is lehetne, ha nem az úton folydogálna - egy bevágásban pl. totális sártengerré változtatva azt. Itt megpróbálkozom jobbra kikapaszkodni az útról - rossz döntés, ebben a bevágásban a másik oldal lenne a nyerõ, ott minimális az aljnövényzet, itt meg maximális a tüskés bozót :-/

Azért sikerül leküzdeni ezt a szakaszt is, és nemsokára Telki aszfaltos utcáin kopik teljesen elázott cipellõm talpa. Kiérünk a fõútra, egy busz épp ekkor húz el - ez jó, lesz idõnk kényelmesen beérkezni, picit pihenni, hiszen a következõ egy óra múlva fog jönni.

Így is lesz, a célban megkapom a díjazást, aztán jót beszélgetünk/poénkodunk Petamiékkal. Újabb ismerõs ;) érkezik, épp jókor, gyorsan átveszi õ is a díjazást, és együtt indulunk a buszhoz.


(Bõvebben: Túrablog)


 

 
 
Himbi-Limbi a Libegő alattTúra éve: 20102010.04.04 14:27:54

Megcéloztam a rajtidõ elejét - jelentem sikerült, a korábbi két alkalommal szokásos elkavarás nélkül sikerült odaérnem, és 7. számmal nevezni.

Igazolólap, térkép, leírás a szokásos, feltûnik néhány ismerõs túratárs is - aztán pontban 8:30-kor elhangzik a "mehettek" erre aztán elindul a "tömeg". Gyorsan elkezdem szedni a lábamat, hiszen a Hunyad-orom emelkedõje/lépcsõje sem viccel, nem lenne jó ott totyogni, így aztán elsõként sikerül begyûjtenem a bélyegzést.

Alig múlt háromnegyed kilenc, amikor a "2 pont" feliratú bélyegzõ lenyomata is rákerül a lapomra, miközben kapom a figyelmeztetést, hogy a Z- után a Zc törlõkereszttel le van festve, de arra kell menni, meg szalag. Lépcsõ, a Z- letérés jobbra már nem téveszthetõ el - itt aztán bele is kocogok egy picit a széles, enyhén emelkedõ gyalogúton, hiszen érzem, hogy ebben a kellemes idõben jó idõt is lehet menni ezen a túrán.

A Pozsonyi-hegyi fordítóhoz is elsõként érkezek, kapom a pecsétet, meg az útbaigazítást, higy fölfelé, át az aszfalton, majd Z3 balra.

Itt ismét jól kocogható szakasz jön, még nincs túl meleg (reggel 11 fokot láttam egy utcai hõmérõn), úgyhogy próbálom itt is gyorsan szedni a lábamat.

Egy sorompó nyomainál kiérek a korábban keresztezett aszfaltcsíkra, amin a Tündér-szikla fölötti parkolóig vezet a Z3, itt balra befordul a Tündér-sziklához.

Óriáslépcsõnek tûnnek az eróziót csökkenteni hivatott keresztbe rakott farönkök - érdekesen lehet rajtuk átugrálni, de sikerül. A Z- elérésének azért örülök, hiszen picit ismét szintben lehet haladni (ebbõl nincs sok ezen a gyaloglaton), nem sokkal késõbb azonban pár percre megállok, hiszen a 4. ep. bélyegzését be kell gyûjtenem.

Tovább lefelé Z-, lépcsõ... 9:35-kor megkapom lent a bélyegzést, immáron az ötödiket, aztán lépcsõ fel, Z-, és irány Normafa.

Pontban tízkor kapok egy kacsintós bélyegzést (a 6. számú stempli elveszett), veszek két rétest meg egy pohár meggylét - és elvesztem az elsõségemet :-)) Persze ez nem baj, hiszen nem versenyrõl van szó, jót poénkodunk is a dolgon.

A rétesezés után irány a Kc jelzés, a székelykapu után majdnem sikerül elkavarni róla, de gyorsan korrigálok. A Libegõ felsõ végállomásánál már a 7. bélyegzést gyûjtöm be, majd elindulok lefelé...

A Libegõ 11 résztvevõivel közös ez a le-föl szakasz, biztatjuk egymást a sok ismerõssel - bár nekik nehezebb dolguk van, de jólesik mindenképp.

Lent benyakalok egy flaska izólöttyöt, berakom a kocsiba a hátizsákot, és bélyegzés után nekivágok a fölfelé vezetõ útnak.

Igyekszem ha lassan is, de megállás nélkül feljutni a Libegõ felsõ állomásáig. Itt a bélyegzés után kapok egy listát, hogy vigyem föl a 10 ep-ra, megteszem, természetesen a P- lépcsõjén megyek, ahogy kell.

Hivatalosan itt a cél: 11:05 kerül a lapra.

Visszasétálok a Libegõ felsõ végállomásához, iszok egy szörpöt, megkapom a díjazást, majd elindulok a régi P- jelzésen lefelé. Az aszfalt után Z3-Z- kombó, itt valahol elszórom a díjazás mellé kapott CHIP-magazinból a DVD-t - a Tündér-sziklánál a ponton veszem észre, visszaindulok érte, de aztán hagyom, és lesétálok az autóhoz, és indulok haza.


 


(Bõvebben: Túrablog)

 
 
Bia 25Túra éve: 20102010.03.21 21:53:28

Negyedszer indultam el ezen a túrán, részben azért, mert Bubu megemlítette a teljesítménytúra topicban, hogy elsõ kézbõl származó infó alapján nem elírás a túranaptárban a jelvény a Bia 25 mellett, részben meg azért, hogy az ominózus követ immáron harmadízben rituális megtiprásban részesítsem :) (elõzmény 2007-bõl) No persze maga a túra is szép, relative :) kellemesen eloszló szintekkel, és ilyenkor bizony már "nagyon tavasz" szokott lenni.

Reggel kissé kevés alvás után kevéssel nyolc elõtt parkolok le Biatorbágyon, majd pikk-pakk nevezek: A nev. lapot többen osztogatják, 3-4 autónál lehet nevezni, sor csak az elsõ kocsinál van :)

rajtszám 427., pontos idõ 8:10.

Mondhatni szokás szerint megkocogtam az aszfaltot, aztán a magánterület elkerülésénél utólértem Nagyondinnyét és Jámbort, úgyhogy lõttek az "antiszociálisan befordulok és tolom, ahogy a csövön kifér" túrának - persze ez cseppet sem okozott gondot, sõt.

Az elsõ emelkedõn egy szuszra tolom fel magamat, tempóbeli különbségbõl adódóan picit ráverek Dinnyére, aki szabadkozik - nem kell, nálam van némi súlybeli elõny :)

Innen csak eg macskaugrás a túra egyik fénypontja következik: a Kõ-orr, ahol Vagdalthús hozzá illõ :) frissítéssel fogad, a poharakat kötsögfa-jelleggel :-) egy bokor ágaira rakja ki. A frissítés elsõ osztályú, bár csak módjával kóstolok, hiszen kell a józanság - legalábbis a túra utánra :-)

Az ominózus követ meglelem, kap egy-két apró rúgást - minthogy ez a harmadik volt, így megbocsátást is.

A lefelé menetben elõzök, beleakad a cipõmbe egy nagyobbacska ág - bottal vagyok, sikerül elkerülni a pofára esést, bár picit visszafogom magam.

Lejtõ után emelkedõ jön, tartja az örök igazság, itt sincs másként - ismét  a gradiens-túrázást (esésvonalon fölfelé) élvezhetjük - picit talán durvább végzõdéssel, mint a Kõ-orr elõtt.

Innen aztán barátságos erdei séta, majd egy balos (emberbaráti okból, hiszen elõttünk újabb meredély látszik, bár ami késik, közeledik...), utána jobbra tartunk, és ismét emelkedünk picit - Dobogó-hegy, EP. 9:12. Konstatálom, hogy 5.72km/62 perc, ergo jól jövök/jövünk. Dinnyéék öt perccel elõttem indultak, úgyhogy nekik is baráti eddig az átlaguk - teljesen enjoy módban gyalogolva.

Alig lépünk kettõt-hármat a beszélgetés közben, már ki is érünk Sóskút fölött az erdõ szélére - repül az idõ, bár inkább a kilométerek, hiszen a csokis-ásványvizes pontra, Sóskút déli csücskére 10:10-re érünk, ami nekem pont két óra (11.27km).

A frissítést elfogyasztjuk, majd indulunk tovább. Átvágunk Sóskúton, felmegyünk a kálváriára, pecsételés, én leveszem a pulcsit, pakolászok, majd Dinnyéék után eredek.

A lejtõ után utúlérem Jávor Zolit, váltunk pár mondatot, aztán a Benta elsõ hídja elõtt közösen csodálkozunk rá azokra, akik jobbra átmennek a hídon, mikor balra ott fityeg a szalag, szemben ott virít a jelzés...

Dinnyéék itt várnak, együtt indulnánk tovább, azonban én a lovas centrum bejáratát megörökítem, úgyhogy ismét lemaradok.

Rafterhez csatlakozom (itt tudjuk meg hogy õ Rafter, én meg ZE...), csevegés közben ismét csak gyorsan peregnek a kilik - már az erdészház mellett járunk :) Ismét fotómegállást tartok, aztán fölfelé a völgy oldalában a "pont jó" emelkedõn tolom, ahogy a csövön kifér a többiek után.

A Nyakas-kõ EP-nél (11:35 van) Dinnye szõlõvel kínál minket - le van szépen szedve a fürtrõl, úgyhogy csak markolni kell :) 2-9 szemet betermelek, majd a bélyegzés után elég szerencsétlen idõpontban indulunk Jámbor után egy nem túl gyors csoport közepén. Szánom-bánom, egy vízmosta ösvényen ismét esésvonal-menti gyaloglással elõzök, de legalább hamar letudom ezt a nagyjából (de csak nagyjából!) utolsó szintet.

Fönt, a szirt tetején a kilátás a szokásos (vagyis pazar), Páran találgatják, hogy mi az a település jobbra lent :) Igen, az Bia - elég megnézni az itiner belsõ oldalán lévõ színes térképet...

Némi szintet még kapunk, késõbb az Iharos oldalában lévõ ereszkedésben kapunk hozzá egy kevés sarat is.

Innen a Szily-kápolna egy nagyobabcska ugrás, 12:20, itt mûzliszeletet kapunk a bélyegzés mellé. Az órára nézve kényelmesen tartható a terv, azaz öt órán belül teljesíteni a túrát, hiszen innentõl van egy kicsi lefelé, majd jön a lõtér,  megkerüljük a focipályát...

Utána viszont egy méretes béka keresztezi az utunkat már az aszfalton - fotózok, és megvárom, míg átugrál, illetve mászik  a túloldalra, ahova indult - kár lenne, ha egy autó kivasalná szegényt. Ezzel persze megy az idõ, úgyhogy kocogva eredek a túratársaim nyomába.

Gyalogos híd, ki a fõútra, majd jobbra vissza a célba - 12:40 kerül a lapra érkezési idõként, azaz 4:30 lett a vége.


A díjazásról.


nem szoktam kiemelni, de itt most kivételt kell tennem. Ha egy szóval kell jellemeznem, akkor csodálatos. Az emléklapot már korábbról is ismerheti az, aki járt már ezen a túrán, a jelvény viszont az év egyik legszebb jelvénye - megkockáztatom, hogy a legszebb.


Szedelõzködés után Dinnyével és Jámborral beülünk az autóba, és irány Budapest, ahol az egyik utcai hõmérõn 21°C-t látott Jámbor - teljesen hihetõ, hiszen a reggeli randa felhõs-borult ég után napközben pólós-rövidnadrágos idõ lett. De mi lesz így nyáron...?


(Túrablog)

 
 
Aranyszarvas - KincsemTúra éve: 20102010.03.21 21:47:58

Kincsem 25 - elõször


Reggel felszedtem Andrást, Pannit és Tihamért, úgyhogy telekocsival indulhattunk útnak Tápiószele irányába. M3, M0, 31, 311, aztán Tápiószelén le is parkoltunk kilenc elõtt valamivel - a 31-es utat egy jó hosszú szakaszon felmarták, 40-60 közötti korlátozások, két helyen váltakozó irányban haladó forgalom lámpa irányításával...

Gyors nevezés, rajtszám 791, idõ 9:00. Az útvonal leírása egy oldal, mellette a margón ott van, hogy az adott szakasz milyen jelzésen halad - szerintem jó ötlet. Van továbbá térképvázlat is, bár részben a tömeg, részben a csapatban lévõ nem elsõ bálozók jóvoltából egyszerû az útvonal követése.

Tápiószele tipikis falusi utcái után a Hajta-parton megyünk tovább, sok a fiatal, sajnos sok közöttük a dohányos is - minket mondjuk nem zavar, hiszen "nem sietünk", ergo sorra elõzgetjük õket :)


Látok két csettegõt, ezeket a barkácslelemények garmadát tartalmazó gépeket le is fotózom gyorsan. Picit távolabb széles, belvíz miatti tavat kerülünk ki. Balra házak, jobbra víz, elõttünk-alattunk gyalogösvény szélességû út. No, itt sem használhatják az autókat azok, akiknek épp van...


Egy balkanyar, némi további séta, és elérkezünk az elsõ EP-hoz, kerek 6km, 10:03 kerül a lapra... Nem sokkal késõbb jobb kanyar, majd üdülötelepre érünk - nekem teszik egyik-másik ház, csend, jó levegõ, nyugalom - csak a hegyek, vagy akár méretesebb dombok hiányoznak... Mi tetszett ebben Petõfinek...? No mindegy, de gustibus non est disputandum...


A második EP-n kisdobozos fehér szõlõlevet kapunk, a dobozra rákerül a rajtszám is - a végén ugyanis sorsolásra kerül sor. A jelzést követve indulunk tovább, a táj változatos, legelõ, szántó, erdõ, a terep viszont eléggé "egysíkú" - de milyen legyen egy alföldi túra?


Nemsokára feltûnik a távolban a lovaspark, addig persze el kell haladni egy disznókarám mellett is - Tápiószelén a szarvasmarha, itt a disznók szagával lehetett közelebbi kapcsolatba kerülni - nekem, falusi levegõn nevelkedett emberként semmi gond, de volt, akinek egyszerûen csak "büdös" volt :)


Nem sokkal késõbb balra betértünk a lovaspark felé, ahol érkezési idõ/bélyegzés plusz csomagolt nápolyiszelet (a csomagolásra itt is rákerült a rajtszám) után mehettünk sorbaállni az önköltséges ebédért. Sorállás közben Dinnye lencsevégre kap mindenkit, aztán Pygmea jön Tihamért is lefotózni - a dokumentálás az fontos :-))


A választék Sima gulyás, babgulyás, marhapörkölt szürkemarhából, illetve sült csirkecomb (rizs vagy fõtt krumpli), kenyér, savanyított karfiol(!). Kérek egy nagy marhát :) a kenyérbõl, savanyúból szabadon lehet vételezni, úgyhogy fogok mellé két szelet kenyeret meg egy nagyobbacska karfiolrózsát, majd letepeledünk Dinnyéék helyére. Elõtte üdvözlöm Jámbort, Cejas a másik asztalnál, késõbb befut Vándorcsillag is...


A pörkölt marhajó volt :-) némi pihenés/pihegés után azért továbbállunk - az indulási idõhöz 12:05 kerül, azaz kerek negyven percet töltöttünk itt. Sajnos a szamarak a karám másik csücskébe vonultak, úgyhogy "családi fotó" :-) nem készült, majd legközelebb, ha erre járunk...


Hosszú egyenes szakasz következett, majd a változatosság kedvéért derékszögben balra fordultunk, és nemsokára a 4. EP-n találtuk magunkat.


Rövid szalagozás, majd jelzett út cikk-cakkban,  rettenetes emelkedõk :) , EP, szalagozás, Hajta-híd, no, itt már jártunk ma... Innen az induláskor megismert úton vissza a célba, ahol most nem elöl, hanem hátul kellett bemenni a mûvelõdési házba. Bélyegzés, búrkifli, majd az elõre összekészített, borítékba rakott díjazás átvétele következett, szépen, egymás után. A nagyteremben leadtuk a szemetünket, amikbõl idõközönként egyet-kettõt kihúztak, és az adott rajtszám tulajdonosa egy pár zoknival lett gazdagabb :-)

Beszereztem egy Cartographia kupa igazolófüzetet, meg bele az elsõ bélyegzést, hiszen ezért (is) jöttem :-)

Ebola is befut, majd a fõrendezõ, Lipák István körbejár gratulálni - két tombolahúzás között...



A hangulat nagyon jó, tényleg látszik, hogy szívvel-lélekkel csinálja a nem kevés számú rendezõi/közremûködõi csapat. A díjazás tetszetõs, még kétszer kell jönni, hogy jelvényt kapjak - a következõ két évben március 3. szombatja biztosan foglalt - csodás a búrkifli a célban, nagyszerû a hangulat egy laza, sétálós tavaszi túrán.


(Túrablog)

 
 
Gyermekvasút nyomábanTúra éve: 20102010.03.16 10:16:38

Ismét itt van március idusa, és én ismét a Gyermekvasút nyomába eredek :) Panni a Cartographia kupa miatt a Népek tavasza túrát választotta, úgyhogy most siethettem kedvemre :-)

A rajtba fél tíz után nemsokkal érkezem, és megdöbbenek: nincs sor. Semmilyen sor nincs - na ja, négy asztalnál folyt/folyik a rajtoltatás, a tavalyi módszer szerint: a nevezési díjak listája kirakva, kapunk egy cetlit, amire ráírja az ember a nevét meg a fizetendõ összeget, majd ezt leadva és befizetve kézhez kapja a pecsételõlapot és a vaskos füzetet.

Rajtidõként 9:50 kerül a lapra, én azért felírom a pontos idõt is: 9:42-kor lépek ki a váróterembõl. Z-, Svájci út, lépcsõ, majd jobbra, ahogy kell, a Széchenyi kilátóig, illetve az elõtte szerénykedõ Széchenyi-emlékig.

Bélyegzés, majd Adrival és Petamival indulunk az Apáca-rét, illetve a Z3 jelzés felé. Tömeg az azért van, elõzgetünk, a Kápolnánál szerencsére csak 2-3 túrázó van elõttünk.

Tovább lefelé, majd a Farkas-völgyben a változatosság kedvéért fölfelé :) Sár, truty az van bõven - meg túrázó is - szeretnék jó idõt menni, így Adriékat elhagyom, és vad elõzésekbe kezdek - nem nagyon számoltam, de száz fölöttre saccolom az itt megelõzött andalgó, sétálgató, bóklászó, sarat kerülgetõ túrázók számát.

Ezzel az elõzgetéssel szerencsém volt, Normafa állomásnál sem kellett szinte semmit sem várni, és máris roboghattam tovább Csillebérc felé, a Hol a következõn is használt útvonalon.

Csillebércen az elõbb említett túrához hasonlóan sor fogad, de itt sem kellett 3-4 percnél többet várni a bélyegzésre. A vonat elhaladását azért megvártam, majd ahogy azt kell, irány a vasút mellett a Z+ jelzésig, majd azon fel, szépen, át a székelykapu alatt, ahogy a jelzés mutatja... Már akinek mutatta, sokan jöttek "szokás szerint" az aszfalt felõl..

Meredeken le a Z- jelzésig (hmmm.. mintha jártam volna már errefelé valamikor...), majd a zöldön le a Disznófõig, meg vissza... Csak hogy a szintet összekaparjuk valahogy :) Közben persze a szép tiszta idõben megcsodáljuk a Mátra távolban tisztán kivehetõ vonulatait...

A "túloldalon" tempósan lerobogok Virágvölgy állomásig, bélyegzés, kis pohárka tea, de többre most nincs idõm, megyek tovább Makkosmária felé. A leírásból kiderül, hogy az állomással szemben lévõ épületben oktatótermek bérelhetõk :) Ezt jó tudni.

Makkosmáriánál bélyegzés, jelzésváltás a piros sávra, egészen Jánoshegy állomásig. Itt azért kell sorakozni picit - viszont amikor megérkezek, épp akkor indulnak Marjanék tovább - no, akkor a lépcsõ után elcsípem õket :-)

Így is lesz, azonban egészen más a tempónk, ráadásul munka miatt kap egy telefont (na ja, a németeknél nincs ma ünnep...), úgyhogy nekiiramodok fölfelé.

A P- lépcsõjét is sokan "disznek" tartják sajnos, és szembõl támadják a kilátót, én lépcsõzök, a kilátóba felmenetelt azonban kihagyom, ha már az alsó szinten rendezkedett be a két pontõr.

Az óra pontban delet mutat, úgyhogy öt perc pihi, szerelvény-igazítás, egy izólötty lecsusszan, némi csokival kísérve, aztán indulok tovább, mert a Hárs-hegy még elõttem van...

A Hárs-hegy megmászása elõtt azért Szépjuhászné állomáson nem hagyom ki a bélyegzést :) utána viszont a kellemesen emelkedõ S- jelzésen felcaplatok a kilátóig. Nem, nem jobbra a sziklás direkt ösvényen, hanem balra tarva, a jelzés kunkorát is megcsinálva. A kilátónál a kispisták tömege áll jobbról sorban, én balról érkezek, és kapom a sor elõtt a bélyegzést. No, innen szinte csak lefelé, bár a Bátori-barlang elõtt/mellett azért jó, ha van az embernek plusz két lába, vagy legalább két botja, ugyanis csúszik. Nem kicsit, hanem nagyon. Szerencsére a hóban a "megszokott módon" balra ki lehet kerülni az ominózus lejtõt - vagy sorban állni a bejárat fölötti sziklán való átjutáshoz.

A Kis-hárs-hegyre egy gyors kitérõ, fent szokatlan dagonya van, sor viszont nincs, úgyhogy ezzel itt is szerencsém van, mint ahogy a következõ ponton, Hárs-hegy állomásnál is.

S-, Sc, majd Nagyrét  - 13:07-et mutat az óra, úgy túnik, sikerül jó idõt menni idén... Egy eltévedt túrázó ("civilben" tájfutó) srác jön szembe: ez a pont kimaradt neki, pótolja, aztán korrekten õ is a Villám-utca fordítva nõtt lejtõje :) felé jön. Fazekas-hegy, majd kocogósra fogom, hiszen szép kerek idõt is lehet belõle csinálni, bár sáros itt-ott az út, de nem számít - jobbra fel a múzeumhoz, majd vissza a gyermekvasutas otthonhoz... 13:22-kor kerül a lapomra az utolsó bélyegzés, Budapest-kupa bélyegzõ - még épp, hogy látszik verzióban, emléklap, kitûzõ - gyorsan, pontosan, sorállás nélkül. Még kicseréltetem a tavaly tévesen kapott 4. teljesítésre járó kitûzõt, majd megyek enni (csirkepöri, tészta, uborka, kenyér, és egy kicsi sió almalé) - ez egy ilyen nap nekem, itt sincs sor :-)) (de sör se.. azt majd otthon :-))

Petamiék is beérnek négy órán belül, õ nyer egy üveg bort ezzel :-) A vonat kettõkor indul vissza, Adrival elbúcsúzunk, és vonatozunk egyet a rajtban hagyott autóhoz, majd irány haza.

A napsütés mellé társuló hideg szél, a terep télbõl tavaszba váltakozó képe "kettõ az egyben" téli és tavaszi túrává tette ezt a rendezvényt. A régebbi beszámolókat visszaolvasva látszik, hogy a rendezés során odafigyelnek a problémákra, és igyekeznek azokat a következõ alkalommal elkerülni, jobbá, gördülékenyebbé tenni a túrát - ez idén is sikerült.

Nagyon jó látni a sok gyermekvasutast, akik résztvesznek a szervezésben, sürögnek-forognak, reméljük a túraszervezésben késõbb is számíthatunk rájuk!


(Túrablog, 2010.03.15. 17:05)

 
 
NormafaTúra éve: 20102010.03.08 12:30:03

Tegnap este eldõlt, hogy egyedül megyek a huszas távon, mert a nagyobbik lányom arcüreggyusziból épp, hogy kilábalt, ergo nem tenne jót neki egy gyaloglat.

Reggel félve bár, de autóval mentem a rajtba (tavaly volt jópár autófeltörés a Szépjuhászné parkolóban teljesítménytúrák alatt), és a kocsit picitt odébb raktam le, majd a besétáltam a rajtba. A nevezési lap kitöltéséhez kirakott tollak fagyosak, de csak sikerül egy lapra rákanyarítanom a kért adatokat, majd nevezni. 8:45-kor indultam, tudva, hogy 30-40 perc elõnyük lehet Panniéknak.

Menet közben sok ismerõs, Marjan és két barátnõje is feltûnik - beszélgetünk, és majdnem eldumálájuk a S- letérését a S-P- közös szakaszról Csacsi-rét felé - de csak majdnem :-)

Csacsi-réten csokit kapunk a bélyegzés mellé, majd némi cihelõdés után tovább megyünk a S- jelzésen. Érdekes látni, ahogy ez a fiatalos erdõsáv évrõl évre erõsödik, növekszik...

A Piktortégla-üregek elõtt kirakott papírlap hívja fel a figyelmet, hogy EP következik. A bélyegzést követõen egy rövid telefon Panninak, hogy hol járnak - Nem sokkal a Piktortégla-üregek után, kapom a választ. Elköszönök a hölgykoszorútól, és szaporázom a lépést - nem sokkal késõbb kiderül, hogy fölöslegesen, mert picit elkavartak, és Csillebércnél járnak. No mindegy, a Hol a következõn megismert sráccal megyek tovább a P4-en a helyes irányba fordulva. Eljutunk a P4 lépcsõjéig, majd sikerül nekünk is kavarni egyet: lemegyünk rajta, majd az Irhás-árok utcán lefelé indulunk... Hörcsög-utca, Ördög-orom, és már vissza is jutottunk a helyes útra, nagyjából 700m pluszt belerakva.

A Z3-on már simán vesszük az akadályt, felérünk az úti madonnához - megnézem a telómat, "kápolna megvolt" - és egy 10 perccel korábbi idõpont. Gyors telefon, a kajaponton megvárnak.

A kajaponton zsíroskenyér, csalamádé, lila hagyma, tea fogyasztható - két szelet kenyér és két pohárka tea csusszan le, aztán indulandusz tódulandusz - vár a meggylé meg a rétes Normafánál :)

A pont pont jó helyen van :) az egyik asztalhoz telepedtek le, úgyhogy a kellemest a hasznossal egybekötve pecsételtetünk, falatozunk, illetve kortyoljuk ki-ki a meggylét avagy a forralt bort. Szötske megmutatja a tavalyi négy szín kitûzõjét - szép, remélem jövõre nekem is lesz ilyenem :)

A privát frissítés után a Kc-ön indulunk el le, az Anna-kápolna felé, majd onnan tovább a János-hegyig, bár a végén természetesen a P- lépcsõjén. Az Erzsébet-kilátónál Panni megszólal "Felmegyünk " - picit kérdésként hangzott, picit felszólításként, picit kijeletésként :) felmentünk a kilátóba, egészen a tetejéig - szikrázó napsütés némi széllel, a város látványa így távolról csodaszép - fotózok is egyet, aztán mégegyet: a kerület lobogója fejjel lefelé van felhúzva... (a nemzeti trikolort sikerült rendesen...)

Innen csak lefelé van, úgyhogy a kilátó után kényelmes sétával érünk be a célba, ahol kitûzõ, oklevél, csoki, forró tea vár ránk.

Az autó megvan, pici rendrakás után négyesben indulunk vissza a városba.


(Túrablog, 2010.03.06. 18:24)

 
 
Vár a Szarkavár!Túra éve: 20102010.03.03 12:36:25

2010.02.27.


Mit lehet írni egy most induló túramozgalomról? Pl. azt, hogy a már elkészült kitûzõk nagyon szépek.


Ezek közül ma a solymári Szarka-vár kitûzõjét lehetett helyben begyûjteni, a Zöld túra keretében tett apró kitérõvel . A választék sem kicsi, úgyhogy ezek után nemcsak magukért a várakért érdemes ellátogani a mozgalomban szereplõ helyszinekre, hanem az ízléses kitûzõk és emléklapok miatt is :-))


(Túrablog)

 
 
Zöld túrák (Budai-hg)Túra éve: 20102010.03.02 19:43:35

Tegnap "csepergett" az esõ, úgyhogy csak a babatávra vállalkoztam (no meg én sem szeretek korán kelni...). Ezekbõl kifolyólag reggel kilenc elõtt pár perccel kászálódok ki a gépsárkányból a félig telt normafai parkolóban.

A nevezés picit zsúfolt helyen történt, ezért a nevezés meg a négy szín igazolólap beszerzése után már indultam is. Fönt a tetõn brutálisan tépett a szél, úgyhogy gyorsan igyekeztem a Z- jelzésen lefelé. Megdöbbentõ volt, hogy ott, ahol pár nappal ezelõtt a Hol a következõ-n hóban ökörködtünk, ott csak avar és némi sár van, a hónak nyoma sincs - hozzá kell tegyem, így erõsen közelítve márciushoz nem is hiányzik :-) Jég persze "akad" - egy túratárs bottal a kezében óriásit esik - szólok neki, hogy a bot végérõl a gumidugót le kéne venni, akkor talán érne is valamit :-))

Tempósan gyalogolva érünk a Tündér-sziklához, pont, bélyegzés, majd irány tovább. A Z- jobbra letérését elõttünk majdnem benézik, itt a keskeny ösvényen lefelé azért már elõjön a sárbancsúszás, persze ez távol áll attól a sártól, ami még vár ránk... Aszfalt, BUÉK visszafelé, beszélgetés, úgyhogy gyorsan fogynak a kilométerek.

Lépcsõ következik fölfelé - bemelegítés az Apáthy-szikla elõtti nagytesójához :) Közben persze megállunk pecsételni a Fekete István emlékháznál, egy terepszínbe öltözött, fülbedugós módon zenét hallgató túratárs után kiabálni kell, hogy észre vegye a pontot, holott azért elég méretes csoportosulást alkottunk :-)

Nemszeretem-lépcsõ fel az Apáthy-sziklához, a kilátás pazar, az idõ is jónak ígérkezik. Ismert úton tovább az Árpád-kilátóig, itt a bélyegzés mellé csokit kapunk ellátmányként. Az alkalmi túratársak leülnek falatozni, én indulok tovább.

Problémamentesen eljutunk a K-Kc Z- elágazásához, ahol Marjan elõveszi az itinert, és felolvassa az ide vágó passzust :) Tényleg nem másszuk meg a HHH-t :-) ellenben lefelé eléggé masszív csúszásveszélynek vagyunk kitéve. A szintútra fordulást követõen nyugodt, de tempós gyaloglással hamar a következõ ponton találjuk magunkat.

Virágos-nyeregnél "õsi szokás szerint" nyomok egy kéktúrás bélyegzést is az itinerre - az EP bent van a büfében, itt gyors adminisztrálás, majd kiderül, hogy az egyik túratárs utolérte a barátait, úgyhogy velük folytatja.

Kettesben megyünk tovább, a telkek között (ahol a változatosság kedvéért most le vannak mázolva a Z- jelzések...) fiatalok egy csoportja vesz egy jobbost be egy nyitott kapun - a tulaj úgy zavarja õket ki... No igen, nem kéne a jelzéseket tönkre tenni... A K- Z- lefelé még tûrhetõ, azonban a Z- hegy alatti szakasza már jelzi, hogy bizony lesz még sár... Nem, nem a szántóföld szélén... Ott is, persze, de ami utána következik... Sikerül térd fölöttig felcsapni magamat vele :-) Nesze neked kamásli...

Mivel a Várnak a Várak mozgalom indításaként a Szarka-várban ott a szervezõ, így felcaplatunk a kitûzõért/emléklapért - ráadásnak egy-egy csoki is jár.

A várból lejövet még kapunk egy picit a sárból, majd végleg aszfaltra érünk. A Templom-téren bent áll a busz, úgyhogy egy gyors adminisztráció után már a BKV szolgáltatását teszteljük hazafelé.


(Túrablog)

 
 
Hol a következő?Túra éve: 20102010.02.21 19:30:43
A tegnapi lepasszolt trapp miatt ez a túra nagyon kellett - úgy km-hiány, mint kupaszakmai szempontból. Reggel 9 elõtt érek a rajtba, a sor végigéri az állomásépületet - hosszában. Nagyszerû... Nagyjából háromnegyed óra, és nevezek a 10-es távra, majd megnézhetem az elsõ pont helyét mutató vázlatot (a kiosztható lapok elfogytak...). A vázlat alapján besaccolom az Anna-kápolnát, ergo ki as aszfaltra, balra fel, aztán hajrá. A kápolna elõtt messzirõl látszik a tömeg (itt is sorba kell állni???) -- sorállás nincs, irányszög és távolságadat viszont van. Az irány nagyjából a Z- felé mutat, a táv meg valahol a Tündér-szikla környékére... Kérdezünk, picit távolabb. Jó. Lelkiismeretfurdalás nélküli rövidítés meredeken lefelé, majd Z, amin elérjük a Libegõt. Pont ott a pont -- a következõhöz kapunk egy grillázst, izé, montázst :) Gyermekvasút egy jellemzõ pontja (gyalogos átjáró), egy sáv jelzés, no meg egy magasság (GPS-rõl) szrepel rajta. Abban, hogy S- abban megegyeztünk hamar, hogy melyik átjáró, abban vita volt, aztán eldöntöttük, hogy felmegyünk az aszfaltig, majd jobbra P-, arról balra S-, és ott valahol lesz a pont. Így is lett, a ponton mûzliszelet, meg egy bõ lére eresztett leírás arról, hogy a következõ pontot hol és hogyan találjuk meg. Térkép elõ, S- P- között, csúcs, síút... Meredek-csúcs (Kõ-hegy). Mutatom a pontõrnek, bólint, megyek tovább. Egy négy fõs társaságot utolérek, kiderül, hogy már itt-ott találkoztunk, csatlakozom hozzájuk, bár ez a pont lesz az utolsó (ekkor még így gondolom...). P-, majd síút megvan, a hó jól mutatja, merre van a fölfelé (ha valaki nem tudná :-)) úgyhogy lassan, de biztosan fel is érünk a pontra.

No, itt megérkezik az eddigi egyszerû feladatok bõjtje: Keresztrejtvény -- a kapott térképmásolatról leolvasható számokkal (magasság, szög, darabszám, stb.), majd ezekbõl ismét távolságot és irányt kapunk. A távolság megvan, az irány nem jön össze -- az összes értéket be kéne írni, de kapunk némi segítséget, úgyhogy kiderül a következõ pont helye is - a Kavics-ároknál, ahol az új térképen az erdõ határa van.
Itt döbbentem rá, hogy gyakorlatilag el sem indultam, és már a cél következne :-) holott túrázni jöttem, vagy mi a szösz... Az idõ csodálatos, a terepre sem lehet panasz, jó a hangulat, kedvesek a túratársak, úgyhogy csatlakoztam hozzájuk, és váltottam a hosszabb távra.

A csúcsról iránymenet DNy-felé, majd a P-, Makkosmária, majd pont ott a pont ahol annak lennie kell. Itt három, magasságával megadott csúcstól mért távolságokat kapunk -- könnyítésként a három csúcs egymáshoz viszonyított helyzete megfelel a valóságnak: Irhás árok utca sarka. Nagyszerû. P- S+ majd buszforduló után jelzetlen út következik, a táj gyönyörû, érdekesek a fák a fehér hósávval az oldalukon...

Az utolsó emberes pnton egy szintmetszetet kapunk - Széchenyi-hegy vá.? Nem, picit messzebb. Akkor Széchenyi-emlék? Bingo. No, akkor kéne utat is találni odáig, ez némi hullámvasutazással sikerül is, szerencsére a Z3 aszfaltos emelkedõjét (Magasút-dûlö) nem nézzük be, és nem indulunk el lefelé, hanem a más túrákról már megismert egy oldalt korlátos hidat érintve jutunk le az Ördög-árok aljára, hogy onnan az Apáca-rét érintésével (ahol a Z3 jobbra betér a fák közé - Zsófi utánam jön, többiek benézik - némi telefonos egyeztetés következik, találkozunk a ponton) elérjük a Rege-utat, majd azon az utolsó pontot. Felírjuk mind a három évszámot, Zsófival bevárjuk a lemaradókat, aztán Rege út, Hegyhát út, majd Normafa TM-nél picit visszatérünk a havas erdõbe, hogy a Gyermekvasút nyomában túra útvonalán begyalogoljunk a célba.

Pecsét, gratuláció, díjazás majd postán, bélyegzés a kupafüzetbe, majd az ellátmány tesztelése következik. Zsíroskenyér, lilahagyma, több féle lekvár (alája rama), kétféle "Piroska" szörp, bubis és bubi nélküli ásványvíz, illetve alma fogyasztható.

Összegzés: Igazi tél végi túraidõben, egy kellemes, jól szervezett, érdekes túrán vehettünk részt. A tájékozódási feladatok ötletesek, az egyéni tájolás, a térkép használatának "kényszere" nagyon feldobta a hangulatot.

A saját útvonalat összekattingatva Mapsource-ban 19.7km lett a vége.

u.i.: Annak, akit illet ;-) így utólag boldog névnapot!
 
 
Barlangtól-barlangigTúra éve: 20102010.02.09 23:50:52
A tegnapi Kitörés 25 után fél nyolckor Újpest központ az elsõ privát ep, itt felveszem Annát, majd irány a Szemlõ-hegyi barlang fogadóépülete, ahova nyolcra kéne odaérni. Nyolcra épp sikerül egy "szûken befér" parkolóhelyen lerakni a kocsit, bakancs, kamásli, irány a rajt. Gyors bemutatkozás dyan-nak, majd nevezés, némi tollászkodás, rajtidõ/bélyegzés, és indulunk. Az útvonal ismert, negyedik teljesítés, ha jól számolom, úgyhogy nyugodtan bandukolok a csapat végén-közepén-elején, ahogy adódik éppen. A Mátyás-hegyre fölfelé picit csúszik a lépcsõ (Ez csúszik? Tegnap a Hárs-hegy oldalában a gyerekvasút átjárójánál a S- jelzésen -- na ott tényleg csúszott...) Felérünk, majd le, pont, újabb bucka, majd a K- fölfelé a HHH-re. Itt picit lemaradok, forgóm, térdem... de azért tartom a lépést, Vagdalthús pontjához együtt érkezünk. Szorzás-osztás, egy kóstoló bõven belefér, úgyhogy a körtébõl próbálok erõt meríteni az elõttem álló feladatokhoz -- némileg sikerül is. A Határ-nyeregnél azért elbizonytalanodok, nem akarok senkit feltartani, úgyhogy itt leszakadok a többiektõl. Ekkor az is megfordult a fejemben, hogy K- majd Hûvös-völgybõl tömegközlekedés, és elkönyvelem, hogy nem jött össze... Van viszont egy bökkenõ: "Nem adom fel!" és ezt komolyan veszem, úgyhogy kb. 15-20 perc agyalás/pihenés után nekivágok, és megyek tovább az elõírt útvonalon, bár az, hogy kettõre haza fogok-e érni, ahogy a délutáni program miatt szükséges, az egy picit kétségessé kezdett válni.
A lángosost, a tegnap esti, ellentétes irányú "sétán" :) látottakhoz képest most nyitva találom (na ja, az éjjel volt, most meg nappal van...), lángost nem kívánok, viszont egy forró teát kérek. A tea nagyon jólesik, de menni kell tovább.
A nagyrét után a parkolóban édesség, amit szép komótosan el is fogyasztok -- kell az energia fölfelé a P-, meg utána a jelzetlen ösvény leküzdéséhez... Küzdés az volt, pont viszont csak a barlangnál, a tegnapi tapasztalatok alapján a kötéllel biztosított lejtõ mellett kényelmesen le lehetett sétálni.
A Kis Hárs-hegy következett, majd némi kanyargás után végre-végre aszfalt. Soha sem hittem volna azt, hogy örülni fogok az aszfaltnak...
Az örömöm persze nem tartott sokáig, mert a jobb térdem sem adta fel -- csak õ fájni akart (én meg a túrát teljesíteni). Abban maradtunk, hogy fáslit már nem kap (ha már fáj, akkor késõ), nem lesz gúzsba kötve -- cserébe viszont a célig nem fog jobban sajogni :/
Az Apáthy-sziklához fölfelé vezetõ lépcsõket soha sem szerettem -- most sem lopták be magukat a szívembe... A pont szerencsére az ösvény mellett volt, nem úgy, mint tavaly -- itt egy utolsõ bélyegzés, és hiss tovább...
A buszfordulónál lévõ kisboltban némi folyadékpótlás egy flaska kóla képében, majd a városi tájékozódási képességek felmérése következett.
Ahogy olvasom dyan beszámolóját, már sajnálom, hogy nem mentem végig velük -- nekem ugyanis nem sikerült elkavarni :) A célban épp ott értem a fiatalokat, mivel nekem is sietnem kellett, így a kajaszakmai vizsgálódást kihagytam, a díjazás átvétele, meg a túranaptár beszerzése elindultunk haza.
A túrát végülis 5:01 alatt csináltam meg (a Határ-nyeregben eltöltött idõt leszámítva nagyjából a korábbi idõmet sikerült hozni), pontban kettõre haza is értem, úgyhogy akár pozitív kicsengése is lehetne ennek a napnak...
 
 
KitörésTúra éve: 20102010.02.09 23:19:40
A túra szervezõi a szerzõi jogokat sértve az itt szereplõ beszámolót kérdés és forrásmegjelölés nélkül kirakták a saját oldalukra, ahonnan kérésre törölték. Köszönöm.

Kitörés 25 -- elõre a Budapest Kupa teljesítéséért!

Délután komótos készülõdés otthon, majd egy kanyarral még elugrok venni egy pár kesztyût is - a régi jó polár verziót ugyanis sehol sem találom, emiatt aztán picit késõbbre tolódik az indulásom is. Autó lerak a Szentlélek-tér környékén, majd egy átszállóval 86-16 kombót kihasználva a Várban találom magamat. A rajtnál egy töltött járõrkocsi, odébb a kamerás furgon... Készültek a fijúgg, na... Remélem, a Szépjuhásznétól induló túrák rajtját is legalább ilyen szorgalommal és figyelemmel fogják látogatni, igaz ott "csak" autókat törtek fel...
A városi szakaszon lehet haladni, úgyhogy eröltetett menetre kapcsolok, és pici elkavarral (A Z visszafelé jövõ ágát eltalálva) jutok el a Széchenyi-emlékig. 55 perc alatt... Itt most van pont (helyes!), szúróbélyegzõvel igazolják, hogy jártam arra. Egy sms-t megeresztek, biztatást kapok válaszul (meg azt, hogy csak bírjam a holnapi b2b-t is...). Normafa elõtt egy buszmegállóban többek példáját követve felveszem a kamáslit, lámpát veszek elõ, aztán Normafától tényleg beköszönt a tél. Addig csak hideg volt, onnantól kezdve viszont a hó is elég jelentõs mértékben képviseltette magát. Fentrõl is hó, meg lent is hó... Csacsi-rét elõtt meredeken le jobbra, majd bélyegzés, és ismerõsöket követve tovább a sárga jelzésen.
A Virág-völgy alsó részén, ahol a P-sal találkozik az utunk, ellépek, tavaly ez a szakasz (is) kellemesen kocogható volt, idén örülök, ha 5 órán belül megcsinálom -- azaz idõterv már borult. Ez tovább fokozódott a János-hegyre fölfelé menet, ahol csoki (nagyzon jókor jött, szinte nullához közelítõ idõ alatt burkoltam be). A kilátónál még egy telefonra is van erõm, megegyezünk a holnap reggeli indulásban -- feladat tehát adott. Végig KELL menni Virágos-nyeregig, holnap reggel pedig irány a Barlangtól Barlangig, és azt is meg KELL csinálni.
A Piros lefelé kényelmes, sem kõben, sem gyökérben nem lehetett megbotlani :-)) Szépjuhászné fölött kapunk egy picit a szélbõl is.
A sárgán fölfelé a Nagy Hárs-Hegyre általában egy kocka csokit szoktam elrágcsálni -- most kettõvel indítok, és így is csak a feléig tart ki -- ha lassabban mennék, az már tolatás lenne, de felérek azért. No, itt még fogok járni a hét végén... A Bátori-barlangnál a meredek lejtõt szokás szerint balra a fák között kerülöm ki, lent, a vasút elõtt az életveszélyesen csúszós lépcsõt meg jobbra.
Hûvösvölgy elõtt egy szusszanás a katonasírnál -- a lángosos természetesen zárva, sebaj, holnap bepótolom, gondolom, és nekirugaszkodok az utolsó elõtti bagyobb emelkedõnek a S- jelzésen. Az ösvény itt is elég keskenyre van kitaposva, holnap majd visszafelé... A Határ-nyeregben majdnem sikerül csapatostól tévútra térni a reptér irányába, de korrigálunk, majd elkezdõdik a felfelé araszolás a parkolóig... Aki bot nélkül jött, az nagyon, aki bottal, az meg kicsit szenved :) én szerencsére ez utóbbi csoportba tartozom, de hogy itt vissza most nem, az biztos... Majd holnap :-P
Az Újlaki-hegy teteje csak nem akar közeledni, meg is állok egyet szusszanni - hiába no, tél, hó, hideg, meg éjszaka -- nem ez az ideális kirándulóidõ...
Fent pont, és igen, innen csak lefelé... Szinte végig... Itt valahol suhan el mellettem a kollégám futva, kutyAfuttában :) köszönünk egymásnak -- aztán Virágos-nyeregnél a célban ismét találkozunk. Az oklevélen dátum nincs, ellenben tényleg díszes, szép nyomdai munka. A célban az ellátmány fasírt+kenyér+ubi, meg meleg tea.
A teljesítési idõ kereken öt óra, az idõjárási- és terepviszonyokat figyelembe véve elégedett lehetek magammal.

Utolsó busz elment már, kollégával a kaja után elindulunk lefelé, "majd lesz valahogy" alapon. Egy Újpalotán lakó túratárs képében megmentõ érkezik -- õ kérdez ránk, hogy hogy tervezzük a lefelét, mire én "egyenesen tovább, majd balra le" választ adok, õ meg felajánlja, hogy levisz minket kocsival. Így is lesz, a buszfordulónál némi hóseprés a kocsijáról, majd az Árpád-hídfõjéig szinte meg sem kell állnunk.

Kollégám tömegközlekedik dél felé, én meg elindulok haza, hiszen kevés alvás után reggel újabb gyaloglat jön -- de az már egy másik történet.
 
 
túra éve: 2009
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20092009.12.16 22:50:36

Az idei cél a tavalyi 21 túrán megtett 683.6km és 21538m szint elérése/tartása volt: jelentem sikerült alaposan túlteljesíteni -- bár ebbe a Budapest Kupa is igen-igen belejátszott a maga 26 teljesített túrájával. Apropó, Budapest Kupa: A díjazásként kapott kupa nagyon tetszetõs, méretét tekintve "épphogy" befér a polcra. Minthogy a díjátadóra elkészült a 2010-es kiírás/igazolófüzet, így a fogadkozásom ellenére beszereztem belõle hármat(!) -- a páromat és a nagyobbik lányomat túrafertõzendõ :-)

Összesen harminc túrán sikerült kocogni/gyalogolni/vánszorogni, kiírás szerint 842km-t, és közben legyûrni 27364m szintet. Dupla hétvége idén hat alkalommal jött össze, ebbõl egy (HASE és Meteor21B) egy nap két túra módon.

Kezdés "szokás szerint" a Barlangtól Barlangig túrával (bár jövõre cél az MVTE érem, úgyhogy ezzel a szokással szakítani fogok, ha minden jól megy).

Amíg tavaly a leggyorsabb (és egyik legrövidebb) túra a Halmi dûlõ volt a maga 12,4km-ével, idén az egyszeri rendezésû öt körös verzió érdemelte ki az év leghosszabb túrája címet -- a legrövidebb túra a Töki tökölõ mini távja lett, a Hegedûs Róbert emlékséta mellett.

Leggyorsabban a gyermekvasút 20-at abszolváltam (6.18km/ó átlag), leglassabban a Falasok(k) seprése sikeredett, nagyjából 4-es átlaggal.

A legnehezebben teljesített túra talán a (tûzõ napsütés miatt) a Don Bosco volt -- a pontõrök, a szervezõk viszont alaposan kitettek magukért, úgyhogy ez a túra bekerült a kedvencek közé.

A Budapest kupára koncentrálva idén más túramozgalom nem jött össze, év teljesítménytúrázója pontok bõven elegek az ezüst minõsítéshez, úgyhogy elmondhatom, hogy idén is eredményes, szép túrákban és kellemes élményekben gazdag túraévet tudhatok magam mögött.

A jövõ évi tervek...? Családdal Budapest-kupán hat minitáv, négy nagyobbacska séta, plusz a hosszabb kedvencekbõl annyi, amennyi belefér...


(Túrablog)

 
 
Budai kilátókTúra éve: 20092009.10.10 20:11:32
Röviden: így is lehet teljesítménytúrát csinálni! A rajtidõszak vége felé érek föl, nem sietek, a szintidõ bõséges, az útvonal ismert. Gyors nevezés, igényes, színes térképpel kiegészített normális itiner (a távolságok a térképen vannak feltüntetve, a szintre vonatkozó infót elsõ blikkre nem látom sehol...) -- igen, a 4. oldal alsó kb. 45%-a a támogatóké, viszont 700 (kedvezménnyel 600) Ft-ból normálisan nem lehetne tartani ezt a színvonalat. Veszek két könyvet, kapok néhány magazint, elpakolom, 9:15 körül indulok neki a körtúra jelzésen az Anna kápolna, majd az Erzsébet kilátó felé. A kilátóban az I. emeleten pecsételnek, körbesétálok kint, megnézem, hova fogunk még menni, aztán indulok lefelé.
P-, Szépjuhászné, itt privátban frissítek egyet :) majd neki a "rég nem látott" S- jelzésnek a Kaán Károly kilátóig. Itt némi dugó akad azért, de nem okoz gondot szépen megvárjuk egymást.
A Kis Hárs-hegy kilátóját kihagyom, elég sokan vannak ugyanis, bélyegzés lent, az asztalnál. S3S-ZcP-, és máris a Fekete Fej tetején kapom az aláírást a lapra, "picivel" lentebb, a karámoknál a bélyegzést, meg egy csokit. A P- kunkora által közrefogott fiatalos lombja csodás színekben pompázik, fotó is készül, majd egy apró kitérõvel a gclige geoláda is levadászásra kerül. Vörös pocsolya a következõ megálló, itt zsírkréta van, írok egy idõt vele (12:05), majd indulok tovább a jól ismert P-P3Z3 kombón a Tarnai-pihenõ felé. Ebbõl az irányból a P3 jobbos letérése nincs túl jól jelezve, illetve utána egy újabb jobbra tarts is benézhetõ -- itt be is várok néhány bizonytalankodó túratársat, majd robogok tovább.

A Tarnai-pihenõrõl megcsodálom a kilátást, majd rövid kapaszkodás a Z3-on a Csergezán-kilátóig, ahol a pont pont lent volt, úgyhogy a gyors pecsételéshez nem volt szükség lépcsõmászásra.

Innen már csak be kellett sétálni Nagykovácsiba -- a Z3 erdõ széli szakasza most is gyönyörû, sajnálhatják azok, akik az erdõbõl kiérve jobbra tartva kihagyták ezt a részt.

A "Szabad Nagykovácsi Kavicsozó" után lassan aszfalt kúszik a lábunk alá, és párszáz m után a célban átvehetjük a túra díjazását, a "sehova be nem férõ", nagyon szép és egyedi oklevelet, illetve az emblémázott poharat vagy a kitûzõt, illetve a meleg ételre szóló bónt. A sonkás-tejfölös verziót választom, és nem bánom meg.
A végén leöblítem a maradék vizemmel, aztán irány a busz.

Nekem a tavalyi után idén is tetszett úgy a túra, mint a rendezés, jövõre remélem hasonlóan kellemes túrára jöhetek ismét.
 
 
HASE 20Túra éve: 20092009.09.12 22:06:57
HASE 20 Katonasírok, azaz 18, azaz kb. 15, mármint km... A nyílt túrák tekintetében elsõ próbálkozása a Honvéd Auróra SE-nek, ha jól tudom -- ez alaposan meglátszott a szervezésen, de inkább haladjunk szépen sorjában... Reggel nyolc után nemsokkal egz nevezési lap kitöltése után átvehettem az itinert, ami bár szép és színes, de sem táv, sem szintadatokat nem tartalmazott -- az útvonal viszont egyszerû, mint a faék: S- a Virágos-nyereg utáni katonasírokig, majd vissza a K- jelzésen. De... Az elsõ ep a Határ-nyereg elõtt, ahol a S- K- találkozik -- öt-hat perc várakozás, itt ugyanis felírnak nevet, meg kapunk rajtszámot. Bélyegzés után ránézek a lapra, és feltûnik, hogy bár tíz túraszervezõbõl kilenc ezt ajánlja, az Újlaki-hegyre nem raktak pontot... Miközben az egyes korcsoportokban a leggyorsabb teljesítõk kupát/érmet kapnak, ez nagyon durva hiba, hiszen a Budai hegység talán legismertebb és legdurvább Kispistázós útvonaláról van szó... Vannak futók is, meg Kispisták, meg tán Kispista futók is, ergo az esélytelenek nyugalmával (meg azzal, hogy túrázni és nem versenyezni jöttem) föl a S- randa kaptatóján, Újlaki-hegyen a panoráma idén immáron ki tudja, hanyadik megtekintése, majd irány lefelé. A murvás úton egy pillanatra megállok, S.A.-re emlékezve. A következõ ponton még alá is kell írniunk a pontkartont, majd jelzésváltás, és irány a Vihar-hegy a k- jelzésen. Szép, de durva emelkedõvel/lejtõvel tarkított szakasz, ez után azonban megeröltetõ szint nem lesz. HHH-en ep, aztán zúgás le a Fenyõgyöngyéig, ahonnan a változatosság kedvéért emelkedik az út egy picit, majd elérjük az Árpád-kilátót. Pont, aztán irány tovább a K- jelzésen. Oroszlán szikla, Határ-nyereg, majd a K--on még egy ep. A vége 2:46, a táv Mapsource-ban összerakva 15km körül.
A célban szép emléklap és kitûzõ, valamint egy csoki járt minden résztvevõnek, illetve két féle (buborékos és sima) ásványvíz, önkiszolgáló módon. -- Mindez 0, azaz nulla Ft nevezési díj fejében.

Pro: rövid, kellemes bemelegítõ kirándulás, laza szintidõvel, szép útvonalon, idén (a támogatóknak hála) nulla nevezési díjjal.
Kontra: Néhány olyan hiba, amit gyakorlott rendezõk alapból kivédenek/megoldanak (kavarodás a rajtszámokkal, itiner hiányosságai, a valós táv jelentõs eltérése a kiírásban szereplõtõl, kritikus szakaszról hiányzó EP).

A hibák/problémák egyike sem egetrengetõ, így könnyen orvosolható -- remélem, jövõre sikerül a rendezõk felé is jelzett problémákból tanulni (pont az Újlaki hegyre, illetve le, a Fenyõgyöngye környékére (A Z- által okozott "kísértés" csökkentésére), és azokat javítani; ha minden jól megy, 2010-ben megnézem, hogyan sikerült!

 
 
Gyermekvasút nyomábanTúra éve: 20092009.08.20 12:30:13
Ez is megvolt -- Budapest-kupa miatt menni "kell", kedvem nem volt sok, ez rá is nyomta a bélyegét az sebességre/idõre, de ne szaladjunk ennyire elõre.
A Hûvösvölgyi-utat még túrják, bár csak az akna- és szerelvényaknák fedlapjait kéne szintbe hozni... (Anno az "átkosban" a nagyobb ünnepekre idõzítették a komolyabb beruházások (színlelt vagy valós) átadását, mára ez is a múlté...)

A rajtba nyolc után érek, sorállás már nincs, fejlõdés annál inkább: kapok egy cetlit, amire a nevet, illetve az kirakott lapokon szereplõ infók alapján a nev. díj összegét kell ráírni, majd azzal besorakozni a négy asztal valamelyikénél, gyoran rákerül a név a kartonomra, a karton sorszáma a cetlire, közben a pénzügyeket is lerendezzük, és mehetek a rajtbélyegzõs asztalhoz. Az egész procedúra gyorsan ment, 8:25 és már indulhatok is. A Fazekas-hegyi pont lejjebb "költözött", így kevesebb a veszélyes oda-vissza "le lehet zúgni" szakasz. Sor az viszont van, jó (jobb) megoldás nem nagyon.
A Villám utca lefelé is meredek, itt találok két pecsételõlapot, gyorsítok, szerencsére az elõttem haladók szórták szét, úgyhogy gyorsan visszakerül a tulajdonosaikhoz. A Hárs-hegy három pontos :-) A Nagy-Hárs-Hegyen a pont sajnálatos módon a kilátó mögött bújik meg, szinte kínálva a S- sziklás rövidítését, ezzel többen élnek is, bár ezen a túrán ez a legenyhébb kispista...
Szépjuhászné állomáson a táv negyedén éppencsak túl engedélyezek öt perc pihit, bár az idõm eddig igen ramaty, de majd behozom a P- jelzésen Makkosmária felé...

Nem hoztam be, fiatal társasággal beszélgetve sikerült belassulni, és egy elágazást randán elbénázni.

Makkosmáriánál újabb öt perces pihi, majd a kedvenc emelkedõn a Z+ jelzésen száguldás fölfelé. Virágvölgy állomáson bélyegzés, majd az épület mögött tovább fölfelé, mintegy levezetésképp. Az aszfaltút keresztezése után -varietas delectat- meredeken lefelé kell menni a Disznófõ ellenörzõpontig, hogy utána visszajöhessünk, Normafát megcélozva. Itt a társaság a sajnálatos szokás szerint kettéválik: az "Éjszakai séta a budai hegységben"-t teljesítõk (Élükön Kis Pistával, bár ennél is lesz durvább...) a Konkoly-Thege úton, a "Gyermekvasút nyomában" túrát teljesítõk a székelykapun át, az elõírt kunkorral közelítik meg Csillebérc állomást.

Idén nincs játszadozás a hangossal, gyors pecsételés, majd irány Normafa tmh. Itt is oszlik a társaság, Kis István vezetésével elindulnak az aszfalton, hogy az OMK mögött leereszkedve a Kápolnához, majd visszatérve a Gyermekvasút Nyomában túra útvonalára érkezzenek meg a célba, az elõbb már említett "Éjszakai séta a budai hegységben"-t teljesítve, míg a "Gyermekvasút nyomában" túra résztvevõi elindulnak visszafelé, majd balra le a völgybe (Segítség: jobb oldalon drótkerítés kiskapuval, majd a kerítésen gázos szerelvények helyét mutató táblák, ezzel nagyjából szemben indul balra egy szûk ösvény).

A völgyben hallom a célban a hangost, a 0:35-ös vonat indul -- esélyem sem volt elérni, úgyhogy sietni nem kell, bár az emelkedõt itt is erõsen tolom, csak egy röpke pecsételésre állok meg a Kápolnánál. Innen fölfelé vagy egy tucat éjszakai erdõjáró jön szembe, az enyémhez hasonló papírt/füzetet szorongatva... Szólni fölösleges, csak a velük lévõ gyerekeket sajnálom, hogy már ilyen korban csalni tanítják õket...

A Széchenyi-emléknél egy aláírást kapok, majd az alternatív útvonalak közül a Svájci-út lépcsõje felé veszem az irányt.

A célba 1:25-kor érek, pont öt óra, eddig csak jobbat mentem, most viszont így sikerült, meg sietni sem nagyon volt érdemes, hiszen vonat visszafelé csak 2:35-kor indul. A bélyegzéseket, oklevelet és kitûzõt gyorsan megkapom, azt csak késõbb veszem észre, hogy az ötödik (Csillebérc) helyett a negyedik teljesítésre járó verziót kamtam ismét. Majd jövõre kicseréltetem. Kapok egy pár virslit, mustárt kérek hozzá, majd egy szelet kenyérrel gyorsan elfogyasztom.

Rengetegen voltak ismét, a rendezés azonban egyre jobb, látszik, hogy odafigyelnek a visszajelzésekre. Jövõre (nemcsak a kitûzõ cseréje miatt) ha minden jól megy, ismét jövök!


 
 
Don Bosco teljesítménytúrákTúra éve: 20092009.08.09 21:57:49
Don Bosco 56, azaz 60 -- egy -szerintem- nagyszerû elsõ rendezés.

A naptárban még 56km-rel szerepelt, aztán az útvonal pontosítása, illetve a mérések alapján ez majd' 60km-re nõtt, ami ebben a kellemes melegben embert próbáló táv. Óbudán igen korai és rövid rajtidõszak (rajt 6-7 között), a cél este 9-kor zár. Oda-vissza számolgatás, ez húzós lesz, úgyhogy igyekszem korán rajtolni. Tömeg nincs a rajtban, gördülékenyen megy a nevezés -- itt lehet nyilatkozni arról, hogy a célban kér-e az ember fõtt ételt -- ez utóbbit majd ott kell fizetni -- én igennel válaszolok. Rajtszámként 059 kerül a lapomra, az óra 6:35-öt mutat, és már indulhatok is.Otthon nyomtattam a teljes útvonalról térképet (a túra GPS-trackje letölthetõ, így nincs nehéz dolgom) -- azt már látom, hogy a szint 2/3-a a túra elsõ felére koncentrálódik (ez jó), viszont a maradékban van egy rész (Kõszikla -- Babál-hegy -- Sápi-völgy) ahol azért lesz részünk némi "meglepiben".

Röviden az itinerrõl. A legfontosabb információkat, az útvonal leírását, táv- és sizntadatokat, rendezõi elérhetõséget tartalmazza, továbbá egy leírást a túrák névadóiról, illetve az útvonal nevezetességeirõl. Térképet csak a Máriahalom utáni szakaszról. Utólag visszatekintve sem a térképre, sem a leírásra nem volt szükség, az útvonal korrekten ki lett szalagozva, sõt, szántóföldi részeken kis táblák mutatták a helyes irányt.

A túra elsõ része "vakon" teljesíthetõ: Kiscelli-kastély, Mátyás-hegy, Hármas-határ-hegy, Virágos-nyereg, Kálvária (Buda határán, illetve Hegedûs Róbert emléktúra érinti ellenkezõ irányból), Alsó-jegenye-völgy, S- a Zsíros-hegyig (a kispistázásra csábító kunkor szabályos levágásával). Mátyás-hegyen számfelírós pont, HHH-en szörpös édességes frissítõpont, a Kálvárián "sima" ep. A Zsíros-hegyen opcionális frissítési lehetõség az EP-nek helyt adó Muflonitatóban. Itt találkozom sok-sok ismerõssel, Nagyondinnye és Jámbor épp indulnak, mondják, hogy majd utólérem õket -- eddig 20 percet hoztam rajtuk. Az opcionális :) frissítés után elindulok, Nagy-szénás emlékfal (feltételes pont -- lenne, de nincs), innen föl a csúcs felé messzirõl kiabál felém egy "túratárs", azt tudakolva, hogy van-e az emlékfalnál pont? Rákérdezek, hogy járt-e ott, mire teljesen természetesen válaszolja, hogy nem. Erre megvonom a vállam, nem válaszolok neki, mire valami nem túl kellemeset dünnyög az orra alatt... No mindegy. A Nagy-szénás tetején egy fiatal társaság ücsörög, rákérdezek, hogy õk-e a pont, mire nevetve mondják, hogy nem, de ha kérek, akkor rajzolnak a lapomra valamit -- kedvesek, aranyosak, veszik a lapot, kispista után rögtön jobb lesz a kedvem. Ezt csak fokozza a Kutya-hegy felé a gyönyörû táj, utána pedig a S-, illetve a Fehér-út, ahonnan ismét szalagozás segít (A Nagy-szénás szigorú védelem alatt álló területén természetesen nem szalagoztak a rendezõk.). Ezen a szakaszon a túra telejsítését erõsen nehezítõ körülménnyel találom szembe magamat: rengeteg finom, érett szeder és szamóca az út mellett -- nem is nagyom ki a lehetõséget, és legelek belõle itt-ott. Az eredi szakasz után rét, szántóföld következik -- no meg erõs napsütés, kalap fel, aztán gyerünk, lassan a felén túl vagyunk! A táv fele Perbálnál következik, ahol frissítõ- és kajapontot is találunk a templom árnyékában. Itt is többféle szörp, zsíros- rámás, lekváros kenyerek, kovászos ubi, lilahagyma a választék. A ponton -mint eddig mindenütt- nagyon kedves, mosolygós fiatalok, körben a fûben pedig kissé csoffadt túrázók -- itt érem utól Nagyondinnyét és Jámbort, akikkel némi étel-és italfogyasztást követõen együtt indulunk tovább, potban délután egykor. Gyors számolgatás: nagyjából hat és fél óra az elsõ fele, ha semmi nem jön közbe, akkor sikerülni fog, bár a túra neheze (tájékozódásilag) még csak most jön.
Perbálon még beiktatunk egy privát frissítést is, aztán megyünk tovább (még) lankadatlanul, így cirka egy óra múlva már a Nyakas-tetõnél lévõ következõ ep-n vagyunk. Itt északnak fordulunk, majd további lehet, hogy kellemesebb idõben szép, de ebben a rekkenõ hõségben kevés emléket hagyó szakasz után megérkezünk Máriahalomra, ahonnan a rövidtávosok indultak. Nekünk itt nincs pont, így megyünk tovább. A falu végén hirtelen jobbos, majd néhány kilométer után következik a térképen már kiszúrt "meglepetés": Meredeken le, majd föl a Kõsziklához, ahol EP-t találunk, utána pedig meredeken le (szerencsére jórészt ismét erdõben), majd egy szántóföld szélén fel a Babál-hegyre. A kõszikla elõtt "icipicit" utáltam az útvonal kiötlõjét, fent azonban a körpanoráma kárpótolt a masszív emelkedõért: tényleg kár lett volna kihagyni ezt a csúcsot -- ugyanúgy, mint a Babál-hegyet. Ey durva ereszkedést követõen ismét ep, frissítési lehetõséggel, a szokásos szörpválasztékkal -- itt azért ücsörgünk egy picit, negyed hét, és még van tíz kilométer.
PIcit azért nyikorogva, de tovább indulunk, erdõszél, enyhe emelkedõ, szántóföld széle, patakátkelés, majd hosszú gyaloglás Nagysápig, ahol az utolsó ep-t találjuk. Itt tejkaramellával öntenek belénk erõt a hátralévõ kevesebb, mint négy kilométerre. Egy rövid privát frissítés is belefér, majd az idõt számolgatva (minden óra 45-kor megy a célból kisbusz Dorogra, a következõ óra 20-kor induló vonathoz) belehúzunk, hogy vacsorázni is legyen idõ. A nyugdíjasotthont megkerüljük, majd a szalag szerint jobbra a feljárón be a célba. A lapomra 20:23 kerül, mint érkezési idõ, megkapom az oklevelet, kitûzõt, illetve egy ismertetõt a Szalézi rendházról, valamint egy képet a túra névadójáról, Bosco Szent Jánosról. Vacsora paprikáskrumpli kolbásszal, uborka, kenyér.

Fárasztó volt, tikkasztó volt, de megérte: lelkes, és a feladatukat korrekten, szívvel-lélekkel végzõ rendezõk/közremûködõk, a sok szántóföld mellett is szép és emlékezetes tájak, úgyhogy jövõre, pláne, hogy szeptemberben lesz, ismét eljövök, ha tehetem.
 
 
Budai tájakonTúra éve: 20092009.07.25 19:25:21
Budai Tájakon 30
Hajnalban némi hezitálás után döntöttem a 30-as táv mellett (az 50-es ellenében), így nem kellett rohanni a rajtba, ahonnan 55-ös rajtszámmal, 9:30-kor indultam egy kedves túratárssal (no, ezért is jó, hogy a 30-ra jöttem...). Miután megegyeítünk abban, hogy õ sem akar rohanni, nekivágtunk a bõ 30km-es távnak a sárga körtúra jelzésen. A túra javarészt gyakran járt, ismert jelzéseken halad, a sok jelzésváltásra azért oda kellett figyelni, elkavarni csak egy helyen sikerült... Ne rohanjunk ennyire elõre, mert addig még néhány hegyet meg kellett mászni -- elsõként rögtön a Nagy-Hárs-Hegy volt terítéken (ott meg egy EP), majd S- P- váltást, meg némi aszfaltot követõen a Fekete-fejet kellett a számomra "kevésbé szeretem" irányból leküzdeni. A P- P+ elágazásnál sportszzeletes pont, szépen kirakva csokikbõl az egyes távokra vonatkozó nyilak -- itt a csoki meg némi frissítés belefért, de robogtunk utána tovább (nem, nem akartunk rohanni...).
Nagykovácsiban a Gyopár nevet viselõ, opcionális (fizetõs) frissítõpont :-)) szolgáltatásának igénybevételét követõen vágtunk neki a P-, majd a Z- követésével a Zsíros-hegy meghódításának. Itt a ponton szokás szerint egy szelet dinnye volt az ellátmány (15.98km-nél tartunk, fél egy múlt tíz perccel -- á, mi nem rohanunk).
Innen Z-, majd Solymáron némi aszfaltkoptatás, illetve a Szarkavár alatt újabb pont, víz vagy alma választhatóan. Egy almát elrágcsálok, majd sétálunk tovább. Egy darabig nyílt terepen haladunk, a nap is kisütött, de sebaj, voltunk már melegebb idõben is túrán, no meg ez egy aránylag rövid szakasz, nemsokára be kell térni jobbra az erdõbe. Még itt sem volt gond, mentünk tovább a Z- jelzésen. A K- Z- közös szakaszával ismét egy emelkedõ következik, a Vihar-hegy oldalában kapaszkodunk felfelé.
Miután felértünk, "eltûnik" a Z- jelzés -- pontosabban csak a hûlt és levakart helye van meg, így némi K- beiktatása után megpróbáljuk megkeresni a letérést -- a GPS szerint sikerrel (no, ez a szakasz sem volt bejárva...), aztán jönnek a jelzések helyei a fákon, meg az ismerõsnek tûnõ ösvény, majd zártkertek, Virágos-nyereg. Itt elköszönünk a Z- jelzéstõl, és a S--on folytatjuk az utunkat. Ahol a Gázcsövet jelzõ oszlopra van pingálva a jelzés, ott ha balra tart az ember, az oszlop után nem sokkal jobb oldalon egy fa odvában durva darázsfészek lapul, elõtte 2-9 darázs repkedett az ösvény körül!

Az Újlaki-hegyen ronda szél fogad, meg persze egy pontõr, és két kanna ivóvíz is van, amibõl lehet fogyasztani. Én kihagyom, innen már csak a Vadaskert van elõttünk, persze addig még le kell ereszkedni a Határ-nyeregbe -- megbeszéljük a S- kellemes lejtõjével kapcsolatos élményeinket, majd nekivágunk az utolsó emelkedõnek.
Néhány biciklis szembe, õket elengedjuk, majd lejtõ, Hûvös-völgy, meg némi séta még a Nagy-rét csücskéig... Cél, bélyegzés, oklevél, kitûzõ; pontban délután négy óra... Tényleg nem siettünk :-))

A célba érkezés után zsíroskenyér, hagyma, fölségesen fínom csalamádé fogyasztható, illetve van lekvár meg málnaszörp is. A Z- "hiányát" nem tesszük szóvá -- megteszi más, sajnos jogos a kritika, ha lett volna bejárás, akkor ez kiderül, így viszont többen a K- jelzést választva mentek el a Virágos-nyeregig.

A szolid falatozást követõen visszasétáltunk a parkolóhoz, majd elindultunk haza.

 
 
Szurdok / ÚtvonalkövetőTúra éve: 20092009.07.14 22:27:53
Második nekirugaszkodás, jubileumi alkalom okán fölfelé... Két éve sajnos a térdem nem hagyta, hogy a Szurdok alja parkolótól tovább menjek, most épp ezért örültem annak, hogy visszafelé vezet az útvonal -- így az eddig nem ismert szakaszokat is láthatom.
Szerettem volna korán indulni, mert ez az útvonal "elsõ ránézésre" sem viccel, másodikra-sokadikra meg pláne -- annak ellenére, hogy nem a Börzsöny (ami, mint tudjuk egyáltalán nem viccel).
A rajtban szinte csak ismerõs arcok, alig múlt reggel hét, ennek ellenére már 179-nél tart a rajtszám... Leírás, színes térképlap, igazolókarton (mind nyomdai úton elõállítva), és egy jubileumi kitûzõ az induló "csomag" -- a leírást a neten már olvastam, a térképet megnézem, aztán elindulok -- 7:15-van.
A térkép és a szalagozás szépen mutatja magát, szint ide, vagy oda, a Janda Vilmos kulcsosházhoz egy óra alatt felrobogok, tudva, hogy leszek még jóval lassabb is. Itt megkapom az elsõ pecsétet, amit némi újabb szint legyõzése után a Nagy-Csikóvár tetején követ a másodk -- Galadh módon :-)) Minthogy a neten több helyen is összefutottunk már, így jó arcot társítani a névhez. Innen kellemes séta következik, nagyjából lefelé, majd a Holdvilág-árok pihenõjénél újabb pont, meg egy szelet nápolyi. Továbbra is ismerõs arcok, gyaloglás lefelé, majd dönteni kell: Salabasina igen, vagy nem? Ha már itt vagyok, miért is ne, pláne, hogy a P- jelzéshez lesz még idén szerencsém, ha minden jól megy. Eleinte erdészeti kerítés (nagyon egyszerû és ötletes új-zélandi gyártású(!) huzalfeszitõkkel), majd egy apró megingást követõen már a Salabasina-árok irányára fordul rá az út. Majd bele. Meredeken... A bot itt segítség, lent, az árokban csak néha, bár akkor nagyon jó, hogy van.... Egy pont, matricát ragsztok, aztán megyek tovább -- nem túl erõs tempóban. Egy elágazásnál kikapaszkodás jobbra -- nem, nem vicc, annak durva lenne... Majd picit még vissza az árokba, hogy nem sokkal késõbb a néhai Po jelzést elérve kikulloghassak a P--ra, és azon fel a Tölgyikrekig. Itt újabb pont, jelzésváltás: innen a S- jön, mi meg megyünk, hullámvasutazunk, aztán a morgó-hegyi elágazás elõtt jobbra, a Bükkös-patak völgyén túl meglátjuk a túra célját, azaz Dobogókõt -- ami persze még odébb van. Jelzésváltás a S+ jelzésre, majd a K+ elsõ érintésénél tovább, meredeken lefelé, késõbb pedig jobbra, ahogy a szalagok is mutatják. Szentkút a következõ pont, itt Pataporc pecsétel, csokit osztok, vizet töltök, még nincs dél, de menni kell tovább, hiszen legkésõbb négyre Dobogókõre kell érni, ha meg akarom csinálni a hosszabb távot.
Szalagozás rendben, robogunk lefelé -- sajnos túl sokat, így az aszfaltcsík szélén kutyagolhatunk a parkolóba vezetõ leágazásig -- ott viszont, ahogy a szalagok mutatják, szépen, végig az aszfalton a pontig. Berzsó próbál elpusztítani egy desszertet, de nem hagyjuk neki, és kérjük a jussunkat, azaz a bélyegzést :-) Bélyegzés rendben, negyed egy van, ilyenkor ebédelni kéne, no, itt lehet is: kenõmájassal meg zsírral kent kenyérrel látja el az éhes résztvevõket a kenyérkenõ-különítmény; illetve van kétféle lekvár is, ezekbõl önkiszolgáló módon lehet fogyasztani. A sós verziókhoz lilahagyma, paradicsom, csalamádé, savanyú uborka... Erre a dínom-dánomra csak annyit lehet mondani, hogy csillagos ötös, és persze köszönet a ponton szorgoskodóknak!
A szurdokban az egyik híd össze van szakadva, a táblák állapota hmmm... lassan, de biztosan halad az enyészet felé... Némi dzsindzsás (Kicsit mocorkás az útvonalam, máma... sejlik fel bennem a régi sláger dallama...), majd Pilisszentkereszt szélén ismét találkozunk a P- jelzéssel, de csak egy keresztezés erejéig, a túra itt a Z--on halad. Klastromkútnál ismét bélyegzés, vízkészlet feltöltése, és lelkiekben felkészülés a Vaskapu-szikla elõtti, hogy is mondjam csak, kellemes 640 méterre... (Ez szerencsére a táv, a szint csak 194m...) Túratársamnak elkerekedik a tekintete egy picinyt, meglátva az emelkedõ végén balra felfelé vezetõ szerpentint -- no igen, ez nem a budapesti nagykörút...
A sziklakapu alatt speciális :) bélyegzést kapunk, meg a biztonság kedvéért egy aláírást is. Itt még némi emelkedés következik, hogy aztán leereszkedhessünk a Vaskapu-völgybe -- aminek a túloldalán meg a P+-re térve ismét mehessünk fölfelé :-)))

A P+-rõl jobbra le kell térni, elõttünk páran sikeresen benézték a picit lightosan szalagozott elágazást, õket gyorsan visszakiabáljuk.
Lejtõ, murvás út, sorompó a ma már látott aszfaltcsík keresztezése a mûsor, aztán persze ismét fölfelé -- Fáj a körmöm (a Szurdokban sikeresen belerúgtam egy odanõtt kõbe), úgyhogy egyértelmû, hogy "ez a part lesz a végsõ...". Persze közben még a Zsivány-sziklára is fel kell menni, hiszen pont ott van pont, no meg rálátás a völgy másik oldalában található Vaskapu-sziklára.
Dobogókõ szélénél még egy ronda szemét- törmelék- és civilizációs maradék-kupacot is kell keresztezni, majd parkoló, cél, döntés, hogy ennyi. Oklevél, választható kitûzõ, barack, pihi, buszra várás... Ja, és a Salabasina teljesítéséért egy plusz képeslap.

A tûra útvonala csodaszép, a rendezés elsõrangú -- gyakorlott/edzett túrázóknak szerintem kötelezõ darab. Túrafertõzni csak azért nem ajánlom, mert az az 1700m körüli szint azért tényleg nem vicc, pedig ez csak a rövidebb táv volt.

Ha adhatok ötletet a rendezõknek... Ha marad ez az irány, akkor lehetne egy "babatávot" csinálni a Szurdok alja, parkoló céllal, ami ebben az irányban bejárva ugye egy laza huszas, bõ 900m szinttel, bár pont a névadó, a Szurdok maradna ki belõle.
 
 
Buda HatáránTúra éve: 20092009.06.28 21:48:03
Buda Határán - 50 helyett 25B
Bár reggel fél hatkor még ránéztem az órámra, de úgy döntöttem, ilyen idõben inkább a délutáni szakaszra megyek, lemondva a Budapest kerülete idei teljesítésérõl.
A logisztika gordiuszi csomóját is egyszerûen sikerült megoldani: autó a cél közelében a P+R parkolóban hagyva, másfélszeres nev.díjért (két átszállójegy) a BKV-ra bíztam magamat. Rajt 13:05, 461-es rajtszámmal (ha jól tudom, ezen a távon utolsóként, bár a rajtidõbõl még bõven volt hátra...).
Bemelegítésként némi aszfalt -- sajnos ebbõl bõven jutott -- majd a Hegedûs Róbert emléktúra útvonalát követve Remete-szurdok, patakátkelés a jelentõs vízhozam ellenére könnyedén, "aprócska" emelkedõ a K- jelzésen a Remete-hegyre ahol ep, meg egy bélyegzés várta a túra résztvevõit. K- K+ S-, némi "kötelezõ" aszfalttal közben, majd az Alsó-Jegenye-Völgy elején, az elsõ híd hûlt helyénél újabb patakátkelés (apropo, S- jelzés... Lefelé, a kerítésnél még megvan az ominózus bedõlt fa...), a hidat ugyanis "picit" áthelyezte a patak :( Ez azonban elég volt arra, hogy a sok uszadék ne jusson tovább, és ne tarolja le a patak partjára telepített facsemetéket.
A Rózsika-forrással szemben újabb pont, bélyegzés, majd kapjuk a jó hírt: bõ 200m, 1.6km-es távra a következõ etap... Sebaj, végülis ezért vagyunk itt :-)) Nekivágunk az ösvénynek -- tényleg combos -- lesz tõle az ember, ha sokat jár rajta fölfelé :) A jó hír viszont az, hogy ezt követõen olyan komoly szint már nincs az útvonalon.
A kálváriánál újabb pont (nehogy véletlen valakinek eszébe jusson lemondani az onnan elénk táruló panorámáról...), szõlõcukorral, meg cukorkával kínálnak. Megköszönöm és veszek egy szemet, aztán indulok tobvább a szalagokkal jelzett úton. A K-Z- lemenetelt nem "nézem be" (volt, akinek sikerült...), elkezdek ereszkedni, picit sáros, picit csepergõs... A téglagyár bejáratánál szokásomhoz híven bélyegzek az igazolólapomra -- a második olvasható is lett :-))
Az Aranyhegyi-pataknál ismerõs pontõr osztja a nápolyit, illetve kínál vízzel, illetve szörppel -- keverek egy könnyed bodzaszörpöt az épp kiürült fél lityis palackba, aztán elköszönök. Itt kapjuk az infót, hogy a róka-hegyi kõbányába nem ért ki a pontõr, ergo nem kell bemenni.
A Péterhegyi pontig ismét kapunk aszfaltot a talpunk alá, aztán persze a tanösvényen caplatunk -- a ponton viszont nem kérdésre kell válaszolni, hanem pontõr adja a bélyegzést, és az infót, hogy a kõbányában nincs senki.
Rongyolás lefelé, majd aszfalt, a kõbányába csak letérek, hiszen itt korábban még nem jártam. Nem idõzök sokat, nem úgy, mint az a túratárs, aki keresgélte egy keveset a pontot -- együtt elindulunk visszafelé, illetve a szembejövõket is visszafordítjuk.
Innen aszfalt fölfelé, meredeken, de az eddigi emelkedõkhöz képest röviden (Rókahegy). Szép, új házak között sétálunk az aszfaltcsík végéig, utána pedig a Piros túráról ismert "ürömi mûút elõtti rész" következik. Pocsolyák sora, majd letérés jobbra, be a hétvégi házak közé.
Unalmas, hétvégi telkes szakasz következik, picit hezitálok, merre, hiszen egy ideje nincs szalag, mire az udvarból kiszólnak, hogy "a negyedik leágazásnál tartsak jobbra, és bal oldalon lesz a pont" -- köszönöm, ez jól esett!
Nemsokára ismét feltûnik egy szalag, tényleg jobbra kell tartani, és tényleg ott van nem sokkal késõbb a pont. Beszélgetek egy picit, amikor érkeznek túratársak, és mondják, hogy valakit megharapott egy kutya, várják a mentõt -- remélem, nem komoly, ismeretlenül innen is jobbulást! -- A dolog sajnálatos, de tobvább kell menni. A Puszta-domb tetején a kereszten megtalálom a választ a feltett kérdésre, úgyhogy innen már csak be kell érni a célba. Elindulunk, és persze, hogy benézzük a jobbra leágazó ösvényt, meg a bejáratánál két oldalt lógó szalagokat :) Sebaj, gyors korrigálás, majd ismét aszfalt, immáron a célig. A célban a szokásos oklevél-kitûzõ kombót megkapva lekváros, rámás, illetve zsíros (lila hagymával) kenyér közül lehetett választani, volt ezen kívül sós mogyoró, mazsola, plusz tabletta kirakva, ballonnal szóda, illetve nagyon szép õszibarack is kellette magát egy ládában.
Akinek ez a dínom-dánom nem volt elég, az a közeli cukrászdában beváltható 50Ft-os bónnal a kézben mehetett fagyizni-süteményezni.

24.17km, 730m szint, ha ezt nézem, az 5:30-as idõnél lehetne jobb is. Ha azt nézem, hogy elég sáros, csúszós volt gyakorlatilag végig (a betont/aszfaltot kivéve) az útvonal, akkor elégedett lehetek vele. Jövõre ha minden jól megy, szeretnék az 50-es távon menni, mert úgy a szervezést, mint az ellátást tekintve egy nagyon kellemes túrán vehettem ma részt -- az idõjárásról meg nem a rendezõk tehetnek...
 
 
Falasok(k)Túra éve: 20092009.06.16 23:34:14
Falasok(k) 50 -- harmadszor

Idén másodszor sepertem a hosszabb távot a jól ismert utakon -- aki járja a Budai-hegységet önállóan, avagy teljesítménytúrákon, az ennek a túrának a jelentõs részével is találkozott már. (Szerintem idén én többször jártam a Sárga sáv jelzésen, mint a tõlünk macskaugrásnyira lévõ bevásárlóközpontban...)

Elöljáróban néhány apróság azoknak, akik összekeverték a teljesítménytúrát egy vastagon megszponzorált utcai futóversennyel, illetve akiknek az ellenörzõ- és frissítõpontok megkülönböztetése nehezére esik. A leírásban, illetve a neten is ( http://falasokk.hu/falasokk50.html ) fehéren-feketén szerepel, hogy a túra során milyen szolgáltatást nyújt a rendezõ, hol, mire lehet számítani. Az van, ami le vagyon írva, más nincs. Maximum amit a hátán visz az ember. Ötvenes túrára, pláne ilyen idõben 2-3 liter folyadék nélkül elindulni minimum dõreség -- pláne, hogy a rajtot követõen Nagykovácsiban lehet legközelebb folyadékhoz jutni. Csak apróság, de a seprésnél van az embernél egy és más, de a másfél plusz kétszer fél liter folyadék természetesen benne volt a zsákban, bár pontosan tudtam, hogy hol, milyen boltot, illetve vendéglátóipari egységet érinthetek.

A szalagozásról... Minthogy az én feladatom volt leszedni a szalagokat és azoknak a maradékait is (ahol épp csak az ágra kötött 2-9 centi maradt a helyén), így alaposan meresztettem a szememet az útvonal teljes hosszán. Nagyon-nagyon sok helyen csak csonkokat találtam, olyanokat, amit talán egy kocogó/futó nem is látott meg -- ez sajnos nem a rendezõn múlik, hogy a szalagok kirakása után mi marad belõle. Szarkavár elõtt/után nem tudom, mi lehetett a probléma: ment az ember szembe a drótkerítéssel, amin balra egy nyíl, hogy ep, jobbra egy nyíl, hogy frissítõpont. Szerintem egyértelmû volt -- mint ahogy az is, hogy a Virágos-nyereg és környéke szalag- és jelzészabáló manókkal van meghintve: év elején valamikor sok jelzást is eltüntettek "dolgos kezek", most csak a szalagozás (nem fehér, hanem narancssárga) lett gyakorlatilag nullára redukálva. A térkép, illetve a terep is szépen mutatja a felfelé vezetõ utat, persze, el lehet kavarni a reptér felé, de akkor igen gyorsan fel kell, hogy tûnjön a erõs balkanyar hiánya és az, hogy az Újlaki-hegy nem jobbra, hanem balra, majd hátrafelé esik az útvonaltól.

Seprûként indultam tehát, így 8:45-öt mutatott az óra, amikor rajtoltam, közel kétszázadikként nekivágva a bõ 46 kilométernek (a rövid távon is jóval többen voltak, mint amire számítottak a rendezõk). Az 1. ep-ig nagyjából sikerült bemelegednem, az asztal-pad kombó erõsen hozzájárult, hogy gyorsan ment a pecsételés esen a ponton. Ereszkedés az aszfaltig, majd a Fekete-fej jött (szerintem a kellemetlenebb irányból), utána pedig rögtön egy ésszerûen szalagokkal jelölt szakasz, ami a piros sáv kunkorát optimalizálja ki, és ezzel egy kispistázási lehetõség is ki lett lõve.

A 2. ponton pataporc gubbaszt egy farönk mellett, és bélyegez. Ide vagy egy kempingasztal+szék, vagy plusz ember lenne jó jövõre, mert így elég nehezen lehet gyorsan és hatékonyan ikszelni és bélyegezni.

Egy tarvágás jobbról, majd szalagok (tessék dolgozni!), balra a piros háromszögre, amin a szükséges helyeken szalagok, vagy szalagcsonkok begyûjtésével múlattam az idõt. A 3. pont ahogy az szokás fent a kilátóban. Pygmea a pontõr, süti van, sõt az olahtamas- által hátrahagyott mézes folyadék maradékát is kivégezhetem.

Innen lefelé vezet az út, egészen a Nagykovácsiban lévõ frissítõ- és ellenörzõpontig, ahol szörp jár a bélyegzés mellé, majd gyorsan indulok tovább, hiszen vár a S-K+K- kombó, fel a Nagyszénáson lévõ pontig -- idén sem sikerül Jámbornak és a fiának az itinerben szereplõ idõ szerint pontot zárni: Egyszerüen képteléen vagyok ezt a szakaszt 35 perc alatt teljesíteni. Megnyugtatnak, hogy számítottak a túlórára, azért ha kettõig nem értem volna fel, akkor elkezdtek volna izgulni :) A táj, a kilátás itt is, sokadszor is gyönyörû, de menni kell tovább, úgyhogy elbúcsúzunk, én megyek balra le a néhai túristaház romjai felé, õk meg jobbra, Nagykovácsiba.

A hosszú-árokban figyelni kell, hiszen valahova ki lett téve egy titkis ep most még lejjebb "csúszott": majdnem az Antónia-árok bejáratánál lett kirakva a papír. Leszdem, és konstatálom, hogy Antónia, legalábbis ezen a végén nem hozta a formáját: nincs ugyanis pocsolya. Háromnegyed három múlt, úgyhogy pont a legjobb idõben kell felsétálni -- nekidurálom magam, és háromkor már fent lihegek az aszfalton. Antónia kedves, idén is sikerült kellemesen megizzasztanod!

Egy gyors privát frissítés a Muflonban, majd robogás a sok kellemes emléket idézõ Ördög-Lyukhoz. A kedves pontõröktõl pecsét, majd robogok le a faluba, közben persze szorgosan gyûjtögetve a hosszabb-rövidebb narancsszínû szalagokat...
A Szarka-várba felcaplatok, gyors bélyegzés, majd robogok tovább a kajapontra -- tavaly itt sokkal jobban álltam idõvel, úgyhogy bele kell húznom, ha kajálás mellett idõben oda akarok érni a hátralévõ pontokra. A frissítõponton néhány szelet margarinos kenyér alaposan megsózva lecsusszan, aztán leöblítem némi szines szörppel, meg a magammal hozott izólöttyel. A következõ pont telefonon egyeztetve elindul velem szembe, így út közben kapom a bélyegzést, majd nem sokkal kézõbb a "szívemcsücske" szakasz következik -- a régi Z- jelzés. Ezt az aprócska és kellemesen laza szintet letudva balra, az itt szépen jelzett sárga sávra kell fordulni. Közeledek Virágos neyerg felé, készítem a szemeteszacsit a szalagoknak -- a hûlt helyüket találom csak :-( Na jó, néhány csonkot... Sebaj, sokadszor járok erre, szépen adja magát az útvonal az erdõ szélénél -- ott aztán meg is lesz a jelzés is. Innen csak egyszer állok meg az Újlaki-hegyen lévõ ep.-ig, egy túratársunkra emlékezni :(

Az Újlaki-hegyen nyüzsögnek a siklóernyõsök, RitaB-t azért sikerül a tömegben megtalálni -- bélyegzés, pontzárás, aztán mindenki megy a maga útján. A Határ-nyereghez leereszkedni most sem jobb, mint máskor, viszont elsõre beletalálok a piros körtúra megfelelõ ágába, így aztán nyugodtan nyargalhatok a Libanoni cédrusnál lévõ pontig. Lacitól kapok egy almát meg egy bélyegzést, és érzem, hogy a következõ pontig "szûk lesz" az idõ :-( Innen aztán elkezd telni a szemeteszsák: sok-sok szalag, az Ördög-ároknál a letérést 4-6 szalag jelzi, lent az árokban, illetve a túloldalon az aszfalt széléig legalább további egy tucat szalagot szedek össze.

Innem mág van nagyjából 250m szint, de tolni kell, még akkor is, ha a szalagok miatt sûrûn meg-meg állok. A Nag-hárs-hegy ember nélküli pont, úgyhogy csak a papír túlórázott kb. 5 percet -- gyorsan leszedem, összehajtogatom, aztán lerobogok a célig.

Átveszem a harmadik teljesítésért járó sárga jelvényt, az oklevelet, leadom a nálam lévõ cuccokat, majd a kocsiban elszopogatom a maradék fél palack izólöttyöt, illetve a szomjoltónak magammal vitt gyümölcsital maradékát.

Jövõre, ha minden jól megy, ismét jövök erre a kellemesen fárasztó, szép útvonalon haladó túrára.
 
 
Buda bérceinTúra éve: 20092009.05.23 22:06:56

Új év, új lendület, új beszámoló... Úgy látom, felcsaptam a túra krónikásának :-)

A reggeli "alapozást" megadta a Farkastorki út felújítása, illetve az ott kialakult dugó, de legalább már tudtam, hova kell menni :-) A buszforduló környékén körbenéztem, majd inkább elmentem a célba az autóval, és visszagyalogoltam -- némi kocogással vegyítve... Ez utóbbit jól tettem, mert már épp pakoltak a kocsiba a rajtban lévõ rendezõk, de 32. indulóként, 9:30-kor elrajtolhattam. Ismét családias túra, de nézzük, mi szerepel a papíron... 49km, 1960m szint, 12 órás szintidõ. Nem, nem az útvonal változott tavaly óta, a kiírást pontosították, köszönjük -- így azért lélekben könnyebb rákészülni a távra. A kettéhajtott A4-es lap belsõ oldalán az ellenörzõpontok felsorolása, koordináták, a követendõ jelzés, illetve a nyitvatartás szerepel táblázatos formában. A táblázatban szerepel az egyes szakaszok hossza, illetve a szintadat -- nem vagyok telhetetlen, majd ha valahol érdekel, összeadom. Elvileg 12 EP lenne, de a 3. (Vörös-pocsolya), illetve a 10. (Vadaskerti emlékmû) áthúzva -- nem jutott oda rendezõ...

Virágos nyeregig K+, onnan S- (A Katonasíroknál a jobbra betérés totál benézhetõ, szerencsére elég gyakran járok erre, úgyhogy rutinból sétálok be a bozótban lévõ ösvényen, majd kocogósra fogom a tempót -- itt, az enyhén hullámzó S- jelzésen lehet menni.

A Rózsika-forrás után, a szokott helyen (balra a padon) van a pontõr srác, bélyegzek, érdeklõdik, hogy elõztem-e valakit, mert a 30-as számmal indult túratárs nincs, nélküle meg nem tud pontot zárni. Sajnos nem, mondom, beszélgetünk még egy kicsit, aztán megyek tovább.

A Zsíros-hegyen lévõ pont elõtt a szinte "kötelezõ" frissítés a Muflonban, majd irány az aszfalt -- Nagykovácsiba le a Z- jelzésen (temetõnél a balra kunkort nem kihagyva), utána meg a P- követésével meredeken fel a Vörös-pocsolyás hát felé. Az erdõben kellemes idõ, a tarvágásoknál izzasztó napsütés, minden esetre jól jön a fejemen lévõ kalap. A következõ pont a Fekete-fej tetején fogad, megkapom a 4. számmal jelzett bélyegzõ lenyomatát, majd indulok tovább, a Fekete-fej kellemetlenebbik oldalán lefelé. Meglepõen hamar lent vagyok a mûútnál, a Hárs-hegy oldalában is igen hamar sikerül felkapaszkodnom -- kevesebb, mint öt és fél órája jövök, és nagyjából a táv feléhez, Szépjuhásznéhoz érkezek. Itt két pezsgõtabletta a frissítés - van C-vitaminos, Multi, Ca illetve Mg-tartalmú, én ez utóbbiból kérek, majd a csapnál lassan, több pohár vízzel nyakonöntözve szépen elkortyolgatom.

A felfrissülés után irány Makkosmária (S- majd P-), ötven perc alatt ott vagyok, a bélyegzés után pihenek egy picit (a Z+ elõtt nem árt), majd 20 perc alatt felcaplatok a csokispontra, a Z+ K körtúra keresztezõdéséhez, ahol két igen kedves leányzó adja a bélyegzést, illetve kínál csokival. Szívesen beszélgetnék, de szintidõ is van a világon, meg sokat ácsorogva nehéz újra elindulni, úgyhogy elköszönök tõlük, és tovább indulok az Erzsébet kilátó felé. Ott a változatosság kedvéért :) szintén két igen kedves leányzó õrzi a pontot. Itt is rövidre fogom a beszélgetést, szeretnék jó idõvel beérkezni, úgyhogy menni kell -- most sajnálom igazán a túra elején itt-ott elszórt 5-10 perceket...

Kevesebb, mint fél óra, meg némi kocogás után lihegve bár, de a Nagy-Hárs-hegyen, a kilátónál vagyok, és újabb ifjú hölgy által õrzött pontot találok -- igaz, õ egyedül teszi a dolgát. Némi túraszakmai beszélgetés után tõle is búcsút veszek, hiszen vár még némi gyaloglat rám... Innen a cipõm szinte magától követi a S- jelzést a Határ-nyeregig, ahol az utolsó jelzésváltással a K- következik. Az árpád-kilátónál a tavalyról megismert úriember bélyegez -- a lányok után vele kevésbé van kedvem társalogni :-)) pláne, hogy megemlíti, idén gulyás vár a megfáradt vándorra a célban. Ezt hallva gyorsan elköszönök, és suhanok tovább a kéken.

A Hármashatár-hegyre fel, illetve a Fenyõgyöngye utáni teljes szakasz a hab a túrán:6.6km, 350m szint, plusz két igen kellemetlen lejtõ... Minthogy ennek tudatában vágtam neki, így nekidurálom majam, és meg sem állok a Hármahatár-hegyen lévõ pontig, ahol már érezni a hûs esti szellõt, úgyhogy gyorsan indulok tovább. A Vihar-hegy nyergét most sem zártam a szívembe, de mivel hogy ott van, arrra visz a jelzés, hõsiesen átküzdöttem magam rajta, és egy túratárssal együtt ballagtunk tovább a jelsét követve egészen Virágos-nyeregig, ahonnan szolid lankának nem nevezhetõ ereszkedés vette kezdetét a Menedékház u.-ig. Itt valaki "tréfából" kirakott egy totál ellentétes irányba mutató nyilat, mi azonban (én a tapasztalat, a kolléga a GPS jelzése alapján) nem dõltünk be ennek, így nulla elkavarással benavigáltunk a célba. A célban kitûzõ, emléklap, fincsi és sûrû gulyás várt ránk, tea, ásványvíz társaságában, no meg az elmaradhatatlan zsíroskenyér, úgyhogy az ellátásra sem lehet panasz.


Köszönöm a szervezõknek a túrát, kár, hogy a Kinizsivel egy napon volt, nagyon valószinû, hogy más napon nagyobb résztvevõi létszám jött volna össze.

Úgy a rendezõi, pontõri hozzáállás, mint a túrán kapott szolgáltatás példaértékû, ráadásul tanulva a tavalyi túrából, a kiírás is pontosításra került, így jövõre, pláne, ha nem a Kinizsivel fog ütközni, akkor mindenképp szeretnék újra a teljesítõk között lenni.

 
 
BudaiTúra éve: 20092009.05.16 21:36:24

Budai ötven -- 2009-ben


A huszadik rendezés alkalmából egyedi kitûzõvel készültek a rendezõk, ezért is, meg a Budapest kupa miatt is várható volt a jelentõs létszám; 7:40-kor a 95. számú itinerrel a kezemben, és 600 Ft-tal könnyebben nekivághattam, no nem az ismeretlennek, hanem a S- jelzésnek Szépjuhásznétól egy jó darabig. Elsõ pont (végre...) Nagy-Hárs-hegy. Igen, az elsõ pistagyanús lehetõség eliminálva. A következõ pont a Határ-nyereg után, fönt, a parkolóban -- második pista is részben megoldva. Virágos nyeregben a mûintézmény nyitva, rövid, kellemesen hûs frissítõ után indulok tovább, mert tudom, hogy a következõ ponton terülj-terülj asztalkámra lehet számítani... No, ez el is következett, de nem a szokásos helyén, az Alsó-Jegenye-völgy benzinkút felõli végénél, hanem ott, ahol pl. a Falasok(k)-on is szokott lenni. Bólya nincs, kirakott papír van, mégis sokan elvétik (vagy esetleg a parkolótól vissza Hûvösvölgy, onnan meg 64-es busz? Erre inkább nem is gondolok...). A Sárga kanyara most is kihagyandó, így a K- érkezésével jelzéstváltunk, bár a S- azért kísér minket. A zsíroshegyi pont elõtt szinte kötelezõ a Muflon-t meglátogatni (ha már muflon, illetve zerge a túra jelképe...). Ezt követõen pecsételés, majd a K- jelzést követve Nagy-szénási emlékfalnál valamilyen alkalomból jelen lévõ tömeg kerülgetése (pont itt pont nincs pont) a program. nemsokára jelzésváltás, K+, majd forgókapu vagy létra -- ízlés szerint, egy csipetnyi S- jelzéssel, majd jöb a túra kizárólag saját jelzéssel ellátott szakasza. A széna-hegyi pontnál a Duna-Ipoly Nemzeti park két munkatársa szorgoskodik -- no nem õk bélyegeznek, hanem kérdeznek, utána pedig egyikük igen hosszas telefonálásba kezd... Remélem, nem lesz bõjtje annak, hogy tudomásom szerint nem lett nekik jelezve a túra...

Telkiig a két jelzésváltáson (<B, Z4, Z-) kívül említésre méltó esemény nem történt, a táj még mindig szép, és minthogy csak ez az egy szervezett túra jár erre, így egyáltalán nem unalmas. Telkin sikerült elkavarás nélkül áttrappolni, egy rövid bélyegzéssel a Kerék nevû mûintézményben -- közben láttam olyan túratársat, aki mezitláb nyomta a túrát -- igaz, már csak a buszmegállóig...

Innen jó sok jelzésváltás, láthatóan felújított <B jelek itt-ott, úgyhogy könnyen követhetõ, bár fárasztó út után, a Tarnai pihenõ érintésével ismét gyakrabban járt terület következett. Hogy ne legyen annyira unalmas, a Vörös-pocsolya a P- jelzés mellett egy újab területen vágták ki a fákat, egy-két ligetes részt azért meghagyva. Innen csak párszáz méterre volt a következõ pont, ami egyben az új, 30km-es távon is ep-ként funkcionált. Itt egy csokit kaptunk, segítendõ leküzdeni a túra utolsó szakaszát. A Fekete-fej elõtt, a karámoknál újabb pont, ásványvízzel kínálnak, de nem kérek, inkább kicsit késõbb frissítek saját készletbõl, némi izotóniás itallal. Ez jól jön, a Fekete-fej meg simán megy, és ugyanílyen simán megy a felmenetel a Hárs-hegyi körútig, azon meg a célig. A célban alkalmi kitûzõ, oklevél, mindenkinek, illetve lehet választani kis dobozos gyümölcslé+pogi, csoki+pogi kombók, illetve félliteres ásványvíz között. Egy pogit meg egy gyümölcslevet köszönettel elfogadok, majd a 10:52-es idõvel letudott 51km-rel a lábamban elindulok haza.

 
 
Vadaspark 15Túra éve: 20092009.05.10 21:58:42

Újabb lépés (a tizedik, tehát az alapszint már megvan) a Budapest Kupa követelményeinek teljesítése felé -- egy kellemes túrán, de kezdjük az elején... Nevezés a gyermegkvasút János-hegy állomásán. A túra útvonalának szöveges leírásán és egy pecsételõlapon kívül mást nem kapunk -- se táv, se szintadatok, se térképvázlat -- szerencsére a túra jelentõs része ismert jelzéseken halad, az általam kevésbé ismert szakaszokat meg térképrõl jól a fejembe véstem még tegnap :) Z3 jelzés, kocogás lefelé, az Úti madonnánál egy kérdésre kell válaszolni (igen, akik a buszvégállomásnál csatlakoztak, azoknai is kellett volna...), majd lehet tovább gyalogolni lefelé. A Z3 itt-ott azért lehetne jobban jelezve, ami van jelzés az viszont szép, rendezett, így az eltévedésre bár van esély, de minimális. A második, szintén kérdezõs pont egy "vaskályha", azaz fémbõl készült talán határjelzõ oszlop. Itt is rá kerül a papírra a megfelelõ válasz, majd tovább a Z3-on. Sajnos a P+ becsatlakozása benézhetõ, egy pillanatra sikerül is "túlcsúszni" az elágazáson, de rögtön jön a korrigálás, mehetünk lefelé... Aszfalt, beton, lépcsõ le, P4 jelzésre váltunk, nagy és szép, meg félkész házak, majd egy lépcsõ fölfelé... Pár lépés, és végre ismét erdõ. Meg persze némi emelkedõ (Frank-hegy). Rövidesen a buszfordulóhoz érkezik a fáradt túrázó, ahol immáron emberes pont és két szem szaloncukor várja, a bélyegzés mellé. S+, P- kombóval megyünk tovább Makkosmáriáig, közben a Végvári sziklán lévõ levakolt tábláról kéne a feliratot leolvasni -- marad az, ami a vakolatra lett festve... Közben lassan megtelik a zsebem az eldobált szaloncukros fóliákkal, de nem dühöngök... Az igazi az lenne, hogy az ilyen csokiosztós ponton nem bélyegzést kap a túrázó, hanem a csokipapírt kell a célban bemutatnia... No mindegy :-/ Makkosmária elõtt balról érkezik a Z+, vannak, akik itt tanakodnak, hogy merre -- útba igazítom õket, hogy nem, nem balra le, hanem jobbra föl kell menni... Z+ S- kanyar, majd emberes pont a Csacsi-réten. Itt írok idõt, bár fölösleges, hiszen a távokat, mint említettem, az itiner nem tartalmazza, majd frissítek egy picit, és megyek tovább, le a Virág-völgyön. A szembõl érkezõ P+-nál egy éles jobbos a fonódó P-S- jelzéseken (itt ma még fogok járni, jut eszembe...) majd némi hullámvasutazás következik, a S- és a S+ keresztezõdéséig, ahol a papírra fel kell írni, hogy a régi P körtúra (P@?) merre ment -- ez is megvan, most jöhet az utolsó szakasz, a S+, egészen a Vadaspark bejáratáig. Az egyik tisztáson a kondérban valami jóféle ételalap rotyog (a tûzgyújtási tilalom ellenére), nem érdemes szólni, mert ránézésre a tüzelõhöz hasonló az is, aki rakja... A cél innen már szinte csak pár lépés, itt szép, de semmiben be nem férõ :) oklevelet és egyedi díjazást vehetek át: ez utóbbi egy fa korong (vastagabb ág szalámi-szerûen felszeletelve), rajta a túra emblémájával. A céltól kissé távolabb került kialakításra a túra etetõpontja; zsír, margarin, többféle lekvár, Nutella kerülhet a kenyerekre, hozzá pedig ásványvíz kortyolható. A vadasparki belépõbõl járó kedvezményt nem veszem igénybe, pár kilométert rárakva visszabattyogok Normafához (Budakeszin megcélzom a P+ jelzést, majd utána a Virág-völgy oldalában lévõ jelzetlen, de kényelmes utat választva), onnan pedig, némi rétes és meggylé elfogyasztása után haza.


(Túrablog)

 
 
Halmi-dűlőTúra éve: 20092009.05.03 20:56:31
A túra kitalálójának születésnapjára egyszeri rendezésként H60, azaz öt kör, 62km...

A naptárat nézve azt hittem rosszul látok: 2500Ft... Jelvény, meleg étel piktogram mellette -- na, mondom, ez azért javít a dolgon, meghát egyszer élünk, belevágtam.

Elõtte oda-vissza számolgatás, hogyan férjek bele a szintidõbe (gyakorlottabbak finomabban mosolyoghatnak), ami a legkorábbi indulást számolva 14 óra volt. Reggel "természetesen" hat után sikerült a rajtba érnem, illetve nevezni (16-os rajtszámmal). Ekkor kiderült, hogy nem a meleg ételben lesz nokedli, hanem fordítva :-) Leves, rántott csirkemell, vegyes köret, savanyúság -- tökéletes vasárnapi ebéd tehát. (Jó, az italt azt mindenkinek magának kellett hozzá rendeznie -- de ne szaldjunk ennyire elõre...)
6:30-kor indulok, erõs tempót diktálva, hiszen ebéddel, meg az indulásnál összeszedett fél órával számolva 13 órán belüli menettartammal számolhattam.
Körönként kaptunk új itinereket, így még azt sem kellett cipelni :) úgyhogy az elsõ kört 1:50-es idõvel szikerült letudni, közben rengeteg ismerõs arc a hosszú távon, a pontokon, akikkel a fonódó, több hurkot leíró útvonal miatt hol itt, hol ott sikerült találkozni, illetve egy-egy szakaszon együtt tolni.
Minthogy a második kört kerek két óra alatt letutdam, sikerült megnyugodni a teljesítést illetõen, tuti, hogy az idõvel nem lehet baj. Így is lett, jõtt a harmadik kör, majd felvettem a kajajegyet, és a negyedik kör elejébe beszúrtam a fél órás ebédszünetet, ami után azért elég darabosra sikeredett a továbbindulás, de 1-1.5km után már sikerült ismét erõteljesen gyalogolni -- na ja, körönként volt 50m szint, ami azért nagy segítséget jelentett, mint ahogy az is, hogy gyakorlatilag semmit sem kellett az embernek magával cipelni.
A 4. kör végén azért "ejtõztem" egy picit, izotóniás ital, számolgatás, hogy este hatra be lehetne érni... Sikerült is, az utolsó kör vége 17:58-kor jött el.

Napközben (az elsõ két körben) a Flór Ferenc utcai ponton saját készítésû sütivel kínáltak, a rajt/cél helyszinén pedig a "szokásos" kent kenyerek, savanyúság, hagyma, illetve szörp fogyasztására nyílt lehetõség.

A díjazás egy -szerintem- picit túlzottan sárgás tónusú oklevél, illetve a túra ötletadójának, Hartmann Mihálynak a fotójával készült fém jelvény. A díjazás átvétele után még egy gratuláció a születésnaposnak :) aztán indultam haza.

A rövid táv is nagyon tetszett tavaly, elsõsorban a parkerdõ miatt, idén is ugyanez volt a helyzet -- sajnos több helyen azonban a felégetett aljnövényzet és a megpörkölõdõtt facsemeték mutatták, hogy itt azért kétlábon járó állatok is elõfordulhatnak :-(

 
 
SárgaTúra éve: 20092009.05.01 22:51:24
Rövid bemelegítés a vasárnapra tervezett kissé õrültnek hangzó 5*12.4km-hez, avagy Sárga 18 (Nem vagyok Dorothy, és a célban sem várt Óz...)

Az elõttem szólónak egy rövid válasz a 10-es rajtnyitással kapcsolatban: A túra az Esztergomból induló Sárga 70 utolsó bõ 18km-ét járja be, ezért aztán a rajtot, meg a 18-as táv pontjait is a 70km-es táv indításához számolták ki. A késõi rajt miatt nem siettem, mindenképp délidõben, erõs napsütésben abszolválandó gyaloglatra kellett számítanom. A gyors nevezést követõen 11:50 került a papíromra.

Az NHH kaptatóján utolértem egy kedves ismerõst, aki a 70-es távon indult, úgyhogy szépen, komótosan toltuk felfelé a kedves pontõrök által õrzött kilátóig. A továbbindulás elõtt egy másik ismerõst "megóvunk" a sziklák közötti botladozástól :-) azaz utána szólunk, hogy a S- jelzés nem a kilátó mögött folytatódik :-)) A táv elsõ buckája letudva, Szépjuhászné után jön a hullámvasút: fel, le, majd megint fel -- csak hogy ne egyben kapjuk a szintet, bár lesz még olyan is... Például a Virág völgy oldalában, Csacsi-rétig. Itt messzirõl érezzük a tûzgyújtási tilalom illatait :-)) füst és belevegyült bográcsos kaja érzõdik messzirõl. A pont jól elbújt, de megleltük.

Nagyszénászugnál fél literes, szerintem finom ásványvizet kapunk, majd kb. másfél km múlva a feltételes ponton (na ja, azért feltételes, mert a pont léte feltétele a túrának :-)) természetesen vannak, kapjuk a következõ bélyegzést. A S- S+ elágazásánál jobbra megyünk -- igen, ez nem a Város Peremén túra, itt van még egy ep., kint a "csücsökben" a Huszonnégyökrös hegyen...
Az erdõbõl kiérve gyakorlottan fordulok jobbra, hááát... a szalag nem túl meggyõzõ, de legalább van... A következõ pontig többhelyütt nagyon szép a kilátás, nézelõdünk picit, majd zúzunk tovább, hiszen a 70-en indult kolléga kevesebb idõvel gazdálkodhat... Pont, pont ott, ahol a s- jelzésen végigmenõ túrán lennie kell, majd lejtõ, ronda aszfalt, szalagok, csendes utcák... A csárdát nem is vesszük észre, csak megyünk... A gimi elõtt ismerõs mosolyog, mutatja, hogy hol kell bemenni... Udvar, folyosó, tornaterem... bélyegzések, szép oklevél, elegáns kitûzõ, (meg mégegy, a "Tojás Sárgája" teljesítéséért) rámás és zsíros kenyér, meg limonádé, ez utóbbi saját készletbõl.

Bevallom, az itinert még nem olvastam végig, így arról nem mondok véleményt :) a szervezés, a díjazás a szokásosan magas szinvonalat hozta, kedves pontõrök, visszafogott, de a bevezési díjjal összevetve korrekt szolgáltatás, egyszerû, jól követhetõ útvonal... A szervezõk részérõl, úgy gondolom ennél több nem is kell.
 
 
FogasGyermekvasút (Zöldgömb)Túra éve: 20092009.04.12 16:24:16
Elöljáróban reagálnék az elõttem szólók beszámolóira: A Zöldgömb túrák itinerjei ilyenek, ez a szervezõk túrafilozófiájából jön, aki ismeri õket, az ezen nem lepõdik meg. Bónuszként hozzátenném, hogy önmagukhoz képest túl is teljesítettek a leírás tekintetében.

A tervem: 8-kor indulva kényelmesen 2 óra alatt lezavarom a 10km-es távot,
behúzva egy újabb túrát a Budapest-Kupa teljesítéséhez. A valóság: 10 elõtt nem
sokkal nevezési lap kitölt, sorba beáll -- mint kiderült nem a 10, hanem a 20km-
es távon indulók sorába. Ha már így jártam akkor a 20-as távon indulok :)
mondom, és megkapva a bélyegzésre szolgáló lapot, illetve a térképvázlatot és
útleírást tartalmazó lapot, és pontban 10:00-kor nekilódulok. Normafáig kocogósra veszem az iramot, hogy gyorsan magam mögött hagyjam az aszfaltos szakaszt. Bélyegzés után a mult hét végén megízlelt meggylé után érdeklõdöm a büfében -- sajnos nincs, úgyhogy egy rétessel vigasztalódom. Lefelé a züld sávon borzasztó csatorna- és
pöcegödör-szag terjengett egy darabon, így aztán lefelé is erõs tempót diktáltam.

A következõ pontnál mennék tovább a Z- jelzésen lefelé, de a pontõr hölgy szól, hogy balra, az aszfalton kell tovább menni -- azaz a Tündér-szikla és környéke kimarad az útvonalból. Z3 majd Z+ jelzés következik, kellemesen kocogható terep, úgyhogy ezt ki is használom -- 10:50-kor kapom a bélyegzést a Szépjuhásznénál lévõ ponton. Egy rövid totó erejéig szusszanok, majd immáron a S- jelzésen indulok visszafelé. A Virág-völgy alján jelzésváltás a piros sávra, némi belekocogás, 11:30-kor már a Makkosmáriánál lévõ EP-on frissítek. Innen Z+ jön, van benne egy csöppnyi :) nem csoda, hogy fél óra kell a normafai pontig...
Bélyegzés van, meggylé a büfében nincs, úgyhogy ismét csak a rétest tesztelem... Kék körtúra, S+ kék körtúra másik ága kombó jön, majd pedig a P- lépcsõje föl, az Erzsébet-kilátóhoz. Kilátót kihagyom, robogok lefelé az egyszer már meglátogatott szépjuhásznéi ponthoz. 12:35, pecsét, izólötty maradékának elfogyasztása, majd neki az utolsó emelkedõnek a S- jelzésen.
Sokan mennek toronyirányt az emelkedõ után, én maradok a jelzésen -- picit talán hosszabb, de kényelmesebb úton jutok fel a csúcsra, hogy aztán a túloldalon lehessen lefelé robogni. A kisvasút keresztezése után jobbról jelzésalapok a fán (a Schüller-út lesz jelzéssel ellátva?), majd lejtõ, Nagykovácsi út keresztezése, szalagozott befutó, cél; 3:15 a vége.
A célban reklámoklevél, reklámkitûzõ, zsíroskenyér -- ez utóbbit kihagyom, mert bent áll a vonat, amivel visszautazok a rajtba.

 
 
Himbi-Limbi a Libegő alattTúra éve: 20092009.04.05 19:48:38
Két éve jól elfáradtam a túrán, biztos voltam benne, hogy idén sem lesz elég "himbilimbizni" a szokásos útvonalon. MIvel délután családi programot terveztem, igyekeztem hamar a rajtba érni (elkavarás most is volt...), így 9:05-kor rajtolhattam, egy minimalista stílusban készült igazolólap, valamint a netrõl is letölthetõ térképvázlat/leírás fénymásolatának a birtokában.

A Hunyad-orom megmászása csak a húzós kezdete volt a túrának, minden esetre (némi lihegéssel) 20 perc elég volt rá, annak ellenére, hogy már itt rengeteg ismerõssel találkoztam. (Mire jó egy többhelyütt fonódó útvonalú túra...)

A második "köre" a túrának némileg pihentetõbb, hiszen "csak" lépcsõzni kell picit, majd nem benézni a zöld sávot, jobbra letérni a Libegõ alatti "lankákról", és kellemes, minimális szintet tartalmazó úton (a zöld körtúra jelzés le lett szürkítve, pontosabban át lettek húzva a jelzések) elsétálni a következõ pontig, ahol biztatást, és korrekt útbaigazítást kapunk a továbbiakról -- némileg átt lettek festve a jelzések ugyanis... (Z+ helyett Z3).
A Z3 jelzésen a Tündér-szikla alatti ep érintésével, meg némi aszfalt beiktatásával fejezõdött be ez a kör.

A harmadik kör a Z- jelzésen indult (amit a váltazatosság kedvéért a Libegõ alatti lépcsõn fölgyalogolva érhettünk el), Normafánál pontõr, pecsételés, a legfinomabb meggylé megkóstólása, majd jelzésváltás a kék körtúra jelzésre, egészen a Libegõ felsõ állomásáig. Itt némi lélektani feltöltõdés után nekivágtunk a túra legmasszívabb szakaszának, a Libegõ alatti ösvénynek...

Meglepõen lazán sikerült lefelé megtenni az utat, fölfelé azért picit szuszogósabbra sikerült -- utána viszont a János-hegyre felmenni már csak pihentetõ sétának tûnt. A célba 12:30-ra sikerült beérni.

Kellemes idõben, egy combos, de nagyon szép útvonalon rendezett túra, remélem jövõre sem marad majd ki.
 
 
A Város PereménTúra éve: 20092009.04.04 15:55:46
Ismét én :) "A Város Peremén" túraverseny és teljesítménytúráról néhány gondolat...

Kiírás szerint az elsõ 25 beérkezõ díjazása függõ érem (v.ö.: a teljesítménytúra nem verseny...), ezért reggel 8 elõtt már Hûvösvölgyben vagyok, nevezek 300 Ft-ot kérnek, kapok egy elsõ generációs itinert (tök mindegy, tudom, hogy a buszmegálló nem az, és hogy nem elõre, hanem visszafelé kell egy picit jönni...); nevezési lap 55-ös, rajtszám 101-es (hogy ezt hogy a pékbe csinálták... no mindegy...).
Az adminisztrációt egy fiatal srác csinálta igen tempósan -- ekkor még reménykedtem...

8:15 körül állt meg a busz az Alsó Jegenye-völgy bejáratánál, mivel sokan voltunk, meg bemelegítésképp a Rózsika-forrásig (legalábbis az én tudomásom szerint, a szervezõk ugyanis "Rózsi forrás"-ozzák...) -- ott még bõven ott értem az elõzõ busszal érkezett túratársakat, mélyen alámerülve az adminisztráció bugyraiban :-(

Innen az Újlaki-hegy érintésével Hûvösvölgyig erõs gyaloglós-belekocogós tempó, a parkolóban hagyott autónál gyors öltözés: pulóver és kabát be a csomagtartóba.
Ezzel együtt sikerült a Nagy-Hárs-hegyre nyitás elõtt fél órával (10:30) felérni --lehettünk vagy tízen-tizenketten... Némi várakozás, fotózás után elindultunk lefelé a sárgán, és igen, jött is szembe a két pontõr hölgy -- bélyegzés, pontkarton, aláírás, idõ... adminisztrálás ezerrel. A következõ pont Szépjuhászné (mi a fenének két pont ennyire közel egymáshoz???), két perc múlva...

Eseménytelen út után 11:39-kor csináltam egy fotót a S- Z+ elágazásában található tábláról (tudom, 12:00-kor nyitna elvileg a pont...) Ismét tanácstalanság, aztán jutt felfelé Makkosmária felõl két hölgy, akik váltig állították, hogy õket a P- jelzéshez küldték, és egy órája már ott voltak... Na persze... a bélyegzõpárna meg azalatt száradt ki :-) Üzenem nekik, hogy nem kellett volna szabadkozniuk, hiszen tény és való, bõven a pont nyitása elõtt értünk oda (az más kérdés, hogy a pontnyitások nagyon nincsenek normálisan kiszámolva...)
Az adminisztráció itt is sarkosan, pontosan, némi zökkenõkkel zajlott.
Az utolsó pont a S- S+ elágazása volt, innen "csak" a Huszonnégy ökrös hegyet kellett megcélozni -- már akinek sikerült a Felsõszállás utcánál (N47 28.109 E18 55.582) a helyes irányt (jobbra) eltalálni, mert jelzés az most sincs...

A célba annak nyitása után kb. 10 perccel beérve kiderült, hogy a 25 darab fémbõl készült érem elfogyott -- sajnos 600Ft-ba kerül darabja, és nem verseny, hanem az elsõ 25 beérkezõ kap. (Most akkor verseny, vagy sem?)
Maradt ugyanez mûanyagból (piros, fehér és zöld szinben, már bocsánat, de falusi búcsúban a céllövöldés szégyellné egy pálcásnak kirakni...), meg persze az oklevél.

Akkor most jöjjenek a jobbító szándékú javaslataim...:

Át kéne számolni a pontok nyitását, mert így 5-ös tempóval nem érdemes az elején indulni.

Ha már a pontok, a szépjuhásznéi totálisan fölösleges pontot ki lehetne rakni a Huszonnégyökrös hegyre, elkerülendõ ennek a szép szakasznak a véletlen kihagyását.

Át kéne gondolni a díjazást/a túra nevezési díjait. Lehetne a máshol bevált x.-edik teljesítésnél jelvény/érem, a többinél kitûzõ megoldásra áttérni -- lenne motiváció x alkalommal eljönni, és teljesíteni a túrát, avagy lehetne egyszerüen üzleti alapra helyezni, mint az külföldön már bevett szokás: díjazással 5 Euro, díjazás nélkül másfél -- jelen túrára alkalmazva éremmel x+600, érem nélkül x Ft.

A lényeg, hogy egy újabb túrát sikerült behúzni a Budapest-Kupából -- a három mûanyag "izével" majd eljátszogatnak a lányaim, legalább nekik is van valami hasznuk a túrából.

 
 
Bia 25Túra éve: 20092009.03.22 21:03:51
Harmadik teljesítés, a változatosság kedvéért randa széllel fûszerezve, kerek öt óra alatt.
Kellemes laza autózás után sikerül parkolót találni, majd rövid sorállás után a nevezési díj fejében résztáv/szint adatokat, rendezõi elérhetõséget tartalmazó színes leírást kézhez kapva indultunk neki a leírás szerint 24.7km-es útnak.
Az itiner belsõ oldalán szerényen csak "Útvonalvázlat" címet kapva találjuk a környék 1:30000 méretarányú túristatérképét, természetesen ez is színesben nyomtatva. (Apró eltérés a korábbi évekhez képest, hogy a korábban feltüntetett mobilszolgáltatónak a neve már nem szerepel a papíron.)

Olyan túratárssal megyek, akinek elsõ teljesítése lesz, úgyhogy igyekszem nem lelõni a poént -- már ami az elsõ két komolyabb szintet jelentõ emelkedõt illeti :-) Becsületére legyen mondva, hosszabb kihagyás ellenére simán felsétálunk mindkettõn, jelentõsebb gõzmozdony-utánzás nélkül. Közben persze találkozunk a Kõorr ponton Vagdalthússal, aki totálisan belefeledkezve a melóba osztja a bélyegzéseket, illetve nem felejtem el az ominózus kõ (lásd korábbi beszámolóm) ismételt rituális megrugdalását sem :-)) (Háromszor veri ezt kenden... úgyhogy jövõre ismét!)

A Dobogó-hegy pontja elõtt picit hamar ki lett rakva a "pont következik" tábla, de ez legyen a legnagyobb probléma a túrán...

Sóskút dél, mint frissítõpont picit visszafogottabb talán, mint korábban, de így is jut mindenkinek egy palack buborékos ásványvíz meg két csoki.

A Kálvárián (is) jelentõs széllel birkózunk -- lefelé szinte rá lehet feküdni, olyan erõs. A horgásztó után terelés: a Benta-patak gyalogos hídja a táblák tanulsága szerint balesetveszélyes, így a közúti hídon átkelve, a patak partján visz a jelzés: szép új laminált lapok vannak kirakva a fákra (újabb piros pont a rendezõknek).
Az erdészháznál megcsodálhatjuk a múlt néhány autócsodáját, köztük egy NDK-s rendszámú õs-trabantot, meglepõen szép állapotban, több Barkas-t (NDK-s posta, illetve mentõ kivitelben), majd nekivágunk a Nyakas-kõhöz vezetõ, az utolsó jelentõsebb szintet tartalmazó szakasznak.
A sziklaplatóra felérve ismét találkozunk szél úrral, de már megszoktuk a jelenlétét a nap folyamán.
A kápolnánál újabb frissítés, dobozos gyümölcslé (köszönjük!), majd némi séta, focimeccs jobbról, cél, sorállás, emléklap, kitûzõ.

Ismét egy jól szervezett, gyakorlatilag tökéletesen jelzett úton haladó túra, minden szempontból jó válastzás volt annak, aki ott volt (ha jól tudom több, mint 600-an voltunk).


 
 
Téry Ödön emléktúra 50/25/20Túra éve: 20092009.03.21 18:37:14
Téry Ödön emléktúra, 20km

Elején-végén kényszerûen aszfalttal súlyosbított az útvonal, elég durva szinteloszlással: a Remete-szurdokból kifelé kapjuk egyben majdnem az egészet -- utána komolyabb szintet csak a Nagy-szénásra való felmenetel jelent, közte pici hullámvasút, a Nagy-szénás után pedig kellemes lejtõs útra kell készülni.

Nem siettem, nyolc után értem a rajtba, 8:15-ös idõ került a papírra, egy igen gyors, nevezést követõen.
A K sáv aszfaltos szakaszán lehet csodálni az építészet remekbe (me kevésbé remekbe...) szabott (vagy elszabott) alkotásait, illetve becsületesen betérni a templom felé -- nem csak becsületbõl érdemes egyébként, kellemes, nyugalmat árasztó a templom körüli park.
A Remete szurdok bejárata helyett picit hamarabb van az elsõ pont -- úgy szólnak utánam az autó mögül...
A Szurdokban szép hóvirágok nyílnak, a patak -annak rendje-módja szerint- folyik, szerencsére van bedõlt fa, meg a kezemben bot, így az átkelés megy száraz lábbal.
Az egyensúly próbája után jön a terheléses próba: sikerül megállás nélkül kikapaszkodni a szurdokból, bár picit szuszogósra sikeredik a vége...

Kellemes, hullámvasutazós sétaút vezet innen a Zsíros-hegyig, itt-ott azért (kikerülhetõ) sárral.

A Zsíros-hegy utáni szakasz ismét aszfalt egy picit, meg lejt is, csak hogy a kék jobbos kanyarja után emelkedhessünk ismét, immár a Nagy-szénás csúcsáig -- közben megállva egy újabb bélyegzés begyûjtéséért.

Innen csak lefelé: A kék sáv jelzés nagyon szép útvonalon halad (Kõris-völgy, rengeteg hóvirággal) Piliscsaba határáig, ahol ismét aszfalton haladunk (kb. 3.7km) -- Vasútállomás, majd felüljáró, gyönyörû fenyõkkel szegélyezett utca, aztán befordulunk jobbra, majd cél (12:20). A célban oklevél, kitûzõ, plusz egy bón, amiért a célnak helyet adó vendéglátóipari egységben egy üdítõt (rostos gyümölcslé és buborékos üdítõ is volt).

Kellemes túra, arányaiban sok aszfaltos szakasszal (sacc/kb. 7km kürül). A táv/és szintadatok az itineren is ellentmondásosak, a Mapsource-ban összekattintva nekem 23.3km jött ki, ami reális.


 
 
Gyermekvasút nyomábanTúra éve: 20092009.03.15 19:01:25
Rajtba érkezés 9:30, egy óra várakozás, majd 10:30-as rajtidõvel vágtunk neki a távnak Nagyondinnye kollégával. A várakozásban elgémberedett tagjaink kb. a Széchenyi-emlék körül kezdtek bemelegedni, szerencsére sem itt, sem a Kápolnánál nem kellett várakozni.
Normafához fölfelé gyalogolva eg fél falunyi túratársat elõzünk meg -- jól is tesszük, Normafa mh.-nél csak 3-4 ember vár elõttünk a bélyegzésre. Csillebércnél picit rosszabb a helyzet, viszont kapunk mûzliszeletet :) Innen átbaktatunk a hegy túloldalára, hogy Disznófõ után ismét visszamászhassunk :)
Virágvölgy állomásnál picit felmegy a pumpa: elõttem ugyanis két srác Disznófõt kihagyva érkezik, mire a pontõ... izé, bélyegzõs leányzó menti a dolgot: "Majd oda úgy nyomom, hogy ne látszódjon a felirat". Az egy dolog, hogy valaki, valamilyen okból kihagy egy pontot, de hogy ezt "elkenni" a rendezõk segítsenek neki... No mindegy, remélem, talán egyszer megértik, miért is tettem ezt szóvá. (Itt volt tea is, de kihagytuk...)
Innen leereszkedtünk Makkosmáriáig, csak azért, hogy felmászhassunk János-hegy állomás érintésével az Erzsébet kilátóig. Közben az esõ is elkezdett cseperegni, úgyhogy a kilátónál a pont beköltözött a kilátóba.
A csepergõ esõ miatt (is) sáros volt a lejövetel, szerencsére azért ez az elfogadható szinten belül maradt. Szépjuhászné állomásnál is gyorsan végeztünk, hogy nekivághassunk a túra utolsó (elõtti) emelkedõjének, föl, a Hárs-hegyre. Lefelé a Bátori-barlangnál eléggé sáros volt az ösvény, de balra kerülve sikerült esés nélkül abszolválni ezt a részt is.

Kis Hárs-hegy, Hárs-hegy állomás, Nagyrét -- szokásos útvonal, a pontokon szerencsére minimális várakozás, majd Villám "nagyon nem szeretem" utca (most beszélgetve mintha rövidebb lett volna) illetve Fazekas-hegy volt a "menü", desszertként még betértünk a múzeumba, majd cél, bélyegzés, sorakozás kajáért (sajttal töltött csirketallér rántva rizzsel és uborkával, plusz egy kis dobozos Sió gyümölcslé). A vége 4:25 lett, ami elég tûrhetõ idõ, bár a végét picit ellazsáltuk -- de legalább lesz mihez képest tovább javulni legközelebb :-))

A rajtoltatás szokás szerint baromira lassan ment (az ELÕNEVEZÉS lehetõségét talán mégiscsak jó lenne meggondolni...), a pontoknál a tömeg miatt itt-ott azért elõfordultak várakozások, de ebbõl a szempontból azért javuló a tendencia.
Amit még lehet dicsérni, az a túra végén az egyszerû, de ízletes meleg étel; remélem, a túra a pozitívumait megtartva még sokáig fennmarad, és talán a negatívumokat is sikerül majd egyszer ha nem is teljesen megoldani, de csökkenteni.
 
 
NormafaTúra éve: 20092009.03.07 14:41:07
Beszámoló szintidõn belül :)
Reggel hezitáltam, hiszen az elmúlt napok esõi után úgy gondoltam, hogy sáros lesz a túra, amihez -mármint a sárhoz- nem nagyon volt kedvem.
Mégis belevágtam, és negyed tízkor el is rajtoltam, lesz ami lesz alapon sima túracipõben. Normafa és környéke, meg az egész hegytetõ ködben, a kék körtúra jelzésen itt-ott jégfoltok, némi sár is, de jóval kevesebb, mint amire számítottam. A hideg szél nem esett jól, de szerencsére kevés szélnek kitett szakasz volt.
A János-hegy, pontosabban az Erzsébet kilátó volt az elsõ EP, itt utánam kellett kiabálnia a pontõrnek, mert szegény behúzódott a kilátóba a szél ellen -- egy bója azért jó lett volna...

A piroson lefelé kényelmesen, térd- és bokakímélõ puha, de nem csúszós talajon lehetett haladni, egészen a P- S- találkozásáig, ahol a következõ pont volt, itt a bélyegzés mellé cukorkával kínáltak. Innen sárga sáv, Csacsi rét (ep, sport szelet), majd Z+ következett, az idõjárás alapján "remélt" sár nélkül. Csacsi rét után a Z+-on lementünk Makkosmária felé, ahonnan a P- jelzést követtük a Piktortégla üregekig. Innen széles erdészeti útin le az Irhás-árok tetejénél lévõ etetõpontig (zsíros kenyér, hagyma, vegyes savanyúság, tea), majd bõven szalagozottan következett az Irhás árok -- gyakorlatilag kényelmetlen sár nélkül. A következõ ponthoz (Hörcsög utca) a balra letérést majdnem benéztük, de idõben sikerült korrigálni :) Itt "szokás szerint" autóból kaptunk bélyegzést, majd "Némi" emelkedés, a rondán teleszemetelt Ördög-orom után zöld háromszög jelzés következett. Az aszfaltról késõbb jobbra letér a jelzés, ezt a felfestés is, és a szalagozás is szépen mutatta -- ahogy olvastam, itt korábban másoknak volt problémája.
A Farkas-völgybe lefelé az ösvény kényelmesen járható volt; a híd után pedig nekivágtunk a túra utolsó emelkedõjének. A káplnánál kaptunk még egy bélyegzést, majd a TV-torony után némi beton/aszfalt koptatás után visszaértünk a Normafához, ahol kitûzõ, oklevél, és egy csomag ropi járt a teljesítõknek.

 
 
túra éve: 2008
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20082009.01.03 17:29:00
2008-ban 21 túra, két duplázós hétvégével. Elsõ túra a Barlangtól Barlangig, utolsó a Fóti Somlyó lett. Legrövidebb a Hegedûs Róbert emlékséta, illetve a Halmi-dûlõ (2, illetve 12,4km), leghosszabb Piros 50A (54.8km).
Leggyorsabban a Halmi-dûlõ (7.52km/ó), illetve a Monoton Maraton (5.33km/ó) ment, a leglassabb a Buda Bércein túra (elvileg) 42.5km-én voltam, 3.86km/ó átlagot számoltam. Volt, aki GPS-szel 48km körülinek mérte, így aztán ez a túra kapta a legnehezebben abszolvált gyaloglat címet. Össz táv 683.6km, össz szint 21538m, azaz átlagosan 32.6km/1026m túránként.

A Hárs-hegyi hétvége, illetve (a tavalyi dupla helyett csak szimplán) a Barangolások a Dunazugban teljesítve, Budapest Kupa szintén.

A Fóti Somlyó teljesítésével a TTMR-ben elszámolható pontok 1000 fölé kúsztak, így ott is várható az ezüst minõsítés.

A jövõ évi cél...? Ha az idei táv/szint/túraszám közelítõleg tartható, akkor nagyon fogok neki örülni, bár úgy tûnik, hogy inkább családdal teljesíthetõ túramozgalmak éve lesz 2009.
 
 
Hegedűs Róbert emléktúra (Online túra)Túra éve: 20082008.11.15 16:08:37
Második teljesítés beszámolója -- szintidõn belül :)

Hegedûs Robi emlékének szentelve nagyon szép idõben, kellemes szintekkel tûzdelt, jól összeállított útvonalon túrázhattunk ma, mintegy ötszázan (én 9:10-kor a 466-os rajtszámmal indultam.). Ez a létszám a szervezõket is meglepte, 9 elõtt már elfogyott a magukkal hozott bõ négyszáz darab leírás/füzet, így aztán akik csoportosan érkeztek, azok egy itinerrel indulhattak útnak, akiknek így sem jutott, azoknak térképen elmagyarázták az útvonalat, illetve azt javasolták, hogy (az egyébként jól felkészült) pontõröktõl is kérdezzenek bátran.
Bár sok a jelzésváltás a túrán, és több szalagozott szakasz is van az útvonalon, részben a tömeg, részben pedig a jól elhelyezett szalagok miatt szerintem az elkavarás lehetõsége még itiner nélkül is minimális volt.
Az ellátmány a "szokásos" csokis pontokon túl a Hármashatárhegyen kiegészült banánnal és nagyon ízletes teával. Ez utóbbiból repetáztam, mert bár a tavalyi túrához képest kifejezetten enyhe volt az idõ, de a finom, meleg teától csak elcsábultam.
A túra díjazása a teljesítés száma szerint változó színû nagyon szép fém jelvény, illetve a teljesítések számát feltüntetõ oklevél. (Sajnos az elsõ teljesítõknek járó oklevélbõl is kifogytak, ahogy a célban hallottam, akiknek nem jutott, azoknak postázni fogják.)

A rendezés hozta az MVTE-tõl megszokott magas színvonalat, a minden várakozáson felüli létszámból (több, mint a tavalyi létszám duplájára készültek) adódó problémákat is jól kezelték.

A szervezõknek köszönet, a túráért, a terepen lévõ túrázóknak meg hajrá, nem sok van hátra :-)
 
 
Piros túrák / Magyar VándorTúra éve: 20082008.11.02 12:51:53
Piros 50, immáron másodszor, avagy "itt a piros, hol a piros" az éjszakában

Késõn ébredek, egy HÉV-et elengedek, szerencsére negyed kilenckor még ott vannak a rajtban, így 8:15-ös idõvel elindulhatok. Nyugodt tempóban indulok, majd picit késõbb konstatálom, hogy a Kevélyen a pont elvileg 9:55-ig mûködik -- 8km, kerek száz perc, úgyhogy kilépek picit. Ennek meg is lesz az eredménye, 9:38 kerül a papírra a Kevélyen. A Kevély-nyeregnél egy túratárs ücsörög és falatozik, majd szól, hogy jobbra menjek. Megköszönöm, és zúzok lefelé, itt lehet, és minél gyorsabban megyek az elején, annál kevesebbet kell majd lámpafénynél kóvályogni. A "zúzás" annyira jól ment, hogy a Csikóváralja feltételes ep-hez egy óra alatt odaérek, itt szörp és tejkaramella az ellátmány -- jó szolgálatot tesz az újratölthetõ túrabögrém :)
Néhány méterrel odébb sikeresen belerúgok az ösvény közepén meredezõ fatönkbe, aminek következtében rövid "imát" mormogok, megemlítve benne az ominózus fatönköt otthagyó favágó több családtagját... Picit bicegve nekivágok a hátralévõ kb. 40km-nek, egy-két ismerõssel haladunk tovább a Tölgyikrek felé. Ezen a szakaszon kapunk némi csepergõ záporocskát, egy srác elõvesz egy esernyõt, de szerencsére sem erre, sem pedig a a hátizsákomban kucorgó kabátra nincs igazán szükség. Néhány gyorslábú futó (10-kor rajtoltak) elhúz mellettünk.
Tölgyikreknél pont, bélyegzés, ücsörgõ-falatozó túriázók (valószinûleg a 35-ös távról), a pontos idõ 11:40.

Sikárosi-rét következik, a túra egyik legszebb része: kevés hely van, ahol a körpanorámát gyakorlatilag nem zavarja az emberi kéz nyoma, itt egy magasles kivételével ez a helyzet. Rövid gyönyörködés a tájban, aztán indulás tovább.

A Szõke-forrás völgyében biciklisek jönnek szembe, megjegyzik, hogy de nagy a forgalom... Hát igen, vagyunk egy páran, bár én az 50-es táv (talán) utolsó indulójaként 64-es rajtszámot kaptam -- gondolom azért a babatávosok többen voltak.

Dömösig egy megálló van, a Szentfa-kápolna fölött egy feltételes EP, aztán némi aszfalt, és végre-végre a dömösi kajapont. Az asztal mindkét oldalán sok-sok ismerõs arc, egy biccentés ide, egy köszönés oda, de nézzük, mibõl élünk: margarinos kenyér, felvágott, vegyes savanyúság, és némi speciálisan kezelt :-)) mazsola -- sajnos a kezelésére használt folyadék már elfogyott :-( így be kell érni kétféle szörppel.
Bónuszként kapok egy tejkaramellát is, majd nehezen, de nekivágok az túra egyik nehéz szakaszának. Az, hogy tele pocakkal kell menni, az csak az egyik nehézség... A Szakó-nyeregig ugyanis 4,6km-en kapunk a lábunkba bõ 400m szintet.
No, ez a szakasz sem lesz "szívemcsücske", de sikerül abszolválni, bár 2-3 helyen be kell iktatni némi pihenõt. Az egyik ilyen Kristófcsik Ottó erdész kopjafája (Üdv az erdésznek!), bár itt nem elsõsorban pihenési céllal áll meg az emberfia...

Szakó-nyeregnél pont, bélyegzés, majd nekivágok a majdnem utolsó kaptatónak. A gerincen itt-ott kellemetlenkedik a szél, de ez csak arra jó, hogy picit gyorsabban lépkedjek :)

Dobogókõn 15:57 kerül a lapra, banán a pocakba, és nyugalom a lélekbe, hiszen a célig van kb. 17,5km, amire a cél zárásáig maradt öt órám, bár a lámpás/elkavarásra alkalmas szakasz még elõttem van. Röpke soproni eredetû frissítés a Matyiban, majd elindulok lefelé. Fagyoskatona után utolér Jazzkedvelõ topictárs,aki a 85-ös távot célozta meg, Kopárig gyakorlatilag együtt megyünk.

Pilisszentkereszt után éjszakai üzemmódra váltunk, lámpákat bekapcs, és egyesült erõvel figyeljük a jelzéseket, és a szalagokat. Pilisszántó szélénél egy pici bizonytalankodás, megnyugtatásként elõkerül a GPS, bár csak annyira, hogy lássuk, hol vagyunk -- késõbb még egy-két alkalommal amúgy biztatás vagy megerõsítés gyanánt elõveszem.

A Csévi-nyereghez hatra odaérünk, pecsételés, majd belemarkolhatunk a cukorkás dobozba. Kicsit késõbb szembejövõ forgalom -- majdnem elkerülték a pontot. Az Iluska-forrásnál elõbb morcos ugatást hallunk, majd meglátjuk a fényt az esõbeállóban... Khm... Nem kéne éjjel az erdõben szabadon engedni a kutyákat... No mindegy, nem ep, úgyhogy megyünk tovább, a most már tényleg utolsó kaptató következik, utána mégegy apró, ott, ahol a gázvezetéket építették... Aztán a forgalom zaját meghalljuk, egyre erõsõdik, aztán autók fénye... kis híd balra, majd parkoló, sátor, cél, adminisztráció, gulyás...19:50-et mutatott az óra, amikor beértem.

Szép, a rövid távon teljesen jól követhetõ útvonalon haladó túra, profi szervezéssel. Az éjszakai szakasz kritikusabb részein a szalagozás rengeteget segített, köszönet érte. Bár elfáradtam a végére, de egy csodálatos élménnyel gazdagabban buszozhattam hazafelé.

 
 
NaHáT / HangyaTúra éve: 20082008.09.27 19:15:34
NaHát túra Mikoviny Sámuel tiszteletére (32,5km)

Kicsit késve indultam, így csak 9:05 körül sikerült a rajtba érnem, ahol a kapun belépés után egy székre kirakva várta a résztvevõket a regisztrációs lapocska, amit -mire sorra kerül- kényelmesen kitölthet. A nevezés távonként külön asztaloknál történt, bár amikor én megérkeztem, a két rövidebb távnál álló jelentõs létszámot épp terelték a 35-ös meg a nagyobb távok asztalai felé, hogy gyorsabban menjen a dolog. Nekem sikerült egy nagyobb csoport elõtt nevezni a 35-re, így 9:15-kor elindulhattam a kék sáv jelzést követve. A rajtban kapott leírás több, mint részletes adatokkal szolgál a túra valamennyi távjáról, a közlekedési lehetõségekrõl, van benne szintmetszet, rendezõi elérhetõség, meg az egyes túrák névadóinak az ismertetésére is sort kerítettek a szervezõk. A térképvázlat, mivel valamennyi távot tartalmazza, csak vázlat, de ez a leírással együtt nem jelentett problémát.

A kék sávon fölfelé menni több, mint elégséges bemelegítés gyanánt, (a kilátás viszont csodálatos volt) viszont ez az ára annak, hogy a szint felét az elsõ szakaszon letudja a túrázó, és utána egy kellemes séta legyen a túra -- kivéve az utolsó szakaszt, de arról majd késõbb... Gyerekcsapatok elõzgetése után a Szent Mihály-hegy nyergénél megkapom a második bélyegzést (az elsõt a rajtban), és még egy pici emelkedõ után a kilátónál lehet gyönyörködni a tájban. A kilátóban csak azért nem, mert "teltház" van.

Innen Zebeggényig lejtõ, a sárga-sárga háromszög elágnál (épp jókor...) utólér egy kollégám, aki az 50-en indult futva (jóval utánam persze), és útbaigazít.
A Trianon-emlékmûtõl szépen kiépített gyalogos szerpentin visz le Zebegénybe, kár, hogy sokan ronda eróziót okozva levágják a kanyarokat, és a gyerekeiket is erre biztatják... Tökfejek. Már nem õk, hanem amit Zebegényben látunk, ugyanis tökfesztivál zajlott éppen. Nyúlfarknyi nézelõdés, majd (a túratársak között végzett nem reprezentatív felmérés alapján) gyakorlatilag kötelezõ rétesezés a Zebegénybõl egy hangulatos macskaköves utcán kifelé tartó zöld jelzésen. A zöld sáv nagyon szép helyeken vezet, többször átkelünk a patakon, látunk gszépen lekaszált réteket, amik terítve vannak az öszi kikerics virágaival.

Törökmezõ halastó elõtt, ahol a zöldbe balról becsatlakozik a kék sáv, érkezik egy túratárs, aki már visszafelé tart - õ ma már másodszor jár itt, vele sétálok be a halastói ep-hoz, ahol jelentõs számban tornyosulnak a zsíroskenyerek lilahagymával, illetve folyamatosan készül és kerül poharakba a tea. Egy apró gond van csak: aki pucolja a nagymát, az pecsétel, gyakorlatban csak kényelmetlen (neki), más gondot nem okoz.

A tó mellett szééép hosszú szalagokkal jól jelzett ösvényen kell haladni, egészen a piros sáv jelzésig, közben megmászva egy apróbb dombot. A piroson továbbhaladva a Kis Hanta patak EP következik, majd rövidesen az ep-n is elõre jelzett elágazásnál balra fordulunk, a fonódó piros és sárga sáv jelzést követve, egészen Kóspallag központjáig. Itt is van része az embernek patakon való átkelésben, de mindegyikrõl elmondható, hogy köveken, farönkökön gyakorlatilag száraz lábbal megoldhatóak.

Kóspallag után kék sáv, majd az útelágazásnál ep, kapok egy bélyegzést meg egy almát. Némi aszfalt után a kék a magasba tör, megyünk mi is... Néhány biciklis húz el, majd ismét nyugalom tölti be a gyönyörû õszi erdõt. Nemsokára elérjük a túra picit problémás szakaszát: a kék ugyanis egy réten halad keresztül, és bár a rét közepén egy nagy fán ott a jelzés, ráadásul a földút is jól jelzi az irányt, nem szemben, hanem a kijártabb földúton jobbra tartva, a rét nagyjából legtávolabbi pontján jutunk be az erdõbe, és találunk újra jelzést. Néhány csipkebokron kívül semmi nincs, így festeni nem nagyon van mire, odafigyeléssel, vagy gps-sel nem jelenthet problémát ez sem.

Rövidesen ismerõs szakaszhoz ereszkedünk le: a zöld sáv jelzésen vagyunk ismét, és a törökmezõi halastó következik. Zsíroskenyér, tea igény szerint, majd "némi" emelkedõ (csak hogy el ne felejtsük, hogy a Börzsönyben vagyunk...) a túristaházig. Jelzésváltás a kék sávra, hullámvasutazó, általában széles úton érkezünk el egy kellemetlen lejtõhöz, szerencsére a talaj épp csak annyira nedves, hogy elég puhán tompítsa a lépéseket.

A lejtõnek persze megkapjuk a böjtjét: Köves-mezõ elõtt egy rendes emelkedõ, két létrás kerítéssel spékelve... Mindkét létra mellett ki volt bontva a kerítés, de a ruhám épsége miatt inkább létráztam, bár nagyon nem kívántam már...

Kövesmezõnél szalagok mutatják az utat, egy emberes lejtõvel indítva, majd beérve a faluba még kb. 1300 méter, és beértem a célba. 7:30 perc, frissen készült kitûzõ, választható színes oklevél, szóda, szörp, szíroskenyér lilahagymával, illetve parizer az ellátmány a célbaérõknek.

Rövid falatozás, majd négy túratárssal autóba ültünk, és hazajöttünk.

Szervezés, útvonal, pontõrök, rendezõk hozzáállása jeles, mivel pedig az idõjárás is kegyes volt, így egy újabb túra, amire jövõre is el kell jönni, mert nagyon-nagyon jó túra volt.
 
 
MeteorTúra éve: 20082008.09.13 22:21:55
Meteor Maraton 2008

Nem siettem el az indulást, bár korán függõleges helyzetbe hoztam magam (az, hogy felkeltem, netán felébredtem, az erõs túlzás lenne...). A Kabátért még visszaszaladok a lépcsõházból -- esõt is ígérgettek mára, ki tudja...
Gördülékeny rajt, a megkapott paksamétában ott a tavalyi teljesítõk listája, illetve egy fénymásolt vázlat a hosszúhajtási kõbánya elõtt/után követendõ saját jelzéses szakaszról. Részletes "kettõt lépünk, majd balra fordulunk az ösvényen" leírást nem kaptunk, táv/szintadatok, követendõ jelzések, ep-k nyitvatartási ideje röviden tömören egy oldalon összefoglalva. Rendezõi elérhetõség szintén szerepel a lapon, úgyhogy bátran nekivágok, 8:25-ös rajtidõvel. Némi tollászkodás után a kabát, és nem a polár pulcsi mellett döntök -- az elõbbi esõben is hasznos. Az indulást némi nosztalgikus érzelmek is késleltetik: a régi úttörõvasutasok (igen, akik még az úttörõvasúton szolgáltak) vonulnak, régi dalokat énekelve, utánuk egy fúvószenekar is eljátszik néhány régi úttörõnótát...
Az elsõ jelentésbe illõ esemény a Hárshegyre felfelé menet, a nyereg után következik be: a turistaút bal oldalán egy fa aljánál méhek vagy darazsak(?) köröznek -- építkeznek no, olyan jófajta kalákában, úgyhogy nagy ívben kikerüljük õket.

Szépjuhásznénál váltás a piros sávra, János-hegyen EP a kilátó elõtti placc szélénél, így aztán sokan a futóknak készült rekortán járda bordó szalagját nézik piros sávnak.

Virágvölgynél (vissza)váltás a sárga sávra, kapaszkodás fölfelé, majd Csacsi-rét (ep) következett. Késõbb visszaváltunk a piros sávra, egészen a Piktortégla-üregekig, ahonnan már a P+ jelzést kellett követni.

Budaörs fölött minden alkalommal megállok, és csodálom a kilátást, most is így tettem, sõt, kellemest a hasznossal némi frissítés is belefért az idõmbe. Rengetegen eregettek sárkányt az enyhén szeles idõben.

A bánya útján lefelé haladva jobbra felfedezem az elsõ barátságos "M"-betût, meg egy nyilacskát, ami egy kevésbé barátságos módon emelkedõ ösvényre mutat. Ha ilyen, ha nem, erre kell menni, úgyhogy némi kapaszkodást követõen fenyõfák, majd bokrok között érjük el a sárga sáv jelzést, amin eddigi irányunkkal szemben fogunk egy keveset haladni. A sárga sávról egy öt ágú elágazásnál térünk le balra, az "M"-betûvel jelölt ösvényre, ami a Kavics-árok felé vezet. A jelzés kellõ odafigyeléssel jól követhetõ, tavaly óta úgy tûnik, itt-ott javítottak is rajta, pl. egy villanyoszlopnál, ahol tavaly emlékeim szerint csak az "M"-betû szerepelt, most ott volt alatta az irányt mutató nyilacska is.

A Mária-szurdokban néhány bedõlt fa nehezíti utunkat, majd az ep helyén egy tábla, miszerint 200m-rel lejjebb lesz a pont. Így is van, majd még néhány méter, és következik néhány km-nyi aszfalt -- Budakeszire érkeztünk ugyanis.

Az egyik útba esõ "mûintézményben" többen frissítünk, ki kávéval, ki árpafõzettel, ki mással, majd haladunk tovább. Rövidesen feltûnik a buszforduló, és mögötte a bolt, ahol ebéd céllal némi vásárlást ejtek meg -- gyorsan felmérve, hogy bõven beleférek az elsõ szakaszra tervezett 4.5 órába.

A bolt után kedves túratárs (21A-n már végzett) érkezik szembõl, és mutatja, hogy merre van az arra :)

Mamutfenyõknél "áthaladó" bélyegzés, majd az ebéd elfogyasztása és pici ejtõzés után nekiiramodok a hosszú-hajtási kõbányához (meg azon túl...) vezetõ szakasznak. Itt picit lassabbra sikerül az iram, így a pont már szembe jön (pontban kettõkor), de megkapjuk a túratárssal a bélyegzést -- én gyorsan elköszönök, és nagyobb sebességre kapcsolok,hiszen egy óra van elvileg arra, hogy a Tarnai-pihenõnél lévõ következõ ponthoz eljussak idõben. Némi belekocogással ez is sikerül, mondom is, hogy vannak mögöttem -- a hölgy bólint, és megköszöni az infót, majd szólt, hogy ha a 21B-n vagy a maratonon vagyok, akkor a piros háromszögre kell letérni majd, ha viszont az 50-es távon, akkor az a zöld háromszögön marad, és a Z3-Z- útvonalon megy be Nagykovácsiba. (Ez tavaly óta megváltozott, az ok egyszerû: legyen benne a túrában a kilátó is.)

Innen már ismét gyakran látott, ismerõs útvonal következik: P3, majd P-, egy apró dobozszakmai kitérõvel :)

A P- P+ elágazásánál ismét EP, és az utolsó elõtti aszfaltmentes szakasz várt -- essünk túl rajta felkiáltással elkezdem szedni a lában lefelé. A P+ jól járható, kényelmes ösvény, így gyorsan leérkezek Remeteszõlõsre, ahol balra(!) fordulunk az úton, majd a túloldalon a hídon átmegyünk, és a fõúttal párhuzamosan futó utcában jobbra fordulunk, immáron a K+ jelzést követve. Hiába a lakott terület, közkút nincs, arra egészen a Remete-szurdok bejáratáig kellett várni (illetve volt, de le van zárva).

A Remete-szurdok után a K- jelzést követve eljutunk a kegytemplomig (ahol épp esküvõ volt), majd ismét csak aszfaltot koptatva, a jelzést figyelve cikkcakkban haladunk a település utcáin egy kicsit, majd pedig hooooosssszaaaan egyenesen, egészen a Villám utca aljáig, ahol rátérünk a Nagyrét felé haladó járdára (vagy mellé...), picit késõbb már következik a célegyenes balra, gyerekvasút hídja, egy jobbos még, majd a rajt/cél, ahol jelvény és egy kis dobozos narancslé várt minden célba érkezõ túrázóra.

Szumma: A szolgáltatás és a nev. díj (500Ft) viszonya korrekt, a fém jelvény kimondottan szép -- oklevél szokás szerint nincs, az itiner elsõ oldala szolgál ilyen célokat (is). A jelvény a teljesítések számától függõen változik picit (a "Természetbarátok túrista egyesülete" felirat háttere más és más színû), úgyhogy jelvénygyûjtõknek is kifejezetten ajánlott :-)
 
 
LábatlanTúra éve: 20082008.08.31 21:34:01
A megközelítés és a hazajutás logisztikai feladatait idén is a MÁV-ra bíztam: 7:40-kor indultunk a Keleti pu.-ról -- a vonaton egy kedves túratárssal beszélgetve gyorsan eltelt az idõ Tatabányáig. Elkolbászolás nem volt, ellenben egy menetben fel a turulhoz igen, így 9:00 került a nevlapra rajtidõ gyanánt. Az útvonal a szokásos, így az itinert az egész túrán ki sem nyitottam, mentünk a "megszokott" útvonalon.

Laza sétával bõven két órán belül elértünk Vértestolnára, ep. a szokott helyen, a szokásos privát frissítéssel :-) Társaságunk picinyt hízott, tempónk picit fogyott, de az elõbbinek hála kellemesen csevegve menetelt e remek egylet felfele.

Néhány kerítés plusz létra, meg egy kellemetlen susnyás tarkította út után végre ismét erdõbe értünk, majd nemsokára bányahegy következett, ahol sport szelet, szörp, meg persze bélyegzés várta a hosszabb távon indulókat -- a rövidtávosokat meg a cél (meg pár km gyaloglat a legközelebbi településig/tömegközlekedési eszközig.)

Innen kékültünk, majd a kék háromszögön törtünk fölfelé a Gerecse-tetõre. Nos, nem hiányzik a Gerecse-ötvenbõl ez a szakasz :-)) Az emelkedõ majdnem tetején hosszú kerülõre kényszeríti az erre tévedõ túristát egy kerítés, amit még némi fák között haladó ösvény követ. Hozzá kell tenni, hogy nagyon szépen és jól jelzett az útvonal.

Sajnos a tavalyi szedres terület, meg úgy mindenestõl a tetõ fele le lett kerítve valami randa kerítéssel, úgyhogy picit lentebb, a mobilos torony mellett rendeztem komolyabb szederszakmai megállást. Kicsit odébb egy dobozkát is levadásztam, maj a többiek után iramodtam a szebb napokat látott aszfalton.

A kék háromszög-kék sáv találkozás picinyt benézhetõ, de az emlékek bevillantak, és a helyes irányba (jobbra a susnyáson át) próbáltam igyekezni, bár ez a szakasz elég hosszan nem éppen alkalmas a gyors tempóra.

A következõ ep. Pusztamaróton volt, itt ismét ismerõsök, bélyegzés, meg két óra a tavalyi idõmig, így elköszöntem, és megpróbáltam erõs tempót diktálni fölfelé a piros sávon. Ez sikerült is, az unalmas kerítés mellett bele-belekocogva sikerült kb. egy óra alatt elérni a mélyút kezdetét, ahonnan gps szeint 3.6-3.8km volt csak hátra. A tavaly emlegetett nyílt terep (rét) túloldalán jól láthatóan fel volt festve egy fára a piros sáv jelzés nyíl alakban, úgyhogy elmondható: az egyetlen kritikus pontot is kijavították. Meg úgy általában azt tapasztaltam, hogy nagyon szépen, jól jelzett az összes út, jórészt frissen felújítottak a jelzések.

A vége 7:10 lett, így sikerült a tavalyinál jobbat menni, szederszezon okán meg rengeteg szedret enni, a vonat indulásáig megy a volt pizzéria helyén mûködõ boltban dobozos "üdítõt" venni. Ennyi. Jövõre, ha minden jól megy, megcélozom a harmadik teljesítésért járó kitûzõt -- az ugyanis a teljesítések számától függõen változik.
 
 
Gyermekvasút nyomábanTúra éve: 20082008.08.20 13:16:34
2008.08.19-20, azaz éjszakai verzió -- második teljesítés

Bõ egy óra, míg kertek alatt, hegyen át sikerül a városon keresztüljutni, a Hûvösvölgyi út egy rémálom, mintha gyalog menne az ember :-/

Sorállás a szokásos, bár 3-4 asztalnál lehet nevezni, így gyorsan meg -- igaz, egy fontoskodó ifjú titán picit felidegesít -- majd belejön, reméljük. Õ valami százötven emberrõl regél, hogy annyian vannak a szervezõk összesen...

A nevezési díj kevesebb, mint a "túrabibliában" szereplõ összeg, cserébe nincs frissítés menet közben, és a végén is "csak" virslit kapunk -- de ne szaladjunk ennyire elõre. Vonat visszafelé 1:20 és négy óra valamikor indul: rajtidõm 8:20, azaz mindennel együtt a nappalin elért idõnél jobbat kell mennem.

Kocogósan indulok, a Fazekas-hegyre a leágazást nem vétem el, a forgalom a csúcson - csúcson, de legalább gyorsan megy a bélyegzés. Idõadat a pontkartonra kerül, ha jól láttam, az igazolólapra nem -- majd néhol felírom magamnak.
Villám utca lefelé -- aki nem ismeri, hogy merre, annak tényleg jól jöhet a tájoló, mert jelzés egy szál se -- szokás szerint.

A Nagyréten ismét megálló (A túra minden állomáson, megállóhelyen és bokornál megáll...), majd sárga körtúra, sárga (bár itt a leírás alternatív útvonalat is megenged, így vannak, akik a jelzetlen levágást veszik igénybe), és máris a Hárs-hegy állomásnál járunk és állunk.

Innen a Kis Hárs-hegyet célozzuk meg, ahol sorállás fogad, de aránylag tempósan pecsételnek/jegyzetelnek a pontõrök. Egy újabb iramodással a Kaán Károly kilátó, és a mögötte elbújt EP következik, elõtte egy ismerõs köszön rám, sajnos néven nevezni nem tudom. A folytatásban a tömeg a "szokásos" rövidítésen vonul lefelé -- ez egyébként eléggé bokatörõ szakasz így éjjel. Már ismét a sárga sávon tzh és krysta mellett vágtáznék el, ha nem szólnának utánam -- valahogy sötétben, hátulról nagyon rossz a felismerési arányom...

Szépjuhászné állomáson a bélyegzés mellett vizet veszek, majd indulok tovább, immár a piros sáv jelzésen. A János hegyre fel a kunkorokat többen levágják -- nem nagyon nyernek vele, a hegyoldal meg pusztul tõle...

Az Erzsébet-kilátónál lévõ pont után maradok a piros sávon, és nem megyek vissza az aszfaltútra, így némi lépcsõzés következik. A letérés után egy dohányzó apuka mellett megyek el (minek megy a természetbe az ilyen, pláne kicsi gyerekkel...?), aztán ismét lépcsõ: János hegy állomás következik.

A piros jelzés eleinte a széles úton halad, majd jobbra letér -- nagyon szép kapujel mutatja, csak a megerõsítés van picit távolabb, itt egy igen rövid csoportos hezitálás következik, majd megyünk tovább.

Következõ megálló Makkosmária, leírás szerint nagyjából féltáv, idõvel jól állok (2:20 körül), így némi ücsörgés is belefér.

Virágvölgy állomásig kényelmesen emelkedik az út, a pihenõ után tempósan megyek fölfelé. Virágvölgy állomásra épp befut egy vonat Hûvösvölgy felõl, elkapok néhány kispistázós mondattöredéket :-/ No mindegy. Itt találkozok nagyondinnyével és jámborral, és többé-kevésbé együtt haladunk tovább (Disznófõ után fölfelé sikerül elõrerohannom és elkavarni, de a Normafa mh. utáni letérés elõtt már ismét együtt megyünk.)

Átkelünk a gerincen, majd leereszkedünk a Disznófõhöz, hogy visszakapaszkodjunk a normafai buszmegállóhoz -- itt sikerül tovább a zöld sávon maradni (tömegvonzás :-)), úgyhogy gyalogolhatok vissza.

A székelykapun áthaladva három út áll elõttem, melyiken iduljak, jön a kérdés: a bal szélsõn nem, mert tavaly azon sikerült az aszfaltúthoz visszajutni, a jobb sézlsõ a Z+ maradjon a középsõ, emlékeim szerint tavasszal itt jöttünk fölfelé. Nyert, ugyanis rövidesen elhaladunk az útvonalleírásban említett oszlop mellett.

A vasút mellett balra fordulunk, némi botorkáls az ûrszelvényben (khm...) meg mellette Csillebérc állomásig. Itt üres sörösdobozok az asztalon, móka, kacagás, meg szórakozás a hangbemondással (khm-khm...).

Normafa állomás következik, utána pedig a túra talán leginkább kavarásveszélyes pontja, de a gázos szerelvényeket jelzõ táblák a kerítésen a helyükön vannak, és utána rögtön ott a csapás balra befelé a dzsindzsásba. Tényleg csapás -- gyakorlatilag egy bokatörõ vízmosás van az ösvény helyén, de sikerül ezt is megúszni.

A völgy aljában elõbb jobbra kell tartani (a kerékpáros ugratóknál), majd az elágazásnál balra tartva hamarosan elérjük az utolsó emelkedõt, ami a kápolna érintésével az OMK alatti rétig szerpentinezve halad.
A kápolnánál gyors pecsételés, az OMK alatti réten ismét némi tanakodás, aztán jobbra be a fák közé, sacc/kb. megcélozva a Farkasvölgyi út végét.

Nyert! elsõ nekifutásra eltaláltuk, melyik bokorcsoport alatt ér ki a rétre a Farkasvölgyi út, így immáron kivilágított aszfalton lehet robogni a Széchenyi-emlékig. Itt az aszfalton jámbornak sikerül megtalálni egy randa kátyút, aminek következtében térdével illeti az aszfaltot, de komoly baj nincs, megyünk tovább.

Itt dohányzó pontõr fogad, majd nem a megszokott útvonalon, hanem jobbra tartva, majd balra föl egy lépcsõn vezetett az utunk.

A célban pici fejetlenség, bár legalább négyen-öten állnak az asztal túloldalán, és igyekeznek mindenkivel egyszerre foglalkozni. Bélyegzek a Budapest Kupa igazolófüzetbe is, majd önkiszolgáló módon nyakonragadok két szeletke kenyeret, meg egy adag virslit, némi mustárral, és irány a vonat. Saját mérés alapján 4:45 az idõm, ami jobb, mint amit tavasszal csináltam -- ez betudható annak is, hogy most a pontokon sokkal kevesebbet kellett sorakozni pecsételésre várva.

A vonat végülis némi késéssel indul, a kilátópontokon nem, de az állomásokon megáll. Nem meglepõ módon sokan szállnak fel útközben is -- igen, ez nem elsõbálozóknak, vagy a Budai hegyeket csak hírbõl ismerõknek való, rengeteg a jelzésváltás, több jelzetlen szakasz van benne -- ilyen szempontból nem egy könnyû túra.

A hûvösvülgyi állomáson a peron alatti átjáró zárva, nekivágunk, és áthatolva a sövényen igyekszünk lefelé, közben bemutatom, hogyan kell zéró idõ alatt hasra vágódni -- nem mondhatnám, hogy önszántamból teszem, viszont megúszom némi horzsolással, meg a ledes lámpám rommá törésével :-(

 
 
Monoton Maraton, FélmaratonTúra éve: 20082008.06.16 16:25:11
Szinte csak a poén kedvéért indultam, bár a HHH (Hárs-hegyi hétvége), meg a Budapest Kupa teljesítésének is része a túra valamely távja.

Pénteken este 7 körül indulva igyekeztem minél több kört lámpa nélkül megtenni, így a 14 kört végülis 7+7 megosztásban teljesítettem: At elsõ két óra alatt öt, majd még egy óra alatt két kört nyomtam le, ezt követõen átvedlettem botos-gyaloglós túristává, és a maradék hét kört lazán, öt óra alatt húztam be, gyengusz tartalék-tartalékja lámpám miatt itt-ott mások fényén potyázva picit.

Jó volt, szép volt, és ezen felül természetesen kellõképp agyroggyant is :-))

 
 
Falasok(k)Túra éve: 20082008.06.16 16:11:03
Falasok(k) 50, seprûként

Idén egy fórumban érkezett felhívásra lecsapva seprûként teljesíthettem a távot. A seprûségben egyvalami biztos: nem lehet lekésni a pontzárást :-))

A pénteki Monoton Maraton 7+7 körének (7 kör tempósan 3, másik hét kör öregurasan 5 óra alatt) emlékével a lábamban érkeztem reggel a rajthoz, úgy nyolc körül, ismerõsök, HHH-teljesítésre vágyakozó sors- és sporttársak gyülekeztek jó hangulatban -- ráadásul már az esõ sem esett...

Indulás 8:55-kor, gyenge sétálós kezdéssel, 86-os rajtszámmal, így az utánam induló
egyik futó még az elsõ pont elõtt, a másik meg a Fekete-fej után sikeresen utolért.
Sebaj, a lényeg, hogy elõttem haladjanak :-))

A második pontig az ezen a túrán szokásos rövidítéssel levágtuk a piros kunkorát, majd a pont pontosan ott volt, ahol lennie kell: a P- P+ elágazásnál.
A szinte harapható erdei levegõbõl mélyeket lélegezve toltam tovább a piroson, majd a piros háromszögön -- itt tájékozódásilag jól jöhetett volna néhány szalag (seprûként jól jött, hogy nincs, nem kellett szalagot szedni :-)), tavalyhoz képest jelentõsen csökkentett mennyiségû szalag került kirakásra.

A Csergezán-kilátónál már lent várt a pontõr, aki kifelé menet ...rrá ázott, fent ücsörögve teljesen átfázott, de becsülettel végigcsinálta, amit vállalt.
A pontot zártuk, majd indulás elõtt utolért minket a 89. rajtszámmal induló futó: ismét a helyemre kerültem, bár két túratárs (73, 84) már itt hiányzott. A döntés megszületett: nem várunk rájuk, megyünk tovább Nagykovácsi felé, ott az oda-vissza szakaszon is összefuthatok velük, akár pontzárás után is.

Nagykovácsiba igen jó idõben értünk be, megvártuk a hivatalos pontzárást (tényleg fínom volt a bodzaszörp), utána még némi beszélgetés is adódott, úgyhogy sovány disznó vágtában indultam tovább a S- K+ K- útvonal teljesítésnek, pláne, hogy a nagyszénási pont elvileg 35 perccel Nagykovácsi után zár(t volna).

A -most már- ismerõsnek nevezhetõ útvonalon tempósan toltam, hogy ne kelljen sokat túlórázni a rajtban már megismert pontõröknek -- így csak mintegy 25-30 perccel kellett tovább maradniuk. 73, 84 náluk sem volt... Elindultunk, erre kisütött a nap, majd elbúcsúztunk: õk jobbra, én meg balra indultunk a P- jelzésen.

A hosszú árok szép, nagyon szép, ráadásul duplán kellett figyelni, hiszen titkos EP-ra kellett számítani. No, az csak késõbb jött, elõbb egy kissé csoffadozó futó ért utól, 84-es rajtszámmal: szegények elkavartak a piros háromszögrõl, és itt ért utól. A titkos ep-on õ felírta a számot, én meg írtam egy idõt az itinerére, õ robogott tovább, én meg "lebontottam" a pontot.

Antónia (mármint az árok) csak részben hozta a formáját: az alsó végén szokásos pocsolya megvolt, de a felhõs idõre való tekintettel a szédelgõs csoffadást okozó "langy meleg" nem, így egyvégtében sikerült leküzdeni a hölgyet -- bár utána jólesett a Muflonban a "frissítés" :-)

Az Ördög-lyukhoz így is jóval a pontzárás hivatalos ideje elõtt értem, majd némi nosztalgiázást követõen a pontõrökkel együtt indultunk lefelé, illetve szedtük a szalagokat. Solymáron én picit rákapcsoltam, búcsút intve a fiataloknak.

A Szarkavári EP-on megettem a csokit, bár a kajapont még elõttem volt :) A kajaponton sikerült a hivatalos pontzárásokhoz képest mért 10-15 perces elõnyömet ledolgozni :-) amúgy Bubúr-módra végigtesztelve a (megmaradt) kínálatot -- sajnos sem savanyú, sem édes dolgok nem maradtak (savanyúság, hagyma, illetve lekvár) -- minden esetre a bodzaszörp itt is lenyûgözött :)

A Z+ Z- kissé hosszúnak tûnt, az EP-nél némi erõgyûjtõ beszélgetést is beiktattam a régi zöld jelzés szelíd emelkedõje elõtt... Bár sikerült egyben leküzdeni, de a jövõben sem lesz kedvencem ez a szakasz :)

Hullámvasutazás a sárgán, majd a Virágos-nyeregtõl az esõ által kimosott fehér szalagok begyûjtésével színesített séta az Újlaki-hegy tetejéig -- itt is sikerült a pontzárás hivatalos idején belülre kerülni. Csoki vagy mûzliszelet volt az ellátmány az ismerõs pontõröktõl, akiktõl elbúcsúzva tovább indultam lefelé a sárgán a Határ-nyereg felé. Idén nem kellett szemetet gyûjteni -- a pontõrök mindenkit arra kértek, hogy a náluk lévõ szemeteszacskóba dobják bele a csokis/cerbonás papírokat.

A határkõtõl lefelé egyébként sem könnyû a S-, de most ráadásul sáros is volt, fáradt is voltam, úgyhogy nagyon-nagyon öregesre sikeredett a lejutás.
A Határ-nyeregben elõszedtem a leírást, meg az emlékeimet, és a másfeledik nekifutásra sikerült eltalálnom a piros körtúra megfelelõ ágát :) A parkolónál a jobbra letérés már teljesen ismerõs volt, aztán némi szalagszedés következett, majd gyors pecsételés a libanoni cédrusnál. A ponton ellátmányként szolgáló almát nem rágcsáltam el. Itt még útba igazítottam a pontõr hölgyet a villamosmegálló felé, majd szorgalmasan szedtem a szalagokat tovább, a Hûvösvölgyi útig. A gyalogos átkelõn sikerült elég gyorsan átkelni, némi bóklászást követõen egy fehér furgon mögött megtaláltam a felfelé vezetõ gyalogutat.

Innen kellemesen emelkedett az út egészen a Nagy-Hárs-hegy tetejéig, ahol a pont a kilátó mellett volt, a Nagykovácsiban már megismert pontõrökkel.
Innen szinte "csak egy ugrás" volt a cél, ahova annak hivatalos zárására, 20:30-ra sikerült beérni. A begyûjtött bélyegzõk/párnák/egyebek leadása után átvettem a második teljesítésért járó fehér jelvényt, illetve a Hárs-hegyi hétvége kitûzõjét, majd a túra szép élményeivel elindultam haza.
 
 
Buda bérceinTúra éve: 20082008.06.05 18:12:52
Új év, a tavalyitól eltérõ útvonal, családias túra, 39 nevezõvel, kiírás szerint bõ 42km-es távval...

Már az indulás is picinyt érdekesre sikeredett: A 137-es busznak két külsõ végállomása van -- a ttt.tr.hu oldalon szereplõ kiíráshoz (Máramaros u.) képest a másik (Erdõalja u.) volt az indulási pont, így épp, hogy elcsíptem a kiírt rajtidõ végét -- még vártak vonattal (nem) érkezõkre (tipp: õk a másik vá.-on bosszankodtak...). Utánam még egy fõ indult ezen a családias túrán: neki a 39-es nevezési lap jutott. Az útvonal khm. nem volt ismeretlen, de kilométerhiányra megfelelt :-/ Az Alsó-jegenye völgyben (itt idén harmadszor jártam tt-n...) a GCWIZ ládikát "azértis" megkerestem, közben mint kiderült, visszaestem az utolsó helyre :)

A Zsíros-hegynél kérdezõsködtek nálam három korábban indult túratárs felõl, merthogy rajtuk kívül mindenki járt már ott -- mialatt frissítettem egyet a Muflonban, be is futottak, úgyhogy innen nagyjából együtt mentünk tovább. Nagykovácsiban bevásárlás, kaja, majd az idõközben továbbindult túratársak után eredtem. A Piros sáv jelzés egy szakaszon frissnek tûnõ irtásban halad -- a jelzést "viselõ fák is a fûrészek áldozatai lettek... A túratársak egyikét a P-P+ elágazásánál utolérem, majd lehagyom -- gyorsabb tempót kell diktálnom, mert igen sok idõt eltoltam a kajálással. A két másik túratársat még látom egyenesen besétálni a piros kispistázós levágásába, nem megyek utánuk, becsülettel maradok az erdõ szélén, és lemegyek az aszfaltos útig. Az így szerzett elõnyük még bõven a lovarda elõtt elfogy.

Fekete-fej, Hárs-hegyi körút, Szépjuhászné az útvonal, itt kapunk pezsgõtablettát a markunkba, meg poharat hozzá, víz a nyomós kúton... camelback újratöltés, közben némi segítség a már visszafelé jövõknek. S-, majd P-, Makkosmária után meg Z+ fölfelé. Normafa elõtt EP, csokival, kiderül, hogy a korábban lemaradt hölgy kiszállt, úgyhogy mi vagyunk az utolsók.

Kék körtúra jelzésen a libegõ felsõ állomásáig, majd P-, rendesen a lépcsõn fel az Erzsébet-kilátóhoz -- pont a hegy tetején, a kilátó mögötti placcon, korrekten. A kilátó körül vásári forgatag, szinpad, élõ zene -- menjünk gyorsan tovább...
P- lefelé, Szépjuhászné (jééé, itt már ma jártunk egyszer...), S-, fel a Nagy Hárs-hegy tetejére, végig a S- jelzésen; pontos idõ 17:46, EP sehol (Kiírás szerint 18:00-kor zárt volna). Ejnye no... Kihasználjuk a telefonos segítséget: Rendben, elfogadják a teljesítést, menjünk tovább... Hûvösvölgyben hidegzuhany: a két túratárs úgy dönt, hogy 19:40-re nincs esélyük beérni (8:40-kor indultak, aztán sikeresen elindultak balra a S- jelzésen a Virágos nyeregtõl...), így mindketten kiszálltak.

Ennek "örömére" alaposabban átszámolom az idõmet -- szûk lesz, de nagyon, úgyhogy elkezdek sietni, így a vadaskerti emlékmûig szinte meg sem állok a S- jelzésen.

Gyors bélyegzés, közben mondom, hogy 30,31 kiszállt, 33-ról azt tudom, hogy nagyon késõ indul(t) nem kell megvárni, magamról meg azt, hogy megyek a célig.
A vadasketi nyeregben némi tanácstalanság (elkelne néhány nyilazott és/vagy kapujelzés itt ott...) után K- megtalálva, a széles, kényelmes sétaúton némi futómozgás-imitációt is belevittem a mozgásomba, hiszen ilyen ma még nem volt :-))

Az Árpád-kilátónál pontos és részletes adminisztráció, bélyegzés, utána robogás tovább, tudva azt, hogy a túra vége nem nevezhetõ könnyen járható, kényelmes szakasznak :-/ A Fenyõgyöngyénél kezdenek kétségeim támadni a szintidõben történõ beérkezéssel kapcsolatban, de azért erõteljesen nekidurálom magam, és az idõ szorításában sikerül kb. ötös tempót diktálva feltrappolni a Hármahatárhegyre.

A feketeleves ez után jött: A K- szûk, a Vihar-hegy nyerge utálatos (Bõ 40km után persze) hely, de a becsület azt diktálja, hogy vergõdjek be a célba. Virágos nyeregnél ér a szintidõ lejárta, de innen már nics sok hátra: A4-es lapok, szalagok, ronda, térdgyalázó lejtõ, némi aszfalt, cél...

A célban elsõ dolgom megköszönni azt, hogy megvártak, kapok paprikáskrumplit, ásványvizet -- az oklevél+kitûzõ mellé. Meg egy kérdést, hogy szerintem mennyi volt a túra távja, mert voltak, akik GPS-sel jóval többet mértek, mint ami a kiírásban szerepel. (Az nem derült ki, hogy hogyan lett mérve a túra, de GPS-sel nem, kerékkel nem...)
Miután megettem a finom paprikáskrumplit, felajánlották, hogy elvisznek a buszmegállóig kocsival, amit köszönettel elfogadtam.

A túra maga a becsületes túrázóknak szól. Kevés EP, szûkszavú itiner, sok jelzésváltás, ismert utakon, a végén kellemetlen másfél-két kilométerrel.

Sajnos rövid távot nem rendeztek, mert nagyon kevesen voltak a szervezõk (érdekes volt a sokadik EP-on az elején megismert arcokat újra látni).

Némi tapasztalattal ismét gazdagabban hazatérve összekattogtattam a tuhu-s térképen az útvonalat... tényleg több: 48,5km... (Volt, aki 50km körül mért a túrán GPS-sel.) Erre a 11:10-es idõ nem is olyan rossz.

Jövõre remélem valamilyen módon felmérik, vagy legalább a tuhu-n összerakják az útvonalat a szervezõk, és a valóshoz közelebb álló adatot adnak meg... Arról csak álmodom, hogy valamennyire trükköösebbre véve, tényleg megpróbálják kevésbé járt területekre (is) elvinni az útvonalat.



 
 
BudaiTúra éve: 20082008.05.13 17:27:51
Tavaly Keleti 25, idén megcélozva az 50-es. Elöljáróban két kiegészítés Csiba postjához: Nem kecske, muflon, és a sárga kunkort Nagykovácsi fölött nem kellett megcsinálni, de vissza a beszámolóhoz...
Reggel 8-kor rajt, laza séta Dorothy nyomában (mint néhány hete a Város peremén, csak ellenkezõ irányban) a Virágos-nyeregig, természetesen az Újlaki-hegy megmászásával.
Innen Jazzkedvelõ társaságában sétáltunk egészen az Alsó Jegenye-völgy végénél lévõ etetõpontig, ahol a tavalyról megismert menyiségû és minõségû (kellõképp sok és finom) zsíroskenyér-hagyma kombót fogyaszthatott a megfáradt túrázó, némi színes löttyök kíséretében.
A következõ szakaszon, egészen a Muflon-itató elõtti tisztásig semmi említésre méltó nem történt, mentünk, mentünk, mentünk... Tavaly még építettek a völgy oldalában egy házat, mist meg ott lógott a kerítésen az "Eladó" felirat... A zsíroshegyi pont után egy kis "pihentetõ" lejtõs aszfalt, majd a kéken kapaszkodás-hullámvasutazás a néhai nagyszénási th. maradványaiig, azaz a Keleti 25 céljáig. Némi frissítés, majd föl a Nagyszénás csúcsára, ahol CB-rádióval bohóckodtak fiatalok, egy Olympus-os márkatárs meg állványról fotózott épp...
Innen szólóban lefelé a kéken, majd a jobbra letérõ kékrõl egyenesen tovább a kék kereszten meneteltem, egészen a Kutya-hegy aljában lévõ kerítésig, amin (még) masszív létra vezet keresztül. Itt a sárgán picit jobbra haladva az út bal oldalán lévõ fán feltûnt a muflonfej, majd beljebb, az út mellett további jópár, úgyhogy a saját jelzés ellenére (vagy épp azért) könnyen követhetõ volt itt az útvonal.
A leírás emleget egy rétet, meg egy viharvert fát, ahol jobbra le kell térni a széles útról... Itt két dolog segített: a látványosan letaposott fû, meg az, hogy majd' minden második fán ott volt a muflonfej, úgyhogy a Cseresznyés-völgybe leereszkedni sem volt problémás, mint ahogy a gyönyörû völgyben a második nagy elágazásnál a balra letérést megtalálni sem: eddig példás a jelzés, reméltem, hogy a továbbiakban is így lesz. Itt utólért egy idõsebb házaspár, úgyhogy együtt gyalogoltunk tovább Telki felé. Együtt gyalogoltunk, és együtt is tévesztettünk az Anna-vadászház elõtt: nem a beérkezõ söld sávval szemben, a bokrokkal benõtt oldalú úton, hanem balra tartva a széles jobbminõségûn indultunk tovább -- jelzésre lefordítva nem a zöld sávon, hanem a zöld kereszten... Picit (nem annyira...) késõbb feltûnt, hogy nincs jelzés, aztán lett, de zöld kereszt, így a jól bevált módszerrel visszamentünk addig, ahol még megvolt a jelzés... A vadászháztól másodszorra már jó irányba sikerült indulni, így Telkibe sikeresen beértünk. Itt elkövettem azt a hibát, hogy elõrerohantam, így a szürke betonoszlopra fehérrel festett jelzés mutatta "balost" elvétve csináltam egy fakultatív falunézést, ami bár élvezetes volt, de idõben nem jött jól, pláne hogy a Kerék vendéglõt három megkérdezett közül kettõ nem ismerte :-(
A fõúttal párhuzamos egyirányú utcában örömmel fedeztem fel egy muflonos jelet az egyik oszlopon; majd továbbhaladva megláttam a Kerék nevû "mûintézmény"-t, ahova betérve a pultos hölgy már rutinosan mutatott hátrafelé :-)))
A bélyegzést megkapva azonnal továbbálltam, mert nem álltam túl jól az idõvel, így a hely fizetõs szolgáltatásait nem állt módomban tesztelni :-)
A falu végén majdnem eltoltam: az utca éles balos kanyarjánál jobbra le kell térni, annak ellenére, hogy az elágazás után is van jel egy oszlopon... Lehet, hogy picinyt lankadt már a figyelmem?
Innen csak az itinert, térképvázlatot figyelem, meg a fákon itt-ott feltûnõ jelzéseket (s+, z+), és végre-végre: zöld háromszög, mehetünk fölfelé!
A Tarnai-pihenõnél egy pihenõ fiatal pár -- õk is ezen a távon mennek, 19:45-re kéne beérniük. Többé-kevésbé együtt haladunk a zöld háromszög-piros háromszög útvonalon (tavaly óta fel lett újítva, mert ahol tavaly elkavartam, ott most tökéletesen veszem az akadályt...), majd a Vörös-pocsolyás hát EP-re 18:10-re érek. Nem sokkal késõbb utolérnek, ekkor kiderül számomra, hogy a következõ EP 19:00-kor zár, ráadásul nem 50, hanem kb. 52km a vége... A Petneházy-rét EP-re némi terepfutás/erõltetet menet kombóval, a piros kunkort is becsülettel megtéve 19:02-re sikerült beérnem, ahol buborákos/buborék nélküli vízzel kínáltak -- egy pohár vizet köszönettel elfogatam, majd nekiláttam megmászni a Fekete-fejet, utána pedig a Hárs-hegy oldalát. Ez a rész egyáltalán nem volt annyira brutális, mint amennyire számítottam -- 19:50-re sikeresen beértem a célba, ahol a jelvény+oklevél mellé járt egy üdítõre vagy sörre váltható kedvezmény :-)
A túrán kevés, és elsõsorban a szervezõknek kedvezõen elhelyezett EP van, így a becsület túrájának is lehetne nevezni (bár van olyan TT is, ahol rajt-cél között nincs ep), az ellátás megfelelõ, az itiner lehetne pontosabb (pl. Telkiben utcanevek).
Kellemes, szép utakon vezetett túra, amin szükség van jó tájékozódási képességre meg kitartásra, plusz az erõforrásaink jó beosztására.
 
 
Halmi-dűlőTúra éve: 20082008.05.07 14:16:08
Rövid túra, rövid beszámoló (merthogy a TTB-s beszámolót ír, ha még nyúlfarknyit is, túrafertõz, és nem rövidít -- legfeljebb annyit, amit senki sem vesz észre :-)).

A túra kifejezetten nem koránkelõs, így nyugodt reggeli készülõdést követõen elautóztam a rajthoz, ahol sikerült kényelmesen leparkolni. A sportkastély egyik oldalán tömeg, fiatalok és rengeteg dohányfüst -- ez a rövid szakasz volt a túranap egyetlen negatívuma, a másik oldalon hosszú asztal, mögötte/körülötte jól ismert arcok. Kedves fogadtatás, gyors nevezés, majd itiner-olvasás következett. Az eleje aszfalt -- na jó, ezt hagyjuk gyorsan magunk mögött, gondoltam, és kocogósra fogva a tempót elindultam, hála a hossz rövidségének, mindenféle csomag nélkül, a kapott papírral a kezemben. A belekocogás olyan jól sikerült, hogy a pinpongasztalig nem is nagyon hagytam abba :-)
Onnan némi lassítás az erdei tornapálya ösvényén, élvezve a szép környezetet és a jó idõt. Egy szakaszon oda-vissza azonos az útvonal, de ez nem igazán jelent gondot, elég széles a gyalogút, így kényelmesen lehet haladni. Visszafelé ismét erdei tornapálya, rommátört táblákkal, aztán suhanás egy betonkerítés mellett (jó közel, hogy dörzsöltek legyünk :-)). Murvás út, majd egy újabb, ellenkezõ irányban már bejárt szakasz, szemben egy valahonnan ismerõs leányzó fut, én épp sétálok, köszönünk egymásnak, majd jön a pinpongasztal, kedves ismerõs adja a bélyegzést -- innen az idefelé megismert úton vissza a rajt/cél-ig. Laza talaj itt-ott, majd aszfalt, már nem rohanok, 2 órásra terveztem, bõ másfél lett a vége, meg egy szép emléklap, kitûzõ, zsíroskenyér, szörp, és egy újabb teljesített túra a Budapest kupához.

Kedves szervezõgárda, szép, kényelmesen bejárható útvonal, ötletes és tetszetõs bélyegzõk a pontokon -- jövõre családdal jövünk :-)

 
 
GerecseTúra éve: 20082008.04.21 15:32:51
Gerecse50, elsõ teljesítésként light-os, vetkõzõs-öltözõs és fotózós megállásokkal tarkított gyaloglással 10:05-alatt behúzva.
Óriási tömeg a rajtnál, rajtidõ (is) a túrázók becsületére bízva (nem tetszik). Városi szakasz bemelegítésként, utána erdõ, tömeg, elõzgetések -- nem látszott a tömegtõl az erdõ :-) Az elsõ órákban csepergett az esõ, de --még-- nem okozott dagonyát, az csak Tardos után volt, kisebb-nagyobb mértékben. A megdvehagyma finom, nagyon-nagyon finom, friss kenyérrel, felvágottal fogyasztva pláne -- voltak, akik szatyorszámra gyûjtötték, én csak szendvicseimbe rámoltam be néhány zsengébb levélkét.
A Bányahegyre felvezetõ szakasz kellemesen lihegõsre sikeredett, hála a napsütésnek, sár nem volt, így csúszkálás sem. Ekkor már nem hiányoltam a túrából a Gerecse-tetõ megmászását :-))
Sajnos a "Vértestolna utáni mûútra kéken lejutni" feladat sokaknak meghaladta a képességét, és toronyirányt ment a tömeg a zabapontra -- mindenki magát csapja be és kész... A zabaponton hagymás- és sima zsíroskenyér plusz szóda (igazi, ballonból) volt az ellátmány, majd séta, séta, séta, EP, séta, autópálya zúgása... EP, Panoráma út (de jó is az aszfalt melletti füves részen gyalogolni...), Turul, EP, lépcsõ, lefelé... Elõzetes félelmeim alaptalanok voltak: simán, a térdeim ellenkezése nélkül lent voltunk a házak között. Biztatás egy gyakorlóban bicegõ túratársnak (stilszerûen erõt egészséget felkiáltással), majd még egy kevés aszfalt, gyors öltözés az eleredõ esõ miatt, majd cél, jelvény csak egyféle (sebaj, elsõ teljesítés) van, majd jövõre remélem lesz másfajta is :-))

Jó: Itiner, pontosabban kartonra nyomtatott színes térkép, szép jelvény, elfogadható szinten kezelt tömeg. Kevésbé jó: Tömeg. Nagy tömeg. Sorbanállás itt-ott. Tanulság: EP-k elõtt érdemes a nagyobb csoportokat megelõzni.


 
 
A Város PereménTúra éve: 20082008.04.14 13:31:23
Kellemes idõben, utolsók között neveztem a túrára (ha jól tudom, 95-ös volt az utolsó rajtszám), majd pedig néhány túratárssal együtt buszra szálltunk, és az Alsó jegenye-völgyig kibuszozva kezdtük a gyaloglást. Pár méter után megállított minket egy idõs úr, hogy meglepje a kis csapatot egy bélyegzéssel, meg egyséegsen 10:30-as indulási idõvel. Egyik társunk majdnem elkavart, ugyanis az évekkel ezelõtti szöveg (a buszmegálló után 100m-t megyünk elõre, majd...) alapján indult el, de sikeresen rátalált a helyes útra. (Idõközben beszúrtak/áthelyeztek buszmegállókat, jó lenne helyesbíteni az itinert...).
A csapattól geoládázás okán lemaradtam egy picit, de bõven volt idõm behozni a lemaradást az Újlaki hegyen lévõ EP-ig. Itt biztatásként elhangzott, hogy idén is a tavalyival azonos lesz a díjazás. A vadaskertnél egy õz keresztezte utunkat, remélem, nem zavartuk meg nagyon.
Hûvösvölgynél EP (ellátmány: dió, egészben), plusz a kihagyhatatlan lángos (forralt bor a kellemes idõre való tekintettel kihagyva). Ismerõs útvonalon, kisvárosi forgalomban fel a Nagy Hárs-hegyre, csak azért, hogy a túloldalon leereszkedve a vasúti átjárónál újabb bélyegzésért megálhassunk.
Dorothy nyomában (Gy.k.: (The wizard of Oz) a sárga úton hullámvasutaztunk tovább, itt-ott EP-k, a kapott bélyegzések nyomán kezdett kirajzolódni az A3-as lap szélén a "peremén" felirat... Budaõrs határában sajnos skierült az egyetlen "benézhetõ" keresztezõdést benézni, és a Felsõszállás úton balra fordulva "Nagypistázni". A helyiektõl útbaigazítást kérve kiderült, hogy nem csak mi jártunk így, ami azért picit vigasztalt. A célban oklevél és kitûzõ, meg néhány kocka csoki várt minket.

Az itinert jó lenne frissíteni, meg némi bejárás sem ártana (sokan, nagyon sokan benézték az ominózus elágazást...), és kár a túra vonzerejét növelõ függõ éremért is...
 
 
Gyermekvasút nyomábanTúra éve: 20082008.03.17 14:37:06
Kellemes tavaszi idõ, óriási nyüzsi még a tervezett rajtzárás elõtt 5 perccel is: mindegy, beálltam a sorba. Néhány ismerõs arc, régi kolléga, majd a 2600-as szériából kapott sorszámmal rajt 10:25-ös bélyegzéssel.

A kisebb-nagyobb csoportokat elõzgetve, kerülgetve telt a túra nagyjából végig, egy-két ep-n sorbanállással fûszerezve (az egyébként lelkes pontõröket az is lassította, hogy náluk 2600-as szériához nem volt ikszelõlap...).

Az OMK utáni réten nagyon szép virágokat fotózhattunk -- meg lehetett figyelmezteni az arra járó kirándulókat, hogy nézzenek a lábuk alá -- sajnos így is jópár tõ a bakancsok áldozata lett :-(

Farkas-völgy tetejénél megjegyeztem, hogy a kerítésen lévõ 5-6darab, gázos szerelvényeket jelzõ táblánál indul lefelé az út -- az augusztusi éjszakai túrán ez jó tájékozódási pont lesz majd.

Csillebérc után aztán kiderült, mit toltam el tavaly augusztusban -- idénre ezt is megjegyeztem.

A kellemes idõben gyorsan fogytak a kilométerek, egyszer sem kellett leírást nézni/olvasni, mert nagyjából végig lehetett látni, hogy merre megy a tömeg, bár a csordaszellem, meg a megszokás okozhat problémát is...

Ezt sikerrel tapasztaltam, amikor a Hárshegyrõl lefelé a Stop-Shop mellett találtam magamat -- el... szóval benéztem a sárga körtúra jelzést. Sebaj, pici aszfaltot belerakva mentem a Nagyrétig, ahol az EP-t csak a csoportosulásról vettem észre -- többen még így is elmentek mellette sajnos (javaslat: mivel itt sok kisebb-nagyobb csoport piknikezik, pláne ilyen jó idõben, célszerû lenne egy bójával megjelölni az EP-t).

A Villám utcán felfelé nem igazán az utca névadójához híven araszolt fel a tömeg, bár a cikk-cakkban akár még stimmelhet is :-)) A bunkerhoz fel/le móka most kevésbé tûnt félelmetesnek, de való igaz: a pont ekkora tömeggel nem nagyon tud mit kezdeni a keskeny, oda-vissza ösvény miatt.

A célban finom gulyás, meg egy 2dl-es dobozos gyümölcslét kaptunk, a teljesítések számának megfelelõ kitûzõ plusz emléklap mellé.

A visszaúthoz 16:05-kor különjáratban megkaptuk a nosztalgia motorvonatot (köszönet érte), így egy kényelmes vonatozással zárhattuk a napot.

Jó: útvonal, lelkes pontõrök, gulyás a végén, sokáig gyûjthetõ különbözõ kitûzõk.
Rossz: Sorbanállós túra, futóknak ellenjavallt.

Megjegyzés: Meggondolandó lenne az elõnevezést valahogy megoldani.

 
 
Bia 25Túra éve: 20082008.03.10 17:51:52
Tavaly is itt voltam, idén is jöttem, elsõdlegesen egy, a Kõorr utáni szakaszon található kövön revansot venni, ugyanis a múlt évben csúnyán megtréfálta a bokámat :-/

A tömeget udvariasan magam elé engedtem :-)) így pontban 9-kor kaptam a startbélyegzõt az igazolólapra (ami egyébként a 2005-ös évre készült, de a hagyománytisztelet okán most is aktuális volt -- a rajtszám átragasztásával. (Ez fejlõdést jelent, hiszen tavaly csak át lett írva.)

Laza bemelegítés az aszfalton, majd a már ismert kunkorral megkerültünk egy magánbirtokot. Egy kellemes erdei szakasz következett, majd egy jobbos kanyar után az elsõ komolyabb emelkedõ, amin némi botos segítséggel egy futamodásra feljutottam (Tavaly "kissé" nehezebben ment...). A Kõorrnál bélyegzés, a panoráma rövid megszemlélése, majd indulás tovább. Néhány lépés után a tavalyi kellemetlen élmányt okozó kõ rituális megtiprása és rugdalása következett, majd így lélekben is megnyugodva indulhattam neki a túra elsõ komolyabb lejtõjének, ahol nem tudtam megállni, hogy "picit" bele ne fussak.

A régi igazság szerint minden lejtõt emelkedõ követ -- itt is így történt, lehetett kapaszkodni fölfelé. Az elmúlt évtõl eltérõen most nem láttam a völgyben balra, a földúton "könnyítõ" kispistázókat.
A szolíd felfelé tartó szakaszt követõen némi fotómegállás, majd kellemes erdei séta következett ismét, némi pozitív szintkülönbség legyõzésével.

Úttorkolat, jobbos, lejtõ, emelkedõ, gyümölcsös balra, fotózás, EP, Vagdalthús, kidõlt fa (amit a túra reggelén aprítottak meg egy picit az erdészek (Köszönjük!)), majd nyílt terep, lejtõ, Sóskút, csoki, és ice tea vagy víz, falu, kertek fölötti suhanóösvény (Bár szalag volt, de elsõre sikerült elvéteni a feljáratot), panoráma, kálvária, EP, bélyegzés, lejtõ, pihentetõ, kissé unalmas séta. Érdekes deszkaház balról, késõbb horgásztó jópár zsinegáztatóval jobbról. Az itinerben feltüntetett kocsma csak 04.01-én nyit, gondolom többek bánatára...
A fõút elõtt egy kidõlt denyõfa "romjait" kell kikerülni -- kár, hogy nem számoltam az útra keresztbe dõlt fákat, de 10-15 biztos volt...

A fõút keresztezése után egy túratárssal csevegés arról, hogy volt valamikor éjszakai verzió, meg hogy jó lenne visszafelé (mondjuk egyik évben erre, másik évben visszafelé) szervezni a túrát. A vízmosás, amit megkerül itt az útvonal, gyönyörûen mutatja, milyen ereje van a lezúduló víznek...

A Nyakas-kõ alatt EP, majd két helyen is kiírva, hogy tessék vigyázni, veszélyes szakasz következik... Két túrázó hölgy ennek okán kiissza a maradék energiaitalát -- én maradok az izolötty mellett... Óvatosan felkapaszkodunk a sziklákon, és élvezzük a panorámát, meg mosolygunk egyet a sziklára kitett fehér hokedlin :-)

A sziklapárkány késõbb végetér, az út egy darabig a telkek között halad, majd egy tavalyi emlékek alapján kellemetlen lejtõ jön -- kellemes csalódás, simán, minden csúszkálás nélkül járható. Volt, aki frissnek tûnõ (dísz)bakancsát a kezében cipelve, zokniban ereszkedett lefelé...

A kápolnánál kérés nélkül kapom az idõadatot a lapra, megiszom az tea maradékát, kidobom a flakont (kupak le, laposra taposva, ahogy kell), és indulok tovább. Itt egy picit keskeny az ösvény, ráadásul picit keresztirányba lejt -- de csak nagyon picit, úgyhogy simán lehet rajta haladni. Késõbb, már a földúton haladva félreállok egy lovas útjából, kikerülök egy pocsolyát (tán ez az egyetlen tócsa, ami miatt lassítani kell), és feltárul a széles völgy, ahol a Lõtér és az EP van.

Fehér autó mellet kis asztalka, bélyegzés, idõadat... Innen már nincs messze a cél, lazára véve a sétát feltûnik a viadukt, majd a fõutat érintve kunkorodik vissza a jelzés a célig. Itt egy autóból bélyegzés meg idõ kerül a lapra, picit odébb egy asztalnál lehet választani a kitûzõk közül, illetve egy évszám és név nélküli emléklapot is kapunk.

Hosszú beszámoló, rövid összefoglalásaként nagyon jó túra, gyakorlatilag nulla elkavarási lehetõséggel, igen-igen jól kitalált helyekre rakott EP-okkal.
Ahogy láttam, a korábban indulók színes itinert kaptak, annak a tartalmát nem ismerem, a 2005-ös a térképmásolattal és a részletes táv- és szintadatokkal is tökéletesen elég ezen a túrán, minden szöveges útvonalismertetés nélkül.

 
 
Barlangtól-barlangigTúra éve: 20082008.02.04 17:02:22
Percre pontosan ugyanannyi idõ alatt, mint tavaly, és ugyanúgy fájós térddel sikerült abszolválni a túrát. A különbség annyi, hogy ahol tavaly, némileg (kb. 650km-rel) kevesebb túratapasztalattal többször megálltam "szusszanni", ott idén simán felgyalogoltam. Az ennek ellenére azonos idõt talán annak köszönhetem, hogy több helyen megálltam beszélgetni, a Hûvös-völgyben meg lángosozni.

Sár az csak imitt-amott, úgy mutatóban volt, (minden ellenkezõ híreszteléssel szemben), ilyentájt lehetett volna sokkal rosszabb is. A Kis-hárs-hegy kilátóját többek megmászták, nem tudom, hogy rendbe lett-e szedve, vagy csak a korlát/tábla tûnt el róla.

Sajnos idén is sokan, sokhelyen rövidítettek, köszönhetõen az EP-k rendezõi szempontból optimális (é. autóval megközelíthetõ) elhelyezésének. (Az 1. ep. pl. lehetne a Mátyás-hegyre felvezetõ út elején -- oda is el lehet jutni autóval.).

Jövõre ismét jövök, ha minden jól megy, mert valamivel el kell kezdeni az évet, és ez a túra erre pont alkalmas :-)
 
 
túra éve: 2007
Piros túrák / Magyar VándorTúra éve: 20072007.11.29 09:12:07
Ha már Vaddino megemlékezett "egy úriemberrõl, akivel sörökröl beszélgettek", akkor talán eme úriember szemszögébõl is egy rövid beszámoló :-)

Reggel némileg álmosan, de dupla adag izolöttyel, lámpával felszerelkezve neveztem a piros 35-re. Az álmosság érthetõ, hiszen 6:30-kor már túl voltam a nevezésen, ekkor még elmentem az autóhoz, hogy bakancsra cseréljem a félcipõmet -- aztán némi hezitálás után maradtam a félcipõ mellett. Az igazolófüzetre került 6:40-es rajtidõt azért nagyjából sikerült tartani. Apropo nevezés: sokan, nagyon sokan voltunk, a távonként külön asztalnál "veszed meg" a nevezési lapot, majd azt kitöltve másik asztal(ok)nál kapod az igazolófüzetet megoldás jónak tûnik, ha az asztalok fölé (a sorok végénél is látható módon) kikerült volna, hogy melyik asztal melyik táv, akkor még jobb lett volna.

A rómaifürdõi rajtból némi városi sétával érkeztem a csillaghegyi hév-megállóba, ahonnan a Kinizsirõl ismerõs útvonalat követve kellett megmászni a Kevélyeket. Az idõjárás kellems volt, a völgyekben még megült a köd -- csodás látványban volt részünk. A kevélyi ponton gyors pecsételés, majd tovább a Kevély-nyeregig. Itt az OKT-s bélyegzõvel is megtiszteltem az igazolófüzetet, és máris lehetett zúzni lefelé Csobánka felé. Ezen a szakaszon egy kedves nagymamával beszélgettem, majd Csobánka szélénél a csobánkai ovodások fájánál lemaradtam fotózni egy picit. Csobánka mellett elhaladva ér ki a piros jelzés a mûútra, amit keresztezve az út szélén libasorban halatunk a többi túrázóval együtt. Még a Csikóváraljai elágazás elõtt némi szerelvényigazítás, majd irány felfelé, elõször a Csikóvráaljai menedékház bekötõútján, utána pedig normál ösvényen. Itt sikerül egy elágazásban jobbra felfelé egybõl a helyes utat meglelni, a túratársdak csapatostól érkeznek a hegyláb felõl -- õk egyenesen mentek tovább.

A Tölgyikrek ep-n egy szem cukorka, két bélyegzés (bonuszként a Szurdok túra "Tölgyikrek" bélyegzõje is az igazolólapra kerül...). Megyek tovább, és hamarosan az egyik legszebb részre, a sikárosi-rétre érek. Itt készül egy panorámafotó, bár az erdõ színeit nagyon nehéz visszaadni... A piroson továbbmenve korábbi túrákról ismert szakasz következik, egészen Dömösig. Szerencsémre ahol el lehetne kavarni, ott mindig van valaki, aki szól, hogy nem arra :) Dömösön kajapont, ismerõssel, akitõl kapok némi turbósítót is :-)) a savanyúságos szendvics (két szelet rámás kenyér közé vegyes savanyúság) mellé. A mintegy 10-15 perces frissítés végén még megiszok egy pohár szörpöt, aztán nekivágok Dömös fõutcájának, ahol egy ódivatú kilométerkövet fotózhatok. Ez után balra felfelé tart a jelzés -- sajnos az önkormányzat a régi temetõ köré az igazolófüzetek elkészülte után kerítést építtetett, így némi kóválygással sikerült kijutni a faluból, és nekiindulni a Szakó-nyeregbe vezetõ rövid, de szép szinteket tartalmazó útnak. Körtvélyespusztánál nagyon szépen látszik, hogy hova megyünk, mondom is az érkezõ túratársaknak "bátorítás" gyanánt. Kristófcsik Ottó erdész kopjafájánál megállok egy picit (Üdv az erdésznek!), megadni a kellõ tiszteletet, majd egyedül indulok tovább.
Nem sokkal késõbb egy bozótost követõen fától-fáig, meredek emelkedõn kapaszkodhatunk fölfelé -- ez inkább meredek, mint hosszú szakasza a túrának, szerencsére hamarosan a Szakó-nyeeregnél és az ep-nál liheghetünk (egy picit). Innen szinte már becsukott szemmel is feljutnék Dobogókõre, persze nem csukom be a szememet, mert a táj, az õszi erdõ csodálatos arcát mutatja, készül egy pár fotó is.

Dobogókõre felérve frissnek érzem magam, a banánt átvéve megkérdezem, hogy át lehet-e nevezni az 50-es távra? A válasz igen, az anyagiakra rákérdezve a válasz annyi, hogy "köszönjük, hogy itt vagy" --Köszönöm, hogy itt lehetek, mondom, és gyorsankeresek egy tovább induló túratársat, vagy társaságot, merthogy nálam csak 35-ös itiner van, a túra további részének a leírásával nem rendelkezem.

Innen tehát vaddino-ékkal megyek tovább, egészen addig, ameddig vissza nem érünk a "szorgalmi feladatból" az ominózus vasoszlopig (pechünkre visszafelõl látszik rajta a jelzés...), ahol többen utólérnek minket. Innentõl a "csanyapontig" több, apró, és erõsen bosszantó elkavarás, útkeresés következik sajnos, immáron sötétben, de azért a Csévi-nyeregbe csak eljutunk épkézláb idõben. Itt Röviden beszélgetek Megyeri Lacival, aztán õk elporoznak, én maradok egy másik csapat mellett, erõs lámpámat kihasználva záróemberként.

Csapatunk szerencsére rendelkezik tapasztalt vezetõvel, így nyugodtan, magabiztosan lépdelek a nyomukban, bár azt egyre inkább látom, hogy az idõvel ha nem is nagyon, de gondok lehetnek... A P-P körtúra találkozásáig megmászunk néhány kisebb (meg néhány nagyobb) emelkedõt, majd a fenyves szélén gyönyörködhetünk Pilisvörösvár fényeiben. Innentõl kezdve egyre erõsebben halljuk az autók zaját, és nem túl meredek ereszkedést követõen elérjük a parkolót, a sátrat -- nekem a célt. Nem hittem volna, hogy a két nappal korábbi Monoton Maraton 42km-e után ilyen jól fogom bírni az 50-es távot, de sikerült.

A célban némi adminisztrálás, majd az oklevél és a kitûzõ átvétele következik, meg egy szelet lekváros kenyér -- nem akarom megvárakoztatni azt a kedves túratársat, aki felajánlotta, hogy autóval bevisznek a Flóriánig. Így is lett, Laci is elsántikált az autóig, majd elindultunk hazafelé.

Röviden: Az útvonal nagyon szép, egy-két helyen lehetne jobban jelzett, vagy akár némi szalagozással megspékelt is. Az itiner (túl)részletes, néhol szájbarágós, azonban a méterben megadott távolságokkal fõleg éjjel, sötétben nem sokat lehet kezdeni (lehetne lépéseket számlálni, de most számolunk, vagy túrázunk???).
Az itinernél maradva táv- és szintadatokat, valamint hosszmetszetet tartalmaz, szintidõre vonatkozó adatot viszont én nem találtam benne -- ezt egyébként is kellõ rugalmassággal kezelik a szervezõk. Az ellátás remek, a kitûzõ szép, úgyhogy itt is csak azt tudom mondani, hogy örülök, hogy résztvehettem ezen a túrán, és köszönöm mindenkinek, aki ezt lehetõvé tette.
 
 
Vasas MaratonTúra éve: 20072007.10.07 18:17:35
Röviden, tömören egy jó túrán voltam, úgy a túraútvonal, mint a leírás/segédlet, illetve az ellátás is nagyon jól eltalált volt. A túra weboldala még a kapott leírásnál is bõvebb picit -- látszik, hogy jó szervezõgárda, jól szervezett, szívvel-lélekkel csinált túrájáról van szó.

6:45-os rajtidõt kaptam a túraleírásra, amiben rövid és részletes útvonalleírás, az egyes pontok között követendõ jelzéseket, illetve a rész- és össz szint/távolság adatokat tartalmazó táblázat mellett a két táv szintmetszetét, és a tavalyi teljesítõk névsorát találtuk. A lap utolsó oldalára még a dobogókõi célbõl induló autóbuszok menetrendjét is megtalálhatta mindenki, így lehetett menet közben a buszokkal is kalkulálni.

Az elsõ ep a Kõhegyen a th.-nál volt, ahol a bélyegzés mellett nagyon kedvesen teával kínálták a résztvevõkek. Innen A Vasas-szakadékhoz vezetett az út (némi oda-vissza szakasszal), itt gyors bélyegzés 8:í5-kor, majd indulás tovább. A Lajos-forrásnál lévõ tisztásra beérkezõ sárga jelzésnél az asztaloknál nagy fõzõcskéhez készülõdtek, no nem a szervezõk, de az ottücsörgõ úr már mosolyogva igazított mindenkit útba, hogy nem, nem õ az ep. :-)) A forrás melletti pontnál szõlõcukor volt az ellátmány.

Innen továbbindulva oda kellett fogyelni az itiner szövegére, hogy az ember a helyes úton haladjon, de némi bizonytalankodás, meg egy túratárs integetése meghozta gyümölcsét, és nem sikerült elkavarnom.

Dömörkapuhoz érve egy szép bélyegzõ volt a jutalmunk, majd némi aszfalt következett. Továbbhaladva szép erdei séta következett, majd három ep. gyors egymásutnában (Lenkó emlékmû -- szép bélyegzõ, Bükki puszta, Király-kút, illetve egy szelet csoki, ellátmányként.

A Király-kút után gyönyörû, a naptárnál talán néhány héttel elõrébb járó erdõben, meg némi aszfalton jutottunk le Dömösre, ahol némi szalagozás segített megtalálni az ep.-t. A vendéglõ elõtt "etetõpont" is üzemelt, zsíroskenyér, csalamádé, vörös- és lilahagyma, piros arany volt az asztalon (ennyit jegyeztem meg), illetve volt pezsgõtabletta, valamint barackos süti is.

A túra következõ szakasza a Duna-parton, illetve az ártéren haladt, némi (elegendõ!) szalagozással Pilismarótig. A dunaparti szaksz az nagyon szép, utána viszont hosszú egyenes füldút vezet a kukoricás mellett, amit nincs mit tenni, végig kellett gyalogolni.

Pilismarót szélén egy majorban néhány mangalica, illetve birka volt látható, majd jött a falu, és benne az EP -- itt csak aláírást kaptunk.

A túra össz szintjének jelentõs része még elõttünk volt (itiner szerint bõ 650m), a táv meg csak 9.3km, úgyhogy kellemes emelkedõk következtek.

A túra másik "benézhetõ" pontja is itt van, erre a leírás is felhívja a figyelmet: A vascsövekbõl készölt híd után nem sokkal az út bal oldalán az aszfalton(!) van felfestve a jelzés letérését mutató nyíl. Innentõl megkezdtük a felkapaszkodást a Szakó-hegy tetejére, sikerült is egy-két megállással feljutni, bár a keskeny ösvénytõl a szekérútig sokféle szakasz váltogatta egymást, a jelzés itt is, mint a túrán végig jól követhetõ volt.

Miután a Szakó-hegyet megmásztuk, a Szakó-nyeregbe leereszkedve, majd onnan a piros sávon folytattuk az utunkat a célig. A piros sávon a Pilisi trappról ismerõs keresztbe dõlt fa még a helyén van, ezen kívûl azonban innen már csak az egyre sûrûsödõ túristaforgalomra kellett odafigyelni.

A célban a teljesítések számától függõ kitûzõ és az emléklap mellé egy csoki is járt.

A teljes idõ pontban kilenc óra lett (a végén némi belekocogással, futva érkeztünk csapatostól a célba), íy volt idõ a busz indulásáig.

Kellems, bár fárasztó túra, a nehézségét abban látom, hogy a szint jelentõs része a táv utolsó negyedére öszpontosul. Vízvételi lehetõség sok helyen van, több lakott területet is érint, így annak, aki esteleg feladja/kiszáll közben, annak sem kell nagyon sokat kóvályognia, mire tömegközlekedési eszközt talál.

 
 
Gyermekvasút nyomábanTúra éve: 20072007.09.04 22:45:55
A Gyermekvasút nyomában - éjszakai túra

Terv: nyolc elõtt odaérni a rajthoz, és a TTB-s különítménnyel végigmenni. Mivel egy óra sem volt elég arra, hogy átvágjak a városon, így ebbõl nem lett semmi, így negyed kilenc után sikerült beállni a sorba, ami hosszú volt -- nem kicsit, nagyon, ennek köszönhetõen a rajtidõ 21:12.

Amit a rajtban kaptunk: Egy A5-ös méretre hajtott karton borítólapot, benne ugyanekkora méretben, ugyanebbõl a sárga kartonból egy igazolólapot, egy vaskos leírást (16 oldal a térképpel együtt), az éjszaki vasúti menetrendet, illetve egy Bakonyerdõ-s szórólapot (az esõerdõk meg pusztulnak...).

Indulás után a Gyermekvasúti múzeum elõtere volt az elsõ EP, itt gyors bélyegzés, huss tovább. Fejvakarás, majd a jó irányt eltalálva ét a híd alatt, majd egy kivilágított sétányon apríthattam a métereket.

A fazekas-hegyi felmenetelt majdnem sikerült elnézni (ide jó lett volna egy kis tábla, pl. a Hárs-hegy állomásnál kirakott helyett...), de sikerült idõben korrigálni. A pont a csúcson volt, és a sorbanállás ellenére elég tempósan ment a bélyegzés. (Kicsit problémásnak találtam a pontot, mivel a gerinc, amin sorakoztunk, aránylag keskeny, a két oldalon mély és meredek szakadékkal, ami pláne éjszaka, mindenféle korlát nélkül igen veszélyes is lehet.)

Lefelé ugyanazon az ösvényen kellett visszatérni a sárga körsétaútra, amin felfelé jöttem, így kellemesen lehetett egymást kerülgetni :)

A Nagyrétre egy "nagyonnemszeretem" meredek aszfaltcsík vezetett le -- el bírom képzelni, hogy ez a nappali túrán emelkedõként milyen "kellemes" emlékeket hagy a túrázókban :)

A nagyréti EP-n szerintük már jártam :-)) Mondtam nekik hogy igen, de az egy másik túra volt :-))

Innen zúzás fel a sárgán, Hárs-hegy állomásnál apró kitérõ jobbra. Az állomástól vissza a sárgára, és egy futamodással már a Kis-Hárs-hegy következett. A kilátó még mindig lezárva. Pecsételés után gyors indulás, bár azon azért elgondolkodtam, hogy az igazolólap szerint 3.4km-t tettem meg, pont egy óra alatt... Nem tudom, a tempómat ennél többnek saccoltam.

A Kaán Károly kilátó felé menet megdöbbentõ volt a lámpa fényében látni az iszonyatosan nagy menyiségõ szálló port.

A sárgára visszatérve robogás lefelé a Szépjuhászné állomáshoz, ahol kétféle finom itallal vártak minket a rendezõk, valami narancsszínûvel, meg limonádéval.

Innen a piros (vasutas nyelven vörös, merthogy a majom feneke, az a piros) jelzésen vezetett az út tovább, fel, az Erzsébet-kilátóhoz. Itt több szakaszon el lehetett oltani a lámpát, mivel Budapest fényszennyezése olyan jelentõs, hogy a borult ég ellenére elég világos vot a sétához.

A kilátónál gyors bélyegzés, mert némi távoli villámlást már ekkor lehetett tapasztalni, majd az itiner szerint a mûúton tovább. A János-hegy állomásra levezetõ lépcsõt szépen megleltük, az állomásra érve a ponton éppen rámoltak be a forgalmiba, illetve néhány túratárs is bement, hogy ott várják meg a vihar végét, bár akkor még az eleje sem járt arra (és mint kiderült, késõbb is csak a szélét kapta a hegynek ez az oldala.) Ekkor pontban 23:30 volt.

Némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy továbbmegyünk, hiszen Makkosmária innen 2.5-3km, ami fél óra alatt behúzható, még akkor is, ha nyakunkba kapjuk a vihart. Erre nem számítottam, mert a villámlások távolsága, illetve a szél (léte és iránya) nem erre utalt. Ebbéli meggyõzõdésemben csak egyszer inogtam meg: egy legfeljebb 6-700m távolságban, a gerinc irányában (Mint kiderült, Normafánál) becsapó villámnál. Némi esõt persze kaptunk, de nem sokat.

Makkosmáriánál az EP az esõbeállóban volt, néhányan bent álldogáltak, mások kint sorakoztak, de nem tartott sokáig itt sem a bélyegeztetés, így lehetett felfelé törni a zöld kereszten.

Itt a leírás alapján lett volna egy elágazás, ahol a Z+ jobbra tart, mi meg megyünk tovább egyenesen, be a Virág-völgybe. Mivel itt sem volt semmi táblázás, így a Z+ -en mentünk egészen a nagyon friss S+ jelzésig, amin pillanatok alatt Virágvölgy állomásra értünk. A Z+ egyébként változott, és ez a S+ is új jelzés, néhány fán csak jelzésalap volt felfestve (tippelem, hogy a S+ le fog érni Makkosmáriáig).

Virágvölgynél sokan várták a vonatot, egy ismerõs mondta, hogy teljesen szétáztak, és számára ennyi... Mire bélyegeztettünk, be is futott a vonat teljesen üresen, úgyhogy integethettünk a túrát itt feladóknak.

Az állomástól felkapaszkodtunk a mûútig, majd a zöldön le a Disznófõ EP-hoz, ahol a megszokott sorbanállást követõen kaptuk a bélyegzést.

Felfelé menet néhány elõzéssel sikerült tartani a tempót, egészen Normafáig, ahol a Csillebérc állomáshoz vezetõ ösvényt nem sikerült meglelni, csak egy olyat, ami vissza kivitt az aszfaltos úthoz. Itt is jó lett volna némi útbaigazító jelzés, avagy a túrát a többség által választott aszfaltos úton vinni.

Normafa állomásig séta, többen jöttek szembe, hogy kihagyták Csillebérc állomást. Innen le kellett menni a Farkas-völgybe. Ezt a régi zöldön lehetett abszolválni (A Hidzsrán itt jöttünk fölfelé...). A leágazást nagyon könnyen be lehetett nézni: széles földútról keskeny ösvény balra be a dzsindzsásba (Javaslat: kis táblácska elhelyezése - még messzire se kellene menni a vasúttól...).

A Hidzsrán megismert tisztáson némi erõgyûjtés, energiaital, meg némi pogi betermelése, ismerve a zöld háromszög kapaszkodóját...

A kápolnánál csak egy bélyegzésnyi pihenõ, majd irány az OMK. Kiérve a tisztásra szintén jól jött volna egy jelzés, hogy merre van az arra...
Az elkavarás itt sem sikerült, és bár innen végig aszfalt volt, a Széchenyi-emléket érintve szintidõn belül sikerült beérni a célba, és beállni a sorba a kitûzõ/emléklap/virsli/kenyér/gyümölcslé átvételéhez.

Miután ez megtörtént, és a virsli elfogyott, a siót meg megittam, választhattam, hogy kint keresek valami követ, amire leülök, vagy a váróteremben teszem ugyanezt -- a várótermet választottam.

A beérkezõ vonatra némi tolatási manõvert követõen felszállhattunk, majd szép komótosan elindultunk Hûvösvölgy felé. Mivel esni már nem esett, így nagyszerû kilátásban gyönyörködhettünk az utazás során.

Hûvösvölgyben két kedves túratárssal autóba ültünk, és elindultunk haza, kipihenni ezt a kellemes, "sorbanállós" túrát.
 
 
LábatlanTúra éve: 20072007.09.04 21:55:50
A megközelítés és a hazajutás logisztikai feladatait a MÁV-ra bízva 7:25-kor indultam a Déli pu.-ról, és 8:30-kor már sikeresen elkolbászoltam Tatabányán a piros jelzésrõl :-) Helyi segédlettel megtaláltuk a jelzést, és "néhány" lépcsõ leküzdése után már a Turulnál voltam. És hogy miért a Turul parkoló a start, nem pedig az állomás? A vonattal érkezõk nem egyszerre, hanem idõben elhúzva érkeznek a rajtba, így kényelmesen lehet rajtolni, nagyobb várakozás nélkül. A hazajutást a célból 17:28-kor induló vonattal terveztem, ami a 9:10-es rajtidõt figyelembe véve egy kellemes sétával teljesíthetõ volt.

Az igazolólap a rövid, tömör, de elegendõ útvonalleíráson túl valamennyi fontos információt tartalmazta: a rendezõk mobilos elérhetõségét, a vízvételi helyek listáját, egy (tömeg)közlekedési sillabuszt, térképvázlatot, a az érintett települések, nevezetes pontok rövid leírását, részletes táv- és szintadatokat.

Az útvonal végig túristajelzéseken haladt, így szalagozás nem volt, bár egy-két ponton volt lehetõség elkavarásra.

Vértestolnáig a piros sávon nagyon szép, hangulatos és kényelmes az út, némi lejtõt azért bele kell kalkulálni :-) A település szélén váltás a piros kereszt jelzésre, egészen a... szóval a presszóig :-) ahol az EP volt. Nem sokkal múlt fél tizenegy, így egy kellemes csapolt frissítést :) engedélyeztem magamnak, majd a falu fõutcáján sétáltam tovább, a kék kereszt jelzésen. Némi aszfalt után a kék sávon megcéloztuk Bányahegyet. Itt (is) van néhány vadvédelmi kerítés, amin létrázni kell, de ez a szakasz is nagyon szép, kellemes útvonal, bár oda kell figyelni, mert egy jobbos kanyart csak a lábunk alatt jelzi egy kék nyíl :-) (Itt pl. elkélt volna a szalag)

Bányahegyen EP és frissítõpont, (nápolyi, szörp) valamint a rövidebb táv célja várt. Megjegyzendõ, hogy a rövid távot választóknak innen még jócskán kell sétálni, hogy tömegközlekedéshez jussanak.

Bányahegy után a Gerecse-tetõt céloztuk meg, elõbb a kék jelzést követve, majd a kék háromszögre térve.

Miután a kék háromszögön felküzdöttük magunkat a Gerecse-tetõre, és örömmel konstatáltuk, hogy a geotoronyba fel lehet menni, gyors pecsételés, majd szederszakmai bóklászás következett :-))

Az út a kék háromszög jelzésen, romos állapotú aszfalton vezet lefelé, gyakorlatilag a kék jelzésig, ami már a Kis-Gerecse oldalában halad. Itt az út jobb oldalán egy sziklába vájt fülkében található egy nagyon szép feszület.

Pusztamaróton volt a következõ EP, ahol szintén kellemes fotótémákat lehet találni, úgy a táj, mint az emlékmû nagyon szép. Innen a piros sáv jelzésen kellett felfelé menni még egy keveset -- ezért azonban kárpótolt a szlovákiai oldal látványa -- még a Mohi atomerõmû hûtötornyait is lehetett látni.

Késõbb a túra talán egyetlen unalmas szakasza következett: hosszan, egyenesen egy kerítés mellett haladt az út -- a változatosságot csak a nagy és nagyobb pocsolyák kerülgetése jelentette :-)

Miután ismét nyílt terepre értünk kiderült, hogy azért van még szint lefelé, hiszen látszott a Duna, meg az is, hogy aránylag közel van, mi viszont relative magasan... Egy bevágásban jött az elsõ jelentõsebb ereszkedés, majd nyílt terep -- ahogy az útvonalleírásban is szerepel -- ahol nem jobbra kellett végig tartani, hanem balra, bár gondolom a jobbra vezetõ földút is levitt a településre -- csak némileg messzebb a céltól. Ezen a ponton, ennél az elágazásnál valamilyen módon jó lett volna jelezni a helyes irányt, bár térkép (nem a kapott térképvázlat) alapján be lehetett azonosítani a helyes irányt.

A nyílt dombtetõ után murvás úton ereszkedés le, le, le... majd járda, aszfalt, átkelés a fõúton, pizzéria, vasútállomás, cél, pecsét, csoki... Meg persze emléklap és a teljesítések számának függvényében változó jelvény várt a túrázókra.

Nagyjából hét és fél órás, kellemes séta után még pihenni is volt idõ a vonatig.

A túraútvonal a kényszerûen belekerült aszfalttal együtt is nagyon szép, kellemes környezetben vezet, szintben és távban is megfelel egy kellemes kiránduláshoz. Jó rendezés, nagyon jó tájlkoztató anyag (egy csipetnyi tájékozódási/térképolvasási képesség nem árt), akár "elsõ bálozóknak" is érdemes vele megpróbálkozni.
 
 
Pilisi trapp 40/20Túra éve: 20072007.08.26 19:28:47
Aki a szervezõk más túráin már járt, tudhatta, mire számítson: én már jártam, és azt kaptam, amire számítottam. Negyvenes táv, a TTT tagjaként 500Ft-ot kellett leszurkolni (ennyiért nagyjából meg is érte), rajt pontban 9:00-kor. Egy szép park közbeiktatásával aszfalton trapp az elsõ EP-ig, ami papíron 3.5km-re van a rajttól. Papíron, merthogy 9:30-kor már meg is kaptam a bélyegzést, ami 7km/ó átlagnak felelne meg -- mondjuk úgy, hogy nem éreztem ennyinek :)

Innen sárga sáv, térkép, meg saccográf alapján azért sikeresen abszolválva a következõ szakasz, ahol kaptam a napsütésbõl rendesen. Az erdõbe érve örültem, egészen a kerítésig, amin egy rozoga létrán lehet(ett még) átmászni -- remélem, jövõre minimum megerõsítik majd, mert egy-két fok igencsak randán nézett ki.

A barát-kúti erdészháznál két sráccal futottam össze, õk valami források-kutak mozgalmat is csináltak, úgyhogy el-el maradtak tõlem. Elõtte váltottam pár szót az erdésszel, aki megkérdezte, hogy teljesítménytúráról van-e szó, és hogy meddig tart, meddig leszünk kint a terepen -- aztán útba igazított, megmutatva, hol tér le balra a többek (kispisták) által preferált aszfaltról a sárga jelzés.

A sárgán a két forrás- és kútkeresésben is játszó túratárssal mentünk, közepes tempót diktálva. A sárga +-re a letérést töb szem, többet lát alapon sikerült nem elvéteni, az elágazás jelzését én inkább átlagosnak mondanám, mint rossznak, és ugye a szervezõktõl nem számíthattunk szalagozásra...

A sárga keresztrõl egy picit hamarabb kikapaszkodtam az aszfaltra, mert a jelzés mellett gyakorlatilag nincs kijárt ösvény, majd a túra egyszem izmosabb emelkedõjének az aljában tartottam egy 10 perces frissítést, csokival, izotóniás löttyel, ahogy kell :-) A frissítést követõen a túra legmasszívabb fél órája következett: emelkedõ, bedõlt fák, meg egy darabokban lévõ autóroncs megtekintésével. A sárga négyzet helyett balra indultam az erdei úton, de a szembejövõ forgalom :) segítségével sikerült pontosítani az útvonalat, köszönet nekik. A túristaházig tartó kapaszkodó legdurvább szakasza ez, az úttól a csúcsog a sárga négyzeten, de sikerült pontban délben a pontra érni, és lerogyni egy padra. Itt volt ivóvíz, illetve lehetett vásárolni ásványvizet is. Nekem még volt az indulás elõtt feltöltött kétlityis camelbackben, így nem vettem igénybe egyik lehetõséget sem.

Innen Dobogókõre kényelmesen, egy négy fõs társasággal sétáltunk el. Kettõkor már a két pezsgõtablettára engedtem a közkútból a vizet (az egyik sima C, a másik meg multivitamin tablletta volt, egy Ca+Mg kombó talán hasznosabb lenne..), illetve a camelback-be is friss víz került. A bõ 20 perces pihenõbe még egy laza sör+virsli is belefért, majd újúlt erõvel robogtam a Sasfészeknél megismert csapat után. A robogásban három elõtt pár perccel álltam csak meg, pecsételés céljából.

Röviddel ezután utólértem a korábbi társaságot, és a Hoffmann vadászháznál már együtt sikerült majdnem elkavarni, de a helyiek :) szóltak, hogy "mindenki arra ment", és mutatták a helyes irányt -- köszönjük nekik! Az Égett-hárs után lemaradtam -- nem minden folyadékot lehet kiizzadni :-) felkiáltással, ennek ellenére háromnegyed négykor már az utolsó EP-n kaptam a stemplit, és örömmel konstatáltam, hogy nagyon jól állok idõvel, de mivel ígértem két túratársnak, hogy hazaviszem õket autóval, így azért amennyire lehetett, próbáltam kilépni, tudva azt, hogy õk meg a 20-as távon indult barátaikkal mennek, akiknek este 6-ra kell beérni.

A hajdani képesfától lefelé vezetõ vízmosásban volt csak némi lassulás, így nem sokkal késõbb sikerült is utólérni az immáron hét fõs csapatukat, majd jött a randa dzsindzsás, késõbb a Fári-kút, utána meg a hab a tortán: mászás felfelé a Vaskapu-hegy oldalában. A végén azért sikerült hibázni: az elõre szaldó két fiatal leányzó -- követve a jelzést -- lement a hegyrõl, de egy apró telefonos segítség után õk is rendben megérkeztek. Persze ha a Fári-kúttól utánunk jövõ úr nem szól, hogy negyogy lemenjünk már a hegyrõl, akkor lehet, hogy mi is így járunk... Ide, az utolsó elágazásba azért nem lett volna nagy kunszt kirakni egy nyilat/papírkát, hogy felfelé tessék menni.

A célba pontban 18:00-kor érkeztünk meg, így a délben indult, és velünk érkezõ (útközben vártak ránk egy órát) csapattagok is sikerrel, szintidõn belül célba értek, és megapták a jól megérdemelt kitûzõt meg emléklapot -- mindenféle különösebb gratuláció nélkül.

Jóízúen fogyasztottunk a zsíros-lilahagymás, vajas-paprikás kenyerekbõl, majd a piros jelzésen elindultunk lefelé, és bár a jelzést a városon belül nekünk is sikerült elveszíteni, de a túrának ezt a részét is sikerrel teljesítettük :-))


Röviden összefoglalva: A szervezõk sohasem vitték túlzásba (khm.) a terepi munkát, illetve az útvonalleírást, ellenben vastagon fog a ceruzájuk, amikor a nevezési díjról van szó. Olyanoknak javasolt, akik tudnak és szeretnek térkép alapján tájékozódni, és van némi helyismeretük az adott területen. Javasolt még valamilyen kedvezményre jogosító tagság (pl. TTT), mert a teljes ár (1000Ft) nincs arányban a nyújtott szolgáltatással.
 
 
CsabdiTúra éve: 20072007.08.04 18:32:37
Túrabeszámoló, ami remélem nem nekrológ egy szép útvonalon haladó, szerény, de annál barátságosabb szervezésû túráról. A túranaptár szerint ez volt az utolsó rendezés ilyen formában.
Budapestrõl vonattal érkeztem Bicske alsóra, ahol még nagyjából négy km választott el a célomtól, azaz Csabdi központjától. Ezt a távot kevesebb, mint egy óra alatt kényelmesen sétálva tettem meg, úgyhogy 9:05-ös rajtidõt kaptam a nagyon kedves rendezõktõl, a térképet és egy rövid, lényegre törõ szöveges leírást tartalmazó igazolófüzetre.

A hely szelleme (Sörszalon) miatt azért egy sör belefért, és 9:10 körül egy túratárssal elindultunk balra a piroson. Egy ideig a faluban haladtunk, majd némi nyílt terep és pici aszfalt után már az ALsó Bitang völgyben sétáltunk, meg sem állva a tükröspusztai EP-ig. Innen elõször szántóföld mellett, majd erdõben haladtunk, amihez késõbb jófajta szint is társult, egészen a 2. EP-ig, Somlyó, kulcsosházig. Itt ásványvizet lehetett vételezni. Itt a kulcsosház kezelõjétõl megtudtuk a tarifát, meg hogy hol lehet érdeklõdni, illetve idõpontot foglalni, és bár csak negyed 12 körül járt az idõ, leültünk falatozni. A 20 perces falatozás után immáron a kék jelzést követve a Somlyó mellett elhaladtunk, majd tovább mentünk lefelé a kéken, egy darabig a bányához vezetõ utat követve.

Az útról jobbra letérve egy vadvédelmi területn halad keresztül az út, a kerítést alkotó betonacél-hálóból van kialakítva nyitható kapu minkét oldalon. Erre az itiner is felhívta a figyelmet, hogy zárjuk be magunk után -- így is tettünk.

A kisegyházaspusztai egyes tóig szántóföld szélén, szép kilátást meg villamos távvezetékek látványát (no meg a tûzõ napot) élvezhettük. A kettes tó után az útvonal nem a kék jelzésen halad tovább Nagyegyháza felé, hanem a Pusztatemplomi dûlõ felé vezetû útra tér le balra. Itt egy A4-es lapon található felirat mutatta a helyes utat. Errõl az útról a Nagyegyházát Csabdival összekötõ útra, balra fordultunk, ahol ismét találkoztunk a piros jelzéssel. Ezen az aszfaltos úton kutottunk fel a nekünk harmadik, a 15-ös távon indulóknak elsõ EP-ig. Itt csokoládé és ásványvíz járt a bélyegzés mellé.

A mészkemence oldalában haladtunk tovább, itt is segített a helyes út megtalálásában egy jól elhelyezett A4-es lap, a megfelelõ felirattal.

Leérve a Váli-víz völgyébe, közelebbrõl is megcsodálhattuk a részben az autópályáról is látható sziklákat, meg a gyönyörû völgyet.

Óbarok elõtt nem kellett balra felmenni a piroson az Öreg Kõszikla-tetõ felé, hanem az aszfaltos utat követve áthaladva az autópálya alatt, a falu kocsmá... bocsánat, sörözõjében kaptuk a következõ bélyegzést.

Innen visszafelé haladva az autópélya alatt átvezetõ gyalogos aluljárón keresztül jutottunk vissza a piros jelzésre, ahol némi keverés után elértük az itinerben is jelzett Szikla utcát. Innen egy jó darabon napsütötte murvás úton haladtunk, késõbb egy szélesen legyalult földútra befordulva tovább élvezhettük a nap kellemes sugarait -- szerencsére azért fújdogált a szél is.

Innentõl egy rövid erdei ereszkedéstõl eltekitve kb. három, nem túl érdekes kilométer t tettünk meg a jelvényen is látható, XIII. századi templomromig, illetve a célig, ahova 15:35-re értünk be.

A célban bélyegzés, zsíroskenyér, vajaskenyér, házi baracklekvár várt minket (a hagyma elfogyott).

A kedves szervezõknek ezúton is köszönöm a túrát, és remélem, jövõre valaki átveszi a túra rendezését, mert kellemes, viszonylag könnyen teljesíthetõ, javarészt szép útvonalon haladó túráról van szó.

 
 
Corvin János EmléktúraTúra éve: 20072007.07.15 21:09:01
A sok 80-as meg 40-es teljesítõ után nem is tudom, merjek-e a 20-as távról írni :) "Kissé" megkésve érkeztem az erdõkertesi ovihoz -- pontosabban a _másik_ óvodához, két túratárssal -- 30km-en sikerült bõ egy óráig autózni odáig... Telefonos segítség után kiderült, hogy a _másik_ ovit kell megcélozni. Bementünk, rögtön jött a kérdés, hogy mi most jövünk, vagy mennénk (A huszason az elsõ ember akkorra már be is ért...)? Mondtuk, hogy mi még indulni szeretnénk: két 40-es, meg egy 20-as távról lenne szó... Saját idõ terhére, szólt a figyelmeztetés, plusz a 40km-en induló párosnak az, hogy a 2. ep. bizonyosan be fog zárni, mielõtt odaérnek, de elfogadják a teljesítésüket anélkül is. Miután 100. indulóként megkaptam az igazólófüzetet a 20-as távra, konstatáltam, hogy 25 perc van az elsõ ep. zárásáig, úgyhogy kocogósra fogtam imitt-amott (az aszfaltot egyébként is szerettem volna mielõbb magam mögött hagyni), és némi késéssel ugyan, de szerencsére még ottértem a pontõrt a Nagy erdõnél. Itt ért utól a velem egyszerre nevezõ páros (a nevezés után még szedelõzködtek egy kicsit); õk itt elköszöntek, és kocogtak tovább, én pedig mentem tovább a piros jelzésen a kellemes erdõben. (Ahol a két táv elágazott egymástól, a fára kirakott tábla jelezte, hogy kinek, merre kell mennie.)

A Piros keresztre fordulást majdnem eltoltam, de a kirakott szalag segített (a rajtnál azt mondták, hogy 500 szalag lett kirakva a teljes (20-40-80) útvonalra) a helyes irányba tartani.

A következõ eltéveszthetõ hely a zöld sávon az útról balra letérés -- lett volna, ha a leírás, meg egy jó helyre rakott szalag nem figyelmeztetett volna rá, így itt (is) minimálisra csökkent az elkavarás esélye. Innen némileg valóban gazos/bozótos szakasz jött, majd nyílt terep, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a túra hátralévõ részére (is). Sokat nem nézelõdtem, mert iszonyatosan tûzött a nap, bár némi szellõ segített elviselhetõvé tenni a hõséget.

Vácegresen pici vízvételezés, majd némi aszfaltút után balra letérés a feszület után. Itt picit hiányzott a szalag, de az útvonal "adta magát", úgyhogy itt sem volt gond.

Az Egres-pataknál lévõ ep-n félliteres palackos vizet, illetve croissan volt az ellátmány, vizet nem kértem, a péksütemény fincsi volt, jól is jött némi energiapótlásként.

A patakon átkelve ismét lehetett barátkozni a homokkal, némi szalag, néhány jelzés, egy elhagyott gyakorlótér, majd Háromháznál ismét egy rövidke aszfalt. A házakat (meg egy igen hangos zenével "csábító" kocsmát elhagyva a balre letérõ jelzést követve ismét erdõ, nomeg némi emelkedõ következett. Itt utólért egy 40-es távon induló szûkszavú túratárs, aztán le is hagyott.

A Lovarda ep-on citromos és sima víz várta az inkább nagyobb, mint kisebb mértékben tikkadozó túrázókat. Itt vettem hasznát a Szurdok túrán kapott bögrémnek -- nem kellett plusz hulladékot -- amibõl sajnos az útvonal mentén sokhelyen lehetett kisebb-nagyobb kupacokat látni -- termelni. Némi beszélgetést követõen nekivágtam az utolsó szakasznak. A geotoronynál néhány fotó erejéig megálltam, aztán egy-két elkeverés-gyanús elágazást sikerrel véve egy irtás szélén kapszkodás felfelé: na, ez a szakasz sem lesz a kedvencem :-( A túloldalon menetelés lefelé, majd jött a "hõn szeretett" aszfalt, szerencsére nem hosszan, bár pont elég volt belõle :)

A célba nagyjából 5 óra alatt sikerült beérni, ez nagyjából 4-es átlag, bár ebben az idõben a 3. ep-n töltött húsz perc is benne van. A célban virsli mustárral és/vagy ketchup-pal és kenyérrel, illetve egy kellemes jégnyalóka volt a jutalom, illetve lehetett választani kétféle kitûzõ közül.

A túra után rám még várt mintegy 180km autózás, úgyhogy gyorsan elköszöntem, és indultam -- Galgamácsán áthaladva láttam néhány, a 80-as távval birkózó túratársat az autóból: csak gratulálni tudok nekik, meg mindenkinek, aki azon a távon indult a kitartásukhoz.

A rendezés, már amennyit én láttam belõle nagyon jó volt. A szalagozás sehol sem tolakodó "kézenfogós", mindenütt annyi, amennyi ahoz kellett, hogy az esetleges bizonytalanságokat helyrerakja. A túraleírás hasonlóképp: nem szájbarágósan, a lényeges pontokat kiemelve segítette a túrát.

Összefoglalva: a túra nehézsége a döglesztõ melegben keresendõ, az útvonal kijelölésén, a rendezésen látszott, hogy nem "elsõbálozók" szárnypróbálgatásáról van szó, hanem egy profin megszervezett élményt adó túráról, egy talán kevésbé járt területen. Remélem, sokáig élvezhetjük még ezeket a túrákat!
 
 
Szurdok / ÚtvonalkövetőTúra éve: 20072007.07.05 22:20:22
Ha már ilyen sokan, sok dolgot leírtak, én is... Erõsen gondolkodtam, hogy menjek vagy sem, aztán döntöttem: nevezési lap le- és kitölt (az ötlet nagyon jó, követendõ mások számára is szerintem), távnak beírva 30km.

Reggel még kellett egy bevásárlás, majd irány Pomáz. Autót lerak, a 7:20-as buszig még reggelizni is volt idõm. Bakancsra cseréltem a terepre eddig kiválóan megfelelt félcipõmet. Buszmegálló, tömeg... Weekendbus-os jármû beáll 7:20 körül (elvileg 7:18-kor érkezett Csobánkáról, úgyhogy nem csoda...), felszállunk, elférünk. A busz gyenge kezdés után erõs visszaeséssel, nagyon küszködve, nem sokkal Dobogókõ elõtt feladja. Engem egy segíteni megálló autós felvesz/visz, úgyhogy a tömeg elõtt sikerül átvenni a bögrét (az ötletgazdának köszi!), leadni a nevezési lapot, és rögtön átíratni 40-re. Így azonnal indulhatok (8:30), nem kell megvárni a 30-as táv 9:00-i startidejét, ráadásul a túra eleje megegyezik a 25-ös távval -- ez késõbb nagyon hasznosnak bizonyul...

Az itiner leírást, térképet, hosszmetszetet, az egyes pontok között táv- és szintadatokat, egyszóval minden információt tartalmaz, amit csak kell.

A Rezsõ-kilátóban kapom a figyelmeztetést, hogy ne csodálkozzak, ha az elsõ szakaszon (Dobogókõig tartó hurok) lassabban fogok haladni, mint amire számítok...
A sárgán lefelé itt-ott málnaszakmai :) megállások, a szintesebb szakaszokon erõs tempó, mert bõven lesz lehetõség lassan haladni. Fél óra után letérés a murvás útról, majd ereszkedés a Lukács-árokba. Most örülök annak igazán, hogy bakancsot húztam: simán veszem az akadályokat. Szalagok mentén ki az árokból (egy túratárs az árokban maradva robog tovább, mondván, mi nem tudjuk, mi az igazi jó...). Persze jóbol is megárt a sok, nekem bõ fél óra elég volt :)
Némi aszfalt, majd a Rám-szakadék következett, ez utóbbi húsz percben, amibe belefért egy ep. is, jelzés értékû turbósítóval :)

A Rám-szakadékban bõ tíz éve jártam, akkor kellemes láncos-kapaszkodós volt, most jóval komolyabb kiépítés miatt elszomoratóan gyorsan végig tudtam benne száguldani.

A neheze -számomra- csak eztán következett: Rám-hegyre fel, Miklós forráshoz le, majd a villanyvezeték alatt a susnyásban durván felfelé. Emiatt aztán nem is csodálkoztam azon, hogy delet harangoztak, mire a Hegedûs Róbert emlékhelyen elfogyaszthattam a kapott csokit.
Innen még szûk fél órámba került, mire felvánszorogtam a dobogókõi parkolóba. Mérleg: 4 óra, 13.42km, benne a Lukács árok meg a Rám-szakadék. Nem is olyan vészesen rossz, bár lehetne sokkal jobb is...

A következõ ep. a Zsivány-szikláknál egy kilátópont, ahol megmutatják a következõ pont helyét, a Vaskapu-sziklát. Volt, aki viadukt, volt, aki csak kötélhíd után érdeklõdött -- sajnos egyik sem állt rendelkezésre, úgyhogy tovább meneteltünk. A Római-úti elágazástól (de mindenütt, ahol szalagozást kellett követni) kellemesen, nem tolakodóan, de biztonságot nyújtva ismét szalagokat, illetve a leírást követve az elõzõ ep.-on a túloldalról megcsodált Vaskapu-sziklánál találtuk magunkat. Itt az ep.-ba épp belógattak fentrõl kétszálasan egy kötelet, de ereszkedni senki sem kezdett rajta. A továbbjutáshoz itt egy picinyke (-190m) szintet kell veszteni, viszonylag szûk távon (600m) belül. Itt nem fotóztam, egy túratárs kifejezett kérésére. (és lentrõl a többiek sem :-))

Nem csoda, hogy ez az ereszkedés megzavarta nagytudású és híres túratársaimat is: az itiner szerinti "derékszögben jobbra" értelmezésével adódtak problémák, amit gyorsan sikerült rövidre zárni. Minthogy fél három felé járt az idõ, ráadásul a térdem is nemtetszését fejezte ki az elõbbi "lejtõcske" miatt, kezdtem sejteni, hogy a 40-es táv nem fog menni :-(

Innen fájós térddel, Klastromkút érintésével gyakorlatilag megkerülve Pilisszentkeresztet, egy jelentõs vegetációval bíró szakasz (randa susnyás, na...) után _a_ Szurdok következett, sajna víz nélkül. Itt sajnos néhány tábla már hiányzik, illetve egy ki volt törve.

A szurdok aljánál, a parkolóban igazi terülj-terülj asztalkám, illetve egy kérdés várt: megyek-e tovább. Az órára nézve (fél négy elmúlt), meg a térdem tiltakozásának helytadva a hosszabb táv teljesítését a jövõ évi túrára hagytam, így átvehettem a 25-ös táv teljesítéséért járó jelvényt és a szép, és egyedi szövegezésû oklevelet.
Közben persze fogyaszthattam a jól megérdemelt zsíros- májkrémes- lekváros- meg ki tudja, milyen finomabbnál finomabb kenyerek közül (köszönet a kenyérkenõ hölgyeknek!)

A falatozást követõen az aszfaltúton lefelé található buszmegállóig kellett még eljutni valahogy, azzal a tudattal, hogy "valamikor" jön a busz... Szerencsére sikerült a busz elõtt a megállóba érni, így kellemesen elfáradva bár, de egy nagyszerû élménnyel gazdagodva indulhattam haza.
 
 
Falasok(k)Túra éve: 20072007.06.19 00:39:53
Falasok(k) 50:

Zselé-szintû :) jubileum: 10. teljesítménytúrám volt, hezitáltam is, hogy 25 vagy 50, de egy Index-es topictárs szivélyes invitálása ("Gyere az 50-re szép a jelvény"), meg a térképvázlat hosszas nézegetése meghozta a gyümölcsét: az 50-es távra neveztem.

7:40-kor leadtam a tombolához egy zacskó (ötvennél hagytam abba a számolást, amikor rámoltam össze...) használt elemet, majd 7:45-kor indulás. Az 1. EP-ig még be sem melegedtem, viszont ott rögtön összefutottam az elsõ elkeverést produkáló (z körön a Hárshegyet megkerülve érkezõ) párossal. Velük szép komótosan a piros ezen a túrán hivatalos kispista-rövidítésén keresztül eljutottunk a 2. ep-ig, tejkaramella, indulás tovább. Kicsit feljebb néhány szembe jövõ 25-ös túratársat még meg kellett nyugtatni, hogy nem, nem kavartak el, az elágazás odébb van... Tényleg odébb volt, itt búcsú a lelkes párostól, és nagyobb sebességre kapcsolás, mert az eddig "elért" három-valamennyi átlag gondot okozhat a végén...

Egy rövid fotómegállás a Vörös pocsolyánál, majd kellemes meglepetés a piros háromszögre letérésnél: korrekten szalagozva az elágazás. A piros háromszög - zöld háromszög elágazásnál ki a "csücsökig", ahogy a szalagok mutatták :)

A Nagy-kopasz tetején a kilátót is meg kellett mászni (ekkor csak reméltem, hogy a túra végén a Nagy-Hárs-hegyen ezt nem kell majd megtenni...), a kilátás gyönyörû, némi pihenés után azonban indulás tovább. A zöldön találkoztam egy bagós bácsival, úgyhogy választhattam, hogy lassabban, vagy gyorsabban megyek, mint õk -- inkább lemaradtam.

Nagykovácsiban némi cseresznyézés, majd az EP-n mazsolával, illetve aprósütivel energiapótlás -- az EP-nek helyt adó vendéglátóipari egység 100Ft-os kedvezményét nem véve igénybe robogás tovább, immáron a sárga jelzést követve.

Létrázással át a kerítésen, fel a Nagy-Szénásra. Itt némi szerelvényigazítás, majd le a túristaház romjai felé, illetve tovább a Hosszú-árokban -- a titkos ep-nél természetesen felvésve a papírra az ott szereplõ számot.

Antónia (mármint az árok) hozta a formáját: az alsó végén szokásos pocsolya, feljebb meg tikkasztó katlan, de a felsõ végénél némi árnyékban töltött pihenés helyrebillentett.

Innen ismerõs út vezetett az Ördög-lyukig, illetve le a solymári Templom-térig, ahol vízpótlást követõen indultam tovább. A "nemszeretem" aszfalt elég sokáig volt a talpam alatt, és némi itiner-olvasást is be kellett vetnem, hogy merre köll menni, de hála a jó leírásnak, meg a szalagoknak a Szarkavárig is minden gond nélkül eljutottam. Itt elmajszoltam a ponton kapott túró rudit, aztán rövid hezitálás után nem másztam meg a tornyot, inkább toábbmentem a frissítõpont felé.

A frissítõponton színes és szintelen folyadékok, valamint katonás rendben lekváros és zsíroskenyerek fogadtak, valamint dobozba zárt árpalé is -- ez utóbbi igen baráti, mondhatni beszerzési áron. Egy zsírosdeszka meg két pohárnyi bubis víz elfogyasztása után a rét túloldalán meglelve a zöld jelzést indultam tovább. A Tök-hegy aljáig semmi gond nem volt, meg is kaptam a ponton a bélyegzést, a felfelé vezetõ, szalagozott, egy topictáres által b+ -nak elnevezett emelkedõt nem fogom szeretni -- itt úgy éreztem, hogy nem lesz meg a szintidõ sem... A sárgán aztán sikerült kellemes tempóban végig hullámvasitazni a Virágos-nyeregig (Az apuci épp akkor törte sikeresen ripityára a kissrác sárkányát, úgyhogy a srác visítása/bömbölése egy jó darabig elnyomott minden egyéb zajt és zörejt...).

Az Újlaki-hegyre magamon meglepõdve sikerült igen rövid idõ alatt "feltornászni" magamat, jól is esett a kapszkodás után a cerbona -- az viszont nem, hogy lefelé menetben 4-5 cerbonás fóliát szedtem össze...

A Határ-nyeregben lévõ csomópont normál esetben (nem 40km után...) könnyen átlátható ismerõs hely -- most a szalag, illetve annak maradványa komoly segítséget jelentett abban, hogy pontosan merre is kell menni.

A Libanoni cédrusnál a bélyegzés mellé egy barackot is kaptam (nem a fejemre :-)). Az eddig nagyon kellemes, követhetõ szalagozásban bízva indultam tovább -- Az Ördög-árkon keresztül vezetõ ösvény(ke) jelölését sajna a szalgzabáló manók kissé kikezdték, de sikerült nem elkavarni, és sikeresen venni ezt az akadályt is.

Innen kellemesen emelkedett az út egészen a Nagy-Hárs-hegy tetejéig, ahol a pont a kilátó mellett volt (ahogy azt a Csergezán-kilátónál reméltem), bár a pontõrök épp arról beszéltek, hogy javasolni fogják jövõre azt, hogy a kilátóban fent legyen itt is a pont... Ehez azt tettem hozzá, hogy jó, de akkor a Nagy-Hárs-heggyel induljon a túra. Itt már majdnem "kész" voltam (mondom, hogy zselé-szint...), de egy 10 perces pihenés, meg némi szõlõcukor hatására az utolsó ereszkedést is sikerült gond nélkül megcsinálni, és az életem elsõ "ötvenes" túráját sikerrel teljesíteni.

A jelvény és oklevél mellett a használt elemek leadásával szervezett tombolán is rám mosolygott a szerencse egy póló és egy bögre képében.

Köszönet ezért a jól szervezett, "összkomfortos" túráért, a szép jelvényért, mindenért.

 
 
HidzsraTúra éve: 20072007.06.03 20:42:28
Hidzsra a Várból

Késõi indulás, kétszázvalahány lépcsõ lefelé bemelegítésnek, a Déli pályaudvar elõtti aluljáróban 24:22-re nyert a felfelé irány -- mármint lépcsõfokok számában. A Csaba utca hozza a következõ kétszázharmincvalahány lépcsõt -- felfelé. EP a Martinovics hegy elõtt balra, a datolya finom, szerencsére lehetett repetázni. Ezt követõen sikerül feljutni a beton mellvédig (bár egy pici kunkorral...), majd le az Istenhegyi útra. Orbán tér, hiába no, tojás túrán nem voltam, Diana utca megleléséhez némi segítséget (iGO) igénybe vettem -- az emelkedõhöz, majd pedig az utcából jobbra felfelé tartó önálló lépcsõsorhoz segítségként csak a fohász jutott (383 lépcsõ, ha el nem számoltam...).

Az Evetke utcában az itinerben emlegetett telefonfülkének a helye sincs meg (nem tegnap lett elszállítva), de azért sikerült a túloldali lépcsõn felmászni a Széchenyi-emlékig, (itt még sikerült felkarcolnom a papírra az elhalálozott tollal azt, hogy 55 lépcsõfok...).

A rendõrtiszti fõiskola után a zöld háromszög jelzést megtalálni úgy egyszerû, hogy sacc/kábé a rét túloldalának a közepét megcélozza az ember -- második nekifutásra sikerült is (mármint megtalálni a jelzést). A vasoszlopnál semmi gond, egy korábbi (SchM, 2005-ös túraév) beszámoló alapján pontosan tudtam, hogy melyik ösvényre kell letérni -- igaz, a zöld nejlonszatyroknak csak egy-két maradványát találtam meg -- de két év után az is csoda, hogy valami megmaradt (bár a túra után illett volna összeszedni anno...).

A szekérút az inkább csak egy szélesebb csapás mostanság, de szerencsére az ösvény tényleg elvezetett a Farkas-völgybe. Itt lokum (zselé-szerû édesség), nem a borzalmasan édes verzió, itt is lehetett repetázni.

Innen tovább a régi zöld jelzés már nem látható (itiner szerint még látható) nyomain fel a gyermekvasútig, illetve némi "túlteljesítéssel" a Normafáig ("hivatalosan" a gyermekvasút mentén kellett volna menni a zöld keresztig...). A normafától zúzás lefelé a zöld kereszten, a Csacsi-rétnél éles jobb fordulóval az EP-nél teremtünk (ellátás: cigaretta- és szivarfüst), majd Le a Virág-völgyön -- bedõlt fákat kerülgetve/átmászva rajtuk.

A Virág-völgybõl tovább a piros kereszten Budakeszire, ott ismerkedés a településsel (aszfalt ismét, csak hogy ne felejtsük el, milyen...). Elhagyjuk a települést, a körforgalom után mintegy 450-500m-re jobbra (igen, addig a Budakeszi-Telki mûúton gyaloglunk) a Harmadfû utcán kell felfelé indulni. (Az itiner úgy fogalmaz, hogy "Már szinte elhadjuk(sic!) a várost..." A körforgalom után nagyjából semmi nincs, csak szántó az út mellett... Jó, két éve lehet, hogy még nem volt körforgalom...) Az iGO itt is segített.

A villanyoszlopok sora stimmel, a teniszpályák, illetve a szobor is (ilyen eldugott helyre rakni egy szobrot...). Ezt követi egy marketing-szagú kitérõ a N... (azért se írom le...) kisvendéglõ utcájába -- egy elõnye azért van: a kerítésen átlógó cseresznye finom :) bár csak módjával csipegetek.

A Vadaspark parkolójában finom lencseleves vár ránk, meg egy aláírás a lapunkra. A leves elfogyasztása után tovább a sárga kereszten (gyakorlatilag a Libegõ felsõ végállomásáig, mert a piros körséta jelzés khm. "kissé" hiányos... Két táblát és egy darab jelzést sikerült felfedezni...). Közben itinert olvasva kiderül, hogy az Erzsébet-kilátó kimaradt, gyors kör oda-vissza, szánom-bánom, de tényleg gyatra a piros körséta jelzés...

A drótkötél gyártója megvan, épületbõl ki, régi piroson lefelé. Tündérszikla, megkerül, lefelé csúszkálás picit, földút, aszfalt, aszfalt... Zugligeti út, Kuruclesi út, védett akácfa -- jól megnéz, plusz fotó, aztán tovább a betonon. Szobor megvan, háta mögül érkezünk. Itt balra -- azért fotózok egyet szembõl...

Hûvösvölgyi út, túrják, tömött kocsisorok, de azért sikerül leküzdeni. Villamosvágányok, híd. Sasszé jobbra (nem a híddal szemben lévõ, hanem egyel lejjeb található utcán (Sodrás u.) tovább (Itt van a marokkói követség). Balogh Ádám utca: Jaj de jó, a kaptató vagy lépcsõ választható. Az elején. a felsõ részen már nem -- csak a lépcsõ...

A Balogh Ádám szikla aljában frissítõ EP: palackos víz és szõlõcukor. vizem nincs, azt kérek. Meg mégegy pohárral. A szõlõcukrot most kihagyom. Innen ismert az út a Barlangtól Barlangig túráról -- Ferenchegy, Szemlõ-hegy, kilátó, fotózás, aszfalt, majd itiner, utcanevek, cél. A célban emléklap és jelvény átvétele, majd séta le a villamospótlóhoz.

Ellátást tekintve a túra jó. Az útvonalat tekintve (a start és a cél bent van a városban, ez tehát adottság), ha hozzáveszem, hogy néhány kevésbé járt szakaszt is érint, akkor jó, ha azt nézem, hogy a budapesti török emlékekkel kapcsolatban inkább egy vezetett városi sétának lenne értelme, akkor nem jó.
Mivel biztos, hogy a túra elõtt nem volt bejárva az útvonal, így szalagozva sem volt sehol, így a rendezés ezen része khm. nem értékelhetõ. A bejárás elmaradása miatt aztán az itiner, bár részletes, bõségesen leírja, hogy amikor készült, hol, merre, melyik jelzésen kell haladni, azonban az aktuális terepi helyzetre sokszor csak nagy jóindulattal, illetve szerencsével lehetett alkalmazni az ott leírtakat. A 25-ös nálam lévõ itinerén sem távolság, sem szintadatok nem szerepelnek szakaszokra bontva sem, meg egyben sem -- akikkel együtt mentem, azoknak meg ugyan volt térképmásolatuk hozzá, de arról hiányzott a Budakeszi-szakasz, sõt annak a leírása is egy külön pótlapon volt.

Képek a túráról
 
 
Buda bérceinTúra éve: 20072007.05.26 20:04:00
A túra elvileg a "Gyalogos természetjárók XIV. országos találkozója" keretében, illetve ahhoz kapcsolódva lett meghirdetve, azaz egyszeri alkalom volt.
A rajtnál kapott lapon szereplõ táv- és szintadatokat összesítve 25,7km és 775m jött ki. A túralapon az útvonal leírása az adott EP földrajzi koordinátáit is tartalmazta, illetve szövegesen a követendõ jelzéseket is feltüntették. Az útvonalvázlat viszont... egy földrajzi fokhálózatra felszórt pontokat+egyenes összekötéseket tartalmazó valami volt, a terepen a szöveges itinert kellett böngészni -- már akinek nem jött ki a könyökén az útvonal nagyobbik része. (Normafa -> János Hegy -> Szépjuhászné -> Kis Hárs-hegy -> Hûvösvölgy -> Kék jelzés (Glück Frigyes út) -> Árpád Kilátó -> Fenyõgyöngye -> Hármashatár-hegy -> Sárga jelzés -> Hûvösvölgy -> Nagy Hárs-hegy -> Kis kõfej oldala -> Máriamakk -> Z+ jelzésen -> szalagozott út -> Csillebérc)

Én jó szokásomhoz híven vittem térképet, illetve az adott területrõl egy A4-es térképmásolatot, úgyhogy szépen felrajzoltam rá az útvonalat, amit így nehezebb volt eltéveszteni.

Indulás 9:10-kor, jó hangulatban, egy -mint késõbb kiderült- civilben matematikus túratárssal. Szûk fél óra múlva az Erzsébet-kilátónál pecsételés, majd indulás tovább. A Kis Hárs-hegyig semmi említésre méltó dolog, bélyegzés, tovább. A kéken a reptér mellett újabb stempli, az Árpád-kilátónál dettó, közben monoton gyaloglás, itt-ott azért egy-két embert láttunk a túráról, de nem túl sokat... A Hármahatárhegyen egy fél lityis palackos ivóvíz plusz egy csoki, majd egy "fájóslábú" dunaújvárosi kolléga csapódott hozzánk, innen együtt mentünk a zöld körön, illetve a sárgán is egy darabig. A Nagy Hárs-hegyen bélyegzés után rövid eszmecsere arról, hogy országszerte 200 fõ dolgozik a terepen a természetvédelemben, majd böcsületesen a sárgán tovább -- ekkor már nagyon nem szeretve a dögmeleget :-)

A következõ szakaszon két említésre méltó dolog történt. Az egyik egy pici tûzoltás: feltehetõen a gõzvontatású nosztalicska vonat mozdonyának hamuja az egyik helyen erõteljes füstölgésre bírta a pályán lévõ száraz avart, ezt "jobb a békesség" okán némi vízáldozattal sikerült megszüntetni. A másik, hogy láttunk egy siklót vagy lábatlan gyíkot (sajnos az ezzel kapcsolatos ismereteim felettébb hiányosak, és be sem mutatkozott...) Ezt követõen értünk be a makkosmáriai tisztáson lévõ ep-hoz, ahol az utolsó bélyegzõt, meg egy biztatást ("Innen csak fölfelé") kaptunk. A zöld kereszt fölfelé így a végére valóban nem esett jól, de a szalagozott naponsülõs szakaszt sem zártam a szívembe... A teljes idõ 6:28 lett, amire nem vagyok büszke, de így alakult. A végén a jelvény-oklevél átvétele után zsíroskenyér, pezsgõtablettával "tuningolt" víz várt ránk.

Az útvonal a helyszin adta lehetõségekhez képest jól eltalát volt, bár aki rendszeresen jár a budai hegyekbe sétálni/túrázni, annak nagyon kevés ismeretlen rész volt benne.

A jelvény és az emléklap nagyon szépre sikeredett (mindkettõn a Kaán Károly, és az Erzsébet kilátó képe van), a szervezõk a tábor "egyenpólójában" virítottak minden ep-n, mivel nem volt tömeg, így a bélyegzések is gyorsan, gördülékenyen mentek.

Összefoglalva egy kellemes, néhol azért únásig ismert szakaszokat is tartalmazó túrán voltam, az itiner "útvonal vázlata", illetve a benne szereplõ adatok (gyanúsan vacak átlagokat sikerült ezekkel kihozni az utolsó szakaszokra) pontossága "érzésre" viszont nem volt túl jó.
 
 
Himbi-Limbi a Libegő alattTúra éve: 20072007.04.01 23:21:49

Elöljáróban annyi, hogy ez a túra csak nevében "Himbi-limbi". Reggel némi városon belüli elkavarás miatt tíz után pár perccel sikerült a Libegõ alsó állomására rátalálni, és nevezni -- huszonkettedik, utolsó indulóként. Családias túra lesz, az biztos, mondtam magamban (nem csoda, hiszen rengeteg túra volt ezen a napon.)

A Hunyad-orom oda-vissza 25 perc, ebbe belefért némi beszélgetés a pontõrrel is. Ezt követõen fel a Libegõ alatt a lépcsõn, majd a zöld körút jelzésen a Pozsonyi-hegyig, ahol elõttem utóljára a kilences rajtszámmal induló túratárs járt, úgyhoyg vagy nagyon jól hajtottam, vagy többen elkavartak...

A Tündér-sziklánál a tasakból kellett elvenni egy sorszámozott szórólapot, gondolom valakik a a végérõl-közepérõl vittek belõle, mert nekem a 4. jutott. Fél tizenkettõ elõtt ismét a lógó gatyánál, bocsánat, libegõ alsónál kaptam a stemplit. A továbbútról tájékoztatást azt nem nagyon, szerencsére volt nálam térkép, úgyhogy bátran nakirugaszkodtam a következõ körnek a Normafa felé, elég hosszan aszfalton.

A Normafához a zöld sávon fel, ott egy "mozgó" EP-t találtam (A srác a hátizsákján lévõ felirattal sétált fel-alá), 12:10-kor indulás tovább, szép öreguras tempóban. A libegõ tetejétõl aztán jött a feketeleves, az a lejtõ nagyon megviseli az ember térdét, bár érdemes inkább a felsõ állomással szembe állva bal oldalon megkeresni a lefelé menõ gyalogutat -- az csak a felsõ szakaszon meredek.

Negyed kettõkor azért sikerült elindulnom fölfelé, bár a lépcsõsort kezdtem picit utálni :) Felértem, pecsét, aztán még egy kitérõ az János-hegyig tíz percben, és kettõkor már a jól megérdemelt utolsó stempli is a lapomra került, és 14:10-kor a célban voltam.

Az oklevél, kitûzõ, meg egy humoros képeslap-féle begyûjtése, illetve a jól megérdemelt zsíroskenyér és málnaszörp elfogyasztása után a lejutáshoz inkább a libegõt vettem igénybe.


Szumma: rövid, combos túra, sík szakasz csak véletlenül akad benne.

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár