Túrabeszámolók


túra éve: 2008
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20082008.01.15 23:52:42
2007. Jó év, szép év a túrázás szemszögébõl.

58 túranap.

Teljesítménytúra: 28.
Sorrendben: Bartina-30, Szuadó-40, Tenkes-30, Mátrabérc, Andezit-30, Kovács Béla Emlék-és teljesítménytúra-40, Mecsek-50, Õrség-Vendvidék-75, Kinizsi-100, Velence-35, Börzsönyi kék-60, Eötvös-50, Corvin-60, Rockenbauer-130, Mecsek 600-as csúcsai, Papi pipa-30, Dzsámi-30, Tolna-50, Mecsek éjszakai, Ozorai Pipo-30, Zselic-50, Bakonyi barangolás-55, Írottkõ-70, Deák-40, Cserhát-40, Keleti-Bakony-40, Dombay-tó maraton, Bakonyi mikulás-50.

Túramozgalom: 2
Rákóczi túraút a Mátrában, Rovnoj Gori-PPRG ( Horvátország )

Magashegyi túra:
Magas-Tauern ( Grossglockner ): 2 nap
Magas-Tátra: 9 nap

Egyéb külföld:
Papuk: 3 nap
Rovnoj Gori: 2 nap

Túratáv: 1.907,3 km.
Szint: 59.570 m.
Magashegy: 48 óra ( kalauzidõ szerint )

Rendezések: LeFaGySz, Szuadó-40/17, Õrség50/75, Elõ a kerékpárral, Mecsek éjszakai/Simics Tamás Emléktúra.
 
 
túra éve: 2007
DzsámiTúra éve: 20072007.09.11 22:54:23
Reggel a fél hetes busszal indultunk Siklósra, B.Lacival és Á.Csabival. Mindjárt akadt két túratárs is. Tamás Hedrehelyrõl, Edina Lentibõl jött a pécsi egyetemre tanulni, s ha már itt vannak kihasználják az adódó lehetõséget. ( De miért csak õk ketten a sok ezer közül? ) Ha minden igaz, ez az elsõ nagyobb túrám - mondta Edina, s kérte hadd tartson velünk. Kevés utas lévén, jó negyedórával a hivatalos idõ elõtt érkeztünk meg a siklósi buszpályaudvarra. Innen kellemes sétával, vagy tíz perc alatt értünk a meghírdetett rajthelyre, a Malkocs Bej dzsámihoz. Sõk voltunk.

Pontban nyolckor (?) megérkeztek a rendezõk is. A rövid formaságok és 600 pénz lefizetése után útra is kellhettünk. Végigsétáltunk a még félálomban lévõ Siklóson, majd átmentünk a felhagyott vasút keresztezõdésén s hamarosan - az egyébként közigazgatásilag Siklóshoz tartozó - Máriagyûdhöz érkeztünk. Itt addig tanakodtunk, amíg egy utcával korábban kanyarodtunk be a házaknál, nem is lelve a S sáv jelzést. De, vagy 500 m-rel arrébb a keresztnél már az elõírt úton voltunk.

Máriagyûdön nagy élet volt. Éppen a bucsut tartották, tele volt a templom környéke árusokkal. Jobbára - az alkalomnak megfelelõen - kegytárgyakat kínáltak. És persze autó autó hátán. Bámészkodásom közepette teljesen elfelejtkeztem a zsebemben lapuló fényképezõgéprõl, s így a kavalkád nem lett megörökítve, késõbb már hiába korholtam magam. Innen hegymenet volt a Köves-májra, szép ösvényeken. Közben meg-megállva fotózhattam a siklósi várat, no meg a távolban a szlavóniai Papuk-hegység halvány vonulatait.

Fenn a tetõn, egy szép tisztáson volt az elsõ ep. Itt egy lokum nevü finom keleti édességet kaptunk, jutalmul hogy felkapaszkodtunk. Tovább egyenesen, de most már ereszkedõre fogva, a Máriagyûdtõl kíséretül fogadott S+ jelzésen folytattuk utunkat. S bár mindenféle haragos felhõk rohangásztak felettünk, elégedetten konstatáltuk, hogy a tegnapi zselici Papi-Pipa-30 túrától eltérõen itt nem kell majd dagonyáznunk.
Nemsokára Bisse fõútcáján ballagtunk. A fõtér, ahol a busz is megfordul, mert ez egy zsákfalu, rendezkedett be a következõ ellenõrzõ pont. Egyébként ez hivatalosan a Nagy Ferenc tér, szépen kialakítva. Itt található az egykori miniszterelnök szülõháza, emléktáblával megjelölve. Keletrõl északra fordultunk, s vagy ötven méter után el is akadtunk a helyi kocsmában. S bár rém egyszerû hely, azért Á.Csabival legurítottunk egy sörikét.

A falu után egy jól karbantartott murvás úton mentünk, amely eleinte egy horhosban vezetett, majd felkapaszkodtunk egy dombtetõre. A rendezõk - mivel erre nincs jelzett túristaút - "dzsím" jeleket festettek fel a fákra. Ezek jó eligazítást adtak, de egyébként is nehéz lenne elkeverni. Még a dombtetõ elõtt bekukkantottunk a bissei horgásztóhoz, ami jól eldugott helyen van és szép környezetû. A dombtetõre felérve, majd onnan visszatekintve a Tenkes-hegyet, délkeleti irányban pedig a Szársomlyót és a Fekete-hegy gerincét szemlélhettük meg. Végig fasor mellett haladtunk, rengeteg kökény, galagonya és más cserjékkel borítva. Diófa is akadt bõven, így el-el akadtunk csemegézni. Megkapóan szépek voltak az õszi szinek.

Így bandukoltunk jó 5 km-en át. A misinai TV-torony és az északra/ról futó távvezetékek mutatták hogy jó irányba haladunk. Egy idõ után persze kezdett unalmas lenni, de a szép idõ, a kiváló földút kellemessé tette a túrázást. Aztán beértünk a szép fekvésû Pogány községbe. Határában egy barackfa kínálta gyümölcseit, amit nem volt szivem kostolás nélkül hagyni. Lenn a völgyben, a kies fekvésû horgásztónál fogadott bennünket a pontõr és a Hidzsra-bélyegzõ. Itt elpusztítottam két hazai szendvicset, s máris indulhattunk a hátra lévõ 13-14 km-nek.

Utunk a pogányi szõlõhegy völgyében vezetett, s mielõtt onnan felkapaszkodtunk volna a gerincre, végigkóstoltuk a szõlõket és szilvákat. Ezen a szakaszon a túra célja a zabálás volt...Aztán megint gerincúton haladtunk elõre. A kukoricásoktól nem tudtam lefotózni a közelben lévõ krematóriumot. Mondtam is Á.Csabinak, itt lesz majd az utolsó teljesítménytúrám, a Kémény-25, és csak szint lesz benne:)) Aztán le a Kispostavölgybe, ez már Pécs külterülete, s persze megint szilvázás és szõlõszemezgetés. No nem túl sürün, mert a tulajok kint tartozkodtak a telkeken.

Megint egy dombra kapaszkodás következett. Innen már szépen látszott a város és a Mecsek. Na, ebbõl az objektívbõl látjuk a legritkábban, mert jobbára a hegyre megyünk fel, hogy lebámulhassunk. Nekünk nagyon tetszett így is. Á.Csabi olvasta az itinert: a lókamránál a Boros utcába kell kanyarodni. Mi lehet az a lókamra?? Többször emlegette, mire rájöttem hogy az bizony lókarám akar lenni, így is volt írva. Így megártott az a bissei egy üveg sör? A faluban a pontõröktõl megtudtuk, hogy a többiek 5 perccel vannak elõttünk, meg egy õrült kispistázó negyed órája ment el ( tudjuk is ki az, mindig ezt csinálja ), ezen jókat röhögtünk, mennyire elégedett lehet...A mûút átkelésnél elhagytunk egy dinnyeárust, most nem neveztünk be, mint legutóbb a Corvin után hazajövet. Végigkolbászoltunk a tüskésréti nagy fûben, erre is vagy ötven éve jártam még apámmal, akkor még szabadon lehetett bibicre vadászni, volt bõven.

Kiértünk a nagytemetõ aljába, végigsétáltunk a fél városon és bejelentkeztünk a célban a Jakováli Hasszán dzsáminál. 8,10-kor indultunk, pontban fél háromkor értünk be. Szintidõ nem volt, ráértünk volna, mert este hétkor zárt a cél. Még beszéltünk is útközben arról, hogy elõbb hazamegyünk, tisztába tesszük magunkat, megebédelünk, sörözünk és háromnegyed hétkor jelentkezünk be, de a hülyeségnek is vannak határai. Nem akartunk a rendezõkkel kiszúrni, hiszen a fõvárosból jöttek, s még haza is kell érniök. A TTT-könyvben meglepetésként lokum és datolya volt írva, az utóbbi helyett fügét kaptunk ( merthogy nem volt ), de ezzel sincs semmi gond. Megkaptuk a túra kitûzõjét amin a rajt és cél dzsámija látható. Ezen kívül egy szép emléklappal és a Dzselaleddin Rúmi emlékév alkalmából egy kis füzetecskével is gazdagabbak lettünk. Ez utóbbiban a 800 éve született nagy iszlám költõ, vallástudós, gondolkodó írásaiból kaptunk ízelítõt. ( Számomra mindenképpen hiánypótló. )

Úgy tudom 24 résztvõje volt a túrának. Kissé meglepõdtem a kevés indulón. Ja kérem, a lustaság, nagy úr! Jó ötlet volt ennek az új túrának a megrendezése, egy érdekes, nagyobb részt ritkán vagy egyáltalán nem járt útvonalat vont be a teljesítménytúrázás vérkeringésébe. Csak remélni tudom, hogy folytatása következik.
( A túráról készített képeket a http://kep.tar.hu/irottko/ galériámban tekinthetitek meg. )

SzLA
 
 
EötvösTúra éve: 20072007.06.17 14:27:07
Eötvös-50

Indulás Pomázról 7,35-kor. Már jó elõre cserlaci és mások is felhívták a figyelmem arra, hogy e túra nem 51, hanem kb. 57 km-es. Ágival és Joschkával így nem cicóztunk, hanem jó erõs tempóban nekiindultunk Lajos-forrás felé.
A kapott túralap végtelen egyszerû, nem sok adattal terhelik az agyadat. Van ugyan egy schwarzundweisz térképvázlat rajta, de annak aki e tájegységben még nem túrázott, annak annyi. Ezen kívül csak azt tudhatod meg, hogy a pontok mettõl-meddig tartanak nyitva. Azt,hogy mennyi a túra távja, szintje, netán a pontok közötti táv/szint adatok, nem volt publikus.
Szolgáltatás igénybevételére egy 300 Ft-os bónuszt kaptunk a dobogókõi ház büféjébe ( nevezési díj 700 Ft ), így tudtuk, ez egy önellátó nap lesz.
Lajos-forrásnál 10-15 fõs csoportosulás volt, várták a pontõrt, aki még 8,40-kor sem volt a helyén. Mi ezt nem tekintettük feladatunknak, továbbindultunk. A büfé persze zárva volt.
Pilisszentlászlón pontõr, pecsét volt, de a Rigóban az áhított sört nem tudtuk letartóztatni, mert ez is zárva volt.
Élveztük a szép erdei környezetet a kifogástalan idõjárási körülmények között, és tartottuk az 5 - 5,5 km-es tempót Prédikálószék felé. A pontõrök akkor még a helyükön voltak, a késõbb érkezõk már a Vadálló-köveknél kapták meg tõlük a pecsétet, amint a hasukat süttették.
A következõ ellenörzõ pontot a Fekete-kõhõz tették a rendezõk, így nem volt szükség arra, hogy a Kaincz-forrás - Rám-szakadék - Szakó-nyereg - Hoffmann-ház - Pilisszentlélek útvonalon megszellõztessük a túralapot. Ez egyúttal remek lehetõséget adott többeknek a kis és nagypistázásra, amivel éltek is rendesen.
Pilisszentléleken Svekjnél végre megöntözhettük porzó vesénket. Sörikével a bendõben, megbékélve sorsunkkal így könnyen felkapaszkodhattunk a Fekete-kõhöz. Néhány szenvedõ arcot azonban elmellõztünk.
Jónéhányan összeverõdtünk azt ezt követõ szakaszon. A Z+-en már nem volt tolongás, a Kétbükkfa-nyeregtõl alternatívákat választottak a résztvevõk.
Az Eötvös-ház elõtti pontõr rendesen panaszkodott, hogy majd mindenki azt kérdezi tõle, a táv hanyadik km-nél van õ? Fogalma sem volt...
Mi azért jót ettünk és ittunk, s megállapítottuk az eltelt idõt figyelembe véve, hogy a hátralévõ szakaszon vadászvágta szükséges, hogy idõben beérjünk.
Ági és Joschka el is kéretõzõtt tõlem, szaladásra. Én 6 - 6 és feles tempot léptem a kéken Pilisszentkeresztig. A pontõr bácsi elárulta, hogy még 13 km van nekem a célig, meg is hívtam egy pohár sörre, egyébként is nagyon aranyos volt.
A Szurdokban utolértem egy kedves párt, akiket nem tudtam leszakítani Pomázig ( ott kevertek kicsikét ), de mondjuk nem is volt célom. Megerõsítették õk is a 6 - 6,5-es tempót. Még egy szép fekete kutya is csatlakozott hozzám a Szurdok után, aki a biztos egzisztenciáját feladva eljött egészen Pomázig, a bizonytalanba.
Már azt hittem, életem végéig a kéken kell nyomatnom, de Joschka felhívott - kb. 10 perccel elõttem döngettek - mobilon, és megmondta a frankót, nehogy elkeverjek. Ezt többször is megtette a célig.
Oszolyon már nem voltak ott a pontõrök, mert 17,00-ig szólt a küldetésük. Pomázra lefelé menet értem utól õket, és mondták, hogy a pecsét a hátizsákban van, de a célban majd minden jóra fordul.
Átvágtáztam a rezervátumon, ahol egyik késõbb jövõ túratársamat nemes egyszerûséggel egy serdülõforma fiú arcon köpte. Még jó hogy nem vágta pofán, mert a célban szemtanúja lehettünk volna hogy két-három jogvédõ szervezet képviselõje azon veszekszik, melyikõjük verje el rajtunk a port.
Már 5 centis poliuretán hab volt a hátamon annyira mentem, igyekeznem kellett mert a cél 20,00-kor bezár. Elõtte 5 perccel értem be, így is kiesve a "szintidõ"-bõl. De rendesek voltak, mert megkaptam a továbbtenyésztésre alkalmas minõsítést, és 3 kitûzõ közül választhattam. Sõt, amikor jeleztem, hogy jön egy ifjú pár, és még két ember, egyre erõsödõ lódobogással, kitartottak egészen 20,20-ig.
Összefoglalva a napot: Egy kemény, nagyon szép vonavezetésû túrán vehettem részt, melyet a túratársak, a gyönyörû idõjárás, a már korábban megismert és újólag megtapasztalt látnivalók még emlékezetesebbé tették számomra.
A rendezõk igyekezetét elismerem. De ennek ellenére a rendezés - más túrákkal, ill. azok rendezésével összehasonlítva - citromdíjas. A túralap enyhén szólva, nem felel meg a követelményeknek, a túra adatait ennyire nem kellene titkolni a résztvevõk elöl. Ezen kívül két-három ellenörzõpont beiktatása indokolt lenne, egy frissítõ ponttal, mondjuk Pilisszentléleken. Többszöri mérés után leteszem a nagyesküt arra - és ezzel azt hiszem nem mondok újat -, hogy ennek a túrának a távja 56,8 km. ( a szint adatot nem vitatom ). Ebbõl következik, hogy a reális szintidõ 13 - 13,5 óra lenne. A jelenlegi formában a túra nem méltó báró Eötvös Lóránd emlékéhez.
Minden teljesítõnek gratulálok.
SzLA
 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár