Túrabeszámolók


túra éve: 2010
Isteni SzikraTúra éve: 20102010.09.04 21:42:00

Kedes Érdeklõdõk!


Sok szeretettel ajánlom figyelmetekbe az Isteni Szikra túrát, amely ugyan nem túl nagy távon halad, viszont nagyon szép helyeken vezet, a Tisza árterén, holtágak mellett, ritka élõvilággal, megspékelve kulturtörténeti érdekességekkel.


Ajánlom megtekintésre az alábbi linket: http://www.petofiturakor.hu/2010-turakor/2010-isteniszikramunka.html


 


Ha eljöttök hozzánk, mi azt megtiszteltetésnek vesszük.


Üdvözlettel: Balog Csaba Sántaõz - Petõfi Túrakör - Lajosmizse

 
 
Orgoványi KörTúra éve: 20102010.08.16 19:16:31

Kedves Túratársak!


Szerettel ajánlom figyelmetekbe az 1. alkalommal, augusztus 29-én, vasárnap megrendezésre kerülõ ORGOVÁNY KÖR TT 15 és 30 kilométeres távját.

Rendezõ a Zöld Gömb Spot Klub.

Segítõ: Petõfi Túrakör Lajosmizse


Ízelítõnek ajánlom az alábbi linkeket:


http://www.petofiturakor.hu/2010-orgovany15.html


http://picasaweb.google.com/holibori/OrgovanyKortura15#


Természetbarát üdvözlettel: Balog Csaba Sántaõz - Petõfi Túrakör Lajosmizse

 
 
Csemő virágünnepeTúra éve: 20102010.07.03 20:31:11

Csemõ Virágünnepe teljesítménytúra - 2010


 



"Petõfinek volt igaza:/Ez a nagy mezõ a haza." (Ladányi Mihály)




1. rész, a Bevezetõ.

Egyáltalán nem vitaindítónak szánt idézetünk a Ladányi Mihály Emlékkunyhón olvasható, Csemõben, és nekünk, alföldiek lévén, nagy igazságtartalommal bír. Aki nem ide született, vagy nagyon nem szereti(?) ezt a tájat, az biztos elhatárolódik a gondolatmenettõl - mert mindenkinek az a haza, ahol született, az a tájegység, amely erõs érzelmi töltést hordoz a számára, és akinek ez nem az Alföld, annak nem az -, de tudomásul kell venni, hogy fentiek alapján mégis sok százezer emberrel együtt, nekünk az Alföld szép...



2. rész, egy Közbevetés.

Szóval ismét egy alföldi túra. Mi gyakran ûzzük ezt a sportot, és szeretjük is a síkvidéki túrákat. Ezért már a tél elején belevágtunk a Tápiószelei Kupába, amely elnyeréséhez 5 túrát kellett teljesíteni, a Tápiószelei Természetbarát Klub szervezésében, és mind garantáltan alföldi gyaloglással járt. Az utolsó felvonáshoz a mai napon érkeztünk el: 18 kilométer a 30 fok feletti melegben. Igyekeztünk is minél hamarabb elindulni, és be is fejezni, a végére már embert próbálónak bizonyuló túrát. Reggel még enyhe melegben, szinte üdén vágtunk neki a Gyurka-domb felé vezetõ
útnak. Csoki, mint ahogy az út során még egyszer, meg késõbb az ásványvizek mellé még energiaitalt is kaptunk. A tempónk - és nemcsak a COBRA 11 embereinek! - halálos volt: 5,5-6-os átlag az elsõ két órában. Aztán a homok, a tûzõ nap árnyék nélkül - bármennyi frissítõ pont ellenére - kezdte átminõsíteni bennünk a kellemes, a már-már "célegyenesbe" forduló gyaloglást egy erõ nélküli vánszorgássá. De az ember nem azért vág neki a homoknak, hogy kényeskedjen. Összeszorítottuk a fogunkat, és tartva a 3,5 km/órásra lassult menetet, picivel több, mint 4 óra alatt beértünk a célba. A célban a megérdemelt jutalmak átadása Lipák István vezényletével, fotókészítés, ilyesmi. Mosolygós vendéglátó arcok! A jutalom gulyáslevest most kihagytuk (de tavaly ettünk, és nagyon finom volt!), mert mentünk volna már haza, a hûvösbe. Ennyit a túráról.



3. rész, a tulajdonképpeni Fõ téma....

Ami viszont mindenképpen megemlítendõ és dicsérendõ: a Tápiószeleiek több túrán át tanúsított elhivatottsága, szervezõkészsége, kedvessége. Az, hogy egyáltalán lehetõséget teremtettek ilyen túrák teljesítéséhez és élmények megéléséhez, hogy ugyanolyan fanatikusan hisznek az Alföldben, az Alföldi Emberekben, az Alföld Értékeiben, mint mi, és még néhány egyesület (pl.: Békéscsabán, Mezõberényben, Abonyban, Szolnokon vagy Berettyóújfaluban - bocs, akiket kihagytam), és ezek népszerûsítéséért mindent meg is tesznek. Hogy vidékiek lévén, õk a vidékben hisznek, és azokat az adottságokat próbálják kihasználni, ami szûkebb hazájukat, ebben az esetben épp a Tápió-vidéket jellemzi.

Mert a "természetjárás" és a "túrázás" szavakban nincs benne, hogy hol és milyen terepen lehet csak gyakorolni õket. Nincs benne, hogy csak hegyek léteznek. Nincs benne, hogy pusztán Petõfi hülyesége a végtelen síkság csodálata, az alföldi ember szeretete. Nincs benne, hogy az országjárás, a falvak, az emberek megismerése, vagy az emberi teljesítõképesség próbára tétele csak az Északi-, vagy a Dunántúli-középhegységben sikk. És sok minden más mellett az sincs benne, hogy bármilyen válfaját is a természetjárásnak vagy túrázásnak le kellene nézni. Pedig az Alföld túráinak ez rendesen kijár (tisztelet a kivételeknek).

Még több Lipák István-féle emberre és a hozzájuk kötõdõ lelkes csapatra lenne szükség az országban - mint ahogy azért akadnak fanatikus, alázatos túraszervezõk sokhelyütt,  szép hazánk nagy síkságán -, akik egy-egy kisebb alföldi tájegység, vagy látnivalók nélkülinek mondott kistájak - értékeit megpróbálják közvetíteni azok felé, akik azt nem ismerik, és mivel nem ismerik, úgy alkotnak véleményt róluk.

Valószínûleg, a Szeleiek által szervezett teljesítménytúrák ezért születtek meg. És mondhatom - talán más emberek nevében is -, hogy többségben vannak azok, akik nem bánták meg, hogy meglátogatták ezt a - vagy más esetben más - vidéket, és szívesen térnek vissza a következõ években is egy-egy túra, látnivaló, esetleg csak a hangulat kedvéért.

Mindenkit arra biztatok:
GYERTEK AZ ALFÖLDRE TÚRÁZNI! - bármely településre, bármely csoport szervezte túrára, mert biztos, hogy vendégszeretõ, barátságos emberekkel találkoztok, és olyan természeti, kulturális értékeket fedezhettek fel, amelyekrõl különben még csak halvány sejtésetek sem lenne...


Minden rokonom!


Természetbarát üdvözlettel: Balog Csaba Sántaõz - Petõfi Túrakör - Lajosmizse


Ui: Köszönjük az Egészet a Szeleieknek!


 



 

 
 
Halmi-dűlőTúra éve: 20102010.05.03 10:09:47

Halmi-dûlõ teljesítménytúra 2010


Hartmann Misi és Tarnai Máté márciusban , mások társaságában, felkerestek minket a Mizse 40-en, és azóta készültünk viszonozni a látogatásukat. Ez a tény indokolta, hogy ezen a napon Budapest belterületére, ráadásul a pesti részre terveztünk túrát.

Jani húsz évig lakott Pestimrén (akkor még a "szent" nem volt rendszer-kompatibilis), és az õ navigálásával érkeztünk meg a Sportkastély elé, nyolc óra után néhány perccel. A parkoló üres volt, sehol senki. Megijedtünk, hogy talán nem is lesz túra, de Ági friss infókkal rendelkezett, miszerint csak kilenckor lesz indítás. Sebaj, addig ettünk, ittunk, satöbbi.

 A rajtban Máté ismerõsként üdvözölt minket, és megköszönte, hogy kisebb csapatot hoztam a túrára, én pedig átadtam nekik szerény ajándékunkat, egy rúd házi szalámit.

 A nevezés és a 800 Ft leperkálása után nekiindultunk a nem túl nagy távnak. Grényi Imre, alkalmankénti túratársunk csatlakozott csapatunkhoz, és miután tavaly négyszer(!) teljesítette a 12,4 km-es kört, elég jó helyismerettel rendelkezett, ezt ajánlotta fel csapatunk szolgálatára.

Imrével való ismeretségünk is a Mizse 40-re vezethetõ vissza, ahol ellenõrnek adva ki magát, sajátos stílusában kukacoskodni kezdett velünk a rajtban, amikor amúgy is elég idegesek voltunk. Aztán próbált viccet csinálni az egészbõl, de csak lassan engedtünk fel, mint sértett felek. Imre amúgy rendes, kedves ember - bármennyire is próbálná ezt olykor titkolni -, akivel órákat lehet beszélni, illetve hagyni, hogy õ beszéljen. Néha, amikor levegõt vesz (kb. félóránként), akkor egy-két mondat belefér a részünkrõl is, aztán megy minden tovább. Mi így szeretjük, úgyhogy jó volt a társaságában tölteni a délelõttöt.

A túra egy körben minden irányból beépített parkerdõben szlalomozott, pingpongasztalok és tanösvények, meg pihenõhelyek között, nem volt látnivalókban gazdag vonalvezetés, de az a tudat, hogy 2010-ben még van ekkora zöld felület Budapesten, ahová ki lehet menekülni, és távol lehet tartani magát az embernek zajtól, mocsoktól, mindenképpen felemelõ volt, és ez az, ami miatt tulajdonképpen érdekessé vált számunkra a túra.

A célba kerek 3 óra elteltével értünk, éppen delet harangoztak. Még csoportképet készítettünk Szent Imre szobra alatt (a szobrász ezt a mûvét eladta Soltszentimrére is...), aztán zsíros kenyereztünk, átvettük a jutalmat, és elindultunk haza.

A szervezés jó volt, az ellátás megfelelõ, az idõ pedig igazi túraidõ (borult, szemerkélõ esõvel, aztán ragyogó napsütés). Köszönjük az MVTE-nek a lehetõséget, és sok sikert kívánunk Nekik a folytatáshoz. Köszönjük Imrének az idegenvezetést, Hartmann Misit pedig ezúton is üdvözöljük!

Minden rokonom!


                                Sántaõz     -    Járóföld TE, Lajosmizse  

                                                         Képek és GPS-térkép: www.jarofold.hu/halmidulo.html


 

 
 
Aranyszarvas - KincsemTúra éve: 20102010.03.21 21:34:07
 

Aranyszarvas 50

 

Csaknem egy éve készültünk már erre a túrára. Nem is annyira sok gyaloglással, bár abból is volt bõven, hanem gondolatban: jó lenne egy 50-es túrát is megpróbálni. A sok közül azért választottuk épp ezt, mert egyrészt márciusban még nincs nagy meleg (ez nem jött be), másrészt a Tápiószelei Kupa okán amúgy is el kellett látogatnunk ide. Ja, és az aranyszarvast ábrázoló jelvény is elég erõs motiváció volt.

Különbözõ, de tulajdonképpen lényegtelen huzavonák után két autóval 8 fõ indult el a Tápió-menti faluba. Ketten a 25-re, hatan pedig a nagy távra. A mûvelõdési ház még szinte üres parkolóval várt. Janiékat letettük, jó utat kívántunk nekik, majd átmentünk a Blaskovich-kúriába, az Aranyszarvas rajthelyére. Itt sem volt nagy tolongás, kb. 20 fõ várta izgatottan Lipák Istvánt, hogy megérkezzen a dokumentumokkal, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy valaki hivatalosan elindulhasson a versenyen. Nem is sokára István is meglett, a papírmunkát is letudtuk, és indultunk is.

Szép, napsütéses, kissé még hûvös idõben startoltunk. A jósok délutánra 20 fokot rebesgettek (és be is jött), így elég nagy tempóban indultunk, hogy a hûvösben minél tovább jussunk.

A faluból kivezetõ rész nem hemzseg a látnivalóktól, csakúgy, mint az egész túra, de ilyen távra nem is azért jön az ember, hogy folyton bámészkodjon. A Hajta a falu után annyira meg volt áradva, hogy csak egy keskeny szekérúton lehetett eloldalazni mellette. Ezután szép erdõs rész következett, elhagytunk már néhány keresztet, és meg is érkeztünk a 6,5 kilométerre lévõ 1. ep-hez, az erdészházhoz. Itt reggeli, pecsét, felesleges ruhadarabok eltávolítása, ilyesmi.

Tíz perc után folytattuk Erdõszõlõk felé. Ez ugyancsak hasonló távot és szintén egy és negyed órás menetidõt követelt meg a részünkrõl, így két és fél óra alatt már 13 kilométeren is túl voltunk. A telepre ígért kocsma sajnos nem volt nyitva, így egy nyomós kútnál töltöttünk vizet, és kaptunk egy banánt is.

Tovább haladva a következõ pontig, a idõ egyre izmosodott, vele együtt mi is: ez a szakasz ment a legkönnyebben és leggyorsabban. A nagykátai út sarkán ismét kereszt, majd hamar megkaptuk a tápióbicskei csata emlékmûvét, vele a pecsétet és a dobozos almalevet.

Itt ért minket utol a rajtban már üdvözölt G. Imre budapesti túratársunk, és beszélgetéssel segített leküzdeni a monoton, az elõzetesen általunk holtpontnak jósolt 7 kilométert Tápiószentmártonig, ahol a Blaskovich-kápolna pontõrei csokival és jó szóval engedtek tovább a Kincsem Lovaspark irányába. Imrétõl búcsút vettünk, illetve õ tõlünk, mert õ volt a gyorsabb, és kissé lassulva, de elszántan folytattuk utunkat. Azt azonban éreztük, hogy az elsõ szakasz tempóját nem fogjuk végig bírni (25 km - 4 óra 50 perc, pihenõkkel együtt).

Valahogy mégis az Attila-domb mellett találtuk magunkat (nem mentünk fel rá), és a lovasparkban is csak feküdtünk
<> a fûben. Nem kellett se meleg étel, se büfé, se múzeum. Majd egyszer eljövünk autóval. Most csak az lebegett a szemünk elõtt, hogy valahogy összeszedjük magunkat annyira, hogy tovább tudjunk menni. Sántikálva, de nekiduráltuk magunkat.

Ekkor következett a túra "szellemi" mélypontja. A viszonylag nagy számú, életkora alapján középiskolásnak saccolt csürhe üvöltve, káromkodva, és zenét bömböltetve haladt, néhányan kissé italos állapotban. Széles mozdulatokkal dobálták az erdõbe a feleslegessé vált szemetet, üres palackokat, tördelték az ágakat, mert nekik feltétlen élõ fából kiszakított "túrabot" kellett. Tudtuk, hogy nem az 50-en vannak, ezért alig vártuk (és alig is jött el) a Bogaras nevû pontot, ahol végre megszabadulhattunk tõlük. És láss csodát: egy intenzív balkanyarral tényleg eltûntek a semmiben (azért gondolom tovább boldogítva a 25-ös és 40-es mezõny normális tagjait). Ha csak túrázni jönnének, nem volna velük gond, de nyilván nem azért jöttek. Akkor vajon miért...

Ilyen fizikai és szellemi megpróbáltatások után minden erõnkre és koncentrációnkra szükségünk volt a folytatáshoz. Ehhez jelentõs löketet adott F. Petiék mezõberényi duója, akik lelket öntöttek belénk, majd - mivel õk ugyancsak jobban haladtak, mint mi - elbúcsúztunk egymástól.

A Kláratelepi-kilátóig végtelennek tûnt az út. A ceglédi országút mellett csak lerogytunk az árokpartra, és már nem is nagyon volt erõnk felállni. Egyikünk-másikunk jobban bírta, némelyeknek már ép felület sem volt a talpán, de fel nem merült egyikünk részérõl sem, hogy feladjuk, vagy elhagyjuk akár csak egy-két órára is egymást. Egy Csapat vagyunk, és mint a pályakerékpáros csapatversenyeknél: akkor van számunkra vége a megpróbáltatásoknak, amikor a legutolsó társunk is beér a célba. Így a kicsit kevésbé fáradtak visszalassultak egy közös tempóra.

A kilátó is meglett valahogy, majd pedig az új abonyi mûút mellett kutyagoltunk, az egyre inkább az útszéli nyárfasor takarásába vágyódó Nap arany fényének kíséretében.

Aztán már félig sötétben, teljesen kikapcsolt tudatállapotban, ösztöneinknek engedelmeskedve elértük a település szélét, majd végighaladva rajta, teljes sötétben, tudtuk <> le a mûvelõdési házig hátra lévõ két kilométert. Itt találkoztunk Palikával és Jimivel, akik türelmetlenül várták érkezésünket.

A célban kissé fáradt, de nagyon kedves szervezõket találtunk, akiktõl rögtön elnézését kértünk a gyatra második szakaszért és a 11.30-as bruttó menetidõért (nettó 10.00 volt), hogy ilyen sokáig kellett ránk várniuk. Erre a kedves hölgyszemélyzet csak annyit mondott, hogy nem kell szabadkoznunk, õk el sem mertek volna indulni ekkora távon.

Így zajlott le életünk elsõ 50-es túrája. Hogy lesz-e folytatása ilyen távokon való indulásnak a részünkrõl, hát mostanában biztos nem. Mi nem vagyunk sem sportolók, sem teljesítménytúrázók, csak lelkes mûkedvelõk. És mint ilyenek, egy ilyen távon, ilyen sok homokúttal, levés vízzel, nagyjából megközelítettük teljesítõképességünk határát. Nagyon tiszteljük azokat az embereket, akiknek egy ilyen túra meg se kottyan, de mi így is nagyon büszkék vagyunk magunkra, pont azért, mert semmi garancia nem volt arra, hogy kibírjuk. És hogy kibírtuk, az olyan hihetetlenül jó érzés, amelyet sohasem fogunk elfelejteni!

Köszönjük Istvánéknak a szervezést, a lehetõséget és a bátorítást, az Összes Teljesítõnek szeretettel gratulálunk, és Mindenkinek Szép Túrákat kívánunk az év további hétvégéire!

Minden rokonom!

                                                                                    Sántaõz - Járóföld TE - Lajosmizse

 

 
 
Téli sóútTúra éve: 20102010.02.06 20:37:39
A lajosmizsei Járóföld TE újabb - számára - fehér foltot szeretett volna besatírozni Magyarország térképén, ami jelképesen véve sikerült is, de szó szerint nem, mivel a jóformán két hónapja kitartó hótakarót nem tudtuk eltüntetni, így kénytelenek voltunk hóban nekivágni a rövidebb távnak. A rövidebb táv kiválasztásának nem a lustaság volt az oka, hanem elõzetesen a mûhold radarkép alapján úgy tippeltük, épp a túra helyén nem fog esni délelõtt a hó, és mire végzünk, majd délután visszaérünk Lajosmizsére, már eshet, mert mi védett helyen vagyunk. Nyári gumikkal mégse akartunk tíz centis hóban csúszkálni. És láss csodát, az idõjárás ma úgy alakult, ahogy elgondoltuk.
Az indulás fél hétkor volt a szokott helyrõl, és háromnegyed órás autóút végén már a tápiószelei mûvelõdési háznál pakoltunk. Nem tolongtak az emberek, lehet, hogy sokakat sikerült elriasztani az idõjósoknak, minden esetre mihamarabb neveztünk és nyolc órakor nekivágtunk a Sóút rövidebb távjának.
A faluból kikeveredni nem éppen egyszerû, a leírás alapján, de megoldottuk. Átkelve a nem túl bõvízû Tápión, balra lekanyarodtunk a tulajdonképpeni Sóútra. Ezen a több évszázados, egykori sószállító úton, az Erdélybõl és a Kárpátokból a Tiszán Szolnokig leúsztatott sószállítmányokat vitték tovább szekérrel az Alföld belseje, mondjuk a Kiskunság nagyobb települései felé. Ennek a régi dicsõségnek mára nyoma sem látszik, de az útvonal "nyílegyenessége" jól szemlélteti, hogy a hajdani szállítók nem szerették a nagy kanyarokat, ha munkáról volt szó.
A Sóúton lassan gyûltek egymás mögé az emberek, ki-ki mikor indult, de a tempót mindenki rendesen megnyomta. Lehet, hogy szabadulni akartak a havas-csúszós úttól, a jeges északkeleti széltõl, mely akármerre fordultunk, mindig szembe fújt - legalább is mi így éreztük. Persze aki ezt a túrát ebben az évszakban, ilyen idõjárási körülmények között bevállalja, az tudja mit vállal, úgyhogy orrhúzogatásnak nem sok értelme marad...
Az elsõ ep. egy keresztnél volt, ahol narancsot és pecsétet kaptunk, majd a második pont, a Pokoltanya ep. (csoki+pecsét)után élesen balra, azaz észak felé fordultunk, hanyagolva az eddigi keleti irányt, és végre aszfalt! felkiáltással Tápiógyörgye felé battyogtunk tovább.
Az úton - ami tiszta hókása volt - elment néhány autó, de a gyalogosnak az volt az érzése, nem mi megyünk az út közepén, hanem õk hajtanak végig egy járdán, mert annyian voltunk, hogy a nagy létszám ezt hozta ki az érzékeinkbõl.
Tápiógyörgye nem különösebben érdekes hely, legalább is ilyenkor, de itt is emberek élnek, ez is egy falu, tehát tulajdonképpen lehettünk volna bárhol az országban. Hogy mégis éppen Györgyén vagyunk, onnan tudtuk meg - ha máshonnan nem -, hogy Lipák István, a tisztes fõrendezõ, és néhány fõs csapata már az "állomási kocsmában" várta a mezõnyt, és ez, ezen a napon nem nem történhetett volna meg Magyarország másik településén.
István ünnepélyesen átadta megérdemelt díjainkat, kaptunk egy pohár teát, megettük maradék szendvicseinket, és miután kibüszkélkedtük magunkat a 3 óra 30 perces menetidõ okán, visszavonatoztunk Szelére. Ott gyorsan autóba szálltunk és elindultunk haza, nehogy rákezdjen a hó, de hazáig semmi. Aztán amikor már a meleg szobából tekintgettünk az udvarra, egyszerre elkezdett szakadni, ahogy azt kettõ óra utánra megjósoltuk.
Összefoglalva: jó rendezés, tûrhetõ idõjárás, jó tempó, elégedett ügyfelek. Azt hiszem, jövünk a többi Lipák-féle túrára is, ugyanis neveztünk a SZTTK KUPÁBA, és ehhez mindegyiket teljesíteni kell...

Minden rokonom!

Sántaõz
 
 
Mizse teljesítménytúrákTúra éve: 20102010.02.04 17:51:14
Kedves Érdeklõdõk!

Lajosmizsén tavaly rendeztük az elsõ teljesítménytúrát, és elsõ alkalom lévén, nem vertük nagy dobra. A bejárás együttesen történt, nagyon sok élményt és tapasztalatot szereztünk ahhoz, hogy idén meg merjük hirdetni a Számotokra is.

Ha ellátogattok hozzánk, mindent el fogunk követni, hogy jól érezzétek magatokat, jó szívvel térjetek vissza esetleg a következõ években.

Kedvcsinálónak a mi, tavalyi bejárásunk leírását olvashatjátok:

2010. június 6. krónikája

"Akinek errõl a napról más jut eszébe, más benyomásai vannak, mint nekem, akkor küldje el, felrakjuk ide. Az én élményeim szerint egy fárasztó, szervezéssel, egyeztetéssel teli hét után, szombat reggel 5.15-kor indultunk neki 21-en, még félhomályban, szemerkélõ esõben, borult ég alatt a 44 kilométernek. Borika lába csõdöt akart jelenteni, de gazdája nem hagyta, fájdalmak között, becsülettel végigment a távon. A Koli-tónál András javallatára pálinkás jó reggelünk lett, bár az esõ még mindig áztatott, és nem is nézett ki úgy, hogy valaha eláll, de tapasztalatból tudtuk, lesz még ma melegünk. Így is lett. A Tanyamúzeumot csak oldalról érintettük, Ircsike a cipõit levetve, cipõt váltva ment tovább, mi pedig örültünk, hogy nem esik, hanem fújdogálni kezdett a szél.

A Telepi út vége felé haladva, a gyerekek jelezték, hogy egy fehér pólós valaki, közülünk, nagyon le van maradva. Nem ugrott be, hogy ki lehet, egy ismeretlen személy homályos kontúrja kezdett egyre élesedni. Dömötör Zsolt, kecskeméti teljesítménytúrázó volt, aki a környék útjait járja és méri fel GPS-szel. Hat óra után indult a Kollégiumtól, és eddigre, 13 km után ért utol minket. Nagy várakozással tekintettünk az elsõ kiépített ellenõrzõpont milyenségére. Ervin családja nagyon kitett magáért: zsíros kenyér, csörögefánk, tea, pálinka, kávé, pogácsa. Akkora terüljasztalkám, hogy alig bírtuk felszámolni a rajta lévõ sok enni-innivalót. Túlzásba vittük egy kissé a dõzsölést, mert Felsõlajosig alig vánszorogtunk el, kivéve Sanyiékat és Zsoltot, akik erõs saját tempót diktálva szinte végigszáguldottak a 44 kilométeren, legalább is hozzánk képest száguldottak.

Felsõlajosra, sajnos, jó óra csúszással érkeztünk, alaposan próbára téve a 20-asok türelmét, akik már alig várták, hogy indulhassanak. Nem is sokat t...eketóriáztak, úgy otthagytak minket, mint Szent Pál az oláhokat. Az egész út során nem találkoztunk velük, igaz, mi nehezebben és lassabban haladtunk, ahogy közeledett a vége. Mert egyre több volt a gyötrelem, vízhólyagok, folyadékhiány, az egyre melegedõ idõ, a párás, nehéz levegõ, árnyék nélküli súlyos tíz kilométerek. A Pap-boltnál egy második, nem kevésbé bõséges asztal várt minket, Kata és Pisti szervezésében és szívélyességének köszönhetõen. Zsíros kenyér, ásványvíz, meggyes pite. Nem õk tehetnek róla, hogy csak ímmel-ámmal fogyasztottunk, mert nem akartuk magunkat lehetetlen helyzetbe hozni, vagyis hogy ott aludjunk el a padokon, feladva mindent, amiért addig küzdöttünk.

Végül aztán emberfeletti, sírásokkal tarkított 13 kilométer következett, egyre lassuló tempóban, a Gerébinél nem hogy frissítõ, de még csak ivóvíz sem volt, szóval ami nehézség adódhatott a végére, az összejött. A Gerébi-kereszt körül pedig már szinte önkívületi állapotban haladtunk. A felüljáróra utolsó erõnket összeszedve másztunk fel. Ha pedig a Ceglédi úton nincsenek mûködõ nyomós kutak, nem tudunk frissíteni, akkor talán össze is esünk. És akkor nem beszéltünk Hriáról, aki 39 fokos lázzal ment végig a túrán, aztán még a beígért babgulyás kapcsán is sok tennivalója akadt, ráadásul még frissítõt is hozott nekünk a pusztába.

Az iskola udvarán aztán minden sikeres teljesítõt üdvrivalgás és taps köszöntött, azt is, aki sántikált, azt is, akit sírva hoztak be, háton. A levest megettük, a jelvényeket kiosztottuk, jó hangulatban ücsörögtünk, totyogtunk, aztán szétszóródtunk, mindenki hazament.

KÖSZÖNJÜK A SEGÍTÕK ÁLDOZATKÉSZ MUNKÁJÁT, A RÉSZTVEVÕK EMBERFELETTI SPORTEMBERI KÜZDELMÉT, MERT VELÜK EGYÜTT VALAMI OLYAT VITTÜNK VÉGHEZ, AMIT EGYHAMAR NEM FELEJTÜNK EL, ÉS AMI NEMCSAK VALÓDI KÖZÖSSÉGI ÉLMÉNY, NEMCSAK HATALMAS SPORTTELJESÍTMÉNY VOLT, HANEM VALAMI OLYAN DOLOG, AMI AZ ÉLET LEGCSODÁLATOSABB PILLANATAI KÖZÉ TARTOZIK.ILYEN EMBEREKÉRT TENNI MINDEN ÁLDOZATOT MEGÉR, ILYEN ÉLMÉNYEKET MEGÉLNI PEDIG MAGA A CSODA."

A nagy meleg miatt koratavaszra tettük a túra idõpontját, megváltoztattuk a bejárás irányát, és kivettünk az útvonalból majdnem 10 km aszfaltot.

Találkozunk Lajosmizsén!

Természetbarát üdvözlettel: Balog Csaba Sántaõz - Járóföld TE
 
 
KincsesbányaTúra éve: 20102010.02.01 09:47:11
Kincsesbánya 20

A lajosmizsei Járóföld TE kilenc fõs csapattal képviseltette magát a kelet-bakonyi túrán. Sokáig úgy nézett ki el sem tudunk indulni, a sok hó miatt, de a végén sikerült két téligumis autót szerezni, így hát nekivágtunk.
A faluba kilenc óra elõtt nem sokkal értünk, ahol megtalálván a rajtot, regisztráltunk, reggeli illemhely, ilyesmi, aztán az erõsen nekiinduló hóesésben mi is erõsen nekiindultunk. A kis kanyart, ami a falut délkeletrõl kerülte meg, hamar letudtuk, átkelve a mûúton, nem sokára az 1. ellenõrzõ pontnál voltunk. Itt készséges útbaigazítás volt a szolgáltatás, de mi beértük ennyivel is.
Az elsõ ponttól a Mácsonyás üdülõtelepen át a víztározót megkerülõ aszfaltútra mentünk. Az üdülõtelep téli álmát aludta, életnek - a túrázókon kívül - semmi nyoma sem volt, és a mûút sem volt felismerhetõ, mert még azt is hó borította.
A vadaspark elõtt csoportképet készítettünk néhány méter távolságból, de az eddigre már szakadó hó miatt az arcok alig látszanak. Ellenõrzõ matrica benyalása után még egy csokit is magunkévá tettünk, majd folytattuk tovább.
A legszebb rész következett. A Gaja-patak, a Pisztrángos-tó megkerülése, gyönyörû, fehér fák és ösvények, mesebeli tájjá változtatták a helyet. Mint a Holle anyó- mesében, Valaki nagyon rázta fölöttünk a dunnáját. A piros háromszög pedig úgy kanyargott fel a dombra, kidõlt fákon és éles irányváltásokon át, mintha magához Holle anyóhoz kapaszkodtunk volna, csigalépcsõn a tornyába.
Elérve az országos kék jelzést, a víztározó fölötti, ugyancsak alvó pincefalu présházai között ereszkedtünk lefelé, elveszítve a csekély magasságot, amit az elõbb megszereztünk. Mire ideértünk, már kifogyhatott a dunnából az anyag, mert szinte a Nap is kisütött. Felhõtlen jókedvünk volt, mosolyogtunk a szép táj láttán, mint a vadalma.
A Becsali-büféhez kis Varga-betûvel értünk, de a lényeg, hogy ott voltunk. A kis kocsmaépületbe csak azért mentünk be, mert ep. volt, meg szomjasak is voltunk, amúgy elég zsúfolt volt, hegyvidéki menedékház-szaggal (füst, alkohol, izzadtság).
A büfétõl már nem sok tennivalónk akadt, háromnegyed óra alatt begyalogolni Kincsesbányára. Ezt kényelmesen meg is tettük, aztán átvettük jutalmunkat. A kitûzõt és emléklapot egy kb. 10 éves kisfiú adta át, de korát meghazudtoló profizmussal és hivatalossággal intézte az ügyet, szeretettel gratulálunk Neki ehhez a munkához!
Végül még átmentünk a szomszéd épületbe, ahol zsíroskenyér, savanyú(!) hagymával és lekváros kenyér, meleg tea volt a kényeztetés falusi módra. Az ellátmánnyal nem is lett volna gond, de az a hagymaszaggal keveredett disznóvágásszag, ami bent fojtogatott minket, nem bizonyult vendégmarasztalónak, úgyhogy elindultunk haza.
Összefoglalva: nagyon jól éreztük magunkat, a táj és a hóesés felejthetetlen élmény marad, az biztos. A rendezés is megér egy dicséretet, bár biztosan akadnak fikamatyik, akiknek ez sem jó, de nem is nekik kell megfelelni...

Minden rokonom!
Sántaõz
 
 
túra éve: 2009
Mezőföldi MikulásTúra éve: 20092010.02.09 09:52:40
Mezõföldi Mikulás 15

(Bocs a késõi leírásért, de már rég óta halogattam, és csak most sikerült összehozni)

Erre az évre ez volt az utolsó teljesítménytúra, amit beterveztünk. És ennél jobban nem is zárhattuk volna az év jelvényes túráinak sorát: nagyon jó hangulat, még jobb szervezés, barátságos és bõséges vendéglátás, sok Mikulás és meglepetés. Mindez egy eddig számunkra ismeretlen helyen, elfogadható idõben.
Vasárnapra való tekintettel a legrövidebb távot, a 15 kilométernek kiírt, valójában csak 13 kilométereset választottuk, és utólagosan sem bizonyult rossz döntésnek.
Hatkor indultunk a Kollégium elõl, két autóval.
A 15 kilométer Mezõfalváról indult. Negyed nyolckor értünk a faluba, neveztünk a mûvházban, majd egy kocsmát kerestünk, ahol a szintidõ rovására, de alaposat kávéztunk. Nyolc óra elmúlt, mire nekivágtunk a jelzésen (ha jól belegondolok, ez volt z elsõ tt-nk, amelyik végig jelzett turistaúton haladt). A Nap csak szûrten, aranykorongként világította át a ködburkot, arany fényben fürdetve Isten teremtményeit.
Háromnegyed óra múltán értünk az elsõ ellenõrzõponthoz, a Bolondvár nevû halomhoz. Itt csokit kaptunk, majd felmentünk az egykori földvárra, a falubeliek kedvelt kirándulóhelyére, hogy megnézzük az objektumot. Az még csak látszott valamennyire, de róla 360 fokban szinte semmi. Csak az arany napfény vakított.
Innen egy vasúti sínen átvágva, mondhatni agyonjelzett szakaszon a Ménesmajor nevû másik ellenõrzõponthoz értünk. Lakóházak, lepukkant, az összedõlés határán álló(?) régi gazdasági épületek között egy vidám és barátságos társaság fogadott minket. Mindannyian mikulássapkában, és két kondérban gõzölgött a nedû: az egyikben tea, a másikban forralt bor. Pecsételés után nekivágtunk az utolsó, bõ 5 kilométeres szakasznak.
Sáros úton haladtunk, mint eddig Mezõfalva óta bárhol. Meglepetésként elénk vágott a nagy semmibõl egy puttonyos (na jó, hátizsákos) Mikulás, vele volt segítõtársa is, egy krampuszlány, aki a zsákból szaloncukrot osztogatott. Ennek meglepõ módon, nemcsak a gyerekek örültek.
Még egy-két kanyar, néhány kiló sár a talpunkra, és máris elértük Nagykarácsony határát. Átkelve a sínek alatt, egy aszfaltút vezetett be a híres faluba. A településtáblánál csoportkép, majd a templomnál még egy pecsét, amit nem is vártunk, és be a templomba. A betlehem még csak-csak, de a bent látott kegytárgyak+kínai cuccok pult kiverte a biztosítékot. A gagyi ide is betört. Ha akartuk volna, még csipogós ébresztõórát is vehettünk volna, természetesen minden médincsájna.
A Mikulásház elõtt inkább csak elhaladtunk, mert 1000 Ft/fõ áron nem akartunk a Mikulás õnagyságával együtt lefényképezkedni. Sokkal olcsóbb és spontánabb Mikulásokkal találkoztunk a nap folyamán, nem voltunk most erre rászorulva. Már úgy értve, mentálisan.
A célba (iskola tornaterme) 3 óra alatt értünk be, úgy, hogy nem is siettünk, sokat álltunk. Itt aztán ismét rengeteg piros sapkás szervezõ, zsíros kenyér, lekváros kenyér, amennyi belénk fért. Egy kondér bor, egy kondér tea. Degeszre ettük-ittuk magunkat, átvettük a szép kivitelezésû emléklapokat, még szebb kitûzõket, aztán indulás a buszhoz (Itt egy másfél órás várakozás, mert nem akart összejönni az indításhoz szükséges 40 fõ, de ezt azért nem kifogásoljuk, mert a többi pillanat fontosabb volt, és frissen szerzett jó benyomásainkat ez sem tudta bennünk felülírni).
Nem maradt más, csak a hazaút. Janival visszajöttünk a többiekért Nagykarácsonyba, aztán Földváron keresztül nyomás haza. Háromkor már itthon is voltunk.
Összességében szép élményekkel zártuk mezõföldi kiruccanásunkat, és megígérjük, hacsak lehet, máskor nem választunk ilyen rövid távot. Már csak azért sem, mert nem akarunk elpunnyadni, hogy aztán már csak rövid sétákat szervezzünk, mint valami fogatlan öregek, gyalogtúra címszóval...

Minden rokonom!

Sántaõz
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár