Túrabeszámolók
|
|
Gethe nézte ki ezt a túrát magának, de úgy alakult, hogy én mentem el. Nem is bántam meg! Már a kiírás alapján is egzotikusnak tűnt, messze a jelzett turistautaktól.
A nevezés a helyszínen is nagyon gördülékenyen ment, SK-val tipródtunk egy kört, hogy 20 vagy 30, de győzött a lustaság, előrelátás, óvatosság, nemkívánttörlendő. Az itiner tartalmazot egy színes tuhu-s térképet, valamint egy táblázatot a táv- és szintadatokkal. A térkép megértéséhez kellett némi idő, de mint az első elágazásnál kiderült, felesleges volt a beletett erőfeszítés, annyira egyértelműen és jól volt kitáblázba, -szalagozva minden táv! Egyszerűen menni kellett, élvezni a tájat, köszöngetni a többi túrázónak. Ezekből szerencsére volt bőven, öröm volt látni a lelkesedést, meg azt hogy komplett családok is mentek, nagyistól például. Az első ep. rögtön ismeretlen volt, egy szuper jó kilátást nyújtó hegytől, aminek a kilátórészén egy nagy, szépen gravírozott kőtömbön lehetett azonosítani a panoráma elemeit. A pontőrök dícséretére legyen mondva, hogy vizet is vittek fel a hegyre! Az innen levezető kis ösvényen volt egy kis kimittud, mert elég csúszós volt az előző napi esőktől. Szépen haladva, beszélgetve értük el az OKT útvonalát, és indultunk neki a Getének. Idáig gyakorlatilag csak erdőben mentünk, ideális előzmény egy Gete-mászáshoz! Mi viszonylag fájdalommentesen megtörtént, csodáltuk a kilátást, a távolban gyülekező fellegeket.. Itt nem volt ep, hanem csak lenn a hegy lábánál, ahol megint elváltak a távok. Sajnos a lefelé vezető szűk viszont meredek ösvényen jelentősen feltorlódott a sor, így nem túl kedvesen, hanem inkább lendületesen előztünk vagy 50 embert. De nagyon lassan ment a sor..
A távok szétválása után naposmezők illetve árnyasligetek váltották egymást. Itt már érezhetően jött közelebb a viharfelhő, amit addig messziről láttunk, nagyokat dörgött az ég. Dimbes-dombos erdőn átkelve, egy darabon a Kálváriát is érintve jutottunk el a kőfejtő tetejére, innen már Csolnokra esett kilátás. És a viharfelhőkre. A hegyről az országútra érve kezdett el cseperegni az eső, mondjuk így, de igazából már az első percben nem hagyott kétséget afelől, hogy mi a célja. Rommá áztatni a mezőnyt. A cipőm pontosan 10 mp-ig állt ellen a nedvességnek, a kabát tovább, mondjuk csak olyan fél óra múlva ázott át tökéletesen. Ekkor még volt egy kis aszfalt, Csolnok szélén haladtunk a lovarda felé. Itt a lovak a mezőn élvezték a frissítő zuhanyt, az 1. számú istállóban túrázók szorongtak, 100 méterrel később a 2. számúban pedig az ellenőrzőpont, magányosan, mert ide nem jutott akkor jó ideig senki el. Innen hamar elléptünk, úgyis fáztunk volna, így a jól kiszalagozott füves szekérúton patakban folytattuk utunkat. Ekkor már jó nagyokat villámlott, dörgött a szakadó eső közepette, szerencsére a mező széli bokorsor mellett kellett haladni. A legelőt itt váltotta a szántás, ami szintén patak halmazállapotú lett ekkorra. A mezőny eleje örvendhetett, hogya szélén volt egy fűsáv, ahol viszonylag jól lehetett menni, de gondolom mire ott még 30 ember végigtrappolt, az sem maradt olyan. Mire ahhoz a mezőhöz értünk, amin át kellett vágni és dombtető is volt, a viharfelhő szerencsére már arrébb ment, és a Pilisen túrázókat locsolta már bőkezűen..
Az utolsó ellenőrzőpontra érve az utolsó száraz négyzetcentiméter ruhám is nedves lett, de jött egy életmentő narancsos keménycukorka, ami lendületből bevitt az utolsó másfél kilométeren a célba. Az egykori bányászközpont épülete múzeum, klubhelyiség, és nagyon érdekes. Persze minket jobban érdekelt a meleg tea meg a koviubis zsíroskenyér. Sejtéseim beigazolódtak, mert napközben még SK kifejtette, hogy most épp valahogy szívesen borozna, én meg bíztattam, hogy ahol bányászmúzeum van, ott kocsma sem lehet messze. Igen, konkrétan egy sor tégla választotta el a két helyiséget, így még azt is meglátogattuk némi élményszerzés céljából. Csak a retro meggymárka hiányzott, de egyébként tökéletes volt az érzés...
Levezetésként még visszasétáltunk a faluközpontba az autóhoz, ekkor újra elkezdett cseperegni az eső, de még az itiner se lett igazán vizes, amit a kezemben lengetve szárítottam.
Köszönöm a rendezőknek, hogy ilyen remek kis túrát csináltak, jövőre is jövünk! |
| | | | |
|
|
Élõtáj 10
Oláhtamás és Annamari szerencsére ráért és túrázni is volt kedve, és el is jöttek értünk, BKV-val nem mertem nekivágni, nem voltam igazán formában ehhez. Csak a rövidtávra tudtam vállalkozni, babakocsival gyerekkel súlyosbítva ennyi fért bele. Az elõzõ napi PMP után este nagyon megfájdult pár lépés alatt az achillesem, nem mertem hátihordóval vállalkozni. Hát most már akkor minden másom is fájni fog, mert azért technikásan kellett tolni a babakocsit :)
A rajtba kicsit késve érkezünk, de semmi nem veszett el, még sorban álltak az indulók. 10:15-kor indulunk, kellemes zötykölõdés a macskakövön. A gyerek még az autóban bealudt, egy darabig még túra közben is alszik, de valami megsúgja neki, hogy itt történés van, így felébredt. A Bükkös-patak nagyon tetszett neki, élénken nézelõdött mindenfelé. A kapaszkodás a szépen kiépített sétány elhagyása után kezdõdött. Jó pár helyen a kislányom is erõsen kapaszkodott a babakocsiba, mert dülöngélt jobbra-balra-elõre-hátra gyökéren, kövön, keréknyomon. Én meg a fogantyúba még erõsebben, hogy be ne boruljunk a patakba :) Az új temetõ sarkánál kicsit megzavartak a kék és narancssárga szalagozások keresztezõdése (mivel nem ismertem a többi táv útvonalát), de szerencsére a leírás azért sokat segített, és körülöttem pont voltak emberek, akik megerõsítették, hogy jó irányban vagyunk. Ezután egy küzdõs lejtõn mentünk le a Püspökmajor-forráshoz vezetõ völgyecskébe, itt azért inkább szerencsém volt, mint kellõ ügyességem, hogy nem gurultunk le mindketten. A völgyecske hangulatos volt, a ponthoz érve lett pont éhes a lyány, így egy negyedórás ebédszünetet tartottunk (legalábbis õ, én ügyesen nem vittem magamnak ennivalót). A pont után kedves túratársak segítettek átemelni a patakon a gyereket, egyedül is ment volna, csak egy kis küzdéssel. Cserébe viszont a Pomázi útnál megóvtam õket attól, hogy rossz felé menjenek. Itt kiléptem, mert a gyerek nagyon óbégatott, de a tempós haladás a göröngyös füves úton megtette a hatását, elaludt. Nemsokára szerencsére azonban elértük az aszfaltot, itt már õ is nyugodtabban aludt. Én meg rájöttem, hogy van még egy cipzár a napvédõn, és levegõt is fog kapni. Az utolsó ep-hez lakótelepen át csalinkáztunk, az itinerben említett tanösvény-állomások megkereséséhez, megnézéséhez sajna nem volt türelmem. A Kálvária út lefelé közepesen volt felemelõ élmény, de legalább tudom, hol van a nagy uszoda Szentendrén. Itt egy picit eltértem az útvonaltól, egy alkalmasnak látszó kis utcán lecsordogáltam a Bükkös-patakhoz, ahol fél órás lábáztatást iktattam be, itt a patakcsobogásnál jól aludt a leány. Aztán felcihelõdtem, lezötyögtünk a célba, persze itt 2 percen belül felébredt a zajban a gyerök. Ekkor még megvártuk Tamásékat, akik meghódították a kóhegyi levest is, és ezért késõbb jöttek. Meg letámadtunk 2 fagyizót, aztán hazajöttünk. Boldogság van és fáradtság. |
| | | | |
|
|
Csévharaszt-Ócsa
Családi szervezés miatt és hogy ne kelljen korán kelni, erre a nyúlfarknyi túravégi távra vállalkoztam. A kényelmes 11 órás rajtot elértük, még volt idõnk nézelõdni is, mire a rendezõ Lipák Pista befutott. A maroknyi túrázót hamar elindította, egy kis duma után 3 kisebb csoportban indult meg a tömeg (3+2+3 fõ :) Csévharaszt határába a pirosra. A 1:100.000 arányú térképet még szokni kell, már mindig azt hittem, hogy ez a szakasz is mindjárt véget ér, de csak kellett menni :) Az ellenõrzõpontnál ívesen kanyarodtam, nem kellett pecsételni, ám egy gyors kutyaitatást és szerelvényigazítást tartottam. Nemsokára elértünk a túra fénypontjára (szerintem), a borókásba.. Kicsit olyanok a borókák, mint az erdõben piknikezõ idõs dámák, akik elõkelõen napoznak egymástól tisztes távolságban. Itt-ott fenyõerdõ illatában lehetett fürödni, ez egy kicsit felejtette a homoktaposás kellemetlen oldalait. Hosszas homokos erdészeti út után lombos erdõbe fordultunk, és elõzetes terveim ellenére (a Testvériség gázvezetéknél megállunk, iszunk) itt álltunk meg, homokkiborítás céljából. A kutya azért hálás volt. Itt megelõzött egy spori, akit még sokat láttam egyenes szakaszokon párszáz méter távolságban. Azért jó volt tudni, hogy vannak körülöttem emberek, csak kb. egyforma a tempó. Nemsokára megelõzött Lipák úr, aki kocsiból szalagozott újra, az esõ kicsit elmosta már a szalagozást, amit elõzõleg kitett. Ebbõl látszik, hogy kb az egész túra autóval is járható volt. :) A gázvezetéknél telefon haza, mindenki jól szórakozik, és hát tulajdonképpen én is. :) Mellõztük a vadászházat, nemsoká kutya-mennyországba érkeztünk, egy kibetonozott itatómedence, feltételezem õzeknek, disznóknak. Itt ettünk is gyorsan, a kutya kicsit álldigált a vízben, kicsit ivott belõle. Itt egy szakaszon azt hittem, káprázik a szemem, vagy az ájulás környékez, sárga volt a fény. Arra tippeltem, hogy a homokot kavarta fel a szél, a célban konzultáltam másokkal is, volt, aki a pollenre tippelt. Késõbb is volt egy ilyen érzés. Mindenesetre viszonylag hamar elmúlt, nem kellett a homokimentõket hívni. :) Nemsokára meghallottam az M5 zúgását, sokáig haladtam mellett párszáz méter távolságban, nem volt üdító élmény. Az autópálya túloldalán hosszas egyenes szakaszok, az itinerben belengetett kutyák nem voltak sehol (persze mindenhol máshol voltak, de tény, hogy azért aránylag normálisan be voltak zárva). Egy aszfaltút elõtt az útközbeni egyetlen ep., vizet lehetett vételezni, jól esett. KIs aszfaltozás, azután kezdõdött a melegebb rész, eddig többé-kevésbé erdõ volt vagy fasor, itt leginkább szántó, némi szõlõvel. A kutya már a 25 cm-es lucerna árnyékába is megpróbált hûvöset keresni, közepes sikerrel. Az Ócsa széli pincéknek már nagyon örültem, bár kicsit korai volt, mert egy-két kanyarral több volt, mint gondoltam hirtelen. De végül azért eljött a cél is, pihentünk egy jót, befaltam a Balaton szelet szolgáltatást, a tájházban körbevonszolódtam kicsit lemerevedett izmokkal, amíg a család értem nem jött, de a templomra nem maradt energia. Szép nap volt, jó meleg, a túrából kihoztak minden jót. Köszönöm!
Frissítés: a sárga fényt, mint utólag megtudtam, az éppen égõ Bugacról jött füst okozhatta, ahol a boróka is égett, amit nem sokkal azelõtt itt csodáltam. :( Kár érte, remélem, valamennyire tud regenerálódni. |
| | | | |
|
|
Téli Gyermekvasút Ötpróba 15
Beosztottuk a januári hétvégéket a férjemmel jó elõre, menni kellett. Nem baj, hogy a Nagy Formába Hozó Program keretében elõzõ nap 2 órát szivattam magam mindenféle kondiketyerével, meg hogy marha hideg van kinn, meg meg meg. Na, és persze a rajtba kellett vinnem koránra egy csomó Budapest Kupa füzetet is. Pont ezért viszont még kapok parkolóhelyet az állomás mellett, kábé az utolsót. Benn készülõdés, futók neveznek, nekik külön fûtött vasúti kocsikat béreltek öltözõnek (wow!). Befurakszom a pénztár-könyöklõ egyik sarkába a pakkommal, nem túl nagy hírverésre is elvisznek 20 füzetet. 8 elõtt kevéssel befut efemm és padler, az asztalukoz telepítjük az irodát, én a korábban megszerzett itineremre idõt kérek, indulok.
A jeges szél kb. 100 m alatt kifúj belõlem minden kedvet, próbálok gondolkodni, mikor voltam utoljára téli túrán, hogy ennyire felkészületlenül jöttem (2010. december jut eszembe, egy jó kis hófúvásos csepeli túra), és hogy mennyire jó lesz erdõbe érni végre. Közben nézem a térképet, memorizálom, hogy zöld-zöldkereszt, Makkosmária. Még Normafa vm-nél is alig vagyunk, a kutya már három lábon próbál közlekedni, éljen mindenki, aki 2 mm hóesést 5 mm só kiszórásával ünnepli meg.. Anna-réten kellemetlen meglepetés, az ösvényen a 3 mm hó alatt pár centi jég, és persze jeges szél. Bazira jófej vagyok, mm-re követem a leírást, megyek a zöldön, majd zöld kereszten, székelykapu, gurulunk le. Azt nem értem ugyan, hogy a zöldet elkispistázó foxi-kutyás srác miért elõz meg megint, dehát ugye ez a kispistás büntetése. Makkos felé szintén jeges utak, az elõzõ nap jól meggyúrt belsõ combizmomra kellene fõleg számítani, hát nem nagyon megy... A szél elviselhetõbb az erdõben, de a komforttól messze vagyok. A makkosi pontõr érdeklõdik, hogy miért nem pecsételtem a Normafánál.. Mi a fa--pillanat, ott meg hol volt pontõr???? Elindulok felfelé, na ez kész, mekkora blama, ilyen túrán pontot kihagyni, meg különben is gyökkettõvel bírok csak menni, a szintidõ sem lesz meg, minek jár az ilyen túrázni...? Magamba omolva araszolok fel Szépjuhásznéhoz, ahol a pontõr különösen nem említi, hogy ellátás is van ("persze, az biztos a futóknak van, ilyen ergya túrázóknak, akik a 15-ösön küzdenek, tuti nem"), csak elmondja, hogy akkor most hátraarc, szót fogadok, felbandukolok a János-hegyre. Persze itt is mindenki állva hagy, a kutya néha leül unatkozni, hogyaza.. A János-hegyen megint megszemlélem a térképet, nem vagyok boldog, zöld háromszög le (amikor végre felértem!!!!) aztán meg majd lemászni Disznófõig ehhhh. E szakasz pozitívuma, hogy egyes részek nincsenek vastagon lefagyva, horribile dictu leolvadt a hó !! és napfényes foltok is vannak, és a szél sem tûnik olyan borzasztónak. Disznófõnél még az órát is megnézem, a szintidõ most már azért csak meglesz, a telefonos segítség már korábban megmondta, h mennyi az annyi, csak a Normafát kell tüdõvel bírni. Gyök-e-vel fellihegek, a kutya néha már lefekszik unatkozni (grrrrr), megtekintjük a 2 mm-es havon szánkózó tömegeket, elõzetes tájékoztatás alapján felkeresem a síháznál üldögélõ pontõrt, aki egyezteti a saját itinerét a 15-ös távéval, ahol tényleg szerepel a síház szó, az enyémmel ellentétben, ahol sem a térképen, sem a táblázatban nem szerepel. Viszont aranyos, és pótolja a reggeli pecsétet is. Innentõl kezdve lényegében a köszöngetésen kívül mást nem kellett tenni, már a réteseshez igyekeznek vissza az ismerõsök. Nagyon-nagy küzdelem árán teljesítettem 4:07 alatt a 15 km-t! :) Nem is merek belegondolni, mi lett volna, ha nem kellett volna a jégen disznóként küzdenem.. :) Akár a 3:55 is meg lehetett volna!!! :)
van még hova fejlõdni, újra.. :S |
| | |
| |
|
|
Közel a rajt/cél hozzánk, ki tudja milyen idõ várható, egy kis séta jó lesz szombatra... A lábjegyzetben meghirdetett 13+5 km-es távra mentem volna, de Lajos szerint azt nem tervezték be végül, mert nem volt érdeklõdõ, így "sajnos" feltornáztam a terveimet 28-ra. Tkp csak fejben nem voltam rákészülve, ezért minden emelkedõn készültem meghalni, folyton enni kellett (bár ez az általános cukorháztartás-átalakulás miatt), az osszigén elég szegényesen jutott csak el izomba-agyba, és úgy éreztem 1 km/h-val vánszorgok, mégis beértünk szintidõben. :)
Az elsõ szakasz nagyon egzotikus volt, Pomáz kocogóösvényein jutottunk fel a Kevély oldalába, sose járt utakon. Csobánkára örömmel érkeztünk, itt a rövid távosok végeztek, nekünk egy kis motiváció-csoki jutott. Innen kis hullámvasutazás a Holdvilág-árok aljáig (de rég jártam a piros ezen szakaszán!), majd a patakátkelések után egy kis meghalós emelkedõ. Kb. 3x ettem közben, itttam is valamennyit, nézegettem a gombákat. Tudatbeszûkülve még az azért megy. Amúgy rengetegféle gombát láttunk, mondjuk leginkább már öregecskéket, a hétközbeni meleg azért megérlelte õket jól.
A Csikóvár-nyeregtõl szinte vidoran haladtunk lefelé a Cseresznyés-árokig, ami egy tüneményes kis völgy, sûrû fiatalosban kacskaringózó ösvénnyel, késõbb fákon átevickélésekkel. A patak itt is rendesen csobogott, a kutya legnagyobb örömére. Pici emelkedõ a Vasas szakadékig, onnan hátraarc és egy kellemes utazósebességgel megjárható sétaúton Kõ-hegyre. Odafelé menet méláztam azon, hogy de meginnék valami jó kis almalevet, és de kár, hogy itt nem nagyon van a sztenderd gyümölcsleveknél jobb üdítõ (már amit nem delikáteszben, meg szakboltban, meg drága importban kell megvenni), az átlátszó almalevet annyira nem komálom. És lõn, Kõ-hegyi turistaház tart nagydobozos magyar rostos almalevet! :) gyorsan betermeltünk fejenként fél liter almafröccsöt. Újratöltve az energiatartályt a maradék 5,7km a várható aszfaltmennyiség ellenére nem tûnt nagyon szörnyû befejezésnek, még Pomáz szélén is sikerült az aszfaltból lecsípni, és egy mezõn át szalagozták ki az utat a (honfoglaló?) emlékmûhöz. Innen csak saját magunknak köszönhetjük, hogy nem sikerült a kijelölt utcákon leérni a fõútra, szerintem elemi jobb/baltévesztésrõl lehetett szó, de végül eljutottunk a piactérre. Ahol kb. 5 perc keresgélés után kezdtem ideges lenni, mert sehogyse találtuk a célt, és már az utolsó 20 p ketyegett, és amúgy nem vagyok lelkes forgatagi résztvevõ (bár az átlag kirakodóvásárnál ez sokkal jobb volt, sok városi szervezet, intézmény kinn volt). Végül csak belebotlottunk a megfelelõ sátorba, és a leves feledtette a bosszúságot.
Jó rendezés volt, szerintem még jövünk! (és szeretnék egy 20 km körüli távot.. :) |
| | |
| |
|
Idén voltam elõször ezen a túrán, viszont rögtön duplázva: mint rendezõ és mint résztvevõ.
Rendezõi beszámoló: 2 e.p. felszerelését nyitásuk elõtt 15-30 perccel leadtam, majd az adyligeti pontot is kb. 3/4 órával nyitás elõtt felállítottuk. Az elsõ résztvevõk hamar megjöttek, egyikük még nevlapokat is osztogatott, amíg várta társát. Egy-egy busszal 5-15 túrázó érkezett, gyors rendszerezés után hadrendbe álltunk 3-4-en, és relatív zökkenõmentesen zajlott az indítás. 11 körül elkezdtek szállingózni a 25A és 50 résztvevõk, ekkor indult be a büfé forgalma igazán. Egy páran még 2 busz közül kipróbáltuk a szuper játszóteret is. :)
Túrázói beszámoló: izgalommal vártam az indulást, kicsit aggódtam is, hogy találok el, eddig sosem járt utakon.. Hát nem kellett aggódni, Hevér Gabi hozta a szokásos formáját az útleírás és szalagozás minõségében. Jazzkedvelõvel indultam 1-kor Adylligetrõl, teltek a kilométerek, nagy esemény nem volt. A solymári Shell-kútnál megállt, innen egyedül mentem tovább, nem túl gyors tempót diktálva magamnak. Így a kutya is jókat fürdött a patakban, én is nézelõdhettem. Egyedül az Üröm utáni lélektelen és ízléstelen lakóparkokat, új házakat szeretném feledni. Már várom a következõ 20 évet, hogy a növényzet megnõjön és jótékonyan eltakarja ezeket az építményeket. Mondjuk elég sok ház üresen állt, lehet, hogy megjött az emberek esze? Ezen kívül meleg volt, sok szúnyog, néha pár csepp esõ. Békásmegyeren a cél elõtt kaptuk az egyetlen komolyabb permetet, még az itinert is eltettem, hogy ne ázzon. :) Szép útvonal, sok határkõ, köszönöm a rendezést, jövõre is jövök! :) |
| | |
| |
|
Nagy várakozással indulok a túrának, az elsõ rendezés (2002) óta nem mertem indulni a túrán, a hó mindig garantálta volna a szintidõbõl kicsúszást. Idén viszont kegyesek az égiek, a hó elolvadt, szép ámbár hideg idõ ígérkezik. Fél 8 körül rajtolunk miután kellõképp meggratuláljuk és átadjuk a rendezõknek a 2009-es Év hazai legjobb teljesítménytúrája 2. helyezés relikviáit, lassan gurulunk felfelé a széles patakvölgyben. Sorra húznak el melletünk a gyorsabbak, de nem is baj, így zavartalanul lehet felfelé fújtatni. Kelemen széke gyorsabban megérkezik, mint gondoltam, a kondim miatti izgulás itt alábbhagy. Elsõ alkalommal túrabot nélkül jártam erre, másodjára pedig nagy pakkal (2 napos BükkiKi-bejárás Zitával pár éve áprilisban), most bottal-kiscsomaggal, hûvös idõben.. Tátrát sajnos nem látni, de odaképzeljük. Az Õr-kõ felé megizzadunk még egyszer, de ez is gyorsabban telik, mint bármikor eddig. Innentõl már számon tartjuk a hátralevõ nagyobb felfeléket, és Tar-kõn hozzuk a szokásos idõt (4 óra a 12,8 km-re, 1000 m szint már megvan az 1700-ból...)
Innen eseménytelen az út a síházig, a kutya sztrájkol egy kicsit, nem szereti az aszfaltot. Habzsi-dõzsi a síházban, visszafogott meleg szerencsére, fahéjjal megbolondított tea. Zsoli inkább éhes, mint szomjas, nekiadom a zsíroskenyér adagomat. Visszamegyünk a mezõre, kutty boldogan rohan a bójához, végre nem aszfalt... Innen nagyon szép kis hegyoldalon megyünk lefelé, jól lehet beszélgetni, szintidõt számolgatni. A Keskeny-Bükkön nézegetjük a répáshutai mûutat, balra nincs festés, jobbra van festés. Viccelünk, biztosan megyehatár.. Leérve a mûútra, meglepetés: tényleg megyehatár. Heves megye becsületbõl még a táblán túl 3 métert felfestett, de a túloldalon bizony egy centit se tudtak kihozni a büdzsébõl. Innen kellemes lejtõ az amúgy nem túl kellemes aszfalton, Pazsagon jól megugatnak minket a kutyák, fõleg Zsolit. Lendületesen továbbhaladunk, a kék keresztet szeretjük. Találunk egy pár kesztyût, nemsokára beérjük az elvesztõit is. Innentõl kezdve koncentrálunk az Ódorvárra, addig is siessünk, hátha ott zakkanunk meg. Kutyának egy kis változatosság: létramászás, még ott sem bújik át a kerítés alatt, ahol lehetne. Nemsokára a Hór-völgyi gázlót keresztezzük, és a kék romjelzés felkanyarodójánál hóvirágokban gyönyörködünk. Ódorvárra a rémület hajt fel ("ha megállok, ki tudja, elindulok-e megint"), így gyorsan letudva az utolsó mumus. Persze lazítani nem lehet, megyünk "le" a célhoz, továbbra is felfelé. Kicsit meghúzom a tempót, így a tervezettnél 10 perccel korábban vagyunk a Völgyfõ-háznál. Életmentõ banán burkolása, kutya egy keksszel vigasztalódhat. A hullámvasút nem nyögvenyelõs, cél a szürkület megelõzése. Az irtáshoz sajna pont naplemente után érünk, de még visszanézünk a kövekre. Gyorsítunk kicsit, Kövesdi-kilátó éppen szürkületben, de megvan. Itt lustaságból nem kapcsolunk lámpát, de nem is kell, letalálunk már a célba. Itt 2 kutya fogad minket, Zsoli egy pár héttel ezelõtti incidens miatt tart tõlük kicsit, de az egyik fiú, a másik kölyök (bár szép nagyra nõtt), kedvesen ismerkednek végül.
Bableves-beburkolás, utolsó Kruso elhappolás, örömködés, nyújtás, oldalascsont a kutyának, Imaro képeinek nézegetése, búcsú Zitától, pillanatok alatt otthon vagyunk (na jó, van, akinek 2 óra volt, nekem pár pillanat).
Újra remek szervezés, jó helyen és idõben a frissítés, a bélyegzõlap csodás, a Bükk csodás, az élet csodás... :)
***********
Otthoni merengéseim közben elõveszem a teljesítõi listát a Spartacustól. 2002-ben 28 perccel mentem jobb idõt, mint most. Ezen meglepõdtem, bár tény, hogy van oka, hogy lassabb voltam. Cserébe a regenerálódás sokkal gyorsabb volt, mint 8 éve, szóval azért valamit fejlõdtem ez idõ alatt. |
| | |
| |
|
És ismét ott voltunk, a Hol a következõ? rajtjában. Gyanúsan sok embert láttunk már 8-kor a csillebérci vasútállomás felé igyekezni: nos, sorba kellett állnunk, kb. 10 percet. :) Éljen, mások is felfedezték maguknak ezt a túrát! Szegény nyakig munkában ülõ rajtoltatóknak még a nyakába sóztam túranaptárt is eladásra, de pozitívan álltak hozzá, ezúton is köszönet! Öntevékenyen szétosztottam a sorban állóknak nevezési lapot is, ami csak a rajtoltató asztalnál volt kikészítve (ha hasonló tömegjelenetek lesznek a jövõben is, erre érdemes lenne egy embert ráállítani!). De végül lendületesen elindulhattunk az Anna-rét felé. A szokásos kellemes méregetõs, gondolkodós feladatok voltak, a 2.-3. ponttól általában csapatokba sodródtak az emberek. Szép sétát kerekítettünk a Tündér-szikla, a Jánoshegyi út, a Vadaskert m.h., a Virág-völgy (Korányi mögött, nem vagyok benne biztos, hogy ez a neve) érintésével. Aztán nagy tömeg gyûlt össze a Nagyon Gondolkodós Feladatnál a Meredek-hegyen, kb. 4-5-en összedolgozva végül is 15-20 perc alatt összehoztuk a megoldást, ezúton is elnézést kérünk a maradék 15 embertõl, akik nem fértek az asztalhoz, ami nagyon megkönnyítette a méricskélést! Innetõl némi fiataloserdõ-harc után kényelmes turaistautakra tévedve vettük be a Végvári-sziklát, majd a KFKI parkolóját, és innen legurultunk az Irhás-árokba. Az utolsó feladatleírás alapján megtippeltem elsõre a Széchenyi-emléket, szerencsére az volt a helyes, mert különben izzadtunk volna a szintvonalak kibogarászásával. Ekkor némi városnézésre indultunk, és aszfalton (néha nem) jutottunk el a Széchenyi-hegyre vezetõ zöld háromszög jelzésre, ahol felszuszakolódtunk végre-végre a csúcsra. Innen rutingyakorlat (Gyerekvasút, Normafa, Zöld, egyéb túrák) az emlékmû, majd a cél elérése. Útközben erõsen olvadozgatott a hó, a végén egész ki is melegedtünk. A reggel tapasztalható hûvös szél szerencsére déltájt alábbhagyott.
A rendezõk közben a váróterembe hurcolkodtak át (megértem, abban a hidegben nehéz lett volna kinn bírni egész nap!), átvehettük jól megérdemelt díjazásunkat (éljen az elõnevezés!) és bekerült az elsõ pecsét a BP-kupa füzetembe! Az ellátást megszemléztem, nagyon profin ment az etetés, csak nem volt étvágyam, így ezt nem tudom "pontozni".
Remélem, a családi távon is maradandó élményt szereztek az indulók. Csak üzenni tudom, hogy aki a feladatok miatt nem akarna többet jönni: másodjára, harmadjára már sokkal könnyebb lesz! És fiúk-lányok, csak így tovább! Persze megkérdeztük mi is a fõrendezõ srácot, hogy Hol Is Lesz A Következõ? :) Úgyhogy a Pilisben mi megint ott leszünk!!! |
| | |
| |
|
|
Kanizsa 30
Most, hogy arrafelé idõzünk sokat, jól végigjárjuk a dunántúli túrákat, Kanizsát se hagyhatjuk ki. Reggel nem túl korai keléssel is kényelmesen elrajtolunk 9 elõtt, én csak a kapu elõtt várok a kutyával, nem néztem, van-e vérnyomásmérés. :) Eb egy kijövõ pár elõtt pózol a fényképésznek, remélem, minimum a polgármester volt az, és címoldalon színes fényképen jelenik meg majd Zsoli. :)
Végre nekiindulunk a túrának, megnézzük a fél várost, mire kijutunk zöldbe. Igaz, a város is zöld. :) Sajna az aszfalt sok, késõbb majd kevesebb lesz. Szeretjük az õszi szõlõhegyeket, a szép tájat, a napsütést.. :) Ebbõl bõven volt a túrán, elégedettek vagyunk. A hosszú-hosszú rét csodálatos, szigorúan követjük a kanyarokat, mások nem annyira szigorúak magukkal. Enyhe félálomban járom az utat, lappang bennem valami nyavalya, déltájt elkezd folyni az orrom. Fogynak a kilométerek, 20 körül úgy érzem, hogy innen bármennyit tudnék menni, igaz, szigorúan ezzel a csigatempóval. Gethe úr kezeli a pecsételõlapokat, én csak megyek, amerre õ mondja. Újabb szõlõhegy, újabb aszfalt, pihenõerdõ, aszfalt, mindjárt Kanizsa. Kanizsa szélén felélénkülök, olajfúró izék állnak egy telken, ja itt iskola is van a témában.. Nagy parkos rondabetonkerítéses intézmény mellett megyünk el, ez mi lehet.. Majd temetõ szovjet emlékekkel (laktanya volt az elõbb mégis?), balra bauhaus stílusú kényelmes házak, szép telkeken, városliget... Hüldezek jobbra-balra, ez gyönyörû!! Némi otthoni netes keresés fényt derít ezekre, olajtársaság által épített lakóházak (gondolom mérnököknek, hivatalnokoknak), katonakórház, laktanya, minden volt itt. Hamar a célban vagyunk, minden földi jót kisorsolnak nekünk, még elkanyarodunk egy-két geoláda megkeresésére, aztán egy kis cukrászda, végül irány haza. Szép túra volt. |
| | |
| |
|
Közepes kör
Logisztikai bravúrral Gethe úrral összeszervezõdtünk Kõszegre túrázni, én Sopronból, õ Zalaegerszegrõl. A rajthelyet minimális infok alapján is elég jól megtaláltuk. Az útleírás elég spártai volt, de egy akár kézzel rajzolt kis térképet is szívesen vettünk volna. Igaz, kaptunk egy helyi kiadású térképet grátisz, de elég elnagyoltnak tartottuk, és a hátizsákban pihent, igaz, nagyobb gebasz esetén jobb, mint a semmi. A szövegértelmezéssel is voltak néha gondjaink, így rajtolás után jó darabon elsétáltunk a tó mellett, mire rájöttünk, hogy rögtön a rajt után balra kellett volna kanyarodni. :) Innentõl kezdve sokkal jobban figyeltünk a leírásra, ami egy-két apróbb hibától eltekintve jó is volt. Kõszegrõl átballagtunk a szomszéd kis osztrák faluba, ahol kutyám összeszaglászódott egy fehér lóval, aki szintén érdeklõdve szagolgatta. Nagyon aranyosak voltak, a paci simogatás helyett materiális kényeztetést követelt, így téptem neki 2 marék füvet. A leolvasandó évszámot a templomocskán hamar megtaláltuk, kicsit be is néztünk a beltérbe is. Mikor indultunk volna, egy jóóóóó hangos magyar csapat érkezett, elléptünk elõlük, bár szerencsére másik irányba mentek tovább a kistávon, nem kellett hallgatni õket. Innen egy völgyecskében visszaindultunk a határra, majd egy hosszas dózerutas szakasz következett. Régi határörs-épületet néztünk meg, állati jó helyen van, relatív jó állapotban állnak a falak, persze az egész kibelezve. Párszáz méterrel tovább viszont a laktanya illetve a garázs szépen felújítva (ill. most is dolgoznak), 18 fõs hálóterem, és külön épületben 3 apartmanban lehet megszállni (ez itt a reklám helye! :) Az Írottkõ hotel tartja fenn). Megcsodáltuk a madárházat is (benne páva, gyöngytyúkok, papagáj, minikakas), meg a nyúlketreceket a nyuszikkal, majd felballagtunk egy nyeregbe, és le egy másik völgybe. :) Jó sokat hullámvasutaztunk, most, hogy így belegondolok. Stájerházaknál sokat vacakoltunk, mert az útleírás jobbra diktálta az utat, de a józan ész a balfelét diktálta. Végül a következõ ponton kiderült, tényleg elírták. :( Így viszont tettünk egy kis kitérõt a stájerházakig, ami szép volt, most is. A Vöröskereszttõl (ahonnan gyorssegélyként irányjelzõt vittek az ominózus keresztezõdésbe) lecsorogtunk Velembe, sok-sok gesztenyegyûjtögetõ között, a régi tûzoltószertárban gyorsan öblítettünk teával, felragadtunk pogácsát, és szaporáztuk tovább Kõszeg felé, mert el kellett érni a buszt, amirõl nem tudtuk pontosan, mikor megy. Sajnos nagyon szép helyeken kellett végigrohannunk, és nem tudtunk a cáki pincesor kedves pontõreivel sem beszélgetni, amiért utólag is elnézést kérünk. A tudakozó nem tudott interneten menetrendet nézni, így csak Gethe halovány emlékeire támaszkodva rohantunk, hátha meglesz a busz. Azért arra emlékszem, hogy gyümölcsösök között mentünk, nagyon szép volt a dimbes-dombos táj. Egy helyen kellemetlen bozótos szakasz volt, kerítés mellett, árokban, gondolom bekerítettek egy nagyobb részt, amin az eredeti turistaösvény haladt. Kõszegen átsöpörtünk, a díjazást örömmel átvettük (nagyon szép oklevél, kicsit minimalista kitûzõ), kaptunk némi reklámanyagot, és rohantunk a buszhoz, Kõszeg vá.-hoz. Pont sikerült elérni (5 percet várni kellett!), szerencsére 10 perccel késõbb indult, mint amire Gethe úr emlékezett. Így õ elporzott Zalavolánnal, én meg visszaautóztam Sopronba. Szép nap volt. :)
Elsõ rendezés, az itiner apró pontatlanságai és a térképvázlat hiánya az egyetlen említésre érdemes javítanivaló, egyébként a pontõrök állati kedvesek voltak, az ellátás szuper jó volt (zsíroskenyér, tea; Sport szelet; tea, pogácsa; alma; célban is terülj-terülj asztalkám volt, de erre sajna nem volt idõnk), az útvonalvezetés is szép volt, persze a különbözõ katonai/erdészeti célú aszfalt/dózert nem tudtuk kikerülni, de onnan meg általában szép kilátás volt. :D Érdemes volt elmennünk a túrára, köszönjük!
A kiírás 25 km-t írt, az itiner 27 km-t, én 29 körülre kattintgattam össze MapSource-ban, gps track-et nem vettünk fel, de talán jobb is.. :) Kicsivel voltunk 7 óra alatt, de azért megnyugtató, hogy nem 25 km-en. :) |
| | |
| |
|
| az útvonal kedves, az idõjárás nagyon szép, a hold majdnem teli, a szervezés nem egészen teljesítménytúra, hanem inkább falunapi séta. Se oklevél, se kitûzõ, se postacím felírás, h majd pótolják, szóval nem készültek telj.túrára. Mindazonáltal nagyon kedvesek és odafigyelõ a szervezés, minden országút keresztezõdésnél a helyi polgárõrség biztosította az átkelést. Célban meleg tea, bor, zsíroskenyér. jót sétáltunk, kocogtunk. |
| | |
| |
|
(Egyre hosszabb lesz a túracím.. :)
Nos, immár 3x-ra is elmentünk - nem bántuk meg. A helyszín izgalmas (bár 30 év múlva ha még kevesebb látszik a bázisból, még izgalmasabb lesz), az idõjárás remek.. A rendezõkkel egyidõben érünk a parkolóba, az egyszerûség kedvéért banyatankkal visszük felváltva a szolgáltatást. :) Uncsi az aszfalt, de az erdõ szép. Felérve már pár embert ott találunk, majd nemsoká egy pár érkezik - autóval. Neveztek a tájékozódásra, de azért ez nem túl sportemberi húzás. Elmegyünk geoládát keresni, hogy töltsük az idõt rajtig.
Papírokat megkapjuk, kiméregetjük a pontokat, néhol kellett nézni a térképet is, mert a fénymásolaton nem látszik minden, ezért mellé is lõttünk egy pontnak. A terepen sikeresebbek vagyunk, bár akad egy-két érdekes "erre a legrövidebb" megoldásunk. :) Fõleg RitaB átkozódhat csendben, amikor a poros-köves hegyoldalon némi gazban ereszkedünk alá, mert csak a csillagtúrára készült, és túraszandálban jött. :) Így jár, aki a cél/rajtban rábeszéli magát az indulásra..
Kellemes réteket és szép szintutakat érintünk (valamint a "2 pont között a legrövidebb út" elvét követõ Optikához csapódva 2 mély árkot is :) ), a minimális + 1 tartalék koncepciót követve 6 pont felkeresése után indulunk vissza. Végül egy hegyoldalban kommandósan felvágunk a hegynek - na ez nem esett jól, de szerencsére rövid volt.
A célba érve 3 kitûzõt és 2 oklevelet begyûjtünk - csillagtúra (K+O), tájékozódási (K+O) és 3. részvételért egy emlékkitûzõ... szinte sajnálom már, h a tavalyit akut nyaralás utáni fáradtság miatt kihagytuk. :)
Ekkor némi telefonos erõtöltés édesanyámba (62é), aki legnagyobb unokahugommal (8é) igyekszik felfelé, de már nagyon elcsoffadtak a déli melegben. Szerencsére már a bázis kapufélfájánál vannak, eléjük sétálok. Hamar regenerálódnak hála a szolgáltatásnak (ásványvíz, csoki és bónusz Gethétõl), Kata pedig játszótársra talál Kukucs és Bénó leánykájában illetve Vagdalthúsék Rozál kutyusában.
További 20-30 perc árnyékban pihegés után felcihelõdünk, és leindulunk a parkolóba. A beton már nem esik jól, Kata útközben növényi csúzlikat szedeget, anyum kicsit szédeleg a melegben, de az országút hangjaira azért felvillanyozódnak.
Összességében büszke vagyok mindkettõjükre, nem gyakorlott gyaloglók, és tetszett nekik is az erdõ.
Ezután már csak a szentlászlói Gesztenyés meglátogatása volt soron, hogy így is erõsítsük a szociális kapcsolatokat (sör, kóla, kávé). Persze a cukrászdát sem hagytuk ki, meglepõen nagy választék volt, a tesztelt áru pedig kiváló minõségû (Sacher-alagút, Dobos-torta, málnás-túróshabos, fehérboros alagút és puncstorta).
Remek nap. Jövõre is jövünk! |
| | |
| |
|
|
Jubileumi 30
Pár nappal elõtte kitaláltuk, hogy elmegyünk a Bükkbe, rég voltunk. Gyors utazás-szervezés, vonattal megyünk. Sokat vonatoztunk, de legalább Hatvantól Miskolcig bringásvagonban, a kutya jól elfért. :) Miskolcon városnézés villamosból-buszból, majd 9 elõtt kevéssel rajt.
Hámori-tónál alig volt pecás, a kutya nem vetette magát az épp elúszó kacsa után sem... Kezdõdik az emelkedõ... Homlokunkról dõlõ izzadtságról nem panaszkodhattunk, minden pórusunkun izzadtunk kifelé. Az út részletei különbözõ forrás- és barlangkód keresések miatt már ismerõsök.. A Jókai-emlékhez kapaszkodva régi képek jöttek elõ, Népek tavaszán a sáros-havas úton bénázunk felfelé... A gesztenyéscsoki megváltás volt, nagyon kellett valami édes (a Csókási ponton nyújtott szõlõcukor még korai lett volna). Kellemes felfelé, meg kis hullámvasút, majd a hüledezés, hogy 750m magasságban vagyunk, viszont a dédesi nyereg (30 és 60as táv szétválása) 640 körül van.. Bánkút meg 870-en.. Fájni fog.
A KL jelzésen egy kisebb kocatúrázó csapatban erõsítettük meg, hogy igen, ezen az úton el lehet jutni Bánkútra. A nyeregben fogösszeszorítás, menjünk. Homlokot törölni nem kellett, minek is... Érthetetelnül pontosan megsaccoltam néha a jelenlegi magasságunkat. Folyamatos vízpótlás.
Bánkúti forrás zseniális, kutya nem tudta kiélvezni, mert 6 macska napozott a teraszon, és Zsoli elmélyülten remegett miközben egyikünk fogta. Inni nem is akart, mert remek pocsolyaellátottságot tapasztaltunk végig, nem kellett osztoznom a vizemen a kutyával.
A Fehérsasban invesztáltunk egy krumplisziromba (SÓSÓSÓSÓ!!!!) és kólába (cukor, koffein, mittomén). "innen már csak lefelé.." Nos, inkább kis hullámvasút volt.. Dörgés ösztönzött minket gyorsabb léptekre, zúztuk a kilométereket.. Bánkúton kapott instrukció, miszerint már csak 10 km a térképre vetett pillantás alapján is enyhén alulbecsült.. sztm kb. 13-14 lehetett (itthon megnéztem, tényleg volt annyi). Némi esõt is kaptunk, de a sûrû erdõ felfogta. Amikor már csak csöpötgött, esõkabát is lekerült, hiszen lefelé menet is csak izzadtunk. Vesszõs-forrás megváltás, a lejtõ pedig térdgyilkos.
Az országútra leérve Laci intett, hogy nem a mûúton kell menni.. Kis morcoskodás után megkeressük a PZ jelzéseket és megtudtam, hogy tényleg nagyon érdemes volt felmenni a hegyoldalba.. :) kiépített sétaút, sziklakápolna, sziklába vájt gyalogalagút. Célba érkeztünk nagy kitikkadva, kedves invitálást kapunk bablevesre, menjünk csak Zsuzsika után, sok finom husi, rezgõ és csont, Zsolinak is jó napja volt. Túratárs várt ránk, hazavitt, örökhála és ingyen nevezés a Fóti-Somlyón.. :D És még a fél fánkját is ránkhagyományozta. |
| | |
| |
|
Sok-sok év során a lelkesedés minden hiánya miatt nem mentem cserkésztúrára.. Bimbózó ttúra-pályafutásom hajnalán, gyalázatosan rossz idõben, hiányzó pontõrökkel (lélektani szempont), valamint Dobogókõ nagyon rossz irányban történõ elhagyásával nagyon lecsúszott nálam a túra. Azzal együtt, hogy nagyon szorosnak tûnt a szintidõ. Akár úgy is megfogalmazhatnám, hoyg túlvállaltam magam akkor (2000).
Most óvatosságból csak 24km-re mentünk, könnyebb szerelésben, merthogy ne izzadjunk nagyon meg.
Lekéstük a kinézett HÉV-et.
A következõvel érkeztünk, de a lányok kedvesen beleegyeztek, hogy rajtoljunk, kikötve, hogy érjük utól a többieket. :) megtettük.
Ezután csak régi rossz emlékek jöttek elõ, amikor az ürömi út elõtt már a sapkánkat is vitte a viharos szél, de így legalább kevésbé áztunk rommá az esõben, mert folyamatosan száradtunk (hehe). Az erdõ meghozta az enyhülést, de nem azért, mert nem esett be az esõ a dús lombkoronán, hanem mert alábbhagyott a lé, és a szél se volt olyan rossz. Morális mélyponton és lokális maximumon voltunk a Kevélyen, közben egy darab ázó SK-t is beiktatva, aki bringásnak álcázta magát, de lefogadom, hogy titkos pont volt. :D
Szóval a csobánkai buszmegálló melegére gondolva... mivel olyan nincs, inkább arra, h relatív szárazon még hazabuszozhatok... szóval mentünk le Csobánka felé. A nyeregben reményeim újra éledeztek, mert hamar elhagytuk a pontot, és kb. 20 piknikelõ részvevõt. Lefelé meg még többet elõzgettünk, ez egy kicsit feldobott. Meg örültem is, hogy windstopperben mentünk csak, mert a színes egyen-poncsókat nézve elborzadtam és örültem, hogy én nem egy olyanban dunsztolódok.
Tüdõgyulladást meg nem kaptunk, úgyhogy okés volt.
Csikóváraljáig egyetlen érdemleges volt, valamilyen oldtimer-összeröffenés 2-9 képviselõjét láttuk a mûúton, gyönyörûek voltaaaaaaak!!!
A Holdvilágárokba leereszkedni jó volt, kimászni belõle már nem annyira... Konkrétan csigalassú vánszorgást bírtam csak elõadni. Lajosforrásnál majdnem tökéletesen álcázta magát a pontõr spori, de azért csak lelepleztük. Innentõl kezdve a tudat fûtött minket, hogy egy kis emelkedõtõl eltekintve csak gurulni kell lefelé... Elállt az esõ, nem voltak körülöttünk emberek, mi kellhet még??
Pomázra szépen begyalogoltunk, társam 6n. beérkezõként kapott egy nutellás kenyeret, amit lepasszolt nekem, aki csak 5n. beérkezõ voltam. :))))
A tea finom volt, a zsírosdeszka is, így, hogy végre van egy teljesített cserkésztúrám is, már a régi emlékek is megszépülnek..
egyszer ráveszem magam, hogy revansot vegyek a 48-as távon is... |
| | |
| |
|
| Lővérek | Túra éve: 2007 | 2007.11.19 12:27:47 |
|
Hazai pálya, végre az idõpont is stimmelt.
3 évvel ezelõtti laza topiktúrához képest most kis csapattal, de 40 km-re megyünk. Gyors rajt, korán vagyunk, 50 körüli számokkal. Az útvonal eleje ismerõs, kicsit aggaszt a latyak, de jókat beszélgetünk, hamar telnek a jeges emelkedõk.
Urak asztaláig egyenletes fel-le-szintúteloszlás. A határon találunk egy fényképezõgépet, kis tanakodás után megsaccoljuk, hogy a túrán résztvevõk közül hagyta itt valaki, elvisszük. Telefon a rendezõknek, hogy a célban írják ki, hogy megtaláltuk, ha keresné valaki.
Magas-bércen kihagyom a panorámát, néhányan azért felmennek kilátni. Elég jó csokis piskótaszerû sütit kapunk, meg tõgyes-szarvas tehén-bélyegzõt. :)
Brennbergen kocsmázás, fõleg saját tartalékokból eszünk, sósat-édeset, a kocsmárosnénál hagyunk cetlit, hátha a fényképezõgépet itt is keresnék. Kicsit aggódom, hogy mindjárt itt a kajapont, ne együnk most.
A forrásnál az etetõpont már eléggé lepusztítva, 1 féle lekvár maradt, egy spori még az utolsókat kotorja a mogyorókrémbõl (ennek összetétele elborzasztott azért). Innen a köptetõ kaptatók sorozata... a Wanzig elõtti mászás, az Ultra elõtti mászás, a Várhely elõtti mászás.... a Tacsi-árok patakbantocsogása már nagyon nem zakkant meg, úgyis kb. a 10-15. km óra teljesen beázott a cipõm.
Tacsi-ároktól rutin a maradék, kutyasétálós útvonal, minden cm-ét ismerem, gyorsan meglesz, lelki szemeim elõtt lebeg a fürdõkád, a sütõben piruló pizza, meg a jó kis túrórudi.
Károly-magaslatról lefelé kicsit vacilálunk, utólag se jövünk rá, hol kellett volna lemenni (persze útvonalat tudok százat, de melyiken megy a túra hivatalosan?)
Egy kis ropogós hidegnek örültem volna, akkor nem dagonyáztunk volna annyit.
Köszönöm Lacinak a kesztyûk kölcsönzését. :)
Rendezés:
lehetne még pár ep-t betenni, ha a rendezõknek fontos lenne az útvonalkövetés. :)
A tea a célban kiváló volt, jó sokat repetáztunk! |
| | |
| |
|
XIX. Cserháti Túlélõ túra
Sosem voltam még túlélõtúrán, és igazán bele sem gondoltam, hogy mit is jelent ez, amikor Gethe felhívására megnéztem a honlapot, és üde mosollyal arcomon azonnal igent vágtam rá a kérdésre, hogy megyünk-e. Még gyorsan belebolondítottuk Zsut is, szóval nem volt megállás.
Pénteken munka után némi kapkodással, de összeszedtük a legfontosabb holmikat (mondjuk felemás papucsot sikerült elhozni, de ez volt a legnagyobb probléma, hál istennek). Felvettük még Vajonmerrét és útitársát, Marit is, és nosza rajta irány Pásztó.
A rajtban már különbözõ csoportok letelepedtek az iskola aulájában, várva az órát. Gyorsan regisztráltunk, remek kiegészítõinkkel (MATT-os póló, latex vizsgálókesztyû, miszerint Cserháti Helyszín-lelõk, mint csapatnév ugye, csak a szervezõk elírták Helyszínelõknek) lefényképezõdtünk, majd mi is lepakolásztunk. Sikerült szerencsésen korai indulási idõpontot húzni, 22.06 volt az idõnk. Hátizsák összepakolás, menetfelszerelés igazítás, vacsora, ilyesmivel telt el egy órácska, majd rövid, ámde nyökögõs rendezõi eligazítás, 3 térképrészlet 20-30 másodperces bevillantása olyan részekrõl, ami nincs a Cserhát-térképen.
Kicsit örültünk, hogy van némi jártasságunk a Cserhátban, mert azért nagy eltévelygéseket néztünk ki az emberekbõl, ismerve a 60.000-es térkép adottságait.
Na megszólalt a gong, lehetett a menetlevélért menni. 20 perces stratégia-kigondolás után nekivágtunk az éjszakának. A Tepkére felfelé jól megizzadtunk, viszont már 3 kérdést meg lehetett útközben válaszolni... Az éjszaka folyamán egyre inkább nõtt a vonzalmunk különbözõ pihenõkeresztek, világháborús emlékmûvek, vízmûtelep, falutáblák és magaslesek iránt, mert sok kérdés ezekhez kapcsolódott. A Tepkén mi voltunk az elsõ csapat, így szerencsére a feladatra se kellett várni. kb. 1 deci rizs és lencse elegyét kellett szétválasztani, Hamupipõke-funkcióra váltva szerencsére nem elgémberedett ujjainkat. Gyors számleolvasás a kilátóról, majd sepertünk is tovább. A kéken bandukolva elmélyedve számolgattuk, hárman összesen hányszor jártunk már erre, majd feleszméltünk, hogy egy ideje nincs jelzés.. Szépen túlmentünk a balra dzsindzsába kanyarodón, szidtuk is magunkat. Cserébe ilyen már nem fordult elõ többet. Itt a gerincen volt némi holtpont, mindenki félálomban botladozva haladt elõre, de szerencsére, nem sokáig tartott ez az álomporosság. Garábon leolvastuk a telefonszámot, emlékmûvet, vízcsapot, kiskakas lábkörmét, majd az aszfaltozás mellett döntöttünk, legalább Hollókõig ne kavarjunk sokat. Eseménytelenül telt a köv. 7 km, láthatósági Kalenji-otthonkánkat a hátizsákra terítettük, így a hajnali diszkóból hazaszállingózók, illetve a pékautó sem ütött el minket. Hollókõn bevettük magunkat a buszmegállóba (Garáb elérése óta egyre inkább vonzódtunk a pihenõkeresztek helyett a szélvédettebb buszmegállókhoz, noha ott szorosan a túráoz kapcsolódó leolvasás nem nagyon volt, általában csak a Közérdekû felhívásokat olvastuk, miszerint XY falu szeszfõzdéje megkezdte a pálinkalepárlást.. :), és nagy lakomát csaptunk, szendvics, zöldség, marcipán és egyebek formájában. Hollókõn meg ide-oda csámpáztunk megválaszolandó kérdések miatt, de nagyon kedves volt a falu így sötétben, üresen is. A várnál megkaptuk a második feladatot, vastag léceken kellett lesiklani, de nem odakötött lábbal, hanem kézzel kellett tartani. Nos, kissé dekoncentráltak voltunk, dehát sebaj. Kaptunk transzfer-feladatot is, de túl késõ volt ezen gondolkozni, becsatuk a zsákba (késõbb se lett türelmünk megoldani). Innét Rimóc felé vettük utunkat, egy remek kis bicikliútra térvén, kb. 6 km aszfalt volt elõttünk, de legalább nem botladoztunk, és hullócsillagot is láttunk. Rimóc elõtt tört ránk a napfény, nagyon szép volt a látvány, hátrafelé, Hollókõ vára meg egyebek. Rimócon megszámláltuk az összes Rigó Pistát a honvéd-emlékmûvön, végigköszöntük a fél falut, és átdöcögtünk Varsányba. Na itt már rajzolni kellett, a Hunyadi Mátyás Ált. Isk. címerét. Hát itt-ott nyilazgatott magyarázatot fûztem hozzá, biztos, ami biztos alapon. Elkezdtünk követni egy zöld jelzést, ami a térkép szerint nem itt volt, és egész jól passzoltak rá néhány kérdések, de utóbb kiderült, nem a jó zöldön voltunk. De végül elérkeztünk túránk fordítópontjához, a Tabi víztározóhoz, a helyi folklórban horgásztónak nevezett képzõdményhez. És tényleg, volt horgász. Ez bónuszpont lehetett, mert a 60 pontért 6 állat hangját kellett utánoznunk, úgy gondolom, kellõen magas a mezõgazdasági faktorunk, mert a szarvasbõgés és a párzó macskák is mentek. Ekkor azt gondoltam, hogy eddig jöttünk 30 km-t, innen már csak 20, aztán jól is vagyunk. Utólag kiderült, hogy kb. 35-t jöttünk, és vagy 25 van hátra, de asszem jobb is, hogy nem tudtam...
Lélektailag sokat segített, hogy innen kvázi már visszafelé mentünk. Gyorsan szétosztottunk némi csokit meg almát a pontõrök meg más résztvevõk között, mert nehéz volt a zsák, aztán mentünk Nógrádsipekre. Még elõzõ est kiszúrtam, hogy azért jó lenne oda eljutni, mert régen még egyszer kéktúráztunk arra, és a Kemény Huszár nevû intézmény zárva volt, így nem jutottam kéktúra-bélyegzõhöz. Így bepótolhatom. Lassan elbattyogtunk oda, közben minden vadászlest nagyon szemmel tartottunk, így aztán be is szedtünk pár pontot, mert az egyik tényleg kérdés volt. Nógrádsipeken láttunk 3 fickót az egyik walkie-talkie-t viselt a hátizsákján, gyanakodni kezdtünk (mint kiderült végül, joggal)(szubjektíve, saját vélemény, enyém. Lehet, hogy nem így volt.)... Dobogó-tetõ felé menet meg többen megelõztek minket, 2 fickó is, az egyiknek a zsákjából telefonzsinórszerû spirális drót lógott ki.. Ez is gyanús volt. Végül kiderült, joggal (szubjektíve, saját vélemény, enyém. Lehet, hogy nem így volt.). Az emelkedõ lassan ért csak véget, de hál istennek felküzdöttük magunkat a csúcsra, ahol kisebb banzáj fogadott minket, és szomorúan vettük tudomásul, hogy a jól megszerkesztett úttervünk lassan borul, mert ha itt sokat kell várni a feladatra, akkor nem lesz idõ a Bableves csárdában ücsörögni. Itt 3 tulajdonságot mondtak, amibõl 2-t kellett választani, és olyan feladatot kaptunk. Ezek voltak: könnyû, gyors vagy sok pontot érõ. Kértünk könnyen sok pontot. Erre kaptunk logikai feladatot. Azért 3an szerencsére voltunk annyira frissek, hogy megcsináljuk, én meg ahhoz képest, hogy az ilyen fajta feladatokat unom, most tök jól esett, hogy lehet az agysejteket is mozgatni. Itt transzferfeladatnak gyümölcsökhöz kellett fajtákat rendelni, saját erõbõl tudtam 7-et. :) Persze volt vagy 21, de mindegy.
Innen legurultunk Cserhátszentivánba, ahol futóverseny záróaktusaira értünk le, épp osztották a vadpörköltöt.... Gyorsan átsepertünk, mert úgy éreztük, mindjárt rávetjük magunkat a kajára. A messzirõl látott kilátóba hál istennek nem kellett felmenni, lenn volt a feladatot kiosztó pontõrség. Itt palóc nénit kellett szövegérteni, vicces volt. Végül is kb. 75%-osan végeztünk, szóval még tudunk magyarul. Innen átsepertünk a Bableveshez, jó tempóban, de kár volt, mert a pincér eléggé félre nem érthetõ módon adta tudtnkra, ha itt akarunk valamit, türelemmel kell lenni, merthogy.. Úgy éreztük, hogy itt nem szeretik a bakancsosokat, mert a fizetõspincérlány kb. 3x-i köszönésre se bírta az ajakait szétnyitni, hogy üdvözöljön. Innen morcosan kijöttünk, és a csárda elõtt pihentünk még egy kicsit. Már mentünk az országúton, mikor Gethének eszébe jutott, hogy a termosz ott maradt.. Gondoltam, este még visszamegyünk érte, de aztán elvetettük, emrt nem tudtam beígérni, hogg nem alszom el az elsõ kanyar után. Innen eseménytelenül telt az út, vissza a Tepke nyergébe, onnan meg legurultunk Pásztóra. Még világosban érkeztünk be, ami azért lelkileg nagyon jó volt, igaz, bablevest meg palacsintát nem sikerült enni.
A tornateremre kicsit várni kellett, de addig megettük a jó húsos gulyást, fürödtünk a nem túl hideg vízben, és kómáztunk kicsit. Végre bezúghattunk a hálózsákba, alig voltak még emberek, bezzeg reggel!!! Iszonyú sokan aludtak ott, dehát mint a kõ, úgy zuhant mindenki aludni be...
Némi alulinformáltság után azért csak kaptunk reggelit, meleg tea-jellegû készítményt, meg elautóztunk egy kávéért.
Díjkiosztás elég gyors volt, mindenki kapott oklevelet, kitûzõt.. Vajonmerrééknél már izgultunk, õk 12.-ek lettek, és csak 4-et kerestek meg az 5 emberes pont közül, igaz, elég sok kispontot levadásztak. Legnagyobb meglepetésünkre mi 3.-kak lettünk, 2 ponttal megelõzve a 4. helyezettet. A másodikok a 3fõs walkie-talkie-sok lettek, az 1.-k pedig a telefondrótos csapat, akibõl mi 2-t láttunk, de igazából 5-en voltak. Úgy gondolom, hogy a fair play 1. helyét megkaptuk azért, még ha csak lélekben is (szubjektíve, saját vélemény, enyém. Lehet, hogy nem így volt). Bár a fa fokos jellegû tárggyal jobban jártunk, mint a benga nagy zöld mázas váza-szerûséggel, azt hiszem. A pezsgõt meg lelkesen el fogjuk fogyasztani, ünnepélyes TTB-buli keretein belül.
Utózönge: hazafelé még beugrottunk a Bablevesbe a termoszért, megvolt. Ha a tulajjal beszéltünk, aki egy fiúcskával volt ott, üzenjük neki, hogy jó fej, csak a pincérei utolsó bunkók.
"A becsületes játék az egyetlen út!"
PS. egy levélváltás után óvatosan megkockáztatom, hogy tévedhettem is (avagy a látszat néha csal)... Szubjektív, saját vélemény, enyém. Lehet, hogy nem így volt. :) Megpróbálok a versenyhez felnõni. A vértesi MATT-on ott leszünk... |
| | |
| |
|
Bakonyalja 25 - Bejárás, pontõrködés, szép hétvége
Gondoltuk, itt az ideje újra a Bakonyba menni. Egy füst alatt akár segíthetünk is Máténak és Gabinak a túraszervezésben.
Így szombaton 5 fõs csapatunk (Gethe Laci, Pinkert Laci, Gabi, Máté, én és Zsolikutya) nekiindult az útnak, és elõre-hátra jól láthatóan (elnézést: "idióta-biztosan" :D ) kiszalagoztunk. Szuper meleg volt, szuper dunszttal, és lassan is haladtunk. Porva-Csesznekre kiszáradva érkeztünk, feltöltõdtünk, szóltunk a büfésnek, h lesznek másnap túrázók, töltsön fel tartalékokat. :) Megfogadta.
Mindannyian egyetértettünk abban, hogy nagyon szuper kis útvonal volt, ritkán járt szakaszokkal, csak sajnos a túranévre rányomta bélyegét az elõzõ szervezés. Szerettünk volna pozitív csalódást okozni a résztvevõknek.
Vasárnap hadrendbe álltunk Gethe kartáccsal, külön köszönet a komáromi sporttársnak, aki társainak depózott, és kivitt minket Vinyére reggel.
Gyorsan felállítottuk a pontot, 20-30 percen belül már el is kezdtek szállingózni a népek. A csokinak mindenki örült, összesen 2 pár fõs csoport volt, aki korábban kereste a pontot, de szerintem a leírásban egyértelmû volt, hol várunk.
A kutya, Zsoli, néha lelkiismeretesen ellátta õrzõ-védõ feladatát, és ugatott boldog-boldogtalanra, néha meg halál lelkesen fogadta a túrázókat. Még meg kell neki tanítani, hogy a ttúrázók családtagok. :) Galadh meg B_feri meg Zsu meg botot is dobott neki, szóval volt nagy boldogság.
Remélem, hogy azok is olvassák ezeket a beszámolókat, akik rossz szájízzel távoztak a túráról. A rendezés elválasztása nem lehet olyan éles sajnos, hogy egyértelmûen kiderüljön, ki melyik részéért felelõs, de remélem, hogy elõbb-utóbb megközelíti egymást a 2 rendezvény színvonala (és a változás összességében pozitív lesz!) |
| | |
| |
|
Berzsenyi 30
2004-ben voltam elõször ezen a túrán, úgy adódott, hogy most is Sopronban idõztem, ezért jó választásnak tûnt az a túra. Reggeli 7.15-ös indulással rajtoltam Nagysimonyiban. Ugyan nem teljesen értem, miért nem volt jó a celldömölki indulás, de biztos volt okuk rá a rendezõknek. Valószínûleg így leginkább csak a környékbeliek illetve egyesületi tagok jönnek el.
3 évvel ezelõtthöz képest meglepetés volt még, hogy megfordították a körüljárási irányt, még jó, hogy a legelején kicsit beleolvastam az itinerbe, így nem indultam el kapásból a rossz irányba.
Az idõ remek volt, a reggel hûvösében élveztük a szõlõs- és gyümölcsöskerteket, a sok pocsolyát, a szép erdõt... Kemenesmihályfa elõtt volt kellemetlen meglepetés, hogy nem a domboldalon kertek alján kellett lemenni Sömjénbe, hanem országúton. Így nem tervezett aszfaltozás következett, ami édesanyám derekának és moráljának nem tett jót. Õ terveink szerint amúgy is csak a Berzsenyi présházig jött volna, de nagyon megszenvedett ezen a szakaszon. Így mentünk 3 órát kb. 7 km-en. A ponton végül otthagytam magához térni, nála hagytam az ellátmányt, öregebbik kutyámat, és egy kulacs, meg a fiatal kutya társaságában továbbálltam. Celldömölkig szépen félig-meddig kocogva jutottam el, itt jöttem rá, hogy az idei elsõ igazán nyárias túra ez. Viszont sapkát elfelejtettem vinni, reménykedtem, hogy nem lesz belõle napszúrás. Celldömölk a sok aszfalt miatt nem jó emlék, de legalább volt kék kút, vízvételezés meg kutyaitatás fontos egy meleg napon! A Ság-hegy immáron egész közel került, bár egész naõ látható volt mindig másik irányból.
Alsóságon még gyorsan beszereztem Balaton-szeleteket, ne adj isten eléhezek, mire felküzdöm magamat. A hegy maga nem túl nagy, de sajnos eléggé sokáig visz a beton, és telisdetele van kocakirándulókkal. Viszont a rendezõség nagyon jól idõzítve itt adott nápolyit, ami nagyon kellett. A Ságon rövid körültekintés, a párától eltekintve szép idõ volt, de nem nagyon álltam neki beazonosítani a falvakat, dombokat stb.
Innen kellemes gurulás lefelé, a hosszú egyenes (na jó, ökörhúgy-egyenes) napos szakaszok embert próbálóak, de legalább annál nagyobb megváltás az utolsó ep és az alma. Néhány vízhólyaggal küzdöttem itt, de nem volt vészes.
Utolsó nyílegyenes földút érkezett, itt már nagyon vártam a falut, mert már jó ideje spóroltam a vízzel, és pocsolya is csak elvétve akadt a kutyinak. Sitkén az elsõ kékkút messzirõl integetett, közelrõl viszont fityiszt mutatott.. Nem volt benne nyomókar. Nem álltam neki háznál kérni vizet, lötyögött még valamennyi a kulacsban, a cél meg már nem volt messze.
Sitkérõl érthetetlen módon az itiner az országútra terelt minket, pedig volt a domboldalban jelzett turistaút, kérdés persze, mennyire kavarós. Itt mondjuk szívesebben mentem volna a picit hosszabb, de földúton. Így a kutya "lábhoz" igazítását gyakorolhattam, de nagyon-nagyon zavart a sok autó, meg száguldó motoros. Nagysimonyiban letámadtuk az elsõ kékutat.. Kutya mérsékelten volt szomjas, szerintem inkább csak melege meg elege lehetett. A célban kedves személyzet, zsíroskenyér minden révalóval, szörp, ásványvíz fogadott. 20 p múlva mamám is visszaérkezett, kissé kiszáradva, és szépen lesülve.
Összidõ 7.15 p, 5 perccel több, mint 3 éve. (elsõ 7km 3 óra, maradék 23km 4.15 bontásban..)
Összességében a túra kellemes, a pontõrök sajnos nem tudtak az útvonallal, turistautakkal kapcsolatos kérdéseimre nagyon válaszolni, viszont nagyon kedvesek voltak általában, a célban a szakállas úriembert (gondolom, fõszervezõ) elfelejtettem kérdezgetni. Az idõjárást pedig egyenesen zseniálisan szervezték meg!
Szerintem még jövök.. Bár lehet, hogy rábeszélem õket biciklis indulásra. :) |
| | |
| |
|
|
Téli Mecsek 30
Gondos, és elõrelátó logisztikatervezetemet tökéletesen és egészében felrúgtam, amikor pénteken offtopik P.Zoli fél öt körül értesített, hogy megy, jövök-e... sóhajtva vettem tudomásul, hogy el kell indulnom otthonról az elsõ busszal, amihez irtó korán kell kelni, dehát irtó rég nem túráztunk már együtt.
Pikk-pakk lenn voltunk Pécsen, az utunkat tarkította néhány bravúros utolsó másodpercben történõ sávváltás, de senkit nem söpörtünk le az útról, sõt, még mi sem borultunk fel. Ezen a ponton hadd mondjak köszönetet a lelkiismeretes, és technikailag magas színvonalon álló autókonstruktõrõknek az ABS-ért, a téligumikért, meg a biztonsági övért..
A rajtnál valódi fõrendezõi pusziban részesültem, ami sokat dobott az indulás hangulatán.. különös tekintettel arra, hogy a családi hegyünkre való felmenetelt már ismertem, és elõre rettegtem tõle, de hát az a fogadtatás szinte szárnyakat adott.. Késõbb persze kibújt a szög a zsákból, a túra után a kedves búcsúztatás mellett egy szépen burkolt életveszélyes fenyegetést is kaptam, hogy nehogy fikázzuk a levest, vagy valami ilyesmi.. A túra (a levestõl eltekintve) SZUPER volt.. :)
Szal remek lassú tempóban nyomakodtunk fel családi erõdítményünk, a Jakab-hegy felé, félúton majd meghaltam.. Persze ez a majd meghalás a Jakab-hegy után állandósult, tehát összességében elmondható, hogy végig pocsék formában voltam. A hegyen (mint utóbb kiderült) Szakee dörgölte az orrom alá, hogy mit majrézok, hogy mit rohantunk idáig ("4,5 kmh, hegynek fel!, minek rohanunk!" kijelentésemre reagálva), õ akárhány perc alatt nagy zsákkal fenn volt. :( naszóval, ez kellõképp borongós hangulatot utalványozott ki nekem, amit csak a következõ epizód oldott, Balázs bá, botját a ponton felejtvén, erõs dohányillattól övezve bandukolt visszafelé a csapáson. Biztattuk, hogy a botja a ponton van, láttuk. Lehet, hogy rá kéne madzagolni az alkatrészeit?
Orfûig csendes ereszkedés, az aszfalton egy kis kavarás után csapódtunk egy helyi erõhöz, Ibolyához. Aki a bokrok alatt felvezetett minket a pontot tartalmazó kulcsosházig, ami mellett bezony elmentünk volna, mert semmi nem jelezte, hogy ott van valami. Hát volt, aki túl is ment rajta. Isteni finom kenyér és forró tea volt a szemfülesek jutalma, valamint betekintést nyerhettünk a rendezõi gárda ifjúsági tagozatának jellemerõsítõ munkájába, a Jubileumi emlékkitûzõk összenyomkodásának méltó tevékenységébe. Komoly kapacitású gyermekek voltak az illetõk, meredeken felfelé ívelõ karriert jósolok nekik, ha netán Sztancsiknál szeretnék céhlevelüket megszerezni..
Onnantól bevetettük magunk a Mecsek legszebb részébe szerintem.. Nézegettünk zsombolyokat, szereztem kéktúra pecsétet a Büdös-kútnál, térerõt keresgéltem a Nagy-mély-völgyben, és utólértük JZ-t a melegmányi mésztufagátaknál. Ami hihetetlen szép vala. És szép nagyot estem egyet a térgyemre, az avar alatt meghúzódó vizes fagyökerek végett. Amit már csütörtökön elõre preparáltam, mert dobtam egy dupla-térdreesést a mûjégen. Már az alkony melegebb színeiben kezd éppen játszani...
Hiába másztunk, másztunk és másztunk egyre csak felfelé, a Kantavár annyira hihetetlenül gyönyörûen látszott, hogy vár, és azt mondta, hogy gyere... gyere... hogy felmásztam végül. és baromi jól nézett ki!! még asszem bástyaalpozás is maradt, de jól látszott a körvonal.
Dömörkapunál elõzõtt meg Rita + tartozék, valamint Csibuk, meg gazdája izé, na hogy is... a Csibuk gazdája.. szóval akit néha lehet Csibuk mellett látni.. szóval a gazdija, Nomád. :) Innen további kishalál, Misinán nem is idõztünk, de a Tubesen annál inkább. remek panoráma volt, a párás idõ ellenére is (ekkor már volt kis esõke is). Innen csorgás le, nagyon helyes kutyusokat meg macskeszeket lehetett látni & simogatni..
Célban kisebb topiktali, kint Szuszi meg Csibuk, benn mindenki más, de nem láttam vagy 5 percig mert párás volt a gukkerem. Mint kiderült Dinnye is rakott az egyik sarokban egy kis dinnye-fészket magának, de nem vettem észre.. VM viszont roppant aktív volt, és tök stréber, mind a két távon ment.. Franken túl vajszívû, ami az indulási intervallumot illeti.
Hazaúton Szusziékat követtük, nem tudtak lerázni minket sehogyse, végül egy benzinkúthoz tettek (alibi) kitérõt.. :)
Összegezve: a Mecsek gyönyörû, a kenyér finom, az itiner állat jó .
Egyetlen negatívum, hogy a résztávok/szintek a pecsételendõ rubrikákban vannak, amiket adott esetben a szponzormatricákkal leragasztanak (atomellenes bélyeg - hát a sötétzöldekrõl megvan a véleményem, egyszer mennének biciklivel egy fórumra, amin az atomenergia ellen szónokolnak, és ne autóval; meg a Kex-gyár matricája)
Jó túra volt. Idén eddig az elsõ helyezettem (abból a 2 túrából, amin voltam.. :) )
ps. Azt nem értem, ha rá van írva az itinerre, hogy az útvonal csak ajánlás, kötelezõ csak és kizárólag a pontok egymásutáni abszolválása, akkor miért volt titkos e.p. a Tubesen? Hogy Joey ne kapjon jubileumi kitûzõt? igazából én is csak azért nem mentem körbe, amikor már kicsivel elõtte rájöttünk, hogy nincs kötelezõ út, mert nem voltam még a Tubesen..
|
| | |
| |
|
|
Igazából magam sem tudtam, hogy mire vállalkozom. Új túra, a Bükk szép, tavasz is lett közben, na menjünk. A reggeli pesti busszal érkezünk, nem is egyedül, elõzetes egyeztetés után azért elindulhatunk 10 után jó pár perccel. Az itinert olvasgatjuk, a kilométerek rendben, de hogy gondoltam, hogy ennyi szintet bírok???? Kelemen széke meghalás, lefelé a meredek térdgyilkos, nem esik jól. A nyeregbõl meg újra fel. Brrr.. Kárpótol a szép idõ, hómentes táj. A rövid jelzetlen út környékén túratársak érkeznek szembõl, pedig sietniük kéne, az utolsó egri buszt el szeretnék érni. Õr-kõre az emelkedõnek mintha sosem lenne vége, a kilátás viszont pazar. Lebotorkálunk a kövek között, majd „vízszintesen” át a Cserepes-kõre. Itt kicsit meghalós, jókor jön a narancs, eszegetünk. Ha tudnám, mi jön ezután!! Mászás-mászás-mászás...
Tar-kõ csodás a napsütésben, itt erõt gyûjtünk, majd a síháznál eszünk rendesen. Az itiner alapján lesz itt aszfalt, de legalább nem emelkedik. Pulcsira vetkõzve suhanunk, megcsodáljuk az út menti árok déli partján megmaradt pár tenyérnyi havat. A síháznál csalódás, csak a ház elõtt van az asztal, bemenni nem lehet, pedig leülnénk kicsit. Bár a napsütés meleg, de piknikre nem igazi az idõ. Újra aszfaltos botorkálás, majd indulás lefelé. Itt megrémülök, mi lesz még ezután, ha most ennyit megyünk lefelé, és különben is, a sok-sok nagy nehezen összeszedett szint... Erdészház hangulatos, a kék kereszt susnyája kicsit megtéveszt, el is indulunk a tõle balra induló dózerúton, ami szerencsére viszonylag hamar elenyészik, így nem kell túl sokat visszamenni. Az ellenõrzõpontig lendületesen vánszorgok, itt frissítés, jól esik. A völgyben nagyon nézegetem a hegyeket, vajon melyikre kell felmenni, mindegyik marha magas. Egy szottyogós mezõt elérünk végre, én zombiként megyek a többiek után a réten átvágva, a kék L jelzés aljába, sok-sok évvel késõbb jövök rá, hogy bizony kispistáztunk. Itt a hegyoldal láttán kis hiszti, meredeken alig haladás, a tüdõm kocsányon lóg, mire a dózerútra érünk, emberek az esõházban, dehát a pont meg a csúcson. Felküzdés, örömködés, hogy már csak 10 km, egyben kétségbeesés, hogy mindjárt ránksötétedik.
Téveszmém, hogy innen csak lefelé, hamar eloszlik, amikor indulunk felfelé. Cél a világosban elérni a Völgyfõ-házat, onnan viszonylag egyszerû az út. Lámpát tényleg ott veszünk csak elõ, kell is, a piros sáv nehezen lesz meg, zöld kerékpárútnak van ugyanis álcázva, és eleve 3 úton indul el délnek. Végül rátérünk, a hûvös idõ és a sötétség hatására turbó-üzemmódra kapcsolok, menjünk már. Elég rendesen kilépünk, hadd fogyjanak a méterek, már nagyon benn szeretnék lenni. Nagynehezen eljõ az utolsó emelkedõ, itt tényleg 100m-enként mantrázom a hátralévõ távot. Fények, hangok, cél, 10:40 menetidõ, csak aludni akarok, meg persze örülni magamnak, hogy milyen tuti vagyok. Vacsi betol, csomag elõvakar, ágyba beájul. Jó meleg kályha ontja a meleget az ebédlõben és a szobában is.
Remek túra volt, valószínûleg ezt hóban sosem bírnám, de ez a tavaszi idõjárás zseniális volt! |
| | |
| |
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár
