Túrabeszámolók


túra éve: 2015
MeteorTúra éve: 20152015.09.13 23:04:07

szeretem ezt a túrát. jó az útvonala bár a budaiban halad. többször abszolváltam már és most is jó volt. esô után áradó jó levegô. egy-egy kellemes utitárs bár a hosszabbon haladnak s elmaradnak. a mamutfenyôknél most elég. nem értem a J-re miért kapok kitûzôt s erre udvariasan rákérdezek. a nenô szerint a kitûzô a jelvény. sajnálom hogy a szó ott és akkor mást jelent. elsomfordálok s kapaszkodom a jó érzésekbe ami volt. még nem tudom jövök-e erre a túrára többet. pedig szerettem ezt túrát.

 
 
túra éve: 2014
Bakonyi BarangolásTúra éve: 20142014.10.13 19:31:56

 Danika tevegel


Jól rápihenve indultunk reménykedve, h Danika délelôtti alvása a kocsiban abszolválódik. Csak részben sikerült a dolog, a remélt órának csak töredéke. Az új rajthelyen épp 1 parkoló várta, hogy beteljesítse célját. Így hát beálltunk. Danika némi yoghurtot evett, szerelvènyt igazítottunk majd szikrázó jó idôben nekivágtunk 3macskán. Picit kerestük a sárgát, de hamar meglett. A szent kút közel volt, onnan a mászás máris megizzasztott bennünket. Azért meglett. Danika a levelekkel ismerkedett közben. Bambán elmellôztük a zöldet s romboltunk tovább a piros kereszten. Némi fényképezkedés s Danika máris éhes. Csak kevés fôzit eszik, hiába vigyázni kell a gyomorral, ki tudja mi jön még. A pulzus rendben, nem engedjük elszállni a lovakat. Vadregényesen szép a táj, helyenként némi sár. Borsó kút elôtt biztos, ami biztos benyomunk anyucival egy csokit. Dániel már nyûglôdik. A kútnál felírjuk a kódot s a padon újabb kísérlet a fôzivel. Csak kevés megy le, érdekesebbek a levelek az asztalon. De sokat nem idôzünk, hiába a szintidô szorít (5 óra). Átballagunk a réten, ahol épp egy traktor tolja. Elôkerül a cumi is, mert nagy a nyügi. Hiába hiányzik vagy 3/4 óra alvás. A zöld 3szögön megnyugszunk, a szurdok különösen szép. Csoki biztosítja az energiapótlást az ellenôrzô ponton. Még nem esszük meg, tartalékolunk. Anyucit majdnem elveszítjük az egyik sziklás-vizes átmászónál. Némi sérülések árán, de túljutunk azért ezen a szakaszon is. Utána picit eldôlünk. Részben kipihenjük az átkelés riadalmait. Danika is csücsül, botokkal-füvekkel ismerkedik. Közben tacsisok jönnek, picit szocializálódunk. Felfelé a zöldön újabb izzadás, pici pihenô. Dancit forgatom, röhögünk egymás arcába. Kiérve a tisztásra csillapodunk s a faluban Jozefékkal folytatjuk tovább. Innen már félig nyakban-kézben is megvan. Közös zsíros kenyér majszi, s már búcsúzunk is. Visszaindulás elôtt még egy pellus csere is belefér. Az autóban aztán eldôl Dániel s alszik hazáig. A sok élmény elég álmot ad. Ez volt az elsô túrája s épp 11 hónaposan.


Köszönjük a lehetôséget, igazán szép nap volt ez kis családunknak.

 
 
túra éve: 2011
Egri BükkTúra éve: 20112011.05.22 16:07:39

a felülmúlhatatlan Bükk


Borzasztó gagyi itinerrel felvértezve kezdtem a futást. Egy röpke, nem oly húzos emelkedõ után kellemes bükki hullámvasutazással értem el a Völgyfõ házat, ahol egy kedves néni kínált aszalt barackkal. Újabb enyhe felfelék s egyre szebb erdõk kísérték utamat. Egy bitumenes keresztezõdésnél sajnos benéztem a helyes irányt. A térképet elõvéve azonban gyorsan helyre raktam magam. Aztán újabb fel-lefelék s valósággal röpültem a gyönyörû fák között. Pazsagnál bezabáltam bõven sózott zsíros kenyérrel. Némi beton s már jött is egy csokis EP, ahol elvált a rövid az enyémtõl. Ekkor már rendesen dörgött, de az esõ sem ekkor, sem késõbb nem ért el. Pedig nyomait jártamban-keltemben tapasztaltam. Egy jól levágott oldalnál szerencsém volt, mert épp elõttem húzott a sûrûbe be egy bácsika. Ahogy ezt ellhagytam megint nagyon szép erdõk következtek. Bányahegy és Három-kõ, a kedvenceim. A Less Nándiról is ismerõs és szeretett helyek ezek. Igaz 3-kõrõl letiltották a túrista forgalmat. A Fennsíkon keveregtem kicsit és kerülgettem a túrázokat. Bánkúton a pontõr srácok kolbászát kunyeráltam el. Rendesek voltak, megosztották velem, amijük volt. Aztán fel a Bálványos-ra, egy ronda átjátszó toronyhoz. Innen lefelé jelzetlen úton, kissé találgatva, hogy merre is ereszkedtem a Csurgó-i eh-hoz. Innen a sárga nem volt meg. Újra térképes segítséghez folyamodtam. De táj és a fennséges erdõk mindenért kárpótoltak. A Huta rét is gyönyörû volt. Istállóskõre is fel kellett kapaszkodni, de az enyhe felfele itt sem okozott gondot. Lefelé viszont újra térképes segítség. Az itinert szerintem lehetne modernizálni - gondoltam magamban megint. Elfutottam az õserdõ, majd a Toldi Bükk mellett. Ezek is nagyon király helyek. Aztán ráfordultam a Kecskor gerincére és rohanás hosszan lefelé. A Stimecz háznál önkiszolgáló pecsételés majd futás a hosszú sínpár között, mellett, ahol épp lehetett. Ez még nem is volt olyan gáz. Kiérve a betonra már nem élveztem annyira. Az üdülõhöz felfelé (rajt-cél) pedig már sétáltam. 


Nagyon tetszett ez a túra, s fõleg a kiváló útvonal miatt. Jók voltak a szolgáltatások is. Persze futóként jobb lett volna sûrûbb vízellátás, de a lötyis hátizsákomnak köszönhetõen ez sem volt gond. A jelvény, amit adtak gyönyörû volt, jövõre is jó lenne kapni egy hasonlót az újabb teljesítésért. Ha csak rajtam múlik megint jövünk majd, mert annyira tetszett a táj és az erdõ. Köszönöm a rendezõknek a szervezést.    

 
 
Tési-fennsík 50/25Túra éve: 20112011.05.22 15:49:45

Keleti-Bakony-i túra futi


Igényes (színes és jól jelzett útvonal) térképvázlattal a kézben kezdtem meg a Tési-fennsík meghódítását. A várost elhagyva hihetetlen szép kis völgyben kaptattam kilométer-hosszan felfelé. A fennsík bejáratánál volt az elsõ pecsételés. Aztán sok-sok beton de mégis kellemes táj, amit a környezõ fák jelentettek. Elhagytam a nemrég megfutott Burok-völgy bejáratát is és jött a Hamuház EP. Jól feltankolva vízzel folytattam az utam. Tésen a kék kissé megtréfált, de aztán meglett s a horhosok mellett levágtatva a Szent-kút is. Itt a jól megsózott zsíroskenyeret igazi, hideg forrásvízzel öblítettem le. Római forrásnál elszomorított a levágott hegyoldal. Kedvem a következõ EP-n kapott csokitól jött vissza. Aztán bizonytalankodtam kicsit, mivel nem találtam a jelzést. De a térkép segített helyre tenni magam. Hosszan nyomtam egy dózer úton s megjött a jelzés is. Aztán vissza a fennsíkra megint elveszett a jel. Irányba nyomtam egy szép horhos mellett. S jött is a falu, ahogy kellett. Víz viszont alig ill. sehol. A szántóföld mellett a Kis-futónéra már ugyancsak kiszikkadva értem. Sajna víz nem volt a bácsiknak sem. Kissé elcsoffadva folytattam utam. 2 biciglis jött segítségemre s adtak vizet. Hálából vissza-visza kiabáltam õket a helyes irányba, mikor elsuhantak volna a helytelenre. A piros az erdõben egy helyen tényleg eltünt. Szerencsére a térkép segített. Újabb irányba haladással találtam egy szalagozott útvonalat s hamarosan beértem pár, s aztán egyre több rövidtávost is, akik megerõsítettek, hogy jó úton vagyok. Fehér-kõ alatt ugyancsa kevés víz volt, a pontõrök a sajátjukból adtak. Lefelé a már ismerõs Vár-völgyön vágtattam. Na jó volt abba séta is rendesen. A lényeg, hogy abszolváltam a szûk 50 Km.-t, ami jó edzés és lehetõség volt gyenge erõnlétem feljavítására.


A túra szervezése jó volt. Az útvonal is tetszett. A kivágott erdõkrõl a rendezõk nem tehetnek. Nekem jó lett volna több víz. Persze vihettem volna a lötyis hátizsákot s akkor nem szomjazok el. A színes térkép nagyon tetszett, de a mini kitûzõt nem értettem. Köszönet a túráért.

 
 
Bia 25Túra éve: 20112011.03.27 15:17:48

Újra Bia


Perfekt ez a túra minden szempontból. Változatos helyek, remek kiszolgálás s a végén egy tényleg szép jelvény. Köszönet a rendezõknek, hogy ismét lehetõvé tették a kiváló menetet.


Még a nap is erõlködött kissé mikor elindultam a számomra jól ismert terepen. Kissé megizzasztottak az elsõ emelkedõk, de legalább gyorsan bemelegedtem. Helyenként nagyon élveztem, mikor ki-kisütött a nap az mindíg feldob. Jó volt, hogy nem voltak olyan sokan, így gyorsan lehetett haladni. Sóskút felett némi lovas rohamot éltem át, de szerencsére mindenki életben maradt. A falunál sajnos a csokit nem tudtam megenni, de a víz jól jött. A kálvárián csak felvágtattam, s gurulás lefelé. A Benta mellett  már szenvedtem, de húzott az elõttem loholó piros futó. Komoly terepmunkák voltak itt, de sár nélkül. Az elaggott autóparknál bánatos tekintetû kutyák mellett nyomtam felfelé. A nyakas kõ most is lenyûgözött, mint ahogy a madárszirt. Most rövidebbnek tûnt ez a szakasz, mint 2 éve. No meg segített a kiváló szalagozás is. A Rédey-kútnak most is hûlt helyét találtam csak. Létezik egyáltalán? Aztán vissza az edzõ terepemre s megindultam, mint 1 rakéta. A kápolnánál sajna nem volt innivaló, de sokat nem búslakodtam emiatt. A lõtér kihalt volt így benyomtam az utolsó víztartalékomat is. Innen pedig már sima-liba volt az út. 


A sok-sok jó mellett ki kell emelnem a kiváló minõségû térképet, mely egyben itiner is volt. Gyõnyörû, egyedi pecsétek sorkaoznak immár benne. Az emléklap is pompás kivitelû, a jelvényrõl pedig csak szuperlativuszokban lehet beszélni.


 

 
 
Zöld túrák (Budai-hg)Túra éve: 20112011.02.27 21:37:05

Társasági tuning túra a Budai-hegyeken túlra


Csípõs hidegben neveztünk Boszival a rajtban, ahol szerencsére a fázós rajtoltatok nem sokáig várattak bennünket. Gyors szerelvényigazítás s már pecsételtünk is az Ördög-orom ponton. Kellemes, beszélgetõs, kedvcsináló túratervünknek megfelelõen, nem kívántunk megszakadni. Ma nem az elsõ hely megszerzése volt a cél. Kényelmes, de azért kilépõs felfelék után hagytuk el a 2. EP.-t is s kezdtük szaporázni a Normafa felé. Jókat beszélgetve, de óvatosan baktattunk lefelé a Tündér-sziklákiga, ahol futó-gyíkokként sütkéreztünk a fel-feltámadó nap melegében. Abszolváltuk még a sûrû lépcsõ-soros szakaszokat is s folyamatos, kitartó elõzgetések mellett értünk fel az Árpád-kilátóhoz. A bûn rossz csokit elfogyasztva baktattunk aztán lefelé s kanyarogtunk a hegy oldalban egészen a Virágos-nyeregig. A WC-ben töltöttem fel vizes palackomat s már elkezdtünk itt álmodozni a Nagykovácsiban ránk váró terülj-terülj asztalkáról. Persze addig még a solymári erdõs-mezõs várt ránk. Elhagyva a füstös-büdös EP.-t kezdtünk felbandukolni a Zsírosra. Szerencsére Boszi megosztotta velem hozott marcipán-kenyerét s így megmentve életemet s feltöltve kalóriával sikerült eljutnom Nagykovácsiba. Nem kíméltem a gyomromat s az eddigi szegényesebb ellátást bepótolandó degeszre ettem s ittam magam. Ínnen inkább már csak gyaloglás volt osztályrészünk. Részben a földig megnyúlt hasamnak, részben pedig bekrepált lábaimnak (hiába a rendszeres edzéshiány) köszönhetõen. De az idõ szép volt, s jókat nosztalgiáztunk ezen a szakaszon, hiszen mind2-en többször jártunk-futottunk ezeken az utakon s fák között. A kilátónál még ettem a csokiszerû anyagból, s megkezdük az ereszkedést. Jól megolvadt talajon csúszkálva-futva értük el vasudvar vasfenyõjét s a budakeszi utat. Átnyomakodtunk a kerítésekre épített fel-le építményeken s követve a kiváló szalagozást meglett a kõbánya is. Innen már csak 3 Km. Megint csak nosztalgiáztunk picit, hisz tavaly ezen a szakaszon ismerkedtünk meg. S azóta mennyi-mennyi futás és túra mögöttünk. S remélem elõttünk is, s legalább annyira jók, mint ez a zöld 45 is volt.    


Ja és beújították a kitûzõt. Már csak ezért is érdemes volt eljönni. Köszönet mindenkinek aki lehetõvé tette.

 
 
KitörésTúra éve: 20112011.02.13 20:50:31

Gloria Victis


A tavalyi 25-ös után feltett szándékom volt a teljes táv teljesítése. Futás szóba sem jöhetett, ahhoz túl hideget jósoltak. De legalább tiszta, végig jól látható idõben lehetett menni.


Erõltetett menetben teljesítettem a betonos szakaszt, s már a Széchenyi hegynél korabeli öltözetû magyar katonák fogadtak. Tavaly itt egy "civil" pecsételt. Mivel majd utolsónak indultam így jelentõs embertömeget kellett folyamatosan elõznöm. A csacsi rét elõtti mécsesekkel feöltöztetett katonasír méltó emléket állított az akkor meghalt katonáknak. Ez ismétlõdött aztán több helyen is, Sokan meg is álltak fejet hajtva a halott hõsök elõtt, emlékezve a golyótól eltalált, elesõ katonákra. Orosz katonaruhákba bújt pecsételõk nyomták itinemre az oly jól ismert szovjet emblémát. Itt egy csoki is befigyelt. Óriási embertömeg volt a Hárs hegyen is, ahol gyors pecsételést követõen siettem tovább, hogy elhagyjam a tömegeket. Tovább erõltetve az erõltetett menetet elõztem a többieket, helyenként német nyelvû embereket.  Aztán eljött az Új-laki hegy is. Megfogyott a tömeg s közeledve a Virágos nyereghez, reménykedtem egy csendes kajálás lehetõségében. Ehelyett SS katonáknak öltözött, régi rádióból német katonaindulót hallgató és éneklõ korhû versenyzõk pecsételtek óriási embertömegben. Szerencsére hamar megkaptam a zsömit és a fasírtot s még 1 ubi is jutott mellé. Mindez forró tea kíséretében. A fasírt fenomenálisan jól esett, ahogy a mûvelt népek mondanák "out of this World" szintû volt. Sajnos menet közben kellett elfogyasztanom, mivel az itt utolért Daniékkal akartam továbbmenni, félve a túra végére bejelzett szántóföldes ismeretlentõl. Az alsó Jegenyevölgyben amerikai "katonák" táboroztak. Sokat azonban nem méláztunk, siettünk a solymári benzinkútra, ahol extra frissítést tarottunk magunknak. Mindezt átöltözéssel és a fáradt folyadék eleresztésével kísértem. Szerencsére a sokáig felfelé tartó sárga megint bemelegített, amire szükség is volt, mert egyre hûvõsebb lett. A Zsíros hegyen frankfurti leves szerû meleg étel volt, ami nagyon jól esett. Meleg teát is töltöttem a kulacsomba. Daninak hála könnyen és biztosan tértünk rá a Nagy Szénásra vezetõ kékre. Sokan elmellõzték helyes irányt itt. Kicsit bámészkodtunk a kilátóponton, de a hideg levegõ nem sokáig engedte ezt. Szerencsére szélmentes idõ volt. A Fehér útra fordulva végre megláthattam a túráról készült képekrõl már ismert katonamocit, egy még mindíg szuperáló BMW képében. Épp akkor indították a fiuk s mentek le a faluba vízért. Mi a sárgán folytattuk tovább, persze nem Nagykovácsi irányába. Aztán megjött a mumus szántóföld is, ahol sok jelzés nem volt, de Dani borotvaéles emlékezete segített eljutni a Békás patakig s az attól nem messze beásott katona csoportig. Benyakaltunk teából s hamarosan Perbál utcáit koptattuk. Némi tekergéssel értünk egy papírral jól kijelölt kõkeményre fagyott szántóföldi útra. Sajnos innen hosszan ezen a bokaszaggató terepen kellett menni. Már alig emlékszem merre és hányszor tekeredett meg az út s ekkora bevallom õszintén kezdtem elfáradni. Az Anyácsapusztai pont vitt némi színt az unalmas és rettenetes minõségû terepbe. Válogatott szidalmakkal illetve az út minõségét értünk el aztán a Kakukk hegyre, amire jó kis emelkedõ vitt fel. A szúróbélyegzõt nem találtuk, mint kiderül a célban, más sem. Innen kb. 1.5 km.-es ereszkedés s már fogyaszthattuk a pár virslit teával vagy épp forralt borral. Természetesen elõtte átestünk a szép emléklap, kitûzõ és felvarró átadási ceremónián.


Kellemes, jó kis túra volt, bár a tikkasztó végét azt feledném. De ez semmi ahhoz képest, amit a vesztes, de legalább életben maradt katonák érezhettek. Milyen jó, hogy mi békében élhetünk s ilyen remek túrákon vehetünk részt.


Meghatóak azok  mécsesek, az emlékezet fényes emlék-üvegei, amik méltán õrzik tovább a katonák emlékét, s figyelmeztetnek  mindannyiunkat, hogy az élet túlságosan értékes.


   

 
 
Téli BerekTúra éve: 20112011.02.06 14:28:20

Téli Berek tavaszi napsütésben


A minap letûdõztem egy ragaszkodó vírust, ami szervezetemet tartósan lerombolta. Jó 2 hét után kezdtem csak magamhoz térni. A menés viszont nagyon hiányzott s mivel tavaszi jó idõt ígértek, gondoltam megkockáztatok egy rövid menetelést. Mint megtudtam a pécsiek szervezték e remek túrát, melyet még picit csípõs idõben kezdtünk. Kis kígyózás a Balatonlellei 7végi házak között, amit egy mezõn való áthaladás szinesített. Aztán újra Lelle házai között bóklásztunk. Egy keresztet mellõzve értünk egy hosszabb betonútra, ami átvezetett az M7-es felett s egy borkombinát-palota is felbukkant szépen kialakított szõlõsök között. S jöttek a vidékre oly jellemzõ löszfalak és horhosok. Kis emelkedés sorjázó borospincék között, s a Kis-hegy tetején az elsõ EP. Csokit is kaptunk s lehetett gyönyörködni a Balaton homályba veszõ látványában. Rejtõzködõ Fenség. Aztán kigyózás a hegyrõl lefelé kevésbé kevély hobbikertek és házak között. Újabb szõlõsõk és azokat metszõ gazdáik. Az Irmapusztai tavak mellett volt a következõ EP., ahol nemcsak üditõ, de töltött piskóta szelet is megörvendeztette a fáradt vándorokat. Innen már csak eg vadaknak épített átjárón kellett áthaladni az M7 felett s jött a már ismerõs mezõ és nyaraló övezet. A célben emléklap és kitûzõ, továbbá egy szívélyes invitálás a közeli Rudi étteremben, ahol finom szabadtûzõn fõtt babgulyással vendégeltek meg. 


A szervezés a 15 km-esen kiváló volt. Tökéletes leírás, esetenként szalagozás és térképvázlat is segítette a haladást. Kedves pontõrõk és meghökkentõen sok útravalóban volt részünk. Szerencsére a téli berek elég tavaszias volt, barátságos arcát mutatta. Kiválóan sikerült ez a séta s legközelebb valamelyik hosszabb távot is megkockáztatom.


Köszönet a  szervezõknek a szép napért

 
 
A Budai-hegység távoli csúcsaiTúra éve: 20112011.01.10 21:10:36

BHTCS enyhült télben


Másképp nem is vágtam volna neki. 2 óra futás után teljes átizzadás és lassú fagyhalál, ami rám vár. Ebben az évben viszont kegyes meleg adatott s végre megnézhettem magamnak ezt a jó kis éjszakai - s ami a hab a tortán, tájékozódásos - túrát.


7 elõtt kicsvel indultam neki a Zsírosnak  a Felsenberg felé véve az irányt. Hát én az Ördög-barlang másik oldalán kerestem, mint ahogy azt szerintem a térkép mutatta. Szerencsére az itinerben lévõ kis térképvázlat segített s toronyiránt menve leltem rá a gumicukros fiukra. Ez jól kezdõdik gondoltam s ha lúd legyen kövér. Hasonló erdõn keresztüli levágásos módszerrel dobbantottam a közeli sárgára, amin - leszámítva egy röpke kék szakaszt - lefutottam a betonútig. A hó annyira világított, hogy a lámpát csak néha-néha kellett bekapcsolni, biztosítandó a bizonytalant. A betonon haladva kerestem s találtam is meg a nyiladékot. Némi mászka felfelé s máris egy újabb csúcs és a pontõrök. Innen a Kék becserkészése gyerekjáték volt. Bepróbálkoztam a ráadás ponttal is. Igaz én a tetõn kerestem. Aztán elolvasva az itinert vissza az útra s a villanyvezetékektõl nem messze leltem rá az önkiszolgáló pecsétes, kivilágított fenyõre. Nekem "teccett". A Hosszú-erdõ hegyi csúcsot a kék+ on végig, a bánya aljából lõttem ki. Visszafelé át az úton, a mezõn, s az erdõn és mindenen át és keresztbe értem el a Pirosat. A Piros végében az út no meg a kerítés. Átlendültem. Aztán újra a következõn is. Az erdõ s a hó halkan tûrte magányos csörtetésemet. Így lett meg egy út a hegy oldalában, majd a Z+ is. Még 1 kerítés s a hosszú nyiladékon végig a Fekete-hegyi pont. Sapka csere, fel a sál s lelassítás, amivel az ekkorra kialakuló fagy ellen próbáltam védekezni. A ponttól a Z+-en lefelé majd rátérve a P3szögre folytattam az utat. A Kis-kopasz nem kicsit dolgoztatott meg. Jóval messzebb volt és lejjebb, mint számítottam rá. De keresték mások is. Túró rudival és némi vízzel jutalmazták a pont megtalálását. Innen merészen (jól kitaposott ösvényen) jutottam el a Nagy-kopaszra telepített kilátóig. Aztán le a Z3szögen s a kerítés mellett hosszan, jelzetlen utakon nyomtam. Egyre fogyott a szembe jövõ túrázók száma. Kissé paráztam is, mivel ezen a szakaszon tíz egynéhány éve futottam utoljára, valaha-korabeli tájfutóként. Sajnálkozva tapasztaltam, hogy mekkora ritkítások voltak azóta. A halk erdõben hallani véltem keserû fák sóhaját. Szerencsére az út egészen az Ilona lakig vezetett. Felvertem a szegény, épp elpihenõ pontõröket. De nem bánták, sõt. Sapka és itiner szárításban segítettek míg benyakaltam 3 pohárka meleg teát. Mennyei ital, ambrózia íze a számban. Közben leküldtem 2 szaloncukrot s lecsekkoltam a mumus Meszes-hegyet a térképen. Gyomortályról felvidulva futottam le a széles csapáson s a másik oldalon egy hasonlóan szélesen, de jóval meredekebben fel. Aztán a hegy peremén haladva jött 1 út, ami egészen elvitt a pontõrök sátráig. Visszafelé besegített egy futó csapat (igaz én is adtam némi infót az Ilona laki pontról nekik). Az út amire irányítottak végül is kivitt a fehér útra, majd a Sárgára. Itt azonban balfék módra balra fordultam a jobb helyett. Vagy 3 Km lefelé után ébredtem s jöttem rá mi a gond. Bosszúsan visszakapaszkodtam a keresztútig s értem el a kerítésnél a kék+-t. Innen ugyancsak széles csapás vezetett a Perem-hegyi pontra, ahol kiderült, nincs meg az itinerem. Sebaj, a Nagy-Szénás már nem volt messze. Közben beért a Meszes-hegyi futócsapat, kikhez csatlakozva értem el a csúcsra. Õk még - Andi kivételével - folytatták távolabbi csúcsok felé. Mi meg leballagtunk a piroson s hamarosan élveztük a padlófûtés örömeit a plébánián. Még benyomtam egy nagyon jólesõ zöldségesnek hívott tésztalevest is. 


Jó kis túra volt ez, bár máskor is jöhetnék rá. Ha legközelebb is ilyen barátságos lesz az idõ akár a távolabbi csúcsokat is megnézem majd. Ráadásul jövõre jubilálás is lesz extra meglepikkel és demokratikusan "beixeltetett" csúcsokkal.          

 
 
túra éve: 2010
Dobogókői hegyi futóverseny és teljesítménytúraTúra éve: 20102010.11.21 19:01:52

Teve révületbe(n)


Gyönyörû, ilyentájt soha még meg nem tapasztalt tavaszias idõben zajlott a verseny. Eddig mindíg agyonfáztam magam, de most szerencsére ez az élmény kimaradt. Helyette a gyönyörûséges erdõ és hegyek halmoztak el lelki élvezetekkel. Gyors lerohanás egészen Pszentkeresztig, közben érintve a Fagyos Katona nevû pontot, ahol most nem egy agyonfagyott lány õrizte a dugóka tartókat. Aztán a Pilisre felfelé kezdett elfogyni a levegõm. Hiába a 3 hete tartó (makacs köhögéssel járó) betegség s az az miatti edzéshiány máris éreztette hatását. Azért levágtuk a szerpentin kanyarjait, ahogy ezt itt "illik" s nyomtuk tovább a Pilis nyereg felé. Nedves avar, a meztelen erdõn át-át sütõ nap és sok-sok gyerektúrista kiváncsi szeme kísérte futásunkat. A nyeregben újabb "dugás" s futás tovább. 4-en mellõztük Mexikó tábor fenyõit, aztán az el-eltûnõ zöld négyzetet. Némi bokáig érõ saras dagonya is be-bejátszott. Megvolt a Szakó nyereg s a lecsupaszított hegyoldalon keresztül Körtvélyes romjai. Itt még egy almagerezdre is futotta. Aztán a Lukács árok köves, bokaszaggató lejtõje következett. A vadálló kövek melletti felfelé aztán az összes erõmet kiszívta. Olyannyira, hogy a csúcs után el is tévedtem kissé, persze a jó irány megmaradt. Sikárosnál már belesétáltam, s meg kellett egyem a bekészített zsömimet is. A piroson még látszottak a Piros 85 festései, amit a piros 3szögre felfelé hagytam csak el. Erõltetett felfelé menettel értem el a kéket s becaplattam a célba. Az idõm nem lett túl jó, de nem bántam a dolgot, hiszen nagyon jól éreztem magam a tél-tavaszi erdõben. Ajándék volt ez a nap. 


Köszönet a szervezésért (bár az 1000 Ft.-os parkolójegy kissé sziven ütött). No meg kellett a víz is, amit a lötyis hátizsákomban vittem. Talán jövõre jobb erõben tudok odaállni s jobb lesz az eredményem, bár ilyen gyönyörû idõ ki tudja lesz-e valaha.


 


  

 
 
Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via DolorosaTúra éve: 20102010.10.24 20:21:47

Teve a "szenvedés" útján 


Jó kis helyek, amiket eme túra elõzetes kiírása ígért. És ebben nem is csalódtam. Az erdõ gyönyörû volt, a meredélyek, mint a Mátrában szoktak lenni. Utólag bántam, hogy a futóknál neveztem, felesleges volt. Jó tempóban sikerült feljutni a Kékesre, ahonnan a Mátrabérc útvonalán, de visszafelé csodálhattam meg a vetközõ mátrai erdõt. Lélegzetelállítóan szép színek és harapni-, innivalóan finom levegõ. Nem jártam még soha a recski táborban, így komoly mulasztásomat is pótoltam. Azt hiszem jobban megnézem majd még. Most csak a futással voltam elfoglalva s ekkor még jól is ment a dolog. Aztán elromlott valami a gyomromban és alul is öltözhettem, mert nagyon kezdtem fázni. A Szent István Csevice és környéke is lenyûgözött. Itt találkoztam Daniékkal, akik szokásos "õrült" tempójukat nyomták. Aztán a felfelén akadtam össze Andrásékkal, akikkel sokáig együtt mentem. De már csak féltöltéssel, sûrû félreállásokkal ment a dolog. A Nagy Lipótra még felnyomtam, ahol egy leves befért de lefelé jövet kiálltam, elõször csak az erdõbe egyet, aztán az útra. De itt még az út mellett is csodálatos volt az erdõ. A célba visszaérni is még kb. 15 Km. kellett, de azt már gyalogosan tettem meg. Hihetetlen volt így is mert jó kis utakon, tovább gyönyörködhettem az erdõben. A végén azért kaptam egy 40-eseknek járó kitûzõt is. 


Köszönet a rendezõknek a szervezésért, bár a túrafutó kategóriát én másképp értelmezem. Az útvonal viszont elsõosztályú, amit az õszi erdõ tett még felejthetetlenebbé.  

 
 
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20102010.10.12 21:01:20

Teve kiéhezve


Kegyes égiek ajándékozta szép idõben kezdtem a futást nagy számú és illusztris résztvevõ kíséretében. Már az elsõ dombokon volt kis dagonyázás, amibõl késõbb is kaptunk. De a Mátra 115-höz képest sivatagi körülmények voltak. Bosszankodtam az SI kártya miatt mert a kaptárkõnél sem hang, sem fényjelzést nem adott. De sokat totoyázni nem lehetett, mert gyûlt mögöttem a futók sora. Finom volt a Dobi rét elõtti mocsaras, aztán a szoros és végül a fél-dérben úszó mezõ. Idén elmaradtak a tehénszarok és valahogy nem ért utól annyi futó sem. Oszlán jól bezabáltam, de gondoltam a hegy majd lekapja rólam a felesleget. Szerencsére nem kellett kimenni a sziklákra, elég volt a kedves pontõr mosolyának látványa. A Hór völgy második etapját kicsit untam már s Tebe puszta elõtt kezdtem megreccseni. Elkeseredésemet csak fokozta egy szimpatikus, hórihorgas fiatal futó elmenése. Kicsit bekezdhettem gondoltam, s elkapott a csak túlélni érzés. De Répáshuta felé az út tényleg szép volt, bár a köves utat s a faluban felvezetõ betont inkább felejteném. Bánya hegynél összeakadtunk vagy 5-en. A felfelék viszont újra szétszórtak bennünket. A 3-Kõ és Tar kõ szakasz gyönyörû volt és itt valamitõl nagyon megindultam. A lefelén persze visszaelõztek a fiatalok. Hiába, öreg tevetestem inkább a felfeléken teljesít. Imó kõhöz lefelé majdnem estem egy retteneteset. S utána elkapott a gyönyörû könnyedtség érzése. Ejszen ezért jöttem és jövök mindíg. A hullámvasút Bujdosókõig kivett egy keveset, így most bedobtam egy mézest az EP-n. Utána újra csak lefelé a kivételes meglepetés pontig, ami most az út mellett volt. Ez jó, ez az évrõl-évre megjelenõ meglepetés. Ugye jövõre is lesz? Aztán végre megint felfelé Völgyfõ házig, s fel Ódorvárra. Ismét egy új szakasz következett. Majdnem sírtam, hogy nem lefelé megyünk, mint a régi útvonalon. Aztán összeszedtem magam s mikor beértem az erdõbe újra jó lett. Bükkzsércen csak átrohantam némi vizet locsolva magamba. A Nyomó hegy errõl az oldalról jobban esett. Innen is elnézést a felfelé félrelökdösött túratársaktól. Aztán csak száguldás lefelé a célba. Magam sem értettem, de nem a lábam fájt, hanem hogy véget ért. Kicsit rövidnek tûnt most.


A rendezés és szervezés kiváló volt. Nekem csak az SI kártya nem jött be. A dugóka talán jobb és megbízhatóbb. A Bükk pedig elmondhatatlanul szép és örök szerelem marad. 

 
 
Vértesi barangolások / Vértesi kerekezésTúra éve: 20102010.08.15 09:43:01

Teve kedvenc terepe


Ideális futóidõben (persze melyik nem az?)  vágtam neki a túrának. Az elõzõ esti esõ jót tett az erdõnek és a hangulatomnak is. Az erdõ gyönyörû volt s futás közben el is gondolkodtam, miért is van, hogy ennyire szerethetõ a Vértes. A sok szempont közül most a leginkább a változatossága, ami megragadott. Minden kanyar után valami más jön, itt unatkozni nem lehet.


Hamar megvolt az elsõ EP. s az azt követõ szálerdõn is gyorsan átfutottam. Most nem volt irányító táblácska, ami jelezte volna, hogy jobbra kell menni Mindszentpuszta felé. Én ezt a jobbos kanyart emlékezetbõl abszolváltam. Aztán feltünt Csaba is, aki egy technikai szünet miatt maradt el a lányoktól. Együtt nyomtuk a 2. EP.-ig, ahol a lányok is meglettek. Sajna Jucika lemaradt, mint késõbb megtudtam sérült volt. Így Boszival toltuk tovább egészen Kõhányásig. Bedobtunk egy kenyeret s feltöltekeztünk vízzel is. Kellemes meglepetés volt Gyuri barátom feltünése, aki aznap kerékpárral teljesített. Röpke beszégetést követõen aztán nyomás tovább a kéken a Gesztesi várig. Ez a szakasz is az egyik kedvencem mert annyira szép a völgy is, s feljutva az erdõ is. A várban nyomtunk egy kéktúra pecsétet s megcsodáltam a falon egy kapitális vaddisznó kipreparált bõrét. Az új osztáson erõltetett menetben mentünk felfelé. A tetõn Boszi már jelezte, hogy fájdogál a lába. Sajnáltam a dolgot, de a következõ EP.-n még bevártam, hátha tudunk tovább menni együtt. Sajna nem. Így innen egyedül loholtam tovább a Sárkánylyuk völgyön át. A Hirczy emléknél kezdõdõ betont is jól bírtam még. Tavaly itt már kezdtem megreccsenni. A Vérteskozmai frissítõpont nagyon-nagyon jó volt. Most még egy calciumos és egy vasas pezsi tablettát is kaptam. Ez a pont nagyon kell ide. Sok elmélkedésre azonban nem volt idõ, nyomtam tovább. Egyész jól mentek a felfelék is. Aztán elhagytam Andrást is, aki elszántan-szaporán botozott. Gyorsan meglett az utolsó EP. is, ahonnan már csak egy 7 Km várt rám. Kis emelkedõ és kacskaringó a keresztezõ betonútig, aztán a Gém hegy. A tetején a mezõn már elég meleg volt, ott bele-bele sétáltam. Szerencsére már csak egy ugrás s jött a vége. Sajna az idén nem volt fánk de volt lekváros kenyér, amibõl 2-õt is betoltam.


Nagyon-nagyon jó útvonal az 50-esen, teljesen jó kiszolgálás, (az idén vízbõl is bõven volt), profi szervezés. Az idõ ismét kegyes volt. Az esõ utáni erdõ engem mindíg elvarázsol. Jó volt, hogy együtt futhattam a többiekkel. Szóval ez egy jó túra, ha tehetem jövõre is jövök.

 
 
Fejérkő/SzamárkőTúra éve: 20102010.07.25 10:33:24

Teve a röviden - Szamárkõ 25


Legjobb futóidõben a legvégén indultam-rajtoltam figyelembe véve a rendezõk aggodalmait miszerint a pontok nem a futókhoz igazodva nyitnak. A Római-úton kezdtem el poroszkálni s pörgettem fel lassan a teve patákat. Hamar megvolt a valahakori áldozó hely, Szamárkõ. Talán csacsikat áldoztak itt, vagy mi ez a név? Eme gondolatokba elmerülve - inkább, mint véres áldozati képeket felidézve - kezdtem elõzgetni a hosszú sorokban felfelé kapaszkodó túrázókat. Aztán eljött végre az erdõ is s baromi gyorsan meglett a vaskereszt. Épp mint tavaly most is betoltam 2 szõlõcukrot, no meg egy kapszula futósót. Így megerõsítve magam-testem kezdtem ereszkedni. Lefelé egy furcsa párt elõztem, akik mint akik utolsó cigarettájukat szívnák haladtak. Elõzékenyen engedtek el bár a füst körülöttük engem majdnem megölt. Rövid betonút után egy balos s végre egy barátságos emelkedõ. Mondjuk vele együtt egy magasra nõtt füves rész, amit a kullancsok és az izzadt bõrre tapadó fû és egyéb magok-porok miatt nem kedvelek. De várjunk is csak egy picit. Ez nem egy terepfutás kérdeztem hirtelen magamtól megvilágosodva? Lelki békém emígyen visszanyerve a következõ Ep.-t követõ dzsindzsát már fel sem vettem. A vadrózsa bokros mellett hagytam el Dáriuszt, a nemes bár kissé nagy testû kutyát, kirõl a végén megtudtam, hogy nem tudta abszolválni a teljes távot (valahol féluton lefeküdve nem volt hajlandó továbbmenni). Szerencsére kimentették õt telefonos segítséget kérve. Itt értem be egy futót, akivel aztán benéztük a következõ jobbkanyart. Elõttünk mondjuk gyalogosok is így jártak. Aztán felfelé haladva a fecskés löszpart(fal) fecskék nélkül s az itiner említette magyar marha-gulya alföld nélkül is elmaradt mögöttünk. Aztán sok-sok német rendszámos autó és mini lovarda között értem le a fõútra, az óriás viadukt, a magyar csodaberuházások egyik jelképének lábához. Megcsodáltam a szépen felújított Széchenyi kastélyt s kerítése mellett befordulva hamarosan megérkeztem a halastó melletti EP.-hez. Finom házisütésû cooki-kat nyomtam magamban s egy szép kiállású barackot is elfogyasztottam. Élveztem az autópálya melletti felfelét, ahol egy macskájukat (vagy nem az övék volt?) sétáltató túrapárt is elhagytam. Inkább egy mini oroszlán, mint egy igazi! Biztos, ami biztos. A parkerdõn végigmenve újraéltem a tavalyi 50 Km-es végén érzett szenvedést. Akkor és ott azért már eléggé csoffadoztam. Most viszont ugyanúgy elvesztettem a jelet s csak "irányba" haladva, de megleltem az országzászlót. Vidám és nekem (vagy rajtam) örvendezõ pontõrõk fogadtak s dobtak fel a még hátralévõ 2 Km.-re. Lecsavarodtam a csigalépcsõkön, átverekedtem magam a vasúti átjárón s a földvári strandszakasz mellett loholva jött az állomás aluljárója. Aluljárva rajta pedig már be is estem a rajt-célba. Kézfogás, emléklap, kitûzõ és begyûjtöttem a 3 teljesítés (Cinege, Megalöszölõ és Szamárkõ) után járó picinyke kupát és emléklapot is. 


Kellemes kis túra volt. Jólesett az ellazulás a rövidtávon. Köszönet a rendezõknek a lehetõséget.  

 
 
Megalöszölő/Löszölő/TökölőTúra éve: 20102010.07.11 20:14:06

Teve Löszföldön - Megalöszölõ betyárföldén


9-kor talán utolsóként indultam neki a távnak. Melegíteni nem kellett azt az idõ biztosította. Hamar elértem az elsõ EP-t, ahol a kedves hölgyek az utolsó óriás feketeszedreiket kínálták. Nyomtam egyet a szõlõcukor mellé, lesz ami lesz alapon. Learatott homokdombokon át, egy ellopott zsidótemetõ mellett, izzasztó melegben loholtam a 2. EP.-ig, ami egy festõi halastó felett volt. Újra csak szõlõcukor és már nyomtam is vissza Ságvárra. Minden tökölés nélkül tértem rá a ságvári sárgára s húztam fel a bujólikhoz. Ez egy kb. 20 méter hosszú a löszdombba vágott alagút, melynek adottságait a betyárok is szívesen használtak ki portyázásaikhoz. Elõtte a 3. EP.-n ugyancsak dobtam néhány szõlõcukrot. Ábújva a likon értem a Jaba völgyébe ahol poros úton poroszkálva találtam rá a sárga keresztre. Ez vitt el némi kacskaringózás után a bögöcsei EP.-hoz, ahol szódavizet nyakaltam. A képes fánál kissé benéztem az utat, de gyorsan rájöttem, hogy gáz van. A fa amúgy egy gyönyörû óriás tölgy, aljában faragott máriával. Szóval kis keverés után meglett a helyes irány s megkezdtem a büntetõ (vagy jutalom) kört a virágmányi kunyhóhoz. Hûvös horhoson vágtattam fel s megérte mert volt zsíroskenyér is s rengeteg finom víz. Sokat itt sem tépelõdtem s tökölõdtem, hanem visszavágtattam a képes fához. Röpke betonozás után egy jókora szintes nyiladékon kellett felmászni a Böre várhoz. Ekkora földvárat még életemben nem láttam. Sáncai-árkai elképesztõek voltak. Meglett az idetelepített EP. is. Vissza a betonútra, ahol a piroson újra jött az árnyas erdõ. A Cinege 40-en nyomtam itt tavasszal. Már akkor is tetszett a Flóra hegy, melynek neve is izgalmas. Most gyorsabban felértem a tetõre, ahol újra a ronda torony fogadott ("ki eszelhet ki nála szomorúbbat?". Aljában a pontnál zsíroskenyér, pogi és a világ legfontosabb eleme (vagy anyaga?), a víz fogadott. A kilátás most is elképesztõen szép volt. Poros út, aztán mezõ és egy kellemes erdõ volt a folytatás. A keresztútnál nekem a jobbos felfelé jutott egy húzós emelkedõ formájában. Kiérve a tetõre szikkadt mezõket találtam. Kerítések között tekeregve értem el aztán a Kási várat, egy újabb földvárat. A tetején elhelyezkedõ fiatalok vizet is adtak a pecsét mellé. Vissza a piroshoz s egy hosszú menetelés a bólingató kukorica és gabona földek között. Ez volt nekem a legdurvább rész. "Izzó mezõ", semmi árnyék. A távolban talán a patkó fa, ahol a híres betyárt lõtték le a pandúrok. Elérve végre az erdõsávot jött a jelzés s mutatta balra lefelé Nyim irányába az utat. Nekilódultam, mint a teve ki közeli oázis szagát érzi. A falu innensõ végében volt a kocsma, ahol a pontõr összes vizét elittam. Fák szegélyezte úton folytattam a kerítésig, ahol egy jobbost követõen dzsuvás erdei út várt. Némi idõbe került míg visszaértem a keresztúthoz, ahol most végre a jobbra irányt választhattam. Ez vezetett fel vagy vissza a virágmányi kunyhóhoz. A piros kereszt elõtt még megcsodáltam egy szép faragott keresztet is. A kunyhónál már nem voltam túl fitt, pedig még volt vissza 8 Km. Kaja-pia néhány jó szó ösztökélõ szó s újra nekieredtem. Szerencsére erdõs szakasz következett s viszonylag hamar meglett a 12-es szoba is. A pontõr hölgytõl tudtam meg, hogy hajdanában zsiványok, betyárok bújtak itt meg. S lent a mezõn valaha csárda volt, ahova mulatni jártak. A kor megelevenedett elõttem, s lefelé az erdõben riadva lestem nem jelennek-e  meg rám szegezett mordályaikkal a betyárok. Csak a Jaba völgyben lazítottam ki teve lelkemet. Hamarosan vissza az erdõbe s felfelé haladva egy kalandos, mély horhos mellett vezetett az út. Kiérve a hátútra vastag porban folytattam a poroszkát. De ez már tényleg a vége volt. Még egy utolsó Ep. az utolsó horhosban s már csak egy kilométer a célig.


Kellemes meglepetés volt ez a túra, nekem nagyon tetszett. A rendezõk jól megszervezték, s kihasználtak minden lehetõséget, amit a terület adott. Pedig a táj dimbes-dombos, nagyobb hegyek és erdõk nélkül. Mégis élveztem minden percet a változatos, látnivalókban gazdag túrán. Meg kell még dícsérnem az itinert, ami mintaszerû. A leírás tökéletes és követhetõ volt, a lényegre koncentrált. Mindezt támogatta a térképvázlat is. Persze jobbítani mindíg lehet, például egy színes térképvázlattal. De az már tényleg csak hab lenne a tortán, ami így is finom és nagyon élvezetes volt.    


 

 
 
Budapest Terep Kupa /Terep Maraton/FélmaratonTúra éve: 20102010.06.27 20:09:20

Teve újra hegyen


Nem terveztem a Mátra után ilyen gyorsan ennyire hosszú menetet, mégis az MSTSZ szervezte versenyek jó minõsége és a rajt/cél közelsége miatt beneveztem. Korrekt itinert hátoldalán útvonalvázlattal adta meg a jó hangulatot. Az idõ borús volt ugyan, de kegyes hiszen sem ekkor sem késõbb nem esett.


Danival róttuk az elsõ 2-3 Ep.-t, de aztán elmaradt, mivel a múlt heti turul kissé kiszívta erejét. Az elsõ etetõ pont a Hûvösvölgyben volt, ahol mindenféle finomság közül válogathattunk. Itt még össze-össze ragadtam emberekkel, de az Árpád kilátóról már egyedül döngettem lefelé. A hármashatárhegyi kaptatót is gyorsan abszolváltam s értem el a virágos nyeregig, ahol ismét elmerülhettem a kulináris élvezetekben. Még izotoniás csoki is volt. Aztán nyomulás tovább a sárgán, de most visszafelé. Mármint a sárga 70-hez képest. Végigcaplattam az alsó és középsõ Jegenyevölgyeken (vagy csak egyen?) s átvágva a Solymári úton lassú emelkedés a Zsíros hegyre. A tetején újabb EP. Aztán az antónia árkon lefelé s tovább a hosszú árkon. Finom emelkedõ a Nagy Szénásra, ahol kissé már kornyadoztak a teve lábak. Szerencsére hamar visszajött az erõ, aminek nagy lökést adott a kerítés melletti terülj-terülj asztalka és a kapott baráti szavak. Innen egy véget érni nem akaró lejtõ a Fehér úton, s egy ugyancsak végnélküli emelkedõ a gyönyörû szép Cseresznyés völgyön. Nehezen jött el az Anna vadászház, de megvolt az is. Aztán Athosz pontja következett, ahol igazi futó vendégszeretetben volt részem s megtudtam miért olyan jó a környéken a szalagozás. Merthogy egy futó szalagozott. Innen is köszönet ezért. Aztán a terep legkeményebb emelkedõje jött, majdnem a Nagy kopaszig. Szerencsére elõtte elhúzták a pályát jobbra a Vöröspocsolyás hátra. A Cserkészút mellett volt az újabb EP, ahol a Zsíroshegyi pontõr fogadott hasonló kedvesen, mint pár órával korábban. "Hogy telik az idõ" gondoltam magamban. A vadaskert környékén kevertem egy jót, valahogy elvesztettem a szalagokat s rossz irányba indultam a sárga+-on is. Azért meglett a Budakeszi-i út s átvágva rajta értem el hamarosan a Kis-kõfejet s kezdtem becserkészni a Makkosmáriai templomot. Volt még egy 300 méteres elkeverésem lefelé s aztán vissza. Hiába itt már nem voltam a top-on. A templom EP.-n kis ejtõzés, majd totális bizonytalanság. Eltüntek, ill. más típusú szalagok jöttek. Aztán egyszercsak bejött a sárga s onnan meglett a Kies völgy is. Szerencsére innen már jól ismertem a terepet. De aki nem? Sorrento után belassultam s fõleg az emelkedõk fogtak meg. De azért igyekeztem elõre. A Frankhegyi th-után értem be Koppányt, aki épp a GPS-ével babrált. Mondjuk a mûút ezen részén se szalag, se jelzés nem volt. De volt helyismeret s így némi emelkedést követõen meglett a Magashegyi-út. Kis lerogyás a székekre, zaba s saját testem továbbvonszolása következett. Koppányban még bõven volt erõ így õ hamar elhúzott. Még 170 méter szint a Széchenyi hegyi végállomásig, ahol az utolsó Ep. volt. Harsány fiatalok biztattak s hogy mutassam milyen kemény vagyok ügetni kezdtem. Szerencsére már csak lefelé kellett mennem.


Jó kis verseny volt ez. Kiváló útvonalválasztással. Legalábbis nekem nagyon teszett. Jók voltak a frissítõpontok és barátságosak a pontõrök. A végén volt érem, poló és még kupát is kaptam. Szóval ajánlom mindenkinek ezt a kellemes, jól megszervezett versenyt.

 
 
Pázmándi TOPorgók ÉjszakájaTúra éve: 20102010.06.13 09:52:59

Teve levezet avagy hazai terepen


A Mátra 115 után nem terveztem terep menetet, de mivel Pázmánd egyik edzõ terepem közelében fekszik s kedvencemmé vált az éjszakai futkosás így beneveztem. 8 után még világosban vágtam neki a Pázmándi szõlõhegynek s értem el hamarosan a Nyírjes hegyet. Még mindíg erõsen meleg volt, õrülten izzadtam, és a millió szúnyog sem hagyott megállást. Aztán megvolt a mûút is s azon átvágva ismerõs utakon csak most felfelé nyomulva értem el a meleg hegy tetejét. Kis ösvényen (ezer éve nem jártam ott, de 20 éve biztosan), picit a piroson, aztán a zöldön lefelé értem el Sukorót. Ott sötétedett rám végül. A gyapjas kõ elõtt még egy kézszorítás földmérõ túratárssal, aztán maga a kõ, amit sohasem láttam, pedig pár száz méterre tõle sokszor elhaladtam már. Aztán a sárgán értem el Nadapra, szûkebb lakhelyemre, ahol átvágva a focipályán s egy rövid pampa szakaszon tovább Velence felé. A Panoráma úton csak vizet vettem magamhoz, de azt sokat. Megcsodáltam az innen esõ kilátást s fel a Bence hegyre. Gyorsan megvolt az is, s jöhetett a szintezési alappont. Ide már igazi "sötét" környezetben jutottam el. Sörözgetõ fiatalok nyomták a pecsétet s igazítottak útba a Csúcs hegy felé. Némi tekergés Nadap utcácskáin s az azt követõ erdõs szakaszon s már látszott is a villogó fény a csúcson. Szûk ösvényen nyomultam felfelé, ahol kedves lányok fogadtak csokival. No és egy hófehér szépség (általam meghatározhatatlan fajtájú lány kutya) barátkozott velem. Lefelé kissé kavarogtam míg meglett az ösvény. Aztán egy uncsi betonos szakasz következett, melynek egyik kanyarjában jobbra haladva estem egy jókorát. Ez is megvolt miközben hamarosan bokáig süppedtem a Cibulka patak füves medrében. Pici felfelé a Cseplek hegyre, ahol Maku sporttárssal barátkoztunk s osztottuk meg egymással Mátra 115 élményeinket. Lefelé újabb jókora keverés, vissza Lacihoz s újra le, de már az ösvényen. Megint egy szõlõtábla némi "csavargás" s jött a Zsidó hegyet mutató kis táblácska. A csúcson legnagyobb meglepetésemre cola is volt, mint megtudtam ezt csak a pontõrnek volt köszönhetõ. Innen is köszönet érte. Lefelé bizarr sziklaalakzatok mellett haladtam s értem el a Pázmándi mûutat. Még volt egy letérés a Malomhoz, ami megérte, mert finom friss és hideg vizet tudtam vételezni ott. A pontõr nem javasolta a patak melletti haladást így visszamenetem a betonútra s azon végig értem el a mûv házat. Sajnos a bográcsgulyásból nem mertem enni, mivel a gyomrom nem engedte. A meglepibõl viszont 3 gombóccal is. Az nagyon jó volt.


Összességében a túra jól szervezett, jól jelzett s kiválóan használja ki a sok helyen megmutatkozó, esti fényekben gazdag kilátást. Jó szívvel tudom ajánlani bárkinek mint, egy pihentetõ, laza teve kobórlást. Köszönet a szervezésért.


  

 
 
Mátra 115 (+résztávok)Túra éve: 20102010.06.06 23:06:49

Kerge teve avagy a túra, amit meg kell tapasztalni


Még mindíg nem értem, honnan vettem a bátorságot, hogy elinduljak a túrán, ami hosszával és leküzdendõ szintességével egyedülálló. De egyedülálló a szervezettsége, a rendezõk elszántsága, a pontõrök segítõkészsége, a túrán kínált ételek italok változatossága és sokfélesége. Ez a túra méltán volt tavaly is az év túrája.


Ideális reggelen dobpergés és harsona szó mellett, sajátos túra nyitánnyal rajtoltunk el. Sajnos már az elsõ "keresztezõdést" a sárga és sárga+ -ot sikerült benéznem, ami kb. +4 Km-t jelentett. Már itt izelítõt kaptunk  a pálya majd egészét jellemzõ csatakos, vizes, cipõmarasztalóan saras pálya viszonyokból.                           


A Mátrabércrõl jól ismert kéken folytattam hamarosan s sorra elõztem vissza a túrázokat, közöttük számtalan ismerõst. A síházban fogadott az elsõ ízlelõbimbókat elvarázsoló teríts-meríts. Aztán Jucival kezdtük meg a süllyedést Parádsasvárra. Ott újabb, kisebb keverést követõen lett meg a pont. Jól feltankolva indultunk neki Galyatetõ irányába. Az idõ egyre kellemesebb, az erdõ egyre szebb lett. A Gertrúd pihenõnél sós levesem elfogyasztva folytattuk Jucival. Keményen jött a csaj s értünk le vele Mátraalmásra. Zugó patakok, helyenként sártenger, de csodálatos erdõ mindenütt. Az érzés csak fokozódott Galyavárra felfelé. Aztán másodszorra is Galyatetõ, ahol Jucika elmaradt levest enni. Galyatetõrõl lefelé a kéken Nyírjesig az egyik kedvenc szakaszom, ahol igencsak belehúztam. Mátraházára még frissen értem el, ahol egy buszmegállóban kínáltak ismét mindenféle finomságokkal. Jókor mert addigra kissé eléheztem. Lajosházára lefelé is megindultak a teve virgácsok. Pedig volt egy-két életveszélyes szakasz. Az egész hegyoldal egy csúszos, meredek, teljesen felázott sártenger volt. A ház mellett értem be az elöl haladó 4 túrázót. Együtt fogasztottuk a finomságokat s kezdük el az emelkedést M.szentimrére. Aztán a dózerúton elmaradtak. A Vadvirág th-ban újabb finom leves és készséges kiszolgálás fogadott. S kultúrált WC is, amit azonnal üzembe vettem. Az udvaron Spero feküdt, aki itt szállt ki a túrából. Közben megérkeztek a korábban lehagyott túratársak, kik közül Gáborhoz és Bálinthoz csapódva folyattam. Velük szakítottam le Szorospatakra. A lefeléken velem egytempóban (futva) jöttek, a felfeléken meg alig bírtam velük lépést tartani. Szorospatakon õrülten jó bográcssgulyás és SÖR fogadott. Elõtte lemostam a vádlimra páncélosodott sarat is. Újabb emelkedés a srácokkal Ágasvárra, ahol szerencsére hátizsák nélkül lehetett abszolválni a csúcsmászást. Ezt kissé öncélúnak éreztem. De lent a rizskók és a finom kávé feledtetõen hatott harci kedvemre. Aztán le a patakhoz, de csak hogy nagyobbat emelkedhessünk. S jött Fallóskút néhány kilométeres mászás után. Fent "csak" egy ellenõrzõpont volt, de roskadásig megrakott asztallal. Még világosban értük el a Hidegkúti th.-t ahol megint jól belakmároztunk. Közben megtörtént az éjszakai menetre szóló szerelvényigazítást is. Némi ruhacsere esetemben no és a fejlámpa elõvétele. Újra le a patakmederbe,ahonan a Vadrózsa eme szakaszával ellentétes irányból támadtuk a Muzslát. Képzelj egy vaksötét erdei környezetet, zúgó patakkal a közepén, amin többször is át kell kelj a köveken. Aztán estünk-keltünk a meder magas partján felfelé. És egy soha véget nem érni akaró emelkedõ. Felérve csak lerogyni volt erõm. De tovább kellett menni, mert volt még kb. 30 Km. Szerencsére még soha nem voltam sem a Havason, sem a Káván. Különben lehet nem is folyatom az utat. Így viszont boldog tudatlanságban nyomtam tovább a srácokkal egészen diós patakig, ahol újra kaja s meglett az elõttünk futó srác is. Vele folytattuk egészen a Havasra. De ez így nem igaz mert közben le egy újabb patakhoz (vagy inkább többhöz is egymás után), fel a János várára és milló dagonya, hideg, sötétség, el-el tûnõ jelek. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy kissé túlbecsültem a képességeimet. A Havason megint kerülgetett a rosszullét s Csanya mondta is, hogy aludjak keveset. De menni kellett, mert az út ott volt még elõttem, s az elszántság tartotta bennem a lelket. Aztán szép lassan lemaradtam a többiektõl. Csak a jó lámpámnak köszönhetõen nem tévedtem el az el-el tûnõ sárga kereszten, ami az erdõben mindenféle út vagy ösvény nélkül kanyargott. Fajzatpusztán újabb elsõ osztályú kiszolgálós etetés öntött belém némi erõt. Aztán fel a Kávára. Ez szerencsére nem volt annyira meredek s fényvisszaverõ szalagok segítették az úton maradást. Tóthegyes felé telefonos segítséget kértem Medveczky Gyuritól, mert a sárga kereszten csak nem akart eljönni a zöld négyzet. Végül is meglett s hamarosan magamba tömhettem két palancsintát is a csúcson. Közben kivilágosodott s elértem az utolsó már "csak" 105 méter magas Világosi hegyhez. A lefelé ekkora ugyanolyan nehéz feladattá vált, mint felfelé. S végül a régen várt iskola Gy.tarjnánban, ahol magamévá tehettem a Mátra egy kis darabját, a túrajelzésekkel kifestett MÁTRA 115 feliratú követ.


A túra érdekesen kettõs hangulatú. A rendezés elkényeztet mindenféle jóval, mintha csak kárpótolni akarna a brutális energia leszívásért, melybõl alaposan kiveszi részét mindegyik távon induló. Ehhez idén "csak" hozzáadódtak a nem könnyen leküzdhetõ talajviszonyok is. Összeségében nekem a kellemes élmények maradtak mára (némi fájásokkal mindenütt a testen és a testben) s ha lesz jövõre is nem fogom kihagyni. De komolyabban rá kell készülni, s izgat egy a sötétben egyedül végignyomott szakasz is.


Köszönet a szervezõknek és a pontõröknek minden jó szóért, megértésért. Jó ez a túra, csak az a rengeteg szint ne volna.           

 
 
ÓbudavárTúra éve: 20102010.05.09 20:46:41

Teve a Balaton szerelmese


Úgy vagyok a Balatonkörnyéki túrákkal, mint Petõfi az Alfölddel. Nem tudom miért de szeretem. Nincsenek szép erdei, nem igazán hegyes, túl sok a falu és az összekötõ betonút vagy éppen szántóföld. Mégis valami miatt szívesen megyek a környékre. Talán a sokszor fel-felbukkanó Balatoni kilátásért? Talán a hely varázsáért?


Viszonylag késõn, 10 órakor indultam el kissé hûvös, tökéletes futó idõben. Lila nylon szalagokat kellett követni, melyek néha áttetszõvé váltak ugyan, de legtöbbször segítettek a továbbhaladásban. A leírás kissé érdekes volt nekem, de alkalmanként kisegített. Mint ahogy a térkép is, bár a fekete-fehér mivolta s a jobb oldalon lemaradt Vászoly érdekes megoldás. Ott el is tévedtem picit, ami nem volt baj, mert a falucska gyönyörû. Az elsõ kocsmai EP. hamar megvolt s gyorsan jött a Kossuth kilátó is. Megérte a kis kerülés, mert a kilátás fenséges róla. Kellemes tekergést követõen értem el a Vászoly felé vezetõ szekérutat, ami az elsõ kitartás próbának bizonyult, tekintve a hosszát és az unalmi fokát. Vászolyban újabb kocsmapont, ahol érdekes félszerzetek között pecsételtünk. Aztán egy talpgyilkoló betonút Kisdörgicsén és Dörgicsén keresztül. Némi felüdülés a Boldogasszony templomrom, körben a megszámlálandó fényvetõkkel. S végre egy finom emelkedõ, amely erdõben visz. Talán ez volt a túra számomra legjobban esõ része. A Szent Balázs templomromnál zsíroskenyér és itató pont. Némi energiapótlást itt beiktattam. S milyen jól tettem mert a következõ pincék közötti kanyarodás nem volt éppen kedvemre való. Az egyik egyenesben régi ismerõsök köszöntek rám, õk a 10 Km-es szakaszon haladtak. Aztán megjött végre Szentantalfa is . Szépen rendberakott falucska, az aljában ellenõrzõponttal. A Hangyás erdõ oldalában folytattam a futkorászást egyre melegedõ idõben. Oldalt lenézve a gyönyörû Balaton kísért. Egy kanyarban pedig feltûnt Hegyestû is, ami egy messzirõl is jól látható, erõborította bazaltömlés (régen bánya). Finom kapaszkodással sikerült feljutni rá s elfogyasztani a tövében kapott zsíroskenyeret és hûs vizet, mint jutalmat.  Monoszlóig még erdõben lehetett nyomatni, de átérve a falucskán súlyosan unalmas földút következett. S ráadásul kezdtem fáradni is. Balatonyhenyére érve újabb kocsmai EP. ahol egy vidám sörözõ "junger Mann" próbált beszédbe elegyedni velem. Maradtam volna én is egy sörre, de volt még 9 Km-em. S ráadásul ez egy finom és hosszú emelkedõvel indult, melyen friss szamár és birkaszarokat kellett sûrûn kerülgetni. Szerencsére nem sokáig, mert úgy 2 Km múlva egy erdei részen elmaradt a nyáj, amit akkor és ott hirtelen le"gulyáztam". Aztán erdõk és mezõk, helyenként szép faóriások szegélyezte dimbek-dombok között haladtam. Már vártam az Óbudavári betonutat, de csak nem akart feltûnni. Újabb ismerõs közben, inci-finci beszélgetés s nyomatás tovább. S meglett végre a betonút s onnan már csak pár száz méter  s lefele a Vilmos ház is. Oklevél, kitûzõ, barátságos rendezõk s kézfogásos gratula még. 


Jó kis túrafutás volt ez, amit a gyönyörû idõ tett még felejthetetlenebbé. Az út során a legváratlanabb helyeken és pillanatokban felbukkanó balatoni panorámát meg látni kell.  

 
 
SárgaTúra éve: 20102010.05.02 12:14:54

Sárga 70 avagy a bugyijából kivetkõzött teve


Vegyes kíváncsisággal és ennek megfelelõ érzelmi állapotban (mivel ennyire éjszakai túrán és ilyen hosszú távon még sosem voltam) szálltam vonatra, metróra aztán újra vonatra, hogy elérjek a messzi és addigra teljesen besötétedett Esztergomba. A Boszival való találkozás és beszélgetés oldotta némileg az éjszakai túrától való "félelmet". Kissé botor módon nem vettem és vittem magamnak és magammal sem térképet, sem itinert (pedig mintha lett volna a rajtban). Aztán nekivágtunk a távnak s óvatos futással abszolváltuk a sötét mezõket s erdõket. Újonnan vett fejlámpám kiválóan teljesített igaz sokáig csak takarékos üzemmódban használtam, mivel Rushboy (akivel sokáig együtt haladtunk) két lámpával valóságos fányáradatot teremtve világította meg az utat. Volt azért botladozás, nappal futni azért valljuk be más. Pilisszentlélek volt az elsõ, de nem utolsó frissítõpont, ahol mindenféle jóval kínáltak. A két frissítõ, aki aztán Solymáron tûnt fel újra nyerte nálam most a legjobb frissítõk díját. Amúgy az egész túrára jellemzõ volt, hogy mindíg akkor jöttek a frissítõpontok, amikor szükség volt rájuk. Igaz nem mindenhol volt ennivaló, de vizet szinte mindenütt adtak. Hasonlóan jó ellátás fogadott bennünket Klastrompusztán is. Aztán kissé unalmasabb, hosszabb szakaszok következtek, néha-néha városok fényeivel a távolban. Vörösvár elõtt kezdett el pirkadni, ami lenyûgözõ látvány és pirkadat illat orgia volt. A kocsmában lezúztam egy jó KV-t is. A város betonját elhagyva az Antónia árok fogadott, ahol felfelé alig tudtam lépést tartani Rushboy hatalmas lépteivel. A Muflon-itatóban épp hajnali borozgatás zajlott, Furcsa szokás. A zsíros hegyen még egy feltételes pont is volt, aztán hosszú lejtõ Solymárig. Megragadott a Paprika patak mentén való haladás is, ahol elõször jártam életemben. Aztán egy húzós emelkedõ s a nem szeretem hosszú hegyoldal a Virágos-nyeregig. Itt kezdett elszállni az erõm. Az Újlaki hegyre fel már szenvedtem kissé. Szerencsére innen sokáig lejt, leszámítva a közbensõ egy-két emelkedõt. A Nagy-hárs hegy aztán megadta  a kegyelemdöfést. Már csak vagy még 15 Km innen. A Csacsi réten a pontõr a saját sajtjából kínált és volt víz is. Köszönet a sajtért innen is. Jólesett a Makkosmária-i frissítõponton a cola. Átbukva Sorrento-n sok-sok gyaloglással, de elértem a 24-ökrös hegyi pontot. Az ott lévõ pontõr lányok szerint innen az egyértelmû szalagozást kellett csak követni. El is értem a Csiki csárdához, amirõl én azt hittem ott a vége. Mert az otthon megnézett térkép szerint a sárga ott ér véget. Vártam vagy 10 percet s nem értettem mi van. Aztán felfedeztem, van még egy szalag egy kisebb utcában is. Nyomás tovább tehát. Innen hosszabb közönként de volt egy-egy szalag. Aztán semmi. Újra visszaballagtam az utolsó szalagig s nem értettem a dolgot. Nyilván fáradt voltam s egyre dühösebb. Aztán jött egy futó s õt követtem. Így értem be végül is. Elnézést innen is a rendezõktõl, hogy a végén kicsit kifakadtam rájuk, de egy 70 Km-es futás végén szerintem sokkal-sokkal egyértelmûbb jelzésekre van szükség a futóknak. S az is érdekes, hogy az éjszakai szakaszt tökéletesen kiszalagozták, s a virágos nyeregtõl is nagyon jól felújított jelzések és szalagok voltak. Sajnálom mindenesetre a dolgot, hogy ez rávetült a végére. Pedig a kapott kupa, érem, oklevél, kitûzõ és még egy szép sárga polo is igazán gazdag ajándékok voltak. 


Végül is brutál mód elfáradtam, de ez volt a cél. Egyre tovább bírom a hosszabb távokat s ez igazán biztató.


A szervezõknek köszönet a rendezésért, az ellátásért és az ajándékokért. Leszámítva az etap végén a szalagozást minden rendben volt ezzel a túrával.  A sárga szín most már hordoz valami többletet is nekem.


     

 
 
IV. Béla emlék- és teljesítménytúra az Ó-BükkbenTúra éve: 20102010.04.18 08:34:35

Teve a történelem és a világ peremén


Igen hajnali kelés és utazás után értem el Járdánházát, ahol a hûvös reggelen gyors nevezést követõen kezdtem az átöltözést. Egy fekete-fehér, sokmindenre nem használható térképet és itinert kaptunk. Az itiner hasznos volt (táv és egyéb adatok, információk), de a térkép az nagyon gáz. Nekem ez gyenge pontom, mert valaha tájfutottam s az igényes térkép számomra fontos értékmérõ. Szerencsére az útvonalon jó volt a szalagozás, én nem tévedtem el. de mi van ha a szalagot leszedik, elfújja a szél, stb.?


Nem túl sokan neveztünk a terepfutó kategóriában, de kis hazánk egyik legjobbjával startolt a mezõny. A Kohász forrást hamar abszolváltuk s mentünk vissza a Gyepes-völgy aszfalt útjára. Szép erdõk szegélyezték ugyan az utat, de a hosszú betonos egyenes lelkileg engem odatett. No meg a mellettem egytempóban elfutó sporttárs sem növelte harci kedvem. A Remete forrásnál volt a 2. EP. s szerencsére ezután hamar betértünk az erdõbe. Sajnos többfelé letarolt erdõk szegélyezték az utat, néhol óriási útszélre vonszolt halott fák között haladtunk. Aztán egy szép szálerdõn keresztül a Cinókás völgyön át értük el a 3. EP-t. A völgyben lefelé hagytam el Bosziékat, akik ezúttal a túra kategóriában indultak. Pedig ha a futóban jöttek volna övék lett volna a kupa, hiszen elsõként értek be a lányok közül. A pont után egy finom emelkedõ következett,  ahol végleg leszakadt a korábban engem megelõzött kolléga. A célban aztán elmesélte, csak 4x tévedt el. S innen kezdett el igazán tetszeni a terep és a táj. Gyönyörû bükkösök között, finom emelkedõkön át értem el a Tálas Bükköt. Ez a szakasz lett végül is a kedvencem. A tetõn a 4. EP. volt s onnan egy gyors lejtmenet vitt a Hosszú rétre. Tényleg hosszú volt. Mondjuk nekünk csak a Szalajkaházig tartott, ahol Danit (Rushboy) értem utol. Itt volt amúgy az 5. EP.  Mint késõbb elmondta görcsölt a lába s emiatt lassult le. A völgyben visszafelé, de a másik oldalon haladtam tovább még mindig rettenet szép erdõben. A hatás csak fokozódott felfelé a Vaskapu nyergéig. Átbukva a nyergen már hosszan lejtett az út Vállospusztáig, a 6. EP-ig. Betoltam egy aprócska kenyeret s vedeltem egy csomó szörpöt. Útólag visszagondolva itt jó lett volna egy banán, szölõcukor vagy bármilyen futógyomor-barát étek s egy feles kólát is szívesen megittam volna. Ugyanis innen kezdõdött az igazi kihívás, fel az Ökör hegyre, 260 szintnyi helyzeti energia megnyerésével s ezzel egyenértékû izomenergia elvesztésével. (fizikából sosem voltam jó). Mit mondjak felfelé elfogytam mint a gyertyaszál. Lassú bandukolással, némi szédelgés közepette értem el végül is a tetõt, ami egyébként az Ó-Bükk legmagasabb csúcsa. Ott volt a 8. EP. Innen köszönöm a pontõrnek saját víztartalékának javamra történõ feláldozását. Szerencsére innen többé-kevésbé lejtett az út. Volt még egy nagyon szép szakasz, ami megfogotta Körtvölgye elõtt, kevésbé maga a Kört-völgye.  A forrásnál viszont, ami a 8. EP. volt a messzirõl hívogató 2 literes kólásüveg látványa fogott meg. Rávetettem magam, mint Dugovics Titusz a törökre. Aztán beértünk Borsodnádasdra, ahol épp biciglisgázolást helyszíneltek a rend õrei. Némi csavargás és tekergés után a valamikori kisvasút helyére épült kerékpárúton döngettünk. Alkalmi túra-(bele-bele) kocogó társammal, aki az emlék és ellenõrzõ pont elõtt maradt el. Az EP.-on lelkes asszonycsapat fogadott s kínált s faggatott s marasztalt. Sajnos mennem kellett, mert nyomomban éreztem a tatárhadként üldözõ futótársakat. Talán legközelebb ott eszem meg a finom tócsnit. Az utolsó 1 Km. is véget ért lassan s a célban kezet szoríthattam Pap Gabival s a hamarosan beérkezõ Danival. Az eredményhirdetésig kellemes eszmecserét folytattunk s pusztítottunk a futóknak felhalmozott királyi eledelekbõl. Kár, hogy ezeket a pontokon nem találtam.


Köszönet a rendezésért, bár a térkép kis hiba nálam. Több víz (esetleg kóla) is lehetett volna a pontokon, ha már 1x futóknak rendezték. De ettõl függetlenül jó volt a kiszolgálás s a szalagok is rendben voltak. Az Ökör hegyi pontõrnek külön köszönet, nálam õ nyerte most a túra legjobb pontõre címét. A Járdánházai aszonycsapat  (Emlékmû) szintén belopta magát a szívembe. Bár csak több helyütt lelkesített volna ilyen szurkoló sereg. A terep és az erdõk helyenként varázslatosan gyönyörû volt. Ezt higgyétek el látni kell. A célban a futóknak adott ellátmány példaértékû volt, aztán kaptunk érmet is, 2 emléklapot, igényes kitûzõt. Szóval minden szempontból megérte elmenni erre a túrára. S a legfontosabb, hogy megismertem 2 kiváló emberpéldányt, akiknek külön köszönöm a beszélgetést.


Menekülõ királyi sereg, üldözõ tatár hadak, bányász-kohász brigádok zaját is halló, s visszazúgó hegyek s erdõk melyeken átvágtunk, átvágtattunk. Lehet mi is a történelmü(n)k része lettünk?     


               

 
 
Cinege 40/25/10Túra éve: 20102010.04.11 11:12:35

Cinegeföldi teve menet szódavizes oázisok között


Kellemesen hûvös volt a reggel kiváló futóidõvel kecsegtetve. Késõbb a nap is ki-ki sütött helyenként, szóval az idõ hozta magát.


Sajna a térkép már elfogyott (pedig nem a végén indultam). Ez kissé lehangolt, viszont volt WC, ahol könnyítve magamon feldobódtam. Az elsõ pontig  a Békás tó s az utunkat balról kisérõ erdõs löszfal kínált látnivalót. A cinege patakot a cinege hídon át kereszteztük s jött is az EP, ahol Balaton szelet s szódavíz volt az ellátmány. A csokit meghagytam a többieknek a szódásszifonból pedig nem tudtam jót inni (pohár sem nálam, sem a pontõröknél nem volt). Meg is ijedtem, mert minden nélkül indultam el, s féltem ha ez így lesz késõbb is ki fogok szikkadni. 


A következõ szakasz egy kellemes, szépen kialakított tanösvényen vezetett, ahol egy halványan haldokló ibolyaföldön is átcsörtettem. Aztán jött a cinege forrás s újra átkelve a patakon a 2. EP. Ez volt az egyetlen frissítõpont, ahol végre rendes víz és pohár is volt. Púpjaimat alaposan feltöltve indultam tovább. Egy szép erdõn vezetett át az út, ami sajnos hamarosan átment fejszés "barátaink" pusztításának nyomaiba. Ha lekaszálják az erdõt legalább méltósággal, rendet hagyva maguk mögött tennék. Ilyetén keseregve és morogva magamban értem el az Ali rétet, ami viszont gyönyörû. Kis tóval, fennséges fákkal a közepén üdítette a lelket. S folytatódtak a kellemes élmények a Flóra hegyre felfelé. Kissé húzós, de gyönyörû, horhosokkal sûrûn megszórt erdõben vezetett az út. A tetõn sajnos véget ért az erdõ s jött a ronda kilátó s a még rondább adódorony. Pedig a tetõrõl fenséges kilátás kínálja magát. Ráadásul pontõr sehol. Mondjuk az nem is, de az innivaló már kezdett hiányozni. Vissza kicsit az erdõhöz s a sárga szalagokat követve le a betonútig kellett menni. Néha gáz volt, mert térkép nélkül s az el-el tûnõ szalagok mentén nem volt egyértelmû, hogy jó felé megyek-e. Leérve a betonútra, ahonnan indultam a Flóra hegyre, már ott volt a pontõr csapat. Szódavizet nyakaltam (bár fele mellément, mert pohár itt sem volt) s nyomtam tovább Jabapuszta felé. Újra elbizonytalanodtam kissé, mert az itiner szerint 500 méterre kellett volna jönnie. Volt az több is, de megvolt végre. Átnyomakodtam a házak között s kezdtem felfutni egy alattomos, jó hosszú s ráadásul még erõs szembeszeles emelkedõn. Aztán be az erdõbe jobbra egy helyen s újra a szalagvadászat. Szerencsére minden, többek között Balatonendréd is a helyén volt. Az Endréd büfé közben nevet változtatott így páran keresgéltük (itt találkozott a 40-es és a 25-ös táv), pedig az orrunk elõtt volt. Újabb szódavizes púpfeltöltés, némi sós süti elfogyasztása s félve a lemerevedés okozta kínoktól a gyors továbbhaladás mellett döntöttem. 


Innen a piros 3szöget kellett követni. Egy finom emelkedõ és erdõs szakasz, szántóföld és újra erdõ, valamint a túra elején lehagyott rövidebb távosok újra lehagyása volt a program. Egy keresztezõdésben el is bizonytalanodtam, valahogy nem volt jelezve. Azért meglett az M7-es hídja. Alatta átbaktatva éles jobbkanyar, majd balkanyar az erdõbe. Némi kerengést követõen jött a Borsodi pihenõ, ahol 2 Timi is volt, s akikrõl kiderült, hogy nem is Timik. De kedvesek voltak, adtak a saját sós sütijükbõl és persze ittam is. Igen szódavizet. Ekkorra a sok szóda már minden nyílásomon jött kifelé, de a víz meg nagyon kellett. S innen ahogy a lányok el is igazítottak, már nem volt szalag sem. Szerencsére tavaly a Fejérkõ túrán jártam erre (igaz az ellentétes irányba vezetett) így a vaskeresztrõl volt már fogalmam. Csak meg kellett találni. Kb. 1 km.-el mentem mellé egy helyen, hiába ekkor már fáradt voltam. De mi van ha nincs korábbi tapasztalat. Akkor bizony a teve vakrepülése szám jött volna. Szóval legalább a 40 km-en indulóknak kéne térképet biztosítani. A kereszttõl már egyértelmû volt a sárga s innen az út is lefelé vezetett. A szép kivitelezésû zamárdi kilátó volt az utcsó pont. Kb. 2 Km. még s a templom mellett az iskolában vár a jól megérdemelt oklevél, kitûzõ, s némi kaja.


Köszönöm a lelkes rendezést, jól megszervezett túra volt. Futóbarátnak azért nem nevezném, de ez nem is így volt meghirdetve. Jó a szódaviz, de ha mondjuk minden második ponton vizet is adnának, az lenne az igazi. A térkép nélküli szalagozás (a végén meg az sem) azért elég spártai megoldás. Nekem most szerencsém volt, de egy hosszabb túra végére én ezt rendezõként nem kockáztatnám meg. A terep tipikus Balatonkörnyéki, de én ezt is szeretem. S még egy aprócska kritika. Az itinerben sehol nem találtam távadatokat, s bárhol kérdeztem a pontõrõket, nem tudtak ebben segíteni. Bár cinegét nem látt az út során sehol, mégis jól éreztem magam a túrán, kellemes volt.      

 
 
Vértesi Maraton/Félmaraton/MinimaratonTúra éve: 20102010.03.28 18:34:05

Terep teve menet a Vértesben


kicsit hûvös és felhõs idõ fogadott bennünket Száron, ami tökéletes futóidõt ígért. Késõbb többször kisütött a nap is, igazi futóélvezkedésre adva lehetõséget. Az utóbbi idõben sajnos eszméletlen keveset futottam, az új munkahelyem erre nem adott lehetõséget. No meg egy makacs meghûlés is hátráltatott az elmúlt 2 hétben. A rajtban majd szétvetett az erõ s hiába fogadtam meg korábban, hogy óvatosan megyek majd. Ott voltam az elsõ bolyban, s ebben fél vagy minimaratonosok is futottak. A körtvélyesi pontnál eszméltem eszem-iszom közben s intettem magam lassabb tempóra. Az erdõ gyönyörû volt, a be-be sütõ napsugarak festették még szebbé. Az út lágyan terült a láb elé s csak rohantunk elõre. A lakott terület elõtt most nem volt videózás, az már megvolt a P3szög kanyarjában. Aztán jön a Mária szakadék, ahol lefelé egy srácot kiabáltam vissza az éles jobb kanyarnál. Így értünk a völgy aljába, ahol evés-ivás, de minden totolya nélkül. Fel a szakadék mellett s vissza a betonútra, ahol egy rövid közös szakasz a szembejövõkkel. Aztán megint a fenséges erdõ, sajnos sok az új írtás is. Még szerencse, hogy Szarvas-kút és Mátyás kút környéke egyenlõre tabu a fejszéseknek. Itt már éreztem a kezdeti rohanás hatását, de még ment a futás. Szerencsére Várgesztes elõtt egy jókora lejtõ várt, ahol megcsodáltam a fenséges szikla alakzatokat. Ki tudja mióta állnak s figyelnek ott. Vgesztesen aztán a teríts-meríts várt. Jólesett, mert ekkorra már ki voltam mint a liba. Teve-liba. A barátságos pontõr öntött belém lelket s két pohár kólát is. Fel a sárgán már erõm vesztve bandukoltam s csak a tetõn átbukva indultam neki újra. Egészen a Hirczy emlékmûig tartott a lendület. A kedvenc Sárkány-lyuk völgyön felfelé sajnos többet gyalogoltam, mint futottam. Sokan el is mentek mellettem, de én már azt sem bántam. Komoly szenvedés volt az út további része. A cipõmmel is volt valami gond, fájni kezdtek a sarkaim. Asszem megérett a helyzet új beszerzésére. Minden bajom volt, de gondoltam jobban járok ha futok, nem tart olyan sokáig. Egy-két aprócska, mondhatni vakondtúrásszerû domb így is komoly erõkifejtésre sarkallt, aminek sarkaim sem nagyon örültek. Pedig azokon már nem is futottam. Így kínlódtam el magam az utolsó pontig remélve, hogy az erdei beton után már lejteni fog. De már az is fájt. Azért tudtam futni. A faluba érve a hosszú egyenesekben csak 2x kellett belesétálnom. Végre beértem. Újfajta oklevél és kitûzõt (azt külön kellett kérni, mert a futóknak nem járt) kaptam. Most már jobban vagyok s minden megszépült. Elmúlt a szenvedés érzése s már el is határoztam, jövõre is jövök.


A szervezés nagyon tuti volt. Megkockáztatom, ez a verseny kategóriájában a legjobb. Élvezetes és jól elosztott szintekkel párosuló  útvonalvezetés. Tökéletes kiszolgálás (minden van, ami egy futónak kell és akkor, amikor kell). Én semmit nem vittem magammal s nem éreztem ennek hiányát. Tetszett, hogy 3-4 helyen is fotóztak vagy videóztak. Ez a terepfutásban nem oly bevett gyakorlat. A pontõrõk hozzáállását is kiemelem, mert nagyon lelkesek és segítõkészek voltak. No meg a Vértes, ami megunhatatlan, gyönyörû és páratlan természeti szépség. Akár tevegelésre is javasolható. 

 
 
NormafaTúra éve: 20102010.03.06 15:16:22

Teve csatangolás a Csacsi réten át


Magamhoz képest korán indultam el otthonról a Szépjuhásznéhoz, mikor is -6 fokot mutatott a hõmérõ. Elõször vissza is mentem a házba, de csak, hogy kesztyût is vigyek magammal. S milyen jól tettem, mert a nevezést követõen a futócuccba való átöltözéskor annyira fáztam, hogy kesztyût kellett vennem. Hát ilyen fagyos hidegben, de erõsõdõ napsütésben indultam el a János hegy oldalából a sárgán.  Egy A4-es, szép kivitelû s ami még fontosabb hasznos információkat hordozó itiner mutatta a helyes irányokat illetve színváltásokat. Mondjuk az elején elég sûrûn voltak még a túrázók, így elég volt elõre pillantgatni s az útvonal máris adta magát. A Csacsi réten, ami amúgy a kitûzõ témáját is adta máris csokival, cerbi szelettel fogadtak. Én az utóbbiakból süllyesztettem egyet zsebbe s némi tanakodás (tétovázás) után folytattam a sárgán. Aztán 1 rövid szakasz piros és priros/sárga voltak a jelek. S a nap egyre jobban, ahogy szépen szokták monani szikrázóan sütött. Jó erõben értem el a piktortégla üregeket, elmerengve a piktor szó lassú, de biztos kihalásáról. Közben bélyegzés az itinerre s egy lassító, de nem hosszú emelkedõ a Frank-hegyre. Itt már elfogytak a korábban indulók is. Aztán jött az Irhás árok, amit azonban csak keresztbe kellett szelni. Egy betonos szakasz vitt az ördögoromról jövõ zöld 3szögre, ami erõsen ismerõs volt a múlt 7-i zöld túrától. Ez a "dejavu" kísért aztán egészen a Normafáig. De a 3. pont elõtt még találkoztam Sipivel is, aki nagy bánatomra nem tartott velem. Nem akarta megfutni az úti madonnától felfelé vezetõ röpke szerpentint. A TV torony mellett még várt egy szerényen étteremnek nevezett frissítõ pont is. Sajna a tea olyan meleg volt, hogy nem tudtam meginni. Enni meg nem kívántam. A zöld sávon futottam tehát tovább a Normafáig, ahol a 4. pont várt. Itt vidám futkorászó fiukat hagytam el. Némi kerengõ a kék körúton a felvonóig, s rövid felfelé az Erzsébet Kilátóhoz. Újabb pecsét s rohanás le a piroson vissza a Szépjuhásznéhoz, ahol sokan még most kezdték csak a túrát.


Tökéletesen megszervezett kis túra volt ez. Jól kijelölt, a városi szakaszon kiszalagozott útvonallal. Bõséges ellátás, korrekt itiner és vidám kitûzõ jellemezte a szolgáltatásokat. Az idõ is kegyes volt, gyönyörû napsütésben nyomhattam végig. Jól éreztem magam a túrán, pihentetõ volt a múlt 7-i hosszabb zöldet követõen. Köszönet a szervezõknek a lehetõségért.   

 
 
Zöld túrák (Budai-hg)Túra éve: 20102010.02.28 10:27:19
Zöldkövetõ télvégi szeles teve menet
8 óra után kevéssel indultam el az orkánszerû szélben. Viszont nem volt hideg s a terepviszonyok is sokkal-sokkal jobbak voltak, mint a múlt heti trappon. A lábam legalábbis nem ázott el a jeges vízben. Annyiszor.
Az Ördög orom igazi meglepetés volt. Soha nem jártam még itt s lenyûgözött a hely, hogy a város "közepén" ilyen jól megvan még valami a természetbõl. Kicsit húzós volt felfelé, nehézkes kezdés. De gyorsan jött az elsõ pont. Aztán kis városi menet s megint felfelé a TV-toronyhoz. Ez már könnyebben ment bemelegedett állapotomnak köszönhetõen. Csak egy ugrás még s a 2. pont a Széchenyi-hegyi kisvasút megálló, ahol igen csak süvített a szél. Gyorsan tovább a Normafáig, s egy kellemes lejtõ a jól felázott, s helyenként kásás-havas vagy éppen tükör jégen. A csúszka a Tündér szikláknál ér véget (egy idõre), ahol ismét pecsétetet kaptam. Aztán a libegõ alatt átfutva továbbrohanok a zöld körútra. Ez nem jó, kicsit vissza s jobbra le a Budakeszi út a helyes megoldás. Némi városi kacskaringózás, sok beton, sok milliós házak, lépcsõsorok következnek felváltva. Közben a Fekete István emlékház (de csak kívülrõl). Impozáns épület, de bemenni nem lehet. Újabb városi tekergõ, lépcsõsorok s az Apáthy-szikla. Aztán húzós mászás az Árpád-kilátóig. Itt jól megy a felfelé is. S megéri, mert a kilátónál csokit is adnak a pecsét mellé. Aztán megint valami út jön, két futó elmarad mögöttem. Már nincs kedvem olvasni az itinert, el is vesztem, hogy hol járunk. Szerencsére végig a zöldet kell csak követni. Változást néha a zöld 3szög jelent. Itt kicsit belefáradok, pedig jócskán az elején vagyok még. Szerencsére jön a Virágos-nyergi boróka büfé, ahol lenyomok egy fél kólát frissítésül. Heves böfögések közepette folytatom kicsit még felfelé. Jól megy hála a bevitt dopping kólának. Jó kis lejtmenet következik, aztán sáros hosszú erdei utak az elázott szántóföldig. Súlyos dagonya veszi itt kezdetét, amit nehéz megfutni. Nem tart soká, elhúzok a Szarkavár mellett s bizonytalankodom, merre is tovább. Csak mert az itiner valami sorompót emleget. Sebaj folytatom a zöldön, s így jutok el a füstös-büdös kocsmáig. Ez az ellenörzõ pont helye s egyben a huszas vége. Kellemes meglepetésemre Sipit pillantom meg, aki aznap csak a huszason ment s már túl van a KV-n, s sörét kortyolgatja. Nem tudok ellenállni, én is iszom egy sört s keveset beszélgetünk is. De rám még vár a Zsíros hegy, ami egy jókora kaptatóval kezdõdik. Hála a bevitt maláta-italnak helyenként ezt is megfutom, s feljebb is jól megy még. Aztán elkezdek ereszkedni Nagykovácsiba s hamarosan bejön a piros. Erre jöttem hiszen a múlt 7en. De most nem fordulok le a fõútról balra, követve a pirost. A plébánián mindenféle zamatos földi jó fogad. Sajnos csak egy vékonyka vajas kenyér megy le sok teával. Kicsit érzem már a lábaimat, pedig vissza van még 13 Km s benne a Nagy-kopasz. Az elejét még megfutom, de az oldalában már csak ballagok. A hóra fogom, ami itt még megmaradt s nehéz rajta futni. Végül is elérem a kilátót, ahol 3om kedves pontõr fogad. Viccelgetünk kicsit s elkezdek gurulni lefelé. Így érem el a mûutat s vetek egy pillantást a "vasfenyõre". Aztán kerítésmászás a jól kitisztított erdõben, sáros utakon. Bejön a szalagozás is, és utolérem Ildikót. Innen együtt megyünk a kõbányáig, ahol az utolsó pecsétet gyûjtjük be. Még 3 Km. a célig. Ezt már együtt abszolváljuk a kellemesen lejtõ terepen.
Ijesztõ reggeli idõjárás után igazi csemege volt a túra. A szél lassan alábbhagyott s helyenként a nap is ki-ki sütött. Élveztem, hogy több volt a sár, mint a mély vagy éppen csúszós hó. Számomra még ismeretlen, szép helyeken vezetett a túra. A szervezés nekem tetszett, talán kicsit sûrûn voltak a pontok. Vizet itt sem adtak túl sokat, de velem volt a löttyös hátizsák így ez nekem nem volt probléma. A túrán eltévedni nem lehet, az itiner részletes. Amúgy is elég a zöldet követni. Külön örömömre szolgált Sipivel való találkozásom s, hogy az utolsó kilométereket sem egyedül kellett teljesítenem.
Szerintem ez a zöld egy jól összerakott Budapest közeli túra. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki az ilyet szereti.
 
 
Budai TrappTúra éve: 20102010.02.20 18:15:58
Tevetrapp és hódagonya a Budai hegyekben

Piliscsabáról a vasútállomásról indult a túra. Kihasználtam a késõi rajt adta lehetõséget így majd 9-kor vágtam neki kissé hûvös, de az évszakhoz képest elfogadható idõben. Már az elsõ kanyarban elbénáztam a kéket, de leérve a 10-es útra hamar meglett újra. Némi betonozás után értünk be az erdõbe, ahol helyenként csúszós, máshol a cipõmbe jócskán bekéredzkedõ jéghideg hólében nyomtam felfelé. Ezen a szakaszon viszonylag sokan caplattak még. Az elsõ ellenõrzõ ponton találkoztam Sipivel is, akivel a kitörésen tévedtünk el. Baráti kézfogás, s jöhet a Nagy-szénás. Jeges szél, vastag köd fogadott a kopasz tetõn. Az orrunkig alig láttunk, s így meglehetõsen nehezen lett meg a piros jelzés. Nagykovácsiba ereszkedve viszont még a nap is kibújt, jó kedvet csinálva a Vörös-Pocsolyáig tartó hosszú emelkedõhöz. Itt értem be a korábban induló tömeget, s engem is itt hagyott le egy nálam is gyorsabb lábú futó. A "pocsolyánál" gyors pecsét s nyomás a Fekete Fej, ahol Anita írt alá (olvashatóan, így gondolom ez volt a lány neve), lejjebb pedig egy bácsi adott pecsétet is. Átkelve az úton megkezdtem az emelkedést a Zöld körútig (ez egy gyalogtrapp volt már csak) s elérve azt balra fordulva folytattam a sárgáig. Itt egy sport szelet és 2 plussz tablettát is kaptam. Furcs módon ez volt az egyetlen ellátmány a túra során. Pedig egész végig számban éreztem a korábbi leírásokban említett, a célban osztogatott virslit. De ma ez nekem kimaradt. Kár. A sárgán lefelé (s innen a kitörés útvonalán vezetett az út egészen a virágos nyeregig), át a Hûvösvölgyi úton kezdtem meg a kapaszkodást (mely hamarosan ismét gyaloglásban folytatódott) a Határ, majd a Virágos nyeregig. Kis kevergés a kék kereszten s eljutottam a célba. Ebben segített az itt beért spori is, mert szalag nem volt. Szóval figyelem! A csacsikat elhagyva, az elsõ úton balra lehet elérni a célba.
A túra kellemes útvonalon haladt, igazi téli útviszonyok mellett. Volt benne szint is jócskán, így edzésnek sem volt utolsó. Szerencsére a löttyös hátizsákommal futottam s így elég innivalóm volt. A szervezõk innivalót ugyanis egyáltalán nem adtak. Errõl érdemes gondoskodni magunknak. Persze volt számtalan lehetõség, kocsma s egyebek az úton, akár ezeket is igénybe lehet venni. Minden tiszteletem a pontõröké, ebben az idõben kinnállni legalább akkora teljesítmény, mint végigmenni. Az újlaki-hegyi lányt sajnáltam a legjobban, mert ott lehetett a legkeményebb posztolni. Igaz ez rajta nem látszott, vidáman fogadta érkezésemet.
Köszönet a rendezésért, bár az elmaradt virsli miatt kissé szomorú voltam.
 
 
KitörésTúra éve: 20102010.02.07 14:05:15
Kitörés 25

Küzdelmes és szép túra volt, amit a havazás és készületlenségem tett kissé extrémmé. Ez volt továbbá életem elsõ esti (éjszakai) túrája, de valószínûleg nem az utolsó. A sötében való magányos haladás, esetenként botorkálás teljesen más oldaláról láttatta a túrázást illetve túrafutást. De tetszett a dolog s egy megfelelõ fejlámpa beszerzését követõen máskor is bevállalom a sötétben való futkorászást.
A túra hagyományõrzése, az elesett katonák elõtti tisztelgés szívfacsaró, de egyben felemelõ érzéseket ad. Majd egy városnyi ember pusztult el hiszen értelmetlenül akkor. A túra szervezõit és életbentartóit (beleértve a pontõröket is) ugyancsak tisztelet illeti.
A túra városi szakasza a Normafáig nekem nem volt egyértelmû. Szerencsére itt még sokan voltak, akik kérésemre mindig szívesen kisegítettek. Némi megkönnyebülés volt a zöld jelzés megjövetele, de a Normafától kezdõdött az igazi kihívás, ugyanis kislányom barbi-s lámpája nem túl erõs fénnyel rendelkezett, bár több volt a semminél. A Csacsi rét megtalálása azonban másnak is gondot okozott, olyanoknak is, akiknek viszont jó lámpájuk volt. Hozzájuk csapódva végül is meglett a rét s a második pecsét. Sajnos a hó némi szél kíséretében elég erõsen esett, ami lassan, de biztosan áztatta az itineremet s mosta el a korhû emblémákat felsorakoztató pecséteket. A réttõl egy fejlámpás sráccal nyomtuk tovább s lukadtunk ki Makkosmáriánál. Vissza tehát a János hegy tövébe s tovább a piroson, de már a jó irányban. Kellemes emelkedõn baktattam felfelé a libegõ felsõ állomásáig, ahol a korhû ruhába öltözött õrök mellett újabb pecsét s egy autós szelet fogadott. Itt csatlakoztam egy kisebb csapathoz félve az újabb elkeveréstõl. A Hárs-hegy aljától azonban ismét futni kezdtem mivel a gyalogtempó nem adott elég meleget nekem. A kilátóban újabb pecsét s tovább le a sárga jelzésen. Itt elég jók voltak a jelek, bár erõsen figyeltem, nem akarva megint felesleges kilométereket beletenni a pályába. Hûvösvölgynél elértem egy bolyt, akikkel együtt gyalogoltam egészen a Vadaskert aljáig. Az emelkedõ azonban futásra ösztökélt. Hamarosan meglett a Határ nyereg is. Az újlaki-hegy aljában toporogtam kicsit, mivel a barbis lámpa nem mutatta a helyes irányt tovább. Páran beértek a korábban elhagyottak közül s innen velük nyomultam tovább a tetõig, ahol a katonaruhás pontõrök között érdekes színfoltként egy lány-katona is feltünt. A hidegben azonban nem sokáig lehettet álldigálni s hamar folytattuk utunkat a célig (25 Km-es), a virágos nyeregben lévõ Boróka büféig. Egy fasírt, kenyér és még uborka is járt a tea mellé a megfáradt célba ért túrázóknak. Csak bámulattal adóztam a továbbhaladóknak, akik aznap egészen Szomorig mentek. Hamarosan megkaptam az oklevelemet és a kitûzõt s tekintettel arra, hogy az autóm a vár mellett maradt nekiindultam, hogy lemenjek a buszmegállóig. A büfé elõtt azonban egy terepjáró állt, amibe bekéredzkedve jutottam le a Hûvösvölgyig. Innen is köszönet a megmentõimnek, hiszen a vizes, átázott ruhában buszt várni és buszozni nem kis erõfeszítés és biztos megfázás várt volna rám.
Összegezve, a túra minden szempontból nagyon tetszett s már most tervezem a 60-as teljesítést is a megszerzett tanulságok birtokában. A városi szakaszra jól fel kell készülni (van egy-két csalafinta lekanyarodás), normális lámpa nélkül nem szabad elindulni és érdemes némi váltóruhát (száraz sapka, kesztyû, felsõ, esetleg széldzseki) magunkkal vinni. No meg kell némi állóképesség is. 1050 méter szint a Virágos nyeregig, s további 990 méter Szomorig.
Az itiner korrekt bár térképet nem tartalmaz, a pecsétek gyönyörûek. Az oklevél is nagyon tetszik, ahogy a kitûzõ. De ami igazán megkapó az a túra hangulata, ami már a rajtban elkezdõdik a korhû öltözetekkel, majd folytatódik a katonasírokon égõ mécsesekkel, a pontokon helyenként felhangzó zenékkel. Ez teszi igazán emlékezetessé a dolgot s idézi mindannyiunknak fel az itt elesett katonák emlékét. Legyen könnyû nekik a föld.
 
 
KincsesbányaTúra éve: 20102010.01.31 11:38:14
Tevegelés a Keleti-Bakony hóbuckái között avagy harc a feltörõ kisdobos élményekkel

8-ra beszéltük meg Gyuri barátommal a találkozót, de rossz szokásom szerint megint nem értem oda idõben. Igaz ezt most a kezdõdõ hóesésre is foghattam. Gyors nevezést és átöltözést követõen vágtunk neki az akkor már kövér hópelyhektõl kövérre hízott hótakaróban. Ámultunk és bámultunk a hirtelen erõsen havasra váltó tájon s ez egyre csak fokozódott, hiszen a hóesés késõbb sem maradt abba, sõt folyamatosan erõsödött. A Szeg- és Vontatóhegyek mellett elhaladva s közben begyûjtve az elsõ ragacsot értük el a Fehérvárcsurgói víztározót, melynek hullámzó kék vizét most mellõzni kényszerültünk. Ekkor még sûrû elõzgetések és eszmecsere között nyomtuk. Egyrészt mert itt együtt haladt a 10, 20 és 30 Km-es táv, másrészt mert még volt erõnk dumálni is. Átérve a Gányás kis házai között jött a betonút, melyen felbaktatva következett a Gaja-szurdok bejárata. Újabb ragacsolás a szép színes, de egyre nedvesebb itinerre, egy müzliszelet elpusztítása s jöhet a túra méltán legszebb része. Itt csak azt sajnáltam, hogy túl rövid ez a szakasz. A Varjúvárnál az elõttünk haladó s ekkor már csak 1 párra fogyó nyom mutatta a helyes jobbra fel irányt. Némi kisdobos korombeli emlékezés és nosztalgia az egykori gyerektábor mellet mi megcsapott. Még mindig jobb, mint ha a mozdony füstje lett volna, bár hasonló a korhátterük. De sok emléktemetésre nem volt idõ, hiszen a gerincen felfelé várt bennünket a jeges szél, arcba fújt hópelyhek, de páratlan kilátás a szurdokra. Kijózanító volt, akár a jelenkor. Ez van s volt hamarosan a bodajki sífelvonó, mely árván s látogatók nélkül szendergett. Bodajkon némi csalinkázás után értük el a Gaja vendéglõt, ahol finom citromos tea s egy újabb ragacs várt bennünket. Tovább elõre majd hamarosan fel jobbra a kálvária felé. Szerencsére Gyuri barátom ismerõs volt erre (túrázott már itt) s így nem néztük be annyira a benézhetõket. Némi tétovázgatásokat követõen leltük meg egy völgy felsõ részén az Alba-Régia forrást, s az ott ázó-fázó két pontõrt. Vidámak voltak, bár a hó szakadt. Viszont volt vétel s így tudtak zenét csiholni a rádiójukon. Aztán újra a Gaja szurdok Ádám-Éva fája mellett botorkáltunk s kerestük a piros háromszöget. Kicsit visszafelé találtuk meg s kezdtünk mászni egy rövidke gerincre. Az Öreg-hegy helyenként sûrû erdején átvágva, majd a víztározó másik oldalát övezõ üdülõk s szépen rendezett házacskái, kertecskéi mellett elfutva értük el a gátat, ahol már igen csak vastag hóban s szembõl érkezõ hózáporban nyomtuk. S jött a Becsali büfé az utolsó ragacspont, ahol némi colát lecsorgatva torkunkon frissítettünk. Aztán a Vaskapu-hegy másik oldala egy hosszú, hóval borította betonút s megérkezés Kincsesbányára, amit ekkorra teljesen elváltoztatott a hóesés. Azért meglett a start-cél, ahol megkaptuk a jól megérdemelt oklevelet és kitûzõt (hisz keményen megharcoltunk érte). Sõt még a frissen megjelent 2010-es "túra-biblia" is kapható volt.
Kifejezetten jól esett ez a túra, hiszen kb. 2 hónapja nem voltam alkalmam résztvenni ilyenen. A hóesés pedig olyan plusszt adott, ami sokáig emlékezetes lesz. Igazi mesebeli táj a Gaja-szurdok s mindez a hóval megspékelve nagyszerû inyencfalat a túrázások gazdagon rakott asztalán. A hó ugyan nehezítette a túrát de a 30 Km-en (ami igazából 27) ez nem volt gáz. Kellemesen elfáradva indultunk tehát haza miután megtapasztaltuk, hogy szûkebb hazánk közvetlen környezetében is micsoda nagyszerû látnivalók akadnak. Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a jól szervezett s látnivalókban bõvelkedõ, változatos helyeken haladó túrát.
 
 
túra éve: 2009
Bakonyi MikulásTúra éve: 20092009.12.07 21:58:10
Szurdokok közé szorult Mikulás avagy élményeim a bakonyi völgyvidéken

Súlyosan sötét hajnalban indultam el, erõsen szabódva menjek-e vagy inkább maradjak. A végén aztán nem bántam meg, az élmények bõven kárpótoltak.

3/4 8-kor indultam neki a távnak s rövid városi szakaszt követõen ritkás erdõben poroszkáltam az 1. EP.-ig. Aztán egy röpke sáros emelkedõ s már fel is tûntek Borzavár házai. Sajnos a névadó borzákból egyet sem láttam. Viszont a réten kígyózó embersor szalagok helyett is jól mutatta merre tovább. Változatos dimbes-dombos réteken át jutottam a Csárda völgybe, ami egyre szebb, egyre bakonyiasabbá vált. Hamarosan jött a vonatfütty is, ami jelezte a Cuha völgy közelségét. S valóban a 2. EP után rá is tértem erre a gyönyörû völgyre, aminek nagy része egyben tanösvény is. Nekem ez kicsit mesevölgy az el-el tûnõ és a legváratlanabb helyeken fel felbukkanó vasúttal, alagutakkal és változatosabbnál változatosabb szikla alakzatokkal. Ámulásaimból csak a patakátkeléseknél cipõmbe becsorgó hideg víz ébresztett. Vinye elõtt kicsit halvány volt a piros, figyelni kellett. De jött a 3. EP. s rátérés a sárga-zöldre. Végül a zöld gyõzedelmeskedett s vezetett fel a Zörög tetõre. Szép volt az erdõ, a fák kábán, téli álmosan pislogtak s kérdezték kik ezek. A tetõn gyors pecsét s tovább Csesznek felé. Sajna benéztem a térképen szereplõ két kört s elõször az inkább hívogató Várkert sörözõ felé tartottam. Aztán feleszméltem s irányt változtattam a Kõmosó forrás felé, ahol a méltán meglepõdött pontõr pecsételt. Szûk kis utcákon, a templomkerten is átvezetõ szökõ-utakon jutottam a sörözõbe, ahol finom parizeres kenyér és még finomabb tea várt. Szívesen adták még a repetára kért teát is. Felfrissülve folytattam az utam soha nem látott szikla képzõdmények között a Kõ árkon felfelé. Középtájon kicsit megreccsentem hiába a szép látnivalóknak. Csak a Mikulás tudott újra lelket önteni belém, igaz öreg koromra hivatkozva nem tudtam mit produkálni neki. De õ nem bánta, vidám volt az ördöglánnyal együtt. Megtudtam amúgy, hogy szereti a whisky-t, s nem vetik meg az az unicumot sem. Lélekben megerõsödve nyomtam fel a Töbör hegyre s némi kacskaringók után jött az Ördög árok. Ilyen szépet, vadregényeset eddig csak filmekben láttam, de lehet azokat csak rajzolták. Ez viszont igazi és tapintható volt. Helyenként a beborult sziklákon csak segédlépcsõk segítségével lehetett feljebb jutni. Gyönyörû volt a völgy, s milyen szép lehet tavasszal vagy nyáron. De ez is véget ért egyszer s visszaértem a Mikuláshoz, aki már nagyüzemben fogadta a túrázó tömeget. Vételeztem egy kis vizet, szaloncukit és a mikulásos pecsétet is megkaptam. Fel Gézaházára, s át Gesztenyésre mindenféle szántóföldes kissé sáros utakon jutottam. Ekkorra már elfáradva, bele-bele gyalogoltam. De eljött a Cuha hegy is, ahol a Munkásházi nyiladékon lefelé (tényleg ez a neve) újra nekilendültem s gurulásom egészen a Cuha völgyig tartott. Az EP.-n magamba döntöttem a magammal hozott Cola nevû mérges italt s elgondolkoztam vajon a munkásosztály mit szólna ha látná ezt. Jólesõ böffeneteket magam mögött hagyva nyomtam az utolsó kb. 5 Km-es erõsen, de nem veszélyesen sáros szakaszát. Kiérve a rétre ért el a hosszú távok egykedvû belenyugvás érzése. Úgy éreztem innen akár hazáig elfutok már. De szerencsére csak a célig kellett, ahol szép kitûzõ és emléklap is járt a teljesítésért.
Szerencsénk volt az idõvel, mert futásra teljesen jó volt. S jól vizsgázott a hátizsákom is a benne lotyogó vízzel. Szükség is volt rá, mert az EP.-on adott folyadék számomra kevés lett volna. A Bakony új arcát mutatta nekem s ez a Mikulás adta szaloncukinál is édesebb meglepetés volt. De jó volt a szervezés is, panaszom nem lehet semmire. Csak ilyenféle idõ legyen jövõre is s akkor bizti az ismétlés. No meg hoznom kell a whisky-t is a jó öregnek, hisz megígértem neki.
 
 
Dobogókői hegyi futóverseny és teljesítménytúraTúra éve: 20092009.11.22 13:16:45
Eléhezéses kipukkadásom versenye avagy hogyan üt vissza az elbizakodottság

Mentegetõdzhetnék s teszem is magam megnyugtatására, hogy a kb. 3 héttel ezelõtti betegség igencsak leütött és visszavetett a futásban, hogy egy csomó fiatal és kiváló futó volt a versenyen, s botor módon nem vittem kaját magammal mondván csak 32 Km.-es a táv. De ha arra gondolok, hogy immár 9. éve futom ezt a versenyt - kisebb nagyobb a rendezõk által eszközölt változtatás (a Pilis felé való + szakasz beiktatása) és az erdészek kikényszerítette (Dobogókõ elõtt tarra csupaszított és villanypásztorral körbekerített szakasz) útvonalmódosítása mellett - mindezekre a tényezõkre fel lehetett és kellett volna készülnöm. Egyszóval a saját elbizakodottságom áldozata lettem.

Enyhe, szinte meleg idõben, de nagy ködben gyülekezett a társaság. A komoly nevek mellett számos ismerõs arcot is felfedeztem, s meglepõen sok fiatal is volt. Az elsõ 5-öst követve, túlságosan bekezdve rohantam le P.Szentkeresztre. Közben a Fagyos Katonánál lyukasztottunk egy gyorsat. Aztán jött a László-kúpig tartó kellemes bemelegítõ emelkedõ. Sajnos túl hamar le, illetve felborítottam a tetõ felé, levágandó a kacskaringókat. De nem volt gond így is meglett az út. A köd missztikussá és sejtelmessé tett mindent. Aztán egy gyors rohanás a ködbe burkolódzott fák között a Z,Z+ balra kanyarig. Itt kissé elbizonytalanodtam, mert a korábbi évekhez képest felnõtt az erdõ. A Pilis nyeregben korrektül kikészített vizes pohárkák, az egyik padon félig, a másikon tele töltve. Mindez dícséri az ott szolgálatot teljesítõ hölgyet, akinek innen is köszönet a tevékenységéért. Korábban itt nem nagyon volt ilyesmi ugyanis. Kezdtem megörülni, lám-lám a futók kedvéért fejlesztések történtek. Aztán folytattam a lerohanást az útig, ahol az alsó részt éppen kaszálták a favágók. Ilyenkor mindíg tehetetlenül vérzik a szívem. Ez van gondoltam, miközben lefutva az útról majdnem kitörött a bal lábam, mikor gödrött fogott. Elrohanva Mexikó tábor mellett, keresztezve a betonutat értem el a Znégyzetet. A Schullerokban mindig keverek. De most meghagytam ezt a rossz szokásomat másoknak. Csak a rissz-rossz, már-már életveszélyes fahídakon átkelve féltem kicsit. Átverekedve magam a jelzetlen oldalban újra a betonút s kis kapaszkodás a felsõ útig. Aztán további emelkedés a Szakó nyeregbe. A nyeregbõl lefelé megint fapusztítók s kerítések, melyeken létrán kell átmászni. Félek hamarosan mindenütt ilyenek lesznek. A jövõ erdei lennének ezek? A körtvélyesi pontnál még volt egy palacknyi víz, s hagytam az utánam jövõnek is. De, hogy az õ utána jövõ mit ivott azt nem tudom. Pedig ide kocsival bármennyi vizet ki lehetne szállítani. Tovább a vadregényes Lukács árkon a betonútig jutok, ahol a nagy "hegy" lába fogad. Sokhelyütt orrközelbe kerülök vele s veszek mintát azonnal a nedves avar illatából. A híres-hírhedt Vadálló kövek mellett elhaladva, kúszva-mászva, inkább csak sietõs gyaloglással abszolváltam ezt az etapot. Néha-néha megpróbáltam lelkesítem az ugyancsak szenvedve felfelé haladó túrázokat. Vajon hazaértek már azóta? A prédinél már csak üres flakonok vártak. Ohne Wasser, ohne etwas. Újabb sûrû ködös szakasz következett. Itt értek be többen, akikkel aztán egészen Sikárosig mentem. Sikárosnál is és a forrásnál is szerencsére volt víz, de nem volt kaja. Ekkorra éheztem el. Aztán valahogy eljutottam (már csak sétálva) a Király-völgyön át vezetõ piros jelzésû útra. Itt két túrázó lány mentette meg az életemet, akik utolsó zsemléjüket adták oda. Gondosan összekészített még uborkával is ellátott finomságos, életmentõ szendvics volt. Fejedelmi eledel egy eléhezett embernek. No ez mentett meg. Ha õk nincsenek valszeg már a farkasok ropogtatnák a csontjaimat valahol a hegyoldalban. Hálás köszönet innen is a kedves lányoknak. Sajnos a célban már nem találkoztam velük. A völgyben vezetõ úton megeszegettem a zsömit, ami igen jól esett, bár kissé késõn jött. Aztán elérten a Pháromszöget s felbaktattam a kék keresztezõdésig ahol beértem egy lányt is. Innen egymást lélekben támogatva, imitálva a futást értük el a célt.
Úgy éreztem nem tudtam kifutni magam. Ma persze alig tudok járni az izomláztól, de ezen a versenyen megszokott halálos kimerültséget nem éreztem. A legnagyobb tanulság számomra, hogy vinni kell kaját. Akármekkora is a táv, mert ha megmarad az nem baj, de ha nincs vagy késõn jön az végzetes.
A rendezés nekem Spártát idézte, de a korábbi évekhez képest mégis mintha fejlõdtek volna. Mindenképpen köszönet a rendezõknek és a pontõröknek s külön azoknak, akik a feladatukat komolyan vették. A célban beszélgettem az egyik rendezõvel, aki szerint ez egy futóverseny s ahhoz mérik a jutalmakat ((oklevél és kitûzõ nem jár, igaz van meglepetés (most éppen egy plüss állatka kulcstartóval) a nevezéskor)) s gondolom a kiszolgálás is ezért olyen, amilyen. Tudom, hogy ezt a versenyt tájfutók szervezik s ott minden más, mivel másról szól a dolog. Mégis érdemes lenne megnézniük, milyen is egy mai terepfutó verseny (s különösen ha a hosszabb táv kemény szintemelkedéssel jár együtt), milyen szolgáltatások vannak manapság azokon. Mert ha ez egy futóverseny, s be akarják vonzani a legjobbakat is, vagy többeket is, akkor érdemes a többi verseny szintjére fejlõdni. S ezt önös érdekbõl is írom, mert mivel nekem ez kedvenc versenyem s jó lenne ha még sokáig indulhatnék rajta s lehetõség szerint nem szûk baráti körben.
Jövõre jubileum, hiszen a verseny "újkori" történetében a 10. rendezés következik. Milyen jó lenne ennek megfelelõen egy ünnepi rendezést megtapasztalni. Mondjuk extra kiszolgálás a futóknak, oklevél vagy/és kitûzõ nekik is. A gyönyörû de nagyon kemény terep adott s remélhetõleg sok jó futó is eljön. Én mindenképpen ott szeretnék lenni.
 
 
TatabányaTúra éve: 20092009.10.19 20:14:12
Vértesi "flash" az igézetek völgyén át.

Már megint a Vértes és újra õ. Völgyei, erdõi, mint igézõ nõi szemek hívnak új és új kalandokra. Nem tudok, nem lehet betelni vele.

Zsibbasztóan kora hajnalban némi jégkaparást követõen indultam el homályos, hajnali ködökön át Felsõgallára. László Szilvi instrukcióira pontban 7-kor már világosban vágtunk neki a távnak. Harapnivalóan friss levegõben kanyargott felfelé az út nekem kellemes erdõben. Kicsit erõsen kezdtünk a tempózást, de egy kanyart sajna benéztem s a többi kettõnek ez elég volt tova suhanni. Aztán már nem is értem utól õket többé. De ez cseppet sem zavart, mert az erdõ annyira fenséges volt. Helyenként bele-bele futottam az "apadt mellû köd"be, mely tejfehéren bujtatott a tájba. Kicsit hûvös volt, helyenként csepergett vagy esett is talán. De én ezt sem bántam. Mert az erdõ ott volt s ebben a természet templomban nyeretlen-szemtelen tiszteletlenséggel, mint egy megvadult gyerek rohangásztam fel-alá. Így rohantam el a Szép-Ilonka forrás mellett, ahol megint nem láttam a névadó hölgyet. Pedig idén már harmadszorra jártam el itt. Ki tudja hol lehet õ? Aztán a zöldön kaptattam fel az Új osztásig, ahol az elsõ EP. várt. Innen a kedvenc völgyemen, a Sárkánylyuk-völgyön vágtattam lefelé, ahol ugyancsak ügyelnem kellett a levelek takarta kövekre, sziklákra. A Hirczy emlékmû utáni betonról jobbra a sárgán folytattam tovább, s egy sárdagasztós mezõ után értem el Vérteskozmát. A gyönyörûen rendezett porták mellett volt a 2. EP. Innen a Malom úton némi emelkedõt majd hosszabb lejtõt követõen érkeztem Várgesztesre, ahol a 3. EP. fogadott. Elhaladva a halastó mellett jobbra fel a kéken, kövér kökénymezõ mellett kaptattam felfelé. Innen is különösen szép volt az erdõ. Következett a Mátyás és Szarvas kutak (utóbbinál EP. is), majd Vitányvár elõtt jobbra fel. Szégyenszemre itt már bele-bele gyalogoltam. Hamarosan be is ért egy futó, aki egészen a célig velem tartott, pedig õ még jobban bírta és el tudott volna menni. Kedves gesztus volt részérõl, hogy behúzott a célba. Egyedül nem tudtam volna ilyen jó idõt menni.

Szóval egy igen jó kis túrán (túra futáson) vettem részt, ahol minden adva volt a közös sikerhez. Kiváló útvonal, nagyszerû kijelölés, pont elég információt nyújtó itiner, szép oklevél s választható igényes kitûzök. Mindezt megkoronázta még a szervezõ csapat kedvessége és aggódása. Sajnos a célban nem tudtam fogyasztani a sokféle finom és kívánatos kenyérbõl, de a tea is szuper finom volt. Külön köszönet Szilvinek a futókra szabott "extrákért". Nem is értem miért nem voltunk többen, mert ide mindenképpen érdemes ellátogatni. De talán majd jövõre, hiszen a csúcsidõ töretlenül és nekem kissé elérhetetlenül még mindig 2:51.

A Vértes pedig megunhatatlanul szép. Én meg csak Hagyom, hagy igézzen s remélem még sokszor gabalyodhatok bele gyönyörû völgyeibe.
 
 
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20092009.10.11 13:43:40
bükki terepfutó ünnep
Tulajdonképpen tavaly óta készültem erre a versenyre, amikor is elsõ alkalommal futottam le a távot. Minden adott volt akkor is és most is egy igazi futóünnep átéléséhez. A gyõnyörû tájat az õsz ecsetje festi ekkora még pompásabbra, az útvonal jól elosztva kínál fárasztó emelkedõket, s pihentetõ lejtõket, a rendezõk pedig elszántan lelkesek s igyekszenek megfelelni a futók extra igényeinek is.
A szokásos 7 órai (+5 perc csúszással)tömegrajttal indultunk neki kellemes idõben a távnak és a tájnak. Hamar elértük Cserépváralját, ahol most nem néztem be a pirosat. Fel a Mangó tetõ felé némi kanyargás után hamar jöttek a kaptárkövek is. Vissza az útra jobbra kanyarodva (tavaly itt eltévedtem a szerintem hiányos szalagozás miatt) haladtam tovább. Aztán kiérve a pirosra gyönyörködtem a felsõ-szoros mentén. A Dobi réten bedobtam egy kis vizet s tovább az Ökörütõ völgy felé. Itt ért be Nedus és Ezüsthegyi, akikkel egészen a Túr buckáig sikerült együthaladni a szaros legelõkön át. Közben beért bennünket JB és csapata is. A Hór-völgyi úton aztán lemaradtam, mint a bórravaló. Hiába a síkfutás nem az én világom. Az Oszlai etetést követõen jött az elsõ finom emelkedõ Ódorvárig. Itt hagytam el Nedust és új társát mtb.-t. Aztán Egeresnél a feltételes pont és újra a Hór völgyi nem szeretem út. Itt befogtam egy srácot, aki JB-éktõl szakadt le. A Pazsag völgy teljesen megzavart benünket is. Pont, ami nincs a Less Nándi-n? Ez példátlan. Kb. 500 métert futottunk még elõre, de mivel a táj annyira ismeretlen volt vissza a völgyhöz s fel. Kb. egy Km. után jött az elsõ szalag s onnan már ismét minden rendben volt. Itt Nedusékkal futottunk felfelé, akiket a technika ördöge (GPS-ük) megzavart. Nem is láttam õket aztán csak a rajtban. Én a piros felsõs (Hór völgyi fiuval) nyomtam fel a gyönyörû Pokol-völgyön, Répáshuta mellett, s jutottam el a bánya-hegyi dõzsölõbe. Jól bekajáltam és beittam. Annyira, hogy alig bírtam továbbmenni. Szerencsére a többiek is sétával abszolválták a következõ emelkedõs részt. Bánya-hegy amúgy kb. a fele az embertpróbáló távnak. Következett az egyik kedvenc szakaszom, a Tar-kõre és a Három-kõre vezetõ kacskaringós, kövekkel-sziklákkal alaposan megszórt útvonal. Az eleje kicsit nyögvenyelõsen ment, de aztán a táj elfogadott és magára vett. Tar kõnél 2 kedves lány töltött fel innivalóval (enni itt már nem bírtam) s kedves szavakkal. S kitekintve innen a Bükkre..., na azt látni kell. Ezekkel az élményekkel rohantam le Imó-köre. A Kis-lambot lápán fel a zölddel jelölt hullámvasútra. Ez most eszetlenül hosszúnak tûnt. Egy helyen el is bizonytalanodtam, de szerencsére jött a puszedlis sátort elõrejelzõ felirat. Busjdosó-kõ-n már a lefelé sem esett túl jól. Kedélyállapotomat azonban a kis tó melletti terülj-terülj asztalka és a két készséges srác dobta fel. Õk tudatosították bennem, hogy már csak 12 Km. Mondjuk innen még Ódorvárig szépen húz felfelé. A betont még megtudtam futni, de az erdõben már csak hellyel-közzel. A Völgyfõ ház után még egy kis brutális emelkedõ, amin persze csak sétáltam. Ódorvárnál a pontõrök felfuttatak a kilátóra is. Mivel mindenki felment én is, de nem igazán értettem minek is ez? Ekkorra ugyanis a szikla teli volt családokkal, gyerekekkel. Én nem ereszteném össze a futókat velük, mert csak zavarjuk egymást s balesetveszélyes is a dolog. Innen lefelé már csak a perecelés elkerülése a legfontosabb feladat. Nekem majdnem sikerült. 3 éltes, az utat teljes szélességében elfoglaló hölgyet kerültem, mikor majdnem sikerült eltaknyolnom. A hölgyeknek viszont tetszett a bukdácsolásom, hangos nevetéssel jutalmazták a kis produkciót. A Nyomó-hegyig most is fel tudtam futni, aztán némi kapaszkodás és jött cél.
Összességében jól esett ez a futás bár voltak apró fiaskók. Ezek azonban a legjobb rendezés és szándék mellett is elõfordulhatnak. Spongyát rájuk tehát.
Valszeg az évközben futott számos túrának hála jobban mentem mint tavaly. Kb. 20 percet hoztam az idõmön s kevésbé is fáradtam el.
A bükki erdõ pedig újra lenyûgözött. Ez a futás továbbra is a kedvencem s ha tehetem jövõre újra eljövök. Az ünnep igazi ünneppé lett tehát, s ezeket jól meg kell becsülni, hiszen olyan kevés van belõlük.
 
 
Emléktúra Ozorai Pipo nyomábanTúra éve: 20092009.09.20 20:41:39
Nyargalás a mezõföldi nyergeken és horhosokban - "késõ sirató" Ozorai Pipo(k) emlékére
Még a nyáron kinéztem ezt a túrát magamnak s egyetlen dolog, Pipo neve miatt. Azóta mélyen beette magát az agyamba s többször meg akartam nézni korunk nagy bibliotékájában az interneten, ki is ez a manus. Persze mindig elmaradt a dolog.
Recsegõ tagokkal, elhomályosult aggyal (a késõig tartó TV-zés miatt) keltem reggel, s kezdtem lebeszélni magam az egészrõl. Fõleg a Simontornyáig megteendõ kb. 100 Km.-es távolság riasztott vissza, melynek csak fele autópálya. Szerencsére a jó idõ miatt mégis rávettem magam az indulásra. Elhagyva az autópályát egyre szegényesebb falvakon mentem keresztül. Az út minõségérõl se beszéljünk. Itt laknának azok, akik túlfogyasztottak s most emiatt vissza kell fogják magukat? Hej, kedves országvezetõk, mikor jártak Önök vajh errefelé?
Simontornyán egybõl sikerült rátalálni (az egyetlen jelzõlámpánál kell bekanyarodni s hosszan menni, követni a vár feliratú táblát) a rajthelyre. Sose voltam itt s meglepett a szépen rendbehozott s rendbentartott vár. Már itt feltünt az igényes térkép és itiner. A rendezõ fiatalok barátságos, jókedvû hangulata peedig egy kellemes túrát ígért. Kaptam térképet s itinert is (kár, hogy azonos lapon voltak, így állandóan ki kellett venni a bugyiból a forgatáshoz, mert a második lapon lévõ itiner eltakarta az infókat) s rögtön a rajtpecsét egy ritka szép mestermunka. Ejha gondoltam, ezek a fiuk megadják a módját (az egyik oldalon egy Illyés vers is helyet kapott).
Így indultam el tehát a szalagokat követve. Egy finoman emelkedõ kb 2 Km-es horhossal nyitottunk, melynek tetején (oldalán) szépen rendberakott kápolna várt. Aztán kellemes erdõkön és még jópár horhoson át vezetett az út a Cser völgyi tetõ mellett fel majd lefelé. Elképesztõen szép helyeken mentünk (ahhoz képest, hogy ez a Mezõföldön volt), amire egyáltalán nem számítottam. Ki-kibukkanva az erdõbõl távoli kilátás nyílt a távoli dimbekre-dombokra is. Szóval jól éreztem magam. Kisszékely elõtt volt egy hosszabb, mezõ, de az is kellemes és érdekes volt. Végig jól jelzett piroson (szinte már zavarbaejtõen sok jellel) értük el a mûutat. Jobbról a barátok tava, balról a szép házak kísértek míg el nem értem a strandot az elsõ EP-t. Itt csokit és egy címert ábrázoló matricát kaptam. Aztán tovább, de rossz irányba egyenesen. A pontõr jött utánam kocsival s mondta, hogy jobb lenne visszajönni. Ez kb. +1 Km. volt, ami esetemben szinte kötelezõ (szokásos benézés). Szóval a helyes irány rögtön jobbra az EP mellett s az utcsó háznál balra egy kis ideig a fehér négyzeten tovább az erdõben. Aztán kiértem egy tisztásra valami gazdasági épületek mellé, ahol egy Menzel komponálta kép fogadott. 3 jól megtermett legény csömöszkölt valami barnát egy markoló kanalába. Közelebb érve derült ki épp egy szarvasfélével bírkóztak. Aztán visszatereltek a helyes irányba a tó felé, amit balról kerülve megint szép erdõben, de egy húzos emelkedõn fel majd kiérve az erdõbõl le a Nagyszékelyi völgybe folytattam utam. Ez a falu igen szegényes volt. Sokáig egy poros úton poroszkáltam s ha nincsenek a jelzések már rég vissza is fordulok. A mûútra érve aztán jobbra s gyönyörû címeres házak mellett haladtam el. Valaha szebb napokat láthattak, mert mára ugyancsak lepusztultak. Aztán a templom felé jobbra kicsit fel, amit egy nagy nyíl is mutatott értem el a 2. EP.-t, a fõ frissítõ pontot. Lévén rövidebb a táv nem mertem enni inkább csak ittam és tankoltam a szörpös vízbõl. Vissza a mûútra kicsit tétováztam merre is tovább. Az itiner szerint balra, s én eszerint fordultam is. De gyanút fogtam, mert a térképpel ez ellentmondott. Több helyi polgár gyõzõtt meg, hogy jobb lesz a másik irány. Felfelé a betonon újra csak szegényes porták mellett vitt a zöld jelzés. Aztán balra a sûrûbe, némi felfelé, majd rövid szántóföld, s egy hosszú-hosszú horhos lefelé egészen Bíbor nevû helységig (3-4 házacska). Némi betonút után következett Miszla központja, ahol várva a pontõrre megismertem néhány helyi erõt a kocsmában, kik elhatározták seítenek tájolni nekem. Kedves emberek. Kb 5 perc mulva begyûjtöttem az újabb címert s nyomtam tovább hátha meglesz az elõttem haladó futó. Hamarosan jött a Halyagos hegy, ami egy húzos de röpke emelkedõ után megszelidült. Persze emelkedett tovább s mindez hosszan. Kárpotólt azonban az erdõ látványa. Átbukva a tetején kevésbé szép részeken, abszolválva egy újabb hosszú horhost s bevéve több, szerencsére szalagokkal jól megjelölt kanyart értem le egy mûútra. Itt jobbra 900méter, balra át a Kapos folyón (milyen szép a neve) s máris Pincehelyen voltam. Szép házak mentén, a 61-es út mellett az Ozorát jelzõ táblánál jobbra, pár száz méter múlva pedig balra a vasútállomás épülete fogadott. Hamarosan beértek a rendezõk is, akiktõl átvehettük a gyönyörû (ez eddig az általam látott legszebb) oklevelet, egy újabb csodálatos célpecsétet s egy szép, igényes kitûzõt. Komolyan mondom, már ezért megérte eljönni. Elsõ teljesítõként még egy Ozorai Pipo-ról szóló füzetecskét is kaptam, mely szintén igényes volt, bár kíváncsiságomat még mindig nem tudtam kielégíteni, mivel elõbb vissza kellett jussak Simontornyára az autómhoz. Gondoltam stoppolni fogok. Már kiértem a falu vagy városból, mikor felvettek. Hiszed vagy nem szintén túrázók, igaz épp nem túra minõségükben. Kiszállva az autóból elkezdtem ballagni az autóhoz (kb. 1 Km. még) s közben elolvastam végre, ki is az az Ozorai Pipo. Egy Firenzei kisnemes fiaként futott be ez az ember Zsigmond király udvarában hatalmas karriert. Feltételezem s ezt a füzet is részletesen leírja, nem érdemtelenül. Egy igazi reneszánsz ember, "uomo universale". Egy egyetemes ember, aki több területen is nagyot alkotott. Nagyszerû hadvezér is volt, Hunyadi János is nála kezdte a "mesterséget". De nekem nem emiatt tetszik. Építtetett is rengeteget. Az általa kialakított védelmi rendszer például a mohácsi vészig védte az országot. Országszerte 180 templomot, kápolnát építtetett s millió más dologban is benne volt. S mindezt nem közadományokból, hanem a saját költségén. Ej, Ti mai urak van mit tanulnunk még hiszen. Visszafelé autózva a roskadozó, szegényes házak és táj mellett elrévedtem. Hol van, merre jár Pipo szelleme.
A Cserhát Baráti Társaság túrája szerintem kötelezõ a lehetõ legnemesebb értelemben. Tetszik, hogy túrát szerveznek egy ilyen kevésbé ismert (ahol a logisztika bizonyára jóval nehezebb) részen mindezt megspékelve Ozorai Pipo emlékével. Innen is köszönöm a nagyszerû szervezést, a szebbnél szebb emléklapokat, pecséteket és kitûzõt. S minden élményen túl köszönet Ozorai Pipo-ért, azért hogy megismertették velem (is). A túra méltán s kiérdemelten viseli és képviseli az elfelejtett emberóriást, Ozorai Pipo-t. Mindenkinek jó szívvel ajánlom a gazdag élményeket és ismereteket közvetítõ túrát.
 
 
VadrózsaTúra éve: 20092009.09.13 18:39:19
Vadrózsa 50 - Mátraaljai kacskaringók s a tantaloszi hegy
Mivel jóval korábban kiértünk a rajtba nem vártam meg az eredetileg tervezett T50 rajtját, elindultam a túrázós 50-esen futva. Mind a kapott itiner, mind a térképvázlat korrekt volt. Én nagyobbrészt a térkép alapján mentem. Kicsit sajnáltam, hogy nem szines, mert az még királyabb lett volna. Ez azonban semmit nem von le a túra erényeibõl, melyekbõl számosat megtapasztalhattunk. A rendezõk lelkesek, szívélyesek és profik voltak. Érezni lehetett, hogy egyrészt maguk is gyakorló túrázók, tudják mire van szükség, másrészt, hogy nem elõször rendezték ezt a túrát. S plussz belevitték a szívüket, lelküket is, akarták, hogy mindenki jó élményeket szerezzen. S ez nem egyszerû feladat, hiszen minden túrázó kicsit más miatt megy az erdõbe túl a természet szeretetén.
Az elsõ 5 Km nekem kevésbé érdekes szántóföldek mellett haladt. Aztán végre egy finom hegy bemelegítésnek. A Somlyóról lefelé aztán megint egy kis szántó-zás. Szerencsére nem sokáig. A Ferenc tanya után érdemes figyelni, mert a jelzés éles kanyarral, nehezen észrevehetõ módon húz be jobbra. Aztán ismét figyelni kell, mert a piros keresztrõl a piros kör vezet Széles-kõ-re, ami igazából egy bányató. Én sajnos nem figyeltem eléggé, így másztam kb. +1 Km.-t s aztán vissza. Kissé bozontos erdõn át jutottam el a Hármas határig, ami egy szántóföld, erdõ és több út keresztezõdése. Itt két úr mutatta a helyes irányt, ugyanis ez volt a 3 különbözõ táv elágazása s visszafelé is erre jött az út. Szép szálerdõ következett enyhe emelkedõvel a Nagy Hársas oldalában. De ekkor ennek a hegynek a neve még nem jelentett semmit. Elérve egy jókora dagonyát hamarosan egy kerítésen át hosszú lejtmenet következett egészen a Szurdokpüspöki-be vezetõ betonútig. Leérve az útra dobtam egy balost s már ott is volt az Eszter forrás ellenõrzõ és frissítõ pont. Lelkes rendezõk etettek, itattak itt meg. Volt víz bõven s finom szõlõ is. Aztán nyomás tovább Szurdokpüspökibe. Átérve a hosszú falun hamarosan a Mátrabérc célja mellett húztam el. Furcsán kihalt volt, alig egy-két ember. Hol van már a tavaszi idénykezdõ nyüzsi. Helyette a Muzsla innensõ oldala fogad. Elkezdem mászni a kopasz oldalt. Innen 745 szint egybe a tetõig. A nap is idesüt, lekívánkozik rólam a ruha. Túlöltöztem kissé. Sebaj, futni nincs motivációm, egyedül vagyok. Azért tolom felfelé s a nyergekben meg-meg indulok. Így érem el a tetõt s hamarosan a nyerget is, ahol egy család fogad. Nem járna víz, de kérésemre adnak valszeg a sajátjukból. Köszönönet érte innen is, még 1x is. A családfõ elmondja hogyan tovább. A zöld háromszögeket keresve zúzok lefelé az oldalban s az erdõ egyre szebb. A jelzéseket sûrítethették tavaly óta, mert olvastam, hogy páran keveselték. Aztán a Sóbánya patak mentén vitt az út, ahol beértem egy még a Mátrabércrõl ismerõs futót. Egy ideig együtt toltuk a sziklás, bokatörõs patak mentén, de sajnos lemaradt a srác. Pedig együtt érdekesebb lett volna. Aztán egy becsatlakozó pataknál balra s kis idõ mulva jobbra fel a Prédikáló tetõre. Az ottani EP-n volt a nagy frissítés. Mindenféle kenyerek, izotóniás és nélküli víz. Jól feltankolva folytattam az utat az újonnan beért túratárssal. Vele nyargaltunk át János várára, s onnan a Rédei-Nagy patakhoz. Itt aztán elvesztettük a jeleket, pedig kettõ is volt (S, Znégyzet). Szerencsére a túratárs tavasszal is járt erre, így hamarosan meglelte a felfelé vezetõ zöld jelzést. Jókora kaptatóval értünk fel Tilalmas tetõre, ahonnan én ismét futófokozatba kapcsoltam. Innen eseménytelen jelfigyelgetés a szántóföldek mellett futva fejezet következett. Többnyire lefelé szaladva értem el újra a Szurdokpüspöki országutat, annak is Eszter forrás nevû most már csak frissítõ pontját. Az elsõ kört tehát letudtam. A pontõrök mindenféle jóval, szõlõvel, sós és édes kex-el (a magukéból) kínáltak. Még egy tartalék vizespalackot is kaptam az elõttem lévõ 15 Km.-re. Újra elfutva Szurdokpüspöki innensõ széléig, balra kanyarodva kezdõdött meg a kálvária. A térképen persze láttam a sûrüsödõ szintvonalakat, de a valóság mindig más. Csak jöttek és jöttek az emelkedõk. Néhány kanyar és megint felfelé. Már többször látni véltem a tetõt, de újra és újra csalatkoznom kellett. Futásról már régen nem volt szó. Erõteljes lassuló baktatás amire képes voltam. Tantaloszi kínokat éltem át, a felsejlõ csúcs egyre csak távolabb került. A tetõn végre lerogytam s némi tankolást követõen elkezdtem lefelé döcögni. Hamarosan elértem a Hármas határt letudva ezzel a második kört. Itt a 2 úr mutatta a helyes utat a Köves-tetõre, ami egy bozótos dombocska. A másik oldala finom lejtõ egészen a pincékig. Elhúzva elõttük újabb lejtõ s újabb még igényesebb pincék következtek. Az egyikben az utolsó EP. Az itt lévõ család ugyancsak kedvesen fogadott. Nápolyi s víz elfogyasztása után új erõre kapva döngettem fel a következõ lankás emelkedõre, ami a betonútig vitt. Sajnos az utolsó 4 Km ezen a betonon vitt a faluba s azon át a célba. Jó volt megérkezni. A hegyek s különösen a Nagy-hársas kiszívta minden erõmet. Pedig a Muzslától féltem jobban. Hiába most már megtanultam a Nagy-hársast is tisztelni.
A célban megint barátságos hangulat fogadott. Nagyon szép kitûzõt és emléklapot is adtak s egyúttal invitáltak a szemközti horgász tavacska partjára, ahol lecsót lehetett enni. Némi frissítõ sörözés és kólázás után át is ballagtunk megkostólni a fejedelmi étket. Tényleg finom volt és jól esett. Hogy tudták ennyi pénzbõl (800 Ft.-os nevezési díjakból) kihozni mindezt? - csodálkoztunk. Kellemesen - rég elfelejtve a két jókóra hegyet - elfáradva és élményekben gazdagon hagytuk el a falut. De nem örökre, mert ide vissza kell jönni. Egy önzetlen csapat baráti hangulatot idézõ szervezése ebben az egyre ridegebbé váló világban. S persze visszahív a Mátra is mely megunhatatlan s errõl az oldalról is fenséges, de kemény is. Igazi kihívás.


 
 
LábatlanTúra éve: 20092009.09.02 21:01:16
Lábatlan 35 a Cserháton túl, Piszkén s Dunán innen
Immáron második alkalommal vágtam neki e nemes túrának, mely kellemes vágtát ígért. Minden adott volt, hiszen elõzõleg esett, ami felfrissítette az erdõt. Ilyenkor még jobb benne lenni s élvezni a csak ott érezhetõ hangulatot.
A Turul melletti parkoló mellõl majdnem az utolsó percekben indultunk s mint megtudtuk az utolsó itinereket kaptuk meg az elõkészített 300-ból. Az itiner számomra már csak a szép pecsétek beegyûjtésére szolgált, hiszen többnyire emlékezetbõl mentem. Kivéve az elsõ EP.-ig, ami egy újonnan beiktatott pont s egy újonnan épült acél kilátó monstrum volt. Elnézést a technokrata beállítottságú sporttársaktól, de én semmit sem szeretek, ami erdõtõl idegen vagy attól vesz el teret. Viszont utána kellemes lejtõ következett, s egy még kellemesebb emelkedõ a vaskapu völgyön felfelé. Sajnos a Vértes László barlangot megint nem sikerült felfedeznem. Egyáltalán létezik? Igaz nem is nagyon kerestem. Felérve a Halyagosra kellemes szálerdõkön keresztül vezetett az út Vértestolnáig, a megmagyarázhatatlan név-eredetû faluig. Viszonylag sokan pihentek a kocsmában, ahol sajnos én nem sokat idõztem futó minõségemben lévén. Vágyakozva néztem az éppen kávéját kivivõ hölgyet, szívesen kortyoltam volna én is a finom nedübõl. A falúból újabb rövid betonos majd kissé bozótos, mezõs emelkedõ vitt a Fekete és Fábián köveket rejtõ erdõkön át Bánya-hegyig. Egy óriás tölgy tövében volt az újabb, a 3. EP., mely egyben etetõ-itató pont is volt. Egy kövér nápolyit, szörpöt és sok vizet elfogyasztva folytattam az utat. A kéken haladva sasoltam a kék háromszöget, mely hamarosan jobbra el s fel kanyarodott. Itt következett a túra egyik leghúzosabb emelkedõje, ami a Gerecse tetõre vitt fel. A kilátó mellett volt az újabb pecsételés. Innen a TV torony mellett elfutva döngettem le a kastélyig, ahol békésen legelészõ lovak fogadtak. Ez a szakasz az elsõként erre járóknak okozhat problémákat, mivel néha el-el tûnnek a jelölések. A Kis-Gerecse oldalában kõszáli kecskeként futottam le a sziklás ösvényen. Némi bóklászás s máris jött a köves út, mely egészen Pusztamarótig, az emlékhelyig visz. Békésen sörözgetõ fiatalok hívták fel a figyelmemet, hogy nem õk a pont, de van kék túra pecsét a közeli fán. S tényleg egy elõttem érkezõ futó sporttárs már be is üzemelte az erõsen elhanyagolt állapotú eszközt. Gyors pillantást vetettem az emlékmûre s lélekben újra megerõsödve õseink példamutató hõsiességén ugrottam neki az utolsó emelkedõnek. Ez Domoszlón át az Eménkes-ek nyergéig tartó hosszú, alattomos emelkedõ, mely láthatatlanul szívja ki az energiákat. Idén végig sikerült megfutnom ezt a részt is. Aztán egy jó kis lejtõ és némi mezõs, bozótos de szép kilátást nyújtó részt követõen jött a Szágodó. Valóban ez a rész egy hosszú egyenes, egy véget nem érõ kerítés mentén. De ne felejtsük ez nem mindíg volt ilyen. Valaha, mielõtt kiírtották itt is szép tölgyesek álhattak. Kár, hogy ilyen amilyen, de errõl nem az erdõ tehet. Kiérve a Kan-Berek-i mezõre erõsen kell figyelni, mivel a piros el-el tûnik. Tavaly itt el is tévedtem csöppet, de az idén éberen sasoltam s próbáltam követni a kacsgaringókat. Így sem volt egyszerû, de sikerült elérni a falu szélét ahonnan már jól jöttek a jelek is.
Kellemes ez a túra, szép az útvonal, jól elosztottak a szintek. Futóként jólesne némi víz Pusztamaróton, bár a rét másik végén a házaknál ha minden kötél szakad ezt meg lehet oldani. Amúgy az ellátás a 400 Ft.-hoz igazodik, azzal nincs is semmi baj. Kis kellemetlenség, hogy valahogy vissza kell jutni a turulhoz. Nekem most szerencsém volt nagylelkû emberek vittek vissza az autómhoz. Közben jót beszélgettünk s jobbnál jobb túralehetõségeket vetettünk fel kölcsönösen egymásnak. Szóval menni kell, ahogy a görögöknek hajózni, nekünk túrázni vag éppen túrafutni. Jó élményekkel, kellemes fáradtsággal a lábainkban tértünk haza s már most eldöntöttem, hogy ráhajtok a 3. teljesítésért járó kitûzõre is.
 
 
Vértesi barangolások / Vértesi kerekezésTúra éve: 20092009.08.16 16:01:45
A superlativusok túrája avagy a leg-leg-leg túra-futás
A Vértes bár nincsenek nagy csúcsai, sziklái, fennsíkjai és egyéb természet- földrajzi vonatkozásai nekem mégis az egyik kedvencem. Ebben nagy része van annak a sok-sok tájfutó versenynek, amelyen résztvehettem itt és persze a Löwe Alpin maraton is az okok közé sorolandó. Hûvös szálerdõk, lankás emelkedõk és lejtõk, egyedi szabdaltságú völgyek, tisztások teszik nekem ezt a tájat a kedvencemmé. De milyen is volt a túra?
Ideális, esõ utáni hûvös idõben indultunk el Gyuri barátommal 8 óra körül. Az erdõ már az elsõ völgyben felfelé haladva megmutatta szépségeit. A Géza pihenõnél lefolytatott gyors pecsételés után haladtunk tovább. Az erdõ egyre szebb lett. A tájékozódással szinte egyáltalán nem kellett törõdni, mivel a kapott színes térkép és az út során végig kitett eligazító lapok ezt szükségtelenné tették. Hamarosan elértem a Szentgyörgyvári vh-t, ahol kissé kopaszabb területek mellett s között futottam Mindszentpusztáig. Gyors vízvételezés és futás tovább. Ez a rész szintén elmondhatatlanul szép. Keskeny, de végig jól jelzett ösvényeken vitt az út át a Som hegyen a Csáki vár aljához. Kellemes erdõ, barátságosan marasztaló tisztások váltogatták egymást. Aztán egy újabb pompás völgyben felfelé szemlélhettem az egyedi, vértesi domborzatot. Felérve néhány kanyar után már jött is a 3. EP, mely egyben frissítõpont is volt. Mi szem-szájnak ingere itt megvolt, még sört is lehetett vásárolni. Barátságos és vidám hölgyek (szépasszonyok) készítették a finomabbnál finomabb étkeket. Mint futó csak egy kenyeret toltam le, de bõven meglocsoltam vízzel. Áthaladva a Gánt-Oroszlány országúton a Német Völgyön majd a Cseresznyefa Hajtáson folytattam az utat. A nemrég lezajlott tankolásnak vagy a vidám hangulatnak volt-e köszönhetõ, de száguldottam felfelé a hosszan tartó és gyönyörû völgyben. S ez is jó a Vértesben, hogy a völgyek kíválóan futhatóak, emberléptékûek. Felérve ismét egy csodálatos szálerdõn át jutottam a Várgesztesi várba, ahol fennt önkiszolgálva magam pecsételtem. Aztán Várgesztes mellett elrohanva most a kék kereszten tovább (Löw Alpinisták a sárgán zúznak) az Új Osztásra igyekeztem felfelé. Ez az emelkedõ meg is fogott, de azért becsülettel próbáltam megfutni. Felérve letarolt rész fogadott, a kerítések mellett haladva azonban jött a következõ EP. Gyors ivászat és kulacs feltöltés után a zöld kereszten majd a zöldön sávon végig bele a Sárkánylyuk völgybe, mondhatni a szárnyas szörny torkába. Ez a rész ugyancsak ismerõs, igaz a másik irányból (Löwe Alpine). Lefelé haladva a völgyben újra csak lelkendezni kezdtem a sok megtapasztalt szépség fölött. A Hirczy emlékmûnél jobbra fordulva nyomtam tovább a betonon Vérteskozmáig. Itt már jelentkeztek a fáradtság elsõ jelei s a betont amúgy sem szeretem. A hangulatomat a jobbról-balról magasodó hegyek s rajtuk a páratlan faóriások javították. Meglepetésemre Vérteskozma határában még egy váratlan s nem jelzett frissítõpontot is beiktattak. Vízvétel, rövid beszélgetés és nyakalás után toltam tovább a Kotló hegy felé. Na itt már tényleg kezdtem lerohadni s fõleg az emelkedõk fogtak meg. Szerencsére felérve a Nagy Bükk-i kereszthez hosszan lejtett az út a következõ EP.-ig, amit némi sós mogyoró és víz elfogyasztása után hagytam magam mögött. Át az országúton nagyobb tisztásokon majd újra erdõben, végig a zöldön haladtam a Hosszú Hegy mentén. A zöld amúgy teljesen követhetõ volt, valszeg most vagy mostanában újították fel. Ismét át az országúton fel a Gém-hegyre. Bizony-bizony itt már bele-bele sétáltam. A kilátás a Gém-hegyrõl páratlan. Hosszú, kopasz részeken áthaladva értem Gánt fölé, s egy rövid erdei ereszkedés után a faluba értem. Igényes oklevél és kitûzõ volt a jutalmam s egy fánk-jegy is, amit a közeli éttemben (Piroska néni) lehetett elfogyasztani. Én nyomtam mellé egy mentes sört is, ami finom hideg volt.
Félve jelentem ki, de az idén nekem ez a túra volt a leg, pedig nyomtam egy párat már szerte az országban. (Na jó a Bükkben az idén még nem, de ami késik...). Mondjuk sokat dobott a dolgon az esõ utáni erdõ, amelyben a fák illatos hangon szinte szóltak hozzám. De ez nem von le semmit a szervezésbõl, ami profi volt. Minden és mindenki a helyén, de a legnagyobb szervezõi erény mégis szerintem az útvonal. Mert az tökéletes volt a tökeletesebbnél. Persze voltak kevésbé látványos részek, némi beton, de mindez jól elosztva. Bátran ajánlom a túrát futóknak is nem fognak csalódni. Köszönöm a nagyszerû élményt a szervezõknek, jövõre is ott a helyem.

 
 
CsabdiTúra éve: 20092009.08.02 09:58:26
Csabdi 30 a meglepetések túrája
Ez a Csabdi biztosan valami világvégi hely gondoltam magamban. De nem az, mert a Bicskétõl pár kilométerre található falucska igen takaros, rendezett. A rajthelyet a fõúton haladva, a templomnál jobbra lefordulva, a focipálya mellett, a Sörszalonba helyezték el. Ezt a már messzebbrõl látható parkoló kocsihad is jelezte. 8 óra negyvenkor vágtam neki a távnak. Mivel a fénymásolt térkép kissé bonyolultnak tûnt (a jobb követhetõségért a térképet egyéb plusz jelekkel látták el, melyek engem inkább zavartak) az itinerre próbáltam hagyatkozni. Sajnos az elsõ jobbost amerre a piros elment már benéztem s késõbb is értelmezési problémáim voltak. Így maradt a térkép s ezután már kizárólag ezt használtam. A következõ keresztezõdésben korrigáltam magam s meg is lett a piros. A táj akár a falu rendezett. Pedig a helyek nevei mást sugallnak. A bitang domb mellett elhúzva a bitang völgyben folytattam utam, ahol különös lila virágok nagy, szabályos foltokban színezték a jobboldali domboldalt. Égi kör-jelek, a jóisten ültetései. A látványtól felvidulva értem el az elsõ EP.-t, ahol egy kedves úr és hölgy pecsételt s kívánt további jó utat. S ez be is következett, hiszen az út kétoldalt-hûsítõ fák sora mellett vezetett tovább. S végre eljött a Somlyó is is egy laza emelkedõvel, ami egészen a kulcsosházig tartott. A ház és környéke igazi erdei hangulatot árasztott. Az EP.-n lévõ vidám fiatalok készségesen szolgáltak ki. Bõven volt víz s még csokit is kaptam. Innen vissza kellett menni a kék-piros keresztezõdésig, de most a kéken tovább. Árnyas lejtõkön döngettem lefelé. Néha eltûnt a kék, de aztán újra és újra meglett. Helyenként sárga szalagok, s az elõttem járók taposása segített. A patakmedren átkelve szalagokkal kijelölt susnyás s újra szántóföldek következtek, melyeket hamarosan halastavak szinesítettek. Ekkora a nap napszámos kazánosai is befûtöttek. Lennék inkább a tóban fickándozó halacska most? Aztán a Nagyegyháza felé haladó unalmas egyenesben megcsodálhattam elhagyott ipartelepek ronda épületeit s még rondább kerítéseit. Csúnya hegek a tájban. S mi lehet a bauxitbányák környékén? Mert azok is vannak (voltak) valahol beljebb a hegy felé. Nagyegyházán egy érdekes pitbullos elrisztó felirat jelzi az amúgy szép dísznövényekkel is elszeparált magánterületet. Így érem el a következõ EP.-t ahol bõven kapok vizet s a jó szóval sem fukarkodnak. Innen is köszönet mindezért. Szerencsére újabb erdõs szakasz következik, melyet azonban Óbarok felé egyre többször szakítanak meg nyílt területek is. Egy ilyenre kibukkanva szinte meghökkent a tájba ugró, szimatoló sziklaorr. Talán a közeli M1-es benzingõzei facsarják ezt a nagyszerû ,Cyrano-nak is becsületére valló nemes orca kinövést? Ezen merengve érem el az utosló EP.-t, ahol csak pecsét van. Sajnos ez a szomjat nem oldja. Mivel innen még 5-6 Km. teljesen nyílt területen vezet célszerû lenne ide vizet is hozni. Innen tényleg elég unalmas volt a terep. Balról valami bánya ronda meddõhányói, jobbról meg az M1 zajai kísérnek tovább. Ráadásul elérve a fenyvest hibás módon elhúzok jobbra. Korrigálva, azaz visszafutva a fenyves bejáratáig hamarosan 1 nyílt, jelzésekben szegény terület következik. Az útelágazásokban ilyenkor már a fáradtság miatt kissé bosszankodom, merre is kéne menni, miért is nincs több jel? De érzésre meglett az amúgy jobbra elhúzó helyes ösvény, ahol hamarosan jött a piros jelzés is. A domb aljában pedig szépen rendben tartott rom fogadott. Mondjuk engem inkább az ott lévõ kék kút kötött le. Mosdás és nagy ivás után aztán pár perc és elérem a célt. A kitûzõt kézbe véve (eddig csak képen szemléltem) végre láttam mit is ábrázol. A Sörszalonba a kedves csapos hölgy a kólámhoz (sört nem ihattam a rám váró vezetés miatt) még jéggel is szolgált. Ezzel is meglepve engem.
A túra valóban korrekt minden szempontból. Meglepett maga a hely, mivel rosszabbat vártam. Hasonlóan az útvonal, a táj is. Helyenként páratlan szépségekben volt részem. Mint a lila foltok a dombon vagy a szimatoló sziklaorr. A kiszolgálás és szolgáltatások teljesen rendben voltak köszönet értük. Mivel még nem voltam a magyar El-Camino-n (értsd K100) így elõször jártam a Somlyón. Persze voltak kevésbé tetszetõs részek, mint a hosszú szántóföldek mentén a földutak, vagy a tájat csak csúfító elhagyott telepek. De bennem valszeg a szépségek maradnak meg, mert azért mentem hogy jól érezzem magam s megtaláljak ezekbõl néhányat. Szerencsére ez alkalommal is sikerült. S még 1x nagy köszönet a lehetõségért.
 
 
Fejérkő/SzamárkőTúra éve: 20092009.07.26 08:53:59
Kõröshegy környéke, a táltosok földje avagy a magyar "rolling field".

Nagy várakozással és vágyakozással tekintettem erre a túrára a legutolsó kb egy hónappal ezelõtti túrámat követõen, mely ugyancsak a Balaton mellett, de annak északi oldalán volt. Gondoltam, ha lúd hát legyen kövér alapon most megnézem a déli partot is. S valóban a két túra érdekes összehasonlításokr adott lehetõséget, s a kettõ között valójában csak egy közös van s ez a Balaton.
A túrát második alkalommal szervezte meg a Szent Kristóf Természetjáró Egyesület, de a szervezés annyira profi volt, mintha századszorra rendezték volna. S ehhez jött még valami olyan lelkesedés, ami tovább emelte e jeles esemény feeling-jét. A nevezésnél, a pontoknál a kiszolgálás nem csak materiális jóságokban valósult meg, de õszinte s baráti megnyilvánulásokban is. Folyamatosan azt éreztem, hogy ez a túra a túrázókért van. Azért, hogy a legjobban érezzék magukat az odalátogató emberek.
Az útvonal kijelölése perfekt, eltévedni nem lehet. Az itiner szöveges része teljes részletességgel írja le, merre s hogyan kell menni, én ezt használtam elsõsorban. A mellékelt fekete-fehér térkép szerintem csak tájékoztató jellegû. Viszont a rajtban kaptunk egy kíváló kiadványt, ami a Fejérkõtõl Tündérvölgyig túramozgalom kis füzete, s ennek színes térképes melléklete egészen jó volt. A kiadvány párját ritkítóan szép, német és angol nyelveken is leírja az egyes közeli települések legfontosabb tudnivalóit. S mindez ingyenes.
De jöjjön a túra. Tökéletes futóidõben, 9-kor rajtoltam el a szántódi Közösségi Háztól. A Római úton végighaladva, murvás, betonos, kavicsos úton jutottam el a Szamárkõig. Itt stílusosan egy Balaton szelettel (hiszen a Balatonon voltunk) s egy röpke, a Szamárkõrõl szóló regével fogadtak a pontõrõk. Sokáig persze nem hallgathattam a táltosokat is megszégyenítõ történeteket. Jött a Kõhegy s hamarosan egy szép tölgyesben vágtathattam tovább. Kb. 3 Km. múlva aztán újabb EP. várt a Vaskeresztnél, amit egy szõlõcukor benyelését követõen hagytam el. Aztán némi ereszkedés, kanyarodás, emelkedés után újabb pont a 9-es tetõnél, ahol finom hideg vízzel várt a két kedves pontõr úr. Egyébként itt ágazott el a 3 különbözõ táv. Én a 47 Km-es-en folytattam tovább. Újabb szép erdei szakasz következett, ahol öröm volt futni a hûvõs fák alatt. Egészen az M7-ig tartott ez az érzés, ahol sajnos megkezdõdött a "betonozás". Ugyanakkor ezen a részen csodás kilátásokban is részem volt. A beton-bitumen majdnem Bálványosig tartott. Szerencsére elõtte lekanyarodtunk egy völgybe. Itt szerény présházak mellett többnyire nyílt területen haladtam tovább Bálványos közepéig, ahol újabb EP. várt kopasz-barack ( a tar-barack elnevezés sem rossz) frissítéssel. A fáradtabb, vagy szomjasabb egyedek a közeli kocsmában is frissíthettek. De az nem az én világom így inkább nyomtam tovább a Jaba völgye felé. Ez egy érdekes úgynevezett vízválasztó hely (mint késõbb a színes leíró füzetbõl megtudtam), ugyanis itt ered a kõröshegyi Séd patak, amely északra s a Jaba patak, mely délre folyik. Pedig a két patak forrása kb. 200-300 méterre van egymástól. Sajnos ez a rész többnyire (nekem) unalmas szántóföldek mellett haladt. De a táj szépségesen hullámzó dombokkal jött elém, s a gerincekrõl páratlan kilátásokban volt részem. A Pusztaszemesi EP-ról megtudtam, hogy az nem csak ellenõrzõ, de emlékpont is egyben. A tavaly még maga is ott pontõrkõdõ Szabó Lacinak állít emléket, aki idõközben fiatalon meghalt. Magamban fejet hajtva emléke elõtt folytattam utam a Kereki vagy más néven a Fejérkõi várig, mely igazi unikumként törte meg az amúgy egyhangú szántóföldek sorát. A vár különleges volt és jólesett az ott kapott hideg víz is, melybõl korlátlanul nyakalhattam. Sajnos a szántóföldek tovább folytatódtak s igazi örömmel fedeztem fel a Csillagó tornyát (mely messzirõl a Margita vasbeton tornyához hasonlított). Örültem neki, mert a leírás szerint innen hamarosan újra erdõ következik. Úgy is volt. Elhúztam az Alman tetõ ronda betonja mellett s pár száz méter múlva a Nezde szoborpark melletti kilátó-pihenõ szeles pontjánál próbálhattam ki a citromlével dúsított vizet. Fini volt, ezt máshol is szívesen venném-innám. A kedves pontõr hölgy felhívta figyelmünket (mert itt értem be az egyes rajtszámos 50 km-es botozós sporit), hogy érdemes megnézni a közeli Nezde szoborparkot, amely egy szkíta szoborkiállítás. Na ekkora (valszeg a fáradtság miatt is) kezdett összeállni a a puzzle, (Szamárkõi táltosok, Bálványos, Kõrõs (mely név egy "szittya" király neve volt), Jaba, Kupa-koppány vezér emlékpark (Nezdei szoborpark)). A következõ 10 Km. Balatonföldvárig eseménytelenül telt, bár néha mintha láttam s hallottam volna a jobbról kísérõ vaddisznós erdõben régmult táltosokat elsuhanni, s a szél különös suttogásokat, sikolyokat hozott felém. Nekem most már a Balaton ezt is jelenti majd. Az országzászlót Földváron kis keverés és utánkérdezést követõen találtam meg. Jól esett a pontõrõktõl kapott biztatás és víz. Sajnos kaja nem volt, pedig ekkorra már eléheztem kissé s majd 4 Km. még visszavolt. Sebaj. Lekígyóztam a magas partfalról a vasúti sinek mellé s a sétányon árnyas hársak alatt döngettem tovább Szántódig. Itt a vasúti aluljárón, a sínek alatt átmenve értem vissza a célba. Nagy örömmel fogadtak, mint az elsõ 50 (pedig csak 47) Km-es beérkezõt. Emléklap, szép kitûzõ és fejedelmi ellátásban volt aztán részem. A mindenféle vajas, zsíros kenyerek mellett virsli, sõt fánk is volt. Igazi házi baracklekvárt is ettem, amit már 100 éve nem. Volt aztán bodza és narancs szörp is a tiszta víz mellett.
A túra rendezés, szervezés profi volt, nagyon tetszett. Sok-sok köszönet mindenkinek aki lehetõvé tette. Nekem számos ismeretlen, új információval szolgált. Egyetlen megjegyzés esetleg. Ha a túrán nyári meleg van, a sok nyílt terület miatt érdemes takarni a fejet és több vizrõl gondoskodni. De a Balaton gyönyörû, s most már tudom, hogy a környéke is az (bár csak a töredékét ismertem meg). A rendezõk törekvése, hogy megismertessék tágabb lakóhelyüket s mindezt európai nyelveken is iránymutató. Külön köszönet még a táltosokért, melyek most mintha jobban élnének bennem, õsi énekük hangja újra a szívemben szól. Globalizáció ide vagy oda mégis csak magyarok vagyunk s érdekes, hogy mindezt a Balaton értette meg velem.
 
 
BalatonTúra éve: 20092009.06.28 10:48:24
Sziasztok,
a Balaton 50 valóban nem egy megszokott felfogásban szervezett túra. Itt dolgozni kell az elõrejutásért, az az nagyon oda kell figyelni végig az útvonalon. S nem árt némi tájékozódási tapasztalat sem. De pont ez volt, ami idevonzotta tétova teve-ségemet. Aztán kell még némi szerencse is. A korábbi évek beszámolóit olvasva (itt fõleg efemm-nek jár köszönet) készültem lélekben és térképpel is erre a túrára (legközelebb tájolót is hozok).
A kapott segítségek közül a fénymásolt térkép nem sokat ért. A leírás meglehetõsen szûkszavú volt, de az eléjén az alapján tudtam menni. Azzal én is egyetértek, hogy a rendezõknek fel kellene hívni az indulók figyelmét, hogy mire számítsanak, illetve mire ne (már a kiíírásokban, de legkésõbb az indulásnál). Ezzel sok késõbbi félreértésnek ill. bosszankodásnak lehetne elejét venni.
De jöjjön a várva vár túra-futás. 9-kor indultam neki Bfüred utcáinak. Hamar elveszett a jel, de a hegy ott volt, ahol szokott a kilátó meg a tetején. Ezt a hegyet még lazán sikerült megfutni bár a párás meleg erõsen megizzasztott. A hegyrõl lefelé vigyázni kell a kék és kék kereszt elágazásra. Itt még éber voltam, de Arácsra leérve az ott ejtõzõ kerékpárosok kicsit elirányítottak. A térkép alapján aztán helyretettem magam. Kisebb keverések az Arácsi temetõhöz. Pedig itt még barátságos, szurkoló turisták is voltak. A temetõtõl picit vissza a Péter hegy aljáig. Itt a hegyre felvezetõ kék elég problémás, tényleg nagyon kell figyelni. Nekem is a turisták segítettek megtalálni Ezt a hegyet is sikerült futva abszolválnom. A tetõn aztán erõsen kellett keresni a kéket. Némi félremenés után meglett, de aztán újra eltünt. A nyeregben lemenõ villanyvezetékek mentén értem le a szõlõkig. Szépen rendezett porták során vitt az út Csopakig a 73 útig. Itt újabb keverés míg meg nem lett a Malom csárda. Kb. azzal szembe ment fel a kék jelzés a Csákány hegyre. Ez jól ki volt jelölve. A tetõn barátságos pontörök fogadtak Balaton szelettel és sok-sok vízzel. Benyakaltam aztán nyomás tovább. Palóznakra le gyönyörû kilátás esett a tóra. Valami hihetetlen szögben látni innen a tavat. Sajnos itt hosszabb betonút következett a Lovas-i kocsmáig. Közben az út menti csoda házakat szemlélve tapasztaltam milyen gazdag ez az ország. A legjobban egy kisebb, fehér palota, szépen rendezett kerttel ragadta meg a figyelmemet. Épp üres volt, gondolom csak 7végén lakják. Egy hatalmas zászló állt az egyik sarkában nagy Magyarország címeres zászlóval. Ennek a képnek azért üzenete volt. De jött a hûvös kocsma, ahol sajnos nem tudtam venni innivalót, mivel nem hoztam pénzt. Legközelebb fogok. Aztán a Malom völgyben a sárga és zöld a térképemtõl eltérõen együtt ment. A Szent kereszt után egy kerékpárossal találkoztam, aki épp visszafelé jött s kereste az utat. Neki újabb kiadású térképe volt. Hiába, mert mint kiderült az én régebbi térképem mutatta itt jól az utat. Azaz kicsit balra visszafelé s aztán egy jobbos kanyart követõen a Király-kúti völgy. Na ez már tetszett, erdõ s kétoldalt hegy. Ez az ahol szeretek futni. A Király kút után aztán teljes eltévedés. Szerencsére hallani lehetett az országút zaját. Kinyomtam az útra s innen már ezen folytattam Veszprémfajszig. Sajnos a vizem elfogyott s itt meg is reccsentem. Gyaloglolva tudtam csak folytatni. A falu szép volt, rendezett portálokkal. Épp 1 helyi, népi dzsembori zajlott. Baláca-n aztán végre leittam magam. Kotyogó hassal indultam vissza a falu elejéig s kicsit tovább. Itt egy kék szalag mutatta a lekanyarodás helyét a zöldre. Ha nincs a szalag még mindig keresném az utat. Szekérúton ballagtam tovább. Óriási elszórtan álló tölgyek kísértek. S láttam egy mereven álló halott fát is. Meglepõ volt. Ha halott miért nem fekszik szépen le? Ezen a szakaszon a kék szalagok és a jelzések is segítettek (bár a zöld egy szakaszon zöld "L" -be váltott. Sikerült meglátni a 300 éves tölgyet is. Kiváncsi voltam rá, mert nemrég Lengyelországban (Kielce városától nem messze) volt alkalmam egy 1000 évest látni. Gondoljatok bele 1000 év ezen a földön. S a fa teljesen élt, mint akinek még van 1000 éve. Aztán jött a piros+ balra. Itt s figyelni kell mivel van egy két finom kanyar. A Koloska völgyben tényleg fejedelmi ellátás fogadott. Természetesen ettem a híres gyümi levesbõl s kipróbáltam a zsíros kenyereket is. S ittam mint a gödény. A völgy páratlan, nekem ez a szakasz volt a legszebb. Pompás sziklaalakzatok. De a kedvencem egy sziklával ölelkezõ jókora fa volt. Egy holt és egy eleven szerelme. Furcsa páros. A völgy végén aztán valszeg túl hamar lekanyarodtunk a kerékpáros fiuval. A térképe alapján sikerült helyretenni a dolgokat és megtalálni a nyiladékot, amely a Recsek hegyre vitt fel. Fenn két laza fiatal pontõr finom hideg vizzel fogadott. Aztán elkezdtem ujra futni igaz itt többnyire lejtett az út. Egy susnyásban valami 6. érzék és egy alig észrevehetõ kék szalag muatatta , hogy balra kell menni. Hidegkútra leérve a balaton bike-osoknak kitett frissítõ ponton nyomtam le egy banánt és némi vizet. Igazán szolidárisak volt az itteni személyzet. A Hegyes-mál hegyre fel aztán totál elkevertem. Irány szerint felhasználva a tájfutásban szerzett tapasztalatokat sikerült megtalálni a zöldet. Igaz egy kerékpáros is segített. Aztán a hegy aljában az utolsó pont és õre egy öregúr. Némi beton s egy balkanyar után vissza az erdõbe. Újra erõsen kellett figyelni a jelzéseket. A kerékpárosommal például újra összeakadtam. Hátam mögött bukkant fel, elvétette az irányt. Aztán együtt bumliztunk ki mindenféle réteken a Füredi országútra. Elméletileg már nem lehetett volna baj. Én viszont annyira benéztem egy keresztezõddést, hogy teljesen eltévedtem. Kb. 20 járókelõt kérdeztem meg míg meglett a pályaudvar s mindez kb. 20 percembe került.
Kemény és tanulságos túra volt. Annyit mentem rajta, mint tavaly a Less Nándin pedig az a Bükk-ben van és 60 km. Halálra fáradtam. De jó volt, nekem tetszett. Persze ez a Balatonfelvidék, nem a Bükk vagy a Mátra. De ennek is megvan a szépsége. Egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni, de kéretik készülni rá.
 
 
Falasok(k)Túra éve: 20092009.06.15 22:35:32
Annyi fikázást olvastam a túráról, hogy kedvem támadt megvédeni. Akkor is ha a kritikus megjegyzések egy részével magam is egyetértek. De az is érdekes, hogy a beszámolót írók jelentõs része ismét meg szeretné tapasztalni majd az átélt "borzalmakat". Mint ahogy én is.
Futva szándékoztam teljesíteni a távot és ez többé kevésbé sikerült is. A terep nekem nagyon tetszett. Nem csak az erdõk és a gyönyörû kilátópontok (Nagy Szénás - ami a világ egyik teteje címre is pályázhatna) de a szintelosztás is. Némi emelkedések után jókora lejtõ Nagykovácsiba, majd újabb finom hegymenet. Szinte minden futható volt (leszámítva a tök hegy aljából felvezetõ csöpp emelkedõt). De olyan is kell.
A túrát nem igazán futóknak szervezték és ezt az itiner is tudomására hozza annak, aki elolvassa. Én csak otthon tettem ezt meg. Szóval a pontok adott sebességre nyitnak s ha nem várod meg a pecsétet (illetve a pontõrt vagy a kódot hozót) nem kapsz majd jelvényt vagy kitûzõt, amelyek tényleg igényesek (ha valaki arra hajt). Ha igen és futó vagy érdemes késõbb indulni. Nekem szerencsém volt. Bár már 8-kor elrajtoltam, a barlangnál kicsit várnom kellett (de megérte mert a kedves pontõr lány még a sajtos szendvicsét is megosztotta velem). Aztán a kódot hozót is éppen ott értük késõbb a Hárs hegyen.
Az elején még jól ment, ami betudható a gyorsan jövõ elsõ pontnak 1 Km után (minek is ez ott?). Aztán némi emelkedõ a Fekete-fej-re és a Kecske-hát-ra. Itt a 25 Km-esek sajnos leágaztak. Én szeretem kerülgetni a túrázókat (persze nem a hosszú tömött sorokban vagy a szekér út teljes szélességében haladókat és nem igazán örülök a hegyes botjaikat hátul lóbálóknak sem), mert az olyan szocializálódós dolog. Ezt én sem értem teljesen. Aztán örültem hogy a pontot feltelepítették a kilátó tetejére, mert így némi lépcsõzésre is adtak lehetõséget. És kedves volt a pontõr lány is bár megjegyzése, hogy nem kell annyira sietni kicsit dilemmát okozott. Mondjuk ezt a Nagykovácsig tartó lejtõ oldotta, s az erdõ is ami ezen a szakaszon tényleg szép volt. Sajnos sok csupasz rész (szekérút, beton, házak és kutyák (emberesek és anélküliek)) következett. S végre volt innivaló is. Ez mindíg ajándék. A kulacsomat is feltöltöttem, ami biztos az biztos alapon. S jött a kedvenc kilátópontom két kedélyes úrral (talán apa és fia? - talán sosem tudom meg?). S itt mentem elõször mellé. Kis korrekció után aztán meglett a jel s a megfelelõ árok. Memórizáltam az itt lévõ kódot is (minek is ez megint? - saját magát csapja be, aki csal). Mondhatnám mellé megy, aki mellé megy. Kis mászás a következõ árkon felfelé, ahol valóban kevés volt a sárga szín. De irányban s az árokban stimmelt. Felérve már nagyon sasoltam a jeleket s kissé kezdtem bosszankodni, mert addig elég jól megvoltak s ahol nem ott mindig jött 1 szalag. Persze ez a fáradtság rovására is írható (28 Km.) Aztán a barlangtól egy lánnyal kerülgettük egymást. Neki jobban ment a tájékozódás. Sokszor kisegített a kevésbé jelzett helyeken. Itt köszönöm meg a segítségét és a cukrot, amit helyette is megettem Szarkaváron. Személy szerint én ide tettem volna a frissítõpontot. De lehet csak azért gondolom ezt mivel a másik zöldön mentem innen tovább (kettõ is van ugyanis - legközelebb kéretik jobban figyelnem). Sebaj 500 méter + az itatóig s vissza. De megérte mert utána már nem volt több léosztás. Pedig innen még 15 Km a vége s van benne 1-2 emelkedõ is. Ez egy túrázónak is sok víz nélkül, nem hogy egy futónak. Szóval ha másnem az õ kedvükért "bitte". Innen aztán elég sokat mellé-mellé mentem, ha kicsiket is. Az Újlaki hegyre 3-an mentünk együtt s így viszonylag jól megtaláltuk. Ezt a szakaszt tényleg érdemes lenne újrafesteni. A szalagozás nem egy úri megoldás (gondolom én mint 1 futó?). Az Újlaki-ról lefelé elõször a térképen lévõ jelzések sokasága, aztán a szalagozás zavart. Nyilván ekkorra már kivoltam. A Kis-hárs nyergére felkapaszkodva teljesen elbizonytalanodtam, s levágtattam róla, mert rémlett az aljában lesz a helyes út. Lefelé tanyoltam egy klasszikus elõrebucskázósat. Irigyeltem is magamban a néhány ott, s ezt szemlélõ turistát, hogy milyen akrobatikus bukás mutatványban van részük. Az aljában aztán rájöttem hiba volt lejönni így visszamásztam. S ezt szinte szóról szóra (de már esés nélkül) ismételtem meg a Nagy-hárs hegyre fel. S végül a jutalom 1 Km lefelé a célig, ahol további jutalom kitûzõ s emléklap is járt.
Ha én rendezném a túrát a "kevesebb több" jótanácsot követném. Kevesebb pont, de azokon több innivaló, kevesebb jel a térképen de egyértelmûbb jelölés a terepen. De nem én rendezem és így csak megköszönni tudom a rendezõk fáradtságát. Külön köszönet a jelvényért, bár a kitûzõre is fáj a fogam erõsen.
Mindent összevetve nekem tetszett a túra (kidöglöttem ahogy kell, pedig csak 46+ néhány mellémenõs Km.) és jó emlékeim maradtak róla. S a bosszankodások is ide sorolandók, mert jövõre emlékeztetnek majd, hogy mire figyeljek oda jobban.
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár