Túrabeszámolók


túra éve: 2016
Szarvas túrák - Döbröntei családi sétaTúra éve: 20162016.11.03 18:45:01

Megnéznétek már pár új fotót erről a túráról?

Jó ötlet! Mondjuk például ezeket itt?


 


 

 
 
túra éve: 2014
Ajkai LihegőTúra éve: 20142014.10.30 15:44:22

A túratársak már leírták a lényeget, csak ismételhetem: ez egy nagyon érdekes, látnivalókban rendkívül gazdag útvonalon vezetõ túra volt!  Példaértékû szalagozás, kedves rendezõk és igazából még az ellátásra sem lehetett panaszunk! Ilyet meg ehhez hasonlót kérünk még, jó sokat!


Ha közvetlenül az ezen a túrán készült fotókra vagy kiváncsi, klikk ide, ha inkább a fõoldalon keresztül közelítenél, akkor ide: www.plecs.hu

 
 
túra éve: 2013
Deliblatski maraton / U bojama rujaTúra éve: 20132013.11.13 18:11:28

U Bojama ruja


Igazából nem terveztem, hogy írok errõl a túráról, mert Cardak egyrészt egy kicsit messze van ahhoz, hogy túl sok ember érdeklõdését felkeltse, másrészt meg úgy gondolom, hogy mindannyian felnõtt emberek vagyunk, el tudjuk dönteni, hogy mi érdekel bennünket és mi nem, s ha valaki úgy érzi, hogy szeretne többet megtudni errõl a túráról, megtalálja a módját, hogy kiderítse, ami érdekli.


Hogy mégis leültem a laptop elé, s képletesen „tollat ragadtam”, annak kizárólag az az oka, hogy a minap elolvastam Benjike túratárs beszámolóját errõl a túráról, s az állam majd leesett a döbbenettõl, mert valahogy az volt az érzésem, hogy mi ketten nem is ugyanazon a túrán jártunk!  


Kezdem azzal, hogy amikor valaki rászánja magát egy külföldi túrára, akkor természetesen mindig egy kalandot vállal, hiszen egy másik országban mindig sok olyan dolgot tapasztal az ember, ami máshogy van, mint ahogy azt idehaza megszoktuk, de hát éppen ez az egyik oka, amiért számomra mindig érdekes elmenni egy külföldi túrára! Nyilván kell ehhez egyfajta nyitottság, egyfajta hajlandóság arra, hogy az ember kiszakadjon a saját megszokott komfortzónájából, de ha valakibõl ez nyitottság teljesen hiányzik, az nyilván soha nem is indul neki egy ilyen kalandnak! Legalábbis is eddig azt hittem…



Teljesen természetes, hogy egy másik országban más szokások vannak, s számomra az is, hogy ha elmegyek egy másik országba túrázni, akkor nekem kell alkalmazkodnom az ottani szokásokhoz, nem pedig abban reménykedem, hogy minden pontosan ugyanúgy lesz a kedvemért, ahogy én azt otthon megszoktam.


Amikor nekiindulok egy külföldi túrának, számomra az is természetes, hogy próbálok kicsit tájékozódni arra vonatkozólag, hogy hova megyek… Szóval ha elmegyek egy olyan túrára, amit a Nyírséghez hasonló  Delibláti homokvidéken rendeznek, akkor nem számítok 1000 méteres hegyekre, mert azok a homokos vidékeken felénk is elég ritkák… Ha pedig mégis csalódtam, mert felkészületlenségembõl adódóan másra számítottam, akkor legkevésbé fikázom a rendezõket azért, mert nem voltak hegyek, sokkal inkább elgondolkodom rajta, hogy ha idehaza hegyekre vágyom, akkor sem a Kiskunság felé veszem az irányt – akkor Szerbiában vajon miért teszem ezt? :-)


A túrán valóban nem a nálunk szokásos itiner formátumot (bár még ez sem igaz, mert nálunk is elég változatos az itinerek stílusa és formátuma) adták, de ezt Szerbiában sehol nem adják, ugyanis más a szokás – adtak viszont helyette egy kifejezetten igényes és szép, nyomdában készült aprócska igazolófüzetet, benne egy térképvázlattal, ami alapján szerintem teljesen jól  lehetett tájékozódni, elsõsorban azért, mert a túra útvonalát végig a- nálunk csak tanösvényeken megszokott- táblázás is segítette. Az egyébként sem szerepelt a túra kiírásában, hogy teljesen felklszületkenül és térkép nélkül induljunk neki egy túrának egy számunkra tök idegen területen…  Ha valaki ezt mégis bevállalja, akkor ne csodálkozzon, ha nehézségei támadnak!


Igen, a célban nem volt zsíros kenyér sem, meg tea sem - csak egy mûködõ étterem a céltól 50 méterre, ahol gyakorlatilag a meleg ételtõl kezdve a hideg sörig mindent lehetett kapni! Na mondjuk, amit ettem és ittam, azt ki kellett fizetni, de hát azt hiszem, ez felénk is így szokás, ugye?

Abban is igaza van Benjike túratársnak, hogy a végén valóban nem köszönte meg senki, hogy eljöttünk erre a túrára, ugyanis még mielõtt megtették volna, mi köszöntünk meg nekik, hogy itt lehettünk és megismerhettük ezt a vidéket!


Végezetül pedig, aki szeretné eldönteni, hogy ez valóban egy „dögunalom” túra-e, ahogy Benjike látta vagy pedig inkább egy nagyon érdekes kaland, ahogy én, az nézze meg a túrán készült képeimet, s ne hallgasson se rám, se Benjikére – döntse el maga!


Képek


 
 
Trnavská stovka (Nagyszombati 100-as)Túra éve: 20132013.06.06 15:55:12

Remek beszámolókban már bõvelkedünk, azok számát nem is szaporítom - a képek úgyis sokkal beszédesebbek!


Direkt a T-100-as képekért klikk ide vagy ha a fõoldalon keresztül szeretnél közelíteni, akkor ide: www.plecs.hu


 


 

 
 
Vršacka transverzalaTúra éve: 20132013.04.09 16:58:33

A Vršacka transverzala nyújtja mindazt, amit egy igazán érdekes túrának nyújtania kell: szép tájak, hegycsúcsok (köztük a Vajdaság legmagasabbika), különleges hangulatú falvak és rengeteg nagyon érdekes látnivaló!

Budapesttõl ugyan kicsit messze van, de hát az ortodox kolostorok nem a szomszédban szoktak lenni, úgye? :-)

A túráról nálam sokkal jobban mesélnek a képek, úgyhogy ahelyett, hogy én most írnék ide 1200 karaktert, azt javaslom, inkább nézzétek meg õket!
www.plecs.hu

 
 
túra éve: 2012
Tarpa TrappTúra éve: 20122012.10.03 19:51:55

TARPA TRAPP 32


Ha egy túrán a majd' 40 méter szintemelkedés leküzdésével járó Nagy-hegy megmászását iziben egy kupica szatmári szilvapálinkával jutalmazzák, akkor az már eleve nem lehet egy hétköznapi túra, úgye?

De ki állította, hogy a Tarpa Trapp az???

Mivel a panzióban, ahol megszálltunk, sokkal gyorsabban ment a reggeli, mint ahogy reméltük, a 8 órásra hirdetett rajthoz képest korán érkeztünk a tarpai mûvház elé, ahol a rendezõk éppen barátságos kis rajtházikójuk berendezésével foglalatoskodtak. Gyors nevezés, majd nekivágtunk a tarpai forgatagnak – s nem, ez most egyáltalán nem némi iróniával fûszerezett túlzás, Tarpa központjában ugyanis mindenki javában készülõdött a Szilvanap eseményeire, a község közepén akkora volt a sürgés-forgás, hogy ehhez hasonló aligha fordul elõ az év bármely másik napján...


Mi azonban elsõsorban túrázni jöttünk, úgyhogy a nevezés után a faluból kivezetõ út felé vettük az irányt, hogy rögtön megküzdjünk a túra „mumusával”, a már bevezetõben is megénekelt 40 méteres szintkülönbséggel és a Nagy-heggyel! Nem szeretném, hogy nagyképûséggel vádoljatok, de ennek ellenére is leírom: a túra legnagyobb kaptatója nem viselt meg igazán…


Na és? A csúcshódítás az akkor is csak csúcshódítás, úgyhogy a hegy tetején  gyönyörûen kikészített „Tarpa” emblémás poharak várták, hogy kiválasszak egyet közülük, az éppen ott berendezkedõ pontõrök pedig azt, hogy azt máris teletölthessék tarpai szilvapálinkával. Aki ismer, az tudja, hogy nem szoktam túrán ilyesmit inni, de ez most egy különleges túraszakmai vészhelyzet volt, ezért úgy éreztem, hogy ezt egyszerûen nem lehet kihagyni, úgyhogy beadtam a derekam! Csak halkan, zárójelben jegyzem meg, hogy eme döntésemet késõbb sem bántam meg! :-)


A Nagy –hegy, amit a helyiek egyébként inkább Szõlõ-hegynek emlegetnek (s ez az elnevezés találóbb is) valahol érdekes látvány, de egyben legalább ugyanannyira szomorú is, mert a sok évtizeden át tartó kõbányászat gyakorlatilag teljesen lepusztította, alig maradt belõle valami…Ha igazán tényszerûek akarnánk lenni, akkor azt mondanánk, hogy Nagy-hegy igazából már nincs is…sokkal inkább csak az egykori hegy nyomai. De akárhogy is, miután megcsodáltuk az emberi pusztítás újabb remekmûvét, elindultunk lefelé, s hamar rá kellett döbbennünk, hogy a Nagy-hegy bizony lefelé is éppen olyan meredek, mint felfelé - azaz szinte észre sem vettük! :-)


Az elmondottak tükrében talán már nem is meglepõ, hogy nagyon hamar leértünk, s miután letudtuk a túra legnagyobb emelkedõjét, egy hatalmas mezõn át becéloztuk a gátat. A gát tövében nem csak ellenõrzõpont, hanem egy inverzbiciklis rutinpálya is várt ránk – engem ugyan nem tudtak rábeszélni, de hogy szemléltessék, hogy nem is olyan bonyolult dolog ez az inverzcajgázás, a pontõr fiatalember nagyon készségesen bemutatta, hogy miképpen kell úgy biciklizni, hogy mindent éppen fordítva csinálsz, mint ahogy logikus volna… :-)


Pár kilométer gátazás -és a falu elõtt útba esõ árvízi emlékpark- után értünk Tivadarba, ahol szatmári túrához illõen nem az ilyen túrákon megszokott, mondhatni „szabványos” zsíros kenyér volt az ellátmány, hanem szatmári szilvalekváros kenyér – úgy jó emberesen, vastagon megkenve, ahogy kell, szinte több volt a lekvár, mint a kenyér! Hát ilyet sem ettem még!

Két szelet kenyeres lekvár bedörgölése és Tivadar község fa haranglábának megtekintése után átballagtunk a folyó túloldalára, aztán a kisari gáton majdnem egészen Nagyarig mentünk, sõt még azon túl is, de csak azért, hogy útba ejthessük a Petõfi-fát, amely alatt a legenda szerint Petõfi „A Tisza” címû versét írta. A legenda bizony szép dolog, de csak a tényszerûség kedvéért azért érdemes arról is említést tenni, hogy az irodalomtörténészek szerint speciel ez a legenda nyilvánvalóan egyáltalán nem igaz… De igazából mindegy is, a rákot sem érdekli, hogy mit karattyolnak ezek az otromba irodalomtörténészek, mert akár így, akár úgy, nagyon jó érzés volt annak a sok száz éves fának a tövében heverészni, amelynek a tövében egykoron maga Petõfi is heverészett – de minimum, hogy látta, amikor éppen arra járt, na :-) S ha nem is itt írta a verset, ez a fa akkor is hatalmas és tiszteletet parancsoló korú, s egyszerûen jó érzés mellette ücsörögni és arra gondolni, hogy Petõfi NEM alatta írta meg „A Tisza” címû verset :-) A lényeg, hogy megtehette volna :-)

A fa Nagyar egyik látnivalója, de ebben a faluban aztán van látnivaló bõven! El sem sorolom, de annyit azért csak meg kell említenem, hogy a tökéletesen felújított Luby kastélytól egész egyszerûen tátva maradt a szám, gyönyörû lett az az épület! De a faluközpont több épülete is ugyanilyen lehet – ha ugyanígy felújítják majd!

Nagyar után sok aszfalt és Kisar, aztán Tivadar, újabb kenyeres szilvalekvár szelet és megint aszfalt, majd Tarpa... Tarpára beérve az ország egyetlen épen maradt szárazmalma mellett vezetett el az utunk, sajnos a  szilvanapi forgatag átterjedt a máskor feltehetõleg senkit nem igazán lázba hozó szárazmalomra is, így odaérkezésünkkor egy kicsit sokkolóan zsufis volt a hely – no de legalább nyitva találtuk. Nagyon érdekes volt!

A szárazmalom meglátogatása után nem kellett már sokat gyalogolnunk, ugyanis a malom  alig 100 méterre volt a céltól - és az egyszerûen leírhatatlan szilvanapi forgatagtól!

A célban az oklevél és a kitûzõ mellé egy kis üveg Tarpai meggypálinka is dukált, ráadásul pár lépésre a túrabázistól Szatmár-Bereg legnagyobb ínyencségei vártak ránk, szép sorban kirakva: kemencében sült rétesek, sok-sok helyi lekvár, mindenféle aszalt gyümölcsök, beregi sajtok és vagy 100 féle pálinka – mind-mind kínálgatta magát! Hát ezt a napot mintha direkt nekem találták volna ki!

A túra szervezõinek ez úton is szeretném köszönetemet és elismerésemet kifejezni a szívélyes vendéglátásért, a leírhatatlan ellátásért (jut eszembe, a nevezési díj 200 azaz kettõszáz  Ft volt) és úgy anblokk azért, hogy itt lehettem és részt vehettem ezen a nagyszerû túrán! Annak ellenére mondom, hogy „nagyszerû”, hogy az útvonal egyáltalán nem szûkölködött sem aszfaltban, sem gátban, de valahol mégis klassz volt minden egyes kilométere, mert látnivalókból is pontosan ugyanannyi akadt, mint aszfaltból és gátból :-) Azaz sok! Íme itt a bizonyíték, hogy egy nem hegyes-völgyes vidéken is lehet szuper túrákat rendezni - mert kicsit sem kétséges, hogy a tarpaiaknak ez sikerült!

A gyaloglaton készült fotók már ott figyelnek a honlapon 
www.plecs.hu - még én magam is megnézem õket újra és újra, pedig én ott voltam... 


Röviden összefoglalva: ez irtó jóóóóó volt! Köszönjük kedves rendezõk, köszönjük Tarpa!  


 
 
Damjanich emléktúraTúra éve: 20122012.03.14 14:56:05
 

DAMJANICH 30

Mikor az -a tömeg és távolság mértékegységeket becenevében kombináló barátom által egyébként „érdekes ötlet”-nek minõsített- gondolat felötlött bennem, hogy a hétvégét esetleg a martfûi Damjanich túrának szentelem, mint mindig, mondhatnám szokásomhoz híven, arra készültem, hogy szép alaposan átböngészem a korábbi résztvevõk beszámolóit, hogy lássam, mégis mire számíthatok ezen a túratársak által kicsit kevésbé látogatott túrán. A beszámolók mindig sokat elárulnak, abból, hogy ki hogy érezte magát illetve mi volt a benyomása, mint mindenki, én is le szoktam vonni a saját kis külön bejáratú következtetéseimet, aztán legalább már nem úgy érkezem a túrára, mint egy nyeretlen kétéves, hanem a sarokpontokat illetõen legalább felkészült vagyok.

No uccu, egyik uncsi délutánon töltöttem is magamnak egy pohárka jófajta bort és azon melegében neki is veselkedtem a beszámolók átolvasásának! De meglepõ módon nagyon hamar végeztem! Nem, nem azért, mert elfogyott a bor, hanem azért, mert errõl a 24 éve megrendezett eseményrõl egyetlen árva beszámolót, egyetlen szimpla sort sem találtam sehol…

Hát gondoltam, ha már egyszer ilyen túrasporttörténeti lehetõséget sodort elém az élet, hogy egy majdnem negyedszázados rendezvényrõl én tehetem elsõként közkincsé a benyomásaimat, hát egy életem, egy halálom, én már biz’ megpróbálom, s már csak azért is elmegyek!

Íjjj, ez marha jól hangzik, de tudom, hogy ezt úgysem hiszitek el, ezért bevallom inkább, hogy a döntés meghozatalakor azért a martfûi termálfürdõben való túra utáni lazítás lehetõsége sem volt egy kifejezetten elhanyagolt szempont…:-)

Elég az hozzá, ahogy az a nagykönyvben (akarom mondani az éves túranaptárban) meg vagyon írva, reggel fél nyolckor már szembejött velem a 442-es úton a Martfû tábla, aztán pedig jött a nap elsõ szép feladata, a rajtnak helyet adó Damjanich iskola felkutatása. A GPS ugyanis egy takaros kis ötvenes évekbeli lakóházhoz irányított a közzétett házszám alapján, amirõl megállapítottam, hogy az nagyon alkalmas lenne általános iskolának, de egyúttal sajnos azt is, hogy ennek ellenére nem az! :-)

Az iskola végül pár száz méterrel arrébb rejtõzködött, az utcától kicsit hátrébb, de hát immár több hónapos geoládás tapasztalatom birtokában az egyébként remek rejtek megtalálása sem volt igazi kihívás! Megtaláltuk! :-) Megszokásból kis híján beloggoltam az iskola aulájában, de hamar kiderült, hogy itt inkább nevezési lapot kéne tölteni…úgyhogy azt tettem! A nevezési lapon ugyan kicsit sok volt az adat (anyja neve…), a nevünkkel is akadt kicsi gond, de az adminisztráció ennek ellenére gyors volt és kifejezetten gördülékeny, így 8 óra elõtt pár perccel máris útra készen álltunk, kezünkben egy fekete-fehér térképvázlattal és a nélkülözhetetlen „Túra ellenõrzõ lap”-pal. A suliban egyébként nagy volt a sürgés-forgás, még a martfûi városi televízió kameráját is felismerni véltem, szóval aki nem jutott be az idei Megasztárba, de szerepelni akar a tévében, annak jövõre itt a helye! :-)

A rendkívül segítõkész fõszervezõ úr még azt a lehetõséget is felajánlotta indulás elõtt, hogy a pontban 8 órakor induló csapathoz csatlakozva túravezetõvel küzdjünk meg a távval, de miután úgy éreztük, hogy kifejezetten antiszociális hangulatban vagyunk, lemondtunk a gyerekseregrõl és a magányos teljesítést választottuk.

Az útvonal elsõ „látványossága” rögtön túra utáni célpontunk, a termálfürdõ volt, majd a Tisza melletti földúton jutottunk ki a városszéli kerékpárútig. Az aszfaltozott drótszamár-ösvény nem a megszokott túralátnivalókat kínálta, várrom és kilátó történetesen éppen nem volt, de akár hiszitek, akár nem, a növényolajgyár ûrbázist idézõ furcsa tartályai is bizony érdekesek voltak! Majd’ 5 kilométernyi aszfaltkoptatás után értük a túra elsõ ellenõrzõpontját, a rendkívül hangulatos elnevezésû „A sörgyár bejárata elõtti tér” névre hallgató ellenõrzõpontot, amely –s ezt tuti, hogy ki nem találjátok!!!- történetesen éppen a sörgyár bejárata elõtti téren volt! Hát micsoda döbbenetes egybeesés! :-)

A téren két, nagyjából általános iskolás korúnak kinézõ srác érdeklõdött, hogy vajh’ a pontot keressük-e, majd miután gyors konszenzusra jutottunk abban, hogy igen, azzal a ténymegállapítással álltak elõ, hogy az biz’ már csak éppen õk maguk lennének! Nagyon megörültünk egymásnak, az egyetlen dolog, ami kicsit csorbította a kölcsönös örömöt, hogy egyúttal azt is elárulták, hogy fogalmuk nincs, hogy akkor most mit kell csinálni… Sebaj, mondom, hát nagy szerencse, hogy pont egy ilyen rutinos mókus ért ide elsõnek, mint szerénységem, de nem ragozom, lényeg a lényeg, hogy egy kék filctollal rajzolt, bekarikázott x képében megtaláltuk a mindkettõnk számára ideálisnak tûnõ megoldást az elsõre áthidalhatatlannak tûnõ, grandiózus problémára.

Miután ez a gond megoldódott, haladtunk tovább a túl sok izgalmat nem tartogató kerékpárúton, egészen Rákócziújfaluig, ahol ezúttal két iskolás korú leánnyal találkoztunk, akik viszont már sokkal profibbak voltak, mint fiú társaik, õk ugyanis azonnal rajzoltak egy kék x-et az igazolólapra. :-)

A falun végigsétálva ismét a hallatlanul változatos kerékpárúton haladva jutottunk el Rákóczifalváig, ahol –a változatosság jegyében-  nem kék, hanem piros x-et kaptunk, a Netovább sörözõben. De biz’ volt még tovább is, a városka –az itiner szerint- „sok látványosságot nyújtó” fõtere után ugyanis a település szélén fekvõ Sport büfébe is tettünk egy kitérõt. A látszólag tök céltalan „kunkor” túraszakmai okát a mai napig még nem sikerült megfejtenem, de még dolgozom rajta… Illetve, asszem már közel járok a megoldáshoz: erre ment az útvonal, oszt pont!

A Sport büfében egy kifejezetten kedves hölgytõl kaptuk a szokásos filctollas x-et, majd miután tartottunk pár perc pihenõt ügyes-bajos dolgaink elintézése miatt, közben érdeklõdtem nála, hogy miképpen forrta ki magát a túra idei új útvonala, merthogy úgy tudom, hogy a tavalyi esztendõig még másfelé vezetett. Tõle tudtam meg, hogy idénre lett kész a Martfûtõl egészen Rákóczifalváig vezetõ kerékpárút (lehet, hogy vezet tovább is, de a mi szempontunkból az irreleváns), s a változtatás oka pedig csak annyi, hogy „ezt egyszerûen nem lehetett kihagyni”…

Na bumm, gondoltam magamban, ha nem, hát nem, akkor ne is húzzuk az idõt, miután a kitûzõtt célfeladatokkal mindannyian megküzdöttünk a Sport büfé kis helyiségeiben, vágjunk neki a táv második felének!

A településrõl kiérve hamarosan megugrott a pulzusszámunk, merthogy egy „Tanösvény” feliratú irányjelzõ tábla dobogtatta meg a szívünket egy kissé, a táblát látva ugyanis azonnal arra gondoltunk, hogy most jött el a látnivalók ideje, még csak most jön majd a java, így természetesen újult erõvel estünk neki az elõttünk álló körülbelül 2,5 km-es nyílegyenes aszfaltcsíkkal való küzdelemnek - amit nagyjából a felénél egy derékszögû kanyar dobott fel és tett virgoncabbá. Az aszfalt felett aratott gyõzelem után elértük végre a tanösvényt, amit nagy izgalommal vártam, de az ötödik x megszerzése után hamar kiderült, hogy teljesen hiába – merthogy a túra útvonala nem azon, hanem a betonon vezet tovább… Hoppácska… Igaz, ami igaz, végülis sokkal könnyebben követhetõ, nem göröngyös, nem sáros… Na úgye, hogy vannak ennek is elõnyei!

Mire az aszfalt kontra tanösvény versenyben sikerült összegyûjtenünk és szép takaros csokorba rendeznünk az aszfalt nyilvánvaló pozitívumait és elõnyeit a csúf és unalmas tanösvénnyel szemben, máris a gát tövében találtuk magunkat, ahol igazi sportszakmai kihívás várt ránk: a túra összes szintemelkedését egyetlen rövid szakaszba sûrítve kellett teljesítenünk: azaz fel kellett mennünk a gátra! :-)

A gát olyan volt, mint a gát. Úgy általában. Felötlöttek bennem a régi szép „hídtúlmesszevanos” emlékek, de aztán hamar beláttam, hogy az ottani gát és az itteni gát között egyáltalán nem is vonható valós párhuzam, mert egyrészt ott több a gát, s meg fogtok lepõdni, de a látnivaló is! :-) Ez a gát nagyon kopár volt, mondhatnám, már-már unalmas…de hát ilyet ugye gátra nem mondunk…! Szóval nem volt túl eseménydús, na…

De azért akadt jó hír is, ezen ugyanis nem kellett se 30, se 60, se 90 kilométert menni, mindössze csak ötöt, ráadásul abban még volt egy szexi kanyar is, szóval igazából nincs is ok panaszra…

Annál is inkább, mert mire kezdtük volna kicsit felvenni a jó kis gátas feelinget, ripsz-ropsz Csillagmajorban találtuk magunkat, ahol két fiatalember osztogatta a már megszokott ikszeket és érdeklõdött kedvesen, hogy „Na, hogy tetszett a túra?”

Miután egyetértettünk abban, hogy igazán korai és elhamarkodott dolog lenne máris véleményt mondani és értékelni, így 5-6 kilométerrel a vége elõtt, már indultunk is tovább Martfû felé. Elõbb elhaladtunk egy szovjet katona sírja mellett, hja, így a rendszerváltás után huszonegynéhány évvel, aztán Rákócziújfalu szélénél visszaértünk a már jól ismert kerékpárútra. Igen, arra, ami idénre lett kész és amit nem lehetett kihagyni, majd ugyanazon az úton, amelyiken reggel elértük a sörgyár bejárata elõtti teret, most a sörgyár bejárata elõtti tértõl egy szûk óra alatt visszasétáltunk az iskolába.

A célban nagyon kedves fogatatásban volt részünk, a rendezõkrõl csakis jót és nagyon jót tudok mondani! Kedvesek voltak, segítõkészek, a teljesítésért szép nyomdai oklevelet adtak, s a tényleg nagyon jelképes (TTT igazolvánnyal 200 Ft) nevezési díj ellenére a célban még teával és hagymás zsíros kenyérrel is kínáltak. Csillagos ötös, tényleg az!

Maga a túra? Háááát…

Mi igazából nem bántuk meg, hogy eljöttünk, s nem is éreztük magunkat rosszul ezen a túrán, sõt… Igazából nem tudom, hogy vajon milyen lehetett a korábbi évek útvonala, de ezt a mostani vonalvezetést elsõsorban csak azoknak merem nyugodt szívvel ajánlani, akiknek a Sóút már valahogy túlságosan izgi és esménydús és emiatt ott már nem gyõzik kapkodni a fejüket! Na, ez a túra egy kicsit nyugisabb! :-)  

A vadiúj kerékpárútba azért virtuálisan ti is belekóstolhattok, ha kedvet kaptatok, s naná, hogy egyúttal körülnézhettek "a sörgyár bejárata elõtti tér"-en is, a túrán készült képeimhez vezetõ utat megtaláljátok a honlapomon: www.plecs.hu
 
 
túra éve: 2011
Pálos 70 túra és zarándoklatTúra éve: 20112011.10.12 09:51:47
 

Pálos 70

Elõször arra gondoltam, hogy írok egy rövidke beszámolót errõl az igazán nagyszerû és különleges túráról, hogy kicsit dicsérgessem a rendezõgárdát, mert nagyon megérdemlik, de aztán mikor neki akartam fogni, láttam, hogy valaki már gyorsabb volt, s miután átolvastam Bíbor sorait, most már úgy érzem, elég ha csatlakozom az általa leírtakhoz – a benyomásaim ugyanis tökéletesen azonosak voltak.

Nagyszerû szervezés, példaértékû szalagozás, bõséges ellátás és rengeteg apró kis plusz jellemezte ezt a túrát, amelyért mind-mind köszönet illeti a rendezõket! Nagyon örülök, hogy a hétvége gazdag túrakínálatából ezt választottam! Azért jómagam is kiemelnék két dolgot, amit már Bíbor is megtett, de a nyomatékosság kedvéért megerõsíteném….

Az egyik, hogy bár a túrát a rajt pillanatától a célig erõsen áthatotta a vallás és a hit témaköre, soha, egyetlen másodpercig sem éreztem ezt tolakodónak, sõt, az elgondolkodtató „bölcsességek”, az ellenõrzõpontokra kitett feliratok inkább gondolat ébresztõek voltak, s ez így, ilyen formában kifejezetten emelte a túra értékét.

A másik pedig az, hogy jómagam is rengeteg olyan túratárssal (zarándokkal?) találkoztam, fõleg Klastrompuszta és a pilismaróti komp közötti szakaszon, akik nem tudom, hogy milyen távokon indultak, de számomra felfoghatatlan öltözetben, lábbeliben és úgy általában nagyon minimális felkészültséggel vágtak neki egy 20-40 vagy akár egy közel 75 km-es útnak, szemmel láthatóan erejükön felül – ez bizony így a felelõtlenség és a böszmeség határán lavírozik valahol…de õk tudják! :-)

Talán a rendezõknek jövõre érdemesebb volna kicsit nyomatékosabban felhívni a zarándoktársak figyelmét arra, hogy szép dolog a hit, biztos sok erõt is ad, de lehet, hogy csak úgy önmagában 75 km-hez azért nem elégséges…:-)

A túrán készült fotóimat megkukkolhatjátok a honlapomon: www.plecs.hu   
 
 
Lesvadászat tájékozódásiTúra éve: 20112011.09.13 18:15:54

LESVADÁSZAT


Mikor Tonnakilométer túratárs (ezúttal szervezõként) elõször osztotta meg velem ennek a túrának az ötletét, egybõl tudtam, hogy valami nem megszokott dolog van itt készülõben. Be kell vallanom, hogy nem vagyok kifejezetten oda a tájékozódási túrákért, egyetlen Bükk 900-as teljesítésemen kívül nem is dicsekedhetem ilyen jellegû trófeákkal, de erre a túrára mégis hamar elõneveztem, mert úgy gondoltam, hogy ez itt valami nem szokványos móka lesz!:-)


Elöljáróban csak annyit: nem is csalódtam!


Ahogy egy ilyen túra elõtt illik, szombat délután otthon a gép elõtt ülve próbáltam felkészülni a vasárnapi „kalandokra”, de a térképet nézegetve már akkor is sejtettem, hogy ez nem lesz olyan egyszerû menet…  De mivel a térképen lévõ utak alapján némely lesek „ésszerû útvonalon” ugyan nagyon messze estek egymástól, mások viszont alig kõhajításnyira, ezek alapján úgy véltem, biztos fogom néha látni egyiktõl a másikat és talán nem is lesz olyan ördöngös mutatvány ezt a 47 lest végiglátogatni. Miután sikeresen meggyõztem magam arról, hogy nem lesz ez olyan "agyas", hogy elõre el kéne tõle borzadni, el is tettem magam másnapra, hogy aztán reggel végre élesben is belevethessem magam a gép elõtt már néhányszor végigjátszott „vadászatba”.


Szombaton reggel a korai nevezõk közé tartozva a rajtidõ elején indultunk útnak, s a sors úgy hozta, hogy két helyismerettel bõven rendelkezõ vadásztárssal, Viktorral és Dantéval együtt indultunk útnak. Õk egyes vadászterületeket bámulatos alapossággal ismertek, nekünk viszont volt GPS-ünk, így hamar felismertük, hogy együtt „ideális”, a szükséges eszközökkel és ismeretekkel egyaránt felszerelt csapat vagyunk, s miután a menettempónk is nagyjából azonos volt, gyakorlatilag együtt haladtunk. Hamar meg is küzdöttünk az elsõ néhány célponttal, de már ekkor „gyanús” volt viszont, hogy ahol a térképen utat láttam, ott a valóságban nyoma nem volt se útnak, se ösvénynek, ellenben ahol a kinyomtatott rajzon nem láttam csapást, ott hatalmas keresztezõdést találtunk! Pár perccel késõbb a helyzet tovább fokozódott, ugyanis azzal is szembesülnünk kellett, hogy a térképen erdõnek jelölt terület a valóságban egy kukoricaföld, ahol meg józan paraszti ész szerint szántót kellett volna találnunk, ott egy kökénybokrokkal megerõsített erdõsáv „állta” utunkat. Szóval kezdett szép lassan, de határozottan körvonalazódni, hogy az az útvonal, amit én a gép elõtt berajzoltam otthon, az lehet, hogy térképen tök jól végigjárható, a valóságban viszont egészen más utak és terepviszonyok vannak. :-) 



Itt jött jól azonban alkalmi vadásztársaink tényleg bámulatos és lenyûgözõ helyismerete, mert õk többnyire pontosan tudták, hogy hol ritkul az erdõ, hol lehet átvágni rajta, ismertek egyetlen térképen sem jelölt vékonyka ösvényeket, s volt elképzelésük arra vonatkozólag is, hogy hol lehet levágni komolyabb kökényharc nélkül egy viszonylag nagy kerülõt! Voltak lesek, amikkel így négyesben nagyon könnyen megharcoltunk, de voltak olyanok is, amik még így is szép kis „köröket” követeltek, merthogy a kökény-vadrózsa-bogáncs-csalán védelmi vonalat is felvonultató erdõsávval egyszerûen nem mertük felvállalni a nyílt harcot. Ugyancsak meglepõen „kemény” ellenfél volt a napraforgótábla is, de aki még nem vadászott lesekre, annak elárulom azt is, amit jómagam is csak most tapasztaltam meg igazán, mégpedig azt, hogy még a kukoricaföld sem éppen egy lesvadász-barát közeg! :-)


A rendezõknek hála, a GPS-en és a térképen kívül még egy nagyon hasznos segédeszköz is rendelkezésünkre állt a lesek pontos helyének felkutatásában, mégpedig a hang! Egyszerûen csak követni kellett az erdõben a kacagás hangját, a leshez nálunk hamarabb érkezõ vadásztársak között ugyanis mindig akadt egy-egy, aki nem bírta ki harsány röhögés nélkül az itinerben elõre megadott kérdésekre adandó válaszok lesre feltett válaszlehetõségeinek végigolvasását! Bevallom, ily módon én is „segédkeztem” néhány utánunk érkezõnek, mert biz’ isten voltak olyan feladatok, amiket elég nehezen lehetett egy jó nagy röhögés nélkül megoldani! :-)


Persze jó helyismeret ide, meg GPS oda, azért így is akadtak „érdekesebb helyzetek”… Például „kedvencünk”, a C16,  amelynél például pontosan tudtam, hogy a les ott van elõttem max 50 méterre, de ennek ellenére nyomát sem láttam! Lesnek nem, de megint ott állt velem szemben egy mellkasig érõ vegyes kökény-bogáncs-csalán-vadrózsa alakulat, vicsorgó pitbull tekintettel… Ez tipikusan az az eset, amikor a tájékozódási túra átmegy gondolkodós túrába: megkerüljek-e egy másfél hektárnyi dzsindzsát, bízva abban, hogy egy másik irányból jobb „út” vezet a leshez, vagy kezdjek bozótharcba? :-)


Mivel sajnos a kiírásban az olyan egyébként nagyon hasznos eszközök, mint a bozótvágó kés, a napalm (de minimum a teli benzineskanna, plusz egy csomag gyufa) nem szerepeltek, mint a teljesítéshez igénybe vehetõ és ajánlott segédeszközök, kénytelenek voltunk pusztán emberi erõforrásainkra hagyatkozni! De nem szépítem, tényszerû leszek: ezek az erõforrások például a már említett „kedvencnél”, a C16-os lesnél kifejezetten elégtelennek bizonyultak! :-) Igen kegyetlen bozótharc árán tudtuk csak meg, hogy a kérdéses lesnek mibõl van a létrája - merthogy ez volt a kérdés!


Igazából az egész túra egy nagy kaland, minden felkeresett les egy külön történet, de nem mesélem el mindet - ha szeretnétek többet látni a lesekbõl, nézzétek meg a túrán készült képeimet, a hozzájuk vezetõ utat a holnapomon megtaláljátok: www.plecs.hu


Összefoglalásul csak annyit, hogy egy igazán remek, nagyon vidám és a maga nemében kifejezetten különleges túra volt a Lesvadászat, ráadásul a célban kitûnõ ellátás várt bennünket, a gyakorlatilag korlátlanul fogyasztható õzpörköltért külön is járna a Michelin csillag! :-)


Köszönöm a szervezõknek a kitûnõ rendezést, a rengeteg munkát, amit ebbe a rendezvénybe fektettek, Viktornak és Danténak pedig a sok segítséget, amit a túra teljesítéséhez tõlük kaptunk. Biztos nélkülük is boldogultunk volna, s most hogy már kedd van, azt hiszem most már lassan nélkülük is a "C" jelû vadászterület felé tartanánk :-))))


Élmény volt ez a nap – azzal együtt is, hogy a C16 dzsindzsáján átgázolva nem éreztem úgy, hogy élvezem… :-) De most már tudom, hogy pedig de! :-)


Ja! S mint a célban aztán megtudtam, a C16-hoz a másik irányból remek út vezet…:-)

 
 
Vigyázó-Vladeasa 57/33/Kalotaszeg 50/Körösfő 27/Zsobok 25Túra éve: 20112011.08.22 12:03:22
 

Vladeasa 44, Kalotaszeg 40, Zsobok 25

Mikor tavaly volt szerencsénk eljutni erre –az idei évre már trióvá bõvült- túraduóra, õszi idõ fogadott bennünket, köddel, szemerkélõ esõvel, néha alig ötven-száz méteres látótávolsággal, megáradt Kalota folyóval, sáros útakkal - de mégis, amit láttunk, már akkor is tetszett!

Idén aztán duplán volt kegyes hozzánk a sors, egyrészt, mert ismét ott lehettünk a rajtban, másrészt ragyogó napsütést és meseszép idõt kaptunk, s ennek köszönhetõen egy egészen más túrát láttunk, mintha tavaly! Mintha korábban soha nem is jártunk volna még itt, olyanokat láttunk, amirõl tavaly nem is gondoltuk, hogy ott vannak! De kár ezt ragoznom, mert leírhatatlan, a Vladeasa egész egyszerûen gyönyörû volt!  

A Kalotaszeg túrán tavaly -a már említett okok miatt- nem is vehettünk részt, mert tulajdonképpen elmaradt, idén szerencsére az idõjárás nem szólt közbe, s mit szépítsem: kánikula ide-oda, imádtuk minden kilométerét! Leírhatatlan érzés a tipikus erdélyi tájakon barangolni, útközben „szemezni” a legelõre tartó bivalyokkal, felmászni egy-egy több száz éves fatemplom tornyába vagy kemencében sült friss kenyérrel juhsajtot kóstolgatni! De egészen biztos, hogy a kalotabikali román bácsi házba invitálós, „cujkás” vendéglátása is örök élmény marad!  

A hétfõi Zsobok túráról ugyan elsõsorban a hatalmas kánikula és az azt fokozó árnyékhiány maradt meg bennünk leginkább :-), de azért nagyon jó volt eljutni a Varjúvárhoz és bebarangolni a környék eme talán kissé „félreesõ” településeit!   

Összességében zseniális túrák voltak ezek! Külön köszönet jár a rendezõnek, Vígh-Tarsonyi úrnak, aki gondoskodott arról, hogy minden útba esõ nevezetesség nyitva várjon bennünket, hogy soha ne maradjunk éhesek vagy szomjasak, aki kis híján még azt is elintézte, hogy a zárva tartó bolt kinyisson nekünk egy üveg hideg sörért, aki nélkül ezek a túrák egészen biztosan mások lennének! Köszi mindent, Laci!

Ugyan a Cabana Vladeasa-tól levezetõ kék jelzésen még második próbálkozásra sem sikerült végig lejönnünk Székelyjóig, de hát kell hagyni kihívásokat a következõ évre is, nem? :-)

Mert az úgye nem kétséges, hogy ha tehetjük, jövõre biztosan újra ott leszünk!

Ha van kedvetek körbenézni a Fehér-kövek környékén, virtuálisan velem együtt keresni a kék jelzést a Cabana Vladeasa alatt, bedugni a buksitokat valamelyik sok száz éves fatemplom tornyába, esetleg megismerkedni a Zsobok-Sárvásár „fõút” legjavával, a túrákon készült képeimet ezúttal is megtaláljátok a honlapomon: www.plecs.hu
 
 
Magas-Tátrai BarangolásokTúra éve: 20112011.07.26 08:39:15
 

Ahogy az elõttem hozzászóló túratárs is utalt rá, Tonnakilométer beszámolója olyannyira részletes és alapos, hogy ezzel gyakorlatilag nekünk már ki is fogta a szelet a vitorlánkból, ehhez már nem tudunk sok újat hozzátenni! De igazából nem is kell, hiszen az élményeink azonosak, úgyhogy én sem szeretnék már mesélni a túra szépségeirõl, mert egyrészt Tonnakilométer már megtette helyettem, másrészt a képek beszédesebbek minden szónál!

Gyönyörû, leírhatatlan, páratlan, felfoghatatlan…ilyesmi jelzõk ugranak be elsõre, ha erre a túrára gondolok, de persze ha kicsit elvonatkoztatok a valóban lenyûgözõ tájtól, akkor azért a brutális, állat, durva jelzõk is felsejlenek itt-ott…:-)

Mit szépítsük, a Rovátka-hágón való leereszkedés azért valóban kicsit meredek volt, és ezt a szó minden értelmében érthetjük… Meredek volt az így is, meg úgy is… :-) Nem szeretném túldramatizálni, de azzal talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy nem mindig éreztem magam kifejezetten biztonságban itt-ott! S ha eszembe jutnak a tekintetek, amiket a hágó tetején láttam, meg azok a tétova mozdulatok, ahogy mindenki neki indult a néhol szinte majdnem függõleges ereszkedésnek, meg ha felsejlenek azok az erõsen szorító kezek, amik markolták a vasat, akkor azért ki merem jelenteni, hogy ezzel biz’ nem voltam egyedül, sõt…! Biztos volt több olyan túratárs is, aki kifejezetten élvezte ezt a részt, de aki ott volt és látta azokat az arcokat és azokat a tekinteteket, amiket én, az valószínûleg nem hiszi, hogy õk voltak többségben – még ha utólag meg is szépülnek az élmények. Mert hogy ez egy élmény volt, az azért elvitathatatlan!    

Nem volt ez egy könnyû túra, de nem vitás, hogy minden másodperce bekerül azon pillanatok közé, amiért érdemes túrázni! Azért én remélem, hogy Balázs jövõre egy kicsit „hétköznapi ember barátabb" :-) útvonallal vár majd bennünket – és remélem, hogy ismét, harmadszor is ott lehetek majd a rajtban!

Ha belekóstolnátok a Rovátka-hágót követõ ereszkedésbe, megnéznétek a mesés tengerszemeket vagy csak úgy egyszerûen gyönyörködnétek a csodaszép hegyekben, a túrán készült képeimhez vezetõ utat most is megtaláljátok a honlapomon. www.plecs.hu
 
 
Baranya - TolnaTúra éve: 20112011.05.19 09:30:15
Baranya-Tolna 30

Kisjubileumi, tízedik kiírása volt ez a túrának, ez pedig már önmagában is éppen elég ok lett volna arra, hogy meglátogassam, de bevallom, ennél azért többet nyomott a latban, hogy az elõzetes tanulmányozás során egyszerûen érdekesnek találtam az útvonalát. Miután a rendezõkkel való kapcsolatfelvételt követõen minden szükséges információt megkaptam, már nem volt kétséges, hogy a szombati napot Komló vidékén töltjük, s bizony, nagyon jó választás volt, egyáltalán nem is csalódtam benne!

Kellemes, amolyan családias kis túra ez, nem is túl hosszú, nem is túl nehéz, bárki számára teljesíthetõ, szóval éppen olyan, amilyenbe mindenki, aki kedveli a természetben való bóklászást, bátran belevághat! Az útvonala pedig nagyon szép és telis-tele van érdekességekkel, ami annak, aki azért nem ezen a vidéken van otthon, csak fokozza a túra élményértékét, szóval minek ragozzam feleslegesen, nekem biz' kifejezetten tetszett ez a túra, útvonalastól, rendezésestõl, ellátásostól, mindenestõl! 

Az egyetlen aprócska „baja”, hogy pont olyan idõszakban rendezik, amikor a hétvégi túrakínálat az éves maximumon van (nem néztem végig, de valószínüleg egész évben nincs még egy olyan hétvége, amikor egy hétvégén ennél több túra van, mint éppen május közepén, szóval nem lenne jó ötlet ezt kitenni a csúcsidõszakból, picit arrébb?), ezért, s csakis ezért nem leszek most annyira könnyelmû, hogy már most megígérjem, hogy jövõre is ott leszek!   

Ha van kedvetek megnézni a Kelet-Mecsek csodaszép tájain készült képeimet, ha tennétek egy virtuális túrát a Tolna megye legmagasabb pontján álló kopjafához, megnéznétek a Márévárat "felülrõl" vagy virtuálisan megízlelnétek a túra végén kapott frankó gyümilevest, a túrán készült fotókhoz vezetõ utat a honlapomon (www.plecs.hu) a tavaszi szekcióban keressétek!
 
 
DemeterTúra éve: 20112011.05.10 15:08:53
 

Demeter 30

A hétvége igazán sokszínû kínálatából mindenféle nem részletezendõ okok miatt erre a viszonylag „kis” túrára (remélem ezzel a rendezõket nem bántom meg) esett a választásunk, s azt kell mondjam, nem is bántuk meg.  Mondhatnám, hogy pont azt kaptuk, amit vártunk, de ez nem igaz, mert igazából a túra jobb volt, mint amire számítottunk! Gondolom nem vagyok egyedül azzal, hogy a „Mezõföld” tájbesorolás hallatán azonnal végtelen szántóföldekre asszociálok, de a tényállás az, hogy ezen a túrán szántóföldet alig láttunk, szinte végig erdõk, mezõk, rétek váltották egymást!

Bár a megadott útvonalban több hegy is szerepelt, ezeket direkt nem soroltam fel az imént, merthogy hegyeket (Látó-hegy, Ökör-hegy) nem találtunk! :-) Biztos ott voltak, bár mi nem észleltünk 5-10 méternél nagyobb látható-érzékelhetõ szintkülönbséget egyben, de biztos ott voltak :-)

Nagyon szépek voltak viszont az erdõk, a térdig érõ zöld fûvel övezett, homokos utak tényleg csuda hangulatosak voltak ezen a reggelen, de szépségben nem maradtak el a hatalmas rétek sem, s a szélben ringatozó árvalányhajjal borított mezõk látványát is igazán kár lett volna kihagyni…  

A rendezésrõl is csak jót mondhatok, a szervezõk segítõkészek és kedvesek, az ellátás pedig kitûnõ volt és az erdõn-mezõn ide-oda kanyargó útvonal követése sem okozott semmi problémát – annak ellenére sem, hogy az itiner térképet nem tartalmazott, viszont a leírás abszolút tökéletesen használható volt, a jelölések pedig többnyire szépen karbantartottak és felújítottak, ahol meg szalagozásra volt szükség, ott is minden a helyén volt. Akadtak ugyan ínségesebb szakaszok, ahol jelek nem igazán jöttek szembe, de ott is annyira egyértelmû volt az út és a leírás, hogy én egészen egyszerûen elvéthetetlennek éreztem.

Összességében ez egy igazán kellemes kis túra volt, örülök, hogy a sors ide irányított bennünket ezen a hétvégén, õszintén mondom: kicsit sem bántuk meg!

Ha hozzám hasonlóan most egy irodában ücsörögtök, akkor ki ne hagyjátok a csudazöld fûvel övezett fehér homokos utakat, a  túrán készült képeimhez vezetõ linket megtaláljátok a honlapomon: www.plecs.hu
 
 
Karancs-MedvesTúra éve: 20112011.05.06 09:03:14
 

Karancs-Medves 50

Nem szeretnék meteorológusba átmenni, de errõl a hétvégérõl, bárhol is túrázott az ember, nem lehet az idõjárás nélkül írni… Cefet idõt ígértek a hétvégére, szóval, szedtem a lábam, ahogy tudtam, hogy minél hosszabb szakaszt tudjak megtenni esõ nélkül. Ennek megfelelõen az elsõk között rajtoltam, aztán egybõl fel a Kálváriára, utána meg a Karancsra – mire a kilátóhoz értem már nem csak azért éreztem feleslegesnek a pullit, mert elég határozottan és elég sokat mentünk felfelé, hanem azért is, mert odafent már ragyogóan sütött a nap.

Így folytatódott ez késõbb is, gyönyörû volt az idõ és gyönyörû volt a táj is! Ez a túra szinte tökéletes útvonal vezetésûnek nevezhetõ, minden kilométere szép, tele van látványosságokkal, érdekességekkel, de maga a táj önmagában is gyönyörû – szóval hol, ha nem itt érzi jól magát az ember???

Haladtam is szépen, gyorsan fogytak a kilométerek, szinte észrevétlenül, „pillanatok” alatt jutottam el egyik pontról a másikra. Az út legszebb részét ragyogó idõben tettem meg, 30 kilométer környékén, a Pécskõ-nyeregnél borult be elõször az ég… Hát láttam, hogy ennek fele se tréfa, fõleg, hogy még elõttem állt az itinerben kissé „rettegettnek” beállított Somlya, aztán a Csókás- és a Szánas-tetõ, meg még vagy közel 20 km! Ezért nem is sokat idõztem az ellenõrzõpontnak helyet adó Laci büfében, hanem egy pár perces frissítés után mentem tovább, mert várt rám a Somlya! A hegy szerintem nem  olyan komoly, mint ahogy azt elõre sejtették, de biztos van, aki nem szerette, mert azért az a fajta, amelyiket lehet nagyon nem szeretni! :-)  A hegyrõl leereszkedve (na lefelé tényleg rossz volt…) egyszer csak szántások között találtam magam, s amerre néztem, csak komor, szürke felhõket láttam, a távolból hatalmas dörgések jelezték, hogy itt azért készülõdik valami, valahogy az volt az érzésem, hogy már mindenhol esik, csak ahol én vagyok, pont ott nem. :-) Lehetett benne valami, mert Zagyvapálfalvára érve nedves aszfaltot találtam, az meg nem életszerû, hogy ilyenkor végiglocsolták volna az utakat! :-)

S így ment ez tovább, körülöttem mindenütt komor fellegek, de esõ csak cseppekben, egészen minimális, a Csókás tetõre érve már számoltam a hátralévõ kilométereket, s bár az ég egyre borúsabb, a szél meg egyre erõsebb lett, de bakker, végigértem komolyabb esõ nélkül!!!  

A túra egyébként nagyon rendben van, az elsõ 30 km útvonala egészen egyszerûen tökéletes, de az utolsó 20 sem rossz, csak az elsõ 30-hoz képest azért nem ugyanaz a kategória... A Gorkij lakótelepi átkötõ meg…hát azt hagyjuk!

A szervezõk egyike mondta, hogy az eredeti útvonal megváltoztatására azért volt szükség, mert a szlovák oldalon mindig „cirkuszoztak” a Somoskõi várnál a belépõkkel (ezt két évvel ezelõtt magam is megtapasztaltam), de ettõl függetlenül azért õszintén megmondom, a Somoskõi vár nekem hiányzott ebbõl az útvonalból.  Ez így is egy szép túra, de az utolsó 20 km azért érezhetõen vékonykább az elsõ 30-nál!

Ha megnéznétek az egyre gyorsabban pusztuló Dornyai turistaházat, szétnéznétek a Medves- fennsíkon,  megcsodálnátok a rónabányai Zenthe emlékpark látványosságait  vagy egyszerûen csak vennétek egy vizuális mintát a Csókás-tetõ szürke égboltjából, a túrán készült képeimhez vezetõ utat megtaláljátok a honlapomon: www.plecs.hu
 
 
3x7/ 7+7/ 7 Mérföldes Tekergés - tavaszTúra éve: 20112011.04.29 10:33:05

3x7 Mérföldes


Nafe túratárs beszámolója oly mértékben alapos és kielégítõ, hogy számomra már csak az lelkes egyetértés és a heves bólogatás marad, ugyanis kevés aprócska dolgot kivéve mindennel egyetértek. Még az esõ is majdnem ugyanott ért el bennünket! :-)

Mi is kihagytuk a Csikling várnyomot (jártunk már ott párszor, s tudjuk, hogy várról azért itt csak nagy képzelõerõvel beszélhetünk), s bizony mi is benéztük a Hamuház utáni szalagozott kanyart… Talán ez volt a túra egyetlen „hibája”, már amennyiben ezt hibának lehet nevezni, hiszen a jelzések elég egyértelmûek voltak, csak ha valahol ennyire jó a szalagozás, az ember hajlamos elbambulni és csak a szalagokat követni… Mi szerencsésebbek voltunk, mint nafe és csapata,  pár méter után gyanús lett nekem az a furcsa irányba tartó út, s a GPS-re nézve nem kellett sokáig gyõzködnöm magam arról, hogy az a szalag nem nekünk szól. Viszont érdekes, hogy mások nem nagyon akartak hinni nekem, többen is furcsán és nagyon kétkedve néztek rám, mikor mondtam, hogy szerintem itt nem a szalagozás felé kell menni… :-)

Az útvonal többi részét illetõen is abszolút csak egyetérthetek a nafe által leírtakkal – talán még annyi, hogy ezek szerint a Garmin jobb, mint a Magellan :-), merthogy a Garminnak semmi gondot nem okozott a Bükkös-árok/Burok-völgy kombó. Ugyanezt sajnos nem mondhatom el magamról, mert nekem mondjuk annál többet :-), igazi akadálypálya volt! Persze most már én is tudom, hogy a klasszikus értelemben vett jelzett turistaút és a Bükkös-árok meg a Burok-völgy nem igazán összeegyeztethetõ fogalmak… Itt a turistaút fogalmát csak jelképesen kell érteni!

Konklúzió: nóagyon szép túra volt ez, gyönyörû és igazán kalandos útvonallal, hihetetlen mennyiségû medvehagymával, s igen, megint csatlakoznom kell nafe-hez: nagyon jó lenne, ha lenne jövõre is!

Ha volna kedvetek megnézni, a Burok-völgyi kalandpark és medvehagyma tengerben készült képeimhez vezetõ útat megtaláljátok a honlapomom: www.plecs.hu
 
 
Aranyszarvas - KincsemTúra éve: 20112011.03.28 10:02:03
 

Aranyszarvas 50

Nem jártunk még korábban ezen a túrán, úgyhogy kíváncsisággal teli izgalommal indultunk reggel a tápiószelei múzeum felé – merthogy az 50-es távja minden más távtól eltérõen onnan rajtolt, ráadásul fél órával késõbb, mint a rövidebb távok. Bevallom, ezt elsõre kicsit furcsának találtam, aztán átgondoltam, s másodikra sem változott a helyzet…:-)

De biztos meg van ennek is a jó oka, bár én nem jöttem rá, hogy mi az… Persze ezzel azon túl, hogy nem értem, az ég adta világon semmi baj nincs. Talán még annyi lehetne, hogy mint biztos sokan tudják, a túra névadójának, az Aranyszarvasnak a másolata a rajtnak helyet adó Blaskovich múzeum gyûjteményének része, s talán emiatt? De ha emiatt indultunk innen, akkor jó lett volna egyúttal megnézni is, de erre sajnos sem reggel, sem délután nem volt lehetõség, reggel ugyanis még, délután meg már nem volt nyitva a múzeum. Nem tudom, hogy év közben úgy általában hányan látogatják a tápiószelei múzeumot naponta, de becsléseim vannak (:-)), s ezek alapján azt gyanítom, hogy a túra napja a múzeumban akár az év egyik leglátogatottabb napja is lehetne. Talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy vajon valóban ilyenkor is mereven ragaszkodni kell-e a szokásos nyitva tartáshoz – rengeteg példát tudnék ugyanis mesélni a szelei múzeum vezetõjének olyan kistelepülésekrõl, ahol a túra alkalmából a településre érkezõk kedvéért a túra napján tovább tartanak nyitva a látnivalók - akár egy másik, kevésbé látogatott nap nyitva tartása terhére. Ajánlom ezt a szeleieknek is megfontolásra érdemesnek - persze csak akkor, ha egyébként azért tartják fenn a múzeumot, hogy látogatókat is fogadjanak!

De hadd írjak inkább magáról a túráról… Tudom, hogy nem kevesen viszolyognak az ilyen alföldi típusú túráktól, de meggyõzõdésem, hogy néhány kivételtõl eltekintve alaptalanul. Az Aranyszarvas útvonala a maga kategóriájában például szerintem kifejezetten változatosnak nevezhetõ, s szép keresztmetszetét adja az alföldi tájnak. Ha mondjuk valaki csak egy ilyen túrára akarna elmenni, ez kifejezetten jó választás lenne! S igaz ugyan, hogy ebben az útvonalban is vannak olyan részek, ahol a szántóföldek „romantikája” uralja a tájat - de hát most õszintén, melyik túra útvonalában nincs ilyen szakasz? Az Alföld ilyen, ne keressünk itt hegycsúcsokat meg meredek sziklafalakat, mert azok tényleg nincsenek, de azért a Hajta parthoz vagy a Farmosi erdõhöz hasonló helyeken egyáltalán nem rossz néha túrázni, sõt…

Ráadásul a túra feelingjét kétségtelenül megturbózza az a lehetõség, hogy a Kincsem lovasparkban útközben (az 50-es távon úgy nagyjából 30 km-re esik) ebédelni is lehet. Jópofa fakultatív program ez, tetszik, hogy marhapörkölttel és gulyáslevessel várják a már kissé meggyötört túrasereget, de a korábbi hozzászólások által szinte legendássá minõsített marhapörkölt további fétisizálásából azért inkább kimaradnék… Nem volt rossz, könnyed kis ebédnek tökéletes volt, de azért kerülném az erõsen túlzó jelzõk használatát, s azt is be kell vallanom, hogy az ártáblán szereplõ „nagy adag” elnevezés alapján azért kicsit merészebb elvárásaim voltak a mennyiséget illetõen, s nem ekkora adagra számítottam :-)

Meg kell még említenem a szervezést, amely a Lipák túrák jó híréhez méltóan ismét hibátlan és zsírprofi volt. Különösképpen ki kell emelnem a célban tapasztalat igen gyors és gördülékeny érkeztetést, amely annak dacára ment nagyon frappánsan, hogy pont érkezésünk elõtt esett be a célba egy busznyi túrázó, gondolom valamelyik rövidebb távról. A díjazást így is percek alatt megkaptuk, az emléklap és a jelvény is kifejezetten szép, igényes cucc, s a célban kapott búrkifli is nagyon finom volt. S ha már a harapnivalók kerülnek szóba, az ellátás osztályon felüli volt, a szerintem csak szelei túrákon szokásos Óriás Pöttyös Túró Rudi nekem mindig nagyon bejön! :-) Köszönjük a szeleieknek a nagyszerû rendezést!

Ha lenne kedvetek megnézni, hogy milyen a Hajta part kora reggel, körbekukkolnátok kicsit a Farmosi erdõben vagy virtuálisan belakmároznátok a „nagy adag” Kincsem parkos marhapörköltbõl, a túrán készült képeimhez vezetõ utat megtaláljátok a honlapomon: www.plecs.hu 

    
 
 
Dunán innen - Dunán túlTúra éve: 20112011.03.07 11:10:14
 

Dunán innen, Dunán túl 50

Mikor elkezdtünk azon meditálni, hogy mindenféle -most nem részletezendõ- okok miatt esetleg elmegyünk erre a túrára, gondoltam, mint mindig, kicsit ezúttal is elõtájékozódom, azaz megnézem mit írtak a rendezvényrõl a korábbi résztvevõk. Az olvasással viszont nagyon hamar végeztem, ugyanis annak ellenére, hogy az idei már az ötödik rendezés volt, egyetlen sort sem találtam a túráról itt a TTT honlapon. :-(  

Hogy ezt a méltatlan állapotot felszámoljuk, s az utánam útnak indulók jövõre majd ne járjanak már úgy, ahogy most én, gondoltam írok pár sort a túráról, már csak azért is, mert lehet, hogy nem ez az ország legszebb túraútvonalainak egyike, de azért egyáltalán nem szûkölködik szép helyekben, s a maga nemében mindenképpen érdekes, szóval én bátran ajánlom mindenkinek, akinek van kedve megismerkedni ezzel a vidékkel!  

Az adonyi rajt és a dunavecsei cél ugyan önmagában elsõre riasztó lehet a hozzám hasonlóan elkényelmesedett és ellustult autós túratársaknak, de a rendezõk erre is kínálnak megoldást: reggel Dunaújvárosból a szervezõk által biztosított autóbusszal jutottunk el az Adony közelében lévõ rajtba, Dunavecsérõl pedig személygépkocsikkal szállítottak vissza minden célba érkezõt Dunaújvárosba. Mindezt teljesen díjtalanul!!!

Azt már elõre tudtuk, hogy a táv rövidebb lesz, mint a legtöbb ötvenes, de a rajtban arra is figyelmeztettek bennünket, hogy a nagy sár miatt a rácalmási Nagy-sziget körbejárása is elmarad, a tervezett teljes kör végigjárása helyett csak egy kis kunkort jelöltek ki abszolválásra a szervezõk, így az útvonal tovább rövidült. Igaz, túrázni jöttünk, de azért bánta kánya, a térdig érõ sárban való dagonyázás ugyanis számomra nem tartozik a túraélmények közé, így bár picit sajnáltam, hogy éppen a túra egyik legérdekesebbnek tûnõ részén haladunk majd kevesebbet, de gondoltam, ha így döntöttek, annak biztos jó oka volt… S ezt a Nagy-szigetre érve az is belátta, aki korábban esetleg kételkedett! :-)

A Nagy-szigetrõl kiérve jött az elsõ frissítõpont, ahol voltak ugyan a szokásos túrakaják is, de sokkal inkább említést érdemel, hogy itt találkoztunk elõször azzal a brutálisan finom házi májkrémmel, ami a friss ropogós kenyérrel és a tetejére szórt hagymával együtt ötcsillagos túrakaja volt! Ettem is belõle párat :-) Ha valaha lesz a TTT-n valami szavazás „a legfinomabb túrakaja”  címért, a Pentele TE máris rendelkezik részünkrõl két biztos szavazattal! :-)

Megjegyzem, Dunaújvárosban és a célban is ugyanez a bõséges vendéglátás várt bennünket, s ha hozzáveszem még a reggeli buszt és délutáni transzfert is, akkor azt kell mondjam, hogy a nyújtott szolgáltatások tekintetében vagyis ár-érték arányban egyszerûen nincs jobb túra annál, amit a pentelések rendeznek! De az anyagiaknál is sokkal fontosabb, hogy mindezt olyan kedvességgel és vendégszeretettel teszik, amely már-már a mizseiek -nyugodtan mondhatom, hogy legendás- vendégszeretét súrolja!  

Azért hadd legyek tényszerû, hadd jegyezzem meg azt is, hogy a túra kiírás szerinti távadatain bõven lehetne pontosítani, de ezt leszámítva azt kell mondanom, hogy minden szempontból kifogástalan ez a túra! 

Ja, s ha mindez nem lett volna elég ahhoz, hogy kellemes emlékekkel zárjuk ezt a napot, a célbaérkezést követõ tombolán még egy üveg pálinkát is nyertünk :-) – de õszintén mondom, legkevésbé ez az, ami miatt azt mondom, hogy nagyon jól éreztük magunkat ezen a túrán!   

Ha hozzám hasonlóan ti sem jártatok még korábban az újvárosi szoborparkban, de kis izelítõt szívesen megnéznétek belõle, esetleg így messzirõl belekóstolnátok a Nagy-sziget sarába vagy lenne kedvetek virtuálisan átsétálni a Pentele-hídon, a túrán készült képeimhez vezetõ utat meglelitek a honlapomon: www.plecs.hu

 
 
 
BartinaTúra éve: 20112011.01.20 12:01:44
 

Bartina 40

A résztvevõk száma alapján azt hittem, hogy majd ezren fognak itt írni a Bartináról, de valamilyen ok miatt nem tették, úgyhogy akkor pár mondat erejéig írok én - már csak azért is, mert a túra megérdemli, hogy említést tegyünk róla!

A korábbi hozzászólással egyet kell kicsit értenem, a 40-es táv indulására valóban elég szûk a fél órás idõtartam, de miután a TTT honlapra oda volt írva, hogy saját idõ terhére késõbb is lehet indulni, ezzel a 6:00-6:30 közötti indulási idõvel tulajdonképpen így nekem már semmi bajom. Mondjuk az ésszerû kompromisszum jegyében a rendezõk egy 7:00-ig történõ „nyújtáson” azért elgondolkodhatnának, már csak azért is, mert akkor nem kéne feltétlenül sötétben indulni – amit úgyebár sokan nem szeretnek. Meg aztán az ezzel a kis korrekcióval „okozott” plusz fél órával talán még a cél személyzetét sem sodornák reménytelen kétségbeesésbe. Talán megfontolandó a javaslat...

Aztán a túrával kapcsolatos „vitatott” pontokat itt le is zárhatjuk, merthogy nem hiszem, hogy bármi más lenne, amirõl beszélni kéne! Ugyanis kitûnõen szervezett rendezvény volt a Bartina, remek ellátással! Útközben ugyan nem volt külön kajáspont, de a célban annál bõségesebb, s rágcsálnivaló útközben is akadt dögivel, szerintem senki nem maradt éhes... A színvonal jellemzésére meg azt hiszem talán az a legegyszerûbb, ha elmesélem a 17,5 km-nél mûködõ „KS, K”nevû ellenõrzõponton (nem lehetne ennek a pontnak valami rendesebb nevet kitalálni????) történt esetemet… Ez valahogy eképpen zajlott:

Rendezõ: - Sziasztok, teát vagy forralt bort merhetek?

Én: - Hello, én ma még vezetek hazafelé, úgyhogy inkább teát.

Rendezõ: - Ceylonit vagy Earl Grey-t?

Kétféle tea és forralt bor közül lehet választani az erdõ közepén????Erre szokta mondani egyik ismerõsöm, hogy „Na apám, ez már valami!” Fõleg, hogy a tea TÉNYLEG finom és TÉNYLEG forró volt, azaz kifogástalan, otthon sem fõzök jobbat.

Köszönet a rendezõknek ezért a nagyszerû túráért, idén voltam elõször Bartinán, de erõsen kétlem, hogy utoljára!

A túrán készült képeimet (természetesen köztük az erdei teaorgiát is) megnézhetitek a honlapomon, www.plecs.hu.
 
 
Télies Mecsek/Hó-PITE/Téli MecsekTúra éve: 20112011.01.10 14:52:41
Téli Mecsek 30

Miután az idõjárásjelentések kétséget sem hagytak afelõl, hogy a hétvégére beköszönt az ideiglenes tavasz, az sem volt kérdéses, hogy akármerre is indul az ember, mindenfelé kiadós sárra kell számítani. Mi ezek tükrében -minden mindegy alapon- a mecseki sarat választottuk.

Az elõzetes elvárásoknak megfelelõen olyan nagy meglepetés már nem is ért, amikor a Jakab-hegy felé bandukolva elõször ragadtam bele a jégolvadás egyenes következményeként keletkezõ hatalmas pocsolyák egyikébe. Illetve a Jakab-hegy felé még nem is annyira, a felfelé vezetõ út egy szakasza inkább egy hatalmas síugrósáncra emlékeztetett: mármint hogy jég és lejtõ… Kár, hogy mi ezen felfelé mentünk! :-)

A Jakab-hegyen aztán tavaszt idézõ, szikrázó napsütés és egy -a házi pálinka fogyasztás kedélyjavító hatásait élesben demonstráló- pontõrpáros várt ránk. Igencsak jól éreztek magukat a fiúk, na… :-)

A Jakab-hegy után viszont nagyon leegyszerûsödött a helyzet, már csak két dolog dominált: egyre szebb idõ és egyre nagyobb sár… Utóbbi csúcspontja, azaz a túra messze legjárhatatlanabb szakasza a DDK-s kék volt a Büdös-kút utántól. Ezt a pár kilométert nehéz nyomdafestéket is elviselõ jelzõkkel illetni... :-)

Egy sárdagasztás közben mellénk szegõdött túratárssal két hatalmas cuppanás között éppen azon elmélkedtünk, hogy a körülményeket tekintve vajon a tavalyi vagy az idei Téli Mecsek-e a szarabb, de miután én tavaly nem voltam, e kérdésben nem tudtam relevánsan nyilatkozni. Abban ettõl függetlenül is hamar konszenzusra jutottunk, hogy az idei körülmények egyértelmûen -viszonyítási alap nélkül is- szimplán szarok – s szerinte nagyjából ugyanilyenek voltak a tavalyiak is. :-)

Meglepõen jó volt viszont a túra vége, a Misinára és Tubesre fel- illetve onnan levezetõ szakaszok kellemes meglepetést okoztak, az út ott jól járható volt, ellentétben a Büdös-kút utáni emelkedõk némelyikével, amelyikeken amennyit tudtam felfelé haladni egyetlen lépéssel, nagyjából ugyanannyit csúsztam is vissza közben a bokáig érõ sárban…

Összegezve mindent, elég kalandos kis túra lett ez a Téli Mecsek, s ugyan csak szûk 33 km volt, de a sárdagonya és az 1300 méter szintemelkedés szépen szívta ki az erõt az izmokból, biz’ a végén olyan érzésem volt, mintha sokkal többet mentem volna…

Ha van kedvetek körbenézni a hómentes, de azért Téli Mecsekben, megnéznétek az ideigelenes jakab-hegyi ugrósáncot, körbenéznétek a Büdös-kútnál, vagy lenéznétek a Tubes kilátójából, a túrán készült képeimet megtaláljátok a honlapomom. www.plecs.hu

 

 
 
túra éve: 2010
Mezőföldi MikulásTúra éve: 20102010.12.13 13:50:08

Mezõföldi Mikulás 30


Mi tagadás, tavaly nem zártam teljesen a szívembe ezt a rendezvényt, mert a célban tapasztalt káoszhoz foghatót én még teljesítménytúrán korábban -és hál'Istennek azóta se- láttam. De nem érdemes erre már sok szót fecsérelni, mert sok-sok véletlen következtében idén ismét itt kötöttem ki, s ezúttal nem hogy káosznak nyoma nem volt, de éppen ellenkezõleg: csupa-csupa pozitívumról tudok csak beszámolni!


A rendezés túlnyomó része már tavaly is kifogástalan volt, ebben semmi változás nem történt, minden a helyén van ezen a túrán! Az ellátás abszolút korrekt, a pontõrök kifejezetten segítõkészek és kedvesek, a mezõnnyel szemben "szánkózó" és közben szaloncukrot osztogató mikulás pedig már tavaly is a túra egyértelmû csúcspontja volt - s az volt idén is! 


Viszont ami tavaly kicsit elvette a kedvem a mezõföldi mikulásozástól, annak idén már nyoma sem volt! A célban is minden tökéletesen a helyén volt, távonként külön asztalnál történt az érkeztetés, abszolút gyorsan, rugalmasan, frappánsan, s a busszal kapcsolatos mizériának sincs már nyoma sem! A célbaérkezéskor nem kellett nyomozni a busz után, minden információ ki volt írva, s a díjátadáskor a hölgyek maguktól mondták is a tudnivalókat, ráadásul a busz pontosan ott volt, ahova mondták...:-)  Szóval ez így egész egyszerûen HIBÁTLAN bolt.


Köszönet a nagyvenyimieknek ezért a túráért, az idei szintet tartsák meg, s akkor biz' le merem írni: ez egy klassz kis túra!   


Ha akartok találkozni a mikulás mezõföldi verziójával vagy csak körbekukkolnátok kicsit a havas mezõkön, a túrán készült képeimet a honlapom téli szekciójában megtaláljátok! www.plecs.hu

 
 
LővérekTúra éve: 20102010.11.23 12:42:44


Lövérek 40 


Sopron hazai pálya, úgyhogy erre a túrára mindig szívesen megyek. Nem csak azért, mert itt születtem, hanem azért is, mert csupa olyan helyen vezet az útvonal, ami gyermekkoromban nem hogy nem bejárható, de egyenesen megközelíthetetlen volt. A fiatalabbak biztos egy jót röhögnek már csak ezen, de annak ellenére, hogy itt nõttem fel és már akkor is jóban voltam az erdõvel, az Urak asztaláról például nem is nagyon tudtam, illetve valamit csak hallomásból… Mert az teljesen esélytelen volt, hogy annak idején eljussak ide, hiszen az elõttem hozzászóló túratárs által említett Fehér úti tóig sem lehetett eljutni, már sokkal elõtte megállítottak a határõrök, Brennbergbánya pedig egy teljesen lezárt település volt, az oda való belépéshez külön határsávi belépõt kellett kérni – amit természetesen túrázás céljából nem adtak meg… Szóval nekem ez a túra egy kicsit más, mint a többségnek, egyszerûen csak azért, mert már pusztán azt is élvezem, hogy itt lehetek. De ahogy olvasom itt, nem vagyok ezzel egyedül, Tonnakilométer túratárs még biztosan érti, hogy mirõl hadoválok én itt össze-vissza… :-)

De nem csak azért szeretem ezt a túrát, mert számomra más és mindig is más marad, mint bármelyik másik, hanem azért is, mert egész egyszerûen gyönyörû helyeken vezet! Ráadásul egészen változatos, szinte mindenbõl akad benne egy kicsi, amit az ember egy túra során szeretni szokott, ugyanakkor nem túl nehéz, de azért mégis el lehet fáradni rajta… Szóval egyszerûen jó! Ha van kedvetek virtuálisan végigteperni a magyar-osztrák határ egy pár kilométeres szakaszán, körbekukkolnátok Brennbergbányán, virtuálisan megmásznátok az Ultrát, vagy egyszerûen csak nincs jobb dolgotok, mint túraképeket nézegetni, a túrán készült fotóimat megtaláljátok a honlapomon:
www.plecs.hu

 
 
CserhátTúra éve: 20102010.11.16 10:06:10
 

Cserhát 50

Úgy látom, ennek a túrának a kapcsán szokatlanul élénk fórumélet alakult itt ki… Egyébként abszolút ok nélkül, mert teljesen rendben volt ez a rendezvény! De aki csak az itteni hozzászólásokat olvassa, elsõsorban a „koczka” fedõnevû túratárs véleménye és a rá érkezett reflekciók miatt a végén még azt a következtetést vonja le az itt olvasottakból, hogy ez valami problémás, megosztó rendezvény volt - pedig hát dehogy! Igaz, voltak apróbb zözzenetek, de melyik túrán nincsenek? A rendezés abszolút profi volt – bárcsak minden teljesítménytúra legalább ilyen lenne!

Az persze tény, hogy a zsunypusztai kocsmáros, nem volt egy igazán kedves és segítõkész ember (és ezekkel a jelzõkkel most nagyon nem túloztam), ráadásul egyedül úgy telefüstölte azt a pár négyzetméteres kocsmát, hogy a pecsét megszerzése után szó szerint köhögve menekültem ki az utcára... Jobban jártak azok, akik már nem találták ott! :-)

De hogy az arc kicsit bolond, ez feltehetõleg a rendezõknek is egy vadiúj tapasztalat, s végülis honnan tudhatták volna elõre? Mert a tag ránézésre teljesen hétköznapi ember forma, csak amikor többen kérnek tõle egy nap pecsétet, mint ahogy õ azt tervezte, akkor gurul el nála a gyógyszer… De máris olvasom itt lentebb, hogy jövõre õt már kihagynák a rendszerbõl – helyes döntés…

Ha pedig már a „központi fórumtémánál”, a hollókõi Muskátlinál tartunk, csendben jegyzem meg, azért azzal én is egyetértek, hogy miután voltak olyan ellenõrzõpontok, amelyek között majd’ 10 kilométer távolság volt, a várnál lévõ ellenõrzõponttól 600 méterre elég felesleges volt az étteremben újabb ellenõrzõpontot beiktatni... Aki nem kért kaját, annak elég gáz volt beküzdenie magát az egyébként tömött étterembe és hosszú perceket várakozni a sorban egy nyomorult pecsétért… Talán jövõre (ha már bizonyos okokból ragaszkodunk kell a Muskátlihoz, mint pont) lehetne kint az ajtóban egy kód azoknak, akik nem akarnak bemenni – lehet, hogy a vendéglõs sem bánná, ha csak azok mennének be, akik akarnak is valamit odabent, mert annyival is kevesebb sarat kéne utána összetakarítania…   

De akár muskátlistól, akár anélkül, szerintem ez egy jó túra volt, kifejezetten jó szervezéssel, persze, lehet néhány apróbb dolgon változtatni talán jövõre, de semmi komoly… A táj kifejezetten gyönyörû, s bár az út néhol nagyon ragaszkodó volt (azaz szinte járhatatlan a sártól), alapjában véve nekem tetszett ez a cserháti nap, s az útvonal is kifejezetten jó lett azzal együtt, hogy valóban nem egy könnyû terep – viszont nagyon szép!

Ha van kedvetek virtuálisan felkapaszkodni a Zsunyi-nyeregbe, nézelõdni kicsit a Zsunyi-patak vadregényes völgyében, vagy körbenézni az alkonyatba burkolózó Hollókõn, a túrán készült képeimet megtaláljátok a honlapomon: www.plecs.hu

 
 
 
Felső-HomokhátságTúra éve: 20102010.10.27 13:06:07
 

Felsõ-Homokhátság 35

A Homokhátság nyilvánvalóan nem egy klasszikus túraterep, de persze, gyalogolni majdnem mindenütt lehet, s ha tavasszal a mizseiek össze tudtak hozni egy kifejezetten ragyogó teljesítménytúrát alig pár kilométerrel arrébb, ugyan, miért is ne lehetne Dabason is egy hasonló?

Talán ilyesmi is eszükbe juthatott azoknak, akiknek a fejébõl kipattant ennek a túrának az ötlete, de akár járt ilyen fejükben, akár nem, ez a túra sok tekintetben nagyon érdekes és egyedi rendezvény lett. Legalábbis számomra az volt.

Igaz, ahogy páran megállapították már útközben is, az erre a vidékre is jellemzõ sok kilométeres egyenesek derekánál nem rágja le az ember a tíz körmét az izgalomtól, de nekem nincs vele bajom, itt ilyen a táj, van idõ beszélgetni közben…. Aki ezt nem bírja, az valszeg nem is jár ide túrázni! Én tolerálom, olyannyira, hogy ha sokáig nem járok az Alföldön, már-már kezd is kicsit legbelül hiányozni, úgyhogy tulajdonképpen nem volt kérdés: nekem itt a helyem!

Ugyan az örkényi cél / dabasi rajt problematikája elsõ ránézésre okozott némi bonyodalmat, de ezt a MÁV Elvirája és a kora reggeli mizsei személy segítségével frappánsan áthidaltam, a vonaton utazó emberek számából pedig arra következtettem, hogy még jó páran döntöttek hasonlóan. A korai vonatnak hála, már bõ negyed órával a hivatalos indítás elõtt szép számú túrázó verõdött össze a Dabas hotel parkolójában. Aztán kicsit késõbb megjöttek a rendezõk is, berendezkedtek, s a korábban biztosított elõnevezési lehetõségnek hála, percek alatt túlestünk a túra adminisztratív részén.  

S hogy mitõl volt különleges ez a túra?

Elsõként: nem volt nevezési díj. Nem nagy szám, mondhatnánk, de aki végigment a távon, az azért tapasztalhatta, hogy ez bizony nagy szám! Ha manapság BÁRMIT ingyen adnak, az már önmagában is nagy szám, ráadásul ez nem egy olyasvalami volt, ami elsõre az emberek eszébe jut, ha azt hallják, hogy valami ingyen van… Ez egy nagyon korrekt rendezvény volt! Nem tudom, hogy a rendezõk mit oldottak meg ingyen és mit máshogy, de hogy mást ne mondjak, a 35 km alatt három alkalommal kínáltak bõséges enni- és innivalóval – ez önmagában sem kevés!

Hogy akkor mégis hogy lehetett ingyen, arra az útbaigazító táblák már rögtön Dabas szélén sejteni engedték a választ: EU és Új Magyarország emblémás útbaigazítótáblákkal teljesítménytúrán eddig még sehol nem találkoztam… Ez igazi kuriózum! Persze csak eleinte éreztem úgy, hogy ezt le kell fényképeznem, mert késõbb még olyan sokat láttam belõlük, hogy a végén már nem is volt annyira érdekes! :-) De az EU-s emblémánál is fontosabb, hogy ahol nem volt az emblémákkal bõven megszórt tábla, ott volt szalag, vagyis az útvonaljelölésre egyetlen rossz szavunk sem lehet! Leírással együtt hibátlan volt!

Az elsõ ellenõrzõpontot ugyan a Dabasi szõlõknél ellopták (eredetileg pecsét lett volna), de hát arról nem tehetünk, ha egyelõre még csak hivatalosan vagyunk az EU részei, hogy gondolkodásban és viselkedésben is tényleg ott legyünk, úgy tûnik, addig még el kell telnie pár évtizednek… Jó hír, hogy a túra másik két kihelyezett ellenõrzõpontján megtaláltuk a pecsétet, amikor odaértünk, ott még megvolt :-) 

Az ellátás nem tudom mennyire felelt meg az EU szabványoknak és szabályoknak, de hogy kifogástalan volt, az tény! Mint mondottam, három bõséges kaja, a Hernádi vadászházban házi sütésû kenyérrel, házi tyúkzsírral, hagymával, paprikával vártak – finom volt, végre nem a szokásos egyentúrakaja… Szóval három igazán bõséges terülj-terülj asztalkám, a célban a szokásos oklevél és kitûzõ, s nem elfelejteni: mindezt 0 Ft nevezési díjért!  

Ráadásul a fõszervezõ személyesen indított útnak reggel Dabason, Pusztavacson õ kínált enni-és innivalóval, a célban pedig ismét õ várt a díjazással – szó szerint ott volt mindenütt! Elismerés neki mindezért, a hosszútávosoknak egy igazán remek túrát, a rövidebbet választóknak pedig egy remek családi kirándulást nyújtott, hiszen a rövidtávosokat lovaskocsival vitték vissza a rajtba.

Überkorrekt rendezvény volt! Köszönjük Ivett!

Ha virtuálisan össze akarsz futni az EU-s útvonaljelzõtáblákkal, belekóstolnál egy jó kis alföldi egyenesbe, körbenéznél az ország mértani közepén vagy egyszerûen csak megnéznéd milyen a Homokhátság homokja, nézd meg a túrán készült képeimet itt: www.plecs.hu
 
 
Vándorbottal a VasparipáértTúra éve: 20102010.10.27 12:09:31
 

Vándorbottal a vasparipáért 32

Az elõttem hozzászólók már összefoglalták a lényeget, én mindazt csak megerõsíteni tudom: szép és változatos útvonal, kifejezetten kedves pontõrök, jó ellátás, csodaszép idõ és persze legfõképpen a mesés õszi táj – ezek jellemezték ezt a túrát.

Bár pár hete is voltam a Bakonyban barangolni, de ezúttal mutatta csak igazán csodálatos arcát az õsz, lenyûgözõ színekben pompázott az erdõ! Ahogy mondani szoktuk, néhol olyan szép volt, hogy az már-már szinte giccsesnek hatott :-), ha valamikor, hát ilyenkor tényleg megunhatatlan az erdõ! A Cuha völgy pedig mindig vadregényes, no de ilyen színek mellett…

Összességében errõl a túráról csak jót mondhatok, tényleg minden a helyén volt, de a tényekhez tartozik, hogy a Csárda tetõ utántól a Kisszépalmapusztáig illetve az onnan Porva felé vezetõ sok kilométeres aszfalt utat azért én szívesen elcseréltem volna valami kanyargó erdei útra... De egyébként minden nagyon tetszett, a szervezés is, az ellátás is, meg az is, hogy a visszaúthoz szükséges vonatjegyet tartalmazta a nevezési díj.

Örülök, hogy a hétvégi túrakínálatból -elsõre kissé szokatlanul furmányos neve ellenére is- ezt a túrát választottam - nagyon jó választás volt!

Ha megnéznétek mit vesztettetek az õszi Bakonyból, a túrán készült képeimet megtaláljátok a honlapomon (www.plecs.hu) az õszi képek között.
 
 
Bakonyi BarangolásTúra éve: 20102010.10.14 12:40:00
Bakonyi barangolás 70

Az elõttem hozzászóló dnvzoli túratárs olyan részletesen és olyan jól leírt mindent errõl a nagyszerû túráról (ezúton is gratula és elismerés neki a beszámolóért is, a teljesítésért is), hogy nekem már nem is maradt sok tisztem…

Hogy ennek ellenére mégis keyboardat ragadtam, ennek csakis az az oka, hogy szerettem volna elismerésémet kifejezni a túra szervezõinek: ez a teljesítménytúra egészen biztosan ott van kis hazánk tíz legjobb teljesítménytúrája között! Gyönyörû a táj, szinte tökéletes a szervezés, egyszerûen minden klappol! Alapban ugyan én jobban szeretem azokat a túrákat, amelyek nem így összevissza kanyarognak, hanem egy valós útvonalat írnak le, de ezen a túrán még a sok girbegurba is úgy van „kitalálva”, hogy ez sem igazán zavaró, szinte csak akkor veszi észre az ember, hogy összevissza kanyarog, ha a térképre néz.

Szóval ez a túra igen ott van, örülök, hogy a tavalyi 45 kilométeres próbálkozás után idén a toptávval is megküzdhettem – élveztem minden pillanatát!

Ha még nem jártatok erre, de most lenne kedvetek - az gáz, mert már lemaradtatok… :-) Némi gyógyír, hogy a túrán készült képeimet megnézhetitek a honlapomon: www.plecs.hu
 
 
Őszi MátraTúra éve: 20102010.09.29 07:47:27
 

Õszi Mátra 30

Az idei Õszi Mátra eleinte inkább még a nyárt idézte, merthogy remek idõ és sokkal inkább zöldellõ fák jellemezték a tájat, mintsem õszi hangulat, de azért voltak pillanatok, amikor az idõjárás megmutatta, hogy ha akarna, nagyon „õszi” is tudna lenni: Bagolyirtás után egyszer úgy beborult, hogy azt hittem már csak formalitás, hogy mikor veszem elõ a hátizsákból az esõkabátot, de láss csodát, esõnek nyoma sem lett, megint elõbukkant a nap és a jó idõ ki is tartott a túra végéig!

Amirõl még emlékezetes marad ez a túra, az a rengeteg gomba, hihetetlen mennyiségû gombát láttunk szinte mindenütt, de a Tót-hegyesen igazi bõségkosár várt ránk! Sokan szedték is az õzlábat, de ez most nem volt túl nagy megerõltetés, mert ezen a túrán tényleg csak az nem gyûjtötte meg ez esti vacsorára valót, aki nem is akarta! Persze akadtak „csak egyszer ehetõ” gombafajták is szép számmal, de azért aki túrázik, az ha nem is gombaszakértõ, de talán annyira nem butuska, hogy gyilkos galóca pörit üssön össze vacsira! :-) Szóval remélem meg vagyunk még mind! :-)

Egy szónak is száz a vége, errõl a túráról csak jókat tudok mondani, a szervezés nagyszerû, a jelzések, az útvonal, a szalagozás egész egyszerûen kifogástalan, az útvonal szép, az ellátás abszolút kitûnõ! Na persze egy dolog azért van, amin én változtatnék, az pedig a rajt idõpontja. Csak 8 órakor lehet indulni, emiatt elég sokan indulnak viszonylag rövid idõn belül, ezért a túra eleje néhol kicsit „zsufis”. Én a szervezõk helyében megfontolnám a 7 órás indítást, egyrészt ez orvosolná ezt az apró kényelmetlenséget, másrészt aki akarna, picivel hamarabb hazaérhetne, több idõ jutna az esti programokra… Ráadásul a kora reggeli erdõnél nincs szebb!

Ha körbenéznétek a nyárt idézõ õszi Mátrában vagy megkukkolnátok a Tót-hegyesen szembejövõ sokszínû gombafelhozatalt, a túrán készült képeimet megtaláljátok az õszi túrák között a www.plecs.hu oldalon!
 
 
Sárrét Túra éve: 20102010.09.15 11:51:33
 

Sárrét 30

Hát ez az elsõ alkalommal megrendezett túra pontosan azt nyújtotta, amit ígért: 30 kilométer is volt, rét is, meg sár is… :-)

Ez utóbbi fõleg bõven…

Számomra kissé meglepõ módon -a túra mégiscsak a Körös mentén került megrendezésre- nem volt viszont gát, illetve alig (< 1 km), szóval, akik az alföldi túrákat általában erõs gátfóbiájukra hivatkozva  kerülik, azoknak biz’ nincs tovább mire hivatkozni, jövõre bátran bepróbálkozhatnak itt! S bár idén nem voltunk túl szerencsések az idõjárással, hiszen végig borús volt és esett is, jövõre a szervezõk már most napsütést ígérnek! :-) Hát azért az biztosan más lesz!

Persze nekem azért így is tetszett ez túra! Legyünk õszinték, valahol értjük mi azokat, akik szerint az ilyen alföldi túraútvonalak tök morbidak, de szeretnénk, ha õk is értenének minket: valahol meg mégiscsak van ezeknek a végnélküli egyeneseknek valami szépsége, csak meg kell látni, észre kell venni, fel kell fedezni…

Külön köszönet jár a barátságos rendezésért, a nagyon színvonalas ellátásért (a dióérháti házi almás torta igazi világszínvonal volt, ezúton is üdvözlet annak, aki készítette!!!!) és ne feledjük az igazán önfeláldozó pontõröket sem, akik néhol szakadó esõben, egy szál esernyõvel álltak a sártenger közepén és vártak ránk, hogy egy pohár szódával vagy valami sütivel kínálhassanak, amikor odaérünk…

Köszönet a ladányi rendezõknek ezért a túráért, sok sikert kívánok hozzá a további években is!

Ha van kedvetek körbenézni az ezúttal valóban sáros Sárréten vagy benne lennétek egy kis virtuális pocsolyakerülésben, a túrán készült sárképeim között böngészgethettek a honlapomon, a Sárréten készült sárfotókat a www.plecs.hu oldalon, az õszi sártúrák között találjátok.
 
 
Mályvád / SzanazugTúra éve: 20102010.09.02 10:58:52
Mályvád 55

Ismét Mályvád, már harmadszor…

A kifejezetten jó és nagyon korrekt rendezés mindenképpen ennek a túrának az egyik erõssége, no meg a Mályvádi erdõt is nagyon szeretném, mert változatos, sokszínû, szép és egészen más, mint a hegyvidékeken található erdõk – csak az a fránya út… Hát az nem hogy nem javul, de mintha évrõl évre rosszabb lenne! Tudom, hogy a szervezõk régóta küzdenek a Dalerd Rt-vel, az erdõ kezelõje ugyanis nem túrapárti, a jelzéseket lekaparják, az utakat direkt tönkreteszik, meg úgy általában is minden tõlük telhetõt megtesznek, hogy elvegyék az emberek kedvét az ebben az erdõben való barangolástól. Persze valahol értem, ha mások is észreveszik, hogy a Mályvádi erdõ egy kifejezetten jó hely, akkor majd mások is oda fognak járni….hát az meg nekik nem lenne jó, mert akkor nem csak õk vadászgathatnának ott, hanem lennének mások is, s ugyan minek osztozkodnának???

De nem morgok, mert nekem végülis igazából mindegy, hogy mit csinál a Dalerd, én évente egyszer úgyis átküzdöm magam ezen az erdõn, akár tetszik nekik, akár nem, vagy ha nem, hát akkor már csak annál is inkább… Rájöhetnének, hogy tök feleslegesen szántják fel az utakat, tök feleslegesen dobálnak keresztbe fákat, tök feleslegesen kaparják le a jelzéseket, meg tök hiába találnak ki úgy általában akármit…

De a környékbelieket sajnálom egy kicsit, mert ez az erdõ a Gyula környékén élõk legszebb kirándulóhelye lehetne – de úgy látom, hogy éppen ez az, amit a Dalerd nem szeretne… Kár, hogy Gyula városa sem tud vagy nem akar hatni rájuk, ez az erdõ ugyanis sokkal többet érdemelne, sokak kedvenc helye lehetne! Ez az erdõ ugyanis nem magánterület, de a Dalerd úgy kezeli, mintha az lenne…

A túra többi részét nem ecsetelem, már úgyis készül nagypapa túratárs beszámolója, abban úgyis minden benne lesz... :-)

Ha szeretnétek kedvet kapni a Mályvádi erdõ meglátogatására  és természetesen egyúttal a Dalerd bosszantására :-), nézzétek meg a túrán készült képeimet, hátha megjön a kedvetek és jövõre még többen bosszanthatjuk a Dalerd vezetõit! :-) Van mindeféle, mályvádi erdõs, gátas, körösös, sámsonváras, dobozos, póstelekes… www.plecs.hu
 
 
Bükk 900-as csúcsaiTúra éve: 20102010.08.03 08:46:13
 

A Bükk 900-as csúcsai

Érdekes túra ez a B900! Nem hiszem, hogy aki ezt olvassa, ne tudná, de azért röviden: a lényeg annyi, hogy fel kell keresni a 20 darab, oszloppal megjelölt bükki csúcsot, amelyek mind magasabbak 900 méternél! Aztán hogy azon belül mikor, merre, melyiket keresed fel, az már a te dolgod, egy kicsit a tájékozódási és a klasszikus teljesítménytúra keveréke ez az egész - de jópofa!

Mikor elõször felötlött bennem, hogy nekivágok, gondoltam, meg kéne tervezni az ideális útvonalat, s úgy nekiindulni, de hamar rájöttem, hogy ezen a túrán olyan, hogy „ideális útvonal”, egész egyszerûen nincs! Miután a csúcsok túlnyomó többségére semmiféle út nem vezet, ahányan indulnak, annyiféle ideálisnak vélt útvonallal a fejükben vágnak neki. De így van ez jól, mert nincs is itt olyan, hogy legjobb, ugyanis mindegyik legjobbnál van egy másik, ami valamilyen szempontból biztosan jobb, de az sem a legjobb, mert van egy megint másik, ami valami miatt talán valaki más szerint mégiscsak jobb…és folytathatnám! A lényeg: mindenki úgy keresi fel a húsz csúcsot, ahogy akarja, csak a végére meg legyen mind! Na és éppen ez az, ami egyáltalán nem olyan pofonegyszerû, mint amilyennek elsõ olvasatra tûnik!

Mint már említettem, a csúcsok túlnyomó többségére egyáltalán nem vezet –nem hogy jelzett, de semmiféle- út vagy ösvény, a csúcshódítás legegyszerûbb módja tehát legtöbbször a „toronyiránt és mindig felfelé” elvét követni! A gond csak az, hogy ez sem mindig célravezetõ ám…

Miután a túra 20 csúcsából vagy 15 emberek által nem túl gyakran felkeresett hely, ezeken bizony nagyon hamar elakadhat az ember egy-egy mellközépig érõ, sûrû csalánerdõben, egy tüskés bokrok alkotta természetes falban, egy valóban áthatolhatatlan fenyõerdõben vagy akár egy, a növényzet alatt sunyin megbújó bokatörõ kõhalomban... Szóval korántsem biztos, hogy mindig a legrövidebb út a legjobb! S akkor még ugye nem is beszéltünk, a Nagy-kõ-hát csúcsát körbevevõ drótkerítésrõl… Szóval jó kis játék ez, na! S ha végül fel is küzdi magát az ember a kiszemelt csúcsra, még az oszlopot is meg kell találnia, ami -legyünk tényszerûek- többnyire azért nem túl nehéz feladat, de még ebben is vannak itt-ott kivételek…

Õszintén megmondom, én nem is hiszem, hogy ezt a túrát helyismeret nélkül, csak térképpel nekiindulva lehet teljesíteni, nekem a GPS nélkül egészen biztosan nem sikerült volna, pedig ritkán készülök annyit túrára, mint most erre. De szükség is volt rá, mert már csak a csúcsoszlopok pontos koordinátái nélkül is lazán elvéreztem volna! Csak simán térképpel ez szerintem nagyon durva! Én nem indulnék neki… Mert mondjuk az okés, hogy tudom, melyik csúcs merre van, ezt térképrõl is lehet olvasni,  csak önmagában még édeskevés, merthogy itt nem csak az irányt kell sejteni, hanem pontosan a csúcsot, sõt, azon belül a csúcsoszlopot, sõt, oda is kell jutni!!! Ez pedig annak, aki még sohasem járt itt, szerintem egyáltalán nem olyan egyszerû!

Szóval ez egy nagyon különleges és érdekes túra! Ugye, milyen kevés teljesítménytúrán esik meg az emberrel, hogy összefut pár túratárssal egy hegycsúcson, aztán a hegyrõl lefelé hárman háromfelé indulnak? Itt ez is megtörténik! Sõt, igazából ez a jellemzõ! Itt mindenki másként próbálkozik, másfelõl jön, más irányba tart és ez valahol tök jó!

Hogy az igazi túraélmény összeálljon, ahhoz ezek után már nem sok minden kell, de azok is adva vannak: víz az útvonalon nincs, településnek nyoma se, a Bálvány tetején álló Petõfi kilátón, pár kósza házon és antennán kívül itt nem sok ember alkotta dologgal találkozik az ember útközben. Viszont ezeken „az Isten háta mögötti” hegycsúcsokon nem csak a valóban érintetlen természet várja a kalandvágyó emberkéket, hanem õzekkel, muflonokkal, sõt olyan hatalmas ragadozó madarakkal is össze lehet futni, amelyeket az ember a kijelölt túraútvonalakon jó eséllyel soha nem lát! Ilyen közelrõl pedig egészen biztosan nem!

Na jó, hogy egészen õszinte legyek, ettõl a csúcsra fel, csúcsról le, csúcsra fel, csúcsról le játéktól eléggé kifáradtam a végére, mert azért egy harminc egynéhány kilométeres túrán bõ 2000 méter szintet összeszedni nem pitlák! A távot elsõre 34 km-bõl sikerült kihoznom, de a mostani -egyébként nagyon alaposan megtervezett- útvonalamban szerintem még volt némi kis puffer, találtam egy-két olyan helyet, ahol –ha most újra nekiindulnék- talán már más úton mennék…

Valszeg még valamelyik nyári hétvégén bepróbálkozom a hasonló nevû túramozgalommal is, hogy kicsit csiszoljak a most kitapasztalt útvonalamon, aztán meglátjuk, hogy jövõre ismét rászánom-e magam, hogy az addig tovább tökéletesített útvonalelméletemmel megint próbálkozzam a teljesítménytúrán…

Ha van kedvetek –a túra eleji csalánosok és a tüskés bokrok illetve a túra végi esõ kihagyásával- körbenézni a Bükk 900-as csúcsai közül néhányon, a túrán készült fotóimat megtaláljátok a honlapomon. www.plecs.hu

 
 
 
Magas-Tátrai BarangolásokTúra éve: 20102010.07.28 11:30:54
 

Magas-Tátrai barangolások 30

Meglepve látom, hogy bár idén már másodszor került megrendezésre ez a túra, eddig még nem írt róla senki… Sebaj, akkor majd leszek én az elsõ!

A tavalyi rendezésen én sem voltam, idén viszont már hónapokkal ezelõtt kiszúrtam ezt a túrát, s ennek megfelelõen a szükséges elõkészületek után már pénteken útnak indultunk. Igazából Tátralomnic nincs is olyan nagyon messze, ha kilométerre nézzük, de abba az irányba a határ mindkét oldalán nagyon foghíjas az autópálya állomány, így bõven négy órán túli idõt futottunk, mire megláttuk a Tatranská Lomnica feliratú táblát. A település nem túl nagy és nem túl bonyolult, így a szállás megtalálása nem okozott gondot, s a hosszú utazás okozta fáradalmak valamint az éhség és a szomjúság levezetésére egyaránt kitûnõ nagy adag Bryndzové halušky és a mellé dukáló korsónyi jéghideg Pilsner Urquell meglelése sem volt gond - lévén Tátralomnicon minden sarkon egy „restaurácia”.

Már pénteken is lecsapott pár rövid zápor Tátralomnicra, de péntek éjszaka irtózatos vihar volt, éjszaka többször is szûnni nem akaró mennydörgésre és villámlásra ébredtem. Mikor reggel ébresztett a telefon, elsõ dolgom volt kinézni, hogy milyen az idõjárási helyzet. Hát ugyan nem esett, de nagyon sötétek voltak a felhõk odafent, a település fölé magasodó Lomnici-csúcsot szinte nem is láttam, s a hegyekbõl lezúduló patak vízhozama is elég egyértelmûen jelezte, hogy azért esett egy kevés odakint…

A sötét égre nézve még az is eszembe jutott, hogy ebbõl itt ma nem lesz túra, de az állomás mögötti étterem teraszára érve láttam, hogy azért gyülekezünk egy páran, s mindenki túrára van öltözve, úgyhogy megjött a kedvem: talán mégis…

6 óra után pár perccel útnak is indultunk, azzal a kikötéssel, hogy ha valahol odafent ránk szakad az ég, akkor nem felfelé megyünk, hanem vissza – de hogy kicsit elõre szaladjak, szerencsére erre aztán nem került sor!

Eleinte sûrû ködben baktattunk a településrõl kifelé, át a parkon, el a Prága szálloda és az üzemen kívüli lanovka állomás mellett, tulajdonképpen Tatranské Matliare (Matlárháza) településig úgy mentünk el, hogy a ködtõl alig láttunk valamit. De a táj így is gyönyörû volt!

A település melletti Hutnik hotelból még alig láttunk valamit, pedig szó szerint mellette mentünk el, de aztán szép lassan tisztulni kezdett az égbolt, s ahogy egyre magasabbra mentünk, szinte pár száz méterenként változtak a körülmények, néhol ködfelhõkben, néha szinte teljesen tiszta kilátásban gyönyörködhettünk, s valamikor 8 óra után még az is megtörtént, amire reggel nem nagyon mertünk volna fogadni: néha-néha a nap is kisütött!

A csodaszép Zöld-tóhoz azért ködben érkeztünk meg: néha láttunk belõle valamit, néha nem sokat, máskor meg szinte mindent… De akárhogy is, ez ködben és napsütésben is nagyon szép hely!

A Zöld-tó után nem sokkal elértük a sokkal kisebb Fekete-tavat is, de ott már megint akkora volt a köd, hogy kis híján belegyalogoltam a tóba, mert azt sem vettem észre, hogy elõttem van… :-) Azért persze ráakadtunk a tó melletti köves ösvényre, amely szép lassan egy hatalmas kõrengeteg-gyalogút kombóvá alakult, néha nem volt egyszerû eldönteni, hogy akkor most melyik is az igazi út, mert csak hatalmas kövek voltak mindenütt, az a klasszikus „út” dolog, miszerint kijárt vagy jó látható nyomvonalon haladna valami, ami az út lenne, na hát itt már rég nem mûködött… Persze ezzel csak a csúcs felé fordulásig volt probléma, mert a Velká Svistovka (Nagy-Morgás) csúcsa felé indulva aztán a képlet már hirtelen borzasztóan egyszerû lett: az út mindig felfelé van, arra kell menni! :-)

A kövek maradtak, csak néha fentrõl jött szembe egy-egy idõszakos vízfolyás vagy nevezhetjük pataknak is…mi meg caflattunk felfelé. Hogy hova, azt nem láttuk, mert egy végeláthatatlan emelkedõt láttunk csak, aminek a vége a ködbe veszett… 2037 méter lett a teteje!

"-Lassan haladtunk felfelé, de felértünk, sebaj, lefelé majd gyorsabbak leszünk!" – gondolná a hétköznapi földi halandó ilyenkor… De nem eszik ám azt a kását olyan forrón! Az út lefelé sem volt pitlák, a kõtenger maradt, s esze ágában sem volt fogyni vagy enyhülni, a hatalmas kövekbõl álló "úton" (erõsen idézõjelben) pedig sok mindent lehetett csinálni, csak éppen gyorsan haladni nem…

Itt kezdtem megérteni, hogy vajon miért is lett 10 óra ennek a 30 kilométeres túrának a szintideje…:-)

A Kõpataki-tóhoz (Skalnaté Pleso) érve valóságos embertömeggel találtuk szembe magunkat, ide érkezik ugyanis a tátralomnici lanovka és innen indul a Lomnici-csúcsra tartó másik – emiatt itt akkora a forgatag, mint a nagykörúton! Na jó, ez kis túlzás, de a Hûvösvölgy vagy a Dobogókõ hasonlat már nagyon is áll. :-) Korábban alig láttunk túrázókat, innen viszont már szinte végig sok emberrel találkoztunk, mindkét irányba jöttek-mentek, a túra még hátralévõ két pecsételõpontján, a Zamkovszki háznál (Zamkovského chata) és a Rainer háznál (Rainerova chata) pedig sörözõ kirándulók tömegével futottunk össze.

Útban visszafelé még érintettünk pár kisebb-nagyobb vízesést, a Tarpataki vízesések (Vodopády Studeného Potoka) mellett még elámultunk pár percig, de aztán az égre nézve megint brutál sötét színeket láttunk, így jobbnak láttuk, ha felvesszük a nyúlcipõt és megpróbáljuk abszolválni a hátralévõ 5 kilométert szárazon.

Tátralomnic elõtt pár kilométerrel ugyan már irtózatosan besötétedett a hegyek fölött, de mi napsütésben értünk be – reméljünk, a többiek is megúszták zuhé nélkül…

Ez a túra nagyon klassz volt, köszönjük a szervezését Balázsnak! A kapott itiner egyszerû, de nagyszerû volt. Bár a Tátrában a jelzésekkel sem igazán van gond meg a fontos keresztezõdésekben mindig vannak táblák, az itinerben szereplõ kitûnõ leírást is olvasva egyetlen egyszer sem volt tájékozódási gondunk, mindig tudtuk, hogy mikor hol járunk és merrefele kell mennünk, a leírás olyannyira részletes volt, hogy még az is szerepelt benne, hogy az egyes házakban az ajtón belépve hol kell keresnünk a bélyegzõt. S bizony, ez is stimmelt, az mindig pontosan ott volt, abban a sarokban, a pult azon részén, ahova a leírás írta!

Ez a teljesítménytúra igazi élmény volt, csodálatos tájakkal, gyönyörû látnivalókkal, nagyszerû élményekkel - s még az idõjárással is szerencsénk volt!

Ha van kedvetek virtuálisan megjárni a Velká Svistovkát, a túrán készült ködös és napos képeim egy részét megtaláljátok a honlapomon, de ha körbenéznétek Tátralomnicon is, találtok ott elérési utat a többi túrán készült fotóhoz is… www.plecs.hu

     
 
 
Bakonyi/Teveli-tó®túra / Pápai látogatás / OdvaskőTúra éve: 20102010.07.15 09:53:49
 

Tevel-Kõris 40

Rég jártunk már a Bakonyban, pedig szeretjük, úgyhogy kánikulariadó ide vagy oda, úgy döntöttünk, hogy ezen a jó kis napsütésesnek ígérkezõ szombati napon megpróbálkozunk ennek a túrának az új távjával. A korábbi útvonalakról hallottunk jót is, meg hogy egészen õszinte legyek, némi kis rosszat is, de az új útvonalat -az egyébként rengeteg sok hasznos információt rejtõ és ezért minden elismerést megérdemlõ- rendezõi honlapon áttanulmányozva a szervezõk szándéka egyértelmûen szimpatikusnak tûnt számunkra: redukálni az aszfaltot meg a szántóföldeket és növelni az erdõt meg a hegyeket!

Mikor kora reggel megérkeztünk a Teveli tóhoz, már akkor elég meleg volt, de a nap késõbbi részén a helyzet csak romlott – avagy a strandolók szemszögébõl nézve: javult… :-)

A lényeg, hogy bizony az elõttem hozzászóló dnvzoli túratársnak nagyon igaza van: ez az idõjárás nem túrázásra való! Õszintén mondom, cseppet sem csodálkoztam, amikor visszafelé a strandon fagyit nyaló bikinis lányok döbbenten néztek ki a kerítés mögül és az arcukról jól leolvashatóan azon tûnõdtek, hogy vajon mi a f…t csinálnak ezek az õrültek odakinn a tûzõ napon, kezükben túrabottal, hátukon hátizsákkal… Árnyékban is simán volt 28-30 fok, a Teveli tó menti homokos úton, a tûzõ napon pedig biztos, hogy ütötte a 40-et! Amikor beértünk a célba, a félárnyékban parkoló autó hõmérõje 42-õt mutatott... De hát ha egyszer nyár van, akkor nyár van, nemde? :-)

Tekintettel a nap során tapasztalt morbid hõmérsékletekre, a túra nagy pozitívuma, hogy nagyon sokat mentünk erdõben, így legalább az árnyék nyújtott némi kis felfrissülést – a szerencsére nem túl sok napsütötte rész egyikébõl az árnyékba érve biztosan… Egyébként ezúttal az erdõben sem volt igazán hûs...De azért a Kõris-hegy tetejére vezetõ aszfaltútra való kilépés pillanatát vagy visszafelé a Hermán-kút elõtti, fa nélküli dzsindzsáson való átkelést egy ideig biztosan nem fogjuk elfelejteni, mert ezeken a helyeken szó szerint égetett a levegõ…

Ha van kedvetek egy majdnem megolvadt fényképezõgéppel készült kánikulai képeket nézegetni, a túrán készült képeimet a honlapomon megtaláljátok: www.plecs.hu
 
 
Vigyázó-Vladeasa 57/33/Kalotaszeg 50/Körösfő 27/Zsobok 25Túra éve: 20102010.06.30 13:20:27
Vladeasa 44

Ugyan tök más idõjárásra számítottunk még akkor, amikor a túrát megelõzõ nap útnak indultunk Magyarországról, mint amilyen aztán végül lett, de sebaj, mert a mostoha idõjárás a végén még kicsit kedvünket szegte volna – azért pedig igen-igen nagy kár lett volna!

Lehet mindenféle dolgokat mondani errõl a túráról, mert június ide vagy oda, a csúcson bizony késõ õszi volt a hõmérséklet és a látótávolság sem haladta meg a 20 métert, meg való igaz az is, hogy néhol -az elvileg jelzett turistautakon is- lasszóval kellett fogni a jelzéseket, mert olyan ritkák, meg lehetne mondani még sok mást is… De egyszerûen nem érdemes! Errõl a túráról csak egy dolgot érdemes elmondani, az pedig csak annyi, hogy ez egész egyszerûen gyönyörû!

Csinálhat ezen a túrán az ember sok száz képet, némelyik így utólag megnézve is nagyon szépnek tûnik, de a valóságot nem adja vissza semmi. Ott állni a rekiceli vízesés tövében, a fák mögül kiérve megpillantani a Fehér köveknek nevezett sziklákat, nekiindulni a Vladeasa valószínûtlenül meredek emelkedõjének, felérni a párától szinte láthatatlan csúcsra (és arra gondolni, hogy június ide vagy oda, azért talán bizony kesztyût is kellett volna dobni a hátizsákba :-)), meglátni Havasrogoz szétszórt házait a hegy oldalából vagy megállni a Székelyjó utáni domboldalban és egyetlen pillantással végignézni  az egész kalotaszegi medencét…hát ezek képen reprodukálhatatlanok!

Ez a túra meseszép! Nincs az a fénykép, ami az itteni valóságot visszaadná, de azért én persze próbálkoztam… Ha megnéznétek ennek a lenyûgözõ tájnak a fényképen történõ reprodukálásra tett halovány kísérleteimet vagy egyszerûen csak körbenéznétek Kalotaszentkirályon, itt megtehetitek:

www.plecs.hu

 
 
 
Kuglófkereső teljesítménytúraTúra éve: 20102010.06.24 09:12:49
 

Magyar királyok nyomában 50

Nem írt senki eddig errõl az elsõ rendezésû túráról, így megteszem én, elsõsorban azért, mert maga a túra és külön a rendezés is nagyon megérdemli, hogy ejtsünk néhány szót róla!

Persze nem teljesen „szûz” rendezvény ez, hiszen a Kuglófkeresõ túrák már több éves hagyománnyal bírnak, de idén a szervezõk úgy gondolták, hogy a szokásos rövidtávú laufok mellé idén beiktatnak egy terjedelmesebbet, s így született meg a „Magyar királyok nyomában”.

Az útvonalról csak jót, jobbat és még jobbat mondhatok: nagyon érzõdött rajta, hogy meg lett tervezve, össze lett rakva, s nem csak úgy húztak egy vonalat a térképen, hogy kijöjjön az 50 kilométer „oszt hadd menjenek a népek”. Nagyon sok érdekes helyet, látnivalót érintett az útvonal, igazi túraélményt adott, s aki rászánta magát arra, hogy körbejárja ezt az 50 km-es kört, az a régió szinte összes érdekes helyét is végigjárta egyúttal, ráadásul nagyon szép tájakat, néhol pedig egész egyszerûen lenyûgözõ panorámát láthatott.

A szervezés szerintem hibátlan volt, érezhetõen a szervezõk szíve-lelke benne volt ebben a túrában! Ugyan viszonylag nagy távokat tettünk meg jelöletlen utakon, de a szalagozás is példás volt, s bár voltak helyek, ahol a szél kicsit megtépázta a szalagokat, miután megbízhatóan sûrûn voltak, ha egy ideig nem láttam, biztos lehettem benne, hogy valami nem okés, s máris kezdtem figyelmesebben haladni.

Nagyon tetszett az az aprócska ötlet is, hogy útközben a fákon a magyar királyok „jöttek szembe”, a fákon kronológiai sorrendben ugyanis a magyar uralkodók képeivel találkoztunk, s ahogy haladtunk elõre, egyre közelítettünk az utolsó magyar királyig, IV. Károlyig, akinek a képét ugyan pont nem láttam, de elvileg valahol a cél környékén neki is meg kellett lennie… 

Aprócska ötlet ez, de szerintem nagyon jópofa, s éppen az ilyen aprócska dolgok tesznek egy túrát kicsit mássá, a többitõl különbözõvé, ráadásul így úgyebár már egészen más megvilágítást nyert az is, hogy miért pont az lett a túra neve, ami… Itt tényleg a magyar királyok nyomában haladtunk!

A túrán kapott ellátás általában nem a legfontosabb aspektusok egyike, de ez esetben mégis ki kell térnem rá, mert pazar ellátásban volt részünk! Különösen nagyszerû ötletnek találtam a Schlossbergen kapott, alufóliába csomagolt „úticsomagot”, amit a pontõrök induláskor nyomtak a kezembe (benne házi sütésû pogácsa és köményes kifli), de kedves volt a Rékavárnál kínált jófajta szekszárdi vörösbor és a püspökszentlászlói pont kínálata is minden várakozást felülmúlt, a szokásos túraválasztékon túl nyújtott házi süteményekkel és a forrásvízben hûtött sörrel és energiaitallal. Persze ha ennyit dicsérgetem az útközbeni ellátást, mit mondhatnék a célba érkezést követõ kiszolgálásról és kínálatról? A célba érkezve szinte úgy éreztem magam, mintha az édesanyámhoz érkeztem volna meg: mindent elém raktak, ami csak fellehetõ volt, márpedig választék volt bõven!

Szóval az ellátás egy 10-es skálán nem 11-es, hanem minimum egy 12-es!

Azért el kell mondani, hogy a Magyar királyok nyomában papíron nem egy könnyû 50-es, hiszen volt benne majd’ 1850 méter felfelé, de nem tûnt soknak. Voltak húzósabb szakaszok, de az emelkedõk többsége inkább „túrázóbarát" volt. Egyedül az útvonal utolsó ötödében volt olyan, ami nem igazán tetszett, mégpedig a Somlyó! Nem, nem azért, mert a halál se kívánja már a túra végén az ehhez hasonló emelkedõket,  hanem azért, mert a csúcsra út sem vezet, a hegyoldal pedig köves, magas aljnövényzetû, nagyon nehezen járható, térd- és bokanyûvõ és a néhol térdközépig érõ sûrû aljnövényzetben még egyetlen aprócska ösvény sincs, amin el lehetne menni, mindenki mehet, amerre lát, az öklömnyi vagy inkább még nagyobb kövek között egyensúlyozgatva … Ráadásul a csúcsra érve jön a felismerés, hogy ennek az egésznek semmi érdemi célja a kínlódáson kívül, mert a csúcson egyáltalán nincs semmi, de még csak kilátás sem!

Szerintem ez a csúcs nem igazán passzol ebbe az útvonalba, de persze ez legyen a legnagyobb baj ezzel a túrával! Szerintem ez a túra még Somlyó-hegyestõl is nagyon jó, akik szeretik az olyan útvonalakat, amin sok érdekesség és látnivaló van, akik nem csak a kilométerekkel szeretnek harcolni egy túrán, hanem szeretnek közben látni is, azoknak ezt nagyon nyugodt szívvel ajánlom! Van benne 1843 méter felfelé, de nem olyan sok ez, mint amilyennek hangzik… Bátran tegyetek egy próbát vele, mert megéri!

A szervezõknek pedig õszinte elismerésem és köszönetem mindazokért az erõfeszítésekért és mindazért a munkáért, amit ennek a túrának a létrehozásába és lebonyolításába fektettek, erre a rendezvényre joggal lehetnek nagyon büszkék!

Ha akartok virtuálisan szembetalálkozni a fára szögezett I. Andrással, IV. Bélával, Károly Róberttel vagy csak körbenéznétek a Schlossbergen, a túrán készült képeimet a honlapomon megtaláljátok: www.plecs.hu
 
 
KörösTúra éve: 20102010.06.10 10:54:20
 

Körös 50

Mikor országszerte sorra maradtak el a túrák a hétvégén, meg jöttek a hírek, hogy szinte egyik középhegységünk sem látogatható a hatalmas esõzések miatt, gondoltuk, hogy azért a Körösök vidéke sem lesz egy pár csepp víz után áhítozó sivatag. De miután tavaly a Deákon már szembetalálkoztunk azzal, amit méltán hívunk úgy, hogy SÁR (így tiszta nagybetûvel szedve) kellõ önbizalommal felvértezve indultunk el pénteken délután Mezõberény felé. Hát ne hogy már minket, a tavalyi Deákon a SÁRRAL szemben gyakorlati tapasztalatot szerzett túrázókat érjen bármi meglepetés a Körösök mentén! Hát nem, az ki van zárva! Amúgy is kánikulát mondanak, úgyhogy bár minden eshetõségre felkészülve azért a kamáslit bedobtuk a csomagtartóba, de további apellátának nincs helye, indulás!

A kora reggeli rajtban érdeklõdtünk a szervezõktõl, hogy vajon milyenek lehetnek az útviszonyok odakint, az elsõ „hát, sárra azért lehet számítani” válasz még nem igazán rázott meg bennünket, viszont az indításkor elhangzott „nem feltétlenül kell ám annyira pontosan követni az útleírást, hiszen néha jobb az aszfalton menni, ahol lehet, csak az a fontos, hogy az ellenõrzõpontok meglegyenek”, már elég egyértelmû utalásnak tûnt…

-„Hmmm…-gondoltuk magunkban- lehet, hogy a helyzet néhol nem lehet túl ideális?” :-)

Okos ember hallgat a nála tapasztaltabbak tanácsára, így a Boldishátig vezetõ szakaszt nemes egyszerûséggel mindannyian „a mûúton a gátig, majd azon balra” instrukciókat megfogadva végig az oly sokszor elátkozott és utált mûúton tudtuk le (az elõttem és az utánam haladók is mind ezt választották, úgy láttam). Máskor ez az út az igengáz kategóriába tartozik, de most ez tûnt jobbnak. Ez ugyan valszeg sokkal unalmasabb volt, mint a rétek és csatornák mentén kanyargó eredeti útvonal, de nem feltétlenül hosszabb. S ráadásul így ki tudtunk hagyni valamit, amikor akkor még nem is igazán tudtuk pontosan, hogy mi is az, de az egyértelmûnek tûnt, hogy ennek ellenére ki szeretnénk hagyni…

Aztán jött a gát! Boldishátig korrekt aszfaltozott volt a gát tetején az út, ebbõl következõleg sármentes. Na de aztán mintha szándékunk ellenére kopogtattunk volna a pokol ajtaján, mert az kinyílt, s Boldishátnál elkezdõdött valami…

Én magam nem vagyok egy nagy múlttal rendelkezõ „körösözõ”, de nem most voltam elõször, aki pedig már egyszer is járt ezen a túrán, az úgyis tudja, hogy a Boldishát-Köröstarcsa szakasz a legkisebb nedvességre is ragacsos sártengerré változik. Itt az út az a típus, ami messzirõl tök jó keménynek néz ki, de ahogy rálépsz, a felsõ 5-6 centi azonnal a cipõdre ragad, s ha már így alakult, többet nem is nagyon akar eltávozni onnan…

De bevallom, ez nem lepett meg, mert ezt tudtam már tavalyról, hogy ez a rész még ennél sokkal szárazabb idõben is igen nagyon gázos tud lenni, ezt már kitapasztaltam. Szóval akkor mégis mire számíthattunk volna mi itt huszonegynéhényan, akik idén elindultunk az ötvenes távon? Hát én személy szerint valami ilyesmire… Gáz volt, nem is kicsit, igen, de szerintem sejtettük elõre. S valahogy csak letudtuk.

Köröstarcsára megérkezni pedig mindig felüdülés. Nincs ott semmi extra, csak egyszerûen véget ér a gát. Ez meg egy gátas túrán mindig esemény. Szóval jó volt most is megérkezni Köröstarcsára, mert a gát véget ért. Persze még nem úgy igazán, csak egy kicsit, csak annyi idõre, hogy átmenjünk a hídon és kezdjük a hosszabb gátat a folyó túloldalán, de akkor is…

Elõzetes sejtéseim alapján a Tarcsától a 0. fkm-ig terjedõ 6 kilométernyi gátazás kellemes kis sétának ígérkezett a Boldishát-Köröstarcsa szakasz után. Ugyan a simaháti gátõrházból éppen kijövõ valaki kissé döbbenten nézte, hogy éppen a gát felé tartunk, s rá is kérdezett, hogy „Jól meggondoltátok? Csak mert nagyon nagy a sár”, de mi csak bólintottunk, hogy „De meg ám, mi már meggondoltuk!”, s már mentünk is fel a gátra.

S innentõl kell kalkulálni a relativitással! Amikor azt mondom, hogy az út itt egyáltalán nem volt rossz – akkor az úgy értendõ: az elõzõ szakaszhoz képest… Tényleg.

Egy örömtúra volt az út a 0. fkm-ig! Mit sima öröm, legyünk sokkal tárgyilagosabbak, egy igazi élvezet! Ez a szakasz az idei Körös legklasszabb része volt! Járható út, balra az elöntött ártér vadregényes látványa, hatalmas fák, felkelõ nap, a gát túloldalán gyönyörû alföldi táj, zöldellõ gabonatáblák, a távolban a horizonton a párás levegõ mögül kikéredzkedõ erdõsáv halovány kontúrja… Hát mi kell még? Tényleg szép volt ez a szakasz!

A 0. fkm-nél hamar begyüjtöttük a pecsétet, ittunk pár pohár vizet és máris folytattuk utunkat a gáton. A korábbihoz nagyon hasonló körülmények között, csak már a nap is egyre erõsebben sütött… Idilli körülmények, hát nemde?

Aztán elértük az egyik csatornát, ahol egy traktoros manus szívattyúzta a belvízet vissza a gát mögé a folyóba. Ez akkor nem tûnt jelentõs eseménynek, pedig…

A traktoros ugyanis Újladány felõl végig a gáton jött és hát hogy is mondjam… hogy elég érzékletes legyen és elég disztingvált is….szóval a traktoros eme cselekedete nem kifejezetten tett jót a felázott út minõségének. Igen, valami ilyesmi. Gyakorlatilag szétb….ta az egész utat! Onnantól kezdve az addig egészen jól járható (a relativitást kéretik megint belekalkulálni) gát egy rémálommá vált, egy ragacsos sártengerré, amelyben lépni is alig lehetett, ráadásul szivattyúzó traktoros barátunknak hála az általa szétbarmolt úton a sáros víz -gondolom- össze-vissza föcsögött, ahogy õ ment a gáton, szóval produkciójának hála az út teljesen szar, a fû csupa sár és víz lett. S ezen volt még hátra nekünk körülbelül hét kilométer Újladányig…

Hát ahogy Virág elvtárs mondta egykoron: Ez nem volt egy leányálom… :-) Nem is annyira a sár miatt, sokkal inkább a természete miatt, mert ez is olyasmi volt, mint a tarcsai szakaszon, irtózatosan ragadt a cipõre, s ha már odaragadt, leesni csak 4-5 kilós kupacokban volt kedve, szinte könnyebbnek éreztem magam, mikor egy-egy nagy sárcsimbók legurult a bakancsomról, de persze a légies könnyedség nem tartott túl sokáig, mert pár lépés után újra kiakadt volna a konyhai mérleg, ha rátettem volna az egyik cipõmet… Azok ugyanis csak 5 kg-ig mérnek…

Hihetetlen nagy örömöt okozott, amikor a távolban megláttuk az Újladány elõtti gazdasági épület tetejét a távolból, az más kérdés, hogy akkor még volt hátra alsó hangon is legalább két kilométer, mire oda is értünk. Nagyon fárasztó szakasz volt, de csak eljött a vége, s gát végén a pár méteres aszfaltos szakasz olyan volt, mintha egy mozgójárdára léptünk volna, mert hirtelen olyan gyorsan haladtunk azon a pár méteren, hogy az addigi tempóhoz képest ez száguldásnak tûnt. Alapos cipõtisztítással is próbálkoztunk a gát végében, egy pár kiló ragacsos gyurmát sikerült is lehántanunk a cipõinkrõl, de maradt még rajta így is egy-egy tekegolyónak való…

Újladányban az ellenörzõ- és frissítõpontnál nem kérdezték a pontõrök, hogy milyen volt a gát, elég volt ránézni a beérkezõkre, az mindennél beszédesebb volt. Pár pohár innivaló és egy-egy szelet kenyérke után frissen, kipihenve és felüdülve vágtunk neki a dél közeli 30 fokos kánikulában a táv második felének, amely a hírek szerint nem igazán ígérkezett jobbnak, mint az elsõ 25 km.

A rettegett Ladány-Vésztõ földútról a célban az egyik túratárs mondta el leginkább a frankót, röviden valahogy eképp: „Ha száraz, nagyon kemény, ha nedves, nagyon ragacsos, az tulajdonképpen minden idõben szar!” Mit lehet ehhez még hozzáfûzni? Mennyire igaza van!!!!!

Sajnos a 30 fokos meleg és a tûzõ déli nap ellenére mi most mégis a nedves verzióval ismerkedhettünk meg, s bár az út Újladány felõli elején az egészen elviselhetõnek tûnõ elsõ pár száz méteren még voltak halvány illúzióim, azok nagyon hamar teljesen szertefoszlottak! Próbálkozhatnék azzal, hogy leírom, hogy milyen állapotban várt bennünket a Traktorbahn, de ez teljesen reménytelen. Aki ezt nem látta, az el sem tudja képzelni!

Aki járt tavaly a Deákon, az már talán egy picit sejti, hogy mirõl gagyoghatok én itt, de az igazság még mindig nagyon távol van, fiúk… :-)

Ezen az „úton” nem egyszerûen sár volt, nem, sárnak valami egészen mást hívunk. Ez sokkal inkább olyan volt, mintha be lenne borítva gyorsan kötõ malterral! Ez olyan volt, mint egy iszap-malter keverék. Ahogy a cipõm érte a talajt, ez az amorf anyag azonnal körbefogta, mint egy polip, aztán amikor lépésenként kirántottam belõle, ami rákerült, az ragadt rá, mint a pióca, s a tûzõ napnak hála, percek alatt megszikkadt annyira, hogy nem is esett le többé!  Hiába cipeltem lépésenként már 4-5 kilónyi sarat, gondoltam majd csak leesik egyszer a súlyánál fogva, de ez nem, vazze, ez nem!!!! A gombóc a bakancson egyre csak nõtt, le nem esett, s csak úgy tudtam megszabadulni tõle 10-15 lépésenként, hogy egyik lábammal lerúgtam a sárgombócot a másikról, s fordítva, aztán megint lépegettem, s persze az egész kezdõdött elõlrõl. Miután az úton nem pocsolyák voltak, hanem az út önmaga egy összefüggõ pocsolya volt, elmenni csak a két pocsolya között a traktorok által odagyûrt sárkupacon lehetett, ami persze többnyire vagy nem volt elég erõs ahhoz, hogy megtartson, s ne süppedjek bele jó esetben csak bokáig vagy ha igen, akkor a teteje olyan csúszós volt, hogy hol egyik, hol másik pocsolyába csúsztam fél másodperc alatt bele… Persze minimum bokáig, mert a pocsolyák ugyan nem mindenütt voltak nagyon mélyek, de a vékonyka vízréteg alatt egy sunyi kis 20 centis iszapréteg várta az áldozatokat.

Nem túlzok, voltak szakaszok, ahol szó szerint minden lépés egy önálló kis küzdelem volt!

S hogy minden mennyire relatív: a varacskos disznók valószínûleg társasutat szerveztek volna erre a környékre, ha tudnak róla, mert õk tuti imádták volna! Bevallom, mi egy kicsit kevésbé…

Ja, azt még nem mondtam, de csak azok kedvéért akik nem ismerõsek a vidéken: mindez egy hat kilométernél is hosszabb, gyakorlatilag nyílegyenes földút, úgy 2-3 kilométerenként van benne egy pár fokos apró törés, szerintem az is csak azért, hogy ne mondhassuk, hogy az egész tök nyílegyenes… :-) A lényeg, mész az úton, de a végét egyetlen pillanatra sem látod! Mondjuk ez most nem annyira volt zavaró, mert ha egyetlen percre nem a lábam elé néztem volna, máris egy 20 centi mély, ragacsos sárfürdõ közepén találtam volna magam…

Mindannyiunk számára hihetetlen, talán még ma sem értem igazán, hogy hogyan, de egyszer csak elértünk ennek az útnak a végére is…

Hogy megörültünk a végének – ezzel nem sokat mondtam! Ez erõs lealacsonyítása lenne annak az érzésnek, ami akkor járta át lényünket, amikor megpillantottuk az útról való letérést jelzõ szalagokat, de szerencsére nem volt nálam pezsgõ, mert biz’ korán koccintottunk volna! :-) A Traktorbahn-nak ugyan vége lett, de hogy mi jött utána….

A Ladány-Vésztõ földúttól Fáspusztáig vezetõ szakaszról ugyanis megint nagyon sok mindent lehetne elmondani, ezernyi jelzõ jutna eszembe róla, de inkább nem írom ide egyiket sem, mert nem igazán nyomdaképes az elsõ két-háromszáz melléknév, ami beugrik… :-) A lényeg: ahogy lefordultunk all time kedvencünkrõl, a Traktorbahnról, gyakorlatilag egy gabonatáblán kellett keresztülvágnunk, benne két keréknyom, azokban meg körülbelül 15-20 centi magasan áll a víz. „-Sebaj, -gondoltunk-, kicsit majd kerülünk”… Na jó, de merre? A víz ugyanis mindenfelé hasonló magasságban állt, az a fogalom, hogy „kerülni” ezen a szakaszon értelmezhetetlen volt. Nincs mit kikerülni, mert a víz egybefüggõ… Némi tanakodás, aztán a felismerés, hogy a felfújható gumicsónakot megint nem csomagoltuk be a hátiba, pedig most szükség lett volna rá… Miután némi újabb tanakodás után azt is kizártuk, hogy van esélyünk rá és igenis összejöhet a vizenjárás, már nem sok minden tanakodnivaló maradt, úgyhogy a jól ismert mértani tétel jegyében, miszerint két pont között a legrövidebb út az egyenes, megindultunk elõre…

Mondhatnám, hogy nem lettünk tökig vizesek. Azt is mondhatnám, hogy simán, minden gond nélkül és könnyedén átjutottunk a néhány száz méteres belvíztavon. Meg azt is állíthatnám, hogy úgy anblokk tök jó volt. Sõt ha akarnám, talán még azt is megkockáztathatnám, hogy sajnáltuk, amikor a távolban megpillantottuk a szárazföldet…

De maradjunk annyiban, hogy egyik sem volna igazán valós… :-)

Azért valahogy partot értünk. De a belvíz valami miatt nagyon haragudhatott ránk, mert ezt nem vittük el szárazon. :-) S azt, hogy a a több kilométer hosszú, gyakorlatilag teljesen eseménytelen, nyílegyenes fásmegyeri mûútnak még örülni lehet, sohasem gondoltam volna. Pedig de! Lehet. Nekünk ez most sikerült.

Fáspusztánál némi kis szárítkozás, majd a jó kis imádnivaló mûút Bélmegyerig. Hihetetlen, de azt kell mondanom, hogy tetszett. S megint tessetek számolni a relativitással. Hogy mikor mi tetszik és mihez képest az embernek, ez nagyon is relatív….  

Bélmegyeren kis frissítés az utcai kútnál, egy pecsét az ellenõrzõpontnál, majd tovább, immár a Körös-híd és Mezõberény felé.

Mit is mondhatnék a Bélmegyer-Kõrõs-híd szakaszról?

Többen javasolták alternatív útvonalnak a végig mûúton haladást, s az eddigi tortúra és kálvária után nem kellet nagyon gyõzködni! Az eredetileg kijelölt földutak állapota feltehetõleg –s mint tapasztalatuk- nem volt éppen ideális, így mi is a mûutat választottuk.

Mivel írhatnám el szépségeit? Tûzõ napsütés, 35 fok, a forró levegõt szinte sugárzó beton, s egy imádnivaló köbö 10 kilométeres aszfaltcsík a hídig, három darab jól elhatárolható tök egyenes szakaszra bontva, amelybõl a békési elágazótól a kanyarig tartó majd’ 4 km volt a legbrutálisabb, ez ugyanis már elég hosszú volt ahhoz, hogy ne lássuk a végét.

Ami a szakasz jellemzésére tett kísérleteimet illeti, ismét be kell látnom, hogy a feladat meghaladja a képességeimet. Feladom. Leírhatatlan.

A legkellemesebb meglepetést az utolsó, Körös-hídtól Mezõberényig, a Laposi kertek felé tartó szakasz okozta, itt ugyanis a reggeltõl szinte folyamatosan tûzõ napnak hála, sokat szikkadt az út, mire odaértünk. Na jó, nem kell azért rendes, járható turistaútra gondolni, de idei Körös 50 dimenzióban mérve ez már szinte jól járható volt. Mondom, idei Körös 50 dimenzióban.:-)

Túlképp a Laposi kertekrõl kár bármit is írnom, hiszen pusztán kellemes kis sáros szakasz volt, igen, itt már csak olyan volt, amit jogosan hívunk simán sárosnak. Szóval -e túra dimenzióiban- semmi említésre méltó….

Alapigazság, hogy tök mindegy milyen távot és merre megy az ember, minden túrán jól esik megpillantani a célt. De az idei Körösön valahogy még a szokásosnál is kellemesebb volt ez az érzés… Vajh miért? :-))))

Ami a rendezést illeti, az Alföld TE által rendezett túrák minden esetben minõséget képviselnek, ez idén sem volt másként. Ez volt a 25. Körös 50, amiért ezúton is gratulálok a rendezésben az elmúlt negyedszázadban résztvevõknek, s természetesen még további mimimum ennyit kívánok nekik!

Ami a mostani túrát illeti, nagyon igényes füzetet kaptunk itinerként, a teljesítésért járó jubileumi kitûzõ klassz, a tûzzománc jelvény (a klasszikus Körös 50 jelvény dizájnja) pedig egyenesen csodaszép! Az Alföld TE rendezvényein megszokott makulátlan színvonal ezúttal sem szenvedett fikarcnyi csorbát sem, a rendezõk barátságosak, segítõkészek, az ellátásra pedig sokkal inkább a vendéglátás elnevezés passzol (a sok finom házi süteménnyel és a hídnál a már elmaradhatatlan kompóttal), ráadásul minden ellenõrzõponton úgy fogadtak, hogy az volt az érzésem, mintha régi barátok közt lennék… Ezt, s magát a túraélményt is köszönjük a szervezõknek, meg mindenkinek, aki részt vett ebben, mert az vitathatatlan, hogy igazán emlékezetes túra lett ez idei, jubileumi Körös 50! Kicsit ugyan extrémnek hatott néha :-), de egy biztos: erre garantáltan sokáig emlékezni fogunk mindannyian, akik részt vettünk rajta!

Boldog szülinapot Körös 50!

Ha van kedvetek gátas képeket nézegetni, belekóstolnátok vizuálisan egy pár jó hosszú "körösötveneses" egyenesbe vagy csak egy kis ízelítõre vágytok abból, ami már olyan dimenzió, hogy már nem sárként definiáljuk, a túrán készült képeimet itt megtaláljátok: www.plecs.hu

 
 
 
Mátrai Csillagok éjszakai teljesítménytúra 40/25/15Túra éve: 20102010.05.28 09:45:35
 

Mátrai csillagok 25 

A tavalyi cefet idõjáráshoz képest idén gyönyörû napsütésben vágtunk neki a túrának, így nem is volt nagyon meglepõ, hogy sokkal többen voltak az éjszakai túra valamely távjára vállalkozók, mint tavaly.

Én idén a kápolnáig jutottam világosban, aztán elõ a fejlámpa és abban folytattam a bokáig érõ pocsolyák kerülgetését – amik természetesen csak innentõl kezdõdtek. :-) A néhol kifejezetten nagy és mély tócsák kerülgetésében már Mátrafüredig sem voltam igazán sikeres, az utána következõ szakaszra viszont már nem a „nem sikeres”, hanem a „totálisan sikertelen” a jó kifejezés: gyakorlatilag egyes helyeken, mintha egy lápos területen haladtunk volna, a kerülsé teljesen esélytelen volt…. Bokáig érõ trutyi! Külön említést érdemel a Lajosháza felé vezetõ köves lejtõ, amely világosban sem lenne egy nagy élmény, de sötétben, bokáig érõ, folyó vízben… :-) Igazi élménytúra kellék! :-)

A túra egyébként idén is nagyszerûen szervezett volt, ahol kellett, kitûnõ szalagozással, szerintem példaértékû ez a rendezés – gratula, elismerés és köszönet a rendezõ Kékes TE-nek!  

Ha van kedvetek éjszakai mátrás képeket nézegetni, a túrán készült világos és sötét fotókat itt megtaláljátok: www.plecs.hu
 
 
Egri BükkTúra éve: 20102010.05.28 09:14:17

 


Egri Bükk 30


Másodszor voltam ezen a túrán, s szerintem jövõre leszek harmadszor is.


Már csak azért is, mert a tavalyi bronz jelvény után, idén ezüstöt kaptam, hát most már csak meg kéne szerezzem az arany színût is…:-) De nem csak ezért, hanem mert szimpatikus, jó kis túra ez, nekem tetszik az útvonalvezetése is, amely ugyan nem tartalmaz gigantikus extrákat, de szép helyeken vezet, s bár rögtön az elején van benne egy jó kis emelkedõ, utána már inkább olyan jó kis kellemes bükki túrának nevezném.


Az idei túra üde színfoltja volt a kisvasút, amely olyan tempóban haladt elõttem, hogy a Stimecz háztól a Varró házig gyalog utolértem. A Varró háznál kis pihenõt tartott a nagy „vágta” után, így éppen el tudtam menni mellette, s láss csodát, Felsõtárkány felé tartva az egyenesben megelõzött! No aztán a nagy „száguldásnak” meg is lett az eredménye, az egyik kocsi kisiklott… :-)


Ha van kedvetek túrás meg -száguldó és kisikló- kisvasutas képeket nézegetni, a fotókat itt megtaláljátok: www.plecs.hu


 
 
 
Bazilika / BurdaTúra éve: 20102010.05.21 08:25:52
Bazilika 40

Ezen a hétvégén minden arról szólt, hogy mikor és mennyire fog szarrá ázni az ember, úgyhogy ennek megfelelõen az idén a szlovák oldalról induló Bazilika rajtjára is ennek megfelelõen készülõdtem: dzseki, a komolyabb esõre esõkabát, a hátizsákra vízálló borítás és a kocsiban gyakorlatilag teljes váltás ruha…

A rajt után viszonylag sûrû köd fogadott a gát szlovák oldalán, szerencsére ez szép lassan felszállt, s a Garam gátjára érve már napsütésben küzdöttünk a gáttal – amely gát ugyan, de hát azért sehol nincs a Kõrös 50 és fõleg a Híd Túl messze Van gátjaihoz képest. Ez olyan kis kocagát a maga pár kilométerével, ez az a mennyiség, amit még akár élvezni is lehet, hiszen mire megunnád, máris a faluba érsz. Garamkövesd után egy jó kis csalós emelkedõ veszi kezdetét, de viszonylag hamar a végére lehet érni, s az elsõ „zásztávkánál” máris kétnyelvû felirat figyelmeztet arra, hogy ha hajlandó vagyok 50 métert letérni az útról, szép panorámában gyönyörködhetek. Hát ez tényleg az! Sajnos a köd még egy kicsit takarja a Duna túlfelén a tájat méltóságteljesen uraló Bazilikát, de a látvány így is impozáns, perceket lehet eltölteni a nézelõdéssel!  Szerencsére a látvány nem egyedi, ahogy haladok, a tanösvény szinte minden megállójánál ez van, s ahogy napsütés egyre erõsebb, a kilátás egyre szebb!

Ahogy észak felé fordulunk, a kilátás megszûnik, változatos erdei tájakon érünk az Ipoly kulcsosházhoz (Chata Ipel), ahol muszáj megemlítenem a pontõrök kedvességét, mert mindenkit úgy fogadnak, mintha ezer éves cimborák lennének és valami hihetetlen kedvességgel kínálnak enni- és innivalóval. Ezúton is köszönjük!

Helemba után a gát mellett haladva érjük el a szobi vasúti hidat, s a szlovák-magyar határt, aztán komppal átkelünk a Duna túlfelére és jobban ismert tájakon –Basaharc, Vaskapu- folytatjuk az útunkat Esztergom felé. Sajnos itt már néha rákezd az esõ, de mindig csak szemerkél, s valahogy szép lassan mindig abbahagyja… Persze csak egy ideig, a Vaskapu kulcsosháznál már csak elõ kell venni az esõkabátot is, s innen bizony már esik. Nem zuhog, de esik.  Persze ha azt veszem, hogy milyen idõt jósoltak erre a napra, meg azt, hogy miket olvasok itt más túrákról, hát tulajdonképpen nagyon is elégedett lehetek, hiszen alig bõ másfél órát tettem meg esõben, s az alatt sem igazán volt vészes, esett ugyan, de nem zuhogott, mintha dézsából öntötték volna! A hídon átkelve még készítettem pár fotót a Bazilikáról meg a várról, aztán átficcentem a hídon, s máris a párkányi oldalon voltam, a célban, ahol minden célba érkezõnek nagyon megörültek a lelkes rendezõk! Az oklevél és a kitûzõ mellé még egy pár fõtt virsli is dukált, utána pedig természetesen az átöltözés – azért a száraz ruha nem jött rosszul… Ahogy hazafele tartva kocsival jöttem át a Mária Valéria hídon, szemben velem jónéhány túratárs küzdött még az utolsó kilométerekkel, remélem, hogy azért õk sem áztak teljesen szarrá…

 Ha van kedvetek, nézzetek pár gátas képet, no meg a zásztávkáktól a kilátást, a képeket Itt megtaláljátok:  www.plecs.hu

 
 
 
ÓbudavárTúra éve: 20102010.05.12 13:45:09
 

Óbudavár 40

 

Mikor kora reggel felficcentünk az M7-esre és Érdnél már kettes fokozaton járt az ablaktörlõ lapát, hát bevallom, nem sok jót vártam ettõl a naptól… De szerencsére az idõjárás és a túra is alaposan rám cáfolt!

 Elõbbi nagyon megemberelte magát, s ha másért nem, utólag már csak ezért is jó választásnak tûnt ez a túra, mert olvasom itt a hétvégi leírásokat, hogy ki, hol, mennyire ázott el… Mi itt semennyire – megúsztuk esõ nélkül! Néhányszor ugyan picit ránk ijesztett az idõrõl idõre sötétbe boruló égbolt, de a végére valahogy mindig megemberelte magát és úgy értük el az óbudavári betonutat, hogy egész nap csak pár kósza csepp esõt láttunk!

 De nem csak ezért, hanem egyébként is nagyon jó választás volt ez a túra! Én annyira ugyan nem lelkesedem a Balaton-felvidékért, mint ahogy az elõttem hozzászóló Tétova-Hegyi-Teve túratárs, szívesen jövök ide néha-néha, de azért nem ez a kedvenc túrarégióm, éppen azok miatt, amiket szintén Tétova-Hegyi-Teve túratárs tökéletesen összefoglalt, lásd pár sorral lejjebb! Mindezt csak azért mondom el, mert ez a túra ennek ellenére kifejezetten tetszett!

 Jó volt a szervezés, jó volt a szalagozás (bár a halvány lila színû szalagocskák néhol tényleg tökéletesen olvadtak bele a természetbe, talán valami feltûnõbb, élénkebb szín szerencsésebb lett volna), s bár a leírás meg a térkép valóban nem olyan volt, amilyet etalonnak tartanánk, nekem nagy bajom nem volt velük, maximum kis gondolkodás után, de aztán végül mindig ráakadtam a helyes útra.  

Viszont az út telis-tele volt érdekesebbnél érdekesebb látnivalókkal, s mivel a Balaton-felvidék ezen részén még nem túráztam, nekem csupa újdonság volt ez a környék, s nagyon tetszett! A Kossuth kilátó felé ugyan a nyílegyenes úton is sikerült kicsit elkavarnom, de a helyzet nem volt komoly, hamar visszataláltam a helyes útra, csak az éjszakai záporok okozta vizes fû miatt nagyjából térdig helybõl át is áztam… De ez sem tudta elvenni a kedvem! A vászolyi, több kilométer hosszú „célegyenes” talán valóban nem volt olyan nagyon érdekes, de aztán Alsódörgicsétõl már olyan gyakorisággal követték egymást a szépen és igazán példaértékûen rendbe tett templomromok meg egyéb érdekességek, mint más túrán a keresztezõdések, ha jól számolom, tíz kilométeren belül érintettünk csak templomromból vagy négyet… S mindegyik nagyon szépen rendbe van téve, ezt nagyon jó látni!

 Nem jártam még a Hegyes-tûnél sem, de az is nagyon tetszett! Mikor ilyen helyekre eljutok, mindig azon tûnõdöm, hogy vajon hány ilyen érdekes hely van még az országban, amirõl korábban nem is hallottam… Pedig ez nagyon érdekes hely!

De az út szerintem végig jó volt, ahol nem volt ilyen „extra” látványosság, ott sem volt unalmas, a vászolyi „célegyenest” leszámítva néhol tipikus Balaton-felvidéki szõlõhegyeken haladtunk, máskor meg szinte már az Õrséget idézõ dombokon. Alsódörgicse elõtt még egy róka is keresztezte az utunkat, aki volt annyira rendes, hogy még azt is megvárta, amíg lefényképezem…

 Szóval szép volt, klassz volt, tetszett! Aki még nem járt ezen a túrán, annak bátran ajánlom, hogy jövõre menjen el, nem fog csalódni!

 Addig meg, ha van kedvetek, nézzétek meg a Hegyes-tût, a négy templomromot meg a rókát a képeken, amiket a túrán csináltam!

Itt megtaláljátok:  www.plecs.hu
 
 
SárgaTúra éve: 20102010.05.05 14:13:22
 

Sárga 70

 

Ami tény: ha valaki tényleg túrázik és nem fut, annak egy ilyen hosszú túrán úgy is kell sötétben mennie pár órácskát, tök mindegy, hogy mikor indul…  Ami ebben a túrában számomra kicsit szokatlan volt, az az, hogy a sötétben megtett kilométerek itt nem a túra végére estek, mint általában szoktak, hanem az elejére, ráadásul az éjfél körüli rajtidõnek hála, volt belõlük majd’ harminc…

 Szerencsére jártam már éjszakai túrán, így nem volt ezzel különösebb bajom, csak attól tartottam kicsit, hogy pénteken meló után elindulva, s aztán másnap délutánig folyamatosan gyalogolva egy idõ után nagyon álmos és fáradt leszek, s a végén emiatt jobban ki leszek készülve, mint ami indokolt lenne. Igazából picit meglepõ, hogy sem álmosságnak, sem extra fáradtságnak nyoma sem volt! Mármint a túrán… Este otthon azért fokozatosan egyre erõsebben kezdett derengeni, hogy valahol valamikor kihagytam egy éjjeli alvást… J

 A túra egyébként kitûnõ volt, az éjjeli szakaszon nagyszerûek voltak a kis „foszforeszkáló szemek”, amelyek úgy mutatták az utat a sötétben, mint valami világító turistajelzés, a komolyabb kanyarokban pedig 40-50 méterrõl is észrevehetõ fényvisszaverõ kis nyilacskákat is tettek a szervezõk – ez tényleg kifogástalan volt!

 A Pilis-nyeregbe való felkapaszkodás tök korom sötétben egészen más élmény, mint nappal, de a lényeg azért sötétben is, világosban is ugyanaz: ez bizony egy kiadós kis emelkedõ… :-)

Csak világosban legalább látni a végét…

 A szervezésrõl csak pozitív dolgokat tudok mondani, az éjszakai szakaszon a fényvisszaverõ jelzések nagyszerûek voltak, s bár végig a sárga sáv jelzésen kellett menni, a nappali szakaszon is volt néhol kiegészítõ szalagozás. Igaz, engem a Rózsika forrás elõtti szalag kavalkád pár másodpercre megzavart, mert az azt megelõzõ szakaszon nem nagyon láttam szalagot, ott meg hirtelen mindenféle színû szalagok lebegtek a kora reggeli szellõben a szélrózsa minden irányában, sárga, piros, kék, fehér… olyan volt, mintha május elseje lett volna…

Ja! Egyébként az is volt! :-)

 Az ellátásról csak áradozni tudok, abszolút kifogástalan volt, s ha belegondolok, hogy mennyit fizettem részvételi díj címén, hát azt kell mondjam, hogy egy nagy-nagy köszönet jár a szervezõknek, hogy ezt a túrát, így, ennyiért, ilyen magas színvonalon összehozták! A túraélményen és a szokásos díjazáson túl olyan ellátást kaptunk, amely szerintem önmagában is bõven többe került, mint maga a teljes részvételi díj!

 Errõl a túráról nehéz rosszat mondani, ha mégis akarnék, akkor azt mondanám, hogy a Budaörsi gimnáziumba vezetõ közel három kilométeres aszfaltút nem méltó befejezése ennek a túrának, mert 67 km után a betonút már nagyon nyírja a lábat, hazudnék ha azt mondanám, hogy ezt a szakaszt élveztem… De tudom, az iskola épülete nem mobil, a sárga jelzést sem igazán egyszerû arrébb vinni, úgyhogy azzal kell fõznünk, ami van…

 Köszönet mindazoknak, akik részt vettek a szervezésében, büszkék lehetnek magukra – mert ez a túra nagyon ott volt!  

 Ha akarsz látni egy Pilis-nyereg by night fotót vagy csak megnéznéd a túrán készült képeimet, itt megtalálod: www.plecs.hu

  
 
 
Tihanyi Gejzírit 33/20Túra éve: 20102010.04.28 10:12:41

Gejzírit 33 


Mivel a túra Örvényesrõl indul és Aszófõre érkezik, úgy gondoltuk, hogy elsõ körben Aszõfõre transzferáljuk magunkat, majd a közösségi közlekedés által kínált lehetõségeket kihasználva  evickélünk át az alig két kilométernyire lévõ rajtba. Majdnem így is tettünk, de amíg várakoztunk a buszmegállóban, a busz helyett egy kis fekete autó fékezett, s a benne ülõ úr segítõkészen felajánlotta, hogy elszállít bennünket – hát ki tudott volna ellentmondani egy ilyen invitálásnak? A fuvart ezúton is köszönöm! 


Így esett meg, hogy 8 után alig pár perccel már le is tudtuk az egyébként nagyon gördülékenyen és simán zajló nevezési procedúrát, majd nekivágtunk a 33 kilométeres távnak. A Zádorvárig többnyire kellemes, nem túl megerõltetõ emelkedésben volt részünk (közben egy „Lukasszál” típusú ellenõrzõponttal), az emelkedés csak közvetlenül a vár elõtt vált egy kicsit meredekebbé, de a várhoz felvezetõ út vége lépcsõs volt, így talán mondhatom, hogy ez sem volt igazán embert próbáló.



A vár nekem is tetszett, ennél sokkal rosszabb állapotban fennmaradt várakat is láttunk már – egy pár információs tábla, egy kis tereprendezés, egy kis rendrakás sokat lendíthetne a vár környékén…


 A vártól visszafelé megint jött szembe egy pár „Lukasszál” típusú ellenõrzõpont, aztán szép lassan visszaértünk Aszófõre – s itt kezdõdött a túra második szakasza, amely alapvetõen különbözött az elsõtõl.


 Elõbb a településtõl egy kerékpárúton kellett kigyalogolni a Nyerges-hegyig, majd a Tihanyi félszigeten tett kör után ugyanezen vissza. Hát mit is mondjak róla? Diplomatikusan talán csak annyit, hogy nem ez a szakasz volt a túra fénypontja, pedig pont ezt kellett oda-vissza megtennünk…


 A Tihanyi félszigeten tett kör teljesen más hangulatú volt, mint a túra eddigi szakasza, egyrészt jól kiépített túrautakon illetve ösvényeken haladtunk, másrészt sok-sok látnivalót érintettünk, hiszen itt vannak többek között a túra névadói, a gejzírkúpok is. Ha ebbõl a szempontból nézem, egyértelmûen ez a túra szebbik és jobbik fele, viszont ha magát a túraélményt nézem, akkor a helyzet pont fordított!


 Míg ugyanis a Zádorvárig és vissza kifejezetten kellemes, nem túl zsúfolt utakon gyalogolhattunk, addig itt már a teljes mezõny (33-as és 20-as táv) egy helyütt körözgetett, s így a többnyire szûk ösvényeken bizony néhol nagy volt a tumultus, elõzni pedig nem nagyon lehetett, a rövid táv családi résztvevõi közül pedig sokan nem is igazán érezték úgy, hogy az úton való szétfolyásukkal a többieket akadályozzák. Szóval elõl anyuka ment a maga 1,9 km/órás tempójával felfelé a dombon, a család mögötte libasorban, s ahogy kicsit szélesebb lett az út, azonnal „szétnyíltak”, hogy a teljes útszélességet biztosan lefedjék…


 A félszigeten tett kör egyébként tetszett, bár az Õrházban adott forró tea kicsit morbid „frissítõ” volt a 20-25 fokos melegben… J Halottam, ahogy egyik konyhás néni mondta a másiknak, hogy „nem is kell már sok teát fõzni, mert mindenki csak egyet iszik…”


Hát ja, 25 fokban forró teából tényleg elég egy is… J


 A nem túl népszerû kerékpárúton történõ visszagyaloglás után az aszófõi vasútállomáson az érkeztetés gyorsan és jól ment, az emléklap és a kitûzõ is szép darab, sõt, a rendezõk még egy nagy nápolyival is megjutalmazták a célbaérkezõket.


 Az ellátás a túra árához képest szerintem kifejezetten bõséges volt, az egyetlen dolog, amit szóvá kell tennem, s ami úgy látszik, hogy a „bauxitos” túrák jellemzõje: a kapott térkép nekem kicsit „furi” (ez a Bakony 50-re is áll) és (csatlakoznék az elõttem hozzászóló nafe túratárshoz) ezen a túrán a meghirdetett szintadatok nem igazán vannak köszönõ viszonyban a valósággal.   


 Ha akarsz látni pár gejzírkúpot vagy csak megnéznéd a túrán készült képeket, itt megtalálod: www.plecs.hu


 

 
 
Bujáki kikeletTúra éve: 20102010.04.21 13:14:29













Bujáki kikelet 45


Ez a túra már tavaly is szerepelt a „célpontjaink” között, de akkor valamiért lemaradtunk – idén nem!


Õszintén bevallom, én nem kifejezetten rajongok az olyan túrákért, amelyek javarészt jelzetlen utakon haladnak, mert ilyenkor teljesen ki vagyok szolgáltatva a rendezõk lelkiismeretességének, s azért voltak már e téren nem kifejezetten pozitív tapasztalataim is…


Leszögezném, ez a túra nem ezek közé tartozik! Bár az útvonal minimum fele jelzetlen utakon halad, a szalagozás hibátlan, így a leírást is olvasva az eltévedés esélye gyakorlatilag minimális! Bátran ajánlom ezt a túrát bárkinek, függetlenül a jelzetlen utaktól, itt nem fog eltévedni!  


Sajnos hiába volt szombaton tök szép idõ, a szinte egész héten át tartó esõzés nyomai nem múltak el varázsütésre, Bujákról kiérve szinte rögtön egy jó kis sárdagasztásba kezdtünk, de nem ám olyan kis szürke mezeibe, hanem abba az igazi, ragadós, csúszós, néhol bokáigérõsbe. Sajnos ez a túrán késõbb is sokszor visszaköszönt, de hát a vizes talaj már csak ilyen… Ne menjen túrázni esõ után, aki nem kedveli a túra utáni bakancstisztítást! J


Szóval a talaj néhol kicsit mély, de a táj „cserhátos” volt, aki szereti ezt a vidéket, az szerintem ezt a túrát is szereti. Útba esett, az andezitömlés, a sas-bérci kilátó és a Bujáki vár, szóval azért látnivalók is akadtak, de ahol nem volt „semmi”, ott meg voltak a Cserhát lankái.


Érdekes módon eddig nekem valahogy kimaradt a Sas-bérci kilátó, nem jártam még ott soha, most legalább ide is eljutottam, de az egy kicsit furcsa volt, hogy bár nyitva volt, csak 250 Ft-ért engedtek fel… Jó lenne ezt a szervezõknek „leboltolni” valahogy a kilátó tulajjal (már persze ha van fogadókészség), hogy ne kelljen már ezért plusz fizetni, mert így a nagy többség természetesen nem megy fel… s kinek jó ez így?


A Bujáki várért kicsit sír a szívem, soha nem esik jól, mikor valamit ennyire elhanyagolva látok, nagy kár érte, ebbõl talán egy kicsit többet is ki lehetne hozni… Biztos nem lenne könnyû ezt felújítani, de kicsit rendbe tenni és legfõképpen kitakarítani azért valszeg lehetne...


A túra „legendás” fánkjai szerencsére idén sem maradtak el, így van módomban igazolni, hogy minden olyan legenda, amely a Bujáki Kikelet túra fánkjait dicsõíti, bizony, cseppet sem túlzás! A bokori ellenõrzõponton három iz (kakaós, diós, mákos) várja a túrázókat, s miután kellõen pofátlan módon mindhármat megkóstoltam, bizton állíthatom, hogy mindegyik nagyon finom! S ami a legjobb benne, hogy FRISS! Valószínûleg ott helyben vagy a közelben valahol sütik, mert még langyos, mire az asztalra kerül és tényleg kihagyhatatlan!


 




A túráról további infók és képek: www.plecs.hu


 

 
 
AndezitTúra éve: 20102010.04.21 12:42:31








Andezit 30




Ez a túra már tavaly is tetszett, mert az útvonala és a rendezése is kitûnõ volt, úgyhogy már korábban elterveztük, hogy ha lesz rá lehetõségünk, idén újra elmegyünk.


Miután egyedül az elõzõ napi Bujáki Kikelet túrán kicsit leamortizálódott erõnlétünk szólt ellene, halom sok más dolog pedig mellette, úgy döntöttünk, hogy tartjuk magunkat az eredeti elképzeléshez, s kora reggel megpróbálunk valahogy átjutni Becskérõl Galgagutára. Az „égiek” három túratárs képében jelentek meg, akik kérés nélkül megálltak mellettünk, miközben az országúton gyalogoltunk a falutól egy izmos fényévnyire álló Becske-Alsó vasúti megállóhely felé, s felajánlották, hogy elvisznek, ráadásul nem is csak az impozáns becskei relvéjsztéjsönig, hanem egybõl a galgagutai rajtig.


Segítõkészségüket ez úton is köszönjük – hátha olvassák!


Miután az elõzõ napi túra is érintette a Nagy-hegyi andezitömlést, hát gondoltuk ideje megnéznünk, hogy mennyit változik szombatról vasárnapra! :-) Mondhatnám, hogy nem sokat, de nem lenne igaz, mert bár maga az andezitömlés valóban nem változott semmit, az oda vezetõ út viszont nagyon is: szombatról vasárnapra sokat szikkadt a talaj, s míg szombaton azért nem voltunk híján jó kis csúszós, dagonyás részeknek, másnapra ezeknek már alig-alig volt nyoma.


Szóval kifejezetten szép idõben, egy kifejezetten jó túrán vagyunk túl ismét!


Egyszerûen szép ez a táj!


A rendezés pedig idén is nagyszerû volt! Továbbra is nagyon tetszik, az aprócska, A6-os méretû itiner – szinte sehol nem adnak ilyet, pedig mennyivel praktikusabb, mint minden más méret: ez ugyanis egész egyszerûen belefér a zsebedbe! Szépek az útközben kapott bélyegzõk, s akkor még nem tettem említést magukról a rendezõkrõl: szívélyesek, segítõkészek, barátságosak és persze a legfontosabb: nagyon jól csinálják, amit csinálnak!


Köszönjük!


Ha tehetjük és lesz lehetõségünk rá, jövõre is ott leszünk!


A túráról további infók és képek: www.plecs.hu


 

 
 
Cinege 40/25/10Túra éve: 20102010.04.12 09:38:18

 


CINEGE 40

 

Döbbentem olvasom az elõttem megnyilvánuló Tétova Hegyi-teve túratárs mondatait, miszerint „Sajna a térkép már elfogyott (pedig nem a végén indultam)”. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy ezen a túrán én kifejezetten az elején indultam, szerintem az elsõ tízben, de térkép már akkor sem volt, amikor én indultam, legalábbis én nem kaptam – így talán joggal feltételezem, hogy egyáltalán nem is volt… J

 

Az itinerben ugyan volt egy nagyvonalúan „térképvázlat”-nak nevezett valami, de anélkül, hogy a szervezõket csesztetni szeretném, azért meg kell mondjam, hogy ez a vicc kategóriájába tartozik – szóval tökéletesen igaza volt tétova hegyi-tevének, ha a leírásában azt nem tekintette térképnek. Merthogy az inkább egy nagyon nagy tréfa, mintsem bármi más. Ha csak ilyet tudnak adni, akkor inkább ne adjanak semmit, és ezt tök komolyan mondom. Ezt a valamit bûn kézbe adni, ha csak ennyire futja, akkor inkább ne legyen semmi! A leírás úgyis jó és használható volt, annak tényleges hasznát vettük, de a „térképnek” semmit.

Egyébként a térképet felraktam a képek közé, tényleg érdemes megnézni, mert ritka becses darab!:-)

 

Pedig mondjuk egy normális térkép nem volna rossz, mert a környékrõl turistatérképet beszerezni igazán nem egyszerû feladat (létezik egyáltalán?), útközben pedig a jelzések azért nem olyan nagyon hibátlanok (kis költõi túlzás…), hogy csak azokat követve minden gond nélkül, lazán végig lehessen menni az útvonalon. A túra útvonala amúgy is sok helyütt jelzetlen úton –illetve néhol egyáltalán nem is úton- halad, ahol csak a szalagozást lehet követni, s bár a szalagozásra összességében rosszat nem tudok mondani, azért az edericsi kocsmában az egyik túratárs szájából hallottam a „minimálszalagozás” szakkifejezést – ez igen találó az itt tapasztaltakra.

 

Ez úgy értendõ, hogy tulajdonképpen minden olyan helyen, ahol szükség volt rá, meg voltak a szalagok, de nem több a feltétlenül szükségesnél. Ez tökéletes is volt így, mindannak, aki sehol nem vétette el, de aki valahol valamilyen ok miatt egy kanyart benézett (és azért legyünk õszinték, ezen a túrán kínálkozik erre néhány kósza lehetõség), az az életben vissza nem talált többet, mert úgye szalagot útközben nem nagy eséllyel talált, azok ugyanis csak a feltétlenül szükséges helyeken (értendõ kanyar) voltak, aztán több száz méteren, néha akár kilométeren keresztül semmi…

 

Pedig az általunk csak „megerõsítõ szalagnak” nevezett „céltalan” kis szalagfoszlányok nem csak jól esnek néha, merthogy megerõsítik az ember ama tudatát, hogy jó úton halad, hanem ha valaki eltéved, ezeknek köszönhetõen hamar rájön, hogy nem jó úton halad, mert gyanús lesz egy pár perc után, hogy nem találkozik szalagokkal. Na ez az, ami itt nem állt fent, nem is meglepõ, hogy utunk során több alkalommal találkoztunk szokatlan irányból érkezõ, a helyes út iránt érdeklõdõ túratársakkal, sõt, hogy õszinte legyek, azt hiszem, hogy a Flóra hegyrõl lefelé mi is „szokatlan” irányból érkeztünk a jabapusztai mûútra… J De igazából ezt sem tudom biztosan, mert szalagot nem láttam J

 

Szóval ez csak egy aprócska észrevétel a szervezõk felé, ha esetleg megfogadják, azt a jövõ évi résztvevõk nevében köszönöm – a tényszerûség kedvéért kihangsúlyozva, hogy a fontos helyeken most is mindig volt szalag!

 

Maga a túra olyan tipikus Balaton környéki, nagyon szolid emelkedõkkel, kellemes kis dombocskákkal, jó néhány út menti tavacskával... Ami viszont szemet szúrt, hogy a környék nem bõvelkedik olyan igazán rendes „erdõszerû” erdõkben, ami van, az viszont elég elhanyagolt benyomást kelt és ráadásul komoly tempóban irtják (ez úton is üdv az erdészetnek). Nem szép látvány. Ha ez a tempó marad, pár év múlva már nem olyan lesz ez a környék, mint amilyen most még…

 

A túráról további infók és képek: www.plecs.hu

További képek (köztük az itinerben szereplõ, említett térképvázlat): http://picasaweb.google.com/Plecs.photos/Cinege40#

 

 
 
Vár az Essegvár és a Hölgykővár!Túra éve: 20102010.04.09 10:39:54

ESSEGVÁR, HÖLGYKÕVÁR


A Bakony 50-rõl mindkét vár nagyon kis kitérõvel elérhetõ, ezért arra gondoltam, ha már arra járok, kicsit begyorsítok a "váras" túramozgalmat illetõen és gyarapítom a már korábbi túrákon "kiérdemelt" váras kitûzõkollekcióm.


A túra útvonalától az Essegvár oda-vissza nincs 4-500 méter, tehát még kitérõnek sem igazán nevezhetõ, egy aprócska kis dombocska megmászásáért "cserébe" a szépen helyreállított vár elõtt találtam magam, s a környéket teljesen felölelõ kilátás is bõven megérte azt a szûk pár percet, amibe a várdomb megmászása tellett. Érdekes, hogy a "bakonyötven"-es mezõnybõl nem sokan mentek fel a várhoz, legalábbis én nem tapasztaltam, pedig megérte volna... Mondjuk a tényekhez tartozik, hogy bár ott megy el az út szinte közvetlenül mellette, az útról maga a vár nem nagyon látszik, a helyiek nem szórják tele figyelemfelkeltõ táblákkal a környéket és a Bakony 50 itinerében sem ejetnek szót az útba esõ látnivalókról, így talán sokan nem is tudják, hogy egy igazi érdekesség mellett mentek el. Azért a tényekhez tartozik, hogy tavaly én is úgy elmentem a vár mellett, hogy fogalmam sem volt róla, hogy egyáltalán ott van...De nem baj, idén nem hagytam ki! :-)


Az Essegvár szépen felújított bástyájáról megnézhetsz pár képet a Bakony 50-rõl szóló oldalon itt: www.plecs.hu


A Hölgykõvár a táv vége felé, közvetlenül a Városlõdre bevezetõ aszfaltútra való letérés elõtt "kínálta" magát - ezt is útba ejtettem, már csak azért is, mert ide beszéltem meg elõzetesen találkozót a túramozgalom szervezõjével, hogy a korábban meglátogatott várak kitûzõi átvegyem - volt tehát plusz motiváció. :-) Ez sem egy gigakitérõ, de ez oda-vissza azért megvan köbö egy kilométer, de az amúgy sem igazán bonyolult útat még sûrû szalagozás is segítette.


Sajnos a Hölgykõvár nincs olyan szép állapotban, mint az Essegvár, de mindenképpen megérte a kitérõt, bár férfiasan be kell vallanom, hogy a lábamban lévõ majd' 48 kilométernek köszönhetõen a vár tetejére való felmászáshoz már én sem voltam elég lelkes... Viszont úgy láttam, hogy a nagyobb táv ellenére a Hölgykõvárhoz többen ellátogattak, mint az Esseg várhoz - de ezt a túra szervezõje tudná igazán megmondani.


Én mindenesetre köszönöm a szervezõnek a szép kitûzõket, a korrekt tájékoztatást, a várakról adott információkat, a csokikat, a szalagozást, meg egyáltalán a sok fáradozást, amit egy ilyen túramozgalom mûködtetése kíván.


Ide továbbra sem igazán bírok beszúrni képet, úgyhogy ha a Hölgykõvárról szeretnétek látni egy "áptudét" fotót, a honlapomon a Bakony 50 oldalán megtaláljátok a hozzá vezetõ útat: www.plecs.hu


 


 


 

 
 
Mizse teljesítménytúrákTúra éve: 20102010.04.09 08:27:48

Mizse 40


Ez a hétvége igazán nem szûkölködött számunkra vonzó túralehetõségekben, de miután az ember egyszerre csak egy helyütt lehet, úgy döntöttünk, hogy Mizsén bukkanunk fel a hétvégén.

 

A helyi iskolásokkal már kora reggel is megtelt iskolában a rajt frappánsan és gördülékenyen ment, úgyhogy hamar nekiindulhattunk a távnak. Érdekes volt, hogy a város Polgármesteri Hivatalától alig 100 méterre, az Iskola-tó partján már olyan tájon találtuk magunkat, mintha valahol a puszta közepén lennénk, pedig hát dehogy voltunk távol mindentõl, gyakorlatilag ott álltunk még a város közepén…

 

Ahogy haladtunk kifelé a település házai között, portánként nem egy, de nem ritkán három vagy akár négy különbözõ méretû és fajtájú kutya ugatása kísérte utunkat, s ébresztette a háziakat, szerintem a kivezetõ út mentén sokan nem aludtak szombaton túl sokáig… S éppen azon morfondírozgattunk, hogy mi még a mezõny eleje vagyunk, mi lesz, mire ideér a vége…szerintem pár bõszebb eb és pár környéken lakó tuti idegösszeomlással zárta a napot! :-) De hát ha valaki sok kutyát tart, annak néha vannak árnyoldalai….

 

A túráról mit is mondhatnék? Tipikus alföldi, aki járt már alföldi túrán, annak ennyi infó elég is errõl talán… Maguk a rendezõk is azt mondják, hogy Lajosmizse környéke nem bõvelkedik extra látnivalókban, s bár ezzel nem is vitatkoznék, azért a túra korántsem volt unalmas. A Tanyamúzeum és az útmenti sok vaddisznó kifejezetten tetszett, a Kulapitye nevû, nagyon ízes hangzású ellenõrzõpontra meg már otthon gyúrtam, hogy ez vajon mi lesz, de legnagyobb sajnálatomra csak egy személyautó elõtt álló pontõr volt – teszem hozzá: aki viszont kérdésemre nagyon kielégítõen el tudta mondani, hogy mi is az a Kulapitye…

 

Na jó, a teljes igazsághoz tartozik, hogy az M5-ön átvezetõ hídtól a Lajosi erdõig, a Pusztatemplomtól Felsõlajosig vagy éppen a Felsõlajosról Lajosmizséig vezetõ egyenesekben azért nem rágtuk rojtosra a körmünket az izgalomtól, némelyik útszakasz talán már kissé ingerszegény is volt, de hát ahogy szokták mondani: ennek is meg van a maga szépsége, csak észre kell venni…

 

Amit nagy sajnálattal konstatáltam, ami sajnos az egész Alföldre jellemzõ: ahogy beérünk egy erdõs területre, azonnal rengeteg szemetet látunk, az Alföld egészére jellemzõ sajnos, hogy az emberek az erdõbe hordják a szemetet…

Jártam már pár alföldi túrán, ez sajnos mindenütt így van, úgy tûnik ez alól Lajosmizse környéke sem kivétel, a helyiek itt is elõszeretettel hordják a szemetet abba a kevéske erdõbe, ami a környékükön van. Mindenesetre ez a látvány nagyon szomorú, még akkor is, ha a Mályvádon minden évben megcsodált, a Doboz nevû település határában évrõl évre növekvõ szemétkupac méretét itt még nem sikerült megközelíteni, de reméljük, hogy nem is ez a cél! Az mindenesetre nagyon tetszett, hogy a szervezõk az itinerben elnézést kértek a szemétért „a település nevében”, s arra is utaltak, hogy a tervek szerint a szemét tavasszal el lesz takarítva… Hát úgy legyen! Kitartást hozzá! Mindenesetre a szemétmentes állapot nagyon jót tenne a tájnak!

 

A szervezõk honlapjáról azt is megtudtam, hogy a Lajosmizse térségében található útszéli keresztek száma országos viszonylatban is magas, errõl a túrán is meggyõzõdhettünk: utunk során seregnyi különbözõ méretû és formájú útszéli feszülettel találkoztunk! Viszont tettünk más megfigyelést is: Lajosmizsén nem csak az útszéli keresztek, de a piros kocka Ladák száma is kiugróan magas, egyszerûen nem lehetett nem észrevenni, hogy milyen sokszor találkoztunk ezzel -a ma már egyébként egyáltalán nem gyakori- típussal a tanyavilágban. S a szín is fontos, mert bár láttunk kéket is, meg fehéret is, de tutibiztos, hogy pirosból van a legtöbb! :-)

 

A szervezõkrõl csak annyit, hogy érezhetõen a szívük-lelkük benne volt ebben a túrában, s ez minden egyes percben visszaköszönt, a fogadtatástól az ellátásig, ennyire segítõkész, kedves és szívélyes rendezõgárdát, mint a mizsei, nem sok helyütt találni az országban, úgyhogy már csak ezért is további sok sikert kívánok nekik ehhez a túrához, kívánom, hogy még sok évig folytassák! Ha így lesz, egészen biztos, hogy alkalomadtán mi is visszatérünk!

 

Mivel a képek beszúrásával egyelõre itt ezen az új felületen nem boldogulok, aki a túrán készült képeket akar nézegetni, annak minden, amit a túráról tudni kell illetve további képek itt: www.plecs.hu
 
 
PITE 30/20/10Túra éve: 20102010.04.09 08:19:16
PITE 30

 

Igazából nem készültem erre a túrára, de a sors úgy hozta, hogy reggel 6-kor mégis az abaligeti Hotel Barlang bejárata elõtt topogtam a szemerkélõ esõben. Elsõ benyomásaim kedvezõek voltak, mert a rajtnál idén nem tapasztaltam a tavalyi lomhaságot, a nevezés idén flottul és gyorsan ment. Lehet, hogy közben az idõjárás is átgondolta a nap hátralévõ részére tervezett programját és megkönyörült rajtunk, mert mire lebonyolítottuk a pár perces nevezést, az esõ szinte elállt. A kezdeti pár száz métert ugyan még így is csepegõ esõben tettük meg, de aztán elállt, és a cél elõtti pár száz méterig már nem is volt szerencsénk az égi áldáshoz. Õszinte leszek: nem hiányzott! :-)

 

A túráról már többen írták itt elõttem, hogy sáros volt, s hát ez ügyben én sem tudok sok újat mondani… A korábban leesett irdatlan mennyiségû hó és a hõmérõ pozitív tartománya valahogy nem tudtak békésen zöld ágra vergõdni, a hó gyors olvadásnak indult, s gyakorlatilag a túra jelentõs része olyan volt, mintha folyamatosan egy patakmederben gyalogolnánk. Felfelé szembe jött a víz, lefelé hátba. Azon a nagyon kevéske vízszintes szakaszon pedig, amit érintett a túra, nem jött se szembe, se hátba, ott egyszerûen tócsákban állt a lábunk alatt, bokáig érõ sár formájában…de hát igazából nem volt mindez meglepõ, mert úgyis valami ilyesmire számítottunk!

 

Ez rendben is volt egy darabig, a Lóri kulcsosház után viszont tovább fokozódott a helyzet, mert bár már a patakvölgybe vezetõ út sem volt egyszerû, de a völgy maga volt a tömény kihívás: az út ide-oda cikázott a patak két oldalán, s bár ez önmagában nem egy nagy was ist das, gondolom nyáron egyszerûen át kell lépni a patak fölött és ennyi… Csakhogy most nem nyár van, s ez a kis patakocska néhol két méter szélesre és majd’ fél méter mélyre duzzadt… Ekkorát max Góliát tudna lépni, õt viszont ezúttal nem láttam a túratársak között :-) Szóval volt kihívás bõven, bátran kijelenthetem, hogy aki száraz zoknival jutott a patakvölgy végére, az joggal lehet büszke magára! Én ezek közé tartozom, igaz, cserébe mindezért nagyon lassan haladtam, mire kiértem Mecsekrákosra, menetidõ szerint már valahol egészen másutt kellett volna lennem… :-)

 

Tavaly ez a patakvölgy nem volt az útvonal része, nem tudom, hogy idén miért került bele, talán nem a legjobb idõzítés volt ez most a változtatásra… Változott tavaly óta az orfûi EP helye is, az viszont nagyon jó volt, mert a tavalyi elég hányadék körülmények között mûködött, a Mecsek Háza elõtti asztalka sokkal kulturáltabb volt! Orfûtõl megint változások voltak az útvonalban, másfele kellett menni, mint tavaly, nem tudom az okát, de biztos volt neki…

 

Sajnos a célban megint a „szokásos” sorban állás várt minket, de idén mintha egy kicsit ügyesebb leány osztotta volna a kitûzõket, mint tavaly, azt hiszem, idén ez is gyorsabban, elviselhetõbben ment. Ami viszont állandó: a célban kapott almás pite tavaly is és idén is kifejezetten finom volt, jó sok almával a közepén! Minõségi a cucc!

 

Mivel a képek beszúrásával egyelõre itt ezen az új felületen nem boldogulok, aki a túrán készült képeket akar nézegetni, annak minden, amit a túráról tudni kell illetve további képek itt: www.plecs.hu
 
 
A híd túl messze van...Túra éve: 20102010.04.09 08:12:18
A HÍD TÚL MESSZE VAN 60

Nehéz bármi újat írni errõl a túráról! Aki elindult bármelyik résztávján, az úgyis tudja, hogy alapjában véve írni is kár róla, mert leírhatatlan ez az egész, aki meg nem járt még itt, az úgysem érti, hogy mit siránkozunk mi itt egy gyakorlatilag nulla méteres szintemelkedést felvonultató 30-60-90 km-es távtól. Papíron ez sima ügy!

Na ja, papíron az! De a valóságban valahogy mégiscsak sokkal nehezebb, mint amilyennek papíron tûnik. Számomra az elsõ tizenegynéhány km nem is tûnt olyan monotonnak, sötét is volt, kanyarok is voltak a gáton, meg lakott terület mentén is haladtunk jó ideig – legalább volt mit nézni. A Tisza-hídig végülis olyan, mint amilyennek papíron látszik. Nem rágja le az ember a körmét az izgalomtól, de ki lehet bírni. De aztán a pár kilométernyi nagyfai aszfaltút után kezdõdik a GÁT. Így tiszta nagy betûvel. A GÁT. Amely elsõ pillantásra kifejezetten szimpi, baloldalt az elöntött árterek romantikus vizivilága, elõre a nyílegyenes, füves földút, ameddig a szem ellát, bal oldalt pedig hangulatos póznák jelölik a végtelenbe tartó út mentét. Hát tök jól néz ki, nekem kifejezetten tetszik!


S ez nem is változik még 10 km után sem…

Aztán 20-nál már kicsit kezdem egysíkúnak érezni.

30-nál még mindig minden tök ugyanolyan. Semmi változás.


Örülni kell minden apró kanyarnak vagy éppen a 10-15 kilométerenként felbukkanó árvízvédelmi építményeknek, de egy idõ után már a töltés szélére eldobott üres sörösdoboz is látványosságnak minõsül. Csak mert valami, csak mert végre valami, ami más. Mert egyébként ugyanaz a kép kísér végig Makóig, ami Nagyfánál fogadott, amikor felmentem a mûútról gátra. Csak közben eltelt pár óra. 4? Vagy 6? Vagy 8? Az idõ és távolság megbecsülhetetlen, szinte nincs mihez viszonyítani... Néha felbukkan egy-egy gátõrház, de még azok is mind szinte teljesen ugyanolyanok, csak az elõttük a földbe levert tábla árulja el, hogy ez most éppen melyik. Aztán ha magad mögött hagysz egyet, akkor biztos lehetsz benne, hogy most pár óráig megint nem fogsz semmit látni, ami megtöri az útat kisérõ póznák monotonságát. Ahogy már sokan írták, közben rengeteg nagy baromságot gondolhatsz végig, amik közben eszedbe jutnak, mert a normális gondolatok az elsõ 30 kilométer alatt kifogynak. Utána már meditálhatsz olyanokon, hogy vajon hány villanypóznát állítottak végig a gáton, s vajon ha egyet kidöntenél, a vezeték ledöntené-e az összeset Makóig, meg hasonlók… 

 

Összeségében azért én nem mondom, hogy soha többet… Nem beszélek le senkit errõl, mert ez is egy túra, méghozzá a maga nemében kifejezetten különleges. De egészen más jellegû élményeket lehet itt szerezni, mint másutt. Aki szeret harcolni a monotóniával, annak kifejezetten ajánlom, meg annak is, aki régóta öngyilkosságra készül, de valahogy az utolsó lökés mindig hiányzik, hogy rászánja magát. Csak vágjon neki itt egyedül bármelyik távnak… :-)

 

A rendezésrõl csak annyit, hogy ahogy már sokan megénekelték itt elõttem, a rajtban az adminisztráció borzasztóan lassú és körülményes, pedig mindenki hozza magával az elõre kinyomtatott nevezési lapot és elõnevezés is van, de így is nagyon gáz. Mi lenne itt akkor, ha mindenki itt nevezne??? Pfffff….

 

Egyébként ezt leszámítva én nagyon meg voltam elégedve a rendezéssel, a pontõrök mindenütt kedvesek, készségesek, barátságosak voltak, minden a helyén volt, a gát végébe kihelyezett „Üdvözlünk Makón” tábla pedig õszintén bevallom, hogy nekem nagyon jól esett 40 kilométernyi monoton gátazás után – ezért a figyelmességért külön köszönet!

 

A húsgombóc leves gazadag volt, sûrû és finom, az itiner pedig egyszerû, de tulképp hibátlan (bár a feltüntetett távolság adatok tekintetében azért vannak fenntartásaim). Leírást nem kaptunk, de ha kaptunk volna, az nagyjából így nézhetett volna ki:

 

Indulj el a gáton, menj az elsõ hídig, ott menj át a folyó túloldalára és indulj el a gáton visszafelé. A Makó táblánál fordulj balra! Megérkeztél! :-)

Mivel a képek beszúrásával egyelõre itt ezen az új felületen nem boldogulok, aki szexi gátas képeket akar nézegetni, annak minden, amit a túráról tudni kell illetve további képek itt: www.plecs.hu

 
 
Thury György emléktúraTúra éve: 20102010.04.08 17:40:16

THURY 30

Nem jártam még ezen a nagy múlttal rendelkezõ túrán, sõt, tulképp a környéken sem túl sokat, úgyhogy szombat reggel nyakamba vettem az M7-est és 8 óra elõtt egy picivel már sokadmagammal toporogtam a modern gelsei gyógyfürdõ elõtt. A nevezés nem ment teljesen flottul, de alapjában véve nem volt vele komoly baj, viszont -hogy egy kicsit elõreszaladjak- az érkeztetésrõl hasonló tapasztalataim voltak, mint stalker túratársnak. Bizony lassú volt egy picit és nehézkes és ez -akármilyen hosszú is egy túra- soha nem esik igazán jól az embernek... 


Maga a túra alapjában véve kellemes volt, szép idõvel, könnyed dombocskákkal, amolyan tipikus zalai vidéken, s bár egyes szakaszai már-már az alföldi túrák hangulatát idézték (gondolok itt például az Öröm-hegy felé vezetõ "rövidke" egyenesre) , azért szerencsére sokkal többet mentünk erdõn-mezõn, mint aszfalton és szántóföldek között. Azért ez utóbbi kettõbõl is bõven kijutott, s bár a szántóföldekkel alapjában véve semmi komoly bajom, az aszfalttal már bizonyos okok miatt nem vagyunk igazán jó cimborák... Pedig most is volt lehetõségünk bõven barátkozni, mert az elejére és a végére is jutott az aszfaltból pár kilométernyi, de valahogy csak megint nem sikerült összehaverkodnunk.:-)


A túra útvonala nem kifejezetten bõvelkedett látnivalókban, de azt sem mondanám, hogy eseménytelen vagy netalántán unalmas lett volna. Azt kifejezetten érdekesnek találtam, hogy egy helyütt két lehetséges útvonal közül lehetett választani (ilyet teljesítménytúrán elég ritkán látni) , én is a kevésbé frekventáltat, a K+ jelzést választottam, azon egyszerû oknál fogva, hogy az rajta volt a GPS térképen, a Z meg nem... :-) Szóval tulajdonképpen egyfajta "véletlennek" is betudható, hogy arra az útra kerültem, amelyiken a források is vannak, s bár nem tudom milyen volt a másik, a K+ nekem bejött, nem bántam meg, hogy arra mentem, mert a források környéke érdekes, az egyetlen baj vele, amiért pindurit kár is, az az, hogy az egész kicsit elhanyagolt...


Az aprócska Csibiti-tó kellemes kis üde színfolt volt a Gelse felé vezetõ erdei utakon, a probléma ezzel is ugyanaz, mint a forrásokkal: a tó partján épült esõbeállót már nagyon megkezdte az idõ vasfoga, elhanyagoltnak és rozogának tûnik, pedig ez a tó valóságos kis turistaparadicsom lehetne. Ámbár ki tudja, úgy láttam, a helyiek szinte mind ismerték, úgyhogy lehet, hogy még ilyen állapotában is az...


A szervezésrõl különösebben rosszat nem tudok mondani, ha nem számítjuk a célbaérkezést követõ kissé teszetosza díj- és oklevél kiosztást, akkor szerintem a rendezõket nem érheti különösebb kritika - de talán legközelebb majd az érkeztetés is gördülékenyebben megy majd! Ha szabad egy apró javaslattal élnem: nekem a 8:00 órás rajtidõ kicsit késõinek tûnik (8-9 között lehet csak indulni, korábban nem), de lehet, hogy csak én vagyok ilyen korán kelõ és a többieknek ezzel semmi bajuk, nem tudom...


Összességében egy kellemes, könnyed tavaszi túrát tudtunk le a Thury 30-on - köszönet a lehetõségért a szervezõknek, s egyúttal gratulálok ahhoz, hogy immár 21. alkalommal rendezték meg! További sok rendezést kívánok még!


Mivel a képek beszúrásával egyelõre itt ezen az új felületen nem boldogulok, aki a túrán készült képeket akar nézegetni, annak minden, amit a túráról tudni kell illetve további képek itt: www.plecs.hu

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár