Túrabeszámolók


túra éve: 2014
A híd túl messze van...Túra éve: 20142014.01.22 02:29:38

A Híd túl messze van, avagy  menet csermelyek medre mellett, nem egyenetlen terepen….


E hétvégén eszem elvesztem s e-é-vel nyekergek egy keveset.


Ez év eleje s helyem nem Debrecen, de nevezetes megye, nevezetes helye: Szeged. Erre tekergek nem egyenetlen terepen, kettedszer ez eseményen.


Nevezek (nem sebesen), de nem kések egyetlen percet sem. Reggel hét s kezemben menetlevelem, benne pecsétek helye s térképre fektetett menetem.


Elkezdem…. egy keveset felfele…. Hehehe…Messze elnéz szemem s észreveszem e helyen hegy nem terem. Felfedezem  csermely medre mellett megyek. Sebességem hetes, kedvem lelkes. De ez még menetem eleje.


Eltelt hetven perc meg egy kevés s tesznek elejbem levelek levét, s mellé egy édes szeletet. Beszerzek egy pecsétet.


Megyek, megyek, mendegélek, fejemben merengélek s egyszerre megettem egy ember terem. Ketyerém egy percre megdermed. Ej, ez Pest „fenegyereke”! Képes felemre tesz lehelet jegyet, s sebesen elmegy, mert ezen menet lemegy s tervez még két „Cseh-et”.


Menetelek….. Fejem felett enyhe szelek, felleglevek esnek egy keveset. Testem epedez, nyelvem repedez , nedvességért esedez..  Emberek mellettem elmennek. Kedvem lejjebb esett, kedvszegett leszek. Megyek  még nem keveset, s lelek kellemes helyet, mely helyen  beszerezhetem  pecsétem, s lelkesen nyeldeklem nem kevés levet, melyet egy szerkezet eresztett, e hely megett.


Kedvem lett remek, léptem sebesebb. Hetven meg hetven meg kétszer hét  percet terepezek s egy gyerekeknek kedves (?) helyre beérek. E helyen testem leteszem s nem fehér kencével kent kenyeret eszem. Nedves szerelésem lecserélem, s elkezdem cél felé menetem.


Egyre sebesebb leszek, emberek mellett elmegyek. Meresztenek szemeket, rengeteg méter megettem és sebességemet nem vesztem? Lehet ez lesz vesztem? Ezt én kérdezem…


Fényesség egyre lejjebb megy. Melyek repkedtek, lecsendesednek. Elemem nem fecsérlem, megyek feketeségben.


Végre elérem pecsétes helyem. Édességet nem eszem, Kedvem lével emelem. De lelkesedésem elvesztem, mert eszemben meglelem, nem kevés lesz szenvedésem, mellyel Szegedet elérem. Nem tévedek, Szeged egyre messzebb megy…


Képzeletemben egy elmélet ébred,  meder melletti helynek, mellyel emberek védekeznek, vége nem lesz. Emberek élte helyre reggelre sem érek…


De mennyek fejedelme megkegyelmez, s véget vet e rettenetnek, s menetem kezdetének helyére belépek, megszerzek egy célpecsétet.


Fenekem leteszem s remek lencselevest eszem.


Menetem két meg két meg két meg két meg két meg két egész, egy fél és egy negyed lett. Mértékegységét e-vel megneveznem nem lehet..


Fentebb  megtett esztelenségért elnézésért esedezem, de e nyelvezetet kedvelem.


 

 
 
túra éve: 2013
Börzsönyi vulkántúraTúra éve: 20132013.12.18 20:59:10

 


Hajnalban nyitok be a nevezési helyiségbe, ahol már nagy nyüzsgés van. A kissé homályosnak tûnõ fényben (legalább nem zavarja alig nyiladozó szememet) kitöltöm a nevezési lapot. Pár perc múlva már kezemben is a 6:00-ás rajtidõvel ellátott itiner. Addig még van idõm, így elõkészítem a lámpát, mert a Nap még javában nyugszik, a túrabotokat, mert az összes börzsönyi emelkedõ meredeken fekszik. A rajtvonalat jelképezõ ajtónál már többen toporognak és számolják a másodperceket a startig. Szigorúan betartva a rajtidõt én is útra kelek. Igaz, néhány elõzékeny túratárs már korábban elindult, de csak azért, hogy kitapossa elõttünk az ösvényt….


Kocogni kezdek, hogy felvegyem a tempót és az üzemi hõmérsékletet. A kövesút után hamar a köves úton halad a csapat. Párszáz méter és szétszakad a mezõny. Igyekszem tartani a lépést, bár lábaim még alszanak. Én is. Erre akkor jövök rá, amikor egy kiálló kõben megbotlok és elesek… Sikerül felfrissítenem   alig kéthetes térdsebemet, ettõl felébredek. A segítõkész túratársak a cuccaimat, én magamat próbálom összeszedni. Miután többé-kevésbé újra egyben vagyok, folytatom a piros x követését. Még mindig sötét van. Egyik gyalogló aggódva kérdezi, a szervezõk szóltak-e a Napnak, hogy ma is fel kell kelni? 2880 méter megtétele után ki erre, ki arra én a piros x-el balra fordulok. Az elsõ rettenet, a Nagy-Hideg hegyre vezetõ emelkedõ kicsit még várat magára, de már nem sokáig. Légzésem ritmusa jelzi, megkezdõdött a felfelé. Egyre havasabb az út, szép lassan átmegyek a télbe. Kellemesen felmelegszem, mire felérek. A hegytetõn káprázatos látvány fogad. A felkelõ Nap fényében  minden ragyog. A völgyet ködpaplan takarja, de a környezõ hegyek csúcsai tündökölnek. Mindenki megörökíti a látomást. Egyesek kütyükkel, mások a szemükkel fogadják magukba a csodát, eltárolva a mesterséges és a természetes memóriába.


A Nagy–Hideg hegyi Turistaházban beszerzem az elsõ bélyegzést és szikrázó napsütésben haladok tovább. A szirteken  egy kissé veszélyes lépkedni és a tájat is nézni egyszerre, ezért meg-megállok. Az erdõbe beérve újabb élmény fogad. A fák ágain megtapadó hó és zúzmara mesebelivé teszi a környéket. Szinte elakad a lélegzetem. Ez utóbbiban  a Csóványosra vezetõ kapaszkodónak is van némi szerepe. Megkerülve az elkerített, megújulásra váró kilátót eljutok egyik kedvenc szakaszomhoz: lejtõ! Száguldok a hó tetején lefele. A piros és zöld jelzés elágazásánál az ellenõrzõpont helyett csak egy kérdéssel találom szembe magam, melyiket kövessem? Gyors pillantás az útleírásba és a zöld utat választom. Örömöm egy kissé alábbhagy, miközben elérem Magosfát. Hû a nevéhez.  Ismét lejtõ következik, de már a Börzsönyre jellemzõ meredekebb fajtából, óvatosabban futok. Közben találkozom a magosfai, jelenleg még mozgó ponttal. A zöld jelzés  egy fagyott, dózer nyomos dózer úton  halad tovább. Próbálok az emelkedõkön lerontott átlagsebességemen javítani.             


             Nagy lendülettel érek le egy hármas útelágazáshoz, ahol néhány túratárs tanácstalanul kering, keresve a jelzést. Csatlakozom hozzájuk, ahogy teszi ezt még az a kb. 10 ember aki utánam érkezik. A futók szétsprintelnek minden irányba, de nem járnak sikerrel. Én az itinert, a térképhez értõk a térképet kezdik el tanulmányozni. Végül a tapasztaltabb túratárs, követve az ilyenkor leghelyesebb módszert, elindul visszafele megkeresni az utolsó jelzést. Kb. 70 méterre meg is találja, ahol élesen balra illetve most jobbra kanyarodik. Gyorsan követem, mert az álldogálásban kissé lehûltem és a szervezetem a végtagokból  kezdi elvonni a hõt, azaz az ujjaimat már nem érzem. Ahol a terep engedi kocogok, így hamar felmelegszem. Gyomrom jelzi, hogy ideje van az evésnek. Már nagyon várom a harmadik ellenõrzõpontot. Hosszú lejtõ, visszakanyar balra a zöld négyzettel, irány Fekete völgy. Már itt is a patak és a Fekete-völgy panzió. 9.25-kor érek a zsíros kenyértõl, hagymától és teától roskadozó  asztalhoz. Miközben megkapom a pecsétet, megpillantok egy másik terítéket is.  Kancsókban áll a többféle rostos lé és a bocik nemes itala! Megbabonázva kerítek egy csészét és teletöltöm a már langyos „meleg tej”-jel. Éppen leszalad a torkomon  az elsõ korty e számomra kedves italból, mikor a távolból felhangzik :” Az nem a mi asztalunk!” Sejtettem.  Kiderül, hogy megdézsmáltam a panzió vendégek reggeli maradékát. Bocs, de képtelen voltam ellenállni a csábításnak. A bûnözés után  gyorsan átsorolok a „mi” asztalunkhoz és elfogyasztok két szelet zsíros kenyeret és egy bögre finom teát. Kellemes közérzetemet csak az a gondolat zavarja, hogy kilépve az ajtón, rögtön emelkedõs rész jön. Így aztán nem is eszem túl sokat, ne kelljen a hasamat is cipelni…


                Rövid pihenõ után elindulok a piros jelzésen fel…fel….fel… még mindig fel… Már a Hókirálynõ birodalmában járok, meseszerû az egész. A hajam kifehéredik a ráfagyott párától, szinte eggyé válok a fákkal. Szívom magamba az élményt és a friss levegõt. Lépteim lassulnak. Csodálom a természet káprázatos alkotását… Hat kilométernyi mennybemenetel után megkapom a salgóvári igazolást. Egy kis le, egy kis föl.  Vízszintesen már sohasem? Magyar hegy után lezúdulás Magyar völgybe. A lendülettõl majdnem a teás fazékban landolok. Beszerzem a bélyegzõlenyomatot és egy kisebb édességboltnyi kínálatból választok  csokit. Meg is eszem, mert az elõzõ szakaszok már felemésztették energiámat. Iszom az  „érdekes” színû teából is. Ezután ráfordulok a túra talán egyetlen pihentetõ szakaszára. Ez is emelkedõs, de végre nem kell csúszkálni, köveket kerülgetni. Most jólesik ez a kis monotonitás. El is lustulok mire a kaptatók jönnek. Már nem õszinte a mosoly az arcomon. Egyre jobban jelentkezik az energiahiány. A túra elõtti napon nem volt idõm feltölteni a szénhidrátraktáramat. Próbálom követni a piros keresztet, pár alkalommal csak a túratársak ébersége ment meg az eltévedéstõl.  A végsõ döfést az adja, amikor megpillantom magam elõtt az utolsó „borzalmas” emelkedõt.


„Érzem: e kétségbe


Volt erõm elhágy,


Fáradt lelkem égbe,


Testem fõldbe vágy.”


Az én testem és lelkem most a Nagy-Hideg hegy csúcsára vágy. Szétnézek, talán van itt egy   zsupsz-kulcs , amivel hoppanálhatnék. Igaz, azt csak a boszorkányok használhatják. Egyesek szerint nálam ez nem kizáró ok. Végül be kell látnom semmi sem ment meg attól, hogy saját erõbõl másszak fel. Nekiveselkedem. Az ilyenkor szokásos „gyökkettõvel” elindulok. Ezen a tempón kis idõ múlva lassítok. Udvariasan mindenkit magam elé engedek. Felnézve látom a többiek milyen magasan járnak… inkább fel sem nézek. Mindig csak a következõ lépésre koncentrálok. Így gyõzöm le  a hegyet és újra a Turistaházba toppanok.


            Itt gyorsan magamba nyomok egy tubus kézkrémet, legalábbis a pontõrök szerint. Majd leöblítem némi jégkásával, ami reggel még víz volt.  Miután éhségérzetem elmúlik, lelkileg is felépülök. Mantrázva lépek ki a hidegbe: „melegem van, melegem van, melegem van.” Hogy ez igaz is legyen, futni kezdek a kissé csúszós, havas ösvényen. Ilyen terepen jobb gyorsabban haladni, mert mire elesnék már nem vagyok ott. Próbálom tartani az iramot,  a jeges szakaszokat kerülöm , mert azt a terepfutó cipõm nem tudja feldolgozni. Pillanatok alatt az utolsó pontnál vagyok. A Magas-Taxi turistaházban nem várt megpróbáltatás vár rám.  Mennyei illat kering a levegõben. Sajnos forrása, mely egykor csülök pörkölt volt, már felvette a néhai nevet. Az edény alján még ott van az emléke és egy kis szaft. A pontõrök sajnálkoznak, hogy elkéstem, de talán jövõre. Gondolatban egy falat kenyérrel tunkolok a maradékból, a valóságban pedig leöblítem egy csésze  meleg teával. Miután így „Charles Dickens” módra jóllakom, a cél felé veszem az irányt. Az utolsó pár kilométert sikerül még világosban megtennem.  15 óra 27 perckor nyomják a célbélyegzõt az itineremre. Ma mindig csak olyan sebességgel mentem, hogy ne fázzak.  Az átlagsebességem azt mutatja, nem vagyok fázós fajta.


            Jó étvággyal megeszem a babgulyást, egy-két túrós palacsinta is lecsúszott volna még utána, de a falánkság nem nõi erény….


            

 
 
Irinyi teljesítménytúraTúra éve: 20132013.12.01 21:22:07

 Irinyi  teljesítménytúrák   15/25 


            Kellemes, tiszta idõ ígérkezik, amikor benyitok a létavértesi Sporttelep ajtaján. Még jóval a rajtidõ elõtt vagyunk, de a konyhában már nagy a sürgés-forgás, az erõsen felújításra szoruló tornateremben a nevezési lapok szép sorban elõkészítve,  a tollak beélesítve, a szervezõk  mosolya szélesítve várja a túrázókat.


            Miután egyeztetek a fõrendezõvel, hogy szeretnék mindkét távon indulni, leülök kitölteni a nevezési lapokat. Közben kedves túratársak érkeznek az ország minden részérõl, amely a  Dunán innen található. Örömmel üdvözöljük egymást.


            Két túratárssal rajtolok a rövidebb távon. Futni kezdenek, így én is nekiiramodok. Már az elsõ lépéseknél jelentkezik a lábamban az égõ érzés. Kezdetét veszi a túrák elején szokásos bemelegítési szakasz, ami általában légszomjat, és fájdalmat jelent. Vigasztalom magam, hogy pár kilométer és elmúlik. Az elsõ ellenõrzõpont (Irinyi kiállító terem) elõtt már kicsit lemaradok, de a fiúk bevárnak. Pecsét, csoki, tovább. Irány az arborétum, kár hogy mindig alvó állapotában látom. Ki a „kiskapun” jobbra, egy kevés aszfalt következik. A futást nem hagyom abba, igaz alig bírom emelni a lábaimat, térdtõl lefele végig fájnak a sípcsont melletti izmok (nem tudom a pontos elnevezésüket, de a helyüket nagyon érzem). Egyre inkább lemaradok, de szerencsére már jól ismerem az utat. Túl vagyok a forgalmas útkeresztezõdésen, egyenesen haladok, majd balra befordulok a Nagy Móricz-féle kriptáh……Placcs! A kanyarban elterülök, mint egy gyalogbéka. Remek. Mivel nem emeltem rendesen a lábamat, megbotlom egy édes kis csatornafedélben, ami kb. 5 cm-re kiállt az út szintjébõl. Ekkora emelkedõre itt nem számítottamJ. Nem kis zajt okozhattam, ugyanis a túratársaim pillanatok alatt ott teremnek és próbálnak összeszedni. A térdemre nézve fontolgatják az ügyelet kihívását. Engem leginkább a futónadrágom komoly sérülése aggaszt, ezt már csak foltozással lehetne helyrehozni. Vérzõ térdemet megvizsgálva megnyugtatom õket, hogy jelenleg ez a legkisebb problémám. Pár lépést sántikálok, aztán ismét futni kezdek. No jó, inkább nevezzük kocogásnak.


A következõ pontig már csak a fájdalom a társam, ismét lemaradtam. A kepecs-tagi tanyánál „egy a párna, egy a papír”(Kabos Gyula után szabadon) bár leginkább „huhokolásra” van szükség, hogy fogjon a kék túrás bélyegzõ. A hosszútávos túratárs már árkon-bokron túl jár. Így ketten indulunk a következõ szakaszra. Próbálok úrrá lenni a szûnni nem akaró fájdalmon, kevés sikerrel.  Az sem segít, ha gyalogolok, így inkább futósra veszem a lépteimet. Áthaladunk az öreg fahídon, ez sem lett fiatalabb tavaly óta. Inkább egyesével kelünk át rajta. Az út nagyszerûen ki van jelölve, követem a rózsaszín pöttyöket és nyilakat. Már itt is a harmadik ellenõrzõ pont, az itiner szerint Papp Sanyi bácsi pajtája. Pecsételést kérek, de a felhalmozott zsíros kenyér halomnak ellenállok. Nemrég reggeliztem, még nem vagyok éhes. Kevés idõt töltök itt, megígérem, hogy ma még jövök erre, aztán újra rátérek a dûlõre.


 A talaj puha, az idõ csendes õszi , minden adott egy kellemes kiránduláshoz. Terelek , mármint a figyelmemet, csak pozitívan. Légzéstechnika. Mindent bevetek. Haladni kell. Egy-két (sok) kutyát felzavarok, szerencsére meg vannak kötve. Ma rekedtre ugatják magukat, ha nem térnek jobb belátásra. A lábam nem javul, elérek a mélypontig, sírok egy kicsit, csak úgy könnyek nélkül. Ez segít. Innen már csak felfele van. És tényleg. Tompul az égõ érzés, lassan magamhoz térek, és végre kezdem élvezni is azt, amit csinálok. Máris itt az utolsó ellenõrzõpont. Gyors bélyegzés és a záró szakasz következik. Kicsit jobb hangulatban küzdöm le, mint az elõzõeket.


A célba beérkezve csodálkoznak, hogy már itt vagyok. Aztán rám pillantva megállapítják: „Rosszul nézel ki.”Majd aggódva kérdezik: „Iszol te rendesen?” Nemleges válaszomra rögtön pótolják a hiányosságot. Megitatnak. A koccintás után már vidámabb hangulatban indulok az újabb, hosszabb körre.


A második elsõ részt kicsit gyorsabb tempóban kell megtenni, mert a pont már bezáráshoz készül. Még idõben érkezem. Arborétum, tavacska, melyben fürödni tilos, kiskapu, aszfalt, útkeresztezõdés, balkanyar (figyelem, veszélyes!), kripta romokban, az utolsó túrázó háta a távolban. Kis idõ múlva beérem, váltunk pár szót, majd elhagyom.


Most már népesebb az útvonal. Mindig van kit utolérni. Kék túra bélyegzés, közben a juhnyájat kiterelik a karámból. Szerencsére már mögöttem vannak. Nem egy irányba indulunk. A következõ csapatban egy tavaszi útitársba botlok. Igaz, találkozásunkkor csak az idõpont és a túra lett volna tavaszi (Népek tavasza) , az idõjárás zord, téli volt. Otthagyja a csapatot és együtt kocogunk tovább. A legjobb idõpontban teszi ezt, mert a változatosság kedvéért most a bal combomban jelentkezik a fájdalom. Beszélgetünk,  ezzel sokat segít rajtam. Közben a nap is kisüt. Egyre szebb túrázó idõben haladunk a következõ pont felé.


A pajtában már emelkedett a hangulat. Én is iszom egy pohár nagyon kellemes ízû forralt bort. Ennek a túrának ez a nedû az egyik fénypontja, a szervezõk kedvessége, vendégszeretete mellett. Közben beszélgetek rég látott ismerõseimmel. Õk kiélvezik a túrázás adta örömöket, nem rohannak. Velem ellentétben, én próbálok. Alkalmi túratársam még marad.


 Most a neon zöld pöttyök és nyilak vezetnek. Ha valakinek ez sem lenne elég, virító sárga lapok is jelzik az útirányt. Tökéletes a jelölés. Szétválik a rövidebb és hosszabb túra útvonala, ismét magányosabb az út. De lassan feltünedeznek a hosszabb távos túratársak is. A Scaler Ranch-nél kisebb csoportosulás, ellenõrzõ pont, meleg tûzzel és hideg vízzel. Az utóbbiból feltöltekezem. Étel nincs, de ez nem hozza zavarba a túrázókat, elõveszik a hazait. Nem állok sokat, egyre rosszabb a combom, szeretnék már beérni. A Bocskai kertben a hölgytõl csak egy kis vizet kérek, elvitelre. A következõ pontig összeszorított foggal ugyan, de kocogok. Az utolsó frissítõ helyen található Kánaánt kihagyom. Amíg túratársam, aki mindig bevár a pontoknál, beviszi az itinert,  az út szélén próbálom kicsit masszírozni, nyújtani a lábam. Amikor kijön közli velem, ha 13.45-re beérek, van esélyem elérni a célomat. Mindig tudja mivel motiváljon. Mozgósítom tartalékaimat. Igyekszem tudomást sem venni a fájdalomról. Csak „vágtatok”….ahogy bírok…át a Bikalegelõn…lõtér… már itt a falu széle….nem sok van hátra……nekem se…..Civil Szervezetek Háza…(valamikor itt volt a cél)… most még egy kicsit mennem kell…. gyerünk…..kibírod….újra füves rész….már látom a Sporttelep kerítését…És ekkor mintegy mentõangyalként, a célvonalnál megjelenik böszörményi túratársnõm és az utolsó métereket már az õ hangos buzdítása mellett teszem meg. Általa úgy érzem magam, mint aki épp egy maratont nyert meg. Pedig az õ volt, tavasszal a Rotaryn.


A célba már mosollyal az arcomon toppanok be. (13.46) Hol van már a szenvedés? Régi idõk emléke. Az oklevél,a kitûzõ és a „megfizethetetlen” árú gyufa átvétele után, leülök a tálban gõzölgõ leves mellé. Behörbölöm a forró, igazi „Erdõspusztai ragu á la Madár” névre hallgató különlegességet. Köszönet a szakács néninek  érte. Igazán finom volt, és visszaadta az erõmet. Aztán begyûjtöm a  serlegeket, mindet amit lehet. A többi megszerzésében csak a korom és a nemem akadályoz meg. Végre sikerült elérni a célomat.


Nagyon szeretem ezt a túrát. Profi a szervezés, a túrázókat vendégként fogadják, jó ide visszatérni. Számomra azért is különleges, mert 2009-ben ez volt életem elsõ teljesítménytúrája. Itt estem „bûnbe”.

 
 
túra éve: 2012
Palóc ExpedícióTúra éve: 20122012.08.29 02:41:19

 Palóc  Expedíció


 


Kifejezve tiszteletemet,


a Palóc expedíció szervezõi irántit,


(elnézést az olvasótól, ha a rímek sora kicsit sántít),


elmesélem mindazt, mit átéltem,


mialatt a palóc földet átszeltem.


 


2012 Lajos napjának reggelén,


a nem egyszerû logisztikán átesvén,


a túrázók a rajtnál gyülekeztek,


mit a balassagyarmati Palóc Múzeum udvarára tettek.


 


Péter, Brigitta és Attila


a  nevezõket népviseletben fogadta.


Kezdetben volt  egy kis kavarodás,


de végül zökkenõmentes lett a rajtolás.


 


Megkaptuk a leírást és a térképet,


látva az út hosszát, néhány ember elképedt.


Úti holminkat magunkhoz vettük,


a többit szállítási célból letettük.


 


Kilépve a kapun fordultunk jobbra,


majd az irányt a zöld és a sárga sáv mutatta.


Néhány kanyar után kiértünk a Nyírjesbe,


aztán tavak mentén mentünk, frissen lépkedve.


 


Történt egy dolog, minek mindenki örült.


Kis csoportunk egy új taggal bõvült.


Hangadónk rögtön felkarolta,


s csapatunk tagjait anekdotákon át,  bemutatta.


(Tiszta idõben kilométerekre hallatszik szépen zengõ hangja,


ezzel társait éjszaka is éberen tartja)


 


Alig  fogtuk fel, hogy ismét láthatjuk egymást,


megtaláltuk az elsõ pontot a Segítõ szûz forrást.


 A túratársak más mozgalom teljesítésére is találtak módot,


Felkutatták és felírták a megtalált kódot.


 


Továbbmenve  tapostuk a homokot kissé morogva,


aztán betértünk a még nem látott vadasparkba.


Táblák hirdetik, hogy láthatunk itt fát és vadat,


de ezek még a fejlõdés elején tartanak.


 


A továbbiak során tapostunk még egy kis aszfaltot,


és máris elértük az ipolyszögi ellenõrzõ pontot.


Régi túratársak egymást felismerték,


forró öleléssel a másikat üdvözölték. 


 


A következõ szakasz már erdei úton haladt,


sajnos az út mentén parlagfû is akadt.


Csavarta  is az orromat rendesen,


tüsszögtem egy párat, remélem csendesen.


 


A kaptatótól kimelegedve és szuszogva,


sikerrel  értünk fel a Kecske dombra.


A lejtõn egy kicsit lehiggadtunk,


és máris a harmadik pontnál  voltunk.


Az ügyesek jutalmukat megkapták,


szomjukat jó Palóc  sörrel olthatták.


 


Újabb 120 méter szintet leküzdve,


beértünk a faluba , minek neve Csesztve.


Elcsigázva léptünk  az élelmiszerboltba,


mely hely túránk negyedik ellenõrzõ pontja.


 


Itt van egyik szervezõnk is Brigitta,


ki a meleg miatt alsó szoknyáit ritkítja.


Mindenkinek jár a finom hagymás-zsíros kenyér.


A pénz, mit  sörre költünk egy vagyonnal felér.


 


Túratársunk úgy dönt, jöhet a nap poénja,


mit eddig kezében szorongatott, a napernyõt kinyitja.


Az idõjárás elõrejelzést megnézte,


majd a túrabotot napernyõre cserélte.


A fotósoknak rögtön felderült a képe,


kiváló témát kaptak lencsevégre.


 


Az idõ dél felé járt, árnyékot nem kaptunk.


Egyre lassabban és  szomjasabban caplattunk.


Idõnként meglibbent egy gyenge kis szellõ,


mire vágytunk, inkább egy nagy esõfelhõ.


A gyönyörû tájat imitt-amott láttuk.


Õszintén? Már csak a frissítõ pontot vártuk.


 


Csapatunk Szente falvára berontott,


és kereste a legközelebbi italboltot.


A kocsma azonban zárva vagyon,


mit a kocsmáros  veszített, nem kis haszon.


 


Aztán megláttuk, hogy a pihenõ parkban,


a túrázóknak királyi ellátásuk  van.


Az asztalon mi szem-szájnak kedves,


szemünk a hálától szinte nedves.


A gyümölcsök, sütemények, szörpök egymást érik.


A túrázók a szentei asszonyok munkáját dicsérik.


A kiszolgálást Rita irányítja,


Mit visel  az szentei népi ruha.


Felül kék színû rajta a „mente”,


de a cipõjét már õ is levette.


Elidõztünk volna még pár pogácsára,


de szintidõnk miatt, vettük az irányt Mohorára.


 


Közben, ez igazán nem okozott gondot,


megtaláltuk az elsõ feltételes pontot.


Bár lehet, hogy ez még Szente elõtt volt ott?


Bocs, ha a kronológia kissé megbomlott.


 


Mohorai parkban hamar letudjuk a pontot, mert az hírlik,


hogy a szomszédban az italt, igen hidegen mérik.


(Bár én egy kókusz-kockát befaltam.


Kedvencemnek ellenállni nem tudtam.)


 


A csábításnak engedtünk,


egy kis frissítõt rendeltünk.


Az egyik asztalnál  helyi törzsvendég ült,


Látszott,  már nemcsak a melegtõl szédült.


Hirtelen ötlettõl vezérelve, kezét vállamra téve,


fülembe sugdosott, intim szférámat sértve.


 


Azonban csapatunk  egyik lovagias tagja,


Az alkalmi udvarlót udvariasan elhajtja.


Utólag is hálás köszönet érte,


hogy túratársnõje erényét megvédte.


 


Mindezen jót derülve, felmentünk a Dolinkai pincesorhoz.


Meleg kolbászt kaptunk, ha nem is nagyobbat, mint egy orrhossz.


Persze ez nem igaz, csak a rím kedvéért írtam!


Elég volt az, megenni alig bírtam.


 


Videokamerával  kezében,


modern krónikásunk is megjelent éppen.


Rögzítjük élményeinket örömmel,


van aki képpel, van aki szöveggel.


 


Evés közben egy-két pajzán megjegyzés is esett,


de felnõttek körében ez már megengedett.


 


Egyesek el-eltûntek egy pincében ottan,


azt mondták ,  lent finom hideg bor van.


 


Lassan felszedelõzködtünk,


és teli gyomorral az emelkedõnek estünk.


Kitartóan a piros sávot és a szalagozást követve,


jutottunk el nógrádmarcal szívébe.


 


Mire odaértünk felforrt az agyunk.


Hûsítésként citromos vizet kapunk.


Hellyel is kínálnak, de nem ülök le veszélyes,


lábaimat újra indítani egyre kisebb esélyes.


Csapatunk egy részét hátrahagyva,


indultunk a következõ hosszú etapra.


Egy darabig az utánunk érkezõkkel szembe mentünk,


Hál’ az égnek nem azért, mert eltévedtünk.


 


Õzet láttunk, ki vacsorázni készült.


Csapatunk kis idõ múlva kiegészült.


Lassan száll lefele az enyhet adó, jóságos  este,


Lassabban közeledik a Palócok vigyázó nagy keresztje.


Hiába lát el fáradt szemem odáig,


le kell járni a lábam még bokáig.


 


Mielõtt úgy éreznénk végünk,


Herencsényre beérünk.


Mi felesleges letesszük a fonóban,


s megjárjuk a Kálváriát, valóban.


Leereszkedve közbeesõ célunk a kocsma,


innen tértünk a fonóba vissza.


 


Több, mint hatvan kilométer mögöttünk,


Kicsit leülve süteményt ettünk.


Erõnk nagy részét a tûzõ Nap kiszívta,


 kevés eséllyel kelhettünk az éjszakával birokra.


Azonban energiánkat a túrós lepény növelte.


Átöltözve, bizakodva indultunk el a sötétbe.


 


Utunk mellett volt egy magasles,


alatta két rókafi zsákmányt keres.


Csodálkozva nézik a csapatot.


Ki zavarja meg a vadászatot?


 


Hét kilométer után a Korona presszót megtaláltuk,


az OKT-s bélyegzõt ügyesen használtuk.


Frissítettünk, majd tovahaladtunk.


 


Dobos-kút volt a következõ pontunk.


Itt kenyeret kaptunk, minek neve cigány.


A forráskódot hova tették? A mai napig talány.


A kutatást feladva,


indulunk utunkra.


 


Amint az ösvényen álmosan sétálunk,


egy Wartburg zavarja meg éber álmunk.


Mögötte egy motor kotor,


nyomukban szállingózik a por.


Félreállunk, menjenek el, hagyjuk,


majd a levegõt a portól, szemünkkel-szánkkal megtisztítjuk.


 


 Hollókõ volt a következõ állomásunk.


A faluban némi tévelygés után rátaláltunk


a Pajtakert nevû barátságos  helyre,


minek egyik nevezetessége a kemence.


A pontõrök ezt ki is használták,


a túrázókat meleg lángossal kínálták.


Õk is fáradtak már, volt esemény nem kevés,


például egy kocsmai verekedés.


 


Tiltakozik igen erõsen a lábunk,


erõnket összeszedve felállunk.


20 kilométer mi még ránk vár,


kicsit nehezebb ez a vártnál.


 


Nemsoká elérjük a kerékpárutat,


Kínomban nézem a csillagokat.


Végre megkerüljük a tökföldet,


Soha nem érjük el a Kavicsos-hegyet?


Mire a pecsétet begyûjtöm egy örökkévalóság.


Egyre jobban rám tör az álomkórság.


 


A túra utolsó 12 kilométere emlékeimbõl kimaradt,


valószínû  „zombi” üzemmódban tettem meg az utat.


 


Végre valahára  Szécsényben


a cél küszöbét szerencsésen átléptem.


Úgy néz ki, ezt a százas túrát is túléltem,


de levontam a tapasztalatot keményen:


A jövõben ezek számát ritkítom,


mert a lábam elõbb-utóbb „kinyírom”.


 


A fejembõl révetegen kifele bambultam:


„Istenem, az elmúlt majd’ huszonkét órában hol voltam?”


De a  szervezõk lelki világomat hamar helyre rakták,


amikor a gyönyörû oklevelet kezembe adták. 


 


A túrából a szép emléken kívül egy vízhólyag is maradt.


Tanulság: máskor igazítsd meg jobban a zoknidat!

 
 
VitézlőTúra éve: 20122012.05.18 11:46:06

Piroska és a Vitézlõ 50, avagy mese egy jelmezes túráról


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, úgy hívták, hogy Piroska és a Hajdúság fõvárosában lakott.  Egy szép napsütéses április végi napon elhatározta, hogy meglátogatja nagymamáját a Szendrõ környéki hegyekben. Felvette a legszebb ruháját, kényelmes túracipõt húzott, ami ugyan nem illett az öltözékéhez, de hosszú gyaloglásra számított. Kis kosarába enni és innivalót rakott és a kis fémpoharát sem hagyta otthon.


Kora reggel Szendrõn jóságos emberekkel találkozott, akik a kezébe adtak egy útleírást és térképet is, hogy el ne tévedjen. A lelkére kötötték, csak a kijelölt utat kövesse, arról soha le ne térjen. Ha így tesz ,akkor mindig lesznek,  akik egy-egy ponton útbaigazítják és a gonosz farkas sem bántja. Így hát  Piroska elindult a számára teljesen ismeretlen vidéken.


Az ébredezõ falun áthaladva, 20 perc gyaloglás után már meg is érkezett az elsõ ponthoz, amit Kis-hegynek hívnak. Papirkájára királylányos bélyegzést kapott. Egy bácsi cukorkával kínálta, de eszébe jutott anyukája figyelmeztetése a cukros bácsikkal kapcsolatban ,  ezért csak egy kis vizet fogadott el . 


A kellemes napsütésben tovább sétálva sík vidékhez szokott lábacskái hamar észrevették, hogy kezd emelkedni az út. Beérve az erdõbe egyszer csak furcsa zajra lett figyelmes. Kicsit megijedt, lehet hogy máris itt a farkas ? De nem a farkas volt.  Egy csapat vaddisznó vágott át az ösvényen. Most már nagyon megijedt, és elkezdett hátrálni visszafele az úton. A  közelebbi találkozást így sikerült elkerülnie.  Miután kissé megnyugodott, folytatta útját a Z jelzésen, ami elvezette õt a Telekesi kápolnához.  Itt pirosló almát nyomtak a kezébe. Elõször azt hitte, hogy összetévesztették Hófehérkével, de a nénik nagyon kedvesek voltak, nem lehettek gonosz boszorkányok. Piroska úgy döntött, megeszi a finom gyümölcsöt. Miután megkapta a délceg huszár bélyegzést, folytatta útját.


A következõ szakaszon végig aszfalton lépkedett. Nem kellett botladoznia a gyökerekben, kavicsokban, gyorsan haladt. Olyan gyorsan, hogy még az útbaigazító segítõket is megelõzte egy pár másodperccel. A Bányatóhoz mások is odaértek korábban. Mindenki vérmérsékletének megfelelõen fogadta ezt a kis csúszást. Van aki békésen tudomásul vette és pihent egy keveset az árnyékban, van aki zsörtölõdve jegyezte meg, hogy „kiesett a ritmusból”. Miután Piroska is kapott egy kézjegyet a lapjára, visszafordult és az eddigi lejtõs, de most már emelkedõvé változott  úton haladt, keresve a Z+ jelzést. Sok kivágott fát látott és a bozótos részeken bizony néha felakadt a szoknyácskája. Pár kilométer után megpillantott a völgyben egy kis falucskát, melynek a térkép szerint Szuhogy a neve.  Oda igyekezett, talán ott ismerik a nagymamáját. Átkelt a szépen gondozott temetõn, majd leereszkedett a narancssárga cukrászdához. Találkozott a tejárus és a ruhaárus nénivel is, de egyik sem látta a nagymamáját. Csak egy hétfejû sárkány képével lett gazdagabb.


Ismét visszafordult és követve saját lábnyomát a temetõn keresztül vezetõ úton kanyarogva rátért a Z sáv jelzésre. Ezen a szakaszon nagy meglepetés várta. Amint keresgette az utat, egy csapat vadászba botlott, akik  éppen a saját útjukra próbáltak visszatalálni. A nagy vadászat közben letértek róla. Örömmel ismerte fel bennük földijeit. Õk nem akartak hinni a szemüknek, teljesen elképedtek azon, hogy Piroska mennyire hasonlít az egyik túratársnõjükre. Miután magukhoz tértek a meglepetésbõl, elõkerültek a fényképezõgépek és lencsevégre kapták a jelenést, hogy az élmény felejthetetlen legyen. Szerencsére a következõ szakaszon útjuk azonos nyomvonalon haladt a Piroskáéval.


Gyönyörû vidéken bandukoltak tovább.  A nap már erõsen sütött rájuk, kezdett egyre melegebb lenni.  Leérve a völgybe többször is  sikeresen átkeltek a patakon, majd az egyre érdekesebb helyekre felfestett jelek mentén jutottak el a pazar látványt nyújtó sziklás patakmederbe, amit követve elértek az Ördög-gáthoz. A csodás sziklás képzõdményt kikerülve nemsokára ismét segítõ szándékú emberek állták útjukat. Bélyegzés és néhány frissítõ korty , erõt adó falat után, még mindig együtt indultak a következõ település felé  a Piroska nevét viselõ jelen. Elõbb felfelé kapaszkodtak, majd elkezdtek lefelé ereszkedni, míg egy kietlen, sivatagos, homokos részen átlábalva bejutottak egy elhagyatott kõtörõ üzembe. Csak nem Hófehérke törpéi törték itt a kibányászott köveket ?


Még a déli harangszó elõtt értek be a Szalonna  nevû falu sörözõjébe.  A vadászok itt megkínálták Piroskát egy pohár aranyló színû folyadékkal, ami biztosan varázsital lehetett, mert a kicsi lány teljesen felfrissült tõle és újult erõvel vágott neki a távja második felének. A falubeli emberek megdicsérték szép ruháját.


Rövid aszfaltos séta után megérkeztek a Rakacai tó gátjához. Sajnos itt elváltak utjaik. A vadászok úgy tervezték, hogy vízre szállnak. Piroska a gáton  , száraz lábbal jutott át a túloldalra.  A delelõ nap alatt álló fehér sátorban nem idõzött sokáig, rátért a horgászok ösvényére.  Rövid ideig a part vonalát követte, majd a nyaralótelepet elhagyva, a piros jelzésen ismét egy kis településre ért, melynek neve Meszes.  A  falu központjában már várták, egy pécsi gyalogló gyorsan meg is örökítette az eseményt. Továbbmenve lassan elmaradtak a házak és egy felfele vezetõ földúton lépdelt a leányka.  Már majdnem felért a dombtetõre amikor észrevette, hogy kosárkájából elmaradt a kendõje. Rögtön visszafordult, hogy megkeresse. Szemével pásztázta az utat, hol villan fel a piros szín. Nem is kellett sokáig kutatnia. Egy  „ifjú”  lovag övén lobogott.  Piroska úgy döntött, hogy megvárja a dombtetõn a megtalálót (nem szerette volna ismét leküzdeni az emelkedõt). A lovag  lovagiasan viselkedett , átadta a keszkenõt és még zálogot sem kért érte.  A dombtetõrõl már együtt ereszkedtek le.  Egy emlékkereszt,  majd  egy gyümölcsös mellett elhaladva ismét egy kis falu házai bukkantak fel, Galvács következett.


A falu ivókútjánál szomjas vándorok csillapították szomjukat. Õ is megtöltötte kulacsát a kellemesen hideg vízzel.   A  kíváncsi legények kérdezgették, mi van a kosarában ? Nem láthatták, mert a piros kockás keszkenõjével letakarta.  Ennél a pontnál már a média képviselõi is megjelentek, de Piroska szerényen elhárította közeledésüket. Nem kedveli a nagy nyilvánosságot. Átjutva a falucskán már a Szendrõ felé vezetõ  aszfaltot koptatta a lába. Itt sok-sok kismanóval találkozott. Nagy csapatokban lepték el az utat. Voltak közöttük friss léptû és egy kissé elcsigázott manók is, de mindannyian elszántan haladtak a céljuk felé.


 Piroska is kezdett már fáradni egy kicsit, így történhetett, hogy letért a helyes útról.  A leírás szerinti egyenes földút helyett, bizony igen sokat kanyargott a gazosban és lucernásban, mire sikerült rálelnie a kijelölt útra. Szerencsére a farkas délutáni álmát aludta. Végül boldogan pillantotta meg a 10. pontot  Csehiben . A nagy izgalmak levezetésére ugrókötelezett egy keveset, de bokája erõsen tiltakozni kezdett, ezért lemondott a további lazításról. Ivott egy kis , nem éppen ideális hõmérsékletû vizet, majd  elindult, hogy leküzdje az utolsó kilométereket is.


 Nagyon erõsen tûzött a nap. A fõútra jutva vasparipán közlekedõ ifjakat látott. Nekik valamivel kellemesebb volt, mert a menetszél jótékony hatását kihasználhatták . A fõutat elhagyva a gáton vezetett az ösvény. Piroska gyorsította lépteit, arra gondolva, hogy nemsoká véget ér az út . A Bódva hídhoz érve, rajongók kis csoportjába botlott. Némi mosolyt még sikerült az arcára varázsolnia, de bizony már várta, hogy megpihenhessen. A P sávot követve pár lépés után be is toppant a célba Szendrõn.


Sajnos a nagymamájával nem találkozott, de útja során sok kedves emberrel ismerkedett meg.  Gyönyörû tájakat látott, szép vidéken járt. Ide máskor is eljön.


 


 

 
 
Fagyott Tavak pontbegyűjtő teljesítménytúraTúra éve: 20122012.03.05 00:56:21

 Fagyott tavak 6, avagy a rossz döntések napja


 


Vasárnap reggel arra riadok fel, hogy egy Miskolc felé tartó buszon ülök talpig túraöltözetben és mellettem  egy turista térképet teregetõ társaság különbözõ tavak nevét emlegeti. Ébren vagyok vagy csak álmodom? Szerencsére ez a valóság. Ismét sikerült kiszakítanom egy „ünnepnapot” a dolgos hétköznapok közül.


  A buszról leszállva átülök a túratársam kocsijába és igyekszünk Lillafüred felé, ahol terv szerint a  csapat másik felével találkozunk. Odaérve csak az autójukat találjuk meg, ami igen messze esik a rajt helyszínétõl, de  beparkolunk mellé. (Elsõ rossz döntés: a rajtnál is volt parkolási lehetõség) Némi tanakodás után (kell kamásli ? szükség lesz esõkabátra? kell-e sok folyadék?) végre elindulunk a rajt felé. Alig hagyjuk el az egyik leendõ célpontunkat a Hámori tavat, amikor szembejön velünk a csapat két oszlopos tagja. Hamarabb rajtoltak, mert még felkeresnek egy közelben található barlangot is, ezért megbeszéljük, hogy Andó kútnál találkozunk. Elbúcsúzunk átmenetileg, legalábbis ekkor még ezt hisszük.


Az Ózon Panzióban megkapjuk a térképet, rajta bejelölve a 6 db felkeresendõ célpont. 9 óra 00 perckor elindulunk vissza a Hámori tóhoz, hogy fényképen is megörökítsük önmagunkkal együtt, bizonyítandó, hogy ott jártunk. ( Második rossz döntés: túratársam által tervezett, az én szempontjaimat figyelembe véve, meredekebb, de kevesebb emelkedõvel összeállított útvonal épp az ellenkezõ irányban kezdõdne. Ez a késõbbiekben még sokszor eszembe jut. ) Klikk! Elkészül az elsõ kép a fagyott tóról, kissé még fagyos mosollyal.


Elindulunk a találkahely irányába a zöld sáv jelzésen. Az aszfaltútról letérve,  felmászva a Dolka-gerincen sorban kerül le rólam a kesztyû, a hajpánt és a kendõ a nyakamból. A Borzinka barlang, Lilla barlang, Rom barlang közelében való hullámvasutazás közben megállapítom, hogy a bakancsom is meleg már. Még mindig a zöld sávot követjük, ahonnan egy zöld kör leágazáson letérve jutnánk el az Andó kútig. Még pár emelkedõ leküzdése után kellemes lejtõs szakasz következik, ahol futni kezdek.(Harmadik rossz döntés)  A szikrázó napsütésben nagyon jólesik. Bár egy kissé gyanús, hogy még mindig nincs nyoma a zöld körnek. Túratársam lemaradva szintén fut , pedig nõk után sosem szabad! Ez nemsokára be is igazolódik, amikor feltûnik elõttem egy sínpár, és egy sárga sáv jelzés. Azt hiszem nem ide igyekeztünk, ez már az Ortás rét. Megállok, túratársam is utolér. Elõvesszük a térképet….. Már rég lementünk róla…Nincs más lehetõség, újratervezés. Ez kicsit nehéz, mert én ilyen téren nem vagyok beszámítható, társam pedig a másik útvonalból készült. Gyors telefon a csapat szerencsésebb felének, ne várjatok, mi találtunk egy hosszabb utat. Így a mai nap már nem is látjuk többé egymást.


Visszafordulunk a sárga sávon balra az Ortástetõi vasúti megállóig, majd innen a síneken haladva próbálom lelkileg feldolgozni balgaságom(unk)at. A Galya oldal, Sinka rét után megpillantjuk Andó kutat. Csekély 5 km-rel megfejelve az eredeti távot, már itt is vagyunk. Megnézzük társaink hûlt helyét, majd a sínekre visszatérve folytatjuk utunkat, most már végre sínen vagyunk következõ  célunkat tekintve is. Egy kissé lelombozódva kerülgetem a használaton kívüli  vasúti pályára borult, szintén lelombozódott ágakat, fatörzseket.  11 óra 13 perckor elérjük a Fónagysági tavat. Újabb klikk. A Sáros völgyön át pillanatok alatt odaérünk a Varbói víztározóhoz. Elkészül a harmadik, már napsütéses kép  is. A célpontok fele  meg is van, csak az a gond, hogy a könnyebb fele.


Innen irány Mályinka.  Köves- oldal, Lippa-fõ, kék sáv, kék kereszt, piros sáv. Emelkedõn lihegés, lejtõn repülés. Mályinka elõtt nem sokkal, egy kikerülési manõver közben belekeveredünk egy kökényesbe. Összeszedek néhány maradandó karcolást. A jövõ héten ismét magyarázkodhatok. Átverekedve a bozótoson, kijutunk egy domboldalra. Az út járhatatlanul sáros. Az útnélküliséget választjuk. Puff ! Most már nemcsak szét-, de el is vagyok esve…  Feltápászkodom és megyek tovább. Közben iszogatom a folyadékkészletem utolsó cseppjeit. A faluban majd feltöltöm, biztosan lesz kút.(Negyedik rossz döntés ) A település határában járunk. Szemben kutyáját sétáltató ember közeledik. A nagy, fekete eb gyorsabban és hangosabban. A hátam mögé kerülve lendül támadásba. Megállok , megmerevedek és próbálok felkészülni a vádlimra kulcsolódó fogak okozta fájdalomra. A fenevad ( a gazda kiabálásából megtudva Hector) az utolsó pillanatban meggondolja magát. Nem kis megkönnyebbülést okozva számomra. Marad a vicsorgásnál és ugatásnál. Végre odaér a gazdája és a  szokásos „nem bánt” szöveggel rárakja a pórázt.


Beérve a faluba rögtön feltûnik egy tûzcsap. Ráfordulunk egy másik utcára, újabb tûzcsap…Kis idõ múlva még egy. Na végre a  sarkon van egy szép, díszes vízcsap ! Közelebb érve kiderül csak díszes, de nem vizes. Tûzcsap:Vízcsap 3-0.  Ebben a faluban csak tüzet oltanak, szomjat nem.  Hirtelen valami bûzös halszag csapja meg az orromat. Szemem is keresni kezdi a szag forrását. Hoppá ! Itt a negyedik pontunk a Pisztrángos-tó. (A szag után ítélve, szerintem az egész állomány beledöglött. Bocs). A készített képen inkább a kerítés látszik, nem a tó. Sebaj. Mielõtt tovább indulnánk, elkobzom túratársam vízkészletének egy részét. Nem bánja, így könnyebb lett a hátizsákja. Cserébe választás elé állít: Bánkút felé a Csondró völgyön vagy az Ördög oldalon át szeretnék eljutni? Mivel a Csondró völgy emléke még élénken él bennem a múlt heti Barcika 65 túráról, inkább az Ördög oldalt választom. (Ötödik rossz döntés? Majd kiderül..) Így a kék sáv jelzésen haladunk tovább.


  Útvonalunk Hajcsár-út, Csattató-kõ, Pirító-kõ, Vár völgy,Márkus-kõ, Torma völgy, Csonka orom, Ördög oldal. Egyre feljebb kerülünk, majd elérjük a hóhatárt is. Kicsit sok nekem ez a folyamatos emelkedõ, le-lemaradok. Túratársam messze elõttem a fehér szerelésében szinte beleolvad a tájba. Szerencse, hogy a fején piros sapka van, ezért a távolból is tudom követni. Elérem az Ördög oldalt. Legutóbb amikor itt jártam, szembe jöttem mostani önmagammal és futottam. Most felfele cammogok és próbálok nem elesni a teljes szélességében lefagyott úton. Társam közben oda-vissza kocog, mert erõsebb tempóhoz öltözött (vagy vetkezett?).


Bánkút felé haladva kezd egyre hûvösebb lenni. Felveszem a kesztyûmet, ötven méter után a fejpántomat, aztán a kendõt a nyakamba. Mire a sípályákhoz érünk már a kabát is rajtam van. A síelõket nem zavarjuk túlságosan, igen kevesen vannak. Bánkútról a piros sávot követjük Csipkés kúton keresztül Jávorkútra. Itt a tó egyáltalán nem látszik, nemcsak a jég, de a hó is befedte. Azért pózolunk egyet, és ráfogjuk, hogy a háttérben ott a Jávorkúti tó is.


A piros sávon indulunk utolsó célpontunkhoz. A Kühne Andor úton haladva lassan kezd sötétedni. Egy idõ után kezdünk aggódni, amikor késlekedik a piros négyszög, amin balra le kellene térnünk. Többször megnézzük a térképet, nehogy újra lemenjünk róla. Most azonban szerencsénk van. Párszáz méter után feltûnik a jelzés. Lefordulunk és rövid séta után két hóember között elõbukkan a Sebesvízi-tó. Kicsit hûtlen  a nevéhez, mert vize most nem sebes, jéggé van dermedve. 17 órakor elkészül az utolsó sztárfotó is. Ezután az aszfaltúton szerpentinezünk a cél felé. (Disznós, Tuskós-barlang, Savós völgy). Kicsit szeretnénk rövidíteni az utat, ezért a piros jelzésen letérünk a völgy felé. (Hatodik rossz döntés.) Az ösvény teljesen jeges. Kettõnknek van egy lámpája (Hetedik rossz döntés). Csak én voltam pesszimista a várható szintidõt tekintve, ezért lámpát is hoztam. (Végre egy jó döntés?)  Nehezen haladunk a jeges szakaszon, ezzel lehet, hogy távot spórolunk, de idõt nem. A Hámori-tó hordalék gátját nem gyõzzük kivárni, a patakon átvágva kapaszkodunk vissza az aszfaltra. A patak nincs mindenhol befagyva, erre tapasztalatból jövök rá, miután bokáig belemerülök. Kb. 30 méter után kiderül, hogy száraz lábbal is idejutottunk volna. (Nyolcadik rossz döntés).  Végül 18 óra 33 perckor szerencsésen beérünk a célba.


 Fotók rendben vannak, szintidõn belül vagyunk. Az útvonal lehet, hogy ideális nem, de hogy kalandos volt az biztos. Megérdemelten vesszük át az emléklapot és a kitûzõt. Ma sok rossz döntés született, de ez sem árnyékolja be az egyetlen jó döntést, hogy eljöttünk erre a túrára…..


 

 
 
KitörésTúra éve: 20122012.02.20 00:09:15

Kitörés 60


 Az  elsõ és legfontosabb megállapítás: a túlélõk közé tartozom…


A szombat délutáni logisztika szerint több órával a rajt elõtt már Budán voltam.  A sofõr a kocsit átvitte a célhoz és busszal jött vissza. Így túraruhában, hátizsákkal és túrabottal felszerelve elindultam „plázázni” a közeli üzletközpontba. Nem akartam kiselefántként feltûnést kelteni az üzletekben, ezért lefoglalva egy padot, átmeneti csövesként elkezdtem feltölteni szénhidrát tartalékaimat egy nagy adag pizzával, víztartalékaimat egy nagy üveg ásványvízzel, majd mindezt tetéztem egy kis szundikálással.  


 Félöt körül teljes menetfelszerelésben elindultam felderíteni a rajtot, ami egy rövid sétából állt a Kapisztrán térig. Itt kezdtek gyülekezni a túrázók, számomra szokatlan túraöltözetben. Már ez is jelezte, ez nem egy szokványos gyaloglat lesz. Majd megérkeztek a szervezõk is, stílusosan egy katonai dzsippel. Mire kipakoltak már jókora tömeg gyûlt össze. Amint megjelent az „elõnevezõk” tábla máris kialakult egy hosszú menetoszlop arccal a Bécsi  kapu felé. Megkapva az útlevelemet úgy döntöttem, hogy minél hamarabb „elhagyom a várost”, mert az egy négyzetméterre esõ egyenruhák száma kezdett magas lenni. Döntésemet tett követte és elkezdtem a kitörést…


Az ellenség megtévesztéseként rögtön letértem a kijelölt útvonalról. No nem taktikai okokból, pusztán azért, mert a nagy üveg víz beindította a vesemûködésemet és egy egyáltalán nem „mellékes” helyiséget kellett keresnem. A sikeres kitérõ után a „vidéki kislány” elindult a nagyvárosi forgalomba túrázni. A leírást követve, egyre csendesebb utcákon haladva elértem a Diós árkot. A levegõ hõmérséklete -5°C volt, de az  emelkedõn  kapaszkodva hamar melegem lett.  Balra fönt a magasban a fogaskerekû zakatolt, jobbra fönt a házak sora magasodott. Kiérve az árokból néhány kanyar után rátaláltam a zöld jelzésre, ami az elsõ ellenõrzõ ponthoz vitt volna, ha hagyom.  Ismét sikerült letérni, de most nem szándékosan…Szerencsére egy várostérkép segítségével néhány 100 méter esti séta után visszataláltam a helyes útra, ahol már  megjelentek a gyorslábú kitörõk. Õket követve eljutottam a Széchenyi emlékmûhöz.  Gyors bélyegzés és irány Normafa felé a Csacsi-rét. Az útvonal a Téli Turulról már ismerõs. Közben jó volt tapasztalni, hogy éberen vigyáznak ránk…


A sárga kereszten haladva egyszer csak utamat állta egy csendõr. Felszólítás nélkül átadtam a papírjaimat… Továbbmenve többen jöttek szembe, keresve az ellenõrzõ pontot. Igen nehéz volt kihagyni, hiszen az út közepén állt. Hmm..  Érdekes…    A Virág völgynél átváltva a piros jelzésre következett a János hegy.  „János legyen fenn a János hegyen…” énekeltem az ismert operettet, (szigorúan magamban, hang nélkül ) csak a ritmus miatt. Így egész jó hangulatban szaladtam bele az orosz állásokba. Sajnos már bevették a hegyet… Az itineremre kaptam egy sarló-kalapácsos jelölést. A fogságba esést elkerülve még meg kellett másznom egy lépcsõsort, hogy eljussak Budapest legmagasabb pontjára a teljes fényárban úszó Erzsébet kilátóhoz. Megfordult a fejemben, hogy fel kellene menni a toronyba, de aztán elhalasztottam, majd egy családi kirándulás során bepótolom. Most inkább az energiámat pótoltam egy müzli szelettel.


Ezután nagy amplitúdójú hullámvasutazás következett. Pozsonyi hegy,Nagy-Hárs hegy, Újlaki-hegy.  Visszanézve „három hegyen túl” látszott a kivilágított kilátó. Ilyenkor döbbenek rá, hogy mekkora távolságokat járunk be egy-egy teljesítménytúra alkalmával.


Az indulástól számított 4 és fél óra múlva benyitottam a Boróka büfébe, ami teljes telítettséget mutatott. A célba érkezõ 25-ösök, a rajtoló 35-ösök, a pihenõt tartó 60-asok itt találkoztak. De jól elfértünk, hisz mindannyian ugyanazon az oldalon küzdöttünk. A meleg tea, fasírt és zsemle erõt adott a következõ hosszú monoton meneteléshez. A keskeny gerincúton egymás nyomába lépve haladtunk meg-megcsúszva, a behajló ágakat kerülve.


Az alsó Jegenye völgybe leérve, hirtelen egy éjszakai piknik közepébe csöppentem. Két fa közé kifeszített amerikai zászló, korabeli amerikai zene, amerikai egyenruhák, mind azt jelezték itt van a segítõ csapat. Megkaptam a United States Army feliratú bélyegzést és lassan elhagytam a kellemes hangulatú pontot. Búcsúzóul még egy jelzõrakéta is felröppent.  Továbbmenve  kissé fagyosabbnak éreztem a levegõt…. nem csoda -10°C volt a hõmérséklet. Emlékhelyek mellett elhaladva, 5 és fél km-t tettem meg, amikor újra utamat állták a katonák és betereltek a Muflon itatóba.  A német sasos bélyegzõ mellé meleg levest is kaptam. A gyomrom hálásan fogadta be.


A következõ szakaszon a Nagy Szénást is sikerült magam mögött hagyni. A több évtizeddel ezelõtti eseménnyel ellentétben, most az éjszaka csendjét csak a vadvédelmi kerítés forgókapujának fájdalmas nyikorgása törte meg. A Fehér úton megtaláltam a 9. ellenõrzõpontot is.


Lassan elmaradtak a hegyek, kényelmes szakaszon bandukoltam…. Ennek ellenére lépteim elbizonytalanodtak… szemeim kezdtek lecsukódni… tennem kellett valamit. Kiléptem a sorból és egy ágba kapaszkodva, fejemet a karomra hajtva aludtam 2 percet (nem vicc!). Majd ittam egy kevés citromos teát. Mindez elég volt, hogy magamhoz térjek és friss léptekkel haladjak tovább.


Pár kilométer után egy ismerõs kerítés és egy ismerõs létra magasodott fölém.(Téli Turul) „Adj erõt, hogy át tudjak lépni. Van hitem a magas falak elõtt.” A túloldalon egy fok még mindig hiányzik. Innen már mintha hazai pályán lennék, magabiztosan haladtam. A szántóföldön a hideg szél teljesen felébresztett. A befagyott Békás patakon most könnyû volt az átkelés. A Malom-földeknél csoportosulás. Katonák és civilek. A katonák kezében bélyegzõ, a civilek kezében elemózsia. Átverekedve magam az állásponton,  folytattam utamat az áhított cél felé. Azonban  a citromos tea megtette a hatását, és nekem is ennem kellett. Beérve Perbálra, elõvettem egy szendvicset és kevés hideg teát kortyolgatva mellé, megettem.


 A sárga sávon haladva, kiérve a faluból szántóföld,fasor, dombhát, völgy, domb, rét,fiatalos erdõ, Nyakas-tetõ . Jobb kanyar, bal kanyar, le, föl….. Balra erdõ, jobbra szántóföld, középen Anyácsapuszta. Itt a romos kastélynál a 11. ellenõrzõpont.


Hajnal felé járt az idõ. A kabátomat kezdtem hidegnek érezni… Az ujjában a lecsapódott pára jéggé fagyott. Az Anyácsa-tó partján a hõmérséklet -15°C ! Már csak egy megpróbáltatás   volt hátra a Kakukk-hegy. Igaz, hogy most jobb erõben közelítettem meg, mint az elsõ alkalommal, de nem siettem a felfelé menetben, mert a jéghideg levegõt nem szerettem volna bekapkodni. Komótos, de folyamatos mászással értem el a csúcskövet. Innen már vidáman ereszkedtem lefele a Kálvárián, majd Jó reggelt kívánva megérkeztem az utolsó ellenõrzõponthoz.


 Tõlem csak az egykori túlélõk voltak boldogabbak, amikor megpillantottam Szomor község házait. Egy kevés gyaloglás után 6 óra 55 perckor beléptem a Poharazó büfébe. Itt megkaptam az emléklapot,a kitûzõt, és a felvarrható emblémát. Most már igazolásom is van róla, tényleg túléltem….


Különleges és szép túra volt ez. Végig ott volt velünk az elesett katonák emléke. Útjukat végigjárva, talán sikerült méltó módon kifejezni az irántuk való tiszteletünket.   

 
 
Téli MátraTúra éve: 20122012.02.04 02:42:07

 Téli Mátra XL


 


Szombat hajnalban maroknyi kis csapattal (8 fõ), kocsival (2 db) indulok Mátrafüredre. A mai nap kihagyom a tömegközlekedés okozta élvezeteket. A csomagok bepakolása után kényelmesen elhelyezkedem a hátsó ülésen és próbálom élvezni a hangos zenét, ami a sofõr ébrentartására szolgál. Hajnal félhatkor általában csendesebb környezethez vagyok szokva, de pillanatok alatt átjár a ritmus és egészen éber állapotba kerülök. Ez nem is baj, mert az elõrejelzések szerint nem könnyû, úgyis mondhatnám nehéz túra vár ránk.


A rajthely parkolójában még sikerül szabad helyet találni, de nemsokára kitehetik a „megtelt” táblát. Még mindig nem veszített népszerûségébõl ez a túra. Bár sokan éppen az „aranyláz” feelingje miatt maradnak távol. Nekik is igazuk van. Mi lenne a más helyszíneken rendezett túrákkal, ha mindenki idejönne? De az arcokat nézve, az ismerõs túratársak nagy többsége itt van. A kölcsönös felismerések, üdvözlések, némi szerelvényigazítás és  adminisztráció után, elköszönve az útitársaktól (õk lassabb tempót terveznek) 7 óra 23 perckor áthaladok a startvonalon.


Az útleírás szerint a Mátra Szakképzõ iskolától nyugati irányban indulunk el a Z+ jelzést követve. Szerintem a kapun kilépve balra fordulunk és az út végén bemegyünk az erdõbe. Ennyit a szakmai kifejezésekrõl…  Párszáz méter bemelegítõ gyaloglás és elõzés után kocogósra veszem a tempót. Az elsõ ellenõrzõ pontig még számomra is jól futható a terep, legalábbis a szint szempontjából. Egyébként az ösvény igen keskeny és néha nyaktörõ mutatványok árán sikerül elõzni a békésebb tempójú túrázókat. A feszített iramnak köszönhetõen 8 óra 15-kor már Lajosházán vagyok. (Terepfutók, kéretik nem mosolyogni !). Kapom is a dicséretet a túratársamtól: „Hét percet késtél!” Szerintem egy hölgynek ennyit illik késni (Vagy az egy másik helyzet ?). Ezzel a rohanással sikeresen el is használtam az összes energiát, amit a reggel folyamán nagy nehezen magamba tuszkoltam.


Ez nem szerencsés állapot, mert a ház mögött (bocsánat, a vadászházat dél felõl megkerülve) vár rám egy igen meredek kapaszkodó az Üstök-fõ oldal. Egy darabig még visz a lendület és az akarat, de a tempóm egyre tompább. Majd kénytelen vagyok kiállni a sorból, mert a szemem elõtt sárga karikák jelennek meg. A túrabotomra támaszkodva elõrehajolok, bevált módszeremmel rendezem vérnyomásomat. Amikor a táj visszanyeri eredeti színét, besorolok és folytatom az utamat, ami még mindig felfele visz. Küzdök tovább. A szervezetem csak követeli a magáét, ezért magamba nyomok egy kis gyümölcs sûrítményt. Ez egy idõre rendbe hoz.


Egy örökkévalóság telik el (jelen esetben ez pontosan 2 óra 17 perc) mire eljutok Mátraszentimrére, ahol magamba döntök 4 pohár meleg teát és megbirkózom egy szelet csokival is. Itt ér utol egy rég nem látott túratárs. Az utóbbi idõben külön ösvényeken jártunk. Most azonban egymás nyomába lépve folytatjuk utunkat. Ebben az évben ez az elsõ túrája és igen frissnek érzi magát.  Még olyan dologra is rá tudom venni, amit sosem szokott tenni. Futólépésre vált,  teljes 50 méteren keresztül. Ennél többet én sem bírok, ismét felfelé lejt az út. Galyatetõ felé közeledve túratársam úgy dönt, hogy a” nagy futás” után megérdemel egy üveg sört és 15 perc pihenõt. Én csak egy kis vizet iszom, bár inkább rágni kell, mint kortyolni, dolgoznak a mínuszok.


Továbbindulva folytatom a hó taposást. Kicsit fárasztó, hogy a lábamat soha nem arról a pontról emelem fel, ahova letettem. Közben ide-oda csúszik. Azonban az is eszembe jut, hogy milyen nehéz lehetett az elsõként elindulóknak, amikor még nem volt kitaposva az ösvény. Pontosan egy óra és 5,4 km után a Csór-hegy-oldalban megkapom az igazolást, hogy ott is átcsúsztam-másztam.  A következõ kb. 1 kilométeren már csak az a tudat éltet, hogy  meleg levest kapok. Az sem bánt, hogy egy kis kitérõt kell tenni miatta a Vörösmarty Fogadóhoz. Óh, milyen finom és jólesõ tud ez lenni ilyenkor! A gyomromban kellemesen árad szét a forróság. Pár falat csoki és még egy adag leves.


 A kulináris élvezet után ismét irány a terep. Kicsit aggódva gondolok arra, hogy a legnehezebb szakasz még mindig elõttem van.  A Kõris mocsarat érintve jutok a Pisztrángos tóhoz. Itt próbálok a fagyott kezemmel, a fagyott zsírral kenni egy szelet kenyeret. Fogjuk rá, hogy sikerül. Miközben majszolom az alkotásomat , találgatom magamban, vajon mit rejthet a VI.ÁJ.PI. feliratú lepellel eltakart házikó. Mivel a lábamban levõ  fáradtság nagyobb a kíváncsiságomnál, úgy döntök nem megyek oda kideríteni. És különben is, aki kíváncsi hamar megöregszik…Aztán egy nagy sóhaj: Jöjjön, aminek jönnie kell, irány a Kékes.


  Próbálok egy olyan tempót felvenni, amivel egyenletesen tudok haladni. Ez valahol a csiga átlagsebességénél van… Sõt még azt is alulmúlom, amikor egy-egy lépésnél visszacsúszok. Véletlenül sem találok olyan nyomot, ami egyezik az én lépéstávolságommal. Úgy talán  könnyebb lenne. Fél óra kapaszkodás után felmerül bennem a klasszikus kérdés: Kellett ez nekem? Újabb félóra, másik klasszikus: Ott vagyunk már? Végül valamivel több, mint egy óra cardiozással elérem a túra csúcspontját. Itt megiszom a csúcsteát és 14 óra 48 perckor elindulok a kedvenc szakaszomon. Lejtõ!!


Repülök lefele a Kékes oldalán. A nagy hó tetején szinte úszom. Szökellve kerülgetem a félénkebb és fáradtabb túrázókat. Ez az én világom, legalábbis addig, amíg a térdem bírja… A Gyökeres forrás környékére érve lassítani kell, mert itt következik a jeges-köteles-kalandos  szakasz. Ezt a részt mindenki  vérmérsékletének megfelelõen teljesíti. Van, akik a kötelekbe kapaszkodva óvatoskodik . Van aki új ösvényt vág magának. Van aki átvág a patakmedrén és a másik oldalon próbálkozik. Elõttem halad egy túratársnõ. Lépéseit figyelve kicsit nagyobb követési távolságot tartok. Hagyom kibontakozni... Zsupsz! Sikerült neki…Miután újra álló helyzetbe kerül, megérdeklõdöm minden rendben van-e, majd elhaladok mellette.


A Gyökeres-forrásnál begyûjtöm az utolsó bélyegzést és folytatom az örömfutást, majdnem a célig. Az utolsó 500 méteren is futok, csak már nem olyan nagy örömmel. Végül 15 óra 56 perckor átlépem a célvonalat. A Kékes-tetõtõl a célig tartó 8,5 km-es lejtõn 1 óra 8 perc alatt suhantam le. Az összidõ 8:33 lett, ami 20 perccel jobb a tavalyinál.


Rövid adatrögzítés, majd a „kikiáltó”  átadja az oklevelet és kitûzõt. Megkeresem a délutáni sofõrömet, aki átvisz a Bükkbe. Holnap ott folytatom….. 

 
 
Turul / Téli Turul gyalogos teljesítménytúra és résztávjaiTúra éve: 20122012.01.26 01:24:40
 Árva Vince 75


Szombat reggel Tatabányáról indultam a túrára a célhoz közeli kollégiumból, ahol a szállásom volt. Idõben értem ki az állomásra, a vonat már a sínen várakozott… Az utasok pedig a peronon… Az indulási idõ 10 perce elmúlt, a szereplõk helyzete nem változott. Az „állófütésem” kezdett kimerülni, hiszen tempós gyalogláshoz és nem ácsorgáshoz öltöztem. Több utastárs felszerelése is arról árulkodott, hogy uticélunk ugyanaz. Újabb 10 perc elteltével megtanulhattam egy vasúti szakkifejezést: „összezár”. Már a vonaton ülve az utasok kérésére a kalauz elmesélte a késés okát. Az új menetrend szerint hétvégén a Gyõr felõl érkezõ vonatot hozzácsatolják (összezárják)  a Tatabányáról induló vonattal, fékpróbáznak, az okmányokat leadják az állomáson és boldog egyesülésben indul a két szerelvény Budapest Déli pályaudvarra. (csekély 25 perc késéssel).


A rajthelyhez érve kis kavarodásba keveredem. Nevezési lapok, bankjegyek, információk cserélnek gazdát a fejem fölött. A túrázók hirtelen megtöltötték a  sörözõ csöpp elõterét. A szervezõk azonban ügyesen uralkodnak a káosz felett, így 7 óra 20 perckor elkezdõdik a legújabb kalandom.


Pillanatok alatt elérem az elsõ ellenõrzõpontot, az alig 500 méterre található Turul emlékmûvet. Innen kezdõdik a túra legmagasabb szintemelkedésû szakasza, korán reggel éhgyomorra. Sajnos reggel a vonaton egy fél szendvicset tudtam csak magamba erõltetni és az elõzõ napokban is az energia bevitelnél csak az alvásom volt kevesebb. Kicsit sûríteni kellett a munkámat, hogy itt tudjak lenni. Erõsen zihálva érkezem a Z sáv jelzés mentén haladó lépcsõsorhoz. Nekirugaszkodom, egy lépcsõ kicsi, kettõ sok a lábaimnak.  Pár lépcsõfok után ismerõs arcokat pillantok meg a két héttel ezelõtti szegedi túráról. Pár mondatban összefoglaljuk élményeinket, aztán lépcsõzök tovább, mert a mai túratársam már messze elõttem jár.


A Széchenyi emlékmûnél érem utol, ahol gyorsan megkapjuk a „Vándor Csillag” feliratú bélyegzést. Az eddigi jelzést követve irány a Normafa. Erre a helyre nagyon kiváncsi vagyok, még soha nem jártam itt, de szinte gyerekkoromtól él bennem ez a név, mint a fõvárosiak kedvenc kirándulóhelye. Az itt-ott jeges aszfalton lépegetve egyelõre nem vagyok elbûvölve. Gondolom nem ebbõl az irányból szokták megközelíteni. Aztán az aszfaltot széles túraösvény váltja fel és hirtelen gyönyörû panoráma tárul elém... Most már mindent értek. Az ellenõrzõpontot egy parkolóban álló autó testesíti meg. Megközelítése nem kis feladat. Tükörjég körülötte minden. Aztán mégis sikerül. Jutalmam egy szép lenyomat és egy csoki.


Az útvonal adatok szerint 2 km-rel lentebb Makkosmária következik. Számomra igazi futószakasz. Hajrá! Lendületem azonban hamar megtörik. Síkjég az ösvény teljes szélességben, ezért a kocogósból tipegõsre váltok. Elhagyva ezt a részt, újra futótempót veszek fel. 8 óra 29 perckor  már kortyolgatom a finom meleg teát. 8,2 km mögöttem. Elõttem pedig egy túratárs széles mosollyal az arcán. Õ már tudja azt, amit én csak pár másodperc múlva. Nagy találkozásnak leszünk részesei. Felismerjük egymásban levelezõpartnerünket. Eddig csak írásban „beszéltük” meg túra- és futóélményeinket, és most keresztezõdtek útjaink. Innen együtt indulunk tovább.


Próbálunk beszélgetni, kicsit nehezen megy. No nem a téma hiányzik, inkább a levegõ. Legalábbis részemrõl. Sajnos az alacsony energiaszintem miatt továbbra is rosszul tûröm az emelkedõket. (Enni még mindig nem birok.)  A lejtõkön kocogunk. Késõbb az egyik komolyabb emelkedõn végleg elhagy. Vagy én maradok le? De tudom, neki gyorsabban kell haladnia, mert a túra közben geoládákra is vadászik. Ez az a sport, amit nekem soha nem szabad elkezdenem. Amilyen maximalista vagyok nem nyugodnék, amíg az összest meg nem találnám.


A Budakeszi mûút ellenõrzõpontja és a Petneházi tanya között „nyúlfarknyi” a táv. Magamhoz veszek pár szem szõlõcukrot és verõfényes napsütésben indulok tovább. A jeges szakaszon, miközben óvatosan lépkedve próbálok rátalálni a kevésbé csúszós útszéli ösvényre, elmélázom egy fürdõruhás jégkorcsolya bemutató lehetõségén. „Liba a jégen!” száll felém a megjegyzés…Álmaim rögtön szertefoszlanak…


A napsütés nem hatástalan, egyre több a sáros szakasz. A hátizsákom is nehezebbnek tûnik, mint máskor, bár könnyítek a terhen amikor elfogyasztok fél szelet karamellás, mogyorós csokit (csak, hogy ne mozogjak úgy, mint a nagyanyám. Idézet bezárva).  Úgy érzem a következõ túrára csökkentenem kell az alapfelszerelés mennyiségét. Aztán elérjük a Nagykovácsiba vezetõ S sáv jelzést. Hirtelen elõbukkan a falu panorámája. Gyönyörû ! A téli napsütésben fürdõzõ nedves háztetõk csillogása azt a benyomást kelti bennem, hogy itt minden ház most épült. A plébániába lépve kellemes meleg és még kellemesebb pontõrök fogadnak. Rögtön elhalmoznak enni és innivalóval. A meggyes rétes mellé lekortyolok 3 pohár vizet. Az útravalónak felajánlott két zsömlét és sajtot azonban már nem fogadom el, egy dekával sem tudok többet cipelni. Kilépve a vendégmarasztaló helyrõl, kicsit dideregve , de friss erõvel vágok neki a következõ 12 km-nek. A lejtõs részeken belekocogok, már ahol a sár engedi. Az igazi futók elõznek. A Nap továbbra sem takarja el az arcát. A „kellemes erdõ, a romantikus gerincút, és a szép panoráma „ mentén van idõ elgondolkodni az élet rejtelmein. Kb. 1,5 óra múlva egy létra állja utamat. Felmászva a fokain elhagyom a Föld nevû bolygó felszínét (és még törölközõ sincs nálam… érti aki érti). A kerítés tetejérõl már látszik a gombatelep két kéménye, az egyik fehér felhõket ereget. Másik oldalon leereszkedem, egy fok hiányzik, hosszú lábúak elõnyben.


Átvágva a mezõn „kéményiránt” haladva elérem a perbáli  mûutat, majd a falun végigsétálva a 8. ellenõrzõpontot a Kis Kaiser sörözõt.  Beszerzem a bélyegzõt, majd a kapott kupont beváltom teára és a túrán elõször leülve befalom a reggel elkezdett szendvicsem maradékát. Egy óra van, ebédidõ. A pihenõ után a Széchenyi utcán át elhagyom a falut. A szekérúton lavírozva lassan közelítek a gombatelephez. A hatalmas monstrum belsejébõl sziszegõ, nyikorgó, morgó hangok hallatszanak, sehol egy teremtett lélek. Egészen kísérteties. Az út állapota azonban hamar  valóságossá teszi a tájat. Megkezdõdik a sárdagasztás. Mire az Anyácsapuszta ellenõrzõpontra érek, már teljesen elcsigázott állapotba kerülök. A koncentrálás, csúszkálás, állandó kompenzálás az utolsó energiámat is felemészti. De nincs kegyelem, haladni kell tovább.


A sártengeren át próbálom tartani a túratársam által diktált tempót. Az õ energiaszintjével nincs probléma. Az Anyácsa tó partjára érve, kicsit aggódva tekintgetek a Kakukk hegy felé, most leküzdhetetlen magasnak tûnik számomra. Titokban reménykedem, talán csak megkerüljük… Ekkor látom, hogy a hegy elõtt még más megpróbáltatás is vár rám. Át kell mennünk egy szántó közepén. Pillanatok alatt növök tíz centit. Már nem is tudom a hátizsákom vagy a bakancsom-e a nehezebb. Aki nem kötötte be rendesen a cipõjét, az most magára vessen. A szántóföld végén álló magaslesnél próbálok megválni a ragaszkodó termõföldtõl. Ne kelljen felcipelnem azt is. Ráfordulunk a hegyre vezetõ ösvényre. Ekkor túratársam átváltozik mentõangyallá. Elveszi tõlem a hátizsákot és átadja a túrabotját. Nem tudom visszautasítani. Feljutok a hegyre… A részleteket most nem ecsetelném…   A tetõn nincs pontõr (miért nem csodálkozom?). Amíg pihegek túratársam   összemaszatolja az itinereinket a zsírkrétával.


A hegy lejtõs oldalán már gyors léptekkel haladok. Motivál, hogy a következõ pontnál végre meleg ételhez jutok. Pillanatok alatt érek el a szomori Pintér kocsmához. Ez a 45 km-es távon túrázók célja. Bélyegzés mellé ismét kupon jár. Beváltom virslire és teára. Végre tudok enni. Szinte érzem, ahogy töltõdöm fel energiával. Komfortérzetemet fokozandó száraz pulóverre cserélem az átnedvesedettet. 16 óra 30 perckor elindulok Gyermely irányába. Tele gyomor, száraz ruha, kellemes közérzet…Újra jó tempóban haladva még sötétedés elõtt Gyarmatpuszta buszmegállója mögötti pontnál vagyok.   Az ifjú pontõrök már készülnek a hideg éjszakára, tüzet gyújtanak.


Újabb óra,  újabb 5,5 km . Hullámvasutazás. Dagasztás. Teljes besötétedés. Tarjáni halastó.  Itt az mûzliszelet mellé némi könyörületet is kapunk. A pontõrök módosítják egy kissé az útvonalat. Nem küldenek be a mocsárba, az autóúton gyalogolunk  tovább. Így már csak a lámpafénynél  fel-felcsillanó vízzel teli kátyúkat kell kerülgetni. Menetközben megeszem a csokim másik felét. Beérve Tarjánba még eltelik egy kis idõ, amikor az egyik kanyarban elénk tárul a kivilágított Tarján templom. A nagy fényárban alig találjuk meg a félhomályban álldogáló autót. A csoki után leküldök egy pohár vizet. Próbálom magam felkészíteni a még elõttem álló 14 km-re.


Elhagyva a települést a K+ jelzést követve „bevetjük magunkat a rengetegbe”. Pár kilométer után lehûl a levegõ és a lámpafényben szemcsés hópelyhek jelennek meg. Tudatom kezd beszûkülni, zombi üzemmódra váltok. Túratársam is érzékeli ezt és õrangyalként szól néha hátra: „Nagy víz”, „Mély gödör”, „Jég” „Ágat lépd át”, „Fejed” .  Próbálom követni a nyomvonalát. Pislákoló lámpám fényénél már csak a remény halványabb bennem, hogy valaha is megpillantom a tatabányai Turult. Koldusszállás környékén járunk. Állítólag jártam már erre a Kinizsi 100-ason. Biztos… Egyre nehezebb követni a jelzést. Egyszer el is hagy bennünket. Vagy mi õt? A mögöttünk haladó túrázó is gyanút fog. Balra tõlünk apró fénypontok. Hoppá! Elnéztünk egy kanyart. A szántóföldön átvágva korrigálunk. A hó egyre sûrûbben esik. A Turul sehol.  Aztán összefutunk az elõzõ irányfényeink tulajdonosaival. Most õk tévedtek el. Így egy csapatban megyünk tovább. Kis bolyongás után megtaláljuk a panoráma utat. Fásultságom kezd elmúlni… A tájjal együtt, lassan én is fehérré változom. A kabátomat már nem veszem fel, hisz nem soká az utolsó pontnál vagyok. Gondolom én….. A valóságban még legalább 2-3 km-t küzdünk le jó tempóban és szakadó hóban. Utunkat egy másik csapat  keresztezi. Teljes bizonyossággal állíthatom nem túrázás céljából járnak erre. Négy lábuk van és röfögnek…


            E kis kaland után  tovább haladunk, majd mindenkit jólesõ érzéssel tölt el a GPS-sel rendelkezõ csapattag kijelentése: 2 PERC! És már itt is van a parkoló, mellette a kis menedékház! Örömünket fokozza a leves illata. Megkérdezem az idõt, és a hátralevõ távolságot. 20 óra 50 perc és 1400 m. Nem akarom elhinni, hogy csak ennyi. Gyors fejszámolás és kiderül, még van esélyem a tervezett 14 órás szintidõ teljesítésére. A levest viszont nem hagyom ki. Az íze kellemes, a hõmérséklete tökéletes.


             A Turul emlékmûre épp csak rápillantok, majd hamvaiból feltámadt fõnix madárként suhanok le a lépcsõsoron. Közben erõsen fohászkodom, nehogy jégre lépjek. Ahogy  leérek a völgybe a hóesés esõre változik. Már ez sem zavar. Az utolsó pár száz méter elõtt elbúcsúzom alkalmi túratársamtól, aki szintén elszakadt a csapattól és a szalagozás mentén futásnak indulok. Most már nem csúszhatok ki a saját szintidõmbõl.. És sikerült!! 13 óra 54 perc. 


            Boldog elégedettséggel veszem át az oklevelet, a kitûzõt és az elsõ teljesítésért járó jelvényt.


 


Utóirat: Másnap reggel felmentem a Turulhoz (kocsival) és jól megnéztem magamnak…


 


 

 
 
A híd túl messze van...Túra éve: 20122012.01.15 18:12:17
 

               

 

A túra elsõ megpróbáltatásként csekély 4 óra 45 perces buszozás után este 9-kor megérkezem Szegedre. Következõ kihívás a helyi járatú busz megállójának megtalálása. Megcélozom az elsõ látóterembe kerülõt. A menetrendet áttanulmányozva rájövök ez nem az igazi.  Ekkor a helyiekhez fordulok, akik készségesen tájékoztatnak, az én buszom, ami mint kiderül trolibusz,  a buszállomás másik oldaláról indul. Én is indulok, kb. 20 méter távolságból megpillantom, hogy éppen beáll a 9-es troli. Rövid sprinttel még elérném, de mint tudjuk: férfiak és busz után sohasem…Jön másik. Így is történik. Rövid, buszos városnézés, bár a sötét miatt nem sokat látok. Sikerül a megfelelõ helyen leszállnom. És most merre tovább ? Sajnos ez a szakasz nincs „kiszalagozva”, így saját emlékeimre támaszkodhatok, ami a netes búvárkodásból maradt meg. Kicsit jobbra, aztán egyenesen. Lassan elmaradnak a város fényei. Az egyik túrabeszámolóban olvastam, hogy a szállás az ötödik emeleten volt, ezek szerint egy magas épületet kell keresnem. Szemben, nem is oly távol világít egy emeleti ablaksor. Megszámolom, még 4 szint van alatta. Ez lesz az! A ma esti célomnál és a holnapi rajthelynél vagyok.


            Odaérve bezörgetek, felébresztem a bóbiskoló portás nénit.  A nevezési asztalnál idõs bácsika ül. Adatokat egyeztetjük, anyagiakat lerendezzük. Majd elindulok, hogy leküzdjem a túra legmagasabb szintjét,  5 emeletet. Lifttel teszem…  Jól van no, mentálisan 90 km-es távra és 0 m-es szintre vagyok felkészülve! J 


Az ötödik emeleten sikerül megtalálnom az egyetlen lányszobát. A többit a fiúk foglalták le. Pár szót váltok a két szobatársnõvel: ki honnan érkezett, melyik távot tervezi. Az étlapon szerepel még a 60 km-es és a 30 km-es táv is, de mi mindannyian nagy étvágyúak vagyunk és a leghosszabbra neveztünk. Gyorsan elkészítjük a holnapi felszerelést, majd ki-ki a hálózsákjába bújva megpróbál aludni, ami többé-kevésbé sikerül.


            Reggel 7 óra elõtt pár perccel megjelenek a rajtnál, ahol már csinos sor van, ismerõs arcokkal. Amikor elpanaszolom, hogy kénytelen vagyok váltócipõt cipelni, mert a bakancsban nem bírja a lábam végig, megvigasztal a kedves túratárs, hogy õ kb. 20 kg „zsírszalonnát” cipel, biztos ami biztos, mókásan célozva a súlyfölöslegére :) Szerencsére az esti elõnevezés miatt az én itinerem már kész van, ezért soron kívül át tudom venni az A/5-ös méretû lapocskát. Hm…. úgy látom a túra folyamán olvasással nem kell fárasztani magam, ugyanis az ellenõrzõpontok megnevezésén kívül más szöveg nincs a túraleírásban. Reménykedve megfordítom…Nos, itt egy térkép található. A kicsinyítés miatt a Maros és a Tisza még felismerhetõ a kék színrõl, illetve egy mellette futó piros vonal  mutatja az utat. Azt hiszem ebbõl túratárs követés lesz. Túl nagyot nem tévedhetek, innen mindenki egy irányba megy, Makóra.


            7 óra után pár perccel elindulok, csatlakozva alkalmi szobatársnõmhöz és két sráchoz, akik fényképezõgéppel és GPS-sel felszerelkezve vágnak neki. Néhány lépcsõfoknak nekirugaszkodva felküzdjük magunkat a gátra, amit ezután már csak az ellenõrzõ pontok kedvéért fogunk elhagyni. Ennek okán próbálunk megbarátkozni vele. Sár nincs, fû és kissé erõs, hideg szél van. Jó lenne minél hamarabb felvenni a sík terepen megszokott tempómat, hogy az „üzemi hõmérsékletet” elérjem. A srácok leginkább a mûszereikkel vannak még elfoglalva. A közelben elhelyezett geoláda helyét próbálják beazonosítani, majd pár km után le is térnek megkeresni. Én úgy döntök, nem tartok velük, ilyen hosszú távon nem árt takarékoskodni a méterekkel, késõbb jól jöhet még az így elvesztegetett energia. (és milyen bölcs döntés volt, mint késõbb kiderül!)


            Így egyedül haladok tovább az elsõ ellenõrzõpont felé, amely kb. a 13. km-nél lesz. A futók folyamatosan elõznek. Néhány gyalogost nekem is sikerül.  A tájleírást egy mondatba tudom sûríteni: Jobbról az ártéri fák láthatóak, néha elõcsillanó víztükörrel, balra a kertek alja váltakozik a szántóföldekkel… Hanghatásként a szél süvítését a kutyák ugatása és a motoros fûrészek hangja tarkítja. Úgy tûnik, hogy hétvégenként itt is sok embernek favágó a szakmája, nemcsak a hegyekben:(.


Még nincs 9 óra amikor az út széli oszlopra kötözött lebegõ papírlap figyelmeztet, itt az Algyõi gátõrház az elsõ ellenõrzõpont. Tea, csoki és bélyegzés vár. Közben „Végre utolértünk!” felkiáltással megjelennek elhagyott túratársaim is. Bár kellemes meleg van a gátõrházban, mégis kimegyek, hogy ott várjam meg õket, mert aztán még kellemetlenebb lesz a hideg szél.


Éppen egy fényképkészítésbe futok bele. Megkérnek álljak a ház elé. Próbálom meggyõzni a fotóst, hogy csak rontom az összképet. Nem sikerül, a fénykép elkészül. A jövõ héten Pécsett lesz egy 34 km-es túra, ott akár át is vehetem. Elszomorítom a két túrázót, több idõbe kerülne az odautazás, mint maga a túra. Mivel még mindig nem jönnek akikre várok, elindulok velük. Kiderül, hogy a 60 km-es távon indultak, tehát csak Makóig tart az útjuk. Lassabb tempóban haladnak, mint ahogy én szeretnék menni, ezért rövid társalgás után kocogni kezdek. Bár közlik velem, ha 2-3 m távolságban elõttük mennék, frissebben lépkednének, én önzõ módon nem „motiválom” õket, tovakocogok. Sötétedés elõtt szeretnék Makóra érni, az még kb. 45 km.


A táj nem sokat változik. Pár szennyvíztelep, néhány gáztöltõ állomás egészíti ki az elõbbieket. Változatosságot az okoz az útvonalban, hogy eldönthetem a jobb oldali vagy a baloldali keréknyomban, esetleg a füvön lépkedve haladok. Egy ideig elszórakozom a „sávváltásokkal”. Rovom a kilométereket, elkalandoznak a gondolataim. Ilyenkor a lépéseim is lelassulnak. Majd feleszmélve belekocogok pár métert. Fejem fölött  hangos gágogással  néha elhúz egy-egy vadliba csapat. Elmélázok, hogy a fák sokkal szebbek lennének a hófödte tájban, zúzmarás ágakkal. Így csupaszon nagyon lehangoló látványt nyújtanak. Aztán az is eszembe jut, hogy a hóban nem tudnék ilyen könnyedén lépkedni…  Majd érdekes búgó hangra leszek figyelmes. Rövid hallgatózás után kiderítem, hogy az út menti fa villanyoszlopok énekelnek a szélben. Egy ideig elszórakoztatnak.


Nem messze elõttem egy fiatalember halad. Közel azonos tempóban velem. Na végre ! Megtaláltam a vezéregyéniségemet… Felveszem a tempóját és így haladok pár kilométeren át. Amikor nõ köztünk a távolság futok egy kicsit, de csak annyira közelítem meg, hogy ne zavarjam férfiúi magányában.


Így haladunk tovább, követjük a gát vonalát, amely néha nyílegyenes, néha kicsit kanyargós. Aztán közelebb-közelebb kerülök a „tempófelelõshöz”. Végül megáll fényképezni a tájat, majd megvárja amíg utolérem. Úgy látom már õ is megbeszélte a fontos dolgokat önmagával, most már társaságra vágyik. Magam is így vagyok ezzel. A második ellenõrzõ pontra a Holt-Tiszai gátõrházhoz már együtt érkezünk.  11 óra 51 perc és mögöttünk van 31 km. Itt a szûkön mért tea mellé finom almát kapunk. Bélyegzés után már indulunk is tovább. A következõ pecsétünket 14 km és 2 óra múlva kapjuk meg a Feketecsárdai gátõrházban. Milyen gyorsan röpül az idõ jó társaságban! Hamar találunk közös témákat, hisz mindkettõnket érdekelnek a kihívások az élet minden területén. Élménybeszámolókkal színesítve az utat a kilométerek is rövidebbnek tûnnek.


Lassan közeledünk Makó felé. Erre utalnak azok az emberek, akik a téli napsütésben kúsznak-másznak a szántóföldeken. Dugdossák a hagymát…. Azért gyalogolni mégis jobb….lenne, ha nem érezném, hogy a bal lábamon kialakulóban van egy vízhólyag. Túratársam a térdét kezdi fájlalni. Bizony az 50. kilométer után már kezd jelezni a szervezet. Rövid idõ múlva megpillantjuk a városba vezetõ szalagozást, ami egy oszlopra kötözött piros krepp papír képében jelenik meg. Ebbõl arra következtetünk, hogy esõre egyáltalán nem számítanak a szervezõk. J


 Papírlap nyugtat meg bennünket, innen már csak 1500 méter a cél a 60-asoknak és a pihenõ a 90-eseknek. A jelzésekre vadászva sikerül még sötétedés elõtt beérnünk a József Attila gimnáziumba. A célba érkezõket meleg leves várja, mi csak libazsíros kenyeret kapunk hagymával. Majd Szegedre visszaérve érdemeljük ki a levest. Lecserélem a futócipõmet, a vízhólyagomat leragasztom. A bakancs legalább máshol fogja nyomni a lábam. Most érzem csak milyen nehéz volt eddig a hátizsákom. Elõkészítem a lámpámat is. Legyûrök egy szelet kenyeret. Közben a pontõr bácsinak is sikerül az összes statisztikai feljegyzést elvégeznie, most már semmi akadálya, hogy nekivágjunk az éjszakának.


Makóról kifelé haladva szembe megyünk a most érkezõkkel. A  rövidebb távon indulók szörnyülködnek, hogy nekünk még fele hátra van annak, amit õk teljesítettek, azaz 30 km. A hosszú távosok kicsit csendesebbek….


A városból kiérve örömmel állapítjuk meg, nem kell lámpát kapcsolnunk, mert a Hold szép kövéren világítja nekünk az utat. „Holdvilágos éjszakán, mirõl álmodik a lány?” Most éppen arról, hogy a bakancs nem nyomja a lábát. Ez sajnos csak álom marad. Az energia felvételtõl kicsit magunkhoz térve folytatjuk utunkat a gáton. A holdvilágos estében botorkálva, kezdjük érezni az alföldi túrák nehézségeit, amit egy hegyi túrázó el sem tud képzelni és lekicsinylõen kezeli a 0 m szintet. Bizony a monotonitás kikezdi a testet-lelket egyaránt. 70 km környékén már kezdenek elfáradni az izmok, amelyek folyamatos használatban vannak. Nincs emelkedõ, lejtõ amikor lehetõség van más-más izomcsoport mozgatására. Itt csak aközött lehet választani, hogy gyalogolok vagy futok. Lehet váltogatni a lépéshosszt és lépésritmust.


            A cél elõtti utolsó ellenõrzõ pont sehogy sem akar felbukkanni. Túratársamnak egyre jobban fáj a térde. A túra elõtti estén a lépcsõn sikerült egy  tökéletes esést bemutatnia, ami során  megsérült. De hõsiesen tartja a lépést.  Egy futópár jön sétálva mögöttünk. A fiú lába is megelégelte már a sok-sok kilométert, aztán mégis gyõz a szellem a test fölött és kocogósra veszik a tempót, elhagynak bennünket. Fél nyolckor végre elérjük az utolsó gátõrházunkat. Elcsigázottan, de nagy mosollyal belépünk. A mosoly azonban hamar lehervad az arcunkról, amikor a pontõr néni közli velünk:  17 km van még elõttünk… Összekaparva romba döntött lelkünket és leamortizálódott testünket, elindulunk az éjszakába megvívni utolsó csatánkat a távolság és a fájdalom ellen.


            Próbálok futólépésben haladni, így megszûnik a fájdalom a derekamban, és a második születendõ vízhólyagomat is halványabban érzem. Társam az éjszakában lemarad, majd összeszedve férfi büszkeségét utánam kocog. Ezt megismételjük még párszor… Most már teljesen átérezzük a túra szellemét: a híd túl messze van….


            A céltól 5-6 kilométerre vagyunk, amikor engem is utolér a holtpont. Kénytelen vagyok én is mozgósítani az „aranytartalékot”. Ez az, amikor már azt hiszed, innen nincs tovább…. és mégis. Az emberi  elme csodálatos, ha megtanuljuk használni.


Márpedig a 100 km körüli és afölötti túrákon már szükség van ezekre a képességekre.


            Viszonylag hamar túljutok a krízisen. Aztán feltûnnek Szeged fényei. Látótávolságba kerül a cél! Már csak a hidat kell elérnünk, onnan pár száz méter  a csülkös bableves és a nem igazán kényelmes, mégis annyira áhított ágy. Közben elered az esõ is. Ez kissé felébreszt bennünket. Friss lépésekkel érünk be a városba, mármint az elõzõekhez képest. Nem kevés nyögéssel fellépcsõzünk a hídra, majd le.


            23 óra 10 perckor belépünk az ajtón, kiveszik kezünkbõl az itinert, majd rögtön bekalauzolnak a levesestál mellé. Fáradtan leroskadunk a székre, de boldogok vagyunk. SIKERÜLT!!


            Miközben már jobb hangulatban kanalazzuk a levest, helyünkbe hozzák a kiérdemelt emléklapot és kitûzõt. Megkapom az ez évi elsõ igazolásomat az „õrültségemrõl”.


            Felmegyek a szobába, kiszabadítom a lábam a bakancs fogságából. A kislábujjam eltûnt. Csak egy nagy vízhólyag van a helyén. No mindegy, a következõ túrára, biztos elõkerül.:) Lezuhanyozom, majd kellemesen zsiborgó testtel ágyba bújok.


Már nem is olyan kényelmetlen ez az……………………………….


 


               


 


 

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár