Tojás40 - elsõbálozás (ami a Tojás40et illeti … és nem az utolsó)
Hajnali 4kor keltem. Már elõzõ este összepakoltam. Éjjel alig bírtam aludni, már napok óta a térképet böngészem,memorizáltam a szöveges leírást és a kettõt együtt is J.
Hajnali 6elõtt érkeztem.
Rajt: 06óra05perc.
Levi közben utánam küldött egy sms-t, hogy Õk még a Moszkván vannak…hívtam,hogy én már elindultam,mert nagyon fáztam. De ebben az is benne volt, hogy Õk úgysem futni fogják, hanem szigorúan túráznak. Legfeljebb a végén találkozunk, ha meg eltévedek, majd útközben is J.
Szóval haladtam … az „Ismerd meg Budapestet” J útvonalon.
Jól öltöztem, bár a kezem az elején még nagyon fázott, de csak az elsõ ellenõrzõ pontig. Az elsõ pár km-en utcákon bolyongtunk , aztán ahogy átkeltünk a Pasaréti úton, fel a lépcsõkön, onnan már erdõs részen haladtunk tovább.
Tudtam futni , nagyon sok helyen , ennek örültem. Fantasztikusan éreztem magam. Ám egyszer csak, a Disznófõ-forrás után eltévedtem,de elõkaptam a térképemet és visszataláltam a Zõd jelzésre.
Innen már jobban figyeltem. Szépen tudtam haladni. A Hárs-hegyi camping ellenõrzõ pontnál, kaptam csokitojást J.
Aztán következett az Árpád kilátó , az ellenõrzõ pont felé haladva, ettem, ittam. A pecsételõ ponton kiderült elõttem csak egy ember van ….. naaa, ez jó hír, bár a többiek csak túráznak, mi meg páran futunk (de akkor is örültem)
Aztán ismerõs terepre értem, Guckler-szikla felé, azon az úton kellett haladni, amin Bonoékkal szoktunk futni.
A Virágos-nyereghez érve kissé elbizonytalanodtam, megkérdeztem két arra „járó” futót, aztán kis megerõsítéssel haladtam tovább. Hosszasan haladva az erdõs részen , egyszer csak az elõttem lévõ út végén gyönyörû panoráma tárul elém, kiértem a földútra, és az út mentén extra zöld volt minden, és akkor megpillantottam a Szarkavárat … elõkaptam a telefonomat, láttam Levi írt, érdeklõdött merre tartok. A várról készítettem fotót is.
Aztán az aljában elhaladva beértem Solymárra. Ott elkavartam megint egy kicsit , de a helybéliek nagyon segítõkészek voltak, és persze én is irányba forgattam a térképemet J és megtaláltam az ellenõrzõpontot. A pecsételést elhagyva tudtam most fog jönni a Zsíros-hegyi rettenetesemelkedõs rész…ott is volt, felküzdöttem magam….. Fent az ellenõrzõponton , a kisfiúnak odaadtam a csokitojást, nagyon örült neki. Ott miközben vettem elõ az elemózsiámat és az innivalómat, megjelent egy futó. Tovább indultam, aztán be is értek, az egyik lánynak hátán ezt a felíratot láttam: Boszi72.
A földúton kicsit belesétáltam , mert közben ittam és csokit majszoltam. Telki határát és a fõutat elérve , megint elbizonytalanodtam, hogy melyik emelkedõn kell felhúznom magam, hogy célba érjek, de egy aranyos helybéli néni rám kiabált a túloldalról, hogy azon a belsõ úton mentek fel a többiek. Nagyon megköszöntem és amennyit még tudtam futottam a végét , aztán csak kocogtam. Ott a buszmegállóban megláttam azt a futó lányt, akivel a Zsíros-hegyen találkoztam, Boszi72-vel, még mielõtt bekanyarodtam volna a célba. Mint kiderült közös ismerõsünk Pész Atti, az edzõm. Bemutatkoztunk egymásnak és én utána bekocogtam a célba, az utolsó pecsételõ helyért, ami még akkor nem volt teljesen nyitva mikor megérkeztem.
Célidõ: 11óra53perc.
Teljesen magával ragadt a természet, a terep …. korábban nem így vélekedtem.
Most viszont úgy érzem, hogy beszippantott … a fák , a természet, a zöld és mi kitudja mi .... … úgy minden ami ezzel jár.
Feltölt, erõt ad ….. Meghallgatja a gondolataimat ….. s ezzel rengeteg mindent ad s ez csak jót tesz velem …..
|
