Túrabeszámolók


túra éve: 2013
10 TemplomTúra éve: 20132013.07.03 11:30:53

10 templom


A kiírás egyszerû, 10 templomot kell felkeresni a környezõ településeken tetszõleges sorrendben. A teljesítéshez pedig elég 6 templom is. Mi azért megcéloztuk a 1 templomot :) így a táv kb 25 km ideális esetben.


A startnál házipálinka kóstoló, jó adag meggy, és cseresznye, és palackos ásványvíz a résztvevõknek. Pazar ellátás.


Mi úgy döntünk, hogy az Óbudavári templomot a végére hagyjuk, így Mencshely felé veszük utunkat, ahol hamar meg is találjuk az elrejtett pecsétet.


Ez után a dörgicsei templomromot vesszük célba, szõlõsön, erdei utakon keresztül. Az idõ meleg, felhõ a közelben sincs.


Dörgicsén a rom környéke csodálatosan tisztán karbantartva, a panoráma a Balatonra remek. Meg is zsületik a terv, a túra után irány a Balaton egy kis csobbanásra.


Dörgicse után átmegyünk a Balázs hegyen, ahol egymás után fedezzük fel a templomokat. A Szent-Balázs templomrom után, az óherendi templomromot tûzzük célul, amit ha nagy nehezen is, de azért megtaláljuk :) Nem hittem volna, hogy a mezõ közepén álló facsoportban van a rom, és azt csak kb 1 méterrõl vesszük észre. Jó móka volt :)


A rövid kutatással eltöltött idõ után irány Szentantalfa, ahol a templom mellett, egy frissítõ sört is magunkhoz veszünk. Nagyon jól esett, és jó érzés volt az is, hogy a kocsmában, ahol megálltunk, örömmel fogadják a túrázókat, a helyiek kedélyesen beszélgettek egymással, és velünk is.


Antalfa után Tagyon, egy újabb kis település a Balaton mellett, újebb templom van meg sikeresen. A pont után rövid tanácskozás után eldöntjük, hogy nem 10, hanem csak 9 templomot keresünk fel, így a Monoszlón lévõ templomot, majd csak jövõre látogatjuk meg.


Az utat rövidítjük, a következõ cél Balatoncsicsó, majd utána Szentjakabfa. Viszonylag közel a két templom, és már látszik a cél.


Utoljára még pecsételünk az óbudavári templomban, majd célba érünk.


A célban gratuláció, oklevél, kitûzõ, finom virsli, és ásványvíz.


A túra szép helyeken halad, ár-érték aránya kitûnõ, hangulata egyedi.


Jövõre ismét itt, de akkor már 10 templom a cél :)

 
 
Négyszögletes Kerekerdő 55/40/25Túra éve: 20132013.07.03 11:10:15

Négyszögletes Kerekerdõ 25


A Kinizsi 100 utáni hétvégén került megrendezésre ez a túra, így regenerációs jelleggel csak a 25-ös távot tûztem ki célul.


A túrára népes csapattal érkeztünk, így a nevezést követõen el is kezdtük a gyaloglást a padragi sziklák felé. Az idõ kellemes volt, esõ még sehol. A Szikláknál a ponton alma, utána a mederben haladtunk tovább, a túra névadója a Négyszögletes Kerekerdõ felé.


Az erdõbõl kiérve virágos mezõn vezetett utunk, és az esõ is megérkezett. Nem utoljára.


A Négyszögletesnél, szép panoráma, müzliszelet, kis pihenõ, további kilátás a következõ pont felé.


Az út Taliándörögd felé nyugodtan telik, a templomrom a falu határában egyre szépül. A korábban templomnál lévõ pontot áthelyezték, így legalább könnyebb volt öszekötni egy üdítõ söröcskével.


A nap is kisütött közben, így folytattuk utunkat a fás, patakos szakaszon, majd az ottani ugrálások, patakátkelések után, kiértünk az erdészeti útra, ahol a következõ pont várt minket. Itt vált két irányba a túra a hosszabb, és rövidebb távok irányába. A ponton egyébként palackos víz a jutalom.


Az ezt követõ szakaszon vadkerítés mellett haladunk, majd az erdészeti utat elhagyva bevetjük magunkat a Szõc melletti bokros, mezei részre. Itt utolér minket az esõ, ami elég intenzíven kezd esni. Már közel a cél.


Halimbán átszáguldunk, és nemsokára be is érünk a célba.


A célban oklevél, kitûzõ, és zsíros deszka hagymával.


A túra jól szervezett, ár-érték aránya kitûnõ, akárcsak a hangulata. Mivel a szintemelkedés nem túl nagy, így ideális lehet azoknak akik ismerkednek a teljesítménytúrázás alapjaival.


Jövõre természetesen újra itt a helyünk.

 
 
KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)Túra éve: 20132013.05.27 14:34:38

Kinizsi 100


Elõször nem is tudom mikor került szóba, hogy jó lenne megcsinálni, aztán valahogy minden évbe elmaradt. Az idei Bakony 50 alatt viszont Béla barátommal megbeszéltük, ha törik, ha szakad idén megyünk. Gábor barátom felajánlotta, hogy a starthoz odafuvaroz, a céltól meg elhoz minket, és baj esetén pedig jön értünk. Óriási respect neki ezúton is.


A nevezési helyhez még a nagy tömeg elõtt reggel 6-kor odaértünk, csak kb 80-90 ember volt elõttünk :)


A start után a hömpölygõ tömeg, ahogy vonultunk tömött sorokban, mindenki igyekezte megtalálni a helyét, az eszméletlen volt. Aztán az elsõ emelkedõ elhelyezte az embereket :)


Az elsõ ellenõrzõpontnál, ami 14,49 km-nél volt már oszladozni kezdett a tömeg, majd az azt követõ pilisi szerpentin tovább húzta szét a résztvevõket. A hegyekrõl a kilátás nagyon szép volt, bár a horizonton megjelentek a felhõk is. Csak esõ ne legyen.


A hegyekrõl lejõve áthaladtunk Kesztölcön, ahol sört vettünk magunkhoz, haladtunk tovább Dorogra. Itt ismét megszomjaztunk, és úgy döntöttünk az útvonal mellett lévõ sörözõbe betérünk. Szerencsénkre. Ugyanis éppen elkezdett esni az esõ. Amíg megittuk a sört, az esõ elállt, és már haladtunk is tovább.


A Nagy-Gete megmászása volt soron, ahol a kilátás szép volt, a lejövetel pedig több mint érdekes. Meredek, csúszós, köves kanyargós.


A következõ ellenõrzõpont elõtt a rendezõk a tokodi pincéknél beiktattak egy frissítõpontot. Jó ötlet volt.


Mogyorósbánya nagyjából féltávnál. A pont örömére ismét kellemes hideg sör, kis pihenõ és indulás tovább. Idõvel jól állunk, kicsivel kevesebb mint 11 óra alatt ideértünk.


A Gerecsére már sötétben érkeztünk, ez kicsit nehezítette a haladásunkat, de legaláb nem láttuk milyen magasra kell felmenni :)


Bányahegy 72,67 km. Ez a pont úgy kellett, mint a messiás. Kezdtünk elkészülni az erõnkkel, a lábamon vízhólyagok. Zoknicsere, hosszabb pihenõ, kaja, idõvel még jól állunk, hajrá.


A következõ szakaszon Koldusszállásig, elértünk egy elég erõs holtpontot, csak mentünk, mint a zombik. Aztán Koldusszállásnál ráeszméltünk, hogy ezt meg tudjuk csinálni, hiszen erõnk és, idõnk még rengeteg volt.


A maradék kicsivel több mint 16 kilométerre nekiveselkedtünk, és kifogtunk egy jól haladó párost, akikhez csatlakoztunk. Átlendítettek a holtponton minket, köszönet nekik.


Az utolsó ellenõrzõpont a Szt. Péter templomrom, alig több mint 7 kilométer a cél. Még van 3 óránk. Ha négykézláb is, de bemegyünk a célba.


Nekiindulunk, elég nehezen a lábaink el vannak macskásodva. A Passió lejtõje nem a barátunk, viszont mire kiérünk a baji mûútra kivilágosodik. Még 4 km.


Áthaladunk Bajon, megérkezünk Tatára, még 1 km.


A cél. Öröm. Megkönnyebbülés. Oklevél. Kitûzõ. Gratuláció. Sikerült. Bõven idõn belül.


A célba érkezés után a parkolóban megvártuk Gábort, aki már úton volt értünk. Megérkezik kezében hideg sör, csomagtartóban váltás ruha. Rövid élménybeszámoló, átöltözés, irány haza.


Piszkosul elfáradva, de a teljesítés örömével eldöntve, jövõre visszatérünk.

 
 
Tanúhegyek (BTHE)Túra éve: 20132013.05.27 14:05:39

Tanúhegyek 30


Ezt a túrát a Kinizsi 100-ra való felkészülés jegyében választottam ki, de ha már úgyis mentem, hát toboroztam egy kisebb csapatot is. Így összesenhatan indultunk neki a 30-as távnak kellemes nyárias idõben.


A rajtnál gyors regisztráció, és indulás a hegynek. Szó szerint a hegynek, mert már az elején a Badacsony megmászása volt a cél. A bujdosók lépcsõjére a feljutás elég kemény volt, többször is megálltunk, hogy a tüdõnk utolérjen minket. Lefelé pedig sikerült egy elég méreteset zakóznom, így a továbbiakban fájós, és enyhén bedagadt hátsóval haladtam.


A kilátás a Badacsonyról nagyon szép, csak ezért is megérte felmenni.


A Klastrom-kútnál kis pihenõ, majd a következõ ellenõrzõpont a tomaji Sörpatika volt, ahol választhattunk, hogy egy pohár sört, üdítõt, vagy fröccsöt szeretnénk fogyasztani. A hûsítõ sör után a következõ pont a Varga-pincészet, itt kóstolhattunk 2 féle bort is. Félédes, és száraz bor volt ha jól emlékszem, bár mind a kettõ finom, zamatos volt.


Ezután jött egy kis laza menet Salföldig, majd utána amúgy zárásként 2 tanúhegy. A Tóti, és a Gulács.


A Tóti-hegyet megmászva most igazán lehetett gyönyörködni a kilátásban, az õszi túrával ellentétben.


A Tóti-hegyrõl athaladva a Gulácsra, még egy ellenõrzõpontot beiktattak a rendezõk, méghozzá az Istvándy-pincét, ahol ismét bort, és minden földi jóval ellátott zsíros dezskát kínáltak fogyasztásra a megfáradt túrázóknak. Igazán szívélyes vendéglátásban volt részünk, köszönet érte.


A pince után még várt ránk egy kaptat a Gulács személyében, ami már tavaly õsszel is megizzasztott. Idén is sikerült neki :)


A hegyen felfelé csapatunk kettévált, mivel én kíváncsi voltam tudok-e ritmust váltani, ha szüksg lenne rá a Kinizsin. Az utolsó pár kilométert így többségében laza kocogással fejeztük be.

A célban oklevél, hûtõmágnes, és finom mákostészta várt minket


Összeségében a szervezés kitûnõ, az ellátás pazar (alma, csoki, meleg étel a célban, sör, bor, zsíros kenyér, szaloncukor). Nem kérdés jövõre is itt a helyünk. Meg persze õsszel is :)

 
 
Jutasi hagyománytisztelő vándor / Jutasi Őrmester Benedekhegyi kŐrjárata 25Túra éve: 20132013.05.27 13:48:31

Jutas 30


Mivel a túra új volt, és ráadásul a közelünkben is tartották, ezért elhatroztuk, hogy itt bizony meg kell jelennünk.


Megszokott társaságommal neveztünk, megkaptuk az itinert, térképet, és nekivágtunk az útnak. A térképet (ami színes volt) nézegetve pedig megállapítottuk, hogy ugyan szép, de nincs egészen összhangban az itinerrel sajnos. De sebaj, mivel a környéket már ismerjük, meg megvan a Bakony turistatérképe is, áthidaltuk ezt a kis problémát. Azok mondjuk akik nem ismerték a környéket, néha furcsán néztek körbe egy-egy elágazásnál, de ez jó volt arra, hogy vadidegen túratársainkkal is megismerkedjünk.


A túra szép helyeken vitt körbe (Veszprém vár, Ördögrágta- kõ, Tekeres-völgy), nekem ráadásul külön öröm volt, hogy a Csatár hegyi kápolnában harangozhattam :) Lassan 20 éve járok ott minden évben a Bakony 50 alkalmával, de most elõször sikerült bejutni oda. A ponton ráadásul egy kis meglepetés idézetet is kaptunk a pontõröktõl. Aztán a Csatár hegye meg lehetett volna nézni a barlangot is, de a sor hossza miatt errõl lemondtunk. Majd jövõre.


A kilátó után Jutaspuszta, ahol megtekinthettünk 2 emlékmûvet is, az egyik egy vonatbaleseté, a másik pedig az ejtõernyõs emlékmû. Utóbbinál a történetet is meghallgathattuk, köszönet érte a pontõrnek.


Az ellátás rendben volt, a térkép gondokat remélem jövõre sikerül megoldani, és ha még kitûzõ is lesz jövõre (idén sajnos nem volt), akkor megint ott a helyünk.

 
 
K2 – Kab-hegy kétszerTúra éve: 20132013.04.13 22:03:32

Kab-hegy kétszer 30 km


Mivel a közelben volt, ezért úgy döntöttünk, megmásszuk a Kab-hegyet. Kétszer.


A start hely mondhatni szokásosan a Kinizsi sörözõ, ahol a becsekkolás után finom házipálinkával kínáltak a szervezõk. Köszönet érte, jól esett indulás elõtt egy kis melegítõ ital.


A túra maga nem bonyolult: Nagyvázsony-Kab-hegy-Úrkút-Kab-hegy-Nagyvázsony, viszont annál érdekesebb. A gyaloglás elején megnézhettük a Kinizsi várat, és már ekkor kiviláglott a hegycsúcs is a házak felett. Az elején a kicsit unalmasabb szántóföldrõl az erdõs részre érve tapasztalhattuk a tavasz eljövetelét. A hegyrõl ugyanis patakokban folyt a víz, új medret alakítva ki magának az út helyén. Hihetetlen látvány volt, ahogy a nemrég kialakult zúgókon haladt a víz a hegy alja felé.


Az erdõs részen érdekes alakú fák, és ébredezõ természet várt minket. Megmásztuk a hegyet (elõször), a tetõn pedig az ellenõrzõpontnál zsíros kenyér, és forró tea volt a jussunk. A pont után megindultunk lefelé Úrkút irányába. A víz volt itt is az úr, szabályos patakot épített magának a hegyrõl lefelé.


Úrkúton ismét ellenõrzõpont a Kék túra vendéglõben, ahol kis energiát gyûjtöttünk folyékony kenyér formájában, majd elindultunk a következõ ellenõrzõponthoz, ami önellenörzõpont volt. A Csárda hegyi õskarsztban helyezték el a pecsétet, amit nehezen ugyan, de sikeresen használtunk. Kis nézelõdés, majd irány visszafelé.


A hegyet megmásztuk (másodszor) és a tetõn ismét ellenõrzõpont fogadott minket. Meg finom virsli, és forró tea. Mind a kettõ jól esett. Rövid nézelõdés a kilátó helyérõl (remélem nemsokára építenek azért majd egyet), majd irány a cél. A célhoz vezetõ út gyorsan végetért, és a célban megkaptuk a megérdemelt oklevelet, és kitûzõt.


Összeségében a túra jól szervezett, és jó volt, de sajnos elég kevesen voltunk rajta. Szerintem azért ennél több embert érdemelne, reméljük legközelebb így is lesz.

 
 
Bakony 50/25/10Túra éve: 20132013.03.25 16:38:32

Bakony 50


Idén 15. alkalommal vettem részt ezen a túrán, de még most is tudott meglepetéseket okozni.


Egy átmulatott éjszaka után, késõn kelve, és kapkodva, de elértem a vonatot, ami a starthoz vitt Veszprémbe. Necces volt, mert a MÁV szokásával ellentétben hajszálpontos volt. A lényeg, hogy rajta voltam Gábor barátomal együtt.


A veszprémi startnál megvártuk, míg megérkeznek a többiek is, akik az ország különbözõ pontjairól jöttek ide, a Bakonyba.


Nevezés után napsütéses idõben kezdtünk bele a megszokott útvonalba, az elsõ etap az állatkertig hamar el is ment. Az állatkert utáni rész szerencsénkre még fagyos talajú volt, különben igen csúszós lett volna. A Laczkó forrásnál csatlakozott hozzánk még 2 hölgy is, akik a kis csapatunkkal tartottak a végéig.


Megmászva a Csatár-hegyet a kápolnánál elõkerült a pálinka is (természetesen csakis a hideg miatt), erõsítés gyanánt. Nem hiába mondják, kis mértékben orvosság.


A Csatár utáni szakaszon hóvirágok mezeje volt az erdõs szakaszon, szinte érezni lehetett, hogy itt a tavasz.


Bándot hamar elhagyva Herendre értünk, ahol egy kis kitérõvel a megszokott vendéglátóegységet is meglátogattuk. A tulaj nem volt felkészülve a szomjas túrázókra, nem volt sör. Sebaj, egy kis leó (vagy VBK, vagy vadász, ki hogy nevezi), és csapatunk kettévált. A törzs a következõ pont felé, ketten pedig utánpótlásért a boltba. A készletek feltöltése után gyors iramban mentünk a többiek után, és még a betonos szakaszon be is értük õket. Jó kis rohanás volt, az biztos.


A Hajagon medvehagyma, igaz, hogy még kevés, és kicsi, dehát a Bakony 50 is korábban volt idén a megszokottnál. Féltávnál citromos tea, ami kifejezetten jól esett a hûvös idõben.


A frissítõ pont után kicsit sárosabb, és havasabb rész jött, majd elérkeztünk a szerintem legszebb részhez. Öreghálás. Óriási a panoráma a szemközti oldalra, és elõrelátni a következõ jó 1, másfél kilométert. A pontnál csoportkép, majd a tempótól függõen az elõzetes megbeszélésünk után a csoport több darabra vált.


Mi a ráérõsebb verziót választottuk, és nem bántam meg. Sokkal több idõ volt arra, hogy nézelõdjek, és energiával töltsem fel magam.


Öreghálás után a megemelkedett vízszint miatt új, fehér jelöléssel irányítottak minket, szükség is volt rá. A patakon átkelés még így is izgalmas volt.


Ezután tulajdonképpen elértük a visszafordítót Pápaváralján, majd egy laza erdei gyaloglás után érkeztünk be Németbányára. Itt beértük a csoportunk korábbi tagjait is.


Az ezt követõ szakasz soha nem volt a kedvencem, és ez az idei évben sem változott meg. Még mindig hosszú, és lélekölõ. Szinte megváltás volt az ellenõrzõpont a Torna-pataknál. Utána ismét átkelés a mély vízû patakon, és még egy jó meredek emelkedõ.


Mire kiértünk a mezõre, és megláttam a cél, Városlõd fényeit, besötétedett. Még a teljes sötét elõtt értünk ki a mûútra, ahol még egy utolsó rohammal "beszáguldottunk" a célba.


Oklevél, kitûzõ, és a jólesõ érzés, igen, ez megvan.


A szervezõknek köszönöm, jövõre ismét itt.

 
 
Művészetek VölgyeTúra éve: 20132013.03.09 14:57:34

Mûvészetek völgye 36 km.


Az idei évben ez volt a 2. túránk, amire sikerült eljutni végre. Mivel a közelben van, nem lehetett kérdés menni kell. Az idõ pazarnak nézett ki, a táv, és a szintek kellemesnek.


A startot hamar megtaláltuk, regisztráció, és go. Öcsém gyorsan otthagyott minket, és nekiállt a futásnak. Mint a célban megtudtam 4 óra alatt beért a célba. Nekünk ez jó 8 órába telt... De milyen 8 óra volt ez.


A start után Monostorapátit elhagyva Taliándörögd felé indultunk, át erdõn, és a munkagépek által kijárt mélysárral ellátott erdei utakon, amit vékony jég, és hóréteg takart, amik a legváratlanabb pillanatokban szakadtak be. Dörögd elõtt átmentünk egy farmon, ismerkedtünk tehenekkel, bocikkal, tyúkokkal, szerencsénkre kutya nem fogadott minket. Futni nem lett volna kedvem.


Dörögdön a kocsmánál a pontnál, csoki és egy kis beszélgetés a pontõrökkel. Ott megtudtam, hogy testvérem már elsõként csekkolt náluk bõ másfél órával elõttünk...


Dörögdöt elhagyva, a templomrom mellett elhaladva hosszú egyenes szakasz várt minket Öcsig, szél által feltorlódott hófalakkal, és ragyogó napsütéssel. A Szputnyiknál kód felírás, fotózkodás a vizsgálóállomással, és bejutottunk Öcsre. Ott gyorsan áthaladtunk, és mentünk tovább Pula felé. Öreg fák között haladt az utunk, majd Pulára érve a pulai falóval is találkoztunk. A buszfordulóban pecsét, és alma, ami igen jól esett.


Pula után ismét bevetettük magunkat az erdõbe, és a Kinizsi-forrás felé haladva szembesültünk azzal, bizony itt a tavasz. Hóvirágok ezrei, amerre a szem ellátott. A forrásnál kis pihi, szendvics, és utána fel a hegynek. A hegytetõn egy kis tévút után, amit többekkel együtt elszenvedtünk, ismét rátaláltunk a helyes útra.


Vigántpetenden a pontnál isteni zsíros hagymás kenyeret fogyasztottunk, míg mások akár lekváros kenyeret is választhattak. A tea erõt adott, amire szükségünk is volt a következõ szakaszhoz.


A szervezõk ugyanis trükkkösen a táv második feléhez rakták a nehezebb szinteket. Bár kétségtelen az is, hogy a túra leglátványosabb része is ekkor jött. A Királykõt megelõzõ szakasz, az ottani kilátás, és a lefelé vezetõ út megérte az energiát. A tetõn a pontnál csoki, és kis pihenõ. Mind a kettõ jõl jött.


Ezután Kapolcson áthaladva nekivágtunk a következõ kihívásnak a Bondoró aljának. Az ilyen helyekre mondják, hogy rétegesen emelkedik, mert az ember amikor már azt hinné, hogy felért akkor mindig akadt egy újabb felfelé menõ szakasz. A ligetes rész ami a szakaszon volt ismét feltöltött, így gond nélkül haladtunk felfelé, majd az újabb felírós pontot felírva megkezdtük az ereszkedést.


Az erdõbõl kiérve olyan látványban volt részünk, amit szerintem nehezen felejtek majd el. Magaslatról néztük a lefelé menõ nap által bevilágított tanúhegyeket, és a Hegyesd elõtti tavat úgy érte a nap, hogy mögötte szinte lebegett a hegy.


A befejezõ szakaszt még meghúztuk egy kicsit, és a célba érve átvettük a megérdemelt kitûzõt, oklevelet.


Jövõre úgy érzem vissza kell térni, jó túra volt. A jelzésekkel néha volt gond, de a színes térkép kisegített a bajból, az ellátás jó, a fontos, és nehezebb szakaszok elé idõzítve az energiát adó pontokat.


Köszönöm a túrát a szervezõknek.


 

 
 
Téli TihanyTúra éve: 20132013.02.13 16:11:37

Aki azt hitte, hogy hóban, jégben nehéz túrázni, gyalogolni, az szerintem nem próbálta még a folyamatosan szitáló esõt, olyan sárral kombinálva, ami a turistaúton folyik, és szinte ellepi az ember bakancsát. Felfele fog, lefele könnyen csúszik. Ettõl fügetlenül roppant élvezetes volt a 2013-as Téli Tihany 20 kilométeres útja. Miért is? Lássuk csak.


Elõször is döbbenetes volt az a látvány, ahogy a téli álomból ébredõ túraközösség ráharap egy év eleji szervezett túrára. Több száz, közel 1000 ember jött el, és választotta ki a 3 lehetséges táv közül azt, amelyik szimpatikus volt számára. Ettõl a hatalmas tömegtõl függetlenül gyorsan zajlott a regisztráció, köszönhetõen a sok szervezõnek.


Az ellenõrzõlap átvétele mellé kaptunk téli fagyit, amit már nagyon régen ettem, szinte el is felejtettem, hogy még létezik. Szerencsére az íze nem változott semmit sem.


A starthely elhagyása után nekivágtunk a 20 kilométernek. Még gondolkodtunk egy kicsit, hogy maradjunk-e kabátban, vagy vegyünk fel valami esõköpeny félét, de aztán visszagondolva a 2012-es Csillagporos vasparipára, úgy döntöttünk felesleges, mert akkor is átáznánk.


A 20 kilométer során megismerhettük a tihanyi-félsziget szépségeit, megmásztuk a csúcsokat, dacolva a sárral, és esõvel. A meghódított csúcsokon olyan panorámában volt részünk, amit nehéz lesz elfelejteni. A ködbe burkolózó Belsõ-tó, a füredi öböl, a balatonfüredi hotel ködbõl kilátszó felsõ 2 szintje, a tejfehér köddel ellepett város. Csodaszép volt a Balaton is, amey télen egészen más színekben pompázik, mint nyáron. Egyszerûen felejthetetlen.


Az ellátás a nevezés díjjal szemben pazar volt. A célban hûtõmágnes/kitûzõ, oklevél, és kajajegy, amiért friss mákos tésztát adtak. Az ellenõrzõpontokon 2 alkalommal is tea, egyszer pálinka, pogácsa, mandarin.


Az ellenõrzõpontokon lévõ pontõrök elõtt pedig megemelem a kalapom, hiszen dacoltak az idõjárás elemeivel, és segítõkészek voltak, dacára a  hatalmas tömegnek. Néhány helyen tanulhatnának az itteni rendezõktõl.


Összességében a túra jó volt, élvezetes, de azért remélem, hogy jövõre hóban mehetünk majd.

 
 
túra éve: 2012
Tavaszi/Téli/Őszi Kab-hegyTúra éve: 20122012.12.12 14:34:09

A Kab-hegy lábánál lakom jó ideje, de már legalább 10 éve nem jártam a tetején. Mikor megláttam a kiírást, tudtam, hogy most meg fogom mászni a hegyet.


Reggel az ablakon kinézve sem tántorodtam el, pedig elég rendesen hullott a hó. Na mindegy, ha már megbeszéltük a többiekkel, hogy megyünk, akkor ...


A starthelyet könnyedén megtaláltuk, majd a nevezés után indítóul kaptunk egy kis kóstolót a finom pálinkából. Jól esett, egy kicsit felmelegített. Az itinert elnézve nem tûnt nehéznek a dolgunk hiszen csak egyenesen a csúcsra, majd vissza ugyanarra. Ahogy írták is a az itiner leírásában nehéz eltévedni, mivel a csúcs mindig látható (már persze ha nincs köd).


Utunkat a vázsonyi Kinizsi-vár mellett haladva kezdtük, ami sajnos télen zárva van, de így is remek fotóalany. Nagyvázsonyt elhagyva szembesültünk a téli Bakonnyal. Sûrû hóesés, enyhe köd, és a szembeszél, ami kitartott egészen az erdõsávig.


Az erdõben rengeteg érdekes formájú fa volt látható, és az egyenes útnak köszönhetõen láttuk azt is, hogy mennyien is indultak a túrán. Jó volt látni, hogy mások is szívesen mozognak idõtõl függetlenül.


A "monoton" menetelést elég kemény emelkedõs rész szakított meg, a csúcs felé közeledve már többcentis hó, és csúszós út jutot osztályrészünkül.


A csúcson az ellenõrzõponton népes tömeg, forró tea, és finom virsli várt minket. Ez így a tetõn kifejezetten jól esett mindannyiunknak. Ha már a teõre felmentünk, nézzük meg a kilátást. Szerencsénk volt, mivel a köd felszállt, így a párás idõ ellenére is messzire lehetett látni. Sajnos a kilátónak csak az alapja van meg, remélem építenek rá valami magasabb kilátót, mert a Bakony egyik legmagasabb csúcsa a maga 599 méteres magasságával.


A csúcson töltött kis pihenõt követõen nekivágtunk a visszaútnak, szembetalálkoztuk a nálunk késõbb indulókkal, és a változatosság kedvéért, az erdõbõl kijõve nem szembeszél, hanem hátulról jövõ erõs, hideg szél kísért minket.


A célban pecsét, oklevél, kitûzõ, gratuláció volt a jutalmunk.


A túra jól szervezett, a téli idõjárásnak köszönhetõen újabb élményekkel lettünk gazdagabbak, köszönjük.

 
 
Bakonyi MikulásTúra éve: 20122012.12.06 11:26:24

Az idei évben elérkezettnek láttam az idõt, hogy személyesen is találkozzak a Mikulással, és erre keresve sem találhattam volna jobb túrát, mint a Bakonyi Mikulás. Hiszen már a nevében is benne van, úgyhogy...


A hajnali órákban indultunk Csesznekre, és már az odaút is izgalmakat tartogatott. Eplény elõtt ugyanis a sötétben 3 hatalmas õz szökellt át az úton. Nem semmi volt az már biztos.


Cseszneken a szervezõk által kijelölt parkolóban hagytuk az autót, és megkezdtük sétánkat a starthelyre a Várkert sörözõbe. Sokan jöttek velünk szembe is, és azon tanakopdtunk, vajon mennyien lesznek ma. A startnál szembesültünk azzal, hogy bizony sokan szeretnének találkozni Joulupukkival, a Mikulással. Habár 4 ember folyamatosan írta a papírokat, így is jó 10 perces sorbanállás után sikerült elindulni a 30-as távra.


Az út elsõ része a Kõ-árokban ment, a látvány frenetikus, a sziklák formái, a levéllepel az úton, az árkok az út mentén mind-mind gyönyörû. Az árkot elhagyva, nemsokára megérkeztünk az elsõ ponthoz, ahol találkozhattunk a Mikulással, aki egy kis éneklésért cserébe adott szaloncukrot, csokimikit, és igazán jó hangulatot a továbbiakra. Egy kicsit újra gyereknek érezhettük magunkat, még így 30 felett is. Köszönjük!


A pontot elhagyva nekikezdett a hó is. Igazi téli hangulat, habár, innen egy kicsit unalmasabb szakasz jött, de szerencsére hamar letudtuk, és máris a következõ pontnál, a Gesztenyésnél voltunk. Innen megláttuk, milyen is az erdõ, amelyik várja a telet. A földön levéllepelen sétáltunk, kellemes érzés volt, könnyû séta, érdekes alakú fákat is láttunk, majd a vasúton (természetesen körülnézve) áthaladva egy ponthoz értünk, ahol magunk lyukaszthattuk a papírt. Az út további részében Zirc felé a vasút melletti gyalogúton haladtunk, közbe nézegetve a gyalogút másik oldalán lévõ patakot, és a mellettük lévõ fákat.


A következõ pontot a szervezõk összekapcsolták egy pizzaszelettel ( ami nagy is volt, jól is esett) a zirci Patkó étteremben, amit mi kiegészítettünk egy kis nedûvel is.


A pontot elhagyva nekivátunk a túra második felének, rögtön a Pintér heggyel, aminek a túloldalán Borzavár, és egy újabb pont várt minket. Borzavárt elhagyva, nemsokára egy kis kitérõvel egy falhoz értünk, majd azt elhagyva beértünk a Porva-Csesznek állomás irányába tartó útra. Itt patakon való átkelések, ugrások adtak további izgalmatakat. Azt megtanultuk, hogy a vízben biztosan állónak tûnõ kövek, nem feltétlenül biztosak. Bele ugyan nem estünk a vízbe, de érdekes mozdulatok azért akadtak.


A vasútállomáson forró tea, és pecsét várt minket, ahonnan kis szusszanás után tovább is mentünk. A Cuha völgyi útra térve észrevettünk a magasban egy kõbõl álló oszlopot, amihez lépcsõ is vezetett. Habár már több alkalommal is jártam erre, eddig még soha nem vettem észre, valószínûleg azért, mert a fák lombjai takarták elõlünk. Mindenesetre ha már így alakult megnéztük, a kõoszlop valaha emlékmû lehetett, ma sajnos egy kicsit lepusztult álapotban van, de még így is méltóságteljesen áll lenézve a magasból.


A Cuha völgyet mi 30-asok nem sokáig élvezhettük, mivel utunk a Zörög-tetõre a Károlyháza melletti úton vitt. Az út néhol erõsen emelkedett, néhol leszûkült, és több helyen is csúszott, de a kilátás, és a látvány feledtette velünk az emelkedést. Nem gyõztünk megállni fotózni (meg persze levegõt venni) az úton. A tetõre érve egy pontõr volt, aki tûz mellett próbált nem megfagyni, ezúton is respect neki.


A pontot elhagyva a tél másik szépsége, a köd is megérkezett, néhol olyan erõsen, hogy a látótáv kb 10-15 méterre csökkent. Sajnos, így nem részesültünk, abban az örömben, hogy megpillantsuk a cseszneki várat, cserébe viszont eszméletlen látványt nyújtottak a ködben eltûnõ fák, és ahogy azoknak a lombjai néhol sejtelmesen kitûntek a ködbõl.


A Csesznekre vezetõ úton már ismerõsként haladtunk, fel a Kõmosó-völgyig (újabb pontlyukasztó), majd a vár alatt a célig.


A célban kedvesen fogadtak minket, pecsét, kitûzõ, emléklap, és parizeres, káposztás kenyér a forró tea mellé. Nagyon jól esett, fõleg mert kint már jól esett (a hó).


Innen már csak vissza kellett mászni a kocsihoz, ahol gyors öltözés száraz ruhába, és elindultunk haza.


A szervezõk ismét kitettek magukért, és az élmények, a táj, és természetesen a Mikulás miatt úgy döntöttünk, jövõre is szeretnénk találkozni a Mikulással.

 
 
Tanúhegyek nyomábanTúra éve: 20122012.11.26 19:23:59

A Tanúhegyek túrával már korábban is szemeztem, de csak idén sikerült végre el is indulni rajta. A túra helye tõlünk nem messze, autóval kicsivel több mint fél óra alatt értünk a start helyéül szolgáló tomaji iskolához. A 20B távot néztük ki, mondván 3 hegycsúcs elég lesz. Mint kiderült 3 és fél csúcs volt.


A startnál rengeteg ember, így kitöltjük a nevezési lapot, és várunk, hogy átszállítsanak minket a 20B útvonal startjához. Kis csúszás, de semmi gond az indulásig legalább felébredünk, a hangulat jó, az idõ ugyan párás, de legalább hideg nincs.


Megérkezik a kisbusz felszállunk, kellemes klasszikus zene szól, majd indulás. Aki látott már valaha Top Geart, és tudja ki az a Stig, tudja mirõl beszélek, de végülis odaértünk.


Nevezési díj ok, induljunk. Természetesen felfelé. A kulcsosháznál megkapjuk a startpecsétet, mejd ismét indulás. Felfelé. Útközben elhaladunk a Jégbarlang mellett, aztán felmászunk a kilátóponthoz a bazaltorgonák tetejére. A csúcson olyan érzés kerít hatalmába, mintha a felhõk között járnánk, akkora köd van. Kilátás ugyan nincs, de attól ez még fantasztikusan néz ki. Szinte harapni lehetett a ködfelhõt.


Lefelé menet megcsodáljuk a bazaltorgonákat, készülnek a fényképek, a ködbe burkolózó bazaltoszlopok fenséges, és egyben misztikus látványt nyújtanak.


A hegyrõl lefelé könnyû terepen haladunk Gyulakeszi, majd a következõ hegy a Csobánc felé. A köd kicsit enyhül, így láthatóvá válik a korábban megmászott Szent György-hegy, és a következõ préda a Csobánc is. Talán még is jobb volt, amikor az egész ködbe burkolózott, úgy legalább nem láttuk hova is kell felmenni :) Közben egy feltételes pont egy gázlónál, ahol matricát ragasztunk, majd továbbállunk.


A hegymenet könnyen megy, közben ismét matrica egy újabb feltételes pontnál. Fent ismét elcsodálkozom a vár építésének ütemén, már kezd látszani a Káli medence tapolcai része, bár a Balatont még takarja a köd. Finom aszalt sárgabarack a pontnál, pecsét (illetve színes matrica a Csobánc képével), majd irány lefelé.


A hegyrõl könnyen letalálunk, és szembenézünk az újabb kihívással a Tóti-heggyel. Ez sem kisebb sokkal. A hegy elõtt erõt merítünk a Káptalantóti kocsmában sör formájában, majd nekivágunk. Az eleje aránylag kellemesen, de a végefelé akkorát emelkedik, hogy a levegõt kapkodni kell becsülettel. A kilátás viszont pazar. Most már a köd felszállt, így láthatóvá vált a teljes panoráma. Az összes tanúhegy a Balatonnal a háttérben. A Tóti-hegy azért különleges, mert a teteje viszonylag kicsi, nincs rajta fa,így nem akadályozza semmi sem a kilátást. Aki még nem járt a környéken, és nem akar sok hegyet mászni, mindenképpen ide jöjjön fel, és már gyönyörködhet is. Kis csevej a pontõrökkel, újabb színes matrica, és indulás lefelé.


A következõ hegyre a Gulácsra már rutinból megyünk felfelé, szinte nem is érezzük azt, hogy emelkedik. Na jó, de. A hegyre felfelé menõ csigavonalban kijárt gyalogúton sûrû a forgalom, gyakran félreállok, közben egy kis levegõt is veszek, majd egyszercsak a tetõn vagyok. A pontõrnél kellemes meleg tûz ég. Itt is színes matricát kapunk, és így szépen összeállt a panorámakép, amelyen rajta vannak az általkunk megmászott hegyek. Nagyszerû ötlet ez a rendezõktõl. Kis beszélgetés, fényképek, és nekivágunk az út befejezõ szakaszának.


Egy újabb feltételes pont után, még világosban érünk be Badacsonytomajra, a nagyon hosszú Petõfi utcába, de már tudjuk, hogy nemsokára célba érünk. Szintidõn belül ( 7 perccel) érkezünk a célul szolgáló iskolába, ahol kitûzõ, gratuláció, és oklevél a teljesítés jutalma. Az iskola étkezõjében elfogyasztunk egy-egy pohár forró teát, és az "elengedhetetlen" zsíros deszkát is hagymával.


Mivel nem siettünk haza, így a szomszédos pizzériában meg is vacsoráztunk, ahol a túra résztvevõi kedvezményben részesültek. Azt kell mondjam nem rossz marketing fogás.


Összeségében a túra jól szervezett, jól jelölt, gyönyörû vidéken halad.


Jövõre ismét itt a helyünk. Nemcsak õsszel, tavasszal is.

 
 
Bakonyi BarangolásTúra éve: 20122012.10.22 16:42:48

Ezt a túrát is kinéztem már korábban, csak a táv hossza volt a kérdés, melyiken is induljak. Végülis cimborával egyeztetve a 30-as, könnyûnek tûnõ távot céloztuk meg.


Érkezés Bakonybél településre 8 óra körül, az út mentén rengeteg autó parkol, a start-cél helynél még annál is több ember.


Regisztrálás után szerelvényigazítás, és start.


Az már a kapott térképen is látszott, hogy szintemelkedések várnak majd ránk, de hogy mindez már a kezdés után nem sokkal ...


A túra során olyan érzésem volt, mintha végig felfelé mentem volna, a lefele utak valahogy rövidnek tûntek. Az elsõ pont elõtt láthattunk egy felhagyott bányát, amihez minimális kitérõ árán le is mentünk, hogy jobban megnézzük. Megérte. A ponton nápolyi, és kedves szavak vártak minket, majd tovahaladtunk. Ismét felfelé...


A Witt kilátónál a kódot kellett feljegyezni, és emellett természetesen gyönyörködni a tájban. Ez nem volt muszáj, de kihagyni bûn lett volna. Innen már látszott a késõbbi pontok egyike, a Kõris-hegy teteje is. Jó látható volt az odavezetõ út vonala a sûrû zöld, dombos rengetegben, meg az is, hogy magasabba van, mint ahol mi állunk. Mondjuk ez nem meglepõ, lévén a Kõris-hegy a Bakony csúcsa.


Na mindegy. Kis pihenõ után nekivágtunk az erdõnek. Kellemes uton jutottunk el a Gerenc pihenõig, ahol szörp várt minket. Jól esett, különösen a ránk váró "kis" emelkedõ elõtt. A kis emelkedõ az Odvaskõ barlanghoz vezetõ lépcsõs út, ahol nagyon gyorsan emelkedett az út és ért fel a barlang szájához. A barlangot a könnyed levegõkapkodás után megnéztük, majd bíztató szavakat váltottunk az utánunk érkezõ túratársakért, akik valahogy szintén légszomjjal küzdöttek.


Ezután nekivágtunk, hogy meghódítsuk a Kõris-hegyet. Mivel a nyár folyamán megmásztuk éjszakai túra keretében, így kiváncsi voltam, hogy csak akkor tûnt magasnak, vagy nappal is. A válasz: nappal is magas.


A hegytetõn az ellenõrzõpontban becsekkoltunk, majd mivel még nem voltunk elég magasan, megmászutk a fa kilátót is. A látvány fantasztikus, (mert bár a levegõ párás volt, a Somló kitûnõen látszott) a kilátó szerkezete enyhén labilis. Lehet, hogy ráférne egy felújítás, bár így élménydúsabb a mászás. Azt hozzátenném, hogy amikor megérkeztünk a tetõre, bár sokan voltak fent, senki nem volt a kilátón. Miután felmerészkedtünk elég sokan követték a példánkat.


A Kõris-hegy megmászásánál egy izgalmasabb dolog van. A lefelé menet. Az ördög-lik után a Márvány-völgy lefelé nagyon gyorsan süllyed, épp ezért csúszik is rendesen. Az utat néhány kidõlt fa is tarkítja, mely még plusz elem az amúgy sem gyenge látványhoz.


Innen már könnyû út vitt a cél felé. A Barátok útján az utolsó ellenõrzõpont, egy-két esõcsepp, majd a pont után sûrû növényzet, kacskaringós, keskeny út után érkezés Bakonybélbe. A célban gratuláció, az elsõ teljesítés után járó kitûzõ, és finom zsírosdeszka a jutalom.


A túra jól szervezett, nagyon látványos helyeken halad, és kellemesen el lehet rajta fáradni.


Jövõre ismét itt a helyünk.

 
 
Óbudavár éjszakaiTúra éve: 20122012.09.30 14:01:07

Amikor megláttuk a naptárban, hogy lakhelyünkhöz közel éjszakai túra lesz, eldöntöttük, ott a helyünk.


A rajtnál Óbudaváron (amely telepüés egyébként az egyik legkisebb Magyarországon) már elég sokan voltak , mire odaértünk. A szervezõk a 18 feletti nevezõknek finom pálinkával, és zsíroskenyérrel kedveskedtek megalapozva a túra hangulatát. Aztán észrevettük, hogy megrendezésre kerül a világ legrövidebb teljesítménytúrája is. Nem voltunk restek, ez is ki kellett próbálnunk. A közel 100 méteres távot ráadásul duplán sikerült teljesítenünk, mivel nem figyeltük meg a startnál az instrukciókat, így a start-célba visszaérve ismét meghallgattuk az instrukciókat, és sikeresen teljesítettük a 100 métert a templomig, és vissza, amiért kitûzõ, és oklevél is járt a gratuláció mellé. Remek ötlet volt a rendezõk részérõl ez az újítás szerintem.


A sikeres teljesítés után nekivágtunk az esti szürkületben a 20 kilométernek. Óbudavárról a mosóbarlang, és egy gémeskút érintésével egy tanösvényen haladtunk az elsõ ellenõrzõpont, Szentantalfa felé, ahol könnyedén meg is találtuk az elsõ pontot, a Fenyves sörözõt. Pecsét, sörutántöltés, és kis pihi után elindultunk a most már sötét éjszakába, és a Tagyon hegy felé vettük az irányt.


Szõlõtõkék, és pincék mellett vitt utunk, és rengeteg túrázóval találkoztunk. Jó volt látni, hogy mennyi embert megmozgat egy túra. A kilátást a Balatonra a felhõk sem tudták elrontani, mert ha ezüsthíd nem is volt, remekül látszott, ahogy megvilágították a tavat a part menti települések.


A szõlõhegyen egyszercsak ismét ellenõrzõponthoz értünk, ahol rendkívül kedvesen fogadtak minket, fotóval, kedvezõ árú, helyi, finom illatú, zamatos borocskával.


A finom itóka után a Hegyestû felé vettük az irányt, ami ugyan nem volt az útvonalon, de ha már erre jártunk vétek lett volna kihagyni a megmászását. Nem csalódtunk, a kilátás pazar volt fentrõl. A kis kitérõ után visszatértünk a túra útvonalára, majd Monoszlón áthaladva a szomszédos Balatonhenyén lévõ 3. pont felé vettük az irányt.


Balatonhenyén stílszerûen az Italbolt nevû italboltban volt a pecsételõhely, ahol kedvezményesen fogyaszthattuk el jól megérdemelt söröcskénket egy kis szusszanás közben.


A 3. pont után a cél felé vettük utunkat, mezõkön, erdõs szakaszokon keresztül haladtunk a jól jelzett ösvényen, miközben az út fel-le haladt. A mezõs részrõl kiérve az aszfaltos út melletti ösvényen a célba értünk, ahol gratuláció, kitûzõ, oklevél, és remek babos káposzta fogadott minket. Habár nem volt hideg a túra alatt, mégis nagyon jól esett a meleg étel. 


Még pihentünk egy kicsit, majd elköszöntünk, és hazafelé vettük az irányt.


Összeségében a túra jól szervezett, jól jelölt, a leírás részletes, és gyönyörû helyeken halad.


Jövõre ugyanitt a helyünk.

 
 
Őszi 30-as tt. a Burok-völgyön keresztülTúra éve: 20122012.09.09 21:40:53

Be kell vallanom, hogy bár születésem óta a Bakony egyik városában élek, és elég gyakran megyek túrázni is a környéken, de még soha nem hallottam a Burok-völgyrõl. Így amikor keresgéltem a környéken lévõ túrákról megakadtam rajta, és felbátorítottam még két cimborát is a startra. Egybõl belementek, mondván csak 26 kilométer 7 óra alatt, gyerekjáték.


Szép, szinte még nyári idõben az elsõk között indultunk a Várpalotai Civil házból, ahol színes térképet, és pár bíztató szót kaptunk.


Komoly túrázók lévén a startnál megnéztük a térképet, majd azzal a lendülettel el is raktuk azokat a hátizsákba. Elindulás után kb. 2 perccel már sikerült is eltévedni, ami után ugyan megtaláltuk az utat, de kb 5 perccel késõbb ismét sikeresen eltévedtünk. És még el sem hagytuk Várpalotát! Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a térképpel semmi gond nem volt, egész egyszerûen elbeszélgettünk, ahelyett, hogy a jeleket néztük volna.


Miután sikeresen elhagytuk Palotát, Inota felé vettük az irányt, ahol kellemes séta után az elsõ ellenõrzõpont várt minket, kedves vidám pontõrökkel. A pont után elindultunk a völgy felé, dombnak fel-le, csodaszép mezõn keresztül, nagyszerû kilátással.


A második ponton a völgy kezdete elõtt a pontõrök megadták a hangulatot. Felírták ki megy be a völgybe, ekkor olyan érzés kerített hatalmába, mint a jobb misztikus filmekben, "és nem látták õket többet" jelenet.


A völgy egyszerûen fantasztikus látványt nyújt. Igaz, hogy kidõlt fákon kell átmászni, vagy éppen átkúszni alatt, méteres csalánok között kellett átsétálni (itt eszembe jutott, hogy láttam rövidnadrágos túrázókat is), de a völgy két falán lévõ sziklák, a bennük lévõ nyílások, barlangok feledtetik a fáradtságot, fájdalmat. A völgyben szinte elvesztettük mind az idõérzékünket, mind pedig a távolságérzetünket, mintha órák óta mentüönk volna, és nem láttunk senkit sem. Néhol azt sem tudtuk merre kellene átjutni a farakásokon. Aztán a semmibõl egy pontra a 3. pontra értünk, ahol bíztató szavak kíséretében kitartásra buzdítottak, mondván még a java hátra van.


Gyors szendvics, és már mentünk is tovább. Aztán mintha elvágták volna a völgy végetért. A völgy végén a táblát elolvastuk, és megállapítottuk, hogy amit írnak szó szerint igaz. Ez tényleg egy érintetlen õserdõ, ahol az ember olykor elveszettnek érezheti magát, egybeolvadhat a természettel.


A völgybõl a tési úton keresztül a 4. ponthoz értünk, ahol nagyon finom bodzaszörppel várt minket a pontõr. Komolyan mondom mivel már melegedett az idõ, hihetetlen jól esett, és erõt adott az ital. A pont után egy jól járható völgyön keresztül lefelé ment az út, majd  kiértünk a mezõre, ahonnan már lathattuk a célt is. A nap már elég magasan járt, így jól befûtött nekünk, de a táj szépsége, a mezõ a lankákkal, hasadékokkal szép látványt nyújtott.


A cél felé már szerencsére nem tévedtünk el, így a 7 órás szintidõ lejárta elõtt 2 perccel bejelentkeztünk a célban. Ott átvettük a teljesítésért járó oklevelet, és kitûzõt, majd nekiláttunk az elengedhetetlen zsíros deszkának. A kenyerek díszítésére nagyon odafigyeltek, mosolyt csalt az arcunkra, hogy a szervezõk arcot, illetve pálmafás képet rajzoltak uborkából, hagymából, paprikából, kukoricából a zsíros kenyérre. Hihetetlen ötlet, bár biztos sokat dolgoztak vele, én a többiek nevében is köszönöm ezt a figyelmességet a rendezõknek.


Összegzésül a túra bár csak 26 kilométer, a völgy adottságai miatt legalább 5-10 kilométerrel hosszabnak éreztük annál, kellemesen elfáradtunk, de bizton állítom, visszatérünk még ide, és ismét legyõzzük a Burok-völgyet.

 
 
Cuha 25/35/50/ Bakonyalja 25/45 / (Erdőalja 25) / BakonyerdőTúra éve: 20122012.08.16 20:18:17

Cuha 35


Két évvel korábban 2010-ben már kipróbáltam a hosszú 50-es Cuhát, tavaly pedig a 25-ös távon bandukoltam, így idén nem is lehetett kérdés, hogy a harmadik opciót is kipróbálom.


Tehát. Borús napra virradt, mikor hárman nekivágtunk a nagy feladatnak. A falu után a vizes homokon haladtunk a magasra nõtt fenyõfák között, míg el nem értük az Iszonyatos nagy fát, és a pontot, ahol már vártak minket. Kedvesen fogadtak, sert kínáltak megvételre, majd miután az üzlet megköttetett, útba is igazította kis csapatunkat az õr.


Rövid jó minõségû útszakasz után bekanyarodtunk az erdõbe. Csodálatos sziklákkal, és növényekkel szegélyezett gyalogutunkról kijutottunk a Pápalátó nevû helyre. Szó szerint a fellegekben éreztük magunkat. A hûvösebb, borús idõ miatt a pára olyan mértékû volt, hogy a környezõ dombtetõket ellepte. Nagyon jól nézett ki.


Ezt követõen folytattuk utunkat az Elhagyott vadászházig, majd onnan balra fordulva fákon átugrálva lementünk a Hódos-ér mellé. Ezután, ahol tavaly cserkészek fogadtak minket, elértük a "Hülyeség határát", ahogy Gábor barátom fogalmazott. Ugyanis Évivel úgy döntöttünk, hogy a "kis" kaptatótra felfutunk. Az ötlet merész volt a kivitelezés hamvába holt. Gábor szerint, ahol megálltunk az a hülyeség határa. Nem vitatkoztunk vele. Ezután kellemes, kanyargós út vezetett a Porva-Cseszneki megállóhoz. A büfé szerencsére nyitva volt, így ismét magunkhoz vettünk egy kis nedût.


A rövid pihenõ után nekivágtunk a Cuha völgyének, amiben a tavalyi évhez képest szerencsére több víz csordogált, habár a 2010-es szintet meg sem közelítette. A völgyben elmerültünk a táj szépségében, nyugalmában. Ismét ponthoz értünk, itt ropi volt a jussunk, ami kfejezetten jól esett. Kis pihenõ a Kõpince forrásnál, majd nekivágtunk a Zörög-hegynek. Egy kicsit fel akartam villanyozni a többieket, így azt mondtam nekik, hogy már csak 25 méter szint van hátra. Igazából 125 volt. Na mindegy azért felértünk valahogy. A lefelé út azonban bõven kárpótolt mindannyiunkat. A hegyrõl lefelé jövet a fák között elõbukkant a cseszneki vár. Igazán megkapó volt a látvány.


A vár elõtt a Kõmosó völgynél ismét pont, a pontõrök vdámak, a hely gyönyörû, egy kicsi nézelõdés, fotó, aztán irány vissza.


A Cuha-völgy második szakaszáig, mezõn, szántó mellett haladtunk, jó tempóban. Ahogy elértük a Cuha alsó szakaszát már láttam, ez bizony jó lesz. Az egész napos párás idõ, az idõnként szemerkélõ esõ, ugyanis szépen megnedvesítette a köveket a pataknál, így minden egyes kaptató egy külön élmény volt, ahogy átküzdöttük magunkat rajtuk. De végülis odaértünk az utolsó elõtti ponthoz, az Ördög-réther, ahol kedvespontõr fogadott minket, aki bíztatott minket már nincs sok hátra.


A befejezõ szakasz kellemes talajjal, és könnyû tereppel van ellátva, jobbat kívánni sem lehetne.


A célban mosolygó szervezõk, kitûzõ, oklevél, gratuláció fogad minket, majd nekilátunk a kirakott ételnek. Zsíros, lekváros kenyér, szörpök. Finomak voltak, így a túra végén különösen jól esett mindannyiunknak.


Összegzésül a szervezés, a lebonyolítás profi szintû, ellátás korrekt, a táj pedig gyönyörû.


Nem kérdés, jövõre ismét itt a helyünk.

 
 
Négyszögletes Kerekerdő 55/40/25Túra éve: 20122012.08.04 19:36:34

Jómagam immáron harmadik alkalommal indultam ezen a túrán, amihez sikerült még 3 cimborámat is beszervezni. Gondoltuk, ha már lúd legyen kövér, legyõzzük a leghosszabb távot.


A rajtnál kellemes meglepetés fogadott minket, a szervezõk tortával várták az indulókat, ami indulás elõtt jól esett. Utunkat a Padragi sziklák irányába vettük, és kellemes kacskaringós úton haladtunk, az elsõ pontnál gyümölcs várt minket. Meg a lehetõség, hogy felmászunk a kilátóhoz. Mivel én már voltam fent, megkérdeztem társaimat, felmenjünk-e. Rámnéztek, a kaptatóra, majd megint rám, aztán elkezdtek mosolyogni. Így tovább indultunk.


Az erdõs részbõl kiértünk a mezõre, és megcéloztuk a túra névadóját, a Négyszögletes kerekerdõt. Jól jelölt részen haladtunk, miközben azért éreztük, ma még igen meleg lesz. A meteorológiai intézet egyébként hõségriadót adott ki aznapra is. Bejött nekik.


A pontnál csoki várt minket, ami finom volt. Ezt követõen irányba vettük a Taliándörögdön lévõ templomromot. Komolyan mondom évrõl-évre jobban néz ki a rom. Az itt lévõ pontnál üdítõ várt inket, meg egy jövendölés a pontõrtõl. Nehéz lesz a túra többi része is. Bejött neki.


Taliándörögdön az út "sajnos" a kocsmák elõtt visz el, így muszáj volt betérni egy hûsítõ nedûre. Miután az elfogyott, nekivágtunk a túra nehezebbik részének. Igazából a nehézség a hihetetlen meleg miatt volt. Az út jó része ugyanis a fehér színû sóderos, köves úton ment, ez viszont lökte a meleget az arcunkba. A pontokon mindenhol kaptunk vizet, ez kellett is. A Fingó-kutat természetesen elnéztük, így várt ránk plusz 1 kilométer vissza. Egyszerûen átbeszéltük a leágazót, pedig jelölve is volt. Na nem baj, a víz kellemesen hideg volt, és finom.


A fehér úton haladtunk még ezután elég hosszan, majd megmásztuk az Agár-tetõt, ami ebben a melegben elég megerõltetõ volt. Ezután lefelé a Zsivány-völgy nagyon kellemes volt, és amellett szép is. Jó volt a talaja, a járás is kényelmes volt a füvön. A völgybõl kiérve, kicsit unalmasabb út várt minket, majd megláttuk a Romvárost, amit nem sokkal korábban elõtte a TV-ben is. A biztonsági õr egy kicsit morcos volt, dehát, ha a túra jelzések arra mennek...


A romvárosból kiérve, feltûntek Nyirád házai. Közelinek tûntek, de a 35+ fokban valami irdatlan messze voltak. Árnyék nélkül haladni nem kellemes. Nyirádon a kerekeskutat birtokba vettük, és öntöttük magunkra a vizet. Na ettõl felfrissültünk rendesen. A pontõrnek külön köszönet, hogy hajtotta nekünk az elején a kereket.


Nyirád után az út egy kis nyílt terep után visszavitt az árnyékosabb részre, ami azért jó volt. Szõcön, Halimbán keresztül, már csak a cél lebegett a szemünk elõtt, így amikor megláttuk a Padragot jelzõ táblát nagyon megörültünk. A célban gyõztesnek kijáró taps fogadott minket a szervezõktõl, valamint gratuláció, kitûzõ, és az elmaradhatatlan zsíros kenyér, hagymával.


Összegezve a túra kitûnõen szervezett, a vízellátás bõséges volt, a szervezõk lelkesek. Sikerült egy jófajta napszúrást is beszereznünk, meg néhány vízhólyagot, de remélem, hogy jövõre is lesz Négyszögletes.


G Gábor csak így tovább, köszönöm a túrát.

 
 
Vándorbottal a VasparipáértTúra éve: 20122012.08.04 19:12:52

Már a tavalyi évben is szemeztem ezzel a túrával, de akkor sajnos kimaradt.


Az idén viszont, mikor a Cuha 35 távján bandukoltunk, ismét szembetaláltam magam a kiírással. Mivel túratársaim még nem voltak soha éjszakai túrán, így nem volt õket nehéz rábeszélni a 25-ös távra.


Nagyon szépen elterveztük, hogy mikor induljunk el, megnéztük a vonatot mikor indul Vinyérõl, majd azzal a lendülettel sikeresen le is késtük kb. 5 perccel. Na sebaj, akkor irány gyalog a start. Az az igazság, hogy én nem nagyon bántam ezt a dolgot, mivel a Cuha völgye valami káprázatosan gyönyörû hely. Még akkor is, ha kevesebb benne a víz, mint most is.


A startnál a szervezõk kedvesek, készségesek, a vasúton kipróbálható volt a kézi hajtány is. Ahogy láttam gyorsulni könnyebb vele, mint megállni.


Miután kimosolyogtuk magunkat, nekivágtunk a 25 kilométernek. Zeg-zugos gyalogúton haladtunk még a kezdeti szürkületben, majd egy "könnyed" kaptatóra mentünk fel, ahol még õzet is sikerült látnunk. Az elsõ pont kiválasztása telitalálat, a kocsma Porván kellemes hely volt, a kedvezményrõl nem is beszélve. A sör meg mindig jó. Kis pihenõnk után, immár sötétben nekivágtunk a túra komolyabb részének. Az út ugyan egy ideig kellemesen emelkedett, de a végén a Kõris-hegy megmutatta, hogy ki is az úr. A végén az ellenõrzõpont elõtt olyat emelkedett, hogy csak na. A tetõn aztán beindult a túra, meg a szél is. Akkora erõvel fújt, hogy a hatalmasra nõtt fák is becsülettel hajlongtak, recsegtek, sõt a távolból igazi bizalomgerjesztõ villámlásokat is láttunk. El is indultunk lefelé, ami legalább olyan izgalmas volt, mint a felfelé út. A Csárda-tetõre vezetõ úton rókákkal, egérkével is találkoztunk, aranyosak voltak. A Csárda-tetõn lévõ pontõrök is segítõkészek voltak, mindenkinek útbaigazítást adtak, úgyhogy az eltévedés szinte kizárt volt. A gyaloglás befejezõ része sem volt izgalommentes. A Hódos-ér mellett haladva az út mellett rókakölyköt láttunk, amint hegyezett fülekkel lapult, és minket figyelt, miközben hallottuk, hogy az út másik oldalán is mozog valami. Valószínûleg az anyja volt. Szerencsére már nem tudjuk meg mi volt az.


A vége elõtt pár kilométerrel, aztán odaért a villámokkal együtt járó többi dolog is. Konkrétan olyan zuhét kaptunk, hogy a lámpa fénye kb. 1 méterre világított el. Az élmény viszont óriási volt, ennyire már nagyon régen áztam meg. Ez az intenzitása az esõnek ki is tartott a célig, ahova, rendkívül boldogan, de mint ázott kutyák értünk be. Ez ellen az esõ mennyiség ellen az esõkabát sem ért volna semmit. Ha lett volna persze.


A célban mosolygós, kedves emberek, finom péksütemény, és nagyon szép kitûzõ várt minket. Ezek után még azért egy finom sört a nyitva lévõ büfében elfogyasztottunk, ami hihetetlenül jó esett.


Remélem jövõre ismét meg lesz tartva ez a túra, mert itt a helyünk ismét.


 

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár