Túrabeszámolók


túra éve: 2014
Várak a Kelet-Mecsekben/Nyugat-MecsekbenTúra éve: 20142014.05.04 09:03:46
Õszinte leszek. Hajnali 1/2 5-kor még úgy keltünk fel és 1/2 6-ig úgy készülõdtünk, hogy az északi határhoz megyünk túrázni. De egy pillantás a reggeli radarképre, a délutánra jósolt zivatarok képére - és váltottunk. Délnek vettük az irányt. (Na jó, én pénteken este azért ezt a változatot B. tervnek már fölvettem.)

M6 gyors az alagutak ellenére is, a domb tetején álló vár és templom jól látszik a fõutca fölött, s ugyan a délutáni esküvõ miatt csak az alsó parkolót használjuk, mégis sikerül 3/4 8 elõtt rajtolnunk. Benne voltunk az elsõ 3 tucatban - legalábbis a rajtszám alapján erre tippelek. No gondoltam, legalább nem fogunk egymás sarkára taposni, mint egy-egy 1000-3000 résztvevõs túrán. Végre. :-)

A túra semmilyen ellátást nem ígért, nem is adott. Így az ellenörzõ pontok többsége (kettõ kivételével) pontõr mentes volt. Bizonyítani ottjártunkat a trükkös kérdésekre ott meglelhetõ válasz (hány ..., milyen ...) vagy a kihelyezett kód felírásával kellett.

Az ellátás hiánya nem okozott gondot, mert kajával mindig úgy készülünk, hogy végig tudjuk vele csinálni a túrát. Víz miatt meg nem aggódtunk, mert több települést és forrást is érintett az útvonal. Ami miatt kicsit fõtt a fejem, hogy a Mecseket nem ismerem oly nagyon, mert nem járunk arra túl gyakran. És lõn ...

A Zengõre azért könnyû volt feltalálni s egyben a szint negyedét is összegyûjtöttük. Az éjszakai-elõzõ napi esõk miatt kicsit sáros az út. Nem éreztem magam gyorsnak, így nem zavart, hogy két túratárs is elhagyott fölfelé. Odafönt köd kavarog: a felhõk még ráakadtak a 682 m magas csúcsra. Püspökszentlászlóig is hamar lejutottunk, gyorsan csúszkáltunk lefelé a kék négyzet sáros teknõjében. Itt már mi is utolértünk másokat. A faluban 9-en voltunk látótávolságon belül: a résztvevõk negyede! :-) Zobákpuszta (emberes pont!) felé a Dombay-tó maratonról ismerõs Hármas-hegy mellett haladtunk el. Ennyi medvehagymát még életemben nem láttam: egész hegyoldalak és völgyek voltak virágzó hagymaszõnyeggel beterítve. Zobákpuszta után kezdtünk ismeretlen terepre jutni. Magánál a Máré-várnál (következõ pont) valamikor már jártunk. Tapasztalt túrázóként meg is jegyeztem, hogy a kék sávon kell menni. Itt már csak egy 5-ös csoportot vezettünk. Majd mi lemaradtunk, amikor egy tisztáson megálltam, hogy biztosítsam: lábam egyedül maradhasson a cipõmben. Továbbhaladva felismertük elõttünk azt két srácot, akik a Zengõre fölfelé elrobogtak mellettünk. Most éppen útvonalegyeztetnek a három elõttünk haladóval. Mentünk tovább a kéken, amikor is azt látjuk, hogy mindenki kanyarodik jobbra, a S+ jelre. Biztos a rövidebb távon vannak - mondtuk magunknak. Meg nekik is. De aztán kiderült, hogy a Máré vár a kéktõl balra van. No, pont most nem hoztam papírtérképet magammal, a GPS meg nem ad rendes támpontot. 7-en állunk, nézzük egymást, hogy most merre is. Végül elõkerül egy Mecsek térkép, amirõl gyorsan kiderítem, hogy az elõbbi pihenõs tisztásnál kellett volna az ott bejövõ S+ jelen letérni!!!! Ráadásul meg is jegyeztem ott magamnak, hogy milyen kis rejtek-ösvényként halad az ott. Közben még két résztvevõ érkezik fentrõl az S+ rossz irányából! Õk késõbb jöttek rá a tévedésre. 

A hátra arc után már majdnem minden simán ment a várig.

A Máré-vári kód feljegyzése, fényképezkedés után rögtönzött kupaktanácsot tartottunk 7-en a papírtérkép fölött, hogy pontosan hogyan is kell menni. Innen már voltak akik (a kisebb körösök) a P jelen indultak Óbánya felé. Mi letértünk a mûúton a Z+ jelre a Vörösfenyõ kulcsosház felé. Az itteni válaszhoz körbe kellett szaladnunk a kulcsosházon (melyiken is? mert 2 ház van!). A két srác (aki még a Zengõre fölfelé hagyott ott minket) tanácstalanul nézeget körbe és kérdezgetik tõlünk, hogy hol is van akkor a Pásztor-forrás? Nem értettük, míg lassan kiderült, hogy õk bizony a kisebb körre neveztek. Próbáltuk rábeszélni õket, hogy most már jöjjenek tovább, de inkább visszamentek a S jelen. Így csak 3 km-t tettek hozzá az eredeti útvonalhoz.

Innen mi elléptünk és már csak ketten maradtunk a túra végéig. Szászvárra gyorsan leslattyogtunk (nagyrészt betonúton), majd a kies Bonyhád-Dombóvár fõút mellett mentünk át Váraljára. Hát ez igazán izgalmas rész volt: ugyan kerül-e annyit a szembõl jövõ autó, hogy legalább a bal oldali kerekei érintsék a felezõvonalat? :-) Viszont GYÖNYÖRÛ kilátás nyílt a Kelet-Mecsek északi részére a napsütésben. Váralja megint ismerõs pontként élt az emlékezetemben, mert a Magyar Királyok nyomában túrának volt itt egy nagyszerû állomása. Hát most GPS nélkül meg sem találtuk volna a feljárót, pedig kék romjel visz fel! Az elõttünk arra járók végülis már letaposták a füvet, de az látszott, hogy hónapok óta nem járt arra senki: sem kaszálni, sem túrázni. Kár, pedig vannak fent padok, a látkép pedig innen is fantasztikus!

A szalagozáson hamar megtaláljuk a P+ jelet (közben szép képeket csinálok a környékrõl, illetve kajálunk egyet egy ronda de friss irtás szélén, az árnyékban). A P+ jelen fölfelé majdnem sikerül lecserélnem a túrabotokat egy felnyergelt lóra, de utasa nem állt kötélnek. A P-n és K négyzeten át, a friss patanyomokat követve Óbányán vagyunk. Kocsmában a pont, lehet kicsit töltõdni. Innen irány a Réka vár - már megint ismerõs tájakkal. Az Ötös úti kunyhónál kis szívbaj kerülget, amikor azt olvasom az itineren, hogy a Réka-völgyig 1060 m út alatt +121 m szintemelkedés lesz! De a völgy gyõzött: lefelé kellett menni, nem volt benne 1 m szint sem fölfelé. Etelke-forrás régi jó ismerõs, iszunk a vizébõl és szép, nyíló kontyvirágokat fényképezünk. Itt kapjuk Zs-tõl az üzenetet, hogy sárban-esõben túrázott a Gödöllõi-dombok között. De jó, hogy mi errefelé jöttünk: reggeli felhõktõl eltekintve napsütés, meleg van. Innen már nem volt sok, azt is nagyrészt bitumenes úton kellett megtenni. Pécsváradon megkaptuk a kitûzõt, az emléklapot és a parkolóban tücskök harsány koncertjét.

Mégegyszer köszönjük a túrát, nagyon tetszett!
 
 
KincsesbányaTúra éve: 20142014.02.07 20:11:05
Nem voltunk még a Bakony keleti részén, így kései kelés után kellemes autózással leugrottunk Kincsesbányára. -3 fok, viharos szél várt a sportpályán, bent pedig csúcsrajáratott neveztetés-rajtoltatás. Kevéssé életrevalóan mi kivártuk a sorunkat itt is, ott is. Remek, szines térképpel ellátott itinerrel a kézben indultunk el az elején kicsit jellegtelen tölgyerdõben. A terep nem volt túl nehéz, dehát 27 km-re jutott 380 m szintemelkedés a kiírás szerint. Az Üdülõk ponttól izgalmasabb lett a táj: tó (duzzasztott), tajtékos hullámok az erõs szélben, izgalmas jégformák a parti fák törzsén a felcsapódó vízpermetbõl. A nyílt terepen az erõre kapó szél szegül szembe velünk, de a bitumenes úton hamarosan elérjük a Gajavölgyi vadasparkot. Az út a szurdokban vezet, fölénk érõ, de azért még nem nyomasztó sziklafalak között. Fényképezgettük a patakot, a medret, a sziklákat, a fákat. Állatokat sajnos nem láttunk, de mi nem az elsõk voltunk már aznap :-). Nagyon szép volt ez a rész! A "központban", a pisztrángos tónál volt a második pont - és egy-egy müzliszelet.

A szurdokbõl egy éles jobbkanyarral ugrunk neki a legmeredekebb szakasznak: jó 100 m szint alig 1 km-ben. Közben csodás fényekkel övezi a nap a szurdokat, a sziklákat és a patakot. A másik oldalon már Bodajkra ereszkedtünk a sípályán (ugyan használatban van-e még) és szembõl, a távolból a Vértes nézett vissza. Örömmel fedeztem fel az ismerõs sziluettet: a csókakõi várat. Bodajk kellemesen rendezett benyomást keltett, de így sem idõztünk sokat a Fenyõ bisztróban, inkább kint ettük meg a tízórait. Az alma és a müzliszelet után a harmadik ponton csokit kaptunk.

A Kálvária lépcsõin megjegyeztük, hogy azért a salgótarjáni húzósabb! :-) A negyedik pontig (Alba Régia forrás) sok izgalmas nem történik, majd megint jött egy kis kapaszkodás: de már föl-le a szurdok falának tetején! A GPS most már túl volt a 400 m szinten. Úgy tûnik, a szervezõk alulbecsülték az emelkedõket! Utolsó pillantás a sziklákra és kiértünk a hétvégi házak közé. A tóhoz közeledve végül a töltésen jutottunk be egy vadregényes sziklás részhez. A gátõrháznál eszméletlen szél fogadott, szinte rá lehetett feküdni, megtartott. Megcsodáltuk a szélcsendes öblökben tanyázó vadkacsákat és hattyúkat (hogy nem fagy le a lábuk). Besétáltunk az Üdölõkhöz az utolsó pontra (ugyanaz, mint az elsõ volt - csak a másik oldalról :-) ), majd a mûúton visszaindultunk Kincsesbánya felé. A végén az erdõn átvágva újból az Iskola utcánál voltunk. Célpecsét, kitûzõ, oklevél, zsíroskenyér, tea után bevágódtunk a kocsiba és zúztunk haza. Napsütésben indultunk vissza, de fölöttünk balra kristálytiszta kék ég volt, míg jobbra egybefüggõ, vastag felhõ. Végig a határon autóztunk!

 

A track szerint a túra csak 25,3 km volt és inkább 500 m, mint 386 m szinttel.

Nagyon jól éreztük magunkat, köszönet a szervezésért.

Otthon azon gondolkodtam, hogy egy igazi 30-35 km-t is össze lehetne-e gyûjteni arrafelé? Jövõre remélem kiderül.
 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár