Túrabeszámolók


túra éve: 2012
Csömöri CsatangolóTúra éve: 20122012.10.22 11:52:29

 Csömöri csatangoló 25


Ez volt életem elsõ teljesítménytúrája, így hát nagy izgalommal és várakozással tekintettem elé. A barátaim próbáltak rábeszélni, hogy elsõnek inkább egy rövidebb túrát próbáljak ki, de hát a férfiember makacs és hiú - mit nekem 25 km gyaloglás! - maradtam ennél a távnál. Bár rögtön történt egy kis csúsztatás az adatokkal, mert a 25 km valójában 27,5 km volt, a szintemelkedés pedig 440m, de ez sem vette el a kedvemet.


Vasárnapi túra volt, 7-10 órai indítással, és mivel délutánra már esõt is mondtak, ezért igyekeztem korán odaérni. A helyi (Csömör) sportcsarnok épületében volt a rajt, mikor odaértem már pár embert láttam nekiindulni a távnak, illetve az épületben kb. 5-6 ember éppen a jelentkezési lapot töltötte ki. Ezt én is megtettem, aztán egy gyors szerelvény igazítás, és 7.20-kor sikerült elindulnom. Kaptam egy 8 oldalas, A5-ös méretû kis füzetecskét, amiben volt egy kis leírás a településrõl, a közepén egy két oldalas kis térkép (bár ez inkább város térkép, nem túra térkép), valamint az indított két táv (10 km és 25 km) részletes leírása a fordulókkal, ellenõrzõpontokkal. Ezen kívül a füzet hátulja pedig az ellenõrzõpontok pecsételõ helye volt egyben, ahol fel volt tüntetve a távolságuk és a nyitvatartási idejük is.


Ahogy írtam két táv volt ezen a rendezvényen, egy darabig mindkét táv azonos úton haladt, a rendezõk példásan kiszalagozták az útvonalat kék mûanyag szalagokkal kb. 30-50 méterenként, a fordulóknál pedig még külön is. Indulás után becsatlakoztam egy lány páros mögé, mivel nincs helyismeretem, gondoltam követem õket. Aztán közben olvasgattam az útvonalleírást, és a szalagozáson túl olyan részletesen le voltak írva a fordulók, hogy gondoltam mégis inkább kilépek egy kicsit, legalább a sík, vagy lankásabb területen megyek, ahogy tudok, mivel tartottam tõle, hogy az emelkedõkön majd kicsit lemaradok más, edzettebb túrázókhoz képest, és nem tudtam milyen tempó kell a 7 órás szintidõn belüli teljesítéshez. A sportcsarnoktól egy kis ideig aszfalt úton kellett menni, majd egy földút vitt el a horgásztó mellett, itt egy jobb fordulóval természetvédelmi területre értünk, az út kitaposott ösvényen vitt, kiseb-nagyobb facsoportok között, de jellemzõen inkább mezõn kellett menni. Majd elérkeztem a Tatárdombhoz, ez egy kb. 20 méter magas domb lehetett, olyan 30 fokos emelkedéssel, ezen próbáltam lendületbõl felfutni, amit nehezített, hogy a kitaposott részen kicsit kavicsos volt, emiatt az ember lába néha megbicsaklott, de sikerült lendületbõl bevenni. Felérve rögtön az 1. ellenõrzési ponton voltam, itt kis szusszanás, aztán: túrázó jobbra el!


Innen egy hosszú egyenes út következett, füves, gazos ösvényen, a terep sík volt, a nehézséget inkább a homokos szakaszok jelentették, igyekeztem inkább a füvön haladni, ahol lehetett, mint a süppedõs homokban. Kicsit elkanyarodtunk az M0 felé, majd éles jobb fordulattal el az autóúttól, vissza a település felé, egész addig, amíg a távolban feltûnt a Bócsi kastély. A 2. ellenõrzési pont a kastélyhoz vezetõ út elején volt, itt a pecsételésen kívül még csoki is várt és mivel volt választék, így egy kedvenc epres csokit választottam. :)


Innentõl ketté vált a túraútvonal, a 10 km-es táv továbbra is a kék szalagozást követve egy másik úton ment vissza a célig, az én 25 km-es távom pedig innen a sárga szalagozást követve haladt tovább. Egy darabig betonozott úton vitt a táv, majd az útról hirtelen balra letérve elõször dombról le, majd dombra fel kellett caklatni, a jó kis Gödöllõi-dombság homokjában. Ezután egy kis erdõ széli csatangolás,majd néhány szélsõ utcát érintve bevitt az út Csömörre. Itt a vicces nevû Kacérgiliszta utcán át :) a nevéhez hû Meredek utcán kellett felkaptatni (nem csak, hogy meredek, de a kulékavicson való kaptatás sem egyszerû), és elértük a 3. ellenõrzõ pontot. Itt kis szusszanás, aztán tovább balra el.


Hamarosan kiértem a településrõl, itt újabb mezei csatangolás a homokban és a törmelékes feltöltésû földúton, egész addig, amíg kiértem egy mûúthoz, ami a mogyoródi Hungaroring felé visz. Erre kellett tovább menni, aszfalt úton végig a Ring mellett. Ez egy hosszú lejtmenet az aszfalton, ami bármennyire hihetetlen, nagyon eszi az ember lábát! Gyakorlatilag kinyújtott térddel mész, amihez hozzászokik a lábad, ezért utána mikor megint felfelé vezet az út, majd nagyon nehéz lesz megint behajlítani a térded. A Ring végénél jobb forduló, autós mozi, Aquapark, aztán keresztül egy dombos részen (itt télen tuti szánkóznak a gyerekek), ez már újra emelkedõ, most érzem a lábaimban, hogy az aszfaltos rész betett neki. Aztán kicsit járdán a Ring kerítése mellett, majd hirtelen balra visz a sárga szalagozás, átkelek a mûúton és már megyünk is fel a meredek lejtõn a Szent László kilátó felé. Meredek domb amíg a vízmûtelepig feljutok, legalább 2x megállok pár másodpercre pihenni és inni, mert érzem, hogy az edzetlen lábamnak ez 'hirtelen halál", de aztán újult erõvel "fel, a Kárpátok bérceire" (ahogy a revizionista plakáton állt a '30-as években). :) El is érem a vízmûtelepet, itt pár száz méter sík terep, amiért most hálás vagyok, majd a telep után újra bal visz az út, fel tovább a "hegyre". Ahogy a Ring mellett mentem, már láttam, hogy egy srác megy elõttem kb. 200 méterre, ez kicsit ösztönöz, hogy beérjem. Néha sikerül is kicsit feljönnöm, aztán újra leszakadok. Így haladunk fel a hegyen, meredek, sziklás, de nagyon szép a táj, kedvem lenne hosszú percekig gyönyörködni, de majd visszajövök máskor, most gyerünk! Aztán felérek végre. 4. ellenõrzõ pont. Itt ásványvíz, alma és hûs árnyék fogad, idõközben kisütött a nap is egyébként (ennyit a meteorológiáról, akik esõt mondtak), a polár felsõm alatt már nagyon meleg van, de nem veszem le, mert azonnal megfáznék, az is elég, ha felhúzom az ujját. Itt megpihenek kb. 3 percre, amíg a hátizsákból elõveszem az újabb ásványvizes palackot és berakom a külsõ oldalzsebbe. Így menet közben, megállás nélkül is tudok inni, nagyon kicsavart pózban éppen ki tudom venni az üveget a zsebbõl és vissza is tudom szerencsétlenkedni. Nincs rá jobb szó! :)


Viszont most már indulok, mert idõközben beért egy srác aki, nagyon komolyan nyomja a távot. Egyszer láttam, amikor korábban visszanéztem, most meg már itt van??! Akkor gyerünk! Egy jódarabig még az erdõben megyünk, de már lefelé, majd kiérünk a Ringhez vezetõ keskeny kis aszfalt útra, ezen megyünk tovább fel-le, ahogy a domborzatra fektetett út visz. Balra szõlõk, elõttünk a Ring, amire simán rálátni - éppen valamilyen verseny van - elõttem a két srác, aki elõttem jött már egy ideje, meg aki beelõzött engem is, de ez utóbbi nagyon megy, mert már a másikat is leelõzte. Irigylem! De igyekszem tartani a tempót. Elérek a Ringhez, itt balra, majd jobbra (még mindig szuper a szalagozás!), aztán egy nagyon hosszú aszfalt szakasz jön, ahogy tovább követjük a Ring kerítését, és elég jelentõsen emelkedik is. Talán ez volt a legrosszabb rész, már fáradt is volt a lában és nem esett jól az aszfaltos emelkedõ. Aztán visszaérek egy földútra, itt egy kis szakaszon ugyanott megyünk vissza, ahol jöttünk, vicces, mert velem szemben elég sokan jönnek, és nagyon csodálkoznak, hogy egyesek már visszafelé haladnak. Két lány nagyon nézegeti a leírást, és ahogy közelebb érek meg is kérdezik, hogy merre tovább? Mondom nekik, hogy még kicsit egyenesen, aztán ahogy elérik a mûutat, ott balra. Köszönünk, és mindenki megy tovább. Megyek tovább a földúton, de most nem jobbra, ahonnan jöttem, hanem balra tovább, ez visz a kavicsbánya felé. Itt is földút, illetve megint homok. De szerencsére jellemzõen letaposott, nem süppedõs, így könnyebb járni rajta. A terep viszonylag sík, csak pár méterek lehetnek benne. Aztán egy pár flik-flakk és beérünk egy susnyás részre, itt nádason és növendék fákon keresztül visz egy nagyon keskeny ösvény, éppen csak el lehet menni rajta, a kezeddel meg el kell tartani a növényzetet több helyen, mert különben az arcodba néz. Aztán beérünk a fák közé (most már nagyon rájöttem az elõttem lévõ srácra, pár lépésre vagyunk egymástól, olyannyira, hogy a soron következõ pontnál azt hiszik együtt megyünk), itt nagyon szép az erdõ, talán a legszebb az egész úton, és elérjük az 5. (utolsó) ellenõrzõ pontot. Itt nápolyival várnak. Annyit eszem, amennyit csak tudok! Közben a két Hölgy, akik pecsételnek, mindenfélét kérdeznek tõlünk, nagyon kedvesek és jófejek, egyébként minden ellenõrzõ pontnál ugyanilyen kedvesek voltak! Itt most elidõzöm vagy 10 percet, eszem, iszom (dínom-dánom :) ), aztán tovább.


Hamarosan kiérek az erdõbõl, utána megint egy kis susnyás, majd nemsokára beérek a település szélsõ utcáira. Itt már fellélegzem, hogy irány a cél, viszonylag sík terepen, de aztán az útleírás hirtelen balra visz (miközben a cél jobbra van), és már látom az erdõt, ami nagyon gonoszul emelkedik a jelenlegi terepszinttõl. És valóban, még egy kis meglepi vár, újra felfelé caklatok a Kálvária hegyen a szalagozást követve. Az erdõ megint csak gyönyörû, úgyhogy megéri az erõfeszítés, már nem nagyon merek megállni, mert félek, hogy akkor a lábaim már nem fognak tovább vinni, úgyhogy lendületbõl felérek egészen a kálvária keresztekig. Innen már újra lefelé vezet az út,  már "közel a vég" :) már látom a HÉV hídját, amin át kell kelnem, és utána megint bent vagyok a település szélsõ utcáin. Aztán még pár utcán át kell kelni (közben balra Glória Victis emlékmû, errõl fénykép), és már itt is vagyok a sportcsarnoknál. De korán örültem, mert a cél meg nem itt van, hanem még tovább a horgásztó mellett. Pedig már nagyon megállnék!! De az már csak pár száz méter, ha eddig sikerült, nagy szégyen lenne, ha itt adnám fel! :) Még a véghajrát megnyomva végre elérem a célt. Oklevél, kitûzõ, zsíros kenyér... ahogy szokott. ;)


Ahogy írtam az elején; ez volt az elsõ teljesítménytúrám, azóta voltam még egyen (Hõsök vére), így tudok kicsit viszonyítani. A szervezés ezen a túrán szerintem nagyon jó volt, a távok leírása annyira egyértelmû volt, és a szalagozás is olyan sûrûn el volt helyezve, hogy nem is volt esély eltévedni, szinte. Az ellenõrzõpontokon is nagyon kedvesek és segítõkészek voltak (azért mindenhol megkérdeztem, hogy merre tovább, és mindig szívesen útbaigazítottak), és minden ponton volt valami kis ellátmány (víz, édesség, gyümölcs), amit adtak a fáradt túrázónak. ;) Mivel nem olyan nagy a szintkülönbség ezen a túrán a terepadottságokból kifolyólag, ezért szerintem kezdõ túrázóknak - mint én - nagyon jó távok voltak. A rövidebb táv pedig nagyon jó családi programnak, nagyon sokan mentek azon családostól. Ha tudok, jövök máskor is erre a túrára!

 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár