Túrabeszámolók


túra éve: 2015
MeteorTúra éve: 20152015.09.13 21:08:49
XXVI. METEOR TELJESÍTMÉNYTÚRÁK - RENDEZÕI KÉPEK (2015. SZEPTEMBER)

1. Bejárás (Hûvösvölgy - Budakeszi - Nagykovácsi)
(2015. szeptember 9.):
Képek itt

2. Bejárás (Nagykovácsi - Remete-szurdok (-Fekete-hegyek - Remeteszõlõs) - Hûvösvölgy)
(2015. szeptember 10.):
Képek itt

Rendezés, METEOR 21/A söprés - pályabontás
(2015. szeptember 12.):
Képek itt

Hivatalos honlap itt
 
 
túra éve: 2014
MeteorTúra éve: 20142014.09.16 17:29:32

A "Ne tervezzünk szabadtéri programot erre a hétvégére" prognózisok ellenére megrendezett XXV. METEOR teljesítménytúrák rendezõi + az 50 km-es táv "söprésének" beszámolója
(2014. szeptember 13. szombat)

2.30 - Nem nagyon tudtam jól aludni a bizonytalan idõjárás miatt, gondolataim folyton csak a rendezés elemei körül kavarogtak. Így hajnalban még nyomtattam egy-két üdvözlõ / figyelmezetõ táblát a Rajthoz, aztán elkezdtem készülõdni. A hátizsák nagy részét a rengeteg váltóruha, az ennivaló és a 4 l innivaló tömte ki. 3.50-kor pontosan egy zivatar után indultam el tatabányai otthonomból az állomás felé. Az utcákon mindenhol víz állt, de útközben nem esett.

4.11 - Vonatom ekkor indult Bp. felé, amelyen nélkülöznöm kellett CsST társaságát, aki - mint nem sokkal késõbb SMS-ébõl kiderült - elaludt.

5.09 - Érkezés Budapest-Délibe, 2 db BKK jegy vásárlása (melyek kséõbb nem kerültek felhasználásra: a 61-es villamoson nem mûködött a jegykezelõ elektronika, a hazaút autóval történt), 61-es villamossal irány Hûvösvölgy. Buliból hazatérõ fiatalok és talán munkába igyekvõ idõsebbek lézengtek a jármûvön.

5.35 - Érkezés Hûvösvölgybe, a lépcsõn felfelé majdnem belebotlok egy alvó hajléktalanba, akit talán az elsõ képem elkészítéséhez igénybe vett vaku villanása "zavart meg". Még sötét van, a Gyermekvasút végállomása teljesen kihalt, még a Kisvasút Sörözõ és Pizzéria melletti ketrecben lévõ kutyának sincs kedve megugatni, úgyhogy nyugodtan veszem szemügyre a hátsó feljárót, ugyanis - elvileg - itt kellett volna berendeznünk a Rajt-Cél logisztikáját. Víztócsa, cementeszsák és néhány lim-lom látszott a pislákoló fényben.

5.45 - Lassan érkeznek a pontõrök és a rajszemélyzet, majd kicsit késõbb befut a fõrendezõ, Lugosi Zoli szürke autója is. Már kezd derengeni, a felhõzet nem zárt, itt-ott az ég is látszik. Majd eltûnik.

6.00 - Szállingóznak a résztvevõk, berendezzük a Rajtot, kiragasszuk a papírokat, átbeszéljük a logisztikát, készülnek a fotók. Kiszalagozom az elsõ 60 méteres jelzetlen szakaszt a kanyargó, lépcsõs, lejtõ sétaúton, bár késõbb többen is rossz irányba akartak indulni (?).

6.30 - Rajt. Ismerõsök jönnek: Renáta, Péter, Laci. Beszélgetünk a régi idõkrõl, 7.20-as Gerecse 50 teljesítésekrõl... Hát igen, múlik az a fránya idõ :-)) Közben készítem a fényképeket a résztevõkrõl, néhányuknak tanácsot adok a túrával / útvonallal kapcsolatban.

7.00 - Befut CsST, kicsit sajnálkozik az elalvás miatt: nem számít, úgyis söprûk vagyunk :-) Felhõs az ég, de nem esik.

8.00 - Pontõri autó indul Budakeszire, viszi a Hosszú-hajtás-hegy pontõrét is. Áttranszportáltatok velük a Mammutfenyõkhöz 2 l szénsavas málnát.

8.20 - Egykori Gyermek (inkább Úttörõ) vasutasok jönnek katonai alakzatban a felvonulási térre, ünnepélyes zászlófelvonás, anyukák-apukák-gyerekek együtt "tisztelegnek", rengeteg a nézelõdõ, a fényképezõ ember. Hoppá, de ne feledkezzünk bele a "díszmenetbe", mert a söprûnek hamarosan (8.30-kor) indulni kell!

8.40 - Még nem tudjuk elkezdeni a söprést, mert néhányan késve érkeznek a Rajthoz, na jó, õk még mehetnek.

8.45 - Még mindig Hûvösvölgy, mert futva még mindig jönnek indulni szándékozó Sporttársak.

8.50 - 20 perc késéssel elindul a söprû, bár így a lineárisan meghatározott pontzárási idõkhöz mért 4,2 km/h átlegsebességnél gyorsabbra lesz szükségünk. CsST-vel elindulunk a Nagy-Hárs-hegy felé, két futó még megelõz bennünket. Közben a Nagykovácsi útnál megyarázzuk el egy Hölgynek, hogy menni kellene tovább, mert az 1. ellenõrzõpont hamarosan bezár, melyet már valõszínûleg mi sem fogunk nyitva találni. Biztosít, hogy odaérnek, menjünk nyugodtan. Feljebb már felhõ ül a hegyen, a Hárshegyi körútról a gerincre kanyarodunk. A Bátori-barlang elõtt valóban megelõzött a pihenõ Hölgy és Párja.

9.30 - Nagy-Hárs-hegy. A 20 perc késés maradt, ahogy a felhõ is a kilátó tetején. Mi viszont nem maradtunk, indultunk lefelé. Régi csúcsjel maradványa, köves sétaút, Budakeszi út zaja, Szépjuhászné következettt. Váltás a Piros sávra. Telefon, hogy valaki eltévedt és a Sárga kereszt jelzésen várja az instrukciókat, melyet áttételesen - a párján keresztül - telefonon tõlem meg is kap: irány fel a János-hegyi-nyeregbe, majd gyorsan az Erzsébet-kilátóba, ha még szeretne bélyegzõt kapni. A Piros sávon háromszor keresztezzük a Jánoshegyi utat, hogy aztán nagyon sûrû ködben érjünk fel a fõváros csúcsára.

10.10 - János-hegy. A két pontõr Hölgy biztosít, hogy jövõre is számíthatunk rájuk, bezárjuk a pontot, a 20 perc késés megmaradt. Fel a valódi csúcsra, le a falépcsõs ösvényen, a Libegõnél felújítják a játszóteret, nagyobb társaság sétál balra. Piros sáv tovább: Béka tó, Jánoshegy vá., itt búcsút intünk a Gyermekvasútnak és az épp szolgálatot teljesítõ "szebb korú" személyzetnek. Borult idõ van, de nem esik a Budakeszi-erdõben. CsST leszedi a virág-völgyi szalagokat, én fényképezem, majd oldalazunk felfelé. Lekapjuk a maradék szalagot és gyorsan felkúszunk a Sárga sáv jelzésen.

11.00 - Csacsi-rét. A nyugdíjas pontõr néni épp indult volna már, de még bélyegez, miközben váltunk pár szót. Levesszük az útvilla jobb ágának szalagját, kis emelkedõ után ereszkedünk a Diófás-tetõn. Újabb telefon, valakik Makkosmárián kérnek telefonos segítséget: a Hármashatár-erdõben az egyenesen vezetõ Piros-Sárga sáv helyett a Végvári-szikla felé ereszkedtek le. Rossz hír, hogy e szikla mellett még egyszer el kell haladniuk, ha tovább akarnak menni a Piktortégla-üregek felé. Mi is az üregek felé sietünk Sárga, majd Piros sáv jelzésen. Kis isõ múlva kilépünk a fõváros területérõl és már a Budaörsi-hegy nyugati oldalában húzunk lefelé. Közben utolérjük Anitát, akinek ez az elsõ teljesítménytúrája, de mivel utolérte Õt a söprû, így Õ az utolsónak haladó hivatalos résztvevõ is egyben. Együtt érünk a Piktortégla-üregekhez, ahol pontõr már nincs, de próbálkozó napsütés az van.

11.55 - Piktortégla-üregek. 1 perc mûlva meglesz a pontõr is, aki szintén vállalta a jövõ évi helytállást is. Bélyegzünk, iszunk, majd indulunk is tovább, miközben õ a mókusok makkgyûjtési szokásairól kérdez bennünket. Ezt a kérdést itt nincs idõnk megvitatni, úgyhogy CsST lekapja az út menti szalagokat és már együtt érkezünk a farkas-hegyi-nyeregbe. Pá-pá Piros kereszt, innentõl szalagozott volt az út a Résztvevõknek, amíg CsST egy fehér szatyorba nem tuszkolta a szalagokat, miután lemûtötte õket az ágakról. Fent egykori repülõtéri épület, lent az egykori vitorlázórepülõ-tér helye. Jó talajút a Sárga sáv jelzésig.

12.25 - Sorrento. 25 perc késés, nagyjából tartjuk a 4,1-4,2 km/h sebességû tempót. Megiszom az elsõ 2 l végét, bélyegzünk, a pont õre szintén vállalta a jõvõ évi közremûködést, búcsú, gyerünk tovább. Az oldalösvényen elkezd szakadni az esõ, esõkabát nem kerül elõ, viszont az iratok és a pénztárca vízmentes helyre kerülnek a zsákban. Ismét utolérjük Anitát, akit innen kezdve velünk tartott a Mammutfenyõkig. Szélesebb sáros út, héhány kanyar, CsST szedi a szalagokat. Kopott Piros M-eket kell követni, elõre küldöm a két résztvevõ (hiszen én szerkesztettem az itinert), tesztelem, eltévednek-e. A bal kanyart észreveszik, bár egy kicsit bátortalanul, de elérjük a Zöld keresztet, mely cselesen befordul a Kavics-árokba. Anitától müzlit kapunk, szükül a völgy, a sziklánál Anita csúszva érkezik meg a völgyfenékre.

13.20 - Meteor-szurdok, Mária-szikla. 30 perc késés, pontõr sehol, fotó, irány tovább. A betonúton jobbra tartunk, szusszanásnyi pihenõ Milkával. Aztán Budakeszi felé Hofi-viccek, Anita fárad, utolérjük a pontõrt. Váltunk pár szót majd sietünk tovább. A Kert után már nem esik az esõ, átkelünk a Fõ utcán, utolérjük Jeremcsuk Istvánékat, akik a 21/B rajtjába tartanak, jelentõs késéssel. Így öten haladunk Budakeszi utcáin majd az új hídon át az egykori dísznövénykert mementóihoz.

14.00 - Mammutfenyõk. Anita Célba ért, Jeremcsuk Istvánék viszont a Rajtba. 30 perc késés, a pontõr nem akarja õket továbbengedni, de a söprûkkel jöhetnek. Elrakom a 2 l málnát, fotó, füzetosztás Istvánéknak, indulás tovább. Mai kreppapír és tegnapi mûanyag szalagok nyomán (melyeket CsST szorgalmasan gyûjtöget) gyalogolunk a mezõn, Fenyõ, Tölgyfa utcák, fatelep-kerülés, szalagszedés következik a benõtt ösvény elején. Tûz a Nap. Majd elbújik a felhõk mögé. Új Piros M jelek, Szent Jakab Zarándokút sárga kagyló jelei, vizes bokrok, párás Csíki-hegyek. Létramászások, mohaszõnyeg, egyenes nyiladék, kissé több víz, mint pénteken. Szembe jön Katona Gabi, a hosszú-hajtás-hegyi pontõr. Jövõre Õ is jön, bélyegzünk, eszünk-iszunk, gyalogolunk - tovább.

14.50 - Hosszú-hajtás-hegy. 30 perc késés. Jó irányból kerüljük a bányát, szalagmentesítünk. Egy vizes fán Ákos ül, eléggé elcsigázva. Eddig valamennyi METEOR teljesítménytúrát teljesítette, szeretné ezt is. Elfogyott az energiája, görcsölnek a lábai. Mászás, irtás, fotó a Fekete-hegyek felé, ott fenn a Tarnai-pihenõ "trónol". B...us, oda kell felmenni? Meg még tovább, a legmagasabb csúcsra :-)) Ákosnak Richtofit krémet adok, bekeni lábait, indulunk, de nem nagyon hat a krém. Zöld háromszög, Hideg-völgy, bár viszonylag meleg van. Erzsébetpuszta nagyon védett bejárata után az Erzsébet- (Hideg-völgyi-) erdészlaknál Ákostól elbúcsúzunk, aki az autóbusz megállóhelyen ver ideiglenes tanyát. Mindenesetre gratulálunk Neki az eddigi teljesítményéhez. Toljuk tovább a Fekete-hegyekben, jobbról érkezik a nem létezõ Zöld Mária út, majd az erdõben a Sárga kereszttel együtt el is válik balra. Keresztezzük agy egyre sûrûbb szintvonalakat, kis tisztáson "uzsonnázunk" egyet. Nem sokkal utána Ildikó és Lajos már lefelé tart a pontról, õk is jönnek jövõre is rendezni. Bélyegzünk majd hamarosan hajtûkanyar következik.

16.30 - Fekete-hegyek, Tarnai-pihenõ. 60 perc késés. Fotó, emelkedünk tovább, az elágazásnál Istvánékat elküldjük a Piros, magunkat (CsST-vel) pedig a Zöld háromszögre. Utolsó emelkedõ a "nagy hegyre", ösvényen fordulunk a csúcs felé.

16.50 - Nagy-Kopasz. 60 perc késés. Pontõr - természetesen - már nincs, pár perc és már mi sem vagyunk a ködös csúcson, elhagyjuk a Csergezán Pálról elnevezett kilátót. Nem esik az esõ, gyorsan haladunk lefelé, elhagyjuk az erdészeti utat, meredeken jutunk le a rét szélére. A Kutya-hegy felhõben, mi pedig a vizenyõs rét sarkán átvágva hamarosan ismét erdõben. A Zöld háromszög talajútba torkoll, innen Zöld sáv mutatja az utat tovább. Nem sok minden látszik, örülünk Nagykovácsinak, vizes minden, zápor lehetett. Templom elõtti dísztér, víz nem kell már a hátralévõ 15 km-re, van nálunk elég folyadék. Piros sávra váltunk, fotó a református templomál, útvillánál irány balra a Szeles utcán. Megyünk bele ismét a felhõbe. Belépünk az erdõbe, szembe jön Nagy-Szénás hõsies pontõr csapata, jövõre õk is jönnek. Iszunk egyet, sziasztok, vizes képcsõn majd csúszós dolomiton kapaszkodunk, mint a kõszáli kecske. Leülök, fújtatok, CsST azt mondja, már nem lehet sok hátra (mármint szintbõl :-)). Nincs is, még 53 m szint GPSMap 60 Csx szerint. Szerintem itt megint 10 m-rel magasabbra tett minket, most nem érdekel, lehúzunk az északi hegyoldalban, sûrû felhõben / ködben csatlakozik az Országos Kéktúra. Szürkül, de amúgy is szürke minden.

18.40 - Nagy-szénási th. emlékfal. 70 perc késés. Pihenünk a padon majd indulunk a sétányon tovább. Még három óra, mondom, és ez be is jött... Murvás ereszkedõ, egyre sötétebb van, majd ismét Nagykovácsi. A Zsíroshegyi úton világosabb van, Bányász-emlékmûhöz most nem megyünk, sorompó, sötét erdõ, kutyaugatás.

19.10 - Egykori Zsíros-hegyi th. romja. 60 perc késés. Lámpák elõ, evés-ivás, indulás. Muflonok itatójánál kutya ugat, sûrû a köd. Sárga sáv elválik, Kék sávon megyünk tovább a Radványi sûrû-sötét erdõben. Errefelé már nincs sazalag, CsST-nek nincs dolga. Fényképezõ már nem kell. Kerek-hegy csúcsai jönnek, közben ismét rákezd az esõ. TESCO-s elem eddig bírta, hát 20 perc az nem sok. Megnyílnak az ég csatornái, a Vadcseresznyés ösvényén elõkerülnek az esõkabátok. Ömlik, már nem számít, hová lépünk. Telefon Lugosi Zolitól, hogy hol járunk. Ugyanis egy Hölgy elakadt a Remete-szurdokban, nincs lámpája és várja, hogy kimenekítsék. Már megyünk fel a Remete-hegyre, úgyhogy érkezik a segítség. National Geographic kamera nincs, viszont a teljes Nagykovácsi-medencét, Remeteszõlõst és a szurdokot átható "dizsi" van. Mindegy, legalább az éjszakai kilátás szép... De azért elõre is kell pillantani héha a (nagyon) vizes és csúszós dachstein mészkõszikák miatt. Kétszer lecsúszok, sebaj, van alkalom megállni elemet cserélni, inni, és tovább balettozni lefelé a sötét éjszakában :-)) Fények az erdõbõl, Jövünk, Oké! Rita áll egy fának támaszkodva, CsST-tõl tartalék lámpát kap, nagyon megörül nekünk. Hárman csúszkálunk tovább lefelé, míg szelídül a lejtõ és leérünk a vízgyûjtõhöz. Gyûjti is rendesen a vizet az Ördög-árok, a Nagykovácsi-medencében leesett csapadék mind erre akar eljutni a Dunához... Át-, de inkább belelépve érjük el a Dr. Pápa Miklós utat.

20.40 - Remete-szurdok, Dr. Pápa Miklós-emléktábla. 70 perc késés. Újabb telefon, hogy kérünk-e autós támogatást Máriaremetétõl. Rita sem kér, mi sem, úgyhogy a szurdokból kiérve a Csatlós, Ördögárok, Kerekhegyi és Hímes utcákon át felkapaszkodunk a Templomkerthez, melybe befordulunk. Az esõ elállt.

21.00 - Máriaremete, Kisboldogasszony kegytemplom. 70 perc késés. 9-et üt a templom harangja, majd derékszögû törésekkel jutunk le a Zsíroshegyi útra. Már eléggé ég a talpam, de nem nagyon érdekel, elrakjuk az esõvédõ cuccot és szedjük a lábunkat a cél felé. Náncsi néni vendéglõje kihalt. A Nagyrét utcából a névadó rét betonjárdája térünk, de talán jobb lesz mellette a dolomitos sétaút. A Nagy-Hárs-hegybõl semmi nem látszik, régi munkástalálkozók egykori helyérõl felkanyarodunk arra a sétányra, melyen egykor "munkásmozgalmi" tömegek haladtak a Nagy-rét felé. Utolsó emelkedõ a Fazekas-hegy nyerrgéig, majd a Gyermekvasút aluljárója után ráfordulunk a célegyenesre. Leszedjük az utolsó pár szalagot.

21.40 - Hûvösvölgy, Gyermekvasút végállomás. Cél, 70 perc késés. Igazolás, díjazás, az állomásépület bezárása. A "mentõakció" sikeres lett, ezért Rita és Párja hazatranszportált minket (engem és CsST-t) Tatabányára, amiért ezúton is Köszönetet mondunk!

MINDENKINEK KÖSZÖNJÜK A RÉSZVÉTELT, AKI ELJÖTT VALAMELYIK TÁVRA!

ELÕZETES STATISZTIKA (AZ INDULÓK SZÁMA ÖSSZESEN (FÉRFI/NÕ)):

METEOR 50: 104 (89/15)
METEOR Maraton: 25 (18/7)
METEOR 21/A: 76 (54/22)
METEOR 21/B: 61 (37/24)

MINDÖSSZESEN: 266 FÕ

Érdekes, hogy a 21/B mennyire "nõies" résztáv :-))

(Túl sokan nem adták fel, de a pontos statisztikához (TELJESÍTÕK) át kell majd nézni az áthaladási listákat és ezeket össze kell vetni a nevezési lapok adataival. Sajnos az ilyen jellegû pontos nyilvántartás eddig nem volt erõssége a túrának, 2015-tõl azonban ez is, mint sok egyéb más, máshogy lesz.)

Honlap
Képek 1
Képek 2

Üdvözlettel:
Rakk Gyula
rendezõ
 
 
MeteorTúra éve: 20142014.09.14 14:13:30
XXV. METEOR teljesítménytúrák rendezõi képek (Rendezés + 50 km-es táv "söprése" és pályabontás):

Képek (1. rész)

Képek (2. rész)
 
 
LábatlanTúra éve: 20142014.08.21 16:40:20

LÁBATLAN 35 (2014. 08. 20.)


Nem akartam bevállalni a Rajt megközelítéséhez "ajánlott", Tatabányáról 6.05-kor induló autóbuszt (Ki tudja, hányan lesznek rajta?). Ezért inkább Tatabányáról az 5.22-es vonattal elmentem Tóvároskertig és a hajnali Tatán átgyalogolva érkeztem meg az autóbusz állomásra (Közben a Tatai- (Öreg-) tó partján nagyszerû képeket készítettem a várról és néhány tó körüli mûemlékrõl). 6.35-kor indultam tovább a tardosi busszal. Tardos, szövetkezi boltnál átszálltam az innen 7.10-kor induló járatra, mely a Nyugati- és Központi-Gerecse között, a Bikol-patak szûk völgyében vezetõ összekötõ úton Süttõre, majd tovább Lábatlan Piszke nevû városrészébe vitt (a két buszon összesen vagy öten, ha voltunk).

A Központi-Gerecse északi részén: A Pisznice - Bersek-hegy csoportja


A Rajtnál Szabó Zsuzsa és Pinkert Laci egy sörsátor alatt "indította" a résztvevõket. 7.45-kor elrajtoltam: de még mielõtt dél felé vettem volna az irányt, leszaladtam a Duna felé és egy-két fotót készítettem a Lábatlan - Karva (Kravany nad Dunajom) révátkelõ környékérõl. Ezután a Közép-dunántúli Piros jelzésen nekivágtam az Öreg-hegynek. Az esõ próbálkozik, de nem igazán tud eleredni... A rendezett szõlõhegyi utcán egyre feljebb érve a Kan-berek és a Szõlõmellék nevû dûlõkrõl már egész jó kilátás nyílik a Börzsöny irányába. A nemrég lezajlott "Közép-dunántúli Piros Vándorlás" miatti jelzésfelújítás látszik is a viszonylag friss turistajelzéseken (bár az éles kanyarokban így is figyelni kellett!) A Nyagda-völgy gõzölgõ panorámája után a Borovicskás-tetõ (360 m) és a Bánom (211 m) közötti mélyútban jutottam fel a Borovicskás-tetõ és a Nyagda-tetõ (335 m) közötti kis nyeregbe. Kereszt, mária kép és egy rovásírásos, Bikolpuszta felé mutató fatábla várja itt a vándort.
A Nyagda-tetõ lapos hátán, nyiladékszerû úton vezet tovább a jelzés délkelet felé, a vadvédelmi kerítést követve. A Szágodó nevû keskeny hát tisztásánál bukkan elõ hirtelen a Nagy-Pisznice (546 m) mögött a gerecsei TV-torony. Innen északnyugat felé, a Haraszt-hegy (285 m) - Hajdú-hegy (358 m) felé is megkapó panoráma nyílik, délkelet felé tekintve pedig a Nagy-Eménkes (526 m) sziklás oldala látszik. Rövid sáros szakasz után a Margit-tetõ (kb. 400 m) és a Nagy-Eménkes közötti nyeregbe ér a jelzett út. Kis tisztás, természetvédelmi tábla és fenyves után lassan megkezdõdik az az elég meredek kaptató, mely a Nagy-Eménkes és a Törökös-bükk (511 m) közötti nyeregbe juttat fel. Az eddigi dachstein mészkõ uralmát innnen kezdve egyértelmûen átveszi az a jura-kori vörös mészkõ, melyet gyakran "vörösmárványként" emlegetnek (a Gerecsét emiatt nevezik a "vörösmárvány hazájának"). Ez a teljesítménytúra a vörös mészkõ legszebb kifejlõdési mellett vezet el: Nagy-Pisznice, Kis-Gerecse (497 m), Bánya-hegy (kb. 480 m). A három közül a Nagy-Pisznice szigorúan védett, látogatása természetvédelmi engedélyhez kötött. A Bánya-hegyen jelenleg is aktív bányászati tevékenység zajlik. Egyedül a Kis-Gerecse látogatható, melyhez a Gerecse Egyházi Üdülõ aló vezett kényelmes út.
A nyeregbõl a jelzés a Törökös-bükk oldalában, nagyon szép bükkösben egy bekerített fenyveshez vezet. Itt figyelni kellett a Piros sáv jelzésre, mert a helyismerettel nem rendelkezõ turistát könnyen megtréfálhatta egy balra térés... A Törökös-bükk ellapoosodó, délkelet felé nyújtózó, Domoszlónak nevezett erdõrészben ereszkedtem lefelé. Közben a vörös mészkõbe vágódott, kezdõdõ vízmosást lehetett alaposabban szemügyre venni, majd egy zsombolyszerû mélyedés után a vadvédelmi kerítés kapujához érkeztem meg. Az Országos Kéktúra jelzése is megérkezett a Bika-völgy felõl ide, a Maróti-hegy (385 m) kis nyergébe. A nyitott kapun átkelve egyre határozottabban mutatta magát a szemközti Gerecse (Nagy-Gerecse, 633 m) a TV-toronnyal. Néhány csepp esõ közepette értem le az egykor szebb napokat látott Pusztamarótra, ahol az esõházban megszereztem a túra elsõ igazoló bélyegzõlyét. A kanyargós talajúton folytattam utam, melyben ismét egyre több vörös mészkõ látszódott. A Rancs Fogadót elhagyva feljebb betonúttá válik a talajút, mely az egykori (régi) vasút nyomvonalán vezet fel a Vízválasztóra (kb. 380 m). Itt természetvédelmi táblák egész sora figyelmeztet az erdészeti utakon való engedély nélküli közlekedés és a medvehegyma, szintén engedély nélküli szedésének következményeire.

A Központi-Gerecse déli részén: A Gerecse - Bánya-hegy csoportja


A Kis-Gerecse északi oldalában, gyökeres ösvényen, már az Országos Kéktúra jelzésén haladtam tavább. Nagyszerû kilátás nyílik innen a Gerecse-patak völgyének túloldalán "trónoló" Nagy-Pisznicére és annak felhagyott, szigorúan védett, vörös mészkõ bányájára. Itt lent még a dachstein mészkõ az uralkodó, melynek mohás kibukkanásai folyamatos fotótémát kínálnak. A kis szent hely után még meredekebb kaptató következett és a távvezeték nyiladéka után lassan felértem a Kis-Gerecse Tûzköves-barlangot és a Jura-zsomlyolyt rejtõ, északnyugati hegyorrának (494 m) kis nyergébe, ahonnban egy-két perc alatt lejutottam a Gerecse Egyházi Üdülõ alatti útcsomóponthoz. Itt búcsút intettem az Országos Kéktúrának és a Kék háromszög turistajelzésen folytattam utam. Sûrûben, egy magasles mellett vezetõ úton jutottam fel a Gerecse (Nagy-Gerecse) és a Kis-Gerecse közötti nyereg fölé. Innen a délnek kanyarodó erdészeti úton kellett tovább folytatni a kapaszkodót. A tisztásról szépen mutatta magás a Börzsöny és a Pilis is. A sorompó után betonúton haladtam tovább, egyre magasabbra. A TV-torony elõtt hirtelen kisütött a Nap, de ez az állapot csak kb. 5 percig tartott. A kicsit megtévesztõ "Kilátó" feliratû tábla után jócskán megenyhült az emelkedõ és a GSM-torony mellett, szinte vízszintesen jutottam fel a hegység névadó és egyben legmagasabb csúcsára, ahol Mancocka bélyegzett (A geodéziai vasbetony mérõtoronyból nagyszerûen áttekinthetõ szinte az egész Dunazug-hegyvidék, de a Börzsöny, a Vértes és a közeli felvidéki területek is jól látszódnak innen. Reméljük, ezt a magassági alappontot is kilátóvá alakítják elõbb-utóbb, a Csóványos és a Pilis mintájára).
Rövid pihenõ után folytattam utam a Kék háromszög (egykori Országos Kék) jelzés alapján, néhány régi jelzés is látható még a fákon. Eleinte bükkösben, majd kerítés melletti ösvényen végül meredek hegyoldalon lehet lejutni a "régi vasúthoz", az Országos Kéktúra Gerecsét megkerülõ ágához. Innen egy hatalmas tisztás vadvédelmi kerítése menti lassú emelkedõ visz fel a Gerecse (Nagy-Gerecse) déli hegyorra (Szénégetõ-lapos, 535 m) és a Bánya-hegy közötti nyeregbe, ahol az egykori Bánya-hegyi erdészház áll, elég elhanyagolt állapotban. Az itt csatlakozó Zöld sáv jelzéssel együtt érkeztem meg a "Bánya-hegyi-tisztás" ellenõrzõpontjára. Itt annyira kisütött a Nap, hogy az esõkabát helyett a napszemüvegnek lett hirtelen nagyobb esélye. Zsíros kenyér, szörp, aztán indulás tovább. A Halyagos-hegy (445 m) nyerge elõtt a Zöld sáv jelzés elfordult Héreg felé, én pedi az Országos Kéktúrát követve folytattam utam, a szintén Halyagosnak nevezett erdõrészben. Kicsit már "égett" a talpam a vízszintes út miatt. A Halyagos és a kétcsúcsú Pörös-hegy (363 és 361 m) nyerge után az esõ ismét ijesztgetett egy kicsit, de mire elértem a Fábián-kõ elõtti vadföldet, már el is állt. Visszapillantás a Gerecse tömbje és a Héreg-tarjáni-medence felé, majd a csúszós sziklákkal megszórt ösvényen átkeltem az erdõ túloldalára. Innen már a Vértestolnai-medence felé lejt az út, a hátteret az Nyugati-Gerecse vonulata adja (Gorba-tetõ (505 m) - Öreg-Kovács (554 m) - Halyagos (445 m)), a vonulat alján meghúzódó Vértestolnával. A Központi-Gerecse utolsó, déli nyúlványának (312 m) oldalában ereszkedve értem el a Tata - Tarján közti összekötõ utat. Az elágazásnál szépen faragott oszlopokon álló "Gerecsei Tájvédelmi Körzet" felirítú tábla áll.

A Vértestolnai-medencében: német "vértesi" község a Gerecse szívében


Állítólag egy régebbi tájbeosztás az Öreg-Kovács hegyet a Vértes-hegységhez sorolta (Forrás), innen származna a "Vértes" elõtag. A falu felé kanyarodva néhány méter emelkedõ következett, majd az Országos Kékrõl Kék keresztre cseréltem a követendõ útjelzést. Vértestolna (Tolnau) Újtelep nevû településrészén át ereszkedtem le a Tarjáni-Malompatak, a medence vízgyûjtõje hídjához, miközben lefényképeztem a tenetõ díszes ravatalozóját. Az emelkedõ fõutcán is rengeteg a látnivaló: tájház, kultúrház, községháza, római katolikus templom. Ismét szemerkél az égi áldás, de már meg is érkeztem a presszóhoz, a következõ ellenõrzõponthoz. Itt Kerek Repkény és Kékdroid a pontõr. Váltunk néhány szót, majd indulok tuvább, mert már csak 2 és fél órám van hátra a szintidõbõl :-) Még egy kis emelkedõ az itt kezdõdõ Piros kereszt jelzésen, mely elvezet a szép Tûzoltóság mellett. A Kápolna-dûlõ gerincérõl meredeken kell leereszkedni a Káposztás-dûlõre, melyet a "Saloon - Paint Horse - Sheriff" nevû vadnyugati hangulatnál értem el (a kertben emlékmû és tarka lovak). A távolban a Vértestolnai medencébõl kilépõ Tarjáni-Malompatak Pes-kõ (399 m) és Halyagos közti koldusszállási szûkültete látszik. Még néhány kanyar és az öreg pincesornál elértem a Piros sáv jelzést.

A Nyugati-Gerecsében: Az Öreg-Kovács (554 m) - Halyagos (445 m) hegycsoportja


A kirakott útjelzõ papír alapján Turul - Tatabánya felé folytattam utam. Eleinte a Kopasz-bükk meredek oldala alatt kanyarog a jelzés a szálerdõben. Késõbb vadvédelmi kerítés mellé szegõdik, nemsokára hegynek fordul és felvezet a fiatalos felsõ sarkába, ahonnan még egy utolsó megkapó kilátás nyílik a Vértestolnai-medence és annak keleti szegélye a Pes-kõ vonulata felé. A kétcsúcsú Kappan-bükk (519 és 517 m) keleti oldalában aztán megkezdõdik az igazi emelkedõ. A dachstein mészköves ösvény a Nyugati-Gerecse talán egyik legszebb útszakasza! A gyönyörû bükkösben feljebb enyhül az emelkedõ és a jelzés egy-két völgyfõ fölött kivezet a Baji vadászház felõl érkezõ erdészeti talajútra. Itt pihenek egy rövidet, majd megkezdem az ereszkedõt. Kis tisztás szélén a Sárga sáv jelzés csatlakozik utamhoz és egy új pad mellett a térképen is jelzett Arany-lyuk csomópontjához vezet. Tovább ereszkedem a Piros sáv a sûrûben a Vértes László-barlang és az Ismeretlen katona sírja mellett a Vaskapunál lévõ elágazásig. Innen a Piros kereszt jelzésen kell tovább ereszkedni egyenesen egészen a Parkerdõben lévõ útcsomópontig. Következik a slusszpoén: Piros háromszög a továbbiakban követendõ jelzés, mely a túra legmeredekebb emelkedõjén vág neki az "északi gerincnek". Itt elfogy az energia: ennem és innom kell, mert nem tudok továbbmenni. Nemsokára újult erõvel vágok neki a még hátralévõ emelkedõnek, mely csak nagyon lassan laposodik el a gyönyörû mészkõsziklás gerincen. Lassan, de biztosan érek fel a Csúcsos-hegy (366 m) csúcsán épült "Aknatoronyhoz", a Ratzinger Vince kilátóhoz. Itt Lendvai Imréék bélyegeznek. Rövid beszélgetés után nekivágok az utolsó kilométernek. Néhány kirándulót lehagyva nemsokára ráfordulok a kõtárral ékesített sétányra, mely célegyenesként vezet a Turul-emlékmû parkolójához. Az itt lévõ esõház a cél, ahol Szabó Zsuzsa és Pinkert Laci fogad. Átveszem a díjazást, mely után még egy ideig beszélgetünk, majd a lépcsõsoron leballagok Újvárosba. Ragyogóan süt a nap, mire hazaérek.

Jó túra volt és az idõjárásra sem lehetett panasz. Köszönet!

Képek itt

Üdvözlettel:
Rakk Gyula
 
 
KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)Túra éve: 20142014.05.27 14:47:37
34. KINIZSI SZÁZAS - 2014. MÁJUS 24-25. KOLDUSSZÁLLÁS, 82. KM.
(Pontõri fényképek a Résztvevõkrõl)

Május 24. 18.00-21.59

Május 24. 22.00-23.59

Május 25. 00.00-01.59

Május 25. 02.00-04.30
 
 
Őrség (- Vendvidék) 75/50/30Túra éve: 20142014.05.20 14:22:38

Õrség és Vendvidék teljesítménytúrák (2014. május 2-3.)

- Túrastatisztika és néhány összefoglaló rendezõi gondolat -

Összes induló / teljesítõ: 463 / 457 fõ

Ebbõl

Vendvidék 25: 127 / 125 fõ
Vendvidék 12: 119 / 116 fõ
Õrség 50: 35 / 35 fõ
Õrség 30: 88 / 88 fõ
Õrség 20: 94 / 93 fõ

A teljes részletes statisztika felkerült a honlapra is.

A Vendvidék teljesítménytúrákra 246 résztvevõ jött el, akik gyönyörû idõben járhatták be a Vendvidéki-dombság gyönyörû tájait. Rengeteg kisgyerekes család is teljesítette a túrákat. Sajnos két ponton hiba csúszott a rendezésbe: kb. 200 méternyi jelzetlen útszakasz szalagozása kimaradt valamint kiadásra került egy régebbi igazolófüzet, melyben egy már létezõ Zöld kereszt turistajelzés jelzetlen ösvényként volt még feltüntetve. Ezen hibák miatt azonban senki sem esett el a sikeres teljesítésért járó díjazástól, miután beérkezett a célba. Az okozott kellemetlenségért a Rendezõség elnézést kér a Résztvevõktõl, akiknek ezúton is gratulálunk és köszönjük a részvételt!

Az Õrség teljesítménytúrákra 216 fõ látogatott el. Az idõjárás ezen a napon már nem volt olyan kegyes a Résztvevõkhöz, mint a Vendvidék teljesítménytúrákon, de nagyobb esõ nélkül zajlottak le a túrák. Az 50 km-es távon meglepõen kevesen álltak rajthoz, inkább a rövidebb távokat választották idén az indulni szándékozók. A 20 km-es táv itt is lassan a "családosok sétájává" válik. Az Õrség teljesítménytúrák Résztvevõinek is gratulálunk és köszönjük, hogy ellátogattak az "Õrállók földjére"!

Néhányan a május 1-én megrendezett Nagy Gáspár Emléktúrával együtt "tripláztak" a hosszú hétvégén + a leghosszabb távok egyidejû teljesítését is felvállalták páran.

Üdvözlettel:

TTT - Rakk Gyula - Sztancsik György - Varró Lídia
 
 
BudaiTúra éve: 20142014.05.18 17:44:35

BUDAI 50 - a teljesítménytúra, melynek résztvevõt "Yvette" oltalmába vette (2014. május 17.)

- Beszámoló geológiai fûszerezéssel -

- Képek a túráról -

Teljesítési idõ: 12.00 óra
Ebbõl
Mozgási idõ: 10.45 óra
Állásidõ: 01.15 óra

Elhatároztam, hogy eltérek a szokásos menetrendtõl és Tatabányáról Budapest kihagyásával próbálom megközelíteni a Szépjuhásznét. A 04.35-ös személyvonat természetesen késve érkezett és mivel csak 7 percem volt Bicskén az átszállásra, kissé izgultam, hogy a csigatempóban zötyögõ szerelvénnyel elérem-e a Volánbuszt. Öt percet késtünk, de a sofõr megvárt, itt még én voltam az egyedüli utas. Mány-Zsámbék-Páty-Budakeszi érintésével jutottam fel Szépjuhásznéhoz, melynek a menetrendeben Budapest-Tündérkert (???) a neve. A Rajtnál összefutottam néhány régi túratárssal.

Hárs-hegy - Fazekas-hegy csoportja (a hegyek teteje Dachstein mészkõ, a peremeken Hárshegyi homokkõ található, ahol festõi áttöréseket hozott létre a Kis- és a Nagy-Ördög-árok (Szépjuhászné út, Húvösvölgy))

Nevezés, majd 06.10-kor indulás a Sárga sáv jelzésen, amely egészen a Zsíros-hegyig volt hû kísérõnk. A Nagy-Hárs-hegyig intenzív emelkedõ, némi sárral. A csúcson megkaptuk az 1. bélyegzõt, majd irány tovább. Eléggé sáros ösvényen jutottunk le a Hárs-hegyi nyeregbe, majd szélesebb úton tovább a Nagykovácsi út keresztezésével, a katonasír után Hûvösvölgybe.

Hármashatár-hegy - Vadaskert csoportja (itt a hegyek tetejét dolomit és márga alkotja, a peremeken pedig Hárshegyi homokkõbõl álló rögöket találunk)

Az Ördög-árok hídja után csúszós ösvényen kapaszkodtunk fel a Vadaskerti-nyeregbe, majd elhagytuk a Hárshegyi homokkõ vidékét. A Vadaskerti-hegy, majd a Határ-nyereg után az Újlaki-hegy már dolomitból áll. A hegy elõtt megkaptuk a 2. bélyegzõt. A Hármashatár-hegy - Vihar-hegy oldalában "megszenvedtük" a túra talán legsárosabb szakaszát, amely a Csorda-kúttól a Virágos-nyeregig tartott. A Pesthidegkúti-medence szélén agyagos ösvényen vezet a jelzés.

Csúcs-hegy - Kálvária-hegy csoportja vagy más néven Pesthidegkúti-hegycsoport (a csúcsok környéke itt is dolomit, de egy-két hegyet teljesen a Hárshegyi homokkõ épít fel, a márga itt alárendelt szerepet kap)

A Virágos nyeregben megszereztük a 3. bélyegzõt és indultunk tovább a Csúcs-hegy északkeleti oldalában vezetõ "alsó oldalúton". Nyilván a feljebb vezetõ Guckler Károly úton haladó Országos Kéktúra kényelmesebb lett volna, de a kijelölt út a Sárga sáv jelzés volt. Elõzetes félelmeinket nem igazolta az út, csak két helyen volt igazi csúszásveszély a ferde ösvényen, de túl lehetett élni. A Kötõk padjától a ködön kívül nem sok minden látszódott a pilisi Kevély-hegycsoportból, így gyorsan továbbindultunk. A Szarvas-hegy- Kálvária-hegy oldalában jutottunk a Felsõ-Patak-hegy nyergébe, ahonnan már lefelé vezettt az út az Alsó-Jegenye-völgyig. Itt, a réten szereztük meg a 4. bélyegzõt, miközben a csodálatos napsütésben hagymás zsíros kenyeret majszolgattunk, szörppel és szódavízzel kiegészítve. Innen kezdve emelkedõn folytattuk utunkat a Paprikás-patak szurdokszerû áttörésében vezetõ, a hidakkal "tarkított" kényelmes sétaúton. Vízesés és egy szép sziklás rész után végleg átkeltünk a patakon.

Remete-hegy - Kerek-hegy csoportja (a Remete-hegyet és a Zsíros-hegyet Dachstein mészkõ alkotja, viszont e túra útvonala a kettõ közti "pásztán" (Kerek-hegy) vezetett, melynek anyaga még mindig a dolomit és a márga)

A Hidegkúti út után befordultunk a Középsõ-Jegenye-völgybe, majd a Sárga kereszt jelzés után - továbbra is a Sárga sáv jelzést követve - elváltunk a 30-as résztáv útvonalától. Intenzív, majd egyre enyébb emelkedõn jutottunk fel a Kerek-hegy erdejébe, ahol néhány éles törés után hiába kerstem az egykori esõházat, ma már nyoma sincs. Innen már nem tudtam túratársaimmal tartani a tempót, "öreges tempóra" váltottam, miközben elõkerült a Richtofit sportkrém is. Csodálkoztam, mennyire megritkították az erdõt a Zsíros-hegyhez közeledve. Aztán a Péntekiek egykori turistaházának romjainál megkaptam az 5. bélyegzõt.

Kutya-hegy - Nagy-Szénás - Zsíros-hegy csoportja (a fõgerinc triász Fõdolomitból áll, a peremeken másfajta dolomitból és Hárshegyi homokkõbõl álló rögöket találunk)

Nagykovácsi szélén vezetett tovább az útvonal, innen már az Országos Kéktúrát követve. A csillesor (Bányász-emlékmû) után az Antónia-nyereg következett, ahol a rengeteg útjelzõtábla okozozott kellemes meglepetést. Itt a Sárga sáv jelzés lekanyarodott az Antónia-árokba, legjelentõsebb túramozgalmunk útja viszont a Felsõ-Zsíros-hegy nevû gerincszakaszon emelkedett tovább. A lilás színû dolomit kõfejtõje után lassan elmaradtak a házak és egy rövid meredek szakasz után feljutottam a Nagy-Szénás keleti gerincére. Közben meg-meg kellett állnom (inkább ülnöm) pihenni. Fent, a kényelmes sétaúton nemsokára az egykori Nagy-szénási (Szabó Imre) antialakoholista turistaház helyénél lefényképeztem az emlékfalat. Innen meredeken kellett felkaptatni a hegycsoport második legmagasabb, füves csúcsára (ha nem is gyephavas, de a "Gyepszénás" nevet mindenképpen megérdemli :-) A csúcson mér elég gyengének éreztem magam és mivel sós dolgot nem hoztam magammal, egy kedves résztvevõ pár "megajándékozott" egy kis olivabogyó-lével. Lehajtottam és a további útszakaszon valóban jobb lett a gyomrom. Köszönet nekik! Néhány látképfotó elkattintása után indultam tovább. A Kutya-hegy - Nagy-szénás nyerge után a Fenyõs-tisztásnál szusszantam még egyet, majd a Kék kereszt jelzés alapján átkelve a hegycsoport legmagasabb hegyén, a Kutya-hegyen, kijutottam a hatalmas tisztásra. Itt kinyílt a panoráma nyugat felé: a Bicske-Zsámbéki-medencén túl felsejlett a Gerecse és a Vértes tömege is. Hegyi kaszálóréteken jutottam le a Fehér úthoz, a vadvédelmi kerítés kapujához. Itt megkaptam a 6. ellenõrzõ bélyegzõt.

Zajnát - Zsíros-hegy - Telki-hegy csoportja (itt a hegyeket Dachstein valamint dolomitos mészkõ és dolomit alkotja, a Nagykovácsi-medence felé esõ belsõ perem Hárshegyi homokkõbõl áll)

A Sárga sáv jelzésrõl Szalagozásra kellett áttérni. Kisebb emelkedõk és lejtõk, tarvágások jellemezték a következõ szakaszt a Telki-hegy erdejéig. Innen a Zöld sáv jelzést kellett követni tovább, amely a hangulatos Anna-vadészházhoz vezetett. Itt két résztvevõt kellett a helyes útra "terelnem". A jelzés nagyon szép völgyben ereszkedve érte el a vadvédelmi kerítést.

Zsámbéki-medence (kavics, homok, agyagmárga, agyag)

A mezõn tovább ereszkedtem Telki irányába, miközben megkapó kilátás tárult elém és ráadaásul a Nap is kisütött. A település utcáin többször irányt kellett váltani, itt ismét én mutattam meg a helyes útvonalat többeknek. Emelkedõn majd szintben haladó utcán értem el Telkiben a Kerék vendéglõt, ahol beszereztem a 7. igazolást. Már csak négy órám volt a maradék 18 km-re, úgyhogy igyekeznem kellett. A kis parkban a mûködõ kútból vizet tankoltam a pillepalackba, majd lassú emelkedõvel újból elértem a vadvédelmi kerítést.

Zajnát - Zsíros-hegy - Telki-hegy csoportja

Lassan emelkedõ ösvényen jutottam fel az erdészeti úthoz (az egész útvonalon alkalmazott "zerge fej" jelzés alapján), melyen kisebb ereszkedõ következett (Zöld kereszt). Itt ismét szénhidrátot vettem magamhoz, felkészülve a Fekete-hegyek emelkedõjére.

Nagy-Kopasz - Fekete-hegyek csoportja (a villagerinc szerû fõ tömeget (Hársbokor-hegy - Nagy-Kopasz - Vörös-pocsolyás-hát - Kecske-hát - Fekete-fej) Dachstein mészkõ alktotja, a Fekete-hegyek dolomitból állnak, a Budakeszi-medence felé esõ peremen jelentõs Hárshegyi homokkõ kibukkanások vannak)

A Sárga kereszt jelzésre térve át a Fekete-hegyek dolomitrögei alá kanyarodtam. Az út lassan emelkedett, majd egy rövid átvágással a Zöld háromszög jelzésre kellett áttérni. Itt elkezdõdött a tényleges emelkedõ. Eleinte erdõben, majd a Fekete-hegyek dolomit hegyorrán és gerincén haladtam tovább felfelé (Tarnai-pihenõ, megkapó kilátás a Biai-hegy - Kis-Kopasz csoportja és a Budakeszi-medence felé). Kis tisztásnál jelzésváltás a Piros háromszög jelzésre, mellyel egy darabig együtt haladt a Zöld kereszt jelzés is. Ereszkedõ az erdészeti talajútig, majd ismét emelkedõ következett a Kopasz-erdõ gerincéig. Innen igen sáros ösvényen kellett leereszkedni a erdõsarokhoz, ahol a Nagykovácsi felõl érkezõ Piros sáv jelzésen jobbra kellett fordulni és amely már Célig elkísért. Ettõl kezdve jobb lett az út minõsége. Kis nyereg után lefényképeztem a vaddisznók híres fürdõjét, a Vörös-pocsolyát (ennyi vizet én még sosem láttam benne). Erdõben, majd fiatalos szélén érkeztem a Piros kereszt jelzés kiágazásához. Az ellenõrzõpont néhány méterrel odébb volt, ahol beszereztem a 8. bélyegzõt. Másfél órám volt még hátra, úgyhogy usgyi tovább! A tölgyerdõ után rétek sorozata következett, majd egy nagy kanyar után, a betonútnál elértem a Juliannamajori-medence szélét (ebben a medencében ered a Kis-Ördög-árok). Néhol szép kilátás nyílt a környéki hegykoszorúra: Hársbokor-hegy - János-hegy - Nagy-Hárs-hegy - Fekete-fej, korlátozottan a Hármashatár-hegy irányába. A betonutat elhagyva, a következõ erdõsaroknál az útvonal belépett Budapest közigazgatási területére, majd rövid erdei szakasz után megérkeztem a Fekete-fej utcához, a Petneházy lovascsárda nevû ellenõrzõponthoz. Beszerezve a 9. bélyegzést, lehajtva két pohár szódát, elindultam a Fekete-fej csúcsa felé. Sikerült egy pihenõvel leküzdenem. A csúcson lefényképeztem a magassági pontként számontartott geodéziai vasoszlopot. Meredek ereszkedõn jutottam le a Kis-Ördög-árok homokkõ áttörésének felsõ végéhez. A Szépjuhászné úton felfelé kellett haladni pár száz métert.

Hárs-hegy - Fazekas-hegy csoportja

A híd után a Piros sáv jelzés meredek kapaszkodóba kezdett, ezt is sikerült egy pihenõvel leküzdenem, majd az ellaposodó, Hárshegyi homokkõbõl álló oldalgerincen feljutottam a Hárshegyi körútra. A padoknál szusszantam egy utolsót és a kényelmes sétaúton szedtem tovább a lábam a cél felé. Két túratársam elém jött, úgyhogy az utolsó szakaszt ismét velük tettem meg. Még egy fénykép az éppen az állomáson tartózkodó Gyermekvasútról, majd érkezés a Célba (18.10). Elég szintidõ kihasználós lett, de hát most ennyire futotta :-))

Fél óra múlva jött a Volánbusz, Páty-ig álltam, aztán lett ülõhely. Bicskén 2 perc volt a várakozási idõ. Tatabányán hazasétáltam és felidéztem a nap kellemes emlékeit (szinte csak ilyen volt).
NO esõ, NO rovar és bogár, viszont gyönyörû útvonal és majdnem végig madárdal és tücsökzene.

A szervezés tökéletes volt, az útvonal kijelölése 97%-os (csak egy-két helyen "döccent", de ennyi belefért).

Üdvözlettel:
Rakk Gyula
térképész-térinformatikus
 
 
Őrség (- Vendvidék) 75/50/30Túra éve: 20142014.05.06 19:39:44

Õrség és Vendvidék teljesítménytúrák - 2014. május 2-3. (Rendezõi képek)

Statisztika és gondolatok a rendezvényekrõl 1 héten belül.
 
 
Őrség (- Vendvidék) 75/50/30Túra éve: 20142014.04.23 08:46:12

Az Õrség és a Vendvidék teljesítménytúrák elõzetes bejárása (2014. április 6-9. - Képek)

Az Õrség és a Vendvidék teljesítménytúrák hivatalos honlapja
 
 
GerecseTúra éve: 20142014.04.22 12:59:07
XXXIII. Gerecse 50 képek
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár