Túrabeszámolók


Bakonyi Barangolás

nafeTúra éve: 20072007.10.17 21:35:26
Bakonyi Barangolás 55
GPS-el mért távolság: 56,6 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 1335 m.
Reggel nem kapkodtam el a pápai indulást, így a gyors nevezés után is csak hét óra tízkor kezdhettem meg a táv teljesítését. A nap folyamán az idõjárás gyakran még az elõzõ heti Kozmán tapasztaltnál is rosszabbnak bizonyult, így a csípõs hideg szélben alaposan kiléptem az elején. Okulva a tavalyi tapasztalatomból, most nagyon figyeltem, hol tér le a murváról a zöld jelzés a falu határában, s nem is tévesztettem el. A Csengõ-hegy aljában, az útkeresztezõdésben, mielõtt jobbra átvágtunk volna a mezõn, egy hatalmas bükkfa korhadt törzsével találkoztam, ahol a jó két méter átmérõjû törzsbõl, a kerületének háromnegyed részén, olyan 30-40 centiméter vastagságú külsõ rész maradt meg, ami azonban képes volt új koronát nevelni. Szép bükkerdõben gyalogolva értem el a Zoltay-forráshoz, ahol András, a Cuha-völgyi vasútvonalért rendezett túrák egyik szervezõje pontõrködött. Amíg beszélgettünk, két csoport is elkerült, majd beértek Margóék Balatonfüredrõl, akikkel tavaly együtt tettük meg a 40-es távot, a Zöld jelzésrõl való kis elkeveréstõl kezdve. Õk most is ezt a távot célozták meg. Bakonybélig együtt talpaltunk.
A csodálatos Kerteskõi-szurdok után, egy elágazásban, Mariannt és Zoltánt értük utol, akik kissé tanácstalanok voltak, melyik utat válasszák. Térkép nélkül indultak el. Hiába jó az itiner és a térképvázlat, legtöbbször azért igencsak kell a térkép is. Bakonybélig még egy helyen akartak rossz irányba menni, majd a Hársfa bisztró után is ellenkezõ irányba indultak. A bisztróban, a pecsételés után komolyabb frissítést tartottam, megettem egy szendvicset, majd jól kilépve, kellemes, inkább lejtõs ösvényen, irány a Gerence pihenõ. Az ellenõrzõ pontnál itiner tanulmányozás, mivel az elején két útvonalat is választhat az ember. Az egyik „könnyebb”, mint a másik. A szervezõk, az Odvaskõi-barlang felé vezetõt választották. A leírás szerinti tájékozódást, a helyet nem ismerõk számára nehezítette, hogy tavasz óta eltûnt a buszmegálló tábla. Nekem viszont a Bakonynak ez a része „hazai pályának” számít. Itt megint csak utolértük Mariannt, aki szintén 55 km-re vállalkozott, s megint csak elbizonytalanodott a tájékozódásban. Úgy döntött a továbbiakban nem fut, hanem csatlakozik az addig kialakult csoporthoz. A táv hátralévõ részét együtt tettük meg. Gyakorlatilag végig beszélgettük az utat, ami így idõben sokkal rövidebbnek tûnt.
Hosszú, több mint 400 m szintet tartalmazó, mindazonáltal szép kaptató következett a Kõris-hegyig. Az emelkedõ harmada körül, a csoport nagy része lemaradt. A fentebbi részekrõl helyenként szép kilátás nyílt a Kis-Alföldre, néhol pedig a Bakonyra. A hideg szél miatt nem mentünk fel a kilátóba. Némi pihenés után, elindultunk lefelé a kék barlangi jelzésen. Megnéztük a márványbányát, majd az Ördög-lik víznyelõ barlangot. A meredek hegyoldalon igen óvatosan haladtunk. A tempónk néha még akár a 2 km/h-t is elérte. Itt 900 m-en majd 200 m szintet veszítettünk, aminek nagyobbik része egy kb. 400 m-es szakaszra esett. Utána viszont egy könnyû séta következett az Öreg-sédi EP-ig. Ettõl kezdve, az útvonalunk megegyezett a 40-esekével. A túra leghosszabb aszfaltos szakasza után, másodszor mentünk el a Százhalom halomsírmezõ mellett. Rátértünk a zöld jelzésre, ahol alig gyõztük kerülgetni a pocsolyákat.
Rövidesen elértük a Bödön-kutat, ahol számunkra az egyetlen igazi frissítõ pont volt. Sajnos az utolsó km-en elkezdett fájni a talpam. Sikerült rá két vízhólyagot összeszednem, így a pihenõ közben „generálozni” kellett azt. Az EP-n ugyanaz a fiatal (talán középiskolás) csapat volt, akik tavaly. Lekváros-, vajas- és zsíros kenyérrel pótolhattuk az elégett kalóriákat, amit jó forró teával öblítettünk le. A továbbiakban már csak alig néhány képet készítettem.
Továbbindultunk, s figyelmetlenségemnek köszönhetõen rögtön tettünk egy pár száz méteres kitérõt, amit gyorsan korrigáltam. A kék jelzés elsõ szakasza meglehetõsen rossz állapotban van, de szerencsére az utána hátralévõ kilométereket már egész jól járható utakon és ösvényeken tettük meg. Hamarosan Szépalmapusztára értünk, ahol a pecsét mellé egy-egy almát is kaptunk, ami igen jól esett. Szép látványt nyújtott a Kõris-hegy a késõ délutáni napfényben. Egy mezõn átvágva újra bevettük magunkat az erdõbe, majd néhány halomsírt magunk mögött hagyva rátértünk a piros keresztjelzésre, amely már egészen a célig vezetett, bennünket. Kisvártatva utolértünk egy pápai petõfis srácot, aki a Bödön-kútnál hagyott le bennünket, s megígértem neki, hogy hazaviszem Pápára. Ennek megfelelõen egy kicsit visszavettünk a sebességbõl, hogy ne maradjon le, mert akkor a célban sokkal több idõt veszítettünk volna, mint így a lassítással, hiszen azért az õ sebessége nõtt azzal összehasonlítva, mint ha egyedül teszi meg a hátralévõ tíz kilcsit. Rövidesen egy újabb sport társ ért be bennünket, s úgy döntött, inkább nem elõz, hanem jön velünk. Egyre jobban éreztem a talpam, s mivel az újra elindulások voltak a legrosszabbak, ezért inkább mellõztem a fotózást.
Mire elértük az utolsó EP-t már a sötétszürkület idõszakában jártunk. Az erdõben Mariann már elõvette a lámpáját, a Tündérmajornál pedig utolsó megállásként, mindenki a lámpahasználat mellett döntött. A Csengõi-tetõ után végre feltûnt elõttünk Zirc városa, s egy félórás gyaloglással immár négyfõs csapatunk beért a célba.
Megkaptuk az oklevelet és a kitûzõt, majd jó étvággyal nekiestünk a zsíros- és vajas kenyér hegynek. Mire elvertük az éhünket, kiderült, hogy Mariann társa, még éppen hogy csak elérte a Bödön-kutat, tehát valószínûleg megint csak sikerült elkevernie.
Jól szervezett, kellemes gyalogtúrán vehettem részt. Véleményem szerint az 55-ös távnak igen jól jött volna még egy etetõpont a Kõris-hegyen. Bakonybél és a Kõris-hegy között ugyan csak, 12 km a távolság, de nagyon energiaigényes. Az újabb 11 km-en a Bödönkútig, igencsak megéheztünk, sõt közel kerültünk az eléhezéshez.
Az indulásnál 11 órás teljesítési idõt céloztam meg, amibõl 12 óra tíz perc lett, pedig ahol lehetett igencsak tempóztunk, s a megszokotthoz képest, csak fele mennyiségû fényképet készítettem. Szóval a 14 órás szintidõ egy cseppet sem túlzott.
Most a saját káromon tapasztalhattam meg, hogy ilyen hosszú túrának csak bevált felszereléssel vágjunk neki. A bakancsban még nem mentem harmincegy-két kilométeresnél hosszabb távot, abból is csak kettõt, ráadásul még sohasem használtam benne sport lúdtalpbetétet, sõt ha már lúd(talp), legyen kövér, a zokni is vadonatúj típusú volt. Méretes vízhólyagokat tört a talpamra és a sarkamra.
A Balatonfüredi TE honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2007-es événél megtalálható lesz néhány, a túrán készült fénykép, amint palabe felteszi azokat.