Túrabeszámolók


Normafa

emgergoTúra éve: 20052005.04.14 14:42:02
Normafa 20

SummerComfort volt oly kedves, hogy felvitt a rajtba; ahol speti2 és Lutak is készülõdött, no meg Joeyline versenybíróként üldögélt.

Teljesen szabályos rajtot vettünk, én pedig ráébredtem, hogy semmi kedvem spetiék után rohanni, így inkább lassítottam. János-hegy elõtt fényképeztem (és dobtam egy hátast), és elment mellettem Ryan.

Lefelé a P- elég jól járható volt (jelzést viszont alig láttam); és meggyõztem magam, hogy nem kell nekem zacskón léecsúsznom. Viszont eme "csúszós" megoldással megelõzött egy srác, vidám vigyorgással. Szépjuhászné után eseménytelenség Csacsi-rétig (azon kívül, hogy baromi álmos voltam). Itt eszem-iszom (pont jókor jött a csoki+nápolyi); egy kisfiú (gondolom) anyukájával jött egész jó tempóban. A gyerek felgyorsult a csokimeghajtástól :-))). Makkosmáriánál fotó, majd tovább, hosszú sor elõtt érek a Végvári-sziklához.

A jeges emelkedõ szívja az erõm, úgy érzem, nem haladok (pedig az utólagos mérés szerint 4 fölött volt az átlagom itt is, érdekes). A Piktortégla-üregeknél a pontõrök éppen az alkoholmérgezés/halálra ivás rejtelmeirõl csevegnek, pöcsét után tovább a sárgán. Elhagynak ketten, egyedül megyek, de ez így esik jól. Semmi kedvem más tempójában menni, kellemes a szép havas erdõben csendben, gondolatokat megtisztítva járni.

A következõ pontnál dõzsöl a horda :-))). Beszállok én is, isteni a zsír és a kenyér; jó a tea. 4 kenyérrel késõbb elálmosodok, de szunyókálni nem lehet, így megyek tovább. A régi Z- remekül látszik az Irhás-árokban, végre én is elõzök egyet-kettõt. Pont, emelkedõ, jég, csúszkálás. Egy világoskék kabátos, szemüveges lány cipõje nem viseli túl jól a jeget, fákba kapaszkodva halad. Jön a Zhsz, jegesedett lejtõ, a tetején a remek tempóban nyomuló efemm elõz meg. Kellemetlen emelkedõ, fújtatás, a kápolna továbbra is nagyon aranyos. Talán a kedvenc helyem a Budai-hegységben.

A szerpentinen nagyon belassulok, fotózok, nincs energiám menni. Fárasztó hetem volt, ki is jön rajtam. 5:45 alatt érek be a "Lemaradás" címerén látható csigához méltóan. De nagyon jó volt :-)

Célbaérkezés után egy órán keresztül kattogtatom a gépet, végre kisüt a nap, van fény. Vidáman megyek haza.

Nagyon jó túra volt, a legfinomabb zsíros kenyérrel, amit eddig ttúrán ettem (persze nem ez az elsõ értékelési szempont, de extraklasszis volt!).