Túrabeszámolók


3x7/ 7+7/ 7 Mérföldes Tekergés - tavasz

nafeTúra éve: 20082008.04.01 21:36:55
3x7 mérföldes tavaszi tekergés
Errõl a túráról, sem mért távolságadatom, sem pedig szintemelkedésem nincs. Szégyen, de az órámat, csak az elsõ ellenõrzõ pont elõtt indítottam el, azonban így is 580 m szintet mutatott a végére. Térkép alapján, még vagy 120 m jön hozzá. A Rózsa Sándor-barlangtól, vagy 5-6 km-en át, a GPS-em nem találta a mûholdakat, így nincs pontos távolságom sem. Ezt a szakaszt egyenesnek vette, a számítógép, a track hosszának kiszámításakor, és a távolság így is 32 km-re adódott. Mivel azonban ez a völgy egy viszonylag egyenes szakaszán volt, így a tényleges érték, csak néhány száz méterrel lehet több.
A rossz idõjárás miatt, csak fél kilenc körül tudtam nekivágni a távnak. Jó 15 centis hóban indultunk. A cudar idõ, sajnos sokakat elriasztott a részvételtõl, fõként a kisgyerekes túrázókat. A 3x7-es távon csak 34-en indultunk. A székesfehérvári csapat is kénytelen volt lemondani az indulásról, váltó cipõ hiánya miatt.
Az elsõ emelkedõn, jól kimelegedtem. Sokat volt a fejemen a kabátom kapucnija is a hóesés, és fõként, a fákról ránk potyogó hó csomók miatt. Ettõl függetlenül, kellemes gyaloglás után érkeztem az elsõ ellenõrzõ ponthoz. Eddigre megszûnt a hóesés is. A nyílt részeken jól lehetett látni, ahogy észak-kelet felõl egyre világosodik a felhõk alatt.
Az erdei szentélytõl, jó kis 90 m-es emelkedõ következett a Hosszú-kígyós mellett. Nemsokára, már a második ellenõrzõ ponton voltam. Pecsételés és vízvétel után, továbbindultam a Csikling-vár felé. Néhol már kellett egy-egy pocsolyát kerülnünk. A murvás út keresztezése után, itt-ott már kikandikált a hó alól néhány medvehagyma levél. A szaga, már a tavaszt idézte. Hamarosan újabb ellenõrzõ pont következett, nyuszi tojással. A várat most nem néztem meg alaposabban, nem volt kedvem esni, a sáncárok meredek rézsûjén.
A kék háromszögjelzésig, murvás úton talpaltam, amit nem igazán lehetett észrevenni, a hó alatt. Lekanyarodtam a jelzésre. Alig mentem pár száz métert, amikor megint csak havat kezdett a nyakamba rázni a szél. Kapucni fel. Egy pillanat múlva egy faágról, az összes hó rám zúdult. Szabályszerûen hóembert csinált belõlem. A piros jelzés után, már kezdett latyakossá válni az út. A bükkös árok egy 530 m-es szakaszán 131 keresztbedõlt fát és faágat számoltam meg. Sebesség? Maximum 2 km/h. Ehhez képest a Burok-völgy már egészen könnyen járható.
Végre a völgyben voltam. Az eddigiektõl eltérõen, most olyan volt a szél iránya, hogy alig védett tõle a völgy. Egy házaspárral találkoztam, s egy darabig együtt mentünk. Õk is jó sokat fényképeztek. Ahogy haladtam, egyre kevesebb lett a hó, s több a latyak. Ezzel együtt viszont virágot is jóval többet láttam. A Lepke tt-hez képest megint csak volt 8-10 olyan virág, amivel elõször találkoztam az idén. Az Iker-barlangok után elbúcsúztam társaimtól, s nagyobb tempóra váltottam. Az eredeti tervemet, hogy barlangokat keresek meg, a hó és sár miatt feladtam. Késõbb kiderült, szerencsére.
A Kis-Burok-völgy bejáratáig egész jól haladtam, a fényképezési megállókat leszámítva. Azt hittem, én kis naiv, hogy ez az utolsó rész könnyû lesz, hiszen mindig ez volt a völgy legkönnyebben járható része. Most azonban a frissen gléderezett út ízelítõt adott, a késõbbi sárból. Remélem nem azért csinálta ezt az erdõgazdaság, mert le akarja tarolni, a völgy hozzáférhetõ erdejeit. Kiadós ragadós dagonya után elértem az aszfaltot. Gyorsan elõ a szendvicset és a völgyben szedett medvehagyma levelekkel bekebeleztem. Alaposan megéheztem eddigre, de a Burok-völgy nem volt alkalmas menet közbeni evésre.
Bakonykútiban megkaptam a következõ pecsétet. Órámra nézve rájöttem, jobb is, hogy nem kerestem barlangokat, mivel már csak 3 órám volt a célzárásig. Tavaly száraz idõben kettõ és fél, amibõl kettõ elég is volt a célbaéréshez. Biztos voltam, benne most még ez a három óra sem sok. A faszobrok fényképezését kihagytam. Van róluk képem bõven. Viszont egy a kerítés tetejének magasságából ugató kuvasz a gép elõvételére késztetett. Valószínûleg egy pince tetején lehetett. Mire az elsõ képet elkészítettem, még egy husky és egy másik kutya is csatlakozott hozzá. A burok partra vezetõ út is a dagonyáról szólt. Az erdei ösvény elõször dagonyás, majd „csak” latyakos volt. Ellenben találkoztam tavaszi hériccsel is jócskán.
A murvás út elhagyása után, olyan dagonya következett, ami vetekszik, a Bakonyi Mikulás Cuha-hegyrõl levezetõ szakaszával, s ilyen szakasz több is volt a célig. Amikor a sárban, a Mellár mellett észak-nyugatnak fordultunk, jó erõs pofaszelet kaptunk. Nem elég a sár, még a szélbe is szabályosan bele kellett dõlnünk, hogy haladni tudjunk. Ezen a szakaszon lehagytam néhány túratársat. Az Eszenyi-rét elõtt óriási pocsolyák próbálták utunkat állni. Alig lehetett õket kikerülni. A Köves-dombon, szabályszerûen örültem a hónak. Az csak csúszott, de nem ragadt. Ettõl kezdve havas és sáros szakaszok váltogatták egymást. Szerencsére a Dóra-hegyi szakaszon, a legmeredekebb lejtõkön, csak ragadt a sár, de nem csúszott!
Végül, esés nélkül sikerült célba érnem. A tavalyi két órával szemben, most majd két és háromnegyed óráig tartott ez a szakasz, s jó sokat kivett belõlem. A tavalyi Bakony 50 nem fárasztott így el, mint most a sár. A célban tavalyhoz hasonlóan, jó kis szendvics és forró tea várt.
A túra rendezése és ellátása ugyanolyan jó volt, mint tavaly, az idõjárásról viszont a szervezõk nem tehettek. A Burok-völgyben, az Iker-barlangokig tél volt, utána a Mellárig tavasz, majd a célig megint csak tél. Így is szép túrának bizonyult. A Burok-völgy sziklái, még a tavalyinál is jobban látszottak.
A túráról, a hét vége felé lehet képeket találni, a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2008-as événél.