Tihanyi Gejzírit 33 elsõ benyomások...
Az elõzõ héten lezajlott Gerecse 50 annyira felvillanyozott és feltöltött energiával, hogy elhatároztam, a következõ hétvégét sem fogom tétlenül tölteni. Ugyan a túra idén Vasárnapra esett, de mivel a leghosszabb táv is csak 33 km volt, így bíztam benne, hogy nem fog annyira leamortizálni, gondolván a másnapi munkába menetelre.
Gyönyörû napos idõ fogadott minket az örvényesi vasútállomáson (rajt), ahonnan 8:00-tól lehetett nekivágni a meghirdetett két távnak. (20,33) A nevezés zökkenõmentesen zajlott…azt leszámítva, hogy helybõl 10 perc mínusszal indultam, mivel az itinerre 8:45 került, holott az órám még csak 8:35-öt mutatott. Sebaj, gyors egyeztetés a pontellenõr bácsival, korrigálás és már suhant is 6 fõs kis csapatunk a kijelölt útvonalon, ki-ki a maga tempójában.
Az itiner szöveges részt nem tartalmazott, mindössze egy gyenge és silány, fekete-fehér miniatûr térképrészlet fénymásolatot. Ennek ellenére a túra során egyszer sem tévedtünk el, amely talán inkább volt köszönhetõ az egyértelmû útvonalnak és jelzéseknek, mint magának az itinernek. Az út során a szinkülönbség viszonylag egyenletesen oszlik el, ezért kifejezetten jól futható túra.
Az elsõ „élõ” ellenõrzõpont a zádorvári kilátónál volt, amelyet kényelmes mégis viszonylag gyors tempóban sikerült elérni, érintve egy „lyukasztó” ep-t. Murvás, földutak váltogatták egymást, minimális szintemelkedéssel és különösebb látnivaló nélkül. Az útvonal ezen része a Tihanyi-félszigettel teljesen ellenkezõ irányba vezetett, egészen odáig, amíg vissza nem értünk Aszófõre. Valójában semmi köze a gejzíritekhez, vagy akár a Tihanyi-félszigethez. Nem is igazán értettük, hogy miért pont ezen szakasz ölelte fel a túra 1/3-adát? A résztvevõk száma sem volt eget rengetõ, a rövid távon kb. 600, míg a hosszú távon kb. 250 ember indulhatott. Aszófõre visszaérve a balatoni fõút mellett haladó biciklis úton folytatódott az útvonal egészen az Apáti templomromig. Ellentétben a túra elõtt szerzett információinkkal, vízvételi lehetõség számos helyen kínálkozott. Zádorvárig két helyen is láttunk mûködõ artézikutat, visszaérve Aszófõre kocsma mellett haladtunk el, míg a Tihanyi-félszigeten kalandozva, a természetvédelmi õrháznál számíthattunk folyadékutánpótlásra. A túra igazán szép része – szerintem – a fent említett templomromtól indult. A félszigeten szinte mindenhol egy nyomvonalas túristautak vezetnek, így elkerülhetetlen a folytonos kerülgetés, bár ezt nem igazán éreztem zavarónak. A félszigeten néhol árnyas, néhol nyílt szõlõültetvények övezte, napos részek váltogatták egymást érintve a Belsõ-tavat, ahonnan gyönyörû panoráma nyílt Tihanyra és a környezõ vidékre. A gejzíritkúpok mellet elhaladva és kiérve az Esõház; Hálóeresztõ nevezetû ep-hez, minden eddigi túránál szebb panoráma és látvány fogadott bennünket. Ha a Tihanyi-félsziget „belsejére” azt találtam volna mondani, hogy gyönyörû, akkor ez a látvány lenyûgözõ és magával ragadó volt. Egészen a nyereg-hegyi ep-ig (ahol a túra során egyszer már jártunk) az útvonal a Lóczy Lajos tanösvényen vezetett. Az útvonal néhol közvetlenül a hegy- és sziklafal peremén kanyarog, egyik oldalon az erdõvel és hegyoldallal, a másikon a Balaton csodálatos és szédítõ panorámájával. A tanösvényt a természetvédelmi õrház szakította félbe, ahol egy már korábbi ep-n szerzett információk szerint zsíros kenyér és tea várta volna a megfáradt túrázókat…persze ha az a volna nem lett volna. Itt sajnos csatlakoznom kell az elõzõ beszámolók negatív kritikáit illetõen. Sem zsíros kenyér, sem tea nem volt, illetve messze nem elegendõ mennyiségben, az a kevés ami meg volt pillanatok alatt elfogyott. Az újabb adagért való "hadakozásban" mi sem kívántunk részt venni, inkább a saját szendvicseinket majszoltuk, majd gyorsan tovább álltunk.
Az itt tartózkodó pontellenõrök magatartása is felháborító volt! Amikor odaértünk és a párom átnyújtotta pecsételés céljából a félbehajtott(!!!) itinert, a pontellenõr visszadta, hogy ezt így nem tudja elfogadni és szíveskedjen kinyitni. A viselkedése, akárcsak az elhangzott mondata abszurd és érthetetlen volt számunkra. Nem igazán tudtuk hova tenni. Itt azonban azonnal le is szögezném, hogy a többi ellenõrzõ pontnál rendkívül kedves és segítõkészek voltak a pontellenõrök.
A nyereg-hegyi ep-tõl az útvonal teljesen megegyezõ nyomvonalon vezetett vissza az aszófõi vasútállomásig. Sajnos a vasútállomás céljában további felháborító dologgal kellett szembesülnünk. A szervezõk még ahhoz sem vették a fáradtságot, hogy az elismerõ oklevélen a nevet kitöltsék. Szerintem ez az igénytelenség és a nemtörõdömség csúcsa!
Összességében ha az útvonalat kicsit korrigálnák egy rendkívül egyedi és szép túra kerekedhetne belõle, amely a szervezõk felkészületlensége és minõsíthetetlen stílusa (tisztelet a kivételnek) ellenére is tetszett, köszönhetõen a gyönyörû Tihanyi-félsziget útvonalainak és balatoni panorámájának.
Ami tetszett:
- A túra Tihanyi-félszigeten vezetõ része, az egyedülálló panoráma
Ami nem tetszett:
- A szervezõk felkészületlensége és egyes pontellenõrök modora
- A túrán az ellátás konvergál a mínusz végtelenbe… lényegében nulla, semmit sem kapsz
- Gyenge minõségû itiner
- Gyenge minõségû kitöltetlen, biankó oklevél (!?)
- Az útvonal átgondolatlansága. Nem lett volna különösebb ördöngõség kihagyni a betonos szakaszokat, esetleg beiktatni Tihany települését is, és igazán befejezõdhetett volna a túra Aszófõn, mivel az a +2 km már igazán nem számított volna senkinek.
Jó túrázást mindenkinek! |
