K³ – kerékpáros kalandtúra
Link: www.k3-vdo.hu
2008. július 11-13. között, elsõ alkalommal került megrendezésre a K³, mely egy új, hagyományteremtésre törekvõ kerékpáros rendezvény. Röviden összefoglalva a K³ egy tájékozódási és stratégiai, csapat-túraverseny. A hangsúly azonban nem a versenyzésen, hanem, amint az a nevébõl is kiderült, a Kalandon van!
Ennyit a hivatalos szövegezésrõl, ugyanis az idei K³-at a csapatunk inkább bulinak, mint kihívásnak fogta fel. Ennek ellenére sikerült megszereznünk a második helyezést. De ne szaladjunk ennyire elõre, jöjjön elõbb egy laza, kedvcsináló beszámoló.
Péntek késõ délután 7-kor még javában vasaltuk fel István barátommal a csapatmezre a frissen nyomott, halálfejes Rotburg (Pilisvörösvár) All Stars emblémákat, hiszen az egyen pólóért a kiírás szerint plusz pontok jártak. Aztán bringákat és cuccokat fel, kocsiba be, ablakot le, kettesbe be, nagykirály a hangerõ, és irány a pomázi Bázis, a Sashegyi Sándor Általános iskola tornaterme. Itt ismerõs tornacipõ szag és 30 lelkes sporttárs fogadott. Csapatunk harmadik tagja, Tomi is ott volt már. A fal mellett pihenõ biciklikbõl elsõ ránézésre meg lehetett állapítani, hogy a nevezõk java része fiatal titán, aki talán inkább gyalogtúrákon villog, és a kerékpáros túrázást csak kiegészítõ sportágként ûzi. Specialized össztelós bringáink így kissé kilógtak a sorból.
Este 9-kor, nevezés, közös beszélgetés és némi sör elfogyasztása után megkezdõdött az eligazítás, ami családias hangulatban telt. Mindenki finoman méregette a másikat, latolgatta az esélyeket. Mivel bulira fogtuk a dolgot, ezek után megnéztük ez egyik helyi kocsmában -további védõital és csülökpörkölt elfogyasztása mellett- a Magyar-Szlovén vizilabda meccset. Éjfél is elmúlt már, mire a tornatermi szivacsokon nyugovóra hajtottuk a fejünket.
Reggel fél hatkor csörgött az óra. Büntetõ idõpont, de aki túlélõ túrára jön, az ne nyávogjon. Hidegzuhany, pumpálás, gyors lánc olajzás, és már kaptuk is a 60 ellenõrzõpontot tartalmazó itinert. Meg volt adva elõre, hogy melyik Pilis-Visegrád hegység térképre van szükség. A pontok a térképen lévõ koordinátarendszer alapján voltak beazonosíthatók. Egy mezõ viszonylag nagy területet ölelt fel, így azon belül egyesével kellet kibogarászni a konkrét helyeket. Mindegyik ponthoz tartozott egy kérdés is az ellenõrzõlapon, amivel bizonyítani tudtuk, hogy tényleg jártunk az adott helyen – „Hány deszkából áll a vadászház nagykapuja?” volt az egyik. A hely megközelíthetõségétõl függõen ezek a pontok 10 és 50 közötti pontszámmal gyarapíthatták a csapatot. Voltak õrzött helyek is, ahol extra feladatokért extra pontok jártak.
Bejelölgettük az ellenõrzõpontokat a térképen. Egy szép kerek, kb. 200 km-es kör jött ki, uszkve 4000 m szinttel. Mivel elõször vettünk részt ilyen versenyen, nem volt igazi stratégiánk, izomból próbáltuk megoldani a problémát, aminek az lett az eredménye, hogy az elsõ két állomás meg sem találtuk, úgy eltévedtünk a sebességünkhöz mérten viszonylag ritkán felfestett turistajelzések „segítségével”. Hiába, ez nem gyalogtúra. Más terv kell. Ez komolyabb kihívás, mint gondoltuk. Kicsit visszavettünk hát a tempóból, és azokra a helyekre koncentráltunk, amiket korábbi túráinkról már ismertünk. Így dél körül, Szentendre,- Pap rét, és 8 pont érintésével, vegyes terepen, elsõként a csapatok közül elértük a legtávolabbi, visegrádi õrzött pontot.
Iszonyat meleg volt, ezért a szellemi feladványok abszolválása után Dömösön megálltunk ebédelni. Latolgattuk, hogyan is menjünk tovább. Végül a mellett döntöttünk, hogy Pilis-tetõ - Kevély-nyereg tengelyen folytatjuk az utat. Innen fõleg terepen, erdõben vezetett az út, aminek nagyon örültünk, hisz montenbájkosok vagyunk, vagy mi. Az árnyas részeken is 30 fok fölötti volt a hõmérséklet, amit nehezen viseltünk. Meg kell említenem azt a párost, ami egy lányból és egy fiúból állt. Úgy saccoltuk, hogy a lány kb. délig fogja bírni. Nagyot tévedtünk. Mindenhová –kivéve Visegrádot, mert más utat választottak- elõbb értek oda, mint mi, értékes bónusz feladványokat halászva el az orrunk elõl. Az egyik ponton még segítettek is megtalálni a kérdésre a választ. Respekt és tisztelet nekik. Ez úton is köszönjük a baráti hozzáállást.
4-5 pont és a Két-Bükkfa-Nyereg érintésével –ahol csapatunk egyik tagja a meleg miatt kénytelen volt feladni a versenyt- elértük a következõ õrzött pontot, ahol a kedvenc feladatunkat, kéz és láb használata nélküli krumpli terelgetést kellet végrehajtanunk. Vicces volt. Kiforrott csípõtechnikával 30 méterre sikerült elgurítanunk a burgonyát. Innen leereszkedtünk Pilisszentkeresztre, majd a hátsó murvás úton megközelítettük a Nagy-Kevélyt. Sietnünk kellet, hiszen a kevély-nyeregben található ellenõrzõpont 7-kor zárt, és már majdnem 6 óra volt ekkor. Tekertünk, mint az õrültek, és 6:55-kor ott álltunk a lerombolt menedékháznál. Gyorsan megoldottuk az ördöglakat kinyitását, sõt még szemetet is szedtünk (plusz pont járt érte a célban), és az elrejtett bónusz pontokat is megtaláltuk. Ezután lezúdultunk az egri várhoz, a betervezett utolsó ponthoz, majd magunkhoz és a nap fáradalmaihoz képest komoly tempóban visszavágtattunk Pomázra. A 14 órás szintidõbõl 13:55 percet kihasználtunk.
Itt két kiesett csapat és a már említett fiú-lány páros és persze a stáb pihentette megfáradt szervezetét. A következõ 5 percben az összes csapat visszaért. Ki elégedetten, ki kissé megtörve, de mindenkin látszott, megtette, ami tõle tellett. Némi életmentõ gulyáslé és egyéb, nagy mennyiségû folyadék elfogyasztása után következett a feladatlapok közös kiértékelése, majd az eredményhirdetés (ahol volt némi pont elszámolás-kavarás). Csapatunk, a Rotburg All Stars 100.9 km, 2272 szint megtételével (9:57 perc tiszta menetidõvel), 19 pont érintésével a második helyet csípte el – nekünk nagy meglepetésre. Az elsõ természetesen a profi fiú-lány páros lett, akik 120 km-t és 2500 szintet gurultak.
Levezetésként a versenytársakkal és a szervezõkkel közösen beültünk egy helyi krimóba, és megbeszéltük a nap történéseit. Mindenki megosztotta a másikkal a saját tapasztalatait, élményeit. Újra éjfél után tértünk nyugovóra a tornateremben. Másnap reggelivel ébresztettek a szervezõk, majd mindenki összeszedte a cuccait, és elindult hazafelé.
Nagyon örülünk, hogy részt vettünk ezen a – reméljük - hagyományteremtõ túrán, ami bármelyik csapatépítõ tréninget simán kenterbe verte. Bringás szemmel is nagyon élvezetes volt a verseny, és erõnlétileg valamint szellemileg is igénybe vette a brigádot. Köszönjük a szervezõknek a lelkes elõkészítõ munkát, ígérjük, jövõre is ott leszünk az eseményen, ami természetesen egy teljesen más tájegységen lesz megrendezve.
Rotburg All Stars tagok:
Martos Tamás
Nagy István
Bíró Zsolt
Pozitívumok:
- Lelkes szervezés
- Kellemes szállás
- Ár/teljesítményben verhetetlen (3000 Ft/ fõ a versenyért, a két éjszakáért +
a szombat esti gulyásért + a vasárnap reggeli zsíros kenyérért + az ajándék
pólóért)
- Izgalmas, változatos pontok és kérdések
- Kerékpáros szemmel is kemény kihívás
- Erõs csapatszellem építés
- A versenytársak mind jó arcok
Negatívumok:
- A WC és zuhanyzó hagyott némi kívánnivalókat maga után
- Kis fejetlenség az eredményhirdetésnél
Jótanácsok résztvevõknek:
- Jó térképet és tájolót hozzatok magatokkal
- Érdemes átgondolni a stratégiát indulás elõtt, és menet közben, ha kell,
változtatni azt a terep függvényében
- Bringák sokat kapnak, készítsétek fel õket alaposan
- Közel azonos erõnlétû bringásoknak érdemes egy csapatban indulni
- Ételt-italt bõségesen vigyetek magatokkal, mert ha elkap a versenyláz, úgy
sem fogtok megállni a településeken
- A 14 órás szintidõ nagyon rövid tud ám lenni
- Érdemes ésszel menni, néha többet számít, mint a kemény csapatás
Adios Amigos
Zsolti, a Béka
|
