Bakonyi Barangolás 70
5:50, buszindulás. Még sehol egy kósza napsugár, sötétben teszi meg a busz az amúgy nagyon szép utat Veszprémbõl Zircre. Az iskolában már feltûnik néhány ismerõs: Laci069, Tinca, DJ_Rushboy, rögtön utánunk érkezik Vándorköszörûs, Gethe úr, Krysta, Tzh, sétáLós bácsi is. A mezõny jelentõs része már rég elrajtolt, mi meglehetõsen késõi indulóknak számítunk. Gyors nevezés, rákukkantok az itinerre (nagyon szépen megszerkesztett füzet, benne minden lényeges adattal), aztán elpakolom jó mélyre.
Zircrõl kifelé menet utolér sétáLós bácsi, megosztja jellemzõen vasúti tartalmú híreit, aztán a város határában ellép, szeretne sietni, mivel nem mûködik a lámpája. :) Én leállok fotózni a Zirc feletti égboltot a felkelõ nap párás korongjával, a várost az apátsági templom két, felhõk fölé magasodó tornyával. Az idõközben érkezõ Kerek repkény, Gethe, Tinca és Laci069 ugyanezt teszi, ezt még eljátsszuk néhányszor az útvonalon lévõ összes ködös, párás mezõ mellett, ahogy erdõbõl ki, erdõbe be haladunk a zöld sávon. Amely néha piros, néha pedig egyszerre mindkettõ. :) Valahol egy újonnan lekerített erdõrésznél érzésre próbáljuk követni az utat, szerencsére helyesen, a kerítés után 30 méterre újra elõkerül a jel.
Jópár ködös réttel arrébb elérjük a Zoltay-forrást, mint elsõ ellenõrzõpontot, itt ér utol Vándorköszörûs, OT Zita és -Rafter- triója. Felírjuk az aktuális mozgalom kódját is, aztán indulás tovább, Vándorköszörûs lelassít egy rövid ideig a tempónkra. A következõ pontot a Nagy-Som-hegy oldalában kell megközelíteni, de senki nem tudja a társaságból megmondani, miért nem látogatható a hegy. Mellettünk szántás zajlik, békésen szántogat vagy négy traktor a ködben. Eloldalgunk az erdõ aljában, átkelünk egy mûúton, lassan bejutunk a Kertes-kõi szurdokba. A ponton két fiatal sporttárs pecsétel, kapunk ostyaszeletet is. Kicsit félve írom le, hogy itt négyen (Repkény, Gethe, Tinca, Droid, a többiek mennek tovább) elhagyjuk a túra útvonalát az Oltár-kõ kedvéért, ahol kódot és kilátást nézünk, majd a zöld háromszögnek ugyanazon ágán visszatérünk a pontra. (Remélem, ezért még nem kövez meg a teljesítménytúrázó társadalom.)
Irány a szurdok, jó csúszós sziklákon egyensúlyozva kell átkelni, sikerül csak egyszer elesni, azt is a kioldódott cipõfûzõnek köszönhetem. A szurdokot viszont érdemes felkeresni, nagyon hangulatos hely. Talpalunk tovább az õszben, kisüt a nap - ezzel megszûnik a ködös rétek fényképezésének a további lehetõsége. Feltalpalunk a Csúcs-hegyhez, innen pár perc alatt már a bakonybéli Szent-kút kápolnájánál tarthatunk egy rövid pihenõt, a faluban pedig egy hosszabbat. A pontként mûködõ Pikoló presszóban (ez a fõútra kiérve jobbra van, az itiner balt ír, de jobbat rajzol) korlátlan tea, valamint 100 Ft értékû (=3 dl üdítõ) fogyasztás jár a bélyegzés után. Gethe úr a Túra TV különkiadásával jelentkezik, Bakonybélben elõször. A rövid megálló után elindulunk Gerencepuszta felé, jellemzõen a Gerence völgyében, a bõvizû patak mellett néha csúszós, keskeny ösvényen. Gyönyörû hely, csak nagyon figyelni kell, ha elbambulnék, belecsúsznék a patakba és már kevésbé lennék vidám. Gerencénél nem állunk meg, megyünk a Tábor-helyen át felfelé, a 70-es táv plusz kerülõjére. Találunk egy emlékkövet, amely nagyon szép, de nem értem, miért kell emlékmûvet állítani annak, hogy gróf Széchenyi Zsigmond itt lõtt ki x szarvast és még nem tudom, mit. Mindegy.
Elérünk egy csúnyán meredek kaptatót, amely csúnyán be van nõve susnyával, de ami igazán zavar, az a megrekedt, fülledt levegõ. Odafent Tinca már vár ránk egy farakásnál, szerencsére innen már alig kell fentebb mászni, viszont nagyon jó kilátással rendelkezõ úton sétálunk le Királykapura. Itt jól rácsodálkozom a néhai Városlõd - Franciavágás kisvasút néhai épületének a maradványaira, ettõl kicsit odébb ülnek a pontõrök, pogácsát és narancsszörpöt adnak. Repkénnyel és Tincával meglátogatjuk a Király-kutat, benõtt, susnyás ösvény vezet a benõtt, ivásra momentán nem alkalmas vizû forráshoz. Tinca így lemond az utántöltésrõl, mi viszont felírjuk az itteni kódot is. Gethét összeszedjük a pontra visszatérve, majd a kisvasút pályáján nekivágunk a Gerence pihenõnek. Az õszi erdõ, az avaros út, a sárguló lombú fák hangulatát úgysem lehet leírni, ott kell lenni, saját szemünkkel megnézni. Kicsit lemaradunk útközben, Repkény megmutatja, hol kavartak le az útról két évvel ezelõtt és azt is, hogy hol kavartak vissza. :)
Gerencénél kicsit leülünk, eszünk némi csokis kekszet Gethe úr jóvoltából, a pontõr elmeséli, hogy a legelsõ nagyon hamar ideért már. Hitetlenkedve megemlíti, hogy azért sietett a srác, mert nem volt lámpája. Szerintem sejtem, ki lehetett. :) Indulunk tovább, újra együtt Rafterékkel. Odvas-kõ barlangjánál megmásszuk a végtelen lépcsõsort, teszünk egy tiszteletkört a barlangban, majd elszörnyedünk a rettentõ sok fentrõl érkezõ láttán. Irány a Kõris-hegy hosszú, kanyargós emelkedõje. A Boroszlán tanösvény tábláiról érdekes következtetéseket kezdünk levonni, amikor a vegetáriánus ragadozómadarakhoz érünk, az már kezd nagyon meredek lenni. :) El is kell ütni az idõt, mert a lokátor megpillantásától a lokátor eléréséig sok kanyart kell megtenni. A sokadik ilyen kanyarnál Repkény mérgében felüvölt, derültséget váltva ki a társaság ott tartózkodó tagjaiból. :) Azért szép lassan felérünk a kilátóhoz, kapunk inni, korlátlanul, a kilátóból pedig nézegethetjük a naplementét a Bakony felett.
Elbúcsúzunk a kedves pontõröktõl (Sztancsik úrék), lerongyolunk a kék barlang jelzésen, lepillantva a mély Ördög-lik barlangba. Leérve a lejtõ meredek szakaszán megcélozzuk az Öreg-Séd-völgyet, a térképen követve az útvonalat, itt látszik, micsoda oda-vissza cakkozást mûvelünk a Bakony belsejében. :) A völgyben leülünk még néhány percre, aztán igyekszünk tovább a sötétedõ erdõben, egyre nagyobb szükség lenne a lámpára, de addig húzzuk a világítás bekapcsolását, amíg csak lehet. Amikor elérjük az elágazást Bödön-kút felé, már roppant lement a Nap. Tinca jól ránkijeszt a sötétben üldögélve, pedig csak mutatni akarta a letérõt, nehogy túlmenjünk rajta. Egy cseles kanyarnál majdnem eltûnünk a susnyásban, de Tinca és Gethe sporttársak jól megtalálják a helyes utat. Az etetõpont elõtt még néhány lápos szakaszon át kell verekedünk magunkat, ezt kicsit kevésbé élvezem, az ellenõrzõpont viszont bõségesen kárpótol minden fáradságunkért. Lilahagyma, zsíroskenyér, lekváros kenyér és rengeteg tea a menü, a pontõrök fáradhatatlanul hozzák a friss ellátmányt.
Bõségesen feltöltekezve indulunk tovább, sokkal lelkesebben. Szépalmapuszta felé a Kék jelzés útját járjuk, nyílt terepen, mezõkön át, nagyon szép, tiszta, holdvilágos ég alatt. Lámpáinkat lekapcsoljuk, csak a Hold egyáltalán nem halvány fényénél igyekszünk a következõ pontra. Szépalmapusztán megismerkedem a pontõrködõ Asciimoval, de nem idõzünk sokáig, jó lenne minél hamarabb beérni. Ezt elõsegítendõ egészen jól sietünk, utolérjük megint Rafteréket, innen végig nagyjából együtt haladunk, kiegészülve két katonaruhás sporttárssal, akik nagyjából szintén együtt haladnak velünk. Gethe úrral elénekeljük a társaság felvidítására a "Van egy pontõr a fák alatt..." kezdetû örökbecsû szerzeményt, valamint ennek egy másik verzióját. :) Leérünk Pálihálásra, sok a kutya, de nem tudnak kijönni, úgyis elhagyjuk a kis települést és megérkezünk az utolsó pontra.
Kínálnak innivalóval és almával is, utóbbira nincs nagy szükségem, a narancsszörpöt viszont elfogadom. Innen már nagyon sietünk, irány végre Zirc, kicsit kavargunk a város határában, majd jól lesietünk. Sõt, lerohanunk, kocogva érünk már a Rákóczi térre is, onnan pedig az iskola kapujáig sprintben érkezünk, amelyen Tinca nyer, utána szorosan Gethe úr és nagy lemaradásban a Repkény és a Droid. :) Besétálunk, találkozunk a célban beszélgetõ Moiwával és sétáLós bácsival, átvesszük a díjazást. Nagyon tetszik, fõleg a jelvény. :) Gethe úr pedig felajánl egy fuvart Veszprémig, Krysta és Tzh társaságában, köszönet érte!
Vidám, szép túra volt a Bakonyi Barangolás, köszönöm minden útitársamnak és a rendezõknek. :)
-Kékdroid- |
