Bakony 50
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 52,0 km / 900 m)
A túra elõtt már olvasgattam a korábbi Bakony 50-es beszámolókat, s hamar átjött az a tény, hogy a Bakony 50-en szinte mindig esik. Az idõjárás elõrejelzések vagy egy héttel a túra elõtt még tûzõ napsütést ígértek vasárnapra, így a hét elején még arra számítottam, hogy egy hagyománytörõ túrának leszek részese. Aztán ahogy közeledett a hétvége, az elõrejelzések egyre jobban közelítettek a "szokásos" idõjáráshoz, szombaton este pedig már "jelentõs mennyiségû csapadék várható" meg ehhez hasonlóan nem sok örömre okot adó mondatokkal jellemezték a meteorológusok a vasárnapi nap várható idõjárását. Szóval a hét végére az idõjárással kapcsolatos optimizmusom gyakorlatilag teljesen tovaszállt, de sebaj, egy ilyen apróság azért nem tudott eltántorítani bennünket attól, hogy nekivágjunk a Bakony 50-nek!
Korán reggel, -az óraátállítás miatt- még sötétben baktattunk a veszprémi MÁV pályaudvaron lévõ rajtig, s talán éppen a nyári idõszámításra való áttérésnek tudható be, hogy nem sok túrára indulóval találkoztunk - a többség talán úgy gondolta, hogy csak azért is átalussza azt az egy órát, amit az óraátállítás el akart venni tõle. Mi inkább lemondtunk róla, így a nevezés gyorsan és flottul ment. Megkaptuk az itinert, ami elsõ ránézésre egyszerûnek és tetszetõsnek tûnt, de amikor jobban áttanulmányoztam, akkor valahogy az volt a benyomásom, hogy csak ez alapján elég nehéz volna tájékozódni...
Az út elsõ szakasza nem volt nagy élmény, gyakorlatilag sötétben elosontunk Veszprém "háta mögött", elõbb a nagyon forgalmas Házgyári út egy szakaszán, fényszóróval közlekedõ, 80-nal száguldozó kamionok között, majd a Fenyves útnak nevezett -de fenyvesekkel nem igazán, ellenben szemétkupacokkal gyakrabban övezett- úton. Már kivilágosodott, mire a Várhoz értünk. Itt jött az elsõ kisebb probléma, mert a sárga jel egyszer csak megszûnt, a pirosnak meg nyoma sem volt...
Na gondoltam, sebaj, mire jó az itiner, hát ha nem arra, hogy kisegítsen ilyenkor?! Hát ez bizony semmit nem segített, mert az itineren lévõ térkép nagyon dekoratív, de gyakorlatilag használhatatlan volt, olyannyira le volt kicsinyítve az 50 km-nyi út rajta, hogy a részletek arról leolvashatatlanok voltak. Legalábbis én nem boldogultam, de hála a GPS-nek meg a járókelõknek, azért csak elõkerült az a fránya piros jel, s egy-kettõre a Völgyhídhoz értünk...
A korábbi túrabeszámolókban azt olvastam, hogy az út az állatkert teveháza mellett vezet tovább, így reménykedtem, hogy hamarosan szembetalálkozunk néhány egy vagy kétpupúval, de a Gulya dombon kívül sajnos más púppal nem találkoztunk...
Az állatkert körül csak egy hatalmas fakerítést láttunk, meg némi diszkrét illat jelezte, hogy itt valahol állatok lehetnek... A domb tetején vetettünk egy pillantást a hajnali veszprémi panorámára, aztán mentünk tovább a Csatár-hegy felé.
Útközben érintettük az egykori csatári malom megmaradt romjait, sajnos a rom szó szerint egy rom, malomra még nyomokban sem emlékeztet, pusztán néhány elhagyatottan álló fal. Nem igazán egy kihagyhatatlan látványosság... Sokkal érdekesebb volt maga a táj, amely a malom után lett igazából olyan tipikusan bakonyos, olyan, ami miatt a Bakonyt igazából szeretjük! Nagy lankák, rétek, különálló apró erdõsávok...szép vidék!
A Csatár-hegynél volt a túra elsõ "komolyabb" emelkedõje, a kápolnáig tartó rövidke szakaszban igazából nem lehetett több 100 méteres szintkülönbségnél, de azért mi tagadás, nagyon is jól esett felérni! A kápolnától ismét szép kilátás volt az immár egyre távolabbi Veszprémre, majd folytattuk utunk Márkó felé.
Az út mentén néhol igazi hóvirágszõnyeget láttunk, minden fehér volt a nyíló virágoktól, de ezen és a néhol szép bakonyi tájon kívül sok érdekesség ezen a szakaszon nem várt bennünket. Márkó után egyszercsak mindenki letért a hivatalosan jelzett útról, gondolom egy valaki ismerte már a járást, a többiek meg mentek utána... De miután mindenki azt az utat választotta, így mentünk arra mi is, a két út között nagy különbség nem volt, gyakorlatilag párhuzamosan haladtak, mindkettõ a faluba ért, ahol aztán találkoztak. Átmentünk Bándon, ami elég hosszú volt és nem túl izgalmas, aztán át a 8-as fõúton, s máris Herenden voltunk. Itt az állomáson mûködött az ellenõrzõpont, s itt csatlakoztak be a 25 km-es túrát választók is, úgyhogy innentõl kicsit sûrûbb lett a mezõny.
Herend után következett a túra igazi bakonyi része, a település egyik hosszú utcáján haladva egyszer csak észak felé fordult a jel, majd átkeltünk a síneken, s megkezdtük a felfelé "mászást" a Hajagra. Komoly emelkedõre azért nem kell gondolni, a szép lankás emelkedõket szintemelkedést nem rejtõ, pihentetõbb szakaszok váltogatták, s szinte "észrevételnül" haladtunk felfelé, az emelkedés egyáltalán nem volt megterhelõ, szép folyamatosan jutottunk egyre magasabbra.
Körülbelül 8 kilométernyi gyaloglás után értük el a Rendkõ háta nevû ellenõrzõpontot, ahol komoly infrastruktúrával vártak bennünket: a felállított katonai sátorban gázpalackos tûzhelyen teát fõztek, s forró teát kínáltak minden áthaladót! A tea ugyan nekem kicsit íztelen volt, de így is nagyon jól esett!
A komoly infrastruktúra egyébként azért volt itt nagyon feltûnõ, mert a legtöbb ellenõrzõpont egy várakozó autó volt, amibõl a pontõr többnyire ki sem szállt, hanem rádiót hallgatva ücsörgött az autójában és az ablakon át kellett beadni neki az itinert pecsételésre...
Az ellenõrzõpontnál ismét elõvettem kedvenc itinerem, hogy tájékozódjak, de ismét nem sikerült, mert egyszerûen beazonosíthatatlanok voltak rajta a nevezetes helyek, még az ellenõrzõpontokat sem jelölték... Miután láttam, hogy én ehhez egyedül kevés vagyok, így odasétáltam a pontõrökhöz és kértem némi segítséget, mondván, mutassák már meg ezen a térképen, hogy most éppen hol vagyunk...
Hát nagyon furcsán néztek a saját térképükre, már ráböktek Herendre, de mondtam nekik, hogy az Herend, erre mondták, hogy ja, igaz, akkor itt vagyunk ni...és rámutattak egy másik pontra, de õszintén mondom, nem voltak túl meggyõzõek... Ahogy elhagytuk a pontot, késõbb rájöttem, hogy nem is ott voltunk, ahova õk mutatták, hanem eggyel elõrébb, de igazából mindegy... Csak ha már a pontõrök sem ismerik ki magukat a saját térképükön... Szóval lehet, hogy azon a térképen legközelebb kicsit változtatni kéne!!!
A Hajag után még haladtunk egy kicsit, aztán egyre inkább kezdett úgy tûnni, hogy az idõjárás kegyessége a végéhez ért, az esõ ugyanis szép folyamatosan elkezdett szemerkélni. Nem volt zápor, nem zuhogott, csak szép csendben esett - viszont folyamatosan. S bizony, a lendülete innen már ki tartott az út végéig, a hátralévõ 15 kilométert más esõben tettük meg!
Az Öreghálástól a Pápavár aljáig már ismertük az utat, erre jártunk korábban is, szép vidék, még esõben s meg van a maga hangulata. A Pápavár aljánál ismét volt egy gépkocsis ellenõrzõpont, majd útunk a Jáger rét felé vettük. Itt ismét egy parkoló gépkocsi, majd egy irtózatosan hosszú aszfaltozott út, aminek a végén kereszteztük az egykori bauxitszállító utat, majd az ugyancsak egykori kisvasút nyomvonalán haladtunk tovább. Szép vidék volt ez, csak az út a folyamatos esõ miatt már kezdett néhol nagyon csúszni, a patakátkelések meg a lejtõk mindig egy-egy külön kihívást jelentettek - hogy szárazon és két lábon állva túljussunk rajtuk! Stílusosan a Torna pataknál volt a túra utolsó ellenõrzõpontja a cél elõtt, innen már csak pár patakátkelés és néhány csúszósabb lejtõ volt hátra ahhoz, hogy kiérjünk az erdõbõl.
Az erdõbõl kiérve a távolban már láttuk Városlõd házait, de azért még volt hátra vagy 3-4 kilométer, aminek nagy részét egy hatalmas zöld réten keresztül tettük meg. Az elõttünk haladó túratárs szemmel láthatóan rutinos "bakonyötvenesezõ" lehetett, mert nagyon profin vágott át a réten levágva a kék jelzés felesleges kanyarulatait - "az ember hagyatkozzon a nála okosabbra" elv alapján követtük, minket pedig az utánunk jövõk...
A rét végén beértünk a mûútba, innen aztán már csak másfél kilométer volt a célnak helyet adó városlõdi sportpályáig. A célban egy forró tea megint jól esett volna, de az nem volt, ellenben volt kedves fogadtatás, megkaptuk a jól megérdemelt emléklapot és kitûzõt - ez utóbbinál 5-6 félébõl lehetett választani!
Mindent összevetve azt kell mondanom, hogy a meteorológusok elõzõ esti elõrejelzései alapján tulajdonképpen még az idõjárással is szerencsénk volt, mert egész napra jelentõs mennyiségû esõt prognosztizáltak, ehhez képest 6 órát mehettünk komolyabb esõ nélkül, s a hátralévõ idõben is szép csendes esõben róhattuk a kilométereket, ami azért klasszisokkal jobb egy zápornál vagy zivatarnál...
A túrát bátran ajánlom bárkinek, az elsõ 20 km ugyan könnyen felejthetõ, de Herendtõl igazán szép tájakon vezet az út.
Az itineren lévõ térkép....na, az nekem nem jött be, s ahogy konzultáltam az úton másokkal, azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, de egyébként a túrával nem volt semmi baj! Igaz, nem volt nagyon sok ellátás, gyakorlatilag csak egy teát kaptunk és egy helyütt szõlõcukrot, de a túra díja is ennek megfelelõen méltányos volt (300 FT elõnevezéssel), úgyhogy e téren nem lehet okunk panaszra. Igaz, van ahol sokkal több mindent adnak, de a részvételi díj sem ennyi, szóval én ezt rendbenlévõnek éreztem.
A pontõrök néhol kicsit unottnak tûntek, de a célban kifejezetten kedvesen voltak, s Jáger-rétnél is ugyanezt tapasztaltam, a negatív példákat nem nevezem meg, de akadt olyan is, aki épp csak lehúzta a kocsi ablakát, amikor odaértünk pecsételni, azért szerintem ez egy kicsit hogyismondjam, nem igazán szimpatikus magatartás...
Ja! eredetileg 52 km-nek hirdették meg ezt a túrát, de nekem otthon MapSource-ban is csak 48 meg valamennyire jött ki...akkor azt hittem, hogy valamit rosszul jelöltem, de amikor végigmentünk, akkor is csak 48,34 lett, pedig az említett kitérõt kivéve nem tértünk le az útról és nem hinném, hogy ez pár száz méternyi különbségnél többet indokolna... Szóval nem tudom miért, de ez nekem térképen is, meg mérve is "csak" 48,5 körüli...Mért valaki mást?
Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4,2
(elsõ 20 km Herendig: 3, utána abszolút 5, úgyhogy összességében 4,2)
Szervezés (szerintem): 4,5
(minden a helyén volt, csak a pontõrök lehettek volna kevésbé "faarcúak", úgyhogy ezért a "csak" 4,5)
Itiner/útleírás (szerintem): 4
(itiner kinézet 5, leírás minõsége 3, azaz átlagban 4)
Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(nem volt sok szolgáltatás, de az ár sem volt magas, úgyhogy szerintem igenis 5)
|
