Pest megye turistája II.
Verõce-Kosd, 20 km
A vonat némileg késve jött Vácra, így kb. 8:42-kor szálltam le Verõcén. Meglepetésemre én voltam a teljesítménytúrázó közönség ezen a járaton.
Még ekkor is vacilláltam, 20 vagy 30 km legyen belõle, de az elképzelt verzió nagyon csábító volt: kb. 9 órás rajt, 18,7 km Kosdig, 19,2 a Pálma Presszóig, és a 12:56-os busszal haza. A rajtban mondtam is, hogy figyelek a jelzésváltásokra :-), de Járosi Laci lereagálta: csak a piroson. Mondom tudom, az útvonal minden pontját ismerem. Nagy arc, hiába, késõbb majdnem meg is bosszulta magát, igaz, nem az én hibámból.
Fülledt idõ volt, de kocogva indultam el, a Fenyves-hegyig már veszítettem a folyadékháztartásomból rendesen. Pár panorámakép dukált, meg amúgy is, a környék szép, és még a ködben-felhõben úszó Naszályt is látni. Innen megint lehetett zúzni lefelé, közben vaddisznók ugrottak szét, két irányba a jelzett útról. Õk nem neveztek ezek szerint. Szép lassan igen sûrû, rövid piros szalagok navigáltak, egy darabig tökéletesen a jelzésen. Aztán nézem az elágban, hogy kivezetnek a mûúton a 2-esre, tovább a sejcei kõbánya felé. Mi van? A nyil, a P- egyértelmûen balra le, a szalagok viszont ellenkezõ irányba. Hm. Elvileg lehet alkalmi terelés, ki tudja, miért, bár én dacolva azokkal, a piros sávon indultam el lefelé. Azért csak felhívtam Járosi Lacit: mik ezek a szalagok? Õ nem is tudja, de ha már ott van és zavaró, szedjem már le. Ezeket? Vagy száz darab, öt méterenként! Hû, azok nem a túra részei.
Katalinpusztáig szaladás, sikerül 65 perc alatt odaérnem, 8 km. Gyõri Peti mondja is: nemrég kezdték el kiszalagozni a ki tudja milyen eseményt, ezért is csodálkozott a fõrendezõ, hogy mirõl beszélek, eddig még nem szóltak.
Innen jön a kedvenc szakaszom: a kopjafa, ahol nem lehet nem fényképezni, és a tanösvény, továbbá az örök kedvenc Gyadai-rét. Itt, a libikókahíd után ismét elkezdek kocorászni, még nincs dagonya, de már van fûtés odafent, kemény a klíma. Várom az erdei szakaszt, meg is jön - a sárral együtt. Futás vége, tapicskolás, de hûvösben. De nem hosszú az ingovány szerencsére, gyúrtam én már komolyabb dagonyában is. A Török-rét után ismét lehet irammenetet produkálni, a cél a 3 órás teljesítés volt, ez pontosan be is jött egy huszáros hajrával: 2:59 a vége, a célban egy jó zsíroskenyér csalamádéval, ott találom még Jávor Zolit és Bubut, kérdezik, ugyanilyen tempóban tovább? Mondom, persze a Pálma Presszóig. Úgy indultam el, hogy esélyes a felnevezés 30-ra, de végül ez pont elég volt. Egy korsó és egy pohár komlószörpre volt idõ a buszig a remek mûintézményben, aztán már láttam a fellegeket. Hazaértem, gyors kutyaséta, majd leszakadt az ég. Remek túra hazai pályán, a végén remek döntéssel. |
