2009.07.11. Teveli-tó®túra
Egyéb terveink kapcsán, szombatra kis kiruccanást terveztünk a Bakonyba.
Pénteken - hosszú 'hallgatás' után - újra ránéztem a ttt.tr oldalra, ahol találtam egy bakonyi túrát, ráadásul épp tervezett uticélunk közelében.
Felvetettem hát az ötletet, ami megértõ fülekre talált.
Így péntek esti kisebb bevásárlás után (egy kisebb utipakk) izgatottan vártuk a szombat reggeli korai ébresztõt.
Álmosan ébredeztünk, de tudtuk nincs sok idõnk, indulnunk kell. Közös készülõdés és reggeli után összekaptuk magunkat, és fél 8-kor már a kocsinál voltunk. Szép kényelmesen indultunk. Elhagyva a fõvárosi nyüzsgést, az autópályán 'csordogáltunk' Tatabánya irányába. Itt - még a város elõtti pihenõben "dobtunk egy sárgát", majd néhány kilométer múlva letérve a pályáról, Környe felé vettük a kanyart. Kömlõd-Dad-Kisbér útvonalon keresztülszeltük a Vértest és megérkeztünk a Bakony kapujába. Bakonyszombathely, Bakonybánk, Lázi, Gic, Bakonytamási, Pápateszér, Csót, Béb, Ugod, Homokbödöge érintésével elérkeztünk Nagytevelre. Az út és a települések lenyûgözõek voltak! Szép kényelmes tepmónkat néha erõsebbre váltotta Tibi, mivel az idõ gyorsan haladt, de kilométerek még jócskán voltak elõttünk. És mivel 'idõre mentünk', muszáj volt idõnként tempózni. Fõleg, miután néha kisebb konvoj tartott vissza minket.
Csót magasságában már kezdtem aggódni... az óra mutatója vészesen rohant... és mi még mindig úton. Ráadásul szorongásom alhasi tájon is erõsödött, így már nagyon megérkezésünket kívántam.
Megérkezve Nagytevel táblához még nem jelentett megnyugvást, mivel a kiírás szerint a település külterületén lévõ tó a rajt színhelye. Aggodalmam beteljesült. Hiába minden figyelmünk (ami részemrõl leginkább 'házi' útjelzõt keresett), már majdnem túlhaladtunk a falun, amikor erõs fékezéssel becsúsztunk egy árok mellé, ahol épp a ház elõtt tüsténkedett egy gazda. Ablakot letekerve érdeklõdtünk, hol merre a tó. Kedves, mosolygós középkorú férfi intett az ellenkezõ irányba, és mondta, vissza kell forduljunk. A falu közepén egy gólyafészek alatt a tábla, ami a 'strand' felé mutatja az utat. No, az lesz amit követnünk kell. Tisztelettel megköszöntük kedvességét, majd Y-ban fordultunk egyet, intve elköszöntünk egymástól és követtük a tábla irányát. Néhány kilométernyi kocsikázás után megpillantottuk a tavat. Leparkolva egy kempingasztalnál fogadott bennünket a szervezõk egy tagja. Kedvesen mosolyogva elfogadta néhány perces késésünket, és a rajtnak jelölt idõn belülre könyvelte regisztrációnkat. Megkaptuk az útleírást és a térképet. Folyó ügyeim enyhítéseképp eligazított a strand felé. Ott könnyíthettem magamon. Majd felkaptuk batyunkat, nyakamba a fényképezõt és elindultunk a kiírt 11.55 km teljesítésére.
Elsõ állomásunk a Nagytevel felé vezetõ úton egy forrásnál kiépített kegyhely.
Néhány fotó után haladtunk tovább, el egy igencsak tetszetõs porta mellett vitt utunk. Naná, hogy fotóztunk. Tovább haladva a Bakony-ér hídján, el a Fatelep mellett vettünk egy éles jobb kanyart. Kicsit kiábrándító állagú út látványa fogadott. De ez az elmúlt napok esõzései után nem hagy kérdést maga után.
Ezen átevickélve (jó 1.5 km) elértünk Bödögére. Itt néhány lépéssel lábunkat aszfaltra csapva, majd késõbb visszanézve, mintha csak traktor tért volna az útra J 50 percnyi menetelés és még néhány száz méter után elérkeztünk az elsõ ellenõrzési pontra, a Natura Panzióhoz. Pecsételtünk, csokit kaptunk a jó teljesítésünk elismeréséül.
Kellemes meglepetésre, ismerõs arc fogadott bennünket. Bár elsõ meglepettség leplezetlen fogadtatásra lelt, gyorsan kitisztult a kép, ismerettségünk homályán. Néhány mondatos érdeklõdõ beszélgetés után elbúcsúztunk, és mi folytattuk utunkat - annak reményében, hogy hamarosan (a célban) újra találkozunk.
És haladtunk tovább a murvás, majd köves úton, hosszan egyenesen.
Némi értelmezésbéli probléma kapcsán a leírásban egy sort "hosszú egyenes végén balra tart egy kisebb tiszta résznél, innen kezd emelkedni az út" figyelmen kívül hagyva, a "tisztább részre" érve Y elágazóhoz érkezdtünk. Itt két túratárs után mi is jobbra tértünk. Hiba volt!
Amikor legközelebb 'találkoztunk' velük, épp tanácstalanul álltak egy további hármas útelágazás elõtt. Feltûnt, hogy az útleírás nem tartalmaz efféle irányt, és a környezet sem illik bele a leírásban szereplõbe. Mivel a leírás és a térkép alapján mindig jobbra tartottunk, gondoltuk most sem lehet gond a jobbos kanyarral. Már négyen haladva, jó pár száz méter után aggasztónak tûnt az eltérés (a leírtakkal), hát visszafordultunk. Mentünk, majdnem egészen az Y elágazásig. Egy közbülsõ tisztást 'láttuk' a leírtaknak. Itt is bepróbáltuk a jobbos irányt, de 'zsákutcába' jutottunk. Visszamentünk tehát egészen az Y elágazásig, és megállapítottuk "szerintünk jó fele mentünk". Visszamentünk tehát újból a hármas útelágazáshoz. Bepróbáltuk a középsõ irányt, de néhány száz méter után itt is tévútra ébredtünk. Újból visszatértünk a hármas útelágazáshoz. Már próbáltunk telefonos segítséget kérni, de térerõ híján nehézkes dolognak tûnt. Így ismét az elõbbi jobbos útra tértünk. Tovább haladtunk az elõbbi távon, eljutottunk egy méhész telepre - ami kissé elhagyatott volt. Azt elhagyva, néhány méter után újabb kaptárak fogadtak, ahol szorgalmas méhraj zengett. Óvatosan körülnéztünk, de mivel láttuk, hogy ez az út sem vezet messzire, ismét visszafordultunk. A hármas útelágazásnál tanakodni kezdtünk, vajon mi tévõk legyünk. A térképen nem sok mindent látunk, térerõnk nincs. Itt vagyunk az erdõ közepén négyen. Éhesen. Hát beiktattunk a tanácskozás közibe egy röpke energia utánpótlást. Ki-ki a batyujából szilárd, vagy 'csak' folyékony tápanyagot vett magához. Ötletelve, sikeresen elküldött sms-re rövid idõn belül válasz hívás érkezett. Y-nál találkozunk a szervezõkkel. Hát visszafordultunk.
Útközben találkoztunk még két túratárssal, így 6 fõre duzzadt a tévelygõk száma. Y elágazásnál várva a felmentõ sereget, a kellemes kora délutáni napsütésben barackot találtam a táskám alján. Falatoztunk párat, miközben jött a hívás, hogy várnak bennünket, az Y elágazásnál. Hoppá! Akkor itt a baki, nem ugyanaz az Y! No, igen... de akkor merre az 'igazi'?! Visszább? Egyesekben felmerült, esetleg. Vagy tovább?! Mi legyen? Jött egy 'helyi'(?) autó. elõbb azt gondoltuk, a mi embereink, de miután elmentek mellettünk, beláttuk, nem 'értünk' jöttek.
Egy darabig még vártunk, aztán kérdeztük megmentõinknek hitt társaságot, merre megyen az út Tevelre? Mondta egyik, arra tovább el lehet jutni, de õ biza nem ismeri részleteiben. Így hát elindultunk tovább.
És lám! Az útleírásban szereplõ mondatok egyértelmûen megjelentek a táj jellegében. Itt már tudtuk, elhibáztuk az elõbbi kanyart.
Próbáltunk tempózni és remélni, mivel a kiskör leírásában szereplõ idõponton már túl voltunk, azért bíztunk abban, hogy jut még pecsét a kis füzetbe. Elértünk a 'hírös' Y-hoz, tovább haladva megleltük a magányos cseresznyefát is, itt már láttuk a felmentõ sereget is. Megnyugodva kaptunk instrukciókat a további útra tekintettel. Ettõl már nagy figyelemmel haladtunk tovább. El a magasles mellett, hamarosan megtaláltuk a második ellenõrzési pontot. Jó két órás késéssel érkeztünk. Kaptunk újabb energiabombát (csokit) és részletes tájékoztatást az út folytatásáról. Így tehát elköszönve, óvatosan átkeltünk a Bakony-ér felett a rozoga fahídon (58), és a szalagozást követve tempóztunk a cél felé. Néhány érdekesség, fotót kívánt a sûrû erdõben is. Kalandos 3. résztáv elsõ felét magunk mögött hagyva, kértünk a tisztásra, ahol a homokos út már jelezte, hogy közeledünk a cél felé. Elérve az alsó-tavat, már láttuk a reményt, hogy 'idõben' célba érhetünk - ez végül nem sikerült, mert az út hosszabb volt, mint gondoltuk. Így szintidõn túl, de kellemes élményekkel teljesítettük a távot (plussz a bolyongó 3-4 km-t), aminek elismeréseként megkaptuk az oklevelet és jelvényt. A célban falatoztunk és beszélgettünk kicsit a régi ismerõs(ök)kel, majd még a tó partján pihentünk mielõtt tovább indultunk utunk eredeti célja felé.
Tehát kellemes kirándulóidõben, élményekkel bõven gazdagodva értünk haza.
Köszönjük a szervezõknek a lehetõséget! |
