Túrabeszámolók


Bakony 50/25/10

Frei BergerTúra éve: 20052006.01.15 12:05:10
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/bakony/bakony%2050_2005/bakony_50_-_2005.htm (képek is)

Veszprém Séd-völgy Csatár-hegy Márkói-híd Herend, vá. Nagy-Nyerges Öreghálás Pápavár alja Németbánya, Jáger-rét Városlõd

2005. március 26, szombat, indulás 6.10, érkezés 17.25. Gyalogos táv: 51 km

Már vagy három éve tervezem, hogy elmegyek a Bauxitkutató SE által rendezett Bakony 50-re. Ez most szerencsére húsvét szombatra esik, ez a nap számomra hagyományosan túranap; nem beszélve arról, hogy a február-márciusi nagy havak miatti kényszerû pihenõbõl is elegem van már. Az útvonal egy részét már ismerem, a Középsõ-Hajag és Pápavár alja közötti szakaszt ellenkezõ irányban a Közép-Dunántúli Piros alkalmával 2004.nyarán, a Pápavár alja-Városlõd közötti szakaszt évekkel ezelõtt a Zirc-Városlõd OKT-kóstolás során jártam be.

Reggel szemerkélõ esõ, remélem, nem tart egész nap. Veszprémben barátságtalan, késõ õszi, ködös idõ. A vasútállomáson 6 óra 10 perc kerül az igazolólapomra indulási idõként, de még tíz percet szöszmötölök az útvonal tanulmányozásával. Az állomástól a Séd völgyén indulunk felfelé, és egyre növekvõ csodálkozással látom, hogy a város közepén milyen szép, szinte az érintetlen természetet idézõ patakvölgy húzódik. Persze, ahogy egyre feljebb és beljebb haladunk, a völgyben és a felsõ peremén megjelennek az urbanizáció jelei, a mindent elnyelõ lakótelkek és –épületek formájában. A várhegy és annak épületei, a viadukt viszont egészen különleges perspektívát nyújtanak, készítek is néhány ködös fotót.

Az állatkertnél felkapaszkodunk a mészkõplatóra, és elhaladunk az állatfarm mellett: a bivalyok, szürkemarhák és lámák barátságosan veszik tudomásul érdeklõdésünket. A ködben nehezen találom a Laczkó-forrás felé a lejárót. Mire a Csatári malom romjához érek, már ki-ki süt a nap, a Csatár-hegyi kõkeresztnél pedig kifejezetten barátságossá válik az idõ, ami azután egész nap meg is marad (elõzõ nap borongós, esõs idõt ígértek mára). A kápolna után ismét leereszkedünk a Séd völgyébe, és dús hóvirág-mezõk között, igen sáros úton küzdjük elõre magunkat. Az út csak akkor válik barátságosabbá, amikor beérünk Bándra, és az Essegvár romjai alatt elhaladva már aszfalton haladunk. Sokat fényképezek, emiatt aztán sorra húznak el mellettem túratársaim.

Herend vasútállomásra érve már erõsen érzem az ellustult izmaimat, pedig még csak 18 km-nél járok. A faluban megpróbálok pénzt felvenni a postán, de szombaton zárva. Azt látom, hogy a túraútvonalat ismerõk a vasúti átjárótól nem a kijelölt, a falun keresztülvezetõ sárga jelzésen mennek, hanem a falut kikerülve, nyilván, megtakarítanak néhány kilométert. Én maradok a jelzésen, és jól teszem, ugyanis a falu végén az igazolófüzetben nem jelzett bélyegzõhely bukkan fel, a pontõrök arcán kicsit kaján mosollyal. Ez nem szokatlan, a szervezõk többször alkalmaznak ilyen trükköket, hogy kivédjék a túrázók útvonalrövidítõ csalafintaságait. Hogy azután a pontkihagyóknak a célban megkegyelmeznek-e, nem tudom.

Herendrõl a Bors-telek felé kikapaszkodva már kifejezetten nyárias az idõ, izzadok is. Egy alkalmas árnyas helyen leülök elkölteni a reggeli-ebédet, az elhaladó túratársak rá is kérdeznek, hogy pecsételek-e. Itt is jól döntöttem, mert igencsak kell az energia, hogy felkapaszkodjam a Középsõ- és az Alsó-Hajag közötti Nagy-Nyergesre, ahol az ellenõrzõ ponton tea és ásványvíz vár (megjegyzem, ilyen hosszú túrákon ennivalót is szoktak adni…). Az egykori szovjet bázishoz felvezetõ utat keresztezve pedig már végig ismert útvonalon haladok: a Középsõ-Hajagról Öreghálásra, majd Pápavár aljára levezetõ, helyenként igen sáros útra még pihenõvel is elég két óra, amit tavaly nyáron, igaz, húsz kilós hátizsákkal, ellenkezõ irányban öt óra alatt tettem meg… Az idõ viszont csodálatos, minden barna és szürke még, de a tavasz illata már ott van a levegõben. A néha mozduló levegõ egyszer nyári hõségre emlékeztetõ, kiszáradt rét illatát, máskor még el nem olvadt hómezõ jéghideg leheletét hozza, kellemes frissítõként szolgálva.

Innen tulajdonképpen már végig lefelé vezet az út. Kis kapaszkodó még a Jáger-réttõl a Kõ-dombig, majd Városlõd elõtt, a Hosszú-földekre. Megfordul a fejemben, hogy teszek egy kis kitérõt Németbányára, de túl sok idõ menne el vele. A Töredék-árokban az út a régi Városlõd-Franciavágás kisvasút töltésén halad, lassan a vasút teljes nyomvonalát bejárom már, nagyon romantikus helyeken vezet. Fél hat elõtt ballagok be a 8-as út aluljáróján keresztül a városlõdi sportpályára. 11 és egynegyed óra, látszik a téli kényszerpihenõ hatása. Az idõ is lehûl, ismét elkel a dzseki, de lehet, hogy csak a fáradság okozza a didergést. Közepesen kellemes évindító túra volt. Dícséretes, hogy a szervezõk az indulásnál és az érkezésnél is hasznos szórólapokat, információkat, ajándékokat adtak.