Túrabeszámolók


Mizse teljesítménytúrák

TonnakilométerTúra éve: 20102010.03.08 13:47:20

Mint csemõi túrázó egyértelmû volt, hogy ellátogatok a szomszédos városban szervezett Mizse 40 teljesítménytúrára. A rajt helyszínét könnyen meg lehetett találni, ahol már sokan voltak. Pár perc alatt elintéztem a nevezést és elindultam az itiner által kijelölt úton.

A térkép nem volt túl cifrázva, de bõven elégséges volt a viszonylagosan egyszerû tájékozódáshoz. Az itiner részletes és félreérthetetlen iránymutatása alapján nem lehetett eltévedni. A kétséges helyeken mindenhol megfelelõen szalagozott volt az út.

Még be sem melegedtem, mire a 4,7 km-nél lévõ elsõ ellenõrzõ pontra értem. Itt a Tanyamúzeumot is meg lehetett tekinteni, mely fõleg a városi embereknek nyújthatott sok újdonságot. Aki viszont e „nagy” résztáv után megéhezett  , annak már zsíros kenyeret és lila hagymát szolgáltak fel a nagyon kedves pontõr hölgyek. A második ellenõrzõ pont a túra „legmagasabb” pontján, a Lajos-hegyen volt, mely kb 10 m szintkülönbségû domb megmászásával volt legyõzhetõ. A versenybírói pecsét begyûjtése után a Lajosmizsén palackozott ásványvizet vételezhetett, a szomjas utazó.


Ezután elhaladtunk egy régi (kulapityei) tanyasi iskola mellett, mely jelenleg vadászházként funkcionál. Innen pár száz méterre lévõ harmadik ellenõrzõ ponton nápolyit kaptunk. Továbbhaladva utunkon, elértünk a Gerébi kúriához, ami egy nagyon szépen felújított, uradalmi központ, amely szállodaként, étteremként is szolgál. Sok állatot tartanak (ló, szürke marha, bivaly), mely egykor a mindennapok részei voltak.


Áthaladva a kúria területén egy kereszthez értünk, melynél ott volt a 4. ellenõrzõpont. Innen további 9 km-t gyalogolhattunk, míg elértünk a pusztatemplomig, mely egy nagyon régi, kõbõl épült templomrom. Ez a rom ékesítette a kitûzõt és az oklevelet is. Itt már bográcsban fõzték a teát és kenték a zsíros kenyeret. A felnõtteket diszkrét módon egy korty pálinkára is meginvitálták a nagyon kedves pontõrök.


Mivel már túl voltam a táv felén, innen már kissé lazább tempót vettem fel, de így is nagyon gyorsan elértem a 6. ellenõrzõ pontra a felsõlajosi faluházhoz. A faluházban kulturált mosdóhasználati lehetõség mellett, üdítõitalt, almát, pogácsát fogyaszthatott a fáradt túrázó. Innen már csak egy ellenõrzõ pont volt hátra, ahol pontõr nem is volt. A szépen felújított „Közösi iskola” padlástéri ablakaink számát kellett beírni az itinerbe. Sokakat megtréfált, hogy csak az egyik oldalát nézték meg az épületnek, pedig padlástéri ablak bizony mindkét oldalon volt.


Innen már csak 5 km-re lévõ célban a nagyon lelkes szervezõk várták a beérkezõ túrázókat. Mosolygós arcok, segítõkész emberek, akik nagyon szívükön viselték a túrát. Az oklevél és a jelvény átvétele után forró bográcsgulyás és finom lekváros fánk pótolta az elégetett kalóriákat. Az idõ csodálatos volt. Délig fagyos, de kristálytiszta, szikrázóan napos idõnk volt. A fagy elmúltával kissé fújt a szél, de nem volt zavaró. Úgyhogy igazi kirándulóidõ kerekedett ki.


Útközben a táj kevésbé volt változatos, de mégis mindig tartogatott érdekességeket a túrázóknak. Az útvonal a kiskunsági tanyavilágban vezetett, ahol különbözõ méretû, színû és formájú kutyák tették a dolgukat és ugatták meg az arra járókat, persze nem jelentettek senkire veszélyt. Igaz a szomszéd településen lakok, mégis láttam sok olyan érdekes kultúrtörténeti dolgot, amiért megéri eljönni Lajosmizsére. Útkeresztezõdésben lévõ keresztekbõl legalább tízet meg tudtam számlálni. A vendéglátók rendkívül lelkes csapata mindenbõl a legjobbat adta, igazi ünnep volt számukra ez a mai nap. Gratulálok nekik és kívánok nekik további sok sikert. A túrát mindenkinek tudom ajánlani, aki kedveli az Alföldi táj szépségeit (és szereti a hasát).

A túra távja: 40,2 km, szint: 120 m, menetidõ: 7:08