Túrabeszámolók


Tanúhegyek (BTHE)

cztamasTúra éve: 20102010.05.31 23:46:24

Tanúhegyek 50 - A bor és az ellátás diadala


Túrapontszám szerint az eddigi legnehezebb túrám következett, hát lássuk. Visszaolvastam az elõzõ éveket, és meglepõdve láttam hogy mindenki írja hogy milyen profi volt az ellátás, a szervezés, és hát év végén ha jól tudom dobogós volt a rendezvény. Kiváncsiam vártam.


Nevezés, és indulás, már most meleg van. 8ig lehetett indulni, én 7:35kor vígan nekiláttam. A terep nagy része adott és ismerõs, GPS-be, mp3-ba újak az akksik, simán bírni fogják, ruházat tiszta megfelelõ, felszerelés minimális, bár még mindig sok kacatot cipelek magammal szerintem. Természetesen egyedül megyek, mint már annyiszor, ilyenkor el is vagyok magammal egész nap, nem veszünk össze....


Az elsõ szakaszon az utcák közt a gyönyörû itinert bújtam, táblázat, metszetek, térképek, leírás. Ennél több/jobb nem is lehet. Ráadásul szériatartozék volt a "bugyi" is, tehát esõbe se lett volna ázott a színes elõlap.


Az elsõ EP máris a bujdosók lépcsõje után. Legalább bemelegettünk, pulzus is kezdett beállni üzemire. :) Átkeltünk a Badacsonyon, a kõtengernél mentünk lefele, majd a fára kiírva látom ám hogy innivaló lesz. (miközben majszolom a EP-n kapott csokit) Szóval ez az az ellátás amirõl olvastam. Tomajon kocsmaüdítõ, pihi, majd tovább az ismert bicikliúton Örsre. Ott a Varga Pincészetet végre belülrõl is láthattuk, kis borkóstoló, pogácsa, pecsét, majd fel a hegynek. Aki nem nézett vissza innen a Badacsonyra az bánhatja. Itt egy erdõs szakasz következett, majd a Salföldi Kolostorrom. Itt pecsét, majd murvás szakasz Salföldig. Magamhoz képest eléggé nyomom a tempót, nem tudom mi van velem, de nem fáradok élvezem a menetet. Mindeközben Salföld belterületén haladunk, egy két ház gyönyörû, Magyarpolányt idézõ rendberakott tornácos házak. Szép.


Salföld végén újra EP, finom szörp, majd tovább. Még bele se kezdtem a saját kajába/piába. Még egy kis murvás szakasz, majd beértünk az erdõbe, ahol kanyarogtunk jobbra balra egy szûk ösvényen, mígnem kiértünk a Tóti hegy alá. Innentõl ismerõs a történet. Egy jobbos és már egyenesen kaptatás az égbe. A tetõn friss víz, szép kilátás, pecsét, fénykép. Lefele elõreengedjük a felfelé tartókat, nekünk mégiscsak könnyebb az elindulás. :)


A Tóti hegy alján kissé értetlenül álltam mint a hülyegyerek, hirtelen nem tudtam merre kell menni, pedig a szalagozás bámulatos volt, gps a nyakba, itiner a kézbe, és már jártam is itt, erre meg ott kavargok. Sebaj bevártam néhány kolégát és rájuk bíztam magam, hát persze hogy arra kell menni, hülye.


Lekanyarogtunk a hegyrõl be a Gulács és a Tóti által körbezárt völgybe. Itt megint EP, de még milyen. Az Istvándy Pincészet látta vendégül a túrázókat, zene, borkostolás, panoráma, székek, zsírosdeszka. Mi kell még!? Igazából el se akartam hagyni az objektumot, csak egy hálózsák kellett volna ott szép zöld fûre.


Természetesen siettünk tovább, a mûton jobbra fordulba már csak az 50esek mezõnye haladt. (igencsak kevesen). A már ismert úton (kéken) mentünk a Csobáncig, majd a keleti (nehezebb) oldalon fel. (ez nem amerika hogy az északi "arc" mindig a legnehezebb). A várban forgatag, mindenhol kirándulók, meg persze pecsét és friss víz. Felfelé mintha nehezebben jöttem volna, mint kellett volna, remélem nem lesz gond. A könnyebbik északi oldalon le a templomromig, majd Gyulakeszi felé vettük az irányt. A murváson végig a faluig, majd ott nem egyenesen, hanem jobbra Tapolca fele. (útvonalváltozás....viszont nagyon egyértelmû volt) A jóöreg Nádas büfé után, a falut elhagyva fordultunk a mezõre a belvíztõl tisztes távolságban. Elõttem 3-an látótávolságban, mögöttem senki. Mindenki nagyjából egy tempót megy. Mezõmenet, fák és jelzés nélkül valahogy mégis egyértelmû volt, még ha nem is lett volna letaposva a fû akkor is.


A belvíz a vasúti átjárónál megérkezett, pont vettem fel a telefont, amikor érzem hogy elmerül a lábam. Gyors lépdesés át a vasúton, és már el is hárult a veszély. Azért nem volt semmi az a pocsolya ott, szerencse hogy a Gore-tex nem csak marketing. Következett hát a Szt. György hegy. Nah itt lehetett valami holtpont szerûség felfele. Mire a tetõre értem már 3 szor megálltam néhány percre pihenni, leültem, fényképeztem a bazaltot, stb. Egyszerûen azt éreztem hogy elfogytam. Természetesen ez teljesítménytúra és "az embernek mindig van ereje egy következõ lépésre". Így hát én is így tettem. A tetõn a pontõrök mellé leültem kicsit pihenni a padra, ettem csokit, ittam is, és egybõl jól lettem. Lehet hogy az volt a baj hogy nem ittam/ettem annyit amennyit kellett volna. Hát ebbe még bele kell tanulni.


Szt. György hegyrõl hosszú úton jöttünk lefelé, az oroszlánfejes forrásnál feltöltöttem a megüresedett palackokat, majd tovább Szigliget felé. Bennt Szigligeten, a lehetõ legmélyebb pontra mentünk le a kertek alatt, majd onnan még az utolsó döfés. Reméltem hogy nem kell már ide felmenni, mert bár jól éreztem magamat, az erõm fogytán volt kicsit. Természetesen fel kellett menni a legtetejére, ahol az utolsó pecsét után el se tudtam képzelni hogy valóban már csak ilyen közel van tördemic. Kicsit bekrepált a beépített iránytûm. És tényleg csak néhány kilométer volt hátra a célig, ahol egy gyönyörû kitûzõt és oklevelet vehettem át.


Nem nagy idõ a 11óra 2 perc, fõleg hogy 11 órán belül szerettem volna érni :D:D, de jól haladok a fejlõdésben.


Túra után kis pihenõ a csomagtartóban, kis öltözés, mosakodás, félig bealvás, majd jó elõre bementem az elõadóterembe, hogy Erõss Zsolt beszélgetõs filmvetítõs estjét jó helyrõl nézhessem. A terem zsúfolásig megtelt, mi pedig szó szerint késõ estig ültünk, hallgattunk, kérdeztünk, ámultunk-bámultunk a kivetítõre. Nagyon jó volt, természetesen egy fotó is készült. :)


Fél 11 magasságában robotpilóta üzemmódban hazakocsiztam......


Gratula a szervezõknek a szalagozásért, az itinerért, és persze az ellátásért (külön a sherpa (=magashegyi szakmunkás) pontõröknek akik a leglehetetlenebb csúcsokon kínáltak bennünket hektoliter mennyiségû friss vízzel.


Az útvonal tökéletes, az idõ is jó volt, és persze Erõss Zsolt is remek ember.


Jövõre ugyanitt.