Túrabeszámolók


Oroszlány 40/30/10

dnvzoliTúra éve: 20102010.06.09 23:25:54

Oroszlány 50


2010.06.05.


Szerdán hajnalig,majd csütörtökön pár órát még a homokzsákokat raktam helyiek,tûzoltók,katonák,polgárõrök és a többi önkéntes társaságában Bõnyön,ahol a Cuhai-Bakony ér veszélyeztette a falut-egyébként két hete egy jó részét el is öntötte,méteres víz állt akkor a házakban.Szombatra aztán normalizálódott a helyzet,sikerült "megfogni"az áradatot,így nyugodtabb lélekkel készültem a túrára,megvallom,nem biztos,hogy túrázni lett volna kedvem akkor,ha szükség lett volna még a segítségre.A megáradt patak már csak annyiban játszott szerepet a szombatomban,hogy nem lehetett a megszokott úton Kisbérre jutni,mivel a két héttel ezelõtti ár letarolta Mezõörs falu patakon átvezetõ hídját.Így Bakonyjákó felé indultunk el Zsuzskával Janiért,bízva abban,hogy ott a patak a medrében tartózkodik,és nem okoz nekünk problémát átkelni rajta.(az útvonaltervezõ nem követi az eseményeket,símán elkûldött volna a 81-esen)Nem okozott,így 3/4 8 körül már Oroszlányban voltunk.


Gyors nevezés,kullancsriasztó felfújás és a nyolc órás harangszó már úton találta a triónkat.


Még fel sem pörögtünk,egy gyenge emelkedõ végén máris az elsõ ell.ponton voltunk egy érdekes tölcsérgomba alakú víztorony tövében.Nem is idõztünk tovább a pecsételés idõtartamánál,leereszkedtünk a dombról,és szép lassan búcsút intettünk Oroszlánynak.Szalagozott úton különösebb események nélkül értünk Majkpusztára ami egyben a második ell.pontként is szolgált.Kellemetlen meglepetésként ért bennünket,hogy a remeteség épületegyüttesét sajnos nem tekinthetjük meg közelebbrõl,max. kívülrõl,ugyanis csak 10 órakor nyitja meg kapuit a látogatók elõtt....Így a kapott Sport szeletet majszolgatva balról kerülve az épületeket tovább is álltunk.Egy horgásztóhoz érve aztán rááltunk a piros sávra,majd kereszteztük a csákvári aszfaltutat.Az ezt követõ szakaszon több útelágazás is volt,de a szöveges leírás egyértelmûen segített az úttartásban(mindíg jobbra kellett tartani)Egy mezõn átvágva aztán hamarosan már be is értünk Vértessomlóra ahol egy oda-vissza szakasz teljesítésével gyûjthettük be az épp aktuális pecsétünket.Eseményként itt azt tudnám megemlíteni,hogy egy-gondolom-helyi menõ csávó(hmcs)köreit nagyon zavarhatta az úton bóklászók hada,meg is mutatta,ki a király errefelé,és eszement tempóban húzott el mellettünk lépcsõshátú Hyundai Pony-jával:)))Hát nem tudtuk megállni röhögés nélkül:))


A falut elhagyva aztán végre erdõt értünk,vízfolyásokat kerülgetve emelkedtünk a rengetegben.Átbukva a tetõn egy vihar által megtépázott szûk völgyben vesztettük el az eddig összegyûjtött szintünket.Jani ezen kívül az egyensúlyát is.Jobb kezében összefogva botjait imbolyogva-csúszkálva ereszkedik lefelé.Mondom neki,talán célszerû lenne használni azokat a botokat.De hiába.A következõ öt méteren aztán valami olyan elképesztõ eséskombinációnak lehettem szemtanúja hogy csak na.Kétszer hátra,majd a produkció befejezéseképpen egy elõreesésnek tapsolhattam-mindeközben ahogy mondtam a botokat középtájon masszívan szorította a kolléga!


Amúgy itt az erdõ is szép bükkös képét mutatta,szebbnél szebb völgyek mellett haladtunk el.Leérve egy aszfaltútra rátértünk a Vértesi Terepmaratonon már megismert kék sávra,ami mindjárt vissza is fordított bennünket hegymenetbe.Átkelve egy huplin ezután leereszkedtünk a Mátyás-kúthoz,ahol a jelszó felírása mellett egy kis szerelvényigazítást is véghezvittünk.A forrás most aktív volt,csak a kivezetõ csöve víz alá került,így inni belõle sajnos most sem sikerült.Megállásunkat a helyi szúnyogok is gyorsan észlelték,így mi is sietõsen odébbálltunk.Forrástól általában felfelé visz az út,most sem volt ez másként.Az úton ismét megtekinthettük Zsigmond királyunk élõfába vésett arcképét.Az út egy farakásos résznél trükkösen balra fordul,de mivel már ismerõs volt a hely nem okozott ez gondot.A szûk ösvényre való letérés azonban nem rémlett,de ahogy egyre lejjebb ereszkedtünk a völgybe leesett,hogy hamarosan itt a Zsigmond-kõ.Janiékat elõre nógattam,hogy remélem feljönnek körülnézni.Aztán ha akarták,ha nem fel kellett jönniük,ugyanis itt is volt ep.:)Mindemellett szerintem nem bánták meg,gyönyörû a kilátás innen,bár a levegõ most elég párás volt.A pontõrök szódával,borral kínáltak bennünket,ki-ki ízlése szerint vette igénybe az ellátmányt.


A már megjárt úton ereszkedtünk vissza a völgybe,majd hatalmas sziklafalak között értünk be Várgesztesre.Átrobogtunk a falun,majd sokakkal ellentétben a kijelölt jelzések mentén felbaktattunk a várba.Itt a kapott bónra kiváltottuk az italunkat,és megreggeliztünk.Itthon jutott eszembe,hogy igazából el is felejtettem jobban körülnézni,nem baj majd legközelebb:)


A várból ugyanazon az úton ereszkedtünk le amin feljöttünk,majd a falut a sárga négyzeten hagytuk el.Ismét szép bükkösökön át vezetett a túra jelen esetben a Malom út nevû völgyben.E jelzés mentén értünk aztán be Vérteskozmára,és mivel ennek a szakasznak is volt egy hosszabb oda-vissza része sok elõttünk indult 50-essel találkozhattunk.Vérteskozmán a túratársak figyelmeztettek a nyomóskútnál való letérésre,így plusz méterek beiktatása nélkül értük el a tamplomdombon található ell.pontot.leereszkedve onnan egy kisebb fajta fürdõzést tartottunk a közkifolyónál,majd felfrissülve,vizeinket is hidegre cserélve újra átcaplattunk a falu már megismert utcáján.Amúgy gyönyörû ez a falucska,szebbnél szebb házakkal,gondozott közterületekkel.Nézelõdés közben Jani mesélt nekünk a falu tragédiájáról,a kitelepítésrõl......


Kb. másfél kilométer után balra rátértünk a kék keresztre,és a Német-völgyön át haladtunk Kõhányáspuszta irányába.Az ell.ponton három féle frissen sült pogácsából választhattunk,megkóstolva Zsuzska káposztását én is azt választottam.A kedves pontõrök hármunknak még egy plusz pogit is engedélyeztek,amit mindjárt el is osztottunk és meg is ettünk.Itt is lehetett emellett szódázni,és ha jól rémlik borozni is.


Gántot a sárga sáv jelzésen értük el,nekem egy kicsit furcsa volt a nyomvonala,meg mernék rá esküdni,hogy a tavalyi Vértesi Barangolások 25 óta más útvonlat követ ez a jelzés.A faluban a vendéglõnél begyûjtöttük az újabb pecsétünket,majd a tûzõ nap elõl árnyékba menekülve ismét falatoztunk egyet.Gántot elhagyva aztán visszafordultunk Oroszlány irányába.Nem számítottunk rá,de a faluszéli mezõket elhagyva lényegében Mindszentpusztáig végig emelkedtünk.Emelkedõ ide vagy oda toltuk neki rendesen,muszáj volt,ha szégyenszemre nem akartunk túlzottan lemaradni Zsuzskától:)Így járnak azok akik egy Kinizsi100-at már többször megjárt leányzót választanak útitársul.


Ezen az ell.ponton a szóda mellé már szörp is dukált nagy örömömre,ráadásul jófajta málnaszörp.A borosok persze itt is fröccsözhettek kedvükre.Innentõl a csapat összetétele módosult némileg,Zsuzska ellépett tõlünk,a helyét egy tatabányai túratárs D. Zoli vette át.Nagy beszélgetésekkel telt az idõ,minõ meglepetés:túrákról folyt a diskurzus.Szintemelkedést már nem tartogatot számunkra a túra,eseményt egyedül a vízátfolyások,pocsolyák kerülgetése jelentett.Még hátra volt egy önellenõrzõ pont a Dobai-kút pihenõház mellett,a figyelmes rendezõk ide is kitettek egy rekesz szódát,éltünk is a lehetõséggel.Hamarosan aztán beértünk Oroszlány hétvégiházas övezetébe,majd átvágva az Ipari parkon a város fõutcáján közeledtünk a célba.Itt ismét a "hmcs"-k produkciójában gyönyörködhettünk.Kétféle típust ismerhettünk meg a pár perc alatt,az egyik alfaj az amelyik alsó-középkategóriás tuningolt autójával lassan halad a fõúton,és döngeti a zenét,miközben könyökét lazán kilógatja a letekert ablakon s begyûjti a felé irányuló pillantásokat.A másik alfaj hasonló kategóriájú autóján ezerrel száguld fel s alá a kétszer két sávon,kipufogótuningjával szórakoztatva a nagyérdemût.


Hát most lehet,hogy nagyképûnek fogok tûnni,de Gyõrben ezen "hmcs"-k osztályrésze is max a kiröhögés lenne.


Na de térjünk vissza a túrába,van hátra még párszáz méter.Ami aztán hanarosan el is fogyott,célba értünk.Oklevelet,kitûzõt,gratulációt átvettük,majd leültünk eszegetni.A felkínált virsli-debreceni kettõsbõl én az utóbbit választottam,amit nem is bántam meg,ugyanis nagyon finom volt,ráadásul aki kért kaphatott repetát is.Mondjam?Hát persze hogy éltünk vele:)Az ételt finom málnaszörppel kûldtem le,pihentünk pár percet,majd elbúcsúztunk a többiektõl,és mentünk a kocsihoz átöltözni.Zsuzska már ekkor talált magában két kullancsot,jobban átnézve magamat én is felfedeztem egyet.Az úton Jani is talált egyet,itthon aztán nekem is újra szerencsém volt egy újabbhoz a lábamban.Talán nem volt véletlen,hogy a túra szolgáltatásához a kullancsriasztó is hozzátartozott a rajtban:)Csak pár óránként meg kellett volna ismételni a fújást ahogy nézem.


Az idõnk 10 óra és pár perc lett,ami bõven ötös átlagsebességet jelent.Az ellátásra azt hiszem senkinek egy rossz szava nem lehet,Majk után minden ponton volt folyadékpótlásra lehetõség,az úton egyszer csokit egyszer pogácsát kaptunk,a célban pedig szinte(vagy valóban) korlátlan fogyasztással virslit vagy debrecenit.Mindehol kedves segítõkész pontõrök,színes térkép,útvonalleírás,távadatok.Ami még esetleg beleférhetne az itinerbe:szintmetszet,szint adatok.Jó kis túra volt kiváló idõjárásban,rövidnadrágban-pólóban lehetett nyomni,egy széldzsekit vittem magammal a biztonság kedvéért,de nem volt rá szükség.Gratulálok a rendezõknek!


Köszönöm a lehetõséget


dnvzoli