Túrabeszámolók

Szent-kút IVV túra 20-as táv.

GPS-el mért távolság: 27,8 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 220 m.

A rajt nyitása elõtt érkeztem Szombathelyre. Kényelmes készülõdést követõen neveztem be. Az idén nincs 40-es táv, annak ellenére, hogy a kiírásban szerepelt. Érdekes, de többedszer kapom azt a magyarázatot, hogy hiába küldenék el a TTT-seknek, nem jelenne meg. A rajtnál kaptam információt, hogy a nagyon sáros részek elkerülése érdekében változtattak az útvonalon. Kicsit rövidebb lett, legalábbis ez a szakasza, mivel a Csömötei-kilátóhoz vezetõ oda-visszával meg jócskán növelték, olyannyira, hogy ez a 20-as táv inkább 30-asnak lenne nevezendõ.

Meglehetõsen fáradtan, álmosan vágtam neki a távnak, a fárasztó hét, s fõként a kimerítõ péntek után. Az idõ szép, bár csalóka. Ahol nem ér a szél kellemesen meleg, viszont a szél csípõs. Jól haladtam. A 89-es út keresztezését követõen, vizes füves úton talpaltam. Elég sok az erdei virág. A kék jelzés ösvényre térését nem könnyû észrevenni. Tudtam, hogy ott kell lennie, s mivel már vagy 200 m-en nem láttam jelzést, nagyon kerestem. Végül eléggé elbújva meglett. Hiába van két jelzés is az ösvényen, ha egy behajló fa lombja eltakarja. Nem ártott volna valami szalag. A Gencsi-erdõben, a villanypásztornál, a tulajdonos tartotta a szavát, s leszedte a vezetéket a karókról, s egy-egy fával leszorította a földre.

A kék forrásjelzésnél letértem a kékrõl, s helyenként eléggé belógó faágak alatt mentem tovább. Itt tértünk el a régebbi útvonalról, akkor még egy kilométert maradtunk a kéken. Hamarosan elértem az elsõ ellenõrzõpontot, ahol a pecséthez egy csokit kaptam. Az IVV jelzésen folytattam, s jött egy 4,6 km-es egyenes, nagyon monoton szakasz. Biztosan közrejátszott a fáradtság is, de majdnem elaludtam gyaloglás közben. A végén a szabad-erdei és a szénégetõi rész a túra legkellemesebb szakasza. A Vizellõs-patak keresztezése után, a völgybõl történõ kikapaszkodásnál nehezen követhetõ a jelzés.

Idén is tudtam enni pár szem erdei földiepret. Sajnos csak az erdõszélen találtam, mivel az út déli oldalán valaha volt csemete ültetvény fölszántották, s búzával vetették be. Pedig régebben ott volt igazán sok.

A piros és sárga jelzést elérve következett egy szerintem teljesen fölösleges, oda-vissza négy és fél kilométeres kitérõ, a Csömötei-kilátóhoz, ahol az ellenõrzõ pontot helyezték el. Véleményem szerint, a kilátó megépítése kész pénzkidobás. Perenye elõtt, a vízmû közelében, az útról, minden kilátó nélkül is szebb a panoráma. Az EP-n a pecséthez zsíros kenyeret lehetett enni, s üdítõvel is kínáltak, meg persze egy kis borral is, amit most is ki kellett hagynom, mint a túrákon majdnem mindig. Visszafelé találkoztam Csuka Sanyival és csapatával. Csodálkoztam, miként lehetséges, hogy még nem ért utol, hiszen akkor nevezett be, amikor én indultam. Szerintem, már az elsõ EP elõtt meg kellett volna elõznie.

Mentem tovább. Perenyéig nyílt terepen vezet az út. A falu kellemes, de megint csak dél körül érkeztem, tehát a kocsma zárva. Késõbb a Szent-kútnál elmondták, másik irányból kellett volna menni, mert ott van egy bolt a kocsma épületében hátul, s az lehet, hogy nyitva volt. Így jártam. A falutól a Szent-kútig vezetõ út kellemes. Megkaptam az utolsó ellenõrzõ pecsétet, beszélgettünk egy kicsit s nekivágtam az utolsó szakasznak. Ezt kedvelem a legkevésbé. Unalmas lakott területen vezet, s hát Gencsapáti lakói sem lettek kulturáltabbak, az utolsó ittjártam óta. A fõ utcán, most is zömmel a járdát elállva parkoltak.

Végre beértem a célba, ahol megkaptam az emléklapot és kitûzõt, ettem egy kis zsíros kenyeret, s elindultam haza.

A túra könnyû, viszont túl sok a nyílt mezei-, vagy szántóföldi út, ami monoton. Aki tényleg csak 20 kilométerre van hitelesítve, azt meglepetésként érheti a majd másfélszeres tényleges táv.

A túra ár/szolgáltatás aránya igen jó. 500 Ft-ért szürkeárnyalatos térképes igazolólap itinerrel, az 1. EP-n csoki, a Csömötei-kilátónál zsíros kenyér és üdítõ (nem meghatározott, önkéntes fizetés ellenében), a célban pedig oklevél, kitûzõ, zsíros kenyér és ásványvíz járt.