Ciklámen 35-ös táv
GPS-el mért távolság 38,3 km (a harkai elkeverésel együtt 38,6 km); barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés 900 m. A velem együtt túrázók kedvéért ezt gyorsan beírtam. Részletes beszámoló, majd a hét közepére lesz.
Az ígért beszámoló:
Azt
hittem, reggel simán odaérek a rajt helyére a startidõ kezdete
elõtt. Nem így történt. Az Erdei-malom elõtti elágazás elõtt
100 m-el a navigációs rendszer közölte, megérkeztem. Halvány
emlékeim alapján és a koordináták alapján az Ózon Kempinget
gondoltam a tábornak. Nem jött be. A kiírás szerint Sopronban
kerestem a tábort. Nem ott van. Némi kevergéssel így is csak
odaértem. Otthon megnéztem a koordinátákat, immár a helyesek
ismeretében. Úgy 2 km a tévedés.
A
kocsinál készülõdtem, amikor Béli Laci bácsi és Csuka Sanyi
csapata épp indult. A rajtnál nem tolongtak a nevezõk, így
gyorsan beneveztem, s nyugis tempóban neki is vágtam a távnak. A
második kanyarnál összefutottam egy polgárõrrel, aki úgy állt,
hogy közte és a kocsija közt nem lehetett kényelmesen elmenni,
így az út közepe felé kerültem ki. Rögvest reklamált. Épp
csak ez hiányzott! Ráadásul, mint kiderült, a mellette lévõ
kaszárnya jellegû elhagyatott objektum a leírásban említett
iskola. No nem gond. 100 m-el késõbb végre letérhettem az
aszfaltról egy kezdetben nagyon dzsindzsás, alig járt ösvényre,
ahol rögtön megkezdõdött a szintgyûjtés. A sárga és kék
jelzés keresztezésétõl, megnézve az itinert, tudtam, egészen a
Fehér-úti-tóig megegyezik a CATS-esek Lõvérek túrájával, így
nem kellett tovább nézegetnem. Hamarosan leértem Ágfalvára, ahol
megkaptam az elsõ ellenõrzõ pecsétet, s mentem tovább. A piros
jelzés elég ritkás a faluban, de mivel jártam ,már erre, így
nem gond. Akik nem túráztak még ezen a környéken, azoknak
viszont meggyûlt vele a bajuk. A falu után sem túl jók a
jelzések, de elmegy. A Fehér-úti-tó elõtti emelkedõn utolértem
Laci bácsiék csoportját, s velük tartottam a célig. A Bartokos
Alfréd szervezte teljesítménytúrákon már voltak kellemetlen
tapasztalataim a szervezéssel és fõként az itinerrel
kapcsolatban. Érdekes, az IVV túráiknál alig van gond. Általában
egymást segítve csökkenthetõ az elkeverés veszélye. Ez most is
többször jól jött. Ahol nincs turistajelzés, ott nincs semmi, s
az itiner is gyenge szokott lenni. Azon kívül, beszélgetve az idõ
is jobban telik. Az emelkedõt vadcseresznyefák szegélyezték, így
a vitamin pótlás megoldódott. A megszokottnál húsosabb és
édesebb a vadcseresznye az idén. Ahol csak lehetett eszegettünk
belõle.
Az
itiner, a térkép és GPS alapján elég könnyen eldöntöttük,
melyik lehet a volt mûszaki határzár nyomvonala, s megindultunk
rajta. Igen ám, de kisvártatva egy Y elágazáshoz értünk, ahol
mindkét út azonos minõségû. Most merre? A GPS alapján a
baloldali ágat választottuk, mint kiderült helyesen, bár az út
minõsége hamarosan leromlott, az irány viszont jó. A nap is egyre
jobban tûzött. Jó kis kaptatóval értük el Új-Hermest. Itt
majdnem elkevertünk. Az elágazás jóval közelebb található,
mint a leírásban. A köves út fogalma sem egyértelmû. Rájöttünk,
a murvás utat értik alatta. Mi még maradtunk egy kicsit az
aszfalton, majd rájõve, hogy gond van, egy meredek ösvényen
helyesbítettünk. Az osztrák határnál a nagyon barátságos,
lelkes pontõrtõl megkaptuk a következõ pecsétet, egy müzliszelet
kíséretében, s egy kis idegenvezetésre is vállalkozott. Átkísért
bennünket az osztrák oldalra, a bányász emlékmûhöz, illetve
lehetõvé tette, hogy egy kicsit bepillanthassunk a volt akna
épületébe is. Miután visszatértünk a magyar oldalra,
részletesen elmagyarázta, merre menjünk, mire figyeljünk, sõt
egy darab úton el is jött velünk.
Muckig,
eseménytelen úton, jól haladtunk. Mi ott tovább is mentünk
volna, ha a hölgyek nem szólnak utánunk. Itiner elõ. Itt bizony
le kell térni egy kicsit a határ menti zöldrõl. Elértük a Moha
Panziót. Kellemes hely. A pontõr üres kocsiját rögtön
megleltük, benne a pecséttel. Nosza menjünk be a panzióba, hátha
ott található. Rögvest meg is lett. Kiderült, a fõszervezõi
utasítás alapján 12.20-kor kellett csak nyitnia a pontot, mi pedig
már fél tizenkettõ körül megjelentünk. Alig mentünk pedig 4-es
átlagot. A gyorslábúak tizenegy elõtt érkeztek volna.
Szerencsére a pontõr is élt a gyanúperrel, hogy nem lesz ez így
jól, s tíz körül érkezett a pontjára. Amíg õ ebédelt, mi is
ettünk egy kis szendvicset, ittunk egy kis üdítõt, pihentünk.
Barátkoztam egy kicsit, a panzió termetes cirmos macskájával.
Nagyon hozzá lehet szokva a vendégekhez, mivel egy cseppet sem volt
félõs, vagy tartózkodó. Lusta viszont annál inkább.
11.50-kor
szedelõzködtünk, pecsételtünk, fölírták a rajtszámainkat,
befutott Bubuék csoportja, s mentünk tovább. Csak a célban derült
ki, hogy az én rajtszámom kimaradt. Ballagtunk tovább. Rövidesen
megnyújtottam a teljesítési idõnket, mivel egy helyen nagy
mennyiségû földiepret láttam meg. A csoport rávetette magát.
Bubuék ismét utolértek bennünket. Már látótávolon kívül,
hátrafordulás nélkül meg tudtam mondani, hogy õk közelednek.
Amikor megelõztek bennünket, Laci bácsi csatlakozott hozzájuk egy
kicsit beszélgetni, s így fölgyorsultunk „egy csöppet”. A
Harkáig vezetõ szakasz dögunalom, amin csak az aszfaltút menti
eper- (dunántúliak kedvéért: szeder-) és vadcseresznyefák
enyhítettek. Szét is szakadt a csoport. Én is lemaradtam.
Szerencsére, mivel Harkán a gyorsabbak tovább mentek egy
keresztezõdésben. Az utca balra kanyarodott, de ezt semmi sem
jelezte. Nekünk kevesebbet kellett visszamenni. Az utcanevek alapján
próbáltunk tájékozódni, de a sarkokon ilyen nem létezik. A
pontõr észrevett bennünket, s integetéssel jelezte, hol a pont.
Pecsételés, egy kis pihenés, amíg az utolja is megérkezett. Jó
hûvös ásványvizet kaptunk, illetve a következõ szakasz elejére
egy kis útbaigazítást. A Gida patak partján egy darabig semmi
gond, de jött egy újabb Y elágazás, amit nem említ az itiner.
Merre tovább? Térkép elõ. Az, és a leírás alapján tovább a
Gida-patak mentén a Brandmajorig, mert csak ott jelöl tavat. Laci
bácsi megnézte a kapott fénymásolatot is. Aszerint balra kell
menni, a Kecske-patak felé. Arra is mentünk, s ez volt a helyes.
Igaz, a Gida-pataki-tó gátját nem láttuk, amin át kellett volna
mennünk, de ez van. Most, ahogy a beszámolót írom, nézek egy
régebbi térképet, s azon van úgy az út, mint a fénymásolaton.
Azon a térképen még nem szerepel a Gida-patak mentén a
Brandmajorig vezetõ út. S már az általam a túrán használt
térkép sem a legfrissebb, mivel ez év elején jött ki a legújabb.
Lényeg, hogy végül is jó felé mentünk.
A
továbbiakban a Hét-bükkfáig semmi gond. Ott keresgéltük a KC
jelzést, mivel csak néhány jelzés alapot láthattunk. Az elsõ
régi KC jelzést 200 méterre láthattuk. Ez az új Tacsi-árok
mellett vezetõ jelzés nagyon kellemes, és könnyû, de nem olyan
vadregényes, mint a régi, lent az árokban. Egy szakaszon áfonyát
láttam az út mentén, s figyeltem, van-e már érett. Egy foltban
sikerült is találnom. Bele is keveredtünk, mint maci a málnásba.
Még nem az igazi, de már finom. Sétáltunk tovább. A
Bella-emléket követõen újabb tájékozódási probléma. Rá kéne
térni, a zöld háromszögjelzésre, de csak egy, a Várhely-kilátóra
vezetõt látunk egyenesen, balra semmi. Visszanézve aztán a fa
másik oldalán meglett a jelzés. Követtük. Még egy utolsó
meglepi. Egyszer csak, a jelzés fölfelé mutatott a hegyoldalba (a
fa mindkét oldalán). Ösvény semmi, jelzés semmi, az irány
rossz. Maradtunk inkább az ösvényen. Ezután, már sima ügy volt
a célig. A végét egy kicsit gyorsabbra vettük, mert egy újabb
csoport közeledett.
A
célban megkaptuk az emléklapot és a kitûzõt. Kiderült engem már
kerestek, mivel nem írták fel a számomat Mucknál, az EP-k
többségén meg nem foglalkoztak ezzel. Az utánunk jövõ
csoportról kiderült, az egyesületi csoportunk az a 20-as távról.
Beszélgetés közben kiderült, többekhez hasonlóan õk is
elkevertek Ágfalván.
Az
eddigiektõl eltérõen, a mucki pontõr, amikor elmondtuk az itiner
problémákat, megnézte a térképet, elismerte a hibákat (itiner,
vázlat, jelzésfestés), s ha rajta múlik, valószínûleg
változtatni is igyekszik majd.
A
túra ár/szolgáltatás aránya megfelelõ. 650 Ft-ért
szürkeárnyalatos fénymásolt térképes igazolólapot
(saját térkép nélkül alig használható), egy csak GPS-el együtt
használható itinert (helyenként így is igencsak félrevezetõ
hibákkal) kaptunk. Ilona-aknánál müzliszelet, Harkán szénsavas
ásványvíz,
a célban pedig oklevél, kitûzõ, zsíros kenyér, hagymával
innivaló nélkül, volt az ellátmány. A kiírásban 4 helyen
szerepelt csoki, vagy ital, kettõ lett belõle. Persze fogalmam
sincs róla, honnan került elõ a 650 Ft, illetve egy
teljesítménytúrán, miért kell külön kifizetni egy találkozó
regisztrációs díját. A kiírásban 550 Ft nevezési díj plusz
200 Ft regisztrációs díj szerepelt. Még egy dolog a tábor elõtti
parkoló helyes koordinátája: 47,67839N; 16,52306E.
|