Túrabeszámolók


Márciusi emléktúra - Pilis

kekdroidTúra éve: 20122012.03.23 11:22:58

Márciusi Emléktúra 48


Negyvenakármennyi, de igazából nem lényeges, tehát legyen inkább így:


Márciusi Emléktúra '48


Üresen kong a helyiérdekû vasút belvárosi, föld alá rejtett állomása, tábla irányít a felszínre, itt korhadó kasznijú, idejüket bõven megszolgált, gyorshetes-festésû Ikarusok sorakoznak vonatpótlásra. Felpattanunk az egyikre, aki a sorban legelöl áll – a többes szám Kerek repkénnyel alkotott kettõsünkre vonatkozik. Buszunk sofõrje befejezi a társalgást kollégájával, felszáll, elhelyezkedik, motort indít, ajtót zár, nagy lendülettel kirongyolunk a végállomásról. Eleinte gyorsabbnak tûnik a pótlózás a vonatozásnál, ami magyarázható a négynapos hétvége második napjának reggelének gyér forgalmú útjával, és a megállókban jelentkezõ csekély számú utassal. Az utasok térbeli eloszlása viszont a Flórián tértõl kifelé már úgy adódik, hogy minden második utcasarkon meg kell állni, így igen hosszú utazás kerekedik Csillaghegyig. A rajtban a korai érkezés ellenére is bõven sokadikak vagyunk, a kocsma terasza környékén mindenfelé kóvályognak a nevezni kívánók. Megérkeznek a rendezõk, összerakják az indítás helyszínére szánt székeket-asztalokat, térképeket helyeznek el a túra követendõ útvonalával. Az októberi emléktúrákról szóló térképek is kint vannak, át lehet nézni azokat is. Kialakul egy sor, a nevezés igen egyszerû: pénzt adok, bediktálom a nevemet – piros pont, hogy nem írják el egyikõnkét sem – és huszonhét másodperccel késõbb itinerrel, 7:00-ra adott rajtidõvel zsilipelünk ki a helyszínrõl. Vizsgáljuk meg gyorsan az A4-es, egylapos itinert: szöveges útleírás és az ellenõrzõpontok listája nyitvatartással foglalja el az egyik oldalt. A turistautak.hu-ról összekattintgatott térképrészletek, szintmetszet-részletek helyezkednek el a másik oldalon. A célra megfelel. A sorban Gyõri Péteréket látjuk, meg Ottorinót, odébb, a teraszon Lestat reggelizik; a Mezei-házaspár készülõdik már, hogy ellépjen hétkor. Mivel emez idõpontig még van két és fél perc, betérünk az éppen nyitó kocsmába, legurítunk egy-egy kávét. A televízióban mese szól, modern: debilre rajzolt figurák azon tépik egymás haját, hogy melyik tévémûsort szeretnék nézni. A kávét a szokott kocsmai árszínvonalon adják, minõsége azonban az átlag felett jár. Amikor megköszönöm, a pultosnõ úgy néz rám, mint egy döglött csótányra. Különös környék ez. Hét óra elmúlt, nosza, túrázzunk.


Kilépünk, piros sáv – igen, ez az a piros sáv – vezet ki Csillaghegyrõl. Ha szondáznánk a ma erre túrázók beszélgetéseit, van rá ötven kopejkám, hogy minden második, sõt, több társalgásban elõfordulna a Kinizsiszázas, az IsziniktudodazvisszafeléaKinizsi vagy a Pirosnyolcvanöt szófordulatok legalább egyike, esetleg haladók bedobják azt is, hogy Pilisötven. Legalábbis az elején. Kõbánya felé trappolunk az utcán, majd elkanyarodunk, gyér forgalmú helyen, családi házak között sétálunk felfelé, a Róka-hegy oldalában. Betérünk az erdõbe, egynyomos ösvény kanyarog velünk, amíg fel nem érkezünk az Üröm feletti síkra. Elõttünk a Kevélyek, mellettünk távvezeték, délen a Hármashatár-hegy és a mögötte húzódó gerinc körvonalai, északon, a hétvégi házakkal tûzdelt dombokon túl a Visegrádi-hegység kéklõ vonulata. Istállók, karámok mellett haladunk el, lovak legelésznek mélán, díszes öltözékû lovász készíti egyiküket indulásra. Keresztezünk országutat, távvezetéket. Felbátorodik az emelkedõ, meredeken vág neki a szép sorozatnyi Kevélynek. Köves úton, fenyvesben ballagunk fel a hegytetõ alatti kilátópontra, itt megállunk egy pihenõre, kalciumos pezsgõtablettát oldunk bögrényi vízben. Virágzik a mogyoró, Repkény gombócot érez a torkában, allergiait. A pihenõ során ér utol DJ_Rushboy, megáll pár pillanatra, mesél a tegnapi Pilis-Vörös-Váron szerzett számos pozitív élményérõl, mielõtt tovasuhanna. Elsétál mellettünk Corradi Surd, vele még sokszor futunk össze a nap során. Még nézzük egy kicsit a kilátást: a fõváros párába-porba burkolózik, egyedül az óbudai óriáskémény nyúlik ki a fehérségbõl. A Solymár-Pilisvörösvár-Pilisszentiván településcsoport viszont tisztán látszik, az õket övezõ hegyekkel együtt. Elõtérben horgásztavak, mûvárrom, felhagyott és mûködõ bányák. Leoldalgunk a Kevély-nyeregbe, az elsõ ellenõrzõpont – helyi szóhasználatban: állomás + egy mosoly – õrei az egyik padnál várják az igazolást gyûjtõket. Kapunk kockányi csokit, van mazsolás-mogyorós is, remek. Érthetõ a takarékos beosztás, sokan jönnek még utánunk – a célban tudjuk meg, összesen mekkora számra kell gondolni: összesen kb. 800 fõ. Annyira talán nem meglepõ a nagy létszám: virít a Nap az égen, de talán még fontosabb, hogy mára nincs másik teljesítménytúra.


Ledöcögünk a nyeregbõl, kék jeleket követünk Csobánka felett: a falun túl az Oszoly, odébb a Csikóvárak oldalát látni, elõttünk a Ziribár-hegy és a Hosszú-hegy kettõse. Az úton pedig orsipanka és Rudi István, öltözõs szünetet tartanak, csatlakozunk és innentõl Lajosforrásig együtt közlekedünk a túrán. Elhagyjuk az Ózon Kemping romjait, néhol lekaszált, néhol dudvás parcellák, bomló tetejû fõépület õrzi a létesítmény emlékét. Leérkezünk a Csobánkai-nyeregbe, depóautót vélek felismerni, a jármûvet még fogjuk ma látni. Folytatjuk az utat a Hosszú-hegy felé, ám az OKT és a zöld sáv elágazásában renitenskedünk egy jót: Rudiék geoládát keresnek fel, ma már a másodikat, mi Repkénnyel a Szent-kútnál töltünk vizet és igazoljuk ottjártunkat a Pilisi Parkerdõ forrásairól szóló mozgalomhoz. Tábla tájékoztat, hogy a forrás vize szemre, fülre, agyi panaszokra, fejben, torokban lévõ mirigyekre, lázra jó. Van még egy tábla, cirill betûs írás, szerbül. Olyasmit jelenthet a felirata, hogy ezt a helyet Szent Illés próféta áldotta meg, többet nem tudok kihámozni. Az igazolással kapcsolatos teendõket elvégezve visszamászunk a K-Z elágazásba, páran néznek nagyot, aztán napirendre térnek a jelenség felett. Beszélgetve ballagunk a hosszan elnyúló dombhátra, néhol kilátás nyílik erre vagy arra. Néhány srác kilátópontnál tart pihenõt, elsõre úgy vélem, pontõrök, amíg nem javítanak ki útitársaim, hogy Pilisszentkereszten lesz a következõ ellenõrzés. Oda-vissza elõzzük egymást Strackné Katival, õt Laci felõl kérdezem, szerinte már messze elõtte jár, ám a valóság ezúttal mást fog mutatni. Lesétálunk a lapostetõs hegyrõl, le egészen a Szántói-nyeregig, amely felett elválunk a Pilis oldalát megcélzó zöld sávtól és inkább pirossal jelzett társát választjuk a falu megközelítésére. Utolér az imént hiányolt Strack Laci, lemaradok Repkényéktõl, beszélgetünk kupákról, ilyesmirõl. Betérünk a faluba és kitérünk onnét, ellenõrzõponton lobog zászló a Pilis alatti réten. Csokival kínálnak, bedobok egy töredéknyit.


Elsétálunk az újjájelzett zöld sávon, el a barbár módon kitört tájékoztató tábla mellett, fel a Klastrom-kútig. Itt leülünk megpihenni, poharazgatni, enni, majd pár perc után továbbállunk. A hátizsákomban lévõ vízkészletet elfelejtem cserélni, a Szent-kút vize pedig hiába lehet, hogy jó mindenféle fejbajra, de enyhén rozsdaízû. A Klastrom-kút vize valahogy frissebb, tisztább. Új oszlop irányítja az errejárókat a hegy aljában, rajta messzirõl látszó zöld sáv mutat jobbra, északnyugat felé. Visszanézve Pilisszentkereszt házai egyre apróbbá válnak, míg mellettünk, a mély völgy túloldalán újnak tûnõ, magas betonfallal körülvett luxusövezet terjeszkedik a hegy felé. Távolról nézve modernszerû sablonházak. Közelrõl nézni meg a kerítés miatt, gondolom nem is lehet. Elhagyjuk a rétet, ligetet, ismét erdei úton battyogunk egyre feljebb. Mária-pad, Döme halála, Ördög-lyuk. Emelkedünk, megfontoltan, szürke törzsû fák kísérnek, alattuk barna avarral. Néhol hóvirág nyílik, új szín a látványban. Eltér a sárga kereszt jelzés, megcélozza a Zsivány-sziklákat. A tábla szerint a Kétbükkfa-nyereg száz méter híján egy kilométer ide. Folyamatos emelkedõn, erõsödõ zajban érkezünk meg, a pontõr a parkoló feletti pihenõhelyen ücsörög. Alatta az M6-os forgalmát megszégyenítõ (hmm, lehet, hogy ez nem is jó hasonlat, az M6-os forgalmát nem nehéz felülmúlni) jármûáradat, autósok araszolnak a víkendbusz – vagy most éppen micsoda – másodrésszel közlekedõ dobogókõi járata mögött. Gyorsan letudjuk az igazolást, elsöprünk a környékrõl, zöld kereszt jelzések irányítanak úton át, árkon fel. Találunk egy megszeppent barna varangyot, nagyokat pislog és mi visszapislogunk rá. Keresztezzük még kétszer az országutat, olvadó hótól sárosak az ösvények, kirándulók, túrázók kerülgetik a tócsákat. Farakást tornyoztak kerítés mellé, az új út még kialakulás alatt van, de kikerüljük az akadályt. Távvezeték nyiladékát hagyjuk el, odébb munkagép parkol különös helyen a hegyoldalban – megfejthetetlen, miképp került oda. Egyre erõsödõ gyalogosforgalomban érünk fel Dobogókõre, a kilátóhelyen szûk osztálykirándulásnyi nép, gyerekek futkosnak, büszke apukák fotóznak büszke anyukákat és viszont. Kilátni vágyván kilesünk mi is, megnézem sorra az emlékmûveket, majd csatlakozom a többiekhez, akik már a Dunakanyart szemlélik. A Hegyes-tetõ tömbje a Duna tükrében nézegeti magát, a szirten túl a Börzsöny magasabbik fele egyáltalán nem látszik. Csakúgy a Naszály sem, s még az egész közeli Prédikálószék is homályos, távoli látványnak tûnik. Visszasétálunk a múzeumhoz, bent egy pillanatra megállok, megcsodálom az összegyûjtött ereklyéket, az egykori turisták eszközeit, térképeit, csodaszép jelvényeket. Kerek repkény is csatlakozik, õ intézte közben a bélyegzést, gyorsan felhasználva az összes, ezen célra szolgáló eszközt.


Követjük a hegy peremét, ellépünk Dobogókõrõl. A kirándulóforgalom ebben az irányban gyérnek mondható. Elkanyargunk a néhol meglepõen elsárosodó, jelzett gyalogúton, némelyik fán közben érdekes, népmûvészeti motívumra hajazó óriásjelzés bukkan fel. Elérjük a sípályát, majd a kék jelzés ideiglenes terelését a piros háromszög felé. Már alig emlékszem a nem ideiglenes változatra, remélem, elõbb-utóbb azért visszaterelik a Kéktúrát. Egyre meredekebb lejtõn érkezünk meg a Király-kúti kunyhóhoz, kerékpárosok, gyalogosok pihennek mindenfelé. Tovább lejtünk, kinézek a Király-kúthoz, nincs benne víz, mehetek a többiek után. Farakások között, széles dózerúton érjük el a Sikárosi-medence szélén álló õrházat, amely egy hosszú rakodó végében árválkodik. Itt vár a következõ ellenõrzõpont, limonádéval kínálnak és lehet repetázni is. Finom. Begyûjtjük a katicás bélyegzést, majd, immár Popeye sporttárssal kiegészülve folytatjuk a teljesítménykirándulást. Vele - bár több túrán összefutottunk már - még nem beszélgettem sosem, úgyhogy most pótoljuk ezt a hiányosságot. Átsétálunk a réten, amely tágas, elhagyjuk a mûutat, amely poros, és a Sikárosi-erdészháznál térünk vissza a Kéktúra útjára. Követjük a Bükkös-patak hideg völgyét, a Lenkó-emlékmûnél pihen egy társaság, odébb a patak feletti, még megmaradt jégrétegen sétálunk át a medren. Rudiék lassan elõrehúznak, fõleg, amikor megérkezünk a K+ meredek kaptatójához. Itt is van forrás, merítõs: ez a különös nevû Zergevirág-forrás, gyéren csorog ki belõle némi víz. Itt már a csökkentett sebességüket sem tudjuk tartani Repkénnyel, szépen felcsoszogunk a saját, kényelmes lépteinkkel. Közben néha érdemes hátrapillantani, alibiból fényképezgetni a kilátást észak és északkelet felé. A Kármán-forráshoz kilépek, vékony sugárban csorog belõle a víz, nem állok neki tölteni belõle. Továbbra is emelkedõn, igaz, egyre kényelmesebben érjük el a Lajosforrás névre hallgató kiránduló-központot. A turistaház nem tûnik annyira elhagyatottnak, a környék pedig tele van emberekkel. A két pontõr a terméskövön csücsül, nem idõzünk náluk sokat, nagy a zaj és a tömeg. Elsietünk.


Innentõl különösebb esemény nélkül, nagyjából végig Popeye-jel maradva trappolunk le Pomázra. Azért eseménytelennek mégsem nevezhetõ az út. Elõttünk a Kõ-hegy tömbje takarja a mögötte elterülõ várost. Lassan melléérünk, mélyúton baktatunk, mellettünk a keskeny part túloldalán meredek beszakadás, árok húzódik végig. Elfelejtek kitérni a János-forráshoz, aztán eszembe jut, hogy itt már megvan a mozgalom teljesítéséhez szükséges adat. Rövidesen megérkezünk a városba, a poros utcák nem változtak, a nyomóskút is megvan, láthatóan mûködik is. Quados srác vagánykodik, két keréken veszi a kanyart, amíg mi a felvert port nyeljük. Beballagunk a célba, sor húzódik ki a plébánia ajtaján, beállunk, várakozunk. Kapunk két HÉV-jegyet, meglepetésszerûen, a sorban elõttünk álló túratárstól. Ezúton is nagy köszönet érte! Az épületbe érve a várakozást a kiállított gyerekrajzok vizsgálata teszi vidámmá, de legalábbis érdekessé. A célt egy étkezõszerû szobában rendezték be, kapunk szép emléklapot, kisméretû kitûzõt, mindkettõ fõ díszítõ motívuma a cserkész-liliom. Repkény nyer egy szelet nutellás kenyeret, sorsoláson. Nem kezdünk odabent helyet keresni, kint ülünk le, találkozunk a nem sokkal mögöttünk érkezõ Bell Sanyival, majd az épp sorbaálló Dilennel, Tincával és Lépéshibával, akik a várható várakozási idõ felõl érdeklõdnek. Leülünk egy szimpatikus helyen a földre, elbúcsúzunk Popeye-tõl, aztán teázunk, eszegetünk. Gyerekek szaladgálnak fel és alá, a zsivaj ellenére béke van és nyugalom. A HÉV felé indulva csatlakozunk Dilenékhez, majd már odébb Tinca ér utol, elcsevegjük az idõt, észrevétlen telik a Pomázon keresztüli, amúgy nem túl izgalmas séta, közben Lépéshiba is beér, az egészes vonat indulására hívja fel a figyelmet. Az állomásnál elbúcsúzunk, boltba térünk. A kisbevásárlás után egy késõbbi járattal utazunk Békásmegyerig – itt elhûlve nézzük a pótlóbuszra felnyomorgó tömegeket, és úgy határozok, igenis érdemes lesz felsétálni a vasút menti kerítés mellett felsétálni és a Kárpát Vasút Kft. ott szorgoskodó mozdonyát lefényképezni. Egyrészt érdekesség, másrészt ez idõ alatt hátha csökken a tömeg. Tényleg érdekes, a tömeg viszont nem csökken, alternatív járat után nézünk. A 160-as külvárosnézõ járat épp indul, a mûanyagszékes Volvón elfogadhatóan kényelmes körülmények között döcögünk végül vissza a belvárosba, majd onnan kötött pályán utazunk tovább.


Szeretném megköszönni a túrát a rendezõknek, nekem tetszett úgy, ahogy volt. Köszönöm természetesen a társaságot mindenkinek, akivel volt szerencsém együtt túrázni ma: Repkénynek, orsipankának, Rudi Istvánnak, Popeye-nek és minden, hosszabb-rövidebb idõre csatlakozó útitársunknak.


-Kékdroid-


Képek itt.