Vérteskozma 30 MTB
Megtett út: 50,6 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 1230 m. Ez természetesen csak az általam megtett táv, mivel jó szokásom szerint megint „eltévedtem” egy kicsit.
Kényelmes készülõdést követõen, gyors nevezés. Megnézem a térképet, s kiderült, megváltozott a 30-as táv útvonala, s vele az egyik ellenõrzõpont helye is. Átkerült a Körtvélyesen található geodéziai toronyhoz. Nagyon nem illett bele az elõzetes eltévedési tervembe. Számomra is következett az újratervezés. Végre úton. A faluból kiérve, rögtön egy ronda emelkedõvel kezdek, ami a Vértesben természetes, viszont bemelegítés nélkül elcseszheti az egész túrát. Nem is kísérletezem a kitekerésével, inkább tolom a biciklit. A tegnapi teljesítménytúra duatlont is eléggé éreztem. Minden voltam, csak fitt nem. Az egynyomsávos ösvény után következõ Kotló-hegyi emelkedõt azért kitekerem. Kapkodom a levegõt rendesen, de a pulzusom nem száll el, tehát lehet menni. Kerülgetem a gyalogosokat. Még nincsenek hozzászokva, a montisokhoz. Amikor szólok, hogy valamelyik oldalon, vagy szélen szeretnék elmenni, tízbõl hat-hétszer éppen arra az oldalra állnak. A lényeg, hogy udvariasan elengednek, amit természetesen megköszönök. Engem még így neveltek otthon is, illetve azon a pár monti maratonon is, amin részt vettem.
A Mária-képnél megkapom az elsõ pecsétet, s jön az elsõ jutalom lefelé, ami az aszfaltig tart. Utána a volt sárga jelzésen hullámvasutazok egy kicsit, majd amikor stabil lejtõbe megy át a Német-völgy felé, Viktorékat érem utol biciklirõl szállás, s az ellenõrzõ pontig tolás, miközben jót beszélgetünk. A pontnál Zsuzsáékat érjük utol. Ezek szerint pacalt csak akkor esznek, ha étterembe mennek. Az Odvas-Kõ-risen emlegették, vagy harmincas táv lesz a Vérteskozmán, vagy pacalpörkölt fõzés.
Újabb pecsét, s visszaszállok a biciklire. Szólok Zsuzsának, így végre könnyedén tudom vele tartani a lépést a lejtõkön, mint Sándor György a Lyukasóra címû agylemezén: „Egyenlõ pályák, egyenlõ esélyek. Én kerékpárral megyek.” Persze ez csak lejtõn, vízszintes úton, vagy kisebb emelkedõn igaz. Az olyan meredek az emelkedõn, ami leszállásra kényszerít, a gyalogosok vannak elõnyben, s ilyenbõl volt bõven a túrán, bár jó része a nem hivatalos részre esett. A kék jelzésen kétszer kell leszállni kidõlt fa miatt, a többi tekerhetõ. A száraz útnak köszönhetõen, az utolsó lefelé is OK. Tavaly itt faltól-falig csúszkáltak a bringások. Várgesztesig gyõri és tatabányai ismerõsökkel futok össze, s természetesen gyalogolva érek be a faluba. Egy kis frissítés a kocsmában, s megkezdem az elsõ eltérést az útvonaltól. A kék jelzés helyett, a Vörös-lak és a Robinson-kunyhó romja felé kerülök. Ez a kékkel szemben, egy jó erõben lévõ kerékpáros számára végig tekerhetõ. Nos nem én vagyok az, így toltam egy kicsit. A Robinson-kunyhó romjához természetesen kimentem, hiszen szép a kilátás, majd tekertem le a Mátyás-kúthoz.
Pecsételés, frissítés. Megeszek egy zsíros kenyeret, készítek egy friss kulacs izotóniás löttyöt, a forrás vízével. Idekerült a frissítõ pont, mivel átépítés miatt a rajt/cél helyen, nem engedélyezték. Tavaly ugyanezzel a személyzettel mûködött a pont, csak a gyerekek nõttek meg alaposan, különösen a kicsi, aki az elõzõ évben az esõs idõben szorgalmasan füstölte ki szüleit az esõbeálló alól. Idén velünk volt az idõjárás.
Gyerünk tovább. Ettõl kezdve sokáig eltértem a kiírástól. A Nagy-Csákány és a Horvát-vasút körül akartam kicsit szétnézni. Tavaly, gyalog már „eltévedtem” erre a Tatabánya 20-ról, de most biciklivel is meg akartam nézni. Nem minden elképzelésem jött be. A fõ útvonal, amit kinéztem, az legalább járható, bár alig hiszem, hogy fölfelé sokan tudnák végig tekerni. Vagy 200 m-en van 20% fölötti meredekség. Eldõlt, valamikor egy egész napot kell montival rászánnom erre a részre, a Birka csárdától indulva. Eléggé elszaladt az idõ (meg hát eléggé el is fáradtam, hiszen ez még csak az év második montizása), így megkezdtem a visszatérést a kiírt útvonalra. Jött a piros jelzés kaptatója a Kis-Szállás-hegyre, majd a Körtvélyesre. Nos ezt szívesen kihagytam volna. 1200-1300 m-en 170 méter szintemelkedéssel, változó meredekséggel, de átlagosan 14 %. Nem sokat ültem a biciklin. Toltam, lihegtem, az arcomról folyt a víz. Sikerült még akár két és fél kilométer/órás átlagsebességet is elérni. Találkoztam olyan résszel, ahol kis szuszogási megállásnál, mind a két féket húznom kellett, mert egy fék nem tudta megtartani a bringa súlyát, s az csúszott vissza az emelkedõn. Végre elértem az ellenõrzõ pontot a Körtvélyesen. Legelõször a pontõrök német juhász kutyája igazoltatott, majd megkaptam a következõ pecsétet. Mivel korgott a gyomrom, megettem egy energiaszeletet. Immár a hivatalos útvonalon folytatom. A piros háromszögön való letekeréshez nem vagyok elég bátor, ráadásul ismerõst érek utol, s letolom a biciklit. Az új osztásig együtt megyünk. Õ kocog, én tekerek. A szalagozott részen már jártam. Biciklivel is jól járható. A pontõrök már messzirõl integetnek. Nagyon helyesen, áttelepültek az eredeti helyükrõl az árnyékba.
A kapott csokit gyorsan megeszem, s kicsit nagyobb tempóra kapcsolok. A Sárkánylyuk-völgybe vezetõ út, s maga a völgy nagy része is kiválóan biciklizhetõ lefelé. Nagyon szórakoztató. Egy rövid szakaszon, ahol idén irtották ki az erdõt, ott a favágók trehánysága miatt nagyon oda kell figyelni. Tele az út mindenféle fadarabbal. Kiérek az erdészeti aszfaltútra, s megkezdem a célig vezetõ emelkedõt. Eleinte alattomos, de nagyon szívja a nem létezõ energiámat, majd a faluban teljesen õszintén lesz meredek. Végre célban. Megkapom az emléklapot és a kitûzõt. Beszélgetek egy kicsit, s hazafelé veszem az irányt.
A kiírás szerinti útvonal száraz útviszonyok mellett montival is kellemes. Ismételten sikerült defektet összeszednem, valószínûleg szedertõl (voltak frissen gléderezett szakaszok ahol kerülgettem a szederindákat). Úgy tûnik ide fel kell tölteni a belsõgumikat valamilyen defekt elleni lötyivel.
A túra ár/szolgáltatás aránya megfelelõ. 900/800 Ft-ért színes térképes igazolólapot, kitûzõt és emléklapot kaptunk. A Mátyás-kútnál zsíros- és lekváros kenyér, ásványvíz, az Új-osztásnál csoki, a célban víz volt az ellátmány.
|
