Túrabeszámolók


Tési-fennsík 50/25

nafeTúra éve: 20122012.05.07 19:59:01

Tési-Fennsík 25


GPS-el mért távolság: 23,2 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 520 m.


Reggel, 24 órás szolgálatból indultam, így csak fél kilenckor tudtam benevezni, ami gyorsan ment. Gondolkoztam a montis 50-es távon is, de szolgálat utánra sokallottam a szintet, illetve csütörtök este, amikor észrevettem, hogy defektet szedtem össze a Vértesben, már sem erõm, sem kedvem nem volt szerelni.


Megnéztem a térképet, s a napos idõben, a hûvös szélben nekivágtam a távnak. Kissé nehezen melegedtem be, de utána a Vár-völgyben már jól haladtam. Igazán szép és kellemes ez a völgy, bár sem ez, sem a Bükkfa-kút-árok nem olyan látványos, mint lombmentes évszakban. Sok helyen tényleg csak sejteni lehet, milyen szép sziklákat takarnak el a levelek. A Bükkfa-kút-árok második felében, egy bõ kilométeres, átlag 11% meredekségû szakaszon biztosan tolnom kellett volna a biciklit, de így gyalog elég kényelmesen haladtam. A Vár-bereknél megkaptam az elsõ ellenõrzõ bélyeget és az eligazítást, miszerint a térkép nem pontos, nem az azon szereplõ piros négyszögjelzésen fogom elérni a Kis-Futónét, hanem egy korábbi úton. Elsõre rosszul mutattam, pedig tudtam, hogy azon az úton kell menni, amit montival is szoktam használni Alsóperepusztára. Jó. Késõbb helyesbítettem is.


Sajnos a jó kis utat, szerintem szükségtelenül elgléderezték, s így mind gyalog, mind montival nehezebben járhatóvá vált. A szalagozás végig kifogástalan. Tempósan baktatok. Mivel késõn indultam, így nem túl sok montis ért utol oda-vissza, viszont mindössze egy ember jelezte szóban, hogy jön, s szeretne elmenni. Volt, akit csak akkor hallottam meg, amikor 5-10 m-re volt mögöttem. Elég egészségtelen szokás. Mi van, ha egy gödröt ki akarok kerülni, vagy csak a másik sáv szimpatikusabb, s elé lépek pár méteren belül. Eszükbe kellene jusson, amit egyébként autósokkal szemben nagyon tudnak (velem együtt), hogy a biztonságos oldaltávolság megteremtése az elõzést, illetve kikerülést végrehajtó jármû vezetõjének a felelõssége. Jelen esetben a montisoké. Legtöbbször nem volt több az oldaltávolság fél méternél. Ez egy lépés, s azért mert egyet jobbra, vagy balra lépek, még nem kell elõtte hátranéznem. Egy esetleges balesetnél õket meszeli el a rendõrség, s õket terheli a teljes anyagi felelõsség. Az pedig egész komoly összegre is rúghat. Mennyivel jobb lenne, ha fölfelé az elõzés elõtt 20-30 m-el, lefelé 50-70 m-el szólna, hogy valamelyik oldalon el szeretne menni. Könnyebb lenne kitérni és sokkal udvariasabb is.


Az erdõbõl kiérve szép a kilátás. Meglepetés, tavaly óta, valaki felfestett néhány hevenyészett piros négyszögjelzést az új útvonalra. A régi út egyrészt tönkrement, másrészt a bejáratánál van egy tábla, miszerint intenzíven vadászott terület, belépni tilos. Igen gyorsan elértem a következõ ellenõrzõ pontot, ahol a bélyeg mellé megkaptam a következõ szakaszra vonatkozó eligazítást, ahol elég udvariatlanul tettem megjegyzést az új piros jelzés eltérésére a térképtõl. Mint kiderült, a felfestõjének tettem. Az udvariatlanságért ezúttal is elnézést kérek, de az álláspontomat fenntartom. Abban igaza lehet, hogy aki nem tudja jól olvasni a térképet, illetve nem használ GPS-t, az észre sem veszi. Én, és azok viszont akik gyakorlottan olvasnak térképet, nagyon is észreveszik. Az elsõ arra jártamkor, rendesen morogtam is emiatt, s a plusz egy kilométerért a bokáig érõ latyakos hóban. Abban igaza van, hogy a régi piros nehezen követhetõ, de elsõ alkalommal is megtaláltam, s valóban eléggé dzsindzsássá vált, viszont célszerûbb lett volna a jelzéssel párhuzamosan futó murvás útra vezetni, amirõl helyenként szép a kilátás, s nem jelent többlet távot és szintet. Vagy három éve, egyesületi túrán, a többség a Kális-tótól a murván ment a Márkus-szekrénye felé, mi hárman jóval gyorsabb lábúak pedig a régi jelzésen, s a Márkus-szekrényénél lévõ elágazásnál sokat vártak ránk.


A vita után, gyorsan haladtam, s a Márkus-szekrényénél fehérvári ismerõsöket értem utol, akik gombát reméltek szedni, de annak híre-hamva sincs a szárazságban, így galagonya virággal kárpótolták magukat. Bátrokõ-váráig együtt mentünk. Õk megálltak ebédelni, én pedig szaporáztam tovább a lépteimet. Rövidesen visszaértem a Vár-völgy – Bükkfa-kút-árok elágazásig, s a már reggel is megjárt útvonalon mentem vissza a célba. Így másodjára, már kissé unalmas, küzdöttem is az álmossággal. Végül beértem a célba. Átvettem az emléklapot és a mini kitûzõt, ettem egy kis zsíros kenyeret, s hazafelé vettem az irányt.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 600 Ft-ért színes térképes igazolólap (saját térkép szükségtelen), a célban pedig emléklap, kitûzõ, az itt megszokott igen látványos és finom zsíros kenyér (paprikával, hagymával, savanyú uborkával, kukoricával és paprikakrémmel díszítve) és ásványvíz járt. A távon a szalagozás kiváló.