Szurdok 40 – szalagozás
(Csak röviden, mert még le sem zajlott a túra, de a beszámolót már megírtam róla.)
A szalagozós társaságot idén EduShow és Bubu és én alkotjuk. Kezdés: reggel háromnegyed három. Befejezés: az utolsó, fél kilences buszt azért sikerül elérni.
Pomázon sötét van, a Janda-kulcsosháznál szintén. Június végéhez képest hûvös a levegõ, szerencsére ez jellemzõ az egész mai napra. Vasárnapra, a túra napjára már hõségriadót ígérnek. Ez be is jön, a napi csúcshõmérséklet az idõpontnak megfelelõ, sõt.
Susnya alig akad az útvonalon, a Nagy-Csikóváron szinte táncolni lehet, akkora a szabad hely. Késõbb a hagyományosan nehezen járható helyeken is azt tapasztaljuk, hogy megszelídültek, könnyebben, de legalábbis kényelmesebben járhatóak, mint korábban.
A Holdvilág-árok könnyen járható, az árok felsõ végében végzett feltárás folytatásának egyelõre nem látszik nyoma. A Salabasinán is különösebb gond nélkül sikerül végigmenni. Odébb Tölgyikrek következnek, majd a sárga sávval jelzett hosszú gerinc, errõl lejtõn trappolunk le a Szent-kúthoz. Reggelizés, fõtt tarját hoztam néhány szelet kenyérrel. A Szent-kút vizét kalciumos pezsgõtablettával tuningolom – nincs is bajom egész nap.
A Dera-patak szurdoka továbbra is gyönyörû és kényelmesen járható. A végében újonnan feltárt barlang száját vizsgálhatjuk. Magányos krosszmotoros gyerek tép el eközben a Szurdok felé. Újdonság továbbá, hogy a motorizált természetjárásnak minden eddiginél több nyomát lehet felfedezni útközben.
A Szurdokot követõ lapuleveles-csalános szakaszt részben kitisztították, csak egy egész rövid részen kell a susnyában lépkedni. Mondhatni, elvész a hely sajátos hangulata.
Pilisszentkereszten teszteljük a cukrászda kínálatát, majd nem sokkal késõbb a Klastrom-kút vizét. A környéken érdekes, narancssárga szalagokkal találkozunk.
A Vaskapu-szikla kimarad, errõl most nem írok.
A Vaskapu-völgy nem marad ki teljesen, errõl is majd késõbb.
A Zsivány-szikláktól szép a kilátás, innen megnézhetõ a Vaskapu-szikla is, például egy erõs távcsõ segítségével.
Dobogókõn kicsi a forgalom, alig lézeng pár kiránduló. Nem maradunk sokáig, még enni sem állunk meg, érezhetõen szoros lesz az érkezés. Viszont kinézünk a kilátóhoz, gyönyörû tiszta kilátás a jutalom érte. Csakúgy, mint a Rezsõ-kilátótól. Nyugaton-északnyugaton a Tribecs és a Madaras-hegység zárják le a láthatárt, elõttünk a Börzsönyben szinte kivehetõ a geotorony a Csóványoson, kelet felé tekintve a Mátra tökéletesen látható, mögötte kikandikál a Nagy-Eged is. Hazaintegetek lélekben.
Lesétálunk a Fényes-forráshoz, amirõl most már végképp nem tudom, hogy látogatható-e. Talán igen, talán nem. A nyomok alapján mindenesetre látogatják. A Lukács-árok kétségkívül érdekes, az útvonal a felsõ végét érinti. A nálam lévõ szalagos szatyrot Bubura bízom, lesétálok az árokban. Járható.
Meglepõen sokadik alkalommal járok úgy a Rám-szakadékban, hogy azon a társaságon kívül, amelynek én is tagja vagyok, nem fordul elõ senki más. Különös. Ezúttal egy fiatal párt látunk sakkozni a völgy bejáratánál, késõbb két túrázót vélek megpillantani a szakadék végében, jóval magunk elõtt, valamint ketten érkeznek szembõl, az elsõ létránál. Slussz. A szakadék szép, és mivel eddigi társainál nagyjából könnyebben járható, sok lehetõség van nézelõdni, fotózni. A Rám-szakadéktól a Rám-hegyig szalagozunk.
A Rám-hegy hivatalosan kimarad – ez a bejáráskor még nem ismert, így felmegyünk nézelõdni.
A távvezeték nyiladékában induló ösvény viszont nem marad ki. Jó meredek, ám idén jól járható is. Nem a mi kedvünkért tisztították ki a nyiladékot: a vezeték vadonatúj faoszlopokon jut el Dobogókõre. A lemenõ Nap fényénél érkezünk fel a Thirring-körútra, kikerül a mai utolsó iránytábla. Ellátogatunk a Hegedûs Róbert-emlékhelyre, a kopjafa bánatosan csillog a napfényben.
Felsétálunk a szerpentinen, papucsos társaság érkezik csúszkálva szembõl. A tetõnél még egyszer kilátogatunk a kilátóba, majd a múzeumnál készül el a célfotó. Nyolc percünk maradt a busz indulásáig, ebbe belefér egy vacsora-elõzetes. Sofõrünk a menetrend betartására kínosan ügyelve kanyarog jármûvével Pomázig. A Bubumobil a hajnali felvételi pontig szállít, innen egyéni közlekedéssel jutok haza.
Fejlemények fejlõdnek. Érik egy szombati újrajárás, és ez megalapozza a következõ, pársoros beszámolót:
Szurdok 30 – bejárás
Vacsora közben Kerek repkény felveti, hogy akár most, azonnal is elindulhatnánk a Szurdok bejárására, legalább nem sülnénk annyit a várható hõségben. Ám legyen. Az ötlet megfogalmazásától számítva másfél óra telik el, és máris Pomázon vagyunk. Lehet menni, bele az éjszakába.
A kisváros nyaralóövezetében egyszer eltévedünk, ezzel letudjuk az összes ilyen irányú programot erre a túrára. Pedig ott a szalag, amit nem egészen három napja kötöztünk ki.
A Csikóvárak oldalából nagyon szép az éjszakai kilátás a környezõ összes településekre.
A Holdvilág-árokban holdvilágnál sétálunk le. Denevér ciripel, bagoly huhog, mindenféle kisállat motoszkál az avarban. Megnyugtató, hogy van valami más is, ami zajt keltsen. Amúgy eléggé félelmetes ez a hely, bár ésszerû ok nincs rá, hogy annak érezzem - igaz, én egy temetõben is tudok félni.
A Salabasina-árok felé nem térünk el, mert már a Holdvilág-árokban is majdnem elestem a saját lábaimban. Így Tölgyikrekig találkozunk egy összegömbölyödött sünnel, néhány eliszkoló õzzel, és egy gyanakvó borzzal. Mindemellett itt is hallunk denevért, baglyot, mindenféle kisállatot az avarban. Van társaság.
Tölgyikreknél – és késõbb a dózerútra visszatérve – megvizsgáljuk a vasárnapi kerékpárverseny szalagjait. Feliratos, és másfelé megy, mint a miénk.
Szent-kútnál alszunk, két és fél órát. A pad nem túl kényelmes – nem erre találták ki –, de legalább jó hûvös van. Aztán le a Szurdokba, fel a Szurdokon, ki a csökkentett üzemû susnyáson. Klastrom-kútnál táborozókat találunk, detoxikáló forrásvizet vételeznek. A szemeiket és az üres üvegeket látva szükségük is lehet rá.
Besétálunk az erdõbe, úgyis kezd meleg lenni, pedig még reggel hét óra sincs. A Zsivány-szikláknál gondolkodunk egy reggelizõs megálláson, de akkor már érjünk fel Dobogókõre.
A hegytetõn a kilátás a szerdaival szemben most párás, az ég inkább szürke, mint kék. Azért szép. A Matyi büfét már nyitva találjuk. Megreggelizünk, aztán a fokozatosan erõsödõ hõségben hazautazunk. Megfigyelhetõ, hogy Pomáztól számítva a visszaút fél órával hosszabb, mint az odaút. Ennyit jelent a hétvégi menetrend és a hosszabb útvonalon járó HÉV-pótló.
Másnap hajnalban a rajtban alkalmatlankodunk, utána pedig a Vaskapu-völgy felsõ végében õrizzük az áthelyezett pontot. Ide is jól fel kell jönni. S a túrázók fel is jönnek, szorgalmasan. Van, aki fáradtan, van, aki kevésbé. Kijár a gratuláció mindenkinek, aki ma nekivágott: ez a túra még a szalagozáskori kellemes idõben is komoly kihívás, a július eleji hõségben pedig fokozottan az. Köszönöm mindenkinek, aki eljött, a megtisztelõ részvételt! Számos ismerõs érkezett, sok visszatérõ Szurdok-járó, de jöttek jópáran olyanok is, akiket még nem láttunk ezen a túrán - összesen 238-an indultak ma útnak a túrán. (Talán Bubu majd pontosít. :)) Az õrködés végén a 30-as távot söprõ szötskével, majd a Zsivány-sziklák kilátójától Laci069-cel felsétálunk Dobogókõre, majd Laci hazáig fuvaroz – köszönet érte. Jövõre hátha sikerül megegyezni az illetékesekkel, hogy újra a szép kilátást nyújtó Vaskapu-szikla tövében pontõrködhessünk.
-Kékdroid-
Képek a szalagozásról.
Képek az esti-reggeli bejárásról.
Kerek repkény készített egy csomó képet a hozzánk érkezõ résztvevõkrõl. Ezek a képek és még néhány a rendezés napjáról itt láthatóak. | 