Túrabeszámolók


Reguly Antal emléktúra (nyári és őszi)

nafeTúra éve: 20122012.07.11 19:39:20

Reguly Antal emléktúra


GPS-el mért távolság: 22,4 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 360 m.


Kihasználva a szép idõjárást, ismét kerékpárral mentem a rajt helyére. Jól esett a biciklizés, és hamarabb is értem Zircre, mint terveztem. Némi átöltözést követõen leadtam a biciklis táskámat, gyorsan beneveztem, s már neki is vágtam a távnak. A rajtidõ kezdete után egy órával nem tolongtak a rajtnál.


Gyorsan haladtam, bár kerülgetni kellett az elõzõ napi esõ után maradt pocsolyákat. A levegõ meglehetõsen párás. Menetközben megeszek egy szendvicset. Ismerve az útvonalat, a Csárda-völgyi-patak torkolata elõtt, nem mentem át a Cuha bal partjára, hanem 200 m erejéig irány a vasúti töltés. A hídnál le a töltésrõl, s kényelmesen folytatom az utamat. Porva-Cseszneken megkapom az elsõ pecsétet, megeszem a második szendvicsemet, iszok egy tonikot, és indulok tovább.


Némi bozótharc következik a zöld jelzésen, majd egy tisztességes kaptató. Jobbról, krosszmotorosok csapása látható. Pár másodpercig gondolkozom rajta, hogy azon másszam-e meg a hegyet. Tudom, hogy fönt a hegygerincen van hosszanti út, amelyen elérhetném a zöld jelzést. Végül a dzsindzsás eredeti ösvény mellett döntöttem. Az emelkedõ derekán két muflonnal találkoztam. Nagyon meglepõdtek, amikor tõlük 30 méterre megjelentem. Gyorsan elillantak. Az erdõ széli vízmosást sokkal könnyebben kereszteztem, mint elõtte bármikor. Szép kilátású nyílt terepen ballagtam be Porvára. Újabb pecsét. Pár perc beszélgetés a pontõrrel, az elszállt kerékpáralkatrész árakról és egyéb bringás témákról. A kapott italjegyet beváltottam kólára, megittam, s gyerünk tovább. Borzavárig ismét nyílt terepen vezet az út, egy szakaszon magas fûben, ami a rövidszárú biciklis nadrágban nem esik jól. El is gondolkodom, kéne varrni, valami jó sûrû anyagból, egy combközépig érõ kamáslit. Nadrágot ugyanis igen kényelmetlen a betétes biciklis gatya fölé venni. Ez az egyetlen szakasz, ahol használnom kell a térképvázlatot. Csak az alapján egyértelmû, merre kell menni, az aszfaltút elérésekor. Borzavár templomáig nincs turistajelzés. Aki nem ismeri, aligha tudja követni az országos kéket. Itt elkelt volna egy-egy szalag az aszfalt út elérésekor, illetve a falu felé történõ letérésnél.


Borzaváron feltöltöm az ivózacskómat. Kiérve a faluból újra erdõbe érek. Valamivel kellemesebb az idõ, mint a nyílt részeken. A Fiatalító-forrást gyorsan megtalálom. Megvan az utolsó ellenõrzõ pont, ahol kapok egy sportszeletet, s ballagok tovább. Kellemes sétával beérek a célba. Megkapom az emléklapot és kitûzõt, eszek néhány szelet zsíros kenyeret, s hazafelé veszem az irányt. Sajnos megélénkült a délnyugati szél, így a kevesebb, mint a fele szinttel, az ide úthoz képest is fárasztóbb a tekerés.


A túra könnyû, kellemes, de rövid nadrágban nem javaslom. Jó ötletnek tartom az idõpont változást. Lehet, hogy Ösvénytaposóék elgondolkodhatnának a Bakony túrázója mozgalom újraindításáról. Annak idején pont azért nem neveztem be rá, mivel a saját szervezésû 3 túrájukból kettõ kötelezõ volt, s kettõ egy hétvégére is esett. Ez azt jelentette, ha azon a hétvégén valamiért (betegség, munka, stb.) nem tud az ember túrázni, már bukta is az egészet, hiába tudja a többi feltételt teljesíteni.


A túra szervezését és a részvételre bíztatásban egyetértek Viktorral. Ez a túra gyerekek számára sem jelent problémát. Van szép kilátás, patak, vasút, ami õket érdekelheti.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. Az 1000 Ft-os nevezési díjért emléklapot, kitûzõt, térképvázlatot, használható itinert, ahol eredetileg nem volt jelzés, ott szalagozást, és igazoló lapot kaptunk. Porván 150 Ft-os italjegy, a Fiatalító-forrásnál csoki, a célban pedig zsíros-, margarinos és lekváros kenyér, hagyma, savanyúság és kétféle szörp volt az ellátmány.