Szombat reggel 7 óra elõtt pár perccel érkeztem a rajt helyére, ahol már tízegynéhány túrázó várt az iskola bezárt kapui elõtt. A túra kezdetére csak a szervezõk nem jelentek meg. A korábban érkezettek elmondása szerint tegnap este sem volt ott senki, így a Gyuláról érkezett túrázók kénytelen voltak panzióban megszállni. Az interneten nem jelent meg értesítés a túra elmaradásáról, ami a túraszervezõ hibája. Nekem minden esetre gyanakodnom kellett volna, mivel egyrészt Bíró Balázs elõzõ idei ttt-je is elmaradt, másrészt pedig két héttel korábban a Honvéd Ezüst Nyíl szakosztály vezetõi is tõlem tudták meg, miszerint a nevük alatt ttt. került meghirdetésre, Bíró Balázs fõszervezésével. Õk minden esetre erre a napra a Déli-Bakonyba hirdettek meg egyesületi túrát, s mondták, hogy ja a Hajag, az a Bíró Balázs féle ttt. Mivel a túra útvonal nagyobbik részén már jártam, néhány vállalkozó szellemû túrázónak térképen megmutattam, hogy a megjelent túrakiírás és szerintem milyen útvonalat (túrista jelzést) kellene követni. A megjelentek többsége valamely túratáv végigcsinálása mellett döntött, ha már egyszer erre szánta a napot, s már nem volt esélye más ttt-re átmenni. Negyed nyolcig vártunk a szervezõkre, aztán egyesével, vagy kisebb csoportokban neki vágtunk, ki-ki a választott távnak.
Én egy társammal a 35-ös táv mellett döntöttünk. A bakonybéli szentkút után merdek kaptatón jutottunk fel a Csúcs-hegyre, ahonnan gyönyörû kilátás tárult elénk. Az éjszakai esõ után a völgyeked köd ülte meg, amelybõl õszi színpompájukban emelkedtek ki a környezõ hegyek. Kellemes séta után jutottunk a Kerteskõi-szurdokba, ami most a zeptember klombhullás kezdete után sokkal szebb, mint a Bakonyi barangolás idején volt. Pénzesgyõr után jött a túra tájékozódás szempontjából legnehezebb része, mivel a piros keresztjelzés bújócskát játszott velünk, s többször is igen nehéz volt megtalálni. Akár km-es szakaszokon is hiányzott. A Rák-tanya elérése után úgy döntöttün, megkeressük a pilóta emlékmûvet, majd ha már a Hajagon járunk, akkor megnézzük a volt szovjet híradó bázist is. A hajagon elkapott bennünket az elsõ zápor is. A megélénkülõ szében szinte hó esés sûrûségével hullottak a bükkfa levelek. A piros jelzésen Észak-Nyugatról megkerültük a Hajagot, s leereszkedtünk a Fodor -tanya, majd az Öreghálás felé. Sikeresen megtaláltuk a Tisztavíz-forrást is. A pápavár alját elérve a Hajszabarnát Kelet felõl a Piros kereszt jelzésen támadjuk meg. Igen meredek kaptatón értük el a Pénzlik-barlangot. Ettõl kezdve kissé bizonytalan volt számomra milyen útvonalat tervezett a szervezõ, viszont, ha már nem ttt. akkor a társamnak szerettem volna megmutani két fa ritkaságot, amely az Iharkútról a 83-as útra vezetõ bauxit szállító út mellett található. Ritkasága abban van, hogy a bükkfa és a cserfa, olyan szorosan nõtt ki egymás mellett, ami gyakorlatilag az összenövésüket jelenti. A bükkfa törzse 2/3 részben körülöleli a másikat. Mind a két fa jóval öregebb száz évnél, míg a körülöttük lévö erdõ, olyan 50-70 éves lehet. A bauxitszállító út másik ágán, egy régi piros jelzésen lejutottunk a Csollányos-völgybe, majd aszfalton elértük a Király-kaput. A Piros kereszt jelzésen felmentünk a Vörösföldhöz, ahol a volt bauxitbánya meddõlye csaknem körpanorámájú kilátót jelent. A tájban kigyönyörködve tovább indultunk Bakonybél felé, s nem elõször ismét szem elõl tévesztettük a jelzést. Megtalálva meredek lejtõn leereszkedtünk a Bakonybél-Farkasgyepü erdészeti úthoz, ahol az újgazdagok önzésének újabb példájával találtuk szembe magunkat. A piros kereszt jezés megszünt, kapuval lezárva. Mikor érjük már el, hogy a túrista ösvények törvényi védettséget élvezzenek? A túrizmus támogatásának ez lenne a legolcsobb módja, ha kormányok 1996-óta komolyan gondolnák azt. Tehát kisebb nagyobb nehézségek után visszaértünk kiinduló pontunkra. A GPS 39,3 km-t mutatott. Jó lenne más szervezõt találni ennek a túrának mivel igen szép a vonalvezetése. A túra utóélete: másnap attól a helytõl 50 méterre, ahol észletem, miszerint elveszítettem az ÖBB igazoló füzetemet, elázva, de megtaláltam azt. Kiváló minõségû papírból készült, mivel gyakorlatlag a szárítás után egy kis hullámosodást leszámítva semmi baja sem lett.
Végül is egy gyönyörû túrán vagyunk túl. Szerintem ezen a napon mutatta legszebb õszi arcát a Bakony.
|
