Túrabeszámolók


Alpannonia teljesítménytúra

nafeTúra éve: 20132013.10.09 21:09:08

Alpannonia 25


GPS-el mért távolság: 27,1 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 840 m. Ez egy kilométerrel több, mint a tényleges táv, mert Kõszegen elkevertem egy kicsit.


Az elõzõ nap szép idõjárása után, meg sem néztem az elõrejelzést, így meglepetésként ért az esõ Sárvártól kezdve. Csak Lukácsházánál szûnt meg a csapadék. Ez nem a legjobb elõjel. A rajthely hamar meglett (az IGo-nak köszönhetõen), s rájöttem, miért vasárnap rendezik a túrát. A rajt kb. 1 km-es körzetében, csak vasárnap lehet fizetés nélkül parkolni. Gyors nevezés. Átvettem, az itineres igazolólapot, s az egyik szervezõvel beszélgetés közben néztem csak bele, így rögtön „fölborzoltam a tollaimat” látván, hogy olyan jelzésen vezet, ami a Cartographia turistatérképén nem szerepel. A leírásból kiderült, majdnem végig van fonódó magyar jelzés is. A túra végén kapott reklámanyagból aztán kiderült pont errõl a jelzésrõl szólt a túra. Alighanem jobb lett volna, ha ez megjelenik a kiírásban, vagy azt a reklámanyagot a rajtnál kapom meg. Ha egy megadott útvonalon kell menni, nem szeretem, ha olyan jelzésen kell haladni, ami a térképen nem létezik. Ugyanakkor nagyon is szeretem az olyan tt-t, ahol megadják az EP-k helyét, s nekem kell megtervezni az útvonalat. Ilyenkor, illetve a magán túráimon az sem zavar, ha nincs jelzés. Montis túrákon pedig zömmel jelzetlen utakon megyek.


A 25-ös távról szinte semmi sem volt megtalálható a ttt-s, illetve a rendezõ egyesületi honlapon. Egészen másfelé kellett menni, mint amire a 15-ös táv útvonala alapján számítottam. A sárga alpannonia jelzésen (Z; S) ballagtam át Cákon keresztül Velembe. Elég unalmas útvonal. Nem is szeretem. Velem közelében elkezdett szemerkélni az esõ. A faluban megálltam esõállósítottam a felszerelésemet és megindultam a Szent Vid kápolna felé, föl a Hörmann-forráshoz, ahol az elsõ ellenõrzõ pont található. Eddig a könnyû terepen bemelegítettem, most jött a rendes kaptató. Szép az õszi erdõ, bár még alig kezdtek sárgulni a levelek. Alaposan kimelegedtem. Közben a GPS-en bejelöltem néhány keresztezõdést, hogy otthon majd nézzem meg térképen, illetve késõbbi túráim során le kénem járni õket. Elsõ ránézésre járhatók montival. Ahogy közeledtem a forráshoz, úgy esett egyre jobban az esõ, de még mindig nagyon apró cseppekkel. A forrás elõtti parkolóban megkaptam az elsõ ellenõrzõ pecsétet, beszélgettünk egy kicsit. Befutott egy DH-s. Szóltam neki, hogy a kék forrásjelzésen, amit elõszeretettel használnak, óvatosan döngessen lefelé, mert jöhetnek szembe gyalogosok. Vette.


Továbbindultam. A forrás után megálltam, s fölvettem egy széldzsekit, az alattomosan áztató esõ miatt. A Stájer házakig lefelé mentem, jobb-rosszabb utakon. Itt már áttértem a piros alpannonia jelzésre. Ez az Óház-tetõ elõttig egybeesett a zöld jelzéssel. Egy darabig aszfalton vitt a jelzés. Az esõ elállt. Velemtõl eddig az útvonal megegyezett az Írottkõ 50 tt-jével. A track-eket összehasonlítva, ha eljutok megint az Írottkõre, akkor valószínûleg a zöldön megyek a Zieger-nyeregig, s úgy fel a Tábor-hegyre. Kicsit hosszabb, de kellemesebb útvonal, bozótharc nélkül.


A nyeregtõl jó kis úton ballagtam tovább. Igaz egy darabig néztem az itinert, ami szerint keresztezni kell a kék jelzést. Hol itt a kék? A térképbõl kiderült, talpalni kell addig még vagy 2-3 km-t. Kellemes ez a szakasz. A vége felé már látszott lent az Hét-vezér-forráshoz menõ aszfaltút. A kéken fölkaptattam Óház-tetõre, ahol megkaptam a második ellenõrzõ pecsétet. Fotózás kihagyva. Valahogy nincs szerencsém ezzel a kilátóval. Most is felhõben volt a teteje. A zöld sávjelzésen ballagtam le a városba. Izomlázzal a lábaimban egyáltalán nem esett jól a meredek lefelé. A látogató központig minden rendben. Ott viszont elbizonytalanodtam. Jelzés sehol sem látható, illetve messze balra, a fakapun túl, egy táblán van valami jelzés. Utcanév sehol. Keringtem egy darabig, mire rájöttem merre tovább. Az útról nem látható módon van jelzés, késõbb az úton is, az viszont ettõl a jelzéstõl nem látható. A helyiek tudják, hogy az arborétum kapuja egy nadrágszíj telken van, bokroktól elég jól takartan. Én ezt nem tudtam s mivel a térképen nincs rajta a jelzés, az sem segített. Végül a GPS térképét tologatva meglett a kilátó, s azon már az is látszott, mi a célszerû útvonal. Az, ahová a jelzést is festették. A kilátó irányát addig is tudtam nagyjából, de hát ez nem terep, ahol elindulhatok mindenen keresztül. Nem voltam boldog. A kilátó végre rászolgált a nevére. Már csak egy kis eseménytelen gyaloglás volt hátra a célig.


Az útvonal nagy része kellemes. Szerintem kevés a két ellenõrzõ pont. Legközelebb kihasználom, s olyan útvonalon közelítem meg a pontokat ami nekem jobban tetszik, illetve amelyeken még nem jártam, mert a teljesítménytúrák elkerülik. Lesz lehetõségem elkalandozni, s olyan utakat megnézni, ami éppen megtetszik. Ez a 26 km-es táv, szerintem 17-19 km-bõl simán megoldható. Ahogy magam ismerem, a felderítõ elkalandozásaimmal több lesz 30-nál.


A túra ár/szolgáltatás aránya rossz. 600 Ft-ért, itineres igazolólap, kitûzõ és Alpannónia vándorlás reklámanyag járt.