Csolnok Ring 20
Ködbe vész a pilisi kilátás a körülöttünk magasodó hegyek alatt, ahogy a 10-es úton északnyugat felé oson a Volánbusz fél hetes indulású járata. A tiszta, de meglehetõsen kényelmetlen Volvóra 7-15 fõ között változó létszámú utas kíváncsi. Vasárnap, kora reggel nem is számítottam sokkal többre. Dorogon, a Puskin utca megállóhelyen – a sofõr meglepetésére, mert a jegyünk szerintem a központig szólt – hárman szállunk le: egy túratársnõ, Kerek repkény és én. A helyi teszkóban sajnos nincs hozzáférés kávéhoz, sem helyi fõzésû, sem automatás formában, így elmarad a reggeli rituálé – ismétlése. Háromnegyed nyolckor a városközpont felõl felbukkan egy egyszerû, fehér színû busz, méghozzá egy egész újszerû Setra, „Csolnok Ring / <mai dátum>” iránytáblával. Felszállunk, a háromfõs kezdeti utasterhelést a boltból kilépõ Lipák úrék, majd a következõ pesti busszal érkezõ Kovács Károly és még egy túratárs növelik. Hétõnkkel gördül át a busz a szomszédos Csolnokra, másfél sávnyi keskenységû, nehezen belátható kanyarral tarkított országúton. A rajtnál hosszú sor fogad – a szokásos soroknál jóval hosszabb – itt eleinte bénán téblábolunk, mint akik reggel még néptáncversenyre indultak, és csak véletlen lyukadtak ki egy teljesítménytúra rajthelyén. Valahogy odakerülünk egy asztalhoz, itt találjuk a nevezési lapokat. Nem véletlen nyomtatták duplán ezeket: kettõt kell ugyanis kitölteni, egy példány a nevezõnél marad, egy a rendezõknél. Még most sem vagyok biztos benne, hogy értem. Váltunk pár szót az épp induló Lestatékkal, akik a sorállás várható idõtartamát fél órára tartják. Ez bejön, és ha nem lép elénk a semmibõl a terepszínû ruhás ember négy-öt nevezési lappal a kezében, akkor rövidebb is lehetne. Találkozunk még R.Gellértékkel, de a nevezési folyamat lezajlása után elvesztem õket szem elõl. A hosszúra nyúló rajtolás végén számmal-rajtidõvel ellátott nevezési lappal, valamint egy itinerrel válunk gazdagabbá. Elõbbi a szokásos személyes adataimra emlékeztet, utóbbi pedig az ellenõrzõpontok listáját sorolja, pontonként két üres igazolóhellyel. A tájékozódást térkép segíti, ilyet sem kaptam még soha teljesítménytúrán: földhivatali alaptérkép lehet, apró helyrajzi számokkal, és berajzolt útvonallal. El ne felejtsem: egyedi, Csolnok címerével felmatricázott bögrét is kapunk. Ennyi bevezetés után kezdjük el a túrát.
A Szent István parkból indulva szalagozás mentén, rögtön fölfelé indulunk el, a lehetõ legrövidebb úton ki Csolnokról. Már a buszból is feltûnt, mekkora elképesztõ mennyiségû szalaggal csökkentették a rendezõk az eltévedés lehetõségét. Az országút által elért tetõnél balra lent az egykori homokvasút alagútjának a lezárt bejáratát látjuk, elõttünk agyonszalagozott letérés irányít az erdõ felé. Az út kanyarulatánál mellényes önkéntes segíti a tájékozódást autósnak, gyalogosnak egyaránt. Rövid, egynyomos kaptató után kiszélesedõ ösvényen ballagunk, jellemzõen észak-északnyugati irányban. Mellettünk Csolnok utcái húzódnak, körülöttünk az õszi erdõ sütkérezik a pára által tompított reggeli napfényben. Elõttünk-mögöttünk túrázók túráznak, többségük talán most elõször jött ilyen rendezvényre. Fák között, majd cserjés-ligetes úton haladunk tovább, majd a Henrik-hegy tetején egy kicsivel túl a bokrok is elfogynak: a füves kilátóhelyen találjuk az elsõ pont õreit. Irdatlan mennyiségû vízzel készültek, ebbõl egy kisbögrényit iszunk ketten, mert mi meg irdatlan mennyiségû saját készlettel készültünk, és nem szeretném mindet végigcipelni. Az igazolás folyamata során kapunk bélyegzést és aláírást a megfelelõ rovatba, és még a nejlontokba is visszateszik a papírjainkat. Felkészültek, az biztos. Közben a kilátást szemléljük, amely így, párás idõben is lenyûgözõ – tiszta idõben nyilván még sokkal jobb. Elõttünk Dorog terül el, azon túl Esztergom, a hátteret a Pilis ködbe veszõ csúcsai adják. Tisztább idõben még a Börzsöny látványa tenné teljessé a képet. Kicsit közelebb és arrébb nézve a Gete tömbje nyúlik ki az erdõbõl. Arra megyünk tovább.
Meredek, keskeny ösvényen oldalazunk lefelé egy árokig, majd kikapaszkodva az árokból ismerõsnek tûnõ nyiladékot érünk el: a hegyre fel és a hegyrõl le a Kéktúra útvonalát követjük. Így már érthetõ, miért tûnt olyan ismerõsnek. Eszembe is jut, hogy az Iszinik itt van a nyakunkon. Felkapaszkodunk a Getére, majd a Nagy- elõtaggal bõvített változatra. Mellettünk, az úttól és a hegytõl délre, a jóval mélyebben fekvõ földön traktor szántogat. Ugyanitt szép kilátás. A tetõre menet Nagy Lajos csapatát, majd a Bubu-féle társaságot érjük be, lefelé ereszkedve kitárgyaljuk a jelenlegi helyzetet a Stovkák és egyéb túrák frontján. A fenti körülnézést viszont nem hagyjuk ki, lent Tokod és Tát házait látjuk, mögöttük közelebb a Hegyeskõ biztosítja a természetes látnivalót. Az Öreg-kõnek (a bajótinak, nem az itteninek) még látszanak a kopár sziklafalai, de a Gerecsébõl Lent a furmányosan „Gete alja” névre keresztelt ellenõrzõpont fogad, éppen az Öreg-kõ és a Nagy-Gete közötti nyeregben. Pogácsával és vízzel kínálnak, továbbá szöges kirakós játékot lehet játszani, kulcstartóért. A kulcstartó ötletes dolog, ráadásul kifejezetten a túrára készült.
Lassan ellépünk a helyszínrõl Repkénnyel, menet közben alulról nézhetjük végig a hegyoldalt, amely fölött az elõbb jártunk. Erdõsávban, majd szántó, rét szélén haladunk. A térképen szereplõ fogalmak sorát a „Régi vasút” fedõnevû ellenõrzõpont elérése folytatja. A pontõrök itt cukorkával és vízzel kínálnak, azonban a helyi jellegû érdekesség, vagyis a hivatkozott régi vasútnak a nyomait csak erõs odafigyeléssel lehet fellelni. Elsétálunk. A réteken keresztülvágó úton a szalagokat erre a célra levert karókra kötötték, és amikor a rét végén elérjük a soron következõ emelkedõt, az erdõ szélén húzódó susnyást jó négy méter szélességben láthatóan frissen irtották. Sok munka van ebben az útvonalban, meg kell hagyni. Visszanézve a domboldalból a Nagy-Gete oldala fürdik a napfényben. A következõ érintendõ pont a listán Kõbánya-kilátó néven fut, a Gerecse térkép a helyet a talányos Mókus néven ismeri, míg a szomszéd tetõt Magos-hegyként. Elérünk egy kilátópontot, a völgyben alattunk krosszpálya terül el, a láthatár tiszta idõben nyilván messzire húzódik, most a pára miatt kevésbé látjuk a távoli dombokat-hegyeket. A helyi kálvária néhány stációját érintve jutunk át az ellenõrzõpontra, itt csoki és víz az ellátmány. A kilátás Csolnokot és az Iszinik pilisi szakaszának élõ, három dimenziós szintmetszetét mutatja, vagyis a Pilis fõ vonulatát a Kétágú-hegytõl a névadó csúcsig. Ez a látvány szerencsére még elénk kerül néhányszor.
A kilátópontról meredek ösvényen roboghatunk le a falu szélsõ telkeihez, itt átvágunk a sûrûn parcellázott területen (a parcellázottság csak a térképrõl látszik, a valóságban nem igazán), keresztezzük a XII. akna felé vezetõ utat, majd egy szántó szélén haladva érjük el a Dág felé vezetõ országutat. Lovak karámja mellett várnak a pontõrök, a szolgáltatás itt egy szem almát és egy szem keménycukorkát jelent. A cukorkából szerintem járna még repeta is, én a rám esõ egy szemet is felajánlom bárki másnak. Fentebb a karámhoz tartozó lovakkal köthetnénk közelebbi ismeretséget, Repkény fel is ajánlja az almacsutkáját fogyasztásra. A kerítéshez legközelebb álló patás állat él az almacsutka fogyasztásának lehetõségével, talán még örül is. Szépen emelkedik velünk az út, a térkép szerint a Pollus-hegy megmászása van napirenden. Fentrõl ismét szép a kilátás, a Pilis hosszú tömbjében gyönyörködhetünk menet közben. Az út másik oldala felé tekintve pedig Csolnok látszik, és a Kálvária feletti számos siklóernyõs. Közelebb birkanyáj vonul egyik helyrõl a másikra. A szalagok mellett valóságos kordonok is segítik az óvatlan errejárót a tájékozódásban, végül lejutunk a dorogi út hajtûkanyarja felett elhelyezkedõ ellenõrzõpontra, amely a mai nap során az utolsó. Ha nagyon szeretnénk, itt is kaphatnánk vizet, ezt a lehetõséget most kihagyjuk. Egy kis idõre visszatérünk az utcákra, majd a település két része között húzódó régi vasúti töltésre érkezünk meg, ezen jutunk fel a Bányász Múzeumba, amely ezúttal a túra célját jelenti. Rögtön az udvarról elõször nem is akarok bemenni, mindenféle bányavasúti eszközök állnak ugyanis kint, akkus villanymozdony, egy Ganz felsõvezetékes villanygép, egy sor csille és mindenféle szerkezet, beleértve egy valószínûleg nagyvasúti eredetû áramszedõt. Bent a célban kapunk emléklapot, kitûzõt, ellátmányként pedig kakukkfüves ízesítésû teát és zsíroskenyeret. Rövid pihenõt követõen csatlakozunk a múzeumi tárlatvezetésre, ebbõl nem lövök le semmiféle poént, inkább õszintén ajánlom mindenkinek a látogatást. Idõközben beérkezik számos ismerõs, a különbusszal Dorogig már jóval többen megyünk, mint amennyien reggel érkeztünk. A hazautat Jámbor (és Bogyó kutya) társaságában tesszük meg, a reggelihez hasonlóan csekély komfortot biztosító Volvón.
A túráról számos elõnyös dolgot tudok elmondani: ilyen a jól választott útvonal, a láthatóan nagyon kezdõkre kalibrált szalagozás, a bõséges ellátás. A múzeum pedig megkoronázta az egész túrát. A rajtoltatást kell még gördülékenyebbé tenni, és akkor minden rendben lesz. Köszönöm a rendezõknek a túrát, látszott, hogy sok munkájuk fekszik benne, továbbá köszönöm a társaságot Kerek repkénynek, és mindenkinek, akivel több-kevesebb ideig együtt mentünk.
-Kékdroid-
Képek a túráról |
