Egyáltalán nem-Fázós-TOPorgós
GPS-el mért távolság: 28,1 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 770 m. Ennyit mentem, de ez nem mérvadó, mivel az útvonal szabadon választott.
A tervezetthez képest alig félóra késéssel érkeztem Nadapra. A nevezés gyorsan megtörtént, s már el is indultam. Úgy döntöttem, a Bence-hegy – Sukoró – Barlang-kút – János-forrás – Meleg-hegy útvonalon megyek, s ha jól állok idõvel és a látási viszonyok is jók lesznek, akkor felmegyek a Csúcsos-hegyre. A kocsinál leraktam a nevezés idejére fölvett pulóvert, s irány a Bence-hegy. Még az emelkedõ derekáig sem értem, amikor még egy pólótól szabadultam meg. Rá kellett jöjjek, valami vékonyabb dzsekit kellett volna vennem a biciklis soft-shell-nél, de már késõ bánat. Az elsõ ellenõrzõ pontot hamar elértem. Pecsételés és fotózás (a látási viszonyok elfogadhatók) után ballagtam tovább.
Nem akartam ugyanazon az útvonalon visszamenni Nadapig, ezért inkább kerültem egy kicsit az õszi TOPorgás útvonalán. Nadap szélén, az egyik kertben, egy csomó téltemetõt láttam, bimbós állapotban. Lefényképeztem, s mentem tovább. A Gyapjaszsáktól tettem egy kitérõt az Olasz gránitfejtõhöz, majd folytattam utamat. Megérkeztem a Zsuzsi presszóhoz, ahol a pontõrökön kívül egy rottweiler fogadott. A kuvaszhoz hasonlóan, ettõl a fajtától is tartok egy kicsit, mert elég öntörvényû. Ezt sem tudták a pontõrök távolabb tessékelni. Ittam egy bögre teát, indultam volna, amikor kutyás csoport érkezett. Több sem kellett a rottinak, ment oda ismerkedni. Mondanom sem kell, hogy a neki alig harmada súlyú kutyának állt följebb, s viselkedett agresszíven. Bajban is volt a gazdája.
Elég gyakran találkoztam szembe jövõ túrázókkal, akik az ellentétes irányon teljesítették a túrát. Az idõ egyre melegebb. A Barlang-kút elõtt, mintha zöld hunyort láttam volna. Az ellenõrzõ pont után egyértelmû lett, nem tévedtem. Tényleg zöld hunyor virágzik, mégpedig szép számban! Januárban! A normális virágzási ideje, március – április. Hozzá tartozik, hogy a szárak és a levelek elég csenevészek, de sok van belõlük itt és a János-forrás völgyében is. A Hurka- és Bodza-völgyek találkozásánál, kicsit letértem jobbra, megnézni, milyen a hegytetõ, van-e róla kilátás. Nem különösebben érdekes. A hegytetõrõl is ereszkedtek le túrázók, aki hozzám, és alighanem sokakhoz hasonlóan kihasználták a túra kötetlenségét, egy kis letérésre a megszokott jelzett útvonalakról. Visszatérve a völgybe, úgy döntöttem, megnézem a Hurka-völgy folytatást is, hiszen olyan hangulatosnak tûnik. Tényleg az is. A szabadon járható rész vége felé érdekes sziklát láttam, amely kicsit a Húsvét-szigeteki szobrokra emlékeztet. Sajnos a völgy fölsõ része kerítéssel lezárt, így ki kellett kapaszkodnom a Tompos-hegyre, s a kerítés mellett talpalva értem el egy murvás, bazaltos utat. Késõbb, errõl visszamentem a Pákozdvárhoz. Sajnos az eredeti kék négyszögjelzés egy részét is lekerítették. A vártól, vadcsapásokon lementem a Hurka-völgybe, majd a Bodza-völgyön keresztül elindultam vissza a Kastély-nyiladék felé. Ismét engedtem a csábításnak, s egy úton, majd egy nyiladékon átvágtam az út egy kanyarjához. Ezen a szakaszon egy szem sárga tyúktaréjt fényképezhettem le, ami normálisan április – májusban virágzik. Mondjuk, 2012. október végén meg tavaszi hériccsel (április-május) találkoztam Várpalotától északra, illetve 2008 januárjában Bakonynána és a Római-fürdõ között száratlan kankalinnal, ami a hóvirággal együtt virágzik. Elõször az Antal-forráshoz mentem. A pontõrök gyermekei fagyûjtés közben szóltak is, hogy rossz felé megyek. Jó nagy távolságról vitték a fát, pedig volt a pont közelében is. Újabb pecsét, s irány a Meleg-hegy. Nem egy szimpatikus ellenõrzõ pont, mert igaz ugyan, hogy hegycsúcson található, de nincs semmi kilátás.
Pecsételést követõen megnéztem az órámat. Egy óra elmúlt, így letettem a Csúcsos-hegyre teendõ kitérõrõl. Helyette, a Z+-on tettem egy kitérõt Sukoró széléig, ahol a jelzéssel párhuzamos völgyi útra tértem. Hangulatos és látványos völgy. Egy helyen szarvas rudli keresztezte az utat. Sajnos nem volt esélyem a fotózásra. A völgy fele útján véget ért az út, én pedig vadcsapásokon folytattam a piros jelzésig, amin begyalogoltam Nadapra. A falu szélén újra megnéztem a téltemetõket. Már kinyíltak, így újra lefényképeztem õket. Ekkor vettem észre, hogy van a kertben egy kicsit odébb, hóvirág is. A kocsinál megálltam, átöltöztem, magamhoz vettem a szalonnát, a túrabotot lecseréltem nyársra, s irány a cél. Megkaptam a kitûzõt, megettem a jó kis almás lepényt (nem sajnálták belõle az almát), s nekiálltam szalonnát sütni.
Nagyon kellemes, látványos túra sikeredett. Az enyhe, napos idõjárásnak köszönhetõen elég sok gyerek is teljesítette a távot. Szeretem ezeket a túrákat, ahol én tervezhetem meg az útvonalat, csak az ellenõrzõ pontok vannak megadva. Nem mintha máskor nem térnék el a kiírt útvonaltól, ha ahhoz van kedvem, s belefér az idõbe. Ezzel a túrával, csak egy gondom van, ugyanazon a napon van, amikor a Vincézés-Pincézés, s azt is szeretem. Idén a nagyobb szabadságfok gyõzött.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 900 Ft-ért színes Cartographia-s térképes igazolólapot (saját térkép nem kell, hacsak valaki le nem ment a kapott szelvényrõl), és kitûzõt kaptunk. A rajtnál forralt bor, a Bence-hegyen csoki, Sukorón tea, célban pedig zsíros kenyér vöröshagymával, aki a János-forráshoz is elment almás lepény, szalonna sütési lehetõség (Tûz, nyárs, kenyér, hagyma. Szalonnát nem láttam, de nem is kerestem, mivel eleve vittem magammal, nyárssal együtt.), forralt bor, valamint tea volt az ellátmány. Ezen felül a szervezõk buszt is kerítettek a túrázók szállítására, bár nem kérdeztem meg mi az úti célja.
|
