LÁBATLAN 35 (2014. 08. 20.)
Nem akartam bevállalni a Rajt megközelítéséhez "ajánlott", Tatabányáról 6.05-kor induló autóbuszt (Ki tudja, hányan lesznek rajta?). Ezért inkább Tatabányáról az 5.22-es vonattal elmentem Tóvároskertig és a hajnali Tatán átgyalogolva érkeztem meg az autóbusz állomásra (Közben a Tatai- (Öreg-) tó partján nagyszerû képeket készítettem a várról és néhány tó körüli mûemlékrõl). 6.35-kor indultam tovább a tardosi busszal. Tardos, szövetkezi boltnál átszálltam az innen 7.10-kor induló járatra, mely a Nyugati- és Központi-Gerecse között, a Bikol-patak szûk völgyében vezetõ összekötõ úton Süttõre, majd tovább Lábatlan Piszke nevû városrészébe vitt (a két buszon összesen vagy öten, ha voltunk).
A Központi-Gerecse északi részén: A Pisznice - Bersek-hegy csoportja
A Rajtnál Szabó Zsuzsa és Pinkert Laci egy sörsátor alatt "indította" a résztvevõket. 7.45-kor elrajtoltam: de még mielõtt dél felé vettem volna az irányt, leszaladtam a Duna felé és egy-két fotót készítettem a Lábatlan - Karva (Kravany nad Dunajom) révátkelõ környékérõl. Ezután a Közép-dunántúli Piros jelzésen nekivágtam az Öreg-hegynek. Az esõ próbálkozik, de nem igazán tud eleredni... A rendezett szõlõhegyi utcán egyre feljebb érve a Kan-berek és a Szõlõmellék nevû dûlõkrõl már egész jó kilátás nyílik a Börzsöny irányába. A nemrég lezajlott "Közép-dunántúli Piros Vándorlás" miatti jelzésfelújítás látszik is a viszonylag friss turistajelzéseken (bár az éles kanyarokban így is figyelni kellett!) A Nyagda-völgy gõzölgõ panorámája után a Borovicskás-tetõ (360 m) és a Bánom (211 m) közötti mélyútban jutottam fel a Borovicskás-tetõ és a Nyagda-tetõ (335 m) közötti kis nyeregbe. Kereszt, mária kép és egy rovásírásos, Bikolpuszta felé mutató fatábla várja itt a vándort.
A Nyagda-tetõ lapos hátán, nyiladékszerû úton vezet tovább a jelzés délkelet felé, a vadvédelmi kerítést követve. A Szágodó nevû keskeny hát tisztásánál bukkan elõ hirtelen a Nagy-Pisznice (546 m) mögött a gerecsei TV-torony. Innen északnyugat felé, a Haraszt-hegy (285 m) - Hajdú-hegy (358 m) felé is megkapó panoráma nyílik, délkelet felé tekintve pedig a Nagy-Eménkes (526 m) sziklás oldala látszik. Rövid sáros szakasz után a Margit-tetõ (kb. 400 m) és a Nagy-Eménkes közötti nyeregbe ér a jelzett út. Kis tisztás, természetvédelmi tábla és fenyves után lassan megkezdõdik az az elég meredek kaptató, mely a Nagy-Eménkes és a Törökös-bükk (511 m) közötti nyeregbe juttat fel. Az eddigi dachstein mészkõ uralmát innnen kezdve egyértelmûen átveszi az a jura-kori vörös mészkõ, melyet gyakran "vörösmárványként" emlegetnek (a Gerecsét emiatt nevezik a "vörösmárvány hazájának"). Ez a teljesítménytúra a vörös mészkõ legszebb kifejlõdési mellett vezet el: Nagy-Pisznice, Kis-Gerecse (497 m), Bánya-hegy (kb. 480 m). A három közül a Nagy-Pisznice szigorúan védett, látogatása természetvédelmi engedélyhez kötött. A Bánya-hegyen jelenleg is aktív bányászati tevékenység zajlik. Egyedül a Kis-Gerecse látogatható, melyhez a Gerecse Egyházi Üdülõ aló vezett kényelmes út.
A nyeregbõl a jelzés a Törökös-bükk oldalában, nagyon szép bükkösben egy bekerített fenyveshez vezet. Itt figyelni kellett a Piros sáv jelzésre, mert a helyismerettel nem rendelkezõ turistát könnyen megtréfálhatta egy balra térés... A Törökös-bükk ellapoosodó, délkelet felé nyújtózó, Domoszlónak nevezett erdõrészben ereszkedtem lefelé. Közben a vörös mészkõbe vágódott, kezdõdõ vízmosást lehetett alaposabban szemügyre venni, majd egy zsombolyszerû mélyedés után a vadvédelmi kerítés kapujához érkeztem meg. Az Országos Kéktúra jelzése is megérkezett a Bika-völgy felõl ide, a Maróti-hegy (385 m) kis nyergébe. A nyitott kapun átkelve egyre határozottabban mutatta magát a szemközti Gerecse (Nagy-Gerecse, 633 m) a TV-toronnyal. Néhány csepp esõ közepette értem le az egykor szebb napokat látott Pusztamarótra, ahol az esõházban megszereztem a túra elsõ igazoló bélyegzõlyét. A kanyargós talajúton folytattam utam, melyben ismét egyre több vörös mészkõ látszódott. A Rancs Fogadót elhagyva feljebb betonúttá válik a talajút, mely az egykori (régi) vasút nyomvonalán vezet fel a Vízválasztóra (kb. 380 m). Itt természetvédelmi táblák egész sora figyelmeztet az erdészeti utakon való engedély nélküli közlekedés és a medvehegyma, szintén engedély nélküli szedésének következményeire.
A Központi-Gerecse déli részén: A Gerecse - Bánya-hegy csoportja
A Kis-Gerecse északi oldalában, gyökeres ösvényen, már az Országos Kéktúra jelzésén haladtam tavább. Nagyszerû kilátás nyílik innen a Gerecse-patak völgyének túloldalán "trónoló" Nagy-Pisznicére és annak felhagyott, szigorúan védett, vörös mészkõ bányájára. Itt lent még a dachstein mészkõ az uralkodó, melynek mohás kibukkanásai folyamatos fotótémát kínálnak. A kis szent hely után még meredekebb kaptató következett és a távvezeték nyiladéka után lassan felértem a Kis-Gerecse Tûzköves-barlangot és a Jura-zsomlyolyt rejtõ, északnyugati hegyorrának (494 m) kis nyergébe, ahonnban egy-két perc alatt lejutottam a Gerecse Egyházi Üdülõ alatti útcsomóponthoz. Itt búcsút intettem az Országos Kéktúrának és a Kék háromszög turistajelzésen folytattam utam. Sûrûben, egy magasles mellett vezetõ úton jutottam fel a Gerecse (Nagy-Gerecse) és a Kis-Gerecse közötti nyereg fölé. Innen a délnek kanyarodó erdészeti úton kellett tovább folytatni a kapaszkodót. A tisztásról szépen mutatta magás a Börzsöny és a Pilis is. A sorompó után betonúton haladtam tovább, egyre magasabbra. A TV-torony elõtt hirtelen kisütött a Nap, de ez az állapot csak kb. 5 percig tartott. A kicsit megtévesztõ "Kilátó" feliratû tábla után jócskán megenyhült az emelkedõ és a GSM-torony mellett, szinte vízszintesen jutottam fel a hegység névadó és egyben legmagasabb csúcsára, ahol Mancocka bélyegzett (A geodéziai vasbetony mérõtoronyból nagyszerûen áttekinthetõ szinte az egész Dunazug-hegyvidék, de a Börzsöny, a Vértes és a közeli felvidéki területek is jól látszódnak innen. Reméljük, ezt a magassági alappontot is kilátóvá alakítják elõbb-utóbb, a Csóványos és a Pilis mintájára).
Rövid pihenõ után folytattam utam a Kék háromszög (egykori Országos Kék) jelzés alapján, néhány régi jelzés is látható még a fákon. Eleinte bükkösben, majd kerítés melletti ösvényen végül meredek hegyoldalon lehet lejutni a "régi vasúthoz", az Országos Kéktúra Gerecsét megkerülõ ágához. Innen egy hatalmas tisztás vadvédelmi kerítése menti lassú emelkedõ visz fel a Gerecse (Nagy-Gerecse) déli hegyorra (Szénégetõ-lapos, 535 m) és a Bánya-hegy közötti nyeregbe, ahol az egykori Bánya-hegyi erdészház áll, elég elhanyagolt állapotban. Az itt csatlakozó Zöld sáv jelzéssel együtt érkeztem meg a "Bánya-hegyi-tisztás" ellenõrzõpontjára. Itt annyira kisütött a Nap, hogy az esõkabát helyett a napszemüvegnek lett hirtelen nagyobb esélye. Zsíros kenyér, szörp, aztán indulás tovább. A Halyagos-hegy (445 m) nyerge elõtt a Zöld sáv jelzés elfordult Héreg felé, én pedi az Országos Kéktúrát követve folytattam utam, a szintén Halyagosnak nevezett erdõrészben. Kicsit már "égett" a talpam a vízszintes út miatt. A Halyagos és a kétcsúcsú Pörös-hegy (363 és 361 m) nyerge után az esõ ismét ijesztgetett egy kicsit, de mire elértem a Fábián-kõ elõtti vadföldet, már el is állt. Visszapillantás a Gerecse tömbje és a Héreg-tarjáni-medence felé, majd a csúszós sziklákkal megszórt ösvényen átkeltem az erdõ túloldalára. Innen már a Vértestolnai-medence felé lejt az út, a hátteret az Nyugati-Gerecse vonulata adja (Gorba-tetõ (505 m) - Öreg-Kovács (554 m) - Halyagos (445 m)), a vonulat alján meghúzódó Vértestolnával. A Központi-Gerecse utolsó, déli nyúlványának (312 m) oldalában ereszkedve értem el a Tata - Tarján közti összekötõ utat. Az elágazásnál szépen faragott oszlopokon álló "Gerecsei Tájvédelmi Körzet" felirítú tábla áll.
A Vértestolnai-medencében: német "vértesi" község a Gerecse szívében
Állítólag egy régebbi tájbeosztás az Öreg-Kovács hegyet a Vértes-hegységhez sorolta (Forrás), innen származna a "Vértes" elõtag. A falu felé kanyarodva néhány méter emelkedõ következett, majd az Országos Kékrõl Kék keresztre cseréltem a követendõ útjelzést. Vértestolna (Tolnau) Újtelep nevû településrészén át ereszkedtem le a Tarjáni-Malompatak, a medence vízgyûjtõje hídjához, miközben lefényképeztem a tenetõ díszes ravatalozóját. Az emelkedõ fõutcán is rengeteg a látnivaló: tájház, kultúrház, községháza, római katolikus templom. Ismét szemerkél az égi áldás, de már meg is érkeztem a presszóhoz, a következõ ellenõrzõponthoz. Itt Kerek Repkény és Kékdroid a pontõr. Váltunk néhány szót, majd indulok tuvább, mert már csak 2 és fél órám van hátra a szintidõbõl :-) Még egy kis emelkedõ az itt kezdõdõ Piros kereszt jelzésen, mely elvezet a szép Tûzoltóság mellett. A Kápolna-dûlõ gerincérõl meredeken kell leereszkedni a Káposztás-dûlõre, melyet a "Saloon - Paint Horse - Sheriff" nevû vadnyugati hangulatnál értem el (a kertben emlékmû és tarka lovak). A távolban a Vértestolnai medencébõl kilépõ Tarjáni-Malompatak Pes-kõ (399 m) és Halyagos közti koldusszállási szûkültete látszik. Még néhány kanyar és az öreg pincesornál elértem a Piros sáv jelzést.
A Nyugati-Gerecsében: Az Öreg-Kovács (554 m) - Halyagos (445 m) hegycsoportja
A kirakott útjelzõ papír alapján Turul - Tatabánya felé folytattam utam. Eleinte a Kopasz-bükk meredek oldala alatt kanyarog a jelzés a szálerdõben. Késõbb vadvédelmi kerítés mellé szegõdik, nemsokára hegynek fordul és felvezet a fiatalos felsõ sarkába, ahonnan még egy utolsó megkapó kilátás nyílik a Vértestolnai-medence és annak keleti szegélye a Pes-kõ vonulata felé. A kétcsúcsú Kappan-bükk (519 és 517 m) keleti oldalában aztán megkezdõdik az igazi emelkedõ. A dachstein mészköves ösvény a Nyugati-Gerecse talán egyik legszebb útszakasza! A gyönyörû bükkösben feljebb enyhül az emelkedõ és a jelzés egy-két völgyfõ fölött kivezet a Baji vadászház felõl érkezõ erdészeti talajútra. Itt pihenek egy rövidet, majd megkezdem az ereszkedõt. Kis tisztás szélén a Sárga sáv jelzés csatlakozik utamhoz és egy új pad mellett a térképen is jelzett Arany-lyuk csomópontjához vezet. Tovább ereszkedem a Piros sáv a sûrûben a Vértes László-barlang és az Ismeretlen katona sírja mellett a Vaskapunál lévõ elágazásig. Innen a Piros kereszt jelzésen kell tovább ereszkedni egyenesen egészen a Parkerdõben lévõ útcsomópontig. Következik a slusszpoén: Piros háromszög a továbbiakban követendõ jelzés, mely a túra legmeredekebb emelkedõjén vág neki az "északi gerincnek". Itt elfogy az energia: ennem és innom kell, mert nem tudok továbbmenni. Nemsokára újult erõvel vágok neki a még hátralévõ emelkedõnek, mely csak nagyon lassan laposodik el a gyönyörû mészkõsziklás gerincen. Lassan, de biztosan érek fel a Csúcsos-hegy (366 m) csúcsán épült "Aknatoronyhoz", a Ratzinger Vince kilátóhoz. Itt Lendvai Imréék bélyegeznek. Rövid beszélgetés után nekivágok az utolsó kilométernek. Néhány kirándulót lehagyva nemsokára ráfordulok a kõtárral ékesített sétányra, mely célegyenesként vezet a Turul-emlékmû parkolójához. Az itt lévõ esõház a cél, ahol Szabó Zsuzsa és Pinkert Laci fogad. Átveszem a díjazást, mely után még egy ideig beszélgetünk, majd a lépcsõsoron leballagok Újvárosba. Ragyogóan süt a nap, mire hazaérek.
Jó túra volt és az idõjárásra sem lehetett panasz. Köszönet!
Képek itt
Üdvözlettel:
Rakk Gyula |
