Túrabeszámolók


Ajkai Lihegő

nafeTúra éve: 20142014.10.28 20:38:24


Ajkai lihegõ 30


GPS-el mért távolság: 38,1 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 715 m. Ez megint csak nem a hivatalos túratáv, mivel elõre nem tervezetten, tettem egy 9,85 km-es kitérõt. Ezek alapján, a túra kiírás szerinti útvonalának távja 28,8 km és 29, 2 km között lehet. Sajnos, sem a kitérõ kezdetekor, sem a végén nem néztem az összesített szintet, de 550 és 600 m között lehet a túra összesített szintemelkedése.


Erre a napra, három túra közül is választhattam. Mivel elõzõ hétvégén elkezdett fájni egy kicsit a térdem, s ezzel kapcsolatban kellemetlen tapasztalatom volt a Deák teljesítménytúrával, ezért ilyen sáros idõben eleve kiesett. A 32 km-es távot, plussz 8-10 km visszautat Porva-Csesznekrõl Bakonyszentlászlóra is sokalltam (a vége mégis majdnem ennyi lett), illetve mivel a Déli-Bakony ezen részén keveset túráztam, ezért választottam ezt a túrát.


Az idõjárás elég szomorkás, de végre nem fenyegetnek esõvel a meteorológusok. Már a rajtidõ kezdetére Ajkán voltam, ahol még vártam egy kicsit, hogy rendesen kivilágosodjon (fölösleges volt). Gyorsan beneveztem, a Smaragd büfében ittam egy kólát és már indultam is. A nevezésnél elmondták, hogy a teljes táv végig van szalagozva, piros fehér szalaggal (bent a városban is!). Az útleírás kiválóan használható Ajkán, mivel pontos a leírás és tartalmazza az utcaneveket, amelyeken mennünk kell. Ennek megfelelõen könnyedén kitaláltam a városból. 4 km megtételével értem el a volt Jókai bánya völgyét, amivel megkezdõdött a túra látványos és kellemes része. Szép ez a völgy. Kicsit enyhült az idõ, meg már sikerült bemelegednem egy kicsit, az enyhe emelkedõn, ezért megszabadultam egy réteg ruhától. Elballagtam a befalazott bányabejárat mellett, s igazán szép erdõben talpaltam. Egy pihenõhelyen letértem az aszfaltról, s kezdõdött az elsõ „lihegõ”. Egy elég meredek, az Odvas-kõhöz vezetõ kaptatóval körülbelül azonos szintemelkedésû, de azért annál lankásabb lépcsõ vezetett ki a völgybõl, közben érintve a Pokol-likat (Savanyó Jóska-barlang). Az elejére bementem, de rájöttem, ezen a csúszós lejtõn, a vésztartalékként mindig nálam lévõ pici fejlámpával nem célszerû lemászni. Inkább folytattam a kaptatót. Kellemes szintúton, majd enyhe lejtõn folytattam, valahai murvás úton, Padragkút felé. Az erdõbõl kiérve, még ilyen trutyi idõben is szép a kilátás. A lejtõ meredekebbé vált, és sajnos sárosabbá is. Ahol lehetett, inkább az impregnálás gyilkos vizes fûben mentem, mint a ragadós sárban. Egy domb mögül hamarosan kikandikált egy templom tornya.


Kisvártatva beértem Padragra. Amikor a túra térképe készült, még létezett az Andi presszó, de szóltak, ez az ellenõrzõ pont, a presszóval együtt megszûnt. Így egyenesen a faluból kivezetõ irányra álltam rá. Gyorsan kiértem, és már a Padragi-víz völgyében kopogott a köveken a túrabotom hegye. A felújított sárga háromszögjelzés és a szalagozás is fölvitt a Padragi kilátóhoz. Sajnos a kilátót nem újították föl, ráadásul a látás sem olyan jó, így nem mentem föl. Fölírtam a kódot, s mentem tovább. A Padragi-szikláknál, ahogy számítottam is rá, elég nehézkes a leereszkedés. Jókora csúszásnyomok láthatók a szalagozásnál. Inkább egy kicsit távolabb mentem le. Egy kisebb eséssel megúsztam. Lent egy kilométeren keresztül, a patakmederben vezet a jelzés. Nincs túl sok víz, így nem olyan nehéz a haladás, viszont megköveteli az óvatosságot. Kikapaszkodva megcsináltam a Király-kúthoz vezetõ letérõt, fölírtam a kódot s gyerünk. Rögtön utána jelentõsége lett, milyen színû a szalag. Figyelmetlenségbõl rossz szalag vitt félre. Szerencsére 50-60 m után rájöttem, valami nem OK. Visszanéztem, s rögtön megvolt a helyes jelzés. Sajnos a megtévesztõ szalag számomra elérhetetlen magasságba volt kötve. Száz méter után, régi murvás utat értem el, de az hamarosan elment jobbra. Füves úton mentem a Bújó-lik víznyelõ barlangjáig. A sáros meredeken leóvakodtam a nyíláshoz. Egész jól néz ki. Aszfaltúton folytattam az utamat. A Sárcsi-kút elõtti kanyarban nagyon frissnek tûnõ sárga háromszögjelzést láttam meg. Persze azonnal beindult a vezérhangya. A szeptemberi-októberi Taliándörögd környéki montis túráimon feltûnt, hogy a Kab-hegy tömbjének délnyugati oldalán van valami kilátóféleség, ami tavaly még nem volt ott. Lehet, ez a jelzés odavezet? Az ellenõrzõ ponton ettem egy piskótaszeletet, ittam egy kis szörpöt. Rákérdeztem a pontõrökre, tudják-e hová visz a jelzés. Õk se tudták, de az új kilátóról hallottak. Eldöntöttem, egy kis kitérõ belefér, tehát utánajárok. A háromszögjelzések általában elég rövidek, ritkán hosszabbak 1-2 km-nél.


Elindultam vissza és rátértem az új jelzésre. Most elég vizes az út. A Nyír-tó és láp elég vadregényesen néz ki. többször is úgy látszott, mindjárt kiérek a nyílt terepre, s meglátom a kilátót. Ilyenkor, száz-kétszáz méterrel elõtte, mindig elkanyarodott a jelzés. Jó ideje mentem, s még mindig semmi. Nézem a GPS-t. Már több mint három km-t jöttem. Eldöntöttem, 5 km-nél visszafordulok. Szerencsére egy bal kanyar után, emberi hangokat hallottam a bozót felõl. No, akkor itt csak lesz valami. Végre meg van a kilátó. Térképeken még nem szerepel, hiszen idén augusztus végén adták át. A Lugos-tetõn található. 4,2 km-re van a Sárcsi-kúttól. Természetesen fölmentem. Körpanorámás kilátó. Igaz észak és északkelet felé nem lehet túl messzire ellátni, de a többi rész kilátása remek (lehet, ha nem olyan trutyi az idõ, mint akkor, de azért így is jó). Készítettem néhány fényképet, felvettem GPS pontnak, s indultam tovább. Nem akartam ugyanazon az úton visszamenni. Föntrõl jól látszott a Som út csíkja. Úgy véltem, arra jobb és rövidebb lesz. Elmentem a Baglyas-barlangig, s ott a 3. nyiladékon elindultam az aszfaltút felé. Érdekes és szép területen visz. Már a terület neve sem rossz: Bazaltkarszt. Geológiai ismereteim enyhén szólva is hiányosak, de nálam a bazalt és a karszt nem annyira összeillõ fogalmak. A terület nagy része kisebb-nagyobb mohával benõtt bazaltdarabokkal borított. Nyugaton 40-50 éves bükkös, ahol messze ellátni, keleten fenyves-nyíres-somos vegyes erdõ. Sok víznyelõ látható a területen. A terület nagy részét tocsogók borítják. Rengeteg a kisebb-nagyobb vízfolyás. Érdekes ez és az Agár-tetõ tömbje is. A felszínt nagyrészt bazalt borítja, alatta viszont már akár fél méteren is mészkõ található. Valószínûleg a nagy kiterjedésû fennsíkoknak köszönhetõ a Déli-Bakony sok forrása is. A tocsogókból látható, hogy a csapadékvíz nem tud gyorsan lefutni, hanem leszivárog, vagy a víznyelõbarlangokon keresztül jut a hegyek belsejébe. Természetesen az utakat is tocsogók és erecskék borítják. Az M-1-es és az Öreg-köves víznyelõ barlang között mentem el. Az Öreg-köveshez már nem tértem le. Viszont azon a területen olyan mély horhos van, hogy a benne növõ magas fenyõk csúcsa van velem egy szintben. Hallani, ahogy lent folyik a víz. Ez is a víznyelõ rendszerhez tartozik. Hamarosan kiértem az aszfaltra, s arra balra fordulva mentem a kiírás szerinti útvonalra. A Kis-rétnél jobbra rátértem a S+ jelzésre. A napsütésnek köszönhetõen igazán kellemes az idõ.


A két hajtûkanyaros szakasz igen szép. A kilátótól 5,57 km-t jöttem. A Hubertus lak elõtt jobbra leballagtam az aszfaltról. A Peres rétre kiérve, kicsit megint letértem a szalagozásról (megkerültem egy facsoportot), mert följebbrõl szép a kilátás. A Köves-árokban letértem a Szerencse fel-forráshoz, majd mentem tovább. Az alsó szakasz itt is szép. Elértem a faházakat. Az ellenõrzõ ponton megörültek nekem. Megvan az elveszett ember! Ettem egy szelet zsíros kenyeret, s mentem tovább. A Bánya-múzeumtól lehet, jobban járok, ha az aszfalt fölötti murván megyek. Majd legközelebb. Csinger után, még megmásztam a Pörös-tetõt. Szép a kilátás a Csinger-völgyre. A Vízmûtõl Ajkára, a Somlóra és Magyarpolányra remek a rálátás. Nem volt más hátra, mint a városban begyalogolni a célba.


A célban megkaptam az emléklapot és kitûzõt, beszélgettünk egy kicsit, a büfében ittam egy kávét, átöltöztem (a nadrágomra vastagon rászáradt a sár) és hazafelé vettem az irányt. Beszélgetés közben a fõszervezõ elmondta, már õk is gondoltak egy a kilátóhoz vezetõ hosszabb távra, csak tavasszal, amikor szervezni kezdték a túrát és a térkép is készült, még nem létezett a kilátó. Beszéltünk arról is, hogy össze kellene hangolni a túra idõpontját Horgony Anitával, ne legyen egy napon két bakonyi teljesítménytúra.


Elég könnyû és gyakran látványos, jól szervezett túra. A legkevésbé sem látszik rajta, hogy a szervezõknek ez az elsõ alkalom, amikor teljesítménytúrát szerveznek. Talán csak a Padragkútra, nyílt terepen vezetõ másfél-két kilométere nevezhetõ monotonnak, de azt is jócskán enyhíti a kilátás, ráadásul nem is elég hosszú ahhoz, hogy valóban egyhangú legyen. Az új Molnár kilátóból remek a panoráma, megéri felkeresni. A turistajelzésen kívül, a Kab-hegy körüli aszfaltos útról és a Som útról is nagyon könnyen megközelíthetõ. A szalagozás sokat segített, ugyanis a turistajelzések igen gyérek. Régen voltak felújítva. Kicsit sok az aszfalt, és a városi rész, de azt hiszem, ez õsszel, pláne ilyen esõs idõben nem is olyan nagy baj. A sarat, még az aszfaltnál is kevésbé szeretem. Az erdészeti aszfalt utak ráadásul szép részen vezetnek. Az elején úgy gondoltam, jobb lett volna a rajtot a Csinger-völgybe tenni. A végére átértékeltem. A vasútállomás elõnye, hogy könnyen megközelíthetõ vonattal és busszal, a Vízmû elõtt, és utána egy darabig remek a kilátás. A Csingeri rajtot csak autóval lehet könnyen megközelíteni. A kilátás egyértelmûen a vasútállomás mellett szól.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 800 Ft-ért színes térképet, igazolólapot, itinert, emléklapot és kitûzõt és kaptunk. Az útvonal szalagozása és az itiner kiváló (nem kellett sokat foglalkozni a tájékozódással). A Sárcsi-kútnál piskótaszelet, vagy müzli szelet és többféle szörp, a parkerdei ellenõrzõ pontnál zsíros, lekváros és dzsemes kenyér, a célban édesség volt az ellátmány.