Túrabeszámolók


Csepel teljesítménytúrák

Pavi74Túra éve: 20142014.12.29 08:40:00

2014. december 20. Csepel teljesítménytúra 30 Km.


 

Szokásunkhoz híven,most is napokkal-hetekkel elõtte kinéztük magunknak ezt a túrát. Sosem jártam még a Csepel-szigeten, és a rajt is 08.00-kor volt így nem kellett túl korán indulni. Krisztián és Emese 05.00 körül jöttek értem. Szinte eddig minden közös túránk elõtt a kocsiban paradicsomlevet kortyolgattam, most körtét hoztam magammal, mert az este folyamán már betermeltem 1 liter paradicsomot. Emese kérdezte is,hogy nem-e szokott ,,kiverni” a paradicsom,na én az ilyen magas labdákat nem szoktam kihagyni így…. a paradicsom az nem szokott,jött a válaszom! J Hamarosan Árpit és Évit is felvettük és megindultunk Szigethalomra. Út közben mindössze annyi történt, hogy az I go GPS frissítve lett ami nem tett neki jót, mert az autópályáról folyamat le akart minket hozni ,amit csak Ócsa magasságában tettünk meg. Itt egy darabig rendben ment minden de egyszer csak egy magánútra vitt utunk ,ami ráadásul földút is volt….pislogtunk is rendesen! Azt hiszem Alsónémedit hagytuk el majd Kb. tíz per múlva vissza is tértünk oda,némi bizonytalanság után végül is megtaláltuk a helyes utat,és 07.15 magasságában megérkeztünk a rajthoz. 20-25 túrázó készülõdött és folyamatosan érkeztek az újabb nevezõk, miközben kint az udvaron egy bogácsban már rotyogott a gulyásleves, amit mint kiderült a célba érkezõknek rotyogtattak nagy bõszen! Megtörtént a nevezésünk és vártuk a 08.00, hogy elindulhassunk. Volt egy olyan 70 év körüli ,,öreg néni” aki mint Árpi megfigyelte az 50 Km-es távra nevezett, amit elõször nem akartam elhinni, de túránk folyamán kiderült,hogy igaznak bizonyult! Évi vett egy Csepel-sziget térképet 1200 Ft-ért amire én sajnáltam a pénzt, de késõbb jó hasznát vettük.

 

08.00 megindultunk elsõ ellenõrzõ pontunk felé ami Tökölön a Maléter-kopjafánál volt. Egy darabig Szigethalom belterületén haladtunk, az idõre nem lehetett panasz, bár fújt a szél rendesen de +10-15 fok lehetett így nem fáztunk. Én most avatta fel az új szélálló vékony thermo sapkámat és vékony de meleg thermo felsõmet is,amik kitûnõre vizsgáztak! Szinte perceken belül elértük a HÉV síneket,amin átkelve már Tököl külterületén baktattunk. Balra a távolban Százhalombatta három jellegzetes kéménye magasodott, ami a Duna túloldalán volt. Elértünk egy fõutat amin jobbra fordulva folytattuk utunkat, hamarosan átkeltünk az úton ahol egy tábla csomópont jelezte mi merre található, ez csak azért fontos mert ugyan erre kellett visszajöjjünk mint késõbb kiderült és itt kellett jobbra felmenjünk a töltésre . Mivel nekünk még mindig a Maléter-kopjafa volt az elsõdleges cél,így tovább haladtunk a fõút mentén a város határa felé. Balra egy igencsak impozáns épületet véltünk felfedezni,találgattunk mi lehet de amikor megláttuk a táblát, igencsak rácsodálkoztunk, ugyanis idõsek otthona volt! Egy nívósabb lakóparkban nincsenek ilyen épületek mint ez ahogy kinézett! Hamarosan Maléter Pál szobra mellett haladtunk el,majd pár száz méter után feltûnt a kopjafa is és a közelében felállított ellenõrzõ pont is. Megkaptuk pecsétjeinket, majd pár perc tollászkodás után megindultunk vissza amerre jöttünk az elõbb említett tábla csomópontig , majd onnan tovább a 30 Km-es táv és az 50 Km-es táv elágazásáig.

 

Visszafelé sok túrázó jött szembe, köztük volt a 70 év körüli néni is akin egyáltalán nem látszott semmilyen fáradtság! Percekkel késõbb elértük a tábla elágazást ahol elfordultunk jobbra majd pár száz méter után ballra felkanyarodtunk a töltésre. Jobbra az ártérben lekopaszodott fák ezrei és a battai jellegzetes három kémény, valamint a kõolaj finomító hatalmas tartályai tûntek fel. Ballra pedig Tököl városának házai sok száz méteren keresztül. Na itt ért minket a szél rendesen, annyi elõnye volt neki,hogy szinte végig csont szárazak maradtunk. A monoton terepet feldobta némileg,hogy nézelõdhettünk hol az ártérben találtunk egy csoport szép fûzfát, hol Tököl házai közt láttunk ludakat fürdeni az udvari ,,sár-tóban” illetve mûanyag kiskádban! J Némileg kanyarodott a töltés jobbra és a távolban feltûntek a tököli-börtön szögesdrót kerítései,majd késõbb a magas falai is. Kívülrõl elég lepukkantnak tûnt, beszéltük is,hogy itt forgatták 1984-85-ben a Bebukottak címû filmet (amit mindenkinek ajánlok) és azóta nem sok minden változhatott itt, fõleg a modernizációra-felújításra gondolva. (Egyébként a film második része is kijött 2014-ben Káin gyermekei címen ami az akkoriban megszólaltatott néhány még élõ fogvatartott mostani életét mutatják be! Igen tanulságos, az iskolákban kötelezõvé tenném!!!) A börtönt elhagyva hamarosan lejöttünk a töltésrõl és az aszfalt úton folytattuk tovább a menetelést. Ballra bent megpillantottuk a ,,döggyárat” (fehérje feldolgozó üzem (ATEV) ) de mákunkra nem arról fújt a szél. Percekkel késõbb elkocogott mellettünk egy igen impozáns fenékkel rendelkezõ hölgy, akit (gondolom) az ura kísért biciklivel. Le a kalappal elõtte a kitartásáért és,hogy bevállalta mindezt! Mondjuk ha fejben eldönti az ember és rendelkezik némi akarattal, onnantól kezdve semmi sem lehetetlen! Én is közel 125 Kg. vagyok, mégis ami túrán elindultam,azt mind szintidõn belül teljesítettem. Nem pláne olyan túrákat is amint rendre 20-40% a lemorzsolódás (pl. a február i Kitörés) Mondjuk az igazi,, sokk” csak akkor ért minket amikor a 70 év körüli néni tempózott el mellettünk!!! Sõt annyit vert ránk az ellenõrzõ pontig ami Kb. egy kilométerre volt már csak, hogy mire odaértünk, Õ már úton volt ismét, egy cseppet sem pihent! Amikor megérkeztünk a ponthoz megkaptuk pecsétjeinket és egy csokis Bombi piskótás-almás-fahéjas sütit, amit Évinek adtam,mert nem kívántam az édeset. Szlopáltunk némi folyadékot és a régebbi túr jelentésekre visszaemlékezve valamelyik ellenõrzõ pontra hot-dogot emlegettek (de mint késõbb kiderült az 50 Km-es táv egyik pontján kapták a túrázók amit mi nem érintettünk sajnos! J ) Pár perces pihenõ után már indultunk is tovább, sok (10-15) túrázó ért be minket itt.

 

Megindultunk tovább merõlegesen az aszfaltútra, kényelmes tempóban a HÉV sínek felé, aminek mentén juthattunk el a következõ ellenõrzõ ponthoz a Szigetcsép-HÉV állomáshoz. A szántóföldek és kisebb erdõsávok között haladva ismét erõs szél ostorozott minket, a talaj nagyon kedvezõ volt puha hol földes, hol kissé füves. Lábkímélõ szakasz következett, ha a szél nem fújt volna ennyire ,semmi sem zavart volna minket. Beért minket egy magányos túrázó,aki mint kiderült Gyõrbõl jött és ugyancsak a 30 Km-es távot választotta. A HÉV síneket elérve jobbra fordultunk és itt egy elég saras rész következett. Árpi a dagonya közepén rodeózott majdnem bokáig sárban, mink inkább az erdõ szélén a fûben kanyarogtunk a fák között. Szinte perceken belül feltûnt a következõ ellenõrzõ pont ahol bográcsban fõtt a tea! J Valami gyümölcs tea lehetett,amit én személy szerint nem kedvelek de nagy duzzogva azért benyakaltam egy pohárral. Itt Kb. 10 percet pihentünk, majd tovább iramodtunk.

 

Szigetcsép belterületén kanyarogtunk a piros jelzést vizslatva,a községházánál a helyi betlehemet nézhettük meg ami nagyon tetszetõs volt. Nem egy nagy nyüzsgés volt, pár emberrel ha találkoztunk. Kanyarogtunk egész addig amíg el nem értük a Szigetcsép táblát, ami után a holtágat elhagyva, be kell menni jobbra egy murvás úton. Na itt majdnem benyeltük az eltévedés keserû falatkáját, de még idõben észleltük,hogy akár jobbra akár ballra nézünk mindkét oldalon holtág van, így tovább mentünk egy másik murvás utat keresve ami alig 100 méter után meg is lett. A Barátság utat meglelve,ismét nyargaltunk a jó irányba. Pár száz méter után egy horgásztanyához értünk ahol páran pihentek,én felvetettem,hogy igyunk egy sört,de senki nem reagált rá, csak lestek mintha kínaiul beszéltem volna….Itt ki volt táblázva az Isti-Pisti KFT. pár méterre tõle a Korrekt autószerelõ, amik engem megmosolyogtattak. Na itt még mentünk pár száz métert aszfalton, majd ismét lábkímélõ földes út következett több száz méteren keresztül. A Duna-sétányon haladva jobbról a Kis-Duna, ballról az üdülõk sorakoztak. Feltûnõen sokat mentünk,már-már az járt a fejünkben,hogy eltévedtünk. Évi a térképet bújva mondta,hogy jó irányba megyünk,amiben kicsit kételkedni kezdtünk, de mint kicsivel késõbb kiderült igaza volt! Krisztián és Emese némileg lemaradtak,õk az itinert bújták bõszen majd eltûntek mögülünk! Rájuk telefonáltam,hogy hova lettek,mire mondta Krisztián,hogy szerintük arra kell menni, ami teljesen összezavart minket,ezért a következõ merõleges utcán mi is kifordultunk de szerencsénkre egy helyi nõ látta buta ábrázatunkat megkérdezte hova szeretnénk kilyukadni?! Elmondta,hogy jó irányba vagyunk és ha vissza megyünk a Kis-Duna partra ott tovább menve elérjük a dísz-kutat,ami az egyik merõleges utcában lesz a Dunára! Zsír, ismét szeltük a métereket,volt egy pesti pár és egy magányosan túrázó suni akik Krisztiánékat követve egy másik irányból közelítették meg az ellenõrzõ pontot. Mint kiderült arról is ugyan úgy el lehetett érni, csak arról az aszfalt út lábgyötrõ méterein keresztül! A pár néhány perc elteltével ismét feltûntek mögöttünk,majd szépen le is hagytak minket. Õket követve,pár száz méter után el is értük azt hiszem a VII. utcát aminek a végén megpillantottuk az ellenõrzõ pontként felállított gépjármûvet,ahol egy egész Család várt minket, apa,anya,kisgyerek. Megkaptuk pecsétjeinket és kaptunk 1-1 csoki mikulást is amit Emesének adtam,mert még mindig a hot-dog lebegett a szemem elõtt, mint kiderült reménytelenül. Itt pár percet pihentünk az egyik buszmegálló várójánál, majd tovább indultunk a tököli parkerdõ erdészház felé.

 

Az itiner szerint 510 méter után elértük a piros kereszt jelzést,amire befordultunk az erdõbe ismét könnyû terep következett. Alig 220 méter után a piros keresztet elhagyva a sárga jelzést kezdtük el követni egy derékszögû ball kanyarral. Szembe egy Család tûnt fel kutyát sétáltatva, szinte a légy zümmögését lehetett hallani amikor elmentünk mellettük, meg voltak illetõdve. Majd beértünk egy másik Családot akik egy igen öreg baset-houndot sétáltattak,akinek fütyültek bõszen, de a kutya jobbra a Család pedig ballra ment! J Az õszi ritkás erdõn keresztül már látni véltük a következõ ellenõrzõ pontot,ami fel is tûnt,ahogy közelebb értünk. Itt újból bográcsban rotyogott a tea,amibõl ismét ittunk 1-1 pohárral. Fatuskókra huppantunk le pár percre, de Árpi és Évi pár perc után ismét útnak indultak. Krisztiánnal és Emesével azon tanakodtunk,hogy ugyan WC-zni kell valamelyiknek vagy csak unják a kényelmes tempót!

 

Mi is megindultunk de csak az eddig megszokott nyugodt tempóval,Árpi és Évi még pár száz méteren keresztül látszódtak,majd egyszer csak gondoltak egyet és futásnak eredtek….!!! Na mondom ezekre rájött a szapora vagy mi a csuda! J Némileg föl-le is hullámzott az út de csak tényleg alig érezhetõen, látszólag közelben lehetett a lakott település mert sétálgató emberek jöttek-mentek. Nagyon szép erdõs részen mentünk még pár száz métert, egy erõs ball kanyar után jobbra már házak jelentek meg ami nem más mint úti célunk Szigethalom házai voltak! Egy jobbos kanyar után jött egy balos és ismét aszfalton közeledtünk a cél felé. Árpiékat nem láttuk, jól elhúztak. Szépen tatásan nyomtuk neki, be is ért minket újra a pesti pár,akik amint megtudták,hogy szegediek vagyunk, mondták jönnek majd a Híd túl messze van túrára,amit a leányzó idén már megcsinált 60 Km-es távon, de jövõre neki indul a 90 Km-es távnak….! Szépen be is értünk a célba,ahol 2-2 palacsintát és 1-1 pohár teával vártak minket, valamint megkaptuk az okleveleinket és a fém kitûzõnket! Emese és Krisztián osztoztak a palacsintáimon mert még mindig nem kívántam az édeset. Némi pihenõ után visszatértünk az iskolába, ahol kaptunk még 1-1 tál finom gulyáslevest,amit jó ízûen be is lapátoltunk.

 

Mindent egybevéve kijelenthetem,hogy ez volt eddigi túráim egyik legkönnyebbike! Szép túraidõ,jó szervezés és könnyû terep! Köszönöm túra társaimnak: Varga Krisztiánnak, Bakodi Emesének, Helembai Árpádnak és Bürgés Évának a jó társaságot, valamint a Szigethalmi TE-nek a színvonalas,lelkes lebonyolítást!