Nosztra 10
Rég írtam beszámolót, most azonban kivételesen rávettem magam; jó eséllyel ez volt az utolsó ttúrám- legalábbis ilyen felállásban.
Ébresztõ után robotpilóta üzemmódban indulunk, félúton kezdek igazán felébredni. Nagymaros- Zebegény környékén esõcseppek a szélvédõn – nem túl kedvezõ elõjel. Túrázni lehet esõben, de a délutáni festõs programnak keresztbe tenne.
Nosztrán a hídon túl találunk parkolóhelyet egy ház elõtt, az asszonyka épp kint van az udvaron, kedves nõ, örül neki, hogy ilyen sokan jöttek a faluba, és bíztat, hogy jöjjünk többször.
Sarat ígértek, taktikusan eleve sáros cipõben indulunk. Vagy csak lusta vagyok minden használat után fényesre pucolni a cipõket:)
Rajtban nincs tömeg, pálinka viszont igen, Petit kínálják, de ki kell hagynia mivel vezet, a 10-es távon nem valószínû, hogy kimenne addig. A Wehner család egy részével indulunk nagyjából egyszerre.
Elsõként a Kálváriához kell felmenni, rég jártam erre, Peti közben büszkén mutatja az általa tavaly festett piros M jelzéseket. Gyorsan felérünk, a lépcsõk miatt szinte talajjal és sárral sem találkozunk.
Az elsõ matrica begyûjtése után lemegyünk a pirosra, itt elõkerül a sár. Az Alsó-hegy felé az ösvény egyre markánsabban sáros, de még kerülhetõ a szélén. Közben felébred a másnap 36 hetes lányom is, szerencsére a tüdõ/borda rugdosós korszakából már kinõtt, levegõt is kapok tõle. A lábait-kezeit tornáztatja, nagyon cuki mikor úgy kinyomja a talpát, hogy meg lehet számolni a borsószemnyi lábujjait:) Hát igen, jó eséllyel most utoljára vesz részt tt-n pocakban; a következõ 1-2 hétben a jelzésfestésre koncentrálunk ( májusig még kb. 200 km –t kell kinyomni) utána pedig már kendõben nézelõdve túrázhatunk:)
Az Alsó-hegyen leveszem a hosszú polárt, két póló is elégnek bizonyul. Peti megkeresi a geoládát, majd a jelzetlen átkötõ úton indulunk a Kopasz- hegy felé. Ezen ragadós,keményebb állagú sár rángatná le a cipõnket minden lépésnél. Ráérzek a technikára, ha lábujjhegyen lépkedek és nem ér le a sarkam, nem húzza le a cipõt a sár. Így csúszkálunk egy darabig, néha felnézve oldalt még kilátás is akad. Kevés még a zöld, pedig már nagyon várom a színes tavaszt!
Rátérünk a zöld sávra, majd a nyeregtõl a Kopasz csúcsáig a túra egyetlen komolyabb emelkedõje vár. Az oda-vissza szakasz miatt nagy a forgalom, nézelõdve észrevétlen feljutunk. A csúcson talán még nem jártam úgy, hogy ne fújt volna valamennyire a szél. F. Éváék pecsételnek és egy Wafelini megy a táskába. A reggelire megevett 3 (vagy 4?)kakaós palacsinta után még nem vagyok éhes, csak szomjas. Visszatérünk a nyeregbe, ahonnan a Lengyel- rétek felé térerõ is van. A Z+-en meg híg, folyós sár. A Bezina- völgyben elbúcsúzunk a többi távtól és kettesben folytatjuk Nosztra felé. Õsszel erre sok rókagombát szedtünk, milyen jó is volt az!
A falu szélén újdonság a Rabtemetõ felé menni, valahogy mindig a P+-en ereszkedtünk be. Utolsó matricát is begyûjtjük, majd továbbmegyünk a lila Márián.
A kecskék mellett is kitett büntetés- végrehajtási terület tábla vicces, találgatjuk vajon hány évet kaptak, mit követtek el?:)
Egy szögesdrótos,középen lakattal lezárt kapu elõtt megállunk, bent a jelzés, de vajon bemenjünk? És ki is engednek? Tanakodunk, majd kiderül a kis oldalsó kapu nyitva. Gondolhattuk volna, olyan magyaros , szimbolikus: nagy kapu lánccal – lakattal védve, mellette pedig a kiskapukon szabadon jöhet – mehet aki akar.
Átvágunk hát az udvaron, a bazilika mellett érünk ki. No ezt is megismertük!
Pár perc séta és célba érünk: nem rosszak ezek a babatávok, mire észhez tér az ember be is ér:)
A célban a lilahagymás kenyér mellé 1-2 cl almát is megkóstolok, Petinek pedig zárható kupakos mini pohárban csomagol a nedûbõl Csilla. Nem is láttam még ilyen praktikus uticsomagolást!:)
Visszasétálunk a kocsihoz,Királyréten hûvösebb idõben szállunk ki. Pulcsi fel, festékes vödör elõ, és hajrá.. a 4-5 fonódó jelzést leszürkézni, felújítani macerás, el is idõzünk vele. A DINPI- háztól a Fatornyosig, közben a hideg ellenére az omlós karamelles, csokidarabos jégkrém íze van a számban. Mire végzünk Ákost zárva találjuk – megeszem hát a Kopasz- hegyen kapott csokit. A csomagolt pálinkát a ház elõtti parkolóban húzza le Peti.
Jó nap volt, köszönjük a szervezést!:) |
