Badacsonyi barangolás 30
GPS-el mért távolság 31,5 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés 1145 m. A kiírás szerinti táv, párszáz méterrel rövidebb, mivel mi két helyen letértünk megnézni egy felhagyott kõbányát.
Záporesõben indultam el reggel Pápáról. Nem túl jó elõjel, de ennyi volt az összes rosszidõ. Csak a szél volt egy kicsit hûvös. Igen korán értem Badacsonytomajba, így bõven volt idõm készülõdni. Mielõtt elindultam nevezni, befutott Zoli is két gyerkõccel, amibõl egyértelmû volt, ma a rövidtávon indulnak. Beneveztem, s már indultam is.
Tomajból hamar kiértem, s kezdhettem az Csönge-hegyre vezetõ kaptatót, amivel ízelítõt kaphat az ember, milyenek a tanúhegyek emelkedõi. Sikerült kimelegednem. Mentem egy kicsit a hegytetõn, majd leereszkedtem a Salföldi kolostorromhoz. Felírtam az igazolólapra a gótikus ablakok számát, körbejártam a romot, fotóztam egy kicsit (régen jártam erre), majd továbbindultam. Az itiner tartalmazta, hogy le kell majd térni a piros jelzésrõl, mivel jelzésen haladva sokkal hosszabb lenne az út. A helyet, viszont pontatlanul írta le. Jóval korábban le kellett térni. A GPS segített, a turistautak.hu-ról letöltött térképpel. Hamarosan elértem Salföld elõtt a kõtengert. Elég látványos. Salföldön gondolkoztam, töltsek-e vizet az ivózacskóba. Mivel, azonban alig 1-2 dl vizet ittam eddig, s számítottam a Köböl-kútra, illetve a Dongó-kútra, ezért letettem róla. Hiba volt.
Eseménytelen úton értem el a Tóti-hegyet. Mennyivel könnyebb most fölmenni rá, mint november végén! Az izzasztó kaptatóért kárpótolt a Pazar kilátás. Azon kevés helyek közé tartozik, ahol teljes körben lehet látni. A levegõ is tiszta, a Somló is jól látható. Amíg nézelõdtem, illetve fotóztam, többen is fölértek. Kényelmesen ballagtam tovább. Az aszfalt elérése elõtt, utolért egy túratársnõ, akivel együtt tettük meg a túra hátralévõ részét. Az emelkedõkön én voltam a gyorsabb, a lejtõkön õ. Az emelkedõk anaerob szakaszait leszámítva végig beszélgettük a túrát, így gyorsabban telt az idõ. A Gulácsra menet láttam egy kevés somot, de a többsége elérhetetlen. Valamennyit sikerült szednem. Jobb ízû, mint a Csákberény IVV-n volt. Az emelkedõn éreztem, ennem kellene, mert eléhezés lesz a vége. Lefelé menet, a kék jelzésen elõ is bányásztam a hátizsákból egy szendvicset. Kereszteztük az aszfaltot. Sokan jöttek le a hétvégére szüretelni. Kényelmes úton értük el a Köböl-kutat. Víz nem hozzáférhetõ. Az ellenõrzõ pontként leírt emlékmû sehol. Kerestük egy darabig. A végelszámolásnál hiányzott ez-az idõ. Mentünk tovább. Egy kilométer emelkedõ után értük el végül is az emlékmûvet, a GPS térképe szerint, a Köbölkút-hegyen. Meg volt ez is. Még egy kis kaptató, s rátérhettünk a Kuruc-körútra. Kényelmes, gyakran jó kilátású út. Két helyen letértünk egy kicsit megnézni a volt kõbánya csaknem függõleges falait. Nagyon jól látszik a különbözõ kõzet és talajtípusok rétegzõdése. Meredek lejtõn leereszkedtünk a Dongó-kúthoz. Itt sem lehet vízhez jutni. Ez már baj. Elkezdtem takarékoskodni a vízzel. Nem tudom, mennyi lehet még.
Ettõl kezdve, egy jó darabon emelkedik az út. Eleinte nem túl meredek, majd következik a Rodostó turistaházhoz vezetõ lépcsõ, amit egy kis lankás rész után, a Bujdosók lépcsõje követ. Az elsõ lépcsõtõl a Bujdosók-lépcsõje tetejéig, kb. 400 m-en 239 m-t emelkedik az út. Elõször fordult elõ gyaloglás közben, hogy a homlokomról izzadság csöppent a szemüvegem lencséjére. Eddig ez csak montizás közben, a Rézbükki-úton, nyári kánikulában fordult elõ. Így, az emelkedõ tetején, szemüvegtörlési szünetet kellett beiktatni. Legalább szuszogtunk is egy kicsit. Közben kiderült, nem állunk túl jól az idõvel, mivel társam egy 4 óra elõtti vonatot szeretne elérni. Nincs túl sok esélyünk, hiszen a tanúhegyeken a lejtõk, majdnem olyan lassúak, mint az emelkedõk. Nem igazán lehet kilépni rajtuk. A Ranolder-kereszttõl és az Egry kilátótól is remek a panoráma. Elég sok turistával is találkoztunk. Itt a „fennsík” szakaszon elég jól haladtunk. A Kisfaludi-kilátót, az idõhiány miatt kihagytuk. Egyébként is sok helyrõl volt pazar kilátás. A Klastrom-kút felé, ismét lassúbb az ösvény. A forrásnál végre víz! Mint kiderült, összesen három korty vizem maradt eddigre. Vízvételezés, s mentünk tovább. A Rózsa-követ hamar elértük. Felírtuk a faragója nevét és a készítés évszámát, s mentünk tovább. Még egy lassú lejtõ, a Szegedi Róza-házig. Ettõl kezdve, alaposan ki tudtunk lépni, s hamar letudtuk a hátralévõ szakaszt. A vasútállomásnál még hallottuk társam vonatának indulását. Eddigre azért kiderült, nem akkora a gond, hiszen a csatlakozó vonata csak másfél óra múlva indul Tapolcáról, s nekem Tapolca útba esik.
Beértünk a célba. Átvettük a kitûzõt és az oklevelet, beszélgettünk egy kicsit a szervezõvel. Elmondtuk az itiner két hibáját, illetve beszéltünk a Magas-Bakonyi túrák elmaradásának okáról. Ez, a szarvasbõgés miatt életbe léptetett erdõlátogatottsági korlátozás, ami a Bakonyerdõ honlapjára késõn került ki. Tanulság, szeptember 01. és 30. között, a Bakonyerdõ, a HM Verga és a Vérteserdõ területére, a korlátozások figyelembevételével lehet túrát szervezni. A vadászat miatt, csak 09.00és 16.00 között ajánlott ezeken a területeken túrázni. Eltérõ idõpontokra nehéz engedélyt szerezni.
A túra útvonala jó. Maguk a hegyek szépek, ráadásul gyakran van remek kilátás. Majdnem végig érdekes a túra. Tudni kell térkép és a turistajelzések alapján tájékozódni. Nem könnyû túra, de a látvány kárpótol a fáradtságért. Az idõjárás is velünk volt. Végig napos idõben gyalogoltunk, s a látótávolság is kiváló.
A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 500 Ft-ért itiner, igazoló lap, oklevél és kitûzõ járt. Saját térkép elengedhetetlen! |
