Túrabeszámolók


Normafa

vajonmerreTúra éve: 20072007.03.27 13:34:15
Két fiammal (Zsombor és Mátyás) vágtunk neki a túrának. Miután elvégzem e reggeli tennivalókat (szendvicskészítés, több liter tea lefõzése, hátizsákba bepakolás), 6:20-körül ébresztem a fiúkat, és rendkívül hálátlan módon levezénylem a reggeli készülõdést. Zsombor az utolsó pillanatban szól, hogy nekik kéne túrabot, ez késõbb jó meglátásnak bizonyult. 7:20 körül érünk busszal a rajtba, a még kellemesnek ígérkezõ reggeli napsütésben. Gyorsan rádöbbenek, hogy az ideális fogyasztó tipikus mintapéldánya vagyok. Miután meglátom a Túrabibliát vásároló embereket (minden fogadalmam ellenére), én is gyorsan veszek egyet Efemm-tõl. Tzh-t látom még a rajtban. A nevezési lapok kitöltésénél megint nehezen jutnak eszembe a születési évszámok, és nagyon nem áll rá a kezem a "2"-sel kezdõdõ születési évre :-)

7:35-kor rajt. Azonnal a gyerekek kezébe nyomok 1-1 szendvicset (a kora reggeli tejes CinniMinni-t nem tartom rendes kajának :-) ), becsületükre legyen mondva esznek ahogy tudnak. Közben csodáljuk a szép kilátást a városra a K körséta jelzésrõl. A kápolnánál utolér bennünket komoly futócuccban Lükepék és Jmte.
Megnézegetjük a tanösvény ábráit, a "kínai bajusz" ami azonnal látható is a fákon, nagy sikert arat. Lépcsõzés után máris az Erzsébet-kilátónál vagyunk az 1.ep-nél.

Szépen leereszkedünk a szerpentinen, ahol kiselõadást tartok megint az útvonalkövetésrõl. Ennek eredményeképpen egyszercsak az "-Apa, szerintem levágtunk egy kanyart! " mondatot kell hallanom. :-( :-)) Elérjük a 2.ep-t a P-S elágazást, irány a Csacsi-rét! Minden pecsételésnél kiosztom az igazolólapokat, hogy a gyerekek láthassák az újabb szép pecsétet. Ezzel jól lehet motiválni! Az S jelzés sajna elég saras, kis dombokra mászunk csúszkálva, és siklunk le róluk az iszapban. A gyerekek fogadást kötnek az esõ "sárbaesõre". Idõnként megállunk ilyenkor teát, csokit osztok, vagy éppen le vagy föl vetetem a kabátot a fiúkkal a szél vagy a kimelegedés függvényében. Igazi Tyúkapó szerep ez! :-) Elérünk a nagy kupac kidõlt fához, amit a felnõttek nem , de a gyerekek viszont nagyon élveznek : "-Ez tökjó rész!" . Idõnként egy-egy túrázó mond egy-két bíztató szót a gyerekeknek, köszönet a kedvességükért! Végre itt van Csacsi-rét kedves pontõrrel, csokival, egy kis pihenõvel (kabát föl).

Innen gyorsan Makkoson vagyunk. Újra megvizsgáljuk a tavalyi osztálykiránduláson nagy izgalmat okozó "barlangot" (ahonnan 1-2 gyereket ki kellett bányászni) :-) . És jön sajnos a mélypont :-( A P jelzés végtelen emelkedõje. Itt a P85 végén is nagyon kegyetlen fölmenni, és most a két gyereket is nagyon belassítja. A Végvári-szikla után ellépnek a már másodszor "megpördülõ" futók -balazs- -al az élen. Érkezik Valter-Ethka és Speti-Chino páros. Sajnos minden kanyar után van egy újabb mászás, és egyszer fejben is helyre kell raknom az egyik fiút. Nagyon megtörik a morál :-) De végre itt a következõ ep. a Piktortégla-üregek. Itt összefutunk egy kedves budaörsi túratárssal és fiával, tõle is sok bíztatást kapuk a túra végéig.

Szerencsére kényelmes ereszkedéssel gyorsan elérjük az Irhás-árok bejáratát a tea pontot. A már jócskán sáros árokban a gyerekek nagyon élvezik a csúszkálást, síelést, én kevésbé. Egy lány szól utánunk, amikor elhagyjuk a túra útvonalát: két percre sorfalat állni :-) Leérünk az házak közé, és nagyon sokáig haladunk a szalagozás mentén a Hörcsög utcát keresve. végre itt az utca, és egy autóból újabb pecsétet kapunk. Újabb kemény mászás jön (szerencsére az utolsó) a Kápolnáig. Közben sajnos az esõ is elered, nem hiányzott, de most már kibírjuk. Kanyargunk fölfelé az esõben a Z háromszögön, egyik gyerek kilõ elõre, a másik lemarad , nem könnyû most összefogni a kis csapatot. Pecsét, és végre fent vagyunk a toronynál, a réten. Egy hölgyet is látok két leánygyerekkel küzdeni a cél felé. Végre itt vannak a házak, a hotel, és a cél!

Ez nem volt túl egyszerû. A célban a kifeszített ponyvát tépi a szél, és éppen széttörik az azt tartó váz. Hát nem irigylem a célszemélyzetet! Gyorsan átvesszük a díjazást, és irány haza. Kemény kis, szintes túra ez a Normafa 20 gyerekekkel, de már egy héttel a túra után jött a "-Ugye jövõre is eljövünk?" kérdés.